|
Témaindító hozzászólás
|
2016.08.16. 20:30 - |
 |
[37-18] [17-1]
Csak elmosolyodtam Anxo magyarázkodásán. Természetesen értettem mire is gondol, szóval nem akartam tovább feszegetni a témát. Lényeg, hogy boldog és ez magyaradjon is végig. Anxo az a személy, aki megérdemli, hogy szeressék. Carrie pedig olyan lánynak tűnik aki boldoggá tudja tenni őt.
Válaszára csak újra megöleltem őt és tudom, hogy aggódik, hiszen nem ismeri Zane-t, na meg mégis csak a kishúgáról van szó. - Ne aggódj..tudok magamra vigyázni.. - mondtam, majd mielőtt elengedtem volna nyomtam egy puszit az arcára. - Köszönöm, hogy meghallgattál..na meg, hogy meséltél nekem Carrie-ről.. - pillantottam rá mosolyogva. - Szeretlek bátyó.. - ezzel pedig eltávolodtam tőle. Még megittam az utolsó korty teámat, de már készültem is a távozásra.
- Jól esett ez a kis beszélgetés..Viszont mennem kell, mert lesz még egy órám 6-kor.. - sóhajtottam, eközben pedig belebújtam az cipőimbe. - Ha beszélgetni szeretnél valakivel, csak hívj.. - mondtam mosolyogva és felálltam.
- Üdvözlöm Carriet.. - bújtam bele kabátomba is, majd egy újabb puszit nyomva bátyám arcára le is léptem. Sajnáltam, hogy csak ennyi időt tudtunk együtt tölteni, viszont ez a kis idő is jót tett nekem. Végre láthattam őt újra, na meg kiönthettem a szívem egy számomra fontos személynek..
[TAMMY & ANXO OFF] |
|
- Jól, jól van már! - nevettem fel. - Tudod milyen vagyok, nem? Nekem semmi se elég. Főleg, ha rólatok van szó. És most itt van nekem ő... aki ilyen közel áll hozzám. Nem mintha ti nem, de remélem érted, mire gondolok.
Teljesen igaz volt minden rólam, amit a húgaim elmondana, Nina az más. Bármit mond rólam, igazán nem kell elhinni. Áh, már nem tudom mi mindent pletykát rólam, de jobb, ha az ember nem hiszi el azt! Gondoltam, hogy Tammy akart, várt tőlem választ, de nem tudom mennyire örülne, ha teljesen elereszteném magam, egyikünk se jönne ki jól. Sör egy darabig betapasztja a szám.
- Annak meg én nagyon örülök. Próbálom befogni a szám, hogy ha itt elkezdeném, hogy nem találkozhatsz a pasival,veszekedés lenne és nem tudom, hogy melyikünk akarja azt. Egy részem pedig tudja, hogy már felnőtt nő vagy, aki tud magára vigyázni. Talán még jobban, mint a felnőtt bátyja. |
Alig halhatóan felsóhajtottam. Nem tudtam mit is mondjak, hiszen néha Anxonak feleslegesen is beszélünk. Nem fogja fel milyen jó ember és, hogy mellette tényleg boldog az ember. Biztos vagyok benne, hogy Carrie is boldog, hiszen Anxoval maradt, nem? Fogalmam sincs hogyan is kezdődött ez az egész köztük, de ha még nem menekült el a lány, valamit nagyon is jól csinál ez a pasas.
- Felejtsd már el ezt az istenit, Anxo..ha nem érezné azt Carrie, hogy boldog veled..már réges régen elhagyott volna..nem gondolod? - vontam fel kérdőn a szemöldököm. - Szeret téged és te mindent megadsz neki..hidd el. - próbáltam végre elhitetni vele, hogy így van. Tudom milyen az ha Anxo törődik valakivel. Velünk is rengeteget foglalkozik és vigyázott ránk mindig is. Leste minden kívánságunkat, pedig csak a húgai vagyunk. Akkor mi mindent tehet meg azért a személyért, aki a mindent jelenti neki?
Ezután annyira beleéltem magam a mesélésbe, hogy azt észre sem vettem, Anxo hogyan fogadja. Nem szólalt meg, végig figyelmesen hallgatott. Ezért sem tudtam mire is gondolhat, de érdekelt a véleménye. Amint befejeztem a kis történetemet zavartan lepillantottam. Bátyám ekkor jött rá, hogy talán valamit mondania kellene. Mondjuk részben igaza volt, tényleg ilyenek vagyunk, hiszen ő is előbb mesélt mennyire belszeretett abba a lányba, erre jövök én a szerlemi ügyemmel.
- Bízom benne, Anxo..de tényleg. Még..soha sem találkoztam ilyen férfival, mint ő. Mellette önmagam lehetek.. - mosolyodtam el, majd csak sóhajtottam. - Azt hiszem..boldog vagyok..őszintén. - bólintottam, majd csak teámért nyúlva belekortyoltam. Nem tagadom eszembe jutott már nekem is az, hogy Zane csak játszadozik velem, viszont..ha ezt tenné..miért feküdt volna le velem másodszor is? Nem beszélve arról az éjszakáról..nem csak egy egyszerű szex volt..vagyis én így érzem. Úgy tűnt, mintha érzelmek is lettek volna benne. Nem beszélve arról, hogy vele töltöttem az éjszakát..simán kirakhatott volna, de nem tette.. |
|
- Gondolom, ha már te is meg ő is ezt mondja - mosolyodtam el.- Csak tudod, úgy érzem, hogy Carrie a mindenséget érdemelné meg és ezt nem tudom teljesíteni. Ezt pedig szar érés, érted?
Nem igen tudtam erről leszakadni úgy látszik, pedig jó lenne, mert egyre mélyebbre süllyedek ezért az egész miatt. Miközben kimentem a megmentőmért, azon gondolkoztam, hogy még is mi a jó francot csinálok. Hiszen mindketten tudjuk, hogy ennek nem lesz jó vége, de próbáltam magam türtőztetni, mert ebből nem sok jó dolog lesz, azt már én is tudom. Meg szerintem a drága húgom is tudja nagyon jól.
Visszaérve már el is kezdje mondani. Én nem szóltam semmit, csak felhúzott szemöldökkel beleittam az éltető és visszatartó nedűmbe. Hogy én nagyon ki fogok akadni az is biztos . Száz százalékban az vagyok. De mindegy is, én csak hallgattam és egyre jobban nyeltem a sört. Addig se szólalok meg, persze közben minden egyes mondatára figyeltem. Jóképű, kedves és segítőkész. Tehát olyan ritka, mint a fehér holló vagy egy tünde. Szóval persze hogy szartam, hogy a faszikám kihasználja a legfiatalabb rokonomat. Jesszus, még emlékszem, amikor ő még totyogós volt, én meg hat évesen próbáltam segíteni neki. Azóta húsz év telt el, el se hiszem. De nem sokáig élvezhettem azt, hogy nyugodtan kussolhatok, ugyanis abbahagyta a beszédet. Láttam rajta, hogy zavarban van, amire felsóhajtottam.
- Végül is a Vivesok arról híresek, hogy hamar belezúgnak az egyénekbe - vontam meg a vállam. - És te az vagy. Szóval nem téphetem le a fejed. Viszont csak azt remélem, hogy nem fogja összetörni a szíved. |
Csak mosolyogva hallgattam bátyám szavait és örültem, hogy ezt mondja. Örülök annak, hogy Anxo boldog, de azért azt nem viselném el, ahogyan nem is fogadnám el, hogy egy lány miatt elhanyagoljuk egymást. Mondjuk pont én mondom, aki az utóbbi időben is ugyanezt tette? Nincs jogom ezt követelni tőle.
- Ugyan ne mond ezt Anxo..boldog veled, nem? Szerintem ennyi pont elég..Biztos vagyok benne, hogy eleget adsz neki..szeret téged, bátyó. - simítottam meg a karját mosolyogva. Ezt követően rám terelődött a téma, aminek örültem is meg nem is. Szerettem volna még hallani valamit a lányról, viszont mesélni is akartam Zane-ről. Mellete viszont..féltem Anxo reakciójától. Jó, maga a szex részt nem mondom el, csak hogy megismertem őt. Talán ennyivel is megelégszik.
Mikor kiment sörért, csak elnevettem magam, ezalatt viszont belekortyoltam a teámba. Amint visszaért lassan bele is kezdtem. - Zane-nek hívják..nagyon jóképű és kedves.. - haraptam rá alsó ajkamra, miközben róla beszéltem. - Pár hete találkoztunk..a hipermarketben. Nem értem el egy üveg bort..ő pedig segített. - emlékeztem vissza. Istenem, mintha már évek teltek el volna azóta. Pedig tényleg alig pár hete volt. - Ezután hazakísért..és beszélgettünk, borozgattunk..régen nem éreztem úgy magam, mint akkor. Őszintén beszélgethettem vele..ez pedig..jól esett. - tettem még hozzá mosolyogva.
- Igazából nem tudom..mi is van most köztünk..találkozgatunk meg minden..viszont..én halálosan beleszerettem... - jöttem kissé zavarba hiszen mégis csak a saját bátyámnak mesélek a pasi ügyeimről. |
|
Örültem, hogy leszakadtunk a magánéletemről és nem rejtegettem tovább, hogy kibaszott szerelmes vagyok, még pedig egy csodálatos lányba... basszus még mindig hihetetlen ez az egész! Pár hónappal ezelőtt még egymást szidtuk és azt kívántuk, hogy bárcsak lekopna a másik rólunk. Most pedig... teljesen máshogy van. Carrie, igaz félénk még, hiszen ha jól tudom, én vagyok az első párja, eddig nem volt. Ájj, hogy ha ki tudnám fejezni, hogy mennyire eltölt engem a boldogság, baszki! Ha csak rá gondolok, akkor el kezdek mosolyogni. Jó, hogy tudom magam tartani a munkahelyemen legalábbis. Meg szépen csőbe húztam a drága kis húgomat, ami sikernek számít!
- Rátok mindig lesz időm, csak néha hívjatok fel, az is elég lenne nekem. Persze a munka társaim elküldenének a picsába, ha helyszínen elkezdenék telefonálni, de megoldanám én - nevettem. - Többet érdemel annál, amit most tudok neki nyújtani, de sajna az én kezem se ér el mindenhova - sóhajtottam fel.
Még mindig zavar, hogy nem tudok abban segíteni neki, hogy rendben legyen az élete. De akárhogy mondanám nem akarná, hogy ebben segítsek neki, mert eddig is annyi mindent megtettem érte. Badarság! Én csak azt tettem, amit jónak láttam, ami félig a kötelességem is. Neki nem az volt a dolga, hogy engem összevarrjon.
- Húha! Tudtam én, hogy van itt valami. Igazából mindent, ha így kihúztad belőlem a dolgokat. Persze a szaftos részeket kihagyhatod, azt hagyhatod Gabbynak. Így is szerintem a végére meg akarom majd ölni a pasidat - nevettem fel. - Hiszen ismersz, rosszabb vagyok, mint apu. Szépen elengedett téged pasizni, én meg sápadtan pislogtam, nem is értettem, hogy mit akar az én kis húgom - csóváltam meg a fejem. - De ki tudja, lehet végére megnyugszok, hogy ti se lesztek örökké szinglik. Várj még hozok sört, mert anélkül szerintem nem élem túl - majd el is ugrottam az italért. - Na mesélj, nekem. |
Csak felsóhajtottam válaszán. Jó igen, valóban mindig is ezt akarta csinálni, most pedig teljesült a nagy álma és nyomozó lett. Ezzel pedig semmi bajom sincs, csak annyira beleéli magát ebbe a magánéletével pedig nem foglalkozom. Pontosabban a szerelmi életével. Pedig nagyon is ráférne már a szerelem, egy olyan lány, illetve nő, aki a mindent jelenti neki. Akit elvesz feleségül és egy csomó gyereket szül neki. Ez lenne már a feladata, családot alapítani. Közel harminc éves, meddig akar még várni?
- Én megértem, Anxo..de akkor is..túl sokat dolgozol. - sóhajtottam ismét, de aztán csak leintettem maga a témát. Ezt követően tudtam meg, hogy a bátyámat végre elérte a szerelem. Mondjuk ezt megemlíthette volna az elején is, mielőtt feszegettem volna ezt a családalapítósdis dolgot.
- Ajánlom is, hogy legyen ránk időd.. - vigyorodtam el, de aztán csak hozzátettem. - ..de persze foglalkozz csak Carrie-vel..azok után megérdemli akkor. - mosolyodtam el. Nagyon jó volt hallani, hogy végre boldog és szerelmes. Tényleg szeretheti azt a lányt, hiszen úgy beszél róla, mintha az élete lenne. Szívből kívánom nekik, hogy ez a kapcsolat sokáig kitarson, sőt, hogy öregedjenek meg együtt. Remélem nálam is eljön ez az idő..ahogyan azt sem bánnám ha most jönne el.Zanel-el. Tényleg beleszerettem abba a pasiba, pedig ez nálam nagy szó.
- Jól van, jól van. - nevettem el magam. - ..akkor adok még egy kis időt neltek.de aztán ne húzd el..Megszeretném ismerni..és biztos vagyok benne, hogy Gabby is.. - tettem hozzá továbbra is mosolyogva. Viszont Anxo persze mint mindig, most is elterelte magáról a témát és áttért rám. Mindig ezt csinálja, nem akar magáról beszélni..
- Mit szeretnél tudni? - kérdeztem vigyorogva, miközben még a szemöldökömet is a magasba emeltem. Ebből már láthatja is, hogy velem is történt valami. Igazából nem pont Anxonak kellene ezt elmondanom, pontosabban a pasi ügyeimet, mert néha rosszabb, mint apa..sőt rosszabb is, de kiakarom adni magamból. Elakarom mesélni, hogy beleszerettem egy csodálatos férfiba, akit úgy igazából még nem is ismerek..Vicces. |
|
- A munkám nem hülye. Ezért küzdöttem tinédzser korom óta. Nekem is volt időm egyetemen. De már dolgozom és ez elég időigényes munka.
Szerettem húzni az emberek agyát, mindig is ebben volt a legjobb. Jól van, egy a sok közül. Szerettem az ilyen dolgokkal elszórakozni, főleg ha az a drágalátos húgom. De volt még egy dolog, amiért nem akartam beszélni a szerelmi életemről - utáltam a rivaldafényben állni. Oké, hogy szerelmes vagyok, de nem kell a nagy dobra verni, szerintem. Mindenki volt már a családunkban szerelmes, ez van. Úgy utálom ezt. Miért nem dicsérhetem csak saját magam? Az mindig jobb.
- Hát őszintén Tammy, én se - nevettem fel. Kicsit meglepett, amikor megölelt, de így még jobban csak elmosolyodtam. - De ne aggódj, rátok is lesz időm, vagy is remélem - vigyorogtam. - Köszönöm, kicsit furcsa érzés, hogy pont most és pont őt szeretem. - igen, még mindig nem tudom elhinni, de olyan csodálatos egy dolog, már-már megtiszteltetésnek érzem, hogy én lehetek a párja. De tényleg. - Hallod, szerintem ahhoz túlságosan szeretjük egymást, hogy azt csináljuk egymással. Az életemet adnám érte, belehalnék, ha valami történne vele. Tudtam én, hogy ezt fogod kérdezni! Csak nem rég óta vagyunk együtt! Neki én vagyok az első pasi. Szóval nem akarom, hogy sokkot kapjon attól, hogy ti itt kérdezősködtök a magán életünkről! Ismerlek titeket - mosolyodtam el.- Áttérhetnénk végre rád? |
- Szóval azért nem találom otthon a cuccaimat..- gondolkoztam el hangosan, majd csak elvigyorodtam és leintettem a témát. Lényegtelen most ez az információ. Még az is meglehet, hogy Anxo valamelyik régi kalandja után maradt itt. Vagy Gabbyé..még az is meglehet. Na de visszatérve a fontosabb dologhoz, a családalapítás..nem értem Anxot, de tényleg. Miért nem keres már magának valakit? Hiszen látom rajta, hogy erre vágyik. Nem fog örök életében dolgozni.és ha nem most állapodik meg, egyedül fog maradni.
- Ez az..folyton csak az a hülye munka..még én is hagyok időt a suli mellett a kapcsolataimra..nem értem te miért ne tehetnéd.. - csóváltam meg a fejem, majd csak ez után jött a kis kifakadása. Arra sem mondtam semmit, ugyanis felesgesnek éreztem. Oké, való igaz, hogy még ráérne családot alapítania, de nála sosem lehet tudni..ha nem igyekszik..tényleg egyedül marad. Ezt pedig egyikőnk sem szeretné. Viszont ezután jött a váratlan fordulat. Ez a kis szemét itt játszotta magát engem meg teljesen hülyére vett. Iszonyatosan furdult a kíváncsiság, vajon ki lehet a szerencsés lány. Sorra tettem fel a kérdéseket, amikre végül Anxo beadva derekát választ is kaptam. Csak ölembe vettem az egyik díszpárnát és nagy szemekkel hallgattam a sztoriját.
Nem tagadom maga a kezdés is kissé meglepett..de egyenlőre nem szólaltam meg. Vártam a folytatásra, elég lesz a végén kiakadnom. Viszont nem akartam hinni a fülemnek, ahogyan később a szememnek sem. A bátyám hasán egy rohadt nagy seb ékeskedett. De a lány..akit még nem ismerek megmentette az életét. Akármennyire is szörnyű és durva ez a szitu, iszonyatosan aranyosnak is találtam. Anxo azt mondja a lány kerülte őt, vagyis úgy tűnik félt megnyílni..mégis megmentette őt. Ami egy dolgot jelent..már akkor szerette ezt a töketlent. Furcsa volt pont az ő szájából hallani az utolsó szavakat, de nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak. - Hihetetlen..nem gondoltam volna, hogy majd egy lány..ennyire elveszi a bátyám eszét.. - vigyorodtam el végül, majd csak közelebb csúszta hozzá és megöleltem.
- Úgy örülök nektek..erre volt már szükséged..egy lányra, aki szeret és melletted van..Viszont.. - engedtem el és rápillantottam. - ..remélem nem csinál belőled hülyét, mert azt megjárja..bár a szavaid hallatán..egy rendes lánynak tűnik. Nagyon vigyázz rá, Anxo.. - mosolyodtam el és tényleg a legjobbakat kívánom nekik. - Na és..mikor akarod bemutatni a húgocskáidnak? - mégjobban izgatott lettem és alig vártam, hogy lássam a lányt. |
|
- Gyakorlatilag még mindig nálam laksz, mert egy-két melltartót és női ruhát mindig találok valahol - vontam meg a vállam. - Szóval, tápászkodj fel a kanapémról és rakd el. Örülj, hogy nem fizetettem veled a számla felét - nevettem fel.
Ne tévesszem meg, amit mondtam Tammynak, szeretem a húgomat és az életemet adnám ért. Meghalnék érte, az is biztos és tuti száz százalék. Csak imádtam piszkálni a drága húgicámat, mert akkor olyan aranyos tud lenni. Soha nem bántanám szándékosan, saját magamat verném meg, ha megtenném. Meg mást is. Ha bántani akarná valaki őket, akkor az én holttestemen keresztül kéne. Már Carrievel is így vagyok. - Aha, mintha lenne arra időm megint, hogy nőket forgassak az ágyban, persze - forgattam meg a szemeimet, amiről tudtam, hogy nem lát. Egy kicsit húzom a drága agyát, mielőtt kijelentem, hogy van valakim. Kezemet rá, hogy el fog ömleszteni kérdésekkel. - Basszus 26 éves vagyok! Mást buzeráljanak vele, örüljenek, hogy nem árasztottam el őket fiatalon huszonhat gyerekkel. Pedig, ahogy volt az akkori helyzet, szerintem fogadtak Ninával, hogy mikor állít be egy dühös egyedülálló kismama - sóhajtottam fel. Ja nem voltam arra az időszakomra a legbüszkébb, egyszerűen nem gondolkodtam és csináltam azt, ami éppen az eszembe jutott. - De-de - húztam a számat egy széles vigyorra. Tudtam, hogy ez fogja csinálni! Olyan cuki, amikor ezt csinálja! - Héhé, levegőt vegyél, azért! - nevettem fel. - Hát szerintem nem örülnél, ha minden részletet elmondanék - vakartam meg a tarkóm. - De mert a húgom vagy, elmondom, csak ne akadj ki, jó? Na szóval - fújtam ki a levegőt. - Több éve ismerem a lányt, segítek neki, mert elég szegény és van egy öccse is. Viszont ő ennek nem nagyon örült - ja, nem mondtam, hogy Carrie egy tolvaj. - Két hónapja viszont megváltozott a kapcsolatunk. Erdőben találkoztunk, de volt egy aprócska gondunk, vadászok jöttek. És persze hogy ezüst késsel támadtak rám - húztam fel a felsőm mutatva, hogy nem beszélek zöldeket. - Ne pánikolj! Élek, látod, nem? Megmentett engem, összevarrt engem. Találkozkadtunk és egyre jobban belé zúgtam, úgy, hogy nem is vettem észre! - nevettem fel.- Viszont mikor elmondtam, akkor el akart lökni magától, mert azt hitte, hogy árt nekem. Annyira fájt nekem, hogy még apuékhoz is elmentem. Csodálom, hogy nem mondták el neked. Vagy Gabbynak, aztán ő neked. Mindegy. Végül sikerült és itt vagyunk, együtt vele. Carrie a neve és ő a legtökéletesebb lány a világon - mosolyodtam el. |
Na igen, Anxo semmit sem változott, ahogyan szerencsére a kapcsolatunk sem. Továbbra is odavagyunk egymásért, bár ez így testvérek között kicsit furcsán hangzik. Mikor kijelentette, hogy érezzem magam otthon, csak elvigyorodtam. Mindig is ezt tettem, ugyanis régebben rengeteg időt töltöttem itt, talán volt, hogy többet, mint otthon. - De hát én itt vendég vagyok. - biggyesztettem le ajkaimat arra a kijelentésére vagyis inkább kisebb parancsára, hogy rakjam el magam után a cipőimet.
- Csak tessék..nekem elég a tea. - pillantottam rá és figyeltem, ahogyan készíti a nasit és a forró italomat. Eközben kérdésekkel halmoztam el, amire remélhetőleg választ is kapok majd. Ha már meglátogattam a legkedvesebb bátyámat - na meg az egyetlent is ugye - mondjon el mindent. - Mondjuk a nőkkel? - forgattam meg a szemeimet. Komolyan nehéz elhinni, hogy régebben egy szoknyavadász volt. Amióta nyomozó lett szinte azt is elfelejtette, hogy férfi.
- Mert aggódunk miattad..évek óta nincs barátnőd...szerinted? Te vagy a legöregebb hármunk közül..unokákra vágynak már.. - vigyorodtam el, ezt követően pedig meg is érkezett mellém, így követtem tekintetemel. A nagyképű megjegyzésére viszont nem mondtam semmit. Éppen nyúltam volna a bögre teámért, mikor meghallottam, hogy van valakije. Menetközben megállt a kezem, a szemeim pedig elkerekedtek.
- Ugye..nem jól hallottam?! - pillantottam rá bátyámra, majd csak hatalmas vigyorra húzódtak ajkaim. - Hé, ne tereld a témát..most nem én vagyok a lényeges..hanem te. Na kivele..mesélj! Ki a csaj? Ismerem? Hol találkoztatok? ...na és a legfontosabb mióta? - tettem fel sorra a kérdéseket és nagyon kíváncsi voltam minden egyes szaftos kis részletre. |
|
Persze hogy hiányzott Tammy, hiszen a húgom és a családomat mindig is fogom hiányolni. Még ha a jó drága anyám mindjárt azzal kezdi, miután bejelentettem, hogy szerelmes vagyok, már kérdezte, hogy mikor lesznek unokák. Azért álljon meg a menet, huszonhat éves vagyok, baszki van időm az ilyenekre. Vicces, hogy eredetileg úgy terveztem az életemet, hogy nem fogok megállapodni, mindig mindent a munkámnak szentelek. És itt vagyok szerelmes vagyok egy olyan lányba, akibe véletlenül se kellene az lennem. Viszont már leszarom. Vele akarok lenni. Áh, már el is felejtettem milyen ez. De az is biztos, hogy kurva jó érzés tud lenni.
- Biztos? Mondjuk te tudod nem én - vontam meg a vállam, majd figyeltem, ahogy beengedi magát és levágja magát a kanapémra. - Érezd magad otthon, Tammy. Nem mintha nem azt tennéd - vigyorogtam, amikor láttam, hogy rúgja le a cipő magáról - Az majd el teheted magad, után, köszi - mutattam rá a cipőkre. - Óh, még is? Készítek, de csak most az egyszer, csak is most. Ha megengeded n meg készítek magamnak egy szendvicset, amit te nem kapsz.
Persze, ha kért szó nélkül kezdtem el csinálni neki is. Közben azért feltettem a vizet, majd előkotortam, ami kell nekem.
- Szépen fogalmazol, de amúgy ja. Mással mivel foglalkozzak, hmm? - szóltam a konyhából, de nem kellett kiabálnom, hiszen a kanapé mellett volt a konyha, szinte. Ó, ha tudná, hogy van az életemben valaki. Szerintem nagyon kikérdezne engem, mint egy vallatáson. - Álljunk meg egy röpke pillanatra! Mikor változtál át te, anyuvá? Mert tisztára úgy hangzol, mint ő. Esetleg az nem fordult meg a fejedben, hogy nem akarok semmit? Amúgy köszönöm, de tudom, hogy jól nézek ki - majd szépen ráraktam a dolgokat egy tálcára, majd letettem azt az asztalra és leültem a kanapéra a húgom mellé. - Amúgy van valakim, ja. - húzva az agyát, inkább csak beleharaptam a szendvicsemben - De miért akarsz te tudni az én szerelmi életemről? Talán megint szerelmes vagy? |
Annyira jó volt végre újra látni Anxot. Pedig mennyi idő is telt el, hogy utoljára találkoztunk? Egy-két hét? De tényleg mintha már hónapok teltek volna el. Régebben sokkal többet találkoztunk és beszégettünk, mára viszont mind a hárman eléggé elfoglaltak lettünk. Anxo rengeteget dolgozik, szinte ismerkedni sincs ideje, pedig már igazán megérdemelne egy lányt. Ha így folytatja egyedül fog nyugdíjba menni. Gabbyt pedig lefoglalja az egyetem, pont mint engem. Najó, engem más is lefoglalt az utóbbi időben, az pedig Zane volt. De egyáltalán nem bánom, mert szeretek vele lenni. Most is iszonyatosan hiányzik, pedig csak pár nap telt el. Vajon ő is gondol rám?
- Nem, nem kérek semmit.. - engedtem el végül mosolyogva, miközben beljebb léptem és, mint aki otthon van ledobtam magam a kanapéra. - Bár..ha már így megkérdezted.. - vigyorodtam el, miközben lerugdostam magamról a cipőimet és felhúztam a lábaimat is. - Egy teát, köszönöm.. - jelentettem ki, miközben őt figyeltem.
- Na és miújság? Még mindig halálra dolgozod magad? - kérdeztem unottan, persze semmi bajom sem volt azzal ha doglzik, de néha igazán pihenhetne és gondolhatna magára is. - Családot kellene már alapítanod, nem gondolod? - vontam fel kérdőn a szemöldököm, majd csak egy sóhaj kiséretében fejemet hátradöntöttem és lehunytam a szemem. - Kereshetnél valami lányt végre..jóképű vagy, biztosan akadna mind a tíz ujjadra. - tettem még hozzá, de nem néztem rá. - Vagy.. - emeltem rá tekintetem.. - ..talán már van vakaki, akiről elfelejtettél a drága húgocskádnak mesélni? - kérdeztem egy vigyorral az arcomon, persze esélytelennek tartottam a dolgot, de azért reménykedtem benne, hogy megismert valakit. Örülnék, mert valaki gatyába rázná már végre őt is, végre lenne kivel kibeszélni Anxo piszkos ügyeit..na meg persze szeretném ha végre boldog lenne. |
|
Jó volt egy kis időt eltölteni Carrievel, bár mindkettőknek megvolt a saját gondja. Mi a faszért nem tölthetünk el egy, normális estét, aggodalom nélkül, azt nem tudom. De szerintem teljesen mindegy, hisz az a lényeg, hogy vele lehettem úgy, hogy nem tépjük le egymás fejét, állandóan. Hogy volt már ilyen? Nem tudom, talán még az erdős eset számít normális beszélgetésnek, ha annak nevezhessük. Persze, akkor is dumáltunk, amikor nem is tudta, hogy én vagyok az. Erről jut eszembe, hogy lassan el kéne mondanom, hogy mi is vagyok igazából vagyis is ki is. Halvány lila gőzöm sincs, hogy mi történne, viszont azt tudom, hogy nagyon kiakadna. Persze, teljesen megérteném, hiszen nem mindenki mondhatja el, hogy vérfarkas a pasija.
Nem is tudom, fogalmam sincs mióta nem beszéltem Tammyval vagy akár Gabbyval, de nem fogok panaszkodni felnőttek vagyok, mindhármunknak megvannak a saját problémái. Bár nincs kétség, hogy rohadtul hiányoznak nekem, hiszen még is a húgaimról van szó. Még, ha csak az apánk közös. Meglepetésemre Tammy hívott engem, hogy átjöhet-e hozzám. Nem mintha bánnám, de ha a fiú ügyeiről fog nekem beszélni, sok az esélye, hogy a falra mászok. Nem nőttem ki ezt az egészet, de már tudom, hogy milyenek a férfiak nagyja. Hiszen én is a szexet hajszoltam anno az egyetemen és voltak rosszabbak is, akikkel én spanoltam. Nem voltam normális, az tény. Szóval van miért okom kiakadni, de ha normálissal találkozik, nekem mindig oké. Kis idő telt el, de már valaki nyomogatta is a csengőm.
- Szegény, csengőnek traumát okoztok - morogtam, majd szépen ki is nyitottam az ajtót. Ki más lett volna ott, mint a drága húgicám? Annyira meglepett, hogy a nyakamba ugrott, hogy majdnem eldőltem- Szia, Tammy - nevettem. - Nekem is hiányoztál, de ne tégy engem süketté, oké? Meg fellökni. Mizujs, kérsz valamit? Végre van is valami a hűtőben, alleluja.
|
Alig telt el egy-két nap, hogy Zane-el újra együtt voltunk. Hihetetlen hogyan tudtam ennyi idő alatt ennyire beleszeretni valakibe. Bár igazából fogalmam sincs mi is lehet köztünk pontosan, hiszen eddig csak kétszer szexeltünk. Alig ismerjük még egymást, de én mindennél joban vágyom arra, hogy ez másképp legyen. Mindent szeretnék róla tudni, hol született, miért jött ide..a családjáról, a kedvenc dolgairól..mindent. Vajon én jelentek neki valamit? Vagy érez irántam valamit? Tényleg nem tudom..de csak remélni tudom, hogy nem csak egy egyszerű kaland voltam neki. Nekem ő annál sokkal többet jelent.
Éppen bátyámhoz tartottam, miközben ezek a gondolatok cikáztak a fejemben. Nagyon fel voltam dobva, mondhatni boldog is vagyok. Természetesen a férfi miatt, akit szeretek. Nem tudom, hogy Anxo mennyyire örülne annak, ha a pasi ügyeimmel zaklatnám, arra inkább ott van Gabby, bár ő mostanában eléggé elfoglalt. De majd mindent kiszedek belőle, nem menekül..Szóval visszatérve Anxora, mindig is féltett minket, ha netán megkörnyékezett egy fiú, elérte, hogy el is távolodjon tőlünk. Bár ez régebben volt..reméle kinőtt már ebből, hiszen felnőtt nő vagyok én is, és Gabby is.
Nem sokkal később már el is értem az épülethez, amiben bátyám lakott, és becsöngetve már nyílt is lent az ajtó. Csak gyors léptekkel a lifthez sétáltam és hatalmas mosollyal az arcomon benyomtam az emelet gombját. Persze mielőtt idejöttem volna, beszéltem vele..mert azért még sem akartam szó nélkül megjelenni. Nem mintha nem tettem volna még, de most feleslegesen nem akartam idejönni ha nincs is itthon.
Kiszállva a liftből a lakásához lépkedtem, majd ráakaszkodva a csengőre, addig nyomtam, míg ki nem nyílt az ajtó. Amint ez megtörtént a nyakába ugrottam. - Bátyóó.. - visítottam, de egy percre sem engedtem el. - Úgy hiányoztáál már.. |
Újabb bocsánatkérésére csak megcsóváltam a fejem. Semmi sem történt..valóban megijesztett kissé, de nem haragudtam rá miatta. Hiszen nem ő tehet róla..nem tudhatta, hogy ez fog történni. Hogy ezt fogja majd álmodni. De mintmár mondtam..örülök, hogy most itt vagyok vele, és segíthetek neki, már amennyire tudok. Következő szavai nagyon jól estek és melegség járta át a szívemet. Szeret, igen eddig is tudtam..de most, hogy ki is mondta..annyira boldog voltam. Legszívesebben szorosan hozzábújtam volna, de nem akartam, hogy a tea ráboruljon.
Annyira furcsa még ez nekem. Még mindig nem tudom elhinni, hogy Anxo az a személy, aki szeret. Akiért mindent megtennék..és ő is értem. Hihetetlen mennyi mindent kiválthat a szerelem az emberből. Csak továbbra is ülve mellette, figyeltem ahogyan kortyolgatja a teát. Kezem eközben a combjára csúszott és ott pihentettem, volt, hogy meg is simítottam.
- Pedig..nem tettem semmi különöset.. - mondtam egy halvány mosollyal az aromon. - Igen, jó lenne ha aludnál még.. - bólintottam helyeselve, majd miután letette a teát és visszabújt az ágyba, követtem és szorosan hozzábújtam. - Aludj csak..én itt leszek veled.. - súgtam, de mielőtt lehunytam volna én is a szemem, lágy csókot leheltem ajkaira.
- Jó éjt, Anxo..szép álmokat. - ezzel pedig lehunytam szemem, de még nem aludtam el azonnal. Lassan simogatni kezdtem, pont úgy mint az előbb, most viszont remélhetőleg segít is majd. Kicsivel később nyomott el engem is az álom..
[CARRIE & ANXO OFF] |
|
- Igen, csak egy álom... csak tudod, megijedtem. Sajnálom, hogy téged is megijesztettelek.
Ágh, tudom, tudom rengetegszer kérek bocsánatot, de úgy érzem, hogy most ezt kellett csinálnom. Ha mást nem is és átvette a gyerek énem a helyet. Tudtam, hogy Carrie mindent megtenne azért, hogy nekem jó legyen. És igen, én is megtenném ugyanezt és inkább én lennék, aki próbál életet önteni a másikba. Még mindig nagyszerű érzés volt, hogy itt van mellettem és próbál megnyugtatni. Nem azt mondom, hogy nem sikerül neki, sőt sikerül is neki, csak apránként megy ez. Bezzeg a szívverésem perceken belül úgy döntött, hogy ki akar ugrani.
- Én is szeretlek téged, Carrie - mosolyodtam el.
Hát, ha valaki anno, azt mondja nekem, hogy pár éven belül beleszeretek az én kis tolvajomba, nem nevettem volna, hanem inkább behúztam volna neki. És most itt vagyunk... támogatjuk egymást és boldogok vagyunk egymás mellett. Még mindig fura volt ez az egész nekem, mert na, egy ideig nem voltam senkibe se szerelmes. Nem panaszkodom, hiszen Carrie tényleg egy csodálatosabbnál csodálatosabb lány, aki a legjobbakat érdemli. Nem mondom, hogy én vagyok a legjobb, amit kaphatott, mert ugye, akkor le lennék hurrogva, hogy az egóm, akkora, mint a világ. De igyekszem neki mindent megadni, amit csak érdemel.
Nem akarta hallani a hálálkodásomat, pedig mennyiszer el tudnám mondani! Sehol nincs megírva, hogy feltétlenül kell szeretni a másikat. Sokan nem is képesek rá, még is itt van velem Carrie, aki nem hagyott ott a legrosszabb pillanatomban sem. És igen ezért nem tudok, nem hálás lenni. Lassan ittam a teát, még is csak meleg volt és lassan sikerült is meginnom.
- Igen, de ez is csak neked köszönhető - nyomtam az arcára egy puszit. - Nincs nagy kedvem, de muszáj nem? Úgyis kéne majd mennem dolgozni, hiszen csak aludni küldtek haza. - visszatettem az éjjeli szekrényre, majd visszafeküdtem az ágyra. - Szerintem, megint szempillantás alatt fogok elaludni. |
Csak lassan bólintottam, miközben megsimítottam az arcát. - Igen, az álmok általába mindig nagyon valóságosak..de csak egy álom. Ami nem történt meg és nem is fog..szóval kérlek ne gondolja már erre. - mosolyodtam el kedvesen, és remélhetőleg Anxonak sikerül feldolgoznia. Jól esett, hogy bízik bennem, ezt pedig onnan tudtam, hogy most is rám támaszkodik. Tudja, hogy mellette vagyok, ahogyan leszek is. Csak simogattam nyugtatásképpen, miközben itt-ott nyomtam egy puszit a fejére.
- Anxo..nincs mit köszönnöd. Ez csak természetes, hogy melletted vagyok..hiszen.. - itt kicsit megálltam, de aztán újra megszólaltam. - ..hiszen szeretlek. - mondtam halkan, majd csak elmosolyodtam. Életemben először szerelmes vagyok..és akármennyire furcsa érzés, egyben nagyon is jó. Boldog vagyok mellette és biztonságban is érzem magam. Azt, hogy nem akart egyedül maradni, pontosabban engem elengedni, részben meg is értem..hiszen félt engem. De másrészt csak a konyhába megyek..ahol nem eshet bajom. - Ne érezd annak..mindenkivel megtörténhet, hallod? - csókoltam meg újra, miközben kezemet az arcára helyeztem és megsimítottam azt. - Főleg ne mellettem.. - tettem még hozzá.
Miután Anxo átvette a pólót, elmentem, hogy elkészítsem a teát. Nem sokkal később elkészült, majd csak bevittem hozzá. Mikor hálálkodni kezdett, csak megcsóváltam a fejem, és kezemet óvatosan az ajkaira helyeztem. - Anxo..ne..ne mond ezt..én csak azt teszem, amit ugyanúgy te is megtennél értem. Hiszen ez a normális, nem? Szeretjük egymást..természetes, hogy melletted vagyok. - mondtam mosolyogva, majd csak közelebb csúsztam hozzá és átkarolva a nyakát magamhoz öleltem, de persze arra vigyáztam, hogy a teát, nem, hogy magára önti.
- Jobban érzed magad? - kérdeztem mosolyogva, miután kicsit eltávolodtam tőle. Ezután nem tudom mit is csináljunk..vagyis örülnék annak, ha visszafeküdne még kicsit aludni, de fogalmam sincs, hogy ő szeretne e. - Nem fekszel le..még egy kicsit? - kérdeztem, de tekintetem egy percre sem vettem le róla. |
- Igen... igen, csak egy álom, az volt. Csak olyan valóságos volt, minden ugyanúgy történt, mint múltkor... csak most... téged, téged is bántottak, azok a mocskok - óh, hogy bassza meg a sírás szélén álltam. Fáztam, mert tiszta víz volt a felsőm, ezért picit dideregve és a félelem miatt is, ezért csak még jobban bújtam Carriehez. Visszaadtam volna mindazt, amit most tett velem, de jelen pillanatban képtelen voltam rá. Viszont tudtam, valahogy visszaadom mindezt, amit most tesz értem. Bár még mindig szégyelltem magam és talán mindig. Úgy ismert engem eleinte, mint egy megtörhetetlen férfit, erre itt vagyok, összetörve. A kicsim szóra meglepődtem, de jól esett, ezért egy picit bátortalanul, de elmosolyodtam. - Köszönöm, hogy, hogy itt vagy.. itt vagy nekem és mellettem- suttogtam. Most csak ennyit tudtam tenni, hogy éreztessem volna, hogy hálás vagyok, hogy próbál megnyugtatni kisebb, nagyobb sikerrel. Tudom nem könnyű egy rémült embert, az én esetem, inkább farkast megnyugtatni. De az a lényeg, hogy igyekszik, nem? Legalábbis nekem ez volt a legfontosabb, meg az, hogy itt van mellettem. Annyira örültem, hogy most mellettem van, mert ha nem lett volna, szerintem még jobban elfogott volna engem a pánik. Jesszusom, nem is tudom mit tettem volna! Örülök, hogy hozzá tudok most bújni.
- Bízok benned - mosolyodtam el egy kicsit zavartan. - Tudom... tudom, csak nehéz elengedni téged... ezek után - sóhajtottam fel. Lassan meg tanulok beszélni, hát ez komolyan csodás. Csókját picit bátortalanul és esetlenül, de viszonoztam. Kérem vissza önmagamat, basszus már! Ez nem én vagyok, engem nem lehet így elbizonytalanítani. Áhj, faszom, utálom ezt a helyzetet, amiben vagyok! - De... de ez olyan kínos! - sóhajtottam fel. Ja, folytatódik a kis nyafogásom, bravó Anxo! Kíváncsian, néztem picit feltámaszkodva, hogy mit is csinál. Eh, örülök, hogy abban a szekrényben nem tartok semmi kínosat. Talált is egy pólót, de nem hagyta, hogy felüljek, ő húzott fel engem. - O-oké - bár nem kellet nagyon szamárkodnom, mert ebben is segített ő. Nem is kellett sokat várni, mire egy tiszta felső került rám. - Köszönöm szépen - mosolyodtam el egy picit bátrabban, megfogva a kezét. Bár nem örültem, hogy elment, de most nem vitatkoztam. Amíg távol volt, én a plafont bámultam és akaratlanul is visszaidéztem picit az emlékeket, de meg is ráztam a fejem, hogy ne gondoljak rá még véletlenül se. Viszont Carrie hamarosan visszaért. Én csak bólintottam egyet és mindent beletettem a teába, ami kell. Mézből picit sokat, mert na, édesszájú vagyok. Óvatosan a kezembe fogtam a csészét és lassan beleittam.
- Carrie, én olyan hálás vagyok.... |
Nagyon rossz volt őt így látni. Teljesen sokkot kapott attól az álomtól. Most már azt is megértem, miért nem akart lefeküdni. Ez történik vele minden egyes alkalommal, én pedig nem tudom mit is tehetnék. Ez bosszant a legjobban, hogy tehetetlen vagyok. Csak annyit tudok tenni, hogy megnyugtatom és elhihetem vele, hogy tényleg csak egy rossz álom volt, semmi több. Megleptek szavai, hogy ennyire valóságosnak hitte, és nem tagadom kicsit meg is ijesztett. Vajon engem is ennyire lesokkolt volna Anxo halála? Hát persze hogy igen. Sőt, lehet még jobban is kiakadnék..sose lehet tudni, de nem is akarom átélni mindezt.
- Igen, élek..az csak egy rossz álom volt..nem a valóság. Ne aggódj..itt vagyok melletted. És mindig itt is leszek.. - súgtam és csak remélni tudtam, hogy Anxo vgre kezd megnyugdni. A szíve még mindig hevesen vert, ahogyan tiszta víz is volt a felsője és maga a teste. Nem maradhat ebbe, még ha nincs is hideg..meg fog fázni.
- Tudom, Kicsim..tudom. - simogattam, eközben már feltűnt, hogy szívverése lassan kezd visszaállni a normál tempóba. Arra, hogy nem akar újra elaludni csak felsóhajtottam. Most mégis mit mondjak erre? Nem kérhetem, hogy de igenis aludjon. Hiszen egy felnőtt férfi, aki eltudja dönteni mit is akar. Viszont most az egészségét is kockáztatja. Az nem megoldás ha az álmok miatt nem alszik semmit. Talán a víz helyett más kellene..mondjuk egy nyugtató tea.
- Nem maradok el sokáig..hozok egy finom, forró teát. Rendben? Az majd segít kicsit megnyugodni.. - simítottam bele hajába, miközben alig hallhatóan újra sóhajtottam egyet. - Nem lesz semmi baj..itt vagyok veled. - tettem még hozzá, majd csak óvatosan eltoltam magamtól, de mielőtt kimásztam volna az ágyból, nyomtam egy gyengéd csókot az ajkaira. - Nincs okod bocsánatot kérni..érthető, hogy így reagálsz egy rossz álomra.. - mosolyodtam el halványan, majd csak felálltam. A szekrényéhez lépve kotorni kezdtem egy új pólóért, majd amint találtam egyet, visszamentem Anxohoz. Leültem az ágyára, és felhúztam ülő helyzetbe. - Vedd át a pólód..tiszta víz vagy.. - mondtam kedvesen, de közben segítettem nekii levenni a ruhadarabot. Most tényleg úgy éreztem magam, mint mikor az öcsémmel foglalkozom, ha éppen beteg. De persze ez egy cseppet sem zavart..Szóval amint lekerült róla a nedves felső, segítettem belebújni neki az újba.
- Sietek vissza.. - simítottam meg arcát, majd csak kisiettem és egyenesen a konyhába vettem az irányt, ahol előkotortam a teát és elkészítettem. Valami gyógynövényes tea volt, ami jót tesz majd a mostani állapotának. Mivel nem tudtam hogyan issza, csak tettem a tálcára még mézet és citromot is. Azért nem cukrot, mert úgy mondják..a méz is segít néhány dolgon. Remélhetőleg Anxo is szereti..
- Itt is vagyok.. - tettem le az éjjeliszekrényre a tálcát, majd csak leültem Anxo mellé az ágyra.. - Idd meg, jobban leszel tőle..hidd el. - mosolyodtam el kedvesen. |
[37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
