|
Témaindító hozzászólás
|
2016.07.10. 17:13 - |
 |
[102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
Nem szeretek emberek között lenni, viszont azt sem akarom, hogy bajuk essen. Udvariatlan nem akarok lenni, pedig néha az lenne a legjobb, de nem tudom mást tenni, mint mások segíteni, annyit tehetek, hogy keveset beszélek és úgy a társalgás is abba marad. Ez esetben muszáj volt megszólalnom, mert ha nem teszem meg lehet, itt csuklik össze és veri be a fejét. Megráztam a fejem, amint észrevettem milyen szétszórt. Ez nem egészséges, igaz, hogy a művészeknek az alkotásuk a mindenük, de azért saját magunkra is kell figyelni. Lassan közelebb lépdeltem, mikor a nő leült, először csak megnéztem a kezdetleges festményt, viszont még így is kusza volt, mit akar ezzel? Ábrázolni, hogy egy gyönyörű helyen milyen ocsmányság történt, vagy mi? Túl kusza az üzenete, vagy lehet nem is akar semmit üzenni.
- Wolfgang Roux vagyok - ráztam meg óvatosan a kezét. - Szép a festmény, de nem értem a célját, túl semmilyen, még ha csatát is jelképez. |
Amit először elkezdtem a füzetbe azt kitéptem és a papírgalacsint a táskámba mélyesztettem. Új rajzba kezdtem, de ott már csak a hegyek vonulatát vázoltam fel meg egy tisztást. Elkezdtem festeni és idő közben észre sem vettem, hogy a közelben volt egy férfi. Ő nem jött oda és ki se láttam az emlékeim közül így csak festettem és festettem mígnem végül megszólalt. Mivel fogalmam sem volt arról, hogy van bárki is a közelemben így kicsit megijedtem a váratlan férfihangtól és összerezzentem. A festékes kezemmel beletúrtam a hajamba, majd a kósza tincseket kisöpörtem a szememből, ami miatt zöld lett az amúgy vörös hajam, de így már láttam, hogy ki szólított meg.
- Öhm... Hello. - köszöntem bizonytalanul. Zavartan a félkész képre néztem ami Írország egyik csodaszép tisztását ábrázolta, ahol éppen szörnyű csata folyt. Az ír polgárhábrú alatt a tisztást is vér borította. És én azt örökítettem meg a kéépen. - Azt hiszem igazad van, jobb lenne pihennem. - nevettem zavarodottan és leültem.
- Amúgy Erin Devlin vagyok. - mutatkoztam be mosolyogva, miközben kezet nyújtottam, miután a festékes kezeimet megtöröltem a kötényemben. |
|
Pár napja volt az, hogy kimozdultam a házamból és megnéztem a kiállítást. Köszönöm szépen, de ilyet én nem csinálok többet. Már azon gondolkozom, hogy a kiállításomra Kali-t fogom elhívni, bár nem tudom, hogy a városban van-e, a másik dolog az, hogy pár percen belül az illemhelyen kötnénk ki, hogy egyet szexeljünk. Életemben talán csak egyszer voltam szerelmes, viszont a test kapcsolatokat nem fogom magamtól elvenni. Bár az is igaz, hogy azt is ritkán csinálom, kijelenthetem; a művészetnek élek. Nincs fontosabb dolog annál nekem. Viszont ezért nem fogom az egészségemet elhanyagolni. Vannak létszükségleteim, amik azért fontosabbak, mint pár ecset vonás. Én nem stresszelek a határidő miatt, mert tudom, úgyis elkészítem.
Sikeresen befejeztem a könyvborítót az elmúlt napokban. Közben elkezdtem Aleksander festményét és néha teljesen beleszippant a világa, úgy érzem, hogy ez lesz az egyik legjobb művem. Izgatott vagyok, be akarom fejezni már és megmutatni a férfinak. Látni akarom már az arcát, hogyan is reagál a művemre. Csak egy aggaszt engem, rendkívülien, hogy csalódni fog. Úgy gondolom, Mr. Nils igényes és maximalista férfi, így a legjobbat várja el. Eddig mindig perfekciót készítettem, de mi van, ha most elrontom? Borzalmasan aggódok, pedig én aztán nem vagyok ilyen. mégis valamiért a száz százalék fölött akarok teljesíteni.
Új szériát kezdtem el, még pedig rajzokat akartam csinálni Magnolia Valley szépségeiről. Most az elsőt akarom elkészíteni, de sok óráig csak kutattam mi legyen. Végül az öreg kastélyra jutott a választásom, mert azt hittem, hogy ott nincs senki. Igen, ám, viszont amikor megérkeztem, egy nőt láttam meg. Bár először nem akartam odamenni, mert nem az én dolgom, inkább csak a hatalmas építményt tanulmányoztam és vázoltam, ami fontos lehet, néha viszont azért rápillantottam a társaságomra és láttam, hogy a fáradtságtól talán mindjárt összeesik nekem, ezért odaléptem lassan.
- Üdv, nem akarok bajt... csak úgy gondolom, nem ártana megpihenned. A festmény megvár. |
A mai Beával való órám után hazamentem lezuhanyoztam, átöltöztem és az óriási táskámmal a kezemben elindultam az erdőbe. Egészen addig sétáltam, amíg el nem értem a kastélyhoz. Igazából nem tudtam, hogy merre megyek, csak mentem amerre láttam és itt lyukadtam ki. Így hát fogtam magam és a kastélytól mem messze, a kastélynak háttal leültem. Kicsit ücsörögtem, gondolkodtam, még a telefonomat is elővettem és elkezdtem zenét hallgatni végül támadt egy hirtelen ötletem és csak azt vettem észre, hogy, mint valami őrült úgy pakolom ki a táskám tartalmát. Leraktam magam elé a rajz és festő készletemet, kivettem két vázlatfüzetet, egy összecsukható műanyag festő állványt és egy festékfoltos kötényt, hogy mégse a ruhámat fessem össze.
Miután mindent kipakoltam felállítottam az állványt majd visszaültem kezemben a nagyobbik füzettel, hiszen festő vásznat most nem hoztam ezért kénytelen vagyok a füzetembe festeni. Elkezdtem felvázolni az alapokat a képhez, a hegyek vonulatát, a fákat, az eget, egy főnixet, mindent amit láttam vagy a valóságban vagy a lelki szemeim előtt. Bár, ha jobban belegondolok nem vagyok biztos benne, hogy csak elképzeltem azt a főnixet, mintha egy főnix hangját hallottam volna a közelben, de az is lehet, hogy megint képzelgek a kialvatlanságtól, ki tudja. |
Még szerencse, hogy kicsit eltávolodtam tőle mert egy hajszálon múlott, hogy ne boruljon el az agyam. Basszus! Rohadtul vágyok rá és az a legszebb az egészben, hogy ő is rám. Tényleg simán eltuszkolnám a kocsimig és már mehetnénk is lakásra, de még nem szabad. Pedig nagy a kísértés főleg, hogy még kegyelemdöfésként rám is bízta a döntést. Mit ne mondjak, eszméletlen nehéz volt ellenállni:
- Hidd el, simán folytatnám tovább ezt de nem itt, de sajnos most a lakásomon sem. Nem azért mert nem vágynék rád vagy nem akarom, hanem azért mert ott is nagy a lebukás veszélye ha esetleg az exed kémked utánad. Tudod jól milyen vagyok. Ha feljönne hozzám pattogni én simán kiosztanám és az nem javítana az amúgy sem rózsás helyzeteden - sóhajtottam kicsit a végére.
Tudja jól, hogy mennyire kívánom úgy vélem rohadtul egyértelmű. Közel léptem hozzá újból és megcsókoltam szenvedélyesen egyik kezemmel a hajába túrva, míg a másikkal végigsimítottam a farkán nadrágon át és rekedtesen megszólaltam:
- Tudd, hogy addig is várok rád... - én nem megyek sehova ez biztos. Más pasi nem kell, ahogy csaj sem. Inkább megvárom, hogy rendezze a helyzetét még ha esetleg az lehet, hogy borzalmas is lesz. A faterjából én sok mindent kinézek az biztos. Viszont akárhogy is lesz, én szívesen látom, még akkor is ha esetleg megint szét lesz esve. Az biztos, hogy nem fogom kiosztani, hiszen örülni fogok, hogy lépett bármit is az ügy érdekében. Az meg, hogy fogadják az ősök...nos részletkérdés, de nem akarom falra festeni az ördögöt, csak bízom benne, hogy el fogják fogadni.
Végül inkább rágyújtottam egy újabb szivarra, ha kért akkor kapott megint és egy ideig dumáltunk meg bámultuk a csillagos eget tűnődve de végül már nagyon hideg volt ami nálam nagy szó. Ha én fázok akkor ott már gond van basszus!
Bepattantunk a kocsib és útnak is indultuk elvittem a lakásához, de mielőtt kiszállt volna a kocsiból csak vigyorogva megszólaltam:
- Megcsókolnálak, de ha egy idióta nőcske figyel minket akkor nagy szarban lennénk, szóval ezt is majd bepótoljuk legközelebb. A piát pedig megtartom, mert nem akarom, hogy rommá idd magad otthon és a melóhelyeden úgy nézzél ki mint egy sokszor átmosott szar... - sóhajtottam és végül csak intettem lazán neki mintha haverok lennénk pusztán - ...vigyázz magadra! - ebben sok minden benne volt. Vigyázzon az exével meg magára is...az utóbbi talán a legfontosabb. Nem szeretném megint vámpír fogaiból kihalászni az biztos. Még szerencse, hogy a múltkor ott voltam, hogy megmentsem.
[ NOEL és ASHER OFF ] |
Tudtam, hogy fenn fog akadni a beszólásomon. Nem véletlenül fejeztem be a csipkelődést. Volt sokkalta érdekfeszítőbb dolgom... Még pedig Asher ajkainak birtokba vétele.
Jó volt hallani, ahogy értintésem hatására felnyögött. Gondolatokban már előrébb jártam. Szégyen, nem szégyen, de kezdtem felizgulni. Nem sokkal később tapasztalhattam, hogy Asher sem volt másképp. Jaj nekem... vagy inkább nekünk?
Ekkor pólómon keresztül kezdett el simogatni, amire megremegtem... Szó szerint minden porcikám megadta magát az érzésnek. Csókunk alatt még ajkaim is reszkettek az izgalomtól. Erre lejjebb tévedt kezeivel testemen. Azt hittem meg fogja adni a kegyelemdöfést, hogy hasamról áttér ágyékomra, de nem tette. Nem is kellett több, hogy hasát karmolgassam.
Végül ő is benyúlt felsőm alá, amire felnyögtem. Annyira intenzív volt forró bőrömnek hideg keze. Belegondolva, hogyha nadrágomba férkőzött volna így... Menten összerogytam volna. Nagyon nem jó... Nagyon, de nagyon nem! Végén teljesen megadom magam, és mindent telibe tojva fogom neki lökni a romos falnak... Megőrülök!
Mivel Asher közelebb húzódott hozzám, ezért én sem voltam rest, és követtem a példáját. Ágyékunk valamennyire összeért, amire ismételten gerincem mentén végigfutott az erőteljes remegés.
Elszakadva ajkaitól mellkasom fel-alájárt, és tekintetem ködös volt. Igaz észhez tértem hála Istennek, de még ez is kevés. A hormonok még mindig tomboltak, és egyszerűen a libidónk az egekben.
- Tudom, de mégis csak... Itt vagyunk egy elhagyatott kastélynál és mi meg... - makogtam zavartan. - Szóval érted... - fordítottam el egy pillanatra vörösödő arcom.
Próbáltam normalizálni a légzésem, de mindhiába. Már a perverz fantáziámtól képes vagyok felizgulni, és egyre inkább vágtam saját magam alatt a fát. Borzalmas vagyok!
- Annyira haladnék tovább, hogy képes lennék akár itt... - hagytam lógni a levegőben a mondatot, és alsó ajkamba haraptam.
Lassan felemeltem fejemet, és felvettem kék szemeivel a szemkontaktust. Nem vagyok lélektúrkász, se semmi más jóság, de még az idióta is látta volna Asher szemeiben az elborultságot...
- Mit akarsz? - férkőztem közelébe, és elhúztam felsője nyakát. - Rád bízom magam! - súgtam nyakába, majd érzéki csókot leheltem rá.
Jó magam tanácstalan voltam megint. Egy valamit tudtam, hogy most végképp nem tudom megállni az egészet testiség nélkül. Szükségem van rá! Tényleg szívesen bevállalnám az extrém helyszínt is, de... Még mindig ott van a másikfelem, aki ellenkezik. Mindegy, ha nagyon nem bír magával, akkor bevállalom... Én most próbálom magam kordában tartani, viszont annyira nehéz.. Én is idegeim határán táncikálok. Mindemellett azt sem bánom, ha most én leszek megpakolva... Annyira nem érdekel...! Tudom, hogy ígyis-úgyis élvezném! |
Anyuci pici fiára csak prüszköltem egyet hiszen kurvára nem vagyok az:
- Kikérem magamnak! Azok annyira önállóak mint egy kullancs...se. Én azért tudok magamra mosni meg ilyenek, ők meg az anyjuktól várják el - fintorogtam a végére. Szeretem de túlzásokba azért ne essünk. Szerencsére abbahagyta a piszkálódást a száját sokkal jobb dolgokra is használta. Na de nem félreérteni, természetesen a csókolózásra értettem! Amibe elég durván belefeledkeztünk...igazából ezen nincs min elcsodálkozni. Az, hogy rohadtul nagy hiánya van mindkettőnknek enyhe kifejezés. Amint megéreztem ahogy a pólóm alá nyúlt és a bőrömhöz ért egyből belenyögtem a csókba és kissé meg is remegtem. Mióta vágyok már erre! Az a vicc, hogy már ennyitől is simán felizgulok ami azért kicsit gáz talán, de nem érdekel. Persze én se voltam lusta dög, ha ő így játszik akkor én is. Lustán pólón keresztül simogattam, hogy diekt még jobban vágyjon rá. Ráadásul a mellkasánál is elidőztem, de egyre lejjebb haladtam fokozatosan és már a hasát cirógattam lágyan, de még mindig nem adtam meg neki azt, amire igazán szüksége lett volna. Viszont mikor már a hasamat karmolta egyből megadtam magam hiszen értettem a célzást. Ne feszegessem a tűrőképességét ejjejj. Még a végén le leszek támadva a fenébe. Bár egyáltalán nem zavarna, igaz kissé extrém a helyszín ahhoz hogy helyre tegyük egymást rendesen, viszooont hm...egy kis kézimunkának igazából nem lenne nagy akadály. Ezen gondolatok közepedte nyúltam a pólója alá és simogattam gyengéden a hasát egyre kényesebb helyre térve. Kicsit be is nyúltam a nadrágjába, persze ehhez még közelebb húzódtam hozzá.
Sajnos a levegőhiány elég szar dolog, pláne ha bele is szédül az ember. Zihálás közepedte csak felfogtam mit mondott így egy kicsit visszafogtam magamat rekedtesen mondva:
- Ezért ne kérj bocsánatot, pláne úgy, hogy én is vágyom rád - totál nonszensz ezért elnézést kérni nem?! Ez természetes főleg úgy, hogy régóta nem csináltuk. A marokmarcsi hosszútávon nem túl jó, pláne ha az ember egy sokkal jobb dologba kóstolt bele. Legszívesebben hazavinném és leteperném a fenébe, de nem tudom, hogy mennyire jó ötlet ez. Az oké, hogy mindketten vágyunk rá, de nem akarom, hogy például az exe a buzi telefonon keresse meg ilyenek, aztán mi meg pont a közepén lennénk a dolgoknak. Mint a múltkor csak nem vettük észre ugye. Mit mondhatnék volt jobb dolgunk is. Húpsz. |
Végül egy "rendben" lett a végszó helyzetemmel kapcs. Jobb is, mert tényleg lazulni akartam már. Semmi kedvem újból a gondokon agyalni, és keresni a kiutat. Néha ésszerűbb felhagyni és szünetet tartani. Most ezt éreztem!
Halványan mosolyogtam, amikor mondta, hogy nem kell egymás előtt megjátszani magunkat. Valóban ez a legjobb az egészben! A selfie után fejem ingattam meg szórakozottan. Ezután következett az én csókra való invitálásom. Ahogy hajamba túrt már hevesebben ostromolt engem. Felvettem vele a harcot örömmel, és minden percét kiélveztem a pillanatnak. Végül pihegve döntöttük egymásnak homlokunkat.
- Legalább nálad nincs baj, és minden rendben - szólaltam meg csendesen. - Viszont nem néztem volna ki belőled, hogy te vagy anyuci pici fia - cukkoltam. - Biztos aranyosak lehettek! - el is képzeltem, ahogy egy vasárnapi ebédnél anyja elkezdi faggatni őt.
Elkuncogtam magam ezen gondolatokra. Szerintem én anyám sem lenne másképp... Majd ha végre odakerülök és bevallom, akkor minden eldől! Nálam ez valamilyen szinten mindent vagy semmit-effekt.
- Oké, befejezem! - emeltem fel megadóan kezeim, amikor abbahagytam a csipkelődést.
Inkább megcsókoltam, mintsem agyát húzzam anyja miatt. Szerintem minkettőnk jobban járt így! Lehet kissé heves volt most, de remélhetőleg értékelte. Mégis mi a francot tagadjam, hogy kegyetlenül hiányom van? Jó ideig nem találkoztam vele, és a jobb meg bal kéz nem épp elengedő nekem.Pláne, hogy tudatomban ott motoszkál a gondolat... A gondolat, hogy felhívhatnám és találkozhatnánk. Tudom, Asher is vágyik egy jó együttlétre, hiszen a kávézóban a vágyakozó pillantása mindent elárult.
Kínzó lassúsággal lehúztam kabátján a cipzárt, majd pólója alá nyúltam. Hasát simogattam, karmolgattam a csókunk alatt. Az agyam kezdett kikapcsolni... Elöntötte az ösztön. Csak a levegőhiány rántott vissza ismételten a Földre, és zavartan pillogtam rá.
- Bocs, kissé heves voltam - mondtam rekedtesen.
Nem tehetek róla, hogy ilyen vagyok mellette! Már egy egyszerű csók is beindít tőle, ha meg átvált nyelvesbe végem van. Testem minden rezdülése azt sugallja, hogy totálisan kész vagyok. Egy csókba beleremeg minden porcikám...
Ettől függetlenül, hogy az extrémhelyszín is megmozgatta fantáziám, de úgy vélem nem lenne helyén való, ha valóban itt esnénk egymásnak. Vagy talán mégis? Én már nem tudom, hogy mire hallgassak... Megint kezdem túlkomplikálni. Komolyan néha úgy érzem az agyam félig nő, ám ezek ellenére mégsem értem meg őket. |
Ingattam a fejemet ahogy egy kicsit lehordta magát. Végülis jogos az állítása de úgy vélem igazából csak túlkomplikálja a dolgokat mint egy kibaszott nő. Tény, hogy az élet nem egyszerű viszont változtatni dolgokon nem tudunk, főleg ami felett nincsen semmilyen befolyásunk. Ha kiderül akkor úgyis kiderül és nem tud ellene majd mit csinálni. A terhességre meg úgyis fény derül majd, hogy mi lesz. Igazából az lenne a legegyszerűbb ha megállapítanák, hogy hány hetes. Ha nem egyeznek a számok akkor már lehet gyanakodni. A zavart motyogására csak elmosolyodtam halványan és megszólaltam:
- Rendben... - ha nem sikerül neki, hát ez van. Még egy olyan dolog amivel nem tudok mit kezdeni, pedig tudnék de az nem éppen törvényszerű ráadásul őt is és magamat is gyanúba keverném. Inkább várok türelmesen még ha nehéz is, főleg ha a szar elönti az agyamat.
Kiderült, hogy legalább nem csak én érzem úgy, hogy végre őszinte lehetek magammal, nagyon úgy tűnik neki is hatalmas megkönnyebbülés. Milyen lesz amikor végre elmondhatja? Teljesen más lesz, nem kell feleslegesen görcsölnie és olyan mintha egy nagy súly került volna le a hátáról. Még ha esetleg fájni is fog ez eleinte. Tudom, hiszen már túl vagyok ezen.
- Ezzel csak egyet kell, hogy értsek. Egyikünknek se kell megjátszania magát és ez a legszebb az egészben - közben betévedtünk is a kastélyba, bár nem gondoltam volna, hogy belemegy a tökös selfiebe de simán beleegyezett. Hm, még úgy sincs közös képünk az igaz. Nanáhogy tartottam azt a nyomorék tököt vigyorogva égő szivarral a számban. Én nem szoktam olyan gyorsan elszívni, mert szeretem kiélvezni az ízét. Én már csak ilyen vagyok. Miután meglett ez a csodás kép csak felnevettem, de a tök miatt. Egyszerűen fenomenális:
- Ezaz, pózoltunk trollfaccel! Amúgy tényleg jó lett - vigyorogtam továbbra is és szórakozottan kifújtam a füstöt bele a tök szájába már amennyi megmaradt belőle. Viszont mikor megszólalt, hogy él a helyzettel akkor egyből felvontam a szemöldökömet és könnyedén elpöcköltem az ujjaimmal a szivart a másik kezemben lévő töktől is könnyedén megszabadultam és súgtam vissza neki rekedtesen:
- Már miért bánnám? A kávézóban sem bántam, csak hm... - nem is tudtam kigondolni, hiszen egyből betapasztotta a számat aminek nagyon is örültem. Eleinte lágyan viszonoztam a csókját, viszont időben kicsit hevesebben ostromoltam az ajkait. Basszus, erre is mennyire vágytam már! Finoman a hajába túrtam és folytattam tovább míg végül levegőhiánnyal nem küdöttünk. Szinte majd beleszédültem de nem érdekelt. Pihegve döntöttem neki a homlokomat a homlokához és szemeztem vele játékosan. Ekkor a kérdését hallva csak elvigyorogtam magamat:
- Náluk nincsen szarkeverés ne aggódj. Kicsit meglepődtek a dolgon, de hamar elfogadták. Sőt, igazából már látni is akarnak minket, főleg az anyám. Viszont megmondtam neki, hogy még ne, mert nálad áll a bál. Persze tud mindent, sajnos könnyedén ki tud faggatni, ahogy te is képes vagy erre - sóhajtottam bosszúsan, persze tudhatja, hogy ez igazából nem zavart. Sok emberről úgysem mondható el ez, hogy közel került volna hozzám. Noel közéjük tartozik, hiszen vonz magához akárcsak egy mágnes. Kicsit hálás is voltam, hogy be voltunk piálva akkor mikor összekeveredtünk. Józanul biztos nem vetemedtem volna erre és akkor bizony semmi nem történt volna, csak simán haverok lennénk vagy valami hasonló. |
Befogtam a szám és figyelmesen hallgattam végig Ashert. Én is hallottam ehhez hasonló történeteket, de eddig minden arra utal, hogy valóban várandós. Ezzel nem tudok egyelőre mit kezdeni, és csak a DNS vizsgálat adhat némi megnyugvást, ha feltehetőleg félrement.
- Röhejes, hogy általában egy gyilkosságot átlátok, és vág az eszem... Bezzeg a saját helyzetemmel nem tudok mit kezdeni, és még csak nem is sorozatgyilkossal állok szemben, hanem egy terhes exszel és a családommal - nevettem el magam kínosan. - Következőleg ígérem, hogy rendezem a dolgaim, és rendesen együtt lehetünk... - motyogtam zavartan. - Én tényleg veled érzem jól magam... Rég éreztem ennyire őszintének bármit is - szívtam bele a szivarba, majd ajkaim közt kiengedtem a füstöt.
Lehet egyfajta kifogásnak tűnt, amikor felhoztam a tökéletes pillanatot. Én valóban így gondoltam, de legyen... Megpróbálom eszetlenül, mintsem gondolkozva kinyögni, hogy: Igen, meleg vagyok és van is valakim!
Ahogy elnevettem magát Asher megnyugodtam, hogy nem lesz morgolódás és kiokítás megint a részéről. A zenét hallva elmosolyodtam. Ledobtam végül a csikket, és el is tapostam azt. Újból az alkoholhoz nyúltam, és ittam belőle pár kortyot.
Ismételten követtem őt be a kastélyba, és a buli hallattán prüszköltem egyet. Jesszus, nem csoda, hogy megvoltak zavarodva a kollégáim aznap. Régi szép idők, amikor engem is majdnem zsaruk vittek el... Pont az a ginás este is ilyen volt haverommal.
- Tolhatunk végülis egy selfiet! - ingattam meg a fejem. - Te tartsd a tököt, és én fotózok! - vettem el tőle a telefont, majd szabad kezemmel átkaroltam Asher vállait, és jöhetett a csodás selfie!
Mivel és valamennyire a Hold fényt adott, így egész jó lett a kép. Ki lehetett azért venni minket. Illetve a telefon jó kis előlapi kamerával volt megáldva. Ez nagyon is jól jött!
- A körülményekhez képest jó - böktem ki véleményem.
Viszont, ha már ennyire eldugott helyen vagyunk... Valamire eszméletlenül vágytam! Lassacskán kezéhez tereltem a sajátomat, és ujjainkat összekulcsoltam. Remélhetőleg lerakta vagy ledobta a fenébe a tököt, mert arra semmi szükség.
- Remélem nem fogod bánni, ha élek a helyzetemmel... - húztam kisfiús mosolyt arcomra, miközben arcán végigsimítottam.
Száját néztem vágyakozva, míg végül betapasztottam azokat. Lágyan, érzékien vettem birtokba, ami az enyém! A végére tarkójánál simogattam őt, de a levegőhiány közbeszólt. Homlokunkat egymásnak érintettem, és úgy néztem bele a szemeibe. Annyira elvesztem abban a csókban, és most tekintetével is így jártam.
- Te amúgy tálaltad már a nevelőidnek, hogy mi is van veled? - tértem ki erre kíváncsian.
Miközben szemeztem még vele, és vártam válaszát a zenének ritmusára kezdtem cirógatni karját. Az a jó az egészben, hogy nem vagyunk most részegek... Józanok vagyunk! Nem mintha első együttlétünknél részegek lettünk volna, de... Jajnekem! Képes vagyok a gondolattól is zavarba jönni, ha jobban elmélyedek bennünk... Mondjuk jelenesetben inkább még jobban beindított, amire az alkohol is rátett egy lapáttal. Gátlások ide vagy oda, de az alkohol sikeresen eltűnteti az összeset! |
Felvontam a szemöldökömet mikor kiderült, hogy előtte csinálta meg a tesztet. Hát ez csodás! Ingattam a fejemet és megszólaltam:
- Ha nem feküdt félre, akkor simán elképzelhető az ál-pozitív teszt is - vontam vállat lazán. Azt már nem akartam mondani, hogy lehet nem nézi ki a csajból, hogy félrekúrt, de szerintem azt se gondolta volna, hogy lazán zsarolni is fogja őt meg a többi - Viszont ha volt nőgyógyásznál is, aki megerősítette a terhességet, még az se biztos. Hallottam már olyat is, hogy egy cisztát könyveltek el terhességnek... - semmi sem biztos a mai világban. A tesztre bólogattam kicsit, hiszen igaz az tényleg kell, ha már a gyanú felmerült. Tény, hogy drága főleg ha nem akarja megvárni a gyerek születését. Ekkor mondta a legésszerűbb dolgot amit felhozhat. Jéé, megvilágosodott?! Baszki először is közölhette volna, hogy bocs de gyerek nem gyerek, mindenképp külön megyünk és kész. Közölhette volna a vacsoránál azt is, hogy vállalja érte a felelősséget és csácsá! Persze utána apasági tesztet is felhozni, mert hát csak úgy puszira azért mégse vállalja be a gyerektartást és kész passz, ennyi! De ez túl logikus lett volna nemde?!
- Legközelebb ne hagyd szóhoz jutni. Ha előhozakodik a gyerekkel mondd azt, hogy oké vállalom de csak akkor ha tényleg az enyém... - simán kinézem a szülőkből, hogy zsarolnák ők is a gyerekkel, szóval ennyi. Így meg lenne oldva a probléma, csak álljon a sarkára. Nem értem miért kell túlbonyolítani. Végülis később is ráérnek megtudni az igazságot velünk kapcsolatban. A legjobb mégis az lenne ha kiderülne, hogy az ex félrement. Ha nagyon hárítani akar akkor gyanús.
Szívtam a vaniliás dohányt tűnődve és közben azon gondolkoztam, hogy milyen irónikus, neki együtt van a családja és mégis totál szívás valamilyen téren. Nekem az igazi családom viszont rég meghalt. Persze a nevelőszüleimmel semmi gondom, ők tök lazák. Viszont néha elgondolkozom, hogy vajon milyen lenne az életem, ha ők élnének. Biztosan ugyanazzal foglalkoznék, sőt...gyerekkorom óta arra lettem volna képezve, legalábbis amiket hallottam eddig a vadászokról. Na mindegy is, külön világ kettő, ráadásul rohadtul elmerültem a gondolataimban. A tálalásra csak sóhajtottam mondva:
- Nem kell rajta rágódnod. Az ilyenhez felesleges keresni a tökéletes alkalmat, csak kimondod és kész ha a helyzet úgy hozza - én is csak random nyögtem ki nevelőanyáméknak. Már egy ideje baszogattak a barátnő témával aztán végül elmondtam, hogy miért nem láttak eddig nálam nőt. Kicsit kiégtek mikor kiderült, hogy egyéjszakás voltam és most meg pasival vagyok mert vele érzem úgy, hogy nem kell megjátszanom magam és a többi. Szerencsére megnyugodtak, bár tény, hogy ők szabadszelleműek anci meg főleg. Teljesen oda meg vissza volt és már azzal nyaggatott a múltkor, hogy mikor láthatnak minket mert akkor jönnének hozzám és majd a hotelben megszállnának. Én meg lenyugtattam, hogy mostanában még biztosan nem, hiszen Noelnél azért megy a szarkeverés. Szinte kifaggatott, hogy mégis mi a fene volt, szóval na. Vicces azért, mert más ember kínozhat engem akármit csinálhat én akkor sem mondok el akármit ha nem akarok, ő meg szinte könnyedén eléri. Velük nem is tudok köcsög lenni, pedig minden okom meglenne rá, hiszen évekig nem mondták el mi van. Tény, rohadtul pipa voltam mikor kiderült, hogy adoptáltak de idővel rájöttem, hogy tökmindegy, hogy nem vérszerintiek, hiszen akkoris szeretettel neveltek fel. A lazulásra csak felnevettem meg a zenére is és mondtam:
- Ezen ne múljon! - bekapcsoltam a telómon zenét és közben előre mentem a kastélyhoz vigyorogva mondva - Volt valami buzi Halloweenes buli, nézzük meg mit hagytak itt - betérve az épületbe a romok közt látni lehetett jó pár gyertya és száradt tökmaradványokat is. Felröhögtem az egyiket látva, hiszen elég nyomi volt és nem hagyhattam ki - Azt hiszem megtaláltam Trollfacet! - baszki totál hasonlított rá - Selfie vele? - vigyorogtam a végére szórakozottam játszadozva szerencsétlen zöldséggel ami fénykorában egész szép lehetett. |
Nem vártam mást tőle. Lemondóan sóhajtottam, amikor a múltkorira vezetett vissza. Tudom jól, de basszus, milyen botrány lenne már a családom részéről? Anyám talán elfogadná, hogy a férfiakat jobban preferálom... Pontosabban Asher a "párom", ha fogalmazhatok ilyen szarul, de apám.. Lehet vénség már, de... Tényleg képes lenne úgy kiakadni, hogy a házat rám robbantja.
- Ne nézz ennyire hülyének! Előttem is megcsinálta a tesztet. Ez biztos, viszont... - tűnődtem el. - ...annak rohadtul örülnék, ha kiderülne, hogy semmi közöm sincs a gyerekhez, de még mindig nem tudom belőle kinézni, hogy félrelépett volna - vakargattam meg a tarkómat.
Meg sem lepődtem azon, hogy újból beintett a pincérnek. Ahh, lehet ide se jövök többet ezek után! Visszaraktam a laptopom a táskába, és kifizettem némi borravaló fejében a rendeléseket. Beszállva Asher járgányába kíváncsian vártam, hogy mégis hova lyukadunk ki.
- Nézd, én tényleg csak attól félek, hogy elveszítem a családom... Viszont mindenképp szeretnék majd egy DNS vizsgálatot. Ezt még nem dobtam fel neki, de ha nagyon ellenkezik... Akkor lehet beigazolódik a reményem, és lefeküdtem mással - tértem még ki kicsit a helyzetemre. - Esélyt sem adott, hogy ezt felhozzam, de következő találkozókor rátérek a lényegre. Legalább lesz okom őt jogosan kidobni... - aztán maximum anyámnak elmondom mi a helyzet velem. Apám lesz itt a legnagyobb probléma! Mindig is ő volt!
Lepetten pillogtam rá, amikor a kocsmánál megállt. Én biztos nem megyek be! A kocsma nem igazán az én terepem! Hamar megéreznék rajtam a zsaru-szagot. Nem hiányzik, hogy nekem álljanak pattogni. Szerencsére csak piáért ment be. Ahogy visszatért hozzám már mentünk is tovább, de még mindig nem volt lövésem se hova tartunk.
Kis idő múlva leparkolt, és mosolyogva konstáltam, hogy a kastélynál kötöttünk ki. Kiszálltam a kocsiból, és jobban összehúztam magamon a kabátot. Közben kiszúrtam az ásót a csomagtartóban, de nem firtattam. Sejtettem, hogy mire használhatta, ám... Ez a hivatása... Ha lehet ezt annak nevezni.
Követtem a példáját, és én is neki dőltem motorháztetőnek. Elfogadtam tőle a szivart, és rá is gyújtottam. Pár slukkot szívtam is a vaníliás élvezeti cikkből, amikor egy kérdést szegezett nekem.
- Nem tervezem sokáig - válaszoltam. - Egyelőre próbálom összerakni magamban, hogy miként találjam, ha úgy van... A családom miatt húzóm az egészet. Még mindig apám az, aki nehéz eset, és ha ő kiakad és "kitagad", akkor búcsút inthetek anyámnak is meg a fele rokonságnak. Homofób ugye, szóval gondolhatod, emellett ő egyfajta vezér az egész famíliában - röpke csend után folytattam. - Menyasszonyom amúgy hidegen hagyna teljesmértékben - rántottam meg a vállam, és inkább kinyitottam a piát.
Erre kikapta a kezemből a piát, amire felszaladt a szemöldököm. Ejej, valaki igencsak lazulni akar. Fejem ingattam meg ennek láttán, majd visszacsórtam tőle a töményt, és én is meghúztam emberesen. Ezt nagyon nem gondoltuk át rendesen!
- Mindegy, most, hogy kinyafogtam magam már lazulhatunk! - töröltem meg a számat, és helyeztem vissza a csikket ajkaim közé pár szívás erejéig. - Komolyan ehhez az idilli hangulathoz már csak zene kéne! - vigyorodtam el féloldalasan, és pöcköltem meg füstölgő szivarom végét.
|
- Akkor gondolkozz el, hogy miért nem segít - adtam neki egy ötletet - Mindennek van valami oka - érdekelt, hogy miért érzi úgy, hogy nem segítenek neki fentről. Onnan mindig segítenek, legalább is azt mondják. Személy szerint nem hiszek benne, de mióta meghaltam, már én sem tudom, hogy pontosan miben hiszek és miben nem.
- Lehet, de ez csak egy példa volt - vigyorodtam el - Akkor szerencsés vagy, hogy olyan munkád volt, amit szerettél - nekem is olyan volt, csak elcsesztem. Éljen. Ezért kell itt rohadnom a vendéglőben.
Földönkívülis mondatára vigyorogva megráztam a fejem - Szerintem mindenki így van ezzel. Legalább is az itt élők biztosan - vontam fel a szemöldököm - Csak az volt a baj, hogy tényleg elhitte magáról a végén, hogy az. Bemagyarázta magának. Csak a pszichológus tudott rajta segíteni - meséltem el, hogy pontosan mi is történt. Lehet, hogy tényleg vannak ufók, csak ők is elvegyülnek, mint mi. Ki tudja.
- Az tulajdonképpen úgy volt... - húztam el a számat - hogy nem küldtem el az anyagot neki időben, hanem egy nappal később. Erre bepöccent, majdnem felborította az asztalt, ott csapkodott, aztán leribancozott, és ott lett elegem. Mindezt hozzá teszem még egyszer, egy nap késés miatt. Elkezdtünk ordibálni és hülyeségeket dobáltunk egymás fejéhez, amíg meg nem pofozott. Úgy kellett visszafogni, hogy ne verjen meg ténylegesen. A papíron az áll, hogy 'közös megegyezés' után mentem el onnan - meséltem el úgy, hogy mindig egyre és egyre idegesebb lettem. Egy kicseszett nap miatt majdnem megvert.
- Oké, akkor örültem, hogy találkoztunk, Ivan. Jó étvágyat! - mosolyogtam rá és felálltam a földről. Miután leporoltam a ruháimat elindultam vissza, a városba.
/lezárt kör/ |
|
- Nagyjából, de tudom, hogy nem fog segíteni. Túlságosan ismerem, ahhoz, hogy ezt tudjam. Csak ül fent és éli a végtelen életét. Ennyi az egész, de néha elhiszem azokat a meséket, amit mondanak róla, tudod. - reménytelenül szeretem az apámat, ami már kezd engem is kiakasztani, de rendesem. Fel kéne adnom már, úgy se kapok már választ soha. Se semmilyen megváltást. - Ilyen szempontból igazad van, de igazán szarul választ az az ember, aki megunja a hobbiját. Vagyis nekem a hobbim a munkám is volt és imádtam, vagy olyasmi - és milyen igaz ez. Csak épp fura, hogy fegyverekért rajongtam.
- Hát amilyen világba élünk, én már simán azt is elhinném, hogy földönkívüli - vigyorogtam. Basszus, ha úgy vesszük, akkor én is az vagyok, hiszen nem a Földön születtem, hanem a Mennyek pompái között, Apuci bordájából és még pár összetevőből. Eh, nem tudom mennyien hinnék el, ha ezt így kijelenteném. Eh mindegy. De most komolyan, mi lehet még a világon? unikornis? vérhangya? vérméhecske? gyíkemberek? Én már tényleg mindent el tudok képzelni, sokféle fajjal találkoztam az évek alatt, de az emberek picit idegesítőbbek. Felsőbbrendűnek képzelik magukat aztán bumm, nem s tudják, hogy mifélék vannak a világ és nem ők állnak a tápláléklánc csúcsán. Mindegy. - Hát nem tudom, lehet így lesz - jelentettem ki.
- Ő kezdte, vagy te? - én már nem vagyok benne biztos semmiben, simán kinézem belőle azt is, ha ő esett neki a főnökének. - Csak az a munka, amit akarnék csinálni sok figyelmet igényel és tervezést - jah. Meg el akarom kerülni a bárt. - Pultos lennék, a belvárosi bárban, de nem hiszem, hogy ott fogok lenni sokáig - egy kis csend lett, majd újra felszólaltam:
- Kezdek éhes lenni, talán haza kéne mennem, hogy csináljak valami kaját magamnak - egy kis skót tojást kibírnék most. |
- Akkor azért is néztél fel az égre, mert Isten segítsége kéne? - mosolyogtam rá. Lehet, hogy vallásos - Lehet, de ezt úgy értettem, hogy ha huzamosabb ideig csinálod a dolgokat. Ha mondjuk eddig a hobbid a festés volt és meguntad, akkor jó változtatni, mondjuk sportra. Azt is csinálod több ideig, aztán megint változtatsz. Azt pedig te döntöd el, hogy pontosan mikor akarsz váltani.
- Találkoztam már olyannal is, aki annyira nem tudott beilleszkedni, hogy azt hajtogatta, hogy egy másik bolygóról származik - mosolyodtam el szomorúan és magam elé néztem, a semmibe - Nagyon sajnáltam szegényt. Egy ideig csak én voltam az egyetlen barátja, amíg sikerült megváltoznia egy kicsit és nem szerzett barátokat - jobbnak láttam elszakadni ettől a kis elgondolkozásról azzal a lánnyal kapcsolatban, a végén még beleélem magam és akkor nem lesz jó vége. Kicsit felemeltem az egyik kezemet, mintha jelentkeznék - Az utolsó én voltam. De reméljük, hogy ez nem marad így - vontam fel a szemöldökömet egy kicsit gúnyos arckifjezéssel. Ha így áll hozzá, akkor ez lenne a legjobb neki, hiszen úgy tűnik, hogy nem is akar magáról többet mesélni, mint amennyit tudok.
- A főnökömmel elég durván összevesztünk 3 év után... - ... és amúgy is ide akartam költözni. A pletykák, amik keringtek állandóan ez a város körül, felkeltette az érdeklődésem. Ha meg kiléptem akkor meg miért ne költözhetnék ide? - Szerintem várd meg, amíg kirúg. Addig is kereshetsz új állást mégis van hol dolgoznod. Vagy legyen az a másodállásod- vontam meg a vállam. Úgy akár még több pénzt is összeszedhet - Mert amúgy most mit dolgozol? - tettem fel egy kis szünet után a kérdést. Nem bírtam ki, ezt már csak elmondja egyenes válasszal. Vagyis remélem. |
|
-Az jó ideig el fog tartani - húztam el a szám, de utána elmosolyodtam. - Isteni beavatkozás kéne nekem már - néztem fel az égre. Igen, Apuci, megint hozzád beszélek. Bármi jó lenne nekem, tényleg. Talán visszahozhatnál valakit a múltból. Tudom, tudom a fele már rég halott, de reménykedhetek, nem? - Néha még a változás is unalmas - vontam meg a vállam. - Azt is megszokod, hogy változik állandóan az életed.
Hát, igen... én már mindent kipróbáltam, amit sok ember nem mer. Meg is bántam, nem arról van szó, hogy azok közül valamit is élveztem, de fegyvert fogni a kezemben, az teljesen más volt. Élveztem, azt a sok munkát, ami igényelt egy-egy feladat. Tényleg vissza kéne térnem ahhoz, amit csináltam? Tisztában vagyok azzal, hogy vannak legális munkák, amik igényelnek sok koncentrációt és fegyvert is. Bele kéne vágnom, tényleg a munkaváltásba? Nem kéne félnem, hogy valaha kirúgnak engem. Meg Wade-del sem kéne találkoznom, néhanapján sem.
- Ez igaz - bólintottam. - Ó? Nem is tudom ki mondott ilyet utoljára.
Azért érzem, hogy kicsit kíváncsi, hogy miért is vagyok ilyen antiszoci. Nem kell neki tudnia, elég ha azt csak pár ember tudja. Nem fogom kikiáltana, hogy csirkeszárnyaim vannak és Isten, az apám, aki úgy mindent és mindenkit leszar.
- És Nara miért hagyta ott a reklámügynökséget? Valami nem tetszett neki? - tettem fel újabb és újabb kérdéseket. Úgy látszik magáról szeret dumálni. - Áh, idióták mindenhol. Már meg se lepődtök, komolyan - csóváltam meg a fejem. - Kis kedvenc, én? Nem.. csak szerintem rohadt nagy önkontrollja van. Egy nap biztos páros lábbal fog engem kirúgni. |
Nem válaszoltam a valószínűleg költői kérdéseire. Nem úgy megy ez a beszélgetés, ahogyan terveztem, igaz, ha jobban belegondolok, nagyon nem terveztem semmit. Most, hogy többet tudtam erről az egészről, megértettem, hogy miért is gondolkozott ezen.
- Hát, akkor sok sikert a választáshoz - próbáltam kedvesen válaszolni és el is mosolyodtam, csak hogy ezt a pozitív hozzáállást megerősítsem - A változás mindig jó. Egy idő után unalmassá válik minden - én már csak tudom. Nem kell sok idő, hogy megunjam az éppen zajló tevékenységemet.
- Igen, viszont mindenkinek van egy sztori mögötte, hogy miért csinálja - vontam meg a vállam - Nem kérlek, hogy mondd el - tettem hozzá gyorsan. Az eddigi válaszaiból azt szűrtem le, hogy nem nagyon szereti, ha kérdezősködnek, mert inkább semleges válaszokat ad. Az kéne még, hogy elege legyen belőlem aztán elmenjen. Visszafeküdtem a földre, és megint az eget bámultam. A lófarokba kötött hajam zavarta a fejemet, ezért inkább félig felemelkedtem és az alkaromra támaszkodtam. Közben Ivanra néztem. Miért olyan nehéz vele beszélgetni?
- Az újdonság sosem árt - mondtam el megint ugyanazt a mondatot, mint előbb, csak más szavakkal. Amint rólam kérdezett és a munkámról, halkan elnevettem magam. Állandóan azok a hülye vendégek jutnak az eszembe, akik be-betévednek a vendéglőbe - Reklámügynöknek tanultam, és az is voltam, aztán felszolgáló lett belőlem. Olyan hülye emberek jönnek be nap mint nap, hogy el sem hiszed. Volt, aki hawaii pizzát kért ananász és sonka nélkül, pedig ugye annak az az értelme, hogy ott van rajta az ananász - ahogy egyre jobban belemerültem a mesélésbe, megforgattam a szemeimet - Meg volt olyan is, aki leült egy foglalt asztalhoz, és amikor mondtam neki, hogy foglalt, akkor mondja, hogy vigyem el az asztalt és vigyek neki egy másikat - sóhajtottam.
- Akkor az időd nagy részét egyedül töltöd, vagy a munkáddal. Értem - vontam fel a szemöldökömet - Az akkor tényleg csoda. Hogy tudtad megtartani eddig az állást? Te vagy a főnök kis kedvence, vagy mi? - vigyorogtam rá. Nem hittem volna, hogy pont Ő lenne az, akit a főnök a legjobban szeret. |
|
Most komolyan nekem fog tanácsadás tartani? Apuci.. ments meg. Nem tudom, hogy te küldted fentről vagy sem, de jobban örülnék, annak, hogy ha nem lenne itt. Magamnak kéne választanom, nem másnak. Valaki úgy is a saját igazát fogja rám erőltetni. Én meg nem akarok olyat tenni, megint, amit meg fogok egyszer bánni.
- Mert másnak, azzal ártanék, szószerint? Hogy az ismerőseim csalódnának bennem? - kérdeztem. Áh, igen az áldott jó szívem, amit mindenség Atyja adott nekem. Nem mondom, hogy csak nekem adott, mert elég sok angyal az miatt bukott le. Talán pont azt akarta, hogy az ittenieket is megismerjük? Kitudja. Csak Ő. - Szóval jah, ezért nem merek belevágni. Meg... furcsa is lenne, hiszen annyi évig nem történt semmi változás.
Húsz évig próbáltam, azt tetetni, hogy nem voltam katona? Hogy nem kínoztak meg? Hogy mi is vagyok? Nevetséges vagyok már. Nem tudok más mondani, csak ezt hajtogatni. Kellett nekem másra is hallgatnom.
- Ó? Az miért is érdekes? - vontam fel a szemöldök, megint. - Sok ember csinálja.
Eh, most komolyan. Ezért? Ne érdekelje az én életem és az én működésem. El vagyok én magamnak, Orival és még néhány személlyel. Ennyi az egész dolog. Nem fogok másokra pazarolni az erőm.
- ... Nem azért, de... mikor mondtam azt, hogy fejlődni is akarok? Azok, akik ismernek, azokkal el tudok beszélgetni. Szerintem ennyi elég - vontam meg a vállam. Én nem magammal társalgok a fejemben, hanem jó édesapámmal. Csak ő nem hallgat meg sohasem. Soha nem is csinálta, de én még erőlködöm. Hülye vagyok, nem kell említeni. Én tisztában vagyok vele. - És mit dolgozol? - kíváncsiskodtam. Remélem megtehetem és nem csak ő faggathat az életemről. Ami azért nem véletlenül magán. - Ó, nem... én tényleg antiszociskodom - nyomtam meg a tényleg szót.- A munkámnál általában fontos a beszéd is, szóval azt is kerülöm néha. Csoda, hogy a főnököm még nem tett ki. |
Kicsit összeszorítottam az ajkaimat és úgy bólintottam, jelezve, hogy értem. - Akkor nem értem, hogy mit kell ezen gondolkozni. Oké, biztos van még pár tényező ami miatt gondolkozol, viszont ha neked jobb lesz, akkor miért ne? - vontam fel a szemöldökömet, és úgy néztem rá. Minek kell ennyit hezitálni? Ha jobb lesz neki, akkor vágjon bele. Főleg, hogy nagyon semmi sem változna.
- Antiszockodsz, már az érdekes - vontam meg a vállam - Mondanám, hogy mindenkiben van valami érdekesség, de ez rohadtul nem igaz. De nálad már ott van az antiszociális dolog. Az mindig érdekes. Lefogadom, hogy van még valami - próbáltam többet beszélni a tömör válasz megjegyzése után. Igaz, erről a témáról nincs nagyon mit mondani, úgyhogy ezzel sokat nem értem el, de próbálkozni attól még lehet. Kíváncsi voltam, hogy miért vab általában egyedül, de ahogy láttam előbb, hogy felvonja a szemöldökét a kérdésemen, inkább nem kérdeztem semmit. A végén még rossz néven veszi, elmegy és itt hagy a francba. Nem akartam erőltetni, hogy többet mondjon el magáról, de ki tudja, lehet, hogy az utolsó megjegyzésemet annak veszi.
Kezet ráztunk. Már ez egy jó pont. Találkoztam olyan emberrel is, aki nem akart velem kezet fogni, mert hogy nő vagyok. Miért, mik vagyunk? Egy alacsonyabb rangú faj? Hiszen akkor ők az emberek. Vagy istennek képzelik magukat, és mi az, hogy egy emberrel kezet fogni? Ezt a gondolatmenetet most kéne befejeznem, mert a végén ideges leszek, aztán Ivan szívja meg.
- Nem vagy olyan rossz amúgy. Lehet még fejleszteni ezt a képességet, de egész jól haladsz. De jobb lennél, ha beszélgetnél is valakivel, nem mindig egyedül lennél. Nem tudom, hogy szoktál e magadban beszélni, de ha igen, mondok valamit; az nem fejleszti a társalgási készséget. Bár nem olyannak tűnsz, aki szokta ezt csinálni, de ki tudja - vontam meg a vállam - Jómagam sokszor járok társaságba, ha megengedi az időm a munka mellett, igaz, hogy én választottam, hogy bemegyek plusz napokon is. A mai is olyan nap lett volna, de mondtam, hogy most nem. Te is a munkába temetkezel, vagy ténylegesen antiszockodsz mindig?
|
|
Felvontam a szemöldökömet a kérdésén. Mi köze hozzá? Nem vagyok ideges, csak nem tudok dönteni. Vissza akarok térni a régi munkámhoz, de az pedig sok-sok szarral járna, így fogalmam sincsen. Ori biztosan megverne, ha újra fegyvert vennék, mert a civil életet is ki kell próbálni... én megtettem. Nem ment nekem.
- Nem, nem voltam ideges, csak így jobban tudok összpontosítani, amire akarok - alias nem a farkammal gondolkozok végre, hanem az agyammal. Van olyanom is, igen. Néha szoktam használni, régen. Egy munkához mindig elkellet. Mostanra eltunyultam és nem gondolok át oly sok mindent. Eh, talán ez a bajom nem? Szerintem lehetséges. - Nem nagyon, hiszen nem sok minden változna. Csak nekem lenne jobb.
Faszom nem értem miért beszélgetem itt egy vadidegennel. Főleg, hogy nyugodtan kérdezősködik, amiről nem is kéne tudnia. Eh, kérdezősködhet, én úgy se fogok konkrét választ adni. Még az kéne a kisanyámnak hogy elmondjam neki; embereket és más lényeket öltem, pénzért.
- Ez egy tömör válasz volt, de válasz - mosolyodtam el. - Csalódnod kell - csóváltam meg a fejem. - Semmi érdekes nincs bennem.
Mit lehetne annak nevezni? Már az is érdekes lenne, hogy szárnyas csibe vagyok? Vagy az, hogy 117 éves vagyok? Hogy a háborúban szolgáltam? Hogy nem csak a nőkhöz vonzódom? Mi lenne az érdekes, bennem?
- Ivan - mondtam meg én is a nevemet, majd kezet ráztam vele. Az új lánnyal. - Jobban szeretek antiszociskodni. Nem vagyok olyan jó a társalgásban. És te ezzel, hogy állsz? |
[102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
