|
Témaindító hozzászólás
|
2016.04.22. 14:33 - |
 |
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
Fivérem zenéje szólt a kocsiból, arról a lemezről ami már vagy öt éve be volt ragadva a lejátszóba. Öt éve minden egyes napon a rock és a punk műfaj összes alternatív változata üvöltött abból a vén csotrogányból, amit David képes volt autónak csúfolni. Kívülről tudtam már az össze szám dalszövegét - ha lehetett annak hívni -, hörögni pedig már épp úgy tudtam, mint azok az énekesnek csak jóindulattal nevezett egyedek, akik ezeket a borzalmakat felénekelték. Fejemet az ülés támlájának hátravetve, a kocsi plafonját bámultam arra várva, hogy bátyám mikor ül be mellém és állhatunk tovább a következő helyre. Nyitva hagytam a járgány ajtaját, mert légkondicionáló híján élve főttem volna meg az anyósülésen ülve, ha nem lógathattam volna ki jobb lábam a hűs levegőre. Ideje lett volna egy új közelekdésbe eszküzbe beruházni.
Akkor már hét kerek órája vártam David felbukkanására, aki kora reggel elviharzott valahova; Természetesen előtte - ha hússzor nem, akkor egyszer sem - elmondta, hogy véletlenül se menjek utána, mert ez most nem egy olyan dolog amiben egy ember segíteni tudna neki, egyértelműen utalva arra, hogy nem akar még egy gyilkosságot rám felróni. Tudtam, hogy csak féltette a bőröm, mert azt hitte egy agyar különbbé teszi tőlem, hogy attól ő többre képes... kettőnk közül mégis én tanultam meg megvédeni magam; Ő mindennek az elején még azt sem tudta hogy kéne leütni egy embert. Szép párost adhattunk akkoriba: a lelkisérült ember, aki az evésre sem képes vámpír bátyját tanítja az életének alapjaira, mert az még a vér gondolatától is elhányja magát. Hiába kértem arra, akkor és most is, hogy tegyen eggyé maguk közül, mert úgy sem volt már semmim amit ezzel veszíthettem volna, hajthatatlan volt, mindig előrukkolt valami kifogással... Így be kellett érnem a másodhegedűs szerepével, aki a roncsát őrzi.
Mély levegőt véve, nehézkesen emeltem fel a fejem - nyakamon egy ronda vágás volt, ami akadályozott a szabad mozgásban -, mindkét lábamat kirakva a járműből álltam talpra a földön, hogy kinyújtóztassam elmacskásodott végtagjaim, majd valami ételt kerítsek: gyomrom korgása kezdett elviselhetetlenné válni. |
|
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
