|
Témaindító hozzászólás
|
2016.11.09. 08:48 - |
 |
[8-1]
/+18
Amikor átvettem a kezdeményezést meglepettnek tűnt. Talán mert szűz vagyok, meg ilyesmi… nos azért engem sem kellett félteni, hiszen elég sok khm… helyről tájékozódtam etéren, igaz élőben még sohasem próbáltam. Most azonban úgy tűnt jól csinálom, így magammal elégedetten folytattam a ténykedésem. Befejezni azonban korántsem hagyta, amit nem kifejezetten bántam, bár az sem zavart volna, ha a számba élvez. Eszem ágában sem lett volna ellenkezni, élvezettel merültem újra bele ajkaink játékába. Nos Shanenek legalább annyi haszna volt, hogy tudtam vele gyakorolni a csókolózást… na jó, helyesebben az alapokat segített elsajátítani, de ezt sosem ismerném be neki. Kezeim eközben Ville felsőtestén vándoroltak, bár mindenét simogattam, amit elértem.
Egy idő után maga alá fordított, s nem sokára pedig belém hatolt. Nos talán más értékelte volna figyelmességét, hogy megpróbálta elterelni a figyelmemet, én azonban jobban szerettem felkészülni a fájdalomra. Egyebek mellett azért is, mert gyakran kattantam be a rá, mintegy magamat ingerelve vele, s úgy még veszélyesebb ellenfél voltam. Most azonban ez nem játszott, igaz a hirtelen mozdulatra teljesen megfeszültem, amitől gondolom jobban fájt a dolog, mint egyébként kellett volna. A fájdalom viszont egyáltalán nem hatott meg, ígyis simán el tudtam viselni, a szemem sem rebbent rá, az egyetlen ami utalt rá, hogy tényleg szűz voltam, az a vér volt. Ennél komolyabb fájdalomra sem kezdtem el visítani, mint egy kivert kutya. Az nem én lennék. Túl lendülve ezen a kérdésen, az érzésre koncentráltam. Furcsa volt, ahogy Ville belülről teljesen kitöltött, de egyáltalán nem kellemetlen. Finoman megmozdítottam a csípőmet, jelezve neki, hogy folytathatja. A fájdalom hamar elmúlt, igaz addig sem fordítottam rá túl nagy figyelmet. Nos együttlétünk minden pillanatát élveztem. Hagytam, hogy magával ragadjon a vágy, ezúttal teljes mértékben. Egyre hangosabbak voltak a nyögések, amik elhagyták az ajkaimat, lábaimat önkéntelenül a dereka köré fontam, hogy még közelebb lehessek hozzá. Már egyáltalán nem érdekelt, hogy milyen hangokat adok ki, csak a varázslatos érzésre koncentráltam. Nem sokkal később hullámként csapott végig az élvezett a testemen, s néhány másodperccel később Ville is elment. Még mindig pihegtem, ám szavaira nem tudtam megállni, hogy be ne nyögjek valamit.
- Mit mondhatnék? Tele vagyok meglepetésekkel! - vigyorogtam rá önelégülten. No igen, az egómnak jót tett a dicséret. - Majd egyszer megismételhetnénk… - motyogtam neki halkan, félig már az álmok mezején lebegve. Elég jól bírtam nagyjából mindent, ami az állóképességemet tette próbára, most azonban eléggé elfáradtam, ami meglepett, bár úgy voltam vele, ezért az éjszakáért megérte kimerülni. Szorosan hozzábújva Villéhez aludtam el, illata végig kísért álmaimon, ami abból a szempontból remek volt, hogy egyszer voltam farkas az álmaimban. Franc se tudja miért, de én a legtöbb álmomra pontosan emlékeztem, a többséggel szemben. Kellemetlen, de ezek legtöbbjében farkasként csináltam valamit, nem pedig emberként, aminek általában volt fizikai megnyilvánulása is… no igen, képes voltam emberként is kutya módra kalimpálni a végtagjaimmal. Ellenben ez éjjel mindez elkerült és nyugodtan tudtam pihenni.
***
Reggel jókedvűen ébredtem, elégedetten a világgal, ami nálam eléggé ritka volt. Sőt, tettem ezt egészen korán, ami még ritkább volt. Összeszedtem magam, megigazgattam a hajam amennyire tudtam és visszavettem a ruháimat, igaz most azokat, amikbe még a bevásárlóközpontban voltam. Összegyűjtöttem a vörös ruhát is, majd egyet gondolva Ville felé fordultam, meglengetve a cuccot. - Itt hagyjam, hátha mást is fel tudsz vele csípni? - kacsintottam rá vigyorogva. - Jut eszembe, köszönöm az éjszakát, nagyon élveztem - integettem neki. Nem akartam tőle puszival, vagy ilyesmivel elválni, elvégre nem vártam tőle többet… talán majd egyszer még egyet, de egy kapcsolatot nem éreztem nekem valónak.
[AYLIN OFF]
(Köszönöm a játékot, majd elkaplak még :P) |
/+18
Szerencsére nagyon is élvezte az orálomat ami persze egyértelmű volt, de jó látni, hogy tényleg bejött neki. Minden egyes nőnél fenomenális látvány ez nem vitás. Viszont miután végeztem kicsit meglepő fordulat következett, hiszen elég hamar le lettem teperve, sőőőt...mondhatjuk úgy is, hogy a lázcsillapítómat kezelésbe vette. Ahhoz képest, hogy tapasztalatlan egész jól csinálta, sőt elsőnek kifejezetten jó volt. Persze nem hagytam, hogy befejezze a dolgát. Majd legközelebb ha nagyon akarja. Vágytól égő szemekkel kinyögtem nagy nehezen egy idő múlva:
- Nyugiii... - óvatosan felhúztam inkább magamhoz és heves csókot váltottam vele még mielőtt esetleg ellenkezésbe kezdett volna. Ó igen, egyáltalán nem érdekelt, hogy nemrég lent dolgozott, úgy vélem ez hozzátartozik a szexhez. Aki ezzel nem tud kibékülni, az vegyen guminőt vagy egyáltalán ne csinálja. Hosszas pillanatig bele is feledkeztem vele a nyelvjátékba amit természetesen tudom jól, hogy kell csinálni, elvégre nekem se izgató az ha valaki a manduláimig le akarja nyomni a nyelvét. Blöeh! Inkább játékos ritmust és finom ajakharapdálásokat vetettem be és közben simogattam a testének vonalát finoman remegő kezekkel. Nem vagyok alkesz, ez csak a visszafogott vágy miatt van, tök egyszerű.
Teljesen kihagyott az időérzékem így nem tudom mennyi ideig játszadoztunk így, de nagyon jól esett és idővel egyre inkább hevesebbek voltak az érintéseink is. Felülre keveredtem végül és újból izgattam lent, hogy jobban beinduljon, illetve azért is, hogy ellenőrizzem eléggé nedves-e ott lent. Nem akartam a kelletténél is nagyobb fájdalmat okozni neki. Amint megfelelőnek éreztem a pillanatot egy nyakcsók keretén belül belé is hatoltam, nem véletlenül. Kicsit eltereltem a figyelmét ezzel, illetve annyira nem érzi majd a kezdeti fájdalmat amin remélhetőleg hamar túllendül. Természetesen nem durván hatoltam bele, de nem is csigalassan, hiszen azzal csak még jobban elnyújtanám a fájdalmát. Mikor már teljesen benne voltam megálltam, hogy szokja az érzést és közben csókoltam lágyan. Rohadtul szűk volt basszus, ráadásul örülhet, hogy nem kell nekem gumit húznom mert azzal még borzalmasabb lenne neki. Bárcsak nekem is ilyen lett volna az első alkalmam...bezzeg akkoriban zoknit kellett húznom, na mindegy.
Amint adott jelet, hogy folytathatom, nos több se kellett. Persze nem reszeltem mint egy idióta pornós köcsög, inkább lassabb és mélyebb lökésekkel hatoltam belé újra és újra. Direkt úgy csináltam, hogy az ágyékunk is érintkezzen mikor teljesen benne vagyok, így ingerelni tudtam a csiklóját is ami plusz élvezetet adott neki. Egy szava sem lehet, mert minden erőmmel azon voltam, hogy örömét lelje ebben és ne egy szar első szex jusson neki amit kevés nőnemű mondhat el manapság, elvégre a pasik többsége csak kúrni tud, de ahhoz nem ért, hogy juttasson el egy nőt a csúcsra. Az orálról meg ne is beszéljünk. Miket meg nem tud az ember ha szellem mi?
Sajnos idővel én is a végét jártam a kielégülésnek, hiszen nemrég még orálisan is kényeztettek ami a tűréshatáromat kicsit lejjebb vitte. Persze nem is terveztem fél éjszakán keresztül csinálni de a fél perc is ki van zárva nálam. Szerencsére ilyen gondjaim nem akadtak. Egy kisebb nyögés keretén belül végül a csókunkba nyögve élveztem el majd óvatosan kihúzódtam belőle picit zihálva. Rég volt ilyenben részem az biztos. Furcsa, de nem szoktak ugye a szűzek egyéjszakázni, azért is meglepő, hogy pont ilyenbe futottam megint. Elmosolyodtam halványan miután mellé dőltem a takaró alatt és súgtam rekedtesen:
- Nem gondoltam volna, hogy tényleg szűz vagy. Egy ilyen orál után... - ingattam a fejemet vigyorogva. Hát kérem, meglepő volt ez is. Egy idő múlva viszont mindkettőnket elkapott az álmosság, így be is aludtunk frankón. Késő volt már basszus és meglepő módon én is elfáradtam...
[ VILLE OFF ] |
/18
Ahogy összesimult a testünk, éreztem meredező férfiasságát a combomnak feszülni. Önkéntelenül is belemosolyogtam a csókunkba, miközben kezemmel végigsimítottam az oldalán, a csípőmet pedig finoman az övéhez dörgöltem.
Amint elszakadtak egymástól az ajkaink, ő áttért a nyakamra, én pedig hátradöntöttem a fejem, hogy nagyobb felületen hozzáférjen. A kezeimet becsúsztattam a pólója alá, s gondosan feltérképeztem velük a hasfalát, amely kellemesen bővelkedett izmokban. Amikor már túlságosan is zavart a pólója, egyszerűen megszabadítottam tőle. Élvezettel simítottam végig immár fedetlen mellkasán, miközben óvatosan tipegtem abba az irányba, amibe vezetett. Amint megéreztem, hogy a ruhám cipzárjával bíbelődött, én se voltam rest, lejjebb csúsztattam a kezem és némi bénázás után -még sohasem próbáltam övet szemből kioldani- mellőztem a nadrágját. Ilyen szempontból szerencsés volt, hogy nem siette el a cipzár lehúzását, bár megőrjített vele rendesen. Szinte remegtem az elfojtott vágytól, így rögtön rávettetem magam az ajkaira, amint landoltunk az ágyán. Csókjai közepette is éreztem, hogy lekerül rólam a fehérneműm, s valamiképpen én is lehámoztam róla az alsóját. Amint a melleimet kezdte el kényeztetni, önkéntelenül is homorítottam a hátamon, és feljebb emeltem a derekamat, hogy közelebb kerüljek puha ajkaihoz. Átkaroltam a nyakát és a hátát simogattam, miközben apró nyögések hagyták el a számat. Éreztem rajta néhány heget, de egyáltalán nem zavartak, elvégre nekem is volt néhány. A nagyobb része biztosan eltűnik, azonban egytől vagy kettőtől soha életemben nem szabadulok meg. Na igen, jobban kéne magamra vigyáznom!
Eszméletlenül élveztem amit csinált, hát még akkor, amikor a ujjai lejjebb vándorolt! A kezeimet leejtettem magam mellé, és belemarkoltam velük az alattunk lévő anyagba, miközben egyre hangosabban nyögdécseltem. Folyamatosan, oldalra döntött fejjel figyeltem, hogy mit ügyködik, főleg amikor ajkaival is lejjebb vándorolt. Élvezettel megborzongtam, amikor először érintette meg nyelvével gyönyöröm legfőbb forrását. Ahogy folytatta a ténykedését, egyre jobban kezdtem elveszíteni a testem fölött a kontrolt -amit most egyáltalán nem bántam-, az ugyanis válaszolt az érintéseire. Valahányszor felpillantott, elvesztem a szemeiben. Na nem mintha tudtam volna bármi másra gondolni, mint rá! Bár kötve hiszem, hogy ilyenkor bárki is képes másra gondolni, a partnerén kívül… aki meg másra gondol, az minek fekszik össze… tessék, Ville milyen filozofikus gondolatokat ébresztett bennem! Igaz két másodpercen belül elfelejtettem mindent, amin eddig gondolkoztam, ugyanis végre eljött a részemről már lázasan várt beteljesedés. A testem ívben megfeszült, miközben elélveztem.
- Ville, ahh… - nem tudtam magamból többet kipréselni a heves zihálás következtében, bár azt hiszem már az is világosan elmondta neki, hogy mit próbálnék közölni vele. Néhány pillanattal később felültem és megcsókoltam, habár még mindig gyorsabban vettem a levegőt, így kénytelen voltam hamar elválni tőle. Egyáltalán nem zavart, hogy más íze volt a csókjának, még úgysem, hogy pontosan tudtam mit érzek.
Egy hirtelen mozdulattal felrántottam az ágyra, és fölé hajoltam. Nem akartam unalmas lenni, főleg az előbbiek vonatkozásában. Nekem több kellett belőle! Ezúttal én kényeztettem őt, igyekeztem hűen visszaadni a mozdulatait, igaz a szívogatással óvatosan bántam, hiszen abban még annyi tapasztalatom sem volt, mint a többiben. Én is végighaladtam szépen lassan a mellkasán, amíg el nem jutottam ágaskodó tagjához. Semmiképpen nem akartam megosztani a figyelmemet, hiszen nagyjából semmi tapasztalatom nem volt az ilyesmiben, azonban mindenképp szerettem volna én is örömet szerezni neki. Finoman végigsimítottam a farkán, majd óvatosan megnyaltam. Ezekután a számba vettem és elkezdtem szopni, néha-néha a kezemmel rásegítve. Közben nagyon figyeltem a reakcióit, hiszen azoknál semmi sem segített jobban, abban, hogy mit csináljak, illetve, hogy hogyan csináljam. Erre és az ösztöneimre hallgatva igyekeztem kielégíteni. Amikre viszont nagyon figyeltem, azok a fogaim voltak, még véletlenül sem értem velük a nemi szervéhez. Igazán nem mondhatja, én igyekeztem! |
/+18
A csók után már nem fecsegtem feleslegesen, elvégre foglalt a szám és a nyelvem is nem is akárhogy. Kicsit beleremegtem kellemesen az érzésbe ahogy jobban hozzám simult a testével és belenyögtem a csókunkba ahogy a kezével a hajamba túrt. Jó ideig nem szakadtunk el egymás szájától az biztos. Hm, úgy vélem ez egy elé jó kezdés főleg úgy, hol félig meddig már fel is vagyok már ennyitől is izgulva. Lehet, hogy pici hiányom van? Mindegy, nem igazán érdekel hiszen tudom jól, hogy nem fogom csak úgy reszelni. Azért mégiscsak szűz és kicsit talán fájni is fog, még ha nem is akarom azt. Sajnos ez ilyen, de igyekszem majd elfeledtettni vele.
A pillanatnak viszont a levegőhiány vetett véget, így kicsit pihegve áttértem lágyan a nyakára finoman szívogatva, de fájdalmat semmiképp sem okozva. Lehet nem vette észre, de közben kicsit irányítgattam magunkat lassan a háló felé, hiszen mégse akarom most kanapén csinálni, ami eleve kicsi lenne most ahhoz. Jó helyszín lenne, de jelen pillanatban nem. A hátán végigsimítottam szinte direkt csigázva őt és kínzóan komótosan húztam le a ruhájának a cipzárját, amit nemrég még az öltözőben pont felhúztam. Fokozatosan kibújtattam őt a vörös anyagból és amint a földre pottyant a gönc már döntöttem is be az ágyba játékosan. Nem kell nagyon izgulnia, maximum a kéjtől de ez ugye alap dolog. Fölé feküdtem és már el is kezdtem lepni a testét a csókjaimmal, közben pedig a fehérneműjét is lehámoztam róla mindenféle balfaszkodás nélkül. Elég gyakorlott vagyok már, szinte pikk-pakk lekerülnek ezek a felesleges dolgok.
Hívogató melleire tértem és már el is kezdtem finoman csókolni, főleg a bimbóját amit néha meg is szívtam. Ha vámpír lennék talán még jobb lenne a vérszopó fogak miatt, de úgy vélem ez is tökéletes. Vannak akiknek sokkal rosszabb az első alkalmuk. Mint például az, hogy hamar véget ér...fél perc?! Lágyan cirógattam közben az oldala vonalát, míg végül egyre lejjebb tévedt a kezem, egyenesen a csiklójához és a környékéhez. Több se kellett nekem, hamar ott is elkezdtem az ügyködésemet eleinte lassú finom érintésekkel, hogy még többre vágyjon, majd mikor már eléggé zihált csak akkor izgattam rendesen. Amint elég nedves volt a kettős izgatás hatására csak akkor haladtam lejjebb az ajkaimmal míg végül orálisan is elkezdtem őt kényeztetni. Igaz ezt nem terveztem, legalábbis nem gondoltam volna, hogy erre fogok vetemedni, de most nagyon vágyok erre. Még az a szerencse, hogy nem csinálom szarul, hiszen nem a pornókból tanultam a nyalakodás művészetét. Néha felpillantottam vágytól égő szemekkel, hogy gyönyörködhessek a látványban, de természetesen nem hagytam abba csak egyre közelebb sodortam őt az orgazmushoz minden egyes érzéki nyelvcsapásommal. |
- Jah… - hagytam rá. Mondjuk ez számára biztos előny… egyetlen nő sem kergetheti azzal, hogy a gyerek az övé, mivel nem is lehet neki. Nekem meg vigyáznom kell, ugye… De vele nincsenek ilyen gondok, szóval király!
- Igen… - húztam el a szám. Még mindig némiképp zabos voltam Shanere, bár a gyilkos hajlamaim nem éledtek fel, valahányszor rá, meg arra, ami történt, gondoltam. Szerencséje! Ezen a pontom kicsit elgondolkodtam, hogy Noel nem volt-e rám rossz hatással… Shanet is istenesen meg kellett volna tépnem pedig! Következő kijelentésével nem tudtam mit kezdeni. - Hát majd igyekszem… - nem akartam ígérni semmit, de azért szeretnék partner lenni. Érdekelt volna, mit ért “unalmas” alatt, de inkább nem akartam rákérdezni. Tagadhatatlanul jó pasi volt, én pedig nagyon is vágytam rá, ezzel nem lehetett gond. Ráadásul világ életemben olyan nő voltam, aki végigcsinálja, amit elkezdett, így meghátrálni nem fogok, az biztos. Talán valamennyire aggódtam az elkövetkezendők miatt, ezért voltam némiképp bizonytalan, de ez sokkal inkább azért volt, mert attól tartottam, hogy nem teljesítem be a hozzám fűzött “reményeit”, nem pedig a fájdalom miatt, ami a szüzességem elvesztésével jár. A fájdalommal soha sem volt bajom, ez tény. Tehát attól tartottam, nem felelek meg neki… meg az igényeinek. Hát… gyakorlat teszi a mestert!
- Hát de ahhoz is kellett a vizsga, nem? - érdeklődtem. Elvégre nekem is lehet majd nemsokára jogsim… igaz egyenlőre még nem terveztem letenni. Semmi olyan hely nem jutott az eszembe, ami messze volt és gyakran jártam oda. A néhány messzebbi helyre a nevelőapám, vagy Ser elvitt… jobban belegondolva mit izgulok? Sernél senki nem vezethet durvábban… szerintem nem is találkozott ennek a századnak egyetlen kresz könyvével sem… de lehet, hogy az előzőével sem. - Áhh, szerintem ismerek olyat, aki nálad durvábban vezet. - legyintettem. - Egy vámpírnak érdekes elképzelései vannak a sebességkorlátozásokról… - nevettem el magam.
- Aham. - biccentettem a kérdésére. - Tényleg? - érdeklődtem meg játékosan, miközben a hangja felé pillantottam, de már nem láttam. Most kicsit sajnáltam, hogy az ő lakásán vagyunk, mivel mindenhonnan az ő illatát éreztem, így nem tudtam eldönteni merre lehet. Farkasérzékeimet használatba véve igyekeztem megtalálni őt, ám még mielőtt rálelhettem volna, megjelent előttem. Egy pillanatra összerándultak az izmaim, de sikerült megállnom, hogy ne tegyek valami hirtelen mozdulatot, amit nem is bántam meg, hiszen megcsókolt. Sokat harcoltam eddigi életem során, és gyakran a reflexeim mentettek meg néhány csúnya sérüléstől, ám kifejezetten örültem neki, hogy azokat is tudom irányítani. Élvezettel visszacsókoltam, miközben egyik kezemmel végigsimítottam az arcán, majd az ujjaim a hajába vándoroltak, a másik kezemmel pedig átöleltem a nyakát, és végül a testemmel szorosan hozzásimultam. |
Nem érdekel őszintén szólva, hogy hány éves. Én már több vagyok mint mikor meghaltam, így minek számoljam? Az évek nálam már semmibe vesznek, mindig ilyen maradok amíg itt tengetem a napjaimat. Nem véletlenül költözködünk a tesómmal. Ez így is marad még akkor is ha esetleg kétszáz évig kell itt dekkolni. Bár akkor már úgy vélem előbb megyek lakatlan szigetre. Ott végképp én leszek a legtökéletesebb basszameg! A megszólalására prüszköltem egyet:
- Még szerencse, hogy tőlem amúgysem lehetne gyereked - milyen kár mi? A hibátlan géneimet nincs ki tovább vigye. Borzalmas, egy világ dőlt össze bennem...ja nem. A mérgelődéséből csakis arra következtettem, hogy valami személyes dolog lehet a háttérben, majd mikor kijelentette, hogy ő szűz egyből összeállt a kép. Elvigyorogtam elégedetten mondva:
- Ó, most már értem. Valaki visszautasított azért mert fiatal vagy és szűz. Amúgy engem tényleg nem zavar, volt már tapasztalatlannal is dolgom. Viszont ha unalmas leszel akkor abbahagyok mindent amit elkezdtem - pillantottam rá sunyi tekintettel. Nos igen, ezzel lehet köcsög voltam, de komolyan a farönkök kíméljenek engem! Tőlem akár fel is pofozhat, teljesen hidegen hagy. Nem várok túl sokat úgy vélem, csak annyit, hogy ne legyen teljesen elveszett és szerencsétlenke. Illetve tényleg akarja a dolgot. Az egyéjszaka lényege úgy vélem pont ez, illetve a szenvedély is ami magával sodor.
A jogsis kérdésére vállat vontam lazán és kijelentettem:
- Persze...igaz hamisított. Sajnos a régit már nem használhatom, elvégre nem öregszem és szembetűnő lenne a rendszerben. De ne aggódj, tudok vezetni - kacsintottam rá. Tudok? Imádok a volán mögé ülni, ráadásul kaszkadőrként ezt gyakran megteszem, különböző veszélyes mutatványokkal is. Ha már a tesóm punci simán bevállalom helyette az ilyeneket, vagyok olyan őrült. Amint hazaértünk egyből felnevettem, mikor mondta, hogy őt nem zavarná ha más lakása lenne. Nos ezt inkább nem kommentálom, mert én nem örülnék neki. Jobban szeretem ha vannak saját dolgaim annak ellenére, hogy egy elcseszett szellem vagyok. Somolyogva néztem ahogy érdeklődve tekint körbe a lakásban, így incselkedve kérdeztem:
- Tetszik? Más még jobban fog... - nem hagyhattam ki a végét ez egyértelmű. Ha tényleg felkelti az érdeklődésemet akár egy csókkal is, akkor jó éjszakában lesz része azt garantálhatom. Viszont meguntam már a kis játékát, így úgy döntöttem inkább lépek hiszen amúgyis jobban szeretek én kezdeményezni. Sunyi vigyorral az arcomon eltűntem hirtelen mintha lassan beleolvadnék a falba, majd hangtalanul előtte is termettem. Ha már szellem vagyok akkor ezt is megtehetem nemde? Végül meg is csókoltam forrón közelebb húzva magamhoz és finoman a hajába túrva, hogy idővel majd a nyelvjátékot is jobban elmélyíthessem. |
Sosem volt bajom a meghívásokkal… igaz ebben az is közrejátszhat, hogy soha nem merült fel bennem semelyik azok közül az “érvek” közül, amikkel a drága szülők a kis lánykáikat szokták riogatni. Részeg sosem akartam lenni, és a “rossz társaságnak” is valószínűleg én lettem volna a legrosszabb tagja. Ha meg verekedni kell, úgyis én ütök nagyobbat! Önértékelési problémám továbbra sem volt, és még sosem kerültem olyan helyzetbe ilyen meghívások alkalmával, ami megváltoztatta volna a véleményemet etéren.
- Hát nem igazán… - nem láttam értelmét elhallgatni ezt előle. - Jobb is! - nevettem el magam. - A következőnek, aki fennakad rajta, annak kikaparom a szemét. Rajtam kívül senkinek semmi köze ahhoz, hogy mennyi idős vagyok! Nem gyereket akarok, bassza meg! - nagy szerencse, hogy nem voltak sokan körülöttünk az emberek, mert fogadjunk, hogy legalább a felük furcsán nézett volna rám. Na nem mintha érdekelt volna a véleményük! - Amúgy ahhoz sem lenne semmi közük. - tettem még hozzá. Persze mindez nem Ville ellen szólt, hanem egy bizonyos vámpír ellen… meg az összes többi ilyen ember ellen. Azonban efelett érzett dühömet igyekeztem háttérbe szorítani, mivel senkinek sem lett volna jó, ha felhúzom magam, és farkasként elkezdek törni-zúzni. Csak olyankor nem tudtam vasakaratom alatt tartani az alakom, bár arra még nem sikerült rájönnöm, pontosan miért változom át… igaz az tagadhatatlan, hogy vicsorgó farkasként sokkal inkább ráhozom a frászt az emberekre.
- Szűz vagyok, de ha ez téged nem zavar, akkor felőlem rendben. - jegyeztem meg fapofával. Ha akar most fusson, ahogy Shane tette… A ruha volt életem legkevésbé fontos dolga, főleg Ville társaságában.
Amikor a kocsijához értünk, a szememet hunyorítva néztem rá, ami simán beillett, némi vádló pillantásnak. Majd rávigyorogtam és beültem mellé. - Sosem voltam szívbajos… - pillantottam rá. - Azért van jogsid? - érdeklődtem vigyorogva. Bár nekem őszintén szólva mindegy volt, igaz a halálomat későbbre terveztem.
- Hm… köszönöm - nem tudtam mit kéne mondanom erre a formális mondatra. De az otthon érzéssel nem lesz bajom, annyi szent! Érdeklődve néztem körül a lakásában, itt határozottan jobban éreztem magam, mint Shanenél, bár ebben valószínűleg az is közrejátszott, hogy tiszta volt a lelkiismeretem. Kimásztam a cipőmből, majd besétáltam az első szobába. - Az sem zavarna, ha másvalaki lakása lenne. - ezer örömmel kiteszek bárkit ebből a lakásból… illetve az emberek nagy többsége önként és dalolva távozik, amikor egy hatalmas albínó farkassal lesz kénytelen szemezni a lakásába belépve. |
|
[8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
