|
Témaindító hozzászólás
|
2016.04.20. 17:26 - |
 |
[50-31] [30-11] [10-1]
Rohadtul fel lett cseszve az agyam, amikor mondta Dylan, hogy ezüsttel kibasztak vele. Remek! Nem tudom még mi a fene hiányzik az életemből! Próbálom menteni a bőrét erre lehet én is megszívom, mert képtelenség lesz a magánakciómat kivitelezni. Habár erre számíthattam volna, hogy nem ilyen hülye emberekkel dolgoznak együtt.
Ekkor mondta, hogy hagyjam itt. Hitetlenkedve, és egyben morcosan prüszköltem egyet ezen kijelentésén. Ilyenkor idióta vagy idióta? Miatta jövök ide erre játssza a kurva mátírt!
- Aha, jó vicc! Szerinted mi a faszomért vagyok itt? - húztam fel szemöldökömet, és vetettem be szúrós tekintetem ellene.
Nem is kellett több, hogy a tagok, akik végezni akartam a vöröskével már az ajtón dörömböljenek. Morgolódva néztem a hangirányába, és meglepődtem, amikor nehezen lábra állt a kutyuli. Azért odaléptem hozzá, és oldalán átkaroltam, hogy tudjam támogatni. Nem hiányzik nekem, hogy lazán összeessen és még valami szart is lefejeljen!
- Benne van a keze... Igen - válaszoltam szájhúzogatva megállapítására.
Végül megindultam vele az ablak felé. Egy pillanat erejéig elengedtem őt, és kinyitottam az ablakot, hogy kitudjunk rajta mászni. Ezután nem maradt más hátra, minthogy nyakamba kapjam őt, és igyekeztem segíteni neki, hogy kijusson innét.
Az idő viszont egyre jobban sürgetett minket, és ha sokáig kínlódott, akkor kénytelen voltam a fenekénél meglökni, hogy adjak neki lendületet. Basszus... Nincs időm szarozásra! Még én is szeretnék élni, és úgy vélem, ha most elkapnak minden lesz csak az nem, hogy megúszom ép bőrrel!
Ahogy Dylan kijutott az ablakon keresztül következhettem én. Sietősen felmásztam a szekrény segítségével, és pont ekkor törték be az ajtót is. Szerencse, hogy sikeresen - még ha estem is jókorát -, de megmenekültem.
- Tipli van! - kaptam megint ölembe a lányt, és ha durván hangzik, ha nem... De lazán becsesztem a kocsiba, és már indítottam is a motort.
Másodpercek törtrésze alatt már el is húztuk a csíkot, majd Dylan házához vettem az irányt. Valamennyire megjegyeztem az odavezető utat, de remélhetőleg a vöröske is besegített olykor kisebb-nagyobb koordinálással.
[DYLAN & JOSH A LÁNYNÁL] |
A fájdalom úrrá lett az egész testemen és egyből tudtam, hogy ezüstöt kaptam. Ha nem vigyázok magamra, akkor komolyan el fogok patkolni hamarosan. Egyszer már majdnem megtörtént, így most nem szeretnék még egyszer át menni ezen az egészen.
Csak pár percem volt hátra, míg nem ide fognak érni valakik és el nem visznek. Viszont mikor léptek zaját hallottam, akkor nem egy idegen jött be, hanem Josh. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, de mérhetetlen fájdalom hasított az oldalamba, így megmerevedve vártam, hogy ide érjen. Láttam az aggodalmat az arcán, amit meg is értettem.
- Ne kérdezz hülyeséget… - kapkodtam levegő után, mikor ölbe kapott. – Ezüst… - mondtam el neki, hogy mivel gyengítettek meg ennyire. Nem tudom, hogy mikor jönnek, de jönni fognak és az hamarosan itt lesz. Fél szemmel azt néztem, ahogy elbarikádozta az ajtót, mire lehunytam pilláimat, mert túl fáradt voltam.
- Hagyj itt… - rántottam meg a vállamat, majd ebben a pillanatban meghallottam több léptet is. Megrezzentem, mikor az ajtón kezdtek dörömbölni.
- Add ki a korcsot és szabadon elmehetsz, vámpír! – hallottam meg egy mély férfihangot. Egyértelmű, hogy értem jöttek. Folyamatosan dörömböltek és megpróbáltak bejönni, de a pad meggátolta őket ebben szerencsére. Megpróbáltam felállni, ami félig sikerült is. Megkapaszkodtam a szekrény ajtajában, majd Joshra néztem.
- Összeszedtem magam. Ennyi a maximum… - remegett az egész testem, a testem égett, főleg ahol az ezüst volt. Szinte éreztem, ahogy harcol a szervezetem az ezüst ellen. Nem tudom, hogy mennyit kaptam, de nem halálos. Remélem!
- Josh… Érzem, hogy ebben apád keze van… Nagyon el akar tenni láb alól. Legalábbis meg akar félemlíteni, hogy többet ne foglakozzak veled… - ziháltam. Karmaimat a szekrénybe vájtam, azzal tartottam magamat, míg remélhetőleg Josh oda lépett hozzám.
- Tűnjünk már el innét, mert az az ajtó nem sokáig húzza majd… - reccsent meg az ajtó, majd még egyszer és lehetett látni, ahogy behorpadt. Ezek pillanatokon belül bejutnak ide, ha nem lépünk le, akkor még az én drága életemnek is annyi. |
Apám ismételten lesorvasztotta a maradék agyamat a picsába. Egész héten én ugráltam neki egyes ügyekben, amivel ki volt a faszom. Néha már azt éreztem, hogy elküldöm a picsába... Holott nem lenne jó döntés... Főleg a múltkori után. Tudtam, hogy nem igazán rajtam verné le a mérgét, hanem Dylanen. Ígyis valszeg kiszúrhatta, hogy valamennyire fontos a számomra. Nos, az elmúlt napokban sikerült ezt valamelyest bevallani magamnak. Végülis ez is valami!
Ám észrevettem, hogy kifejezetten furcsa a fater. Mintha valamiben sántikálna. Ezen a ponton kezdtem el rosszfiút játszani... Legalábbis az ő szemében rosszat.
Ránéztem valamilyen szinten a körmére, és hopp.. Hát nem benne van kajakra abban a hülyeségben. Gondolok itt Dy zsarolóira. Fasza... Egyből azon kattogott az agyam, hogy mi a picsát csináljak. Egyszerűen egy gyökér az ősöm. Csak azért is beszállt ebbe a buliba, hogy engem hecceljen, és fegyítsen!
Mai napfolyamán követtem egy tagot, aki az egyik emberük volt. Nemsokára az edzőteremnél kötöttem ki. Unottan bagóztam a kocsimba. Egyelőre nem tettem semmit. Vártam türelmesen. Ekkor kijött ugyanaz az ipse, és már ment várakozni kezdett.
Nyomban kiszálltam a kocsiból, és beléptem a terepre. Valószínűleg itt lehet... Dylan...? Nos, valóban. Egyből odaszaladtam hozzá, és felsegítettem.
- Jól vagy? - néztem rá aggódóan. - Most el kell húznunk innét! - sóhajtottam, és karjaim közé kaptam.
Egyelőre nem tudtam volna lazán kisétálni vele, mert ott az a fasz. Még szerencse, hogy nem ismert fel! Nyomorult...
Szóval Dylannel a karjaimba az öltöző felé vettem az irányt. Basszuskulcs!!! Az ajtó elé toltam egy padot. Természetesen úgy, hogy kihasználtam a kevéske helyet azon a részen. Direkt keresztbe fektettem, hogy kitámassza a szekrényt, és az ajtó nyitása ne jöjjön össze.
Ezután a padon ülő kutyihoz mentem, és megint jártak a fogaskerekek a fejemben. Hogy oldjam meg?! Hogy jussunk ki?!
- Össze tudod magad kapni? - pillantottam rá az ablakra. |
Már egy hét telt el az óta, hogy volt szerencsém megismerkedni Josh apjával… Nem szeretem bevallani magamnak, hogy azért egy pillanatra megrémültem, mikor azonnal elájultam a vérveszteségtől. Ha erősebb lennék… Ha csak egy kicsit is erősebb, akkor talán képes lennék kicsinálni a papát. Egy kurva vámpír nem foghat ki rajtam! Soha! Josh az egyetlen, akinek engedem, hogy kifogjon rajtam, de másnak nem!
Megpróbáltam kiheverni ezt az egészet és hagyni, hogy leülepedjen. Nem kerestem, nem írtam, nem hívtam őt, pedig szerettem volna. Senki se álljon már az utamba, hogy ha én valamit akarok… Hülye vérszopó fasz!
Azon viszont már nem csodálkoztam, hogy konkrétan 3 napba tellett, míg rendbe jöttem. A csuklómról ne beszéljünk… Úgy megharapott az a szerencsétlen, hogy ott a harapásának a hege. Nem két pont… nem ám! Egy szép kis íves, hosszabb heg. A kurva életbe!
A meló se ment úgy, mint szerettem volna, hiszen elpuhultam, így nem fogok előrébb tartani. Tegnap megkerestek ugyan azok, akik a múltkor, hogy igyekezzek azokkal a megbízásokkal, különben rossz kezekbe kerülhet a videó… Hát basszák meg!
Arra jutottam, hogy egy kicsit elmegyek az edzőterembe, hogy levezessem a feszültséget, mert már rám fért. Amint beléptem az öltözőbe, hajamat két copfba kötöttem, majd felvettem egy sportszettet és már be is indítottam a futógépet. Először csak bemelegítve sétáltam egy pár percet, majd a legvégére már kifulladásig futottam rajta. Mikor ezzel végezte ittam egy kis vizet, de éreztem, hogy elpuhultam. Kifáradtam ennyitől is bassza meg!
Nekitámaszkodtam a gépnek, majd lehajtottam a fejemet és levegő után kapkodtam. Szerencsére amilyen tömeg volt érkezésemkor, úgy fogytak el az emberek. Néhányan maradtak már, ami kedvemre való volt. Összeroppantottam az üveget, majd kihajítottam a kukába. Azonban arra nem számítottam, hogy hamarosan egy férfi fog belépni az edzőterembe. Hozzám indult és megállt előttem. Mosolygott, mire felhúztam a szemöldökömet.
- Szia, láttam, hogy új vagy még ebben az edzőteremben, legalábbis én még nem láttalak. Itt dolgozom és ha szeretnéd, akkor szívesen segítek bármiben… - nézett rám, mire még jobban felszaladt a szemöldököm. Akkor meg főleg, hogy az eddig a gépen pihentetett kézfejemre tette a kezét. Minek néz ez engem?
- Már meg ne haragudj, de mit akarsz tőlem? – pillogtam rá, de kezemet nem hoztam el. Ekkor a csávó, mint ha semmit se kérdeztem volna, közelebb jött.
A férfi csak mosolygott, miközben már a kézfejemet cirógatta. Kirázott a hideg, de nem a jó értelemben.
- Figyelj ide jól! – húztam el a kezemet. – Én nem holmi pláza raptor vagyok, akivel csak úgy lehet szórakozni. Értve vagyok? Ha jót akarsz magadnak, akkor eltakarodsz innét! – rivalltam rá flegmán.
- Pont ezért vagyok itt… pont ezért te… - halkult el a hangja, de valamiért nem vette a lapot.
- Húzz el! – fordultam el tőle, hogy vállamra vegyen a táskámat és elmenjek lezuhanyozni, amikor egy szúró fájdalmat éreztem az oldalamban.
- Máris, csak előtte még elvégzem a dolgomat… - húzta ki belőlem a tűt, mire megrogytam, de a gépbe kapaszkodtam.
- Mi volt ez? – nyúltam utána, de mindenem elzsibbadt. A fenébe! A férfi egy pillanat alatt eltűnt én pedig ott maradtam az edzőteremben egyedül. Valami olyasmit még mondott, hogy pár perc és ideérnek értem, hogy elvigyenek, de aztán elment.
- Fenébe! – szitkozódtam, majd megpróbáltam felegyenesedni, de felesleges volt. A telefonomért nyúlta, hogy hívjam Josht. Csak ő segíthetett most nekem. Szerencsére sikerült felhívnom, de ekkor kiesett a kezemből a telefon, így ha bele is szólt én nem tudtam semmit se tenni. |
- Ez a modern valóság szörnyűsége, amire mindenki azt hiszi, tök jó. Paradox, nem? - néztem a szemeibe és tényleg érdekelt a véleménye. Egy könnyed mozdulattal kibontottam a hajamat, ami eddig lófarokba volt kötve, hogy ne zavarjon. Beletúrtam, hogy ne úgy álljon, mintha cementport szórtam volna bele, ezmiatt viszont a hajam előreomlott a vállamra és lelógott a mellemig eltakarva a dekoltázsomat. Érszrevétlenül szimatoltam, de nem éreztem rajta semmi különöset. Lehet, csak egy sima ember? Nem tudom, ahhoz valahogy fura. De szag alapján nem tudom megállapítani. Bár ez nem azt jelenti, hogy nem lehet megszálló vaqgy boszorkány.
- Ma már kihalt az emberség a társadalomból. - vontam vállat lemondóan. Direkt nem embereket modtam, hiszen én magam sem vagyok az. Amikor bemutatkoztam felvonta a szemöldökét. Mi a franc? Na jó! Tuti nem ember, azok nem reagálnak így egy kézfogásra.
Csak pislogott, mint hal a szatyorban amikor a hálálkodással meg atököm se tudja, mivel jöttem. Tök szar, hogy meg kell játszaqnom magam, de úgy tűnik nem szereti a bajba jutott hölgyeket. Keményen fejezte ki magát, de kifejezetten tetszet stílusa, tényleg nem ember vagy nagyon magának való.
- Végre egy épeszű ember. - nevettem el magam. - Örülök, hogy nem kell megjátszanom a bajba jutott hölgyet. Nem rám illik a szerep. És nem szeretem a lovagokat, ők túl..... jók - kacsintottam. - De egy pia nekem is jól jönne. - mosolyodtam el. Lehet, fura volt neki a váltás de nem baj, ha csak egy picit is tud a természetfeletti lényekről, akkor leesik neki, hogy nem vagyok ember, de z van, nem szeretek titkolózni. Ha meg vadász, akkor elintézem farkas alakban oszt jónapot.
- Ha meg akarsz tanítani valamire, akkor olyan helyen, ahol mások nem látnak minket. - direkt kétértelműen fogalmaztam. Egyrészt nem kéne, hogy elveszítsem a fejemet és emberek lássák, ahogy egy lányból hirtelen farkas lesz, másrészt meg ha lepedőakrobatikára kerül a sor, akkor sem akarom, hogy szemtanúk legyenek.
- Na de menjünk inni, aztán kiderül, hogy harcolunk-e. - mondtam és ha beleegyezett akkor elmentem átöltözni, szerintem ő is így tett végül találkoztunk a bejáratnál. Mivel nekem nincs kocsim, így az övével indultunk tovább.
*Nash és Joy a bárban* |
Bólintottam a köszönetére, majd hanyagul a vállamra kaptam a fakardomat. A további ecsetelésére csak fáradtan sóhajtottam mondva:
- Jah, gyávák. De előbb kapják elő a kurva telefonjukat ha valami baj van... - forgattam meg a szemeimet. Ó, igen volt erre itt is példa. Fenyegetően az üresfejű picsa felé néztem, hogy igazán letehetné a nála sokkal okosabb mobilját. Szerencsére ért is valamit a tekintetem és a mondatom is, így megkönnyebbülhettem. Az újabb köszönetére csak legyintettem hanyagul mondva:
- Ugyan, semmiség. Alap dolog...lenne - vontam vállat végül. Szánalmas, hogy az embertársainál előbb érkeztem a segítségére, na mindegy. A bemutatkozásra felvontam a szemöldökömet, de viszonoztam a kézfogását biccentve. Emberek meg a hülye szokásaik:
- Nash Axton, üdv... - ekkor jött a hálálkodós szöveggel mire csak pislogtam. Te jó ég. Oké, hogy örül ennek meg minden de nekem tényleg nincsen szükségem ilyesmire így csak megszólaltam:
- Nem kell ennyire hálálkodnod. Bár egy tömény jól hangzik, de csak akkor hívj meg, ha tényleg akarsz. Ha nem, akkor totálisan felesleges. Azért segítettem mert imádom az ilyen kreténeket a poros földig alázni, nem azért egy dicső lovag vagyok aki a királylány segítségére siet - lehet kemények voltak a szavaim, de semmit nem kell a tettembe belegondolnia. Sosem voltam egy nyálas köcsög és úgy vélem senki se fog annyira megérinteni érzelmi alapon, hogy mélyebben vonzódjak hozzá. Természetesen azért ha lehetőség van egyéjszakára akkor egyértelműen élek vele, hiszen imádom a szexet és a szórakozást ez kétségtelen. Egyértelműen csakis gumival csinálom, hiszen nemibetegséget eddig még soha nem kaptam el egyik életemben sem és ez most sincs rajta a bakancslistán, ahogy egy váratlan gyerek sem.
- De ha nem óhajtasz feleslegesen bájcsevegni akkor meg is taníthatlak pár fogásra, hogy ilyen nyomorékokat mint az előbbiek könnyebben leszerelj - csak javaslat volt részemről. Nekem tökéletesen mindegy mit akar csinálni. Tőlem akár hátat is fordíthat és hazamehet igazándiból, nem veszem a szívemre. |
A csávó, aki elintézte a benga állatot épp a közelben sétált, amikor a gyökér le akart rángatni a futópadról. Odajött, lecsapta az ürgét, aki persze amint levegőhöz jutott, elfutott, majd megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Hát baszki, hogy nem csaphatok le senkit, mert ez a fazon mindig beelőz!
De végül csak ránéztem hálásan, amikor megkérdezte, jól vagyok-e.
- Igen, köszi. - de magam is el tudtam volna intézni, hiszen csak egy ember volt... Tettem hozzá gondolatban, de inkább elmosolyodtam. Ekkorra már mindenki minket bámult. Milyen jó, hogy ilyen segítőkészek az emberek, mégis csak egy "gyemge" nő vagyok...
- Hagyjad, gyávák, és amúgy sem az ő dolguk, nem őket akarták bántani, hanem engem. De mindegy is, még egyszer köszi. - mosolyogtam rá kedvesen.
- Renata Joycelin Palmer vagyok. - mutatkoztam be kezet nyújtva és leszálltam a futópadról. Nekem ennyi sok volt mára.
- Meghívhatlak valamire? Kávéra, sütire, esetleg valami töményebbre? - kérdeztem. Valamivel meg akartam hálálni, hogy megkímélt egy jó kis bunyótól. Amúgyi gen, rohadtul zavart, hogy nem húzhattam be senkinek, de mindegy, játszom a bajba jutott hölgyet, akit megmentett a barna herceg fehér ruhában. |
Miután elintéztem a kretént, elhaladtam komótosan a futópadok mellett mikor meghallottam és láttam is egy elég érdekes incidenst. Felvontam a szemöldökömet a másik idiótára és mikor az a gyoggyan le akarta a lányt rángatni egyből odaléptem és már suhintottam a nyakára a fakarddal. Egy kicsit megakadhatott a lélegzete. Szó szerint. Sajnos nem ütöttem direkt elég erőset, mert ha nyoma marad vagy bármi nagyobb baja akkor simán bemárthat a rendőrségen is.
- Szerintem jobb lesz ha elhordod innen magadat. Vidd magaddal a haverodat is, biztosan jóban vagytok, elvégre két fogyatékos megértheti egymást - ha már a szép szóból nem ért akkor muszáj volt ehhez folyamodnom. Természetesen ezeket a szavakat halálnyugodtan mondtam ki és közben még az erőmet is használtam. Nagyon durván nem basztam el a hangulatát. Elegem van mára a sírós csecsemőkből faszom. A csajra néztem kérdően felvonva a szemöldököm:
- Minden rendben?
Eltettem közben a fa kardomat a kis vászontatyójába. Remélem többet nem kell már használnom. Még lehet azt is meggondolom, hogy ide betérjek-e legközelebb. Lehet inkább megpróbálok az edzőmmel egyeztetni, hogy inkább máshol gyakoroljak. Vagy nagyon késői órában érjen rá mikor ez a kóceráj már hivatalosan zárva tart. Utálom az emberi idiotizmust, de tényleg. Viszont pozitívum, hogy már nem játszom Hasfelmetsző Jacket.
Körbenéztem a bámészkodó embereken mire csak felmordultam dünnyögve:
- Amúgy tök jó, hogy senki se mozdult azért, hogy segítsen neked. Jogos, nézni egyszerűbb... - ismét bizonyított a csodálatos emberiség, hogy miért is érett meg a pusztulásra. Kondis elvileg erős köcsögök és senki se mozdult egy tapodtat se, nekem kellett játszanom a hőst, holott én kurvára nem az vagyok. Előbb antihős inkább. |
Mostanság csak a suliban ültem meg otthon. Kezdett kiakasztani a bezártság, de annyi tanulni való volt, hogy nem volt más lehetőségem, mint otthon ülni a seggemen és görnyedni a könyvek fölé. De most akadt egy kis szabadidőm és ugyan ritkán járok a konditerembe, most pont erre volt szükségem. Összeszedtem a cuccomat egy sporttáskába és átugrottam a konditerembe. Ott rám szegeződött pár pasi szeme, de nem is értem miért. Csak egy ing meg egy rövid nadrag volt rajtam tornacipővel. Ez tök szolíd...
Belibbentem az öltözőbe, majd gyors átöltözés követően megkerestem a semélyi edzőmet és megvitattuk a mai menetrendet. Épp a futópadon voltam, amikor valami izomagyú benga állat berontott és oltogatni kezdett mindenkit, köztük engem is, hogy hogy lehetek ennyire szerencsétlen, miért nem valami értelmes dolgot csinálok, a futás szarra nem jó, stb. Erre nekem elkerekedtem a szemeim és le is szálltam a futópadról, hogy elindulhassak a pasihoz és ellássam a baját. De egyet mozdult és egy másik, látszólag nem olyan erős pasi helyben is hagyta rendesen, mielőtt annyit mondhatott volna: gumicsizma.
Kicsit csalódott voltam, hogy más megtette, amit én akartam, de mindegy már, inkább felöltöttem egy szórakozott mosolyt és visszamentem a futópadomhoz. Ám ekkor valami faszagyerek úgy gondolta, velem lehet szórakozni, odajött és inzultálni kezdett:
- Hát szia cica, látom formába akarod hozni magad, gyere, van egy jobb ötletem. - kezdte tenyérbemászó stílusban, de én oda se figyeltem rá.
- Naaa, kislány, ne játszd az elérhetetlent! Tudom, hogy van egy ár, amiért belemész a dologba. - folytatta, mire nekem magasba szökött a szemöldököm. Minek néz ez engem? Valami szajhának basszameg?! De inkább nem szólaltam meg, csak nyeltem egyet és folytattam, amit csináltam eddig.
- Na mi van? Nem hallasz? Az árat kérdeztem, te ribanc! Mondjad már! - ezt mar szinte ordította az ürge. Ekkor odafordultam hozzá.
- Hallottam, csak épp nem vagyok valami útszéli kurva, akinek csak csettintesz és az ágyadban van. Keress magadnak valami olcsó ringyót, ha kefélni akarsz. - közöltem vele szárazon, majd mar fordulam volna vissza, amikor elkapta a karomat és lerángatott a futópadról. |
Mostanában csak tetováltam, néha pár skiccet csinálgattam nagyobb művekhez amik majd háton fognak díszelegni, de körülbelül ennyi. Mit mondhatnék? Szeretem ezt a munkámat is és valamilyen oknál fogva ezt kifejezetten élvezem ami nálam nagy csoda. Aláírom, nagyon szar doktor voltam régebben. Nem előnyös ha mérges vagy és pillanatok alatt elszarod a páciens hangulatát annyira, hogy öngyilkosságon is gondolkozzon. Húpsz?! Ügyvédként rendszerint a vádlott borult ki sokszor és még mondhatnám a hasonlatokat. Úgy tűnik nekem inkább a művészibb szakmám valók ahol az alkotással lefoglalhatom magam. Ma viszont letettem a tetoválógépet és úgy döntöttem ideje kimozdulni a kondiba. Persze nem gyúrós köcsögként. Azokat rühellem. Inkább a kendos szerelésemet kaptam magamhoz és már indultam is.
Általában rühellem az emberek most már egészséges formában. Most is amint beléptem, pár idióta tekintete már rám is szegeződött. Mint a marhák legelés közben basszus! Bár ez szerencsétlen bocikra nézve komolyan sértés. Bocs! Szóval tudomást sem vettem a kifejezetten idegesítő szempárokról, inkább az öltözők felé haladtam. Gyorsan át is vedlettem és a hátsó részhez vonultam fakarddal a kezemben. Szerencsére itt már nyugisabb a hely, hiszen itt normális karatésok meg a többiek küzdenek. Odaléptem az edzőmhöz akivel lebeszéltem még jómúltkor egy privát órát és gyakoroltam is vele. Nem tudja rólam, hogy mi vagyok, de furcsálltam, hogy első találkozásnál se kérdezte meg, hogy kezdő vagyok-e vagy sem. Nem boszorkány, az biztos! Ha az lenne, már csillingelnének a vészcsengők a fejemben. Viszont ha csak pusztán ember akkor nagyon jók a megérzései, mert valóban nem vagyok zöldfülű ebben a sportban, sőt. Már-már veteránnak számítok.
Fél órán át tartott a kis "vívásunk" mire hirtelen kirobbant az ajtó és bejött rajta egy gyúrós köcsög. Sötét tekintettel meredtem a hang irányába, de egyelőre még nem avatkoztam közbe. Mindenesetre bátor tett volt ez tőle. Vagy inkább ostoba, de még mennyire! Lassan előrehaladtam, hogyha kell akkor közbeavatkozzak. Bár alapvetően nem szokott megrengetni egy ember halála vagy sérülése, mégse akarok most bajt. Félreértés ne essék, nem a kétajtós szekrényt fogom megvédeni krízishelyzetben. Persze a kis melák nem bírt magával és kezdte is az oltogatást amit egy ideig vigyorogva el is hallgattam. Önmaga paródiája volt a pasas az már biztos. Viszont ahogy tett egy támadó lépést, már le is csaptam a kardommal a vállához. Pont ahol a karcsontok kezdődnek. Azok a fránya izületek mennyire tudnak fájni ha erős ütést kapnak...egyből felordított, de mielőtt visszavághatott volna, már meg is roggyasztottam a belső térdhajlataira célozva egy gyors de annál is erősebb ütéssel. Mikor már a földön fetrengett csak akkor szólaltam meg lenéző tekintettel:
- Idióta...hiába vagy benga állat, semmi erő nincs benned igazából - kicsit használtam is az erőmet, hogy végre észbekapjon, így totálisan elcsesződött a hangulata és neki is állt bömbölni. Gyökér! Megforgattam a szemeimet és inkább arrébb vonultam. Majd a többiek elintézik ha akarják, engem már hidegen hagy. |
|
Közben eszembe jutott, hogy vennem kéne sütiket. Magamnak és Vivnek is. Ezután az ügy után egy hatalmas tortát érdemelnénk ki. Ez olyan tradícióvá vált nálunk, minden szar esemény után elővettünk valami édességet. Hogy ne egy kicsit enyhítsük a nehéz napokat.
- A kávézó is tökéletes. Viszont én összekötném a kellemest a hasznossal. Vennem kell még sütiket. Mit szólsz, ha a pékségbe mennénk?
Ha belement, én vártam, hogy összapokoljon, majd együtt mentünk a pékségbe.
[ Ori és Jeff a pékségbe] |
Úgy tűnt, nála megszokott, hogy csak úgy random ismeretleneket drágámnak hív, de oké, akkor legyen ez tök normális. Ha neki az, akkor nem zavartatom magam.
- Igazán nincs mit. Egy igazi férfinek az a dolga, hogy megvédje a nőket, nem az, hogy bántsa vagy csak szimplán nézze, ahogy bántanak egyet. - válaszoltam. - Azért, mert gyávák, többségében csak pávák vannak itt, meg olyanok, akik csak mutogatják, hogy jajj, de jó mindenkinek, mert gyúrni járok, oszt nem csinál semmit. - vontam vállat. Őszintén szólva nem szeretem az embereket. A különböző lények azért nem tesznek semmit, mert nem akarják felfedni magukat, az emberek meg gyávák. Nem jó ez így.
Ori? Különleges név, na meg persze úgy egyben ő maga sem hétköznapi, pláne az a művészi láb, de hogy mi történt az igazi lábával, arra nem kérdezek rá.
- Örülök, hogy megismerhettelek Ori. - folytattam tovább a kis viccelődést és jó volt, hogy vette a lapot.
Miután ő is mondta, hogy vége mára a műsornak, az emberek újra elkezdtek a saját dolgukkal foglalkozni. a kérdésen elgondolkodtam.
- Inkább csak menjünk innen valahova, itt vásári majmoknak néznek minket. Szerintem, ha csak leülünk valahol beszélgetni az is jó nem? De ha mindenképp valahová beülni szeretnél, akkor talán a kávézó az egyik legjobb ötlet. - ötleteltem és elindultam a cuccom felé, hogy összeszedjem. |
|
Gondoltam, hogy furcsa volt, neki, hogy drágámnak neveztem, de én mindenkit így hívok, még a legrosszabb faszokat is. Igazán nem kell ezt komolyan venni. Ez olyan névjegyemmé vált, ha valaki meghallja ezeket a becézéseket rögtön rám gondolnak. Általában mindenkinek adtam egy beceneveket, amiből megtudom őket különböztetni vagy hogy különlegessé tegyem a dolgokat. Általában én voltam, az, aki mindenkivel kedves és aranyos, de engem is ki lehet hozni a sodromból és akkor jajj lesz nekik. Bár nem vagyok izompacsirta párat én is le tudok keverni és a fegyverekkel is jól bánok. Na de, nem fényezem magam, a lovagomhoz fordultam, hogy sűrűn bocsánatot kérjek.
- Azért köszönöm, te voltál az egyetlen, aki megakadályozta, hogy itt meg legyek verve - nevettem szelíden. - Szóval igen. Sokan még erre se képesek.
Hát ja, nem mindenki tud reagálni ilyen dolgokra olyan hamar, mint e a férfi. De nagyon örültem igazán, hogy nem szétbaszott arccal megyek haza, Vivhez.
- Örvendek a találkozásnak, Jeffrey - mosolyogtam és hogy én is "beleilljek" a szerepbe, biccentettem. - A becsületes nevem, Ori Zingel.
Igen, neki elmondtam, mert segített rajtam, így tartozok neki, sokkal. Gondoltam meghívom majd valamire, vagy leülünk itt vagy máshol.
- Tudom, hogy érdekes volt ez az egész, meg gondolom a műlábam is, de a mai műsornak vége! - szóltam hangosan, majd sóhajtottam. - Meg hívhatlak valamire, esetleg? |
Mondjuk úgy, hogy elég volt a gyökérre odafigyelnem, így nem láttam, hogy mit csinálta a csaj csak a halk kuncogást hallottam, amikor a fazon megkapta a megérdemelt monokliját.
De amint megszólalt a bajba jutott hercegnő és drágámnak nevezett - amint nem mellesleg kissé hitetlenkedve felvontam a szemöldökömet - elengedtem a pasast és hagytam, hogy a nő csináljon, amit akar.
Ahogy megfenyegette a pasit egy tökön rúgással be kellett látnom, hogy annyira mégsem kispályás a csaj, de egy ilyen fazon ellen nem sok esélye lett volna, hacsak nincs nála kés vagy pisztoly.
Amint elhúzott a fickó fordultam volna a nő felé, hogy jól van-e, de ő megelőzött.
- Nincs semmi gond, keveredtem már durvább összetűzésekbe is. - vontam vállat. - Igazán nincs miért hálásnak lenni, csak azt tettem, ami helyes. - mosolyodtam el.
- Jeffrey Morgan, szolgálatodra. - hajoltam meg elpoénkodva a bemutatkozást. - Benned kit tisztelhetek? - érdeklődtem, csak bemutatkozik, ha már megmentettem egy veréstől. Körbepillantottam és láttam, hogy még mindig minket bámul mindenki, mintha nem lenne jobb dolguk.
- Na jó! Vége a műsornak, csináljátok a dolgotokat! - montam hangosan, hogy mindenkihez eljusson és csak, hogy a mondandómat nyomatékosítsam, össze is csaptam a két tenyeremet. |
|
Gondoltam, hogy én itt meg leszek verve, csak azért, mert számon kértem a tapló úrfit. Milyen csodálatos, de az igazság tevés ilyen gondokkal jár. El tudtam viselni, kaptam én már eleget. Szóval tűrtem az ordítozást és nem lepet meg, hogy szinte mindenki bámul minket, de senki nem avatkozik bele. Pletykának csodálatos alapanyag ez, gondolom. Már kezdem volna beolvasni neki, amikor megjött a lovagom fénylő páncélban. Ugyanis, ha nem jött volna, kaptam volna megint egy pofontot, amitől valószínűleg végleg elterültem volna. Mosolyogva figyeltem az egészet, mert a pasi viselkedése jól esett és az ügyfelem bajos természete is jobban megmutatkozott a világnak. Mit csinálhattam volna? Másodpercek alatt történt meg az egész. Úgy látszott, hogy őt is kezdte volna verni, de a lovagom gyorsabb volt. Kivételesen nem gyenge ellenfélt fogott a hülye gyerek. Kezemmel eltakartam a szám, amikor elkezdtem kuncogni. Öröm volt, így látni őt. De itt volt az ideje, hogy szépen beolvassak ki.
- Egy pillant, drága - szóltam a megmentőm felé és már indultam is az erőszakos senkiházihoz. - Ideje figyel, kedvesem - ragadtam meg a pólóját. - Ha nem tűnsz el Ivett életéből, megkereslek, de akkor nem leszek ilyen tünemény, értve vagyunk? Most szaladj, mielőtt beletérdelek a golyóidba - mosolyogtam.
Ezzel olyan gyorsan el is tűnt, hogy szinte mindenét ott hagyta. Majd visszasétáltam a másikhoz.
- Bocsánat, hogy ennek részese kellett lenned. Igazán sajnálom. De hálás vagyok - mosolyogtam újfent. - Hogy hívnak? |
Békében edzett mindenki, amíg egyszer csak valaki kiabálni nem kezdett. Odafordultam és láttam hogy egy pasi veszekszik egy nővel, aki tök higgadtan válaszol a kiabálásra. Remek... egy ok nélküli balhé. Ha jól értettem a pasinak gondja van a nejével, de nem ez a nő az.
Viszont, amikor egy pofont kevert le a nőnek, de nem is kicsit, akkor már én is kezdtem kijönni a béketűrésből. Leszálltam a gépről és a többséggel ellentétben elindultam feléjük.
- Hé öreg! Ha bajod van valakivel, akkor a saját súlycsoportodból válogass, a nőket hagyd békén. - kaptam el a pasi karját, amikor repült volna a második pofon. Persze jött a ne avatkozz más dolgába című kiselőadás, de nem érdekelt.
Miközben végig azt ordibálta, hogy takarodjak, meg ne avatkozzak bele, majdnem kaptam én is gy pofont tőle, de a reflexeimnek köszönhetően könnyedén kitértem az ütés elől. Mivel a pasi szag alapján egy egyszerű ember így tudtam, hogy pár erősebb pofont kell, hogy csak kapjon tőlem és kiterül. Így csak lendítettem egyet a karomon és a pasas be is nyelt egy jó erős jobbhorgot, amitől meg is tántorodott egy pillanatra. |
Normális esetben én is beálltam volna egy géphez, vagy nézném a gyönyörűen fénylő testeket, de most munka ügyben voltam itt. Többé kevésbé. Valaki úgy döntött, pontosabban a drága ügyfelem, hogy megverheti Viviant. Csak úgy, mert nem mondtuk el neki, hogy tudjuk bántalmazza a feleségét. Ezek után, viszont valahogy ráveszem az asszonyt, hogy jelentse fel ezt a senki házit, vagy én küldöm el melegebb éghajlatra. Felhívtam a faszfejünket, hogy találkozni akarok vele, de nem volt hajlandó kimozdulni az edző teremből, így ott akartam vele randizni. Viv szerint ez nem volt szükséges, viszont a drága nem tudja, ha neki baja esik ölni is képes vagyok. Szeretem őt tiszta szívemből, így az nem volt kérdéses, hogy ezt megteszem érte.
Az edzőteremben sokáig kellet keresnem a kedves baromarcot, bár majdnem mindenki egyformán nézett ki, de felismertem a tetoválását. Szóval szépen lassan odamentem hozzá, hogy először ne vegyen észre, majd megtapogattam a vállát. Rögtön rám mordult, nem is kicsit, de mit vártam tőle, ugyebár? Számon kértem, hogy miért döntött úgy, hogy megverjen valakit. Én halkan, türelmesen mondtam ezt, de ő valóságosan ordított. Azt ordította, hogy biztos összefogtunk a nejével és így nem mondjuk meg, hogy megcsalta. Azt nem értem, ha tudta akkor miért adott ki ránk pénzt. Mindegy. Aztán elkezdte, hogy a nők nem tudnak semmit elintézni és a konyhában a helyünk.. Ó, a drága még hatalmas szexista is volt. Remek. Én csak nevettem, gondoltam piszkálom egy kicsit, azzal, hogy azt mondom, hogy ezzel kompenzálja a kicsi faszát. Na akkor kaptam egy olyan pofont, hogy a keze nyoma szerintem ott maradt. És szerintem a veszekedést is hallotta mindenki. |
Ma délelőttös voltam az oviban, így hamar szabadultam páne, hogy még be is kellett szereznem pár cuccot. Hogy miért nekem, azt nem tudom. Elvileg a szerződésemben nem az áll, hogy "Kötelessége minden adandó alkalommal bevásárolni az óvódának, ha kimerülnek a készletek." De mindegy, amint kiléptem a kapun hazamentem, majd összeszedtem a cuccomat és eljöttem az edzőterembe kicsit formába hozni magam, hiszen elpuhultam.
Amint beléptem, már úgy fogadtak, mint a tékozló fiút. Kérdezték, miért nem voltam itt jó ideje, próbáltam lerázni őket, de nehéz volt, mégis sikerült valahogy.
A futópadoknál kezdtem, bár az tény, hogy a terepfutás sokkal egészségeseb, csak épp nem volt kedvem most elmenni az erdőig, hogy ott emberi vagy farkas alakban rohangásszak fel-alá. |
A sóhajtására összeráncoltam a szemöldökömet majd mikor megszólalt egy kicsit elgondolkoztam. Az nem lehet, hogy ő misztikus lény nem? Bár valóban érzek rajta valami különlegeset. Hmm...egy próbát végülis megér:
- Nem keveredtem bele, csak bele születtem - vontam meg a vállamat. Egy kis all-int tolok, ha már így jött a helyzet. Ha viszont nem tartozik egyik fajhoz sem akkor gőzöm sincs mit éreztem. Biztosan nem lettem lezbikus ezt határozottan állíthatom. Pedig hiába vagyok viszonylag idős, még egyszer sem vonzódtam a saját nememhez, pedig azt hinné az ember, hogy meg lehet unni egy idő múlva a pasikat. Egy a lényeg: nálam nem vajas a kenyér mindkét oldala az biztos!
Felvontam a szemöldökömet a kérdésére és eltűnődve mondtam:
- Nem igazán. Legutoljára a saját munkatársával kavargatott amit persze megbánt, de nem kommentáltam az ügyet. Elvégre nem az én dolgom. Szóval veszett a téma... - sóhajtottam a végére. Hiába jó pali meg normális vadász, más cafkák után futhat állandóan. Legalábbis akkor ha hiánya van.
Kuncogására elmosolyodtam, de nem óhajtottam tovább fűzni a témát. Nekem bőven elég annyi ha nem becézget tovább.
A gerendás dologra csak elfintorogtam magam:
- Ha gerenda akkor fix, hogy kiszakadt a gumi. A másik tény pedig az, hogy egy cseszett harang a csaj. Mármint könyörgöm. Egy gerenda elég nagy... - lehet jobb ha nem gondolkozom hangosan?!
A szürkés dologra csak ingattam a fejemet megszólalva végül:
- Nos én fű nélkül is alig vártam, hogy meghaljon a csaj. Vagy minimum holtra őhm...kefélje szét a csávó. Ha már annyira bdsm-et tolnak akkor lazán beleférhet egy kis nekrofília is. De sajnos ez nem történt meg szóval shit happens... - sóhajtottam színpadiasan végül. Igazából egyik téma sem jó, főleg azért mert sokan erre a szarra vannak rákattanva. Némelyik pasi is! Blöeh. Inkább csak normálisan szeretnék lepedőakrobatikázni, de ez ugye hiú remény.
A színpadias megszólalására csak elvigyorogtam magamat mondva:
- Mégis hova? Nanáhogy a bárba! Alkohol mindenképp kell ezekhez a dolgokhoz cseszem! - főleg a pasitémákhoz. Bár nálam az alkohol nem mindig jó, főleg azért mert ilyenkor könnyen hiányos állapotba kerülök. Persze nem rúgok be kis mennyiségtől, de na...
Mikor összekészülődtünk felkaptam a váltósgöncömet és már útnak is indultunk beszélgetve a bárba. Belépve a kis helyre el is foglaltam egy szimpatikus boxot ami hátul esett és vártunk egy felszolgálóra aki meg is érkezett, így mondtam is a rendelésemet:
- Egyenlőre egy csokilikőrt kérek... - egyenlőre.
[ NICK és SADIE el a bárba ] |
- Nem tudom. Nemcsak ez az, ami visszatart. - sóhajtottam fel. - Igazából nem tudom, hogy megértenéd-e, hogy mi, sőt... Úgy gondolom, hogy nem. Szerencsédre úgysem keveredtél bele ilyen dolgokba. - böktem ki, ha normális ember úgysem arra fog gondolni, hogy misztikus világ uuuhuh. Sz'val hja. - Amúgy te észrevettél valamit a pasikádon? Vonzódik hozzád meg ilyenek? - vontam fel a szemöldökömet.
Közben Sadie is lecsüccsent mellém, és elmosolyodtam, amikor ő is kinyögte, hogy mi vagyis inkább ki a kedvenc karaktere a meséből.
- Jah, vágom. Azt hiszem Harag a neve. Őt is imádtam. - kuncogtam.
Elfintorodtam, amikor tovább ecsetelte a Szürkés dolgot. Brr, belegondolni is szörnyű. Végül csak fokoztam inkább a dolgokat "miért ne" alapon, hogy kiégjünk mindketten jobban!
- Lehet nem egy szálkát halászna ki a végén, hanem egy gerendát. - vigyorogtam. - Az óvszer meg no comment. - nevettem. - Biztos kiszakadt, kizárásos alapon! - ingattam buksim.
Ám felszaladt a szemöldököm, amikor mondta a helyrerakást. Őőő, oké, erre nem voltam kíváncsi, de értettem a célzást.
- Én néztem betépve. Tök vicces volt és a végére már valami thrillernek haluztam és vártam, hogy mikor murdel meg Anasztézsa. - kuncogtam. - Próbáld ki! Minden fos film hirtelen élvezhető lesz! - vigyorodtam el.
Ekkor mondta, hogy ideje lenne máshova menni, amire elgondolkoztam. Végülis. Bólintottam rá egyet, viszont tanácstalanul elhúztam a számat.
- Mégis hova? Nekem édesmindegy, hogy hol beszéljük meg, illetve ki ezeket. Rád bízom magam! - mondtam színpadiasan. |
[50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
