|
Témaindító hozzászólás
|
2016.07.10. 17:15 - |
 |
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Csak feküdtem ott gyengén a mocskos gyárpadlón és ittam Xil szavait. Ha van még érző része, azt elő kell ásni hiszen nem lesz úgy soha boldog, ha nem érez. Bár mi a boldogság? Talán én se fogom soha megtudni bár lehet, nekem nem is jár.
- Lehet, nem jó, de te, ha nem tudod, milyen érezni, észre se veszed, hogy nem jó ez az állapot. De tényleg remélem, hogy majd találsz valakit, aki segít megtalálni az érző részedet. Nem azt mondom, hogy legyél olyan, mint én mert én pont a másik véglet vagyok, egy igazi elrettentő példa. De talán ez az út ahhoz, hogy boldog lehess. - mosolyogtam rá hozzám képest nagyon is kedvesen.
- Neki a cége lett a végzete, nekem a hirtelenségem lesz az. - nevettem keserűen, vagyis csak próbáltam nevetni, de ismét köhögni kezdtem. Mégtöbb vért köhögtem fel, remek...
- Azt hiszem rosszul fogalmaztam. Oroszországban volt csak a rögeszmém a többi gyerek mondhatni megváltása, de amint elkerültem Pétervárról Moszkvába ott megváltoztak a dolgok. Nem érdekeltek a nehéz sorsú lányok onnantól, de mit is várunk 15 voltam, amikor megszabadultam a szüleimtől, utána kerültem a nagyanyámhoz Moszkvába. 18 évesen jöttem Amerikába. Itt aztán teljesen új életet kezdtem. Vagyis csak félig, de az lényegtelen most. Na de, hogy mit is akartam ebből kihozni? Azt hiszem csak annyit, hogy nem kell megváltoztatnod, csak annyit kérek, hogy ha bármi van mondd el. Bár nem olyannak ismerlek, aki elhallgatná a véleményét. De szülségem is van valakire, aki egyrészt mellettem van, másrészt meg kell valaki, aki csak a puszta jelenlétével ráébreszt arra, hogy amit csinálok nem feltétlen jó. - mondtam ki a kelleténél talán bonyolultabban és hosszabban azt, ami épp a fejemben kavargott.
- A rossz embereket/lényeket, akik ártanak még a rokonaiknak is, ki kell iktatni. Csak roncsolják a társadalmat is. - vontam volna meg a vállamat, de a mozdulat közepén fájdalmasan felszisszentem.
Ezután Xil felültetett, nekitámasztott a falnak, hogy el ne dőljek. Levágtam a nadrágom szárát meg nehézkesen a pólót is magamról. Ugyan fájdalmas volt, de elláttuk a sebeket a körülményekhez mérten a legjobban.
- Köszönöm szépen azt is, amit eddig tettél és sajnálom, hogy ennyi gondot okoztam az óriási egómmal. Már csal annyit kérek, hogy vigyél haza, és onnantól igérem, hogy nem zaklatlak baromságokkal. - mondtam halkan. Igem, amióta ismerem Xilt most először mondtam, hogy sajnálok valamit.
*a két macska megy Irinához* |
|
- Nem tudom, hogyan is kell pontosan kikapcsolni az érzelmeket. Én is csak pár éve jöttem rá, hogy nem hallgatok egyáltalán a szívemre. Talán jó is ez így, vagyis... szerintem. Azt hiszem, van egy oldalam, ami képes még érezni, csak én elzártam valahova, mélyre - próbáltam ezeket leírni Irinának, de elég nehéz volt, de én mindent megtettem. - Nem jó semminek a rabja lenni, csak rosszat szül, igazából. A nagybátyámnak a cég és a gyógyszerek voltak a mindenei és látod, mára halott. Igaz, rásegítettem a dologra, de igazából az lett a végzete - miért akar tőlem tanulni? Én nem tudok semmi érdemlegeseket felmutatni, ha a lényünkről szól. - Értem én, hogy miért tetted, de akkor is ki lehetett volna törni, ha rögeszmévé vált az egész dolog. Én nem tudlak mindenben megváltoztatni, nem tudom, hogy tőlem mit vársz el, komolyan. Igen- bólintottam. - Ezért öltem meg. Ha nem tettem volna, ki tudja, hogy meddig raboskodtam volna nála.
Figyelmes végig hallgattam, hogy mit mond, majd követve az utasításait, meg is csináltam mindet.
- Kell még valami? Vagy vigyelek haza? |
Csak hallgattam, amit mondott, de nem bírtam ránézni. Igaza volt.
- Azt hiszem felfogtam, mit akarsz mondani. Taníts meg gondolkodni, mutasd meg, hogyan kezdjek neki annak, hogy ne az érzelmeim irányítsanak. - kértem halkan. - Szerintem, aki nem érez, az nem fogja megérteni mit miért tesz az, akit az érzelmei irányítanak. Én sem mindig értem az érzelmeket, pedig én azok rabja vagyok. - ingattam meg a fejemet a földön fekve.
- Ha jól sejtem érdekel, miért pont bérgyilkos vagyok, ha csak az érzelmeim irányitanak. Nos, a válasz egyszerű. Régen rákényszerültem arra, hogy öljek, aztán ez a hobbimmá vált, szinte a rögeszmémmé, hogy felszabadítsam a többi kurvának eladott fiatal lányt, mint amilyen én is voltam. Ezért ítélem el a mai napig azokat, akik gyerekeket bántalmaznak. Ugyan engem csak három évig kényszerítettek erre a szerepre, de 15 évesen én voltam az egyik legidősebb. 6-8 éves lányok is voltak ott. Aztán, amikor otthagytam Szentpétervárt a szüleim halála után Moszkvában az unokatestvérem tanított egy ideig és megkedveltem ezt az egészet. Megnyugtatott a tudat, hogy olyan férfiakat ölök meg, akik ártottak másoknak. De soha nem bántottam családanyát vagy gyereket. Ugyan nem szeretem a gyerekekt, de nem bantanám őket soha. - fordítottam rá a tekintetemet. Próbáltam valamit meglátni az arcán, de nem sikerült. Sosincs rajta semmilyen érzelem. Ismét befogtam a számat és figyeltem minden szavára.
- Ezért ölted meg a nagybátyádat, ugye? Ő tette ezt veled? - kérdeztem halkan és most talán először semmiféle érzelem nem volt az arcomon. Na de amint elborultam felnyögtem a fájdalomtól. Hála az égnek egyik sebem se vérzett már, de hihetetlenül fájtak még nekem is.
- A táskámban megtalálsz mindent a fegyverek és a mérgek alatt, ami a sebek bekötéséhez, összevarrásához kellenek, ha nem találsz valamit, akkor csak add oda a táskámat és kiszedem én. Az egyetlen, amit nem tudok ellátni én, az a vállam, csak segíts felülni és támassz a falhoz. Viszont muszáj lesz megszabadulni a pólómtól, nem tudom, mennyire zavar majd a látvány, de ha rajtam van, nem lehet majd bekötni a sebeket. Na meg a nadrágom szárát is le kell vágni. Bár ruhát nem hoztam magamra, nem gondoltam, hogy szükség lesz rá. - mondtam még mindig gyengén, hogy mit kell tenni. |
- Azért akarsz elküldeni, mert nem bírod elviselni, hogy nem vagy tökéletes, hogy van egy oldalad, amire nem vagy oly büszke, de én még is látom. Azt akarod, hogy elmenjek, de tudod miért nem teszem? Mert látni akarok változást, hogy felfogtad mindazt, amit én mondtam, de lassan... úgy látszik felfogod lassacskán az egészet. Érzelmek.... soha nem értettem, hogy mire is jók. Semmi jót nem lehet belőlük kihozni, talán végre éreznem is kéne, hogy megértsem őket, nem igaz? - tettem fel a kérdést, mit sem törődve azzal, hogy előbb megfenyegetett. Tudom, beváltaná, az ígéretét, de nem fogom itt hagyni, ahhoz túl érdekes még mindig. Egy bérgyilkos, aki túl érzelmes? Miért ez a szakma akkor? - Ne sajnáltasd már magad ennyire! Tudod jól, hogy úgy sem foglak itt hagynak - jelentettem ki nyersen és tömören. - Megélek én érzelmek nélkül is. És tudod, kicseszett jó vállalatot építettem fel, anélkül, hogy a szívemre hallgassak. Nem te vagy az egyetlen, akit az apja megakarták ölni! Ismerek olyan apákat, akik a pár hónapos gyerekeiket erőszakoltak meg! És ott vagyok én is... kísérleti állat lettem. Nem tudom hány órát feküdtem a hideg lapon. Vagy hogy összesen hányszor kaptam rohamot és hányszor ájultam el. Addig voltam ott, amíg nem ordítottam torkom szakkadtából, hogy hagyja abba! Mai napig ok nélkül fáj a fejem és ok nélkül szoktam hányni - majd sóhajtottam, mikor újra elfeküdt. - Mond, mit kell tennem és megteszem. |
Csak hallgattam, amit mond. Igaza volt. Én meg a nyomorult egóm.
- Xil, tudom, hogy csalódtál bennem, szinte látom rajtad. De tudod mit? Igazad van! Én provokáltam ki az egészet az ostoba büszkeségem az oka mindennek. De legyen! Ha nem akarsz így látni menj el! Hagyj itt, ne os lássalak! De tudd, ha most elmész soha többé ne keress. Ha legközelebb találkozunk, nem úszod meg olyan könnyen, mint a múltkor. - keltem ki magamból elkeseredetten. Nem akartam elveszíteni Xilt. Olyan történt, amire sose számítottam volna. Utat törtek az emberi, mondhatni normális érzések is, hiszen legördült egy könnycsepp az arcomon.
Arra, hogy szerinte nem épp jó ötlet, hogy ő szedje ki a golyót nem mondtam semmit inkább csak köhögtem egy sort. Megérte-e? Rohadtul nem, de inkább nem válaszoltam csak elforsítottam a tekintetemet. Nem tudtam Xilre nézni.
- Igazad van, mondtam már! Ha nem akarsz látni menj el, ne is lássalak. Hagyj itt elvérezni, vagy belefulladni a saját vérembe. De ha ennyire nem akarod, hogy gondot jelentsek felhívom azt, aki ezt tette és addig idegesítem, amíg még hétszer meg nem öl. Jó lesz úgy? - most, hogy az a pár könnycsepp elgurult lehiggadtam, szinte rémisztően nyugodt voltam.
- Luna nem ostoba. Bevallom, jobb nálam és igazad van, nincs józan eszem. Sose volt de tudod, miért? Mert ha az eszemre hallgatok, akkor felesleges élnem, hagynom kellett volna, hogy apám megöljön. - ültem fel nagy nehezen. Hangosan felszisszentem a mozdulattól és ismét köhögni kezdtem. Odanyűltam a táskámhoz és kis kutakodás után kivettem pár dolgot. De alig bírtam ülve maradni, épphogy leraktam a sebbenzint eldőltem hátra, mint egy darab fa. |
- Nem veszekszek, csak a meglátásaimat közlöm. Ugyan már, Irina! Ne add be nekem azt, hogy egy profi bérgyilkos csak úgy rád támadt. Ismerlek annyira, hogy tudjam; kiprovokáltad az egészet. Ha nem nála, akkor az egyik ügyfelénél. Oldottad volna meg magad, az lett volna a legjobb. Legalább tanulhattál volna, hogy miért ne csinálj ilyet, de te most itt vagy. És mit érzel? Szégyent, hogy így kell látnom téged, igaz? - kérdeztem rá. Nagyot csalódtam benne. Azt hittem, hogy érdekes lesz, de még sem az. Csak egy, a rengeteg közül. Miért is gondoltam... - Nem hiszem, hogy az jó ötlet lesz, de legyen - álltam fel, de még végig néztem, ahogy köhög. Belső vérzése volt, a vér alapján. Egyre több életet veszít. - Megérte, kérdem én? - tettem fel egy újabb kérdést, a szokásomhoz ridegebben. Azt hittem tud az eszére hallgatni, de úgy látszik képtelen rá. Nem kellett messzire mennem, hogy megtaláljam a kést. - Olyan, hülye vagy, Irina. Ha eresztettél volna a büszkeségedből, akkor egyikünk se lenne itt! - majd szó nélkül kiszedtem a golyókat. - Arany golyók... most már biztos, hogy értette a dolgát a másik. Te pedig, egyáltalán nem. Képtelen vagy a józan eszedre hallgatni. Mondjuk kétlem, hogy van olyan. |
Amint meghallottam Xil hangját, próbáltam a tőlem telhető leghangosabban felelni. De amikor odaért hozzám nem bírtam a szemébe nézni. Igaza volt.
- Ne veszekedj velem. Nem én akartam azt, hogy vállon és gyomorszájon szúrjanak arannyal majd még lábon is lőjjenek vele. Egy másik bérgyilkos volt, egy sárkány, esélyem sem volt. Amúgy sincs más, akihez fordulhattam volna. - mondtam a hátamon fekve, tökéletesen látszottak a sebek. - Valahol elejtettem a gyöngyház markolatú késemet. Azzal segíts kiszedni a golyót. - mondtam de ekkor köhögni kezdtem. Nagyon nem jó... Kicsit megemelkedtem és a számhoz emeltem a kezemet; még egy köhögés és a kezem véres lett. Belső vérzés... fasza. Maradt 6 életem.
- A táskámban megvan minden, amivel el lehet látni a sérüléseimet, csak szedd ki a golyót, onnantól elintézem. És nyugodtan veszekedj velem, az egyetlen, amit kérek az az, hogy maradj mellettem. - kértem erőtlenül miután abbamaradt a köhögés. Szégyelltem magam, de most először éreztem magam normálisnak, olyannak, aki a mindennapokkal küzd meg. |
|
Egy megbeszélésen után voltam, mikor valaki hívott engem, csak utána tudtam meg, hogy Irina az. Nem értem miért hívott. Rendben, mondta, hogy szüksége van segítségre. Én ezt teljesen nem értettem! Hiszen... felnőtt nő, ha jól tudom. Hallottam a hangján, hogy szenved, de miért pont én? Számos más személy van, aki megtudná oldani a lehetséges problémáját. Viszont eleget tettem a kérésének, autóba ültem és elmentem a gyárhoz. Mondjuk egy romos gyárhoz nem épp alkalmas öltözet egy öltöny, de mit tehettem volna, nem volt időm, átöltözni. Elkezdtem hangosan szólongatni, ha pedig válaszolt, akkor a hangja alapján meg is tudtam találni. Azt el tudom mondani, hogy nem volt kellemes így látni, de egyben... csalódtam benne. Biztos, hogy profival volt dolga, ami azt jelentette, hogy valakit magára haragított. Érzelmek... néha feleslegesek.
- Miért hagytad, hogy ez történjen, Irina?! - guggoltam le hozzá. - Bérgyilkos vagy, nem kéne ilyet megengednek! De még is itt vagy összetörve. Látod, pont ezért nem támaszkodom az érzelmeimnek, csak rosszat okoznak. Talán meg kéne fogadnod a tanácsom és elfelejteni, hogy vannak olyanok neked! Mi lesz, később? Bele is halhatsz. Ha már nem vesztetted el a maradék életedet. Csalódtam benned, azt hittem más vagy... erre nem. És tőlem egyáltalán mit vársz? Nem vagyok jó a babusgatásban és nem is vagyok orvos, hogy ellássalak. |
Amikor összeborzolta a hajamat fújtatva húztam el a fejemet.
- Nem érdekel a munkád. - morogtam. Mit tud ez rólam? Senkiházi szarcsimbók? Ugyan már! Lehet, hogy kiszolgáltatott voltam, de mára a férfiak, mint a legyek úgy hullanak körülöttem. De nem mondtam semmit. Vagyis ez nem igaz, azt nem állhattam meg szó nélkül, hogy van egy fasz, aki örömet okoz neki.
- Tehát egy pasas meglágyított. Milyen kis édes! Hogy oda ne rohanjak! - ironizáltam ismét. Luna egy kibaszott sárkány. Ez van, beszoptam. A további pofázására se mondtam semmit, nem szeretem a felesleges szócséplést és ez már az. Ideges voltam, de ekkor olyan történt, amire nem számítottam, pedig kellett volna. Az egyik pengét belevágta a vállamba majd gyomorszájon vágott, amire csak felnyögtem a hirtelensége miatt.
Szinte észre se vettem, már a falnál voltam, a másik penge meg ott, ahová az előbb ütött. Összerándultam, nem akartam mutatni hogy fájt mert igen, ezt már éreztem és pokoli volt. Arany golyók? Hogy dögölne meg ez a mocskos ribanc! De nem, nem neeeee! A vállam! Az izmaim! Mielőtt komolyan roncsolta volna az izomzatomat a másik karommal arrébb löktem. Hogy emiatt belső vérzésem is lehet? Szinte biztos, hogy már ban a szúrás miatt, de leszarom, csak két életem ment eddig pocsékba, ez a harmadik lesz, van még hat. Megkötözött... Faszom mi ez? Szado-mazo basszameg? Ahhoz elég lett volna egy korbács, nem kell arany!
Golyó a combomban, jobb nem lesz már a nap! Hála a lövésnek ha eddig még kibírtam talpon most oldalra estem. Legalább a pengék már nem voltak bennem.
- Ha néger farkas-vámpír félvérek potyognának az égből se feküdnék le veled ezek után te ringyó! Pedig egy biztos, évek múlva is emlékeztél volna az éjszakára. - erőltettem ki magamből a mondatokat idegesen. Arcon k9pött és elment, fasza.
Az oldalamon feküdtem és amint eltávolodott a sárkány én kiakadtam. Olyat tettem, amit kiskorom óta nem. Elkezdtem bőgni, persze az idegesség miatt. Beletekt pár percbe, mire összeszedtem magam, így nagy nehezen kiszendtem a kezemet a kötél szorításából, majd megfordultam, felültem és kioldoztam a lábamat. Odakúsztam a táskámhoz és elővettem a telefonomat.
Betelefonáltam a bárba, hogy adják meg Xil számát. Megadták, majd azonnal tárcsáztam is és vártam, hogy felvegye. Ha felvette akkor elmondtam, hogy hol vagyok és, hogy segítségre lenne szükségem, részleteket helyben közlök. |
- Értem, akkor te se láttad még a munkáimat - vigyorogtam. - Nem tudod, hogy kivel állsz szemben! - sóhajtottam fel, és hangomból érezhető volt a lenézés és a szánalom. - Mindenesetre add az ellenőrződ, és kapsz bele egy ötöst! Büszke vagyok rád! - borzoltam össze a haját, és güggyögtem neki.
Amikor jött a dolgaimmal, és a pasikat kezdte fikázni csak prüszköltem egyet. Csodás, egy mocskos feminista leszbikussal állok szemben!
- Arról nem tehetek, hogy orrba-szájba basztak a férfiak, mert egy gyenge senkiházi szarcsimbók vagy, és ezért inkább a mézesbödönt szereted! Ahhoz meg semmi közöd, hogy mi dolgom van... De igen, van egy fasz az életemben, aki némi örömet okoz! - fújtattam.
Ezt sem hittem, hogy kimondom, de tényleg így éreztem. Mindegy, ezt azért Alaric orrára semmiképp nem kötném, mert amilyen egója van meg jönne a rohadt elemezgetéssel tuti, hogy megint behúznék neki egyet! Mondjuk utána úgyis kiengesztelném!
- Én sok mindenre fennhordom az orrom! Tudom, hogy tehetséges bérgyilkos vagyok, és nem egy év van a hátam mögött.. Több mindent éltem meg Aranyom! De ha érdekel, igen, büszke vagyok, hogy sárkány lehetek, mert az ilyen kis porba fingókat lenézhetem! - adtam elő magam színpadiasan, és tártam szét karjaim.
Erre kikelt magából, mert a kutyákhoz hasonlítottam. Jaj, gyengepontra tapintottam? Mindjárt megsajnálom, de előtte még tovább hergelem! A provokálására faceplamet toltam, és amikor az elvekkel jött vállat vontam hanyagul.
- Áldozatok mindig vannak, és én csal gazdagok körében vagyok híres... Ha ők azt kérik gyereket is öljek... Megteszem! Időset... Miért ne? Az ő bűnük, és nem az enyém! De ha te ilyeneket meghatódsz, akkor menj vissza az állatkertbe, és a gyerekek biztos körbe ugrálnának, amilyen szép cica vagy! - húztam az agyát.
Ezért vagyok pszichopata... Nem érdekelnek a normák, és ha hétköznapi életbe csöppenek bele, akkor jön az álarc! Én mindent betanultam... Csak Alaric átlátott rajtam, és mellette önmagam lehetek! Nem botránkozik meg rajtam, és örömmel megy bele hülyeségeimbe.
- De amúgy... - vágtam bele végül vállába a pengét, majd gyomorszájba vágtam. - Azokat is örömmel csinálom, akik pattognak a nagy semmire és irritálnak... - jó, oké, Alaricon is gondolkoztam az elején, hogy megkéselem, esetleg megmérgezem, de hát... Ez lett belőle!
Neki löktem a falnak, majd a másik pengét a gyomrába vágtam. Fejemet oldalra biccentettem, és stukkeremet is megtöltöttem golyókkal... Arany golyókkal.
- Na mi az? - fogtam meg a vállában lévő pengét, és megforgattam, feszegettem és szinte arra mentem, hogy izmait roncsoljam.
Ha ellökött magától, esetleg megkarmolt elkuncogtam magam, majd összekötöttem kezeit, és lábait is. Úgy mozgolódjon, hogy a gyomra környéki penge megmozdul... Meghalhat legalább egyszer... De faszomat bele a kilenc életükbe.
- Cuki leszek... - húztam fel a hangtompítós revolvert, és combjára helyeztem. - Csak egy-egy golyót kapsz a combodba! - lőttem is vele, mint ahogy mondtam, majd a két pengét kihúztam belőle. - Dögölj meg! Ha újra látlak... Nyolcszor foglak kinyírni kínok között! Remélem világos voltam! - fogtam közre arcát kezemmel, és szemeztem vele. - Kárhogy már foglalt vagyok, pedig egyszer lehet bevállaltalak volna egy menetre... Mily szomorú, hogy így találkoztunk! - köptem arcon, és felálltam.
Ezzel elfordultam tőle. Mertem remélni, hogy vette az adást, és valamennyire megalázottnak érzi magát. Ezután sérülésemre helyeztem kezemet, majd telibe tojtam gondolataimat. Ahh, faszom ez csíp! Az adrenalin miatt nem nagyon figyeltem rá, de fhuu... Totálisan fel lett cseszve az agyam azért. Idióta picsa! Nem baj, legalább hamar regenerálódom!
Motoromhoz érve felpattantam rá, majd egyik rejtekhelyemre mentem. Leraktam a cuccaimat, és valamennyire leragasztottam sérülést faszom ragtapasszal. Csodás! Ocsmányul nézek ki! Ennek örömére lehúztam pár kör vodkát... Khm, éhgyomorra... Majd motorra pattantam, és mentem Alarichez.
[KATA EL A FÉRFIHOZ] |
- Kikérem magamnak! Nem ám csak széttépem. Egy pontosan !egtervezett művészi munka. Nem csak beleszúrom a mérgezett tűt vagy lelövöm. Ha olyanom van, kitöröm a nyakát és öngyilkosságnak álcázom, de ha ahhoz van kedve!, akkor bedobom a rituális gyilkosságot. Egy pár sátánista vagy pogány szombólum néhány vágás vagy kamolásnyom egy elvágott torok és kész. De ehhez precíz tervezésre van szükség nem csak berögzött mozdulatsorokra. - vigyorogtam rá ártatlanul.
- Jajj, milyen dolgod lehet, drágám? Csak nem találtál egy faszt, amire ráülhetsz? Mi a jó abban? Van benned egy undorító farok, ami még be is mocskol, hagyjuk már! - fintorogtam. Igen, rühellem a férfiakat.
De kis édes! Az arcához kapott! Hogy egyem meg, de cuki, ez még érez fájdalmat. Bár a szánalmasságomat firtató mrgjrgyzését rlejtettem a fülem mellett.
- Jajj, hagyjuk már, tudom, hogy sárkány vagy, nem kell itt titkolózni. Amúgy meg mire fel hordod olyan magasan az orrodat? Csak azért vagy ilyen gőgös mert pozdorjalap vastagságú pikkely védi a két tonnás farodat? De te is csak egy mocskos hüllő vagy, semmi más, egy éjszakai fattyú! - a végét szinte érthetetlenül, állatiasan morogtam. Bár az arany is előkerült de mit érdekel az engem? Volt már dolgom arannyal nem is ritkán. Ha nem szíven szúr vele, túlélem.
- Ne hasonlíts azokhoz a fertőzött korcsokhoz te ribanc! - keltem ki magamból most már egyre inkább. Hogy mer engem azokhoz az elfajzott senkiházikhoz hasonlítani? Azok csak undarító ugató bolhazsákok! De én mi vagyok? Egy igen ritka és gyönyörű macskafaj egyik képviselője. Megvágta az arcomat arannyal, jajjj, belehalok! Ja NEM! Égetett? Igen! Fájt? Talán, de a legkevésbé sem érdekelt, de ezpgy biztos, elkezdtem elmebetegen röhögni, mint akinek elgurult a gyógyszere.
- Szúrj csak meg! Hajrá, csináld! Egy gonddal kevesebbed lesz! De ne aggódj, biztos, hogy túlélem, de azt nem teszed zsebre, amit utána kapsz te mocskos alávaló kurva! - provokáltam ordítva. - Tudod mi közöttünk az óriási különbség? Nekem vannak elveim, te meg korra/nemre való tekintet nélkül bárkit megölsz. Gyerekeket is te undorító senkiházi! - mondtam ismét nyugodtam. |
Mézes-mázas kérdését is leszartam. Inkább felcsillantak a szemeim, ahogy Alaric visszaírt. Elvigyorodtam, majd ismételten pötyögni kezdtem. Hadd pattogjon közben a csaj.
" Ne is mondd! Kedvenc együttlétem volt! Remélem azért a könyvtárat sem felejtetted! Még ott is akarom feszegetni a határainkat! És ne aggódj, ha nagyon akarod, akkor felmegyek hozzád és előtted fogok maszturbálni, miközben rád gondolok. Amúgy meg ne félts, nem fogom magam sohasem! Nem egyszer nyúltam magamhoz, miközben azt képzeltem te ujjaid vannak bennem. Nemsokára megyek, és istenesen kiverem neked, és le is szoplak! Nyugodtan játszadozhatsz már a gondolattal. "
Erre odalépett hozzám a csaj, és így küldtem el az SMS-t. Szemeimet forgattam, amikor egózott meg kezében volt a tőr.
- Értem, szóval nálad ott kezdődik a profizmus, hogy az adott illetőt széttéped, mint egy vadállat? Hm, tudod, olykor agyat is kéne használni! - rántottam meg a vállam. - Semmi extra nincsen abban, ahogy kinyírod az embereket. Mészárolsz monoton... Nem tudom ki a pályakezdő, de kettőnk közül szerintem te! - jegyeztem meg rezzenéstelen arccal. - Most pedig, ha megbocsájtasz mennék, mert dolgom van... - libbentettem hátra hajamat.
Ám ez az a vadbarom pofon vágott... Ráadásul karmait is kieresztette. Arcomhoz kaptam, amiből ömlött a vér, és felpillantottam rá ridegen.
- Szánalmas szuka vagy! - vigyorogtam.
Előrántottam egy-egy pengét, ami aranyból volt. Igen, mindenre fel vagyok készülve. Megforgattam ujjaim közt a fegyvert, és felvont orral mondtam.
- Nem akarod, hogy átváltozzak, mert hidd el... Eltaposnálak, mint egy férget! Te egy senki vagy! - mondtam mindvégig fapofával. - A fajod is egy nagy nulla... Olyan vagy mint a vérkutya... Valakit ezüsttel lehet megölni... - léptem oda hozzá. - Valakit pedig arannyal! - érintettem össze homlokunkat.- Szóval hord el magad... - emeltem közénk a pengét, majd arcát megvágtam vele. - ...mert beléd baszom, és megdöglesz, mint egy tetves senkiházi dög vagy! - egyre elborultabban mondtam, de haláli nyugodtsággal. - Senkinek nem hiányoznál... Szerintem a világ hálás lenne, ha egy ilyen pattogó, bolhás korcstól megfosztanám! - néztem rá szúrós tekintettel, és eltávolodtam tőle. Távozni akartam még pedig most! |
Luna, Luna, Luna... Tehát nem ember vagy. Bár sejthettem volna, hiszen itt a lakosság nagyon kis része ember csak. Nem foglalkozik velm? Na majd kap a fejére a picike. Amint hátat fordított nekem odamentem a táskámhoz, átváltoztam és felvettem a vállamra.
- Luna, drágám! Meséld el, ki bízott meg pont téged az ÉN ügyemmel?! - kérdeztem mézes-mázasan miközben kecsesen odalépdeltem hozzá. Persze addigra már a kezemben volt a kedvenc késem, a gyöngyház markolatú.
- Hogy lehet az, hogy egy ilyen piti kis méregkeverőt küldtek egy ilyen ügyre, mint téged? Tudod ide izmos mancsok kellenek, meg cicakarmok, nem méreg vagy shotgun. Bár lehet, csak én szeretem halkan intézmi a munkámat. - mosolyogtam angyalian, bár ez a mosoly valahogy kislányos is volt na meg úgy egyben ijesztő. Amúgy is, a karmok jobbak, mimt a méreg, bár Luna egy átlag meberek által ismeretlen mérget használ. Csak nem sárkány a drágaságom?
Mire kecsesen odasétáltam hozzá, márha megállt, kinövesztettem a karmaimat is, és az angyali mosolyom átváltott elmebeteg vigyorba.
- Ez a lopott melóért. - sziszegtem és lekevertem neki egy pofont izomból, persze kieresztett karmokkal így az arcán szép kis karmolásnyomok éktelenkedtek. Ha kiserkent a vére, akkor lenyalogattam a karmaimról. |
Válasz sms Alarictól közkívánatra AlaRina rajongótábor alapítójánat engedélyével:
"Szia Katarina! Ne aggódj már te is hiányzol nekem és kis Alaricnak is mindenhogy. Természetesen még mindig az a kedvenc boncasztalom ahol extrém békülős menetben volt részünk. Most éppen azon fekszik egy hulla, de engem totálisan hidegen hagy, ha jönnél még úgy is simán benned lennék. De ez ugye már nem fog megtörténni, hiszen valami hatalmas csodával határos módon itthon vagyok. Amúgy meg nyugodtan nyúljál csak magadhoz, tudod jól, hogy még jobban beindít engem ha közben rám gondolsz és a többi felejthetetlen szeretkezésünkre ;) Megsúgom, hogy én is így tettem, szóval nem kell visszafognod magad. Bár tudom, hogy nem olyan fenomenális mint amikor te csinálod, de amíg nem találkozunk addig megteszi. Szóval várlak a lakásomon a meglepetéseddel együtt!"
Végére egy kis GIF, mert ugye mindenki imádja a gifeket :D |
Felvontam a szemöldökömet, amikor egy tigris jött elő. Őőő, mi van? Körbepillantottam, de csak vállat vontam. Visszacsúsztattam hátamra a shotgunt, majd rágyújtottam lazán.
- ByeBye cicuska! - biccentettem felé fejemmel, majd unottan szívtam női cigimet.
Igaz, előtte loptam egy-két szál füves cigit a megannyi drogok közül, és laza léptekkel akartam távozni. Ha nekem akart állni pampogni, akkor kikötözöm a picsába, és remélem tudja... Fel vagyok készülve minden fajra! Ha kell arannyal fogom szarrá szúrkálni a fajtáját!
Tudom, köcsög vagyok, amiért nem veszek róla tudomást! Borzasztó vagyok! Arról nem tehetek, hogy nem nézem semmibe se a ciculit. Egyszerűen már az energiái olyanok, hogy lesorvad az agyam. Inkább lelépek ahogy tudok, és megyek maratonozni Alarickal. Ha meg tényleg ugrálni fog nekem... Nos, retteghet!
Miközben unottan cigiztem elővettem a telefonomat, és írni kezdtem neki, hogy számítson rám.
" Szia Alaric! Pont meló alatt eszembe jutottál és azok a felejthetetlen menetek. A G-pontos ajzószeres menet, és a boncteremben lévő... Awh, annyira jók! Hirtelen azt hittem magamhoz nyúlok, amíg várakoztam, de jól kislány voltam! Meghagytam neked a csodás lehetőséget, hogy kielégíts kedved szerint! Fhuu, ha tudnád mennyire szívesen venném számba a tagod is! Már annyira hiányzik a kis Alaric! Na jó, a nagy is hiányzik! Na pápá! Igyekszem felmenni hozzád, és lesz egy meglepim! "
Még mindig a cicus látóterén belül voltam, hiszen írás közben olykor kénytelen voltam megállni. Azért nekem annyira lazán nem ment az írás ezeken az okos telefonokon, még szoknom kell! Ígyis cicusom tanított meg kezelni ezeket a vackokat. Röhejes, de néha Armint hívom fel azért, hogy rárakjon pár számot a telefonomra. Értek az elektornikához, khm! Huh, szerencse, hogy a vibrátorokhoz nem kell ilyesfajta tudás! Nagyon megszívtam volna! |
Még körbejártam az épületet búvóhej keresés céljából, amikor megérkezett a célpont. Átváltoztam és hangtalan léptekkel felmásztam az egyik ablakhoz, ahol bemásztam az épületbe, persze a táskámat már előre leraktam bent, ám meghallottam a lövéseket... Ki ez? Másik bérgyilkos az én ügyemen? Na nem! Azt lesheti a drága. Komótosan elindultam arra, ahonnan a lövések jöttek közben a táskámat felkaptam és leraktam máshová, hogy közelebb legyen.
Na de amint odaértem... Hát ki lopta az ügyemet? Luna drága, hogy szakadna szíven az a büdös kurva. Közelebb sétáltam hozzá továbbra is tigris alakban, majd megálltam és néztem rá nagy szemekkel, miközben oldalra biccentettem a fejemet és vártam, mit csinál. |
Sok hűhó egy prosti miatt. Kész röhej! Mindegy, legalább kiperkálta, amit kell, és kérésének eleget tettem. A stircijét lazán megöltem. Próbálkozott az elején golyót repíteni belém, de ezt megoldottam nála annyival, hogy lefejeltettem vele az üvegasztalt. Direkt kamerák előtt csináltam, és mindemellett volt rajtam szerkó.. Semmim sem látszódott, és szerintem hamarább lehetett engem egy pasinak nézni, mintsem egy kecses, törékeny nőnek. Ahogy kinyírtam a stricit maradt Liss, akinek elkaptam a karját. Kigáncsoltam ezek után, és kicsavartam a kezét. Mivel azt akartam, hogy hitelesebb legyen ezért belebasztam egy tört a vállába. Pillanatokon belül jöttek is zsaruk. Zsír!
Nem maradt más hátra a prosti részéről, minthogy játssza a megrémült, összetört nőt. Én a munkámat elvégeztem... Illetve cicuskámnak írtam, hogy ideje lenne törölni erről a nőről az adatokat. Természetesen megcsinálta, és volt prost... Most már nincs!
***
Hétvégére nem terveztem semmit sem... Csak azt, hogy felmegyek Alarichoz. Tolok neki streapet és szexis táncot, aztán egészálló nap és éjszaka szexelünk különböző pózokban. Ahh, annyira jó lesz! Erre nem elfelejtkeztem már megint! Felkeresett a kliensem, hogy ideje lenne akcióba lendülni. Egyszer lenne nyugtom! De legalább egyelőre az extársam nem került a képbe! Miért tartok attól, hogy ez még csak a vihar előtti csend?!
Mindenesetre elment a gyárhoz. Megbújtam egy nagy tömb mögött, és vártam. Ekkor megpillantottam a célpontom. Huh, még időben értem ide! Elővettem a shotgunom, majd lazán fejbe küldtem. Ám nem volt egyedül az a fasz! Valami bizniszt bonyolítottak volna le. Egyből az a barom az én irányomba vaktában lövöldözni kezdett. Elegem van!!!
Pozíciót váltva egyből könnyebben szedtem le azt az idiótát is. Ezután hozzájuk mentem, és megnéztem valóban kanyec mindkettő-e. Hát, sikerrel jártam! Végre mehetek Alarichoz! Ez az! Ám picit még engedtem a kíváncsiságomnak, és megnéztem mi ment az a fránya üzlet. Nos, drogok.. Hm.. Vajon, ha kicsit lopok az cinkes?
Mindenesetre felegyenesedtem, és felhívtam megbízom miszerint végeztem. Ekkor még nem sejtettem, hogy egy idiótába bele fogok botlani... |
Hogy mit keres kora délután egy fehér tigris egy elhagyatott gyárban? Jó kérdés. Na de kezdjük az elejéről: tegnap kaptam egy megbízást, hogy ma itt lesz egy férfi, akit meg kell ölnöm. Sima ügynek tűnt, így hát bepakoltam a kedvenc fehér válltáskámat. Raktam bele mérget, kést, mindent amit el lehet lépzelni, hiszen semmi kikötés nem volt, csak az, hogy a pasas ma itt haljon meg.
A megbízó 3 órát mondott, direkt korábban jöttem, hogy legyen idő körbenézni, kitalálni mit csinálok. |
| [Lezárt kör (Rayat & Alice OFF)] |
//Chrystal és Aaron ör lezárva (Bocsi, de nincs erőm ennyit vinni, majd folytatjuk egyszer♥// |
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
