|
Témaindító hozzászólás
|
2016.12.16. 14:15 - |
 |
[5-1]
Hogy én mennyire szeretem Aurora Smith-et! Más hölgyeket alig tudom levakarni a seggemről, vagy hogy is mondjam. Bár nem zavar, hogy olykor több nővel is vagyok egyszerre és szinte minden részemre jut egy-egy. De ez a nő mintha már immunis lenne a bájos adottságaimra, nem saját magának köszönhetően. Fogalmazzunk úgy, hogy a kisfiam korábban jött a világra, mint hogy készen lettem volna az apaságra. Pontosan ezért azóta elővigyázatosabb vagyok és senki mást nem csináltam fel lehetőleg azóta. Ha meg mégis és sorra derülnek ki, hogy gyerkek sorai a kölykeim, akkor annyi erővel már mehetnék az Istenverte spermabankba.
Ahogy Rora felkapta a fiunkat és megfordulva már egymás arcát néztük, én megfigyeltem a kölyköt. Ahogy a szemeibe néztem, a velem egyidős önmagamra emlékeztetet. Biztos voltam benne, ha idősebb lesz és megtudja, hogy én vagyok az apja, akkor a villámcsapásként jelenik majd meg a lelki szemei előtt a szemszinem. És arcára csapva fogja azt gondolni, hogy gondolhatta volna. De nem is tudom mire számítsak, ha Rora most is füllentett és mintha megijedt volna tőlem.
- Igen Aurora? - kérdeztem vissza költőien, amikor meghallottam azt a "Henry?"-t - Az lenne a nevem.
Még szép, hogy nem válaszol rögtön a fiú kérdésére, mert még definiálnia kell még magában engem. Mintha annyira port kavarna, ha megmondaná: "Fiam Ő az apád". De egyelőre még nem szólok be a dologba, mert egyszer úgy is rá fog jönni. Azt viszont fiammal együtt észre is vettük, hogy végigméri Serát, mire a táncos csak elmosolyodott, mert hát neki a kenyér mindkét fele vajas. Én meg azért mosolyodtam el, mert éreztem az unszimpátiát Rora részéről Sera felé. Biztos legbelül már féltékenykedik, de nagyon jól tudja hogy nem fogok Serát feleségül kérni. Én senkit sem fogok egyhamar, élvezem a hölgyek választékát. Bár Sera szokott járni melegbárba és onnan tudja, hogy van egy elég veszélyes meleg nő, aki undorodik a férfiaktól. Vele nem akarok találkozni, mert végül is nem tudom mire képes, a Kis Barátomtól meg nem akarok elbúcsúzni.
Még szép, hogy füllentettél, baszki! Gondoltam rögtön, amikor bemutatott engem a fiúnak. Én sose voltam híres a félelmemről, szóval nem féltem tőle és tekintetétől. Ha kicsinál engem és Serát, akkor kicsinál minket. De én nem fogom vissza magam. Fajtársak vagyunk vele, Sera meg esősebb napokat is megélt főnix. Most komolyan: Sera egy kicseszett szeméttelepen született és utána prosti volt, még szép hogy megtanulta megvédeni magát. Én meg harcoltam harcoltam pár vérmacska hímmel is, bár ezt nem tudja senki. Szóval egy nőstény mit kezdhet egy viszonylag edzett hímmel. Nem érdekel, hogy a gyerekem anyja, de ha élet-halál helyzetbe kerülök, akkor esküszöm kiharapok a nyaki utőeréből egy darabot macska alakban.
- Fuckin' Hell, Rora! - csattant ki belőlem hirtelen. Közben Sera is magunkra hagyott, mert nem akart kereszttűzbe keveredni. - Szerintem az több volt barátságnál, de nem fogok többet mondani vagy veszekedni. Mert egyszer minden kiderül még mielőtt megtudnád, mint amikor bedobsz egy tűt egy mindennel teli zsákba és egyszer csak megböki a kezedet - lehet egy perverz zaklató őrültnek tűntem, de ideges lettem ettől a helyzettől.
- Én nem lakok itt, csak az imént távozott illető - jegyeztem meg halkan
Aztán jött az, amikor elkezdte befelé hajtani az ajtót, de én még elkaptam látványt. A nagy büdös lófaszt úszik az a lakás.
- Enyém a világ ideje, én ráérek. De ha annyira akarod, akkor lelépek és elfoglalom magam. Csak gondoltam elkérem Magda elérhetőségeit, hogy megmondjam neki, hogy jó munkát végzett és örülök hogy van valaki, aki segít a pörgős és eseménydúsan elfoglalt napodban. Nélküle a fiad eléggé egyedül lett volna. De ha nem, akkor nem. Magatokra hagylak, hogy fel tudjad takarítani a nyílvánvalóan gyerekjátékokban úszó lakásodat. Viszlát, még talákozunk! És te fiam, legyél jó az anyukádhoz, mert minden tőle telhetőt megtesz érted! - egy pillanatot sem hagytam, amikor Rora megszólalhatott. A fiam szót, most két értelemben is használtam. Ezzel el is indultam lefelé, tényleg magukra hagyva őket. Ha nem állított meg, akkor csak mentem Serához. Ott elvoltunk kettesben, már ha mindenki tudja mire gondolok.
[ Henry off. Ha akarsz még írni rá, akkor írhatsz. Ha nem, akkor Lezárt kör ] |
A vér is megfagyott bennem, amikor Bertie megszólalt. Bácsi?! Milyen bácsi? Van valaki a lakásban?
Abban a szent pillanatban felkaptam Bertie-t, és megprödültem, hogy láthassam, kire néz.
Mintha csak a villám csapott volna belém, olyan volt meglátni Henryt. A picsába!
Ezer válaszlehetőség futott át a perc törtrésze alatt az agyamon: "Nem tudom drágám, biztosan egy perverz" "Random idegen" "Szemtelen bácsi" "Egy kukkoló". Ahj, nem lehetek ilyen. Ezeknek a szavaknak nagyrészét Bertie még amúgysem ismeri, szóval csak magamnak tudnék összehozni egy kínos magyarázkodást. Arra meg senkinek nincs szüksége.
- Henry? - meglepetten pilláztam rá, majd gyorsan végigmértem újdonsült szerzeményét. Egészen jó nő volt, kedves arccal, nagy lökhárítókkal, szinte álompárnak tűntek Henryvel. Kivéve, hogy istentelenül unszimpatikus volt a nő. Valamiért nagyon be tudtam volna verni a képét. Egyszerűen zavart.
Viszont hogy ne hagyjam Bertie-t olyan hoszzú időre válasz nélkül, bizonytalanul reagáltam neki:
- Ő itt Henry bácsi, anyának az egyik régi barátja. - a hangom nyugodt volt, de pillantásomban olyan tűz égett, amivel Henrynek próbáltam jelezni, hogy az "anya egyik régi barátja" titulus a maximum, és ha ezt át meri lépni, neki is, meg a kis szukájának is vége.
- Hát igen, tök nagy véletlen, hogy én itt lakok.. - mondtam a hangomban cseppnyi idegességgel. - ..meg hogy te.. vagy is ti is.
Szabad kezemmel közben az ajtó széle után kaptam, és egy kicsit beljebb hajtottam, hogy ne lássanak már végig az egész lakáson.
- Viszont ha nem haragszotok, akkor becsukom az ajtót, gondolom nektek is dolgotok van. - jegyeztem emg kissé rosszmájúan és lassan elkezdtem behajtani az ajtót. |
Egy ideig csak álltam ott, mint egy tanácstalan ürge - vagyis párduc vagyok, de mindegy -, de aztán úgy döntöttem, hogy szerencsét próbálok és lesz, ami lesz. Szóval átmentem az útnak azon oldalára, ahol az épület volt és gondolatban már összegeztem a sunyi akciómnak minden lehetséges cselekedetét. Addig amíg nem állt össze a fejemben az egész történet, addig nem is kezdtem el felidézni magamban a Serának a kapuhoz való beléptetőkódját. De végül egy kis hezitálás után végül be is pötyögtem azt a kombinációt. Na erre való az, ha van egy megbízható barátod, aki egyben a dugópajtid is. Végül is ha arra jön haza, hogy a lakásán alszok, akkor az neki jó nem? Mármint akkor kísértésbe fog esni, miközben tekintete az ágyékomat szuggerálja, majd a keze is arra részre kerül. Utána a vetkőzős macera, és végül a sóhajokkal teli élvezet. [...]
Az épületbe belépve, rögtön a földszinten elhelyezett postaládákat kezdtem el nézegetni, amikor épp jött le Sera. Akkor itt az esély az egyszerre kamu és valós indokot adásának majd Rorának, hogy miért vagyok itt. Azt fogom mondani, hogy Serahoz jöttem, amit a szeretőm jelenléte bizonyítani fog.
- Szivi! - szólított meg és rögtön váltott velem egy szenvedélyes csókot, az államat a kezeiben tartva. Természetesen viszonoztam a karomat a dereka mellé téve - Mit keresel itt? Megkívántál vagy esetleg más oka van?
- Más oka van, de mellesleg az jól esne - ez után elmeséltem neki röviden a mai eseményeket, mire meglepődötten, de bólintott egyet. Ezek szerint felfogta, hogy apa vagyok már lassan öt éve. De úgy, hogy nem tudtam róla. Mármint az esélyről tudtam, de a gyerek állapotáról nem tudhattam. Akár az elvetés lehetősége is felvetődhetett - Szóval fel tudnál kísérni a postaláda szerint a harmadik emeletre? Aurora Smith-hez, már ha tudod ki az.
- A genderfluid csaj a harmadikon a kisfiúval? Neee! A kölyöknek te vagy az apja? Szomszéd beszámolt arról, hogy most is anyjával nézett tévét, de ezek szerint a macskával.
- Ha genderfluid azt érted, amire én gondolok, akkor igen. És igen a másodikra is. És mi van?!
E beszélgetés után már mentünk is fel az adott emeletre. De olyan tempóban, hogy ha Magda létezik, akkor pont összefussunk vele. Felfele olyan közel voltunk egymáshoz, hogy az emberek egy párnak nézzenek. Aztán amikor felértünk, akkor Serával együtt mentünk a nyitott ajtó felé. Amikor nem nagyon láttam, akkor azt hittem Magdától búcsúzik el. De közelebb menve a kisfiunkat ölelgető Rorára bukkantam.
- Ki az a bácsi, aki engem néz? - szólalt meg hirtelen, amikor az ajtó mögött végig rajta volt a tekintetem.
- Rora? Mily' véletlen, hogy te is itt laksz! - szólaltam meg meglepődötten mégis kicsit idegesen. Közben úgy tettem, mintha Serával eddig össze lett volna kulcsolva a kezünk. Ezzel jelezve, hogy "te is" rész arra utal, hogy Sera a másik, aki itt lakik. Csak a reakcióját vártam, és aztán rá borítóm a hazugsággal teli szardombját. |
Nem mertem, de nem is akartam hátranézni a boltból kijövet.Reméltem, hogy Henry felfogta, hogy az időpont egy random látogatásra most nem a legmegfelelőbb. Persze nyitott vagyok arra, hogy találkozzanak, nem akarom Henryt elszakítani a hát.. valószínűleg nem egyetlen gyermekétől, de na, az egyetlentől, aki után még érdeklődik.
Szinte futottam az óriási épületig pedig úgy meg voltam pakolva, mint egy málhás szamár - nem is gondolná az ember, hogy egy ilyen pici gyerek ennyit eszik. Mondjuk, azzal, hogy nem eszik nem ezsik nem csak az emberi "oldala" nem fejlődik, de a vadmacska énje is megtorpan. Ezért is jár gumicukor jutalom, ha ügyesen megeszi a kiszedett levest, főzeléket, husit.. Na nem mintha szükség lenne rá, mert nem válogatós. Ezt még akkor vezettem be, amikor féltem, hogy válogatós lesz, de mostmár annyira a szokásunkká vált, hogy én is hiányolom kaja után za édeset, ha nincs otthon gumicukor.
Villámsebességgel pötyögtem be a külső ajtó kódját, s szaladtam is fel az én kis Whelan-emhez. Egyetlen hátránya van az otthonról végezhető melónak: hogy mindig vele vagyok. Ez persze az előnye is, hiszen imádom őt, az életem adnám érte, de egy olyan erős kötődés alakult ki közöttünk, hogy már a boltban hiányzott. Nem merek belegondolni, hogy mi lesz, amikor iskolába, vagy iskolai előkészítőre megy. Az oviból is ígyis mindig elhoztam, meg folyamatosan kamuindokokkal hiányzott, mert nem tudunk egymástól elszakadni.
Talán szörnyű anya vagyok. És önző. Legfőképp önző. Viszont tényleg csak mi vagyunk egymásnak, és nem szeretném, ha ez máshogy lenne.
Amikor kinyitottam az ajtót, Bertie rohant elém:
- ANYAAA! - vidám, csilingelő hangja szinte megrészegített, és azonnal széles mosoly terült arcomra. Egyrészt mert megkönnyebbültem, hogy semmi baja, másrészt pedig már oltárian hiányzott.
- Szia, drágám! - csomagjaimat letéve azonnal leguggoltam hozzá, hogy megölelgessem. Mögöttem még a bejárati ajtó is nyitva maradt, de az sem érdekelt.
Míg a fiamat öleltem, a nappaliból halkan valami rajzfilm hangjai szűrődtek ki, majd elégedett fejjel előbújt Sir Puding is. Néha ijesztően emberi volt a mimikája, és hiába tűnt marhaságnak, mégis elgondolkodtam azon, hogy nem-e egy macskába zárt meberi lelket sikerült elhoznom anno a menhelyről. Ha tényleg így lenne, az sok dolgot megmagyarázna..
- Hoztam neked gyümölcsöket. - újságoltam Bertie-nek még mindig őt ölelve. - Meg feltölthetjük a gumicukros dobozt is! - hangomban legalább annyi öröm csengett, mint amennyire ennek ő szokott örülni. Nem is tudom, kire ütött ez a gyerek. |
|
[5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
