|
Témaindító hozzászólás
|
2016.12.24. 00:01 - |
 |
[12-1]
+18
Végig akartam simítani az arccsontján, minden apró négyzetmillimétert bejárni az ujjaim hegyével, amíg egy kicsit jobban meg nem ismerem. Akkor is, ha nem szabadna erre vágynom, és egy méterrel lejjebb olyan testrészei vannak, amikhez mindenféle furcsának tűnő gesztus nélkül hozzáérhetek. Ilyenkor olyan könnyűnek tűnik megosztani, mit érzek, megengedni a testemnek mindent, amitől amúgy kapásból megfosztanám magam. Egy óra, maximum kettő, ha nagyon elhúzzuk a dolgokat, és megint egymagam leszek, teljességgel képtelen kifejezni azokat a dolgokat, amik másoknak sohasem okoznának problémát. Fel is álltam, hogy megkeressem azt a gumit, mielőtt túl sokáig gondolkoznék ezen, és elfelejteném élvezni Baako személyiségének varázsát.
A testem legszívesebben egyetértett volna az előbb elhangzottakkal, az agyam viszont csak arra tudott koncentrálni, milyen bajok lehetnek abból, ha tényleg csak XXL-es kotonja van. Persze előfordult már, hogy én kötöttem ki alul, de általában szívesebben vállalom magamra a top szerepét, mikor összekerülök valakivel. Nem hinném, hogy az izmaim odalent meg tudnának szokni hosszútávon bármit is, ez az egy hátulütője van a meleg vámprok életének. Azt pedig végképp nem hittem volna, hogy Baako méretei akármilyen csoda folytán is gond nélkül felkerülnének belém; már csak emiatt is sokkal jobban preferáltam volna az előbbi felállást.
Valahogy persze mégsem tudtam nemet mondani, vagy legalábbis nem sok erőm volt tiltakozni, mikor megéreztem, hogy dolgozni kezd a farkam környékén. Az egyik kezem a tarkójára tévedt, miközben viszonoztam a csókját, és rögtön sóhajtottam is egyet, mikor elhajolt, hogy félkézzel előkeresse azt a síkosítót. A másik a hátára csúszott, egy figyelmetlen pillanatomban még egy kicsit közelebb is rántottam magamhoz a lapockájánál fogva. Egy darabig próbáltam visszafogni magam és a plafont bámulni, hátha nem jön rá, hogy egyre kevésbé vagyok ura a saját cselekedeteimnek, egyre nehezebben tartom magamnak a kifelé kívánkozó nyögéseket. Nem ellenkeztem sokáig, így másodpercek alatt le is került rólam az utolsó ruhadarab. Már csak rajta volt valami, a saját alsója, ezért felé nyúlva igyekeztem annak az eltávolításában is segédkezni.
- Még - adtam ki határozottan az utasítást az első olyan pillanatomban, mikor nem a kanapé szélét markolászva igyekeztem csendben maradni. Elvettem a tubust a helyéről, hogy aztán Baako kezébe nyomhassam megerősítésként. Biztos, hogy nem fogok arrafelé sérüléseket szendvedni az ő kedvéért sem, akármekkora hülye vagyok. Mert épeszű ember biztosan nem megy ebbe bele, ha tisztában van a jelenlegi méretarányokkal. Érdekes módon egy kicsit sem féltem attól, hogyan fog végződni az esténk, inkább csak egyre izgatottabbá váltam, ahogy a fogadó féllé válás gondolata befészkelte magát a fejembe. |
+18!
Már majdnem, ismételem majdnem sikerült Jamie-nek meginogtatnia a magabiztosságomat hosszú pillantásával. Egy hajszál, annyi választott csupán el attól, hogy megkérdezzem, mit bámul. Anyám sokszor mondogatta, hogy fiúhoz képest túl szép vagyok, meg hogy olyna pofival mint az enyém minimum Afrika Hercegének kéne lennem. Tudom, hgy az anyai szeretet beszélt belőle, de még manapság is jólesik a gondolat, hogy Afrika Hercegének kéne lennem.
Néha, amikor megbámulnak valahol a színem miatt, mindig emlékeztetem magam, hoyg azért néznek, mert még nem találkoztak személesen Afrika Hercegével. Úgy hiszem, Jamie is ezt nézi.
Az utóbbi pár partnerem közül messze ő volt egyébként a legérdekesebb. Vagy kiszámíthatatlanabb. Még mindig nem sikerült eldöntenem melyik is jellemzi őt inkább. Akik errefelé kaphatók az egyéjszakára azok vagy kibaszott szar házasságban élnek, és scak el akarják kicsit engedni magukat, vagy nemtörődöm buzik pink boával a nyakukban. Mindkét kategória egyértelműen felépíthető, szinte unalmas karaktereket rejtett, és ezért is kellett Jamie.
Amikor felkelt, és ellépett tőlem, nem tudtam segíteni magamon, muszáj volt a fenekét néznem. A fekete alsó nagyon jól kiadta a két harapnivaló dombot. Türelmetlenül mocorogtam az óriási bőrkanapén, elmémben közben elemi erővel pulzált az érzés emléke, mikor ujjai végre a farkam közelébe kerültek.
Kell még. Akarom.
Szavait hallva felpillantottam, és prbóltam visszatérni a jelenbe. Síkosító.. Jamie szavai csengtek a fülemben, de meg sem mozdultam. Végigfuttattam rajta tekintemet mégegyszer, ekkor már a kezében volt az óvszer is.
- Jó lesz nekük az is. - jegyeztem meg, majd karjánál fogva magam mellé rántottam, és vigyorogva megcsókoltam. Egyik kezem már az alsójában volt; faarkára markolva mozgatni kezdtem az érzékeny bőrt, szabad kezemmel pedig az emlegetett tárolódoboz-ülőalkalmatosság után nyúltam. Mivel már vakon tudtam, mi hol van, így amíg megszereztem a dobozból a síkosítót, addig ráértem Jamie élvezkedő arcát nézni.
A kis üvegcsét a kanapé mellé állítottam, és elkezdtem lehámozni a srác alsóját félkézzel. Reméltem, hogy nem nagyon ellenkezik, sőt velem együtt dolgozik ezügyben, hiszen már mindkettőnknek szüksége van egy jó szexre. Vagy legalábbis nekem biztosan.
Amikor lekerült az alsó, nyomtam egy kis síkosítót a szabad kezemre és golyóit kezdtem masszírozni. Lassacskán egyre lejjebb, avagy hátrébb - kinek hogy tetszik - haladtam, mígnem ujjaimmal hátsóbejáratánál köröztem.
Persze csakha el nem lökött magától már az elején. |
Éreztem, hogy percről percre nehezebb visszafognom magam, ez pedig csak nagyon ritkán szokott így lenni; általában még az ilyen szituációkban is gond nélkül beolvadok, de így jár az, aki magától tanult meg emberként viselkedni. Legszívesebben letéptem volna róla a maradék ruhát is, hogy aztán azonnal nekieshessek, nem törődve az "emberi" fizikai határokkal. Baako vigyorogva kérdezett vissza, az arcán ülő elégedettség pedig segített nem elrugaszkodni a valóságtól. Összeráncolt homlokkal fürkésztem egy darabig, mielőtt felálltam volna mellőle, előtte a kelleténél egy kicsit tovább tartva vele a szemkontaktust. Órákig tudtam volna még csenben ülni felette és gondolkozni a pillantásán; az ő sötétbarna szemei tökéletes ellentétben álltak az enyémekkel. Utóbbiak hidegek voltak és szürkések, és talán egy kicsit üresek is, mikor visszanéztek rám a tükörből. Rengetegszer felvetődött bennem, hogy talán nincs is lelkem, már ha ez egyáltalán lehetséges és nem hangzik teljesen hülyeségnek. De mi van, ha csak én nem látom, és egyszer valaki majd észrevesz, ha az enyémbe fúrja a tekintetét? Talán nem is fogok eleget élni ahhoz, hogy kiderüljön.
Felkeltem és hátat fordítottam a kanapén fekvő Baakonak, hogy előkotorjam azt a pénztárcát a farzsebéből. Újra összehúztam a szemöldököm, mikor egy kisebb kötegnyi kézpénzzel találtam szemben magam, de hát mire számíthattam volna, mikor a pasas ilyen luxusházban lakik... Eszembe juttatta, nekem milyen kevés maradt, minden igyekezetem ellenére, mikor spórolni próbáltam, vagy épp azért dolgoztam, hogy csökkentsem kicsit a költségeimet. Nemsokára megint meg kell majd állnom, különben semmi sem marad abból, amit az elmúlt évszázadok során különböző módokon próbáltam komolyabb értékvesztés nélkül magammal túráztatni.
- Síkostó - vágtam rá néhány másodperces késéssel. - Nem akarok túlságosan nagy fájdalmat okozni. - Ha ő így, én is így, na meg szerintem nagyobb szükségünk lesz erre, mint abban a bizonyos dobozban található játékszerei nagy részére. Féltem, hogyha sokáig vigyorog még, elfelejtem, hol tartottunk; éppen annál a résznél, mikor végre átveszem tőle az irányítást. Egy darabig még nézegettem a gumit a kezemben, mielőtt újra Baako felé pillantottam volna. - Nincs kisebb? - Talán a legtöbben nem kérdeznének rá ilyen nyíltan, de kénytelen vagyok szembenézni a valósággal, miszerint az XXL nem teljesen az én méreteimhez igazítva lett legyártva. Kénytelen voltam én is elmosolyodni kicsit, egészen eddig ugyanis alig szólaltam meg. Most, hogy a hormonok ideiglenesen megszüntették minden koncentrálóképességem, szinte csak úgy áradnak belőlem a hülye mondatok. Visszaléptem a kanapéhoz, hogy újból végigfuttathassam a tekintetem Baako kidolgozott felsőtestén, amíg a válaszára várok. |
+18! (nemtom mikor kéne ezt kirakni, de inkább ideírom, minthogy ne legyen, pedig kéne)
Mélyről jövően sóhajtottam fe, amikor emgéreztem ujjait a farkam körül. Lassú, mégis ritmusos mozgása épp elég volt ahhoz hogy a kezdeti izgalom állapotában tartson. Abban, amikor már nem érdekel semmi, csak ogy szexelj egy óriásit. A körülöttem lévő világot egyre távolibbnak éreztem, és már amikor azt hittem, minden megszűnt, csak a farkam és Jamie keze nem, akkor hirtelen megszólalt.
Szavai sikeresen eljutottak a tudatomig, mégis annyira késztetést éreztem, hogy visszakérdezzek. Tetszett a szituáció, hogy ő próbál rajtam felülkerekedni, és az ágyhoz nyomni, mégsem meri kimondani, hoyg óvszer.
Már ha óvszerre gondolt. Lehet, hogy valami análtágító játékot keresett, esetleg egy kis rezgő szerszámot. Vagy bilincset! Ahogy itt fölényeskedni próbál, simán kinézném belőle, hogy bilincset kér.
- Úgy érted gumi? - vigyorogtam fel rá, és ha bármi jelét is felfedezni véltem a zavarának, akkor azt kiélveztem. Az utols csepig. - Egyébként meg persze. - aprót bólintottam, majd tekintetemmel próbáltam vezetni az övét, s a tőlünk aligha gy lépésre heverőfarmeromra pillantottam.
- A farzsebben, a tárca papírpénz-részénél.
Ha felállt, hogy ő szerezze meg az említett kotont, akkor a papírpénzekhez belesve kicsit meglepődhetett, hiszen csak nagyobb címetek voltak a tárcámban. Nagybevásárlás előtt vagyok. Hm.. mondjuk.
- Viszont, ha mást keresel.. - tettem hozzá letörölhetetlen vigyorral az arcomon - ..abban a fémesen csillogó ülőalkalmatosságban van egy doboz. - böktem fejemmel az imént említett puff felé. Azthiszem tárolódoboz volt, de smán rá lehetett ülni, meg pakolászásra is jó volt. Csavarós teteje miatt nem gond, ha mondjuk felborul, nem esik ki belőle semmi cikis.
Akármilyen rendmániás is voltam, sosem szerettem a dolgokat a "tipikus helyükre" rakni. Ahol mindenki megszokta őket. Ez lehet, hogy azért van, mert tudatalatt félek a házkutatástól, vagy hogy valaki kinyomozza hol lakom, hogy elvigye a hamis papírokhoz szolgáló alapanyagot.. nemtudom. Így szoktam meg. Ezért is voltak a nappaliban a játékszereim és nem valahol a hálóban elrejtve. Igazából fel se merült, hogy egy köznaibb helyre pakoljam. |
Sokszor fel sem merül bennem, hogy esetleg félnem kéne, vagy nem vagyok biztonságban, máskor pedig betegesen elővigyázatos tudok lenni. De mi rossz történhet, ha néhány havonta egyszer elengedem magam egy órára? Elég kicsi valószínűsége annak, hogy nem emberrel fogok összefutni, tőlük pedig nem kell tartanom. Ha túlságosan nyomulna valaki, azt hiszem, könnyen meg tudnám védeni magam, rajtuk viszont csak a szerencséjük segítene, akármennyire próbáljam is visszafogni az erőmet. Az alattam fekvő Baakoval tisztán érezhetően volt valami, aminek köze van a természetfelettihez - ez körülbelül akkor vált teljesen nyilvánvalóvá, mikor a nyakához hajolva közelről is magamba szívtam az illatát. Nem igazán foglalkoztam vele, pedig talán most az egyszer érdekelnie kellett volna, akar-e a partnerem mást is a szexen kívül. Most ezutóbbiért voltam itt, egy teljesen idegen ember házában, és úgy terveztem, kiélvezek minden egyes rövid másodpercet, mikor az ujjaim találkozhatnak Baako hideg bőrével. A Ryllel töltött éjszaka döbbentett rá, mennyire hiányzik már, hogy valaki egy kicsit a karjai közt tartson, és hogy végre ne próbáljon áldozatként elszabadulni az, akihez az ajkaim hozzáérnek. Máshogy nem hinném, hogy működne; csak kivételes eset volt, mikor Ryl megölelt a sötétben. Nem akarom újra azt a bizonytalanságot érezni, sokkal könnyebb így, hogy azonnal viszonozhatom a közeledését úgy, ahogy én is tudom: a fizikai szükségletektől fűtött, de az érzelmeknél még így is sokkal könnyebben irányítható testemmel.
Egyszerűbb dolgom lett volna, ha ő is elengedi magát, ezért nem engedtem a hirtelen jött határozottságom tovaszállni. A nadrágjába nyúlva simogatni kezdtem, óvatosan felfedezve a boxere tartalmát. Nem mondanám, hogy sok emberrel voltam együtt életem során, de ekkora faszt még 370 év alatt sem láttam. Már amennyire körvonalazódtak előttem a méretei, miközben alaposan végigtapogattam odalent. Pillanatokkal később már az alsógatyájában járt a kezem, ezzel párhuzamosan viszont még mindig az ő egyik alkarján támaszkodva térdeltem felette. Lassan mozgatni kezdtem körülötte az ujjaimat, amitől az én férfiasságom is életre kelt kicsit.
- Van nálad...? - Fogalmam sem volt, hogy kérdezzem meg, mennyire van felszerelve, mert én szokásom szerint üres zsebbel vágtam bele a kalandba. Na meg ez volt az első szó, amit a megismerkedésünk óta szóltam, szégyenemre akkor is csak az érdekelt, merre lakik. Legalább a lakást megdicsérhettem volna, ha már itt tartunk, vagy a strapabíró kanapéját, de sem most, sem akkor nem ez kötötte le a figyelmemet. Nem szerettem volna hosszra húzni az előjátékot az ismeretlennel, épp csak azon szerettem volna túlesni a menet előtt, amin feltétlenül muszáj ahhoz, hogy mindketten élvezni tudjuk egymás társaságát. |
Olyan gyorsan rúgtam le magamról a nadrágot, amilyen gyorsan csak tudtam, közben fél szemel Jamie-re pillantottam. Vajon gyakran csinálja ezt? Nem tűnt valami magabiztosnak a bárban, de aztán olyan gyorsan a lényegre tért, mint akinek tényleg komoly hiánya van. Tele a töke, hogy úgy mondjam. Egyébként meg mennyi idős lehet? Na nem mintha az én dlgom lenne, de lyen pofivan max húsznak nézném. Nagyon max.
Most komolyan rá kéne kérdeznem hogy "Ugye vagy már 18?".. Még mindig túl szarul hangzik, de szarul is nézne ki, hogy mielőtt ráül a farkamra, én gyorsan megkérdem, mennyi idős. És ha 16? Vagy 14?! "Booocsi, akkor sztornó?"
Áh, mindenhogy el van ez már baszva. Meg amúgyis tudta mi lesz a következménye annak ha egy random fazsit felszed a melegbárban, és még el is megy vele haza.. Vélhetőleg nem teázni hívtam, hogy közben megbeszéljük az ország külpolitikáját.
Halk sóhaj szökött ki ajkaim közül, mikor a nakam kezdte csókolni. Még úgyis, hogy hidegebb volt a testem az átlagénál, szóval még így is éreztem, hogy ajkai kicsit hidegebbek. Ami azt illeti, még tetszett is. A jéggel való játékot is imádtam; amikor egymás felhevült testrészein egy jégkockát simogat el az ember, hogy így hűtse le kicsit a kedélyeket. Basszus, remélem van itthon jégkockám, jó lenne kicsit játszani.
Épphogy a gondolatmenet végére értem, mikor megéreztema vékony ujjakat az alkarom köré fonódni. Lám-lám. Jó pánként szerettem a férfiakat is, de nem csak megbaszni őket, hanem azt is, ha ők basztak meg engem jól - így tehát az se nagyon volt ellenemre, hogy Jamie próbált fölémkerekedni, mitöbb, izgatottan vártam a fejleményeket. Olyan erővel szorította viszont le kezeimet, amit egy ilyen vékony srácból nem nézék ki. Aztán lehet, hogy gyúr, vagy judózik, vagy kitudja milyen erőnlétnövelő edzésterve van.
Izgatott mosollyal fürkésztem arcát. Próbáltam leolvasni, hog vajon mit akar következőnek lépni, de valamiért olyan vastag fal mögé voltak rejtve mind az érzelmei, de a gondolatai is, hogy nehéz volt megállapítani bármit is. Na nem mintha gondolatolvasó lennék, de ez látszik az arcon. Látszik, amikor valaki nagyon erőlködik, hogy mindent elrejtsen. Elszökött volna otthoról? És most igazából csak fedélt keresett a feje fölé, és nem is partnert? Ezen egy pillanatra elgondolkoztam, de végül ott kötöttem ki, hogy akárhogy legyen is, basszunk már.
Kezeim hiányában kénytelen voltam hát megvárni, hogy ő mit lép, de már komolyan féltettem az alsógatyám anyagát. Még szerencse, hogy a Calvin Klein rugalmasabb anyagot használ, és nem valami könnyens szakadó szart.
Olyan gyorsan rúgtam le magamról a nadrágot, amilyen gyorsan csak tudtam, közben fél szemel Jamie-re pillantottam. Vajon gyakran csinálja ezt? Nem tűnt valami magabiztosnak a bárban, de aztán olyan gyorsan a lényegre tért, mint akinek tényleg komoly hiánya van. Tele a töke, hogy úgy mondjam. Egyébként meg mennyi idős lehet? Na nem mintha az én dlgom lenne, de lyen pofivan max húsznak nézném. Nagyon max.
Most komolyan rá kéne kérdeznem hogy "Ugye vagy már 18?".. Még mindig túl szarul hangzik, de szarul is nézne ki, hogy mielőtt ráül a farkamra, én gyorsan megkérdem, mennyi idős. És ha 16? Vagy 14?! "Booocsi, akkor sztornó?"
Áh, mindenhogy el van ez már baszva. Meg amúgyis tudta mi lesz a következménye annak ha egy random fazsit felszed a melegbárban, és még el is megy vele haza.. Vélhetőleg nem teázni hívtam, hogy közben megbeszéljük az ország külpolitikáját.
Halk sóhaj szökött ki ajkaim közül, mikor a nakam kezdte csókolni. Még úgyis, hogy hidegebb volt a testem az átlagénál, szóval még így is éreztem, hogy ajkai kicsit hidegebbek. Ami azt illeti, még tetszett is. A jéggel való játékot is imádtam; amikor egymás felhevült testrészein egy jégkockát simogat el az ember, hogy így hűtse le kicsit a kedélyeket. Basszus, remélem van itthon jégkockám, jó lenne kicsit játszani.
Épphogy a gondolatmenet végére értem, mikor megéreztema vékony ujjakat az alkarom köré fonódni. Lám-lám. Jó pánként szerettem a férfiakat is, de nem csak megbaszni őket, hanem azt is, ha ők basztak meg engem jól - így tehát az se nagyon volt ellenemre, hogy Jamie próbált fölémkerekedni, mitöbb, izgatottan vártam a fejleményeket. Olyan erővel szorította viszont le kezeimet, amit egy ilyen vékony srácból nem nézék ki. Aztán lehet, hogy gyúr, vagy judózik, vagy kitudja milyen erőnlétnövelő edzésterve van.
Izgatott mosollyal fürkésztem arcát. Próbáltam leolvasni, hog vajon mit akar következőnek lépni, de valamiért olyan vastag fal mögé voltak rejtve mind az érzelmei, de a gondolatai is, hogy nehéz volt megállapítani bármit is. Na nem mintha gondolatolvasó lennék, de ez látszik az arcon. Látszik, amikor valaki nagyon erőlködik, hogy mindent elrejtsen. Elszökött volna otthoról? És most igazából csak fedélt keresett a feje fölé, és nem is partnert? Ezen egy pillanatra elgondolkoztam, de végül ott kötöttem ki, hogy akárhogy legyen is, basszunk már.
Kezeim hiányában kénytelen voltam hát megvárni, hogy ő mit lép, de már komolyan féltettem az alsógatyám anyagát. Még szerencse, hogy a Calvin Klein rugalmasabb anyagot használ, és nem valami könnyens szakadó szart.
|
Nem álltam meg, mikor Baako ujjai mégis végigsimítottak a hegtetoválás szélein, és csak remélni tudtam, hogy ő sem esik ki a lendületből. Rossz lett volna most emiatt magyarázkodni, mintig az, de tisztában vagyok vele, hogy nehezebb figyelmen kívül hagyni, mint a sima, tintával készült változatát. Az átlagember számára egy kicsit extrémnek tűnhet a végeredmény és a folyamat is, hiszen azon a területen kisebb-nagyobb darabok hiányoznak a bőrömből. Annak idején az alig néhány miliméter mély mintát órákba telt elkészíteni, vámpírok lévén természetesen mindenféle érzéstelenítés vagy különleges előkészület nélkül. Rengeteg időm volt felkészülni, egyszerűen mind természetesnek vettük, hogy egy nap mi is túlesünk majd a megtiszteltetésen, hogy végre teljesjogú tagjai lehetünk a tiszta vérvonalú családunknak. Lehet, hogy visszafordítható, és egy erősebb boszorkány pillanatok alatt segítene eltűntetni, de nem akarok megválni tőle; része a múltamnak, és gyakorlatilag annak is, aki ma vagyok.
Egy pillanatra megengedtem magamnak, hogy a szokásosnál feltűnőbben mérjem végig az alattam fekvő Baako, mostmár meztelen felsőtestét. Elidőzött a tekintetem a mellbimbóján, miközben ő az enyémet kezdte simogatni. Valahogy egzotikusnak tűnt ezektől a piercingektől, de lehet, hogy csak a sötét tónusú bőre miatt hatott különlegességnek. Egy kicsit kortalannak is, ha már itt tartunk, de még mindig arra tippeltem volna, hogy valahol a húszas évei végén járhat. Nincsenek különösebb szempontjaim, ami alapján a partnereim válogatnám, de ritkán megyek haza hozzá hasonló, inkább viselkedés alapján bizalomgerjesztő emberekkel. Kívülről nézve biztosan érdekesen mutathatunk egymás mellett, hiszen én már csak a fajtámból adódóan is egész évben kerülöm a napot.
Kellett egy kis idő, de beindított, ahogy hozzámért. Az egyik kezem az övére csúsztattam, a másikat pedig a lehúzott sliccén keresztül a nadrágjába. Megint meglepődtem kicsit, mikor az alsóján keresztül a farkához értem; saját bevallásom szerint én átlagos méretekkel rendelkezem, de Baakoé lehet, hogy a duplája. Remélem, hogy ő is úgy gondolta, ahogy én, ugyanis komoly problémáim adódnának odalent, ha ezt nekem kéne befogadni. Csak akkor engedtem el, mikor lehúzott magához egy újabb csókra, utána pedig mindketten a maradék ruha eltüntetésére kezdtünk koncentrálni.
Mellé térdeltem, hogy lehúzhassam a nadrágomat, és hogy ő is kényemesen megválhasson a sajátjától, amíg nem ülök felette. Nem voltam túlságosan kiöltözve, inkább egy kényelmes, de jól illeszkedő, egyszínű fekete boxerban jöttem el otthonról, mert hát akkor még nem voltak konkrét terveim az estét illetően. Ezután visszamásztam a helyemre, mielőtt Baako túlságosan mozgolódni kezdene, hogy az alkarjánál fogva a kanapéhoz nyomhassam, miközben újra ráhajolok. Most rajtam volt a sor, hogy végigfuttassam a nyakán az ajkaimat, akaratlanul is magamba szívva az illatatát, szinte érezve a pulzusa lüktetését a vékony bőr alatt. Eszembe jutott, mi lenne, ha megharapnám, de hamar el is vetettem az ötletet; egyáltalán nem ez volt az, amit tőle akartam ma éjszaka. |
Próbáltam nem gondolni a fel nem díszített fára, és a körülötte lévő, bedobozolt díszekre, amik egyre inkább azt sikoltották az elmémben: kupleráj, rendetlenség, disznóól. Nagyon nehét volt leküzdenem a kényszert, hogy felpattanjak, és gyorsan eltegyek szemelől mindent. A folyosón pont emiatt voltak óriási beépített szekrényeim; a szezonális díszítés miatt. Hogy ne a garázsban, kamrában, meg minden hideg, beázásra hajlamos helyen legyen az olyasmi, amire egy év múlva úgyis szükségem lesz, inkább biztonságban a beépítettben.
Hosszú pillanatokig agyaltam azon, ennyire venné ki magát hülyén, ha most felkelnék és rendet tennék. Vagy csak gyorsan feldíszíteném a fát, hogy eltehessem azokat a kurva dobozokat..
Mikor sikerült százszázalékosan visszatérnem a jelenbe, akkor vettem csak észre, hogy Jamie hátán furcsa hegek vannak. Ujjaim át-át suhantak felettük, de direkt nem követtem le az ívüket. Vaktában pedig nehéz volt megállapítanom, hogy valami mintát is kirajzolnak, vagy "csak" agresszív szülők hozománya. Viszont ez kurvára nem az én dolgom, szóval nem fogom felhozni, és igyekszem elkerülni a témát. Biztosan érzékenyen érinti a dolog, és semmi sem hiányzik, minthogy egy random idegennel leüljek lelkizni Nine Inch Nails-re.
Jamie sóhajai élettel töltöttek meg. Kicsit úgyéreztem, mintha a szívem leszarná mi van a testemmel, és brahiból az összes vért a farkamba küldené. Mondjuk leglább pont jókor tette, de azért remélem az agyamban marad valamicske. Legalább amivel ki tudom vitelezni a ki-be-ki-be mozgáshoz szükséges koreográfia levezénylését. Tudomásom szerint két féle fasz létezik: a vér, és a hús. A hús típusba tartozó alapjáraton kurvanagy, viszont amikor erekciója van nem nő meg mégnagyobbra, egyszerűen megkeményszik, így a művelet probléma nélkül végrehajtható. A vér dákó ezzel szemben alapból kisebb, viszont mikor ténylegesen beléáramlik a vér, akkor minimum duplájára nő. Minimum. Na most az én farkamra lazán hihetné bárki, hogy húsdákó, de igazából vér. Ijesztően vér. Jelenleg is éppen a vérségével próbálta átszórni a gatyámat, és én már nem bírtam a feszítő érzést; míg csókoltam Jamie-t, kigomboltam a farmeromat, s akkor hirtelen elemelkedtünk az ágytól és átfordított minket. Amikor megláttam az immáron félmeztelen srácot a farka közelében, lovaglópózban ülni, mégjobban tetszett a szitu. Én is ledobtam a felsőmet, ezzel felfedvén a jobb bimbómban díszelgő ezüstkarikát. Ujjaimat végigfuttattam Jamie oldalán, majd a mellbimbói körül kezdtem cirógatni a bőrét. Jobbommal bele is csíptem a kis bőrdaraba, és a reakcióját figyeltem; ha nem tetszett neki, leálltam, és inkább csókra invitáltam, közben pedig kikaocsoltam az ő nadrágját is, s a amennyire csak tudtam elkezdtem róla lehámozni azt. Viszont ha bejött neki a dolog, akkor a másik bimbójába is belecsíptem, és azokat fogva húztam le magamhoz egy újabb csókot kérve tőle. Ezután is a nadrágjától való megszabadulás következett, amit meg is csináltam míg a kezem elért, majd alatta ficánkolva a saját nadrágomat kezdtem lehámozni magamról. |
Mivel úgy tűnt, rendes házigazdával van dolgom, aki nem fogja hagyni, hogy csak úgy levágjam a földre a cuccaimat, mégis akadt egy kis időm körülnézni. Legszívesebben csak becsaptam volna azt az ajtót magunk után, hogy szüneteltetés nélkül fokozhassuk tovább a hangulatot. Az esetlegesen vészkijáratként funkcionáló ablakokról és ajtókról a feldíszítetlen fára tévedt a tekintetem, ez pedig eszembe juttatta, milyen közel van karácsony. Észre sem vettem, hogy már mindjárt vége az évnek, pedig elég erős figyelmeztetőként szolgálhattak volna a mindenhova kirakott égősorok, meg az ünnepi kellékek. Amúgy sem igazán tartom egyedül, meg anno a családunk sem éppen a szeretet ünnepeként fogta fel az egészet.
Emlékszem az első igazi karácsonyomra, habár akkor sem vittem túlzásba a készülődést. Az 1700-as évek végén jártunk, egy keményebbnek mondható tél közepén, mikor is a sokadik kint töltött nap után rávettem magam, és a befelé özönlő falusiak sorai végén én is beléptem a templomba. Persze tisztában voltam vele, hogy a hiedelmekkel ellentétben semmi bajom nem lesz egy kis szenteltvíztől, de mindig is bennem volt az általánosítás, hogy semmi keresnivalóm nincs az ehhez hasonló helyeken. Talán nem is igazán a hideg elől menekültem, inkább csak a kíváncsiság hajthatott, vagy egyáltalán a gondolat, hogy kivételesen a részese lehetek annak, amit az egyszerű emberek minden évben ilyenkor megtapasztalhatnak. Helyet foglaltam valahol a hátsó sorok egyikében, hogy csendben végighallgathassam életem első éjféli miséjét, attól függetlenül, hogy nem igazán a vallásról szóló tanítások kötötték le a figyelmemet.
A felkapcsolódó fények és a halkan megszólaló zene rántott vissza a valóságba. Most sem volt túl sok időm lereagálni a dolgokat, Baako legalább olyan hirtelen termett előttem, mint az előbb, mikor éppen csak kiszálltunk a kocsiból. Pillanatok alatt visszatalált hozzám a korábban érzett izgalom, miközben Baako lehajolt, hogy a nyakamba csókolhasson. Az ujjai már megint a hajamban túrkáltak, már csak emiatt is nehezemre esett volna visszafogni a kifelé kívánkozó sóhajokat. A kabátom után szerencsére a kapucnis pulcsitól is megszabadultam, így most csak a fekete pólóm vékony anyaga választott el minket egymástól. És persze a többi felesleges ruhadarab, amitől a lehető leggyorsabban meg akartam szabadítani magunkat, miután fél kézzel végigsimítottam Baako izmos hasán. Nem tudom, mire számítottam, de meglepett, milyen kidolgozott kockái vannak. Ha csak ennyit mutat meg nekem a koktél helyett, azt a néhány perces ismerkedést is rövidebbre vághattuk volna.
Minden egyes másodperccel csökkent az értelmes gondolatok száma a fejemben, szinte észre sem vettem, hogy közeledünk a kanapéhoz. Ő a fenekem markolta, közben viszont csak akkor hagyott fel a nyakam szívogatásával, mikor még ennél is közelebb hajolt hozzám. A tarkójára csúsztattam az egyik kezem, így nem is volt nehéz velem együtt dőlnie, mikor a vádlim végre a bútor aljának ütközött. Megint észbe kellett kapnom egy kicsit, mivel az ujjai a hátamra vándoroltak a derekamról, de szerencsére még bőven elkerülték a lapockáim között húzódó, kör alakú hegtetoválást. Engem nem zavart volna, ha esetleg megérinti, de a legtöbben nem értik, miért csinálna magával ilyet egy hozzám hasonló, majdnemhogy tinédzsernek tűnő srác. Mindig nehezen sikerül kimagyaráznom, pedig ennyi idő alatt bőven kitalálhattam volna már egy rendes fedősztorit, amivel eloszlathatom a gyanújukat.
Úgy döntöttem, lassan itt az ideje átvenni kicsit az irányítást, zavarni kezdett, hogy Baako alatt nem tudok mit kezdeni a lábaimmal. És egy kicsit megijesztett, hogy túlságosan élvezem az engem simogató kezeit, mert előbb-utóbb úgyis a kiszolgáltatottság érzése párosulna hozzá. Az egyik karommal ellöktem magunkat a kanapétól, hogy néhány rövidke pillanat alatt kivitelezzem a helycserét. Még pont volt annyi helyünk, hogy a hátára tudjam fordítani, én pedig egy aprót szusszanva fölé kerüljek, most már egy fokkal magabiztosabb mosollyal a szám sarkában. Reményeim szerint nem lepleztem le magam, bár csinálhattam volna úgy, mint akit megerőltet a kétméteres partnere hirtelen átfordítása.
Akkor ért csak kisebb meglepetés, mikor helyezkedni kezdtem Baako felett; végre elég közel voltunk egymáshoz ahhoz, hogy tisztán érezzem bizonyos testrészei méretét a sajátommal. A csípőjére ülve húztam le magamról a pólómat, ügyelve közben, nehogy meglepett-elégedett arcot vágjak, mikor lefelé nézek. |
Muszáj volt elszakadnom tőle legalább egy pillanatra, mert azért mégse az utcán csináljuk már.. Mondjuk itt a lakóközösség nem olyan kíváncsi mint másutt. Ha éjjel jösz haza, taxival, egy idegennel, (mert a "figyelmes" szomszédok ugyebár tudják odavissza az egész családfádat..) akkor sem kezdenek el az ablakon nézelődni, hogy vajon mit csinálhatunk. Csinálunk, amit akarunk, a mi dolgunk, és ezt tiszteletben tartják. Nekem pedig a munkám miatt kellett ez a környék. Nem mintha itthonról akarnék lebonyolítani mindenféle ügyleteket, sőt, az ilyesmit kerülöm is.. viszont sosem tudhatja az ember. Lehet, hogy lesérülök, ágynak esek.. akármi megeshet.
A kulcsaimat felkaptam a földről, és kinyitottam magunknak az ajtót. Kicsit kupi volt, nem számítottam vendégekre, pedig tudtam, miért nézek el a melegbárba.
Mikor beléptünk, azonnal végigfuttattam a szemem mindenen, hogy ellenőrizzem, mennyire gázos a helyzet. Mvel idén sem tudok haza menni karácsonyra, így elővettem a tavaly vett műfenyőt, meg az díszeket, égőket is, de egyedül még nem volt kedvem nekiesni. Ezek ott hevertek tehát az egyik félreeső sarokban, ami mondjuk nem volt annyira zavaró, de engem pont tudott idegesíteni.
A sok dolog közül, amit imádok a lakásomban az egyik az, hogy egy csomó dolgot tudok irányítani a telefonomról. Míg Jamie levette a kabátját - amit azonnal vállfára tettem neki, és a kabátokhoz akasztottam - addig én a telefonomról beállítottam egy kellemes, már-már romantikusnak is nevezhető világítást mellé meg egy tipik, baszásra előmelegítő zenét. Cipőimtől megszabadulva letettem a telefonomat valami biztonságos helyre, s határozottan léptem Jamie elé. Ujjaimmat visszafúrtam a hajába, s nyakát kezdtem csókolgatni, finoman szívogatni. Persze arra figyeltem, hoyg ne nagyon hagyjak nyomot, hisz felnőttek avgyunk - egy a nyakon díszelgő kékes-lilás folt már nem akkora menőség, mitn anno, plusz kurvára tud is fájni, ha úgy tényleg kiszívják. Szabad kezemmel a derekát karoltam át, s egy türelmetlen pillanatomban rá is markoltam a fenekére.
Lassan a kanapé felé kezdtem haladni, de közben folyamatosan a karjaim közt tartottam. Óvatosan haraptam rá a fülcimpájára, majd füléhez közelhajolva érzékien sóhajtottam egyet. Engem az ilyesmi mindig iszonyatosan beindít, és mivel nem ismertem az ő érzékenyebb pontjait, próbáltam azokkal a dolgokkal előrukkolni, amik rajtam is működnek.
Mikor a kanapéhoz értünk, vele együtt ráborultam, és nyaka helyett a száját vettem célba. Hideg tenyereimet felsője alá vezettem, és a hátát, mellkasát simogattam. |
Újra átgondoltam az estével kapcsolatos terveimet, miközben kifelé haladtunk a helyiségből. A tömeg ellenére sikerült egyben kitalálnunk, ez az idő pedig pont elég is volt ahhoz, hogy gondolatban hozzászoktassam magam a szituációhoz. Nagyon úgy tűnt, most Baako fogja diktálni a tempót egy darabig - elég tehetetlen leszek, amíg a lakásához nem érünk. Tényleg magabiztosabbnak érzem magam a velem látszatra egyidősek társaságában, ők általában hagyják, hogy egy kicsit a saját kedvem szerint alakítsam a dolgokat. Fogalmam sem volt, vele hogyan alakulnak majd a dolgok, eddig legalábbis szinte semmiről sem beszélgettünk. Talán nem is baj, ha most hagyom a dolgokat megtörténni és szüneteltetem a folyamatos idegesjedést egy időre.
Nem kellett sokáig várnunk, az Uber pár perc alatt leparkolt előttünk. Én is beszálltam Baako után, és egyből az ablakra tapadt a tekintetem, mikor végre elindultunk a kocsival. A visszautat próbáltam memorizálni, ha esetleg eltévednék, annyira ugyanis még nem ismertem jól a környéket. Nem hoztam magammal telefont sem, mert mégis kit hívnék az éjszaka közepén... Meg amúgy is, csak az a néhány dollár volt nálam, amennyit nem sajnáltam kólára költeni.
Körülbelül két percnyi memorizálás után hagyhattam volna az egészet a francba, ugyanis Baako ujjai a combomon egyre inkább kezdték elvonni a figyelmemet. Felé pillantottam, de úgy tűnt, ő is el van foglalva a kilátással, így vissza is tértem a feladatomhoz. Fel sem tűnt egy darabig, mennyire kizökkentem a koncentrálásból. Csak azt vettem észre, hogy fogalmam sincs, merre jöttünk, a bőröm pedig libabőrös lett az érintése nyomán. Szerencse, hogy ott volt a nadrágom, ami eltakarta az éledezni kezdő férfiasságomat - bár mennyi esély van rá, hogy elkerülte a figyelmét, milyen mélyen szívom magamba újabban a levegőket?
Épp újra megkíséreltem volna felé fordulni, mikor felkapcsolódott a lámpa, én pedig majdnem kaptam egy kisebb szívrohamot. A tarkómat vakargatva vártam meg, hogy frissen felszedett partnerem fizessen és ő is kiszálljon a kocsiból, addig néhány méterrel arrébb álldogálva próbáltam eligazgatni magamon a nadrágomat. Nem lepett meg túlságosan, de ő is legalább ilyen izgatottan fordult felém, mikor az Uber végre magunkra hagyott minket a háza előtt. Pillanatokkal később az ajtónak nyomva találtam magam, de eszembe sem jutott nem visszacsókolni, mikor végre elérhető közelségbe kerültek Baako ajkai. Most az én kezem kalandozott el egy kicsit, egészen pontosan a farkára lettem volna kíváncsi, mikor is elejtette a kulcsokat. Éppen csak sikerült megtapogatnom, mert hát így, a hátammal az ajtónak szorítva nem sok mozgásterem maradt alaposabb felfedezéseket tenni. Hálát adtam az égnek, amiért a vállam már teljesen összeforrt, és csak a halvány foltok emlékeztetnek az erdőben történtekre, legalább amiatt nem kell majd magyarázkodnom.
Ha valamikor a közeljövőben mégis sikerült bejutnunk Baako lakásába, nem fáradtam a körülnézéssel, egyből le is dobtam magamról a kabátot meg a cipőket, utóbbitól már csak megszokásból is szerettem volna megválni. |
|
[12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
