|
Témaindító hozzászólás
|
2016.04.20. 17:27 - |
 |
[117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
Egy féloldalas vigyor jelent meg az arcomon, mikor közölte, hogy nekem kell rájönnöm arra, hogy milyen is ő. Nagyon remélem, hogy a későbbiekben is megmarad a kacérsága és hogy nem csak addig viselkedik ilyen kihívóan még az alkohol hatása alatt van. Sokan csak addig mernek flörtölni, még a szervezetükben dolgozik a pia, viszont az amint a hatását veszti már vissza is bújnak a csigaházukba. Így első ránézésre nem ilyennek tűnik, de csak akkor leszek biztos benne, hogyha már a lábai között leszek, vagyis inkább benne. Mert addig még mindig meggondolhatja magát. Igaz utána is, de ha egyszer már benne vagyok akkor az orgazmusig ott is maradok. Azonban azt jobban szeretem, hogyha a nő nem fadarabként fekszik mozdulatlanul és csak onnan tudom, hogy életben van, hogy néha felnyög. Szerintem ez tökre érthető, hiszen sokkal élvezetesebb a szex, hogyha a másik fél is aktív és nem neked kell csinálnod mindent.
- Majd legközelebb talán összejön. - úgy néztem a bartenderre, mintha sajnálnám. Tényleg éreztem egy kis szánalmat az irányába, amiért ilyen nyomorult. Legalábbis így külsőre elég életképtelennek tűnt. - De valamilyen szinten értékelem az önbizalmadat, hogy megfordult a fejedben, hogy lehet egy kis esélyed arra, hogy megdöngess egy ilyen nőt - Nem néztem volna ki belőle, hogy összetudná annyira szedni magát, hogy eljusson a szexig a mellettem ülő nővel. Igazából az sem érdekelt volna, hogyha megdugja miután én végeztem vele. Felőlem egy egész focicsapat is átmehet rajta, csak azt várják meg még én végzek vele. Sosem mennék bele egy olyan menetbe, amiben nem én vagyok az egyetlen férfi. Ha persze a csapos nő lett volna akkor teljesen más lett volna a helyzet, mivel őt szívesen meghívtam volna, hogy csatlakozzon. Azzal semmi bajom sem lett volna, ha a pinák vannak többségben, de rosszul is lettem volna, hogyha hozzámért volna a másik tag zacskója vagy farka, miközben én döngetem a nőt.
Beszéd közben folyamatosan Kalit figyeltem. Részben azért, mert olyan gyönyörű volt, hogy le sem tudtam róla venni a tekintetemet. Részben pedig azért, mert a kezem közben egyre merészebben haladt felfelé a combján. Megtehettem volna, hogy egyből a lényegre térek, de most élveztem azt, hogy lassan haladok. Finoman cirógattam a bőrét, az ujjaim pedig egyre feljebb vándoroltak a lábai között. Közben az arcát fürkésztem, hogy leolvashassam a reakcióját. A szavai hallatán már biztos voltam benne, hogy megtaláltam ma estére a tökéletes társaságot. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nyíltak kimondja, hogy mi is kell neki. Nem sok ilyen lényegretörő nővel találkoztám, ez most egy kellemes meglepetés volt. Így, hogy egyikőnk sem akart felesleges érzelmeket belecsempészni és csak testiségről van szó a dolgok is sokkal egyszerűbbek lesznek. Például nem fog sértődötten hisztériázni nekem, ha szex után azonnal haza is küldöm. Sosem aludnék egy olyan nő mellett, akit csak megdugni viszek fel. Ha bealszik az ágyamban akkor képes vagyok leköltözni a nappaliba, de én biztosan nem fogok együtt aludni vele. Ez egyike a fura dolgaimnak, amikre nem kell magyarázatot keresni, egyszerűen csak vannak.
- Ha nem így gondolnám akkor nem kérdeztem volna rá - a csókját viszonoztam, mielőtt pedig elhúzódhatott volna a jobb kezemet a tarkójára csúsztattam, hogy ne tudja megszakítani a csókot. Végigsimítottam a nyelvemmel az ajkain, aztán a nyelvén, szenvedélyes táncra invitálva azt. Mélyen csókoltam, közben pedig a kezemmel a vékony bugyiján keresztül simogattam. Ezt csak ízelítőnek szántam, ezért egy rövid után elhúzódtam tőle és a kezemet is elvettem.
- Elhiszem, hogy szereted az extrém helyeket, de én nem szívesen csinálnám egy olyan ágyban, ami ki tudja milyen régóta gyűjti már az emberek testnedveit... - Abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán vannak-e itt olyan szobák, hiszen nem olyan régóta tartózkodok a városban, ebben a nightclubban pedig most vagyok először. De akárhogy is legyen, én igényesebb vagyok annál, hogy egy ilyen helyen csináljam. - Hozzám megyünk - Nem ajánlat volt, nem is kérdés, hanem kijelentés. Intettem a bartendernek, hogy számlázza le az italainkat meg azokat, amiket ezek előtt ihatott Kali. Miután fizettem felálltam a székről, megvártam még a nő is így tesz, majd a ruhatárhoz mentünk a kabátainkért. Voltam olyan úriember, hogy felsegítettem Kalira az övét. Általában akkor már nem szoktam ennyire teperni, mikor már biztos a dugás, de most mégis megtettem, ha ezt az egyszerű mozdulatot teperésnek lehet egyáltalán nevezni. Ahogy kiértünk a klubból leintettem egy taxit, ami éppen akkor hozott meg egy csapat fiatalt. Megadtam a címet aztán már úton is voltunk a lakásom felé. Közel laktam, ezért egy szűkös tíz percet, ha utaztunk, de a rövid idő alatt is végig a lány combját simogattam szorosan a szoknyája alatt. Ahogy megérkeztünk kifizettem a fuvart, majd kiszálltunk a járműből. Beengedtem magam előtt a nőt az épületbe, ahol intettem a recepciósnak, majd benyomtam a lift érintőképernyőjén a legfelső emelet számát. Amint becsukódott mögöttünk a lift ajtó azonnal Kali ajkainak estem.
Atlasnál folyt |
|
Nem vagyok szende szűz, hogy megijedjek egy fasztól. Inkább magamhoz csalogatom, megnézem, tetszik-e és ha igen, akkor ráülök, csak az a kérdéses melyik részére, mert az arcához is odamehetek, hogy tessék nyalj, drága. Azt állófarokkal ott hagyom a jó picsában. Pár tökkelütött már megpróbálkozott, hogy engem lefog, de mindenki tudja, abból ők kerülnek ki vesztesként... meg farok nélkül, hupszika. Nem bánom én a durva pasikat, sőt azt szeretem, mert mire a finom kis langyika eljut a puncimhoz, megunok mindent és csak lerúgva őt, ott hagyom. Nem kell nekem cicázás, bár az meglepő, hogy sokan veszik a jelet és mindent beleadnak. Kali egyetért.
Ilyen pasi kell nekem most, aki jól megrak, aztán ott hagy a fenébe. Ha romantikázni akarok, akkor ott van nekem a drága Wolfgangom. Nem gúnyolom őt, igazán kedvelem, de nem a durvaság mintapéldánya, jó az nekem, csak most nem rá vágyom, amúgy is szívrohamot kana, ha csak úgy beállítanék és a szexet követelnék, csórikám magányos farkas, így nem szereti ha zargatják. Főleg, ha épp fest vagy rajzol. Á, azért hiányzik is nekem látszik, de most másra kell figyelnem, nem őrá. Ne aggódjon senki se, vele is fogok törődni, csak nem most. Most képtelen vagyok mással törődni csak ezzel a jóképű ördöggel.
Mikor hozzám ült, azért jobban megnéztem és nem kell mondanom, hogy tetszett, amit látok, bár még mindig a szemei fogtak meg, ó tudom, ha végre meztelenül látom, akkor más lesz teljesen a véleményem, de engedjétek meg nekem, hogy ne csak a pasi farkára gondoljak. Igen, tudom, hogy hol fogok én kikötni; rajta. És ha kell, akkor le is fogom. Abban azért nem vagyok biztos, hogy inni is fogok a véréből, lehet az a fajta, aki megőrül ettől. Pedig a nyaka! Olyan szívesen rátapadnék és átlyukasztanám, majd mikor végeztem csak megnyalva, begyógyítanám a sebet. Bár jobban szeretem meghagyni.
- Hát azt neked kell kiderítened, Atlas, hogy milyen is vagyok - ittam meg a koktélt. Igazából, nem ez a születési nevem, hanem a Morrigan, de azt igazából rühelltem, de a jelentése nem olyan rossz, igazából, ugyanis nagy királynőt jelent, és ugye nem kell mondanom, hogy miért is illik nekem ez, ugye? Mondjuk, ami titulust kaptam még a születésem előtt... Azrael lánya, A Pusztító, az Ördög felesége, csupa jó dolog, pedig még csak az anyám hasában voltam, de már jósoltak is nekem, hogy ez a kislány maga lesz a Gonosz. Tévedtek. Csak egy kicsikét vagyok elborult, csak egy nagyon picikét. Kali-t egy falusi néptől kaptam, úgy kétszáz éve, á régi szép idők, mikor a szavaknak még súlya volt, mikor mindenki rettegett, amikor meghallotta a Moreno nevet. Bár azzal is nagyon megelégedtem, hogy ilyen istennőről neveztek el. Igaz, hogy megittam a fél falu, de két hete nem ittam, muszáj volt, hát sajnálom! Mondjuk biztos jól néztem ki a vérben. Bár, én mikor nem nézek ki jól? Na ugye. Szegény farmerok, ahogy ott sikítoztak és kántálták a mostani nevemet. Annyira megtetszett, hogy hivatalosan is azzá tettem. Azóta csak mindenkinek így mutatkozok be. Bár az ősök nevét meghagytam, nehogy azt gondolják, hogy tiszteletlen vagyok. Éreztem magamon a tekintetét, amin magamban csak vigyorogni tudtam. Már ennyire sürgős? Jó, én se szeretek cicázni, az igaz. A kezem egyenlőre csak simogatta a férfi lábát, nem tudom, hogy mennyire szereti, ha rögtön a lényegre térek. Sokan azt hiszik, hogy csak az ő faszuk kell nekem, csak is kizárólagosan az. Sajnos, el kell szomorítanom őket. Remélem olyat fogtam ki magamnak, akinek nem egy hülye és tudja mit akarok. Azért nem tudtam nem megszólni a bartender nézését és túl jó ajánlat volt. És Atlas válaszából és mozdulatból ítélve... tényleg jó éjszakám lesz. Csak az a kérdéses, hogy ülni tudok-e majd. - Ó, hát sajnálom.. erre az éjszakára már foglalt, Atlas által - beszéltem úgy, mintha tényleg bűntudatom lett volna. Mindig is jó színész voltam, ezt senki nem tudja megcáfolni, viszont én nem pazaroltam az időm Hollywoodra meg úgy semmire. Nem kell nekem olyan, hogy ezer év után elővegyék a filmjeim és csodálkoznak, hogy ez a nő még mindig él. Jól elvagyok én az információk hálózatában. Ezek után csak egy kérdést hallottam Atlas felől. Ójaj, ilyen unalmasakkal ne jöjjön.
- Hm... nem vagyok egy szűz kurva, akinek biztatás kell, hogy fasz kell oda lentre. És szórakozni jöttem ide, ami azt jelenti... hogy társaságot akarok. Az ágyban - csak szabaduljunk meg a felesleges dumától és térjünk a lényegre végre, az istenit. Ne tököljön itt nekem, mert szó nélkül kilyukasztom a nyakát. Meg is nézném, hogy mennyien sikítanának fel, ha lássák, hogy itt valaki mindjárt elvérzik... túlságosan is élvezném, azt hiszem. Majd egyszer.
- Végre, hogy megkérdezted! Térjünk már a lényegre. A pisiseknek való a kerítés, nem gondolod? - néztem újra a szemeibe, majd csókot leheltem az ajkaira. Kell már nekem. - És innen hova tovább? Mert én úgy hallottam, hogy itt is vannak ágyak... - még semmiben nem vagyok biztos, hiszen csak pár napja vagyok itt. |
Ahogy a tekintetünk találkozott már tudtam, hogy megtaláltam a megfelelő nőt a ma estére. Mivel nem szakította meg a szemkontaktust, ezért nem lehet egy túl szemérmes nő. Látszólag nem zavarta, hogy a tekintetem elkalandozott a mellei felé. Mondjuk szerintem, ha nem akarná, hogy megnézzék az ikreit akkor nem vett volna fel ilyen mélyen dekoltált felsőt. És meg kell mondjam, hogy volt ott bőven látnivaló. Azzal pedig, hogy hátradobta a haját jobb rálátást biztosított a lányokra. Ezt az egyszerű mozdulatot egy beleegyezés félének vettem, miszerint ő benne van, akármit is tervezzek vele. Csak remélni tudtam, hogy ő nem azok a nők közé tartozik, akik sorban küldik az olyan jeleket, hogy ők nyitottak az intimebb folytatásra, mikor pedig tényleg rájuk mozdulnék elkezdik játszani a Teréz Anyát. Hát ennél számomra nincs kiábrándítóbb. Ha úgy sem vállalná be a folytatást akkor minek teszi az agyát? Gondolhatná, hogy én már kinőttem abból, hogy egész este smárolok a lánnyal aztán mindenféle folytatás nélkül lelépek. Ha már a szexben nincs benne akkor legalább szopjon le, de ne higgye azt, hogy én egyszerű smárolással beérem. Ahogy átültem mellé nem tudtam nem végigmérni a formás combjait, amiket csak egy nagyon rövid szoknya takart. Mivel még nem döntöttem el, hogy a nő tényleg olyan bevállalós, mint amilyennek mutatja magát vagy csak húzni akarja az agyam, hogy aztán az utolsó pillanatban felvillantsa a piros lámpát, ezért még maradtam a mindent a szemnek semmit a kéznek elvnél. Még.
- Ha a neved legalább kicsit tükrözi a személyiségedet akkor jól ki fogunk jönni - Ha jól tudom akkor Káli hindu istennő Sivának, a pusztítónak a felesége. A halál, pusztulás és ujjászületés istennője. Lehet, hogy túl sok jelentőséget tulajdonítok a nevének és közben egy jótét lélek. Hát nagyon remélem, hogy ez nem így van. Nem mintha bármi komolyabb érzelmi folytatása lenne ennek az egésznek köztünk, de ha csak fele annyira lenne vad, mint az istennő, akiről a nevét kapta akkor ez lenne a szerencsenapom. Olyan is előfordul, mikor inkább szendébb nőkkel lennék, de a mai nap nem ilyen. Magamat ismerve nem nagyon fogok finomkodni vele és jó lenne, ha ő sem tenné, mert a falra tudnék mászni attól, mikor a nő elkezd hisztizni, hogy miért nem romantikusan szeretkezek vele. Kezdjük ott, hogyha én valakivel szeretkezni akarnék akkor azt nem egy klubban szedném fel. De ha már egy ilyen helyen ismerkedek akkor gondolhatná, hogy nem leszek vele túl tapintatos. Ilyenkor a szex az csak a testiségről és a kielégülésről szól, faszom sem akar érzelmeket csempészni bele.
Mikor beleivott az italába egy csepp kifolyt a pohárból le egészen a nyakán és végül eltűnt a mellei között. Legszívesebben követtem volna a folyadék útját a nyelvemmel, de ez már csak az idő kérdése volt. Mivel én nem long drinket kértem, ezért miután lehúztam intettem a bartendernek, hogy csináljon még egyet. Ha Kali is megitta az övét akkor neki is kértem egy újat. Féloldalasan elvigyorodtam, mikor megéreztem a nő kezét a combomon. A csapos úgy bámulta Kali kezét, mintha a tekintetével eltudná venni rólam. - Szerintem abban reménykedett, hogy valamilyen módon bekerülhet ezek a formás lábak közé - végigsimítottam a lány combjainak belső részén a térdétől haladva felfelé. Ahogy ült egy kicsit felcsúszott a szoknyája, így lassan már olyan volt, mintha ott sem lenne. A kezemmel a szoknyája végig haladtam ott megálltam, de a kezemet továbbra sem vettem el, sőt az ujjaimmal elkezdtem cirógatni a lány bőrét. - De ahhoz, hogy ez sikerüljön neki még egy csoda is kevés lenne - Szerencsétlen bartender teljesen elvörösödött és még ha akart volna is mondani valamit csöndben maradt és úgy csinált, mint akinek hirtelen nagyon sok dolga akadt.
- Hogyhogy egyedül jöttél? - kérdeztem újra felvéve vele a szemkontaktust. Mivel én nem láttam senkit körülötte, ezért arra juttotam, hogy egyedül van, ami furcsa, mert általában a nők csoportosan járnak bulizni, hogy vigyázzanak egymásra. Ez az összetartás persze addig tart, még egy olyan pasi, aki tetszik nekik meg nem lengeti a szemük előtt a farkát, aztán annyi a baráti összetartásnak. A másik variáció az lehetett volna, hogy valamilyen faszival van, de ha én ilyen nővel lennék akkor biztosan nem hagynám egy pillanatra sem magára. Az is, hogy elkalandozott a keze arra utal, hogy nem pasival érkezett... vagy egyszerűen csak azt szereti, ha minél több faszt kap egyszerre. Hát ezt csak egy módon deríthetjük ki.
- Rátérhetünk egyből a lényegre vagy kell a kerítés? - Kérdeztem nyíltan rá arra, hogy szükséges-e úgy tennem, mintha tényleg érdekelne, hogy kivel jött vagy nem jött illetve egyéb információk, illetve hogy tánc közben kell-e kicsit témázgatnom ahhoz, hogy teljesen elengedje magát. Tapasztalataim szerint a nők legtöbb része akkor adja be a derekát, ha először táncolsz vele egy kicsit, ami közben taperolod meg smárolsz vele, aztán meghívod egy italra és tettetett érdeklődéssel kérdezgetsz tőle, s miután kipipáltad mind ezt akkor esetleg ismétlen esetleg széttárja neked a lábait. |
|
Három napja kerültem Magnoliaba és miért?! Mert azok a férgek üldözik Wolfiet. A drága próbál úgy élni, hogy nem is vesz tudomást arról, hogy pár hibbant, gyogyós vissza akarja terelni, a kis agymosó helyükre. Ezt nem engedhetem. Az a férfi, maga a történelem. Ilyen személy, ilyen lelket, hogy engedhetnék el? Nem mondom - megkedveltem őt, mert más világban él, mint pár begyöpösödött fasz. Azokra még fáj is ráülni. Csodálom, hogy van még egyáltalán faszuk. Wolfieval nincsen így, ügyes ő és bátran megoszt velem mindent, pedig tudja mi a munkám, viszont megígértem magamnak, hogy nem fogom elárulni, soha. Még ha meg is kínoznak.
Biztos vagyok benne, hogy még jó sok ismerősöm is itt vagy épp ellenségem. De kit zavar? Egy rossz szó és rájuk küldöm a maffiát. Mondjuk az a vicc, hogy még Ivan Norupot nem adtam fel senkinek, de nem lehet, ő egy kicseszett szellem. Céloz, lő és eltűnik. Kíváncsi vagyok mi van vele, ha összefutok vele, biztos hogy az ágyba terelem őt. Végülis, nem egy unalmas fickó, a hatalmas egójával és engedi, hogy én irányíts. Sőt, engedi, hogy megharapjam. Úgy imádom azt az érzést... ahogy átlyukasztom a bőrt és a vér folyni kezd és az a csodálatos íz! Nem tudom hogyan lehetne nélküle élni.
De mindegy, most jártam a várost, szerencsére a Naptól nem kellett félnem, hiszen gyorsan sötétedett és ilyenkor érzem magam elememben. Közben azért megcsapoltam néhány emberkét, akik készségesen hajoltak hozzám, hogy csak nyugodtan igyak, nekem szükségem van rá. Szegény flótások, ha tudnák, hogy mennyit eszek egy nap. Néha nem is bajlódom a fogaimmal, csak a gyűrűmmel elvágom a torkukat és megiszom, amennyi kell nekem és ott hagyom őket elvérezni. Általában az olyan alfahímekkel csinálom ezeket, akik azt hiszik engem át tudnak verni. A faszt, nem ma született báránnyal van dolgot, hanem egy olyan nővel, akit nem szabad becsapni, mert kinyír.
Miközben jártam az utcákat azért jó egy tucatnyi férfi leszólított, hogy hé csaji miért nem dugunk a sikátorban? Én ezeken csak fintorogni tudtam, azért eljátszottam velük egy kicsit, csak riszálva a seggem odamentem hozzájuk, lassan hozzájuk simultam, úgy, hogy lássák még jobban a melleimet, szemükbe nézve rájuk mosolyogtam, ez a tipikus ártatlan, dugni akarok nézés, majd olyan erősen rámarkoltam a farkukra, hogy levegő se tudjon venni a kis faszagyú. Csak kikerekedett szemekkel néztek rám és elküldtem őket a jó büdös picsába. Szeretek dugni, ó de még mennyire, viszont nem vagyok egy olcsó kurva, aki tízért már szop is.
Meguntam a felderítést és így is már tíz óra volt, így a nightclubba tértem be, jó kis hely és nem dugnak párocskák minden szegleten. Bár az igazság szerint, megnézném őket, talán még magamhoz is nyúlnék egy kicsit, vagy épp odaállnék és megkérdezném, hogy csatlakozhatok-e. A pasi nem tudna nekem ellenállni az biztos és ha a csaj nem enged, akkor tönkremenne a kapcsolatuk, mindenkinek jól jár és mindenkinek lenne egy orgazmusa. Ha rajtam múlna, akkor a legjobb lenne. Hm. Nem kéne ennyire elkalandoznom, de jó volt belegondolnia. Rég volt egy jó pasi alattam, talán be kéne cserkésznem valami friss húst, de alfafaszokkal is szívesen próbálkozok, úgyis megtörnek vagy én tömöm be a szájukat az alsógatyájukkal.
Persze minit vettem fel és kivágott volt a felső része, így sok szempár rám irányult, vigyorogni akartam, de a mókát nem akartam lelőni, higgyék azt nekem, hogy ők az irányítók, majd úgyis megtudják, hogy ez nincs így. Puncit most nem akarok, túl sokat nyávognak, én pedig most arra nem vagyok kíváncsi. Ha annyira nem jó, amit csinálok, dugjanak fel maguknak egy vibrátort és legyenek el azzal. Vagy a plüssmacit zsúfolják be oda, talán túl ártatlankák, hogy tudják mi is a jó szex. Kár, pedig ideje lenne nekik is megtudni.
Egy ideig csak szemezgettem a kigyúrt izomagyakkal, majd úgy döntöttem táncolok nekik, de nem mutattam meg azért mindent, amit tudok, ó nem, azt majd a fellépésemkor csinálom meg. Képtelen voltam nem vigyorogni, amikor pár pasi hozzám dörgölődzött és már kemény volt a kisagya. Ám sajna nem tetszett nekem, így ő nem kap meg engem. ez van, el kell néha őket is szomorítanom, meg kell válogatnom ám a farkincákat. Ha csak arra mennék ki, hogy elmenjek, akkor használnám a jó megbízható vibrátoromat. Szóval ott hagytam az oly szeretett közönségemet, tudom, tudom összetörtem az ő kis szívüket, brühühü.
Kecsesen a pulthoz mentem, hajamba túrtam és mintha fáradt lennék, kértem egy Bacardi koktélt, az alkohol nem hat rám sajna, egyetlen hátránya a vámpírlétnek. Nem a Nap se zavar engem, jobban szeretem én az éjszakákat, amikor minden olyan sejtelmes és félelmetes. Az éjszaka lényei vagyunk, ahogy az éjfúriák is. Kéne vámpírbár, ahol nem italokat szolgálnak fel, hanem vért, vagy mi választjuk az áldozatainkat. Hm, egy szűz angyalocska jól esne nekem, aki frissen esett bűnbe. Milyen jól is hangzik, de olyat sajna manapság elég nehéz találni. Ha épp nőt fognék ki, az nem biztos, hogy a saját neméhez is vonzódik, én meg nem vagyok az erőszak híve, legalábbis a nemi erőszak híve.
Azért megnézegettem kik ülnek a pultnál és egy férfin megakadt a szemem. Az ő szemei valami csodálatosak voltak. Örültem, hogy felvette velem a szemkontaktust, még az sem zavart, hogy szemüveges. Ahogy láttam az ikreket nézegette, így csak elegánsan hátradobtam a hajam, nézze csak, azért van kirakva, nem? Bár nagy csávónak tűnik, épp ezért olyan hívogató, hogy leszorítva meglovagoljam. Vagy csak szopjam le és a csúcsnál hagyjam ott? Az is kecsegtető dolog lenne. Győzelmemnek ítéltem meg, hogy mellém ült, csak is ráfigyeltem. Mondjuk engem ugyan nem fog leitatni, kell hozzá három liter tiszta szesz, faszikám. - Kali Moreno és egyetértek - villantottam meg a csábító mosolyom. Mondjuk a név ismerős. Honnan is? Ó, igaz! Wolfie hülye szektájából. Ha nem bántsa az én megszállómat, szívesen lefekszem vele, sőt önkéntesen. Nálam nincs olyan, hogy ilyen jó pasit elhalasszak egy buta ürügy miatt. Szóval, miért is ne? Esetleg eladom a róla szerzett információkat. Ha jól tudom, emberkereskedő... van pár ellensége, biztos. Biztos fenik rá a fogukat a bérgyilkosok. De a mai éjszaka az enyém. - Egészségünkre! - koccintottam vele. Továbbra se vettem le róla a szemét, csak óvatosan a combjára helyeztem a kezét, ami úgy látszik a mixernek nem tetszett. - Hm, talán csatlakozni akar? - vigyorogtam a másik pasira, aki a pultos volt. |
Nem olyan rég érkeztem Magnolia Valley városába. Nem azért költöztem ide, mert annyira tetszett volna a hely vagy mert érdekelt volna a különösen nagy természetfeletti jelenléte. Egyszerűen a szekta ezt akarta. Én pedig hiába utálom, hogyha utasítgatnak, de vannak olyan határok, amiket még én sem léphetek át. Túlságosan is jól jövedelmezik a tagságom ahhoz, hogy ezt csak úgy eldobjam, azért mert nem szeretek úgy táncolni, ahogy mások fütyülnek. A szekta pedig most az elkóborolt báránykáját akarta újra a nyájban tudni. Először azt gondoltam, hogy csak annyi dolgom lesz, hogy egy kis nyomást gyakoroljak rá. Azt még élveztem is volna, mert már beteges módon szeretek másoknak fájdalmat okozni, egyszerűen élvezettel tölt el, hogyha hallom az áldozataim sikolyait vagy ha látom az arcukat eltorzító fájdalmat. Mikor azonban közölték, hogy nekem is részt kellene vennem a keresésbe eléggé csökkent a kedvem. Mivel nemet nem mondhattam, ezért felkerekedtem, Wolfgang pedig Magnolia Valleybe vezetett. Az üzleteimet a költözés miatt sem akartam elhanyagolni, csak reménykedni tudtam abban, hogy ebben a városkában is össze tudok szedni egy olyan minőségű emberszállítmányt, amihez a nevemet adhatom. Mostanában már rendelésre dolgozok, a legkelendőbbek pedig a minél fiatalabb érintetlen gyerekek. De persze ott van a másik véglet, akiknek a züllött kurvákra fáj a foguk. Az életmódom miatt szinte az egész éjszakát ébren szoktam tölteni, nappal alszok egy kicsit, de akkor sem viszem túlzásba. Még csak ott tartottam, hogy jártam a város azon helyein, ahol sok ember megfordult és megfigyelést végeztem, hogy kik lennének a legalkalmasabbak az ügyfeleim számára.
A ma estére a nightclubot választottam, mivel az ilyen szórakozóhelyeken mindenféle ember megfordul, nagyon keresgélnem sem kell. Olyan, mint egy svédasztalos étkezés. Csak ki kell választanom, hogy mit szeretnék. Nem siettem el az indulást, jóval 11 után léptem ki a lakásomból és indultam el a szórakozóhely felé. Határozott léptekkel haladtam, ahogy közeledtem a nightclub felé úgy jött velem szembe egyre több részeg fiatal. Nem tulajdonítottam nekik különösebb figyelmet, csak röviden végigmértem őket. Egyik sem keltette fel az érdeklődésemet így érdektelenül elhaladtam mellettük figyelmen kívül hagyva egy csapat lány rámenős kacsintásait. Még vonzóak is lehettek volna, hogyha a szemük nem áll keresztbe a sok elfogyasztott alkoholtól. A szórakozóhely előtt kígyózott a sor, amibe eszem ágában sem volt beállni. Elsétáltam a várakozók mellett, becsúsztattam egy nagyobb bankjegyet a kidobó zsebébe és már bent is voltam. A zene dübörgött, a fények villogtak, a levegő fülledt volt, s mindenfelé ittas fiatalok voltak. Leadtam a kabátomat és újra végigmértem a tömeget. A pillantásom megakadt egy fiatal lányon, aki biztosan nem volt még 18. Hófehér, hamvas bőre erős kontrasztban állt lángvörös hajával. Nagyon passzos és rövid ruha volt rajta. Biztos nem lehet rendszeres látogatója az ilyen helyenek, mert üdítőt iszogatott, s akárhányszor valaki hozzászólt vagy hozzáért összerezzent. Le kellett küzdenem az erős késztetést arra, hogy bevezessem a kislányt az élet nagy dolgaiba, mert minden tagom őt akarta. Egyszerűen imádom, ha én vagyok az, aki elveszi az ilyen lányok ártatlanságát. De most túl türelmetlen lettem volna egy tapasztalatlanhoz. Amúgy sem vagyok az a típus, aki fél óráig ügyködne azon, hogy felkészítse a behatolásra... hogy őszinte legyek elégedettséggel tölt el, hogyha látom a szemükben a fájdalomtól kibuggyanó könnyeket. Jelen állapotomban azonban túl durva lettem volna hozzá, ha most dugnám meg akkor biztos olyan traumát okoznék neki, ami után sokáig nem fogja elviselni a férfiak érintését. Arra eszméltem fel, hogy egy szőkeség dörgölőzik hozzám. Lenéztem rá és az első, ami megfogott azok a telt mellei voltak, amiket alig takart a szűk felsője. Ő már nem olyannak tűnt, akinek útbaigazításra lenne szüksége, a keze már a felsőm alatt is kalandozott a nadrágom felé haladva. Vele meg az volt a bajom, hogy egyszerűen nem vonzanak azok a nők, akik ennyire kétségbeesetten vágynak a férfiak figyelmére. Ezért egyszerűen ellöktem magamtól és elindultam a bárpulthoz.
Ahogy felültem az egyik székre a tekintetem összeakadt egy vadító szempárral. Egy pillanatra sem vettem le róla a szemeimet. Telt vörös ajkai csak úgy hívogattak. A dekoltázsát nagy részben takarta a sötétbarna haja, de azért nem annyira, hogy ne adjon kóstolót abból, amit rejt. Felálltam és átültem a nő mellé. Az előtte lévő italra pillantottam, amiből rendeltem neki még egyet magamnak pedig egy Godfathert, mikor a csapos a rendelés felől érdeklődött. Egy ideig nem mondtam semmit, csak elég indiszkréten végigmértem. Alig bírtam megállni, hogy a kezemmel ne kezdjem simogatni a meztelen combjait. - Atlas Bale vagyok és mi ma este nagyon jól fogunk szórakozni - Megemeltem a poharamat, mikor átadta a bartender. - Egészségünkre - néztem egyenesen a szemeibe, miközben koccintottunk. Mindig is olyan voltam, aki egyből a lényegre tér, ezért most sem kezdtem felesleges rizsázásba. Szerintem van annyi esze, hogy tudja, aki egy ilyen helyen leszólítja az nem biztos, hogy az igaz szerelmet keresi benne. Valószínűleg - mint az én esetemben is - csak át akarja kefélni vele az éjszakát. |
Ajánlatán őszintén felnevettem.
- Hát, nemtom, hoyg rajtam hogy állna a bikini.. - nevettem még mindig. - Vagy az csak a boxmeccseken van? Nagyon nem vágom ezeket. Viszont megfontolom. - bólogattam még mindig nevetve.
Miss Cickón kezdtem gondolkozni. Nagyon be akar vágódni, de minél inkább próbálkozik, annál Szánnivalóbbá válik a szememben. Pedig elvileg csodálatra méltó tulajdonság, ha valaki nem adja fel, és szorgalmasan küzd a céljaiért, még akkor is, ha csak a melletted ülő néger csávó farkáról van szó. Ilyen csöcsökkel tuti van valami durva nemi betegsége, amire inkább nem lennék kíváncsi, köszönöm szépen.
A pultnál állók nagyrésze lefagyott, amikor ANja úgy elrohant, ha voltka köztük vérmacskák, gondolom ők tudták, miről van szó, és reméltem, őszintén reméltem hogy bennük lesz annyi empátia, hogy nem hagyják a szomjas népet nekiugrani az üres pultnak.
A dolgozók, akik mellett elvágtáztam is eléggé lefagytak. Szerencsére nem akartak megállítani, de akkor sem tudtak volna. Olyan lendület vitt kifelé, hogy szerintem hamarabb borítottam volna le őket a lábukról minthogy megállítsanak.
Anja testbeszédén látszott, hogy zavarodottságán lassan felüluralkodik a vadászösztön. Ennie kellett, harapnia valamit (ha-ha), és bárki, akiben volt élet megtette. Mivel se egy kutya, egy macska, egy egér, de még egy patkány se volt a környéken, így én maradtam vacsinak. Különösebben nem voltam ijedt, mert tudtam, hogy egy pillanat alatt sárkánnyá tudok változni, és felröppenni, de azért na. Voltam már nyugodtabb.
- Anja, tudom, hoyg hallod a hangomat, nyugodj le, és változz vissza. - mondtam neki a elhető legnyugodtabb hangomon. Tudom, hoyg az állatok megérzik, ha félünk, hát akkor a vérfarkasok. Szerintem ők még táplálkoznak is belőle.
- Ha akarod, tartom a tábládat, csak.. - ekkor egy macska ugrott az egyik kukára, ami mindkettőn figyelmét elterelte:
- Az isten bassza meg! - rivalltam a macskára, mert majd összefostam a boxeromat. Viszont mire visszafordulhattam volna a lányra, ő már el is kapta a macskát és a kukáról a kerítést átugorva elrohant. Hát, lesz ma vacsi, az biztos. Na nem a macskának.
A klubba visszamenni már nulla kedvem volt, szóval inkább hazabattyogtam az este történésein filózva. Kíváncsi voltam, hogy vajon felkeres-e még a lány, és ha igen, milyen indokkal. Ha az ajánlatom miatt, akkor vajon mit fog kérni? Nem nézném ki belőle a drogokat, se a fegyvereket, amikel mondjuk nem lenne semmi gond, szereznék neki, csak meglepődnék kcisit. Ő inkább valami limitált kiadású marhaság utolsó darabját akarla majd. Vagy valami Trónok Harcás faszságot. Egy sárkány figurát. Istenem, mekkora kockának fognak nézni, ha ilyeneket kell neki rendelnem.
//Baako off// |
- Bizony. - próbáltam nagyon hitelesen előadni magam. - Majd ha már a csúcson leszek akkor bánni fogod, hogy nem hittél bennem - néztem egyenesen a szemeibe, hogy még meggyőzőbben tudjam átadni a karrierista stand up-os figurát. - De még van esélyed arra, hogy betársulj a bizniszbe. Úgyis kell majd egy olyan ember, aki feltartja a "nevetés" vagy "taps" táblát, ha esetleg az emberek elfelejtenék, hogy mit mikor kell csinálni - Az én poénjaim után lehet, hogy sűrűn lenne szükség ezeknek a szavaknak a feltartására, mert nem biztos, hogy sok olyan furcsa ember tévedne be ezekre stand up-os estekre, akik értékelik a vicceimet. Lehet sokan azért tapsolnának, hogy minél előbb vége legyen a szenvedéseiknek. De legalább tapsolnának.
- Szerintem is ez az egyetlen opció, mert a másik az lenne, hogy nem vagyok vicces. Ez pedig teljesen ki van zárva - mondtam a lehető legnagyobb meggyőződéssel. Ezt követően eléggé felpörögtek az események, mivel egyre többen érkeztek klubba, sokaknak pedig az első útja a pulthoz vezetett, hogy gondoskodjanak az alkohol fennttartásáról, nehogy még idő előtt kijózanodjanak.
Egy ideig sikerült kizárnom a két ordibáló tagot és más esetekben sikerülni is szokott nyugodtan maradnom, de mivel már túl régóta nem változtam át, ezért túl nagy késztetést éreztem arra, hogy darabokra tépjem őket. Elakartam kerülni ezt a vérengzést, ezért megpróbáltam minél hamarabb elhagyni az épületet. Még hallottam Baako hangját, mielőtt eltűntem volna a kijáraton. Reméltem, hogy nem fog utánam jönni, mert nem akartam neki ártani, ilyen állapotban pedig igen csak kiszámíthatatlan vagyok. Na nem mintha nem tudná megvédeni magát, hiszen pillanatokon belül letud fagyasztani. Ezt azonban szeretném elkerülni.
Már farkas formában az ösztöneim teljesen átvették felettem az uralmat. Már nem érdekelt semmi, csak az hogy vadásszak. Éppen elindultam volna a nyílt utca felé, mikor a hátsó ajtó nyílt, majd csukódott és megjelent Baako. Megismertem, de nem voltam ura a testemnek, hiába nem akartam ártani neki egyszerűen nem tudtam másra gondolni, mint hogy kiharapjak belőle egy darabot. Összehúztam kicsit magam és lassan, ugrásra készen közeledni kezdtem felé, miközben vészjóslóan morogtam. Hallottam, hogy beszél hozzám, de a szavak nem jutottak el az agyamig. Mikor elég közel értem hozzá megdermedtem, hogy rá ugorjak, de akkor hirtelen egy macska ugrott fel az egyik kukára. A hang megzavarta a figyelmemet, miután pedig mérlegeltem az erőviszonyokat végül inkább a macskát kaptam el. Összeroppantottam a nyakát, mielőtt kereket oldhatott volna. A kukára felugorva át tudtam ugrani a kerítésen és eltűnni a sikátor másik végében.
Anja off |
- Világszerte, mi? - kérdeztem vissza vigyorogva.
- Szóval a vendégeket is, huh? - gondolkoztam hangosan. - Egyébként csak elfoglaltak. Biztosan elfoglaltak. - gyorsan felhörpintettem az italom végét is, és azon gondolkoztam, hogy merre tovább. Mehetnék haza, ahol ugyan egyedül lennék, de be tudnám fejezni azt a pár személyit, amit a hétvégén fognak átvenni. Itt meg úgyis csak több lesz az ember, és egy hülye fasznak fognak tartani, hogy itt foglalom a helyet a pultnál. Mondjuk nagy geciség is itt foglalni a helyet a pultnál, de most nem erről van szó. Ha maradok illene kicsit bulizni, vagy ilyesmi, de rohadtul nincs kedvem. Miss Cickóhoz meg mégannyira sem.
- Aha.. - bólogattam Anjának, mintha legalábbis figyelnék, de egy szó se jutott el a tudatomig.
Azt mondta, a farkasokhoz már hozzászokott. Tehát van több? Mondjuk ők falkában járnak.. vagyis gondolom, hoyg abban. De ha farkas van, lehet sárkány is? Érdekes lenne találkozni egy másik sárkánnyal. Megismerkedni a szokásaikkal, az életstílusukkal, hogy milyen sűrűn szoktak átváltozni, ilyesmi. Érdekel, hogy hogyan élnek, mert most érzem scak igazán a sárkányneveltetés hiányát.
Visszapillogtam Anjára, aki éppen az itt dolgozókról regélt. Szépen kilistázta, melyik munkatársa mit szokott elrontani, és akárhogy próbáltam felidézni, nekem egyik emlékképemben se volt az ő példáihoz hasonlóan elrontott ital. Egyszer esett csak meg, hogy kívülről is vizes, vagy piás, vagy nem is tudom milyen volt a pohár, és amikor átnyújtotta a koktélt, akkor kicsúszott a kezemből. A vastag falú üvegpohár ripityára tört a szórakozóhely csempéjén és természetesen a poharat is kifizettették velem. No nem mintha annyira haragudnék rájuk, de én tisztán emlékszem, hoyg nem az én hibám volt. Persze, iylenkor ez a megszokott eljárás. Az, hogy a vevőnek van igaza már kikopott a köztudatból, és újonnan a menedzsernek van igaza, mert övé itt a legmagasabb poszt.
- Igaz is, ha annyi időt lennék itt, már találkoztunk volna. - próbáltam meg visszakapcsolódni a beszélgetésbe, majd megint a két fickóra pillantottam. Lehet, régimódi avgyok, és lehet, hogy őket arra nevelte valami szexista állat, hogy a nők feleannyit sem érnek, mint ők, de ez akkor is sok volt.
Fél füllel közben figyeltem amit Anja mond, de a tekintetem csak akkor kaptam oda, amikor már a szilánkok hangját hallottam a földre esni.
A lány után pillantottam; tudtam miről van most szó, és azt is tudtam, hogy farkasként nem fog felismerni. és valszeg csak nekem ugrik, de mégis erős késztetést éreztem magamban, hogy utána siessek. Talán a kíváncsiság.
Hosszú léptekkel vágtam át az emberek sokaságán, párat erővel billentettem el az utamból, de senkiben sem okoztam nagy kár, maximum meglepődtek.
- Anja! - kiáltottam a nevét, hátha még emberként elkapom, de akkor meghallottam, ahogyan becsukódik a hátsó ajtó. A többi alkalmazott mellett elvágtázva követtem a lányt, de mire kiértem, már sikerült felöltenie a farkasalakját. Maradjunk annyiban, hoyg emberként sokkal édesebb pofija van, mint így, farkasként, de főleg azért, mert szerintem egy nőnek nem áll jól az arcszőrzet.
Kicsiként volt egy kutyám, Samuel. Nem élt sokat, talán két évet ha velünk volt, mert elkapott valami fertőzést, viszont azalatt a két év alatt annyit olvastam a kutyákról, a nevelésükről, a testbeszédükről, hogy a kutyus egyetlen pillantásából megértettem, mit szeretne. Az akkor tanultakat próbáltam hát az elmém zugaiból előrángatni és leolvasni a lány testbeszédéről, mit is tervezget, mi jár a fejében.
Arról, ahogy hátrált, láttam, hogy sarokba szorítva érzi magát, ugyanakkor ott volt a szemeiben az a tüzes, fenyegető pillantás. Marhára össze lehet zavarodva szegény. Lássuk bejön-e a filmes marhaság, mikor utolsó reményként próbálnak a szerettükhöz beszélni, akit már mondjuk megszállt az ördög/kómában van/megőrült, vagy akármilyen filmes finomság történt vele, de a lényeg, hogy valamiért nem önmaga.
- Anja... - emeltem védekezően kettőnk közé üres kezeimet, hogy lássan nincs nálam fegyver - ..én vagyok az, Baako. A sárkány. Tudod, Trónok Harca, meg minden. |
- De eléggé az, viszont mivel még nem indult be a karrierem, ezért muszáj vagyok egy ideig itt dolgozni. Majd ha már világszerte az én vicceimen fognak nevetni akkor abbahagyom a bartenderkedést. - Ez mondjuk lehet nem mostanában fog bekövetkezni, mert nincs annyi szar humorral megáldott ember, hogy én világhírű Stand Up-os legyek. - Hidd el feltalálom magam. Azokat szoktam boldogítani a humorosabbnál humorosabb vicceimmel, akik egyedül üldögélnek. A második poén után általában valami nagyon sürgős dolguk akad, ami miatt nem tudják tovább élvezni a társaságomat. Magam sem értem, hogy miért van ez mindig így. Bizonyára a véletlen műve - komolyan próbáltam mondani, de egy mosoly elárulta, hogy csak viccelek. Mondjuk bárki, aki egy kicsit ismer, de sőt még az is, aki csak egyszer találkozott velem elmondhatja, hogy nem sok komoly pillanatom van. A közvetlenségemről pedig ne is beszéljünk.
- Pedig kíváncsi lennék, hogy a nagymacska alakjuk mennyire tér el egy egyszerű nagymacskától. Szerintem erősebbek náluk meg talán nagyobbak is... - elgondolkodtam és a szavak már megint ömleni kezdtek belőlem. - Mert azt biztosra tudom, hogy az én farkas alakom annak ellenére is, hogy elég nyeszlett nagyobb, mint egy átlagos farkas. Azt nem tudom, hogy erősebb is-e, mert még nem verekedtem egyszerű farkassal. - Vérfarkasokkal sajnos már akadtak nézeteltéréseim, amiknek az volt az oka, hogy véletlenül betévedtem a területükre, amit ugye mindennél jobban védelmeznek. Hát az az összetűzés nem éppen jól sült el, legalábbis az én szemszögemből. Na jó, mondjuk ki. Szarrá vertek. Mintha magában az nem lenne elég szar, hogy egy átváltozás után pucéran ébredek még tele voltam harapásokkal és karamnyomokkal is, amikbe ráadásul kezdett beleszáradni a kosz meg vér keveréke is. Csak egy átlagos nap az életemben.
- Hát igen. Nem szeretnék felvágni, de itt messze én vagyok a legjobb - nagyon büszke fejet vágtam. - Dave például sajnálja az italokból az alkoholt, Flore pedig nem hűti le eléggé a poharat keverés előtt, de olyanok is akadnak, akik elfelejtenek egy-egy italreceptet és maguktól próbálják összerakni. Szerintem mondanom sem kell, hogy a legtöbb esetben ihatatlan a végeredmény - Ecseteltem azt, hogy mennyire esetlen munkatársaim vannak. Néha úgy érzem, hogy én viszem a vállaimon ezt a helyet. Kérnek fizetésemelést, ha a főnököm nem küldene el abban a pillanatban, hogy belépek az irodájába. Talán nem kellett volna az egész klubb előtt megaláznom, mikor randira hívott. De arról nem én tehetek, hogy úgy néz ki, mint valami mániákus zaklató.
- Hát ha legalább fele annyi időt töltenél itt, mint én szoktam akkor szerintem már találkoztunk volna. - Jártak ide olyan visszaeső alkoholisták is, akikkel minden második munkanapomon találkozok. Már azokat is elég jól ismerem, akik ide jönnek minden este felszedni egy-egy csajt aznap esti kúrópajtinak. Ők már-már törzsvendégnek számítanak, mert fejből tudom, hogy mit isznak és mindig megitatnak a csajukkal 2-3 pohár piát, csak hogy biztosan benne legyen a dolgokba.
Éppen egy pohár vizet nyújtottam át egy már részeg állapotban lévő lány számára, mikor a pult végéből két tag ordítozni kezdett. Szinte ráfeküdtek a pultra és minden második szavuk vagy a pina vagy a pia volt. Vettem egy mély levegőt és elszámoltam magamban tízig. Általában elég jól kezelem az ilyen alakokat, de mivel mostanában nem változtam át, ezért a legkisebb ingerlésre is tudok ugrani. Ilyenkor sokkal nehezebb visszafogni a bennem szunnyadó állatot. Elővettem két nagy poharat, amikbe csapoltam sört. Közben egy pillanatra sem hagyták abba a pofázást, miért is tették volna.
- Általában nem törődöm velük, de most legszívesebben kitépném a szívüket - mordultam fel Csak akkor vettem észre, hogy túl erősen szorítom a kezemben lévő poharat, mikor az szilánkjaira tört. Ahogy megfordultam egy rongyért megláttam a tükörben, hogy a szemeim sárgán izzanak. Mivel ismertem már annyira a folyamatot, hogy tudjam mi fog következni, ezért minden további szó nélkül kiléptem a pultból és a kijárat felé igyekeztem. Az öltözőknél már megéreztem a kezdeti fájdalmakat, hogy a csontjaim elkezdenek eltörni, összeforrni, majd újra eltörni. Túl gyenge voltam ahhoz, hogy megtudjam állítani az átváltozást, ezért próbáltam minél hamarabb kijutni az emberek közeléből. A klubból kiérve a hátsó ajtón a sikátorban kötöttem ki, ahol bejöttünk Baakoval. Még mindig túl közel voltam, de már nem tudtam tovább menni. Nem csak a fájdalom volt elviselhetetlen, de annak szörnyű hanga volt, ahogyan a csontjaim újra és újra eltörtek. Egy erősebb fájdalomhullám után pedig már farkasként láttam a környéket. Az állati mivoltom került előtérbe, a vadászösztöneim domináltak. Bármit képes lettem volna megtámadni, ami mozog. Ráadásul sarokba szorítva éreztem magam, mert a nyílt utcán hemzsegtek az emberek meg az autók, mögöttem pedig egy hatalmas kerítés volt, ami lezárta a sikátort. |
Gondoltam, hogy ő is nagy ajándékozós. Valahogy éreztem. Ami engem illet, inkább megkérdezem, mit szeretne amásik, esetleg mire van szüksége, és azt szerzem meg neki. Ha véletlen kitudódik, hogy mi is az, hát kitudódik. Attól még nem lesz vége az életemnek.
- És egyébként született Stand Up-osként nem fura egy Nightclubban dolgozni? - piszkáltam vigyorogva. - Biztos nagyon korlátolva érze magad a pult határain belül, hiszen a színpad azért mégis egy szabadabb hely. - nem is tudom, mikor beszéltem legutóbb ennyit. Talán részegen valami bulin, amikor nagyon meg akartam fűzni valakit. Érdekes módon erről most szó sincs. Persze Anja aranyos lány, és szép is, és hát nem mondom, hogy nem örülnék, ha a bugyijába jutnék, de valamiért nem érzek arra késztetést, hogy ráhajtsak. Annyira nyílt, és közvetlen, hogy úgy érezném, visszaélek a bizalmával, hogyha akármivel próbálkoznék. No mindegy, hátha találkzoom még vele.
- Én is csak eggyel találkoztam. - mondtam elgondolkodva - Bár átváltozva még egyet se láttam. - főztem még hozzá. Valahol jól esett, hogy nem csak én vagyok iylen analfabéta ha a város "lényeiről" van szó. Tuti nagy felfedezés volt neki a sárkány. És tényleg remélem, hogy nem mondja el senkinek, már a saját érdekében is.
Nevetve emeltem nagy, világos tenyereimet magam elé. - Ígérem, nem szokok hozzá.
Mikor elém került az ital mohón kortyoltam bele. Le sem tagadhattam volna, milyen jól esett. Sokan mondják, hogy az ilyen gyümölcsös faszságok nőiesek, és hogy egy igazi férfi sört meg whiskey-t iszik. Hát én szarok belé. Szerintem mindenki azt iszik, ami jól esik neki, főleg, ha fizet is érte. Mondjuk nekem ez pont ingyen volt, de nem ez a lényeg.
- Szerencsére nem lesz szükség ilyesmire, mert nagyon jó pultost kaptunk maeste. - vigyorogtam rá lehengerlően.
- Törzsvendég még nem vagyok, de ja. - bólogattam az italomat szorongatva, és próbáltam kizárni a szép lassan begyűlő embereket. - Mondjuk annyit még mindig nem, mint te. - villantottam felé egy vigyort, majd újabbat kortyoltam a koktélból. Sosem voltam édesszájú, de időnként majd meghaltam valami cukrosért.
Mikor Anja felhívta a figyelmemet a mellettem ülő csöcsre, pardon; lányra, odakaptama fejem, és egy pillantással felmértema terepet. Tipikus egyéjszakás lány volt, mára talán meg is tehetné.
Míg azon agyaltam, felszedjem-e mára Miss Cickót, a pult túlvégén két láthatóan kanos csávó kezdett kiabálni Anjának:
- Puncikám, adnál nekün két sört?
Rosszallóan mértem őket végig. Sosem szerettem, ha valaki pincérekkel, pultosokkal vagy akár felszolgálóakkal lealacsonyítóan beszél.
- Hogy bírod ezt? - kérdeztem a lánytól halkan, Miss Cickót továbbra is ignorálva. |
- Igen - bólogattam. - Én is ilyen vagyok - Bennem kis korom óta semennyit sem csökkent a karácsonyért való rajongás. A Télapóban már nem hiszek, de még mindig ugyanolyan izgatottan választom ki az ajándékokat, csomagolom be és helyezem őket a fa alá. Arról meg ne is beszéljünk, hogy pillanatok alatt széttudom tépni a csomagolást, hogy felbonthassam a kapott ajándékokat. Kár, hogy ilyen kategória nincs a Guiness rekordoknál. Az a tény ellenére, hogy mennyire szeretek ajándékot kapni adni még mindig jobban szeretek. Boldogsággal tölt el, ahogyan az ajándékozott fél arcán megjelenik az őszinte mosoly és öröm önti el az egyént, amiért ennyire tökéletes ajándékot vásároltam számára.
- Szerintem pedig ez az évszázad poénja volt - néztem pár pillanatig fapofával, de aztán megjelent az arcomon egy széles mosoly. - Azzal már, hogy nincs humorérzéked nem tudok mit kezdeni. Én Stand Up comedysnek születtem, aki pedig ezzel nem ért egyet annak szar a humorérzéke - Ez ha igaz lenne akkor azt jelentené, hogy az emberek több, mint háromnegyede szar humorérzékkel rendelkezik. Természetesen tudom, hogy csak nekem van ilyen... szar egyedi humorom.
- Vérmacskával még nem találkoztam - mondtam, miközben kissé elgondolkoztam azon, hogy eddig mikkel találkoztam. De szerintem ha lett volna már dolgom nagymacskákkal arra biztosan emlékeznék. - Akkor próbálom távol tartani magam tőlük - Szerencsére nem sokan mondják meg rólam, hogy vérfarkas vagyok, de persze akadnak olyanok is, akik ezt gyorsan megérzik. Én egyáltalán nem akartam ilyen lenni és a mai napig nem békéltem meg vele. Persze tudom, hogy el kellene fogadnom, mivel ha továbbra is tagadom akkor saját magamat sem fogadom el, hiszen a farkas a lényem része. Mégis a lehető legjobban próbálom elnyomni magamban. Ez persze egy idő után lehetetlen, mivel ha időnként nem vadászok akkor bármikor előtörhet belőlem a farkas én pedig nem tehetek semmit, hogy megfékezzem. Úgy elveszítem az önkontrollt, mint teliholdkor. Ezt az érzést pedig utálom. Én még egy légytől is ötször bocsánatot kérek, mielőtt megölöm, nem hogy ártatlanokat öljek vagy más állatokat. Egyszerűen olyan távol van tőlem ez az egész vadászat, farkasosdi, hogy nálam alkalmatlanabb személy nem is született arra, hogy vérfarkas legyen.
Szerencsére egy főnökömmel sem találkoztam, mert ha meglátták volna, hogy erre behoztam egy idegent biztos kicsináltak volna. - Csak nehogy hozzászokj a kivételesség érzése, mert egy egyszeri alkalom volt - értettem arra, hogy a személyzeti részen hoztam be az épületbe. Mikor megigazítottam magamon az egyenruhát észrevettem, hogy kicsit alaposabban végigmért. Ezen elmosolyodtam, de nem mondtam rá semmit. Azt meg kell hagyni, hogy ezek a ruhák nagyon szexik tudnak lenni, de borzasztóan kényelmetlenek, mivel annyira szűkek, hogy levegőt alig lehet bennük kapni. Miután közölte, hogy mit szeretne elkezdtem elkészíteni a koktélt. Nem sajnáltam belőle a vodkát, de ügyeltem arra, hogy ne nyomja el a gyümölcslék és a likőr ízét. A pohár szájára tűztem egy cikk narancsot, ami mellé odabiggyesztettem egy napernyőt is. - Egészségedre - toltam elé az elkészült italt. - Tettem bele bőven jeget, de ha esetleg így sem lenne elég hideg biztos le tudod hűteni valahogy... - céloztam a képességére egy bennfentes mosollyal.
- Ez csak természetes, hiszen nem az én dolgom. Meg mivel szimpatikus vagy, ezért nem tennék olyat, amivel árthatok neked - mondtam teljesen őszintén. Nálam az volt az alap, hogyha valamilyen bizalmas információ jut a tudomásodra akkor azt megtartod magadnak, nem az az első dolgod, hogy posztolod valamilyen közösségi oldalon vagy elmondod minden ismerősödnek. A pultra könyökölve futottam át az elém csúsztatott névjegykártyán, amit megfogtam és zsebre vágtam.
- Köszönöm szépen, ezt észben fogom tartani - Igazából már lett volna egy ötletem, de nem hiszem, hogy ezt a lehetőséget arra kellene elhasználnom, hogy megszerezzem az Underworld sorozat gyűjtői, díszdobozos kiadását.
Időközben a DJ is megérkezett, miután pedig elkezdett játszani az emberek is elkezdtek szállingózni így egyre sűrűbb lett az élet. - Sokat jársz ide? - kérdeztem, miközben éppen egy Cuba Librét kevertem a Baako mellett helyet foglaló lánynak, aki a melleit jobban már nem is tudta volna kinyomni.- Szerintem azt szeretné elérni, hogy meghívd egy italra - súgtam oda a fiúnak. Én sosem értettem, hogy sok lány hogyan képes lealacsonyodni arra a szintre, hogy ennyire feltűnően kuncsorog egy pasi figyelméért. Ha engem kérdeznek akkor az már régen rossz, hogyha egy lány csak úgy tudja felkelteni egy srác figyelmét, hogyha kitesz a kirakatba mindent. Persze lehet én vagyok régimódi, amiért nem vagyok a buliban való ismerkedés híve. |
A karácsonyi ajándékok... Naivitásán csak elmosolyodtam, és úgy hallgattam a mondandóját.
- Vannak, akik nagyon komolyan veszik a karácsonyt, és az életük árán is rejtegetik az ajándékokat. - jegyeztem meg, és a végén halkan el is nevettem magam. Még tagadni sem tudnám. hogy ez a téma ezerszer kénylemesebb, mint a képességeim kitárgyalása. Hány éves is vagyok? 65? Ennyi idő alatt igazán kényelmes témává válhatott volna a mivoltom, vagy legalább egy minimális szinten ismerőssé.
- Jeges? Komolyan? - szemöldökömet kérdőn megemelve néztem rá, majd halkan felnevettem. - Szerintem ennél jobbra is futotta volna. - mondjuk én tökre becsukhatnám a számat, mert az én morbid humoromat meg a közeli barátokon kívül szinte senki nem tudja értékelni.
Láttam rajta, hogy még regényket tudna mesélni a Trónok Harcáról, de hiába mondaná, mert nem tudnék figyelni. Na várjunk.. regényeket? Ezt nem valami könyv alapján forgatják? Hát hiába.. még mindig zseni vagyok.
Ahogy magyarázta, hogy a vérfarkasok jelenlétéhez már hozzászokott, a vámpírokéhoz meg kezd, szinte megsajnáltam. Olyan aranyos kislány lehetne, ha nem talált volna rá Magnolia Valley sötét oldala. Nem való neki ez az élet, bárki lehetne, aki csak akar. Viszont ha a vámpírokhoz kezd hozzászokni, valszeg vérfarkas a kicsike. Átváltozva már biztosan nem ilyen édes.
- Én nem sok hogy is mondjam.. "lénnyel" találkoztam eddig a városban. - ez eléggé sértő tudna lenni, ha nem tartoznék magam is ezek közé a "lények" közé. De igazából nem érdekel. Milyne logikus gyűjtónév alá lehetne minket befoglalni? Természetfelettiek? Szörnyek? Szerintem talán a lények a legkedvesebb.
- Bár vérmacskák, vagy mik, biztosan vannak. Ők megérzik a kisugárzásod alapján, mi lehetsz. - ahogy ezt kimondtam, eszembe jutott Shyvon, meg, hogy jó lenne vele is lassan talizni, és legalább fejben összerakni a város képét, hogy valami sejtésem legyen legalább arról, mi van itt.
A Nighclubot jól ismertem már, többször is buliztam itt, egyéjszakásokat szedtem fel, sőt, volt már, hoyg melót bonyolítottam a falai közt. Elfordultam, mikor a kódot beütötte, de még így is láttam a szemem sarkából a gombok sorrendjét: full közép, jobb felső, balközép, jobb közép. Ez lehet 5946, de ha más a gombok elosztása, akkor akár 5346 is. Mindenesetre ez egy hasznos infó.
- Most nagyon kivételesnek érzem magam. - bólogattam egyetértően, és türelmesen, úriember módjára vártam. Míg ácsorogtam, kicsit szétnéztem; felmértem a terepet, bemértem a biztonsági kamerákat, és a lehetséges menekülési útvonalakat. Ezt sok helyen megcsinálom, mert biztonságérzetet ad.
Anja ruhája, hát... maradjunk annyiban, hoyg nem sokat takart. Habár ismertem már az itteni egyenruhát, eddig mindig csak deréktól fölfelé volt szerencsém hozzá. Ettől függetlenül igyekeztem nem egy kiéhezett fasznak tűnni, és a lányt bámulni, inkább követtem a pultkoz, és az egyik bárszéken foglaltam helyet.
- Nem is tudom... - mondtam anélkül, hoyg az itallapra pillantottam volna. - Valami édeset kívánok. Legyen egy Sex On The Beach de dupla vodkával.
Óvatosan körbepilláztam, hogy lássam, ki van még hallótávolságon belül, de Anja tűnt a csapat legszorgosabb tagjának, hogy máris a pult mögé állt.
- Figyi, én nagyra értékelem ám, hogy megtartod a titkomat. - mondtam kicsit halkabban, mint ahogyan eddig beszéltünk. - Igazából jövök is eggyel. - egy névjegykártyát nyújtottam át neki. A kis papíron rajta volt a teljes nevem, a számom, és ennyi. Akinek volt egykis sütnivalója, leeshetett neki, hogy azért nincs rajta foglalkozás, mert leírva már bizonyíték lehet.
- Szinte akármit be tudok szerezni, a lehető legidétlenebb időpontokban is, szóval keress bátran. - mosolyogtam rá bátorítóan. |
- Az lehet, de arra való tekintettel, hogy néha még azt sem tudom kinyomozni, hogy a saját családom mit tervez karácsonyra nem hiszem, hogy sok keresnivalóm lenne ebben a karrierben. - Mondjuk ki tudja. Néha pont azokból nem nézünk ki ilyen dolgokat, akik nyakig benne vannak a bizniszben. Ha máshogy keverem a lapjaimat akkor talán előadhattam volna, hogy mennyire thug vagyok, de erről azt hiszem már lekéstem. Na majd máskor.
Vetettem még egy utolsó pillantást a földön fekvő tagra, aki már nem visított, valószínűleg kiütötte a hatalmas fájdalom. - Nem érdekes, hagyjuk. Nem szeretném, hogy begurulj, mert akkor elég jeges tudsz lenni. - Fú, hogy ez mekkora poén volt. Nem tüzes, hanem jeges, mivel nem leégette, hanem lefagyaszttota a tag lábát. Alig tudtam visszafolytani a nevetésémet, de megakartam várni még Baakonak is leesik a poén. Sokszor mondták már, hogy kurva szar humorérzékem van a vicceimről pedig ne is beszéljünk. Nálam általában akkor vicces valami, hogyha mindenki pokerarccal bámul, miközben én majd' megfulladok a röhögéstől.
- Igen, az - bólogattam. - Igen, kosztümos sorozat, középkor egy fantasy világba belecsavarva - Mondanom sem kell, hogy mennyire nehezemre esett, csak ennyit mondani, miközben erről a sorozatról órákat tudnék beszélni megállás nélkül. Mondjuk sokszor a semmiről is képes vagyok rengeteget beszélni, de a Trónok Harcáról még többet. Ha lehet még azt a mennyiséget tetézni, amennyit én képes vagyok ledarálni. - Szerintem is maradjunk ennyiben - Nerm vagyok benne biztos, hogy Baako értékelte volna, ha elkezdem részletezni a westerosi uralkodó családokat meg úgy amblokk az egész világot.
Miután rábólintott az italra elindultam a night club felé. Nem néztem hátra, de hallottam a lépteit, pár pillanattal később pedig már mellettem is volt. A kérdésén elgondolkodtam, kis várakozással szólaltam csak meg.
- Igazából nem szokásom így letámadni az idegen embereket. Egy vámpír vagy vérfarkas jelenléte miatt nem szoktam ennyire bepörögni. Vérfarkast már láttam jó párat és a vámpírokat is kezdem megszokni, viszont hozzád hasonlóval még nem találkoztam. Ezért váltott ki belőlem ez az eset ilyen heves reakciót - magyaráztam kissé talán elpirulva, de a sötét miatt úgy sem láthatta. Vagy mégis, igazából fogalmam sincs a sárkányok tulajdonságairól, mert ahány film dolgozza fel a témát annyi féle verzió van. Megkérdezni meg inkább nem kérdezném. Szerintem egy életre elég kérdést tettem fel Baakonak az eltelt fél órában.
Nem hiszem, hogy külön mutatni kellett volna az utat a night clubbig, mivel egy olyan helyről van szó, ahova elég sűrűn járnak az emberek. - Erre gyere - fordultam be egy újabb sikátorba, ahonnan a club hátsó ajtaja is nyílt. - Elvileg nem lenne szabad ide behozni bárkit is. Tehát most érezd magad nagyon kivételesnek - néztem rá, miközben bepötyögtem a kódot, mire a zöld gömb lenyomása után berregve engedett a zár és kinyílt az ajtó. - Itt megtudsz várni, egy pillanat és átöltözök - mondtam neki az öltöző előtt, ahova bementem felvenni a munkaruhát. Igazából semmi bajom sincs a kihívóbb ruhákkal, de azzal nem tudok megbékélni, hogy miért kell kitenni mindent a kirakatba, hogyha nem is bulizni megy az ember, csupán a munkáját végzi a bárpult mögött. Persze értem én, marketing. Ha a bartender kihívóan néz ki akkor több pasi fog ott tobzódni, ezáltal a fogyasztás is nő. - Kész is vagyok - léptem ki az öltözőből és indultam meg a pult felé, ahol már minden ki volt pakolva, s készen állt a nyitásra. Beléptem a bárpultba. - Mit iszol? - elé csúsztattam egy itallapot, hogyha esetleg magától nem tudna választani akkor is lássa a kínálatot. Még nem volt itt senki, csupán a munkatársaim pakolásztak, készülve a hirtelen rohamra. Sokan járnak nagyon ebbe a klubba, de nem sokan érkeznek meg éjfél előtt, mert ahhoz túl magasak az árak, hogy itt rúgjanak be, ezért elkezdik már otthon az alapozást. Én is így szoktam. |
Megkönnyebbültem, és hatalmas kő esett le a szívemről Tammy válaszát hallva. Ahh, nem kell magyarázkodnom! Remek! Köszönöm Istenem! Sima ügy lesz innét a menet. Nem kell paráznom, hogy kicsapja a hisztit és kérdezősködni fog. Ez pozitív csalódás ugyanis a legtöbb csaj egyből jön az összes faszom kérdéssel, amivel ki lehet készíteni idegileg két másodperc alatt. Ki volt ő? Meddig voltál vele együtt? Blabla... Sok érdektelen és értelmetlen kérdés. Ha meg elborul az agyam előjön a bunkó énem, és ahelyett, hogy full kretén nyálban tolnám tovább. Ezen a ponton szokott megtörténni a pofon, és a fenyegetőzés. Tényleg szerencsém van Tammyval. Egyszerűen zsigereiben érzi az ember, hogy érdemes kihasználni testileg és lelkileg... Igaz, én csak testét szeretném minél jobban! Mondjuk néha... Úgy érzem valamennyire megcáfolom magam. Mindegy, inkább nem megyek bele a részletekbe!
Az újabb arcsimitást is mosolyogva fogadtam, és végképp megerősített ez abban, hogy nincs mitől tartanom vele szemben. Ekkor toppant be az idióta ribikitty, akit ahogy tudtam el is zavartam melegebb éghajlatra.
Megfogva Tammy kezét vezettem magunkat a női mosdóban és még útközben is nagyjából megtöröltem szemeit, hogy valamennyire enyhítsek a csípő érzésen.
Belépve a női mosdóba már a zsebkendőt a víz alá is tartottuk, és amíg a lány próbálta összeszedni magát, én addig lágyan simogattam karját vagy épp combját. Ekettő közt ingáztam végig. Mikor mihez volt kedvem...
- Hála Istennek! - sóhajtottam fel, ahogy kinyögte jobban van. - Mondjuk a szemed eléggé piros. Biztos megleszel így? - kérdeztem rá ismételten, hogy mennyire van jól.
Meglepődtem, ahogy nyakamba ugrott és magához ölelt. Picit zavartan is fogadhattam, mert nem igazán voltam ilyenhez hozzászokva. Mindenesetre viszonoztam az ölelést, és csókjáról is ez volt elmondható, amivel betámadta ajkaim. Bevallom, most tényleg úgy éreztem, mintha kapcsolatban lennénk... Mintha én a barátja lennék, és ez valamennyire megrémített.
Ám nem is kellett több, hogy pár picsa ránk nyisson és makogjanak egy sort. Ezt nem hiszem el! Ha már ennyire romantikusra sikerült a pillanat simán tudtam volna itt kezdeményezni egy gyors menetre. Oké, hagyjuk, kibírom addig, amíg fel nem megyünk Tammyhoz.
- Benne vagyok! Ezek után végre kijár nekünk az az ünneplés... Főleg neked! - simogattam arca vonala mentén, majd kézen fogva kiléptünk a mosdóból.
Nehezen átverekedtünk a tömegen egészen a kijárathoz. Fogtam egy taxit, és a lány előtt kinyitottam az ajtót, mintha olyan nagy úri ember lennék. Szokásom a köntörfalazás, ha már pináért kuncsorgok. Kárhogy ezzel nincs tisztában!
Beülve a járgányba mondtam, hogy a lányhoz vegye az irányt. Nálam hatalmas kupleráj van, szóval eléggé érdekes lenne ott szexelni. Minden szarban elesnénk.
Nemsokára Tammynál is kötöttünk ki. Hagytam, hogy kezemet megfogva felvezessen magához, és a lakásba érve vigyorgova néztem körbe. Ó, régi szép emlékek! Igen, a kanapéval szemeztem. Leültem ugyanúgy a bútordarabra, és ölembe húztam a lányt.
- Nos, mivel kezdjük az ünneplést? - búgtam férfias hangomon édesen.
[ZANE & TAMMY A LÁNYNÁL] |
Tényleg nem érdekelt a csaj és nem csak azért mondtam, hogy jó pontot szerezzek Zane-nél. Mint már említettem meglepett, mert hát mégis csak előttem kezdte el letaperolni azt a pasit, akit szeretek, de mivel a múltjához tartozik nem fogok jelenetet rendezni. Biztos vagyok benne, hogy ő is így gondolja, értem ezt arra ha megjelenne az exem. Ahogyan Z én sem foglalkoznák már vele, hiszen nem érdekel. Ezért is örültem meg annak, hogy elvitt a többiektől és magyarázkodni kezdett. Tényleg úgy érzem, hogy fontos vagyok neki, ez pedig jó érzés nagyon.
- Igen, tudom.. - simítottam meg az arcát mosolyogva, majd ezt követően jött a csók, ami nem tartott től sokáig. Hála annak az előző ribancnak, aki megint nem bírt magával. Amint arcon öntött, csípni is kezdte az alkohol a szemem. Mondhatni kétségbeestem és azon voltam, hogy elmulasszam a fájdalmat. Mivel látn nem láttam, csak hallottam, hogy Zane a csajhoz beszél és elküldte melegebb éghajlatra. Ezután megéreztem kezét az enyémen, közben pedig a szemem kezdte el törölgetni. Hálás voltam amiért foglalkozik velem, hiszen itt is hagyhatott volna a francba.
Csak óvatosan megfogtam a kezét, majd magamnak kezdtem el megtörölni szemem, míg végül sikerült résnyire kinyitnom. Szinte még fel sem eszméltem, de már húzott is maga után a mosdók felé. Meglepett, hogy bejött velem és nem kint várt meg. Azonnal megengedtem a vizet és már elkezdtem megmosni szemem, Zane pedig eközben nyugtatóan simogatott, mellé pedig újra mentegetőzni kezdett. Egyenlőre nem szólaltam meg, csak azután, hogy végeztem. Egy papírral megtöröltem az arcom, majd belenézve a tükörbe feltűnt, hogy eléggé véraláfutásos lett a szemem, ahogyan a sminkem is elkenődött, de most nem is igazán tudott ez érdekelni.
- Nem te tehetsz róla.. - mosolyodtam el halványan, miközben elvettem tőle a nedves zsebkendőt és megtörölgettem a szemem. - Jobban vagyok, igen.. - léptem közelebb hozzá, majd csak átkarolva a nyakát nyomtam egy csókot az ajkaira és megöleltem. - Köszönöm, hogy segítettél..és azt, hogy mellettem vagy.. - súgtam fülébe, de egy pecre sem engedtem el. Ekkor viszont arra eszméltem fel, hogy mögöttem nyílik az ajtó. Két csaj lépett be rajta, akik nagy szemekkel meredtek ránk. - Bocsi..mi csak.. - mutatott a wc felé, mire el is engedtem Zanet. - Talán..jobb lenne ezt..kint folytatni. - vigyorodtam el. - ..sőt jobb ötletem van..Mi lenne..ha végre kettesben is ünnepelnénk egy kicsit? - vontam fel kérdőn a szemöldököm, végül pedig kézen ragadtam és kimentünk a mosdóból. |
Örültem, hogy sikerült eltalálnom Tammy ízlését. Nem akartam neki szart rendelni, illetve tényleg bika erős töményt.
Ahogy leültünk és átkaroltam vállait ő is közelebb húzódott hozzám. Remélhetőleg ettől a gesztusomtól magabiztosabb lett, és kevésbé érezte magát feszélyezve a haverjaim miatt. Amúgyis nem akarok kínos szitut. Letudjuk ezt, és akkor végre kettesben lehetünk, majd jöhet a hab a tortán, grr... Milyen jó is lesz végre újra benne lenni! Alig várom!
Erre a francos ribik csak beleköptek a levesembe. Látva Tammy reakcióit először azt hittem kitör a balhé, de tűrtőztette magát... Épp ezért, ahogy tudtam megszöktem a boxból vele. Elég volt nekem ennyi abból a hibbant picsából. Biztos, hogy most nem ül a faszomra... Talán máskor, de most semmiképp sem! Most épp fejben számoltam, hogy mégis kinek lehet a szűkebb, és Tammy nyert, szóval vele leszek!
- Hála Istennek! - néztem rá aggódóan. - Remélem tudod, hogy nekem csak te kellesz! - na igen, jött a mézes-mázas csajozós szövegem, de mit mondhatnék... Imádják a nők egytől egyig.
Már kaptam is egy röpke csókot, amikor megjelent ugyanaz a picsa. Én is összeráncoltam a szemöldökömet, és amikor láttam, hogy mit művelt az az idióta egyből felment bennem a pumpa. Megfogtam jó szorosan a kezét a csajnak, és morogni kezdtem.
- Most azonnal hord el magad vagy olyat teszek, amit még eddig soha a büdös életben! - igen, itt arra gondoltam, hogy megütöm, ha továbbra is hisztizik meg cirkuszol. - Felejts el a francba! Lépj tovább és kész! - engedtem el kezét, majd minden figyelmemet Tammynak szenteltem.
Egyből előkaptam egy zsebkendőt, hogy megtöröljem szemeit, illetve arcát. Végül adtam neki a kezébe is egy kendőt, hogy megtudja ő is törölni magát. Mégis csak jobban érzi.
Nehezen a a női mosdóba keveredtünk. Most nem nagyon zavartattam magam. Senki sem volt bent és na... Szerintem ez most alap, hogy vele tartok. Bevágtam egyből a bűnbánó pofát, majd combját simogattam nyugtatásképp lágyan.
- Basszus, nem hittem volna, hogy itt lesz! - szabadkoztam. - Régebben volt vele tényleg egy rövid viszonyom, de belém habarodott. Azt hittem leszállt rólam, de tévedtem... - sóhajtottam fel, és közben egy zsebkendőt is bevizeztem neki. - Remélem most már jobb lesz! - motyogtam zavartan. |
Örültem, amikor elfogadta a lassúzást, annak meg mégjobban, hogy ha egy lépéssel is, de már közelebb voltunk egymáshoz. Láttam, ahogyan néha oldalra pillog, amit nem is nagyon tudtam mire vélni. Talán valaki követi? Vagy félne valamitől? Mindegy, igazából nem az én dolgom, nem fogom szóvátenni, ha valami van, úgyis mondja, ha akarja.
A fejemet kicsit lejebb hajtottam, hogy arcunk összeérjen, s füléhez bújva megszólaltam:
- Nagyon tetszel, kedves Nara. Gyönyörű vagy, de ezt gondolom mondták már. - búgtam a fülébe mély hangomon. - Ó, és még az illatod is jó.
Kíváncsi voltam, hogy mennyit enged. Túl ártatlannak tűnt ahhoz, hogy bevett egyéjszakázó legyen, viszont ez a merész ruha.. Áh, nem tudok dűlőre jutni fölötte. De nem is akarok. Jobb szeretném csak simán magam alatt tudni. Vagy fölött. Ahogy mindkettőnknek kényelmes. |
Néha a körülöttem lévő más lányokra tekintgettem, hogy jól csinálom e... Franc tudja. Emlékszem, amikor még Houstonban is ezt a "taktikát" alkalmaztam és az aktuális fiú azt hitte, hogy izgulok, vagy valami, mert hogy sokat nézegettem másfelé. Ott kellett neki magyarázni, hogy nem, nincs semmi bajom, csak nem tudok táncolni, de semmi áron nem hitte volna el.
Hamarosan egy lassabb szám következett. Nem voltam meglepődve, amikor a táncolók száma megcsappant. Voltak, akik káromkodva mentek vissza a pulthoz, én pedig az egyik ilyen párost néztem. A csaj táncolni akart, de a csávó nem. Pár másodperces bámbulásomból Baako hangja szakított ki, így már minden figyelmemet neki szenteltem.
Mosolyogva bólintottam válaszul, karjaimmal pedig megpróbáltam felérni a nyakát, amit végül valahogy sikerült is. Na jó, pontosabban a vállára tettem a kezem, de így tökéletes volt. Lehet, hogy a művelet közben majdnem elnevettem magam, de utána próbáltam egy komolyabb figurát csempészni az arcomra. Végül csak simán elvigyorodtam és úgy néztem fel rá. Igaz, miközben kb kinyújtóztam, kicsit felhúzódott a ruhám alja, mivel nem annyira nyúlós anyag. Úgy éreztem, hogy nincs semmi baj; még nem látszódik ki semmim. |
Habár valahol éreztem, hogy nem fog nemet mondani, mégis örültem, hogy jött velem táncolni. Akarva akaratlanul is filózni kezdtem, hogy vajon ő is érzi-e a "kisugárzásom", ahogyan Shyvon mondta, vagy gőze sincs, mi lehetek. Őszintén reméltem az utolsót. Nem szoktam meg, hogy a képességemről, vagy a fajomról kell beszéljek.
Hogy a kettőnk magassága közti különbséget valamelyest áthidaljam, egy kicsit berogyasztott térddel táncoltam vele szemben. Nagyon tetszett a lány, jól mozgott, édesen mosolygott, és volt valami hívogató a pillantásában. De még így sem akartam azonnal rányomulni. Ha jobban be lennénk állva, akkor talán..
Türelmetlen gyerek módjára vártam egy lassabb számra, hogy kezeimet dereka köré fonhassam. Persze ha csak ki nem sétál a táncparkettről, mondván most úgy is lassú van, addig inkább pihen, és iszik valamit. Mert volt már ilyen is.
Mondjuk ha inkább inna valamit, akkor is meghívnám.
És nem is kellett sokat várnom a lassabb számra. A táncoló nép durván negyedére csökkent, mindenki a pulthoz sietett, vagy kimentek cigizni, így viszont nekünk több hely jutott.
- Szabad? - kérdeztem a füléhez közelebb hajolva, majd mélyen szemeibe néztem, s tekintetét a jobb kezemre vezettem, amit lassan a derekára emeltem. Ha nem volt kedve, most még mondhatta, hogy nem, de ha hagyta, akkor mindkét kezemet a derekára tettem, és úgy táncoltunk tovább. Ha pulthoz akart menni, örömmel hívtam meg egy margaritára, vagy amit csak kért. |
[117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
