|
Témaindító hozzászólás
|
2016.11.02. 12:23 - |
 |
[20-1]
Na a fene se gondolta, hogy nem tud főzni. Hűha, bele ne haljak az "új" infóba. Valahogy nem tudom elképzelni őt állandóan a konyhában. Vagyis pontosan el tudom, csak nem éppen főzés címszóval. Legutóbb is jó lett a főztje...húpsz kicsit elkalandoztak a gondolataim másfele.
- Ó, minden bizonnyal csillapítani fogja egy ideig - válaszoltam neki vigyorogva. Csak ne játsszon olyat, hogy házasság után már csak havi egyszer van szex mert akkor meghülyülök. Ami nálam igenis nagy szó, mert eddig nem voltam nagyon egyéjszakás, vagyis az voltam csak nem sokszor jutottam ilyen örömökhöz. Viszont ő teljesen függővé tett, mert vele rendszeresen csinálom nem is akárhogy. Pont az vonz, hogy nem kell visszafognom magamat és az állatias - sárkányos - ösztöneimet se kell kordában tartani, így tökéletes. Valószínűleg pont ez hiányzott nekem és ezért nem volt olyan nagy hiányom. Most meg már egy hét után kaparnám le az arcomról a bőrt is.
Ez után jött is a kis játékom amit nos élvezet volt nézni. Látszódott rajta, hogy szegény olyan nehezen fogja vissza magát és még így is sikerült pár jellegzetes hangnak kijönnie. Viszont a végén ahogy szinte érezhetően remegett az minden pénzt megért. Pláne a lebukás veszélyét. Bár így is pár tag kiszúrta, hogy mit műveltünk, de szerencsére egyikük sem szólt. Jobban is tették...
Ahogy nem találta a szavakat az elég vicces volt, de csak somolyogtam rajta és a vállába csókoltam súgva:
- Ejj-ejj. Nem sikerült teljesen csendben élvezned. Ezért nagyon meg leszel büntetve otthon - néztem rá izzó szemekkel egy pillanatra, de végül gyorsan lehúnytam és újból elő jött a kék színe. Amint végetért a felvonás, abban reménykedtem, hogy tudok vele egy kis időt kettesben tölteni, de neeem mert előkerült Harley. Aki láthatóan nagyon fel volt villanyozva és már ecsetelte is az esküvőt. Te jó ég, helyettünk szervezi meg az egészet! Persze tudtam jól, hogy hamar meg kell történnie a házasságnak, hiszen ismerem ezeket a dolgokat, minimum 2-3 hónap. Szóval mindenképp téli esküvő lesz. Ó, váó! Olyan furcsa kimondani, hogy basszus férj leszek. A múltkor a kollégáim azon voltak kiégve, hogy nőm van. Mi lesz ha kiderül, hogy házasodni is fogok?!
Ingattam a fejemet a vitatkozásunk és a fenyegetésére csak kuncogtam egy kicsit. Végül mikor kérdően nézett rám, csak vállat vontam:
- Ígyis-úgyis szexelni fogunk otthon. Előtte nem árt egy kis ünneplés más formában - ha megrökönyödött rajta a barátnő akkor ez van - Ráadásul úgyis rég voltunk az étteremben - vigyorogtam rá Katarinára. Hát kérem. Nemsokára mehettünk is vissza, hiszen az utolsó felvonás jött amire egyáltalán nem voltam kíváncsi, hiszen agyban már otthon voltam lelkiekben vele. Végül csak végetért a kínzás, bár eleve annak is örültem, hogy itt van mellettem. Bekaphatja az extársa tövig - vagyis fúj nem! - nem sikerült a kis szépen felépített terve. Kiérve a színházból azonnal előkaptam a zakómból a cigit, ha kért Kata akkor megkínáltam és lazán a kocsim oldalának dőlve elkezdtem bagózni és mondtam Harleyéknak cigivel a számban:
- Nyugodtan menjetek csak előre ha nem akartok itt ránk várni - kicsit már idegesített a trappolásuk. Engem nem érdekel mit ugrálnak össze-vissza, nekem pang a tüdőm és kész. Komótosan kifújtam a füstöt és tűnődve megszólaltam:
- Szóval téli esküvő... - ingattam kicsit a fejemet - ...végülis ha leesik a hó akkor biztosan szép lesz. Amúgy ne aggódj, tisztában vagyok vele, hogy hamarosan meg kell ejteni a házasságot. Rég voltam a hivatalban de amíg vártam addig nem unatkoztam - vontam vállat lazán. Nem tehetek róla, szívom az infókat az agyamba. Jobb mint unottan bámulni a számokat és kalkulálni, hogy na vajon mennyi ember van még előttem. Idővel csak elszívtam a magam szálát és el is pöcköltem lazán majd útnak is indultunk az étterembe. Betérve a melegbe egyből elvigyorodtam:
- Ó a szép emlékek... - szólaltam meg és helyet is foglaltam, de előtte kihúztam a széket Katarinának.
[ ALARINA az étteremben ] |
Jobban összekulcsoltam akkor ujjainkat, amikor mondta, hogy ő sem lesz jobb férj. Ezt örömmel hallom! Nem is kell nekem egy sármőr papucs... Talán pont ezért sem lesz vele olyan borzalmas a házasság. Semmi megjátszás, és igazából ugyanott vagyunk, nem? Mármint papírok és gyűrűk nélkül is egymás mellett ragadtunk le. Francba már, nem fogom inkább "érzelmi" rátám feszegetni.
- Most szólok, hogy veled ellentétben én nem nagyon tudok főzni, hisz időmből sem telik ki igazán... - pfft, nos, igen, ebből is értelmes flörtölés fog összejönni. - Viszont ha mást nem is magamat örömmel fogom találni díszes kiszerelésben! - pontosan, megint csak utalgattam. - Remélem azért ez is segít majd csillapítani éhséged olykor - vigyorogtam féloldalasan.
Szerencse, hogy agyam kajak újraindult és a rendszerem is normálisan működni kezdett hozzámképest! Ám nem gondoltam volna, hogy leállít, és inkább ő fog engem kényeztetni. Súgására elkuncogtam magam, és ugyanúgy simogattam combját. Nem tértem beljebb...
- Hm, tőlem nem várj sokat - hunytam le szemeim, és kiélveztem, ahogy combomat cirógatta.
(+18)
Halkan felsóhajtottam, és rámarkoltam a karfára. Közben igyekeztem kinyitni pilláim, és inkább a színdarabot nézni, de eszméletlenül nehezen ment. Egy-egy nyögést és sóhajt ugyanúgy nehezen tartottam vissza. Szinte éreztem a késztetést, hogy kitörjön belőlem hangosabban, de nem... Nem tehettem.
Miközben markolásztam a karfát rendesen lehetett látni a kezeimen, hogy mennyire reszketek... Bőröm lángolt már az élvezetektől. Forróság öntött el, és tényleg kész voltam... ismét!
Ekkor megéreztem csiklómon ujjait végre közvetlenül. Nem volt nagy feladat, hiszen szokásomhoz híven tangát vettem el. Félretolta, és csinálhatta tovább ügyködéseit.
Végül picit hátradöntöttem a fejem, és alsóajkamba haraptam, hogy a nyögést tompítsam. Megint lecsukódtak pár másodperc erejéig szemeim
Kezdtem megtörni, és lassan úgy voltam vele, hogy megfogom a kezét és leállítom. Egyszerűen már nem bírtam visszatartani a nyögést és...
És ezen gondolatokra már éreztem is a mámorító érzést. Ahogy rám talált a gyönyör mégis hangot adtam neki... De szerencsénkre nem volt annyira észrevehető. Maximum azok láthatták és foghatták fel, akik mellettünk ültek.
- Ez... Ez... - kapdostam a levegőt. - Hagyjuk... - igazából szavakat nem találtam, és jelenesetben jobb dolgom az volt, hogy simogatására koncentráljak. Annyira megnyugtató és jól esik...
Hálát adtam az égnek, hogy még jó ideig ment a műsor, mert ha most kéne kimenni esküszöm lábaim remegnének az előbbi miatt. Látszódna elég rendesen rajtam, hogy épp orgazmusban volt részem. Épp sikerült összekapnom magam, amikor véget ért a második felvonás. Ezenkívül egy felvonás lesz, és végre mehetünk el innét!
Megigazítottam a ruhámat, és Alarickal az oldalamon kimentünk. Nemsokára Harley is előkerült, aki pörgött ezerrel az eljegyzés miatt.
- Uhuhuh, ezután megyünk étterembe, és megbeszéljük az esküvőt! Szerintem téli esküvő legyen... Az annyira szép és romantikus... - be nem állt a szája. Komolyan úgy járt végig, mint a kacsasegge.
- Ácsi! Azért ennyire ne menjünk már előre! Egyelőre az ünnep... - erre csak szavamba vágott, és ajkaimra helyezte mutatóujját jelezve, hogy csend.
- Én fogom leszervezni az esküvőtöket, szóval minden óhajról-sóhajról tudni akarok! - jelentette ki határozottan.
Én csak fáradtan felsóhajtottam, és szemeimet forgattam meg. Jó lesz az az ünneplés! Agyilag mindketten le fogunk rohadni. Kellett neki nyilvánosan megkérni a kezemet. Legalább Harley elől kellett volna titkolnunk... Pont ezért!
- Addig fogsz pattogni, hogy itthagyunk, és inkább szexelünk egy jót otthon! - mai nap igazán belejöttem a fenyegetőzésbe, höhö. Erre elhallgatott, majd felemelte megadóan kezeit.
- Oké, befogtam, de csak azért, mert azt akarom, hogy megadjátok a módját az ünneplésnek! - köszörülte meg a torkát. - Azért remélem az étterem megfelel nektek! - ingatta fejét, és én Alaricra pillantottam. Nekem teljesen mindegy, de komolyan... |
A botrányosan rossz feleségre ingattam a fejemet mondva:
- Én se leszek jobb férj, szóval nem kell aggódnod - bár nem fogok megváltozni az biztos. Papucs meg végképp nem leszek így semmilyen veszély nem fenyeget. Ahogy a combomhoz vezette a kezét egy kicsit felsóhajtottam szinte megkönnyebülten, hiszen úgy tűnik újraindult az agyában a rendszer a totális sokkból amit okoztam neki. Bár eszméletlenül vágytam rá, de ez nem a legjobb hely egy kézimunkához, pláne, hogy öltönyben vagyok, így nagyon látszódna ha állna a farkam basszus. Viszont a nőknek egyszerűbb ilyen téren, szóval mikor a combjához vezette a kezemet egyből elmosolyodtam és súgtam:
- Inkább te gyakorold, hiszen nekem a múltkor ez ment az étteremben...de ne feledd, gyors menet lesz - ismételtem meg a múltkori szavait vigyorogva. Ezzel amúgyis simán ki tud engesztelni, hiszen eleve imádok neki örömet okozni. Az ünneplésre csak megforgattam a szemeimet, hiszen körülbelül annyi kedvem volt hozzá, hogy semennyi. A leteperés jobban hangzott basszus.
/+18
Viszont közben ruhán keresztül könnyedén ki tudtam tapintani a kényes részt, így nem okozott nehézséget a lágy simogatása amivel csak még jobban fel tudtam korbácsolni a vágyait. Szerencsére a karja és a keze pont jó helyen volt, így tudott takarni. Mikor már nem bírtam magammal, hiszen érezni akartam rendesen a dolgokat, csak akkor nyúltam be a ruhája alá, ami nem volt nehéz, hiszen oldalt elég merészen kivágott volt, így ez könnyedén ment. Mintha csak erre találták ki ezt a vágást. Eddig egyáltalán nem így tekintettem rá, de most márt ezentúl nem lesz nehéz arra asszociálnom.
Az extrém helyzet valószínűleg rádobott egy lapáttal neki, és még jobb volt az egész. Ó, pontosan tudom jól, hogy milyen nehéz visszatartani a nhéz sóhajtást is, pláne a nyögést ami alapból kitörne az emberből. Az étteremben szinte édesen kínzó dolog volt ez számomra, főleg úgy tenni mintha az égvilágon semmi sem történne. Sajnos ezzel a megmozdulással én is felizgulok, hiszen amint rendesen megéreztem az ujjaim alatt a csiklóját egyből beindult a fantáziám mit ne mondjak. Gondolatban már lazán ott tartottam, hogy még ki is nyalom és különböző pózokban benne vagyok. A francba bele! Ennek hatására pedig csak még intentívebben izgattam aminek meg is lett az eredménye viszonylag rövid időn belül. Ó, igen elég gyors menet volt amit igazából nem is csodálok. Bár még az ujjaimat is belé vezettem volna, de úgy tűnik erre semmi szükség nem volt, hiszen a célomat így is elértem. Kicsit még simogattam a csupasz belső combját, majd végül elhúztam a kezemet a ruhája alól és újból a karját cirógattam mintha mi sem történt volna. Szerencsére mire véget ért az előadás amire egy percet se figyeltem, addigra eléggé lelankadtam.
Mire ki kellett mennünk a teremből csak somolyogtam szokás szerint. Hm, nagyon jó volt a műsor mit ne mondjak! Ennél jobb színházi előadást még nem láttam. |
Dünnyögtem orrom alatt végig a meglepetés miatt. Basszus, amilyen szemtelen volt még ki is nevetett. De azért a mérges tekintetén, amikor fenyegetőztem én jól szórakoztam. Kár, hogy felém kerekedett, és teljesen leállította az agyamat ezzel a megmozdulásával. Igaz, összekaptam magam azért!
Végül hevesen le is támadott. Lehet jobb is, mert ez rántott vissza a Földre. Viszonoztam szintén vadul csókját.
Suttogására fejem ingattam meg, és hagytam, hogy összekulcsolja ujjainkat. További szavaira halványan elmosolyodtam, de nem kommentáltam egy ideig.
- Köszönöm... - néztem rá hálásan. - Viszont ígérem, hogy botrányosan rossz feleség leszek! - nevettem el magam, és kissé agyilag megint lesokkolódtam, ahogy leesett mit mondtam... Feleség, mi?
Mást nem igazán tudtam mondani. Mégis mit fűzhetnék még ehhez? Örülök ennek a lánykérésnek? Hogy az ő menyasszonya lehetek? Egyelőre zavaros még számomra is. Végülis kényszer, és a helyzet kívánta így meg... Az más dolog, hogy jó partnerem van... Vagy talán mégse kényszer valóban annyira ez? Inkább nem kombinálok!
- Nos... - vettem el kezemet az övétől, és combjához tereltem. - ...ha nagyon akarod könnyíthetek rajtad hálám jeléül... - suttogtam. - Amúgyis vágyok rád, de úgy vélem hosszú esténk lesz, főleg, ha ünnepelni is akarunk... - sóhajtottam fel színpadiasan.
Érzékien álla alatt megcsókoltam. Combját úgy cirógattam tovább, mint ahogy karommal tette ő. Pár másodperc erejéig torkom is kiszáradt egy-két gondolatra, amivel fejben játszadoztam miután újraindult a rendszerem!
- Úgy mondanám, hogy menjünk fel valamelyikünkhöz... - mondtam kacér mosoly kíséretében önfeledten. - ...letepernélek a fenébe! - éreztem, hogy a mellettünk lévő párocska megnéz minket, de nem érdekelt.
Az a legrosszabb, hogy még beszélnem kell vele néhány dologra, ami fontos. Ilyen a házasság maga. Két hónapon belül mindenképp jó lenne megejteni, illetve előtte még bemenni a hivatalba Alarickal az oldalamon megbeszélni az egészet.
- De amíg megy az unalmas műsor... - pillogtam rá csillogó szemekkel. - Esetleg ha szeretnéd gyakorolhatnánk a halkan nyögést is akár... - fogtam meg egyik kezét, és combomra tettem utalgatva gyönyöröm pontjára. - ...ketten... együtt... - kuncogtam. |
A számonkérését úgy vélem tök lazán reagáltam le, hiszen hol másthol voltam mint a mosdóban. A fenyegetésére csak somolyogtam. Tőlem aztán seggemet szétrúghatja, csak előbb legyen az ujján a gyűrű amit nemrég vettem. Ekkor jött azzal, hogy tudja jól, hogy nem voltam a férfi mosdóban. Okééé...szóval képes volt bemenni oda és engem keresgélni. Felvontam a szemöldökömet és végül vállat vontam:
- Akkor úgy tűnik elkerültük egymást... - ó igen, kicsit másfele voltam. Húpsz. Közben totálisan hidegen hagyott a barátnője szúrós tekintete is. Ah, igen most én vagyok a csúnya rossz Alaric mert mindketten azt hiszik, hogy lazán faképnél hagyom őt. Na persze, még mit nem. Szerencsére nem kellett válaszolnom a kérdésére így hálát adhattam most először ennek a hülye műsornak.
A szemem sarkából azért érzékeltem, hogy csak nem bír magával Katarina hiszen szinte már-már idegesítően dobol a széke karfáján de totál fapofával meredtem előre és nem förmedtem rá. Hiszen már nagyon vártam, hogy végre jöjjön az emberem, mert rossz nézni amit leművel. Jött egy újabb fenyegetés minek a végére csak mérgesen néztem rá olyan ne merd megtenni fejjel és csak utána borultam térdre. A kérdésemre mondhatni tökéletes kérdéssel válaszolt, így egy kicsit el is nevettem magamat. Te jó ég, még jobb a reakciója mint amire számítottam. Nos igen, most kéne igent mondania, vagy mi a fene. Nem igazán érdekelt a körülöttem lévő tömeg meg a többi baromság, csak a válaszára vártam. Szinte érzékelhető volt, hogy totál beállt nála az agyhalál, de legalább pár bólintásra futotta, így fel is húzhattam az ujjára a gyűrűt lassan. A megünneplős dologra csak vállat vontam és most kivételesen visszafogtam magamat, hogy ne szóljak be neki. Tudom jól, hogy pár perce még simán leírt minimum egy faszkalapnak.
Nem is érdekelt, csak a fejemet ingattam, mikor megszólalt a társam csendesen így elvigyorodtam és loptam tőle egy kicsit hevesebb csókot az ajkaiba súgva:
- Most visszakaptad. Amúgy pont ez a lényeg benne, hogy ne számítsál rá... - összekulcsoltam az ujjainkat finoman majd a másik szabad kezemmel cirógattam lágyan a karját és közben halkan mondtam - ...nem is értem miért kételkedtél bennem. Hiszen tudod jól, hogy nem engednélek senki karmai közé sem, pláne ha arról a kreténről van szó - fintorogtam a végén. |
Ahogy befejeztem a magyarázkodást elhallgattam, és vártam az ítéletet. Szavaira nem mondtam semmit... Vártam, hogy adjon konkrét választ, ám mégse kaptam. Az egészet egy apró megjegyzéssel, és egy "értem"-mel elintézte. Most ez komoly?
Leülve a helyünkre feszülten kezdtem dobolni ujjaimmal a székem karfáján. Pláne akkor, amikor mondta, hogy kimegy a WC-re. Szemöldököm egyből az egekbe szaladt, és barátnőm is hátrapillantott. Szintén értetlenkedve nézett eleinte rám, majd Alaricra. Remek!
Olyannyira eltűnt, hogy nem is láttam többet az első felvonásig. Az aulában is keresgéltem. Körülbelül tíz pingvinszerkós fazont letapiztam, hogy ő, de nem... Egyikfele szívesen kamatyolt volna velem, de csak úrihölgyesen, hajamat hátralibbentve haladtam tovább. Ezután a férfi mosdónál várakoztam, de semmi. Nem is kellett több, hogy bemenjek. Nem nagyon zavartattam magam. Párszor nevén szólítottam, ám válasz sehol. A pasik meg somolyogva néztek utánam, amikor kitrapoltam. Lehet páran totálisan hibbatnak találtak, de ne most szórakozzon már velem!
Ekkor kapott el Harley és hadarva beszélni kezdett hozzám. Egyből jött azzal, hogy jobban jártam volna egy idomítható "szép fiúval", mintsem vele. Na igen, neki korántsem jött be Alaric... Mindig a selyemfiúk voltak a zsánerei, illetve én... Haha, tudom, hogy jó vagyok az ágyban még, ha nő is volt a partnerem. Mindenesetre most nem épp a legjobb alkalom, hogy egómat fényezzem.
Mivel barátnőm segítségét is akartam kérni, ezért ő is sejthette, hogy kitoloncolással fenyegetnek... Talán ezért is lett zabos Alaricra, de teljesen megértem, ha itt hagyna a fenébe. Erre csak visszatért, és rosszallóan néztem rá... Mondhatni szúrós szemekkel. A gyanakvásról inkább ne is beszéljünk.
- Mégis hova a francba tűntél? - nyögtem ki ingerülten. - Remélem tisztába vagy vele, hogy mindjárt segged ketté rúgom! - hátnah... Ígyis elegem van Nikolajból - extársamból - erre még ő is eltűnik és szórakozik az idegeimmel.
Lehet alapjáraton hidegvérű vagyok, de most nagyon szorított az idő, és féltem, hogy tényleg Oroszországban kötök ki megint. Még mielőtt mondta volna, hogy WC-n volt elcsitítottam, és lazán kimondtam.
- Rohadtul nem voltál a mosdóba, szóval ne szédíts! - fontam össze mellkasom előtt karjaimat, és még mindig gyanakodtam. - Végre eldöntötted, hogy belemész-e a játékomba vagy sem? - sóhajtottam, de megint nem tudott válaszolni, mert már mehettünk is vissza a helyünkre.
Komolyan már olyan dolgok jártak az eszembe, hogy szexuálitással fogom zsarolni. Már elegem van! Mondjon már valamit, hogy: Hé, te nyomorult belemegyek és otthon megkapod a tetves gyűrűd! Áhh, hol, még véletlenül se!
Vártam még egy ideig, és egyre jobban késztetést éreztem, hogy zargassam... Ha kell zsarolom már tényleg nem érdekel!
- Nem érdekel a nyomorult műsor! - néztem rá hunyorogva. - Olyat fogok tenni, amit megbánsz... - igen, fenyegetőzőm. - Zsarolni foglak... - erre egy színész hozzánk jött, és kikerekedtek szemeim. - ...szexszel... - halkult el a hangom, amikor megláttam a dobozt.
Ledermedtem, amikor letérdelt elém, és jött a nagy kérdés. Mindenki felállt, és minden tekintet ránk szegeződött.
- Mi a szar?! - böktem ki elsőnek a legkézenfekvőbb kérdést a részemről, amire barátnőm homlokon csapta magát.
- Most kéne igen-t mondanod!!! - sóhajtott fel, és ráemeltem egy pillanat erejéig tekintem.
Az agyam lefagyott, és nem bírtam felfogni magát a kérdést. Semmi más nem szólt a fejemben, mint a tücsökciripelés, illetve éreztem, hogy agyilag kékhalált kaptam. Közben körülettem a nők meghatódtak, és némelyik pasiját szólta meg, amiért nem ilyen... romantikus...
Én még mindig nem fogtam fel, és barátnőm torok köszörülésére összerezzentem.. Szerencsére sikerült valamennyire felfogni végre a kérdést, és csak bólintottam párat, majd kezemet felé nyújtottam, hogy ráhúzza a gyűrűt.
- ISTENEM, EZT MEGÜNNEPELJÜK! - nyerített fel Harley, amire megint csak összerezzentem.
Végül ment minden tovább. Az emberek megbeszélték eme csodás lánykérést. Én meg kezemet nézegettem, amin már a gyűrű ékeskedett. Most én kajak... Menyasszonya vagyok Alaricnak? Jó, oké, ez tervben volt... De mi a faszom volt ez a kivitelezés?!
- Erre nem számítottam... - szólaltam meg csendesen, és még mindig dolgoztam fel az elébb történteket. |
Bár nem örültem neki, hogy a barátnője is hallotta a dolgokat, hiszen az intése ellenére csak nem mentek előre, na mindegy ez van. Maximum kiégnek ők is, engem aztán nem érdekel. Mikor elkezdett mesélni egyből felizzottak mérgesen a szemeim mikor hallottam azt a nyomorék extársat. Ó, most már értem! Erre ment ki az egész. Azt hitte, hogy nem tud senkihez se futni Katarina, még hozzám se, így kényszerházassággal magához láncolná, mert tudja jól, hogy nem menne vissza Oroszországba. Na még mit nem! Biztosan nem kapja meg őt az a faszkalap és ha kell ehhez igenis feleségül veszem ezen ne múljon. Mikor jött a két-három évvel meg a pofakibírással csak sóhajtottam:
- Igen persze, mert ez eddig is olyan nehéz volt... - basszus ne már, ne hordjon össze itt nekem hülyeséget, bőven elég lesz ez a szar előadás is. Végül csak végetért a könyörgés mire ingattam a fejemet mondva:
- Értem... - ám ekkor elkezdődött az unalmas műsor. Persze egyáltalán nem figyeltem arra, hiszen kattogott ezerrel az agyam. Neem nem azon, hogy feleségül vegyem-e. Azt már rég lesakkoztam magamban, hogy oké az lesz. Most már a kivitelezés terve pörgött a fejemben, hiszen a meglepetés erejével akartam élni és mit ne mondjak nagyon impróznom kell hozzá. Úgy negyed óra telt el az előadásból mire mondtam, hogy bocs de wc-re kell mennem. Hahaha! Inkább lelépek. Persze eleinte pont a retyók fele tartottam, hogy ne fogjon gyanút, ám amint látótávolságon kívül kerültem már mentem is kifele az épületből. Lebeszéltem a portással, hogy bocs de ki kell mennem jeggyűrűt venni, mire csak pislogott nagyokat de hebegve-habogva átengedett. Sietős léptekkel bementem az egyik közeli ékszerboltba és csak úgy pörgött az agyam a sok drágaság közt, hogy na vajon melyik illene Katarina ujjára. Mindegyik olyan unalmas és egyhangú volt, ráadásul gyémánt...
Erre kiszúrtam a tökéletes gyűrűt, mire diadalittasan elmosolyodtam. Piros és fekete! Egyszerűen csodás, mintha nekünk lett volna kitalálva. Azonnal le is csaptam rá és a díszdobozzal a zakóm zsebében már mentem is vissza. Persze nem terveztem még a helyemhez visszatérni, inkább a színfalak mögé mentem be amíg tartott az előadás. Simán csak úgy nem ment volna, de egy kis doboz könnyen meglágyítja az emberek szívét nemde? Megvártam az első szünetét az előadásnak türelmesen, majd lebeszéltem a főszereplővel, hogy lécci, az egyik jelenet közepén menjél be a közönséghez és nyújtsd át nekem a gyűrűt. Megmondtam a székszámot meg azt is, hogy körülbelül merre leszünk találhatóak, majd csatlakoztam vissza a társasághoz. Látszódott szegénykén, hogy aggódott, hogy leléptem vagy mi a fene történt így sóhajtottam mondva:
- Bocsánat csak nagy volt a sor... - hát persze. Néha éreztem a gyanakvó tekintetét Katarinának mire csak somolyogtam az orrom alatt. Azt hitted lelépek mi? Na meg a fenéket. Annak a fasznak a karmai közé biztos nem dobnám, inkább magamhoz láncolom, bár eddig ez gyűrű nélkül is simán ment, hiszen amúgyis szeret és persze én is őt. Még ha nem is mondom ki, úgy vélem mindig éreztetem vele, hogy tényleg fontos a számomra.
Mehettünk is vissza az unalmas műsorra aminek mit ne mondjak csak azt a pillanatát vártam, hogy a főszereplő felénk tartson. Izgultam? Nem, nem igazán nem vagyok olyan fajta. Inkább kicsit izgatott voltam, hiszen kíváncsian vártam Kata reakcióját. Remélem annyira le fog esni az álla mint nekem, mikor ő kijelentette, hogy vegyem feleségül. Valószínűleg most már úgyis lemondott a dologról, hiszen direkt semmi biztosat nem mondtam neki. Ha mondtam volna neki, hogy biztosan nem kapja meg őt az a faszkalap akkor egyből tudná, hogy oké elhatároztam magamat. Így viszont sokkal jobb.
Körülbelül negyed óra húsz perc elteltével már jött is felénk az emberem, így egy rövid biccentés és köszönöm keretében átvettem a kis dobozkát és már térdre is borultam ahogy azt illik. Kinyitottam a kis tárolókát és megkérdeztem:
- Katarina Zobova, leszel a feleségem? - kérdeztem tőle mosolyogva és csillogó szemekkel. Tényleg vártam a válaszát és még ha be is állítja annak, hogy a kényszer miatt mondott igent, tudni fogom, hogy ez baromság. Mert ugye ődrágasága amúgyis szeret, csak még egyelőre magának se vallja be. Nos, mit mondhatnék eddig még egy feleségem se volt és valószínűleg több nem is lesz, de ha már egyszer házasodni fogok az legyen normális...valamennyire. Biztos arra számított, hogy ha beleegyezek akkor simán lemegyek az ékszerboltba és hazatérve csak úgy átnyújtom neki, akkor nagyot tévedett. Bár nem vagyok kifejezetten csöpögő nyálú romantikus alkat, de azért megadom a módját a dolgoknak. Vagyis, inkább igyekszem. |
Körülbelül erre számítottam Alarictól. Jobb esetben röhögtem volna az értetlen fején, de basszus.. Most kurvára nem a jobb eset van! Végül amikor magához tért a sokkból már kérdőre is vont, amire felsóhajtottam én is.
- Huh, gyors leszek! - vakargattam meg a tarkóm.
Nemsokára kezdődni fog az előadás, és barátnőm már türelmetlenül álldogált a latin pasijával, hogy haladjunk már. Intettem nekik egyet végül, hogy mehetnek felőlem, és majd csatlakozunk. Erre csak nem mozdultak... Na jól van, akkor leszarom!
- Rám szállt a bevándorlási hivatal, és hamis okirattal próbálkoztam, ami eddig tökéletesen bevált, de most persze nem... Az idióta extársam rám úszította a nyomorultakat! - mondtam bosszúsan. - Nőnek beadtam a drámát és megsajnált ahelyett, hogy rács mögé dugott volna, amiért át akartam baszni a fejét... Szóval beszélt nekem a kiskapukról, és mivel nincs senki rajtad kívül így a házasság maradt. Ennyi röviden - hadartam ismételten kissé, de érthető volt ezek ellenére. - Szükségem van rád! Nem akarok tetves Oroszországba visszamenni! Örülök, hogy kitörtem onnét és most vissza akarnak cseszni oda! - húzogattam a szám fanyaran. - Nézd, elég 2-3 évig eltűrni a pofámat, és utána elválhatnak útjaink... Utána már meg marad a jogosultságom a zöldkártyára - magyaráztam még egy kicsit, majd elindultunk.
Francos előadás! A legjobbkor kezdődik! Egy ideig szótlanul mentem mellette, majd próbáltam kicsit érzelmesebb oldalamat elővarázsolni a porosodó szekrény mélyéről.
- Öhm, azért nem teljesen kényszer ez a házasság dolog, ha bele is mész... Csak mert úgy tűnhetett neked! Igaz, nem igazán mennék belé csak úgy, de... Úgy vélem veled nem lesz katasztrófális! - pillantottam fel az arcára, és közben megfogtam a kezét. - Nincs senkim, és te tudsz egyedül segíteni nekem! - hagytam egy kis hatás szünetet, majd újból megismételtem: - Szükségem van rád! - nehezen vallottam be, de nincs más lehetőségem.
Közben már sikerült helyünkhöz keveredni. Leültem kecsesen a székre, és keresztbe tettem lábaim. Ideges voltam... Mérhetetlenül ideges! Kicsit tartottam attól is, hogy kibasz velem, és nem megy bele a játékba, de akkor fogalmam sincs mihez kezdjek! Habár épeszű ember ezt lépné, amit meg is értenék a helyében!
Végül elsötétült minden, és a halk zene, ami eddig szólt elhallgatott. Elkezdődött az előadás.
A hely választással annyival volt még szerencsénk, hogy hátul volt. Ettől függetlenül tökéletesen látni lehetett mindent... Sőt, innét lehetett látni a legjobban, hogy mi megy a színpadon, illetve az emberek, hogy molesztálják egymást. |
Jó ideje nem láttam Katarinát, de nem aggódtam érte. Remélhetőleg nincsen nagy gondban, bár arról biztosan tudnék. Vagy szólnának a kórházban, vagy ő maga esne be szószerint a lakásom ajtaján. Egyik opció sem túl baráti, de tenni ellene nem tudok. Tudom mivel foglalkozik, így ezt a részét a bulinak én vállaltam be és tudom mivel jár. Egyelőre nem aggodalmaskodtam hiszen azzal semmivel se lennék előre. Ő eleve ilyen, akkor toppan be mikor van rá ideje. Amúgyis úszhat a melóban miven özönlenek hozzám a holttestek amikről szinte l tudom olvasni, hogy ó igen ezt ő csinálta. Szóval nagy bajban nem lehet. Nagyban boncoltam egy újabb mesterművét mikor pittyegett a telóm és elő is került a gondolatban emlegetett szamár. Ó, szóval színházba megyünk? Király! Imádom a kis polgárpukkasztást, miért ne?! Ha már a múltkor étteremben volt asztal alatt orál, akkor páholyban ez a legkevesebb. Bár ha ott lesz a barátnője akkor ehh, mindegy nem érdekel igazából. Én már annak is örülök ha látom végre. Vissza is írtam, hogy nekem okés és mindenképpen ott leszek.
Összekészülődtem meló után kötelező pingvinszerelésbe és már mentem is a színházba. Mit ne mondjak utálok ilyen helyekre járni. Na azért mert műveletlen idióta lennék, csak szimplán az emberek miatt. Bár tény, hogy valamilyen szinten szórakoztató is ahogy nézem őket és a szánalmas megjátszásukat és önfényezésüket a semmire. Sajnos nagy hátrány, egy idő múlva fárasztó és idegesítő is ez egyben. Főleg ha mondjuk valami máson, fontosabb dolgon akarnék gondolkozni. Csak a sok idegesítő csipogás a semmiről, mint valami rossz papagájok. Vigyorogva törtem magamnak utat, hiszen mit mondhatnék jó kedvem volt a sok idióta ellenére és ekkor megláttam Katarinát aki bizony a múltkor mondta totálisan ittasan, hogy szeret. Ejj-ejj...
Alig bírtam bármit is kinyögni, hogy hiányoztál, akármi már le is támadott de nem csókkal, neeeem. Inkább követeléssel. Meghallva mit akar nos elég durván leesett az állam. Először is, nem gondoltam volna, hogy annyira ragaszkodna a házasság intézményéhez. Másodszor is oké feleségül venném nem az, de basszus honnan szüljek gyűrűt, illetve mégiscsak én akartam élni a meglepetés erejével. Harmadjára...itt valami rohadtul kurvára bűzlik és nem a sok körülöttem lévő izzadtságszagúról beszélek. Sóhajtottam egy nagyot majd kérdőre vontam:
- Mi történt? - egyelőre még nem mondtam semmit erre a dologra, hogy oké nem oké, hiszen előbb tudni akartam az okot és hogy mégis mi áll a háttérben. Biccentettem a barátnője felé és közben elindultunk a nemsokára kezdődő idióta előadásra amire egyáltalán nem voltam kíváncsi. |
A múltkori asztal-szex óta megint nem keveredtem elő. Neeem, nem azért, mert dili lennék és drámázok. Egyszerűen a munka lepett el!
Ám ugye említettem az extársamat, hogy nem zargatott… Nos, képbe került! Épp egy információcserét bonyolítottam volna le egyik csicskásommal, amikor megpillantottam őt. Amint végeztem hozzászambáztam, és nekimentem direkt a vállának. Erre természetesen magához rántott, és cirógatni kezdte az arcomat, mintha egy törékeny porcelánbaba lennék. Fintorogtam, és elütöttem a kezét. Velem ne szórakozzon!
Erre megint ágyékomra tért ki, és neki lökött a falnak. Lent kezdett izgatni. Egyelőre belementem a játékba. Hátradöntöttem a fejem, és úgy csináltam, mintha annyira élvezném. Mi sem jobb, mint a gettó elhagyatott részén „pettingelni” egy idiótával!
Végül én is lejjebb vándoroltam, és elkezdtem izgatni őt. Azzal viszont nem számolt, hogy amikor eléggé merev volt a tagja erőteljesen rámarkoltam, és fenyegetőzni kezdek. Egyből meggondolta magát, és abbahagyta a hülyítésem. Természetesen ő sem hagyta szónélkül és nyomta a rizsát, hogy szükségem lesz rá… Hogy senki sem fog mellettem állni, amikor igazán nagy bajban leszek… Még a bogaras dokibácsi se!
Hidegen hagytak szavai. Egyelőre mégse akar MÉG megölni, és csak játszadozik velem. Kár, hogy nem tudom mi a fejében a végkifejlett. Lehet tényleg csak be akar fogni úgymint régen? Hogy szarrá kúrja az agyam, és néha együtt öldöklünk? Én már nem tudom… Csak azt, hogy azokkal az évekkel számoltam!
***
Viszont álmaiban sem hittem volna, hogy egyszer rám száll a bevándorlási hivatal. Mi a franc? Elolvastam a levelet, és igazoltatnom kell magam. Egyre jobb! Mehetek a hivatalba, ezaz! Egy álmom válik valóra!
Nagy magabiztosan mentem be, és vittem be az irataimat. Pfft, még, hogy illegálisan vagyok itt? Na jó, igen, de vannak hamisított okirataim. Mindenre fel vagyok készülve! Át is adtam a nőnek mindent, ami az igazoltatáshoz kell, és megszólalt nagy flegmán, hogy simán börtönbe zárhatna, amiért hamis okmányokkal akarom kiszúrni a szemét. Mi az Isten?! Ezt nem hiszem el!
Erre már nyúlt is a telefonért, de leállítottam, és jött a színészkedés a részemről. Elkezdtem krokodil… Vagyis inkább sárkánykönnyeket hullajtani, hogy szar életem volt, és Oroszország lepratelep és sorolhatnám. Összefonta mellkasa előtt karjait, és úgy méregetett egy ideig engem. Sóhajtott egyet, és megszánt nehezen.
Elkezdte magyarázni, hogy amíg nincsenek papírjaim az állampolgársággal kapcsolatosan, esetleg zöldkártyám, akkor pápá Amerika és többet be nem jöhetsz! Így is nehezen jutottam be, szóval… Tudom milyen tortúra az egész!
Végül inkább a kiskapukra kérdeztem rá, hogy miként maradhatnék itt… Mondta a munkáltatót, esetleg a rokonokat, míg végül szóba került… Na nem! Az biztos, hogy nem! Ezután hozzátette, hogy egy hetem van, és ha nem jön össze semmi sem, akkor ki leszek dobva innét, mint egy rühes kutya!
***
Mivel nem kenyerem a bujkálás, ezért el kellett döntenem, hogy mit teszek. Először Harley-t kérdeztem meg, hogy esetleg tudna-e segíteni erre nem benyögte ő is, hogy illegálisan van itt! Gyönyörű! Tanácstalan vagyok…
Nem maradt más választásom! Csak abban reménykedem, hogy nem baszik ki velem, és amerikai állampolgár! Szerintem „barátnőm” érezhette, hogy szarban vagyok és kombinálok, ezért mondta, hogy egyik szeretőjével megy színházba és hívjam el Alaricot is. Szórakozni jó, de szívemre kötötte, hogy nem perverzkedhetek vele… Nofene! Úgyis meg fogom szegni, hahaha!
***
Mai napfolyamán írtam is egy SMS-t Alaricnak, hogy jöjjön a színházhoz. Beszélni akarok vele mindenképp, illetve barátnőm elrángatott erre a szarra… Akkor legalább élvezzem vele a műsort. Lehet szószerint? Azt még nem tudom!
Megcsinálva hajamat, és egy szexis ruhát felvéve már be is pattantam barátnőm kocsijába, majd mentünk is a színházhoz.
A hatalmas aulába belépve türelmetlenül várakoztam. Gazdagabbnál gazdagabb emberek voltak itt. Úgy néz ki nagy színészek lesznek porondon, ha ilyen emberekkel van tele tömve a színház. Azt hittem sohasem ér ide! Közben fejben megszoktam egysmás gondolatokat, amitől eléggé tartottam. Mindegy, meg lesz! Megoldom!
Közben leesett, hogy ennek a szarkavarásnak főokozója az a barom ex! Fhuuu, csak kerüljön a kezeim közé! Esküszöm, következőleg saját beleivel fogom megetetni! Franc, szépen beleestem csapdájába. Biztos azt várta, hogy hozzámegyek megváltásért, de abból azért se eszik! Nincs az az Isten!
Megpillantva Alaricot egyből hozzásiettem, és se szó se beszéd belekezdtem a gondomba. Nem érdekel, ha agyilag lesokkolódik. Majd kárpótolom!
- …Ha amerikai állampolgár vagy, akkor vegyél el feleségül itt és most!!! – hadartam el.
Hát, rohadtul romantikus… De most mit csináljak? Ez az egy kiskapu van számomra. Mondta a nő, ha el vagyok jegyezve, akkor 2-3 hónapom belül meg kell esnie a házasságnak, és akkor kapok zöldkártyát, ami által itt tartózkodhatom. Ennek kikötése, hogy a páromnak amerikai állampolgárnak kell lennie. Az igaz, hogy így nem szavazhatok ilyen kártyával, de ki nem szarja le?! Én csak itt akarok maradni, és lehetőleg legyen „normális életem” is az pedig csak így tudom biztosítani! |
Csak felhorkantottam, mikor azt zagyválta, hogy nem állhat az oldalamra. Ha nagyon akart volna, akkor képes lett volna hátat fordítani az apjának és… és talán engem választania. Tudtam, hogy ezt nem fogja megtenni. Nem szeret, csak én vagyok akkora idióta, hogy képes voltam megnyílni neki és érzelmeimnek hála sikerült egy idegronccsá változnom. A szerelem megöl. Talán van bennem valami…
- Faszfej… - köptem oda neki, mikor azt mondta, hogy persze csak az én javamat akarja és erre még jött a beszólásával. Vártam, hogy mondjon valamit, talán azt, hogy most már minden rendben lesz, nem kell idegeskednem, de aztán nem ezt kaptam. Fejezzük be? Egy kicsit ledöbbentem, nem akartam, hogy lássa azt, mennyire megrendítettek szavai. Nem mehet így tovább? Miért nekem kell szenvednem most is? Miért érzem magamat úgy, mintha elvesztettem volna a szavai által egy bazi nagydarabot a szívemből?
- Persze, mert gyáva vagy! Egy féreg, aki megbújik a föld alatt, és arra vár, hogy elmúljon a veszély! Jól mondom? – Most az ideg beszélt belőlem, vállaim rázkódtak a visszafojtott sírástól, mert nem akartam azt, hogy lássa, miként tört össze ebben a pillanatban.
- Hát… sok boldogságot hozzá – emeltem fel fejemet, mint ha semmi sem történt volna. Legbelül viszont darabokra törtem. Csak a pillanatot vártam, hogy elmenjen. A felém nyújtott kezét el akartam tolni, de nem tettem. Helyette erős kézzel, magabiztosnak tűnve kezet fogtam vele, hogy aztán végignézhessem, ahogy hátat fordít nekem és kilép az életemből.
- Viszlát… - engedtem le kezemet, majd amint csukódott az ajtó és összerogytam. Egy marionett bábú is megirigyelhette volna azt, ahogy a fölre hullottam. Nem bírtam tovább. Utat engedtem könnyeimnek és előre borulva zokogtam. Közben persze a kurva eget is szidtam, amit csak lehetett. Nem tudom, hogy hogyan fogom kiölni az utolsó érzelmet is magamból, mint akkor, de muszáj lesz. Josh felébresztett bennem valamit, ami nem akar visszaaludni. A fájdalom átjárta a testemet, nem értettem, hogy miért fáj ennyi az összes szó, amit kiejtett az ajkán. Ez lenne valóban a szerelem? Ha igen, akkor köszönöm szépen, de nem kérek belőle, mert csak tökre tesz, elpusztít, és semmi nem marad belőlem.
Nem tudom, hogy mennyi ideig sírtam, de miután összeszedtem magamat, haza indultam. Otthon az üres lakásban voltam, majd befeküdtem az ágyamba és aludni próbáltam, de ismét sírtam. Nem is tudom, hogy hány éve nem ejtettem egy könnycseppet se senki miatt. Most mégis megannyi csepp hullott a párnámra és a kurva anyjába se akart elállni. Rohadj meg Joshua Legrand!
[DYLAN OFF]
|
Remek este kerekedett, de kurvára! Hol jobbra, hol balra néztem kikerekedett szemekkel. Ez így tényleg csodás! Láttam, hogy Dylan egyre jobban kiborul, amit végülis megértek...Viszont az én részemről más választás nem igazán volt! Most is csak védeni akartam, de ahogy látom a vöröske nem igazán akarja felfogni!
Ekkor hívtam félre a kutyulit, és követtem őt. Nekem fogalmam sem volt, hogy mi merre, és ha már ő dolgozott biztos, hogy tud valami jó búvóhelyet. A kis szobába nyitva egyből felém fordult, és várta tőlem, hogy mégis mit szeretnék. Sóhajtottam egyet bosszúsan, majd hajamba túrtam ezzel egyúttal.
- Nem állhatok az oldaladra, ha nem tűnt volna fel! - forgattam meg szemeimet. - Nem akarok bajt, és ezért tettem! - vontam vállat. - De látszódik megint IQ-harcos vagy - nyögtem ki nyersen, amit gondolok.
Kérdő tekintetére megköszörültem a torkomat, majd elgondolkoztam miként is tálaljam az egészet. Fhuha, eléggé szar vagyok ilyenekben... Mindegy, maximum megríkkatom. Ahhoz úgyis értek!
- Azt akarom, hogy fejezzük be! - sóhajtottam. - Jó volt veled kúrni, de tényleg... Imádtam a szűk puncid, de... Ez nem mehet így tovább! - vakargattam meg a tarkóm.
Remélem vette az adást, és felfogta, hogy csak testiségre mentem. Igaz, valóban kicsit közelkerült hozzám, mert nem véletlenül védtem be, és valóban nem örülnék, ha egyszer csak feldobná a pacskert, de ez van! Az ő érdekében tettem mindent!
- Én sem tudom! Egyszerűen csak belekeveredtem, és jobb lesz, ha egyszerűen sodródom az árral! - húztam el a számat. - Végülis Lara nem csúnya csaj! Kifejezetten csinos és vonzó! - direkt mondtam, hogy leszálljon rólam. - Ennyit akartam - tartottam felé a kezem, hogy kezet rázzunk búcsúzóul. - Viszlát! Jó éjszakát! - ráztam meg, és ezzel elfordultam tőle.
Lassú léptekkel hagytam ott a szobában, majd visszacsatlakoztam a többiekhez. Apámékkal visszamentünk az utolsó felvonásra, és a színdarab végére hazamentem Larával az oldalamon. Valamennyire az alkohol is fejünkbe szállt, amit ezek után benyakaltunk, így egy szenvedélyes éjszakának lettem részese... Igaz, amikor reggel magamhoz tértem totálisan azt éreztem, hogy Dylannel voltam együtt... Hogy ő neki okoztam testi örömöket, és csalódott voltam, amikor szembesültem a ténnyel, hogy nem. Csak ültem az ágyban, és fogtam a fejem...
[JOSH OFF] |
Egy szót se szóltam ettől a perctől kezdve Joshhoz, mert így is idegbeteg állapotban voltam. Ha még jobban felidegesítem magamat, akkor abból csak baj származhat. Ezért is próbáltam meg megnyugodni, de miért is ment volna elsőre? Ugyan!
- Felejtsük el… - helyeseltem, mert most az egyszer igazat adtam neki. Nem szívesen, de jobb volt így. Hátat kéne fordítanom neki, de nem bírok. Már nem! Persze már jött az apja kioktatása, hogy ezt én se gondoltam komolyan, hogy mellettem majd megmarad Josh. Ezt persze tudtam én is. Az én fiatalságom nem örök, mint az övé. Ha egy darabig mellettem marad is, nem tudom, hogy utána mi lenne. Meg végtére is Joshról beszélünk! Mikor maradt meg egy bizonyos nő mellett huzamosabb ideig? Soha!
- Tudja mit? Nem érdekel! Majd meglátjuk! – forgattam meg a szememet idegesen, majd Joshra pillantottam, aki úgy látom, hogy belül forrt. Ő nem mutatta ki, mint én. Engem könnyen fel lehet mérgesíteni és aztán mire lenyugszom… Nem kevés idő.
Viszont azon meglepődtem, hogy lehámozta magáról a csaj karjait és hozzám lépett. Azonnal kiült az arcomra az, amit éreztem. Egyszerre voltam boldog, hogy engem „választott”, de azért féltem is attól, hogy esetleg most lett elege belőlem egy életre. Vagy kettőre. Hallva a szavait, elmosolyodtam belül. Apja persze már forrt, hogy mégis minek akar velem beszélni, de nem érdekelt.
- Asszem… - sóhajtottam fel, majd elléptem mellőle és leszarva a másik három vámpírt, elindultam arra a részre, ahol a mosdók, az öltözők és a dohányzó helység volt. Benyitottam egy kis szobába, majd felkattintottam a villanyt. Pont itt füleltem le a mai napon azt a két pasit, így azért tudtam, hogy ez egy jó hely.
- Nem értelek… - fordultam vele szembe. – Tudod jól, hogy hamar felkapom a vizet, erre még te is egy paraszt vagy és felidegesítesz, de aztán elvárod, hogy fél pillanat alatt nyugodjak meg, mert parázol, hogy neki megyek apádnak… - ingattam meg a fejemet, majd beletúrtam a hajamba. Nagyon kész voltam már, talán még sírni is képes lettem volna, de ő még nem látott sírni. Ha én valaha sírni fogok, akkor ahhoz nagyon durva idegállapotban kell, hogy legyek.
- Amúgy hallgatlak. Akartál mondani valamit még vagy…? – pillantottam rá kérdőn. Ez a nap sok volt. Főleg ez a része. Ha meg kell küzdenem azért, hogy elfogadjanak és Josh is másképp tekintsen rám, akkor legyen. A büszkeségem nem tűnt el ettől függetlenül. Még ugyan úgy megvan, de ha róla van szó, akkor képes vagyok félre tenni kicsit. Kicsit nagyon!
- Amúgy meg mi ez a házasság dolog? – tettem karba a kezemet, majd nekidőltem a falnak. |
- Ellenben veled én igyekszem a másikfél kedvébe járni! Tudod, próbálok alkalmazkodni! - köszörültem meg a torkom.
Még mindig csendben volt Lara, de szerintem igazából mindenki így járt a legjobban. Dylan durcija most meg végképp hidegen hagyott. Igaz, belül már lassan az ideg rázott, mert felhúz a hülyeségeivel. Egyszerűbb lenne lelépnie, és bőgje ki magát, ha már annyira oda van értem. Nem fogok most én is belefolyni ebbe a veszekedésbe! Inkább leszek még mindig hidegvérű és köcsög!
- Kezdem azt hinni, hogy totálisan feleslegesen törtem magam akkoriban - dörrentem fel. - Tudod mit! Felejtsük el az egészet! - legyintettem egyet, és megadtam magam ezzel egyúttal.
Ekkor megjelentek Dylan jellegzetes tekintete. Már majdnem beszóltam neki, hogy álljon le, mert olyat fog tenni, amiből baja fog származni. Erre csak beszólt apámnak, és elkezdte kiokítani.
- Miért? Talán úgy véled te vagy az ideális nő Joshua életében? Ne röhögtess! - kacagott. - Te sem gondoltad ezt komolyan! Egy mocskos poreszos kutya az, aki mellett boldog lehet? Szerintem gondold át mégegyszer mit mertél kijelenti! - köpte oda nyersen a szavakat a vöröske felé.
Én befogtam a számat. Nem tudtam, hogy mitévő legyek. Patthelyzet! Erre jött a kutyuli kiakadása megjött a szavaim súlyával. Sóhajtottam egyet morcosan.
- Mondták már, hogy egy gyökér vagy? Mi a francért védtelek meg? - az más kérdés, hogy most is őt védem.
Apám szemöldöke az egekbe szökött, de nem szólt egy szót sem. Kiszáradt egy pillanatra a torkom, amikor felvettem Dylannel a szemkontaktust.
Végül lehámoztam karomról Lara kecses ujjait, majd a vörös mellé léptem. Átkaroltam vállait és annyit súgta:
- Tudsz valami jó helyet, ahol beszélhetnénk?
Közben apám egyre jobban méregetett minket tekintetével. Tudtam, hogy valamit mondanom kell, amit végülis meg is tettem nehezen.
- Csak nem akarok veszekedni, mint egy idióta, hiszen... - biccentettem fejemmel a tömeg felé, akik egy jó ideje bámulhattak minket. |
Éreztem, hogy pusztán a csaj miatt viselkedik úgy velem, ahogy. Nem vetne rá jó fényt, hogy ha megtudná a kis csitrije, hogy egy kutyával kavargat. Erre a gondolatra prüszköltem egyet. Nem szívesen vagyok már ebben a társaságban és nem így akartam találkozni Joshsal. Egyáltalán nem. A rohadt életbe, hogy mindig jön valaki vagy valami, aki egy bazi nagy árkot… Mit árkot? Szakadékot robbant közét. Az a bizonyos szakadék pedig ott csimpaszkodik a karján még mindig, ami egyre jobban idegesít.
- ÉS ha meló miatt? Ahhoz semmi közöd nincsen. Amúgy meg… Ha igazán tudná a legújabb ágyasod, hogy legszívesebben hova járnál, akkor most nem itt töltenétek a randevút. Jól mondom? – szúrtam vissza neki. Ebből oltári nagy veszekedés lesz, annyi biztos. Csak azért, mert a faterja… Legszívesebben elhúztam volna a francba, de megjelent a fater is. Csodás. Ekkor jött Josh azzal, hogy ha megint a faterja ki akar csinálni, akkor nem védi be a seggemet.
- Nem is kell. Ha jól látom, akkor találtál egy másikat, amit hátulról jóóól be lehet védeni. Ezt persze én megmondtam. Bár ne lett volna igazam… - prüszköltem idegesen, de már forrt a vérem. Amint az apja megszólalt szikrázó vörös szemeimet ráemeltem és már alig bírtam visszafogni magam. Nem érdekel, hogy ha kinyír, de egyszer szét akarok tépni. Csak egyszer!
Viszont nem arra számítottam, amit mondott. Mi a fasz? Josh és ez a cafka?
- Ugyan, maga se gondolhatja komolyan, hogy ez mellett meg fog maradni Josh! – túrtam bele a hajamba, de persze sík ideg voltam. Ez egy tisztavérű vámpír család sarja, érzem rajta. Josh is tisztavérű, és a tisztavérűek csak hozzájuk hasonlóakkal kötik össze magukat. Ettől a pillanattól kezdve akkor az esélyem, mint egy apró bogárnak a vízben. Megfullad, de lassú halála lesz. Az én szenvedésem is lassú lesz, hogy ha végig kell néznem azt, ahogy elveszik tőlem ezt a férfit, akit amúgy most meg tudnék fojtani, de tudja jól, hogy mit érzek. Bár én is tudnám…
- Sok sikert a házassághoz. Remélem, hogy ha egyszer visszagondolsz arra a bizonyos estére, akkor a szavaid súlyát is érzed majd. Hiányoznék, ha netalántán apád megelégelné a jelenlétemet a Földön? – néztem rá fél pillanatra. – Kötve hiszen. – Ebben a pillanatban szépen leköptem Josh fényesre lakkozott cipőjét és így szóltam:
- Ez vagy nekem Joshua Legrand! Remélem, hogy felfogtad – vettem fel vele a szemkontaktust, de belül forrt a vérem és egyben mérhetetlenül el voltam keseredve. Egy tisztavérű sarj ellen nem harcolhatok. Josh se fog az apjával szembeszállni, tudom jól. Semmi értelme, hogy tovább érezzem ezt a szánalmas szerelmet eziránt a fasz iránt. |
Morgolódására szemeimet forgattam meg, és intettem neki köszönésképp. Legyen boldog vele! Valszeg úgy néz ki mellesleg, aki örömmel járkál faszom színházba, mi? Mindegy, idióta. Komolyan kiégek rajta. Lassan még kérdőre von, hogy merre jártam és kivel dugtam. Mintha annyira magához láncolt volna... Vagyis... Hagyjuk inkább ezt a témát, bakker!
Ekkor toppant be Lara - a vámpírcsaj -, akit nagyon szépen üdvözölt Dylan. Végül prüszköltem egyet, és nyersen visszaszóltam.
- Miért? Talán téged el lehetne vinni? Rohadtul értékelted volna... - szóltam vissza. - Gondolom most is meló miatt vagy itt - vontam vállat unottan.
Értetlenkedve állt a lány az egész előtt. Mindenesetre nem terveztem beavatni őt. Dylan hisztije és féltékenykedése meg csak felhúzott a picsába. Biztos, hogy nem fog tőlem buksisimit kapni, mert itt csinálja a cirkuszt a nagy semmire!
Ám mi a franc hiányzott még ehhez a cirkuszhoz? Hát persze, hogy a faterom. Ránéztem apámra, és láttam, ahogy fintorog Dylan láttán. Viszont ezen nem csodálkoztam. Tudtam, hogy milyen, és hja... Ekkor jött a vöröske beszólása, amire fejemet fogtam.
- Már megint ki akarod csináltatni magad? - horkantam fel. - Most szólok, hogy nem fogom megint bevédeni a segged! - dörrentem rá, amire apám elvigyorodott.
- Tényleg azt hitted poreszoskám, hogy van esélyed a fiamnál? Igazán édes.. - nevetett fel, amire szemeimet forgattam meg. - Amúgyis jól nézd meg azt a lányt, mert ő a jövendőbelije! - biccentett fejével Lara felé.
Ezen a ponton viszont én is megakadtam. Szóval jól sejtettem basszuskulcs! Én biztos, hogy nem megyek bele. Most legszívesebben itthagytam volna az egészet a francba, és veszekedtem volna apámmal, de tartottam magam... Most kiért? Leginkább Dylan miatt. Ezért is voltam totálisa érzéketlen vele, és még gecibb az átlagnál. |
Már indultam volna el, amikor meghallottam, hogy léptek közelednek felém és egy baszottul kismerős aura lengte körbe a teret. Ezt nem hiszem el… Ez most komoly? Bár, ahogy nézem ő is pontosan ugyan úgy meglepődött, mint én. Mi a francot keres itt? Egyáltalán minek kért számon? Neki nem mindegy, hogy mit keresek itt?
- Ezt én is kérdezhetném… - morogtam vissza, mint ha az az egy hónap meg se történt volna, és nem pátyolgatott volna. – Amúgy neked is szia Josh, én is örülök, hogy látlak… - tettem csípőre a kezemet, majd mikor már mondtam volna a többit, megjelent egy vámpír csaj, csak úgy a semmiből. Először nem értettem a helyzetet, hogy mégis mi van, de amint észre vettem, hogy az a nő hogyan is ér hozzá Joshhoz és hogyan néz rá, azonnal felszaladt a szemöldököm. Mi a fasz? Ez most komoly?
- Vagy úgy… Elnézést, hogy megzavartam a romantikus randit a jelenlétemmel. Bizonyára élvezetes volt a színdarab is. Nem igaz? Mert már te csak olyan vagy, aki elvisz egy ilyen csinos hölgyet színházba – mosolyogtam ártatlanul, de hangomból csöpögött a gúny és a cinizmus egyszerre. Nem tudtam a helyzetet normálisan kezelni, főleg nem így. Féltékeny voltam, bassza meg! Nem vall rám, de basszus! Undorító ahogy ez a nő hozzásimul és még nem is illik hozzá.
Mikor már léptem volna le a fenébe, akkor éreztem meg egy nem kívánt aurát, aki valószínűleg már messziről kiszúrta, hogy én itt vagyok. Mielőtt még ide nem ért volna a férfi, hátráltam egy lépést. Joshról természetesen nem vettem le a szememet, de tudta, hogy mit gondolok és, hogy mit érzek. Forrt bennem a düh. Legszívesebben elharaptam volna a vámpír csaj kecses kis torkát, de rájöttem, hogy nem lenne a legjobb. Itt van Josh apja is, aki közeledik felénk egy vámpír nő társaságában. Fasza!
Hamar így is lett, hiszen pillanatokon belül megérkezett az ős.
- Üdvözlöm. Nagyon örülök, hogy újra látom – tettem karba mind két karomat, de kész voltam arra, hogy lelépjek a francba. Josh meg csak… enyelegjen tovább azzal a nővel és engem meg felejtsen el.
- Nagyon csinos a barátnője, uram – hátráltam. Most meghunyászkodtam előtte, de azért ezt a csípős megjegyzést muszáj volt elejtenem. Nem bírok ilyenkor a véremmel, pedig tudom, hogy most extra nagy gázban vagyok. Négy vámpír… Csodás! |
Egy hónapig konkrétan én pátyolgattam a kutyulit. Valamilyen szinten már szívemen viseltem a sorsát. Közben azért egyre jobban érződött, hogy Dylan belém habarodott. Nem mintha annyira zavart volna. Ettől függetlenül jó magam nem tulajdonítottam mostantól olyan nagy jelentőséget. Jobb szerettem volna elfelejteni az egész érzés dolgot. Ugyanúgy kúrogattam jobbnál-jobb nőkkel. Olykor az idő folyamán faterommal is találkoztam, és eléggé pikkelt rám az akcióm miatt. Természetesen azt várta el tőlem, hogy ne találkozzak a vörivel, de szokásosan lázadoztam. Igaz, én mindvégig igyekeztem kiskapukat keresgélni, hogy ne járja meg Dylan ismételten, mint ahogy most. Lehet következőleg biztosabbra menne fater, és hullazsák-effekt lenne. Még azt sem venném észre, hogy hol lehet a hullája és hova temették el... Ha eltemették...
Mai napra, akarom mondani estére a színházba vezetett az utam. Apámmal kellett eljönni erre a szarra. Épp egyik ügyfelével, és egyben kúrópajtásával talizott. Alapjáratom fogalmam sincs mi a francot keresek itt, de mivel megkért rá fater, hogy tartsak vele így jöttem.
Végül lassan kiderült, hogy apámnak milyen szándékai vannak. A kúrópajtásának a lánya is jött. Szóval kerítőt játszik? Na szép!
A családról tudniillik, hogy szintén gazdag, tisztavérű vámpírok. Tökéletes lenne, ha ennek a nőcinek a lányával kavargatnék és legjobb esetben összeállnék vele rendesen.
Igazából meg kell hagyni, nemrossz suna, de mégse az én világom. Túlságosan jó kislány, és ahogy végigmértem tekintetemmel egyre inkább jutott el agyamig mennyire ellentétem ez a nőcske. Nem lennénk valami jó páros úgy vélem... Habár ha apám a fejébe vette ezt a marhaságot, akkor nincs nagy beleszólásom az egészbe! Szavával szembeszállni szinte lehetetlenség!
A színdarab alatt azért próbáltam enyelegni a nőcivel... Ám ugyanúgy vártam, hogy mikor lesz vége ennek a fosnak... Vagy legalább mikor lesz szünet. Ahogy végetért a felvonás elsők közt hagytam el a terepet. Eszméletlenül pangott a tüdőm, és vágytam egy jó erős cigire.
Pont mentem volna ki, hogy elszívjak egy szálat, amikor megpillantottam a vöröst. Felszaladt a szemöldököm és hitetlenkedve néztem rá. Jesszusom, ez most egy rossz vicc, igaz?! Ajkaimat résnyire szétnyitottam lepettségemben... Most még leplezni se akartam azt, ami arcomra kiült.
- Mi a francot keresel itt? - tettem fel első kérdésem morcosan.
Remek! Ha ősöm meglátja kiég a rákba... Előre féltem az újabb összecsapástól, basszuskulcs! Erre apám helyett a nőcike talált be. Átkarolta karomat, és testével hozzám simult. Nem szóltam egy szót sem. Totális patthelyzet, amibe belekerültem! |
Már lassan egy hónap telt el, mióta konkrétan majdnem kinyiffantam. Az volt a szerencsém, hogy Josh ott volt mellettem. Az első hetekben vigyázott rám, ott volt, hogy ha szükségem volt valamire. Furcsa is volt számomra, hogy ennyit törődik velem, de nem bántam. Azt viszont sajnáltam, hogy nem úgy alakultak a dolgok kettőnk között, ahogy azt szerettem volna. Annak ellenére, hogy én, meg még talán ő is érez valamit, nem tekintettem magunkra úgy, mint egy párra. Szánalmas, tudom, de most az egyszer… életemben először vagyok szerelmes bárkibe is. Nem hittem volna, hogy pont egy seggfej vámpír lesz az, aki ilyen fontos lesz a számomra. Logikus…
Már egész szépen meggyógyultam, az oldalam még olykor sajgott, de már lassan hozzászoktam kissé. A heg emlékeztet most már csak rá, de talán ez egy jó lecke volt arra, hogy ne baszakodjak Josh apjával. Nem is láttam azóta őt, de nem is szeretném. Nem követett el ellenem merényletet az a hülye vérszopó, de már több fájdalmat okozott, mint azt gondoltam volna.
A bérgyilkos melót is hanyagoltam, de aztán a mai napon felhívtak, hogy szemmel kéne tartanom valakit. Nem kell kinyírni, de nem árt, hogy ha ott vagyok. Elvállaltam. Kevés esélyt láttam arra, hogy az eredeti videót megkapjam végre és a másolatokat töröljék, de ki tudja… Szóval a lényeg, hogy színházba kell mennem. Én és a színház… jó vicc… Felöltöztem, és igyekeztem normálisan kinézni, hogy ne keltsek feltűnést, de ilyen hajjal és külsővel elég nehéz észrevétlen maradni. Kiváltottam a jegyemet az előadásra, majd szépen követni kezdtem a fószert. Elvileg ki kell hallgatnom a beszélgetéseit, amit majd folytatni fog az ügyfelével. Csodálatos.
Már az előadás javában tartott, mikor a férfi felállt. Én már szarrá untam a fejemet, mikor észre vettem, így kis habozás után követni kezdtem. A színfalak mögé készült. Óvatosan követni kezdtem, észrevétlen voltam, már amennyire magassarkúban lehetséges. Elég szép kis drogcsempész üzletet bonyolítottak le a színház tulajdonossal, így már értem, hogy miért pont itt. Mikor megkaptam az információimat, amik kellettek a főnökömnek, úgy döntöttem, hogy visszamegyek. Halkan, egy nagy sóhaj kíséretében tettem el a hangfelvételt rejtő apró kis diktafont, amit majd holnap reggel be kell nyújtanom. Nem csak bérgyilkos vagyok, hanem kém is meg besúgó. Egyszer lenne végre nyugtom már… |
|
[20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
