|
Témaindító hozzászólás
|
2016.04.20. 17:38 - |
 |
[64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
Kis facepalmet toltam mikor mondta, hogy a főnökénél is bejátssza ezt. Jó én már nem töröm magam tovább, tudja jól, hogy veszélyes, úgy csinálja! Többet nem okítom, hogy okosan. A színpadias felsóhajtására azért kuncogtam kicsit:
- Nos, egy ideje már nem... - hála annak, hogy kicsit előre gondolkoztam. Úgy tűnik észrevette, hogy nem vagyok jóban a fűvel, mivel óvatosan rákérdezett, hogy mégis mi a bajom. Nem akarok ex miatt panaszkodni, ami eléggé hangulatromboló így csak legyintettem:
- Ne aggódj, semmi bajom! - de tényleg. Tőlem akár rá is gyújthat, maximum használok varázslatot, hogy ne hányjam el magam annak a szagától. Kicsit elmerengtem a gondolataimban mire arra eszméltem fel, hogy felém dől Alesha és kényes helyen le is tapperolt, mert keresett biztos támaszt. Őőő...jó én most kiégtem egy kicsit. Tudom nem egy rámászós plázacirmos, de azért mégis. Totálisan elbambultam basszus így hirtelen is értintett. A dorgálásból hamar rájöttem, hogy a kutya lehetett a bűnös, de igazából nem zavart, bár tény, hogy kellemetlenül érintett de bajom úgyse származik belőle.
- Semmi gond... - legyintettem újból és elcsórtam tőle a töményt vigyorogva. Egy ideig még eldumáltunk de már kezdett esteledni és Vergil lassan leesett a vállamról mert annyira bealudt, így úgy döntöttem ideje lelépni. Jóéjszakát kívánva összeszedtem a cuccokat és kétfele mentünk kocsival.
Remélem holnap azért nem kell majd a hírekben hallgatnom, hogy mennyi zavarodott ember jár az utcákon. Esetleg mentális betegek tömegeit kell a kórházban különböző kollégáimnak ellátnia. Még belegondolni is rosszabb.
[ ALESHA és ZED OFF ] |
- Úgysem tudom egyelőre mire használni, és tök jók a belső monológok. Totális ellentmondás az egész cselekedetükkel - vigyorogtam. - Főnökömnél egyszer mindenképp bejátszom - fintorogtam.
Eszméletlenül kretén tudott lenni. Legrosszabb, amikor szerencsétlen állat amúgyis megvan rémülve erre jön, és még jobban beszarasztja csórikát. Tudom, hogy muszáj néha a körmömre nézni, de ne beszélne meg szólogatna be néha.
Azon meglepődtem, hogy már az elején megáldott amulettel. Nyomban a fülbevalómhoz kaptam, és eltűnödtem. Fel sem tűnt az egész bakker!
- Akkor nem kell tartanom a megerőszakolástól - sóhajtottam fel színpadiasan.
Ezután szereztem magunknak anyagot és töményt. Ahogy elsötétült a tekintete felszaladt a szemöldököm. Most valami rosszat csináltam? Jó, igen rosszalkodom, de amúgy... Óvatosan csak rákérdeztem mi baja, mert zavart.
- Mi a baj? - pillogtam rá kislányosan.
Végül csak szorongattam a szálat ujjaim közt. Eközben a töményt húztam meg picit, és azt tartottam felé. Ha erre is ilyen furán reagál, akkor nem tudom mi van. Én tényleg nem elbaszni akartam a hangulatát.
Erre a kutya elkezdett lökdösni orrával. A végén már felborított, és faszán letaperoltam Zed ágyékát. Őőő, óvatosan elemeltem a kezem. Basszus... Ez olyan kellemetlen! Eleve cinkes nekem is a szitu, mert rég voltam együtt férfivel, és Zed meg ugye nővel. Imádom a kutyákat komolyan! Remélem még cikisebb helyzetbe is hoznak!
- Bo-Bocsi... - köszörültem meg a torkom, és zavarom igyekeztem leplezni. - Heki te meg...! - néztem rá rosszallóan, de erre hozzám bújt. |
A játékos oldalba bökésére csak ingattam a fejemet és lusta mozdulatokkal elkezdtem simogatni Vergilt majd felsóhajtottam:
- Vicces volt, de hiába téptem a számat, hogy mire figyeljél - ekkor jött az ömlengése az amulettről meg az egyéb dolgokról mire csak megforgattam a szemeimet. Jesszusom ennyire hülyének néz de most komolyan?
- Szerinted nem csináltam neked? - dünnyögtem egy picit - Már régóta van, csak nem tudsz róla. Az egyik fülbevalód amit elvesztettél egyszer - megtaláltam így összekötöttem a kellemest a hasznossal. Direkt nem mondtam neki, hiszen ez még nagyon az elején volt az ismertségünknek, nem akartam, hogy tolakodásnak vegye.
Felvontam a szemöldökömet mikor már megint varázsolgatott. Jajj nekem! Erre jött is egy lelkes tag és megkínált minket töménnyel és spanglival. Ekkor gondolkoztam el, hogy lehet nem kellett volna ezt megtanítanom neki. Na mindegy, most már késő basszameg.
A felkínált fűre csak elsötétült kicsit a tekintetem de végül csak lazán visszautasítottam:
- Kösz nem élek vele - vontam vállat végül és rágyújtottam egy sima bagóra. Nem véletlenül nem vagyok jóban a fűvel. Az egyik exem függő volt tőle és majdnem engem is magával rántott. Persze lehet mondani, hogy ez rég volt, de semmiképp sem akarok visszaesni még akkor sem, ha nem voltam teljesen szenvedélybeteg tőle. Elvonóra nem kellett járnom, hiszen szerencsére magam döntöttem arról, hogy nem kérek többet belőle.
Hogy azóta mi van a csajjal? Gőzöm sincs, de biztosan még mindig tolja az anyagot, de lehet durvábbakat is. Sajnos hiába próbáltam rajta segíteni a kapcsolatunk vége felé, már a varázslat sem hatott rajta. Túlságosan gyenge akaraterővel rendelkezik és ez szerintem azóta se változott, sőt csak még rosszabb lett. Igazából már lényegtelen, régóta semmi közöm sincs hozzá és lehet, hogy engem okol azóta is, hogy ő ilyen lett, pedig már a kezdeteknél is pontosan ugyanaz volt csak én szemet hunytam fölötte. Ezeken tűnődve bagóztam és közben egy kis szeles varázslattal védtem a görényemet a füsttől. |
Jóízűen nevetgéltem, amikor megláttam Zed reakcióit. Minden pénzt megért! Arról nem is beszélve, hogy utána elkezdett jó tanárosdit játszani, és magyarázni kezdte töviről-hegyire a varázslatot.
- Ugyan - legyintettem. - Nem értem mi bajod - vigyorogtam. - Tök szórakoztató volt - vihorásztam. - Tuti neked is tetszett! - böktem oldalba játékosan.
Ekkor jött egy laza monológ a boszim részéről. Te jó ég! Azért ezeket az információkat próbáltam elraktározni az agyamba, mert mégis lehet hasznom belőlük. Habár igaz, eddig nem nagyon volt összetűzésem sem lénnyel, sem boszorkánnyal. Szerintem ennek csak örülni lehet! Mondjuk aláírom, hogyha kellően erős lennék azt a ribanc gyíkot elvarázsolnám a picsába! Hogy rohadna meg... Még mindig nem tudtam teljesen túltenni magam testvérem halálán! Talán sosem fogom... Örökre ott fog motoszkálni a fejemben és szívemben, hogy az a lény megölte és mindenki betudta egy megkéselésnek.
- Igazán csinálhatnál nekem is akkor ilyen amulletet - jegyeztem meg, miközben fejemet ingattam. - Mi van, ha egyszer engem varázsolnak el, és megerőszakolnak? Hm? - fontam össze mellkasom előtt karjaimat. - Akkor téged foglak elővenni, és megmondanálak a csúnya rendőrbácsiknak, hogy rossz tanárom volt - cukkoltam.
Ekkor eszembe jutott valami. Ha már csak ilyen könnyed italok vannak nálunk, és a kutya megitta a sörömet, akkor kihasználom a képességem, höhö! Belemásztam ismételten egy pali agyába, és nem nagy dolgokat kértem. Pusztán egy füves cigit és töményt. Fiatal tini volt, szinte biztos, hogy volt nála! Ezután hozzánk vezéreltem, és elvettem tőle a cuccokat. Ennyit erről! Maximum, ha beállok, akkor valahol meghúzom magam! Most lazítani akartam!
- Spanglit? - nyújtottam felé a cigit. - Esetleg Jacky bácsit? - közben a palit meg egy csajhoz irányítottam, és be is vettette magát. Kicsit volt csak fullon a gyerek. - Egy icipici lazulás, vagy tán ennyire jófiú vagy?! - húztam kislányos mosolyt arcomra.
Nem igazán nyúltam fűhöz, sem annyira töményhez. Inkább bátyámmal csapattuk egy-egy buli keretein belül haverokkal. Most viszont megkívántam, és nem vágytam másra, minthogy pihizzek, és agyam offon legyen. Ma is tanultam hókuszpókuszt, napi tanítás megvolt, és azzal fogok majd szórakozni természetesen. |
Sejtettem, hogy ez a varázslat máris izgalmasabban hangzik. Bár láttam rajta, hogy a bővebb magyarázatomra már nem is figyelt annyira. Na basszus lesz ebből garantált kiégés! Néztem ahogy ügyködik és nagyon nem kellett belelátnom a pasas fejébe akit kinézett, hiszen lerítt róla, hogy nem igazán olyan jellem akire csak úgy rá lehet venni bármit. Csapattam egy nagy facepalmot mikor felpofozta magát...csodás! Skizofrénia kezdődik. Szóval tényleg hiába téptem a számat. Végül csak rácsapott egy csaj hátsójára mire totál elpirult az a szerencsétlen. Nos, garantáltan lehet állítani, hogy nem kifejezetten csajozós típus. Kíváncsian vártam mi lesz a következő mire inkább abbahagyta. Kancás a plázapicsa?! Őőő...jah a kanos női megfelelője. Oké. Elfintorogtam magamat dünnyögve:
- Akkor inkább hagyjad. Bár valóban tényleg őt a legkönnyebb irányítani a bagázsból. Amúgy érdemes először feltérképezni kicsit az alany agyát mielőtt olyat csináltatnál vele ami távol áll tőle. Mert abból full kretén megmozdulás lesz... - sóhajtottam kicsit.
Ekkor kaptam egy érdekes kérdést mire felvontam a szemöldökömet:
- Nem, nem lehet boszorkányokat elmekontrollal irányítani, hiszen a többség nem hülye és védekezik ellene valamilyen amulettel, varázslattal. Talán a nagyon zöldfülüeket lehetséges mert nincs nagy védelmük. Viszont más lényeket lehetséges irányítani persze. De észben kell tartani, hogy vannak akik jóban vannak velünk és így van olyan tárgy náluk ami ezeket blokkolja. Ráadásul ennek köszönhetően érzik is, hogy valaki próbál babrálni az elméjükkel. Amuletteknél talizmánoknál általában felforródosik a tárgy, mágikus védelemnél pedig belső vészcsengő szólal meg. Szóval óvatosan kell ezzel bánni, hiszen így még könnyebb a lebukás.
Remélem valamit megjegyzett ebből mert szüksége lesz rá. Ha esetleg mégis megpróbál engem irányítani akkor nagyon rosszul fog járni azt garantálom. Nekem olyan láthatatlan védelmem van erre, hogy visszapattan az illetőre a varázslat és ő fogja azt csinálni amit velem csináltatni akar. Nem véletlen, hogy így csináltam, hiszen ha valaki ártani akar nekem elmekontrollal akkor magában fog kárt tenni nem bennem. Sokkal hasznosabb mint egy sima blokkoló, hiszen két legyet ütök egy csapásra. |
Dünnyögésére elvigyorodtam. Lehet a beszólásom kissé klisé volt, de attól még mindig jó elsütni. Mondjuk akkor milyen ciki, ha a pasi tényleg le akar itatni és jön a kínos csend. Volt már ilyennel is dolgom. Nos, akkor tudtam, hogy tipli van! Szevasz tavasz! Fektess meg mást!
Jobb is, hogy a kínosabb témáról áttértem a varázslásra. Természetesen hozzám híven már mentem is az agyára a hülyeségeimmel. Azt viszont nem gondoltam, hogy egyből a megigézéshez térünk ki. Azt a mocskos! Mától mindenki a csicskásom lesz! Na jó, nem, de néha lehet a főnököm elvarázsolom egy szabi miatt, kac-kac.
Látva, hogy az előző csajt igéztek meg csak elnevettem magam. Röhejes! Már most imádom ezt a varázslatot.
- Én is! Én is! – mondtam izgatottan, majd keresgélni kezdtem egy ideálisnak mondható személyt.
Az más kérdés, hogy Zed szavait nem nagyon hallottam meg. A lényeg azért megmaradt, hogy egy emberre agyára fókuszáljak… A többi meg őőő, nem számított!
Egy pasit ki is néztem magamnak, majd próbáltam agyához férkőzni. Kissé már az illető be volt csiccsentve így könnyebb volt a dolgom. Gondolataiba is férkőztem, és arra próbáltam ösztökélni, hogy szedjen fel egy csajt. Kíváncsian vártam, hogy mi lesz ebből, de amikor megláttam, hogy mit művel kiégtem. Poénosan arra akartam késztetni, hogy rácsapjon a csaj fenekére erre magát vágta pofán. A nő meg nézett, hogy ennek mégis mi baja.
- Hupsz? – ingattam fejem, és továbbra is a pasas nyakán lógtam, amire sikerült is elérnem azt a fenékre csapást. A nő felkapta a fejét, míg a pali elpirult. Mi a franc?! A csaj szerintem skizonak nézte a javából.
Morgolódva inkább áttértem megint egy plázacicához. Az sem volt már teljesen józan, így megint könnyű volt a dolgom. De a legrosszabb, hogy ennek az volt a vágyálma, hogy végigkúrasa magát a kempingen. Blöe, remélem Zedet nem nézte ki!
- Hát, ezt a csajt inkább kihagyom – mutattam rá a nőcire. – Nem akarom szex közben irányítani. Eléggé kancás – fintorodtam.
Ekkor az előző palikára terelődött a tekintetem, aki eléggé összefosta magát az előbbi miatt. Pont olyat foghattam ki, aki nem épp a csajozós fajta, illetve visszahúzódóbb is lehet.
- Boszikon ez mégis mennyire tud hatásos lenni? – néztem rá kíváncsian Zedre. – Esetlegesen más lényeknél… - folytattam ennyivel, majd vártam válaszát türelmesen, miközben a szendvicset kezdtem el majszolni.
Erre Vergil magához tért bóbiskolásából, ahogy a kutyák is. Mindenki kapott kisebb darabkát a pirítósból, és lassan azt vettem észre, hogy nekem egy falat sem jut… Na szép! |
A cukkolására csak megforgattam a szemeimet és megsimogattam Vergilt, mert nagyon szagolt bele a fülembe, pedig tudja jól, hogy irritál, de a kis mocsadék tudom, hogy így követeli magának a simit.
- Ha nagyon akartam volna akkor már ez rég megtörténhetett volna – dünnyögtem picit.
Hát basszus, boszorkány vagyok az Isten szerelmére! Akár az akarata nélkül is véghez vihettem volna, csak nem vagyok olyan kretén. Illetve szar a másnaposság bosziként. Ki akarok kelni az ágyból, erre nem az lesz belőle, hanem telekinézissel arrébb tolom az egyik bútort és a többi. Ilyenkor nehezebb kontrollálni az erőt, a részegségnél meg különösen macerás, beszívva meg hagyjuk is. Még nekem is körülményes dolog, pláne egy kezdő/haladónak.
Sejtettem, hogy becsórja majd a likőrt de egyáltalán nem bántam. Ettől se fog azét fejre állni mert nem túl magas az alkoholtartalma, meg amúgy sem zavart. Ekkor jött a nyafogás mire csak elvigyorogtam magam:
- Perszehogy nehéz basszus, azért kéne gyakorolnod! - erre már jött a csipogás, hogy majd később meg most újat akar tanulni. Jesszusom, ezzel kikészít rövid úton.
Picit elgondolkoztam, hogy mit taníthatnék úgy mégis, mire eszembe jutott mások megigézése. Egyelőre csak az irányítást mutatom meg, hiszen az emléktörlés jóval nehezebb folyamat. Ráfókuszáltam az egyik nőre aki az előbb még nyomorék volt és megparancsoltam neki, hogy jöjjön ide hozzánk és simogassa meg a kutyáját. Úgy-úgy! Ügyes Hektor! Mikor kiszórakoztam magamat csak akkor hagytam abba a néma varázslást és felvont szemöldökkel figyeltem a kis rinya kiakadását és undorodását a kutyától. Hát ez ez hülye picsa baszki!
Amint lelépett ki is tört belőlem a röhögés de helyre ráztam magamat és elmondtam a varázsigét:
- Muszáj türelmesen csinálnod és az elméjét el kell árasztanod az erőddel. Ha nem megy, akkor csak vontatott lesz az egész és totál skizónak fogja magát érezni – sóhajtottam a végére.
Már látom előre, hogy ebből akkora káosz lesz, hogy öröm lesz nézni. |
Nem hittem volna, hogy Zed csokilikőrrel járkál. Eleve nem épp pasis ital, de engem ugyan nem zavar. Nincs azzal semmi gond, ha egyszer édes szájú! Én is imádom az édes dolgokat. Még szerencse, hogy nem esek át mindig a ló túloldalára. Általában, amikor megvan a bajom tömöm tele magam mindenféle édességgel, esetleg, ha nagyon magam alatt vagyok. Mondjuk a kettő nem zárja ki éppen egymást!
- Rendben - vigyorogtam. - Viszont merem remélni nem leitatni akarsz - cukkoltam.
Ismertem Zedet már egy jó ideje, és egyáltalán nem olyannak ismertem meg. Ettől függetlenül élvezet volt az agyát húzni, és minél jobban az idegeire menni. Ilyen volt a következő produkcióm is. Nos, a feje az mindent elárult. Én sem terveztem, hogy ilyen nagy sikere lesz icipici varázslatomnak.
Míg én a kutya miatt puffogtam, amiért elkezdte lefetyelni a sört addig Zed elszórakozott rajta. Na szép! Ennek nagy örömére elcsórtam tőle a likőrt, és inkább azt húztam meg. Ha már sör nincs, akkor jó ez a finomság!
Ám amikor kíváncsian vártam tanárom reakcióját addig kutyáztam... Viszont úgy néz ki ez kevés a dokikának. Ehh...
- De az nehéz! - fontam össze mellkasom előtt karjaimat. - Most valami más hókuszpókuszt akarok tanulni! - jelentettem ki határozottan. - Naaaah... Lééééégyszíííí - karoltam át karját, és néztem rá csillogó szemekkel. - Ígérem utána level upolok, de most új dologra vágyom - motyogtam kislányosan ám érződött rajta, hogy makacsságom és akaratosságom kezd előjönni.
Hátnah, az uncsi, ha újra és újra ugyanazt tanulom. Néha egy kis frissítés nem árt, és jó ideje ezt a két feladatot adta fel. Majd megtanulom mormogás nélkül is!
- Van valami a tarsolyodban? - kérdeztem tőle még mindig kislányosan. |
Alig kaptam észbe már megint és beszélgetés közben lazán letámadták a kutyái mert felemelte megadóan a kezeit. Szent szar! Persze az én görényem a neveletlen ez egyértelmű ugye. Legalább beismerte, hogy az ő szőrmókjai se angyalok. Ráadásul még arctisztítást is csináltak neki. Fúj! Na ezért sem szeretem annyira a kutyákat. Ingattam a fejemet ahogy végül előkapta az italos ételes dobozkáját, jesszusom mintha pikniken lennénk. Elvettem egy doboz sört, mert éhes igazából nem voltam és rámutattam az én üvegemre is ami történetesen egy csokilikőr volt. Nem, nem vagyok buzi, csak néha jól esnek az ilyen édesebb italok is:
- Nyugodtan ihatsz abból is ha akarsz - bár nem tudom a sörrel mennyire jó kombó, bár nem azt mondtam, hogy most azonnal nyakaljuk be.
Hallottam ahogy ivás közben mormol, de egyelőre nem tettem szóvá. Viszont mikor felfigyeltem mi történt...hát...azonnal kiégtem baszki. Mi a franc? Ráadásul utána a kutyája is beszállt a buliba. Totál megkövülve néztem végig a jelenetet. Egyszerűen erre nincsenek szavak basszus! Nem volt elég, hogy szerencsétlen csak rendbe szedte magát, még rá is tett egy lapáttal és simán mindjárt két nőnemű verekedését fogom végignézni, nem mintha ez lenne a legnagyobb álmom. Csapattam egy fatal facepalmot mikor kijelentette, hogy bizony gyakorolta a varázslatokat:
- Jah, látom meg lett az eredménye! - kicsit felnevettem ahogy a sört elkezdte inni a kutyája. Na még az hiányzik, hogy részeg legyen mindkettő. Bár akkor legalább nyugiban lennének. A kérdésére sóhajtottam végül és megszólaltam:
- Nos egész jól megy, viszont ha már annyira level upolni akarsz akkor bizony nem szabad kimondanod egy varázslatot sem, csakis gondolattal teheted meg. Ha az is menni fog akkor leszel igazán jó - ittam kicsit a sörömből és közben simogattam a nyakamnál Vergilt. |
Visszaszájalására elvigyorodtam féloldalasan. Még kezeimet is felemeltem megadóan, de erre a kutyák úgy vélték be kell támadni. Borultam is velük, és konkrétan szétnyalogatták az arcom. Komolyan azért fogom magam sminkelni, hogy ne kapjak mindig nyelvest tőlük.
- Na jó - löktem le nehezen magamról a két nagy jószágot. - Lehet nekem kéne megnevelni az állatkáimat! - kuncogtam.
Közben nehezen ülőhelyzetbe tornásztam magam. Elővettem egy zsebkendőt hátizsákomból, és megtöröltem az arcom. Tiszta nyál voltam, brr... Ezt az egyet utáltam a kutyákban. Szerencse, hogy nem bulldogom van. Az szereti a nyálát szerte széjjel csorgatni.. Blöe!
Igaz, állatorvos vagyok, és jól bírom az undorító dolgokat, de attól mégse akarok nyelvest tolni a kutyáimmal. Egyelőre maradok a férfiaknál, ha egyszer végre összejön valaki, akiben megbízhatok és nem egy alkoholista, felelőtlen gyökér.
- Nos - köszörültem meg a torkom, és közben elővettem egy-egy doboz sört a táskámból na meg egy kis életes dobozkát, amiben volt francia pirítós. - Egyél-igyál! - nyújtottam át a dobozkát és a sört is.
Én már fel is bontottam egy laza mozdulattal a piát, és ittam belőle pár kortyot. Végül már eltanult varázslattal kezdtem szórakozni. Ha már a görény miatt hibbantnak néztek, akkor most én jövök. Lazán némelyik emberről lehúztam a nadrágot, esetleg szoknyát. Némelyik párocska el is esett ennek hatására. Természetsen úgy csináltam, mintha innék mindvégig, és úgy mormoltam orrom alatt. Azzal viszont nem számoltam, hogy egyik kutyámnak bejön a csaj csipkés szoknyája. Attól konkrétan megszabadította.
- NEEEEH! HEKI NE! - szóltam rá, és egyből leraktam a földre a piát, és kergetni kezdtem. - Nem szabad! - végül rávetődtem, és elkaptam a grabancát. - Szégyeld magad! - morgolódtam, amire a kutya bűnbánóan nézett rám. - Öhm... - a nő már jött is hisztizve és visszaadtam neki a nyálas ruhadarabot. Hülye picsa! Lerítt róla, hogy beképzelt sznob idióta!
Legyen hát! Megvártam, hogy visszavegye a szoknyát, majd meglibbentettem, mintha valaki alányúlt volna. Egyből lendült a keze, és pofán talált egy csajt, akinek... Nos, ez nem igazán tetszett. Jó kis cicaharcot rittyentettem!
- Hupsz! - végül visszaültem Zed mellé. - Amúgy a levitálással és telekínézissel szórakoztam. Szerintem egész jól megy - kaptam kezeim közé a sört... Vagyis kaptam volna, ha Sheldon nem épp azt kezdte volna lefetyelni. - Baszd meg! - végén talaj részeg lesz a kutyám. - Amúgy szerinted jól megy? Vélemény? - tereltem inkább a varázslásra a szót, és néztem rá angyalian. |
Ingattam a fejemet ahogy Vergil már ment is simogatásért. Bár tény, hogy ezt nem sokáig szokta hagyni, inkább mászik mindenfele, főleg ismeretlennél. Előbb kell a szagminta. Nekem is időbe telt mire kézhez szoktattam azért. Nemsokára már mászott is a nyakába amin csak felnevettem. Közben a két kutya már betámadt akik eszméletlen aranyosak amúgy annak ellenére, hogy annyira nem vagyok kutyapárti. Bírom a búrájukat elvagyok velük, de tartani biztosan nem tartanék otthon. Pláne nem kettőt. Bőven elég ez a görényke is nekem. Kaptak buksisimogatást azért, de nem sokáig maradtak, mert bizony várhatóan féltékenyek voltam a szőrmókomra. Ó, igen. Itt egy kicsit megbántam, hogy elhoztam csórit, de ha egyszer nem tudtam, hogy ez lesz...nos ez van! Ekkor viszont eléggé sok dolog történt egyszerre.
Majdnem felborult Alesha a kutyák miatt, a görényem meg megijedt tőlük és frankón bebújt a pólója alá. Te jó ég! Már mentem volna segíteni, de ő erre félsztriptízt tartott amin hagyjám, hogy én kiégtem de körülöttünk nem egy ember is. Na baszki! Nem mintha akkora egy kanos fasz lennék, hogy erre felizgulok, bár tény, hogy jó ideje nem volt nőm, de ennyire azért nem vagyokkiéhezett. Végül csak előkerült az állatkám akit vissza is kaptam a lánytól és nagyon úgy tűnik, hogy nem zavarja, hogy egy szál melltartóban van és csak később kapcsolt. Elkaptam a grabancánál fogva Vergilt, hogy még véletlenül se szökjön. Persze nem voltam rá mérges, hiszen mégis tudom jól, hogy neki a kutyák bizony félelmetesek, bár tény, hogy a lenti sétáltatásoknál azért megvédte magát nem egyszer. A karmaival és a fogaival brutálisan tud ráakaszkodni a kis lábtörlőkbe. De ez a két kutya pont nem az a kategória. Nyakamhoz fel is kúszott a karom mentén és el is helyezkedett kényelmesen. Néha fújtatott a kutyákra mint egy rossz macska mire megsimogattam, hogy nyugodjon már meg. Eleve még mindig körbeveszi a burok, nem árthatnak neki.
Amíg Alesha a visszaöltözéssel foglalkozott én addig a görényemmel voltam el és vissza is szájaltam amint újból leült mellém a lány:
- Rendesen meg van nevelve! A kis kutyákat simán megkergeti és rájuk akaszkodik ha azok közeledni mernek felé. Tiszta terrorban tartja őket lent. Arról viszont már nem tehet, hogy a nála jóval nagyobbaktól fél! - vigyorogtam a végére. Nanáhogy bevédem őt basszus. |
Jó ideje várakoztam és már orrom alatt is elkezdtem puffogni. Nem igaz, hogy nem bír ide keveredni. Végén nem is jön. Mégcsak vissza sem hívott, vagy írt volna pár sort nekem. Ilyenekért tudtam haragudni. Ám szerencsére csak megérkezett Zed. Már épp neki álltam volna pattogni, hogy igazán adhatna életjelet magáról. Pedig már annyiszor elmondam már neki!
- Hali! - ingattam fejem. - Háááát, gondoltam megsétáltatom őket - mosolyogtam, és ekkor egyből tekintetem a kis állatkára szegeződött.
Öcsém, nagyforma volt a dög! Azt hittem, hogy elnevettem magam. Annyira édes volt. Kis kárörvendő hülyét csak azért is a kezeim közé kaparintottam, és elkezdtem ölelgetni és simogatni.
- Istenem, de aranyos valaki! - gügyögtem neki.
Ám nem igazán tetszett ez neki, és nyakamba mászott. Kuncogtam egyet, amikor bemutatot neki Zed. Megfogtam kismancsát, majd kezet ráztam vele.
- Ő itt pedig Heki és Sheldy - mutattam be a kutyákat. - Ő pedig Zed - biccentettem fejemmel a férfi felé, és a kutyák már ő körülötte lebzseltek.
Tudtam, hogy a kutyák eleve féltékenyek a kárörvendő kis jószágra. Pláne amikor elkezdtem még jobban babusgatni nyakamban egyből rám kezdtek ugrálni, és azt hittem menten felborulok. Morgolódtam is, hogy álljanak le, de erre a görény... Nos, bemászott a pólóm alá, mert picit megijedt a nagy állatkáimtól.
- Jesszusom! - nevetgéltem, és éreztem, ahogy melleim közé keveredik. - Ez a kis idióta nemcsak kárörvendő, de még perverz is! - annyira csiklandós vagyok basszus, és a kis karmai meg mancsai, ahogy a bőrömhöz érnek, kész végem... Főleg a puha szőre is rátesz egy lapáttal.
Oké nem bírtam tovább, és kénytelen voltam rögtönözni. Levettem magamról először a mackófelsőt, majd a pólót is. Háh! Megvagy! A ruhámba kapaszkodott apró karmaival.
- Ez nem volt szép dolog! - kaptam el és adtam vissza Zednek. - Neveld meg! - cukkoltam gazdáját, és ekkor esett le igazán, hogy fél streapet toltam. - Baszki! - hirtelen perdültem egyet, és gyorsan visszavettem magamra a pólót. |
Jó ideje csak a kórházban voltam és mit ne mondjak volt meló bőven. Az meg hagyjám milyen pletykákat hallottam. Alaricnak van nője. Hűha, oda ne rohanjak. Bár nem utálom a tagot, ráadásul pontosan tudom milyen ő, ezért sem csodálkoztam, hogy Aleshát úgy felhúzta. Bár később megindokoltam neki, hogy ha ez vígasztalja, pontosan tudja a boncmester milyen seb okozta a testvére halálát, mégsem írhatja azt a zárójelentésbe, hogy na kérem egy sárkány karma és éjfúria mérge volt a halál ok. Sajnos ez így működik és ez ellen nem igazán tudok mit tenni. Tényleg csak annyit tudtam csinálni, hogy felkaroltam és a boszik világába vezettem, ha már egyszer van hozzá elég hajlandosága.
Alig léptem ki az ajtón már kaptam is az sms-t tőle. Felsóhajtottam egy kicsit elgondolkozva. Végülis holnap nem kell bemennem, úgy gondolom akkor belefér egy kis lazulás. Akkor meg már viszem Vergilt is, mozogjon ő is egyet basszus. Nem mintha nem szoktam levinni az udvarra meg ilyenek csak na. Alesha még úgyse találkozott vele ez a dög meg eleve imádja az új embereket. Annak ellenére, hogy egy vadászgörény, néha úgy viselkedik mint egy elcseszett macska.
Haza is mentem majd bepakoltam pokrócot meg a kis szállító ketrecét is és a pórázt ha esetleg kell. Bár én telekinézissel szoktam kordában tartani de ez kulisszatitok kérem. Bepakoltam egy adag töményt is ha esetleg nem viselném el az idiótákat, majd útnak is indultam. Vergil nem nagyon akaródzott a helyére menni, így elterült a nyakamon és úgy kellett vezetnem. Makacs pöcs...jah mint a gazdája. Csak megérkeztem végül és kiszállva a kocsiból már vittem is a cuccokat. Egyből kiszúrtam a lányt így köszöntem:
- Szia... - erre be is támadt két kutya amik félhetően az övéi voltak - ...ő azt nem gondoltam, hogy hozol kutyákat is de okés... - szólaltam meg végül és láthatatlan védőburkot vontam az állatkám köré. Bár ő már megszokta azt, hogy varázsolok inkább a kutyáktól szeppent meg. Letettem a földre és mondtam neki - Ne aggódj, gyere! - ha rajtam múlik nem fogják szétszedni. De röhejes volt látni ahogy megijedt a kutyáktól, viszont azok csak nem tudtak a közelébe menni mert a védőfal megvédte. Persze nem hülye, egyből felismerte így később vigyorogva sétált direkt lassan. Kárörvendő hülye! Végül csak megérkeztünk a lányhoz így bemutattam őket egymásnak:
- Alesha itt Vergil, Vergil ő Alesha... - letottyantam a lány mellé egyelőre letéve a cuccaimat. |
Testvérem halála után hála Zednek kezdtem magam összeszedni. Pedig kezdtem azt érezni, hogy becsavarodok, amiért senki sem hitt nekem. Hogy valóban magamnak beszélem be mindazt, amit valóban láttam. Most pedig boszorkányosat játszom. Nagyjából az alapok már mennek, mert a doki az kifejezetten jó tanár. Igaz, néha szerencsétlen kiakasztom a hülyeségeimmel, de én már csak ilyen vagyok. Azért időközben egy erősebb kötelék is kialakult köztünk... Szószerint, amit igazából nem bántam. Még gondolatban is agyára tudtam menni, ami azért vicces. Jót tudtam szórakozni rajta... És szórakozok is, ha úgy adódik.
Mivel mai napom szabad, ezért a természet mellett döntöttem. Hűtársaimat is hoztam magammal. Itt gondoltam két kutyámra: Sheldonra és Hektorra. Még az egyik kutya is testvéremhez köthető. Az egyik az övé volt, de mostanra én nevelem őt is és vigyázok rá. Ő lenne Hektor. Eszméletlenül rossz kutya, és olykor alig bírok vele. Az akiták már csak ilyenek! Sheldon meg egy tündérbogár... Az én kicsikém. Szegényt vagy két éve hozták hozzám az állatvédők, mert a tenyésztő.. Nos, maradjunk annyiban, hogy egy aljas féreg volt! Szóval otthon egy állatkert van. Van még tengeri malacom és papagályom, illetve macskám, ám egytől-egyig imádom őket. Anyám és barátnőm szerintem azt hiszi, hogy zoofil vagyok. Ha már pasi nem jön össze, akkor szerzek még egy állatot. Igaz, most anyám és barátnőm most látnak valamit Zedben, de nem igazán szeretem, hogy keríteni akarnak nekem. Szerintem ez érthető!
Ezzel meg is indultam a kutyáimmal a camping felé. Kellett nekik is kikapcsolódás.Vittem frizbit, labdát és minden jóságot nekik. Kiterítettem egy pokrócot, és leültem rá. Közben figyeltem, ahogy a kutyák élvezik a szabadságot. Néha egy-egy embert megterrorizáltak egy szimatolás erejéig, majd mindig nálam kötöttek ki. Kis hülyék!
Közben előkaptam telefonomat, és pötyögni kezdtem. Sosem baj, ha kiráncigálom Zedet. Itt lehet emberekkel is kitolni kis hókuszpókusszal, és legalább megtudom neki mutatni a levitálást. Höhö, most már nagyobb tárgyakkal is tudok szórakozni. Esetleg olyan ügyes vagyok, hogy lehúzom ezáltal az emberekről a nadrágot... Szerintem értékelné a boszim!
"Halihó, Zed! Rég találkoztunk, és gondoltam ideje lenne tanulni kicsikét! Képzeld, én nem voltam rest, és elsajátítottam egysmást! Megakarom neked mutatni! A kempingnél vagyok. Várlak szeretettel tanárbácsikám! ♥ ;)"
Ennyi állt az üzimben, majd vártam türelmesen... Addig a kutyákkal elszórakoztam. Nem volt nehéz, mert az biztos, hogy ez a két dilis színt visz az életembe. |
Jó magam is meglepődtem, hogy Raven távozni készült. Nos, nagyon jó buliban részesítettem basszus... Majd kárpótolom valahogy őt. Úgyis van egy olyan érzésem, hogy fogunk még találkozni. Viszont amit távozásakor mondott... Hitetlenkedve néztem rá, és egyben hitetlenül. Alig volt félreérthető.
- Őőő, oké - ingattam meg fejemet picit.
Arcomat ért csókra elmosolyodtam halványan, majd elköszöntem tőle egy bólintás keretein belül. Azért zavart, hogy hirtelen távozni akart. Remélem minden rendben van vele, mert akkor hamarább fogok következő alkalommal a bugyijához férkőzni.
Annyira éreztem a feszültséget a két lány között, és volt egy olyan sejtésem Tammy egyből belemagyarázza az egészbe, hogy lefeküdtem Ravennel. Mindenesetre amíg nem kérdez rá én addig nem fogok magyarázkodni. Az egyből jobban sugallja, hogy akartam tőle valamit, és ezt elakartam kerülni.
- Már nem igazán - sóhajtottam. - Igen, szeretném, hogy hazakísérjél.... Végén maximum félreértem ezt is - nevettem el magam.
Ezzel kocsi felé vettem az irányt. Remélhetőleg spanom megint nem fogja bánni, ha kölcsönkérem. Úgyis többet használom én, mint jó maga.
- Tudsz vezetni? Nem igazán merek így volán mögé ülni - vakargattam meg tarkóm tanácstalanul.
Volt olyan szerencsém, hogy tudott vezetni így hamarosan be is pattantunk a kocsiba, és kisebb koordinálás mellett meg is érkeztünk szerény hajlékomhoz. Valóban szerény volt, és még rendetlen is... Ez mondjuk csupán részletkérdés!
- Elnézést a rendetlenségért, de annyira sűrűn nem járok haza... - sóhajtottam. - Érezd magad otthon! - mondtam a megszokott klisét, ami szokás.
Előre engedve Tammyt követtem őt a nappaliba, ami tényleg olyan volt, mintha hurrikán pusztított volna. Arról nem is beszélve, hogy eléggé lerí rólam, hogy szegény vagyok.... Vagy legalábbis nem épp a legtehetősebb!
Ezek után levágtam magam a kanapéra, és rágyújtottam. Pangott a tüdőm, de lehet nem a legjobb bebaszott fejjel cigizni.
- Kérsz esetleg valamit? Talán a hűtőmben van valami ehető vagy iható! - motyogtam zavartan, kisfiús álarcom felvéve.
[ZANE & TAMMY A SRÁCNÁL] |
Nem tagadom nem így terveztem az estét, hogy majd megtámadnak és Zane a segítsgünkre tör, aki lesérül és mi pedig ápolgatni fogjuk. Persze semmi bajom sincs ezzel, de aggódom miatta. Lehet most jól érzi már magát, de ez még semmit sem jelent. Remélem nem érte túl nagy ütés. Természetesen nem akartam magára hagyni, és ha kell akár egész este is itt fogok ülni mellette, ugyanis én miatta vagyok itt. Ezért is lepett meg a következő mondata, miszerint menjünk nyugodtan és bulizzunk nélküle. Már éppen készültem volna mondani, hogy felejtse el, ugyanis nem ráz le engem ilyen könnyen, mikor Raven szólalt meg. Nem fogok hazudni meglepődtem, hogy haza akar menni, viszont egyben örültem is neki. Hiszen ezt akartam, kettesben lenni Zane-el, benne viszont egyfajta vetélytársat láttam. Tudom jól, hogy tetszik neki a fiú, ezért is zavart annyira a jelenléte, de ezt nem akartam kimutatni. Viszont azt Raven sem tudná letagadni, hogy kölöcsönös volt ez az érzés.
A kis kijelentésére homlokomat kezdtem ráncolni, hiszen elég félreéthető dolgot mondott a lány. Szóval ez lenne Zane? Aki sorban gyűri magá alá a nőket egy-egy éjszakára? Raven is meglett volna neki? Vagy..nem arra gondolt? Most tényleg..mi folyik itt? Bár már az is furcsa, hogy mind a kettőnket idehívott..valószínű, hogy akkor egyikőnkkel sem gondolja túl komolyan. Nekem viszont miért fáj ez ennyire? Hiszen csak egyszer találkoztunk, akkor viszont azonnal szét is tettem neki a lábaimat. Azt viszont egy cseppet sem tudom bánni, hiszen nagyon is élveztem az együttlétünket. Csak újra a lány szavaira eszméltem fel, mire felkaptam fejemet.
- Szia.. - köszöntem el, hogy azért még se legye bunkó, ezután pedig visszapillantottam a fiúra. Ezek után mégis mi lesz vagy a kérdés, hogy mi legyen? Bízzak meg benne? Adjak egy további esélyt, hátha csak én értem félre? Igen, ezt fogom tenni..hiszen vonzott engem Zane és nehezemre esne átengedni őt.
- Te..szeretnél még maradni? - kérdeztem halkan, de tekintetem egy percre sem vettem le róla. - Szeretnéd..ha hazakísérnélek? Bár ez így elég érdekesen hangzik.. - mosolyodtam el, hiszen általában ez fordítva történik, most viszont nem akartam egyedül elengedni őt, hiszen aggódtam. Na meg bíztam abban is, hogy együtt tudjuk még eltölteni a maradék időt. |
Szó, mi szó, már kezdtem unni ezt a helyzetet. Ez a csaj folyamatosan rákontrázik és ez idegesít. Nem, nem vagyok féltékeny… vagyis lehet, hogy egy kicsit az vagyok, de nah! Lehet, hogy jobb lenne, hogy ha én most haza mennék, mielőtt még valami olyat mondok neki, amit nem kéne. Képes lennék rá.
- Oké, hogy jól vagy, de nah… - húztam el a számat, mikor Zane azt mondta, hogy jól van. Én hiszek neki, de akkor se úgy néz ki, mint aki olyan marha jól is érzi magát. Ismét felálltam a székemről, majd végig néztem a lányon. Nem mondtam inkább semmit se. Leporoltam a szoknyámat, majd felsóhajtottam.
- Én szerintem haza megyek most már. Majd megkérem az egyik haverodat, hogy kísérjen haza, meg leszek – mosolyogtam a srácra, a lányt igazából figyelmen kívül hagytam, mert nem érdekelt.
- Vigyázz magadra és ha nehéz napod volt, akkor nyugodtan hívj, még mindig a privátabbnál privátabb vendéglistám legelején vagy – nevettem fel halkan, majd közel léptem hozzá és adtam egy puszit az arcára, de miközben ezt tettem óvatosan vállára helyeztem a kezemet és ahogy elvettem meg is simítottam a vállát.
- Na, akkor, sziasztok – intettem nekik, de nem szívesen hagytam ott Zanet azzal a nővel. Ennek most így kell lennie. Remélem, hogy felhív majd, de ha nem, akkor én fogom. – Majd hívlak – mosolyogtam, majd megláttam Zane haverjait, akikkel jöttem. Az egyiket megkértem, hogy kísérjen haza, aki persze nagyon segítőkész volt, de út közben lekoptattam, hogy nem akarok tőle semmit. Nem mondtam neki, hogy Zane az, akit szeretnéd, de vette a lapot. Beszélgettünk, kérdezte, hogy hogy vagyok, aztán pedig a lakásomnál elköszöntem tőle. Vettem egy forró fürdőt és lefeküdtem aludni. Előtte még írtam egy SMS-t Zanenek.
Jó éjt és jobbulást <3
[RAVEN OFF] |
- Ne aggódj Raven! Jól vagyok! - erősítettem meg magam kijelentésemben, és közben ugyanúgy élveztem Tammy simogatását.
A barna ciklon - hátna, hogy megtudjam különböztetni tejfelkétől - már jött is a további aggodalma, illetve figyelmeztetése. Kicsit bólintottam rá, de egyből picit felszisszentem. Oké, nem nagyon fogom így mozgatni a fejemet, mert eskü behányok!
- Nem kérek semmit! - válaszoltam röviden, és a borogatásos kérdésre csak mosolyogtam válaszul.
Valamilyen szinten a feszültség még mindig fogható volt. Ha igazán geci lettem volna tuti, hogy betoltam volna az édeshármas ötletét... De nem hiszem, hogy a két lány preferálta volna gondolatmenetem. Pedig nincs abban semmi, hogy az egyik leszop, a másik meg felsőtestemet kényezteti. Vajon ki lehet jobb? Kizárásos alapon Tammy, hisz ő nem szűz... Ám Raven, ejej... Múltkor látott faszt először életében. Az is az enyém volt meglepő módon!
- Most engem fogtok ápolgatni egész végig? - vontam fel kérdően szemöldököm, és törtem meg egy idő után a csendet. - Mert nyugodtan elmehettek kicsit szórakozni a haverjaimmal - mosolyodtam el. - Én meg leszek itt! Nem akarom, hogy miattam legyen ennyire szar a hangulat - szontyolodtam el látszólagosan...
Hátna, muszáj a jó kisfiú szerepét végig fenntartani! Ezzel nyertem el úgymond mindkettőjük bizalmát, és ezen semmiképp sem akarok változtatni! Nem hiszem, hogy éppenséggel a köcsög énemet is szeretnék, és engednék, hogy megrakja. Elviselhetetlen az alaptermészeten... Jó magam úgy vélem! Nem véletlenül lettem az aki. Talán jobb is, hogy ennyire felszínes és jó színész vagyok! |
Egyet kellett értenem Zane-el, miszerint bárhol megtörténhetett volna ez az egész. Nekünk most szerencsénk volt, hiszen itt volt ő. Máshol nem biztos, hogy segítettek volna rajtunk, így mondhatni szerencsénk van és jobb, hogy így alakult. Viszont azt nagyon bánom, hogy így Zane is megsérült. Nem vagyok az a tipikus aggódó típus, de érte most nagyon aggódom. Fogalmam sincs miért, de féltem őt és nem akarom, hogy ilyen dolog újra előforduljon.
Miután Raven hozott Z-nek egy pohár vizet, én pedig hideg borogatást tettem a tarkójára, kezdte kicsit jobban érezni magát, aminek örültem. Bár még mindig azon a véleményen vagyok, hogy jobb lenne ha megnézné egy orvos, de nem fogom erőltetni. Nagyfiú már, hogy eltudja dönteni mit is akar. Én csak továbbra is ültem mellette, egyik kezemmel a vizes papírzsebit tartva a fejére, másikat pedig a combján pihentettem, amire itt-ott rá is simítottam.
- Nincs mit köszönnöd, ez a legkevesebb.. - mondtam miközben halványan elmosolyodtam. Arra a válaszára, hogy egyenlőre még maradjunk, csak bólintottam, de azért hozzá tettem még, hogy.. - Rendben, de amint szükségé érzed, hogy haza menj, szólj.. - mondtam kedvesen. Nem sokkal később Raven hangjára figyeltem fel, aki felém intézett egy kérdést. Meglepett, hogy felajánlotta, hogy hoz nekem valami italt, azonban nekem már semmire sem volt gusztusom, így csak megcsóváltam a fejem válaszként, de persze meg is szólaltam, hogy ne tűnjek bunkónak.
- Nem, köszönöm.. - pillantottam rá egy mosollyal, majd csak tekintetem végül visszaemeltem Zane-re. Természetesen észrevettem a lányom, hogy kissé megváltozott, ahogyan a hangulata sem volt túl jó. Ez persze értheő a történtek után, de itt biztos, hogy nem az az játszik szerepet. A vak is látja, hogy tetszik neki a fiú, viszont a gond itt az, hogy nekem is fontos, így pedig nem akarom csak simán átengedni. Persze Zane dönt, ő tudja mit is akar..bár azzal még nem vagyok tisztában, mit is szeretne.
- Zane..neked szükséged van még valamire? - kérdeztem miközben elvettem a vizes papírt tarkójától, ugyanis kezdett már felmelegedni. - A borogatás jól esett? - kérdeztem, ugyanis ha igennel válaszolna, előveszek egy újat és megismételem az előző műveletet. |
Felsóhajtottam, mikor azt mondta, hogy talán jobb, hogy így történt ez az egész. Én azért nem mondanám, hogy örültem annak, hogy ez így történte, de sajnos ezen nem sokat tudunk változtatni, mert hiába, hogy nem tehetünk róla, de Zane arca és szája ettől nem fog meggyógyulni.
Felfigyeltem arra is, ahogy Tammy Zane combját simogatta. Elgondolkodtam ezen egy kicsit. Valószínűleg együtt vannak. Nagyon az esély rá, hogy már le is feküdtek. Nagy esély van arra is, hogy mivel én a múltkor visszautasítottam ő mást fog választani. Akit könnyebben megkaphat…
Lehajtottam a fejemet és nem szóltam semmit se. Nem akartam látni azt, ahogy Zanehez ér ez a lány. Azt se akartam látni, ahogy Z rápillant. Csak azt akartam, hogy velem foglalkozzon, de én egy ilyen lányhoz képest kevés vagyok neki. Nem tudok mit adni már…
- Nincs mit – mondtam halkan, mikor azt mondta, hogy köszöni a segítséget. Persze azért jó volt az, ahogy akkor beszélgettünk nálam a lakásomon, de az elmúlt és nem hiszem, hogy lesz még olyan. Talán…
- Szólj, hogy ha jobban vagy azért… - mosolyogtam fel rá, de véletlenül Tammy kezére pillantottam, ahogy az még most is Zane combján pihent és így automatikusan a másik irányba pillogtam és a táncoló, bulizó tömeget néztem, ahogy a koncertet élvezik. Én is élveztem, de jobb lett volna, hogy ha Zane dobol és mi pedig nézhetjük. Hát marhára nem így sikerült ez az egész, amit nagyon is bánok. Nem tudom, hogy mikor lesz bátorságom elhívni egy „randira” őt. Lehet, hogy Tammy tetszik neki… csak nem értem az egészet. Akkor minek csókolt meg, hogy ha itt ez a lány velem? Nekem ez sok mára…
- Öhm… Tammy, kérsz valamit inni? – kérdeztem a lánytól, majd felpattantam a székról. Csinálnom kell valamit, nem akarom ezt nézni, így inkább elmegyek inni, de ha nem megyek, akkor hozok neki is. Zane-nek most csak a víz jut majd. |
[64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
