|
Témaindító hozzászólás
|
2016.08.06. 00:03 - |
 |
[29-10] [9-1]
Komolyan mondom, hogy az ital kezdett kiszállni belőlem vagy nem tudom... Esküszöm összezavarodtam. Mármint... Ajj, mindegy! Ezek után egy biztos, hogy szakítanom kell a menyasszonyommal... Vagyis az lenne a legcélszerűbb, de mégis mit mondjak neki? Hogy tálaljam? Lehet ő még ugyanúgy szerelemből szeret, és akkor gondok lesznek. Én meg a lelkébe nem akarok taposni!
Végül ezeket az agymenéseket is egyenesen a kukába vágtam. Nem fogok ezen görcsölni! Lesz ami lesz! Biztos van valami épkézláb normális megoldás valahol, amit valószínűleg nem épp ebben az állapotban fogok megtalálni.
- Részemről rendben! - mosolyogtam, amikor a fürdés mellett döntött.
Amíg megnyitotta a csapot, én nyeltem egy nagyot, és igyekeztem lenyugtatni magam. Basszus, hogy is jutottunk el odáig, hogy kiverjük egymásnak heves csókok közepette?
Amint tele lett a kád jó meleg vízzel én is csatlakoztam hozzá, viszont ahogy magához húzott.. Ajaj, erre nem gondoltam! Mindenesetre csak sóhajtottam egyet, és inkább élveztem közelségét.
- Én már most... kiégek magamon - nevettem el magam zavartan. - Ahhoz képest, hogy azt mondtam nem csalom meg, és nem... - végül legyintettem egyet. - Amúgy én is így vagyok ezzel - válaszoltam helyeslően, amikor tovább folytatta beszédét. Mámint azt, amit a nőkről gondolt.
A meleg víznek köszönhetően egyre jobban nyomott el az álom, és észre sem vettem, hogy egy idő után Asher mellkasának döntöttem fejemet, és lehunyt pillákkal bóbiskoltam.
Végül csak az térített észhez - körülbelül jó pár perc, khm 10-20 perc múlva -, hogy kihűlt a víz a fenébe mi meg itt szunyókálunk egymás karjaiban. Mi a fasz?!
Kimásztam a kádból, majd óvatosan megböktem a vállát, esetleg megpocsoltam az arcát, hogy ne itt aludjon már el! Amint ez meg volt adtam neki göncöt, amiben aludhatott... És ha már... Öhm, idilli a hangulat... Öhm, felajánlottam - még ha kissé össze-visszamakogva kiégésem miatt -, hogy velem is aludhat.
Ha belement, akkor a szobában tértünk nyugovóra, ha nem akkor a vendégszobába vezettem be. Egy valami biztos volt, hogy nem semmi találkozó volt, és az elején gondolni nem mertem volna ezt az egészet!
[NOEL & ASHER OFF] |
Az értetlenkedésére csak ingattam a fejemet. Jesszusom, kivertük egymásnak, szerintem ez után lazán belefér a közös fürdés úgy vélem. Mármint na, szerintem logikus csak ez? Így csak sóhajtottam egyet mondva:
- Hát ha egyedül akarsz, nekem az se gond... - mégis mit mondhatnék. Tényleg nem csinálok belőle ügyet, ha neki az esetleg túl intim vagy ilyesmi. A kapott zsebkendővel nagyjából leszedtem magamról a spermát és követtem őt a fürdőbe, bár a kanapéról kicsit nehéz volt a felállás. Bezzeg vízszintesbe nemrég nem volt azzal gond basszus...ah mindegy!
A kérdésére a fürdőben kicsit pislogtam főleg, hogy zavartan tette mindezt. Őőőő...mivan?! Jaah, hogy a fürdés. Kicsit elgondolkoztam végül a kád felé vettem az irányt és megnyitottam a fürdővizet mondva:
- Szerintem fürödjünk... - egy kicsit vontatott lehettem az biztos. Nem vállalok felelősséget azért ha bealszom a kád vízben. A zuhanyhoz nem lett volna erőm, hogy álljak alatta. Nemsokára meg is tellett a kád vízzel, így könnyedén lehámoztam magamról az alsót és már csobbantam is. Ha csatlakozott hozzám Noel akkor magamhoz húztam, hogy ne csipogjon meg legyen zavarban annyira. Eleve ő kezdeményezte az egészet így elég furcsán veszi ki magát a dolog.
- Amúgy lehet ki fogok égni magamon reggel, de ettől függetlenül nem bántam meg, sőt... - lehúnytam a szemeimet - ...jobban élveztem mint eddig bárrmit nőkkel. Persze tudom jól, hogy más pasikat nem néznék meg úgy meg a többi - sóhajtottam picit. Ismerem magamat tudom, hogyha esetleg lemennék egy melegbárba biztosan nem nézném a többi faszt. Mert tudom jól, hogy azoknak is színlelnem kell meg a többi. Viszont Noelnél nem kell ezt tennem és valójában ez nagyon felszabadító érzés, ráadásul még ott van az is, hogy ő meg ugye rendőr meg a többi szóval van egy kis veszélye is a dolognak. Valószínűleg ez is nagyon vonz, így tényleg nem is érdekel már, hogy pasi csak az, hogy nagyon élvezem a társaságát és hát...tudja mitől döglik a légy...vagyis én. Remélhetőleg most már megnyugszik és nem lesz gond, mert hát na... |
(+18)
Olykor éreztem, hogy megrendül, de a végére csak elengedte magát. Elhiszem, hogy fura neki, mert elsőre nekem is az volt. Arról meg nem tehetek, hogy letámadta számat, és elvesztettem maradék józaneszemet, és jelenleg épp kiverem neki.
Kezemmel végig egy lassan gyorsuló tempót diktáltam, ami által tökéletesen eltaláltam ritmusát. Nyögései számomra legalábbis ezt sugallták. Azzal viszont nem számoltam, hogy ő is lépni fog ismételten. Ahogy benyúlt boxerembe felnyögtem az érzésre, és megremegtem már a fene se tudja, hogy hanyadjára. Addig csináltuk egymás kényeztetését, amire teljes összhang állt be. Azon nem lepődtem, ám meg ezek után, hogy Asher hamarább elment, mint én... Azt gondoltam, hogy ezek után hoppon maradok, de nem! Folytatta ugyanúgy nekem, aminek meg is lett az eredménye elég rendesen. Egy hangosabb, hosszabb nyögés kíséretében mentem el.
Lehunyt szemekkel élveztem a rám törő hullámot, majd amikor valamennyire magamhoz tértem, csak akkor szólaltam meg.
- Fürdünk? - pillogtam értetlenül rá. - Mármint mi? Egyszerre? - értetlenkedtem.
Hátna, meglepődtem ezen is. Értem én, hogy sperma meg minden, de na... Szoknom kell, hogy Asher végülis... Meleg? Eddig úgy néz ki, hogy igen, amit igazából nem bánok, sőt... Észveszejtő volt ez a bő félóra, esetleg egy.
Lemásztam róla, és azért a kávézóasztalról elvettem egy-egy zsebkendőt. Ashernek is adtam, majd nagyjából leszedtem magamról az ondót.
- Amúgy... - köszörültem meg a torkom, és fejemmel biccentettem a fürdő felé. - ...mehetünk, persze - válaszoltam végül egy kis fáziskéséssel.
Felálltam nehézkesen, hisz valamelyest még az ital és az orgazmus hatása alatt voltam. Ezután megindultam Asherrel az oldalom a fürdőbe. Beérve a helyiségbe már le is kaptam magaról a nadrágot, de egyelőre a boxert fent hagytam.
Lehetett végülis választani... Lehetett zuhany, illetve fürdőzés. Igaz, nekem külön van zuhanyzó meg kád... Pontosabban sarokkád. Jelenleg fogalmam sincs, hogy mit tervez... Vagy épp mit szeretne.
- Mi legyen? - néztem rá mosolyogva, és picit zavartan.
Kezdtem totálisan kiakadni magamon. Már nem voltam olyan állapotban, hogy megrakjam, de mégis... Valahogy az a kép... Az az arc, amikor elment nem ment ki a fejemből. Egész életemben kísérteni fog, és emiatt fogok bekattanni esküszöm! |
/+18
Mit ne mondjak örültem, hogy jól csinálom a dolgomat mert pasival még ugye sosem volt dolgom. De az, hogy Noel szépen remeg az érintéseim alatt úgy vélem elég nagy sikerélmény. Pláne, hogy áll már neki egy ideje mint a cövek. A nyögése viszont nagyon beindító volt és valószínűleg az enyém is, mert az után még inkább szenvedélyesebb lett. Sejtettem, hogy szűkös már neki a nadrágja, de azért egy pillanatra megijedtem, hogy be akarja nekem rakni. Ennyire még nem vagyok bevállalós cseszem! Részegség ide vagy oda ettől reggel mindenképp ki fogok égni, ismerve magamat. Ha még helyre is tenne istenesen akkor meg...gőzöm sincs mi lenne reggel, de biztos égne a pofám rendesen.
Azért örültem neki, hogy ezt a szívességet nekem is megtette, mert bizony kezdett kényelmetlen lenni a gatya nálam is. Bár sejtettem, hogy nem jószívűségből csinálta mindezt, de hirtelen érintett, hogy lazán benyúlt a boxerom alá és el is kezdte nekem kiverni...de még hogy! Eskü még ezt is jobban csinálta mint eddig bármelyik nő akivel dolgom volt. Basszus, azt hiszem menthetetlenül lemondok a nőkről, de csak pasik felé nem nyitok az biztos, maximum csakis Noel felé. Nem sok időm volt baromságokon gondolkozni, hiszen inkább hevesen viszonoztam a csókját finom a hajába túrva kicsit a tarkóját is masszírozva.
Idővel elég szépen rám jött a remegés, mert rohadt jól esett az egész, illetve közel voltam már ahhoz, hogy elmenjek basszus. Bár a gatyámba nem kéne, így a pólómat azért felhúztam, hogy inkább a hasamra menjen majd az áldás. Szerencse, hogy ezt megtettem, mert nem sokkal később már el is találta a tökéletes ritmust mire már kiszakadt belőlem nem egy nyögés. Rendesen végigfutott a gerincemen az édes bizsergés már ettől az egésztől és félig lecsukott pilláim közt láttam, hogy gyönyörködik a látványban ami csak még jobban beindított. Viszont még annyira nem akartam elérni a csúcsot, jobb így egy ideig a kapuban táncolni, így ösztönösen én is benyúltam a boxera alá és viszonoztam a szívességét. Bár eleinte csak játszadoztam vele, a hüvelykujjamal finoman köröztem a makkjánál. Meglepő módon elég könnyen túlléptem azon, hogy basszus egy férfi nemiszervet markolászok, de igazából a sajátomat is szoktam szóval...meg így a nagy hévben nem hiszem, hogy tudtam volna épkézláb gondolatokat összeszedni. Persze ennyivel nem elégedtem meg, hiszen azért hallani akartam még tőle pár édes nyögést tőle, így én is elkezdtem neki eleinte lassú tempóban kiverni, később pedig már szinte szinkronban toltam vele a ritmust.
Sajnos vagy nem sajnos, de végül csak elértem előbb a csúcsot ami igazából nem csoda basszus. Felnyögtem egy nagyot az érzésre és végigfutott az egész testemen a remegés az érzés miatt, még a kezeim is cseszem. Na erre nem gondoltam volna, hogy ez ilyen jó lesz. Ziháltam rendesen és később kaptam észbe, hogy hoppá azért nekem is van még egy kis dolgom, így folytattam tovább a kényeztetését ugyanabban a tempóban aminek nemsokára meg is lett az eredménye. Legalább én is gyönyörködhettem a látványában. Hagytam azért, hogy a tenyerembe élvezzen, bár ő könnyen vált majd ruhát. Én annyira nem.
Akár itt a kanapén is simán bealudtam volna perpill, de tudtam jól, hogy nem ártana egy kis fürdés, vagy minimum egy zuhanyzás. Így rekedtesen csak kinyögtem valamit:
- Fürdünk egyet? - nem kell aggódnia ott közben tudunk beszélni csak hát na, tényleg nem ártana megmozdulni, mert ha ránk szárad a sok sperma akkor bizony szar lesz levakarni magunkról. |
(+18)
Kérdésemre Asher nyomban válaszolt is, ami egyből jobban motivált. Folytattam is tovább a dolgokat ugyanolyan szenvedéllyel, mint eddig. Azért ettől függetlenül piásan vagy nem piásan, mégis csak kíváncsi lettem volna, hogy mi járhat most a fejében... Mik cikázhatnak. Lehet, hogy valóban nincs semmi, és inkább csak élvezi az egész szituációt? Nekem is ezt kéne! Talán ezért is nyomtam el a megannyi kérdést, választ és gondolatot elmémben.
Ahogy farkára tértem ki már csókunkba is nyögött, ami elégedettséggel töltött el a lelkem mélyén. Ám amint elengedtem karját már Asher is kényeztetni kezdett. Megremegtem, ahogy oldamat, mellkasomat és hasamat karmolgatta. Istenem mennyire jó, főleg az, amikor hátamra is kitért. Most én nyögtem egyet halkan, és kiélveztem, ahogy hirtelen végigfutott gerincem mentén az édes remegés. Esküszöm, ha így megy tovább a gatyámba fogok élvezni, ami rám nézve ciki! Ám, hogy még jobban fokozza partnerem a helyzetet már nyakamat birtokba is vette forró, puha ajkaival. Még a vak is látta volna, hogy erre az érzésre mennyire megremegtem. Izmaim elég rendesen görcsbe rándultak, majd elernyedtek.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire tovább fog még haladni... Már a combomnál járt, és farkam erre végképp felállt. Kénytelen voltam lent kigombolni és cipzározni a nadrágom, mert cseszett szűkös volt... De nem akartam megrakni őt... Nem, azért ennyire meggondolatlan talán még nem vagyok! Jó esetben ezen is ki fog akadni, ámbár valamit megakartam tenni mindenek előtt... Perverz fantáziámat csupán ezzel is kielégíteném!
Végül Asher gatyáját szintúgy kezelésbe vettem. Kigomboltam, majd lehúztam sliccét. Nem bírtam már magammal, és kezemmel boxere alá férkőztem. Közben picit átvéve megint az irányítást megcsókoltam őt vadul.
Ezzel párhuzamosan, viszont eljött a kézimunka ideje. Rámarkoltam merev férfiasságára, és fel-lehúztam kezem. Eleinte lassú, lágy tempót diktáltam neki, és mindvégig csókolta őt, ahol csak értem őt. Annyira léptem volna még tovább, de tudtam annyira megállj-t parancsolni, hogy ne tegyem be neki.. Pedig egy hajszál választott el tőle!
A levegőhiány beálltával eltávolodtam kis időre Ashertől, de kezem ugyanúgy mozgott tagján. Szemügyre vettem, ahogy egyre jobban keríti hatalmában az orgazmusa hulláma... Ahogy egyre jobban hajszolom felém. Egyszerűen minden pénzt megért nyögése, sóhaja és maga a látvány. Esküszöm ritkán láttam ennyire beindító és egyben vonzó látványt... Talán még a barátom, akivel hasonló helyzetben voltam. Istenem, azthittem akkoris, hogy menten elfolyok az arcától, amikor végre kivertem neki istenesen. Ismét ezt éreztem, mint egykor nála. Lehet, hogy nőkkel volt leginkább dolgom, és velük sincs semmi bajom, de mégis.. Az én szívem inkább a férfiak felé húz... |
Amint megcsókoltam szerencsére már nem járt a szája. Piásan jobb is ha nem kattog hülyeségeken, majd józanul eldönti, hogy mégis mit akar. Ez igaz rám is, mert biztos vagyok benne, hogy reggel maximálisan ki fogok égni magamon. Bár ettől függetlenül nem fogom meggondolni magamat ezzel kapcsolatban, mert tényleg élvezem a helyzetet végre valahára. Már mióta erre vágytam basszus! Belenyögtem kicsit a nyelvjátékba, ahogy végre észbekapott és kicsit heves is lett. Bár azon meglepődtem, hogy már le is lettem teperve. Ó, valakinek nagy hiánya van amit még az asszony se tudott kielégíteni rendesen...
Bár lazán kiszabadulhattam volna a "bilincséből" ahogy lefogott, de nem tettem mert izgató is volt a szituáció, meg nem akartam elrontani a kis szórakozását. Úgysem menekülök már innen, illetve bemosni se fogok neki szóval megnyugodhat. Bízom benne azért, bár a fene se tudja miért. Eleve totál kretén vagyok, hogy egy rendőrrel kavargok aki simán le is csukhat ha úgy áll fel neki és előre akarja lendíteni a karrierjét. Mégis talán pont ez a veszély ami vonz, illetve az, hogy totál más jellem mint én, na meg el tud viselni.
A kérdésére csak rekedtesen megszólaltam:
- Ne aggódj rohadtul jól csinálod - és már fel is nyögtem egy kicsit férfiasan, hiszen újból letámadott. Komolyan, eddig sokkal jobban csinálja mint bármelyik nő. Azok ha próbáltak is dominálni, nos elég szarul jött össze nekik, így hamar át kellett vennem az irányító szerepet. Egyszerűen minden érintése lázba hozott de annyira, hogy nem is tudtam gondolni arra, hogy ez vajon normális-e. Már éppen gondoltam rá, hogy szabadulok innen, de ekkor engedte el a karomat, persze nem jó szándékból csak azért, hogy teljesen más helyen is kényeztethessen. Felnyögni rendesen nem tudtam, így megint csak a csókba tudtam, ráadásul finoman meg is remegtem ahogy végre lágyan rámarkolt a farkamra és még finoman masszírozta is.
Természetesen nem helyeztem kényelembe magamat, ha már végre szabadok a kezeim, inkább az oldalát, majd a mellkasát karmolgattam finoman. Persze azért ügyeltem rá, hogy ne okozzak neki fájdalmat és másnap reggel piros csíkokat. Ennyivel nem értem be ez egyértelmű, így a csókot lassan megszakítottam és inkább a nyakához kalandoztam. Nem terveztem megjelölni, ami eleve egy kicsit fájdalmas is. Inkább lágyan csókoltam a bőrét meg finoman rászívtam. Persze azért van fogalmam róla, hogy kell jól csinálni ezt. Szerintem nincs nagy különbség ebben ha férfit ha nőt veszünk. Illetve úgyis szól ha ezt nem akarja, meg látszódni fog rajta, hogy ha esetleg nem élvezi. Akkor értelemszerűen abbahagyom. Nyakcsók közben már a combjaimra tereltem az érintéseimet, a szívásnál meg már inkább a belső combjaira, hogy még jobban izgalomba jöjjön ő is. Nem igazán gondolkoztam, igazából csak ösztönösen cselekedtem és úgy csináltam ahogy én is szeretem. Azzal csak nem lőhetek félre nemde?! |
- Nem igazán lesz más választásom... Muszáj leszek vele szakítani... Habár lehet... Egyelőre fontolóra veszem. Egyszerűen... Zavaros minden! - fogtam meg a fejem tanácstalanul.
Ittasan meg főleg zavaros minden! Még a gondolataim is olyanok, mintha a valóságban vezetnék ittasan vagy pusztán mennék. Eleinte egyenesen előre haladok, de a végére vagy árokban vagy az erdőközepén vagy a fene se tudja, hogy hová lyukadok ki. Egy biztos, hogy nem a jó útra és nem a legértelmesebb gondolatok futnak végig agyamon.
- Hát Istenem... - morogtam orrom alatt. - Legjobbkor jöttél te is! - folytattam ezzel a morgolódásom.
Ekkor jött a részemről a mentegetőzés, de amikor kinyögte ismételten, hogy már nem húzna be nekem csak fejem ingattam meg. Ejj, nem gondoltam, hogy elfogadja... Mármint a kiakadásra értettem.
- Akkor megnyugodtam - sóhajtottam fel megkönnyebülten.
Nem sejtettem, hogy Asher fel fogja velem venni a szemkontaktust. Viszont az is feltűnt, mintha próbálna belém látni, esetleg elemezgetni.
Legmeglepőbb módon lágyan, lassan magához húzott, majd megcsókolt. Mi a fene?! Eleinte nem tudtam mit reagálni, mert mindenre számítottam csak erre nem! Amint hajamba is beletúrt lehunytam szemeimet, és elmélyítettem én is a pillanatot.
Most már agyam teljesen kikapcsolt. Nem is maradt tere az ösztöneim mellett. Megadtam magam az alkoholnak és a vágyaimnak.
Nem is kellett több, hogy leteperjem Ashert, és felé kerekedjek. Ugyanúgy csókoltam újra és újra, hogy kellő levegőhöz jussunk. Egyik kezemmel feje fölött lefogtam erősebben karját, hogy mégha akarna se tudjon menekülni. Most már az enyém!
Ajkairól fokozatosan nyakához tértem ki, és ott csókolta végig szenvedélyesen. Szabad kezemmel eközben már felsője alatt kalandoztam. Simogattam hasát, és oldalát. Eközben nyakáról álla alá tévedtem, és ott csókoltam tovább. Felsője pedig kínzó lassúsággal lekerült róla, és csak ekkor hagytam picit félbe nyakának és állának ostromát.
- Jó amit csinálok? - tettem fel kérdésem rekedtesen, de már le is támadtam mellkasát.
Természetesen, ha ellenkezik elengedem... Nem folytatom! De a csókja eléggé felspannolt mitagadás! Már az is kegyetlenül megmozgatta a fantáziám, és nem véletlen, hogy borult nálam az érzelmi bili. Minden porcikám vágyik rá... Lehet a rossz szex az oka. Úgy lefeküdnék végre valakivel, aki mindenhogy lázba hoz! Eddig Asher tűnik a tökéletes partnernek... Erről én nem tehetek!
Végül karját elengedtem, hogy azzal a kezemmel máshova vándoroljak. Még mielőtt felnyöghetett volna az édes érzéstől... Én megcsókoltam ismételten szenvedélyesen. Lágyan rámarkoltam farkára, és masszíroztam is a nadrágon keresztül. Basszuskulcs, nekem már kezd elég szűkös lenni lent... És ahogy tapasztalom - remélhetőleg - ez Ashernél sincs másképp! |
Felvontam a szemöldökömet a meleges egyéjszakára. Hát nem tudom, hogy azok milyenek lehetnek. Mármint azért ha seggbe raknak az fájdalmasabb nem? Jó inkább nem gondolok tovább bele, így is elég, hogy smároltam vele és basszus rohadtul élveztem. Szóval no comment részemről, egyenlőre még csak a felszínt vakarászom ilyen téren. Főleg ittasan. A megcsalásra csak sóhajtottam:
- Ha semmi értelme egy kapcsolatnak akkor érdemes lezárni mitsem a másikat a háta mögött megcsalni úgy vélem. Bár könnyű nekem a pofázás úgy, hogy nekem nem volt - vontam vállat a végére. Tovább szerencsére a faterjáról nem volt szó. Valószínűleg el is gondolkozhatott rajta, így nem is zavartam inkább. Valszeg így is tudja azt amit nemrég kijelentettem. Általában az emberek ezzel tisztában szoktak lenni, csak nehéz bevallani maguknak, esetleg másoknak.
Mikor totálisan zavarba jött a cukkolódásom miatt majdnem elnevettem magam rajta. Ne már ennyire azért csak nem volt vészes! Csak elvigyorogtam magamat, ahogy kijelentette, hogy a lényeget megjegyeztem:
- Nehéz volt nem megjegyezni ezt a kulcsfontosságú infót - emeltem fel a kezeimet megadóan. Könyörgöm, ki nem akadt volna fenn rajta?! Eléggé kiégetős dolog úgy vélem, főleg utólag megtudni. Bár akkor abban a pillanatban is ütős lett volna ezt aláírom. A mentegetőzésére csak morogtam:
- Basszus, csak először akartam neked bemosni, másodjára már egyáltalán nem... - forgattam meg a szemeimet. Ezzel csak azt akartam sugallni, hogy ennyire azért ne fosson már tőlem. Mondtam, hogy jól smárolt nem? Asszem ezt kijelentettem, vagy mégsem? Hűű...eléggé bennem van a pia az biztos. Kész csoda, hogy nem kerültünk árokba, bár az inkább a rutinomnak köszönhető.
Leültem énis lazán ledobva a kanapé háttámlájára a bőrdzsekimet, ha már egyszer úgyis vendég vagyok meg amúgyis már betörtem egyszer ide, így vágom a dolgokat. Csak pislogtam nagyokat, mikor ő lazán levette már a pólóját is. Okééé...azt hiszem a piától melege van azért is csinálja ezt. Hűvös van már azért ilyenkor és még nincsen fűtésszezon.
A folyamatosan lassuló beszéde pedig megerősített abban, hogy tényleg fullosan van. Basszus még jobb is, hogy én vezettem pedig ittam rendesen. Ha rajta múlott volna már rég az ibolyákat szagolgatnánk. Viszont kiakasztott nagyon, hogy ennyire zavarban van de a pupillái meg olyan tágak a vágytól, hogy simán kinéz egy elcseszett drogosnak. Úgy tűnik nem én vagyok az egyedüli aki az alkoholtól eléggé kanos lesz. Jólvan, nem érdekel már jelen pillanatban, én akkoris többet akarok a jó csókjából! Leszarom már, hogy bi vagyok vagy akármi, nem gondolkozom rajta hiszen totálisan felesleges. Magamhoz húztam finoman és meg is csókoltam először lágyan majd később a hajába is beletúrtam, hogy elmélyítsem a csókot. Félreértés ne essék, nem gondoltam csajra meg ilyen szarságok, csak rá, meg arra, hogy eddig jobban csókolt bárkinél akivel találkoztam egyéjszakáim folyamán. |
- Khm, melegeknél is lehet egyéjszaka - ingattam fejem. - De tudom milyen. Sokáig én is egyik nőről a másikra mentem - vontam vállat. - Már megint kezdek lassan azon a szinten lenni... Ha tudnád hányszor megfordult a fejemben a megcsalás - forgattam meg szemeim.
Apámmal kapcsolatos megállapításaira felsóhajtottam bosszúsan. Valóban, már én is reménytelennek találom, hogy egyszer elismerjen. Mindenesetre magammal szemben még mindig óriásiak az elvárásaim, amik még mindig apámhoz köthető... Fogalmam sincs, hogy mikor fogom lazábban venni az életem. Jelenleg minden olyan görcsösnek tűnik, de amikor Asherrel vagyok, akkor felszabadultabbnak érzem magam. Nem ismerem még kellően ezt aláírom, de van benne valami, ami megmozgat és nem csak az ágyéktáji agyamat. Talán az vonz, hogy tudom az ellenségem hivatalosan? Oké, pocsékul fogalmaztam, viszont a lényeg egy és ugyanaz.
Gondolataim tömkelegéből cukkolódása rántott vissza a jelenbe. Zavartan pillogtam rá, és picit zavarba is jöttem. Eleve a töménytől ki volt virulva az arcom valamelyest, de most már még jobban. Lehet még a fülem hegye is vörösben pompázott.
Végül átadtam a terepet Ashernek, és hagytam, hogy vezessen. Kisebb zökkenőkkel, de megérkeztünk hozzám, és jött is a részemről a visszacukkolás.
- Látom a lényeget megjegyezted - húztam féloldalas mosolyt arcomra. - Végén félreértem! - huppantam le a kanapéra. - Áááá, nem kell szérbarmolni ezért az arcom! - egyből mentegetőztem kicsit. - Vicc volt! - egyelőre nem tudom, hogy miként is viszonyulhatnék hozzá.
Miközben a kanapén ültem addig levettem magamról a kabatát, majd pillanatokon belül a felsőt is levettem magamról. Lehet nem épp itt kellett volna elkezdeni vetkőzni, de beállva minden másabb!
- Elmegyek fürdeni... Legalábbis nem ártana! Hátha helyre rázna - kuncogtam, és nyújtóztam egyet. - Gyors leszek, szóval ha gondolod te is igénybe veheted - magyaráztam kicsit hadarva, de ahogy tekintetem a férfira terelődött annál inkább lassultam le a beszédet illetően. - Utána megmutatom a vendégszobát és... - pillantottam fel szemeibe.
Basszuskulcs! Mi a francért kezdtem vetkőzni? Oké, csináltam már ilyet férfi előtt, viszont... Akkor nem voltam ittas és ennyire kanos! Részegen az agyam másképp működik, és eszméletlenül meggondolatlan húzás volt a részemről! Ki vagyok teljesen magamon akadva, és a legrosszabb, hogy annyira megcsókolnám Ashert... Annyira tovább tudnék menni, de megfogadtam, hogy nem... És nem! Nem lesz semmi sem... Ám most hatalmas a késztetés, és lehet ebben a szent minutumban fogom megszegni a magamnak tett ígéretet! |
Végighallgatva a történetét magamban odaáig jutottam, hogy igazából nekem egész jó gyerekkorom volt. Akik befogadtak tök jól neveltek fel, csak valójában nem ők voltak a vérszerinti szüleim. Elég durva volt mikor ezt közölték velem. Azt hittem hirtelen elkap a pánikroham. Majdnem így volt, helyette inkább mégis furcsa fásultság lett rajtam úrrá. Igazából sejtettem, de arra nem gondoltam volna, hogy tényleg így lenne. Mindig csak elhessegettem azt a furcsa érzést, hogy én igazából nem oda tartozom. Erre mégis...
Nem az, szeretem őket tényleg, csak mióta ezt a tényt tudom azóta minden más és zavaros, úgy ahogy én is most. Persze küldök nekik pénzt, hogy segítsem őket anyagilag, meg néha pár hívást is megeresztek feléjük, de nem olyan már mint régen. Talán sosem lesz az.
- Én még nem jutottam el addig, hogy undorodjak magamtól emiatt. Viszont a sok egyéjszaka ezt már megtette velem, lehet talán azért... - tűnődtem el - ...de nálad nem meglepő ez, hiszen hiába próbálsz bizonyítani igazából semmit sem értél el apád szemében, ami elég nagy frusztráció.
Ennyi volt egyenlőre a pszichológiai elemzés részemről. Nem vagyok én pszichomókus, legalábbis hivatásos semmiképp sem. Oké, hogy tanultam és néha poén, hogy tudom előre az emberek lépéseit. Főleg azokat amelyek érzelmi eredetűek. Viszont magamat most jelen pillanatban az istenért se tudnám megfejteni az hótziher. Basszus!
Valamennyire azért megnyugtatott a tudat, hogy ő is élvezte a csókot. Mivan? Miért örülök én ennek? Hiszen undorodnom kéne magamtól, de mégis hülyeség hazudnom magamnak, én is rohadtul élveztem. Sorra égek ki már magamon, de segáz. Egyenlőre ezt a mondatát még nem kommentáltam. Mármint nah eleve nem szoktam sokat beszélni az érzelmeimről, pláne így, hogy rohadtul zavarosak.
Bólintottam a hazamenetelre, de azért vigyorogtam cukkolódva:
- Na ilyen se volt még, hogy egy rendőrt viszek haza aki full ittas... - hát kérem. Én részegen simán tudok vezetni, legalábbis jóval vállalhatóbb mint az átlag részeg lavírozás. Persze ez nem véletlen, még fiatal koromban sok ferde este volt. Hiába bízták rám a sofőr szerepét én mindig lehúztam jó pár piát mert csakazért is inni fogok nem érdekel alapon. Folyamatosan belerázódtam ebbe, így ez már meg se kottyan nekem. A kicsinálásra csak összeráncoltam a szemöldökömet. Árokba nem fogok hajtani, öngyilkosságot pedig rohadtul nem tervezek basszus. Na mindegy, ráhagyom. Ha marasztalni akar ám legyen. Húzzunk a picsába! Fizetés után már kocsiba is pattantunk ami számomra megint furcsa volt. Mármint nem az, hanem vezetés közben idióta érzések jöttek elő. Mintha többre vágynék. Basszus, totál hülye vagyok. A piára nem akarom fogni mert baromság, de mégis...
Megérkezvén a lakásába csak vigyorogtam a kérdésére:
- Ó, ha nagyon akarod megint betörhetek és szarrá lopkodhatom. Ha nagy mákom van ismét akkor toppanok be mikor könnyítesz magadon - ó, igen csak emlékeztetem rá, hogy bizony emlékszem erre is. Egyszerűen nem lehetett kihagyni basszus. Magas volt a labda. |
- Hát, mondani könnyű, de ha olyan egyént kapok, mint te... Lehet nem lesz nagy dolog valóban! - sóhajtottam fel, és nem bántásképp mondtam. Tényleg kihozta belőlem eleinte az állatot.
Lehet kicsit feltűnően vizsgáltam a külsejét, de nem mukkant meg. Pedig már kezdtem tartani attól, hogy beszól valamit, és egyből felhúzza az agyamat... Az agyvízem meg felforr a fenébe.
- Szerintem sincs lejjebb ez a létra - kuncogtam. - De ha nem lennének olyanok, mint te nem lenne munkám - vigyorogtam.
Nem hittem volna, hogy el fogja magát nevetni a reakciómon. Amúgy a nevetése kifejezetten aranyos volt...Csak kárhogy kissé szenvedősre sikeredett. Néha amúgy megrémülök magamtól, hogy olykor mennyire vonzódom a saját nememhez. Nem tudom meddig fog menni a titkolózás... Félek, hogy egyszer olyat teszek, amivel mindent, amit eddig felépítetetm lerombolom.
- Mindenki jobban jár! - erősítettem meg Ashert kijelentésében, de nem gúnyosan... Inkább szórakozottan.
Nem erősködtem, hogy maradjon... Egyáltalán nem marasztaltam. Egyáltalán miért tenném egy életveszéyles bűnözővel szemben? Viszont így, hogy állítólag szövetségesek lettünk a bizalom elengedhetetlen.
Mielőtt még lelépett volna visszaadtam a holmijait, és adtam egy névjegykártyát is. Ha segítsége kellene fog megtalálom! Nem véletlenül vagyok nyomozó!
Lepettséggel fogadtam, amikor jó éjt és szép álmokat kívánti, de egytől-egyig viszonoztam gesztusait. Mit ne mondjak mesés este volt!
Maszturbálás közben betörnek hozzám aztán kitrappolok és verekedni kezdek egy betörővel, akivel jól elgyepáljuk egymást, majd szövetséget kötünk. Oké, ezt normális ember ép ésszel nem tudná felfogni!
Én sem tudtam, szóval... Ennek a tudata sem vigasztalt.
Végül végre sikerült az ágyig elvergődnöm. Most már nem volt kedvem magamhoz nyúlni... Sőt... Teljen ki voltam agyilag! Nem is kellett több, hogy kiüssön a fáradtság ismételten.
Kíváncsi leszek, hogy mi lesz ebből... De egyelőre még rendet kell raknom a verekedésünk után!
[NOEL OFF] |
Sejtettem, hogy nem igazán ölt eddig, így bólintottam csak. Nem véletlen, hiszen mindenki volt kezdő egyszer. Én is, sőt eleinte irtóztam még a gondolatától is, hogy bárkinek elvegyem az életét. Most meg már szívzörej nélkül megteszem. Gőzöm sincs, hogy ez jó vagy esetleg rossz dolog. Azt tudom, hogy sosem volt tartós kapcsolatom nőkkel, főleg azért mert egyik sem tudott lekötni hosszútávon. Még röviden sem. Szóval van ami nem változik.
- Tényleg jóval másabb, de nem kell belőle nagy ügyet csinálni... - vontam vállat lazán. Nem fogok dicskedni, hogy "milyen jól bírtam" az edzést meg a többit. Felfigyeltem, hogy valamiért nagyon tanulmányoz. Már majdnem benyögtem neki valami epés megjegyzést, de közben ő szólalt meg. Ingattam kicsit a fejemet és megszólaltam:
- Tökmindegy, ígyis-úgyis az vagyok - mármint rossz fiú. Ennél rosszabb úgysem lehet - legalábbis szerintem. Nem sokkal később az egekbe szaladt a szemöldöke amire kicsit elnevettem magam erőlködve. Legyintettem végül:
- Ugyan kérlek, meghagyom azt a magamutogató egyéneknek. Én pont nem az a kategória vagyok. De ha esetleg mégis akkor persze, miért ne?! - megvannak a maga előnyei a szárságnak. Hagytam, hogy segítsen a fókaugrálásból egyészen vissza. Közben hallva a többi dolgot csak sóhajtottam de nem kommentáltam.
- Nekem jó így. Vissza vszem a felsőt, elvégre semmi baja és könnyebb elninjazom innen - igen, nagyon makacs tudok lenni néhanapján. Nyomatékos kédésére bólintottam mondva:
- Minden okés, tényleg. Jól vagyok nem kell semmi más - végül fogtam magamat és elsurrantam a lakásból, de még előtte az ablakpárkányon csücsültem és lazán iintettem neki búcsúzásként:
- Köszi mindent! Jó éjt és szép álmokat! - és már lódultam is lefele egészen hazaáig.
[ ASHER OFF ] |
Pislogásán lehet más szituációban nevettem volna, de jelenleg én is meglepedtőm saját magamon. Azért is mentem bele ebbe, mert tudni akartam valóban mi megy és helyesen szerettem volna dönteni. Ezt viszont már elmondtam.
- Igen, láttam már - fintorogtam. - Habár ölni eddig nem nagyon öltem. Az megint más - mondtam ki nyíltan, és felőlem kiröhöghet. Nem a mészárlás miatt lettem nyomozó...
Igazából olykor én is eltűnődöm azért, hogy jutottam el idáig. Lehet, ha nem épp apámnak szerettem volna megfelelni mindenáron, akkor nem épp ezt a szakmát választottam volna. Mindenesetre ha egy nyomozással sikerrel járok, esetleg jól elvégzem a feladatom kapom az elismerést. Ez rám doppingként hat.
Tényleg ha már nyomozás! Hol is jártam? Végigmértem egyből jobban Asher-t, amint ez végigfutott az agyamon. Haha, sok(k) lenne, ha kiderülne, hogy őt kéne elkapnom... Mondjuk jobban belegondolva. Veszélyes, tolvaj, öldököl és szőke. Eddig minden igaz rá, de maradjunk annyiban, hogy nincs elég bizonyíték! De ha kiderül, hogy tényleg ő az, aki után szimatolok... Nem tudom mit fogok tenni! Ígéretem általában betartom! Ehhez hű vagyok! Emellett egyelőre mindenképp... Szükségem van Asher-re! Ez buzisan hangzott... Ahh, mindegy.
- Pedig akkor nem te lennél a felelős rosszfiú a történetben.. - ingattam fejem. - De ha neked ez megfelel, akkor nekem is jó - nem ragoztam tovább a dolgokat, ám fura volt ezt hallani tőle. Lehet csak én vagyok ennyire megfelelési-kényszeres.
A szövetséges témára bólintottam egyet. Micsoda kapcsolatok vannak itt. Azért nekem mégis csak bizarr egy bűnözővel szövetkezni. Amíg nem tudnak róla addig nem lesz gond!
Ekkor jött a borzalmas poén, amire felszaladt a szemöldököm az egekbe. Őőő, őőő, nem tudom mi a rosszabb. Ha bunkó seggfej vagy, ha próbál mókamiki lenni? Szerintem az utóbbi.
- Ezt hanyagold, és maradj inkább betörő! Nem neked találták ki a stand-up comedyt - sóhajtottam, de halványan azért elmosolyodtam a végére. - Ha tényleg kell valami szólj! Amúgy ha lelépsz ne így menj el... Adok ruhát, ha kell. Ám ha az minden álmod, hogy nindzsát játssz elgyepálva, azt is lehet. Én felajánlottam! - emeltem fel megadóan kezeimet.
Erre mozgolódni kezdett, és próbált kimászni a székből. Természetesen én voltam olyan úriember, hogy hónalja alatt átkaroltam, és úgy fogtam biztosan. Nekem kissé zavaró volt, de hát na... Nem kell magyarázkodnom, hogy miért.
- Most mégis mit akarsz? - néztem rá kérdően, majd elengedtem, amikor biztosan állt. |
Látszódott rajta, hogy elgondolkozott rendesen az elmondottakon, szóval nem feleslegesen jártattam a pofámat, amit mellesleg hozzáteszek kurvára nem szokásom. Örülhet magának eleve, hogy nem bunkózok vele meg a többi szar. Bár jó magam se tudom miért nem teszem ezt. Talán azért mert van valami a kitartásában. Tény, ez kevés emberről elmondható, viszont akiről igen annak nagy respect. Egy biztos, eddig még se nő, se férfi nem érdemelte ezt ki nálam. Persze ezt nem mondom neki, még a végén elszáll magától.
Arra nem gondoltam, hogy végül kötélnek áll, így pislogtam egy nagyot. Mi a fene? Még a végén arra is vállalkozik, hogy vadász lesz, vagy mi a tök?! Bólintottam a javaslatra és elfogadtam a javaslatot:
- Nekem így részemről rendben. Ha ki akarsz majd később esetleg szállni, azt is megértem. Nem mindenki bírja sokáig, bár tény, hogy nyomozóként könnyebb dolgod van. Láttál undorító dolgokat... - hát na. Nehéz zöldfülűként ha a vér látványától is hányingere van az embernek. Első ölésemen én kidobtam a taccsot. De az rég volt és azóta nagyon sokat változtam.
Az elismerős szövegre felvontam a szemöldökömet mondva:
- Igazából eddig is elvoltam nélküle. Nem kell, hogy a hálájuk kergessen - fintorogtam el egy kicsit magamat. Hát na, vannak idióták. Ó, de még mennyi! Nem kell nekem fanatista akárki még a seggembe. Blöeh. Ingattam a fejemet a hátteres szövegre és sóhajtottam:
- Persze, az mindenkinek kell. Vannak vadászok akik boszikkal szövetkeznek, mert az ügy esetleg azt kívánja. Nekem is van ilyen ismerősöm, ő avatott be a dolgokba - mintha ezer éve lett volna basszus.
A meglepődött fejére csak megadóan felemeltem a kezeimet. Nem tehetek róla. Mikor pályát választottam akkor még nem volt tervben a vadászkodás. Szóval olyan szakirányt választottam ami érdkelt is. Szerintem ez így logikus. Nem vagyok olyan ember akinek lehet dirigálni, így körültekintően kellett döntenem. Most nem fogok emiatt magyarázkodni az hótziher. A kérdésére elgondolkoztam egy picit és sóhajtottam:
- Világbékét és tonnányi forrócsokit az éhezőknek... - viccelődtem egy keveset, bár elég szar a humorom - ...amúgy nem kell semmi kösz.
Megpróbáltam lassan feltápászkodni, ami külső szemmel nézve lehet, hogy inkább egy vergődő fókára hasonlított. Mindegy, muszáj így kénytelen vagyok így csinálni.
|
Nem mondtam semmit se. Mondhatni belém forrt a szó a hallottakon. Fene se gondolta, hogy ennyire összetett.
Ahogy befejeztem szám koptatását, és tettem fel ajánlatomat... Nemsokára ismét elbizonytalanodtam, ám nem mutattam. Mélyen elmerengtem gondolataim közt. Valóban igaza van! Pláne, hogy társaim azt sem tudják mivel állnak szemben, ha úgy van. Nagy a rizikó faktor!
- Legyen - törtem meg a csendet. - Segíts a nyomozásban, és ha úgy van... Megöljük vagy megölöd... Részletkérdés. Én tényleg csak a sorok közt akarok olvasni! Végülis ha úgy adja a helyzet ölhetek. Munkámmal jár - azt kicsit nehéz volt beismernem, hogy nehezen emésztem meg, ha netán ölés mellett döntök.
Ilyen szempontból tartózkodtam tőle. Egyszer vettem el eddig ember életét, és igazából nem tartom magam ennyire méltónak, hogy más életét elvegyem. Most lehet képes lettem volna ölni megint, mert annyira felhúzott ez a szerencsétlen, hogy a haragom elnyomja józan eszem. Ahhoz tehetség kell, hogy kihozzanak a béketűrésből, viszont ennek a betörőnek majdnem sikerült! Nagy tapsot neki!
- Ha jobban belegondolok az is elég lenne, hogy netán a hozzátartozók annyit tudjanak meg lett bosszúlva a haláluk. Ez neked is lehet ezáltal egyfajta elismerés a munkádért - tudtam le ennyivel. - Így megfelel szerintem mindkettőnknek, viszont valóban szükségem lenne valakire, aki érti mi megy a háttérben - sóhajtottam.
Amúgy meglepő, hogyha modorálja magát normális fazon. Így azért mégis csak elviselhetőbb, mint gúnyos, idegtépő, főlényes betörőként. A kórházas megjegyzésére fejem csóváltam meg. Minő boldogság! Aláírom, szerencséje volt. Ha jobban elkapom a könyökömmel durvább is lehetett volna a sérülése.
Bemutatkozását követően csak pilláztam. Pszichológia? Legszívesebben felnevettem volna. Egy ilyen ember pszichológusnak csapnivaló lenne. Szegény páciens inkább öngyilkos lenne, minthogy hozzájárjon be.
- Aha - rökönyödtem meg. - Egy pszichológus, aki betörő és vadász. Ritka - vigyorodtam el, de nem gúnyosan. - Családod miatt pedig ismételten részvétet tudok csak nyilvánítani - sóhajtottam.
Sérüléset ellátva a dobozba is visszapakoltam. Miért sejtettem azt, hogyha vele szövetségre jutok megfogom ütni a bokám? Nem kicsit ráadásul! Ettől függetlenül egyelőre más kiutat nem találtam. Röhejes! Egy betörőben bíztam meg, aki hullagyáros szó szerint.
- Szükséged van valamire... Bármire? - tág kérdés, de mindenre gondoltam. |
Az érzelgős dologra nem reagáltam semmit sem, csak bólintottam. Persze tény, hogy más ha az embernek van családja, de basszus! Egy vadásznak eleve kockázatos az ilyen dolog. Elvégre sok lény bosszúszomjas. Főleg ha életben hagyják. Én viszont ezt a hibát nem követem el. Prüszköltem az egyensúlyos dologra:
- Egyensúly sosem lesz. Ráadásul én sok lényt öltem. Múltkor például az egyik vámpír nem egy embert szipolyozott ki. Megtaláltam, de egy másik fajtársa meg akarta őt védeni. Lehet normális volt, de nem érdekelt. Ha annyira akarta a nyomorékot védelmezni akkor az lett a veszte - vontam vállat lazán. Tőlem akár most is lecsukhat emiatt. Engem nem érdekel, én ilyen vagyok és kész. Ha nem tetszik neki azzal én nem tudok és őszintén szólva nem is akarok mit kezdeni.
Ekkor ugrott nem sokkal később a majom a vízbe. Kiderült, hogy mégis hogy jönnék én a képbe. Hm, not bad igazából. Viszont van egy kis bökkenő:
- Nem rossz ajánlat. Még talán el is fogadnám, de van egy ordító nagy különbség kettőnk közt. Te sitt mögött akarod tudni a gyökereket, én viszont kurvára nem. A rácsok mögül bárki kihozható és bármikor kikerülhet. Akkor folytatja tovább azt a szart amit csinált. Holtan már nem tudja...
Én teszek róla, hogy ne tudja. Ha esetleg szellem lenne akkor is bizony. Harry tesz róla, hogy ne rontsa a levegőt. Egyenlőre nem fogadtam el a kézfogást inkább gondolkoztam. Nem semmi a csávó kitartása és elkötelezettsége a dolog felé, de basszus ott a bíróság meg a többi szar. Szerintem ezt nem gondolta át. Holtan el lehet ezeket intézni. Beír az ember valami faszságot az aktába és kész. Élve már sokkal árnyaltabbak a lehetőségek.
Sejtettem, hogy ő nem fog bocsánatot kérni, elvégre én vagyok a csúnya betörő szóval jah. De legalább a mogyorózásért kaptam egy elnézést. Hát eléggé fájt az biztos. Fanyaran elhúztam a számat mondva:
- Semmi gond, túléltem - asszem.
Szó nélkül tűrtem ahogy ellát, bár a fertőtlenítés rohadtul csípett az igaz, így arra kicsit felszisszentem, de igazából ennyi volt. Mikor mondta, hogy egyben van a bordám, megkönnyebbülten sóhajtottam:
- Király, utálok kórházba menni - tényleg örültem neki. A fene aki elmegy. Csak akkor keveredek oda ha törésem van. Régen sokat kellett, de most már kitapasztaltam rendesen a dolgokat.
Később kérdezte a nevemet, mire be is mutatkozott. Azt hittem elmeséli a fél életét, de nem így történt. Ám legyen, ha ennyire mesedélutánt akar belemegyek:
- Asher Hill. Őhm, régóta vadászattal keresem a kenyeremet. Kiderült, hogy örökbe fogadtak engem, mert a családomat kiírtották, minden szál Magnoliába futott így követtem azokat. Fősulin elvégeztem a pszichológia szakot, de nem helyezkedtem el benne. Csak azért csináltam ezt mert érdekelt. Ellenfeleimnél a mai napig jól jön ez a tudás... - ez után nem szólaltam meg inkább hagytam, hogy a csuklóimat rendezze. |
- Kétségbeesett volt, és elméletileg családja is volt - sóhajtottam. - Azért valamilyen szinten érthető, hogy kapaszkodott a reménységbe. Így mégis csak más a helyzet, mint egy egyedülállónál, egy független embernél. Neked könnyebb döntést hozni, hiszen csak magadért vagy felelős - állapítottam meg a nyilvánvalót, majd elhúztam a számat.
A mészárláson eléggé meglepődtem. Nem is sejtettem, hogy ennyire mély sebe lehet a múltjával kapcsolatban. Megszólalni nagyon nem igen tudtam. Fogalmam sincs mit mondhatnék egy részvéten kívül. Nos, végülis csak annál maradtam, de ennyi.
Miközben emésztettem a hallottakat elkomorult valamelyest tekintetem. Végén igaza lesz és valami paranoiás barom leszek. Pár másodpercen belül arcvonásaimat rendeztem, és ismét rezzenéstelen, érzéketlen maszkom vettem fel.
- Öhm - vakargattam meg tarkómat, amint jött a paranormális ügynök megnevezéssel. - Én csak tisztességesen akarom elintézni a munkámat. Ha ugyanúgy tudatlanul ítélkezem, akkor jó pár vadász még a sitten lesz általam is - vontam meg a vállam. - Engem nem érdekel a faji elmélet, miszerint meg kell ölni, ha jó, ha nem. Ha egy lény békés én nem bántom. Ha meg jogtalanul öli meg a vadász, akkor lecsukatom. Ennyi. Egyensúlynak lennie kell! Lehet vannak gyilkoshajlamúak, de én hiszem, hogy megvan a balansz a fajok között. Engem a múltkori vérfarkas meggyőzőtt arról, hogy nem fekete-fehéren kell látni a dolgokat. Én annyira a vadászok helyzetébe nem akarok belefolyni, mert ahogy szavaidból kiveszem nálatok nincs különbség ártatlan és bűnös között. - zártam le ennyivel.
Egyelőre nem volt incidensem agresszív lénnyel. Valamilyen szinten ezzel a felfogásommal önmagamat is megnyugtattam, hogy mégsem mindegyik az életemet akarja. Valószínűleg akkor már halott lennék!
- Segítséged meg itt jön képbe! - mutattam rá halványan mosolyogva. - Sok ember elvesztette hozzátartózóját esetlegesen egy lény miatt. Nekünk csak egy tollvonással és lezárjuk az ügyet, ők meg örök rejtélyben maradnak mitsem sejtve ki a tettes! - kis csend után folytattam. - Szerintem te tudod a legjobban, hogy milyen kételyek és titkok közt tengődni. - sóhajtottam. - Röstellem eltusolni az ügyeket, és látni a csalódottságot az emberek arcán. Hónapokig reménykednek egy eltűnt személy miatt, majd kiderül, hogy megvan a holttest, de mégse irhatjuk, hogy valami természetfeletti lény halálra harapdálta. Tudjuk mi is a rendőrségen, hogy valami nincs rendjén, viszont senki nem gondol ilyenre - vallottam be. - Lelkiismeretesen elvégzem a munkám. Pont. Te meg kapsz pénzt, ha partner vagy! Benne vagy? - nyújtottam a kezem felé, hogy kezet rázzak vele.
Amint levette magáról a pólót... Nos, öhm, nem mondom mi a véleményem testével kapcsolatban. Ajj, zavaró az identitásom! Hahó, NOEL! Menyasszonyod van és mindenki totálisan heterónak tart! Ne kombinálj!
Bocsánatkérésére összeráncoltam szemöldökömet, majd legyintettem egyet lazán. Végül féloldalas vigyort villantottam, és mondtam:
- Én nem kérek bocsánatot, mert jogos volt! - ingattam fejem. - Na jó a tökön térdelésért talán. - sziszegtem, mert a gondolat is fájdalmas.
Óvatosan megérintettem oldalát, ahol az ütést mértem rá. Eléggé rendesen betaláltam, mert egy lila folt ott virított. Igyekeztem valamelyest kitapogatni mi a helyzet, de szerintem egy zúzódással megúszta.
- Jó hírem van. A bordád egyben van. Pusztán szép zúzódást okoztam! - köszörültem meg a torkom, és azt a sérülését el is láttam.
Ahogy végeztem felsőtestével áttértem először fejére. Homlokán lévő sebet lefertőtlenítettem, ami nem épp kellemes lehetett. Ezután értelemszerűen azt is bekötöttem, és kezei következtek. Ugyanezt a procedúrát követtem itt.
- Mi a neved? - huppantam le vele szemben egy székre. - Engem Noel Vermeernek hívnak. Hivatásos nyomozó. Igaz, még zöldfülőnek számítom a korom miatt - túrtam bele bosszúsan a hajamba. |
Felvontam a szemöldökömet és végül megszólaltam:
- Hát gőzöm sincs mit gondolhatott, de lehetett volna annyi esze, hogy tudja az átlag emberek ezt nem tudják komolyan venni. Vagy egyenes út a diliházba, vagy a börtön. Amúgy normális dolog, hogy nem gondoltál erre. A vadászok feladata, hogy az emberek erről ne tudjanak, különben pokol lenne az egész világ - vontam vállat.
A felsorolásomra bevágott hitetlenkedő fején felröhögtem volna, de még mindig kurvára fájt az oldalam. Picsába! Ekkor jött a hülye feltevése mire csak sóhajtottam:
- Jah, ahogy a családomat is egy őrült megszállott mészárolta le. Persze, lehet vannak normálisak, de azok jobban járnak ha inkább visszafogják magukat és nem lepleződnek le. Sok kárt okozott a fajtájuk ez tagadhatatlan. Lehet, hogy még nincsen velük semmi bajod, de ha találkozol egy olyannal aki az életedet akarja elvenni, nos akkor egyből gyökeresen megváltozik a gondolkodásmódod - ó, igen én sok ilyennel találkoztam. Egyik sem él. Ilyen a showbiznisz. Figyelmesen végighallgattam a mayarázatát mire ingattam a fejemet. Bólintottam mikor számon kért, hogy értem-e a magyarázatát. Persze értem, bár fura ilyet egy rendőr szájából hallani. Mármint eddig egy fánkzabáló sem mutatott hajlandóságot az ilyen ügyekre. Kukában végzi az akta és kész.
- Értem. Szóval te kinevezed magad egyszemélyes paranormális ügynöknek? - hát na. Bár még mindig nem értem, hogy kerülök így én képbe. Mármint nah. Én megölöm őket, nem rácsok mögé zárom. Viszont lehet az a pénz talán, hogy elvonatkoztassak. Talán.
Meglepődtem mikor parancsolóan megszólalt, hogy vegyem le a pólómat. WAT?! Erre rájöttem, hogy jah a sebek miatt. Oké, ám legyen, ha ennyire nővérkét akar játszani nekem mindegy igazából.
- Megoldom asszem a levételt... - nagy nehezen de leszenvedtem magamról a ruhát így sikerült a művelet. Közben hagytam türelmesen, hogy a sebeimet ellássa, így végül kinyögtem:
- Bocs... - jah a karjára meg a csuklójára meg ilyenekre gondoltam. Bár ő durvábban elgyepált ez tény. |
Le nem vette tekintetét a kulcsokról. Ezen legszívesebben elvigyorodtam volna. Azért így sokkalta másabb fejet vágott. Aranyosnak mondhatót.
- Szerintem azért fedhette fel magát, hogy ne kerüljön börtönbe. Ez nem jött össze, mert mindenki elmebetegnek találta. Nem meglepő, hisz eleinte én sem gondoltam emberfeletti lényekre - sóhajtottam.
Ezután újból elhallgattam, és csendesen hallgattam beszámolóját. Hitetlnekedve néztem rá, amikor felsorolt csomó fajta lényt. Jézusom, ennyi lenne? Ráadásul mind emberformában? Ekkor jutott el tudatomig, hogy nem véletlenül vonakodott az áthelyezés miatt volt főnököm. Lehet sejtette, hogy túl nagy fába vágom a fejszém.
- Értem - hümmögtem. - De gondolom vannak békések is. Nem feltétlen jó az eszetlen faji rasszizmus, ha fogalmazhatok ennyire borzalmasan - tűnődtem el. - Múltkor akkor vérfarkassal találkozhattam, de barátságos volt velem szemben - magyaráztam neki, és mertem remélni nem a mániákusok közé tartozik.
Ekkor megtörtént a lehetetlen. Végre normális hangnemre váltott a tettes. Ezen el is mosolyodtam halványan, és legyintettem egyet hanyagul.
- Mint mondtam rossz zsaru leszek... Amilyen ügyeket kapok egytől-egyig paranormális esethez köthető. Legtöbben ezeket eltussolják. Eltűnt, meghalt valami miatt, ismeretlen tettes és sorolhatnám. Kollegáim ilyenekkel nincsenek tisztában - húztam el a számat fanyaran. - Még ha én is marhaságot fogok írni az aktába, de tudom, hogy helyesen döntöttem és jogosan vagy épp jogtalanul ül az elkövető ott ahol van - válaszoltam diplomatikusan.
Most már azt hiszem nem féltem attól, hogy megüt. Én fölényben vagyok. Kicsit jobban elgyepáltam jó magát, szóval merem remélni veszteg marad! Elindultam a fürdőbe, és elsősegély dobozkával tértem vissza.
- Remélem megérted a gondolatmenetem - ingattam fejem, amibe bele is szédültem. Rohadt lefejelés!
Közben elengedtem, és egy székhez vezettem. Ha kellett segítség, akkor segítettem neki leülni. Ez idő alatt kinyitottam a dobozt, és felsője felé biccentettem fejemmel.
- Vedd le! - szóltam rá. - Bekötöm azt a sérülésed is - mutattam fel neki a kötszert. - Aztán ha gondolod leléphetsz kórházba. Én mondjuk nem rajongok érte - tudtam le ennyivel. - Öhm, ha gondolod segíthetek levenni a felsőd. Csak szólj! - szólaltam meg csendesen. |
Ahogy szórakozott a bilincs kulcsával csak néztem már-már vadcica módjára, hogy lazán elkaphassam, de eszembe kellett jutnia, hogy basszus, nem tudok érte nyúlni. Faszom. Közbn azért figyeltem a szövegelésére is fél füllel, néha fel is vontam a szemöldökömet. A vadászos köcsögre prüszköltem egyet mérgesen és végül válaszoltam a kérdésére:
- Általában a vadászok nem fedik fel a kilétüket. Aki ezt tette nálatok az egy méteres idióta volt. Bárki lehet ebben a városban lény és szívesen elintézné őt. Legyen akár rendőr, vagy a börtönben rohadjon. Ez körülbelül olyan mintha reklámtáblát aggatna magára, hogy: Vadász vagyok, nyugodtan egyetek csak meg!
Kis szünettel végül sóhajtottam egyet és folytattam a dolgokat. Ha már ennyire részletes élménybeszámolót akar akkor megkapja ezen ne múljon. Főleg ha én is jól járok vele. Például kezdjük ott, hogy nem dob be a dutyiba. Szerintem ez hatalmas előny. Illetve nem feltétlenül kell mindig lopkodnom. Még a végén valami titkos ügynök leszek, amolyan antihero. Aha. Jó vicc.
- Igen, vannak lények, bárki lehet az. Ott vannak például a boszorkányok, de vámpír és vérfarkas is megtalálható itt. Természetesen nem köcsög Twilight módra, illetve szirén, tünde és még megszállott. Jah meg szellemek is. A vadászok meg általában arról gondoskodnak, hogy az átlagembereknek erről ne legyen tudomásuk. Persze nem mindegyik. Valamelyik csak bosszú miatt az. Megöli akit akart és kész... - vontam meg a vállamat lazán.
Felvontam a szemöldökömet mikor megjegyezte, hogy zavarja a tudatlanság. Ingattam kicsit a fejemet és elővettem a normálisabb hangnememet:
- Néha jobb azért. Így, hogy már tudod a dolgokat nehéz lesz eleinte. Mindenkiben azt keresed, hogy micsoda. Főleg ha valaki gyanús. Ha nincs fogalmad semmiről akkor nem gondolkodsz rajta. Így viszont nehezebb... - tapasztalat. Eleinte mikor felvilágosítottak nagyon nehéz volt nekem. Persze embere válogatja ugye. Bár az is valami, hogy sejtette a dolgokat. Talán úgy könnyebb elfogadni a tényt. |
[29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
