|
Témaindító hozzászólás
|
2016.09.11. 13:39 - |
 |
[28-9] [8-1]
//BAAMES BAAKONÁL!!!!!!4444négy// |
Bátorító mosolyt villantottam rá, amikor tétovázni láttam. Vonásaiból nehéz volt megállapítanom, hoyg miért torpant meg ennyire. Megfordult a fejmben, hoyg esetleg szűz.. amilyen visszahúzódónak tűnt, simán el tudnám róla képzelni. De annyira könnyen rákérdezett a alkásra, hogy nem tudtam mi lehet vele a szitu. No nem mintha ezen kéne gondolkodnom. Majd aggódok azért, akivel összejövök. Amire mondjuk manapság nem sok esélyt látok, hiszen hogyan tudnám megmagyarázni akárkinek is, hogy miért megyek hajnal fél háromkor a városszélére. Kapcsolatban csak úgy intézhet az ember mosckos ügyleteket, ha a másik fél is tud róla, esetleg benne is van. Viszont az eddigi kapcsolataimban valahogy egyik sem jöhetett szóba. Vagy túl ártatlan volt az alany, vagy csak simán oylan kis tökéletes volt az élete, hogy nem volt szívem bemocskolni a saját dolgaimmal. Így a köztes megoldást választottam, és szakítottam. Ne pazaroljuk már egymás idejét.. Mondjuk nekem sárkányként szerintem hátravan még párszáz évem. Vagyhát.. meddig él egy sárkány?
Gondolataimból akkor sikerült kiszakadnom, amikor Jamie végre megfogta a kezem. Bőre puha volt, akár egy kisbabáé, és be kell valljam, kifejezetten élveztem, ahogy vékony ujjai az enyémek közé csúsznak.
Kifelé menet a pult mellett elhaladva gyorsan kirántottam félkézzel egy papírpénzt, ami bőven fedezte a fogyasztásomat, s az ijesztően mosolygó srácnak nyújtottam. Egyáltalán nem lepődtem meg, amikor ugyanazzal az arckifejezéssel, hálásan bólintott, de mi már mentünk is tovább.
A ruhatárnál magamra dobtam a kabátomat, és közben már rendeltem is a bár elé az Ubert. Kinn már nem fárasztottam a kézfogdosással, gondolkoztam inkább egy darabig, hoyg miylen témát doghatnék fel, ami mindkettünknek kényelmes, de mivel még azt sem tudtam, mivel foglalkozik, így konkrétan a vaksötétben tapogatóztam. Szerencsére mielőtt bármi faszságot mondhattam volna beállt az Uberünk, szóval bepattantunk, én elmondtam a címet, és már mentünk is.
Abban a pár percben, amíg utaztunk, nyomasztó csend telepedett a kocsira. A megszokott bájcsevejjel sem próbálkozott a taxis, amikor nagybölcsen megvitatja az utasokkal a legutóbbi pár nap időjárását. A kocsiban szólt ugyan a rádió, ahol épp valami betelefonáló csávesz dumált valami marhaságról.
Unott kezem Jamie combjára csúszott, s szűk farmerján át kezdtem simogatni először a combja felső részét, majd ha hagyta, akkor egyre beljebb kalandozott a kezem. Mindeközben természetesen békésen bámultam kifelé az ablakon, mintha mi sem történne, s csak utaznánk csendesen. Már majdnem elértem a farkához, amikor hirtelen megálltunk, és a taxis felcsapta a belső lámpát, majd egy összeget morogva a visszapillantóból sandított rám. Én gyorsan előkaptam a tárámat, fizettem, és már szálltunk is kifelé. Mindez viszont annyira gyorsan történt, hogy a farkamnak ideje sem volt lenyugodni - mert igen, sajnos Jamie combjának ártatlan masszírozgatása jól felkorbácsolta a lappangó libidót. Álló fasszal hátráltam tehát el a kocsitól, s amikor az elhajtott a srác felé fordultam, és gondolkodás nélkül az ajtónak nyomva kezdtem csókolni. Szinte faltam ajkait, ujjaim a hajába fúrtam, és a farmerom már majd átszakadt a megpróbáltatásoktól. Fél kezemmel kutatni kezdtem a zsebemben, a lakáskulcsomat kerestem, de a testem szinte remegett a szexuális túlfűtöttségtől. Mikor végre sikerült kihámoznom a kibaszott kulcsokat (megjegyzeném, csak a kulcsaim voltak abban a zsebben), elejtettem őket, de nemérdekelt. Nyelvemmel tovább folytattam Jamie szájának felfedezését. Nem éreztem már a telet sem magam körül, a jeges szél sem volt több holmi szellőnél. Már csak mi léteztünk.
És a földre esett kulccscsomó. |
Láttam, hogy sikerült meglepnem a kérdéssel, valószínűleg az eddigi viselkedésemből kiindulva nem számított rá, hogy ilyen gyorsan túl akarnék esni az ismerkedős részen. Azért a saját határaimon belül próbálkoztam fenntartani a beszélgetést, de nem ez volt az, amiért idejöttem. Megéri egyáltalán azért a fél óráért ennyit válogatni? Legszívesebben Rylnél maradtam volna, de önzőség lenne visszaélni a kedvességével, és amúgy sem akartam túlságosan hozzászokni a lány jelenlétéhez.
Végtelennek tűnő másodpercekig néztem a felém nyújtott kezét, mielőtt elfogadtam volna. Sokkal hidegebbnek érződött a bőre az enyémnél, mikor először egymáshoz értek a tenyereink, amit a pulcsiban ülésre fogtam. Kicsit hátrébb csúszott a kapucnim, mikor felálltam a helyemről, úgy néztem fel a ténylegesen sokkal magasabb férfira. Egy pillanatra elszállt a maradék magabiztosságom is, amit áthoztam magammal a bár küszöbén, de azzal nyugtattam magam, hogy legrosszabb esetben otthagyom, mielőtt elérnénk a lakásáig. Nem is tudom, mitől féltem, mikor elméletben sokkal erősebb vagyok; inkább csak az ismeretlennel való távozás miatt izgultam egy kicsit. Egészen eddig én választottam partnert, ha néhány havonta véletlenül ilyen helyen találtam magam, most pedig hagytam, hogy az ellenkező módon történjenek az események. Úgy terveztem, már csak ezért is visszaszerzem az irányítást, ha privátabb helyre érünk.
Kifelé menet visszaszereztem a kabátomat, mást nem igazán hoztam ma magammal. Na nem mintha annyi cuccom lett volna, a váltóruháimmal együtt minden belefért egy közepes méretű hátizsákba, ami most a panziós szobám ágya alatt hevert. Számolgatni kezdtem a napokat és arra jutottam, hogy akár ki is pakolhattam volna; körülbelül két hét, mire újra útnak indulhatok. Az utcára érve óvatosan körülnéztem, majd össze is húztam magamon a kabátot, igazából arra várva, hogy Baako taxit rendeljen nekünk hazáig. |
Abból, hogy még csak nem is válaszolt, arra következtettem, hoyg ő sem járt még itt. Reakciói is erre utaltak, de ha jobban átgondolom.. lehet, hoyg éppen az ellenkezője. Lehet, hoyg valami törzsvendég, aki csak áldozatokat gyűjt. Valami mágiához, vagy faszom tudja. Vagy vámpír! És vacsit keres. Mondjuk bennem úgysem fog áldozatra lelni, ha erről lene szó. Elrepülök a gecibe, aztán nézhet.
Valamiért Jamie-nek táncolni sem akaródzott nagyon, és a fordított pszichológia sem hatott rá. Nekem viszont egyre inkább igényem volt a mozgásra. Vagy az ő megmozgatására.
Nehéz volt kinéznem belőle, hogy egyetlen éjjelre keres partnert, viszont a koktélt is szó nélkül megitta. Szinte szófogadóan. Vagy csak nagyon szájközpontú ember? Mint a csecsemők. Azok is mindent a szájukba vesznek. Akkor bármit elébe tehetek, mert aza szájában végzi? Ezzel később még lehet, hogy visszaélek.
A lakásom felőli érdeklődése viszont teljesen kicsapta a biztosítékot. Teljesen biztosnak éreztem, hogy az egyéjszakára hajt, ami nekem tökéletesen meg is felelt. A tudat, hoyg egy karnyújtásnyira voltam minden mocskos fantáziaképemtől, óriási pluszt adott. Ez főleg a magabiztosságomon látszott.
- Fogjuk rá. - mondtam lassan felállva az asztaltól. - Öt perc taxival, de szívesen megmutatom, milyen gyorsan ott vagyunk. - magabiztos mosoly terült el arcomon, és immáron fölé magasodva nyújtottam felé kezemet. Többek közt azért is, mert időközben full megtelt a hely, és nem akartam kockáztatni, hogy esetleg elvesztjük egymást a tömegben. Pedig miylen szépen egymásrataláltunk! |
Csak amiatt feszengtem, hogy csinálnom kéne valamit - magától nem fog csak úgy összejönni a szex. Az ismerkedős részben pedig borzasztó béna vagyok, ha tudnám is, mit mondjak, legszívesebben megvárnám, hogy ő kezdeményezzen. Pedig azt hinné az ember, három és fél évszázad bőven elég ahhoz, hogy magabiztosan kezeljem az ilyen szituációkat. Az igazság viszont az, hogy egészen eddig igyekeztem elkerülni őket, a lehető legkevesebb embert engedve csak közel magamhoz. Őket is inkább a fizikai értelemben, bizonyos szükségleteimnek ugyanis én sem tudok ellenállni.
Szerencsére nem kellett sokat törnöm magam, az első gáz kérdésem után Baako át is vette az irányítást a beszélgetés felett.
- Hát... Nem tudom, nem igazán. - Egyből rávágtam volna, hogy ne is reménykedjen benne, de tényleg tartani akartam magam ahhoz, hogy kedves leszek. Nem tudtam volna magam elképzelni a táncparketten, ezen a helyen meg főleg, ahol egymáshoz préselődve vonaglanak az emberek. Keringőzni talán még tudnék, de azt is inkább papíron, mert nincs hozzá sok érzékem.
Mivel ő már végzett a koktéllal, én is befejeztem az enyémet, továbbra is érintetlenül hagyva a korábban kikért kólát. Minél tovább néztem, annál biztosabb voltam benne, hogy nem fogom meginni, és tényleg csak az álcám szerepét töltötte be ma este. - Na és a környéken laksz...? - tettem fel a következő szerencsétlen kérdést, mivel azt már tudtam, hogy ő sem járt még itt ezelőtt. Talán innen már levágja, mennyire érdekel, hova mehetnénk ezután. Egyelőre csak a lehetőségeimet mérlegeltem, mivel a panzióba elvileg nem vihetek magammal idegeneket. Más kérdés, miért bérli akkor egy kurva a mellettem lévő szobát, de talán jobban teszem, ha hallgatok az ajtókon díszelgő feliratra. |
Sajnos, vagy nem sajnos - ki tudja.. Szóval nem hat olyan gyorsan az alkohol, mint másoknál. Gőzöm sincs, hogy ennek lehet-e köze a sárkánylétemhez avagy sem, de tény, hogy kell vagy két deci vodka mire megszédülök. Vagy kicsit becsípek. Mint a nők szoktak a második pohár bor végefelé. Anyi kivétellel, hoyg én nem vihogok, és nem karolok bele minden kigyúrt faszfejbe magam körül.
Az utóbbi időben nagyon előítéletes lettem.. öregednék? Hatvanöt év nem válik vízzé. Porrá. Najó, faszom se tudja.
Jó volt látni, hogy beleiszik. Ezekszerint nem tart partihelyen erőszakolónak (bár egyesk szerint nagyon féelmetesen tudok kinézni, sőt, többen is állították már, hogy nem futnának velem össze egy sötét sikátorban éjjel), meg szerencsére(?) a drogoktól sem fél. Mondjuk ezt már csak én gondolom túl, de mindegy.
- Én pedig Baako. Örvendek. - biccentettem neki mosolyogva. Szívem szerint a székemmel együtt húzódtam volna közelebb, hogy a fülébe súgjam: "Őszintén örülök a találkozásnek, kedves Jamie, viszont azt meg kell tudnom, itt, vagy nálam a kanapén szeretnél kefélni?"
Megnyugtatott a tény, hogy nem a sötétben tapogatózom, és kihagyhatom a "vajon úgy melegszik-e mint otthon a sütő, vagy inkább csajokat farkal?" kérdés körüli filózást. Habár, ha mindakettő, engem az sem zavar.
- Nem. - válaszoltam röviden és őszintén. - Egyszer sem voltam itt, de nem olyan rossz, mint amilyen lehetne. - a koktél végét gyorsan felhörpintettem, és a táncoló tömeg felé pilláztam, majd vissza rá.
- Gondolom, nem táncolsz. - én már kb indulásra készen voltam. Kíváncsi voltam, hat-e rá a fordított pszichológia, hogy akar-e mindenáron bizonyítani, hogy ő nem béna, és táncol! Mondjuk za is elég lett volna ha szimplán a kedvemért kel föl legalább egy szám erejéig. Aztán esetleg leveszi azt a pulcsit, mert kurvameleg van. |
Igen, határozottan sokkal rosszabbul is járhattam volna, ha az itteni választékot nézzük. Nem állítom, hogy magamtól is odamentem volna a sráchoz - ahogy máshoz sem igazán - de legalább kedves volt és egyelőre nem nyomult rám túlságosan. Valószínűleg azt hiszi, hogy legalább tíz évvel idősebb nálam, ezért lehet ilyen óvatos. Gondolom azzal sem segítek magamon túlságosan, hogy kólát kértem szeszesital helyett, de legalább elkerülöm azokat, akik egyből a sárga földig akarnának itatni.
- Köszönöm - egyáltalán meg kell köszönni ilyenkor? Vagy csak el kellett volna vennem? A koktélért nyúltam, miközben ezen gondolkoztam, aztán újabb pillantást vetettem a társaságomra. Lehet, hogy őt is hamar elüldözöm, ha nem szólok semmit. Hirtelen jobban féltem emiatt, minthogy rosszul végződik az estém; elvégre fogytán vagyok a lehetőségeknek, magamra pedig ígyis-úgy is tudok vigyázni.
- Jamie vagyok. - Talán barátságosabbnak hangzik, mint a James, bár egyik sem az igazi nevem. Valamivel viszont be kellett volna mutatkoznom, ha más beszélgetési téma nem is jutott egyből az eszembe. Kénytelen voltam megváltoztatni a személyes adataimat, mikor az Államokba érkeztem, azóta ezt használom, pedig én is tudom, hogy célszerűbb lenne időnként ezt is lecserélni a többivel.
Hosszú másodpercekig bámultam a színes italt, mielőtt ténylegesen megkóstoltam volna. Nem is tudom, mire számítottam, de lehet, hogy jobban jártam, hogy nem ittam meg előtte a kólámat. Elég lesz ezzel megbirkóznom, habár inkább szokatlannak mondtam volna az ízét, mint kifejezetten rossznak.
- Gyakran jársz ide? - Jó lesz, jó lesz... Áh, hülyeséget kérdeztem. Reméltem, hogy legalább értékeli a próbálkozást és veszi az adást, hogy őt még nem szeretném lepattintani. Szépen lassan tovább kortyolgattam a koktélomat, csak akkor toltam hátra a poharat, mikor eljutottam a feléig. Legszívesebben a lényegre tértem volna, amúgy is zavarták a szemem a folyamatosan változó fényviszonyok. |
Valahol megnyugtatott a tény, hogy nem foglalta a helyet senkinek. Vagyis de; nekem, csak még nem tudta. Viszont ezer százalékig biztos vagyok abban, hogy rohadtul melege van. Talán ha ittunk párat, esetleg megemlítem neki, hogy szívesen lehűteném a forró testét a hideg.. tenyeremmel. Hátha szeretné. Ha meg nem, akkor továbbállok.
Válaszán elmosolyodtam. - Érthető. - Pillantottam a több tábla hosszan sorakozó itallapra, amin csak a koktélok voltak. Egyébként valamiért minden piának pornós neve volt. Csak egyszer néztem föl a táblára, és azonnal sikerült kiszúrnom ASSther-t, alatta pedig jANUS-t. Lehet, hoyg receptjeik semmiben sem különböznek monjuk egy Margharita receptjétől, ők mégis élvezik ezeket a szójátékokat. Ja, és valamiért csak rózsaszín szívószál van. Amivel mondjuk szintén semmi bajom.. csupán nem az én stílusom.
Ahogy ujjaimat a poharam köré fontam, folyamatosan hűtöttem az italt, hiszen senki sem szereti a húgymeleg piát. Vagy tévednék?
- Egyébként ez.. - pillantottam a koktélra, amit neki hoztam - valamiért rohadt édes. - amint kimondtam, úgy éreztem, bizonyíték kell arra, hogy beszélek faszságot. Pedig tudtam hogy nem. De a biztonság kedvéért beleittam, majd biccentettem egyet magamnak megerősítésképp, hogy ja, ez még minidg kurvaédes.
- Gondoltam, ha a kólát szereted, akkor talán ezt is. - bíztató mosolyt villantottam felé, majd leesett, hoyg tök egyértelmű partiban erőszakolónak tűnhetek. Pont ugyanígy szoktak odamenni a sötét alakok a védtelen lányokhoz a bulikban a ginával megspékelt koktáljaikkal, mondván "vettem neked egy koktélt, táncolunk?". Aztán két perc múlva a csaj beájul, és mehet a gang bang. Remélem ez neki nem jut eszébe, mert semmi ehhez hasonló dolog nem járt a fejemben.
Mármint.. én nem akarok osztozkodni. |
Nem is emlékszem, mikor jártam ehhez hasonló szórakozóhelyen utoljára. Legalább tíz éve lehetett, azóta csak rendes bárokban próbálkozom, valószínűleg ezért is akad ilyen kevésszer társaságom. A Ryllel töltött idő viszont eszembe juttatta, mennyire hiányzik már valaki közelsége. Ha nem is lesz belőle semmi, legalább egy kicsit emberek között lehetek, már maga a táncoló tömeg látványa feldobja valamennyire az estémet. Hirtelen nem is vált olyan sürgőssé a tovább vándorlás gondolata, emiatt viszont mérges voltam magamra kicsit. Pontosan tudtam, hogy ez lesz, ha nem vigyázok, de most már mindegy volt - amúgy is itt a téli napforduló, néhány hét, és elviselhetővé majd válik az időjárás.
Érzékeltem ugyan, hogy újra társaságom akadt, de csak akkor pillantottam fel a magam elé bámulásból, mikor a srác megszólalt. Így ülve nem tudtam volna pontosan megállapítani, milyen magas lehet, de legalább fél fejjel magam felé tippeltem volna, ami már magában elég indok lenne az elutasításra. Korábban viszont elhatároztam, hogy már csak a saját érdekemben is kedves leszek a következővel, így egy beleegyező biccentést kapott válaszul. Most könnyebben szemügyre tudtam venni, magamban meg is állapítottam, hogy sokkal rosszabbul is járhattam volna, ha helyette valaki más talál meg először.
- Nem tudtam választani. - Visszanéztem a kólámra, utána pedig a frissen idekerült koktélra emeltem a tekintetem. Fogalmam sem volt, mi lehet benne, ugyanis tényleg nem iszom alkoholt. Nem csak, hogy nem bírná a gyomrom, hatása sem igazán lenne az anyagcserémnek köszönhetően. Ilyenkor azért mégiscsak elfogyasztok egy-egy pohárral, furán venné ki magát, ha azt mondanám, nem iszom. |
Szinte nem is nyeltem, úgy lement a koktél, és már kértem is a következőt. Szerencsére ennek pont nem volt nagy alkoholtartalma, vagy csak zseniálisan elfedték a szirupok. Mintha folyékony gumicukrot ittam volna. Viszont nem akartam full beállva fölszedni valakit, szóval a pultossrác dumáját ignorálva kémleltem körbe mégegyszer. Nem hiszem, hogy megsértődött volna, hisz tuti vannak itt párok is, akik nem feltétlen akarnak egy harmadikat, csak végre partizni akarnak a maguk vadabb módján.
Ahogy nézelődtem, kiszúrtam az egyik félreesőbb, fal melletti asztalnál egy srácot. Kapucnis pulcsiban ült, tök egyedül. A maga módján jóképű volt, de ha jellemeznem kéne, inkább szépnek mondanám. A telt ajkai viszont kifejezetten vonzottak. Durcásnak tűnt, vagy csak kétségbeesetten egyedül volt, nem tudom, de valamiért érdekelt.
Ha nem tudnám, hogy a bejáratnál leellenőrzik a személyit, meg a papírokat, hoyg biztos megvagy-e 18, akkor kicsit aggódtam volna, nehogy megpróbáljak felszedni valami középsulist. Mondjuk.. pont nekem kéne a legjobban tudnom, hogy tök egyszerű hamis okmányokat beszerezni.
- Kevernél nekem mégegy ilyet? - emeltem meg a poharam a pultos srác felé, aki ugyanazzal a mosollyal biccentett, ami azóta az arcán van, hogy megláttam. Ijesztő.
Ahogy megkaptam az italt, felkaptam, és a kapucnis sráchoz léptem. Az asztala előtt megállva próbáltam vele szemkontaktust alakítani, és úgy megtudakolni, vár-e avalkit.
- Bocsi, szabad ez a hely? - kérdeztem a mellette ülő szék felé bökve a fejemmel. Ha azt mondta igen, akkor leültem, viszont ha nemet mondott, akkor ácsorogtam tovább, mert ennyivel nem fog lekoptatni.
- Nem szeretsz inni, vagy.. ? - néztem kérdőn a kólája felé a két koktélt letéve az asztalra. A sajátomból ittam kicsit, majd visszanéztem rá. Sráchoz képest túl tökéletesnek tetszettek a vonásai. A művészek asszem erre mondanák, hogy "istenek formálták meg". |
Igazság szerint egyáltalán nem az eredeti terveim szerint haladtak a dolgok. Először is az erdőben elszenvedett tigristámadás, utána pedig a Rylnél töltött néhány éjszaka változtatta meg a sorsom egy bizonyos értelemben. Napokkal a történtek után is gyengének éreztem magam, ezért úgy döntöttem, elhalasztom még kicsit a továbbmenetelt. Persze átköltöztem a környék legolcsóbb panziójába, nehogy láb alatt legyek a lány házában, és mert amúgy sem szerettem volna túlságosan megszokni a társaságát. Így is mélyebb benyomást tett rám a segítőkészsége, mint amennyit szívem szerint megengedtem volna magamnak.
Vártam, hogy kicsit melegebbre forduljon az idő, addig nem sok értelme lett volna útnak indulni, inkább itt, helyben fedeztem fel a környéket. Úgy póráltam energiát gyűjtögetni, hogy a nappalokat végigaludtam, és inkább az éjszakára toltam ki a sétálgatást. Az egyik ilyen alkalommal fedeztem fel a melegbárt a város szélén, és bár kellett néhány óra, mire összeszedtem magamban az elhatározást, úgy döntöttem, odabent is körülnézek. Nem sok pozitív tapasztalatom volt az ehhez hasonló helyekkel kapcsolatban, de most nagyon jól esett volna elfeledkezni az aggodalmaimról néhány órára.
A kabátom leadtam, a kapucnis pulcsimtól viszont semmi esetre sem váltam volna meg, akármilyen meleg legyen is a helyiségben. Így vonultam végig az emberek között, vigyázva, hogy a lehető legkevesebb szendvicsbe sikerüljön belekerülnöm, mire elérek a pulthoz. Rendeltem egy kólát, amivel feltűnés nélkül leülhetek egy üres asztalhoz valahol a fal mellett, onnan egy kicsit kényelmesebben nézelődhetek majd. Nem is olyan sokára beült mellém az első ismeretlen, akit a magam szótlanságával igyekeztem elhajtani. Nem volt kifejezetten szimpatikus, ahogy a következő sem, aki helyet foglalt az asztal másik oldalán, a kólám pedig még fél óra elteltével is érintetlenül hevert előttem. A táncosokat figyelve megfogadtam magamban, hogy nem válogatok többet, vagy legalább egy kicsit kedvesebb leszek, ha egyáltalán ide mer még jönni ma valaki. |
Ahogyan azt sejthettem volna, anyát nem hatotta meg a könyv. Annyit mondott róla, hogy szép, és köszöni, viszont a giccses kis "Legjobb Anyuka" feliratú, vélhetően nyálas idézetekkel tömött marhaságot biztosan dícsérte vagy egy percig. Komolyan? Azért remélem, ha én megöregszem, nem őrülök is meg azonnal. Oké, merő szemétség a saját szülőanyámat őrültnek nevezni, mikor cska az értékrendje más, mint az enyém, de ahh.. sosem fogom megérteni. Én már vágyom egy kis változatosságra, ő pedig otthon ülne apámmal az újságot bújva egész nap. Pedig még panaszra sincs okom, hiszen itt változatosságon kívül nem sok minden van. Főleg, amikor a nightclubban, ahol vagy, vérfarkassá változik a pultoscsaj. Namindegy.
Letusoltam, megborotválkoztam - az arcomat és a golyóimat is teljesen lecsupaszítottam, majd a szekrényem előtt megtorpantam. Na nézzük, mit is vegyek fel? A fekete gatyámat, az annyir a sötétkék, hogy majdnem fekete gatyámat, a majdnem fekete, de mégis sötétszürke gatyámat, vagy a másik fekte gatyámat? Nehéz döntés.
Tetőtől talpig feketében, a fekete vászonkabátomat magamra dobva léptem ki az utcára, és amint a hideg szél képenvágott, meg is bántam, hogy nem vettem minimum egy pulcsit a kabát és a póló közé. Szerencsére a taxi, amit hívtam már kinn várt, így csak bepattantam, és mentünk. Vártam, hogy a csávó majd nagyot néz, vagy legalább méreget, ahogyan azt mások szokták, ha szóbakerül a melegbár, de nem tett semmi iylesmit, ami egy kicsi büszkeséggel töltött el. Egyre nyíltabbak és elfogadóbbak az emberek, ami tök jó.
A melegbár előtt kiszállva aprót sóhajtottam. Nem jártam még ezen a helyen, de nem lehet vészes. A nagyon csajos, olyan tipik buzis srácokkasl sincs bajom - egy éjszakáig. A baromságaikhoz, meg a sok faszsághoz, amit dumálnak már nincs türelmem, viszont annyi fasz járt már a szájukban, hogy istenien szopnak. Valahogy mindig megtalálják a gyengepontokat, és ó istenem.
Na ez kell most nekem.
Magabiztos léptekkel nyitottam be a melegbárba, ahol már ordított a zene, villództak a fények, és tangás srácok meg lányok szolgáltak fel színes koktélokat. Kabátomat gyorsan beadtama ruhatárba, és már sasszéztam is a pulthoz. Minden lépésnél a felhozatalt méregettem, de egyenlőre senkit sem láttam, akin megakadt volna a szemem.
A pultos széles mosollyal fordult hozzám, de a figyelmemet elvonta az ezüstösen csillogó szivecske alakú matrica, amiből egy-egy darabot a mellbimbóira ragasztott. Egy végtelennek tűnő másodpercbe telt, hoyg sikerüljön aza rcára emelnem a tekintetem, és rendelnem, valami random koktélt. Gőzöm, se volt, hoyg mit kértem, ő már keverte, közben csevegni próbált velem:
- Hosszú nap, szivi?
- Jaaa, jah. - nyögtem a saját kanosságom terhe alatt. |
Bár szórakozni jöttem, más nőket feldobni a jelenlétemmel, de valahogy, valamiért, Chloe-val mindig sikerül találkozni, még "munkán" kívül is. Amit egyébként egyáltalán nem bánok. Minél többször élvezi a társaságomat, annál hamarabb, gyorsabban, töröm meg az általa kreált jeget, s teszem végre magamévá. Mondjuk, tény és való hogy sármomnak képes volt eddig ellenállni.. be kell vallani, hogy erős nő.. és ha egyszer végre megkaparintom, jó pár óráig, akár napig nem fogom elengedni.. a lakásom minden helységében magamévá teszem, s nem marad olyan póz amiben ne csinálnánk.. Áh! Már a képzelgés izgató hatással van rám. Érdekes, hogy ezt mind képes elérni bennem egy nő! Felettébb érdekes! Addig pedig nem nyugszom, míg be nem teljesedik a vágyam. - Egyetlen egy mód van rá hogy csendben maradjak. Kíváncsi rá? Elmondom, ha megígéri, hogy teljesíti! - Bár lehet hogy aljas trükk, ami őt ismerve úgysem fog célba érni, de egy próbát úgy gondolom, hogy megér. Hiszen, ha nem próbálkoznék, akkor nem történne semmi.. a csókja az.. azzal elérheti, hogy csendben maradjak.
- Ó ne már, Detektív! - Szólalok fel végül a monológja után unott fejjel, illedelmesen végig hallgatva. - Maga soha nem szórakozik? Érdekli bármi más is a munkán kívül? A látottak alapján kétlem hogy egyáltalán barátai is vannak.. - Nyilván nem hagyom békén , s teszek úgy, mintha nem érdekelne az, amit mondott.. elakarom érni, hogy végre gonoldjon másra is, a munkán kívül és hogyan máshogy tehetném, mintsem ezen kijelentéssel.. hiszen biztos vagyok benne hogy zavarja mindez. |
- Nem értem az ilyen embereket. Bár én milyen embert értek? A főnököd csak a gyűlöletnek él. Lassan felfogja emészteni. Ismertem olyan kollégát is, aki csak azért rúgott ki másokat, mert azt hitte, hogy melegek. Pedig ez nem volt így és csomó munkaerőt elveszített - meséltem. Tényleg fogalmam sem volt, hogy miért csinálja ez valaki. Miért olyan jó gyűlölettel élni? Nem ítélkezem, hisz én is megtettem már ugyanezt, csak kíváncsi vagyok. Választ akarok találni olyanra, amit nem tudok. - Igen van egy nővérem. Sascha Sabbadinnak hívják. Bár már nem találkozunk annyit, mint régen - sóhajtottam fel. Igen is hiányzott nekem, akármennyire tagadhatom, hiányzik. - Értem... ennek örülök - szóltam röviden. Nem hallottam még ilyet. - Igen, úgy látszik, de van ilyen - majd ránéztem az órámra. - De én tényleg megyek, ki kéne magam aludni - ittam meg a poharamban lévö italt. - Jó éjszakát mindenkinek
/lezárt kör/ |
- Igazad van abban, hogy nem tehetné meg, de mégis megteszi. Volt rá példa, hogy kerestünk új táncost és azért nem vette fel a legtehetségesebb lányt, mert kidezült róla, hogy biszex. Felvett helyette egy sokkal ügyetlenebb hetero lányt, mi meg csak néztünk, hogy ez mi a fene volt, miért kellett. Ekkor derült ki, hogy a kedves főnökünk homofób. Volt aki azonnal ki is lépett, mert nem akart titkolózni. Én inkább csendben !aradok és itt élem az igazi életemet. - ami nem is annyira igazi. Tettem hozzá gondolatban.
- Van testvéred? - kíváncsiskodtam. Ezután csak hallgattam, majd mondtam ugye, hogy akár barátok is lehetnénk. Mintha Xil meglepődött volna, bár ezt csak a azavaiból tudtam kikövetkeztetni.
- Igen, szerintem lehetnénk barátok. - mosolyodtam el kedvesen. Csak hallgattam, amit Nick mondott ezután Mindy szólalt meg.
- Ez is ritka mint a fehér holló, Irina a barátjának nevez egy hímet! Hajjajj, mi lesz itt? - nevetett a lány, de igaza is volt.
Csak bólintottam arra, hogy Xil majd kirúgja az ipsét, ha tovább keveri a bajt. Meg utána a megállapítására is.
- Igen, úgy tűnik ez a szarul sikerült dolgok napja. - mondtam és megittam az italom maradékát, mire Mindy már keverte is az újat. Majd odaadta, amit egy mosollyal megköszöntem. |
|
- Nem értem miért vannak ilyen főnökök. Olyan miatt nem rúghatnak ki senkit, amiről nem tehet. Ez olyan, mintha azért rúgnék ki valakit, mert heteroszexuális vagy mentális problémái vannak. Vagy egyszerűen, azért, mert a nővéremre emlékeztetnek - ittam bele újra a whiskeybe. Igen, még mindig fáj, hogy soha többé nem láthatom az egyetlen családtagomat. De nem csinálhattam mást. Sascha családját nem akartam még véletlenül se. Végre boldog volt. Most már, nélkülem. - Még mindig nem találkozott vele? - csóválta meg a fejét a csapos. - Nem kellett volna hallgatnia a sógorára.
Én csak jót akartam, persze még távolról támogatom őket a pénzemmel, amit valamiért nem utasítanak el. Mindegy is, én nem avatkozok bele. Irina utolsó mondata meglepett engem. Barátok? Nekem soha nem volt olyanom. Állandóan csak a nővérem volt, senki más. Magnoliában se barátkoztam senkivel. Nem voltam olyan nyitott sohasem, azt gondoltam, hogy Sascha elég lesz nekem, csak hát.. elváltunk.
- Barátok? Úgy gondolod? - kérdeztem rá. Ez nem azt jelentette, hogy nm akarok az lenni, csak teljesen meglepett. Nem hittem volna, hogy Irina egyszer ilyet fog mondani nekem. - Aw... Mr. Moonnak felcsillant a szeme. Ilyen is egyszer történik meg egy évezredben - nevetett fel, megint, Nick.
- Eh, ha megint ezt fogja csinálni, úgy is kirúgatom, nem ez volt az első esete. Ez volt a harmadik, hogy figyelmeztettem. Ha még egyszer bajt kever, tényleg repül - jelentettem ki. - Hát akkor mindkettőknek rossz napja volt.
- Mr. Moon. Ideje lenne haza mennie, mindjárt elalszik a pulton. |
Csak hallgattam, amit Xil mondott. Igaza volt, bár azért egy céget nehezebb tönkretenni, mint kirúgatni egy balettáncosnőt.
- Végülis igazad van. Bár ha azt nézzük egy céget azért talán nehezebb tönkretenni, mint kirúgatni egy balettáncost. Ráadásul a főnököm homofób. Azt is szinte lehetetlen volt kimagyaráznom, hogy miért utálom a gyerekeket. De persze én is itt érzem magam a legjobban, nem néznek rám ferde szemmel, ha egy szép lánnyal flörtölök. - vontam vállat. Jó hely ez, rengeteg szép lánnyal, akik nem olyanok, mint a balettáncosok. Azok agyon éheztetett, gőgős hülye picsák.... a falnak megyek tőlük...
Nem gondoltam volna, hogy valaha képes leszek nyitni férfi felé, de itt van Xil, aki meleg, mint a sivatag és lássunk csodát: beszélgetek vele, sőt meg is öleltem!
- Nick, ismerhetnél már annyira, hogy tudd, engem az igazsággal nem lehet megbántani. Ami igaz, az igaz, nem bírom a férfiakat, általában az is zavar ha rám néznek, de Xil más. Úgy érzem ő az egyetlen, akivel talán barátok lehetünk. - mondtam a vége felé egyre bizonytalanabbul és halkabban. Na ez is ritka tőlem, sose szoktam bizonytalan vagy halk lenni.
Ezután kis ideig csak hallgattam a két pasit, majd megkaotam a koktélomat Mindytől. - Köszönöm. - mondtam majd mielőtt elmehetett volna, odahajoltam és megcsókoltam. Na igen, ilyet viszonylag gyakran csinálok, de hát mit tegyek? Mindy nagyon jól csókol!
Ezután csak hallgattam Xilt, miközben már az új koktélomat kortyolgattam. Vele is kibasztak? Remek.
- Hát mit ne mondjak, aki berángatott téged hajnali ötre, annak tudok ajánlani egy laza beszélgetést egy ismerősömmel, az illető biztos, hogy rá fogja tudni venni, hogy ilyet többet ne csináljon. - nevettem. A fejfájásra nem tudtam momdani semmit, és ezzel az ismerősös dologgal magamra utaltam, hogy Xil érti.
- Amúgy az kölcsönös ezek alapján, hogy mindkettőnknek akaratunk ellenére ötkor kezdődött a napja. Az én szomszédomnak hajnali ötkor jutott eszébe kivágni a kerítés mellett álló tölgyfát, ami nem melleskeg az ablakom közelében van így a láncfűrész zúgására keltem. Aztán mivel az egyik kolléganő eltörte a lábát, megkaotam a csoportjait így négy órán át 5-8 évesekkel foglalkozhattam. Azt hittem, megőrülök... De egy biztos, rájöttem, miért nem akarok gyereket, idegesítőek... Majd jött egy próba, ahol kitalálták, hogy mivel én vagyok a legszebb szerintük, így mindig csak engem fognak a srácok emelgetni meg dobálni. Elhihetitek, milyen képet vágtam az ötletre. - fintorodtam el kuncogva. Rühellem, ha pasik érnek hozzám, Xil kivétel. |
- Cégvezető vagyok, egyben a tulajdonosa is. Ha akarnák, tönkretehetnének. Az egészet. Amit a családom felépített, amit én kiskorom óta tanultam. Ezt a céget vezetni, de nem hagyom. Sohasem tudtak teljesen az életembe férkőzni, amúgy is. A szexualitásom nem tartozik senkire, csak rám és a partneremre. Itt vagyok az, aki. Itt tudom, hogy szabadon flörtölhetek férfiakkal , anélkül, hogy valamelyik megfenyegetne engem - fejtettem ki az én véleményem. Persze még nekik se fedtem fel mindet, de néha azt érzem, mintha hazaérnek. Itt ismernek, még ha nem is annyira, mint amit szeretnék, de akkor is. Örülök, hogy Irina picit is nyílt felém. Meglepett engem. Másodszarra. - Hát igen, Mr. Moon általában dákó hiányosan tér be a mi körünkbe. Ön pedig, pillantással megölni minden hímneműt itt. Ha nem veszi bántásnak, persze, Ms Romanova - mondta ki a meglepettségének az okát. De én nem is mászok annyira mások, vagy még is? Nem tudom, én csak a szükségleteimet hajszolom, van olyan is. - Igen, az volt. Nick, légyszíves, tölts még - toltam oda a pultoshoz. - Az ön kívánsága, számomra parancs, Mr Moon - pár pillanat múlva, már megint ittam az italom. - Egyszer megnézném, hogy mikor részegedik le, uram - mosolyodott el a férfi pultos.
- Rossz napom volt, igen. Ötkor mehettem be, mert ketten összekaptak és mások szerint csak én tudtam megoldani. Pluszba, még szét is hasad a fejem. És nem, a gyógyszer nekem általában nem segít. |
- Egyszerűen nem néztem ki belőled, hogy te is a saját nemedhez vonzódsz. Bár állítólag rajtam se mindig látszik. - vontam vállat.
- Legalább ő felvállalja önmagát. De nézzünk meg csak engem, balettáncosként véget érne a karrierem, ha megtudnák, hogy leszbikus vagyok. Én nem vállalhatom fel magam, csak itt. - Fejtettem ki a véleményemet.
Sose gondoltam volna, hogy meg fogom ölelni Xilt, de megtettem, ami nálam rendkívül fura, hiszen ő ennek ellenére is férfi. Bár legalább már tudom azt, hogy soha nem vetemedne arra, hogy úgy bántosn, mint mondjuk az apám.
- Köszönöm. - suttogtam mondhatni meghatódva. Na de felnevetett a csapos, mire elengedtem Xilt.
- Na igen, meglepő pláne tőlünk, egy ilyen helyen. Tudom, nem vártátok volna. - nevettem. Ezután volt a kis eszmecserénk Mindyvel, majd kaptam egy kérdést Xiltől. Ránéztem, miközben megittam a koktélom maradékát.
- Így is mondhatjuk. Borzalmas napom volt. De miért? Csak nem neked is ramaty napod volt? - kíváncsiskodtam. - Mindy, drágám, csinálnál nekem egy extra Sex on the beach-et? - kérdeztem. Azért Mindyt, mert ő szokott nekem különleges koktélt csinálni és megint azt kértem. Amúgy csak annyi a különlegesség benne, hogy kicsit máshogy ízesíti, de én pont úgy szeretem. |
- Senki nem gondolja, mégis az vagyok. De nem értem miért is kell ezt oly' nagy dobra verni. Ez vagyok én - komolyan, miért? Irina, miért van így meglepődve? Hiszen, ha jól veszem ,akkor leszbikus. Hiszen ebbe a bárba tért be. Nem értem az egészt, miért örül neki ennyire ennek az egésznek? - Talán nem látszik magán, hogy homoszexuális, de mindenképp meglepő, hogy ilyen nyitott a szexualitásáról. Valaki egyszerűen fél a következményéktől, hogy a családja esetleg emiatt kidobná vagy megalázná. Vagy akár random emberek az utcán. Nekem ez a fura magában, Mr. Moon. Remélem nem veszi rosszul, vagy ilyesmi. Nem akarom megbántani - tette fel a kezét, mintha védekezne. Végül is igaza lehet, de nekem már nincs családom, akik elöl rejtegetnem kéne valamit, egyedül vagyok. Ismeretlenek véleménye pedig miért érdekeljen engem? Állítanak valamit rólam, azt készen van. Mondjuk a gyűlölködést az emberek közt nem értem, mindenkit el tudnak ítélni, bármi miatt a Földön. Irina ölelése meglepett, talán túlságosan is. De jól esett nekem.. azt hiszem. Ha kis időre is, de visszaöleltem. - Én soha nem akartam neked ártani, Irina - suttogtam. Hihetetlen volt. Valaki megölelt önszántából. - Whoa, whoa. Ez túl hetero ide, nem vagyok hozzászokva - nevetett fel a csapos, mire a lány elengedett engem. - Én is így vagyok, most - bólintottam. Csendesen végig hallgattam a két nőszemély csevegését, majd megkérdeztem:
- Neked is rossz kedved van, Irina? |
[28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
