|
Témaindító hozzászólás
|
2016.07.10. 17:17 - |
 |
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
- Ezen nincs mit köszönni! Tényleg így gondolom. Azért nem semmi, hogy szöveg és felkészülés nélkül ezt is összehoztad! - ingattam fejem, és mosolyogtam rá bíztatóan.
Ekkor jöhettem én a remek nászajándékkal. Hawke reakciójától nyomban picit zavarba jöttem. Jaj nekem! Pláne, amikor a férj és a feleség is megszólalt. Azt meghagyjuk, hogy közben Katarinát mit csinált. Basszus, agyam azt hiszem leépült! Szerencsére jól kezelték. Szerintem tényleg örültek, hogy nem épp szokványos ajándékot hoztam. Változatosság sosem árt!
A torta vágás után jöhetett annak elfogyasztása. Mit ne mondjak, de eszméletlenül finom volt. Amúgyis nagyon szeretem az epret, és ez a torta fenséges. Igaz, nálam a best még mindig a feketeerdőtorta. Azzal lehet a legjobban lekenyerezni!
Az evés után következett a tánc. Mosolyogva figyeltem a párocska keringőjét. Még mindig meg volt a maga szépsége ennek a párosnak. Komolyan egyfajta sötét erotika lengte körbe őket. Ijesztő, de egyben mégis szép és izgató. Hm...
- Hát, szerintem ha úgy vesszük ez kellemes csalódás! - bólogottam.
Ahogy felkért egy tánccal boldogan mondtam igent, és fogtam meg a kezét, hogy vezessen a táncparkettre. A lágy zenére keringőztünk, és olykor homlokunkat összeérintettem. Jó volt vele néha felvenni a szemkontaktust és egyszerűen csak igéző tekintetébe nézni. Amikor nem bírtam magammal csak gyengéd csókot leheltem ajkaira, majd folytattuk tovább a lassúzást. Hozzásimultam, és fejemet vállának döntöttem. Olyan nyugodtnak éreztem magam, emellett melegség öntötte el lelkemet. Szemem sarkából Katarinára sandítottam, de elnézve őt... Ugyanabban a cipőben járt, mint én. Akármennyire adja a kemény nőt neki is van egy érzékeny oldala, és szerintem ez így van rendjén!
Miután véget ért a tánc Hawke már fel is ajánlotta, hogy menjünk. Belementem, viszont jó magam nyuszi voltam. Barátnőim ki fognak csinálni, és konkrétan hiába szenvedtem! Mindegy... A gyanta úgyis kitart egy hónapig! Addig biztos, hogy barátnőimet az ágyékom közelébe nem engedem!
Szenvedélyes búcsúcsókot váltva vele elköszöntem tőle. Mindvégig mosolyogtam, és intettem neki párat, de valamilyen szinten csalódott voltam. Magamban csalódtam! Nemsokára barátnőim is kérdezősködtek, majd ahogy leesett nekik a tantusz egyből kiokítottak, és hallgathattam tanácsikat. Istenem, miért?!
[HAWKE & HANNAH OFF] |
- Ideköltözött? - vontam fel kérdően szemöldökömet. - Félnem kéne? - nevettem el magam.
Hát, nem sok jót remélek... Pláne, ha ezek ketten együtt vannak. Tuti, hogy ki fognak idegelni, és mindkettő kap, majd egy monoklit. Az más tészta, hogy utána Alaricot kárpótolnám gyógyszexszel. Az mindig jó mindenre!
Ezután húztam az agyunkat, hogy mégis mit fogok vele csinálni az esküvő után. Reszketegen felsóhajtottam nyakcsókjára, és somolygását viszonoztam, ahogy meghallottam szavait.
- Ó, nekem állva is megfelelő! - ingattam fejem. - Csak egy valamit kérek, hogy tépd le rólam ezt az Isten verte ruhát! - néztem rá huncutságtól, vágytól csillogó szemekkel.
Miután végre beestünk, és volt némi összezörrenés a szüzinyó párocska és Kieran között csak szemeimet forgattam meg. Természetesen én szórakozottan védelmükbe álltam, ahogy Alaric is. Lehet szerencsétlenek, de pont ezért jó rajtuk szórakozni! Kár lenne, ha Kieran csakúgy elijesztené őket ridegségével!
Már rendesen vártam, hogy a beszédhez érjünk, mert Hawke biztos zseniális előadást fog nekünk tartani! Be is igazolódott sejtésem, és legszívesebben végignevettem volna a beszédet. Jobban jártam most is, hogy bevetettem a perverzitást. Hadd boruljon ki és piruljon a nép!
Végül a nászajándékokhoz érve Hawke kezdte. A borítékot átvéve tőle sunyin kibontottam és megnéztem mi is van benne.
- Csodás! Alig várom, hogy a masszőrt kiakasszuk! - kuncogtam orrom alatt.
Következőleg Kieran jött egy még díszesebb borítékkal. Hunyorogva néztem rá az öcsire, akinek sejtelmes vigyora egy percre se tűnt el. Hm, vajon mit hozott? Beszólását hallva gyanakvóan pillogtam rá... Majd egy idő után Alaricra. Hékás! Ezek összejátszanak?! Ez nem fair!
El is vettem a borítékot, és megnéztem annak tartalmát. Egy kulcs volt, és eleinte értetlenkedve pilláztam újdonsült férjem. Ekkor esett le! Nane! Ez az idióta vett egy házat?!
- Te tudtál erről?! - fontam össze mellkasom előtt karjaim, és vigyorogtam. - Nem szép, hogy nem szóltál nekem! - vágtam be színészi durcázást, és bosszúból farkán végigsimítottam kínzóan.
Közben megérkezett Hannah. Nem zavartattam magam, és ha kiégett akkor kiégett, ha nem akkor nem a farok markolászáson. Átvettem tőle a díszes dobozt, és látva a társasjáték nevét felröhögtem.
- Te jó ég! Végre nem étkészlet! - szólaltam meg nagy hangosan, amire az emberek többsége sunyulni kezdett.
Alaric szavaira csak bólogottam. Eddig nem nagyon vettem észre, hogy ilyesmi játékszerre szükségünk lenne, de... Ki tudja, hogy meddig tart ez a kapcsolat. Lehet a végén tényleg megunjuk egymást, vagy nem? Azt sem értem magammal kapcsolatban, hogy miért tekintek úgy a jövőbe, hogy életemet mellette fogom leélni. Nem tudom, hogy ez megrémítsen vagy inkább sem? Egyikfelem tényleg örül, hogy tartozhatok valakihez, ám annyira szokatlan ez a kötöttség, amibe saját magamat taszítottam. Mindegy, nem érdemes ezen agyalnom, amíg jól működik az egész, nemde?!
Az evés, és a torta felvágás után következhetett a tánc. Egy lassú számra keringőztem vele, és igazából valamilyen szinten megérintett, amit ismételten fura bevallani saját magamnak. Igaz, azért szerettem kezeimmel testén vándorolni. Hátán esetleg fenekén, de nem túl feltűnőn. Inkább csak élveztem a meghitt pillanatot, ahogy fejemet a vállának döntöm és lassúzunk. Kizártam igazából a külvilágot és nem igazán foglalkoztam senkivel... Csak magunkkal és magával az érzéssel, amit kivált belőlem ez az egész.
Az ünneplés végére az emberek lassan távoztak. Elköszöntem Kierantól, és intettem azért a szüzikéknek is. Végre mehetünk haza!
***
Az új otthont látva csak füttyentettem egyet. Hát, kitettek magukért! Ha ölbe kapott csak vigyorogva szemeztem vele, miközben nyakát cirógattam. Nem kérdéses, hogy ezek után mi történt. Egész álló éjszaka egymást kényeztettük, és a ház felmérése abból állt, hogy mindenhol csináltuk különféle pózokban. Egyedül azt sajnálom, hogy a medence jelenleg hasznavehetetlen a rohadt idő miatt. Pedig milyen jót lehetne benne szeretkezni!
Nos, lehet, hogy új és luxus lakás, de a szeretkezéseket követően... Lehet inkább csatatér lett, mintsem otthon. Hupsz, lehet most nem csak egy dolgot fogunk venni az IKEA-ban! Végén felvásároljuk majd az összes létező bútort, basszuskulcs!
[ALARINA OFF] |
Ingattam a fejemet Hannah dícséretén, de igazából örültem, hogy neki tetszett így halványan elmosolyodtam:
- Köszi... - bár valójában borzalmas volt. Ráadásul azt kívántam bárcsak inkább láthatatlanná válnék, vagy akármi más. Nem tehetek róla. Oké igyekszem szocializálódni, de ez körülbelül olyan volt, mintha hirtelen bedobtak volna a mélyvízbe. Egyszerűen borzalmas. Alig várom, hogy végre hazaérjek mert részemről ez a tömeg egyszerűen sok.
Viszont nem értem az embereket miért kell ilyen baromságokat venni. Mármint komolyan: étkészlet? Pohár? Robotgép?! Pont olyanoknak tűnnek akik állandó jelleggel a konyhában vannak mi? Jó, tudom Alaric elég jól tud főzni, de azért nem egy nagy konyhatündér. Azért csinálja mert muszáj és nem akar állandóan rendelt kaját enni. Hannah ajándékán kicsit kuncogtam, Alaric reakciójára pedig újfent kiégtem. Kieran borítékján nem kicsit lestem azért. Egy ház?! Azannya! Nem semmi kérem. Végülis ha már házasok akkor biztosan érdemesebb összeköltözniük ez tény.
Nem sokkal később jött a tortavágás is ami egyértelműen ment nekik. Ki gondolta volna?! Az egyik bérgyilkos a másik boncmester basszus. Természetesen az édesség is illett a díszlethez, mondanom se kell, hogy nem fehér-rózsaszín és egyéb színű volt szerencsére. Ízletes volt hála égnek, szóval jól választottak mindenkit. Nem sokkal később már jött is a táncuk amin felvontam a szemöldökömet egy kicsit:
- Váó, nem is gondoltam volna, hogy Alaric tud táncolni - ingattam a fejemet mosolyogva. Persze én tudok, durva is lenne, ha hosszú életem folyamán nem tanultam volna meg. Amint kezdtek szállingózni a többiek egy táncra halvány mosollyal az arcomon szólaltam meg:
- Remélem nem gond ha felkérlek egy táncra... - ha elfogadta akkor természetesen keringőztem is vele egy sort. Bár teljesen nem zárhattuk ki a külvilágot, de igyekeztünk senkit se elgázolni meg a többi. Hely persze bőven volt, emiatt félni s kellett. Ki tudja meddig csináltuk ezt, de elfáradtunk az biztos. Észrevettem, hogy sokan távoznak már így beletúrtam kicsit a hajamba sóhajtva:
- Azt hiszem ideje mennünk. Ráadásul időben meg is kell érkezned vissza a barátnődhöz - elvégre mégis illetlenség későn este zargatni őket. Elköszöntünk az újdonsült házasoktól és már mentünk is kocsival.
* az offokat a párosoknál rád bízom :D * |
Csak vállat vontam ahogy a páros védelmére keltek. Én aztán magasról letojom, a csaj a szememben már elásta magát egy életre. Ez maximum akkor fog változni ha végre összekapja magát. Ahhoz valami olyan dolognak kell történnie, hogy hűha! Talán a pasijával kapcsolatosat tudnék elképzelni. Lehet Hawke életet lehel belé. Végül ez mindkettejükre ráfér, így valószínűleg idővel együtt egy erős párost fognak alkotni a maguk csöpögős módján amitől igazából hányingerem szokott lenni.
Inkább leültem és szórakozottan hallgattam a beszédét. Jesszusom, ez felér egy komédiával. Fel kellett volna vennem és mozikban forgalmazni az egészet. Mekkorát kaszáltam volna vele basszus! Nem mintha pénzhiányban szenvednék, de mások is legalább jót röhögnének. Ezt még Katarina visszaszájalása is tetőzte. Nos, azt kell, hogy mondjam szemtanúi lettünk egy a fagyi visszanyal effektnek. Hawke próbált égetni és most inkább ő van még nagyobb zavarban. Köszönjük a részvételt, ülj le egyes. De azért szép próbálkozás.
Átadtam a párocskának én is a magam ajándékát, persze tudtam jól, hogy Alaric simán be tudja játszani a meglepett egyént így inkább beelőztem:
- Tessék, itt az én ajándékom és mivel Alaric tudja a címet, így nem kell titeket elkísérnem oda. Nem óhajtok gyertyatartó lenni amúgysem - vontam vállat lazán. Intettem nekik miután kivigyorogtam magamat a bátyám kis bosszankodásán és Katarina reakcióján is.
Unott fejjel figyeltem tovább az eseményeket és a sok étkészletet. Te jó ég, ez borzalmas, de legalább értékesek. Amik nem tetszenek nekik azokat simán eladogathatják, haha! Jó igazából ez szánalmas. Ekkor jött Hannah aki végre egy értelmesebb ajándékot adott. Ó, nocsak egy kis változatosság. Talán még van remény a csajban.
A további történéseknek igazából csak szemtanúja voltam, ami őszintén szólva egyáltalán nem is zavart, hiszen szerettem külső megfigyelő lenni, főleg ha ebben senki sem zargatott. Hála égnek senki nem is mert mellém ülni a fagyos mutatványom után, így nem kellett egy idegesítő személyt sem elviselnem. A táncba se szálltam be, hiszen hiába vagyok profi keringős egy olyan nő sem keltette fel az érdeklődésemet akivel erre vetemedtem volna. Igazából majdnem az egész társaság unalmas. Úgy gondolom most már ideje lenne mennem főleg, hogy a társaság már szállingózik kifele. Tökéletes. Intettem a párosnak mondva:
- Nos, köszönöm a meghívást! Egy élmény volt. Valamikor majd biztosan találkozunk még - elvégre egymás szembeszomszédai is vagyunk. Csak egy tó választ el minket. Hála égnek. Bár szívem mélyén tényleg örültem nekik és kicsit irigyeltem is őket.
[ KIERAN OFF ] |
Ingattam a fejemet mikor sorolta a kínzását. Valóban borzalmasan hangzik ez is, hiszen én a végén már hánytam volna a tortáktól. Szeretem az édességeket, de basszus ami sok az sok(k)! Szerencsére túl vagyunk rajta és csak ez számít már, meg az ugye, hogy végül érvényesítettük az akaratunkat, hiszen nincs sehol egy tündibündi rózsaszín és hasonszőrű társai. Mikor szóba kerültek az ismerősök akkor csak vállat vontam:
- Én csak az öcsémet ismerem a bagázsból, de örülök neki, hogy itt van. Ráadásul ide is költözött, hogy az idegeimen táncoljon - legalábbis részben emiatt. Másrészről meg sejtem, hogy azért is mert magával ragadta a hely, még ha ezt esetleg tagadná is. Mindenki ezért dönt úgy, hogy itt marad egy ideig és meg is értem őket.
Somolyogtam egy kicsit az ajtóban meglovagolós dologra majd finoman belecsókolva a nyakába megszólaltam:
- Azért te is le leszel támadva rendesen. Lehet időd sem lesz lovagolni, talán majd a második körben - ó igen, biztosan nem egy menet lesz, hiszen rohadtul ki vagyok éhezve. Talán az éjszaka folyamán az összes szobát fel fogjuk avatni. Nekem az lesz az igazi nászajándék nem az, ami majd nemsokára le fog zajlani. Már látom előre, hogy több családra való étkészletet fogunk kapni, a díszes poharakról nem is beszélve. A konyhai dolgokat pedig hagyjuk is! Egyedül Hawke és Kieran fog nekünk rendes ajándékot adni. Amint drága jóbarátommal közöltük a pompás hírt egyből kiégett a francba amit örömmel láttam. Szerencsére az öcsém nem sértődött meg, sőt jó kis kárörvendő módjára már alig várta, hogy szórakozhasson rajta. Bár láthatóan és hallhatóan nem lopta be magát a szívébe Hannah, főleg a szülei miatt. Ezt meg tudom érteni, ráadásul ő mindig ilyen. Ha valakinél az első benyomása rossz akkor az illető pattoghat, akkor se lesz már több az ő szemében. Nehéz eset sajnos, de én megszoktam. Nem csoda, hogy nincs csaja ilyen jellemmel. Ráadásul ő sem feltétlenül egyéjszakás, mondhatni sodródik az árral. Ha valaki pár óráig érdekfeszítő akkor megszerezheti őt egy ágyakrobatika erejéig. Na de megfogni?! Ahhoz valami nagyon különleges kell.
Feleségem azért a páros védelmébe kelt, mire a fejemet ingattam:
- Valóban, nem is a mi esküvőnk lett volna ha nem történik semmi kiégetős dolog - vontam vállat lazán a végére. Persze értékeltem, hogy Kieran azért nem örült ennek. Mindebből arra lehet következtetni, hogy igenis örül az esküvőmnek és a szívén hordja a dolgot a maga fagyos és rideg módján. Persze a kétértelmű beszólás se maradhatott el társam részéről mielőtt helyet foglaltunk volna. Vesse be magát mi?
Ekkor jött a pompás beszéd amin csak vigyorogtam és néha elkuncogtam magamat, hiszen mit ne mondjak poénos volt nézni a szenvedését. Kata beszólását nem akartam fokozni, hiszen így is kiégett a tollas páros, inkább a társammal foglalkoztam akinek a keze már a combomnál járt. Ejj...! Mosolyogva átvettem az ajándékot aminek szerintem mindketten örültünk. Nem csalódtam benne az biztos. Ekkor Kieran is hozzánk lépett sejtelmes vigyorával és a díszes borítékkal. Persze egyből lelőtte direkt a poén, hogy én erről már tudok. Ajh, pedig szívesen beadtam volna azt, hogy nem tudok erről a "kis" ajándékról.
- Borzalmas vagy! De azért köszi még egyszer - vigyorogtam rá. Ezek után pedig jöttek a sok baromságok és ismeretlenek. Kezdett elegem lenni belőle. Hannah is befutott azért még előttük ami kis halvány reménysugár volt a társasjátékával amire jóízűen felnevettem:
- Ó váó! Ha nagyon unjuk már egymást akkor majd mindenképp használatba vesszük! - kuncogtam el magamat.
Inkább a tortának estünk neki közösen felvágva. Mit ne mondjak a késekhez mindketten értettünk, szóval ez nem volt nagy ügy. A kaja után jöhetett a közös tánc, ami egész jól ment, hiszen én vezettem inkább őt, ahogy azt érdemes csinálni. Bár nem vagyok a táncparkett ördöge azért a keringőt még ismerem, illetve a lépéseit is. Később csatlakozott hozzánk a táncikálásba a többi ember is, majd mikor eléggé elfáradtak akkor kezdtek el kifele szállingózni. Végre, lassan vége. |
Kata kieg, mert nem voltam magamnál és egy kis részt elfelejtettem reagolni XD
Ám Harley odaszólt még nekünk, hogy ne ugorjunk ennyire előre és az asztal alatti dolog tabu és még hátra vannak a nászajándékok. A francba!
Felvontam a szemöldökömet, amikor Hawke átadott egy borítékot nekünk. Őőő, mindenesetre nem épp kávéfőző meg ilyen szarokat adnak legalább. Általában ilyeneket vágnak hozzá az emberhez. De ha én is kapok ilyet esetleg valakitől én esküszöm hozzávágom és menjen Isten hírével. Pfft..
- Nem tudom honnan. Lehet a könyvtárból - vagy talán meséltem róla valamikor? Nem tudom. Nem hiszem. Mindegyis, majd ha kettesben leszek anyámmal rákérdezek erre.
Hawke-kal az oldalamon mosolyogva haladtam beljebb... Vagyis egészen addig, amíg nem szemeztem kis ideig a sárkánnyal. Jaj nekem! Ám amiért én miattam volt némi baki, ezért Hawke szívta meg. Ne már! Mindenesetre nem mertem visszaszájalni a sárkánynak, mert eskü, hogy keresztbe lenyelne. Pedig ez nem fair! Én hibám volt és... Valóban jobb, ha visszavonulok! Pláne, hogy Katarina rátett egy lapáttal. Másnál is, mi? Tényleg hova kerültem? Többet nem jövök szerintem esküvőkre! Legalábbis ilyenre biztos, hogy nem!
Végül helyet foglaltunk mi is az asztalnál, és izgultam Hawke miatt, hogy meg tud-e majd bírkozni a feladattal. Szerencsére ment neki, viszont amikor kitért vibrátorra és a többi IQ-m megint csökkent minimum 20-szal. Jesszusom... Viszont az éjfúria megint közbeszólt, és azt hittem menten lefelejem az asztalt. JÉZUSOM!
Ezután jöttek a nászajándékok átadása. Mivel én ajándékot rendeltem nem is akárhonnan, így nem kell mondanom, hogy az előzményeimet állandójelleggel töröltem. A hallottak és tapasztaltak alapján tökéletes ajándékot találtam a párocskának. Vittem is a díszes csomagomat a párocskának. Nos, szextársasjátékot rendeltem. Merész volt ez tőlem, mert ilyet soha a büdös életbe nem vennék nászajándéknak, de ismerve mennyire gátlástalanok.. Fhuha, valóban tökéletes lesz nekik!
- Remélem örömmel fogjátok használni..! - vagy mi a fene.
Átadva az ajándékot sóhajtoztam egy sort és én is kifújtam magam. Hawke sem volt másképp, mert látszódott rajta eléggé kivan. Halványan elmosolyodva megfogtam a kezét, hogy lenyugodjon végre, majd biztatóan mondtam.
- Jó volt a beszéded! - kulcsoltam össze ujjainkat. - Szerintem minden benne volt... - talán túlságosan is sok minden, de tudom, hogy csak próbált visszaszólni nekik, ami így utólag megemésztve viccesre is sikeredett.
Ezután tekintetemet a párocskára emeltem, és néztem, hogy mégis ki milyen ajándékkal lepte meg őket. Nos, a legtöbbjénél megállapítottam, hogy étkészlet és társai sorakoztak. Ez nem igazán tetszett Katarinának, de Harley csak elcsitította, hogy ne akadjon fent ezen. Hát, tény, hogy én sem igazán örülnék az ötödik pohárkészletnek és sorolhatnám. |
- Nemcsak a te agyad lett pépes mellette! - sóhajtottam fel. - Annyi tortát erőszakolt le a torkomon, hogy az nem igaz. Meg amit variált a ruhámon és az ételeken. Olykor azt hittem, hogy otthagyom a fenébe és szarok bele. Az már csak hab volt a tortán, hogy mint látod... Egy csomó ismerősét és családját is meghívta. Alig ismerek bárkit is a bagázsból - húztam el a számat.
Megremegtem, ahogy meztelen bőrömet cirógatta vad csókunk közepette. Elszakadva ajkaitól még mindig közel voltam hozzá. Hangját lehunyt szemekkel élveztem. Valamennyire fantáziámat is mozgosítottam, és hevesebben vert a szívem, amikor kezével lejjebb tért. Sajnos tudtam jól, hogy ebben a nagy tütüben semmi perverzkedés nem lesz. Ez elszomorít... Alig várom, hogy vége legyen, és minden menjen úgy, mint eddig. Habár tudom, hogy változni fog egy-két dolog, de azért olyan drasztikusan nem. Legalábbis remélem...
- Nehéz lesz kibírnom... - nyitottam ki pilláimat. - Ahogy beesünk az ajtón én úgy fogok neked esni, és ha kell az ajtóban lovagollak meg! - ingattam fejem, és vágtam be ártatlan fejet.
Végül megérkeztünk a hotelhez, és bólintottam Alaric szavaira. Essünk túl rajta, és végre menjünk haza! Ekkor csatlakozott Harley és felnevettem jóízűen, amikor újdonsült férjecském visszaszájalt neki. Egyből elhallgatott és témát terelt. Nos, eléggé felkészületlenek voltunk, mert eddig az egész esküvő spontenaitás. Reméljük Hawkenak is menni fog!
A párocskához érve Alaric már mondta is a remek hírt, és én mindvégig orrom alatt kuncogtam. Észrevettem közben Kieran értetlenkedését, amire felsóhajtottam, de csak leesett neki, hogy csupán szórakoztatjuk magunkat. Mondjuk amikor szegény Hawke fejét majdnem leszedte valamennyire védelmébe keltem... Ahogy a barátnője védelmébe is.
- Ugyan, azért vicces volt! - vigyorogtam. - Legalább hűek voltunk magunkhoz és csináltuk a showműsort! - kacsintottam a párocska felé. - Szóval Hawke, tiéd a terep és vesd be magad! - végül még fokoztam picit a helyzetet. - Értelemszerűen másnál is, ne csak itt! - biccentettem fejemmel a lányka felé.
Miurán kellően kiégettük őket helyet foglaltunk az asztalnál. Leültünk Alaric mellé, és combját kezdtem el simogatni. Közben tekintetemet Hawkera emeltem, és vártam a beszédét.
Szórakozottan hallgattam végig beszédét, és a végére elkuncogtam magam. Ó, szóval próbál visszaszúrni nekünk. De ééééédes!
- Már nála hagytam végleg, hogy ne kelljen mindig a ridikülömbe rakni! - vigyorogtam, és rácsaptam közben lágyan Alaric combjára. Grrr... - De igen, valóban ezzel mutattam ki először, hogy Alaric méltó rám - ezzel párhuzamban átöleltem karját társamnak és jobban hozzásimultam.
Az emberek totálisan kiégtek, amiért picir közbevágtam, ám szerintem Hawke meg a nője sem volt másképp. Ahogy kimondta, hogy sok boldogságot nekünk megcsókoltam Alaricot, majd jöhetett is a kaja, pia na meg a torta. Remélem mindenkinek ízleni fog a csoki-eper kombós desszert. |
Hannah indokára csak ingattam a fejemet. Végülis jogos. Na mindegy, végülis most már nagy gond csak nem lehet nemde?! Legalábbis kétlem, hogy a lakodalomra is tiszteletüket tennék. Viszont azon meglepődtem, hogy az anyja ismer engem. Felvontam a szememet kérdően:
- Hogy micsodaa?! - mégis honnan a jó büdös életből tudná, hogy ki vagyok. Főleg, hogy kétlem, hogy én lennék az egyedüli Hawke a városban.
Közben megérkeztünk a hotelhoz is, így kiszálltunk és mentünk is előre. Kieran jeges tekintetével én is találkoztam és mit ne mondjak azért eléggé brutális volt. Az biztos, hogy ennek a faszinak a tomboló haragját nem akarom látni, főleg nem tapasztalni. Belépve a terembe én is elámultam. Tényle jó lett, így bólogattam Hannah elismerő szavaira:
- Valóban kitettek magukért... - ám ekkor figyelmeztetett is társam a közelgő veszélyre. Ajjajj, asszem félek. De azért elébe megyek a dolgoknak. Ha nem teszem akkor addig fognak vele üldözni míg rám nem lelnek. Egyből meghallottam a pompás ötletet és mentem lesorvadt az agyam. Basszus, miért pont én?! Vissza is szájaltam Alaricnak morogva:
- Pontosan tudod jól, hogy nem vagyok jó ilyenben - de ő ragaszkodott hozzá, ráadásul az öccse még rá is kontrázott. Szóval ez a minimum mi? Na szépen vagyunk. Felsóhajtottam megadóan, hiszen jobb ha túlesek rajta. Bár semmi előrekészített szövegem nincs, nem mintha azzal még könnyebb lett volna a helyzetem.
Szóval áshattam is meg a síromat mert a bagázs már ült le a helyére és várták a fejleményeket. Jajj nekem. Mikor lecsillapodott az alapzaj csak akkor kezdtem bele akadozva kis torokköszörülés után:
- Nos...hát... - pompás kezdő igen, gratulálok Hawke! - ...jó ideje barátomnak mondhatom Alaricot, ami tudom mások szemében szinte hihetetlen dolognak tűnik. Egymásnak totális ellentetjei vagyunk, mégis örülök, hogy megismerhettem és nagyon boldog vagyok, hogy talált egy olyan nőt is maga mellé aki el tudja a sokszor borzalmas jellemét is viselni.
Ekkor kicsit elgondolkoztam, hogy mégis mit mondhatnék még. Hiszen annyi gondolat járt a fejemben, így úgy gondoltam kicsit visszakapják a szivatást:
- Bár Katarinát nem nagyon ismerem, de tudom jól, hogy méltó párja lesz a barátomnak. Ha már legutoljára nála hagyta a vibrátorát és simán ki is mondta ezt egy könyvtárban a síri csend közepedte. Az utána való polcok közti dolgokról való eszmecseréjüket inkább nem is taglalnám - sóhajtottam picit. Végül zavartan csak lezártam a kis beszédemet:
- Szóval egy a lényeg, sok boldogságot nektek! - mosolyogtam rájuk halványan majd átnyújtottam nekik a kis díszes borítékot amiben ugye a wellnesshétvége van amit bármikor beválthatnak és teljeskörű szolgáltatásban részesülnek. Kezet fogtam az újdonsült férjjel és visszaballagtam az asztalunkhoz. Leülve a székemre csak megkönnyebbülten sóhajtottam és azt kívántam bárcsak megnyílna alattam a föld. Eleve nem szeretem a nagy tömeget, de még beszédnek csúfolt valamit is mondani?! |
Mit ne mondjak jó kis polgárpukkasztó esküvő lett ez. Ráadásul a résztvevők közül tudtam, hogy az egyik boszi, így meg is kértem őt hűvösen, hogy ha van esze akkor legalább a pap emlékeit részlegesen törölje. Elvégre mégis jégkoripályát csináltam ebben a hülye templomban. Szerencsére engedelmeskedett is a kérésemnek, így nem kellett zsarolnom. Amíg cigiztem élveztem a hóesést de hamar bepattantam inkább a kocsimba. Nem túl jó ilyenkor nekem, hiszen imádom a telet, de a sárkány énemet nehéz visszafogni ha megérzi a havat. Szerencsére nem vagyok tapasztalatlan, így kordában tudom tartani, hogy még félig átalakulás se történhessen meg, de érzem folyamatosan ahogy a bőrömet kaparja. Ami sokszor idegesítő, annak ellenére, hogy volt jó pár évem, hogy megszokhassam.
Mindegy elhatároztam magamban, hogy a napokban majd teszek egy kis kirándulást a hegyek közé ahol sok a hó és felrepülök egy kicsit. Egyszerűen muszáj mert meg fogok őrülni. Ebből a szempontból Ausztrália a legjobb hely számomra. Utálom a meleget, de télen nem kell ilyen gondokkal vívódnom. Cserébe majd lerohad a gatyám ha nincs légkondi...nos valamit valamiért. Megérkeztem a hotelhez és kiszállva Hawke csaja szemezett velem. Persze csak találkozott a tekintetünk egy pillanatra, de egyből lerítt róla, hogy közelebbről nem akar velem megismerkedni. Talán jobb is, meghagyom a társának a szűztelenítést. Ráadásul az ő szülei zavarták meg az esküvőt, úgyhogy pipa is vagyok rá. Bármibe fogadok, hogy engedély nélkül jött el. A faterja eléggé zabos volt, biztosan félti a tündi-bündi egy szem lányát. Fúj, mindjárt hányok még a gondolatra is. Jeges pillantást küldtem felé és haladtam is tovább.
Természetesen hamar megtaláltam az újdonsült házasokat így a szokásos rókavigyorommal mentem feléjük és nem sokkal később ki is derült, hogy a drága főnixhaver fogja a beszédet tartani. Kicsit el kellett tűnődnöm, hogy miért nem engem választott erre. Talán utál? Ám nem sokkal később kiderült, hogy Hawkeot akarja szivatni ezzel. Óóó...most már értem! Azt hiszem ez jó lesz, legalábbis jót fogok szórakozni.
- Egyáltalán nem bánom. Azok után, hogy a barátnője szülei szétvágták a ceremóniát ez a minimum úgy vélem - szólaltam meg jeges hangon.
Ez így fairplay. Bár csóri csávó nem tehet róla, de ez lényegtelen. A szülők megkapták a magukét, így most ő is megfogja. Ha már ilyen kretén csajt szedett össze gyökér családi háttérrel. Aztán felveheti magára a vörös kis ruhácskáját, attól még ugyanúgy apuci kicsi lánya akinek nincs semmi kiállása. Az ilyeneket utálom talán a legjobban. A következő típus az a nagyszájú és a nagyképű picsák kategória. Főleg, hogy a többségnek nincs mire fel nagyzolnia.
Természetesen a kiválasztott totálisan kiégett a helyzeten, így csak lazán kinevettem őt és le is ültem a nekem szánt asztalkához. Szinte páholyból fogom nézni ahogy szétégeti majd magát. Látszik a fazonon, hogy nem igazán határozott kiállású egyén és sokat nem is szokott beszélni. Vagy ha igen, akkor azt is elcseszi. Viszont volt egy olyan érzésem, hogy ennek van is oka. Talán a szemében van valami...
Na mindegy. Hátradőltem szórakozottan a székemen és simán fel is tettem volna még a lábamat is az asztalra, hogy teljesen kényembe helyezzem magam, de nem vagyok bunkó. Már csak egy kis popcorn kéne a mozihoz. |
Mondanom se kell szinte mindenki agya lerohadt a társaságban a csókunk miatt. Egyedül az öcsém vigyorgott, de szerintem azon ahogy a többi hülye meghökkent. Mindig is imádta a polgárpukkasztást, nem véletlenül az a szakmája ami. Szerencsére már végre kifele tartottunk és a csokordobás is megvolt ami Hawke csajának a kezébe került. Te jó ég, ha ezek összeházasodnak ők lesznek a legnyálasabb pár. Rajtuk majd Harley bőven kiélheti majd magát. Nekik nem a piros-fekete lesz a színük az hótziher!
Örültem, hogy végre kicsit kettesben lehettünk a kocsiban hiszen már nagyon vele akartam lenni, persze másképp is de az még nagyon messzinek tűnik. Annyira nem érdekel ez a hülye lakodalom, hogy el se mondhatom basszus. Már kaptam is a megszólást a bakim miatt mire ingattam a fejemet:
- Bocsáss meg, a barátnőd az elmúlt napokban teljesen lerohasztotta az agyamat. Állandó harcot kellett vele vívnom, hogy ne fehér meg rózsaszín dolgokat erőltessen - forgattam meg a szemeimet. Nagyon idegesítő volt hosszútávon, de szerencsére mindig mondtam neki olyat amin megsértődött és végül belement abba amit akartam. Ilyennel nem tudnék együttélni cseszem. Agyrák pozitív lenne számomra. A vad csókját hevesen viszonoztam, hiszen már jó ideje csak erre vágytam, meg még többre is, de ez részletkérdés. Finoman cirógattam a csupasz nyakát és vállát és belenyögtem kicsit amint a hajamba túrt. Én is viszonoztam volna ezt, de nem akartam tönkretenni a jól beállított haját, így csak a tarkója gyengéd masszírozása maradt. Mit ne mondjak akár itt a kocsi hátsó ülésén is elintéztünk volna egy menetet, de sajnos ahhoz túl rövid volt az idő. Főleg azért mert bőven sokáig csinálnánk, hiszen van mit levezetnünk egymáson. Idővel elszakadtunk egymástól és súgtam az ajkaiba:
- Szívesen kárpótolnálak most egy gyors izgatással - haladtam lejjebb az ujjaimal pont az említett területre - ...de sajnos túl hosszú a ruha - elég macerás dolog így azért.
- De ne aggódj, otthon bőven lesz időnk mindenre - főleg, hogy nem is tudja milyen otthonra célzok. Na az még lesz neki egy meglepetés. Elmosolyodtam halványan a csillogó szemeire amik csak jót sugalltak és örültem, hogy egyelőre nem terrorizált tovább szexuálisan. Örültem volna neki, de sajnos most nem lehet. Itt nehéz lenne bármit is csinálnunk, álló fasszal meg nem kéne majd kiszállnom a kocsiból, hogy úgy menjünk lakodalomba. Inkább picit megigazítottam a hajamat míg végre meg nem érkeztünk:
- Na essünk túl rajta - igen, körülbelül ennyire akartam ezt. Szerencsére társamnak tetszett a hely, mire elégedett vigyort villantottam és már pont szóltam volna, mire jött a barátnő. Elfintorogtam magamat a nagyzolására és letörtem a szarvait:
- Nem is tudom ki akart ide akkor fehér színt, mert az megy az aranyhoz...mert biztosan nem én voltam! - ekkor került szóba a beszéd. Te jó ég...
A két említett egyén közül mindkettő rohadtul felkészületlen volt, viszooont:
- Hm, az öcsémnek nem okozna nagy gondot, még úgy sem, hogy nincs tervezett szövege. Neki az a munkája, hogy pofázzon állandó jelleggel. Az tény, hogy profi lenne. Viszont Hawke bénázása poénosabb lesz - vigyorogtam kárörvendően. Szóval mondhatjuk meg is van a szerencsés de mégis szerencsétlen választott. Nemsokára meg is érkeztek az említett jómadarak és már közöltem is vele a pompás hírt:
- Hawke, te mondod a beszédet, mert tudom jól, hogy ebben nagyon jó vagy. Az öcsém túl profi ehhez és hagyni kell amúgyis pihenni a csacsogóját - vigyorogtam rá Kieranra aki egyből levágta, hogy semmi személyes nincs a dologban, csak szivatni akarjuk a tollas barátomat. |
Aggódó tekintettel figyelem, ahogy Aiden félrenyeli a rántottát, és Rick ütögeti meg finoman a hátát, hogy meg ne fulladjon. Majd mikor rendben jön annyira, hogy megtudjon szólalni, Rick is folytatja a kajálást egy kis idő elteltével, és egy rosszaló pillantással rám, de nem tudtam, hogy e hír hallatán ilyen komoly reakciót váltok ki a fiúból. Jómagam is csak később folytatom a reggelit, és elviselem a pici nyújtotta fejpaskolást, majd később folytatom a válaszok adását. - Nos igen, bizonyára ez lehet az a probléma, ha csak nem fokozódott valami mássá. Ezt annyira nem fejtegettük ki. No nem azért, mert nem vagyunk elég jóban, egyszeűen csak szomorú lenne erről beszélni, hol ott mindig is szeretett volna legalább egyet, ami most azt hiszem teljesült... - mosolyodok el. Noha nem akarok okoskodni, látva, hogy Aiden Ricktől várja a bölcs szavakat, noha úgy tűnnik ő most jobban el van a reggelivel, de azért érzi magán a kíváncsiskodó pillantásokat, így abbahagyja és feltekint. - Őőő igen... én is úgy tudom, hogy nemzésképtelen a vérük miatt, és szaporodni csak akkor képesek, ha megvéreznek valakit, de ez csak tisztavérű vámpír tudja. Bár vannak pletykák arról, hogy a tisztavérűek képesek életképes utódokat szülni, de ebben senki sem biztos... - magyarázza, s lássuk be, túl sok újat ebből sem tudtunk meg, ám nem zaklatom fel megjegyzéseimmel, hanem elfogadom az ő véleményét is, ha már Aiden kikérte.
Annak viszont örülök, hogy Aiden is ilyen nyitottan áll hozzájuk, mégha aggódik is, ami arcára van írva leggyakrabban. De ezt megértem, én is remélem a legjobbakat. A téma után én is folytatom s nem sokkal később be is fejezem a reggelit, bár Rick előbb végez, és a mosogatást is bevállalja. - Aiden, segíts rendet rakni az ágynál, hogy mégse legyen minden így szétszórva. Vendéget nem illik így várni. - kérem a tünde fiút, mert így egy kézzel aligha fog menni az ágyazás és hajtogatás. |
- Ohh... az jól hangzik - mosolyodok el csöppet izgatottan, mert hát mégis csak most fogunk találkozni a pici leendő szüleivel, és bár tudom, hogy nem ez a megfelelő hozzáállás, valahol azért félek, nehogy rosszak legyenek, illetve olyanok kezébe adjuk a babát, akik ártanának neki. Régen szemrebbenés nélkül megbíztam volna bennük egy kedves mosoly és szó láttán/hallatán, ám annyi rossz történt, hogy most már a gyanakvás az első reakcióm egy ilyen helyzetre.
Na de, közben nekilátunk a reggelinek, és csendben hallgatom Mr. Rubenski leírását a leendő szülőkről. Azt hittem, hogy nem fog tudni semmi olyat mondani, amitől menten félrenyelem a rántottámat, de azzal a kijelentésével, miszerint az anyuka vámpír, sikerül elérnie nálam egy spontán majdnem-megfulladást. Kell néhány perc, míg eléggé kiköhögöm magamat, és megemésztem az információt.
- Huh, jó, még mindig jobb, mint az emberek - szusszanok egyet, aztán érdeklődően figyelek tovább, míg a vámpír-betegség szóba nem kerül. - Azt hittem, nekik nem is lehet gyerekük, mert hát... ők halottak, vagy mi... Ugye? - kapom a fejemet automatikusan Rick felé, tőle várva a választ, ugyanis a fajokról a legtöbbet tőle tanultam meg. Nem mintha nem bíznék Mr. Rubenski tudásában, sőt, de ez amolyan ösztönös cselekedet volt.
Végül válasszal vagy anélkül, hallgatom tovább az igazgatót, mert bizony a kíváncsiságom még élénken lobog.
- Ohh, állatorvos? A-azt hiszem engem megnyertek - mosolyodok el, legyűrve magamban a korábbi fenntartásaimat, mert aki állatokat ment, az rossz nem lehet, ugye? Ennek örömére bekapok néhány falatot a reggeliből, nehogy kihűljön, mert úgy már nem lenne az igazi. - U-uhh, én nem vagyok szülő - pillogok oldalra csöppet zavarba esve, noha valahol a lelkem mélyén öröm árad szét a testemben, tudva, hogy mégsem lennék akkora balek, ha gyereket kéne nevelni. Vagy épp ellenkezőleg, a széltől is óvnám, és sehova nem merném elengedni. - Hmm... Tényleg tökéletesnek tűnnek. Alig várom, hogy megismerjem a férjet - lelkesedek fel ismét, s mivel egyelőre nincs több kérdésem, csendben folytatom a hamizást. |
Jól hallhatóan visszatért beléjük az élet, mármint a napok igen kemény megpróbáltatásai komoly nyomott zagytak maguk után, és azt hiszem igenis csoda, hogy most mégis nevetni és bolondozni hallom őket. Nem is zavarnám meg őket, ha nem lenne egy kislány a karomba, akire most sok figyelmet kell szentelni. Ám hamarosan ez is megoldódik s így nekem is könnyebb a lelkem. Legalább neki legyen problémamentes az élete. Vagy ha nem is mentes tőle, a legnagyobb problémája is csak az legyen, hogy mit vegyen fel a randijára vagy ilyesmi. S ne kelljen félelemben élnie, vagy egyáltalán tudomást szereznie a vadászokról. Szóval kisétálva vele, elújságolom a hírt mielőtt nekiállnék a gusztusos reggelinek, ami úgy tűnnik a picinek is kedvére van, mert nem győzőm visszatartani a mancsát, nehogy meg fogdossa a még biztos kicsit meleg rántottát. Ám figyelek a fiatalokra is, Aiden kérdéseit hallva pedig megint csak elmosolyodok némileg meghatódva kijelentésén. - Mondtam, hogy most épp reggelizunk, de ha rá félórára ideér az bőven jó. - válaszolgatok még mindig mosolyogva, és inkább nem is akarom zavarbahozni Aident, hogy ha még nem is ajánlatos azonnal magukhoz vennie egy kicsit, néhány évvel később jó lenne ha fontolóra vennék, mert nem sok ilyen elkötelezett szülő van a világon, gyermekből viszont annál több. - Hogy milyenek? Nos... nem, nem emberek. Az anyuka vámpír, de a leggondoskodóbb fajta, nem olyan, mint a filmekben vagy könyvekben. De valamilyen vámpír betegség miatt neki nem lehet gyermeke, az árvaházban pedig nem könnyű kiszúrni s ritka is, ha nem emberilénnyel találkoznak, tehát biztos vagyok benne, hogy odáig lesz a kicsiért. Bár elmondtam a férjének, hogy nem vagyok benne biztos, hogy ő sem ember e, de ha az is, azt mondta megbízzik bennem, és akkor sem adnák vissza. Náluk jó kezekben lesz. A férjről a fajtáját illetőleg nem tudom, de egy kis rendelőben állatorvos. Legalábbis mikor utoljára talákoztam velük az volt, de nagyra törő álmai lévén, lehet már komolyabb állása van. - mesélem lassan én is nekiláva a reggelinek minek után jóétvágyat kívánok, bár kell egy kis trükközés, mert a pici minden mozgó dolgot megakar fogni, így a villát sem hagyja békén. - Ugyan... egy felelösség teljes szülő sosem lehet elég óvatos Aiden. Ami pedig a választ illeti, ebben sem vagyok biztos, a cirkusz miatt ritkán írtam ismerőseimnek, bár nem telt el úgy egy év, hogy ne váltottunk volna pár szót. Azonban akkoriban ők igencsak természethez húzódoak voltak, így az erdőn túlon volt egy modern faházuk. - magyarázom miután letudtam a falatot. |
Korábban úgy hittem, hogy könnyedén végig tudom csinálni a cukkolását nevetés nélkül, legfeljebb egy szolid mosollyal ölelkezve, de ahogy kiborul, sőt, felháborodik a kamra esetleges kifosztásán... Nem tudom többé magamban tartani a kitörő jókedvemet, s amiként ő ez előbb, úgy most én kacagok fel jóízűen.
- N-nos, ahogy mondtad, ne legyünk pesszimisták... te kis haspók - somolygok, megtörölgetve a szemeimet is, majd nagy nehezen visszatérek a reggelikészítés művészetéhez, körülbelül úgy két-három percig, mielőtt ismét olyan téma keveredne elénk, ami megkívánja a figyelmem teljét. S úgy érzem, most nem csupán a szavakra, hanem a tettekre is szüksége van, szóval nem sajnálok tőle egy puszit, majd egy ölelést, na meg még egy puszit, ezúttal a szánkon. Olyan telhetetlen. - Na jól van, te nagyon lelkes farkas, előbb még a házat találjuk meg, utána pedig minden vágyunkat megvalósíthatjuk. Nagyjából - teszem hozzá sietősen, mielőtt valami bődületes ötlettel állna elő, és megint egy tojás vagy valami étel bánná a kiakadásom oltárán. A megdöbbentés viszont abból az irányból jön, amire nem számítottam volna, avagy Mr. Rubenskitől. Szerencsére semmi negatívumról nincs szó, és bizony hatalmas kő esik le a szívemről, hallva, hogy a picinek sikerült találni egy családot.
- Ez csodálatos! És már el is indultak? Vagyis indult - helyesbítek az elhangzottak alapján. - És milyenek? Emberek? Dolgoznak valamit? - faggatózok kíváncsian, miközben én is leülök az asztalhoz. Azon már meg sem lepődök, hogy Rick jó magasról tett az illemre, nem mintha haragudnék rá emiatt. - Jó étvágyat - nyögöm ki, mielőtt nekilátnék a reggelinek, bár túl sokáig nem tudom csukva tartani a számat. Túl sok kérdés kering bennem, mert hiába nem a mi kisbabánk a csöpi, azért a szívünkhöz nőtt, s nyilván tudni akarjuk, hogy biztosan, de biztosan jó kezekbe kerül-e. Vagyis gondolom Rick is így van ezzel.
- Sajnálom, hogy ennyit kérdezek, de a városban élnek? - érdeklődök tovább, persze miután már lenyeltem az előző falatot. |
A kamrát?! - nyílnak tágra a szemeim, a nevetés befejeztével. - Addig élne. Na nem, nem. A pornóújságokat viheti, a még nem használt gumikat is, tőlem a piát is, de a lekvárok és lenti finomságok az enyémek. Azaz a mieink. - javítom ki magam hamar a nagy felháborodásom közepette. Szerencsére azonban tovább nem rágódunk ezen az igen érzékeny dolgon. Neem, a lekvárokat nem adom. Ellenben én magam hozok fel más témát, ami végtére is tereli a figyelmet erről, bár akaratlan is eszembe jut egy két olyan kép, amit igyekszem elfelejteni, de azt hiszem ez nem mostanában fog sikerülni. És tudom, anno én voltam, aki leginkább idegenkedett, hogy ismét állatokkal éljünk, de azt hiszem ezt a furcsa űrt a lelkemben, amit a kis falkám hagyott maga után, mással nem pótolható... De nem kell csalódnom Aidenben, sőt! - Imádlak! - ölelem át, mikor közelebb ér, persze a kést leteszem, s derekára simítva mancsaim, viszonzom csókját én viszont a szájára.- Ú igen! Ez jó ötlet! És nekik is jó lenne... - állapítom meg az egyértelműt. Közben elkészülnek a pirított kenyér szeletek is, így elosztva a finomságokat, gyorsan kerítek a hűtőből valami gyümilevet, aztán töltve 3 pohárba, szépen helyet foglalok az egyik széken. Közben Rubenski is kijön, miután Aiden szólt neki. - Úgy tűnnik szerencsésen kezdődik a napunk. Találtam szülőket a kislánynak. Megbeszéltem velük az időpontot is, és megadtam a hotel címét, hogyha úgyis autóval jönnek, ne nekünk kelljen cipelni a sok baba holmit taxival. Ha bár furcsa volt, hogy a hölgy helyett a férje vette fel a telefont, és valószínűleg csak ő jön érte, de aggodalomra semmi ok, ismerem őket. - ült le közénk mosolyogva a babával az egyik karjában, mert mégsem hagyhatja egyedül. - Ez tényleg jó hír! - szólalok meg zaba közbe, mert nem bírtam várni. |
Meglehet, hogy az utóbbi időkben túl sokat feszengek, sőt, a vizet is hamarabb felkapom, ám hallva Rick jóízű nevetését, gyengéden én is elmosolyodok az orrom alatt. Menne ez jobban is, de nincs az az isten, hogy adjam alá a lovat.
- Nem vagyok, csak gondoltam rád ijesztek azzal, hogy talán a kamrát is kipakolták - pillantok el felé ártatlan ábrázattal, mielőtt folytatnám a kutyulgatást. Teszek némi sót s borsot is a tojásmasszába, aztán átveszem a helyet a sütőnél, és nekiállok a rántotta elkészítésének, ami jószerivel kimerül abban, hogy ácsorgok a tűzhely mellett, és néha kavarok egyet az adagon, nehogy leragadjon. - Miért ne lehetne? - kérdezek vissza elmosolyodva, néha-néha odatekintve rá. Azt nem teszem hozzá, hogy eredetileg ő nem akart többé magunk köré állatokat, és emiatt hagyta ott a munkáját is, hiszen megértem az indokait... Amit Dom művelt... Na de, ha ez a gyógyulás útját jelenti, akkor nem fogok belerondítani semmivel, még az ártalmatlan meglátásommal se. - Én is örülnék neki, ha lennének. Anyáék soha nem engedték az állatokat, szóval remélem, hogy minél több lesz nekünk - mosolygok rá békésen, és miután kevertem egyet a rántottán, odalépek Rickhez, hogy nyomhassak egy gyengéd csókot az arcára. - Biztos odaszoknak majd, ha teszünk ki őszre meg télre ennivalót - magyarázom, visszatérve a sütögetéshez, és mivel nem egy hosszú elkészítési időt igénylő recept ez, lassan el is készül a finomság. Amennyiben Rick megterített, mindenkinek szedek a tányérjába, egyenlő mennyiséget természetesen, a többit viszont rájuk hagyom, mint a hús meg a zöldségek.
- Mr. Rubenski! Mindjárt kész a reggeli! - szólok ki neki, persze nem hangosan, mert tudom, hogy kiabálás nélkül is tökéletesen fog hallani. |
Igazából már nem is tudom, hogy komolyan gondoltam e vagy csak viccből fogant e meg a fejemben ez a kérdés. De az biztos, hogy kiakadásán elnevetem magam. Majdnem mellé is megy az olaj a serpenyőben, miközben öntöm, de végűlis megúszom egy két mellé ment cseppel. - Jaj ne légy ilyen pesszimista.. - fejezem be lassan a nevetést és folytatom a munkát a zöldségekkel, mert a serpenyővel most nincs sok dolgom. Majd a baconoket kell kisütni, de az ráér a tojás után, mert bár késöbb sül meg, így a tojás nem veszi át a zamatát, aminek nem biztos, hogy egyetlenem örülne. Tehát a zöldségeket szeleteltem addig. - Ugye lehet majd egy csomó házi állatunk ott is? - térek át egy másik témára, nehogy még komolyan megharagudjon rám. - Mármint főleg erdei állatokra gondoltam persze, de azért lehernek ugye? Úgy gondolom, hogy szükségünk lenne erre a légkörre. Talán ők általuk éreznénk magunkat úgy, ahogy akkor...nálam. Olyan felhőtlenül boldognak... - motyogom, igyekezve csak a szépekre visszagondolni, s nem pedig arra milyen borzalmas látvány volt és a tudat, hogy hozzám tartoztak. Belegondolni is rossz, mit érezhettek, mennyit szenvedhettek... No de elkészülnek a zöldek és remélherőleg nem maradok le Aiden válaszáról sem, ami a kedvenceket illeti. Aztán míg sülnek a sülnivalók, én szedek elő tányérokat, evőeszközöket, és ha még van idő, készítek pirítóst. |
Rick korábban megejtett fantáziálgatásához inkább nem szólok semmit, sőt, igyekszem úgy tenni, mintha meg sem történt volna. Néha nem értem, honnét jönnek neki ezek a butaságok, és miért érzi szükségét annak, hogy még velem is megossza őket, de jó párjaként legalább meghallgatom. Persze a képzelőerőmet nehéz kikapcsolni, főként, amikor váratlanul vetik ostrom alá, és bizony most is sikeredik magam elé vizionálni a lefestett képet. Teremtőm, miért...?
Azonban itt még nem érnek véget a megpróbáltatásaim, hiába esett jól a csók, és folytattam volna örömmel egyéb körülmények között, azért Mr. Rubenski előtt nem szívesen enyelegnék vagy vitatnám meg a perverzségeket.
- Öhm, akkor készítek valamit, jobb a friss reggeli - motyogom elbizonytalanodva, mert így, hogy az igazgató sem támogatja feltétlen az elgondolásomat, kezdi hitelét veszíteni ez a meglátásom. Na sebaj, majd ha már ott fog illatozni az orruk előtt a finom rántotta, már eszükbe sem fog jutni a tegnapi maradék. - Rendben, köszönöm... - mosolygok némi megkönnyebbültséggel Rickre, amiért nem hagy magamra. Ennek fényében már nyugodtabban látok neki a tojások feltörésének, persze csak azután, hogy találtam hozzájuk egy megfelelő méretű tálat. Szép dolog a tükörtojás, de őszintén? Nekem mindig felfordulnak, ha ki akarom szedni a serpenyőből őket, és nem szívesen szégyenkeznék Mr. Rubenski előtt. A rántottának meg mindegy, tehát egyértelmű, hogy amellett tartok ki. A magabiztosságom is hamar visszakucorodik belém, ahogy rutinosan tördelem a szegény tojikat, azonban ez így már túl egyszerű lenne; hát persze, hogy Ricknek megint olyasmit kell szóba hozni, amitől lefagyok. S ahogy annak lenni kell, az épp aktuális tojás kicsúszik a kezemből, hogy a padlón térhessen végső nyugalomra valami gusztustalan pacni formájában.
- Mégis miféle perverznek nézel te engem? - vonom meg az egyik szemöldökömet, miután visszanyertem a lélekjelenlétemet. El is kezdem feltakarítani a mocskot, mielőtt Rick megint kikészítene valamivel. - Inkább ne is válaszolj - szusszanok egyet, és miután egy vizes szivaccsal a baleset maradékát is eltüntettem, folytatom a rántotta elkészítését. - Könnyen meglehet, hogy amúgy sem lesz semmi a házban, ha a vadászok kipakolták - vonom meg a vállamat kissé feszengve. |
 (18) Pedig szexi lenne... Egy szegecses, fekete bőr nyakörv, rajta egy kis csontalakú bilétával, amiben kacifántos betűkkel van gravěrozva, hogy "Rosszcsont". És persze egy fém karika, amibe könnyen belekattintod a lánc pórázt és kedvedre huzigálhatnál, de főleg magadhoz. És mindezt persze emberi alakban. - telepedik meg arcomon széles mosoly, ahogy elképzelem miféle játékokat űzhetnénk még kettesben.  A nyálcsorgatáson kívűl, és a nyakörvesen kívűl is, még rajta is lehetne egy helyes kis bőrnyakörv, az a szép barna, hogy fordított helyzetben is megnevelhessem ha úgy van. Egyik kezemmel abba kapaszkodnék, másikkal a derekánál markolnám, hogy minden lökésnél a legmélyebben lehessek. Ő meg persze nyögdécselne, amellettt, hogy nagyokat csattogna a hátsója, mert persze nem szárazon tenném magamévá, hanem jó sok sikosítóval kívűl belül. Mindezt kutyapózban természetesen, mint ahogy a legtöbb farkastól is elvárható. De pózok és kreatívságban sem lenne hiány, alapos megpróbáltatásokon menne keresztül, de a gyönyör majd elfeledteti vele a sok szenvedést, amit azzal fogok okozni, hogy elszorítom a vesszejét, mikor úgy érzem, hogy elmenne. A végére pedig neki is csorogna a nyála, magára is. És akkor nem fintorogna, hogy fúj, ez undorító. Még szerencse, hogy a furcsa kérdése felébreszt, mielőtt odalent is feltöltődnék energiával. - Haah?? Nem, dehogy. - rázom a fejem. - Azért mondtam, mert nincs így, de nem zavar. Ne haragudj... - simogatom meg az arcát, mert nem megbántásból mondtam, csak elképzelésből. A házról is sokat ábrándozunk. Mondjuk annak már örülnék is, de na. Mindegy. No de a csók feledteti a kellemetlen kérdést, én pedig örömmel mélyülök el a szerelmek, szívecskés tengerében vele. Az pedig egyenesen beindító, hogy a neveletlen mancsom sem söpri le magáról. De persze, hogy eme gyönyörű pillanatunkat is megzavarja ez a lassan, de őszülő bolond vén. Pff! Bezzeg ha ő majszolna valakit, én ne zavarjam. Szácskámat húzva kelek fel, amint Aiden is felpattan. - Ünneprontó... - morgok halkan bosszankodva. De utána sem hagyom magára az én kis nyafi bogaram. Követtem, mint Hachi a gazdáját. - A hűtőben van ennivaló, de ha azok nem jók akkor készíthettek is. Viszont lehet rendelni is reggelit, bár én a tegnapiak után nem bízom meg bennük. - jegyzi meg odabentről a nagy okos trottyos. - Segítek na... csak vicceltem bent. Süthetünk is. - veszek elő egy serpenyőt, hogy amíg ő felveri a tojcikat, én teszek fel olajat a serpibe. Meg ha találok bacont - már pedig találok - azt is teszek majd utólag a serpibe, mert a tegnapi antihusozás nekem sok volt. És a kolozsvári bacon amúgyis olyan, amit bűn ki hagyni. Ha már le kellett döfni a röfit, ne értelmetlenül haljon meg. De mosok zöldséget is, és pirítok kenyeret is, ha csak mindezekben meg nem előz a kis bucinudlim. - Na és mond csak... ha odaérünk... fogok találni az ágyad alatt pornó újságot fiatal, terpeszkedő farmer lányokról vagy fiúkról? Nem, mintha zavarna, hisz ez természetes, ahogy egy tubus sikosító is az éjjeliben. - faggatózom kicsit, csak mert eltudom képzelni, hogy fiatalként őt is érdeklik az ilyenek. |
- Nem ezt mondtam - vonom össze a szemöldökeimet enyhe értetlenkedéssel, mert nem egy kutyára van szükségem, akit jól lehet idomítani, de azért lássuk be, Rickkel jó gyakran elszalad a ló. Például most... Ha az előbb azt hittem, hogy meglepett, akkor ezúttal nem tudom, milyen kifejezést használhatnék, mindenesetre feltűnik, hogy túl gyakran kezdi úgy a mondatait, hogy; ha én farkas lennék... - Fúj, ti ilyeneket csináltok? - fintorodok el, mert ez rettentően gusztustalanul hangzik. Mégis mi ebbe a jó? Brr... - Mondd csak Rick... Téged, öhm... zavar, hogy nem vagyok farkas? - kérdezem, miután sikerül túljutnom a hirtelen rám törő hányingeren. - Csak mert elég sokszor tűnődsz ezen - magyarázom meg a felvetésemet, mielőtt teljesen lököttnek nézne, na de válasszal vagy anélkül, azért megajándékozom egy csókkal, ami szokás szerint nem egy apró pusziban merül ki, hanem sokkal többen. Azonban valahogy most nem bánom, néha jobb elmerülni ebben, mint a gondolatainkban, amelyek gyakran kellemetlen vizekre eveznek. Persze nem viszem túlzásba, én megelégszem azzal, ha a mellkasát dögönyözhetem, mindamellett, hogy élvezhetem a finom ajkai keltette bizsergést, ám az ő kezét sem hessegetem el magamról. Így tökéletes minden, és ha Mr. Rubenski nem köhintene közbe, talán még tovább is evickélnék az élvezetekben Rickkel. Viszont az igazgató megjelenésével nyilvánvalóan elvész a varázs, és úgy pattanok fel ültömben, mintha valami csínytevésen kaptak volna.
- Bocsánat - hebegem, nem úgy, mint az ütődött farkas, aki szokás szerint zavarba hoz a magyarázkodásával. - Jaj, hallgass el - tör ki belőlem a nyafogás, miközben a szájára tapasztom a tenyereimet. - Öhm, menjünk reggelizni? Vagyis izé, segítek - kelek fel az ágyról, Ricket is eleresztve, majd vörös fejjel kiszáguldok a konyhába ténykedni. Persze, ha Mr. Rubenski szerint is jó lesz a leves, akkor legfeljebb azt melegítem meg, ám ha nincs ellenére a friss reggeli, akkor nekiállok egy könnyed rántottának. |
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
