|
Témaindító hozzászólás
|
2016.04.20. 17:37 - |
 |
[57-38] [37-18] [17-1]
/* Kieg, mert sok körünk van, és meh xD */
Nehezen végül sikerült kijutunk a roncstelepről, és a kutyák is elkerültek minket. Én természtesen adtam önmagam, és be nem állt a szám. Csacsogtam ezerrel, és igyekeztem őt beszéltetni. Ám most odafigyeltem, hogy mégis mit beszélek. A család, a szerelem és a gyerek téma fix, hogy tabu. Nem akartam megint úgy elválni tőle, hogy depizik.
Ahogy elváltak útjaink fejben újból igyekeztem összerakni a kirakóst. Egyelőre Victor számomra egy hatalmas rejtély, és elmondani nem tudom, hogy mennyire megszeretném őt fejteni! Tudom, ez kissé félreérthető, de tényleg nem kapcsolatra megyek... Nálam... Az nem úgy megy... Mindegyis!
Hazaesve a lakásba egyből átnyújtottam a borzalmas szobrot barátnőmnek, aki örült, mint majom a farkának. Habár még mindig nem értem mi a bánat ez a tákolmány, de ha neki ez annyira fontos... Hát, legyen! Legalább összetalálkoztam Victorral, és most az egyszer a nap nem depivel végződött...Nekem happyvel, és Victornak pedig egy jó nagy agysorvadással...
[VICKY & ANA OFF] |
Sóhajtottam egyet, amikor a kutyákat leszólta, és valamilyen szinten nekem is beszólt. Hát, a határozottság nem igazán az én terepem ezen a téren. Deee legalább a gyerekeket tudom kezelni! Mondjuk néha nővérem és barátnőm azt vágja hozzám, hogy azért is tudok velük bármit kezdeni, mert túlságosan gyermeteg vagyok. Olykor valóban ezt érzem, viszont azért felelősség van bennem!
Fejem ingattam meg, amikor kereste a logikát bennem. Végül csendesebben ennyit feleltem megállapítására:
- Na erre gondoltam - csettintettem egyet. - Kösz a helyesbítést! - hümmögtem. - Amúgy meg... Nem olyan vészes a dumálásom... Kivéve ha égetek vele, de szerintem kifejezetten jó politikus lennék! - húztam ki magam, és nevettem. - Mondd, hogy nem! Be nem állna a szám és inkább elnöknek választanak csak, hogy befogjam! - vigyorogtam.
Tarkómat vakargattam, ahogy próbálta elemezgetni a szobrot és annak értelmét. Kuncogtam kicsit, majd szintén továbbfűztem az egészet.
- Fogalmam sincs! Elméletileg őket akarja ábrázolni - sóhajtottam. - Szerintem mi vagyunk művésztelenek! - adtam elő magam színpadiasan.
Felvontam a szemöldökömet, amikor nem válaszolt a kérdésemre. Hirtelen azt hittem valami rosszat mondtam és jön a depitime, mert akkor menten megfejelem a mellettem lévő palát. Ekkor kiderült, hogy segít keresni azt a vackot... Ó, az megint más!
- Hé! Színt viszek az életedbe! Hálásnak kéne lenned! - szájaltam vissza. - Nem mindenki keres pénisz alakú szobrokat egy roncstelepen... - vigyorogtam.
Nos, én is kiégtem, amikor megtalálta azt a bugyuta szobrot. Kikaptam a kezéből, és én is megpróbáltam némi értelmet lehelni.
- Figyi, nézd... - mutattam az egyik háromszögre. - Ez szerintem a szoknya akar lenni... Lehet ez az illuminatit is jelképezi, illetve az örökké valóságot az idő végtelenségét és... - felpillantottam ezután arcára, és megköszörültem a torkom. - Jó, befogtam! - tettem bele a táskámba. - És most merre? - pillantottam körbe, de úgy néz ki elég rendesen ránk esteledett. |
Felvontam a szemöldökömet mikor jött a hülye kisugárzással:
- Szerintem nem a kisugárzás a fő szempont hanem a határozottság. Ha csak félig-meddig próbálkozol akkor nanáhogy visszajön, mert egy nyomorék kutya aki állandóan más seggében lenne meg amúgyis - vontam vállat a végére hanyagul. Szerintem ebből könnyen levehette, hogy gyűlölöm a bolhásokat. Összeráncoltam a szemöldökömet mikor jött a dumálással és sóhajtottam egyet lemondóan:
- Ha ezzel tisztában vagy akkor miért is esel mindig ugyanabba a hibába? - mármint komolyan. Teljesen logikátlan. Bár valószínűleg ő ilyen és azért - Amúgy a dumálással talán nincs is semmi gond, csak hajlamos vagy kiégetni a fenébe - és akaratlanul is olyan sebeket felszakítani amik nem gyógyultak be. Talán sosem fognak teljesen. Ezeket persze nem mondtam ki, de legalább a múltkor csendben maradt mikor látta rajtam, hogy valami nem oké. Már biztosan próbált valami hülye teóriát összerakni a fejében ami lehet, hogy csak súrolja az igazságot. Viszont akármennyire is furdalja az oldalát a kíváncsiság, biztosan nem fogom neki elmondani.
Nagyokat pillogva hallgattam, hogy mi miatt van itt, ráadásul a szobor leírása sem túl bizalomgerjesztő, de üsse kő akkor keressük meg a...péniszeket.
- Valahogy nem tudom elképzelni, hogy két pénisz szobor tökéletes évfordulós ajándék lenne, de ugye ízlések és pofonok - vontam vállat lazán. Nos akkor kezdődjön az Adventure Time...baszki. A kérdésére kis ideig nem válaszoltam, hogy alaposan nézelődtem a sok kacat közt, de végül sóhajtottam picit lemondóan mert nem az volt amit kerestünk, így válaszoltam:
- Én csak kimozdultam a városból és itt kötöttem ki. Egész jó nyugi volt, addig míg meg nem érkeztél - sandítottam rá, de csak csipkelődésnek mondtam ezt. Ha meg akarnám tényleg bántani akkor durvább megfogalmazást használnék vele szemben. Nos valóban, szinte tökéletesre fejleszthette a magából hülyét csinálós skilljét, bár úgy vélem még így is biztosan van lejjebb. Mert mikor az ember azt hinné, hogy ennél nem lesz rosszabb akkor derül ki, hogy már pedig de! Ekkor belerúgtam valami fémszerűségbe ami nem volt kifejezetten nehéz. Lehajoltam érte és a földről felvéve egyből konstatáltam:
- Nos ez tényleg úgy néz ki mint két fasz...érthetetlen - átnyújtottam neki a fejemet csóválva. Rövid ideig volt nálam az a szobor, de valahogy nem esett le a jelentéstartalma. Annyira csúnya volt basszus. |
Morgolódását inkább meg sem hallottam. Nincsenek szép emlékeim a kutyákkal kapcsolatosan eleve... És amióta élek rühellnek engem. Pluszba még az is mentségemre szólhat, hogy aranyos vagyok és cuki... A kisugárzásom meg túl rózsaszín. Haha, na jó az egózás nem az én asztalom! Nem áll jól.
Gúnyos megjegyzésére puffogtam. Mákja, hogy tudom kezelni az ilyeneket... Ennyit legalább tudok köszönni a nyomorult exemnek. Lemásztam végül a buszról, és követtem Victort. Szerintem sejthette, hogy vele tartok.
- Amúgy meg ezt én is csináltam... Így tudtam elzavarni őket egy időre! - sóhajtottam. - Te kisugárzásod hatásosabb volt, mint az enyém - biccentettem felé fejemmel. - Amúgy meg fogadni mernék, hogy te meg tőlem félsz, és a pofázásomtól... Inkább az utóbbitól - ingattam fejem szórakozottan.
Nem gondoltam, hogy ezek után fog még hozzám szólni, de legnagyobb meglepetésemre de. Elmosolyodtam halványan, és örültem, hogy szóba áll velem. Igaz, egyikfelem szívesen beintett volna neki, amiért szórakozik a szerencsétlenkedésemen, de lényegtelen! Hagyjuk!
- Barátnőm eljegyzési ajándékát kidobtam. Ilyen... Fura, összeácsolt szobor. Modern művészet vagy mi az Isten. A pasija csinálta neki, aki francia, és bwah.. Érdekes alkotásai vannak, mint mondtam. Ez a szobor két pénisznek nézett ki konkrétan, amin mindenféle alakzat volt. Azt kell megkeresnem, mert hiszti lesz a vége meg veszekedés... - forgattam meg szemeim. - De esküszöm, hogy nem tudtam mi az a vacak. Ha tudom... Meghagyom még ha bűn ocsmány is! - legyintettem mondandóm végére lemondóan.
Jobban összehúztam magamon a kabátot, és úgy haladtam mellette. Ahh, bakker látom leheletem. Nem csodálkozom, hogy befagy a seggem. Utálom a hideget és a telet... Meg az őszt is utálom. Tavasz meg a nyár jó. Legalább meleg van. Mondjuk ettől függetlenül számomra a tél a legszebb... Természetesen ablakon kinézve, khm....
- És te hogyhogy itt? Az egy dolog, hogy guberáltam meg Benny Hillt toltam, de... Őőő.. Jah... Nálam megszokott, hogy idiótát csinálok magamból és ilyen helyeken kötök ki - vakartam meg a tarkómat zavartan.
Tényleg igaz! Van egy meleg ismerősöm erre múlt hónapban elment a párjával oda, és összevesztek. Erre nem engem hívott, hogy menjek el érte? Az egy dolog, hogy zokogott, mint egy idióta és vigasztaljam meg, de majdnem nekem jött a csaja... vagy pasija... vagy nem tudom kije, hogy elveszem tőle. Gyönyörű volt a melegbár előtt, majdnem cicafightot tolni! A bizarr, röhejes és kiégetős helyzetek a lételemem! Nem én lennék, ha nem így lenne! |
A szórakozásomból egy túlságosan ismerős energia szakított ki a távolból ami egyre csak közeledett. Basszus! Elég volt csak gondolnom a múltkori hülyeségre már megint összefutok vele valami véletlen folyamán. Ezt komolyan nem hiszem el. Ráadásul most meg itt guberál?! Mi a fasz? Kicsit olyan csöves feelingje volt a dolognak, amire legszívesebben felröhögtem volna, de nem akartam lebuktatni magamat és úgy tettem mintha ellennék magamba. Ami való igaz, hiszen üvöltött a zene a fülemben. Éreztem, hogy észrevett és felnézett, viszont abban reménykedtem, hogy nem látott meg. Nem sokkal később viszont egy parádés Benny Hill jelenetnek lehettem a szemtanúja, hiszen előkerült egy kutya. Az a kergetőzés baszki! Erre ide jött fel Ana mire felvontam a szemöldökömet full fapofával. Miért versz engem Istenem?! A kérésére csak megforgattam a szemeimet és kikapcsoltam a zenét a telómon és sóhajtottam:
- Nem holmi utcai macska vagy, hogy egy ilyen bolhás dögtől féljél basszus - morogtam, majd lazán leugrottam a járgány tetejéről könnyedén talpra esve és előmeresztettem közben a karmaimat mire a kis blöki egyből hátracsapta a füleit, de azért még rátettem egy lapáttal, hiszen a busz oldalába karmoltam. Direkt úgy, hogy éles, fület bántó hangja legyen. El is menekült a fenébe nyüszítve a korcs így visszahúztam karmokat és felnéztem gúnyosan megjegyezve:
- Hűűűű de nehéz volt! Le is izzadtam...ja nem - sétáltam előre unott fejjel zsebre tett kezekkel. Gőzöm sincs merre, csak úgy nézelődtem. Volt egy olyan sejtésem, hogy követni fog, így hátravetettem neki a kérdést:
- Amúgy a Benny Hill show előtt mit guberáltál? Kicsit olyan feelinged volt mint egy csövesnek ahogy turkáltál a kacatok közt - somolyogtam a végére.
A kis mitugrász négylábú meg biztosan nem fog visszajönni. Sosem bírtam a kutyákat. Nem féltem tőlük, te jó ég, még viccnek is rossz. Csak irritálnak és lenézem őket. |
Megint csak belecsöppentem az unalmas mindennapokba... Gyerekek mind morcosak voltak, amiért véget ért a szünet. Mindegyik haldoklott a koránkelés miatt. Pedig mi korán a 8 órában? Örülnék neki ha nekem is akkor kéne felkelni!
Viszont én is rohadt fáradt voltam. A szünetben szinte semmit sem pihentem. Jött a család, a gyerekek Halloweenra készülődtek és sorolhatnám. Belegondolva, hogy amilyen pokoli volt a sok gyerkőc miatt egy-egy nap lehet nem is olyan rossz, hogy megint dolgozom és az szippant be!
***
Tegnapelőtt mivel kevés órám volt, ezért otthon elkezdtem lomtalanítani. Gondoltam meglepem lakótársamat, hogy egy csomó kacat elkerül tőlünk. Természetesen értékelte, amikor hazajött. Végre pár vacakkal kevesebb! Mitagadás mindketten szerettük felhalmozni a dolgokat... Ezért sem ártott már ez kiskuckónkra. Ám azt meg kell jegyeznem, és hazudnák, ha tagadnám, de... Néha Victoron is eltűnődtem. Még mindig érdekelt mi van vele!
Tuti, a lányát hívták Anastasiának, ezért lett depis! Neeem, mi van, ha az exét? Vagy ha az anyját? Egy valamiben biztos vagyok, hogy egyedül van... Nagyon egyedül! Lehet teszi magát, hogy jajde jó a magány, ellenben tudom, hogy vágyik arra, hogy szeressék! [...]
Ilyeneken agyaltam vele kapcsolatban, és barátnőm olykor dilisnek nézett miért is bambulok ki ennyire a fejemből. Victorról nem mondtam egy szót sem.. Tudom, hogy felcsillanának a szemei, és egyből összeadna minket meg azon törekedne, hogy a populációt fenntartsuk... Nem szeretem, amikor kerítőnőt akar játszani! Kedves gesztus, de... Nekem nem megy könnyedén az a ... fajta közeledés... Még a velük való kommunikálás is néhanapján nehéz!
***
Viszont a lényegre térve... Ma későn keveredtem haza. Fáradt voltam, és a mappámat, ami tele volt dogákkal legszívesebben felgyújtottam volna. Erre még barátnőm is rátesz egy lapáttal. Felvont szemöldökkel fogadtam a kiakadását. Szobor? Fémekből? Nem értettem eleinte, hogy miről beszél, de lassan beugrott. Elkezdett magyarázkodni, hogy azt a vőlegénye csinálta neki és ki fog akadni, amiért ki lett cseszve. Morgolódtam orrom alatt, és konkrétan "kirakott" a házból, és mondta, hogy kerítsem elő, mert holnap feljön a pasija és ha nem lesz meg... Szóval blabla. Azért nem volt teljesen szívtelen, mert mondta, hogy addig ő javítja a dogákat. Szerencse, hogy ő biosz és matek szakos. Pont biológiából iratattam... Nagyon nagy szerencse valóban!
Én sem hittem el, hogy négy óra körül képes voltam kijönni a hidegbe, hogy azt a szart előkerítsem. Mivel én kerítéssel kerültem szemben átmásztam. Komolyan nem hiszem el, hogy macska vagyok és még ezzel is nehézségeim voltak.
Benindzsázva a területre mentem volna tovább, de akkor két vérengző kutyával találtam szembe. Lehet egyszerű kutyák, de képes lettem volna összefosni magam... Emellett szerintem rohadtul érezték, hogy macska vagyok, mert elég rendesen megkergettek.
- FRANC! - botlottam meg, de futottam tovább.
Amikor végre leráztam jöhetett a keresgélés. Két tüdő kiköpés között próbáltam feleleveníteni a szobrot. Őszintén szólva, a perverzitás távoláll tőlem, de két fallosznak láttam, amin háromszögek, körök meg négyzetek vannak összevissza hegesztve rá. Erre kiderült, hogy a barátnőm meg a pasiját szimbolizálja. Őőő, okés modern művészet! Nem nekem lett kitalálva, ha lazán kidobtam mert nem tudtam mi az...
Guberáltam is elég rendesen, amikor egy ismerős kisugárzásra lettem figyelmes. Ezt nem hiszem el! Kiégve felpillantottam, és hamarább találtam meg... Victort, mint a rohadt szobrot... MI A FENE?! Nah, ha ez nem égi jel, akkor semmi! Belegondolva, hogy amilyen szinten leviszem a színvonalról agyilag... Én vagyok Isten ostora számára, amivel üt.
Mindenesetre nem szándékoztam egyelőre odamenni hozzá. Inkább kerestem ezt a vackot. Ekkor viszont... Betalált a kutya.
- Ne már! - jött is a seggembe, amire a busz felé vettem az irányt.
Komolyan úgy kezdtem már a végén csinálni, mint egy macska. Nem sok kellett, hogy négykézláb szaladgáljak és átváltozzak, de... Akkor meg nudizok és befagy még jobban a popóm.
Felérve a járgány tetejére kapdostam a levegőt. Istenem, egyszer találkoznék vele normálisan. Miért sejtem azt, hogy ki fog égni... Már megint rajtam...
- Öhm... - szólaltam meg nehezen, mert még mindig ziháltam. - Elzavarnád a kutyákat? Csak mert én próbáltam, de semmit nem ért... - morogtam orrom alatt.
Annyira hozzátettem volna, hogy ŐGrumpyságának ijesztő kisugárzása van, pláne, ha depis... De szerintem abban a szent pillanatban hagyott volna itt, és lökött volna oda előtte a kutyáknak. Tudom, hogy imád, kac-kac... |
Múltkor a hegyekben jó volt, csak megint valami bizarr véletlen folytán összefutottam Anatastasiával. A francba az akaratos jellemébe, hogy direkt megvárt basszus. Kiszagolta a ruháimat és addig képes volt ott ücsörögni amíg vissza nem térek. Komolyan nem hiszem el, tényleg kiégtem rajta akkor, de még most is így visszagondolva. A száma még megvan, hiszen a kocsimban hagytam de végül csak zsebe raktam és otthon az asztalra dobtam kis galacsinná összegyűrve. Jó ideig szúrósan szemeztem vele és rohadtul irritált. Pont úgy mint néha a gazdája a sok dumálással. Végül nem pötyögtem be a telómba a számot hanem otthagytam a francba az asztalon mert annyira felbaszott. Inkább úgy döntöttem ideje kimenni levegőzni viszont jó idő múlva arra lettem figyelmes, hogy jól elkeveredtem ki a városból. Csak mentem előre mint egy idióta, néztem ki a fejemből de nem is láttam, csak a fülemben lévő zenére figyeltem és hagytam, hogy vezessenek a lábaim. Erre kikötöttem a kibaszott roncstelepen.
Úgy tűnik megint egyedül vagyok, talán jobb is. Itt legalább csend van és nem vagyok körülvéve semmitmondó idiótákkal. Viszont hideg van egy kicsit. Nem mintha engem zavarna, hiszen amúgyis magasabb a testhőmérsékletem az átlagnál és fajtámból adódóan sokkal jobban bírom a telet. Felpattantam könnyedén az egyik busz tetejére és simán letottyantam a hideg fémre ami tele volt dérrel. Szórakozottan kieresztettem az egyik karmomat a mutatóujjamon és elkezdtem lekaparászni. Röhejes, de ilyen gyerekesnek mondható dolgokkal is el tudok lenni. Mondhatni elszórakoztatom magam és ezért nincs is szükségem társaságra, hiszen jobban el vagyok emberek nélkül a magam kis világában. Közben magamban már azon tűnődtem, hogy mikor lesz már végre tél legalább hegyekben. Amint leesik a hó már megyek is oda fel a fenébe. Hiába veszélyes a frissen esett hó engem nem izgat. Csak a beszariak nem mernek felmenni akkor oda. |
Zavaróan pukkancs ez a lány. Miért kell mindenen pattogni? Hoztam neki kaját, nem? Akkor meg? Mit van úgy oda? Viszont kezdett lejárni az én időm, lassan véget ért az éjszaka, ideje visszavonulnom.
- Kislány, ne hívd magadra a vadászokat. Na meg rám se. - vilantottam egy fagyos mosolyt, majd átváltoztam és felemelkedtem. Nem volt rossz idegesíteni egy vámpírt, de azért nem lesz szokásom. Végül hazarepültem.
*Thobias off* |
Legszívesebben oda mentem volna hozzá és kicsavartam volna a nyakát de vártam.Idegesített ,hogy ennyire bunkó.De olyan hülye még én sem vagyok ,hogy meg is tegyem.Tudom, tényleg erősebb nálam épp ezért nem lenne ajánlatos harcba szállni vele.A szemeit néztem.Még ha megpróbálnám a szemeimmel hipnotizálni is sz sem segítene.Nem hatna rá.Rohadtul nehéz helyzetben vagyok.
-Persze,persze. mosolygok és a roncsokat bámulom.Erre mégis mit mondjak?Nem igazán szeretem ha valaki így beszél velem.Általában azt kinyírom de nála ezt kénytelen vagyok elnézni.Zavar ,hogy erősebb mint én.De kit ne zavarna?!Mozdulni sem tudtam.A lábaim a földbe gyökereztek.csak nézegettem a halmokat és rengeteg kacatot ami a földön volt szétszórva. |
Miután végzett a pasival, visszafordultam. Én magam se értettem, miért csináltsm, talán csak untam a rinyálását hallgatni. Sőt! Biztos. Hogy visszavett az arcából a kicsike! Ezt már szeretem. Irritál, ha egy csajnak csak távolról nagy a pofája, de ha leugatod azonnal kussol. Vagy szóljon vissza, vagy ne pofázzon messziről.
- Van is mit, Kislány. - mondtam ismét felvéve köcsög stílusomat.
- Mielőtt jönne a miért kezdetű kérdés, a válaszom az, hogy untam látni a szenvedő pofádat. Na meg jobban bírom, ha egy csaj kussol, és nem játssza az eszét. Pláne úgy, hogy szart nem tud a világról. Tehát húzd meg magad, ha a közelben vagyok, mert kurvára érik az a fejletépés. - fenyegettem meg villogó szemekkel. |
Luanna Perez
El sem hittem ami történt.Sőt fel sem bírtam fogni.Mégis miért tette ezt értem?Csak mereven bámultam az előttem ülő pasast.Folytak megállás nélkül a könnyei és kiabált.Rossz volt halgatni.A vállaiban éles karomnyomok sorakoztak.Már az illatától is elélveztem.Oda lépetem hozzá és egy mozdulattal kitörtem a nyakát.Hatalmas ropogással,de csak két másodperc volt.Fogaim bele mélyedtek a nyakába.Éreztem ahogy feltöltődök energiával.A vér még meleg volt.Ilyenkor a legjobb,amíg meg nem alvad.Pár másodperc alatt letudtam azt a vér mennyiséget amire szükségem volt.A hullát egy rúgással az egyik roncs kupac tövébe rúgtam.A vér lecsúrgott egészen a nyakamon majd a pólomba.A faszomba is!Így még is ,hogy töröljem meg magam ha ez itt ál előttem?Hisz csak nem vehetem le a főlsőm egy idegen pasi előtt.Ezért csak a szájam széléről nyaltam le.
-Köszönöm... mondom halkan a földet bámulva, |
Úgy láttam kezdi elveszteni a fejét. Hát bazdmeg, ezért nagyon sokkal jön nekem. Átváltoztam sárkánnyá, felrepültem és tettem 1-2 kört, amíg nem találtam valami mozgó, ember szerű lényt. Gyorsan lecsaptam és elvittem neki a halálra rémült pasast.
Amikor már csak egy méter vlt a pasi lába és a talaj között, ledobtam az ürgét. Nesze bazdmeg, vacsora. Végül leszálltam és visszaváltoztam.
- Remélem tudod, hogy kurva sokkal tartozol nekem ezért. - köptem a szavakat, majd elfordultam, hogy ne lássam, amit rátámad a csókára. Nem volt a bakncslistámon, hogy lássam, miként zabál egy vámpír. Az már inkább, hogy megbasszam a saját nevelőanyámat. De az se történt meg. Hát mit mondjak? Igazi milf volt. Haát van ilyen, kérem. |
Luanna Perez
-Na jó inkább fogd be.... súgom de a vége kissé már högéssé változott.
Nem is várhattam tőle többet.Egy ekkora köcsögtől nem is meglepő a válasz.A szívem gyorsabban vert a kelletnél.Azt hiszem elvesztem a fejem...Össze görnyedve és kikerekedett szemekkel szimatolok a levegőbe.gy hirtelen annyi illat van.Amit eddig még észre sem vettem.És annyi vér...Kissé félek...Nem is...Nagyon...Próbálok erősnek tűnni de az orrom csak a vért érzi.És az agyam arra fókuszál.Azt akarok inni.Itt.Most.Harcolnom kell magammal.A francba is.Ez már vagy nyolcvan éve nem történt meg!
|
Meg se hallotta szerintem, amit eddig mondtam. De akor miért jártatom a pofámat? Bazmeg, mintha a falhoz beszélnék. Erre hozzám vág valami bocsánatkérés szerű szart meg megkérdezi, hogy tudok-e neki kaját a közelben. Mi vagyok én? Vadászkopó basszameg? A bocsánatkérését vagy mi volt az figyelmen kívül hagytam.
- Bogárkám, mit szeretnél? Én hozzam neked, mint engedelmes kutyus? Na arról letehetsz. Talán idecsalhatok pár vadászt, de nem jövök neked semmivel. Max egy fejleharapással, amiért nagy volt a szád. - vontam vállat és továbbra sem tettem le köcsög stílusomról. Természetesen eszembe sem jutott, hogy kaját szerezzek neki. Éhes? Gondoskodjon magáról! Nem vagyok az anyja, hogy megetessem. Nagy kislány már. Ha pofázni tud, akkor vadászni is. Amúgy is, mit érdekel engem, ha éhendöglik? Csak egy vámpír. |
Luanna Perez
Figyelembe sem vettem amit mondott.Sőt nem is hallottam.,Hogy miért?Mert nagy ívben leszartam mit pofázik.A régi pasim is sárkány volt és ő egyáltalán nem hasonlított erre a köcsögre aki itt állt előttem.Vajon miért?Azt hittem az összes sárkány olyan beszari mint ő volt ,csak kívülről tűnik nagynak és erősnek.Lehet ,hogy pont ez vonzó ebben a pasiban.De gyorsan el is hessegettem a gondolatot erről.Eszembe se kellet volna jutnia.A francba!Az éhségtől lassan megfájdult a fejem és a gyomrom is.Szinte égett a torkom,csak igyak egy kis vért.Egyre vörösebbé vált a szemem.Attól tartok alig pár óra múlva már nem fogok tudni uralkodni magamon.Takarom el a szemem.A fogaim csak egyre jobban kinőttek.Nem is tudtam ellene mit tenni.
-Ok bocs ,hogy olyan szemét voltam.De most.... nyelek egy nagyot -Tudsz valahol egy kis kajáról?
Az isten verjen bele abba az előző vadászba.Ha felfaltam volna most nem lennék ilyen helyzetben.Remegtek a kezeim,de csak az arcomat fogtam.Egyre csak terjedt a szememben a vérvörös szín.Attól tartok a teljesen szétterjed elvesztem a fejem. |
A stílusa kezdte kinyitni az a bizonyos bicskát a zsebemben. És ez tényleg arcon köpött.... egy mocskos, söpredék vámpír, akik csak arra jók, hogy a hullájukra szarjak sárkányként. Letöröltem az arcom.
- Egészségedre. De úgy tűnik mindenkit kinyírnál, aki nem szimpatikus. - mosolyodtam el gúnyosan.
- Teszem is, Drága, pontosabban fogom tenni. - utaltam ezzel arra, hogy ha így folytatja a karját fogom rágcsálni unalmamba sárkányként.
- Ja, hogy az üvöltésre gondolsz? Ugyan már, közel, s távol sehol egy vadász. Ne fossál már! - mondtam még mindig bántóan, gyúnyosan. Láttam, hogy a szememet nézi, csak nem tetszik? Legyek most köcsög, vagy csak később? Ehh, még várok kicsit, utána tiprom a földbe az önbecsülését. |
Luanna Perez
-Mindig csak anyád,anyád.Tudd meg az anyámat már réges régen kinyírtam. vigyorgok
-Tegyél amit akarsz. köpök az arcába.
-De te kezdted....,hogy tudd..mosolygok és vissza veszek kicsit,
Talán igaza van de nem nagyon izgat.Viszont a szeme eléggé jól néz ki...ha belegondolok.Áhh...Ki nem szarja le!Így van!Hagyd a fenébe.... |
Még puffogott kicsit meg hisztizett. Faszom, mi van? Nem jött meg időben? Vagy mi a picsa? Rég baszták meg utoljára?
Lemásztam a roncstoronyról és kicsit helyezkedtem: félrelökdöstem az útban lévő kocsikat meg minden szemetet. Végül még egy üvöltést követőwen átalakultam.
- Kislány! Anyádnak hisztizz. Mi van? Megjött, vagy épp az a baj, hogy nem? Tudod kinek hisztizz bogaram fél perc alatt széttéplek és még csak nyekkenni nincs időd. - léptem közel hozzá. Ne pattogjon itt nekem, mert letépem a pici buksiját oszt pisloghat, mint hal a szatyorban, hogy most mi a fasz van.
- Tehát kurvára örülnék, ha levennél az arcodból és inkább befognád a szádat mert oké, hogy vámpír vagy, de én vagyok erőfölényben. - mondtam fenyegetően. Kék szemeim villogtak a sötétben. |
Luanna Perez
Ez a rohadék meg mit pofáz itt nekem?!Gondolom azt hiszi nem értem.Akkor tévedsz aranyom...
-Rendben legyen...Ordíts a picsába is!És tudod ,hogy ki hisztizik... szinte itt és most rá hajítottam volna valami rohadt nagy dolgot.De uralkodj magadon Luanna,uralkodj...
-Legalább szerzel nekem egy kis kaját.Nekem teszel jót. vigyorgok és érzem ahogy a metsző fogaim kibújnak de nem láthatóak. |
Elkezdett szánalmasan hisztizni, hogy miért hangoskodok, stb. Csak röhögtem rajta. Túl nagy a pofája a drágának.
- Bogaram, anyukádnak hisztizz a vadászok miatt, engem ugyan utol nem érnek. - mondtam persze ő ezt nem értette, inkább csak oldalra döntött fejjel néztem őt, mint holmi vásári majmot. A szövegem helyett valami morgás féleséget hallhat az ember azt hiszem.
Fasznak ugrál itt össze-vissza, mindjárt széttépem. Ismét felbömböltem, had jöjjenek csak a vadászok, engem úgysem tudnak se elkapni se megölni. |
[57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
