|
Témaindító hozzászólás
|
2016.08.19. 18:09 - |
 |
[22-3] [2-1]
Elnevettem magam hallva Dylan megjegyzését az elején. Szórakoztam rajta egy jót, de nem fűztem tovább a beszélgetést. Jelenleg nem igazán érdemes perverz szócsatát vívnom vele, hiszen, mint mondta félig hulla. Nincs nagyobb értelme, és valszeg nem is úgy esne le neki, ahogy kéne!
A csókunk után még cirógattam lágyan minden egyes porcikáját. Nekem is jól esett most őt érinteni, mert valamilyen szinten megnyugtatott engem is... Nemcsak őt. Enyhűlt ezáltal aggodalmam.
Ekkor tettem fel sorra kérdéseimet, amire végül kaptam választ a csókunk után. Sóhajtottam egyet, ahogy menten magyarázkodni kezdett. Legszívesebben rádörrentem volna, amikor elkezdte mondani, hogy figyeljek faterra és a többi. Bakker, ennyire hülyének nézek ki vagy mi a faszom?! Ez a részemről jelenleg alap.
- Nem tűnt fel, hogy most is figyeltem őt? - prüszköltem egyet, és inkább egy legyintéssel elintéztem az egészet.
Ilyenkor ki tud égetni. Ez számomra nyilvánvaló, hogy egy darabig ránézek fater és Dylan körmére, hogy mi a helyzet. Egyelőre nem hiányzik nekem, hogy kinyírja a farkaskát basszus.
- Mindegy, meglesz - bólintottam egyet, és némi flegmulásomból visszavettem.
Azon viszont elég rendesen meglepődtem, amikor büszkeségét félretéve úgymond szerelmet vallott még, ha Dylan-es is volt. Nem is vártam tőle mást, de ezt is értékeltem. Nagy szó, hogy végre kinyögte mindezt. Nem épp a legromantikusabb jelenetek egyike, de amilyen a mi kapcsolatunk talán mégis valamennyire. Mi ilyen elbaszott párocska vagyunk.
- Tudom - szólaltam meg csendesen, de én nem mondtam semmit sem a részemről, hogy mit érzek vagy épp mit jelent a számomra.
Ezt követően szereztem egy takarót a kutyulinak, és betakargattam őt. Leültem megint a kanapé mellé. Fejemet a karfájának döntöttem, és kezemmel haját kezdtem lágyan simogatni. Ez idő alatt lassan bealudtam, és a fene se tudja, hogy mikor tértem magamhoz... Nem csoda, hisz hosszú és egyben izgalmas nap volt a hátunk mögött!
[JOSH & DYLAN OFF] |
Halkan felsóhajtottam, mikor azt mondta, hogy már kettővel jövök neki. Valahogy éreztem, hogy fel fogja hozni, mert igazából tényleg sokkal jövök neki, mert igaz. Az apjától is megvédett meg most is. Végül arra jutottam, hogy nem mondok semmit ezzel kapcsolatban, majd ha akar valamit vagy nem tetszik neki valami, akkor úgy is fog szólni.
- Hát, tudod jól, hogy most másra nem vagyok vevő. Ha vevő is lennék, akkor szar lennék. Meg félig halott… - sóhajtottam fel, mikor megláttam a perverz mosolyát. Tudtam, hogy megteszi a kérésemet, de azt is tudtam, hogy nincs ellenére, csak kéreti magát egy kicsit.
Amint végigsimított az arcomon, elmosolyodtam. Láttam rajta, hogy húzni akarta az agyamat, ami sikerült is neki. Vártam, hogy megcsókoljon, ami kissé váratott magára, de megtörtént. Lágy és gyengéd volt a csókja, így lehunyt szemmel élveztem a pillanatot.
Rövid volt a csók, de annál több érzelem volt benne. Most éreztem azt, hogy bármit meg tudnék adni neki, amit kér, és valóban többet érzek iránta, mint azt szerettem volna az elején. Beleremegtem, mikor beletúrt a hajamba, majd arcát néztem, mikor elszakadt tőlem.
- Josh… - kezdem volna bele, mikor azt kérdezte, hogy miért érdekel engem az, hogy mennyibe fájt neki, hogy megmenthette az életemet.
- Én nem akarom, hogy még egy ilyen előforduljon. Az apád nem akarja, hogy bármi közöm legyen hozzád és el fogja követni azt, ami a halálomat fogja követelni. Nem tervezek még kinyiffanni, szóval tartsd, kérlek szemmel. Most egy darabig gyenge és sebezhető leszek, ami neki csak sokkal jobban megkönnyíti a dolgát – sóhajtottam fel, majd mikor sérült oldalamra fordultam, feljajdultam.
- Francba… - nyögtem fel kissé, majd inkább a hátamra feküdtem. – Valóban többet jelentesz nekem, mint ő azt hinné… Nem engedem meg senkinek se, hogy a pokolra küldjön. Még nem! – túrtam bele a hajamba, majd azon gondolkodtam, hogy vajon hány napba telik, míg meggyógyulok. Egy hét? Vagy kettő? Nem tudom, de félelmetes a gondolat, hogy egy 300-400 éves vámpír akarja a halálomat. Tökéletes. |
Látva reakcióját a lámpa fényére csak fejem csóváltam meg. Egyelőre nem terveztem lekapcsolni, mert bizkurvaisten, hogy nem lett volna jó feltétlen vakoskodni a sötétben. Oké, hogy vámpír vagyok és ő meg vérkutya, de nah...
- Kettővel jössz nekem! - kuncogtam, majd legyintettem egyet.
Nos, mivel megfelelt neki itt, ezért nem hurcolásztam. Lehet amúgysem lett volna jó neki, hiszen a sérülése igencsak súlyos, és nem hiányzik, hogy szétcsesződjön az. Végén hívhatnám vissza a boszikámat.
A krumplis zsák-effektre nem szóltam semmit. Érthető, de nem tehetek róla, hogy állandóan szétkapják és most már faterom is faszán kipécézte magának. Nem tudom semmit sem tenni ez ellen! Emiatt eléggé rossz előérzetem is támadt, hiszen nem leszek mindig mellette, hogy megtudjam őt védeni. Lehet egyszer egy hullazsákban fogja így végezni!
- Csak egy csók? - vigyorodtam el perverzen. - Nos, valóban egyelőre csak ezzel tudok szolgálni.... A többi dolog valszeg megerőltető lenne - sóhajtottam fel színpadiasan. - Na majd kárpótolsz! - bólogottam, és ezzel helyeseltem saját szövegelésemre.
Nem is kellett több, hogy arca vonalát ismét végigsimítsam, majd ajkait fixírozzam egy darabig. Direkt húztam az agyát, ha már jó maga ennyire halálos betegnek vallja magát pont most, amikor már állapota stabilizálódott. Ezek után értelemszerűen lesmároltam. Igaz, korántsem volt heves és vad, de sokkalta több érzelem volt az egészben. Ujjaimmal vörös és fekete tincsei közé szántottam. Az érzéki csókot, viszont elmélyítettem egy picit, amikor gyengéden belemarkoltam fürtjeibe.
Elszakadva szájától halvány mosoly jelent meg arcomon. Nem igazán zavartattam magam ezután, hisz farzsebemből egy lezser mozdulattal kihalásztam a cigis dobozom, és kivettem belőle egy szál csikket. Rá is gyújtottam egyből, majd komótosan pöfékeltem. Következő kérdését hallva, viszont felszaladt a szemöldököm.
- Miért érdekel? - kérdeztem rá lazán. - Amúgyis semmi extra. Nem kell emiatt aggódnod! - rántottam meg a vállam hanyagul. |
Nem tudom, hogy mennyit aludhattam, de arra ébredtem fel, hogy valaki simogatja olykor az arcomat. Nem volt kérdés, hogy ki volt az, de őszintén… Meglepett… nem számítottam arra, hogy ennyit fog törődni velem. Ha ez máskor történt volna, előbb… sokkal előbb, akkor nem erőlködött volna, hogy megvédjen és segítsen rajtam. Röhejes, de jól esik olykor a törődés. Főleg tőle.
Lassan kinyitottam a szememet, majd nyöszörögve takartam el a kezemmel az arcomat, mert annyira égett a lámpa a nappaliban.
Szavait hallva elmosolyodtam, majd megpróbáltam felülni, de nem jött össze. Oldalam sajgott a művelettől, így visszafeküdtem.
- Kösz, hogy nem hagytál magamra. Jövök neked egyel… - sóhajtottam fel, majd erőtlenül pillogtam rá, mint ha be akarnék aludni, pedig most ébredtem.
- Jó itt… - mondtam, mikor azt mondta, hogy bevisz szívesen a hálóba. Tudom én azt, de eleget emelgetett az elmúlt fél napba. – Többet nem akarok krumplis zsákot játszani… - ingattam fejemet, majd elmosolyodtam.
- Amúgy egy csóknak most rettenetesen örülnék – vigyorodtam el és kissé kihasználtam a helyzetet, hogy bizony azt kérdezte, hogy bármi óhaj-sóhaj. Nos, ez az egy volt csak, semmi más. Azért az arcára voltam leginkább kíváncsi.
- Ha már így a gondomat viseled, akkor csak ezt az egyet tedd meg – somolyogtam rá, mint valami halálos beteg, akinek ez az utolsó kívánsága. Lehet, hogy köcsögség, de nah.
- Amúgy a boszi sokat kért az életemért cserébe? – húztam el fanyarul az ajkamat. |
Idegesen várakoztam a hálóban. Minden perc óráknak tűnt, és minden óra akár napoknak. Nagyon aggódtam a vöröskéért. Tényleg nem tudnám már sehogysem letagadni, hogy fontos számomra. Nem pusztán egy kurvát látok benne, és azonbelül egy megdugható pinát. Amikor mondta, hogy hamar találnék más nőt... Nos, ezzel egyet kell, hogy értsek... De még egy olyat, mint ő biztos, hogy nem! Talán benne találtam végre igazi értékeket is.
Nemsokára feljött a boszim, hogy elmondja miként is végződött a beavatkozás. Szinte az idegeimen táncolt, amikor húzta még az időt. Végül morgolódva hozzávágtam még egy köteg bankót, és kinyögte mi a helyzet vele... Úgy alapjába véve mindent. Az állapotáról hablatyolt meg, hogy egyelőre ne hagyjam egyedül őt.
Bólintottam egyet szavaira, majd lementem a kutyulihoz. Eközben a boszi pedig távozott. Leültem a kanapé mellé a földre, és úgy néztem fel Dylan-re, aki olykor nevemet motyogta. Igazán édes, hogy még ilyenkor is rám gondol. Ha nem lenne épp félhulla biztos, hogy orrára kötném, és egy kis perverzitással vegyíteném heccelésem.
Néha azért arcát megcirógattam lágyan. Mondhatni ez megnyugtatott... Mintha ez tudatosította volna bennem, hogy most már minden rendben lesz.
Legalább már nem aggódtam szét magam. Lehunytam szemeim, és igyekeztem kihasználni a nyugalmat, ami jelenleg honolni kezdett a nappaliban. Nem tudtam mást tenni, minthogy ismét várakoztam.
Ahogy kezdett magához térni Dylan nyomban kipattantak pilláim. Feltápászkodtam a kanapé mellől, és halványan elmosolyodtam.
- Most már nem kell félned! Túl vagy a nehezén! - ingattam meg a fejemet. - Esetleg bevigyelek a hálóba? Van bármi óhajod, esetleg sóhajod? - kérdeztem tőle magamhoz képest eléggé érzelgősen bakker! |
Egyre jobban kínlódtam, hiszen az ezüst kezdte rendesen kifejteni a hatását. Csak azért voltam még életben és ébren, mert erős akarattal rendelkeztem, makacs voltam és élni akartam. Josh itt volt velem, de ha ő nem lenne, akkor egy pillanat se kéne ahhoz, hogy feladjam. Viszont mikor nem volt a szobába csak gyengén éreztem az auráját, megrémültem. Attól is, hogy egyedül fogok megdögleni ezen a kibaszott padlón.
Azonban Josh hamar visszajött hozzám, majd felrakott a kanapéra. Belesimultam tenyerébe, mikor hideg kezével hozzám ért. Rettenetesen gyorsan kapkodtam a levegő után, majd hamarosan megéreztem a vizes törülközőt, amivel lágyan cirógatott. Már félig öntudatlan állapotban voltam, mert nem tört rám egy roham se, de mikor ismét éreztem, hogy fuldoklom, Josh mellkasához bújtam és felsőjét szorítottam.
- Félek… - nyögtem ki, mert még ilyet nem éreztem. Egy nem várt érzés lett úrrá rajtam. Azt éreztem, hogy most először félek a haláltól. Miközben ő továbbra is a ronggyal törölgetett és beszélt hozzám, elmosolyodtam, de köhögés tört rám. Testem remegett a fájdalomtól. Ha valaki nem szedi ki az ezüstöt, akkor csak óráim vannak maximum hátra már.
- Hamar találnál egy másik nőt… - kapkodtam levegő után. Nem fogok érzelgősködni. A múltkor tökéletesen kimutattam, hogy mit érzek. Itt az idő, hogy ő is eldobja a büszkeségét, ha még azt akarja, hogy tudjak bármiről is. Ha netán nem húznám sokáig…
- Nem fogok… - ziháltam. – Nem fogom így végezni… apád által biztos, hogy nem… - nyöszörögtem a végére, majd ismét összeszorítottam fogaimat, hogy ne nyüszítsek fel a fájdalomtól.
Ekkor hallottam meg tompán a csengetést, majd Josh már ott is termett.
A boszorkány mondott valami olyasmit, hogy Josh jobb lenne, hogy ha nem maradna idebent. Elküldte, így már nem volt velem. Ettől függetlenül tudtam, hogy számít arra, hogy mikor visszajön, érezze a pulzusomat, így hát már csak ezért is ki kell tartanom.
A boszorkány felmérte a terepet, hogy hogyan is álljon neki. Én félkómásan láttam csak, de mikor hozzá ért az oldalamhoz, hogy megtapogassa az ezüst helyét, azt hittem, hogy tőből letépem a karját.
Elfektetett a kanapén, majd beadott valami nyugtató féleséget, hogy ne mozogjak. Kába voltam amúgy is, de aztán az érzéstelenítő után meg végképp. Viszont az volt a gáz, hogy nem egyből hatott, hiszen vérfarkas vagyok. Viszont nem volt több idő, így konkrétan félig mindent éreztem, ahogy felvágta az oldalamat és mélyről kiszedte az ezüstöt.
Valószínűleg Josh is hallhatta, ahogy ordítok, mint a sakál. Iszonyat sokáig tartott kiszedni, talán egy vagy két órát igénybe vett, majd egy kis varázslattal enyhítette a fájdalmamat szerencsére. Sajnos a sebet nem tudta mágiával beforrasztani, így azt kénytelen volt orvosi eszközökkel bevarrni. Bekötötte az oldalamat, majd adott egy kis antibiotikumot, hogy azért még bírjam. Azt hittem, hogy ebben a pillanatban el fogok aludni, de először azt akartam, hogy Josh itt legyen és lássa, hogy élek. A boszorkány felment szólni neki, de én már nem bírtam. Annyira gyenge voltam, hogy képtelen volna ébren maradni. A fájdalom érzet és ez az egész stressz hamar bealtatott. El is aludtam a kanapén, miközben olykor Josh nevét motyogta.
|
Megérkezve Dylanhez nem volt kérdés, hogy ismételten karjaim közé veszem, és betrappolok vele a lakásba. Lassan már annyit emelgettem szerencsétlent, mint egy zsák krumplit! Mondjuk jelenlegi állapotát elnézve ahhoz is volt hasonló... Habár ezért a zsák krumpliért aggódtam!
Látva mennyire szenved nyeltem egyet. Nagyon rossz volt látni őt így. Mondhatni a szívem is picit belefacsarodott a látványba. Pláne, amikor megmutatta sérülését is.
- Mindjárt jövök! Sietek! - súgtam neki halkan, de lehet meg se hallotta. Mindegyis...
Kiléptem egy másik szobába, és egyből hívni kezdtem egy ismerősömet... Még pedig egy boszorkányt. Ő értett ilyenekhez. Kifejezetten gyógyítással foglalkozott, szóval gond egy szál se!
Egy ideig visszakozott a nyomorult boszi, amire felmordultam. Elkezdtem neki ajánlatokat tenni. Szerencsére egy nagyobb összegre rábólintott, és mondta, hogy amilyen gyorsan tud jön az adott címre. Letettem a telefont, majd küldtem neki egy SMS-t, hogy mégis hova jöjjön.
Tudtam, hogy Dylan szólítgatott engem, de a telefon jelenleg fontosabb volt! Amikor megláttam, hogy a földön kuporog elsötétült, elkomorult tekintetem. Óvatosan visszaraktam a kanapéra.
Kezemet ezt követően homlokára helyeztem. Nem kell mondanom, de elég rendesen felszökött a láza. Basszuskulcs! Egyből a fürdő felé vettem az irányt, és egy kisebb törülközőt bevizeztem, amit a fejére is helyeztem.
Ezután leültem mellé, és érzékien cirógatni kezdtem arcát. Próbáltam megnyugtatni, ám mindeközben azt akartam, hogy észnél legyen. Ha elalszik nagyobb az esélye, hogy meghal.
- Tarts ki Dylan! - motyogtam, majd folytattam tovább a beszédet. - Mi lesz így a sok-sok felejthetetlen ágyakrobatikánkkal! Tudod milyen sokat fantáziálok róla? Csalódott lennék, ha csak úgy kipúrcannál! - nyögtem ki kissé zavartan.
Lábammal mindvégig doboltam mérgemben és idegességemben. Kezdtem egyre türelmetlenebb lenni! Ekkor meghallottam a megváltó csengőszót. Nyomban lerohantam, és ajtót nyitottam. Hálásan néztem rá, amikor a boszival találtam szembe magam. Értelemszerűen be is tessékeltem őt.
- Itt van! - vezettem be a nappaliba, ahol Dylan volt.
Erre mondta, hogy menjek ki a szobából. Akartam volna veszekedni vele, hiszen a kutyulival szerettem volna lenni, de eleget tettem a boszim kérésének. Nem épp a legaktuálisabb, hogy előjöjjön a lelkis énem. Azért még mielőtt leléptem volna farzsebébe raktam jó pár bankót.
A vöröske hálójába keveredtem végül. Itt leültem az ágyszélére. Térdeimre könyököltem, és így kezdtem el fogni a fejem. Meredten bámultam a földet, és talán most először... Szerettem volna azt remélni, hogy van Isten és megmenti ezt az idióta nőszemélyt! |
Mikor már a kocsiban voltam az ájulás kerülgetett, de ébren voltam. Már amennyire az ezüst engedte. Forgott velem a világ és csak remélni tudtam, hogy még életben maradok. Josh gyorsan hajtott, olykor hallottam, ahogy a kerekek csikorogtak, mikor bevett egy-egy kanyart, majd előre billentem, mikor megállt a lakásom előtt.
Nagy nehezen kivettem a zsebemből a kulcsot, miközben a bejárati ajtó fejé cipelt, majd letett a kanapéra. Ziháltam, égett minden porcikám, ahogy a testem megpróbálta kilökni magából az idegen ártó anyagot, de nem használt.
- Ha tovább bennem marad az ezüst, akkor végem… - ziháltam, majd összegörnyedtem, egész testemben remegtem, majd azt éreztem, hogy az összes hús leválik a csontjaimról.
- Nézd meg… - szakítottam fel az oldalamon a felsőmet, hogy ő is lássa azt, amit én érzek. A testem rosszul válaszolt az ezüstre. A szöveteim lassan elhalnak és én is bevégezem.
Egy ideig még a kanapén összegörnyedve voltam, de aztán nem bírtam el a fájdalmat. Szinte már nyüszítettem, annyira fájt az oldalam, legszívesebben magamnak kapartam volna ki az ezüstöt, de nem tehettem.
- Nem bírom… - csordult le egy-két könnycsepp az arcomon, ami csak egyet jelentett azzal, hogy kibaszott nagy fájdalmat éreztem, máskülönben egy csepp könnyet se ejtek soha, bármim is fáj.
- Belepusztulok a fájdalomba… - támaszkodtam fel, de ekkor hányinger jött rám. A padlóra gördültem, hogy ne a kanapét hányjam össze, de nem történt semmi. Öklendeztem, de nem hánytam. Folyamatosan öklendeztem, majd mikor csak fél pillanatra lett jobb, Josht kerestem tekintetemmel, aki valószínűleg telefonált.
- Josh… - szólítottam nevén, hogy rám figyeljen. Nem tudom, hogy kivel telefonált, de remélem, hogy van valami ismerőse, aki erre specializálódott, mert az apja jól elintézett. Szemeim hol vörös, hol barna színben villogtak, agyaraim kitüremkedtek ajkaim közül, ahogy megpróbáltam visszafogni a fájdalomérzetet. Véresre haraptam az ajkamat, hogy ne ordítsak fel olykor. Mikor egy hirtelen hullámnak vége lett a kanapé előtt kuporogtam a szőnyegen és reszkettem. Soha nem tapasztaltam ilyen fájdalmat. Az ezüstről csak hallottam, de még nem volt szerencsém hozzá. Azonban azonnal tudtam, hogy mi került a szervezetemben. Ezért még meglakol az a vámpír! |
Mindenre számítottam reggel, csak nem erre. Azt hittem tegnap még, hogy csak úgy lelép innét, de nem. Határozottan kellemeset csalódtam benne, mert amit odalent művelt az… hát azt szavakba nem lehetett ontani, annyira jó volt.
Amint nyelvével gyorsabb tempót diktált egyre jobban és hangosabban nyöszörögtem a nyelvjátéka alatt. Azonban hamarosan elértem az orgazmus tetőpontját, mire testem megrándult, hátam ívben megfeszült, majd végül pihegve feküdtem tovább az ágyban, majd Josh a mellkasomnál bújt ki a takaró alól, így láthatta, hogy szinte itt helyben szétfolyok az ágyon, annyira jó volt ez az egész.
- Mindenre számítottam, csak erre nem – kapkodtam levegő után, majd ahogy kiszállt az ágyból, majd felvette az ismételten csörgő telefont, már tudtam, hogy le fog lépni. Pedig még marasztaltam volna egy kicsit, ha tudom.
- Rendben – mondtam halkan, mikor azt közölte, hogy ő most lelép. Viszont mikor közeledni kezdett ajkaim felé egy kicsit meglepődtem, de ahogy megcsókolt lágyan és is viszonoztam pillanatnyi gesztusát, majd el is tűnt.
- Mindenképp – dőltem vissza az ágyra, majd még egy keveset fetrengtem benne. Össze kellett szednem magamat az imént történtek miatt, de nem is kicsit. Ez a pasi egyszerűen ilyen hatással van rám. Talán egy kicsit kihozza belőlem a nőies oldalamat is, ami mint kiderült, nagyon mélyen van már az évek során.
Amint összeszedtem magamat úgy döntöttem, hogy ma letudom a melót is egyszerre, hátha könnyebb lesz megszereznem azt a felvételt most már. Kicsit még azonban gondolkodnom kellett azon, hogy mi van Josh és köztem, de megpróbáltam nem foglalkozni ezzel, mert akkor senki se jár jól. Senki…
[DYLAN OFF] |
Legszívesebben felnevetettem volna reakcióján. Mindenesetre legalább kellemes meglepetést okoztam neki a reggelre. Mi sem jobb ezektől a megnyilvánulásoknál. Amint rám parancsolt, hogy ne hagyjam abba eleget tettem a kérésének és tovább folytattam izgatását.
Ahogy éreztem, hogy közel van a megérdemelt orgazmushoz már gyorsabb ritmust diktáltam nyelvemmel, majd mosolyogva fogadtam csúcsra érését.
Ezután kibújtam a paplan alól még pedig a melleinél. Hátna, miért ne? Ez a legkevesebb, ha már ilyen nyalifalóban részesítem őt!
- Ne szokj azért hozzá! - vigyorogtam. - Gondoltam ígéretemet betartom, ha már a nyalással jöttem! Az erdő közepén is lazán megtettem volna... Csak ugye a cimboráid! - rántottam vállat, majd kimásztam mellőle.
Számat megtöröltem ez idő alatt, és magamra is kapdostam a ruháimat. Ideje lesz távoznom! Apám így is ki fog nyírni és nem fog jót állni magáért!
- Nem kell, hogy kikísérj! - cukkoltam. - Azt hiszem kitalálok én is - ültem vissza még az ágyra, miközben ingamat igazgattam.
Még jó, hogy betudtam fejezni a nyalást, mert apám ismételten betalált. Ezt nem hiszem el, de komolyan! Morogva elvettem az éjjeli szekrényről a készüléket, és jöhetett ősöm részéről a szent beszéd! Istenem, mire még ezt is végighallgatom!
Miután apám pofázást végigszenvedtem kinyomtam a telefont, majd bocsánatkérően néztem rá Dylanre. Ez van! Lépnem kell!
- Nos, szerintem én megyek! - köszörültem meg a torkom, majd érzéki, búcsú csókot loptam tőle. - Majd találkozunk - intettem neki egyet, és sietős léptekkel távoztam tőle. Alig várom, hogy apám agyilag kikészítsen még ettől is jobban!
[JOSH OFF] |
Csak felsóhajtottam, mikor azt említette, hogy bizony nagyon ki lehetek éhezve rá, ha így vélekedek az apjáról. Hát nah… azért nem minden nap szakítja félbe az embert egy idegbeteg vámpír tata, hogy valami nyígja van.
- Én aztán nem tagadok semmit se – rántottam meg a vállamat, de mivel már elkényelmesedtem mellette, nem terveztem se megmozdulni, de semmit se csinálni. Jó volt így, ahogy volt. A magyarázatára nem reagáltam, nem akartam bele folyni a dolgaiba, de lehet, hogy már késő. Mindegy. Nem is nagyon érdekelt a dolog, túl fáradt volna ehhez.
- Idióta… - forgattam meg a szememet, mikor azt mondta, hogy máskor majd kinyal. Ezt hallva elgondolkodtam egy kicsit, de persze nem nagyon, mert akkor aludni soha nem fogok tudni. Inkább lehunytam a szememet és már el is aludtam.
(+18)
Reggel valami furcsára ébredtem. Éreztem, hogy valami odalent nem stimmel. Nem nyitottam ki a szememet, csak halkan felsóhajtottam. Túl fáradt volna ahhoz, hogy felfogjam azt, hogy mi folyik a takaró alatt, de aztán, mikor éreztem, hogy valaki nyelve a csiklómat izgatja, feleszméltem. A hirtelen jött érzésre felnyögtem kissé, majd egyre intenzívebb lett az érzés. Ki tudja, hogy hány perce csinálhatta már odalent a tevékenységét, mire észbe kaptam. Testem olykor megremegett, nagyon jól csinálta és szinte teljesen elfolytam az ágyon, annyira eufórikus állapotba kerültem.
- Oh My God… - ziháltam kissé, majd a fejem melletti párnát markoltam, aminek Josh illata volt. Az egész ágy az ő illatával volt tele, amit nagyon szerettem.
- Ne hagyd abba… - nyöszörögtem neki, mikor már éreztem, hogy alig van hátra egy kicsi, hogy elérjem az orgazmus csúcsát. |
Furcsa volt ez a közeg számomra. Nem vagyok éppenséggel nyálas köcsög. Most mégis jól esik ez. Talán ez hiányzott a szex mellett? Ám az nekem feltűnt, hogy Dylan sincs épp ehhez hozzászokva. Élveztem, ahogy mellkasomat cirógatta, majd amikor kijelentette, hogy utálja fateromat csak kuncogtam halkan.
- Igen ki lehetsz megint éhezve rám, ha így gondolod - vigyorogtam. - Most tagadd le, hogy nem niagarázol rám! - húztam agyát, majd hátát kezdtem el közben lágyan simogatni.
Következő kérdésére felsóhajtottam, majd elgondolkoztam, hogy mégis mennyire avassam be a dolgaimba. Végül arra jutottam, hogy nagyjából elmondom.
- Hát, most talált be fater.. Volt valami retkes konferencián ő is és jah - vontam vállat. - Velem akar még valamiről beszélni - legyintettem egyet. - Amúgy magasról leszarja, hogy mit csinálok - tudtam le ennyivel.
A többi maradjon titok. Az a lényeg, hogy valszeg kutyulikat akar nyirbálni. Volt egy falka, akikkel szövetséget kötöttünk, de úgy néz ki nem elég kifizetődő apámnak. Legvalószínűbb, hogy emiatt van most rajtam nagyon. Én tartottam a kutyulikkal inkább a kapcsolatot. Egyelőre viszont ezzel nem akartam foglalkozni!
- Viszont most már aludjunk! Nincs kedvem már a dugáshoz - morogtam. - Majd máskor kinyallak! - vigyorogtam és hunytam le szemeimet.
Lassan engem betalált az álom, de addig cirógattam őt, amíg magamnál voltam. Utána értelemszerűen aludtam, mint akit kiütöttek!
***
(+18)
Végül reggel én ébredtem fel hamarább. Gondoltam, ha már ennyire mondtam a kinyalást, akkor ezzel ébresztem!
Bebújtam a takaró alá, és óvatosan szétnyitottam combjait. Fejemmel odaférkőztem, és lágyan kezdtem el kényeztetni számmal szeméremét. Picit később tértem rá csiklójára, és kezdtem el őt nyalni, mint Micimackó a mézes bödönt. Remélhetőleg fogja értékelni gesztusomat. Jó lehet orgazmusra ébredni, kérem szépen! Engem egyszer szopott le egy kurvám, amikor még aludtam és eskü akkor nem semmit élveztem a szájába. Rohadt jó volt! |
Nem reagáltam semmit se szavaira. Valahogy nem láttam értelmét pont most csevegni vele, mikor épp valami közepén vagyunk, nem is kicsit. Kezdtem teljesen elveszteni a fejemet, ami természetesen Josh hibája. Apró, cirógató mozdulatokkal simogattam a nyakát, miközben ő a nyakamat kényeztette. Halk sóhajok százai hagyták el ajkaimat, miközben államat csókolgatta. Imádtam ezt, de komolyan. Nem is értem, hogy… vagyis de, tudom, hogy miért féltem attól, hogy bárkivel is lefeküdjek a történtek után, de ő más. Figyel rám, nem öncélú, azon kívül, hogy csak megdugni akarja a nőket. Mégis más… érzem, hogy nem olyan, mint amilyen amúgy. Elég érdekes, de bejön. Bejön az, ahogy viselkedik, még ha meg bírnám fojtani néha, de azért nagyon is vonzódom hozzá.
Miközben ezeken gondolkoztam, megéreztem, hogy keze felfedező útra indul. Egy pillanatra még a szerelem gondolatával is eljátszottam, de még soha nem voltam szerelmes, szóval a franc se tudja, hogy az milyen érzés. Ez nem hinném, hogy az. Vagy igen? Nem tudom…
Egy apró nyögés szaladt ki belőlem, mikor ujjai csiklómat kezdték kényeztetni, de nem sokáig élvezhettem ezt a fajta kényeztetést, mert megcsörrent a ruha kupac alól a telefon. Josh persze ingerült lett, abba hagyta a kényeztetést és felvette a készüléket. Fülleletem, éles füleimet használtam, hogy hallhassak mindent. Nem szép dolog hallgatózni, de ez van. Mindent hallottam, amire el is mosolyodtam. Halkan kuncogtam, majd szám elé tettem a kezemet.
Miután letette a telefont és eldőlt mellettem, majd magához húzott késztetést éreztem, hogy a mellkasára hajtsam a fejemet. Így is történt. Felsóhajtottam, majd izmos mellkasát cirógattam.
- Utálom a faterodat – jelentettem ki, arra utalva, hogy bele kellett szólnia ebbe most.
- Neki nem mindegy, hogy kivel mit csinálsz? – néztem fel rá, majd abba hagytam a simogatást és elkényelmesedtem mellette. |
- Kösz! Inkább óvj meg a kutyuli farkincádtól! Valahogy egyik farok gondolata sem vonz - cukkoltam, és rántottam meg a vállam hanyagul. - Amúgy ne aggódj, láttam! Sajnos az takarta el szűkös pinádat! - vigyorogtam. - Amit kifejezetten szeretek mellesleg - tettem hozzá egy perverz vigyor kíséretében.
Amint ostromolni kezdtem Dylant, és két levegővétel között válaszolt nekem... Őszintén szólva ismét meglepődtem rajta. Azt hittem a piára fogja vagy valami faszság. Haha, így legalább megbizonyosodtam arról, hogy teljesmértékben rám niagarázik!
Testem minden érintésére reagált. Megremegtem simítására, cirógatására. Nagyon kevés nő képes ilyesfajta erős vonzalmat kiváltani belőlem. Azonkívül, hogy egy megdugható lyukat látok benne... Talán kezdem meglelni ezeken felül magát a személyt is. Igazából bejön Dylan egyénisége még, ha idegbeteg nyomorék is... De bejön. Olyan nő, akivel eddig soha a büdös életbe nem találkoztam... Olyan nő, akivel még sosem dugtam rajta kívül. Úgy néz ki meglelem a bizarr fétisemet, ami idegbeteg kutyákra korlátozódik!
Miközben én is csókolni kezdtem nyakát, majd álla alá is kitértem egyre inkább kezdtem szintén elkalandozni ujjaimmal. Felhajtottam hálóingét, és ujjaimat csiklójához vezettem. Gyengéden mozgattam ujjaimat rajta, amikor újból megszólalt a telefon. A kurva életbe bele!
Morgolódva abbahagytam kényeztetését... Oda a sok édes sóhajnak! Kiábrándító! Szóval felvettem a telefont, és apám baszott le, hogy jó lenne, ha telefonálás közben nem épp a kurvám csábítgatásával foglalkoznék. Szememet forgatva annyit válaszoltam, hogy nem kurvámnál vagyok és téved.
Jött is a részéről a hitetlen, értetlenkedő reakció, aminek az lett a vége, hogy barátnőm van. Aztakurva! Mindjárt esküvő meg gyerek, kac-kac...
Végül annyivel tudtam le az egészet, hogy olyasmi, és letettem. Remélhetőleg a vöröske nem hallotta eme csodás intellektuális beszélgetést a faterommal. Ki is nyomtam a francba a telefont, majd eldőltem az ágyon, és magamhoz húztam a lányt. |
Mikor megjegyezte, hogy nem lóg ki semmi se a hálóing alól és hogy így jobban lehet látni a melleimet, csak fejemet ingattam.
- Ha nagyon szeretnéd, akkor kilógathatom a kutyuli farkamat – kuncogtam, majd tovább folytattam. – A múltkor az erdő szélén nem láttad elég jól? Vagy mi? Azt ne mond nekem, hogy túl sötét volt – sóhajtottam fel kissé.
Ez után történt a csók, ugyanis most én kezdeményeztem. Franc se tudja, hogy mi hajtott arra, hogy megcsókoljam, de ahogy észrevettem, nem volt ellenére. Bár lehet, hogy apuci nem veszi jó néven, hogy nem megy haza az édes kisfia és inkább velem marad.
Hallottam, ahogy a telefon koppan a padlón, de nem lett letéve, mert valaki Josh nevét szólongatta és eléggé ideges volt még mindig. Persze nem foglalkoztunk vele, ő máris visszacsókolt és hirtelen az ágyon találtam magamat, ahogy felettem van és ismét birtokba veszi ajkaimat.
- Szerintem lényegtelen, hogy mit miért csinálok. A végkifejlet a fontos – suttogtam halkan, mielőtt újra megcsókolt volna. Beletúrtam barna hajába, majd egyik kezemet végigvezettem nyakán, egészen a háta aljára. Miközben ő a nyakamat kényeztette, most nem szaggattam le róla a felsőjét, hanem felhúztam az alját és szépen, normálisan szedtem le róla, majd a telefonra dobtam, ezzel is kissé tompítva volt a fater hangja.
Éreztem szemfogait, ahogy a nyakam mentén karcolgatta vele a bőrömet, amitől megborzongtam. Kezemet végigjárattam hátán, majd vállain, végül pedig az izmos felsőtestén haladtam végig, majd megálltam lent, az övénél. Még nem csatolom ki neki, még nem! Ennyi nem elég még, ki akarom élvezni a pillanatot, nem kell egyből bele csapni a közepébe.
Halk, enyhén vágytól fűtött sóhajok hagyták el ajkaimat, miközben ujjaim fel s alá jártak a hasán, bejárva ezzel minden apró izmot és bőrfelületet. |
- Hát, nem lóg ki semmi sem a hálóing alól, és végre jobban lehet látni a melleid, hmhm - cukkoltam. - A viselkedésed még mindig csapnivaló azért - legyintettem egyet. - Mindig visszatér a faszi éned. Kiábrándító - adtam elő magam színpadiasan.
Gúnyolódására elvigyorodtam, majd felmutattam mutatóujjam. Várjon már bakker! Nekem nem úgy megy, hogy maradok és kész! Ahj...
Már épp letettem volna a telefont, amikor Dylan közelembe férkőzött. Pofázás közben felszaladt a szemöldököm. Azért apámmal folytatott beszélgetés alatt nem hallattszódott hangomban a lepettség. Pláne akkor égtem ki teljesen, amikor lesmárolt se szó, se beszéd! Pillogtam értetlenül, de nem érdekelt. Szarok rá!
Telefon kiesett a kezemből, majd egy könnyed mozdulattam letepertem. Vadul csókoltam vissza őt, és ahogy elszakadtam tőle jött is a részemről a hitetlenkedő kérdés.
- Ez még mi volt? Ennyire viszket lent a piától? - jegyeztem meg a végére gúnyosan. - Nekem végülis bejön - suttogtam a fülébe.
Ezután újból megcsókoltam szenvedélyesen. Végén kiderül, hogy dugás miatt marasztalt. Nem mintha ez nekem annyira nagy gond lenne. Dugok vele egyet, és ennyi. Szívesen helyre teszem!
Szóval ahogy csókoltam őt egy idő után áttértem nyakára. Ugyanúgy elleptem őt ajkaim kényeztetésével, ám amikor egyre jobban előjöttek szemfogaim azokat is bevettettem. Nem, nem beleharaptam! Egyszerűen Dylan nyakának az oldalán húzogattam végig őket. Általában szeretik ezt is a nők... Akiket eddig helyre tettem egyiknek sem volt panasza! |
Még mindig azzal jött, hogy nem vagyok alapjáratok elég nőies, de hogy ha pia van bennem, akkor igen. Ez van! Utálom, hogy ha elgyengülök, de most mégis ez van. Bár kezdek visszatérni eredeti önmagamhoz, mert a pia is kezd kiszállni belőle. Hál istennek, legalább nem leszek nőies végre…
Halványan csak elmosolyodtam, mikor mondta, hogy nem is vagyok annyira gáz. Azért ez józan állapotomban is jólesett volna.
Hamar végeztem ugyebár a fürdéssel, de mikor kijöttem ő úgy fütyült a látványomra, mint egy kanára, amin csak jót mosolyogtam.
- Na, most mond, hogy nem vagyok elég nőies – sóhajtottam, majd visszaültem mellé. Csodálkoztam, hogy itt marad verem ezen az éjszakán, de tényleg. Nem hittem volna, hogy ez így lesz, de most már mindegy. Legalább nem leszek egyedül ma. Felsóhajtottam, majd mikor úgy ült ott, mint egy nem is tudom mi, csak elmosolyodtam.
- Ide mászol, vagy egész éjszaka ott fogsz kuksolni, mint egy kutyuli a gazdi lábánál? – kérdeztem tőle gúnyolódva, majd elmosolyodtam. Ahogy néztem őt néhány percig eszembe jutott valami. Kitakaróztam, majd miközben ő telefonált és azt intézte, hogy nem megy haza ma. Úgy látszik, hogy apucinak el kell mondania, hogy egy kutyával volt egész éjjel, mert bűzleni fog a szagomtól reggelre, hiába a zuhany. Ez van. A vámpírok hamar megérzik a vérfarkas szagot, de nem is szeretik. Mindegy.
Visszatérve Joshra… őt néztem, majd gondoltam egyet, odamásztam hozzá és megcsókoltam. Nem tudom, hogy miért, de úgy éreztem, hogy érezni akarom a csókját, mint akkor, ott az erdő szélén. |
- Váó, a pia kajak nővé operál - cukkoltam.
Ám ahogy tovább taglalta, hogy mennyire szar volt a múltja csak szememet forgattam. Ahh, Istenem! Nem leszek lelki szemetes! Nincs türelmem a sírásához. Tuti amúgy valami megerőszakolós téma van az ügyben. Ha már annyira jött azzal, hogy nem szexelt még normálisan, hogy neki is jó legyen. Szimpla férfi logika!
Újabb dícséretét hallva felsóhajtottam, majd halvány, kisfiúsabb kiadású mosolyt csaltam arcomra.
- Tiéd se annyira szar - rántottam meg vállam hanyagul. - Elviselhető vagy... - zártam le ennyivel.
Azon viszont felnevettem kínomban, amikor szó szerint vette a társas megjegyzésem. Jesszusom, kajak fullon van! Mindegy, inkább nem akadok fent ilyenen! Amikor mondta, hogy elmegy zuhanyozni csak bólintottam egyet, majd türelmesen vártam.
Ahogy előkerült a fürdőből nem is akármilyen hálóingbe csak füttyentettem egyet. Ejej, ha nem lenne ilyen fos állapotban még ki is nyalnám! Most tűrtőztettem magam, mert ennyire gentleman vagyok! Jár majd a keksz ezért!
- Nem is értem miért - szájaltam vissza, majd megint lemondóan sóhajtottam. - Örülj neki! Én már nagyjából elviselem, mint mondtam az elébb - mosolyodtam el.
Azon kérésén meglepődtem, hogy egész éjszakára marasztalni akart. Megadtam magam, és mondhatni szánalomból belementem.
- Oké, legyen - csóváltam fejem, és nadrágom zsebéből előhalásztam telefonom, hogy nem keveredem haza egyelőre... Emellett lebeszéltem, hogy egyik emberem menjen a kurvákért, ha azokba már végre űrítettek. Fasz se tudja, hogy miért hozok ennyi áldozatot ezért a francos kutyáért! |
Mikor jött azzal, hogy még mindig idegbeteg vagyok, nem mondtam semmit. Ő nem érti. Ő nem ment keresztül azon 16 évesen, mint én. Nekem túl kellett élnem a poklok poklát az alatt a három-négy hónap alatt. Azt csodálom, hogy nem haltam meg és még élek. Végül is nem tudom, hogy mi lett volna a jobb. Most már ez van.
Ha iszom, akkor egy kicsit őszintébb vagyok a kelleténél. Olyat mondok, amit józanon soha a büdös életben nem mondanék, meg persze eszembe se jutna kérlelni őt, hogy maradjon. Azonban nem voltam józan és jól is esett a társasága. Legalább ő elvisel… még.
- Csak egy kicsit… - néztem rá, majd megtöröltem az arcomat, ami még mindig égett. Szinte melegem volt a piától, amit ittam. Ő persze teljesen józan, de hát mindegy. Régen ittam már bármit is…
- Amúgy nem érted az egészet, hogy mit miért teszek. Neked nem kellett átesned azon, amit nekem. Tudod, hogy amúgy soha nem mondanék ilyet, de nem olyan borzalmas a társaságod – túrtam bele a hajamba, majd egy párnát az ölembe helyeztem és arra tettem a fejemet. A kérdésére csak megingattam a fejemet.
- Utálom a társast… - sóhajtottam. A gúnyolódására nem reagáltam. Vagyis megpróbáltam nem reagálni, de hát nah… Nem én lennék, hogy ha nem mondanék rá semmit se. – Ülj itt, elmegyek lezuhanyozom. Itt maradsz? – kérdeztem ismét tőle, majd mikor kelletlenül, de bólintott, elmosolyodtam. Kissé még most is ingatag lépésekkel, de elmentem a szobából nyíló fürdőbe és igyekeztem gyorsan lezuhanyozni. Lemostam a szemfestéket, a rúzst,majd magamra kaptam egy fekete selyemhálóinget, aminek az alja és a mell része csipke berakásos volt. Josh még mindig az ágyon volt.
- Azért akartalak marasztalni még egy kicsit, mert… - itt megakadtam, majd leültem az ágyra mellé és rá néztem. – Szar dolog, mikor van egy ekkora házad a semmiért és egyedül vagy benne konkrétan, mert senki nincs aki elviselje az idegbeteg fejedet – sóhajtottam fel, majd elfeküdtem az ágyon. Kezdtem kijózanodni.
- Nem maradnál itt? Csak ma éjszakára… - pillantottam rá fél szemmel. – Tudom, hogy utálsz, de legalább lenne egy nyugodt éjszakám. Utána meg újra kezdhetjük előröl az egészet – nyúltam a nyakamhoz, ahol a seb volt. – Azok a buzik belém állították majdnem a bicskájukat – szisszentem fel, de most, hogy lenyugodtam, reggelre a seb is teljesen eltűnik. |
Jó ideig céltalanul mentem jobbra-balra a kocsival, amikor végre kinyögte, hogy hol is lakik. A címet hallva nyomban odavettem az irányt, majd megérkezve lakásához vártam, hogy a kódokat meg minden szart bepötyögje.
- Még mindig idegbeteg vagy - ingattam meg fejemet, de a végére legyintettem egyet. - Olykor jobb leütni a picsába és elhúzni - sóhajtottam.
Hagyjuk! Nem fogok vele elkezdeni veszekedni főleg, hogy fullon van. Semmi értelme nem lenne, és a végén még felbaszom és én is kapok a pofámra.
További csacsogására szemeimet forgattam meg, majd ölembe kaptam. Eleget teszek kérésének, és felviszem a szobájába. Szóval némi koordinációval sikeresen megtaláltam a hálóját, míg végül óvatosan elfektettem az ágyon.
Én nem igazán akartam maradni, bevallom őszintén. Teljesen kiégtem rajta, és nem akartam bajba kerülni. Faterom is lehet, hogy eközben nálam dekkol, és néhány kurvát megbasz... Az még hagyján, de nekem fog állni, ha valami marhaságba keveredtem. Bwah, ez egyáltalán nem hiányzik nekem!
Már épp sarkon fordultam volna. Az ajtó akartam kinyitni, de ekkor felült Dylan és jött a kérlelése. Szemöldököm felszaladt, és rápillantottam.
- Mi a fene? - vigyorodtam el. - Ennyire nem akarsz egyedül lenni? - végül vigyorom alább hagyott, és komolyabb hangnemet ütöttem meg.
Csodás, hogy részegen még jobban elgyengül és a végén nő lesz. Kurvára nincs kedvem lelkizni vele... Mindenesetre egy lemondó fejcsóválás közepette leültem az ágya szélére.
- Na és mit csináljunk? Torpedó, esetleg UNO? - kérdeztem tőle gúnyosan. |
[22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
