|
Témaindító hozzászólás
|
2016.04.20. 17:33 - |
 |
[37-18] [17-1]
Ahogy befejeztem a filót látszott rajta, hogy nem tetszett neki a hallottak. Nem érti a hasonlítot, és egyre jobban kezdtem átérezni családom agyfaszát. Jesszusom, nem is értem, hogy a francba lábaltam ki az egészből. Megvan! Voltak akik mellettem álltak, de ez az idióta mindenkit elmar. Most már én agyam is fel lett húzva, ám bunkózása lepergett rólam... Ahogy hideg tekintete is. Bunkó a szobatársam, bocs... És még perverz is!
Nem mondtam semmit amikor jött a mindent elért szöveggel. Ez marhaság! Az ember sosem éri el a csúcsot!!! Az élet a célok és álmok hajszolásáról. Nekem nem kell holmi blődéget beadni. Ha annyira elért volna mindent nem épp ilyen lenne. Akkor boldog lenne, de nem az...
Mikor intett egyet én is viszonoztam, de semmi extra. Azért orrom alatt mormoltam, hogy mi a francnak jó úgy élni, hogyha nem bír elszakadni a múlttól... Egy kicsit lejjebb engedni a falat, ami nála olyan magas, amit megmászni se lehet! Hiába van cicamica, de nekem is gyakorlatilag lehetetlen lenne.
Felálltam végül én is, és leporoltam fenekemról a port. Felkaptam magam mellől keresztfiam cuccait, majd lassan elindultam hazafelé. Valamilyen rossz érzésem támadt, és még mindig Victoron gondolkoztam. Belegondolva... Azt sem tudom, hogy a francba jutottunk el idáig. Viccelődtünk meg szórakoztunk az idióta deszkásokon erre jó, hogy le nem harapja a fejem, és megy eret vágni. Mindegy...Úgysem fogok már vele találkozni. Ez csak véletlen volt...
Ettől függetlenül fura volt látni olyan férfit, aki nem egy farokra hallgató barom... Habár ez a véglet sem kecsegtető nekem. Ugyanúgy szívfacsaró élmény volt. Emellett bevallom, hogy zaklatott voltam, mint amikor első randin már a bugyimban akarnak túrkálni. Az sem szívlelem igazán... Jó, hagyjuk...
Beesve az épületbe már mentem volna fel a negyedikre. Megérkezve a lakásom elé pont beléptem volna, amikor megláttam a barátnőm pasiját egy szál törülközőbe, vizes testtel és hajjal. Kigyúrt egy néger pasas az biztos! Köszöntem neki némileg lehangolódva, de ekkor esett be barátosném... Pucéran. Értem, szóval zuhanyzó. Csodás!
Nyögtem egy fáradt jó éjt inkább, és elvonultam birodalmamba. Az íróasztal felé görnyedtem, és nem hittem volna, hogy előveszem régi naplóimat. Szinte mindegyik korszakom fellelhető bennük. Lázadó, vidám, tortúra, feminista, és a mostani helyzetem. Zaklatattságomban olvasni kezdtem őket... Erre pár óra múlva nyögésekre lettem figyelmes. Ahh, Istenem! Lefejeltem az íróasztalt kínomban. Ez hiányzott még nekem estére! Ó, háthogyne! A nyögő barátnőm és pasija! Ahogy hallottam a szomszédunk is megelégelte. Ez az! Nem velem van a baj!
Amikor végre csendesebbre vették a hangerőt nyugodtan tudtan zenét hallgatni mindeközben. Egész estémet ezzel az olvasgatással töltöttem, majd lassan rám talált az álom... Ám nem épp egy mézes-mázas álomvilág tárult elém aznap éjjel...
[ANA OFF] |
Pislogtam kicsit mikor mondta a beavatkozást meg a segédkezést. Ó, basszus ennyire azért nem akartam belemélyedni a témába így megcsóváltam a fejemet:
- Biztos nem veszek részt ebben a műveletben, majd otthon kísérletezz - nem akarom se a laptop se a táska szenvedését végignézni.
Ekkor jött a simogatás meg a gyerekként való kezelés ami nem nyerte el a tetszésemet úgy vélem teljesen jogosan. Elvégre mégis csak egy idegen ember vagyok számára attól függetlenül, hogy segítettem és tudja a nevemet. Nem vagyok én holmi kedves lovag, még ha régen az is voltam. Sejtettem, hogy nem fog neki tetszeni az, hogy ennyire elutasító voltam, de ez van basszus. Ekkor jött a magyarázkodás...bár nem értettem miért vélte bennem magát felfedezni, viszont nem érdeklődtem efelől. Én legalább úgy vélem, hogy nem érdemes a sebeket feltépni amíg azok lassan be nem gyógyulnak. Ő viszont pont ezt tette és még csavart is rajta. Nem értem miért nem lehetett volna egy szimpla köszönömmel elintézni az egészet és mindkettőnk megg kétfele külön utakon. Az hogy gyerekként kezelt...nos észrevettem bakker.
Azt hittem ennyi elég lesz neki és lelép a fenébe, talán ez lett volna a legjobb döntés amit meghozott az életében, de nem. Csak erősködött tovább és leült mellém szerencséjére tisztes távolságba. Ekkor jött egy újabb kiégetős szövegelés. Leonardo Dicaprio?! Ez most kurvára komoly?! Annak a fasznak semmi problémája nincs az égegyadta világon sem. Mennyi színésznek nincs Oscarja még basszus aztán mégse csipognak meg sír a szájuk.
Jó nekem ez sok érzem, hogy rohad az agyam és mit ne mondjak eléggé fájdalmas. Mikor csak befejezte a szentbeszédet - amit mellesleg egy árva szó nélkül hallgattam végig - elnyomtam a cigimet a földön és lazán elpöcköltem a picsába. Most az sem érdekelt, hogy rohadtul környezetet szennyezek. Kicsit felcsesződtem agyilag basszus. Nekem senki se papoljon arról, hogy mit csinálják és a többi. Felkeltem és hideg tekintettel lenéztem rá halkan mondva:
- Amit akartam az életben azt elértem, de totálisan feleslegesen... - feltekertem maximumra a hangerőt a fülesemen, hogy még véletlenül se halljam meg mit mond, mert már nem vagyok kíváncsi a sok ömlengésre. Az elején szórakoztató volt de most már egyáltalán nem az. Természetesen nem azért mert nem emlékeztet a halott társamra. Jobb is, hogy nem hasonlít rá kísértetiesen...akkor még jobban fájna, talán bele is halnék majdnem. Rágyújtottam egy újabb szálra, hogy hazafele lenyugodjak és intettem neki egyet mondva:
- Na de lépek inkább... - majd előre is lendültem könnyedén gurulva a deszkámon. Szerencsére otthon már nem vágtam szét semmit sem, hiszen a dübörgő zene és a cigi lenyugtatott elég rendesen. Viszont most először hosszú évek után azt éreztem, hogy végre egy kicsit fáradt vagyok.
[ VICTOR - pici - RAGEQUIT ] |
- Nos, akkor te leszel a segédem! Ki kell próbálnunk ezt még, ha beavatkozás is szükséges a cél elérése érdekében - adtam elő magam, mint valami hatalmas tudós, aki épp világot megváltó kísérletet akar majd véghez vinni.
Amikor hirtelen reagált apró érintésemre elhúztam én is kezemet. Nem kellett több, hogy beszóljon nekem, amiért úgy kezeltem ahogy. Sóhajtottam egyet, és zavartan felálltam. Arcomat elfordítottam. Így utólag rendesen zavarba jöttem saját magam hülyeségén. Nem is értem mit hittem!
- Röstellem - hajtottam le a fejem, és fülem hegye is lángolni kezdett a pírtől... Szinte beleolvadt hajzuhatagomba.
Elhallgattam. Jobb kezem, ami eddig oldalam mellett pihent, most magam elé helyeztem. Ösztönösen az a kezem ökölbe szorult a múlt emlékére. Lehunytam szemeim, és egy pillanatra elszorult nekem is a szívem... Gombócot éreztem a torkomban. Ránézek erre a férfira és felzaklat.... De nem úgy, mint a többi!
Az az igéző kék szempár annyira fájdalmas... Victor arcmimikái ridegek és egyszerűen a reménytelenség rajzolódik ki mindegyiken. Olyan mint én... Mint én a tortúrám közvetlen végén. Eleinte amíg benne voltam a kapcsolatban tudtam magam tartani, ám utána összeomlott testileg és lelkileg. Az ember azt gondolná, hogy az idő begyógyít mindent... Segít elfeledni mindent... Viszont ez ámítás! Sosem fogom elfelejtni min mentem keresztül, és már nem bánom...! Nem okolom Fortunát, esetleg a Karmát, hogy így alakult. Lehet fáj... Lehet rémálmaim vannak... Lehet sosem lesz olyan férfi az életemben, akinek valaha átadnám magam, de még van valami célom a földön, hogy még élek! Élvezni akarom, amíg engedi a végzett, és igyekszem múltam szenvedését szerető emberek segítségével elnyomni. Éreznem kell, hogy fontos vagyok és szeretnek!
- Tényleg... Eszméletlenül röstellem! - szólaltam meg nehezen kisebb néma csend után. - Valóban kisgyereket véltem felfedezni benned... És egyben... Icipicit magamat is - icipicit? Inkább nagyon! Habár azt sem értem miért beszélek összevissza. - Én sem reagáltam volna másképp saját megmozdulásomra - helyeseltem vele, és gondoltam visszahúzódására.
Isten őrizzen meg! Ha valóban férfiként tekintettem volna rá eskü nem értem volna hozzá!!! A félelem még bennem lenne akkor! Victor pedig minden csak nem épp egy kiegyensúlyozott férfi. Szerencsétlen jó, hogy össze nem roskad egy valószínűleges trauma miatt.
Ezután jött további bocsánatkérésem. Mérges szemöldök ráncolására sóhajtottam egyet, és lehuppantam mellé. Most megtartottam egy kellő távolságot. Intimszféráját most nem sértettem meg, és nem is akarom már!
Megkínáltam végül innivalóban, de nem fogadta el. Megint csendben maradtam picit, és így raktam vissza a flakont a táskámba.
- Amúgy... - húztam fel térdeim, és pillantottam fel aa csillagos égre. - ...amikor rossz kedvem van, akkor mindig Leonardo DiCapriora gondolok - végül tekintetem Victorra tereltem. - Leo már lassan minden díjat bezsebelt, és áhított Oscar mindig elmaradt. Lassan egy medve is elnyerte előle, de megszerezte! Nem adta fel...! Most pedig megkapta! - hümmögtem a végére. - Én is így fogom fel az életet! Amíg lehet minél többet kihozni belőle, és amit csak lehet azt el kell érni! - mosolyodtam el halványan. - Nem tudom mi történhetett veled, de nem is akarok belefolyni... Nem nyaggatlak vele, mert nincs jogom hozzá, viszont ne feledd, hogy nem véletlenül élsz! Valamit még el kell érned! Ha még ráadásul jól beléd is rúgott a végzett, akkor mindenképp egy harcos vagy. Fel a fejjel, mint Leo az Oscar-gálán rettegve, hogy elveszíti megérdemelt díját! - vicceltem el a végét megint.
Lehet kiégettem röpke filózófiámmal, de szerintem hatásos volt. Néha én is meglepődöm magamon, hogy mennyire tud belőlem dőlni a sok hülyeség. Improvizálni szerintem kegyetlen jól tudok, és szerintem mostani szentbeszédem se lett rossz... Inkább csak agysorvasztó, és lehet valamelyest elgondolkodtató. Viszont ezt most úgy mondtam neki, mint aki egy lelkitárs. |
Egyből elképzeltem az összehajtott laptopot és már sajnáltam előre azt a szerencsétlen masinát. Sóhajtottam egyet majd ironizáltam egy kicsit:
- Minden bizonnyal frankón bele fog férni a legkisebb táskádba is... - hogyne, még lapjával se. Mindegy engem igazából annyira nem érdekel. Úgy teszi tönkre a sajátját ahogy akarja.
Ekkor derült ki a neve, így a maradék idióta humorom is eltűnt. Inkább próbáltam a cigimre koncentrálni és mélyen legbelül reméltem, hogy elhúzza a csíkot mellőlem a fenébe, de nem tette basszus, sőt még le is guggolt mellém. Ne már! Én csak egyedül akarok lenni és annyit szeretnék, hogy végre mindenki hagyjon békén a picsába. Eddig nagyon jól ment és egész jól el is vagyok ezzel. Erre jó ideje szóba áll velem egy ember és még ő is a halott lelkitársamra emlékeztet a neve alapján. Bár tény, hogy nagyon nem hasonlít rá, hiszen neki barna haja és zöld szemei voltak, de akkoris. Hiányzik még mindig az a smaragd tekintet tőle amit sosem fogok már újból élőben látni.
Valószínűleg fájdalmas tekintettel nézhettem rá, hiszen tényleg szar érzés rántott magával, ám ekkor hozzám is ért és a simogatása egyáltalán nem nyugtatott meg, ahogy a szavai sem. Összerezzentem egy kicsit majd elkaptam a karomat hirtelen és morogtam halkan:
- Nem vagyok kisgyerek... - ráadásul a fel a fejjel se fog semmit sem érni. Már nincsen senkim, se családom se társam és gyerekem se már, mind meghaltak a vadászok miatt. Inkább haltam volna velük. Mérgesen összeráncoltam a szemöldökömet a bocsánatkérésére ami igazából elég hülyén jött ki, mert arról ő nem tehet, hogy így hívják. Inkább csak szívtam tovább ezt a szart, bár ha ez így megy tovább lehet még egy szálat elszívok a picsába. Egy rohadt láncdohányos leszek cseszem. Ekkor jött az italkínálgatás mire elhúztam a számat fanyaran:
- Kösz nem kérek - nem a folyadékhiány a bajom basszus de ezt nem fogom az orrára kötni. Semmi köze hozzá, hogy mi történt velem ahogy ahhoz sem, hogy mégis mi vagyok. Nemsokára inkább próbált viccelődni amire kicsit azért elhúztam a számat fanyaran. Igen ez most olyan keserédes mosolyféle lehetett, hiszen egyáltalán nem vagyok viccess hangulatomban amiről ő tényleg nem tehet. Persze más azt mondaná, hogy idióta vagyok amiért évek óta emésztem magamat, de a többség idővel túl tud lépni, nekem ez tovább tart főleg, hogy én egy életre terveztem a társammal mindhiába. Pedig ketten vagyis hárman együtt túl tudtunk volna lépni a szarságon, de így az egész veszett fejsze nyele. |
- Laptoppal még nem próbálkoztam, de egyszer mindenképp teszek egy kísérletét, és meglátjuk mennyire igaz ez az állítás is - kuncogtam.
Amikor bólintott egyet elmosolyodtam. Gondolom ettől jobban nem kell belevernem helyes buksijába kijelentésem.
Azon viszont meglepődtem, amikor nevem hallattán... Mintha lesokkolódott volna? Nem tudom. Szinte falfehér lett egy pillanatra. Talán valami rosszat mondtam?
Beleharaptam zavaromban alsó ajkamba. Megálltam, és lábammal doboltam idegességemben. Fogalmam sem volt mi az, amiért még beléfordulóbb lett velem szemben. Válaszai még tömörebbek lettek. Hangja is még halkabban csengett. Sóhajtottam egyet, és tekintettemmel követtem őt eleinte. Néztem ahogy leül a pálya szélére. Nem hittem volna, hogy cigarettázik. Ám nem ez volt a lényeg...! Kiszúrtam, ahogy remegett a keze. Eddig nem volt ilyen problémája, ahogy észrevettem. Ez nem holmi nikotin elvonási tünet... Ez más!
Ahogy néztem őt valamilyen szinten magamra ismertem... Talán ezért is kezdett nekem ártatlannak, elveszettnek és gyámoltalannak tűnni... Aki a légynek sem ártana! Lehet mégis igazam volt, és egy traumához köthető az egész? De még mindig az érdekelne a legjobb, hogy mivel váltottam ezt ki belőle. Ennyire zavarná közvetlenségem?!
Odalépdeltem mellé. Egy darabig még mindig csak elemezgettem őt. Látva, hogy milyen ramaty hangulata lett feltört bennem az aggodalom, és egyfajta anyai ösztön.
Leguggoltam elé, és éreztem, ahogy gyomrom görcsbe rándult. Ám látva igéző tekintetét, amiben némi fájdalom volt... Inkább hittem azt, hogy egy kisfiúval állok szemben, mintsem egy érett férfival.
Nem igazán szerettem volna a múltjával kapcsolatosan tapogatózni. Nyeltem egyet, és lágyan megfogtam a karját. Azt akartam, hogy figyeljen rám.
- Fel a fejjel, Victor! - mosolyogtam rá nyugtatólag, kedvesen.
Közben megcirógattam kezemmel karját. Ezzel is csak nyugtatni akartam szegénykét. Nem szerettem, ha körülöttem az emberek ilyenek. Jelenesetben még, ha férfiról is van szó... De eddig ilyennel nem igazán volt dolgom!
- Mellesleg ne haragudj! - sejtettem, hogy miattam lett ilyen a kedve, és lehet nem vagyok tudatában miért kérek bocsánatot... De én ilyen vagyok!
Végül táskámban kezdtem el kotorászni, és előhalásztam egy ásványvizes üveget. Természetesen volt is benne innivaló még pedig málnás ízesített víz. Kibontottam a flakont, majd felétartottam.
- Nagyon elsápadtál lehet jót tenne egy kis folyadék neked! - anyáskodtam továbbra is.
Tényleg csak az vezérelt, hogy jobban legyen picikét. Amúgyis "megmentett" a dilis deszkásoktól és úgy vélem ez a legkevesebb!
- Amúgy tényleg jobb, hogy jöttél megmenteni... - tereltem el a szót, és igyekeztem hülyeséggel könnyíteni ezen a nyomott közegen. - ...nem volt nálam a csodafegyver! - utaltam az atomra. - Sajnos csak bors spray-em van, de mire azt előszedem a táskám mélyéről... - adtam elő magam színpadiasan, és legyintettem egyet a végére. |
Pislogtam egy kicsit mikor azzal viccelődött, hogy sosem lehet tudni mi van egy női táskában. Ah, igen tudom jól, hogy milyen határtalan a mélységük azoknak és mennyi minden belefér. Egyből a most már halott lelkitársam jutott eszembe, de inkább elhessegettem egyelőre a képet:
- Ah, tudom. Egy pici táskába bele lehet valamilyen úton-módon hajtogatni egy laptopot is akár... - na jó enyhe túlzás, de van benne valami. Most nem igaz?!
Sejtettem, hogy nem arra számított, hogy passzolom a viszonzását. Amire igazán tényleg szükségem lenne abban úgysem tud segíteni, ebben biztos vagyok. Azért bólintottam jelezve, hogy okés felfogtam. Bár gőzöm sincs hogyan tudnám értesíteni ha esetleg bármi eszembe is jutna, amit amúgyis erősen kétlek. Mindegy, nem akadok fenn a részleteken.
Ekkor meghallottam a nevét...és totálisan kiégtem. Egyből éreztem a kést a szívemben mintha meg is csavarták volna. Basszus, miért hívják őt is pont így?! Miért tapos meg jobban ez a nyomorék élet? Eleget szenvedtem, nem kell rá feleslegesen emlékeztetni. Én csak ki akartam kicsit ereszteni a gőzt, hogy ne kattogjon az agyam, erre csak eszembe juttatja. Tudom, nem tehet róla ez a szerencsétlen nő, hogy pont így hívják őt is, de cseszem. Legszívesebben hazamennék és addig ütném a falat amíg szilánkosra nem törik az összes kezemen lévő csont.
A puffogását is csak félfüllel hallgattam végig és valamit motyogtam rá:
- Ez igazán...sajnálatos - szinte egybefolytak a mondatai a fejemben és ott tartottam, hogy tényleg elhúzom innen a csíkot az biztos. Egyből beugrottak a régi emlékeim, szinte elárasztotta az agyamat, főleg a legutolsó emlékem róla, hogy arany golyóval a szívében végezte és minden úszik a vértől. Te jó ég, muszáj kiszakadnom! Próbáltam a hangjára figyelni, de csak a kárörvendő mondatára kerültem kicsit a felszínre és sóhajtottam egy nagyot majd mondtam halkan:
- Jah...végülis megérte... - jó ezt nem csinálhatom tovább. Szerencsétlent nem okolhatom azért mert úgy hívják mint a halott társamat. Bár nem is érdekel, hogy ezután mit gondol rólam, biztos ketyósnak néz. Inkább kihalásztam remegő kézzel a cigimet és leülve az egyik pálya szélére rágyújtottam. Igen, mióta ez történt rászoktam erre a szarra, hiszen ez legalább megnyugtat. Persze piához, drogokhoz meg fűhöz és hasonszőrű társaihoz nem nyúltam, de ehhez muszáj volt. Remélem nem fog kérdezősködni, de ha mégis akkor sem fogom neki elmondani az biztos. Na persze még mit nem. Lassan fújtam lefele a füstöt, hogy helyrerázódjak...idővel majd sikerülni fog. |
Nem mondom, de meglepődtem, amikor halál komolyan vette a beszólásomat. Ejej, pedig csak poénkodni próbáltam. Mindenesetre nem voltam rest, és fokoztam kicsit a dolgokat.
- Ki tudja, hogy mi van a táskámban! - paskoltam meg oldalamon pihenő tatyómat. - Egy női táskába sok minden elfér! - csóváltam meg fejem szórakozottan.
Nos, bors spray van még benne, amit lehet használni önvédelemre, de nem igazán szeretem. Mire előveszem azt a vackot addig halálra verhetnek és a többi. Inkább maradok a ciculis verziónál. Jöhet a kérdés, hogy miért nem végeztem el önvédelmi tanfolyamot. Én igazán próbáltam, de kiakadtam, amikor állandóan fogdosott az edző. Igaz, segíteni akart, de nah... Nekem zavaró volt, és akkoriban még nem nagyon küzdtem le félelmeim. Mostanra lehet nagyobb esély lenne arra, hogy elvégezzem... Viszont jelenleg meg időm nincs erre! Zsákutca az egész!
Nem gondoltam, hogy könnyedén letudja a hálálkodásomat egy semmiséggel. Sóhajtottam egyet zavartan, és vörös tincseimet kezdtem birizgálni ujjaimmal.
- Azért ha segítségre van szükséged, akkor szólj! Ha tudom tényleg viszonoznám - motyogtam én is csendesebben.
Más férfi biztos, hogy valami perverzet nyögött volna be. Még egy pozitívum. Mindenesetre nagyon fura figura. Magábaforduló. Én is ilyen voltam jó ideig... Aztán jött a feminista énem, aki teljes egészében megvettette a férfiakat, és ekkor próbáltam a homoszexualitás felé nyitni. A pszichológusom emlékszem totálisan kiakadt a naplómon, és abban lévő verseimen, dalszövegeimen. Igen, szoktam énekelni és költőt játszani. Sőt! Szeretek gitározni is, és ezeket be is szoktam vetni pedagógiai szempontból. Nem száraz anyagot adok a gyerekeknek!
Visszatérve társaságomra egyből arra tudtam következtetni, hogy lehet van némi oka, amiért ennyire hallgatag. Az sincs kizárva, hogy egyszerűen hülyének néz, amiért jövök utána. Hm, lehet nem kéne pszichocicát játszanom! Meghagyom az ebben jártasoknak a fejtegetést!
Ahogy nevére kérdeztem rá látszódott lepettség rajta. Na jó, most már biztos, hogy nagyon visszahúzódó! Elmosolyodtam halványan, és annak ellenére, hogy nem kérdezte nevem én is bemutatkoztam.
- Anastasia Higgins. Örülök a találkozásnak! - mondtam mindvégig barátságosan, kedvesen.
Végül továbbra is érdeklődtem. Még mindig érződött, hogy nem igazán az a társasági lény, de engem nem zavart. Talán még tetszett is, hogy én beszéltetem. Szórakoztató volt... Ez picit vicces a részemről, mert most én szórakozok egy pasin. Természetesen nem rossz értelemben!
- Nekem nem ajánlatos - puffogtam. - Elmélyülök és elcsapnak a zebrán - kuncogtam. - Sajnos nekem ajánlatosabb hallgatnom a sok nagytudásút, hogy észnél maradjak - itt gondoltam a gyökér pasikra, vagy szimplán gyökér emberekre. Van egy pár!
Nincs jogsim, ezt tudniillik! Sosem vonzott a vezetés. Sokkalta jobban szeretek biciklizni. Ezzel is levezetem a feszkót, és ha nagyon fáradt vagyok, netán sietek valahova, akkor van tömegközlekedés és taxi. Általában ezeket szoktam még igénybe venni.
Úgy néz ki, hogy kezd megeredni a neve! Mosolyogva hallgattam Victort, ahogy ecsetelte a deszkás őrülteket. Némelyik amilyen mutatványt csinál menten hajam égnek áll olyan veszélyes.
- Észrevettem - bólogottam, amikor a korosztályra kitért. - Nekem a keresztfiam nagy deszkás. Többször jár kórházba, mint iskolába. Emellett parkour is tetszik neki - ingattam fejem. - Miatta keveredtem ide, mert itthagyta a cuccait - mutattam fel a felsőt és a kulacsot.
A bandázós taglalására pislogtam párat. Végül óvatosan, körülményesen megválogatva szavaim megszólaltam ezzel kapcsolatosan.
- Hát, te nem igazán tartozol bele ebbe a kategóriába. Mondjuk érthető is valamilyen szinten, hisz itt sok a csitri - dünnyögtem orrom alatt, és utaltam arra, hogy idősebb és a felfogása érettebb. - Jobb lehet a fülhallgató, mint a deszkások menőzését hallgatni - forgattam meg szemeim. - Viszont pasi beégetése megért egy misét! Azért elismerésem! - kárörvendő voltam eléggé, amikor láttam, hogy társai kiröhögték. Meg is érdemelte, fene a pofáját! |
Bár úgy gondolom a beintés nem kellett volna, de igazából tényleg jogos. Ha már ekkora gyökér valaki akkor igazán megérdemli. A harmadik világháborús kijelentésre csak ingattam a fejemet és halkan rekedtesen csak válaszoltam:
- Tudtommal azt atommal fogják vinni, szóval erősen kétlem... - de valóban valami hasonló lett volna. Ha a tökön rúgás után nem állt le a tag, akkor durvább módszer kell, hogy leállítsa. Ismerős energiát éreztem, de egyelőre nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Inkább lelépek a fenébe. Pár kört gurulok aztán kidőlök az ágyamba, még ha tudom jól, hogy nem fogok békésen aludni. Fel is léptem a deszkára és gurultam előre miután kiderült, hogy minden rendben. Viszont nemsokára megint meghallottam a hangját mikor jött a hálálkodással. Lassítottam egy kicsit, hogy ne kelljen utánam loholnia és mondtam:
- Nem kell meghálálnod, hiszen semmiség - közben a fülesemből szóló zenére csináltam pár kis kanyart meg röptében megfordítottam a deszkát a lábammal. Csak a szokásos. A nevem felől érdeklődött amit nagyon furcsálltam, hiszen eleve nem szoktak ismerkedni velem az emberek, bár tény, hogy jó magam se keresem a társaságukat pár éve.
- Victor Blaze... - válaszoltam halkan. Nos nem kérdeztem vissza, hiszen annyira meglepődtem, hogy mondhatni lefagyott az agyam. Nem álltam szóba emberekkel, így ez nem csoda, ahogy az sem, hogy rekedtes a hangom. Ha nem használja az ember a hangszálait akkor bizony furcsa a beszéd. Már pedig ő nagyon szeret csacsogni, én pedig általában nem szoktam. Ha ez így megy tovább visszaépülök agyilag mert kiégek hirtelen a sok dumától. Mégis, hogy bírom a kreténeket? Könnyen basszus, hiszen elvagyok a világomban:
- Nem zavarnak túl sok vizet nálam, hiszen a fejhallgató megkímél a sok hülyeségtől - kocogtattam meg a fülrészét a fejhallgatómnak. Persze az is előny, hogy nem állok szóba velük és egyedül gurulok inkább. Úgy vélem látják, hogy én ilyen magányos farkas típus vagyok és inkább békén hagynak amit igazán értékelek. Bár nem vagyok farkas, de ezt jobb, hogy nem is tudják. Felvontam a szemöldökömet mikor kijelentette, hogy én értelmesebbnek nézek ki a többinél. Jesszusom, tényleg le fog rohadni az agyam. Végül csak kommentáltam ezt is:
- Vannak normálisak köztük is, nem hiszem, hogy annyira kivételes lennék. Bár ők még csak húsz év körüliek lehetnek, szóval túl sok értelmet ne várj... - vontam vállat lazán - ...illetve a deszkások általában ilyen bandázósak. Mindig megy a menőzés ki a jobb meg a többi - húztam el a számat. Nekem nem kenyerem az ilyesmi és ezért is jobb számomra a snowboardozás, főleg a freeride. Teljesen egyedül vagyok és úgy sodrom magamat életveszélybe ahogy az nem illik. |
Lefagytam, amikor hirtelen egy ismeretlen férfi gurult hozzám. Ó, váó, hős megmentő? Pillogtam, ahogy elintézte az idióta pasast. Egyből elégedetten elvigyorodtam, és beintettem neki. Haha, benézte! Amúgy, ha nem csatlakozik a férfi köreinkbe maximum durvább lettem volna... Rosszabb esetben karmok ki, és esküszöm megcirógattam volna arcát vele. Fhuu, nagyon agresszív tudok lenni, ha férfiakról van szó! Engem senki ne nézzen pusztán egy két lábon járó pinának, akit ki kell használni... Akit csak mocskos, szexuális vágyak kielégítésére kényszerítenek!
- Köszönöm - mosolyodtam el halványan. - Ha nem jössz valószínűleg kirobbant volna a harmadik világháború - sepertem hátra arcomból pár vörös tincset.
Közben fura érzésem támadt. Az előző férfi, aki nem állt csipogni, hogy csókoljam meg áltagos, hülye kretén volt... Ez a férfi meg... Nem feltétlen arról lenne szó, hogy olvadozok tőle... Inkább arra, hogy nem emberi. Talán...? Lehet butus ösztön, ami feltört bennem... Lehet semmi értelme a kérdésemnek, amit magamnak tettem fel.
- Persze, minden rendben - bólintottam egyet kérdésére, hogy nyomatékosítsam válaszom.
Ám még mielőtt eltűnt volna az éterben valamennyire szemügyre vettem a megmentőm. Nos, barátnőm annak ellenére, hogy vőlegénye van szinte biztos, hogy fangörcsöt kapott volna. Igazából én sem tagadom, hogy kifejezetten jóképű férfi. Haha, az exemnél is így kezdődött... Jó pasi így meg úgy... Normálisnak néz ki... Aha, persze. Tényleg! Brr...
- Valamivel megtudom hálálni, hogy segítettél lerázni ezt az idiótát? - szinte gondolkodás nélkül nyögtem ki.
Ha netán gurult tovább, akkor felvettem a tempóját, és mellette haladtam. Eleve feszélyezve éreztem magam a parktól pont a vadbarmok miatt. Így legalább nem fognak beszólogatni nekem. Nincs kedvem még több konfliktusba keveredni!
- Szabad tudnom megmentőm nevét? - tettem fel kíváncsian kérdésem.
Hátnah, normális egyedekkel szeretek ismerkedni... Igaz, nem szerelemre megyek meg kapcsolatra. Korántsem akarok elhamarkodott lenni... Nem vagyok az a típus! A vele járó dolgokat meg végképp hagyjuk! Gondolok a testiségre és a többi.
Mindenesetre felkeltette az érdeklődésem. Ez a lényeg, de nem kell rosszra gondolni! Egyszerűen örülök, mint cica a farkának, hogy találkoztam egy látszólag normális pasival. Ha meg kiderül, hogy egy perverzállat, és rám vetődik, akkor az ő arcát paskolom meg a karmaimmal!
- Amúgy, hogy bírod ezeket a kreténeket magad körül? - biccentettem fejemmel a deszkások felé, és utaltam az előző gyökérre. - Te értelmesebbnek nézel ki - hümmögtem, és csacsogtam kicsit. |
Totál elmerültem a zenébe és a deszkázásba, viszont kellett egy kis pihenőt tartanom, így fel is csusszantam lazán a pálya szélére leülve amit szépen le is foglaltam magamnak. Közben másik zenére váltott a lejátszóm a szokásos dübörgő rock helyett, így nem teljesen zárhattam ki a külvilág különös módon zavaró zajait. A nénike megszólalásra egyből felkaptam a fejemet szemöldökráncolva. Nénike?! Egy idős nőnek szólt be ez a kretén? Futólag végignéztem a csajon, de határozottan nem volt öregasszony, így el is könyveltem azzal a jelleggel egy vérbeli idiótának aki még vak is. Hiába, a deszkások egy része nincsen aggyal megáldva.
Úgy tűnik valami nagyon kellett az új jövevénynek amit meg is kaparintott a nyomulós idióta. Te jó ég milyen melodrámának vagyok szemtanúja basszus. Ráadásul még direkt lóbálja is úgy, hogy még nem is magas a nő. A cuppanós megszólalásra viszont már felvontam a szemöldökömet. Hű, elég furcsa csajozási módszer az biztos, nem mintha én jártas lennék ebben manapság de cseszem...ekkor tökön is lett rúgva a tag. Hű, merész a vörös az biztos, de ezt nem biztos, hogy kellett volna. Bár biztosan valamelyik hím a segítségére siet ha baj van nem? Sajnos nem fogták vissza az idiótát, pedig a ketrec igazán járna egy ilyen vadbaromnak. Lazán felkeltem a pálya mellől és odagurultam unott fejjel hozzájuk, persze csak úgy mintha a terep másik felébe tartanék, de neeem.
A csávóhoz érve kirúgtam a lábaim aló a deszkát ami szépen a sípcsontjába is ütközött nem éppen gyengéden, mire felkiáltott és simán nekem jött volna, de ez a hülye elvesztette az egyensúlyát így frankón a pálya alján kötött ki, így unottan megszólaltam kissé reszelős hangon:
- Bocs...annyira véletlen volt - aha, hát hogyne. A haverjai meg jól kiröhögték, így még mélyebben süllyedhetett a kis mocsarában. Bár valójában meglepően furcsa volt hallanom a hangomat, elvégre nem sokat szoktam beszélni, de mindegy is, ez van. Ránéztem a csajra és udvariasságból azért csak megkérdeztem:
- Minden oké? - közben azért már újból a lábaim alatt volt a deszka és simán gurultam is volna tovább, csak gondoltam előbb megvárom a választ. Elég hülyén venné ki magát a szituáció, hogy megkérdezem, hogy van aztán lelépek mielőtt válaszolna rá. |
Nos, az egész életem be van táblázva. Hétköznap az iskoláé. Most is annyi dolgozatot halmoztam fel, hogy talán sosem javítom ki. Néha jókat tudok nevetni a tudatlanságukon. Például nem tudnak helyesen írni, de amikor a sokadik dogában látsz retinaégető hibát, akkor valahogy kezd elfogyni a türelmem. Emellett barátnőmnek kell segíteni az esküvőszervezésében, mert volt olyan aranyos, hogy engem választott tanúnak és a koszorús lányokhoz is bevágott. Nővéremnél áll a bál körülbelül. Az ikrek kamaszodnak, és nehéz őket kezelni. A lányka körülbelül mindennap más fiúba szerelmes. A fiú meg testét fedezi fel. Egyszer kiakadva hívott fel, hogy pornót nézett a fia. Remek volt! De ez még nem elég... Van még egy hat éves töpörtyű is neki. Az meg őrültségeket csinál. Előszeretettel szeret levetődni az emeletes ágyról. Azt hinné az ember, hogy betöri a fejét, de erre nevet, amikor leesik, és újra felmászik. Még szerencse, hogy a többi testvérem nincs a nyakamon csak ünnepekkor. Eszméletlen, hogy milyen pokol van!
Mai hétvégemet nővéremnél töltöttem a gyerekekkel, mert mindenképp lakótársam a pasijával akart huncutkodni. Kihagytam a remek lehetőséget, hogy nyögéseiket hallgassam. Ígyis van, amikor kénytelen vagyok hallgatni. Barátnőm a perverz nők csoportját gyarapítja! Maszturbálása se jobb. Ráadásul macska is vagyok... A fülemnek meg annyi! Meg maradjunk annyiban, hogy egyszerűen zavar és kész!!! Kellemetlen nekem! Mint amikor megtaláltam a játékszerét... Jajnekem... Az volt egy gyönyörű pillanat. Ez még az elején volt, amikor összeköltöztünk, de azt hittem menten lefejelem a falat. Nem tehetek róla! Nem, nem érdekel... Írtózom tőle! Nos, dilidoki ide vagy oda, de egyelőre nem sikerült túllépnem a traumámon teljesen. Legalább már belementem abba, hogy randizzak hím egyedekkel. Igaz, a felét felpofozom, mert egyből a bugyimba túrkálna! MÉG MIT NEM!
Épp hazafelé tartottam. Kényelmesen üldögéltem a taxiba, és facebookoztam. Barátnőm egyből mondta szexuális élményeit meg elárasztott szívecskékkel. Szemeimet forgattam unottan, miközben olvastam pár sort ömlengléséből. Igazából irigy is voltam rá, hogy neki összejött az élet. Van egy szexisten pasija, aki figyelmes és normális... Én meg meg fogok halni tizenkét macskával. Hm, jobb mintha megerőszakolnának... Szó szerint seggbe és szájba és.. Jajne! Egyből kirázott a hideg, és pár kép beugrott.
Ekkor testvérem hívott fel. Mi a fene?! Szerencsére ez kirántott az emlékeim közül. Felvettem a telefont értelemszerűen és erre elkezdett csipogni, hogy a fia valamit elhagyott a deszkásparkba. Komolyan?! Este van már basszus! Erre mondta, hogy nincs olyan messze a lakásomtól, és hogy fontos lenne a keresztfiamnak. Végül kiszálltam a parknál.
Összehúztam jobban magamon a kardigánt, és nézelődni kezdtem. Mit is mondott? Kulacsát és felsőjét hagyta itt. Remek! Kellett nekünk délután idejönni!
Sötétben botorkáltam keresve a holmikat. Meglepődtem, amikor volt még némi élet a pályán. Igaz, már idősebbek voltak. Kissé tartottam ettől a kommandótól bevallom. Frusztráló volt... Mintha oroszlánok közé mennék... Vagyis... Pasik közé! A fele ráadásul fenegyerek, akik kevés ésszel vannak megáldva. Nem jó arány ez rám nézve!
- Mi van nénike?! - szólt oda az egyik idióta, amire morgolódva feléjük fordultam.
Egyből elkussolt, mert látta rajtam, hogy fiatal felnőtt vagyok. Igen, szokásom, hogy túlságosan szolidan öltözök. Olykor hanyagolom a túlságosan nőies öltözködést. Ahogy barátnőm mondanám: antifaszállító. Legjobb védekezés férfiak ellen.
Végül tettem rájuk magasról. Nem érdekelt. Pont megkérdeztem egy normálisabb csapatot, amikor ugyanaz a huszas éveiben járó pasika lóbálni kezdte a felsőt orrom előtt. Tudni kell rólam, hogy korántsem vagyok magas! Próbáltam elcsórni tőle a darabot, és a kullacsot is, amit feltartott a picsába.
- Megkapod, ha adsz egy cuppanóst! - vigyorgott.
Felhúzott rendesen, és tökön rúgtam. Szórakozik velem! Elvettem tőle a cuccokat, és kiöltöttem a nyelvemet a tag felé. Problem Solved! Ám ez nem nagyon tetszett neki! Pont a pálya mellett haladtam el, hogy rövidítsem utam, amikor elkapta a karomat ugyanaz a nyomorult.
- Tovább zaklatsz kapsz még egyet! - fújtattam.
Bennem volt a röpke félelem, hogy mi van a felülkerekedik rajtam, és leteper... És... Én... Nem, azt nem hagyom! Inkább öljön meg! |
Alig várom, hogy végre elinduljon a téli szezon. Még legalább egy hónap kell, hogy leessen a hó, de olyan lassan haladnak a napok és egyre nehezebb levezetnem az energiáimat. Szinte adrenalinhiányban szenvedek, hiszen hódeszkázni nem tudok, mert ilyenkor még kopárak a hegyek tetejei is. Persze van ahol nem, csak nem mindennap tudok olyan helyekre utazni. Bár tény, hogy múlt hónapban edzőm megkönyörült rajtam és beszervezett egy Himalájás útra, fel a magasba. Na az kellett nekem...de mintha ezer éve lett volna basszus. Természetesen értékeltem a fáradozását, de tudhatja jól, hogy ez bizony nem elég hosszú távon.
Ma is szétuntam az agyam, de az emberekkel nem akarok közösséget vállalni még mindig. Sok volt nekem ez a pár év. Mondhat bárki bármit, hogy rég volt igazán túlléphetek rajta...talán sosem fog ez megtörténni. Ha mégis az kész csoda lesz.
Viszont nem akartam, hogy kattogjon az agyam, mert abból sok jó úgyse sül ki. Egyszerűen elemészt a letargia és nehezen mászok ki belőle. Ezért jó számomra ha ki tudom kapcsolni az agyamat a snowboarddal. De most ez sem adatik meg, így a sima deszkámhoz nyúltam. Igen, tudok gördeszkázni, hiszen hasonló a két műfaj azért. Elég hamar bele is jöttem, bár mindig furcsa az, hogy nem ropog ilyenkor a hó a lábam alatt. Hamar kimozdultam az éjszakába szokás szerint felkapva a fejhallgatómat, hogy kizárjam zenével a külvilágot. Hála égnek nem voltak most sokan a parkban. Holnap iskola és a többi. Jobb is. Nincsen kedvem senkivel sem jópofizni, vagy kivárni míg egy kis bökkenő szabad lesz.
Kicsit pörgetve letettem a deszkát és már gurultam is lefele a speckó pályán. Néha kis mutatvány simán belefért, de csak azért csináltam mert túl unalmas és egyhangú lenne számomra csak úgy menni. Tény, hogy jobb dolgokat tudnék csinálni snowboardban és ez veszettül hiányzik. Legszívesebben a földhöz vágtam volna mérgembe az egészet, de végül meggondoltam magamat. Inkább a zenére koncentráltam és szokás szerint befele fordultam teljesen kizárva a külvilágot. Az sem érdekelt, hogy kissé hűvös van már pólóhoz. Igazából nem fáztam. Nem véletlen, hiszen mégis szereti a fajtám a hideget. Nehezen viselem a nyarakat ez való igaz. Más megy a tengerpartra ilyenkor, de én meg inkább a hegyekbe menekülök és ha van lehetőségem akkor bizony olyan helyre ahol van hó is. |
,Hogy a fenébe jött rá ez a köcsög....Alaptomos kis dög...A fenébe is.Elúszott a kajám.Sebaj.Szerzek másikat.vonok vállat és elindulok haza.Bár meg kell hagyni elég finomnak tűnt...De hagyjuk...Ami volt,elmult.Ennyi az egész. |
Tettette itt az értetlent, de ostoba nem vagyok, csak vadász. Nem mondtam semmit, csak hallgattam. Randi? Egy vámpírral? Biztos, hogy nem! A legrosszabb rémálmomban sem.
- Menj csak, ha ilyen kevés időd van, szaladj, nehogy éhen maradj vérszívókám. - morogtam a végét, majd felálltam és elmentem haza.
/Dave off/ |
Hihetetlen ez a pasi.Egy rohadt szemétláda.Legalább már tudom ,hogy kivel van dolgom.Nevetek fel.
-,Hogy nézek? fintorgok de hamar abba hagyom mert tudom ,hogy ezzel elrondítom az arcomat.
-Valamit jól bebeszélhettél magadnak öcsém.Azt akarod ,hogy úgy bámuljak rád?Akkor randízz velem. vigyorgok rámenősen.Hisz nem is néz ki annyira rosszul.
-Abban az esetben ha nemet mondasz én mennék is.Nem fecsérlem itt az időt.Elfoglalt ember vagyok. szívok bele a cigimbe és felállok.Remélem megállít.Ha nem akkor nem.Ez van... |
- Örülök, hogy megismerhettelek Luanna. - próbáltam az erőltetett mosolyból egy normálisat varázsolni. De nem ment, hiszen ez egy vámpír! Modell? Ja tényleg, lehet úgy láttam már, de mindegy, nem érdekes.
- Igazad lehet. Nem a legjobb az arcmemóriám. - vontam vállat. Levettem róla a tekintetemet és tovább füstöltem. Inkább elkezdtem nézni a fák koronáján átszűrődő fényt.
- Amúgy megkérdezhetem, hogy miért bámulsz úgy, mintha én lenék a legfinomabb falat a világon? - tettem fel csak úgy félválról a kérdést, viszont akármit válaszol lelepleződik. Ha meg támadni akar, elintézem, ennyi. |
Legalább arra méltatott ,hogy megköszönje.Ez már valami.Már ezzel is felül múlta a többi pasit akikkel eddigi életemben találkoztam.
-Luanna Perezvette a kedvét ,hogy ismerkedjen velem.láttam rajta ,hogy valami nagyon is elvette a kedvét ,hogy ismerkedjen velem.De egy erőltetett mosolyt legalkább kaptam.Inkább hagytad volna afrancba ha csak így tudsz megköszönni valamit.A picsába is.Még véletlenül sem nézett a szemembe.Ez a pasi egyre furcsább.Modell vagyok bazdmeg!Az lenne a furcsa ha nem láttál volna még egy ház oldalán,hatalmas plakátokon,újságban és még sorolhatnám.Legszívesebben ezt mondtam volna neki de a többi vámpírral ellentétben bennem még van egy kis jóindulat.
-Modell vagyok.Valószínűleg azért. szívok bele a ciigimbe.Még mindig kerüli a tekintetemet.Tud valalmit az öcskös.Ebben biztos vagyok.És egy kicsit zavaró ,hogy az arcomat bámulja.De mit tehetnék.Előbb-utóbb úgy is abba hagyja majd. |
- Kösz. - elvettem a cigarettát és beleszívtam. De olyan furcsán méregetett, mintha én lennék a kedvenc csemegéje. De nem gáz, ha vámpír, akkor csak egy kis benzin vagy olaj és egy szál gyufa, oszt el van intézve. Még mindig gyűlölöm a vérszívó dögöket, így ha ez a csaj is az, akkor egyel kevesebb lesz a világon.
- David Richardson vagyok, téged hogy hívnak? - nyújtotam kezet az arcomra erőltetve valami kedvesség félét. Nem álltam a tekintetét, hiszen, ha vámpír akkor képes hipnotizálni én meg nem leszek a vacsorája. Ma biztos, hogy nem.
- Mintha már láttalak volna valahol, de nem ugrik be, hogy hol vagy mikor. - mondtam az arcát fürkészve, de a szemét még mindig kerültem tekintetemmel. Közben persze lazán pöfékeltem tovább. |
Luanna Perez
Meglepődve néztem a pasit ahogy felém tartott és leült mellém.Nem is nézett ki olyan rosszul.És valahogy megcsapta az orromat az illata.Valami különleges vércsoportja lehet.Még azt is kinézném belőle ,hogy az összes környékbeli vámpírt ide csalogatja.De akkor miért nincs itt egy se?Az ilyen szagú emberek nem élnek sokáig ebben a városban.Kicsit furcsállom de tökmindegy végülis.Elvettem tőle a flaskáját és bele szagoltam.Rum.Nem igazán kedvelem de illemből már csak bele kortyoltam,közben a kezébe ,,nyomom" a meggyújtott cigarettát.Egy kicsit furcsa volt.Mintha láttam volna már valahol.
-Kösz. Adom vissza neki a flaskáját ami az előbb adott.
-Mi a neved? kérdezem a szemébe nézve..
Általában ezzel az összes pasit elvarázsolom.De az illatja miatt szinte már most letámadnám.Uralkodj magadon!Nem lehetsz ekkora féreg!..Vagy mégis?szinte magamban kuncogok.De úgy tűnik nem is ismer.Pedig az ország legjobb modelljei közé tartozok.Ez furcsa..Talán csak tetteti?
|
[37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
