|
Témaindító hozzászólás
|
2016.12.03. 20:40 - |
 |
[4-1]
Ingattam a fejemet ahogy mondta, hogy tetszik a madárnak is az Orion név. Nos merem remélni a tollas csőre érdekében is. Elméletileg bólogatott legalábbis úgy tűnt, így a fejemet ingattam:
- Talán túlságosan is tetszik neki. Még a végén elszáll magától... - az biztos, hogy Instagram király lenne. Igen, ismerem az ilyeneket és annyira nem pártolom azt amire a többség manapság használja, de ez részletkérdés.
Elmosolyodtam halványan mikor felértünk a lakásomba és kijelentette, hogy tetszik neki. Mivel a családja gazdag, így gondolom náluk biztosan durvábban néz ki, de engem ezek a dolgok hidegen hagynak. Amióta történt ami történt, azóta csicsás anyagi javakra annyira nem költök. Kivéve ugye az elektronikai dolgok amiket szeretek. Persze ez nem azzal egyenlő, hogy putritelepen élnék, csak nem igénylem azt, hogy márványkő legyen a talpam alatt. Ami mellesleg amúgyis hideg és olyan mintha egy elcseszett kriptában érezném magamat. Pedig a nagyon tehetősek oda meg vissza vannak érte, főleg arannyal vagy ezüsttel vegyítve. Jó magam szabályosan viszolygok ettől, de kinek a pap, kinek a papné.
Szerencsére jól megvolt Orion és Hannah együtt, így nem volt gond vele, egészen addig amíg a kalitkájába nem tettem. Dugunk mi? Basszus...
Visszafordulva a totál vörös fejű lánnyal találtam szembe magam aki veszettül zavarban volt. Jaj, ne! Nagyon nem ezt akartam, hiszen mégsem azért invitáltam fel, hogy belecsapjunk a lecsóba, még egy kicsit sem. Nem mintha az ilyeneket amúgyis tervezném. Általában random jön magától. Zavartan végül megszólaltam:
- Azt hiszem inkább hazaviszlek egy darabig, mielőtt még Orion újabb aranyköpést mondana... - írtam körül virágnyelven az egyértelmű kérdését a madárnak. Sóhajtottam egy kicsit majd felkaptuk magunkra a kabátot és újból útnak indultunk. Talán jobb is, mert ha itt marad és csókcsatába kezdünk akkor nem biztos, hogy egyszerű lett volna visszafognom magamat. Nem csak az újdonsült állatkám megjegyzése miatt. Nem véletlenül csak félig kísértem el, hiszen nem akartam, hogy gondban legyen ha meglát esetleg az apja vagy az anyja. A kocsimban váltottunk pár kissé heves csókot miután leparkoltam, majd idővel inkább elszakadtunk egymástól. Így is biztosan már hiányolták otthonról. Nem baj, most legalább tudom vele tartani rendesen a kapcsolatot. Remélhetőleg a telefon kibír most már egy újabb taposást...
[ HANNAH és HAWKE OFF ] |
- Én meg se szólalok az Atimatimmal! - emeltem fel megadóan kezeimet. - Szóval lassan versenyezhetnénk ki tud rosszabb nevet - kuncogtam.
Végül megérkezve a lakásához csak kinyögött egy nevet a csőrösnek, amire elmosolyodtam. Igazából nekem kifejezetten tetszett. Valamennyire amúgyis jártas voltam a csillagászatban, illetve a mitológiában. Szeretem és érdekeltek az ilyenek, így nem volt kérdéses a részemről, hogy tetszik a választott név.
- Tökéletes! Szerintem a madárkának is tetszik! - pillantottam rá, amire fel-lejárt a feje, mintha csak bólogatna.
Belépve a lakására izgatottan, és egyben zavartan néztem körbe. Amikor megjegyezte a kupit pillogtam rá értetlenül.
- Öhm, én nem látok rendetlenséget! - ingattam fejem. - De amúgy igyekszem otthon érezni magam! Amúgyis otthonos és szép kis lakás! - mosolyogtam rá.
Nos, valóban seholsem volt a mi lakásunkhoz képest. Ez nem nagyképűségből mondom, de tényleg! Kicsi és szolid. A miénk fényüző és hatalmas. Igaz, korántsem voltam boldog, hiába volt meg mindenem... Most vagyok boldog, hogy Hawkekal lehetek!
Végül követtem őt a nappaliba, és átvettem tőle a madárkát. Jót nevettem olykor az állatkán. Kifejezetten aranyos volt, amikor nyakát simogattam, hogy biztatott a folytatásra. Kis cuki! Na meg az az élvezkedő fej... Kéjenc dög!
Amikor végzett Hawke Orion kalitkájának berendezésével átnyújtottam neki a csacsogóst, hogy rakja be. Eddig nem is volt gond, de amikor megszólalt... Vagyis... Feledtébb érdekes kérdést szegezett neki. Csak elvörösödve, megszeppenve néztem felváltva hol a madárra, hol Hawkera.
- Izé... Őőő... - makogtam összevissza.
Közben már rázárta a katlika ajtaját. Látszódott rajta, hogy agyilag teljesen leépült. Ezután a madárka próbálkozott ártatlan pofa bevágásával bevágódni nálunk, de én jelenleg... Bwah.. Hagyjuk! Totálisan prűdnek tűnhetek, de nah... Nem arról van szó, hogy nem feküdnék le vele csak... Én.. Jó, elegem van mindjárt én viszem vissza a madarat, ha ilyen nagyszájú lesz végig! |
Nem értettem először, hogy miért tördeli kicsit az ujjait mikor mondta, hogy menjünk fel hozzám a tollast letenni. Ekkor kis loading után csak leesett, hogy basszus egy pasi lakásán se volt. Jó oké, idő kellett de leesett. Tény, hogy nálam is rég volt bárki aki nőnemű, de azért halálra nem izgulom magamat. Persze a papagáj már helyettem is válaszolt mire csak megforgattam újból a szemeimet és sóhajtottam:
- A számból vette ki a szót a kis csőrös. Amúgy persze, nem gond - beültünk a kocsimba és már mentünk is egyenesen. Ekkor kérdezte, hogy mégis mi legyen a neve a madárkának mire eltűnődtem egy picit:
- Gőzöm sincs most így hirtelen...bár állítólag hímnemű, szóval valami olyan nevet kéne neki választani - ingattam a fejemet - Bár nemrég is kiderült, hogy elég pocsék vagyok névválasztásban - kuncogtam el egy kicsit magamat. Amint felértünk a lakásomhoz kis merengés után kinyögtem valami hülye nevet azért:
- Hm, nem is tudom...Orion? - persze nem a márka miatt, hanem azért mert ez a leglátványosabb és talán legismertebb csillagkép is. Kicsit zavartan néztem körbe a lakásomon kijelentve:
- Nos elnézést a kupiért - ami lehet, hogy nem is volt - ...de érezd magad otthon - mosolyogtam rá halványan. A tarkómat vakarva gondolkoztam, hogy mégis hova tegyem ezt a bazinagy kalitkát míg végül a nappali mellett döntöttem, hiszen még ott van a legnagyobb hely. A hálóba meg fix, hogy nem fogom rakni. Nekiáll nekem csipogni miközben aludnék akkor nem tudom, hogy mégis hova küldjem el hirtelen. Vissza a tojásába maximum.
Kiszedtem a kalitkájából a csőröst és átnyújtottam Hannahnak, hogy szórakoztassa amíg berendezem azt, meg rakok enni-inni neki. Néha mosolyogva figyeltem ahogy elvannak egymással, de közben persze nem tétlenkedtem. Idővel végeztem, így a helyére is kerülhetett. Pont rászállt a kis rúdra és megszólalt a csőrös kicsit a fejét járatva:
- Dugtok? - mire nagy szemekkel pislogtam nem kicsit és döbbenten visszakérdeztem:
- ...hogy mi?!
- Dugtok? - jó oké nekem ennyi elég volt mára az hótziher! Lemondóan sóhajtva csuktam be a ketrec ajtaját és zavartan megszólaltam:
- Most már értem miért adták vissza a perverz és mocskosszájút - sandítottam a tollasra aki most már totálisan ártatlanul nézett. Fene a pofáját! Ezt se a legjobb pillanatban mondta, de mindegy. Nem elég, hogy pironkodott Hannah a lakásfelmenetellel kapcsolatban, erre ez az idióta csak még jobban rátesz egy lapáttal. |
|
[4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
