|
Témaindító hozzászólás
|
2016.04.20. 17:35 - |
 |
[49-30] [29-10] [9-1]
Nem tudtam, hogy miért segít nekem. Egyáltalán nem az emberbarát típusnak tűnt, aki lovagiasan segít a bajba jutottakon. Igaz ebben a helyzetben a bajba jutott nem feltétlenül én voltam, hanem az a szerencsétlen, akit szétmarcangoltam. De az ő mentéséről kicsit már lemaradt. Lehet ezért éri be az enyémmel.
- Szerinted ha át tudnék változni akkor mégis mi a faszt keresnék még mindig itt? - felvontam az egyik szemöldökömet, miközben az arcát fürkésztem, mintha arról leolvashatnám a tettei indítékát. - Te csak ne akarj elérni semmit - hogy nyomatékosítsam a szavaimat arrébb gurultam tőle. Az átváltozást úgy lehet elérni, hogyha elég fájdalmat okozunk a másiknak ahhoz, hogy alakot váltson vagy pedig addig idegesítjük még el nem veszíti a kontrolt az állati énje fölött. A nő pedig sokkal inkább a tettek emberének bizonyult, ezért az utóbbi lehetőséget ki is zárhattuk. Ahhoz pedig semmi kedvem sem lett volna, hogy egy idegen még a szart is kiverje belőlem segítség gyanánt.
A tompa puffanásra én is felfigyeltem, felkaptam a fejem és abba az irányba tekintettem, amerre a nő is volt, aki valószínűleg a sokktól elveszítette az eszméletét. Ez igen csak kapóra jött, jobban belegondolva nem is érdekelt, hogy mi ütötte ki, mivel így mi főleg én nagyon jól jártunk. - Haladhatnék guggolva is, legalább holnap kihagyhatnám a fenék edzést - megpaskoltam a fenekemet egy széles vigyorral az arcomon. Rossz szokásom, hogy szörnyen komolytalan vagyok és még egy ilyen szituációban sem tudok felnőttként viselkedni. - Nem, nem tudok átváltozni... és semmi szükség sincs arra, hogy segíts alakot váltani - tettem gyorsan hozzá, mielőtt a tettek mezejére léphetett volna. Még a gimiben atlétikáztam, na meg rendszeresen is járok futni, ezért se a futással se az állóképességemmel sem volt probléma. De így sem voltunk elég gyorsak ahhoz, hogy biztonságos távolba kerüljünk, mire kiérnek a zsaruk. - Akár át is változhatnál és vihetnél a hátadon... még sosem ültem nagymacskán - Természetesen nem komolyan gondoltam, de egyszerűen nem bírtam tovább csöndben maradni. Számomra ez hatalmas poén volt, alig tudtam visszatartani a nevetésemet, de a nőből nem sikerült hasonló reakciót kiváltanom. Ezek szerint ő sem osztozik a sajátos humorérzékemben. Nem meglepő.
Én igazából nem nagyon figyeltem, hogy merre futok, csak szedtem a lábam, hogy minél távolabb kerüljek az eset helyszínétől. Ha a mellettem futó nőnek volt konkrét célja, s mutatta az utat akkor őt követtem. Végül beértünk az erdőbe, ahol még pár száz méter után egy faház körvonalai jelentek meg. A szemeim felcsillantak, reméltem, hogy vagy elhagyatott vagy a tulajdonosa valahol tejesen más helyen van. A házikó teraszán lassítottam le, ahol zihálva kifújtam magam. Ahhoz túl felelőtlen voltam, hogy először meggyőződjek arról, hogy a ház biztosan üres. Miután sikerült normalizálnom a lélegzetvételeimet körbesétáltam az épület körül és belestem az ablakokon, de se fényt se mozgást sem láttam, így arra következtettem, hogy nincs itt senkil. Ha mégis... akkor majd rögtönzök.
- Ránk mosolygott a szerencse, itt meghúzhatjak magunkat míg le nem csillapodnak a kedélyek - diadalittas mosoly kúszott az arcomra, már csak az volt a kérdés, hogy hogyan jutunk be. - Ha lenne nálunk két hajcsat akkor fel tudnám törni a zárat - De mivel nem hordok a bőröm alatt hajcsatokat így ez az opció most nem számított. - Van valami ötleted? - fordultam a nő felé, akit most először mértem igazán végig. Ha még mindig meztelen volt akkor talán kicsit indiszkrét is voltam, egyszerűen tetszett, amit látok.
/ az erdőben folyt / |
A farkaska el akart távolodni, de lehúztam a földre és erősen tartottam. Aztán elkezdett baromságokat beszélni itt nekem össze-vissza...
- Mire a zsaruk kiérnek az legalább 10-20 perc, addig persze, ha át tudsz változni röhögve elmenekülünk. Ha nem, akkor elérem, hogy átváltozz, de azt nem fogod megköszönni. - mordultam rá a végén, pedig csak segíteni akartam annak ellenére, hogy meg kellett volna ölnöm azért, amit tett. De mégsem tettem, épp fordítva, próbáltam segíteni neki. Csal azt nem értem, miért. Elpihultam a sérülések miatt?
Az ötlete eleve is szar volt. Magas a növényzet de maximum guggolva takar csak el egy embert, úgy meg lehetetlen gyorsan haladni. Eközben hallottam, hogy a nő elhadart valamit majd puffanás és a telefon is koppant a földön.
- Hacsak nem guggolva próbálsz haladni akkor nem takar eleget a növényzet, viszont a nő elájult ha jól hallottam, tehát most van esélyünk meglépni ha nem tudsz átváltozni. - próbáltam felállni, de persze ez csak akkor sikerült, ha már nem feküdt rajtam. Ha sikerült talpra állnunk, akkor karon ragadtam és elindultam vele de így lassúak vagyunk. |
Szörnyen éreztem magam a tettem miatt. Eddig szerencsére még egy embert sem támadtam meg. De egyáltalán nem meglepő, hogy szerencsétlen lányt teljesen szétmarcangoltam, mivel egyáltalán nem tudok uralkodni az ösztöneimen. Nem tudtam, hogy mit tegyek, de nem akartam egy szál punciban mászkálni, ezért lehúztam a holttestről a ruhákat, amik igaz véresek meg szakadtak voltak, viszont többek voltak mint a semmi. A fehérneműhöz nem nyúltam. Nagyon furdalt a lelkiismeret, de a lány már egy olyan helyen van, ahol nincs szüksége a ruhákra. Legalábbis ezzel próbáltam nyugtatni magam, mielőtt idegösszeroppanást kapok. Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak a testtel. Azt tartottam a legjobb megoldásnak, ha nem mozgatom meg, hiszen valaki úgyis megtalálja. Ez a valaki a vártnál hamarabb érkezett, mert egy autó reflektorai tűntek fel a távolban. A halott lány ruháit viseltem, a vére borított és csak én voltam a helyszínen, szerintem ennél kevesebb bizonyítékkal is kaptak már el valamit. Persze az már közel sem olyan biztos, hogy megtudnák magyarázni, hogy egy alig ötven kilós lány hogy lenne képes szinte darabokra tépni egy testet. Nem akartam megvárni ezt a beszélgetést, ezért amilyen gyorsan csak tudtam futni kezdtem.
Lehúzódtam az aljnövényzetbe, ami jótékony takarást nyújtott számomra. Még ha nem is jutok elég messzire a sűrű bozótban több esélyem van elrejtőzni, mint közvetlen az út mellett. A szemem sarkából megpillantottam egy fehér tigrist mellettem futni. Mivel tudtam, hogy Magnolia Valley környékén nem honos ez a faj, ezért egyből rájöttem, hogy valamilyen természetfeletti lénnyel van dolgom, valószínűleg vérmacskával. Kellett nekem tegnap emlegetni őket... Csak remélni tudtam, hogy nem megtámadni akar, mert még a farkas alakomban sem lettem volna ellenfél számára nem hogy így emberként. A hosszú ugrásaival nagyon gyorsan beért, a következő pillanatban pedig már egy nő futott mellettem egészen addig még meg nem botlott. Nem reagáltam elég gyorsan, megpróbáltam átugrani, de nagyon benéztem a dolgot, mert átestem a szőke hajú nőn.
Igaz, hogy egy kicsit sikerült eltávolodnom a holttestől, de még így sem voltam elég messze ahhoz, hogy azt mondjam biztonságos távolság volt köztünk. Hajtott a menekülési ösztön, ezért felpattantam volna, hogy tovább fussak, de a mellettem fekvő nő elkapta a karomat így lent maradtam. Hallottam, ahogy megáll az autó és kiszáll belőle a sofőr. A szívem olyan erővel dobogott dobogott, hogy attól féltem kiszakad a mellkasomból. A mellettem fekvő nőre pillantottam, mikor az beszélni kezdett. Tudtam, hogy meg kellene tanulnom, de egyszerűen nem vagyok elég erős hozzá. Azt sem értem, hogy hogyan éltem túl egyáltalán az első átváltozást.
- Nem maradhatunk itt, mert ahogy kiér a rendőrség az lesz az első dolguk, hogy átvizsgálják az egész környéket. Most van a legjobb lehetőségünk arra, hogy eltűnjünk... - Még ha csapunk is egy kis zajt a sofőr nem fog látni minket, annyira meg nem lehet hülye, hogy miután megtalált egy széttépett testet nekiálljon keresgetni a bokrokban az elkövetőt. Ilyen elcseszett logijája szerintem csak a horrorfilm szereplőknek van. - Az aljnövényzet ad annyi takarást, hogy észrevétlenül eltávolodhassunk - ilyenkor nagyon bántam, hogy nem tudok akkor átváltozni, amikor csak akarok. Legalább egyszer a hasznomra válna ez az egész farkasosdi. |
Lassan két hete otthon vagyok, tegnap este hívott a főnököm, hogy ha meggyógyultam se menjek be többet, elég ha csak a papírjaimat viszem be, felmondtak nekem. Egyszerűen csak lapátra tettek, ezt nem hiszem el! Hogy tehetik meg?! Mindig azt mondták, hogy sose találkoztak olyan táncossal, mint én, erre csak úgy kibasznak, mint macskát szarni, ilyen nem létezik! Értem én, hogy rohadt lassan gyógyulnak a sérüléseim meg nem tudom, de akkor is formába fogom tudni hozni magam.
Mivel ígyis elegem volt a láblógatásból és ez is a nyakamba szakadt így, bár még mindig alig tudtam élni is, fogtam magam és elindultam valamerre. Egész éjjel tigris alakban jártam az erdőt, megöltem minden állatot, ami az utamba került, dühös voltam. Reggelre az országút egy elhagyatott részéhez értem. iiszonylag nyugodtan, kicsit még vérfoltos bundával sétálgattam, amikor megláttam egy autó roncsot, majd egy meztelen, véres lányt, aki akkor ért a roncshoz.
Az igazat megvallva rendesen megnéztem magamnak a lányt, hiszen szép volt engem meg pláne nem zavart a vér a lányon, hiszen rajtam is volt bőven. Félig-meddig követtem a lányt miután benézett a roncsba, ami üres volt, és megláttam a szétmarcangolt testet. A lány alig volt több 18-20 évesnél. Újra dühös lettem, de nem tettem semmit inkább csak lefeküdtem és vártam mit lép a véres lány.
Láttam, hogy leveszi róla a ruhát majd felveszi azt, hát ennek semmi szégyenérzete nincs... Ekkor megjelent egy autó fényszórója a lány meg futni kezdett. Utána eredtem és átváltoztam amikor már félig-meddig megelőztem, de elbotlottam és a lány átesett rajtam.
- Ha most csendben maradsz nem fognak észrevenni és nem kötnek a lány halálához. Tudom, hogy farkas vagy, meg kéne tanulnod kontrollálni az indulataidat és az átváltozást. - suttogtam miközben lefogtam a karját, hogy ne tudjon felállni.
Hallottam, amint az autó megállt a roncsnál, egy nő felsikított és telefonáltak, rendőrt hívtak, tudtam, hogy nem mozdulhatunk mert akkor engem is bekaszniznak... |
Sokan, akik tudják, hogy mi vagyok megszokták kérdezni, hogy miért nem szeretek vérfarkas lenni, hiszen milyen menő lehet, hogy jobban látok a sötétben és a fizikai állóképességem is jobb, mint az átlag embereké. Erre a kérdésre nagyon egyszerű a válasz. Nem tudom irányítani az átváltozást, ahogy azt a tegnap este is mutatja. Egy forgalmas főút melletti sikátorban pedig nem túl jó alakot váltani, mert nem csak az emberekre vagyok veszélyes, hanem magamra is bajt hozhatok, hogyha kiszemel magának egy vadász. Akkor az sem túl szerencsés, hogy alig emlékszem vagy egyáltalán nem rémlik semmi azzal kapcsolatban, hogy mit tettem az este folyamán. Csak remélni tudtam, hogy Baakot nem támadtam meg. Ebben az ügyben az az egy dolog nyugtatott, hogy elég erős ahhoz, hogy megvédje magát. Visszatérve a farkaslét cukiságaira, az a rész is, hogy pucéran ébredsz fel egy olyan helyen, amit lehet nem ismersz és nem tudod, hogy hogyan kerültél oda sem valami hálás. Nem beszélve arról a hatalmas fájdalmról, amit a csontjaid törése, összeforrása, majd újra eltörése vált ki. Na ezért nem szeretek vérfarkas lenni, de sajnos még nem találkoztam olyannal, aki ismerne vagy csak hallott volna gyógymódról, ezért az egyetlen lehetőségem az, hogy megpróbálok így élni.
Tehát a jelenlegi helyzet az, hogy a tegnap estéről csak halvány emlékeim vannak, vagyis inkább emlékképeknek nevezném őket, mert csak ilyen villanások a rémlenek. De ez a rész annyira nem is zavaró, mert pár este folyán már ittam annyit, hogy másnap nem mindenre emlékeztem. Egyedül attól tartok, hogy kárt tettem valakiben. Még az állatoknak is utálok ártani, ha kárt tennék egy ártatlanban azt nem tudnám elviselni. Ma hajnalban a változatosság kedvéért nem az erdő mélyén ébredtem, hanem valamilyen út szélén, tökéletesen pucéran természetesen. Végigmértem magamat, szerencsére úgy tűnik most nem kerültem össze más farkassal vagy nagymacskával, mert nem voltak rajtam sérülések, viszont tömérdek vér, ami biztosan nem az enyém. Körbenéztem, de nem láttam magam körül holttestet, viszont a vér szagát éreztem. Mivel mást nem nagyon jutott eszembe, ezért követni kezdtem a szagot, ami egy árokba hajtott kocsihoz vezetett. Volt egy olyan érzésem, hogy lehet nem kellene benéznem a járműbe a véres szélvédőre való tekintettel. De persze miért is hallgattam volna a józan eszemre, ami azt illeti a kíváncsiság sokkal jobban hajtott. A szívem olyan sebességgel vert, hogy azt hittem menten kiugrik a helyéről. Az utolsó pillanatban majdnem meggondoltam magam, de végül mégis benéztem a járműbe. Egy hatalmas kő esett le a szívemről, mikor nem szembesültem egy szétmarcangolt hullával, viszont mikor megláttam egy vastag vércsíkot, ami az autóból vezet kifelé annak a kis megkönnyebbülésnek már se híre se hamva sem volt. Követtem a nyomokat, amik egyértelműen arra utaltak, hogy valakit itt vonszoltak. Az egyik terjedelmesebb bokor mögött meg is találtam a szerencsétlent. Teljesen lesokkolódtam, mikor megláttam a holttestet. Még sosem öltem embert, ezért hirtelen nem tudtam feldolgozni az eseményeket. Az pedig, higy a holtan fekvő lány vére borította a testemet pedig csak még inkább rátett egy lapáttal. Próbáltam nem kiborulni és ésszerűen gondolkozni, amég nem nyúlok hozzá addig remélhetőleg nem tudják összekapcsolni velem. Jobban belegondolva nem is kapcsolhatnák, mivel a rendőrségen csak nagyon kevesen hisznek a természetfelettiben, belőlem pedig szerintem senki sem nézné ki, hogy széttép aztán megkóstol valakit. Először is ruhákra volt szükségem, mivel eddig csak mázlim volt, hogy nem jött erre senki. Minden bizonnyal egy életen át kísértő bűntudatom lesz, de óvatosan lehúztam a lányról az alaposan megrongálódott felsőt, nadrágot és cipőt, amikbe belebújtam. Egyáltalán nem volt higénikus meg rosszul voltam az egésztől, de nem volt jobb ötletem. Hirtelen egy autó fényszórója tűnt fel a távolban, mire én teljesen bepánikoltam, ezért a lehető leggyorsabban futni kezdtem abba az irányba, amerre Magnoliát feltételeztem. Természetesen nem az út szélén lófráltam, hanem mélyen az aljnövényzet jótékony takarásában. |
Persze, mint mindig, most is be kellett valami frappánsat szólnia. Nem is ő lenne… Teljesen elrontotta a pillanatot, de nem vártam mást. Nem fogja kimondani, hogy ugyan így érzett. Nekem ez is elég, ha én érzem azt, amit ilyen hülye és perverz módon mutat ki. Bár most legszívesebben képen töröltem volna.
- Hülye barom! - mordultam fel, majd meglöktem a vállát morcosan. – Tudod jól, hogy szex nélkül is kimondtam volna, de így azért sokkal jobb – sóhajtottam fel kissé színpadiasan.
Azonban megállt a kocsi, mire egy pillanatra összenéztem Joshal, majd megéreztem a kinti hideget, amit az ajtó kinyitásával kaptunk a kocsiba. Felsóhajtva távolodtam el tőle, majd morcosan néztem a sofőrre, de már Josh el is küldte. Lassan nekem is mennem kellett…
- Rendben, nehogy elkéss tőle… - folytattam volna tovább, de máris magához rántott és betapasztotta az ajkaimat, amit nem voltam rest viszonozni. Átkaroltam nyakát és még utoljára hozzásimultam, hogy érezhessem felhevült testét, majd végleg eltávolodtam tőle.
Felvettem a ruháimat, majd megigazítottam hajamat és kiszálltam a kocsiból. A sofőr már oda is adta a bőröndömet, mire csak horkantottam egyet.
- Még látjuk egymást… - intettem neki utoljára, majd megvártam, míg elhajt a kocsi és besétáltam a lakásba, ami kongott az ürességtől és még kurva hideg is volt. Azonnal befűtöttem, majd vettem egy forró fürdőt. Lehet, hogy kissé bealudtam a kádban, így kissé későn értem az ágyamba, de elaludtam.
Nem tudom, hogy ezek után mi lesz velem… velünk, de a legjobbakat remélem. Ha az apja viszont rájön, márpedig rájön, mert mégis csak több száz éves, akkor nekem végem. Talán megéri kockára tenni az életemet ezért a férfiért! Már megtettem többször is!
[DYLAN OFF] |
Vigyorogva néztem le rá, amikor gyönyörben úszkált. Reszkető testét egy ideig még csókjaimmal halmoztam el, majd amikor lelohadtam kihúzódtam belőle. Felvettem vele a szemkontaktust, és belesimultam érintésébe, amikor arcomat cirógatta. Megjegyzését egyelőre nem nagyon tudtam még felfogni, de nem is gond.
Lassan végre ülöhelyzetbe tornáztam magam, és felvontam a szemöldökömet, ahogy közelembe férkőzött megint, és nyakamat csókolgatni kezdte. Halkan felsóhajtottam az érzésre, és hajába is beletúrtam kis időre. Pillanatokon belül már ajkaimat vette birtokba, amit heves ostrommal viszonoztam.
- Nolám - vigyorogtam rá, amikor csókunk után benyögte, hogy hiányoztam. - Úgy néz ki, hogy nagyon jól megdugtalak, ha ezt elővarázsoltam belőled. Végén kiderül, hogy a Roxfordból szabadultam - ingattam fejem.
Ekkor megállt a kocsi, és értetlenkedve pillogtam. Mi a franc?! Erre kinyitotta a sofőr az ajtót, és egy torok köszörülés kíséretében megszólalt.
- Mr. Legrand, megérkeztünk! - utalt Dylan lakására.
- Értem, de most zárja be a tetves ajtót! - fújtattam egyet. - Nos, akkor ideje búcsúznunk! - vakargattam meg a tarkóm. - Apám már vár, szóval... - rántottam magamhoz, majd egy szenvedélyes csókkal búcsúztam tőle.
Ha kiszállt Dylan, akkor még kacsintottam rá egyet, és egy jóéjt meg álmodj velem szlogennel engedtem útjára. Ezek után nem volt kérdéses, hogy összekaptam magam, és egyből apámhoz vettem az irányt.
Megérkezve faterom lakására jöhetett is a beszámoló a konferenciával kapcsolatosan, és jó ideig sorvasztott az agyamat a számokkal, grafikonokkal és társaiva. Istenem, miért?! Nem is kellett több, hogy ezután menyasszonyom is betaláljon, de nincs mit tenni...
[JOSH OFF] |
(+18)
Nem érdekelt semmi most, csak a pillanat, hogy együtt vagyunk, ha csak rövid időre is és csak azért, hogy a testi vágyaknak eleget tegyünk. Tudja jól, hogy én többre vágyom, de nem fogom kérni arra, hogy behódoljon az én érzelmeimnek. Ha a sajátjainak egyszer befog, akkor én tökéletesen boldog leszek. Most is, de ez mellékes. Komolyan amúgy fel tud húzni, hogy milyen érzelgős vagyok ilyenkor, ha vele vagyok. Máskülönben meg egy idegbeteg picsa vagyok, aki bunkó és rideg. Vele már ez kevésbé megy…
Amint már nem számított semmi más, csak hogy egymásba feledkezzünk éreztem, hogy elkezdte mozgatni csípőjét, mire széjjelebb nyitottam lábaimat, hiába, hogy amúgy is átkaroltam. Még közelebb akartam érezni őt, ahogy oldalamat cirógatja és szüntelenül mozog bennem.
Nyögéseinktől zengett a kocsi, de nem érdekelt. Had hallja a sofőr, hogy mennyire jól el vagyunk. Egy pillanatra mindig bevillant, hogy mi lesz, ha az apja megtudja… aztán ismét csak Josh járt az eszemben és az, amit épp csinált. Egyszerűen nem tudok betelni vele.
Erősödő lökéseinek hála nyakát is átkaroltam, majd végigkarmolgattam a bőrét, de csak óvatosan. Tökéletesen éreztem, mikor elélvezett, ami engem is felrepített a csúcsra, így nem sokkal később egy nagyobb nyögés keretein belül ernyedt el a testem, de még kissé remegve kapaszkodtam Joshba. Lábaimat leengedtem, majd felhúztam kissé.
- Hát… - ziháltam. – Ez még mindig ugyan olyan őrjítő… - kapkodtam levegő után, miközben arcának férfias vonalát cirógattam. Még mindig bennem volt, amit nem bántam. Közbe arcát néztem, ami kimerültségről árulkodott. Ki tudja, hogy mikor dugott utoljára ilyen jót… Haha, most haf fényezzem már magamat egy kicsikét.
Feltámaszkodtam, majd hátra csúsztam az ülésen, hogy kihúzódhasson belőlem, de persze egyből egy kis nyögést hallattam. Hajamba túrtam, ami kissé izzadt testemre tapadt. A kocsiban kicsit fülledt volt a levegő, így még mindig zihálva vettem a levegőt. Mellkasom fel s le járt. Azonban nem voltam rest odaférkőzni hozzá, majd érzékien végigcsókoltam a nyakát, fel állára, majd mind két tenyerembe fogtam az arcát, közelsimultam hozzá és megcsókoltam. Felhevült testünk egymásnak simult, ami még most is nagyon jó volt. Kimerültem, de ez olyan, mint a drog. Nem tudok betelni vele.
- Hiányoztál… - engedtem el ajkait kissé. Nem vártam, hogy ő is elmondja ugyan ezt nekem. Sőt! Magamat is megleptem, hogy ilyen könnyedén kimondtam. A büszkeségem odalett, hogy ha róla volt szó. Nem számított már. |
(+18)
Jó, tudom, tényleg türelmetlen vagyok, és nem mindig szeretem, ha engem irányítani. Nos, ez most pont azon pillanatok egyike volt. Nem véletlen, hogy hevesen fordítottam a helyzetünkön, és ismét én vettem át a vezető szerepet. Majd következő alkalommal megengedem neki, hogy meglovagoljon... Legyen megtisztelve!
Alap, hogy miközben lent izgattam én keményedő mellbimbóit is kezelésbe vettem. Mivel vámpír agyaraim is előjöttek, így azokat is bevetettem az élvezet érdekében. Természetesen csak óvatosan, hiszen fájdalmat semmiképp nem akartam előidézni nála.
Gyönyörködve néztem, ahogy Dylan elélvezett ujjaim által. Nem is kellett több, hogy kihúzzam őket, és egyből farkamat helyezzem belé. A férfias nyögés követően még hagytam hadd szokja kicsit az érzést, majd lágyan elkezdtem ringatni a csípőmet lassú tempót diktálva.
Mivel lábaival is körbeölelt, így még mélyebben tudtam mozogni benne. Egyelőre a mély lökések mellett döntöttem. Nevem hallattán elvigyorodtam, és inkább betapasztottam száját egy heves csókkal. Bevallom, kegyetlenül felspannolt, ahogy nevemet nyögte fel... Ám mégis jobban vonzott húsos szája, és késztetést éreztem, hogy csókoljam azokat.
Testem fokozatosan kezdett felhevülni. Minden egyes lökéssel közelebb hajszoltam magunkat a csúcshoz, és emellé a vöröske röpke érintései is rátett egy lapáttal. Egyből mindenemen végigfutott a jóleső remegés, amikor hajamba túrt, illetve vállamat és nyakamat vette kezelésbe.
Forróngott a vérem, és éreztem nem sok kell, hogy elélvezzek. Ezért is gyorsítottam a ritmusomon. Vadabbul mozogtam benne. Izmaim egyre jobban adták meg magukat... Újból jöttek az erősődő hullámok, ami abban merült ki, hogy elernyedtek hirtelen, majd befeszültek.
Az egész kocsit nyögéseink és sóhajaink töltötték be. Szerencsétlen sofőr biztos kurvára élvezi, hogy itt nyögdécselünk mögötte. No mindegy! Leszarom igazából!
Menetközben voltunk végig, és lehet olykor a kocsi megremegett. Ha zsaru nyitott volna be ránk az sem zavart volna különösképpen. Lehet ha igazán geci lennék benyögtem volna, hogy nyugodtan csatlakozhat ő is akár. Akkor legalább kétszer is meggondolja, hogy dugókocsiba igazoltasson!
Mindenesetre az agyam szex alatt kikapcsolt, és csak az élvezeteket hajszoltam a végtelenségbe. Kezeimmel oldalánál megtámaszkodtam, és úgy cirógattam őt, miközben mozogtam benne. Végül elértem a határomat, és hatalmasat élveztem belé. Gerincem mentén erős hullám miatt remegett egész testem. Ha ez nem lett volna elég meggyőző orgazmusomat illetően, akkor a mélyről jövő, férfias nyögésem tanúbizonyság kérem! Egy férfi mégse tudja magát megjátszani, mint egy nő!
Emellett reméltem, hogy Dylan is csúcsra jutott még, ha kicsit később is, mint én, de egy a lényeg, hogy ő is élvezze. Ám ha ez nem is történt meg, akkor kárpótolom, ez nem kérdés!
Még egy darabig benne voltam ezek után, amíg le nem lohadtam. Egyszerűen ki akartam élvezni még nedves, meleg barlangját, ami körbeölel... Ezt nem lehet megunni.. Én legalábbis nem tudom! |
(+18)
Még most is hihetetlen volt felfognom, hogy két hét után és az után a veszekedés után itt vagyok vele… abban a pillanatban gyűlöltem őt, magamat persze jobban, hiszen ha nem szeretek belé, akkor nem viselt volna meg ennyire a dolog… Így jártam.
Örülnöm kéne, hogy itt van velem és nem azt a hülye vámpír picsát választotta helyettem. Nem így történt. Azonban nincs okom elbízni magamat, mert még nem nyertem, csak annyit értem el, hogy vágyjon rá. Vágyik rám, de ez nem elég ahhoz, amit én akarok. Én őt akarom! Talán a kapcsolatunk túl tud nőni a testiségen?
Gondolataimba férkőzött egy apró kis kétely, miszerint soha nem fog szeretni. Kénytelen volna kiverni a fejemből ezt a hülyeséget és a pillanatnak élni. Csak az számított, hogy itt van most velem és semmi más. Velem van és nem ellenem!
Kicsit talán túl kiéhezett volna már rá, hiszen úgy kapkodtam le róla a ruhákat, mint még soha se. Mihamarabb a lényegre akartam térni, mert hiányzott. A testiség és a vele töltött minden egyes kurva pillanat, még akkor is, hogy ha felidegesít. Jó volt tudni még mindig, hogy milyen reakciót vált ki belőle a csókom. Éreztem, ahogy minden porcikája rám vágyik. Senki másra, csak rám!
Nem sokáig élvezhettem a jól megérdemelt helyemet, mert Josh fordított a helyzeten és ismét a hátam alatt érezhettem a kocsi hátsó ülését… Mi miért nem tudunk egyszer egy normális helyen dugni? Gettó, jakuzzi, limuzin… csodás!
Lehunytam szememet, mikor édes csókokkal borította el melleimet és rá is szívott. Bimbóim már elég kemények voltak ahhoz, hogy tudja azt, mennyire fel vagyok már izgulva. Felsóhajtottam, amit megéreztem lágyan izgató ujját a csiklómon, majd pár percig elmerülve az érzésben feküdtem alatta, de nem is kevés idő után egyik ujját be is vetette. Kis időbe telt, de már két ujja járt ki és be a hüvelyemben. Azt hittem, hogy kevés időt hagy ennek az időnek, hiszen ahogy sejtettem már most elég nedves voltam ahhoz, hogy belecsapjunk a közepébe. Viszont hagyta, hogy a gyönyör megkísértsen és teljesen elérjen. Viszont mikor már éreztem, hogy minden kötél szakad és egy nyögés keretein belül fog rám találni az orgazmus, azonnal tövig hatolt belém már eléggé kemény férfiasságával.
- Josh… - csúszott ki a számon a neve hamar, miközben hátam ívben megfeszült, lábaimmal átkulcsoltam derekát, hogy közelebb legyen hozzám. Lehúztam arcát magamhoz és mosolyogva megcsókoltam őt egy mozdulattal, miközben egyik kezemmel hajába túrtam, míg másikat végigjárattam nyakán és aztán pedig vállára és hátára siklottak az ujjaim.
Éreztem minden egyes mozdulatát és legszívesebben soha nem engedtem volna el. Nem is engedtem el, hisz ajkait folyamatosan birtokba vette, majd csípőmet mozgásra bírva hívtam a férfit is egy érzéki és szenvedélyes táncba, ami talán vele a legjobb eddig. Sőt! Csak vele tudom elképzelni a szexet! |
Csípkelődésére orrom alatt morogtam halkan. Most kivételesen nem szóltam vissza, mert értelmét sem láttam. Igaza volt, és ez ellen nem tudtam mit tenni! Azért merem remélni nem bízza el magát teljesen, mert akkor szinte biztos, hogy azért is félrekúrok, hogy agyába vésse kivel van dolga! Nekem lenne megalázó, ha teljesen befogna!
Ahogy csókunk alatt felé tornyosultam, és érintéseimmel bombáztam őt már élvezkedhettem azon, ahogy megremeg tőlem. Nem tudok ezzel betelni, és talán nem is akarok... Újból és újból mohón akarom birtokba venni őt! Nemsokára közelebb vont magához, és nem voltam rest... Ugyanúgy csókoltam, szívogattam hívogató nyakát.
Amikor bugyijához és pinájához kezdtem beszélni jött is a reakció. Kuncogására perverzen elvigyorodtam. Panaszra nem volt okom! Elég hamar lekerült rólunk a felső, és reszketett a testem, amikor mellkasomat vette kezelésbe ajkaival. Idővel olyan volt a testem, mintha minden egyes pontja egy rohadt erogénzóna lenne.
(+18)
Mivel hevesen vetkőztetni kezdett, és sliccemet is lehúzta, így lejjebb toltam a nadrágomat és egyúttal a boxeromat is. Igaz, előtte farzsebemből kihaszásztam egy zoknit, és farkamra húztam.
Végül egy lezser mozdulattal letéptem róla a bugyit. Ha már ő annyira tépdesi az ingem, akkor most én jövök! Először ujjbegyeimet csiklójára helyeztem és fel-lemozgattam azokat. Eközben melleit csókoltam, és szívogattam lágyan.
Egy-két percig izgattam intenzíven gyönyörének a pontját, amikor arra jutottam, hogy ideje csekkolni a barlangjánál mi a helyzet. Természetesen csodás ujjmunkámnak hála tocsogott. Remélem az ülés nem lett olyan, kac-kac!
Ezzel mutatóujjammal beléhatoltam, és hívogatómozdulatokkal még tovább ingereltem őt. Egy idő után alap volt, hogy a középsőujjam is társul magányosan munkálkodó ujjamhoz. Itt viszont már ki-behúzogattam őket, mintha csak a farkam lenne benne. Azt terveztem, hogyha eléri a csúcsot egyből beléhatolok.
Eleget is tettem tervemnek, hiszen épphogy elérte a csúcsot már be is tettem neki istenesen. Nem, nem arra gondolok, hogy durván hatoltam belé... Ó, szadista barom még nem vagyok! Egyszerűen csak jó mélyre tettem be neki, és remélhetőleg értékelte is!
- De hiányzott tényleg a szűk puncid! - nyögtem fel férfiasan. |
Legszívesebben felnevettem volna a morgásán, mikor azt kérdezte, hogy örülök-e annak, hogy kimondta. Természetesen örültem neki, de azért nem szóltam semmit se, mert azért annyira nem akarom, hogy elbízza magát. Nekem ez is tökéletesen megfelel, hogy fontos vagyok a számára és nem akarja ennek a… hát… kapcsolatnak a végét. Egyáltalán minek lehet nevezni ezt most? Nem tudom, de nem is érdekel. A most a lényeg és nem a múlt.
- Repesek az örömtől… - forgattam meg szememet, de mosolyogtam közben. A kiskapus megoldásra csak felsóhajtottam. Viszont mikor azt mondta, hogy az én életemet teszi ezzel kockára, csak elhúztam a számat.
- Az apád okozta sérülések hegét hordozom a testemen, de túléltem. Nem mondom, hogy örülök annak, hogy ez van, de mindegy…. – túrtam bele felemás fürtjeimbe. - Az meg hogy ne bírsz parancsolni a farkadnak, mikor velem vagy az nem az én hibám… - kuncogtam, de persze tudtam, hogy 100%-ban én tehetek arról az állapotról. Nem bántam.
Ekkor csókoltam meg, mert hát nah… nem bírtam megállni és mégis csak két hete nem láttam, nem érintettem és nem csókoltam. Amint nyelvével behatolt ajkaim mögé már megéreztem a puha kárpitot a hátam alatt és Josh felém kerekedett.
Amint vízszintesbe kerültem ő máris ujjaival felfedező útra indult, majd oldalamat és hasamat simogatta, mire kellemes borzongás futott végig egész testemen. Ellazultam, főleg mikor megfosztott a melltartótól és melleimre talált. Felsóhajtottam kissé. Ez a régem várt érzés volt az, ami az őrületbe tud kergetni, hogy ha nem kapom meg.
Persze egy pillanatra sem szakadtunk el egymás ajkától, de mikor ez megtörtént azonnal nyakamat kényeztette. Beletúrtam hajába és közelebb húztam magamhoz, miközben halk sóhajok hagyták el ajkamat.
Amint feljebb hajtotta szoknyámat és meghallottam a szavait… amit… khm.. ágyékomban és a csipkés bugyimnak intézett csak megforgattam szememet.
- Te hülye vagy… Egy perverz idióta - kuncogtam végül, majd megemeltem csípőmet, hogy levehesse rólam a bugyit. Arcát felhúztam magamhoz, hogy megcsókolhassam, majd kissé előrébb dőltem és ekkor jött az ellentámadás. El volt foglalva a csókunkkal, de már ő volt alul és én felette. Lekaptam magamról mindent, csak a szoknya volt rajtam, majd Josh ajkait vettem birtokba. Kezem azonban nem lazsált. Ingjét egy mozdulattal szétnyitottam, csak úgy repkedtek a gombok a kocsiban. Végigsimítottam felsőtestén, majd nyelvjátékunkat kissé megszakítottam, majd állán és végül nyakán is végigcsókoltam. Agyaraim előbújtak, majd lejjebb hajolva csókoltam végig mellkasát és óvatosan, sebet nem ejtve karcolgattam a csók közben olykor szemfogaimmal a bőrét. Ezt a műveletet megismételtem felfelé is, majd eltávolodtam tőle. Hátra dobtam hajamat, majd övét egy mozdulattal szétrántottam és lehúztam a sliccét. Végül loptam tőle ismét egy szenvedélyes csókot. |
Sóhajtottam egyet, amikor beszólt nekem és úgymond kötekedett velem. Legszívesebben beintettem volna neki, de tűrtőztettem magam. Hát, én komolyan mondom egy cseszett gentleman volnék!
- Akkor azt hittem menne a kibaszásod, viszont tévedtem! Na örülsz, hogy ezt hallhatod?! - puffogtam orrom alatt mogorván.
Nem hittem volna, hogy belemegy az ajánlatomban. Lesz akkor másodhegedűs? Nolám, nekem így tökéletesen megfelel. Legalább nem lesz bűntudatom, ha másik lyukra is rámegyek. Tudom, ez köcsög volt a részemről, de hát... Nézzük a jó oldalát!
- Tudom, de valami kiskaput majd keresünk! - forgattam meg szemeim. - Habár ezzel a te életedet teszem kockára... Sajnos rohadtul hiányzik veled a dugás! Nem tehetek róla! - rántottam meg a vállam.
Felé fordultam teljes testtel, amint végigsimított arcom vonala mentén. Eleinte csak szemöldök ráncolva néztem rá, hogy mégis mit akar. Nem tartott sokáig értetlenkedésem, hiszen letámadta ajkaimat. Mohón vette birtokba számat, amit vadul viszonoztam. Másodpercek törtrésze alatt bevetettem nyelvemet, és majd eldöntöttem a hátsóülésen Dylant.
Kezeimmel felfedező útra tértem. Először oldalát cirógattam, és nem kellett több, hogy felsője alá férkőzzek. Lágyan karmolgattam hasát, viszont valami jobban vonzott... Megfosztottam melltartójától, és melleit masszíroztam érzékien.
Száját végig ostromolta, de idővel nyakát csókolgattam és gyengéden szívogattam. Természetesen éreztem, hogy ennek hatására gatyámban a kis Joshy kezd életre kelni, és borzasztóan szeretne már a vöröskében lenni!
Lejjebb vándoroltam végül Dylan testén, és felhúztam szoknyáját. Mint egy idióta kezdtem el beszélni ágyékához.
- Istenem, mennyire hiányoztál! - simítottam végig rajta, majd bugyijától is megszabadítottam. |
Prüszköltem egyet, mikor azt kérdezte, hogy hazudik-e. Hát ha nagyon őszinte akarok lenni vele, akkor azt mondanám, hogy kinézem belőle, hogy hazudjon. Viszont az ajánlat szóra felkaptam a fejemet és figyelni kezdtem. Egyelőre fogalmam sincs, hogy mit akar mondani nekem pontosan, de azt se tudom, hogy vajon jól vagy megint rosszul jövök ki ebből az egészből.
Lepetten pislogtam rá, mikor azt mondta, hogy találkozni akar velem suttyomban, hogy haz apja nem tud róla. Felszökött a szemöldököm egy pillanat alatt.
- Valóban? Nem tudom, hogy ki volt az néhány hete, aki úgy elküldött a halálba, mint a fene… - forgattam meg szememet kissé, de persze kezdett érdekelni a dolog. Főleg, mikor azt mondta, hogy nem akarja, hogy vége szakadjon ennek a kapcsolatnak, de azért a menyasszonyát nem fogja csak úgy kidobni értem. Nem baj. Nekem ez is tökéletesen megfelel.
- Megértem csak… Tudod mit? Bele se gondolok abba, hogy mit csinálsz azzal a kis nőcskével az ágyadban és akkor rendben leszek. Nekem megfelel… - sóhajtottam fel lemondóan és újra beadtam a derekamat, hogy találkozhassak veled.
- Apád úgy gondolod, hogy nem fog rájönni? Szerintem most repes a boldogságtól, hogy végre megállapodsz és… - itt megakadtam egy kissé, mert nem akartam kimondani azt, ami most a legjobban bántott. Ha tételezzük fel, megházasodik, akkor én mindig csak egy pótlék leszek neki.
- Akkor most? – néztem rá felsóhajtva, miközben a kocsi még mindig az úton haladt. Azonban ahogy őt néztem elfogott a kísértés, hogy újra hozzá érjek. Közelebb hajoltam hozzá, majd óvatosan végigsimítottam arcának férfias vonalán, a tetoválásokon. Végül csak egy pillanatra néztem ajkaira, de már sejthette, hogy mit akarok. Újra érezni akarok őt. Mindenhol! Végül lágyan megcsókoltam, de hamar vadabb és szenvedélyesebb csókra invitáltam, remélve, hogy viszonzásra találok benne ismét. Hiányzott, rettenetesen vágytam rá, majd most, hogy újra látom, nem bírok magammal. Vállára tettem a kezemet, miközben másik kezemmel arcát tartottam és úgy csókoltam. |
Ahogy rám mordult csak fáradtan felsóhajtottam. Egyből feltűnt testének megrándulása, ahogy közelebb férkőztem. De édes... Valahogy éreztem nem kell majd attól tartanom, hogy kinyír. Magával tolna ki, ha megölne... Csak fájdalmat okozna magának a halálommal. Tudom jól, hiszen ezt hívják érzelmeknek!
Ám akármennyire is volt velem szemben elutasító én, mégis megtörtem őt. Minden egyes szavammal szinte lelkéig hatoltam. Tudtam, hogy vége van! Én nyertem!
Alig értem hozzá, de teste már készen volt. De ahogy lent is izgatni kezdtem észrevettem az már kevésbé tetszett neki, viszont ezek ellenére nem vágott pofán... Huh, egy pillanatra, ahogy lendült a keze azt hittem megkapom a magamét, de hát... Az én csodás sármom, kérem!
- Igen, azt akarom, hogy higgy nekem! - ezek után távolodtam el ágyékától, ellenben a szemkontaktust nem szakítottam meg vele egyből. - Úgy nézek ki, mint aki hazudik? - tettem fel kérdésem halál komolyan neki.
Ekkor kezdtem el bagózni nagy nyugodtan. Kisebb értetlenkedését, viszont nem méltattam lereagálni. Végül megjelent Dylan romantikus énje, amire prüszköltem egyet. Ejej, végén zavarba jövök! Ja, nope! Mindegy, nem igazán fog a lelkemre hatni. Az meg más tészta, hogy valóban hiányzott az idióta feje. Ám akkorsem fogom ezt hozzávágni, mert a végén nyeregben érezné magát, amit köcsög módon semmiképp sem akarok! Nehogy azt higgye engem ennyivel meg lehet fogni! Ó, dehogy!
- Egy ajánlatot szeretnék tenni! - köszörültem meg a torkom.
Ha végre rám figyelt, és én pedig sikeresen összeszedtem magam csak akkor kezdtem bele ebbe a kifejezetten érdekes ajánlatban, ami szerintem neki is megfelelne.
- Ha neked megfelel suttyomban találkozhatunk, ám a másik lakását elkerüljük! - magyaráztam. - Mindig valahol találkoznánk... Ahol kevés vámpír járkál! Mondjuk a bár... - na igen, ott egy kutyus a boss, szóval nemcsoda, ha elkerüljük. - Értve vagyok? Illetve, ha itt van a "nőm", akkor nem fogsz féltékenykedni... - folytattam ennyivel. - Dy, az a lényeg, hogy nem akarom ennek a kapcsolatnak a végét... Eleinte jól működött, de be kellett látnom, hogy ez egy faszság! - sóhajtottam bosszúsan. |
Prüszköltem egyet, mikor arról beszélt, hogy rinyagép vagyok meg mindegy egyebek. Nem mondtam inkább semmit se. Ha azt akarja, hogy lenyugodjak, akkor ne idegesítsen fel még jobban, mert esküszöm, hogy lekeverek neki egyet. Bár még soha nem ütöttem meg őt, de… nem is terveztem. Bármennyire is egy seggfej én ettől még mindig szeretem.
Már persze jött az egoizmusa, ami szinte összeszorított, akkora volt. Csak elfintorodtam, mikor azt mondta, hogy a büszkeségemet az eső vagy más miatt dobom el?
- Fogd már be! – prüszköltem idegesen. Ekkor közel hajolt arcomhoz, mire testem megrándult. Ne! Csak ezt se csinálja, mert biztos, hogy pofon fogom vágni. Legalábbis azt hittem, hogy képes leszek rá, de letettem róla inkább.
Még mindig elutasító voltam vele szemben és az ablakon bámultam kifelé rá se nézve, de ez után megéreztem ujjait arcomon, ahogy maga felé fordította azt. Szemétláda! Dermedt, kissé közömbös arccal néztem, ahogy az arcomba fújta a füstöt, amit mindenki tud, hogy mit jelent. Nagyon egyszerű…
Szavait hallgattam szüntelen, szinte beszippantottak szavai. Érintése megborzongatott, rettenetesen vágytam rá és le se tagadhatom, hogy mennyire jól esett. Belesimultam tenyerébe, amint az arcomhoz ért és közben felvettem vele a szemkontaktust. Érintene? Csókolna? Bennem lenne? Mi az akadálya? Tudja nagyon jól, hogy az első pillanattól kezdve megvett magának már és ezt nekem volt a legnehezebb bevallani. Már tudom, hogy mit érzek.
Olyan közel suttogta a szavait, hogy beleremegtem. Még most is éreztem parfümjének és jellegzetes férfias illatának a keveredését, amit nem bírtam megunni. Viszont arra nem számítottam, hogy odalent is hozzám fog érni. A szoknyám alá nyúlt, majd bugyin keresztül kezdett simogatni. Megfeszült az álkapcsom, de annyira hirtelen ért, hogy már emeltem kezemet egy pofonra, de végül egy nagy sóhaj kíséretében leengedtem.
- Higgyek neked? Azt akarod, hogy higgyek? – pillantottam rá, miközben alul simogatott, de aztán eltávolodott tőlem és tovább bagózott. Először még fel kellett fognom, hogy mi is történt, majd végül megszólaltam.
- Hogyan higgyek neked úgy, hogy nem tudom, hogy csak játszol-e velem? Összezavarsz és hagyod, hogy a sötétben tapogatózzak továbbra is, mikor én nyílt lapokkal játszom – sóhajtottam halkan, majd őt néztem.
- Én csak… semmi mást nem akarok, csak azt, hogy velem legyél. Ha nem érzel többet a testiségnél, akkor megértem. Nem kérem, hogy velem légy… - hajtottam le a fejemet kissé. |
- Arról nem tehetek, hogy mindent a szívedre veszel, és emiatt rinyagép vagy! - böktem ki nyersen, és ridegen. - De persze, én vagyok Joshua Legrand, a kikúrt szívtörő! - grimaszoltam, ahogy végig mondtam ezt a mondatot.
Ezt komolyan nem hiszem el! Most itt fog nekem mártírkodni? Felőlem együtt lehetünk, de akkor nem fogja sokáig húzni, és megdöglik a fenébe. Mit nem lehet megérteni, hogy nem vagyok annyira nagy faszfej? Én csak védeni szeretném őt, de baszik rá a szavaimra. Egyik fülén be, míg másikon ki. Mi sem csodásabb ennél!
- Még megtehetem, ha továbbra is cirkuszolsz, mint egy hisztis picsa! Elhiszed, hogy teszek rá az ugatásodra - forgattam meg szemeim, aminek a végére fáradtan sóhajtottam fel.
Nem rimánkodtam neki ezek után. Lazán beültem vissza, és már majdnem mondtam a sofőrnek, hogy hajtson tovább, amikor a vöröske mégis csak betessékelte formás seggét. Megint rágyújtottam a cigire, és telibe szartam, hogy Dylant zavarja-e vagy sem.
- Értem, szóval a büszkeséged könnyedén eldobod a picsába az eső miatt? Nem inkább más miatt? - utaltam magamra, és hajoltam közel az arcához.
Látva elutasító testtartását elvigyorodtam, majd arcát megfogtam egyik kezemmel. Arcába fújtam a füstöt, és nem érdekelt a további rizsázása.
- Felfoghatnád, hogy még mindig érintenélek... - simítottam végig arcán. - ...mindig csókolnálak... - súgtam ajkaiba. - ...mindig benned lennék...! - férkőztem ágyékához, ahol ujjaimmal picit izgattam. - Te érdekedben csinálok mindent! Szóval kérlek, ne legyél egy idióta! - ingereltem csiklóját bugyiján keresztül. - Hiszel nekem? - néztem bele szemeibe, majd abbahagytam az izgatást, és eltávolodtam tőle.
Bagóztam tovább nyugodtan... Mintha semmi sem történt volna. Hagytam, hogy felfogja mit mondtam neki! |
Nem tudtam eldönteni, hogy örüljek annak, hogy újra látom vagy ne. Még mindig tisztán emlékszem arra a kibaszott estére… Azonban tudtam, hogy csak azért teszi, hogy ne kelljen végignéznie a halálomat. Az lett volna, hogy ha tovább folytatjuk. Az apja kegyetlenül elintézett volna, hogy ha nem lép. Valahol, legbelül megértettem és el is fogadtam, de túl erős volt a bánat, a harag és a kétségbeesés most, mint hogy azon gondolkodjak, hogy vajon értem tette-e vagy pusztán megunt?
- Igen, mert soha nem te vagy a hibás, mindig én… hát hogy ne! Arról is én tehetek, hogy a múltkor úgy összetörtél! – köptem oda idegesen és már le se szartam, hogy mit vesz ki a szavaimból. Ez volt a teljes igazság.
- Nem kérek a szánakozásodból. Főleg nem a tiédből. Engem senki se szánjon meg vagy sajnáljon. Felőlem tovább is hajthattál volna… - hajtottam le a fejemet, majd lehunytam pilláimat egy-két másodpercre, mert már rázott az ideg. Az, hogy újra látom sok mindent felkavart bennem. Az érzelmeimmel harcoltam, a büszkeségemmel. Legszívesebben megcsókoltam volna és kértem volna, hogy ne hagyjon el, de akkor nem én lennék. Én soha semmikor nem fogok neki könyörögni. Másnak se!
Végül egy szó nélkül beültem a kocsi hátsó ülésére, majd mikor beült mellém csak az ablakon bámultam kifelé. Elkezdett szakadni az eső.
- Csak azért, mert nem akarok elázni. Semmi másért… - fontam össze karomat mellkasom előtt és tettem keresztbe lábaimat. A testtartásom és a modorom elutasító volt vele szemben. Minden porcikám vágyott az érintésére még most is, de az elmém nem engedte. A szívem pedig… jobb, hogy ha egy ideig kussban marad és meghúzza magát, mert ha nem, akkor megjárja.
- Tegyél ki a lakásomnál és aztán adios… - sóhajtottam fel, mert ezt volt a legnehezebb kimondani. Miért kellett pont most találkoznunk? Alig, hogy megszabadultam az érzelmeimtől és összeszedtem magamat, ismét összetörtem. |
Észrevettem Dylan reakcióit és nem maradt más hátra, minthogy a sofőröm félreálljon a picsába. Faszom a hisztijébe bele! Nem is kellett több, hogy kipattanjon a kocsiból, és vergődjön. Ennyit arról, hogy megszánom! Inkább hajtottam volna tovább.
Végül csak kivánszorogtam én is az autóból, és felvont szemöldökkel méregettem őt. Szövegelésére végére csak szemeimet forgattam meg, majd válaszoltam.
- Gondoltam felveszlek, ha már ennyire szerencsétlen vagy, de... Lehet nem volt a legjobb ötlet! Ebben mi is a játék? - tettem fel a költői kérdésem.
Elszívtam maradék cigim, majd elpöcköltem a fenébe és folytattam tovább ezt az érdemleges beszélgetést vele. Agyam lesorvad tőle!
- Nem vagyok gyáva csak te vagy idegbeteg picsa! - köptem ki kissé ingerülten, miközben orrnyergemet kezdtem masszírozni.
Utolsó kérdésére legyintettem egyet. Sejtettem, hogy megérzi, de nem értem mit vártam. Egy normális csaj depizni őt meg az ideg baszkodja! Hát ez remek!
- Tudtam, hogy érezni fogod, de mint mondtam megakartalak szánni, mert ahogy elnézlek... - mérgettem őt tekintetemmel. - ...nem nézel ki valami jól. Mint aki épp most mészárolt - prüszköltem egyet. - Esetleg inkább mész gyalog duzzogva, vagy beülsz mellém? - vontam fel a szemöldökömet, és vártam türelmesen válaszát.
Nem szóltam ezek után egy árva szót sem. Ráhagytam, hogy mit dönt. Nem fogok neki könyörögni, de azért bevallom jó őt újra látni... Annak ellenére, hogy egy kettyós, menstruáló, valszeg az én faszomra éhes picsa! Szerencse, hogy nem lát a gondolataimba, mert fix, hogy már széttépett volna... Vagy talán még széttéphet? Kötve hiszem, mert ahhoz túlságosan szeret, kac-kac... |
Unottan battyogtam az út mentén, de már a faszom is lassan kinőtt, ahogy egyre csak haladtam és ki tudja, hogy még mennyi van hátra. Már lassan ott tartottam, hogy a cuccaimat itt hagyom a gecibe és farkasként hazamegyek. Ez eléggé jó ötletnek tűnt, de aztán fél pillanat múltával már egy buzi sofőr égette ki a retinámat, mire hunyorogtam. A kocsi egy idő múlva megállt mellettem, majd egy idős férfi szállt ki belőle. Szellem! Éreztem a jelenlétét, de már nem. A szellemek aurája amúgy is elég erős. Azt hadoválta, hogy szálljak be, majd haza visz. Mivel nem volt kedvem még kilómétereket kutyagolni, így beszálltam az anyósülésre, majd mikor elindultunk a város felé felsóhajtottam. Azonban kezdtem ingerült lenni. Nyugtalanná váltam, mert megéreztem valamit. Az a valami pedig most vagy kurva jó játékot űz velem, vagy képzelem az egészet. Ennyire hiányozna? Neeem!
Pár percig elvonatkoztattam ettől az érzéstől, de éreztem. Akkor is az ő jelenlétét éreztem és azt a jellegzetes illatot, ami hátulról jött. A füst… a tipikus cigi füst, amit szív… Végül nem voltam rest megállítani a kocsit.
- Álljon meg! Most! – persze a faszi nem állt meg, mire vicsorogva néztem rá. Egy szellemnek nem árthatok, de ha nem áll meg, akkor én magam állítom meg a kocsit. Erre ő is rájött, mivel megállt az út szélén. Azonnal kipattantam a kocsiból, de már sík ideg voltam.
- Meddig akarod ezt még csinálni? Tudom, hogy ott vagy, ne játssz velem többet! – kiabáltam idegből, de megint a sírás kerülgetett, de igyekeztem összekaparni magamat. A kurva életbe már!
- Gyáván megbújsz a kocsid hátsó ülésén? Gratulálok… - morogtam és vártam, hogy végre kimásszon a kocsiból. Nem tévedtem. Ő volt az.
- Azt gondoltad, hogy nem érzem meg a jelenlétedet? – fújtam ki a levegőt, hogy lenyugodjak. Valóban ideges voltam, mert nem épp a legjobb emlékeket hagyta bennem az az este. A szavai… az, ahogy kimondta őket. Véglek a porba tiport és most én fogom őt eltaposni, de úgy, hogy megdöglik. |
[49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
