|
Témaindító hozzászólás
|
2016.11.02. 12:25 - |
 |
[18-1]
|
Az egyszavas kérdésére én csak bólintottam egyet. Én tényleg képes lennék az egész életemet elmondani, minden jött-mentnek? Hát nagyon úgy látszik. De faszom, egyszer tényleg befoghatnám a pofámat, néhány dolog nem csak nekik kínos, hanem nekem is és mi ez már, hogy így kinyögöm, hogy mit csinált az exem velem? Kész vagyok magammal.
Oké, én tényleg ki fogok készülni ettől a sráctól. Most komolya, minek kellett nekem is elpirulni? Nem, Kai... ez nem pirulás volt. Már paradicsommá változtál, ez nem enyhe, alig látható pír volt. Agyvérzés esélyes volt már neked, most komolyan. És azért Claes is rányomott az egész dologra egy szép nagy lapáttal. Hogy fogom így dolgozni? Sehogy. Túl adagolom magam nyugtatókkal. El is nevette magát, oké, nekem hivatalosan is végem volt. Másodszor dobtam fel a talpam. Csak eltakartam az arcom a kezemmel és közben vártam a megváltásomat. Nem tudom mi lett volna jobb ötlet a nő csipogását hallgatni, vagy hogy ezt hagyjam megtörténni, szerintem egyik se jobb.
- Hála az égnek. Már tényleg azt hittem, hogy véglegesen elsüllyedhetek itt. Ejj, ha már így kiszórakoztad magad, mész is? - csóváltam meg a fejem.
Viszont, ami ezután következett, na attól már tényleg nem tudtam nyelni, meg köpni se. Csak bámultam, hogy mi a faszt történik itten. A kis gonosz magához rántott és tudom is, hogy mit akar ezzel elérni, hogy én itt teljesen kiégjek. Viszont, amikor az ajkaink összetértek, na akkor tényleg lángolt a fejem és nem tudtam, hogy mit is csinálhatnék, de azért a rohadt vigyorát észrevettem azért!
- Öhm, szia - intettem neki én is.
Mikor már nem láttam tovább, csak szépen odamentem a mentőkocsihoz és nem túl erősen, de bele vertem a fejemet. Pár másodperen belül visszamászta az autóban, ahol a kolléga, nem a nő, hanem a drága sofőr, elkezdett röhögni. Ezt az egészet a diszpécser szakította meg, mert mennünk kellett egy esethez.
[KAI OFF] |
- Terrorizált? - ismételtem meg a lényeget. - Érdekes... - egyből a verésre gondoltam, ami elég hülyén vette ki magát, de a mai világban bármi lehetséges!
Ezzel egyúttal már nem firtattam a dolgait. Szerintem jobban jártam! Elhúztam a számat, ahogy pár gondolatot még hozzáfűzött a témához. Fasza! Nekem szerencsére nem volt ilyen gondom. Vicces, hogy az idióta testvérem miatt murdeltem meg, de legalább kötelékünk örökre szól... Egy örökké való kúrogatás az életünk, kac-kac... Ezt vehetjük azért ajándéknak, nem?
Ekkor fokoztam tovább a helyzetet. Megint vörös lett a feje. Füle hegye is lángolt a zavartól. Rápillantottam sunyulva a mentőkocsira, és valahogy sejtettem jó a kollégáinak a műsor. Vajon, ha ingyen pornó menne az is tetszene nekik? Mindegy, azt inkább kihagyom!
- Az én egómat nem kell növelni! - nevettem el magam.
Eleve nem vagyok egós, de a kellő önbizalom megvan! Én csak jót szórakozok a zavarán, és pirulásán. Olyan mint egy kiscsaj, ami kifejezetten cuki.
Azon a ponton, amikor nevemen szólított újból kitört belőlem a nevetés. Már könnyeim folytak, és hasamat fogtam. Istenem... Mennyire édes, hogy ennyire zavarba tudom hozni!
- Oké, befejeztem! Amúgyis menni készültem! - töröltem meg szemeim, és ezután elővettem a telefonom, hogy megbizonyosodjak az időről.
Végül közelebb léptem hozzá, és magamhoz rántottam derekánál fogva. Semmi extra nem történt! Pusztán ajkainkat összeérintettem. Belenéztem közben szemeibe, majd eltávolodtam tőle, és pimasz vigyorom még mindig arcomon táncolt.
- Ha unatkozom és magányos leszek mindenképp hívom a 911-et! - kacsintottam rá, és intettem neki.
Ideje volt lelépnem, mert későre járt és testvéremmel is beszélnem kellene. Röpke gondolatmenetem után zsebre vágtam kezeim, és elindultam kifele a parkolóházból.
Fogtam egy taxit, majd haza is mentem. Kellett nekem sietni...Testvérem még sehol! Valószínűleg épp szétdugja az agyát! Na szép!
Nos, emiatt maradtam a kockulásnál, és idővel az XBOX előtt aludtam be. Lehet a fejemen már a chipses tál volt, mert belebukott buksim. Van ez így!
[CLAES OFF] |
|
Eh, csórikán látszott, hogy összezavarodott. Majd csak eljutunk arra, hogy megértjük egymást, vagy nem. Nekem aztán mindegy. Még mindig itt van és még mindig tudok dumálni, ami csak nekem jó. A srácnak ugyan el fog tőlem sorvadni az agya, de se baj, valahogy csak kibírja. Még mindig elfuthat, megállítani nem fogom.
- Eh, nem... abban épp jó kislány volt. Csak hát terrorizált engem - mondtam, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Próbáltam azért viccesre venni a figurát, de azért miatta haltam meg basszus! Az kellet még a kollégiumi énemnek. Azt hittem, hogy nem lehet rosszabb. Kurva nagyot tévedtem ám. Basszus... ha élnék, akkor tényleg 31-nek néznék ki... van azért valami jó a szellemségben is. - Hogy voltam olyan bamba, hogy két szempilla pillogtatással megtudott venni engem és nem láttam valójában, hogy milyen szar ember is.
Én falra mászok vagy éppen el fogok tűnni. Ez megint el akar hallgattatni engem! Vagy csak élvezi, hogy képes engem elkussoltatni? Alias megtalálta a gyenge pontom. Persze azért most is piros voltam! Ennek aztán nem tudok parancsolni, rohadjak meg. Abban is biztos vagyok, hogy a munkatársaim az ablakból nézik az eseményeket és közben popcornt esznek. Bár ha valami rosszabb történne, akkor az újonc már sipogva jönne ki, hogy mi a faszt csinálok.
- Ch.. nem fogom megadni azt, hogy növeljem az egódat a válasszal - még mindig tudok beszélni, így nincs még veszve semmi, de a másik mondatával teljesen kiakasztott engem. Leállt a működés! - Claes! - hozzá akartam rakni, hogy ne már, de nem jött ki több hang a számon. |
Alig vághattam be hitetlenkedő fejet, ahogy továbbra is állította a fóbiáját. Ahh, te jó ég! Lehet mindkét nem felé kacsintgatok, de fájna a szívem olykor egy jó csajért, aki elképesztően szűk és szinte elolvadok nedves hüvelyében. Mindenesetre nincs bajom a hátsóbejárattal, mert pasikkal is csinálom, de nah... Kell a változatosság!
Ingattam fejem, ahogy próbálta nekem elmagyarázni mi van. Őőő, szerintem egyre jobban összezavarodom! Legyintettem egyet kínomban, majd megköszörültem a torkom.
- Tudod mit? Hagyjuk a fenébe! Mindenki jobban jár - sóhajtottam.
Erre csak elkezdett magyarázni. Jaj nekem! Hümmögtem orrom alatt, és igyekeztem felfogni miről zagyvál, viszont most sem lettem sokkal előrébb!
- Megcsalt talán? Mellesleg a hülye gyerek alatt mit értesz? - tértem rá a lényegesebb dolgokra. - Bocs, de esküszöm, hogy összezavarsz! - túrtam bele zavartan a hajamba.
Elröhögtem magam, amikor beszólt. Na szép! Végén saját magamnak okozom a második halálom... Na jó, kötve hiszem, ám ha egyszer ilyen nagy labdák vannak kénytelen vagyok lecsapni őket!
Ezután következett a részemről az elhallgatató hadművelet. Eddig jól sikerült, és megint pirulni kezdett a drága.
- Aranyos, hogy ennyire zavarba jössz tőlem. Talán bejövök neked? - tettem fel kérdésem pimaszkásan, és tértem ki a válaszadás elől. - Lehet a kollégád is értékelné, ha tesztelnéd a nyelvem! - vigyorogtam féloldalasan.
Lételemem, ha odaszúrhatok a másiknak, illetve megvillanthatom pimasz oldalam. Igaz, ettől én kedves vagyok... Nem olyan vagyok, mint a testvérem, aki lyukra megy és a lelke mélyén lehordja az illetőt.. Na meg saját egóját magasztalja a fel a fenébe. Egyelőre én ebbe a kóros betegségben nem szenvedek! |
|
- Nem hazudok - emeltem fel a kezem. - Ahh, én mindenben súrolom a határt - legyintettem, kis cukin, mintha nem akarnék a föld alá süllyedni. Valahogy csak megoldom ezt. Valahogy, ott a hangsúly. - Hát.... - húztam el a szót. - nem éppen attól félek, ahogy kinéznek. Csak na, nem akarom később megtudni, hogy egy cuki sorozatgyilkos. Azzal épp nem találkoztam, de egyszeri gyilkossal, ja.. Tudom, tudom egy egész nemtől rettegek egyetlen aberrált miatt...
Lilith tényleg elcseszett nekem egy egész gyönyörű nemet. Eh. Szar nekem, de tényleg. Szegény, srác megint meg fog rajtam halni. Viszont mindig van lehetősége elfutni, még nem tette meg.
- Eh... hogy is magyarázzam el ezt az egészet. Még simán bele tudok szeretni egy csajba is, de félek, hogy olyan lesz, mint a drága exem, jah parázok attól, hogy megint hülye gyerek leszek - csóváltam meg a fejem.
Eddig nem bírta ki sok mindenki mellettem. Jó, Nina. De az a lány talán még az én szintemet is megüti. Hiányzik is csak na, éjjel-nappali bulizás nem egyeztethető össze a 12 órás munkaidővel. Ha csak a drága nem akar megint Csipkerózsika lenni és engem küldenének ki hozzá, hogy csípjem össze. Eh, elég lenne meglengetni felette egy félmeztelen pasi naptárat és már fent is lenne.
- Hát, ha már így csipkelődsz nekem, akkor nem. Pedig nekem is szimpi voltál - vigyorogtam.
Komolyan, azt hittem, hogy vége a szenvedésemnek, de mivel tudja, hogy elég zavarbajövős fajta vagyok, azért se tudja megállni, mi?
- Addig fogod ezt csinálni, amíg végleg be nem kussolok? - tettem fel az egy milliós kérdést. |
- Most csak szopatsz! - akadtam ki, amikor végre kinyögte mitől parázik. - Jesszusom, és én még azt hittem az én félelmeim röhejesek - ingattam fejem. - Bocsi, de ez... Mégis hogy? - tettem fel totálisan kiégve a következő kérdésem.
Ám ezt követően nem gondoltam, hogy kerekperec rákérdez a nemi identitásomra. Lazán bólintottam egyet, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Én sosem vertem nagydobra, illetve nem is viselkedtem úgy, mint egy rossz köcsög. Azt meghagyom a műmájereknek!
- Igen - adtam hangot is ennek nyomatékul.
Felhúztam a szemöldökömet hallva, hogy ő bi. Mi a franc?! Elébb nem azt mondta, hogy fél a nőktől? Azt hiszem elvesztettem a fonalat.
- Őőő, de hát nem parázol a csajoktól? Én ezt most nem értem - értetlenkedtem. - Azt következtettem le értelemszerűen, hogy csak buzi vagy - mondtam ki, amit gondoltam, viszont most sem állt szándékomban megsérteni őt. Ha sértegetni akarnék azt nem így tenném!
Éreztem, hogy ezalatt a beszélgetés során IQ-m folyamatosan csökkent. Végén hazamegyek brohoz nagy kettyósan, és rám basz, majd egy kényszerzubbonyt. Mindegy... Még mindig nem olyan vészes. Legalább nem egy bunkó kotonszökevény a pali.
- Ejej, és én nem vagyok szimpi? Pedig én még bírni kezdtelek - szájaltam vissza játékosan.
Pirulásán még mindig jól szórakoztam, de most már befejeztem a cukkolását. Végülis megérdemelte, ha már ennyire sorvasztja az agysejtjeim a pofázásával. Legalább egy kis időre tudott szusszanni a velő a fejemben. Kollégája is érdekes figura volt a számomra. Már-már prűd kateg. Ugyan, melyik ember nem csinálta kocsiban... Esetleg egy rohadt bokorban?
- Eddig nem volt panasz a nyelvemre? - öltöttem ki, és hajoltam közel hozzá. - Talán tudsz róla véleményt mondani? - néztem rá huncutul. Hupsz, talán ezzel is zavarba tudom hozni? Höhö.. |
|
- Hát... öhm... rettegek a csajoktól - nevettem fel a kínomban és megint rohadt szűkszavú voltam. De basszus, ez nekem rohadtul ciki, valaki ásson el, kérlek. Jah, nem lehet, nem tudok még egyszer meghalni, eh... Akkor hívjatok egy boszit, aki el tud engem küldeni a picsába, vagyis a Pokolba, de az előző se rossz ötlet, igazából.
- Eh, szóval mindkét nem felé hajlasz? - na erre se számítottam, hogy két bi egy parkolóházba lesz. És khöm... a szexualitásról beszélnek. Eh, már mindegy nem vagyok olyan prűd fasz, néha ilyenekről is kell beszélni, még ha az átlag azt is mondja, hogy nagyon kellemetlen ezekről beszélni. - Ne értsd félre, csak nem hittem volna, hogy most futok össze, olyannak, akinek ugyanaz a szexualitása, mint nekem - vontam meg a vállam.
Lehet, hogy ki fog égni? Egen, ez lehetséges, eh nem baj, ha nem bírja tovább, akkor itt hagy engem. Bár elég jó társaság, hiszen még él a dumámtól.
Aztán elmeséltem a részeg haveros esetet, ami máig a legrosszabb, amit a csacsogásom miatt okoztam.
- Oh, jajj! Félj csak tőlem! Ha nem vagy szimpi, addig dumálok rosszabb hülyeségekről, amíg ki nem nyúlsz! - öltöttem ki a nyelved. - Szerencséd van, még!
Na, nem számítottam arra, hogy ma válok piros paprikává, de ez van, ezt kell most nekem szeretni. Az utolsó két mondata se tett jót nekem, pasztmek. Én okoztam, most el kell szenvednem az egészet.
Claes is megismerhette a rémes kollégámat, remek.
- Eh! Vészhelyzetekre tartogatom a bunkó énemet. Ahhoz igen is kell energia! - magyaráztam. - Hallod... nem azért, de szerintem még a nyelved hosszát is kritizálná! |
- Miért? Mégis mitől félsz? - ráncoltam össze a szemöldökömet. - Most már érdekel! Ha már egyszer én is kinyögtem mitől parázok az a legkevesebb, ha te is elmondod! - rántottam meg a vállam.
Az önbizalom hallattán fejem csóváltam meg. Az én önbizalmamat nem nagyon rombolja, hiszen értem a dolgomat... Az más dolog, ha a partnerem idióta és nem szól! Az az ő sara, és nem veszem magamra, hogy szar vagyok és a többi, mert rohadtul nem!
- Amúgy tök köcsögség, hogy a nők tudnak orgazmust imitálni. Bezzeg mi! - adtam elő magam színpadiasan. - Talán ezért is jobb pasival csinálni, mintsem nővel... - tűnődtem hangosan, majd legyintettem egyet megállapításomon.
Hitetlenkedve néztem rá, amikor elkezdett csacsogni valami osztálytársról és annak detoxos élményéről lassan. Azt a rohadt! Lehet félnem kéne? Én még tudatmódosító-szerrel sem élhetek! Meghalni sem tudok még egyszer... Neeeeh! Na jó, azért nem annyira vészes a pali!
- Szegény ismerősöd! - sóhajtottam. - Végén rá kell jönnöm arra, hogy helyesebb lenne lelépnem, mert a végén megmurdelek miattad! Lyukat beszélsz majd a hasamba! - cukkoltam.
Ezt sem sértésnek szántam. Egyszerűen néha szeretek pimaszul odaszúrni, de semmi komoly! Arra viszont elnevettem magam, amikor főgonosz titulust magára aggatta! Jaj nekem!
Ezután került képbe a munkatársa, aki annyira pattogott, mint egy cseszett gumilabda. Ám arra nem számítottam, hogy Kai befogja a lepénylesőjét és még kérdésemre jobban elvörösödik. Nem akarom, hogy agyvérzést kapjon vagy a franc tudja!
- Oké-oké, ezt veszem a részedről egy igennek! - vigyorogtam féloldalasan.
Végül csak magához tért a pofon után. Hallva, hogy ő a boss jelenleg egyből éreztem nyelvemen, hogy ideje odaszúrni neki megint.
- Hát, eléggé engedetlen dolgozóid vannak! - prüszköltem egyet, erre a csaj kikucskált. - Amúgy meg miért? Simán lesmárolom, azért nem nézett ki annyira rosszul! - amennyire nézett a hisztizős pipi úgy pirult el, és húzta vissza a fejét a kocsiból. |
|
- Én is sok mindentől félek. Talán az én félelmem tényleg egy nagy baromság - elég szűkszavú voltam magamhoz képest, de most komolyan, kimondaná azt, hogy hé rettegek a gyönyörű lányoktól? Az olyan rohadt kínos lenne, hogy inkább hagyom az egészet. Oké, hogy nevetnék a viccen, amit mondana, de nem tudnám elfelejteni, hogy valaki tudja ezt a kibaszott gyengepontomat, vagyis szerintem az. Áh, már én se tudom, de azért ciki lenne. Valahogy meg biztos vagyok benne, hogy még elszúrok valamit.
- Az ilyenek eltüntetik a nem létező önbizalmamat is - csóváltam meg a fejem. - Akkor már tényleg mondja meg, hogyan akarja, minthogy nekem itt színészkedjen.
Nem, általában, ha nem gondolok bele, hogy miről is beszélgetünk igazán, nem fog az agyam vizuális módba lépni. Attól inkább megkímélem magam. Amíg tudom, igazából.
Aztán áttértünk a csodálatos középső nevemre. Komolyan... máig nem értem az én drága szüleimet, hogy miért adták nekem ezt a nevet. A tesóim legalább betudnak illeszkedni vele! Engem meg szépen ezzel közösítettek ki...
- Hát, anno egy gimis osztálytársam addig ivott alkoholt, amíg ki nem ütötte magát. Másnapra meg kiderült, hogy idegesítette, hogy dumálok. De hát nem szólt, hogy zavarja! Figyelmeztetéssel simán befogom a szám... jó... kell hozzá pár próbálkozás - mondtam ki az igazat. Tudom, hogy rengeteget jártatom a számat, hogy jó vagy rossz ez, mindenki döntse el magának. - Még végén főgonosz leszek ezzel a képességgel.
Öhm ja, hát én se gondoltam, hogy olyan vörös leszek, mint az alma, de az agyam másképp gondolta, de társam még rátett még az egészre. Fogalmam sincs, hogy mire gondolhatott, de én nem tudtam kinyögni egy szót sem. Nope, egy hang sem jött ki a torkomon. Claes megtalálta a módját hogyan kell engem elhallgattatni, díját neki. Aztán jött a kolléga is, aki tuti látta, hogy piros vagy! Kedvem lenne eltűnni, de nem tehetem, mert a picúr kiakadna... a mostani beszélőpartneremben már nem vagyok olyan biztos.
- Maga egy rohadt hipokrata, Meyer! - és ezzel kaptam is a pofontot.
- Uh, megmondtad a velős igazságot. És ezzel kell eltöltene még 9 órát. Kedvem lenne ellógni, csak ugye, én vagyok a főnök abban a mentőkocsiban - sóhajtottam. - Amúgy, miért csak én? Félt, hogy lesmárolod a pofon után, mint a szappanoperákban? |
- Most, hogy mondod - helyeseltem vele. - Én például a csótányoktól és a pókóktól falra tudok mászni! - ez tényleg így volt, kismaki korom óta irtóztam tőlük, és képes voltam úgy visítani, mint egy csaj. Hát, ez most sem volt másképp!
Nem gondoltam volna, hogy ilyen lazán veszi a szexualitással kapcsolatos csevejt is, de nem bántam. Legalább nem egy prűd faszkalap. Habár amit eddig tapasztaltam... Képes akár az emberről még a gatyát is lemesélni a hülyeségeivel. Amivel szintén nincs bajom!
- Én is ezen az elven vagyok - bólintottam. - Kiábrándító tud lenni.. Mintha azt sugallná, hogy rossz vagy az ágyban, pedig olykor egyszerűbb lenne mondani, hogy mit csináljak, és megteszem, ha úgy van - sóhajtottam fel bosszúsan.
Én tudtam odaadó szerető lenni, de tényleg! Testvéremmel ellentétben még a farönköket is orgazmusban és egy felejthetetlen éjszakában részesítettem. Nem vagyok annyira szemét, mint Ville!
- Na igen - vigyorogtam. - Azért ez elégedettséggel tölt el! - vakargattam meg a tarkómat.
Szerintem az a normális, ha mindkét fél arra megy, hogy a másiknak jó legyen. Számomra az örömet okoz, ha a partnereimnek megadom az orgazmust. Mivel mindkét nemhez vonzódom, ezért nekem férfinél és nőnél is egyaránt gyönyörű a csúcsra jutás.
- Nyugi, megértem! - emeltem fel megadóan kezeim. - Hades az creepy név! Nem is értem - kuncogtam. - Amúgy te a légynek se tudnál ártani, ha csak nem az a képességed, hogy addig beszélsz, amíg a partnered bele nem döglik! - utaltam beszédességére. - De eddig ilyen képességről még nem hallottam! - tettem hozzá vigyorogva és cukkoltam.
Lepetten pislogtam, ahogy elvörösödött Kai. Mi a fene? Ilyen kis szüzike? Elnevettem magam fejét látva, majd hátbaveregettem.
- Mi az? Talán neked sem ártana, hogy ennyire irulsz-pirulsz mellettem? - súgtam közben férfias hangomon a fülébe.
Ekkor jött ki a csaj a kocsiból, aki felképelte társaságomat. Az egész jelenetet egy szemforgatással nyugtáztam, majd legyintettem egyet.
- Azért mert egy hülye, prűd tyúk! - sóhajtottam, és válaszoltam Kai kérdésére. |
|
- Valakinek még egy cuki kiskutya is félelmetes - vontam meg a vállam.
Hát na, találkoztam pár olyan emberrel, nem gyerekkel, akik rettegtek a legaranyosabb élőlényektől is. Nem értem néha az embereket. Jó, én nem vagyok pszichomókus, hogy mindenkit megfejtsek. Talán elmehetnék végre egyhez, hogy rájöjjek mi a faszért félek még mindig a nőktől. Pedig én tényleg feléjük hajlok, de Lilith elbaszta.
- Ugh, a színészkedéstől falra mászok, meg a túl játszás miatt is. Sajnos mindkettőt ki fogtam és volt már olyan eset, hogy a menet közben ott hagytam őket. Akkor inkább a kezem, mint azok - borzongtam meg. - Hát úgy látszik jó munkát végeztél!
Csórikámon már nem nagyon látom már, hogy zavarja az állandó dumálásom. Szerintem már teljesen hozzászokott. Na azért nem vagyok olyan nagyon elviselhetetlen! Vagy de, csak nem akar megbántani? Eh, ki tudja... én beszélek, amíg rám nem szólnak egyszer... vagy talán még olyan kétszer, háromszor.
A röhögésére, csak megforgattam a szememet. Oké, belekhez, meg ilyenekhez hozzá vagyok szokva, de ahhoz nem, hogy eggyel odébb basznak, elég erősen! De úgy látszik, ezt is meg kellett élnem! Ha csak nem küld el egy boszi a Pokol bugyraiba, akkor lett volna még időm ilyet megtapasztalni.... legalább is szerintem!
- Én csak onnan következtettem, hogy mindhárman, a testvéreimmel ilyen nevet kaptunk, persze én kaptam a legrosszabbat. Ezért is vettem fel a Kai nevet. Eh, azért sok szar ember létezik jó külsővel. De azért köszönöm a bókot! - vigyorogtam.
Aztán a kollégám tönkre vágta a kis csevegést és ki akart minket osztani. Úgy látszik, egyikünket se sikerült. Claes megszólalására pedig fülig elvörösödött,
- Uh-oh! Claes szerintem nagyon eltaláltad! - vigyorodtam el.
Ezután pedig kaptam egy pofontot a drágától és visszatrappolt a kocsiba.
- Most miért? - fogtam meg az arcomat. |
Elég érdekes fejet vághattam, ahogy tovább nyomta a szövegelést. Az még hagyján, hogy beszélt... De mi ez a megfogalmazás? Nekem eléggé agysorvasztó volt, de nem zavart. Maximum átszellemülök a faszi mellett, és testvérem agyára fogok menni. Hm, az végülis nem olyan cinkes!
- Én inkább kihagynám! Lehet akkor végképp összerugdosnának! - ingattam fejem. - A patás kis szardarab meg amúgysem ijesztő. Nem értem miért kell azért harapni - vigyorogtam.
Ezt tényleg így gondoltam. Jaj, jön a krampusz meg a többi szarság. Már gyerekkoromban is lelepleztem a titkot, hogy ez faszság, és a Mikulás általában egy alkoholista sörhasú fasz. Pfft..
- Basszus, az a legrosszabb, amikor sikongatnak! - fintorogtam. - Olyankor fejbe vágnám őket az éjjeli szekrényen pihenő lámpával - sóhajtottam. - Nem szeretem a műorgazmust, illetve a megjátszotatt! Szerencsére ez nem az volt. Elég nagyot élvezett a csaj! - jelentettem ki elégedetten.
Egyből elröhögtem magam, amikor mondta, hogy a társa és ő kiégett a kocsinak rázkódásán. Pedig szerintem az sem votl vészes... Vagy talán mégis? Nem tudom, viszont teszek rá! Jó menet volt ahhoz képest, és nekem ennyi elég!
- Claes Avalon - ráztam vele kezet. - És az én szüleim fasz tudja, hogy szeretik-e a görög mitológiát! - vigyorogtam. - Amúgy... Te mindennek kinézel csak az alvilág úrának nem! - jegyeztem meg szórakozottan. - Nem hiszem, hogy ilyen jópofa fazon lehet az alvilági isten - kuncogtam.
Erre előbukkant egy csaj, amire felszaladt a szemöldököm. Morcosan prüszköltem egyet, ahogy okított minket a kollégája. Már épp epéset visszaszóltam volna, amikor megelőzött a csacsogógép. Ahogy befejezte én is kinyitottam a számat... Nehogy már jampinak érezze magát!
- Pfft, talán zavarba jött? Nem ártana magának egy kiadós dugás és nem lenne problémája a publikus kúrással! - vigyorogtam. |
|
- Volt bőven ott gond, de régi eset már. Már meg se lepődök, ha van ilyen - vontam meg a vállam.
Azért láttam, hogy meglepte, hogy árad belőlem a szó, de úgy nem nagyon érdekel, hiszen nem lépett le és nem is szólta meg, így nyugodtan rizsáztam tovább, szokásomhoz illően.
- Szerintem is, de sajna nem mindenki látja maga előtt, a angol férfit, hanem a patás kis piros lényt - forgattam meg a szemem. - Azért megnézném mi lenne a reakciója ilyen TV műsorokra.
Az tuti kiakadni, mint a szar, és én biztos szét röhögném a fejem. Picit gonosz vagyok? Lehet. Hmm... azért fura volt a srác valami miatt. Mondjuk nem tudom pontosan miért is, de mintha nem lenne ember. Komolyan, néha kölcsönözném a vérfarkik szaglását, tiszta haszon nekik.
- Hát, jó neked, az biztos - eh, nem panaszkodni akartam. Nem vagyok annyira közvetlen, hogy egy tök ismeretlennel beszéljem meg, hogy van-e hiányom, vagy nincs. Elég a sztoriját meghallgatnom. - Az tény. Meg azért gondolkoztam azon is, hogy simán ujjazza magát, mert na, a te hangodat elnyomta.
Kai Meyer képes ilyet fapofával mondani, néha el kéne gondolkoznom, hogy normális vagyok-e. Mindegy, az úgy is unalmas szokott lenni, ha meg kiégett a másikat, annál jobb az egész.
- Eh, a kocsi rázkódás volt az, ami szerintem nálam is meg a másik kettőnél kiütötte a biztosokét - taglaltam. - Amúgy Kai Hades Meyer lennék. Ja, igen a szüleim imádják a görög mitológiát, szóval azért lettem maga az Alvilág ura - vigyorogtam. -És te ki lennél?
Mire feltettem a kérdés, nyílt a mentőautó ajtaja és ki más lépethetett volna rajta, mint a drága újonckám! Talán megelégelte, hogy a munkaidőben beszélgetek? Figyelj, én mindent kinézek belőle.
- Meyer! Inkább aludnál, minthogy civilekre pazarlod az időd - oké én kiégek, bassza meg. - Maga meg... ne közösüljön publikusan. Tiltott.
Erre az egészre én elröhögtem magam, majd toltam egy facepalmot. Tuti pályát tévesztett.
- Oké, oké, vedd vissza a főnök dumádat, nem áll jó neked. Magasabb se leszel tőle, de mindegy. Amúgy... tisztában vagy a civilekkel foglalkozunk, igaz? Vagy azt hitted, hogy ha már mentős vagy isten is vagy? Áh... amúgy felfogtad, hogy ami tiltott, az néha olykor jó is? |
- Őőő - néztem végig rajta, amikor felállt a pasas. - Talán valami gond van alapjáraton? - pillantottam körbe, és utaltam betegre etc.
A random rizsázásán felszaladt a szemöldököm. Mi a franc?! Kicsit kiégtem, hogy ennyire közvetlen, de végülis engem ugyan nem zavar.
- Pedig Luci menő! - utaltam a sorozatra, és vigyorogtam. - Szerintem megtisztelve is érezhetted volna magad - ingattam meg a fejemet.
Közben észrevettem, hogy valami nem stimmel velem. Hasonló, mint én vagy akár a testvérem. Talán halott lenne? Olyan különleges, és mégis hasonló aurája van, mint nekünk! Mindegy, nem ezzel fogom kezdeni, hogy: Hé, haver, te egy kikúrt szellem vagy?! Szerintem ez azért érthető!
Ekkor megkaptam azt, hogy tőlem vízhangzott-e a terep. Azt hittem ez egyértelmű, de ha már így rákérdett lazán válaszoltam rá.
- Csak helyretettem egy nőcit - vigyorogtam elégedetten. - Most már biztos, hogy el lesz egy darabig, emellett a nőcske, akivel voltam fix, hogy hangosabb volt - dünnyögtem orrom alatt, de a játékosság megjelent nálam.
Pillogtam rá értetlenkedve, ahogy jött a kollégáival. Mi a fene? Talán kiverték ránk vagy mi a gond? Végül csk kiderült, hogy a kiégésre gondolt. Ó, vagy úgy!
- Hát, egészségére! Szívesen máskor is! - biccentettem felé fejemmel. - Amúgy meg melyik része volt kiégetős? Ahogy a kocsi rázkódott vagy a nyögéseink? Esetleg mindkettő? - ingattam fejem szórakozottan.
Végül elővettem a telefonomat, és zilált hajammal próbáltam valamit kezdeni. Idegesített, hogy szerte szét áll, és leginkább a szemembe lóg bele.
- Amúgy hogy hívnak? - kérdeztem rá könnyedén, miközben nehezen hajam csak megállt kellőn. |
|
Csóri újonccal talán túlságosan is ellenszenves vagyok, de azért na! Minden szart megszól, pedig nem a főnököm, sőt nem is egy tiszt, hanem egy egyszerű mentőápoló, nekem kéne parancsolgatni, nem neki. Á, most komolyan. Néha olyan szerencsétlen munkatársaim vannak, hogy falra mászok. Egyszer egy újonc a vér miatt panaszkodott. Én meg azt hittem, hogy kiégek. Akkor panaszkodjon, ha a sérült összefossa vagy összehugyozza magát az ágyon. Az a legjobb, mikor épp neked kell letakarítanod. De én baszottul nem nyávogtam soha, hiszen tudtam mire vállalkozok - piszkos, mocskos munkára, kevés fizetéssel. De még mindig imádom, hiszen azért remek érzés életeket menteni.
Oké, az én egyetlen, legkedvesebb kollégám jó helyet választott a pihenésre, ugyanis nem sokkal mellettünk... basztak. Hát most ez csodás helyzet. Remélem a drága is hallja, ha meg el akar menni, akkor tiltakozom, hagyj élvezze csak. Na jó, lehet, hogy most rohadtul bunkó vagyok, de azért húzza már ki a seggéből azt a karót, most komolyan. Ha a kocsiban is elkezdene nekem főnököt játszani, kirúgnám a kocsiból a picsába. Úgy rühellem az ilyeneket, mint a szart. Persze Lilithnél nem utálok senkit, de na. Máig sajnálom, hogy nem jelentettem fel. Pedig hány éve történt? Kilenc-nyolc éve, ha jól tudom. Eh. Nagy gondolkozás közben, persze hogy valaki fel akart rúgni, ami miatt akartam egy kicsit nemázni, de hagytam a dolgot. Nem páciens, így felesleges lenne az egész.
- Mindegy, nem fogom emiatt elindítani a harmadik világháborút - álltam fel, mi után zsebre vágtam a telefont. Az egyik zsebbe a hatszáz közül. Azért imádom a mentős uniformot, mert van mindennek helye. Vagyis általában. Összehúztam a szemöldökömet, amikor a sliccét húzta fel. Persze, azért válaszoltam a kérdésére. - Eh, már megszoktam, hogy rugdosnak. Volt pár zakkant páciens, akiket nekem kellett stabil helyzetbe rakni. D akkor is az a nő volt a legjobb, aki azt hitte, hogy maga Lucifer vagyok - hupsz, talán túl sok információt osztottam meg. Eh, nem baj. Ha nem akar hallani róla, majd megmondja, de egyébként, imádok az ilyen meredek sztorikról beszélni. - Amúgy te voltál az a srác, aki miatt visszhangzott a parkoló?... Jó, nem az egész, de én és a kollégáim... - mutattam a mentőautóra. - .. Hallottuk. Mondjuk köszönettel tartozom, mert biztos, hogy kiégett rajtad az egyik kollégám... á, megint túl sokat dumálok. |
A szétcseszett buli után ismét a melóban mélyedtem el jobban. Átadtam magam a szerepnek, és ahogy észrevettem - na meg a kollégák reakcióját látva - tökéletesen teljesítettem. Kifejezetten jó szerepet kaptam, hiszen a karakter jelleme hasonló az enyémhez és hamar tudtam vele azonosulni. Aláírom, szívesen bújok bele más ember bőrében, és ha jó a sztori, akkor az is könnyedén megy. Áttudok szellemülni lazán.
Pont ma meló után ugyanaz a szüzi csaj, akit múltkor szarrá oltottam tesómnál felhívott magához. Nolám, megtalálta a csiklóját és lyukát? Örömmel mentem bele a dologba, és nemsokára már a parkolóházban is voltunk.
Lehet szegény azt hitte eljut a hálóig, de nem. Szenvedélyesen csókoltam őt, ahogy megállt a járgánnyal. Szinte pillanatokon belül már ruhája alatt jártak kezeim. Melleit lágyan kényeztettem érintéseimmel, míg végül csiklójánál állapottam meg.
A kocsi elég rendesen mozgolódott, miközben betámadtam. Igyekeztem a csókok közepette az ülést hátradönteni. Nem véletlen, hisz úgy mégis csak kényelmesebb dugni.
Mivel tudtam, hogy szűz, ezért kellően felkészítettem. Amikor ez meg volt beléhatoltam, és minden ment a maga rendjén. Mindvégig próbáltam neki örömet okozni még, ha egyelőre kicsit farönk is. Legalább az kárpótolt, hogy szűk!
Amint megvolt a menet kipattantam a kocsiból, és heves csókot még váltottam vele. Ahogy láttam nem sértődött be. Kifejezetten boldog volt, amiért én vettem el a szüzességét. Kacsintottam rá egyet még mielőtt - nehézkesen - lelépett volna.
Már mentem is volna utamra. A sliccemmel bajlódtam, amikor jóhogy nem átestem egy palin, aki baszta a telefonját.
- Ó, bocsesz! - túrtam bele a hajamba, ami zilált volt. Lehet hallotta a szexet is? Mindegy, nem igazán érdekel. - Nagyon megrúgtalak? - tettem fel kérdésemet halványan mosolyogva, és egyből felhúztam a sliccemet is. |
|
Utálok dolgozni ünnepekkor. Most erre azt lehetne mondani, hogy akkor miért vállaltam ezt a munkát? Mert imádom, csak van pár hátul ütője, ami elég szar, igazából. Bár nekem csak ez a szar, mert nekem nem kell se alvás, se evés, se ivás, hogy létezzek. Szegény élőknek viszont kurva nehéz lehet, kevés alvás meg mi egymás eléggé tönkre teszi az ember. Én is tapasztaltam, anno, mikor egészségügyi suliba jártam és tanulnom kellett. Hmm... lehet Lilith még is szívességet tett nekem, hiszen tudhatta, hogy mivel jár ez az egész és ezért ölt meg. Hogy ne legyenek ilyen gondjaim. Ha úgy vesszük, így aranyos egy lány.
Korán tértem e az állomásra, mert a drága barátom és kollégám játszani akart a bábukkal, ha már halloweenünk nem volt, nekünk. Pedig tényleg akartunk volna menni bulizni. Főleg Ninával, mert tényleg rég láttam, bár azt tudom, hogy a drága, még mindig hobbi szinten űzi az elájulást, mert nem iszik eleget. Egyszer én voltam az a mentős, aki érte ment, mikor kifeküdt Csipkerózsika módra. Mondhatni cuki volt. Visszatérve, Frankkel megterveztük a két bábu életét, ami még az elején tartott. Pár randit már megcsináltunk nekik és mit ne mondjak, jó lett. Most valami más következett, ami legcsodásabb művünk lett, eddig. De az újonc, aki karót nyelt és még mindig nem húzta ki a seggéből, mindent tönkretett. Mára pedig vele voltam beosztva, szóval tudtam, felemelő napom lesz Komolyan, halottként több humorérzékem van, mint pár halandónak. Azt mondta, hogy ez kurva gyerekes és egy életmentőnek nem így kell viselkedni. Pedig el kell, mert ha mindent komolyan veszel ebben a munkában, belebetegszel. Majd megtanulja, csak három hónapja van nálunk. A kis vita után és az irgum-burgum után mindhárman kocsiba szálltunk (kár, hogy Frank máshoz volt osztva) és leparkoltunk különböző helyekre. Az újonckám a parkoló házat választotta, mert ott sötétebb van és lehet picit aludni is. Előtte még viszont elkezdett papolni, mire én megforgattam a szemem és kiléptem az autóból nem voltam rá kíváncsi, tényleg. Két oszloppal odébb leültem és a telefonomat basztattam. |
|
[18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
