|
Témaindító hozzászólás
|
2016.07.21. 16:23 - |
 |
[16-1]
Mikor lemászott rólam és visszavágott egy kicsit durcás fejet vágtam be, de azért örültem is neki egy nagyon kicsit, hogy abbahagyta. Mármint örültem volna a folytatásnak, csak nem most. Főleg az állapotát tekintve. Viszont mikor jött az akadozó mondata halványan elmosolyodtam és hozzábújtam óvatosan átölelve és súgtam:
- Én is vonzódom hozzád már egy jó ideje - felesleges emiatt magát zavarban éreznie. Bár tudom jól, hogy ő eleve nehezen beszél az érzéseiről, szóval tényleg értékelem, hogy kimondta - ...de ahhoz nem kellenek vérmókusok sem, hogy kimutasd. Ennyire azt hiszem nem vagyok sötét - kuncogtam el magam. Mikor rátett egy lapáttal a dolgokra csak somolyogtam kicsit miközben hallgattam. Szerintem azzal fogunk egymás agyára menni, hogy melyikünk égeti ki jobban a másikat a dumájával.
- Ó, bocsánatot kérek, hogy leitattalak - vigyorogtam rá, hogy visszavágjak ezzel - ...az almalé meg kitudja. Lehet nem is az volt - kacsintottam rá. Viszont mikor mondta, hogy nem akarja taglalni a csókomat meg a hatását, azért kicsit elolvadtam. Basszus, mint egy szerelmes idióta tini totálisan úgy érzem magamat. A nővérkés megszólalására kicsit felnevettem mondva:
- Nagyon helyes! Be is kell tartanod az utasításokat, mert azok bizony a teljes gyógyulásodat szolgálják - persze nem birtam nyugton maradni, így egy kis repetát kunyeráltam a csókjából, óvatosan fölé kerekedve az ölében. Hát na. Sajnos hiányban szenvedek, így muszáj hosszas smárpartival ezt levezetnem, ha már mást nem lehet. Persze megoldható lenne, hogy én legyek felül, de hm...jobb ha várunk egy picit és húzzuk addig is egymás agyát. Bár szerintem nem sokáig tehetem ezt meg, ismerve magamat elég hamar be fogom adni a derekamat.
Szóval órákig csak csókolóztunk, majd mikor már totál ki voltam agyilag, csak akkor hagytam abba súgva:
- Természetesen ez is a gyors regenerációt szolgálja, szóval... - vigyorogtam rá és elhúztam gyorsan a konyha irányába, hogy valami ennivalót összecsapjak magunknak. Ettünk és később végül ki is dőltünk a fenébe. Franc se gondolta volna, hogy ennyire lefárasztja az embert az ilyen. Bár tény, hogy rendesen kijöttem a gyakorlatból, de nem volt rám panasz szóval nagyon béna nem lehettem. Kac-kac.
[ TONY és SADIE OFF ] |
Hát, Sadie valóban eléggé hiányos lehet, ha minden érintésemre így reagált. Mondjuk ezzel nincs semmi baj, viszont nem akarom, hogy megbánja, ha esetleg arra kerül a sor. Én amúgyis olyan elven vagyok, hogy ami nő és vonz azt helyre rakom. Mostanra leginkább csak Sadie az, aki vonz... Talán kajak bele kéne törődnöm, hogy nyálas pöcs lesz az egyikfelem, mert szerelmes vagy mi fene vagyok!
Ekkor jött a beszólása, amire elvigyorodtam. Nem vettem sértésnek csak megint jött a kiégetős szövege. Le is másztam róla, majd ennyit böktem ki.
- Tessék! Elcseszted a pillanatot! - sóhajtottam fel színpadiasan. - Pedig próbáltam romantikus lenni - ingattam fejem. - Lehet máskor mókussal adom tudtodra, hogy... Azthiszem... Én... Öhm... - vakargattam meg a tarkóm. - ...vonzódom hozzád rohadtul! - fordítottam el a fejemet, és böktem ki csendesen.
Végül ennyivel folytattam tovább a pofázásom. Hátna, ha már ilyen dolgokkal rontja el a pillanatot, akkor én tovább fokozom azt!
- Amúgy meg az a mérhetetlen sok pia, amit belém öntöttél - kuncogtam. - Bátorságot adott, de most hogy mondod... Lehet az almalében is volt valami... - vigyorogtam. - A csókodat meghagyjuk, hogy milyen hatással bír, rendben?! - fogtam fejemet zavaromban,
Jobb ez így! Amúgy is igaza van. Most defektes vagyok, és nem hiszem, hogy az ágyakrobatika jót tenne a vállamnak. Eleve, ha olyan póz jön szóba vagy valami. Szarügy, de ez van! Majd máskor, ha ő is szeretné.
- Ne aggódj magán nővérkém! Vigyázzok magamra, szóval nem leszek rosszfiú, és hallgatva rád pihenek! - mosolyodtam el, és ha felült, akkor lazán átkaroltam vállát ép karommal. |
A kis nyögésére simán beindultam, csak vissza kéne fognom magamat basszus. Csak teljesen elvette az eszemet az érzéki csókja. Oké, hogy egy ideje ismerjük egymást, de na. Az biztos, hogy most nem lenne túl jó ötlet lefeküdni vele, legalábbis én úgy érzem túl korai lenne hiába vágyok rá veszettül. Bár aláírom nagyon jól csinálta és minden percét élveztem. A testem már teljesen felhevült és ennyitől is, pedig még semmi olyan dolog nem történt ami ennél jóval komolyabb. Te jó ég! Mi lesz akkor később? Persze tudom jól, hogy nagy hiánnyal küszködöm amivel eddig nem igazán törődtem, mert normális pasit nem találtam magam mellé. Lassan már fel is adtam a keresését. Erre pont egy vadásszal keveredtem össze akiket eleinte megvetettem, mert olyanok amilyenek. Szerencsére tudom jól, hogy Anthony teljesen más és ezért én hálás is vagyok neki.
A magyarázkodására csak megráztam picit a fejemet jelezve, hogy nem kell emiatt aggódnia. Igazából nagyon örülök neki. Jól estek a szavai, bár sosem gondoltam magam gyönyörűnek, igazából csak átlagosnak, szóval szívmelengető is volt. Lehúnyt szemmel élveztem az arcom vonalának a cirógatását. Megszólaltam volna, de belecsókolt a nyakamba, így csak halk felnyögés szakadt ki belőlem. Ó, cseszem mindjárt megadom magam neki főleg, hogy már a belső combomat is kényezteti.
Kicsit pihegve elszakadtam tőle, majd megszólaltam cukkolódva:
- Hm, ahhoz képest, hogy nemrég majdnem a halálodon voltál, nem is rossz teljesítmény! Úgy tűnik a csókom regeneráló hatással bír... - persze nem bántásból mondtam ezt neki, csak na. Kicsit féltem a vállat azért. Elvégre friss seb, lehet jobb lenne pihentetni - ...de megeshet, hogy csak az almalé. |
Sadie nem ellenkezett, sőt! Ő is beletúrt a hajamba, amire picit belenyögtem. Én eközben tincsei közül kivezettem ujjaim, és áttereltem derekára azokat. Lágyan cirógatni kezdtem, és bedőltem vele valamennyire. Biztosan tartottam kezemmel.
Végül nyelvemmel puha ajkai közé férkőztem. Eleinte lassú tempót diktáltam. Kiélveztem a pillanatot. Eközben sérült kezemet is nehezen bevetettem. Felsője alá nyúltam be, és ott szintén simogattam őt. Érzékien csináltam végig, és felhevülő, reszkető teste csak jót sugallt nekem. Ez azért rólam ugyanúgy elmondható volt.
Ez fel is spannolt engem elég rendesen! Nyelvjátékunk vad tánccá vált. Pár másodpercre elszakadtam hívogató szájától, majd újra lecsaptam rá… Újra birtokba vettem, de most már sokkal szenvedélyesebben. Mohón ostromoltam az, ami az ENYÉM.
Nem kellett több, hogy eldöntsem, és felé tornyosuljak. Megint megszakadt a heves csókcsata a levegőhiány miatt. Ködös tekintettel néztem bele az ő szemeibe.
Sérült kezemmel végigcirógattam arcvonalát, majd halványan elmosolyodtam, ahogy jobban szemügyre vettem kivirult arcát.
- Gyönyörű vagy! – hajoltam egyre közelebb és közelebb ajkaihoz. A végére már súgtam neki vágyakozóan. – Nem tudom, miért teszem… Miért törtem… De… - végül hagytam lógni a levegőben a mondatot, és nyakára csaptam le.
Alsó ajkamat épphogy érintve ott a felületet húztam végig. Ezután csókokkal halmoztam el, és egy tökéletes pontot tálalva gyengéden szívogattam bőrfelületét. Nem akartam megjelölni, hisz ha le akar állítani, és elküld a halálfaszára, amiért ekkora vadbarom vagyok, ne legyen gond belőle. Egyelőre nem a tulajdonom. Meghagyom ezt a marhaságot a hímsoviniszta gyökereknek. Sadiet csak akkor jelölöm meg, ha ő is akarja!
Egyik kezemmel felkönyököltem így megtámaszkodva mellette, míg a másikkal, amivel eddig hasát kényeztettem forró érintéseimmel most combjához tereltem, és ott annak belső részét vettem kezelésbe. |
Pislogtam mikor kijelentette, hogy nem osztozkodna rajtam. Na jó most mindjárt kiégek. Ha tovább csinálja ezt akkor biztosan valami meggondolatlan dolgot fogok tenni. Főleg, hogy jó ideje nem volt pasim. Te jó ég, nem szabad, nem szabad! Nagyon nem kéne! Szerencsére kussban maradtam és nem csináltam semmit sem, bár elég nagy erőfeszítésembe került basszus, de sikerült.
Inkább az újabb szavaira koncentráltam, amit most már muszáj lereagálnom, mert a végén azt hiszi, hogy megkukultam:
- Ugyan kérlek. Felesleges magadat ócsárolnod. Tudod, hogy mindig tudom überelni a hülyeséget. Vagy nem... - vontam vállat lazán. Nem csinálok ügyet belőle, maximum kiégek mint az előbb, de nem küldöm el a fenébe. Ahhoz ő amúgyis tök normális, attól eltekintve, hogy hadilábon áll a párkapcsolat dologgal.
Elmosolyodtam kicsit, mikor mondta, hogy könnyen ment a csaj kidobása. Hála égnek a melója is megmaradt, így nem kell paráznom:
- Ó, na ez jó! Legalább nem szívtad meg a hülyeség miatt - ingattam kicsit a fejemet. Nem sokkal később kis csönd után nem értettem, miért szólít meg, így kérdően néztem rá, ám viszont ami ez után történt arra hirtelen nem is tudtam mit mondani. De nem is kellett. Mit ne mondjak rohadtul meglepődtem, de annyira, hogy az elején nem is viszonoztam, csak kis idő múlva mikor észbekaptam, hogy váó mi tényleg csókolózunk. Mit ne mondjak, eléggé lefagyott a rendszer az agyamban cseszem! Viszont rohadtul jó érzés volt, még ez a lágy csók is, attól függetlenül, hogy nem nyelves. Közelebb húzódtam hozzá és finoman én is beletúrtam az ő hajába. Nem mellesleg rohadtul jól csinálja, elvégre itt helyben simán elolvadnék a karjában. Vagy csak rég csináltam ezt. Ez is könnyen előfordulhat. Na jó nem. Totálisan kikapcsolt az agyam. Úgy tűnik az előző lefagyás kicsit kicsapta a biztosítékot. |
Öhm, Sadie az én szavaimat csak überrelni tudta. Igencsak pillogtam szavain. Végén teljesen félreértem mi a szösz van köztünk. Magán nővérke, mi? Egyszerűen automatikusan a streapteasere meg holmi szerepjátékokra aszociálok!
- Ennek kifejezetten örülök! Nem nagyon osztoznék rajtad! - ingattam fejem, míg végül konkrétan fejen vágtam magam. Jesszusom, ez nekem fáj!
Durcás fején csak vigyorogtam, mint a tejbetök. Nem firtattam mondatait, mert nem izgatott különösebben a pólóm. Csak ő izél rajta! Amúgyis sokkalta más annál inkább izgat, basszus!
- Azt észrevettem. Ígyis voltak fura beszólásaim - sóhajtottam. - Más már lehet faképnél hagyott volna - vakargattam meg tarkómat tanácstalanul.
Ezután került a terítékre a kedvenc témám, amit végülis magamnak köszönhetek. De legalább megnyugodhat ő is meg én is. A múltkori után szerintem ez a storytime nem volt kiégetős!
- Nem, nem vágtak ki. Mellesleg egész jól ment. Az apja szintén ki volt akadva a lányára, szóval szerencsém volt - mosolyodtam el halványan.
Továbbiakat nem kommentáltam. Éppenséggel nem gyilkosságokról szeretnék vele beszélni. Korántsem ideillő téma! Amúgyis örülök, hogy végre valahára nem melózom és minden idióta... Úgyahogy békén hagy!
Ám nem bírtam ezt a hülye játékot. Kicsit besokkaltam az utóbbi időben, és... És minden kínom van. Talán érdemes lenne...? Mindegyis... Tettek mezejére léptem!
- Sadie - mondtam ki halkan a nevét röpke csend után, hogy felém fordítsa a fejét, majd könnyedén megcsókoltam.
Mivel egyik vállam defektes volt azt a kezemet pihenni hagytam, viszont a másikkal nyomban hajába túrtam. Mondhatni birtokba vettem selymes, szőkés tincseit. bevallom, hogy nem hevesen, vadul, már-már felfalva ajkait csókoltam... Sőt, egyelőre még a nyelvemet sem vetettem be. Szimplán egyszerű csók, ami elég érzékire - szerintem - sikeredett. Komolyan ilyenre vágyott minden porcikám, és kezdtem megadni magam ennek a szerelem dolognak! Végén valami nyálas buzi gyerek leszek... Sosem hittem volna, hogy egy hibbant tündérke fog megfogni a nem tudom... Stílusával? Kiégetéseivel? Folytonos eszetlen csacsogásával? Kész röhej! Talán pont ez izgalmas benne. |
A magán nővéres dologra kicsit pislogtam egyet és végül csak megszólaltam valami eszméletlenül elborult baromságot:
- Ó, valaki nagyon önző. Ha már ennyire akarod, hogy tűnélküli magán nővérkéd legyek akkor egye penész lehetek az... - na jó ez tényleg eszméletlen nagy baromság volt részemről. De hát teljesen összezavar basszus. Néha olyan megmozdulásai vannak, hogy jajj agyam eldobom de komolyan. Egyszer azt mondja, hogy jajj ő velem semmiképpen sem kezdene ki, következőben meg bókol burkoltan meg a többi. Én meg döntsem el, hogy mi van. Szerintem lassan ő maga sem tudja, elvégre sorra meghazudtolja magát. Na mindegy, lehet jobb ha nem akadok ki rajta, inkább megpróbálom lazán venni. Ami részemről elég nehéz, elvégre szívesen lennék vele ha nem lenne komoly kapcsolat ellenséges. Basszus! Totál idióta vagyok és még fogyatékos is...esetleg mazoista.
A vigyorgására kicsit durcás fejet vágtam be újból majd mondtam:
- Nem lenne bunkóság. Megérteném, hogy hiányolod a pólódat. Amúgysem vagyok nagyon sértődős típus - eleve megpróbálom lazán venni a dolgokat, szerintem ez sikerül is nagyjából. Legalábbis eddig ment, csak Anthonynál megint más a téma. Végül az agyrémes válasza végül kielégítő volt számomra, így bólintottam. Jogos, elvégre vadász és rendőr is. Mindig kerget valakit vagy valamit.
Arra viszont nem számítottam, hogy dobta a nőjét aki igazából nem volt az, de mindegy. Aggódva kérdeztem tőle:
- Hogy ment? Ugye nem vágtak ki melóhelyedről miatta? - hát na, ha a csaj miatt megszívta volna akkor nem örülnék neki. De ekkor jött a következő mondat, mire azért megkönnyebülten sóhajtottam. Ó, ha tudja a gyilkosságokat akkor még valószínűleg van melója. Elhúztam fanyaran a számat:
- Nos valóban, bőven elég amiket hallok az emberektől. A másik feléről meg valószínűleg ők sem tudnak.
|
Eskü, hogy saját magamon akadok ki… Ahogy észrevettem a bókokon Sadie is jaj… Egyszerűbb lenne befogni a pofám! Ilyenkor már bezzeg nem vagyok antiszoc, és fosom összevissza a szót, amit rohadtul nem kéne! Ez szánalmas! Nincs más szó rá…
- Ugyan – legyintettem egyet, amikor mondta, hogy fél az injekciós tűktől. – Te tű nélküli nővérke leszel! Esetleg az én magán nővérem… - kuncogtam, majd megint leesett, mi a faszt beszélek.
Magán nővér? És az mit csinál? Szegény páciensnek streapteasel? OMG! Miért ez jutott eszembe? Én nem akarom megérteni magam! Egyszerűbb lenne falat fejelgetni… Most elbizonytalanodtam, hogy ki a degenerált faszkalap… Az aki agyba-főbe öldököl, vagy én?!
- Ejej, és én tegyem szóvá? Az nem lenne bunkóság? – vigyorogtam. – Amúgy meg nekem is kiment a fejemből a sok agyrém miatt – védte ki valamelyest a támadását.
Visszakanyarodva a gyökér vadászhoz csak bólintottam egyet. Én is merem remélni, hogy nem találkozik vele, mert ha valami baja esne Sadienek… Leszarom, hogy ember vagy gyogyós… Vagy rák tudja, de esküszöm szétcincálom.
Őőő, beteg ez az átszellemülés nálam bakker!
- Egész jól. Szerencsére attól az idióta csajtól is megszabadultam – válaszoltam. – Bűnözőket meg hagyjuk. Egyre több rablás van… Meg gyilkosság. De szerintem a gyilkosságok több, mint a fele nem épp emberhez köthető – tűnődtem el. |
Feszengeni? Hát ha azt csinálom akkor az bizony más miatt van, de arról jobb is hogy nem tud, mert én is kiégek magamon duplán meg triplán basszus. Jobb is, hogy felvette már a pólóját. Na jó, egyáltalán nem jobb csak nagyjából okés. Pislogtam egy kicsit a csupa pozitív felsoroláson. Te jó ég, még a végén félreértem a mondatait. Nem, nem szabad többet belegondolnom! Csupán rendes és ezért mondja. Kicsit zavartan megszólaltam:
- Nos, köszönöm. Bár írtózom az injekciós tűktől szóval borzalmas nővérke lennék - fintorogtam el magamat.
Az újabb cukkolására megint bevágtam talán még jobban durcázós fejet és mondtam:
- Te is elfelejtetted mindig! - hát na. Nem egyszer hazakísért, simán eszébe juthatott volna neki is ennyi erővel. Az oldalba bökésre csak elmosolyodtam halványan. Nem sokkal később már jött a következő kiégetés. Néztem nagyokat mikor kijelentette, hogy lehet a faszi arra verte ki. Megköszörültem egy kicsit a torkomat és kijelentettem:
- Nos ha ez tényleg megtörtént akkor határozottan idióta és degenerált paraszt. Remélem nem találkozom vele... - sóhajtottam egy picit. Bőven eleget tapasztaltam belőlük. Egyszer majdnem a szárnyam bánta az egyikkel való találkozást. Na mindegy is.
- Amúgy, hogy megy a meló? Remélem sok bűnözőt fogtok el a segítségem nélkül is - vigyorogtam rá végén. Hát na. Ha a múltkor nekem kellett elkapnom a tolvajt, akkor ez a legkevesebb. Persze csak cukkoltam ezzel. |
- Gondoltam, de ne feszengj! - sóhajtottam, amikor mondta, hogy nem akar fájdalmat okozni nekem.
Valamennyire hálás voltam, hogy nem kért számon a hallgatásom miatt. Jobb lesz így. Egyelőre biztosan. Még rendeznem kell valahogy ezt a káoszt, űrt, ami tombol bennem. Annyira megoszlanak bennem ezek az érzések... Nem tudok velük mit kezdeni!
- Most miért? Nővérkének biztos, hogy jó lennél! Mi kell még? Aranyos, kedves és segítőkész vagy. Emellett jól is nézel ki - magyaráztam elgondolkozva, majd legszívesebben homlokon vágtam volna magam, amiért ekkora abberált fasz vagyok
A duzzogó fejet látva mosolyra húzódtak ajkaim. Ilyenkor végképp aranyos tud lenni. Egyáltalán már megint ezen akadok fent, hogy aranyos? Az elején is ez volt az, ami cseszte a csőrömet... Most meg még inkább!
- Dehogynem tehetsz róla! - folytattam tovább cukkolását. - Miért nem írtad fel egy cetlire, esetleg a kezedre vagy valami? - böktem oldalba játékosan.
Ezután jött az, hogy elkezdtük kivesézni a történteket, viszont már saját magamban is elbizonytalanodtam. Lehet mégis megölte a másik szerencsétlent is? Mondtam már, hogy csodás ez a vérveszteség?! Deee legalább nem fog felállni.. Vagy ha ez megtörténne tuti, hogy az összes vér le én meg beájulok a picsába.
- Agyilag nyomorék... Szerintem hazament és erre verte ki - morgolódtam. - Degenerált volt az fix! - vakargattam meg a tarkóm zavartan.
Közben leesett, hogy hozott egy kis gyümölcslevet, amit iszogatni is kezdtem. Amúgyis szomjas voltam már, és a piát most már hanyagolni kell! Semmiképp sem akarok inni! Elég volt az, amit a kezelésemre használt. A bárban tapasztaltak után meg félő, hogy olyat teszek, amivel vérig sértem és megbántom. Talán azért mert ennyire fontos számomra? Egyáltalán én mióta érzek így? Na ezekről a zavaros dolgokról pofáztam, hogy rendeznem kéne... De halvány lila gőzöm sincs, hogy miként! |
- Tudom, hogy nem halsz bele, csak nem szívesen okozok még jobban fájdalmat - húztam el fanyaran a számat. Lehet nem kommentálta a kifejtésemet miszerint jobban járt, hogy nálam kötött ki de én akkoris ezt gondolom. Még annak ellenére is, hogy kicsit magammal cseszek ki mert vonzódom hozzá, csak tudnám mi a fenének. Természetesen ezt nem kötöm az orrára az biztos. Így is örülhetek neki, hogy nem feltétlenül akar egyszer meghúzni, mert nem akar megbántani engem. Szóval igazából ezt értékelem tőle. Csak valahogy az agyammal kéne elfogadtatnom ezt a tényt, hogy bizony semmi nem lehet köztünk. De neeem, az a nyomorék feszt trollkodik, főleg álmaimban. Részletkérdés.
A kuncogására csak elnevettem magamat egy kicsit:
- Egyre jobb basszus! De legalább valamennyit érnék nővérkeként asszem... - legalábbis a nemrég ellátott sebét elnézve ugye.
A cukkolására csak duzzogó fejet vágtam be mondva:
- Nem tehetek róla, hogy nálam maradt és mindig elfelejtettem odaadni neked - bár nem gondoltam volna, hogy mesélni fog a vadászos dologról, de mégis megtette, így érdeklődve hallgattam. Nem bántam már igazából, hogy vadász, tudom jól, hogy ő normális. Bár szó mi szó, eleinte legszívesebben a föld alá süllyesztettem volna. Szóval az idióta szadista vadász sztorija nem lepett meg, számomra az volt nagyobb meglepetés, hogy vannak még olyan normálisak mint ő. Amint végighallgattam a történetet csak bólintottam:
- Sajnos vannak ilyenek. Sőt, igazából eddig csak azt a típust láttam, egészen addig míg nem találkoztam veled... - ingattam a fejemet - ...viszont hülye lehetett, mert hagyta megszökni a bűnöst, viszont egy ártatlannal nagyon jól elszórakozott. Jellemző... - sóhajtottam lemondóan a végére. |
- Nincs semmi baj! - reagáltam le egyből a bocsánatkérését. - Nem halok bele! - mosolyodtam el.
További mondatait hagytam a fenébe. Rosszalló pillantásaira viszont felhúztam a szemöldököm, hogy mi a franc van. Még mindig nehéz elhinnem, hogy ennyire szívén viseli a sorsomat. Nem mintha ezzel bármi gond lenne...Csak én vagyok egy idióta ebből a szempontból.
- Rendben - válaszoltam neki, amikor magyarázni kezdett az erőltetésről és a többiről. - Végén nem is rab ruha meg rendőr szerkó kell neked, hanem nővérke ruha - kuncogtam, és próbáltam elviccelni valamennyire a helyzetem.
Ekkor elment valószínűleg a hálójába, és már hozott is egy felsőt. Nehezen magamra vettem, majd cukkolódva mondtam.
- Nem hittem volna, hogy fogom még látni ezt a pólót - ingattam fejem.
Végül utólagosan készségesen válaszoltam is kérdésére. Mégse akartam bunkózni főleg ezek után! Emellett nem is érdemelte ki még azt az énem.
- Egy szadista barom állattal találkoztam. Vadász volt, és én meg nyomoztam egy vámpír után. Ez az idióta meg szarrá szadizz mindenkit. Jött egy másik vámpír, aki be akarta védeni, de szerintem teljesen ártatlan volt. A bűnös lelépett az a seggfej meg kedve szerint marcangolta a másikat. Mellesleg ott szedtem össze ezt a csodás sérülést is - fakadtam ki, majd ép kezemmel elkezdtem masszírozni halántékom.
Ekkor jött egy kisebb meglepettség a részemről, amit igyekeztem leplezni. Jól estek a szavai, hogy hiányoztam neki. Aggódott értem. Viszont meg is rémített ezzel egyúttal. Nem tudtam mit kezdeni az érzéseimmel. Végén kiderül, hogy autista vagyok. |
Elmosolyodtam halványan mikor mondta, hogy én is jól csinálom, viszont mikor felszisszent kicsit elhúztam fanyaran a számat:
- Bocsi... - hát na, muszáj volt, de nem szívesen okozok neki nagyobb fájdalmat. A magyarázatára ingattam a fejemet és megszólaltam:
- Lehet jobb is, hogy inkább ide jöttél. Bent a városban hamar kiszúrtak volna. Lehet hívtak volna neked mentőt is és mehettél volna egyenesen a kórházba. Bár ilyen állapotban kész csoda lett volna ha hazajutsz... - mikor megszólalt, hogy zaklat a marhasággal csak rosszallóan néztem rá - ...egyáltalán nem marhaság, ne beszélj már baromságokat!
Folytattam tovább a seb ellátását és mikor végeztem csak sóhajtottam egyet mondva:
- Egy ideig ne nagyon erőltesd meg... - elgondolkoztam egy kicsit végül óvatosan rákérdeztem - ...amúgy mi történt? Mármint sejtem, hogy vadászos dolog... - mi más lehetne?! Lehet szőke vagyok de hülye azért még nem.
Most belegondoltam, hogy de rég volt itt hímnemű a lakásomon. Vagy várjunk, volt egyáltalán? Na mindegy, akárhogy is történt, most van és nem is akármilyen. Ráadásul félmeztelenül. Basszus! Ennyire kéjelgős és kiéhezett idióta nem lehetek! Muszáj észnél lennem, nem csinálhatok baromságot. Meg amúgy sem lehet köztünk semmi, ő totálisan egyéjszakás én meg kurvára nem vagyok az. Felkeltem végül a kanapéról és az ágyamhoz lépdelve felkaptam a pólóját ami rajtam meg nálam is maradt, majd átnyújtottam neki:
- Tessék, jobb mint a véres szakadt... - hát kérem. Tőlem akár maradhat így is, csak félő, hogyha esetleg iszom akkor rávetem magam. Szerencse, hogy a múltkor a bárban volt rajta ruha. Eléggé ki voltam akkor is. Ez még egyszer nem történhet meg az biztos. Muszáj észnél lennem.
Hoztam a hűtőből gyorsan egy kis almalét, majd ha kért akkor töltöttem neki is. Ha nem, akkor szomjazzon. Bár még hideg vizet tudok adni az is igaz.
- Amúgy hiányoztál és egy kicsit aggódtam is, hogy mi lehet veled, hogy nem találkoztunk valami újabb idióta véletlen folyamán... - ingattam kicsit a fejemet. Jó asszem még nem mondtam nagy hülyeséget. |
Felkaptam komótosan a fejem a csillingelő hangra. Ahh, basszus, ha nem tudnám, hogy léteznek misztikus lények tuti gyogyóba záratnám magam. Jelenesetben olyan kába vagyok, mint aki be van tépve. Nem csoda, hisz elég sok vért vesztettem.
Hálásan néztem rá, amikor besegített, majd amint leültem csak várakoztam. Eléggé gyorsan eltűnt. Azért nem vagyok annyira a halálszélén, de részletkérdés. Fel-felszisszenve leerőszakolta rólam a pólóm, és ugyanúgy engedtem a továbbiakban, hogy ellássa sérülésemet.
- Szerintem te is jól csinálod - szólaltam meg halkan, majd amint megéreztem a jódos fertőtlenítő csípő érzését ismételten felszisszentem.
Nos, pia ide vagy oda... Amúgyis totál el volt kábulva az agyam, de ezután végképp. Nem volt annyira fájdalmas a dolog azt aláírom, de mégis csak éreztem. Még szerencse, hogy nem leszek ennyitől beállva... Vagy ha be is állok nem hiszem, hogy jelenleg attól kéne tartanom, hogy feláll.
- Igazából haza akartam menni és magamnak megcsinálni, de cseszem... Én bent lakok a városban. Nem téged akartalak zaklatni a marhaságaimmal - fújtattam morgolódva. - Az orvosok meg kíméljenek! - fintorogtam. Nem igazán van velük kellemes tapasztalatom!
Komolyan kiégek magamon! Igazából örülök is meg nem is ennek a helyzetnek... Vagyis amint sikerült agyamat helyre rázni ilyesmi gondoaltok futottak át rajta. Legalább tudom, hogy ő jól van. Ezek után, hogy találkoztam azzal a degenerált gyökér állattal félni fogok, hogy egyszer csak volt tündérke, majd nincs! |
Ma nem sok minden történt igazából, de úgy döntöttem, hogy kimozdulok egy kicsit az erdőbe a tündér alakomban. Ha már végre beköszöntött a jó idő akkor muszáj néha csinálnom ilyet. Főleg ha ráérek. Ez nálam igazából ösztönös. Hívogat édesen a természet és én nem állok neki. Szóval igazából egész nap fák közt repkedtem elvoltam az állatokkal meg a többi cumó, viszont idővel esteledni kezdett, így én is inkább hazafele vettem az irányt, de maradtam továbbra is a formámban. Persze ügyeltem rá, hogy ne vegyen észre senki, így sikerült végül hazaérnem. Viszont az ajtóm előtt már valaki ott volt. Hunyorítottam egy kicsit és észrevettem Anthony vonásait. Vagy csak hallucinálok? Oké, rég találkoztunk ez igaz és bevallom rohadtul hiányzott nekem de azért na. Kétlem, hogy ő az. Közelebb repültem és rá kellett jönnöm, hogy tényleg ő az és nagyon pocsék állapotban van.
- Anthony?! - szólaltam meg csillingelő hanggal. Az egyik bokorban átváltoztam nagyobb és emberibb formámba és már egyből szaladtam is felé. Nem tettem fel hülye kérdéseket, inkább nyitottam az ajtót és segítettem neki bejönni. Nem nagy a lakásom, igazából szinte mondhatni egy bazinagy tetőtéri szoba és a mellékhelyiségnek van egy kicsi...lyuk. Egyből leültettem a kanapéra, hogy várjon mert el kell látni a sebét. Jah, egyből kiszúrtam, hogy kapott egy szépet oda. Biztos vagyok benne, hogy vadászott és azért.
A fürdőbe caplattam elsősegélycsomagért és siettem is vissza, hogy ellássam a sebét. Óvatosan megpróbáltam levenni a pólóját, nem akartam túl nagy fájdalmat okozni. Bőven elég lesz majd a fertőtlenítés és a seb bevarrása. Az utóbbihoz muszáj voltam vele valami erősebb piát itatni, hogy ne fájjon annyira. Amint végeztem a dolgokkal, bekötöztem gyorsan és motyogtam:
- Egy orvos biztosan jobban megcsinálta volna, de mindegy... - van egy kis gyakorlatom az ilyenekben. Eleve néha magamat is kellett ápolnom, ha esetleg elkapott egy vadász, illetve a munkám kicsit veszélyes így sokféle sebet meg kellett tanulnom ellátni. |
|
[16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
