|
Témaindító hozzászólás
|
2016.04.20. 17:31 - |
 |
[159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Felnevettem, amint az elhivatottságomról beszélt. Jót mosolyogtam rajta, mert úgy volt igaz, ahogy volt. Ilyen vagyok, nem tehetek róla. Amit, vagy akit egyszer megszeretek, az mellett kitartok a végsőkig.
- Hát igen, az elhivatottságomról vagyok híres – sóhajtottam fel. – Mondjuk nem mindenben, bár, amit igazán akarok, abban biztos, hogy elhivatott vagyok és a végletekig maximalista. A munkám az… az volt eddig a legfontosabb, de nem akarok egy munkamániás fasz lenni, hogy ha szabad így kifejeznem magamat – köhintettem kicsit.
- Vadászok miatt is, meg nem tartottam fontosnak, hogy nekem képességeim legyenek. Azonban mikor szükségem lett volna rá, akkor… - csíptem el a mondat végét. Hiába, hogy már rég történ, még most se jó szívvel tekintek vissza történtekre.
- A pestis elvett tőlem mindent, maradjunk annyiban – ittam bele ismét az italomba, mert kiszáradt a torkom. – Lényegtelen… Aztán rájöttem, hogy talán kezdhetnék valamit vele, de aztán mégse tettem. Senki se tudta, hogy mi vagyok és ez így volt jó, mostanáig persze – mosolyogtam végül Lissnadrára.
- Aranybánya, jó vicc… - nevettem fel kelletlenül, mert még belegondolni is rossz a dologba.
- Látom, te sem szívesen gondolsz bele – utaltam arra, hogy kirázta a hideg.
- Na, akkor bármit mondok főnixként, azt elhiszed? Jobb, ha nem teszed, bár kijelenthetem, hogy nekem hihetsz – emeltem meg szemöldökömet, majd magamban jót mulattam azon, ahogy játékosan rám kacsintott.
- Tudod, hogy borzalmas vagy még akkor is, hogy ha tényeket közölted? – ingattam fejemet nevetve. Inkább nem mondtam semmit a zuhanyos gondolatmenetére, mert még a végén perverznek talál, és akkor megnézhetem magamat. Bár nem úgy tűnik, mint ha zavarná a dolog, ha esetleg így lenne. Kíváncsi lennék, hogy ő milyen… Milyen is ő valójában? Lefogadom, hogy mindenki egy hűvös, rideg természetű nőnek gondolja, de ahhoz képest… Úgy látszik, hogy szerény személyemben jó társaságra bukkant. |
Elmosolyodtam halványan mikor részletezte mennyire nehéz az újrakezdés. Biztosan az lehet, nekem nem igazán volt erre szükségem. Viszont az új környezet megszokása mindig időbe tellik számomra. Jó ideig vágytam Párizsba menni, de amint oda kerültem egyből másabb volt mint ahogy elképzeltem. Ráadásul még negatív csalódás is volt számomra. Kicsit unalmas, ráadásul az emberek is olyan furcsák, annyira nem befogadóak. Vagy csak engem nem szerettek? Ezt már sosem tudom meg. Tény, rég is volt. Lehet most már más lenne a helyzet.
- Főleg úgy nehéz, ha kívülállónak érzi magát az ember - ingattam a fejemet és egyet is értettem vele. Érdeklődve hallgattam tovább a Hollywoodról az élménybeszámolóját és elmosolyogtam a végére:
- Nos, rád biztosan lehet azt mondani, hogy elhivatott vagy! - kacsintottam rá játékosan. Hát na, tényleg az, ezen nincs mit tagadni. Barom aki ennek az ellenkezőjét meri állítani. Kicsit összeráncoltam a szemöldökömet mikor kitálalt azzal kapcsolatban, hogy direkt nem fejlesztette a képességeit:
- Miért? Vadászok miatt? Mert sajnos az hosszútávon annyira nem kifizetődő. Elkapnak és megkínoznak. Ráadásul még ki is nézem belőlük, hogy direkt kihasználnak a képességeid miatt. Igazi aranybánya lennél nekik - kicsit ki is rázott a hideg a gondolatra. Volt már dolgom velük, egyik se él, ezeknek én nem kegyelmezek. Rám támadnak és végük azt garantálom.
Meglepődve pislogtam az orgazmusos kérdésére, így csak megadóan felemeltem picit a kezeimet:
- Te vagy a főnix nem én, szóval... - nos igen, kénytelen lennék elhinni. Még annak ellenére is, hogy kicsit ijesztően hangzik ez a véletlen egybeesés. Ami kiderült igazából nem is az, bááár. A végére csak elvigyorodtam megjegyezve:
- Szóval akkor végülis hasonlíthat az orgazmushoz. Néha egy igazán frissítő zuhany egyeseknél csodákra képes - játszottam a szavakkal. Ebbe akár zuhany alatti önkielégítést is belegondolhat tőlem akár. Bár én semmit se gondoltam bele, csak ismerem magam, hogy néha mennyire nyúzott szoktam lenni reggelente. |
Úgy vettem észre, hogy nagyon is megértette, hogy miről is beszéltem, mikor a tragikus elhalálozásról beszéltem. Nem lehet, egyszerűen képtelenség ezt a szakmát űzni évtizedekig, mert akkor az emberek észre veszik, hogy nem öregszem és a többi.
- Nehéz, mert hiába van már… jó sok tapasztalatom, de az új helyen teljesen újról kezdem az egészet, hogy még véletlenül se keltsek feltűnést – sóhajtottam fel lemondóan.
- Egyébként nagyjából 50 évvel ezelőttre, hogy ha visszatekintek, akkor furcsa, hogy mennyi minden fejlődött. Akkor még csak érdekelt a rendezés, de huzamosabb ideje még csak 20 éve csinálom – túrtam bele hajamba, miközben elmosolyodtam, ahogy Lissandrára néztem. Tényleg jó beszélgető partner.
- Hmmm… - gondolkodtam el, mikor mondta, hogy sárkány. – Bevallom, hogy valószínűleg azért nem éreztem meg, hogy sárkány vagy, mert… - zavartan elpillantottam. – Volt egy korszakom, mikor úgy éreztem, hogy én felhagyok a főnix élettel és sima emberként tengek majd. Nem fejlesztettem a képességeimet. Megérzem az erősebb jelenlétet, de ennyi. Még a fajtársakat se tudom megkülönböztetni, mert nem fordítottam eleget a képességeimre, aminek meg is lett az ára, de mindegy – kortyoltam bele az italomba, majd ekkor jött az a kérdés, hogy milyen is az a bizonyos újjászületés. Elmosolyodtam.
- Ha azt mondom, hogy olyan, vagy jobb, mint az orgazmus, akkor elhiszed? – vigyorogtam rá, majd felnevettem az arcát látva. – Nem, nem olyan… Inkább… - gondolkodtam el. – Felfrissülést érez az illető utána. Megkönnyebbül és határozottan jobban érzi magát. Elszáll minden rossz érzése, ami persze aztán az évek során a rossz dolgokkal újra feltöltődik, de ez… Ez az érzés tényleg olyan, mint mikor alaposan felfrissül az ember. Felemelő érzés, annyi szent – mondtam végül. |
Ingattam a fejemet mikor félrenyelte majdnem a kóláját ahogy rákérdeztem a dologra. Pislogtam egy kicsit és bocsánatkérően néztem rá. Most valószínűleg azon tűnődik, hogy miből jöttem rá. Bár jó magam se értem, hogy ő miért nem ismert fel. Általában a sárkányok és a főnixek könnyen kiszúrják egymást és teljes alakban is képesek egymással kommunikálni. Na mindegy, lényegtelen igazából. A magyarázatára elmosolyodtam halványan és bólintottam:
- Jogos, így már érthető. Sajnos ez nem olyan művészeti ágazat ahol lehet alkotni az arc felvállalása nélkül... - ha festő vagy író lenne, ezerszer jobb lenne neki ilyen szempontból. De még így is jól megoldotta az való igaz. Érdeklődve hallgattam ahogy Hollywoodról mesélt, igazából akkoriban én még nem jártam arrafele. Talán...Ausztráliában lehettem akkor? Nem sokáig éltem ott. Sajnos utálom a tartós hőséget, ez a fajtámból adódik.
- Biztos jó lehetett. Teljesen más hangulatú volt gondolom mint manapság - mosolyodtam el halványan. A nulláról való kezdéssel nekem szerencsére nem kellett sosem foglalkoznom. Idővel olyan kisugárzásom lett, hogy senki nem kérdőjelezte meg, hogy valóban megérem-e a pénzemet. Nanáhogy meg! Visszakérdezésére csak kuncogtam egy kicsit, főleg mikor a fairplayel jött:
- Ó, azt hittem tudod. Amúgy sárkány vagyok, azon belül is jégtörő. Igen, én voltam az aki a tinik ujját odafagyasztotta egy kicsit a könyvekhez. Meg akartam őket picit leckéztetni - vigyorogtam a végére. Minek tagadjam ez után? Totálisan felesleges. Illetve amúgyis bevált úgy vélem. Megijedhettek, már pedig az emberek akkor hajlamosak megfogadni dolgokat. Mint például azt, hogy soha többet nem fognak felolvasni ócska ponyvapornót egy nyílvános könyvtárban. Remélem jól az eszükbe vésték.
- Amúgy 255 éves vagyok, szóval megértem, hogy a világ különböző részein meg kell fordulni, hogy az emberek ne vegyék észre, hogy rajtunk nem fog az idő vasfoga - ittam az italomból és tűnődve kérdeztem:
- Nem is főnixel találkoztam életem során, ráadásul egyiktől sem tudtam megkérdezni: milyen újjászületni? - fáj? Esetleg meg se érzi az ember? Felfrissülést okoz? Sosem tudtam elképzelni. Bár poén lenne, ha az orgazmushoz hasonló érzés lenne. Bár amilyen az élet, meg a néha bizarr dolgai, ezen sem lepődnék meg. Sőt, már-már mesterinek gondolnám. Viszont erősen kétlem, hogy olyan lenne. Ha mégis, akkor pozitívan csalódtam mindenképp. |
Majdnem félre nyeltem a kólámat, mikor Lissa konkrétan és kertelés nélkül rákérdezett a dologra. Vagyis inkább belefűzte a kérdésbe, hogy bizony-bizony, ő nem hülye és tudja, hogy mi vagyok. Na, várjuk csak!! Mivel eléggé elhanyagoltam a képességeimet még így, 100 év után is, azt kell, hogy mondjam, nem érzem meg a más fajba – az emberek kívül – tartozó lényeket valamiért, de akkor ez most csak egyet jelenthez. Lissandra nem ember és neki meg van az a képessége, hogy megismerje a más fajba tartozó egyedeket.
Végül teljesen nyugodtan válaszoltam neki, mint ha ez egy természetes kérdés lett volna egy kis csavarral természetesen.
- Nos, ennek jó oka van… Száz éves vagyok, alig 25-26 éves külsővel. Nem nagyon ugrálhatok Hollywooddal, mikor valljuk be, hogy nem öregszem. Ezért is vagyok egy olyan helyen, ahol színházakban rendezek inkább – néztem rá egy fél mosollyal. – Egyébként jártam már Hollywoodban, még a kezdetekben volt, segédkeztem filmekben és én is rendeztem. Aztán tragikusan elhunytam 10 év múlva – nevettem fel halkan.
- Röhejes, ezt szeretem csinálni, még ha mindig újra is kell kezdenem a nulláról – mosolyogtam halványan, majd ismét italomat kortyoltam.
- Egyébként, ha már így erre rátértünk… Ha szabad tudnom, akkor te hova tartozol? Nem vagy ember, mert kizárt, hogy egy ember felismerjen a semmiből egy főnixet – néztem rá várakozóan.
- Ha már te tudod, akkor úgy fair, hogy ha te is elárulod. |
Megadóan felemeltem a kezeimet mondva:
- Én se ismerem, csak a nevét tudom és annyit, hogy eléggé visszhúzódó és nem éppen az a típus, aki lyukat beszél az ember hasába - igazából az utóbbit se mondta, csak én következtettem ki. Pislogtam a három kötetre mikor mondta és felhorkantottam ami lehet, hogy nem lett a legnőiesebb, de na:
- Micsoda?! Abból a Szürke ponyvából három kötet is van? Amúgy a másikra gondoltam. Arra a Made... - gondolkoztam picit és legyintettem - ...tökmindegy. Csak merem remélni, hogy az sem három kötetes, illetve nem lesz belőle film sem - prüszköltem a végére.
Szerencsére a versenyzést örömmel vette, így vigyorogva szórakoztam vele. Nem is tudom mikor voltam ennyire felszabadult. Bár teljesen sosem vagyok az, elvégre nem vállalhatom fel teljesen önmagam. Sárkányság és a foglalkozásom terén sem, de ettől eltekintve, igyekszem azért jól érezni magamat a bőrömben különböző élethelyzetekben. Ez a kis versenyzés legalább kiverte a fejemből az ehhez hasonló hülye gondolatokat.
Kicsit felvontam a szemöldökömet mikor kijelentette, hogy azért nem óhajt már a munkájáról beszélni. Oké-oké! Felfogtam! Én viszont a sajátomról biztos nem fogok mesélni az hótziher. Szerencsére mondta is, hogy nem kell. Igaza van örül, hogy van egy kis szabadideje, így igyekszik is azt kihasználni ami érthető. Ekkor még tovább magyarázta, hogy miért mentünk el a könyvtárból. Egy hasonló beszélgetéshez? Hmmm...
Végülis ha már ennyire akar ismerkedni ám legyen! Úgyse figyelnek ránk, meg eleve egy külön boxban vagyunk, ráadásul még a rendelésünket is kihozták időközben. Beleittam a finomságomba és játékosan végül rákérdeztem:
- Ám legyen, beszéljünk akkor másról! Főnixként és rendezőként hogyhogy ebben a kis porfészekben kötöttél ki? Valljuk be, nem Hollywood, bár tény, hogy meg van a maga bája - mosolyodtam el a végére csábosan. Persze ezeket a mondatokat nem hangosan mondtam ki, csak úgy, hogy ketten hallhassuk. Ha meg valamilyen élesfülű beszólna akkor bizony megtapasztalják egy jeges sárkány haragját. Igazából nem provokálni akartam a nyílt rákérdezéssel, tényleg kíváncsi voltam. |
A könyvtárosról ejtett pár szóra csak megeresztettem egy félmosolyt. Ha jól gondolom, akkor Lissandra már ismeri azt a férfit, hiszen, akkor nem beszélne így róla. Mármint tudja, hogy milyen, gondolom.
- Hát, én nem ismerem, de azt mindjárt gondoltam, hogy belőle is ki lehet hozni egy olyat, ami nem szokványos – zártam le ennyivel a dolgot. Marhára nem a könyvtáros érdekelt, hogy milyen és hogy milyen akkor, ha felidegesítik. Mondjuk, az jobban foglalkoztat, hogy Lissandra milyen vajon, ha felhúzzák. Nem szívesen találkoznék azzal a jeges tekintettel.
- Öhm… azt hiszem, hogy három kötet van – vakartam meg a tarkómat kissé, mert hát én is láttam egy kósza pillanatomban azt a három könyvet a könyvespolcokon. Úgy vitték a kis tinik, mint a cukrot. Karácsonyi ajándékra tökéletes egy szadis könyv!
Mindeközben már a parkolóban voltunk és bepattantunk a kocsiba. Nem kicsit lepett meg, hogy versenyezni akart, de hát nah… egy maximalista nem engedheti meg senkinek se, hogy lekörözze, így volt, hogy belehúztam, de még szerencse, hogy vannak utak, ahol kevesen járnak, így egy kis magán akció, előzés még belefért a dologba, de azért olykor a pirosnál meg kellett állni.
Lehuppantunk egy boxba és már jött is a pincér, mire csak elgondolkodtam kicsit.
- Nekem jó lesz egy cola – mondtam, majd táskámat magam mellé tettem és Lissandrára figyeltem.
- Nem rossz az ötlet, de reméltem, hogy itt már nem a munkáról fogunk beszélni. Legfőképpen nem az én munkámról – sóhajtottam fel kissé lemondóan, majd pár perc múlva megjött a hideg cola, aminek tetején jégkockák úsztak és egy karika citrom is volt benne.
- Itt most nem arra célzok, hogy a tiédről beszéljünk, csak jó egy kicsit elszakadni a studiotól – masszíroztam meg orrnyergemet. – Ritka, mint a fehér holló az ilyen szabad estém.
- Egyébként mégse mondhattam azt, hogy a könyvtárban beszélgessünk. A poros és kissé dohos régi könyveket szeretem, de nem tartottam épp aktuálisnak egy hasonló beszélgetéshez – ittam bele a poharam tartalmába könnyedén, majd Lissa-ra néztem, hogy vajon ő hogyan is vélekedik erről. |
Csak megforgattam a szemeimet a szerelem erejére. Na persze, meg a mesékben!
- Kérlek. A legtöbb pasi az ilyeneket csak játékként kezeli. Ő nekik meg maximum tapasztalat. Ami valamilyen téren gáz, mert az ilyennek rossz vége van sokszor. Főleg, hogy a legtöbb esetben még nős is a férfi. Persze tisztelet a nagyon kevés kivételnek... - biztos van ilyen. A könyvtáros említésére csak megcsóváltam a fejemet és sóhajtottam:
- Egyáltalán nem az. De úgy vélem, ha nagyon pipa akkor biztosan tud csúnyán nézni... - és sok esetben én hatásos azért. Bár nem mindig. Talán a kamaszokra lehet vele hatni. A reménykedő kérdésére csak pislogtam egyet. Az előbb szóltam le a könyvet. Bár való igaz, az nem kizáróok. Fintorogtam egyet mondva:
- Jesszusom, nem olvastam el. Bőven elég volt az is amit hallottam mindkettő regényről. Nem mintha prűd lennék, de ez a szado-mazo irányvonal az igénytelenséggel párosítva eléggé hányingerkeltő nálam... - prüszköltem a végére. Ekkor jött a fagyasztós kis trükköm, mire Jamie be is szólt egy frappánsat. Te jó ég, majdnem félrenyeltem az italomat, mert rámjött a röhögés.
- Azt azért megnézném! Valahol a közelben biztos lehet venni popcornt. Páholyból lehetne figyelni az eseményeket - vigyorogtam el magam a gondolatra. Persze tudtam jól, hogy az egyedüli szadista maximum én lehet azzal, hogy ezt leműveltem. Nem mintha az lennék amúgy. Szerencsére elmentek a fenébe a lányok, így végre csend honolt a könyvtárban is. Szerintem ennek Hawke örült a legjobban, aki bizony nagyon elfoglalta magát a kis fiatal főnixel. Hm, még lehet, hogy szűz is a csaj, olyan ártatlannak tűnik és esetlennek. Én is az voltam, egyszer és régen. Meg vakmerő is...az lett a vesztem.
A férfi kérdésére egyből visszatértem a valóságba és kiszakadtam a gondolataimból, előfordulhat, hogy kicsit elbambultam az előbb:
- Perszehogy van kedvem! - mosolyodtam el halványan. Mentes vízre kicsit összeráncoltam a szemöldökömet és megjegyeztem, persze nem bántásból - Nem csak a víz az egyetlen alkoholmentes ital ám! - kiérve a könyvtárból, még előtte intettem egyet kecsesen Hawkenak és már a kocsim fele is vettem az irányt. Kicsit felnevettem mikor kiderült, hogy egymás mellé parkoltunk. Okééé...
Megbeszéltük a helyszínt, így az anyósülésre pakoltam a köteteket és már hajtottam is a bár fele. Néha kicsit szórakoztam azért vele, kis versenyzés belefér az úton. Sebességhatáron belül persze...vagy nem?! Hoppá! Szerencsére nem volt egy zsernyák se a közelben. Bár a büntetést lazán kipengetem az igaz.
Megérkezve a helyszínre már be is tértem a férfival az oldalamon és leülve az egyik boxba már kértem is az italomat:
- Egy Bora-Borat kérek! - alkoholmentes koktél ez igazából. Gyömbér, ananászlé és grenadine van benne. Semmi extra, de igazából nagyon finom, legalábbis annak aki szereti ezt az ízvilágot. Persze gondolkoztam a kis darabján, hogy mégis mit lehetne vele kezdeni:
- Na és ha teljesen modernizálnád ezt az egészet? Vagy esetleg lehetne kettős látványvilágú is. A tanyasi élet sötét, komor, míg a királyi színesebb, így a pinata is beleillene a képbe a cukorkákkal - hát na, hogyha már fáradt a rendező agya akkor megdolgoztatom. Bár tény, hogy máshogy is hagynám neki esetleg, hogy megdolgoztasson, de ahhoz neki azért bizonyítania kell. Elegem van az olyan pasikból akik csak magukra gondolnak az ágyban. Elélveznek nyögnek egy nagyot én meg semmit sem élveztem belőle, gyakorlatilag csak egy lyuk voltam ahova betehették és kész. Még az a szerencse, hogy fizetnek érte, nem is keveset. Viszont ha ő meg tud esetleg győzni arról, hogy nem olyan, sőt még be is bizonyítaná ezt, semmit nem kérnék érte. Unom már, hogy csak a vibrátorom tudott eddig eljuttatni a csúcsra, ami valljuk be elég gáz. Persze néha nők felé is kacsintgatok, ők okoznak kellemes csalódást sokszor, de inkább pasik felé vonzódom, hiába vagyok biszex. Szükségem van a férfi energiára basszus. Arról viszont nem tehetek, hogy nem tanultak meg jól szexelni. |
- Nem tudnám letagadni - sóhajtottam. - Igen. Egyszerűen így nevelt... Vagyis... - gondolkoztam el, hogy mégis miként fogalmazhatnám meg, de kis szünet után csak adtam valami ésszerű választ. - Vagyis sosem felelt meg, amit elértem. Sok mindent megtettem és apait-anyait beleadtam, ám ezek ellenére neki kevésnek bizonyult - húztam el a számat fanyaran. - Nem véetlenül merültem el végül a szexben. Tizenhatéves koromban betegesen dugtam össze-vissza, és volt úgy, hogy képes voltam elmenni a suliban a WC-re, hogy elintézzem magam. Mondhatni függővé váltam - vakargattam meg a tarkóm. - Ezért is akadtam ki, hogy vonzódom a saját nememhez, mert betegesnek találtam és undorodtam magamtól - jó, tudni, hogy tudok ennyire lelkizni. Meglepő! - Mindegy, ez nem sajnáltatás! Kamaszkorom óta sokat változtam... Ha olyan lennék, mint régen nem hiszem, hogy nyomozó lennék - ingattam meg fejemet.
Észrevettem, hogy nem nagyon tetszett neki az amit mondtam. Ejej, basszus, mégis hogy fogalmazzam meg?! Szerencsére nem akart még egyelőre agyonverni, mert volt egy olyan érzésem, hogy most ő nyert volna!
- Én meg végképp nem tudom... Csak azt tudom, hogy lesmároltál és én kegyetlenül élveztem! - emeltem fel megadóan kezeimet.
Khm, majdnem mondtam, hogy lehetne akár folytatás... Mondjuk még egy-két csók... Mondjuk... Oké, megint elkalandoztam! Miért van az, hogyha fejembe száll a pia ennyire hamar elborul az agyam?! Én nem ilyen vagyok! Mintha a kamasz dughatnékos énem jönne elő!
- Borzasztóan kiakadnának - túrtam bele zavartan a hajamba. - Pont ezért ezt senki sem tudhatja meg! Nem volt csók! Nem volt semmi sem! - jelentettem ki határozottan.
Következő kérdésére csak az üvegre pillantottam hunyorogva. Igazából fogalmam sincs! Nem hiszem, hogy az én részemről a kocsikázás lenne a legjobb. Jelenleg eléggé csapnivalóak az érzékeim. Egyetlen egy érzék erősődött fel, de az nem hiszem, hogy segít a vezetésben... Ám egy jó menethez annál inkább elősegítene!
- Valahogy nem bánnám, ha hazavinnél - köszörültem meg a torkom. - Kivételesen nem leszel megbüntetve ittas vezetésért - azt hiszem. - Bezárom a kocsit, és maximum visszajövök érte - sóhajtottam. - Viszont ezek után lehet marasztalnállak.. Mégse akarom, hogy vagy elkapjanak esetleg kicsináld magad! - folytattam ennyivel, de valamilyen szinten lelkem mélyén nem akartam, hogy elmenjen... Kivéve másképp! NOEL! Kultúráld magad!
Ezután eleget tettem terveimnek. A kocsimat bezártam teljesen és a kulcs már zsebemben lapult. Ezek után sikeresen megállapítottam, hogy Asher igencsak tud vezetni még ígyis. Igaz, volt egy-két érdeks kanyar, de még éltünk!
Annyi mákunk volt még, hogy nem lakom messze, így alig 10-15 perc alatt meg is érkeztünk hozzám. Nem is kellett több, hogy beinvitáljam hajlékomba, majd szórakozottan megjegyezzem:
- Milyen nem betörni a lakásomba és szarrá lopni azt? - pillantottam hátra vigyorogva.
[NOEL & ASHER A NYOMOZÓKÁNÁL] |
Ingattam a fejemet mikor mondta, hogy lassan születése óta ebben van. Természetesen végig is hallgattam minden egyes szavát és bólintottam:
- Jah már az elején is látszódott, hogy ez a családodhoz is köthető. Bizonyítani akarsz neki? - utaltam a drága faterra. Hát na, nagyon elhivatott illetve mikor a gyűrűt akartam ellopni még először akkor nagyon védte. Már pedig az férfi gyűrű volt így csak erre tudtam következtetni már az elején is. Így végülis, még ha nem vallja be, akkoris igazolja ezt.
Amikor megszólalt a hajlamos dologgal majdnem bemostam neki. Szerencséje, hogy be vagyok piálva és jobban smárol mint egy csaj, különben törött lenne az orra ezt garantálom. Így csak felmordultam jelezve, hogy jobb ha nem piszkál ezzel mert lesz kapsz:
- Nincsenek hajlamaim basszus. Nem vagyok homofób meg izé, de eddig még sosem néztem meg faszikat más szemmel szóval nah... - túrtam bele a hajamba zavartan - ...zavaros basszus.
Más pasit megnéznék? Más faszival smárolnék? Háát...erősen kétlem. Akkor mégis mi a pöcsöm lennék? Faszom se tudja, de jelen pillanatban nem is érdekel. Na majd reggel...a fejfájáson kívül úgy érzem lesz még egy égető problémám. Vagy kettő.
Pislogva hallgattam, hogy ő mégis hogy a fenébe lett biszex és eléggé kiégtem. Kicsit hasonlított az esetünkre, eltekintve attól, hogy én kurvára nem vagyok beginázva. Még csak az kéne faszom! Nem elég éhgyomorra a pia, még az is?! Braaaah! Bőven elég ez nekem, így is kiégek magamon. Végül eljutott az ősei reakciójához is így fanyaran elhúztam a számat:
- Értem. Nos valóban, apád biztos kiakadna. A menyasszonyod pláne... - bár aláírom a Rambós taníttatáson eléggé elvigyorodtam azért. El tudom képzelni úgy hirtelen az otthoni Homemade Rambo Survivor Kit-et a hátsó kertben. Baszki. Majdnem elkapott a röhögés, mert sajnos vizuális típus vagyok. Ha elképzelem akkor vége.
Felsóhajtottam kicsit, hogy legalább lenyugodjak majd megszólaltam:
- Amúgy...hogy a picsába jutunk haza? Én még csak-csak megoldom az autókázást, na de te?! - végülis ezt veheti utalásnak, hogy lehet nem ártana innen elhúzni a belünket, mert ha több piát döntünk magunkba annak jó vége nem lesz.
|
- Én meg lassan születésem óta - nevettem el magam. - Apám veterán katona, és elég kemény neveltetést kaptam - ingattam fejem. - Nem éppen megszokott családban nőttem fel - sóhajtottam, de a végére csak elmosolyodtam.
Ahogy láttam nem igazán kezdett velem vitázni, de érezhető volt, hogy nem ért velem egyet. Mindegy, felőlem akkor ócsárolja magát... Leszarom! Szerintem a maga módján jó társaság. Igaz, mint mondtam az elején azt hittem menten megfojtom, de nah... Azóta változott a helyzet!
Ezután vártam türelmesen, és kissé zavartan válaszára. Ohóhó, nem hittem volna, hogy ő is rendesen zavarba jön a témától. Habár érthető, mert rohadtul nem vágom miért viszonozta a csókomat!
- Pont a bemosásra vártam - vigyorodtam el kínosan, ám ahogy leesett mondandója másik fele kiégtem. - Mi van? - akadtam fenn. - Azt hittem hetero vagy... Mármint... Érted... Nem gondoltam, hogy esetleg vannak neked is ilyen hajlamaid vagy mi... - próbáltam megfogalmazni, de egyre inkább fogtam én is fejemet az egész szituáció miatt.
Ekkor én kaptam meg a csodás egy millió dollárt érő kérdést. Ismételten csak fejemet fogtam, majd egy-két sóhaj után próbáltam épkézláb választ adni. Rohadt nehéz erről beszélnem... Senkinek nem mondtam még el!
- Nem, nem tud róla senki! Te vagy az első - túrtam bele a hajamba. - Kamaszkoromban jöttem rá, hogy hoppáré nemcsak a nőkhöz vonzódok. Akkoris egyik haverommal teljesen be voltunk nyomva, emellett ő még kapott ginát is egy gyökér miatt... Rám mozdult és... - végül folytattam még mielőtt félreértette volna. - Nyugi, nem feküdtem le vele... Leállítottam csak, egyszerűen megmozgatotta az agyamat meg minden mást... - na igen utaltam az erekcióra meg miegymásre, de tényleg megálltam az egészet még, ha nehéz is volt. - Titkoltam, hogy vannak ilyen hajlamaim is. Anyám még talán megértené, de apám kitagadna... Homofób vagy mi a franc... Gondolhatod... Kitanítatt, már-már Rambót akart belőlem faragni erre kiderül, hogy a fia egy homokos... - majdnem azt mondtam, hogy faszcibáló, de eltudtam képzelni elég élethűen, hogy ilyeneket vágna hozzám. - Ez lenne a lényeg - húztam e la számat fanyaran. |
A bókra csak vállat vontam igazából. Tőlem aztán annak veszi aminek akarja cseszem. Mikor megjegyezte, hogy én se vagyok vén, csak felnevettem:
- Az lehet, de jó korán kezdtem ezt az egészet. 28 éves vagyok, de már 19-20 évesen már nagyban benne voltam ebben... - sóhajtottam a végére. Először 18 évesen kezdtem el nyomozgatni és utána rá később meg már vadásztam ugye. Nagyon messzi időnek tűnik, ami végülis nem véletlen, elvégre mégis tíz évről van szó basszus. Alap, hogy ennyi idő alatt profi lettem ebből. Bár tény, hogy eleinte teljesen más jövőt képzeltem el magamnak.
Csak legyintettem a megszólalására miszerint nem vagyok vészes. Nem a faszt nem, egy határ pöcsfej vagyok. Szóval általában kivéve amikor igen eset áll fenn, hiába mondja. Úgy gondolom erről most nem fogok vitatkozni vele. Túl sok piát ittam már hozzá. Vagyis igazából nem sokat, csak éhgyomorra. Nem sokkal később már megszakadt a csókunk is, elletve a pincérnő is elviharzott a fenébe. A kérdésére csak felvontam a szemöldökömet. Basszus, ezt most komolyan meg kéne indokolnom?! Felsóhajtottam végül és próbáltam összeszedni a gondolataimat:
- Az elején bemostam volna neked csak erőm nem volt hozzá, viszont a másodikat már sokkal jobban élveztem, mint eddig bármelyik csajjal - fordítottam el a fejemet zavartan. Eléggé kényes téma na basszus. Mégis mi a faszt kezdjek ezzel, de most komolyan?! Ráadásul akkor most mégis mi vagyok? Mert a csajok már kurvára nem vonzanak, viszont azt se állítanám magamról, hogy na most ezentúl minden pasit megnézek, mert nem. Ezt határozottan állíthatom. A biszexre csak ingattam a fejemet és megjegyeztem:
- Sejtettem. Viszont a menyasszonyod tud róla? - ne csak nekem legyen már kínos a téma ha már itt tartunk. Baszki! Józanul még jobban ki fogok égni magamon. |
- Most ezt vegyem bóknak? - húztam fel a szemöldökömet hitetlenkedve. - Amúgy te sem vagy vén, szóval... - rántottam meg a vállamat hanyagul. - Mégse a pititolvajok közé tartozol... - tettem hozzá.
Nem firtattam és szájaltam vissza következő magyarázatán. Mondjuk a legtöbb ember még csak nem is sejti, hogy mi folyik. Ez azért szánalmas és elkeserítő... Legrosszabb esetben akkor nyílik fel az illető szeme, ha már késő és épp a haláltorkában van.
Az erekciós ügyemet végül dettó hagytam a fenébe, és inkább tereltem másfelé a dolgokat. Hallva, hogy az a boszorkány, aki elmesélte az egészet neki csak elhúztam a számat fanyaran.
- Mondom én nem vagy annyira vészes... Kivéve amikor igen. Velem szemben ettől függetlenül normális vagy - csaltam mosolyt végül arcomra.
A szerelmi tanácsra sóhajtottam egyet. Tudtam jól én is, de nem tudom... Igazából én félek lépni. Hogy miért? Talán a lelepleződés miatt. Mi van, ha szakítok vele és egy pasinál kötök ki? Családom biztos, hogy kitagadna és menyasszonyom is kiakadna. Anyám még talán megbocsájtana vagy nem tudom, hogy fogalmazzak... Ő még elfogadna engem melegként is. Ám apám... Ő biztos, hogy nem!
Amúgy vicces, hogy pont ezek futottak végig agyamon erre Asherrel kezdtem csókolózni. Alig vagyok most paradoxon! Kezdek kiakadni magamon.
Ennyit arról, hogy eleinte Asher vigyorgott zavaromon, de utána már legalább elkussolt kajakra a helyzet miatt. Most már ő is kiégett teljesen velem az élen.
- Nekem is van egy olyan sejtésem - reagáltam le csendesen a férfit.
Ám valami foglalkoztatni kezdett. Az első csókomat élből elutasította, de a másodikat viszonozta. Akkor ez mi a faszom volt? Tarkóm vakargatva felé fordultam, és észre sem vettem, hogy hirtelen zavaromban beharaptam alsó ajkamat.
- Amúgy... - hagytam egy kis hatás szünetet, majd folytattam. - Miért viszonoztad a csókomat? Tudtommal hetero vagy... - kerekperec csak kinyögtem kérdésem, majd zavartan ennyit fűztem az én részemről. - Én biszex vagyok még mielőtt totálisan megkérdőjeleznél, vagy bármi... - vallottam be.
Basszus, még senkinek sem mondtam el identitásomat... Senki nem tudja, hogy a pasik felé is húzok. Lehet mindjárt itthagy a picsába egy jobb egyenes után. Ez lenne a leglogikusabb... Habár a csók után elvesztettem a fonalat. |
Elkuncogtam magamat egy kicsit mikor jött az akadémiával. Jajj, azért ennyire durván nem fogalmaztam úgy vélem. Vagy mégis? Húpsz?!
- Hé oda azért nem küldenélek vissza, elvégre mégis több ész szorult beléd mint a többi fánkzabálóba - nem beszólásként, ezt pusztán megállapítottam és tényleg így gondolom. Eleve sejtette, hogy valami nincsen rendben. A legtöbb embernek még csak fel sem tűnik, hogy lényekkel van körülvéve. Ingattam egy kicsit a fejemet a megszólalására de bár ne tettem volna. Az ő hibájából se tudok tanulni részegen. Ah, basszus.
- Nanáhogy baszott elmondani mindenki, hogy mi van. Elég nagy baromságnak hangzik az egész ha valaki komoly fejjel neki állna ilyenről csak úgy magyarázni - ha esetleg részegen, vagy beszívva, akkor még csak-csak elnézik az emberek...de így? Biztos, hogy nem. Irány a legközelebbi elmegyogyi kérem! A Charlie angyalaira felprüszköltem egy kicsit de nem kommentáltam. Szent szar! Ekkor jött az álló farkas indoklásával is, jó OKCSÁ!
- Jó-jó értem...megértem - tényleg elég kanyec lehet úgy gondolkozni, hogy közben előtte kicsit másfele terelődött az ember agya cseszem. A kíváncsiskodására csak felvontam a szemöldökömet és vállat vontam:
- Egy boszorkány, ő mesélt ezekről a dolgokról is - ahogy a családomról is ugye. Bár nem ő képzett ki vadászatra, megtettem azt én magam. Ekkor jött a menyasszonyos téma mire fanyaran elhúztam a számat. Akkor mégis miért van vele? Csak a gyűrű miatt? Semmi értelme, ha csak szenved valaki egy kapcsolatban, amit már nem igazán lehet annak nevezni. Már pedig a jó szex sok mindennek az alapja, sajnos és is tudom.
- A megszokásnak nem sok értelme van... - jegyeztem meg tűnődve. Nem egymás ellen akartam őket fordítani, de legalább elismerte, hogy baj van ezzel. Az is valami, az már részletkérdés, hogy erre holnap emlékezni fog-e? Ahogy arra, hogy az imént lekapott?! De legalább nem csak én éreztem magam zavartan, hiszen a visszavágásomra vörösödve kussoltatott el. Csak vigyorogtam rajta, viszont ami ez után történt, na arra még én se számítottam. Jött a kis pincérnőcske aki nagyon illegette magát és hát minek volt szemtanúja? Hát persze, hogy az első csókomnak...pasival! Baszki. Totál lefagytam ahogy végignéztem a jelenetet és végül el is viharzott a fenébe. Döbbenten végül valamit csak kinyögtem:
- Azt hiszem most már biztosan békén fog hagyni minket... - jó én most kicsit kiégtem. Nem elég ez, még az előbb az is, hogy Noel lekapott, ráadásul viszonoztam is. Ezen fogok kattogni cseszem. |
- Na bakker! Még a végén visszaküldesz te is az akadémiára - forgattam meg a szemeimet. - Ahhoz képest mégis jobban végzem a munkámat, mint az összes többi szerencsétlen bent - sóhajtottam.
Az ártatlan pofára csak facepalmet toltam. Haha, ő meg az ártatlanság. Végén rám lesz kenve teljesen az egész.
- Tehetek róla, hogy tudtam gebasz van és mindenki baszott elmondani mi van? Te meg értelmesnek tűntél - rántottam meg a vállam. - Ettől független lehetné most már akár Charlie angyalaiból az egyik - ingattam fejem, de bár ne tettem volna... megszédültem még ülve is!
Felemeltem megadóan kezeimet, amikor jött az elbaszott találkozással. Cseszem, erre én is rájöttem... Még mennyire elcseszett volt! Fájdalmas...
- Mint mondtam félig álló fasszal nehéz gondolkozni, ember! - vágtam vissza. - Rohadt kellemetlen - vakargattam meg a tarkómat.
Azon meglepődtem, hogy bókomat viszonozta. Ám azon megakadtam, hogy még rajtam kívül valaki mondta a jófejséget rá.
- Na és ki volt az? Már érdekel... - néztem rá kíváncsian.
Lehet kissé kiégetős lett az élménybeszámolóm, de nah... Senkivel nem osztottam meg eddig, és tényleg igaz, hogy a részeg ember a legőszintébb jó esetben.
- Hát, szeretem... Vagyis szerettem a menyasszonyom, de valami nem okés és hja... Szerintem inkább megszokás az egész - legyintettem egyet lemondóan.
Amikor megindultam a slozi felé, és megtántorodva lehuppantam mellé jött Asher részéről a nevetés, amire összerezzentem kicsit.
Ekkor következett be a leghülyébb megmozdulás a részemről. Észrevettem, hogy az első csókomat nem viszonozta, amit meg is értettem. Komolyan már a jobb egyenest vártam... Ám azon meglepődtem, hogy a második viszonzásra talált. Mi a véreres...?! Mivel nem ellenkezett, így tovább csókoltam őt addig, amíg ki nem fogytam a szuszból.
- Fogd be! - vörödtem el, és fordítottam el a fejemet, erre a pincércsajt pillantottam meg, aki eddig nekünk tetszelget.
A szája konkrétan tátva maradt, és a tálca, amint volt pár pohár.... A földön landolt. Bassza meg! Ezt most kajak látta!
- Ti... Ti... Ti... Melegek vagytok? - kérdezte reszkető hangon. - Istenem... - tette arca elé a kezét és jött zavarba. - Ha tudom, a-akkor én nem... - egyből összegombolta felsőjét és elviharzott miután a földről felkapdosta a szilánkokat.
- Ez most komoly...? - vágtam homlokon magam. |
Ingattam a fejemet ahogy ecsetelte a melós dolgait:
- Ó, igen sok helyen megvan ez. Ha nem vagy valakinek a valakije akkor alulról kell kezdeni mindent. Szerintem már az is valami, hogy nyomozó vagy, főleg ilyen fiatalon - lehet ezért kapok a fejemre, húpsz. Fintorgására csak felnevettem de nem kommentáltam. Igazából megértem, a fene se akar ilyen idióták közt maradni a fene se tudja napi hány órába. Jesszusom. A megrontásra csak megadóan felemeltem a kezeimet, ártatlan pofát bevágva:
- Hé, nem én javasoltam. Még csak nem is kalimpálóztam, hogy lehet ilyen lehetőség is... - hát kérem. Ő javasolta, én meg belementem, nekem már úgyis tökmindegy alapon. Meg poénnak hangzott és izgalmasnak is egy kicsit. Ha már úgyis ásom a sírom egy jó ideje akkor legyen elég mély már nem?!
Ekkor jött a rohadtul kiégetős élménybeszámoló amire csak pislogtam nagyokat. Mi a faszom?! Kicsit túl sok az információ könyörgöm! pont kiverte volna? Még szerencse, hogy nem álló farokkal támadott engem hátba! Akkor kiakadtam volna a picsába basszus...erre az is kiderült, hogy ja állt neki. Baszki, hát ez kurvára csodás! Fatal facepalmot nyomtam újfent a végére és megszólaltam:
- Cseszem, eléggé elborult első találkozás volt az biztos! Amúgy meg nanáhogy jöttem a lockpickes szarommal, ha már olyan balfasz voltál, hogy nem vetted el - forgattam a szemeimet. Viszont mikor kijelentette, hogy jófej vagyok egy kissé ledöbbentem de végül megszólaltam - ...nos te vagy a második ember eddig aki ezt mondja, de ettől függetlenül egyetértek, te is jó fej vagy - ha már dumálni tudok vele rendesen az nagy szó nemde? Közben pedig úgy szlapáltam, hogy észre se vettem, hogy mikor töltöttem újra. Húh basszameg. Na mindegy, fullosan még nem vagyok szóval emlékezni fogok arra, hogy ez a vadbarom kijelentette, hogy álló farokkal ütött le először. CSESZEM!
Ekkor kiderült, hogy menyasszonya van akinek nagy a pofája minden értelemben. Szent szar?! Nem akarok mélytorkozásról azért hallani könyörgöm. Viszont jött a tovább a részletvonat így csak hallgattam. Te jó ég, mintha a saját szaromat hallanám, csak nekem nem egy nővel, hanem többel is ez volt. Nem is tudom melyik a jobb. Én legalább nem kötöttem össze az életemet egyikkel sem.
- Én megértem, nálam is dettó ugyanez, csak nekem nem kell a megcsaláson gondolkoznom - vontam vállat lazán. Erre azt hittem elmegy wc-re, hiszen annyira megindult, de nem. Felnevettem az éhgyomros megszólalásán és sóhajtottam:
- Jah én se ettem túl sokat basszus. Igazából semmit, a kávé pedig nem számít kajának - ez van. Viszont nem sokkal később mintha méregetni kezdett volna. Felvontam érdeklődve a szemöldökömet elvégre nem vágtam mi van és nem sokkal később már azon kaptam magam, hogy egyre jobban közeledik felém. Gőzöm sincs miért, de rohadtul nem távolodtam el, bár bevallom még így is meglepődtem. Főleg nem sokkal az után, ahogy még jobban lekapott. Az elsőt nem viszonoztam, hiszen rendesen kiégtem, majdnem ellöktem magamtól csak erőm nem volt hozzá. Viszont a másodikat a fene se tudja miért de igen. Na jó hazudnék ha azt mondanám, hogy nem tudnám miért. Basszus, azért mert rohadtul jól esett még annak ellenére is, hogy nem vagyok homo. Cseszem, végre érzem azt a tüzet amit eddig hiányoltam. Szóval mégis a pasikhoz vonzódnék? Áh, nem hiszem, valahogy a többi faszira nem tudnék úgy nézni, nem mintha Noelre eddig úgy néztem volna. Ah faszom, mivan? Rohadtul zavaros ez az egész és a pia kurvára nem segít rajta! Ráadásul emlékezni fogok erre, sőt józanul ki is égek majd magamon, főleg azért mert bevallom, rohadtul élveztem, még bele is remegett a testem. Idő múlva csak kifogytunk a szuszból így a végére csak súgtam mikor elszakadtunk:
- Szóval...akkor mégis ki ront meg kit? |
- Elég nehéz, de vannak azért hozzám hasonlóan normálisak is, de egyelőre eléggé háttérbe vannak szorítva. Mégis csak fiatalok vagyunk és "tapasztalatlanok" - morgolódtam. - Tudod milyen nehezen harcoltam ki, hogy végre nyomozóként dolgozzak? - tettem fel kérdésemet. - Mindenesetre nem épp itt szeretnék maradni... Szerencsém lesz, és sikerül magamat kinőni magánnyomozóvá. Isten őrizzen meg, hogy itt maradjak életem végig - fintorogtam.
Büszke vigyorgására prüszköltem egyet. Az én részemről eléggé borzalmas, hogy ehhez folyamodtam, és nem igazán vagyok erre büszke. Apám is megtudná veterán katonaként szerintem kitagadna a családból, ha már hajlamomat nem tudja... Tudom eleve, hogy homofób, ezért is pánikoltam be, amikor beindultam egykor barátomra. Annyi jó volt az egészben, hogy részegek voltunk és haverom még drogos is és semmire nem emlékezett... Kivéve én.
- Na szép! Boldog lehetsz, hogy megrontottál! - túrtam bele a hajamba, és így utólag elég hülyén jött ki ez a beszólásom... Ahh, mindegyis...
Pillogtam, amikor konkrétan a fejemben levezetett teóriámmal egyezett az ő kijelentése. Na, csak tudok valamit nyomozóként.
- Nyugi, annyira nem vagy vészes... - mutattam rá szórakozottan mutatóujjammal, és fejemet meg közben kézfejemre helyeztem, amivel mutattam felé. - Velem szemben nem vagyon olyan... gyökér... - na jó, azt hiszem tényleg fejbe vágott a rohadt pia. - Kivéve amikor betörtél... Cseszem pont kivertem volna erre zörgés meg minden... Álló farokkal azért nehéz volt leütni, szóval respect ezért is nekem - uramisten, ha ezt józanul visszahallgatnám. - Aztán meg jöttél a lockpickes szaroddal... Ki is égtem rendesen úgy felbasztál - böktem ki őszintén. - Mostanra aláírom jófej vagy... csak... meg kell találni a hangot veled! - rántottam meg a vállam.
Végül a következő kört is lehúztam, amire kicsit megráztam a fejem. Okleveles ajánlatára féloldalas mosolyt húztam arcomra, és hüvelykujjamat felmutatva jeleztem, hogy nekem aztán oké. Toljuk neki! Toljuk... Neki... Neeeeh, mi a francért ittam?!
Ettől függetlenül homoszexuális hajlamaimat igyekeztem leplezni. Nem méregettem tekintetemmel, se semmi. Feltűnő lett volna, és ígyis ha teljesen magamnál leszek fog égni rendesen a bőr a pofámról.
- Menyasszonyom van - válaszoltam kérdésére. - Nem mondhatnám ártatlannak, mert elég nagy pofája van minden értelemben - utaltam szó szerint az orálra is. - Tipikusan az a közvetlen kategória... Igazából nyakamon ragadt, és összemelegedtem vele... Lassan 4 éve, hogy együtt vagyunk, de amióta a meló miatt leléptem Kanadából ritka szar minden... Múltkor is lejött hozzám. Szexi hálóing meg minden kurvaélet, de nem volt az igazi a szex... Nem is kívántam úgy tőle... Komolyan a megcsaláson gondolkozom - jó, hogy sokat ittam. Ennyire őszinte még saját magammal sem voltam!
Ezután úgy gondoltam, hogy ideje elmenni WC-re hugyozni egyet. Fel is álltam és megindultam, de a végére inkább arra jutotam, hogy hoppáré inkább leülük, mert menten lefejelek valamit vagy valakit. Le is ültem Asher mellé, mert addig jutottam, majd gyengéden megütögettem arcomat, hogy magamhoz térjek.
- Basszus, többet nem iszok éhgyomorra! - morgolódtam orrom alatt kivirult arccal.
Ekkor oldalra pillantottam rá a férfire. Fogalmam sincs mi ütött belém! Felvettem vele egyfajta szemkontaktust, és ajkaimat résnyire kinyitottam... Mintha várnék valamire. Nyeltem egyet, majd lehunytam szemeimet. Nyugiii, Noel, nyugiii... Ne görcsölj! Csak a pia teszi... Csak a... Erre nem vettem észre mást, mint testem nem engedelmeskedik kábult agyamnak. Elkezdtem közeledni Asher szája felé, és pillanatokon belül arra eszméltem fel, hogy csókolózom vele. Mi a faszom?! Igazából eléggé rövidre sikeredett, de én annál jobban kiakadtam.
- Én... Őőő... - suttogtam még mindig ajkaiba. Nem távolodtam el tőle nagyon.
Megadtam magam... Most már rendesen megcsókoltam. Kezemet tarkójához vezettem és lágyan simogattam őt, miközben elmélyítettem kicsit a pillanatot. Már úgy voltam vele, hogy leszarom, ha leüt vagy agyonver... Nem bírtam megállni! Annyira jó érzés... Nem bírok betelni vele! |
Csaptam egy kurvanagy facepalmot mikor mondta, hogy milyen hibákat vétenek ezek a veteránok mire csak morogtam:
- Te jó ég! Ezt minden nap elviselni? Respect, de tényleg basszus! - én már rég kiégtem volna és inkább kidobáltam volna őket a legmagasabb szintről, hogy több napon túl gyógyuló sérüléseik legyenek. Hátha esetleg helyrerázódik az agyuk...és nem heJre. BLÖEH! A korruptságra csak büszként elvigyorogtam magam:
- Állelúja, elmondhatom, hogy valaki miattam lett rossz zsaru, úúú...asszem ezt kihúzhatom a bakancslistámról - nem mintha lenne olyanom, vagy volt valaha is. Pláne ilyen célokkal. Ittam újból a piából mire felvontam a szemöldökömet a megállapítására, a nekem szegezett kérdésére pedig vállat vontam:
- Kapcsolat? Engem nem viselne el senki sem hosszútávon. Illetve eddig még senki sem tudott megfogni hosszabb időre, vagy olyan szinten, hogy azt mondhassam, hogy na, ő kell nekem senki más - gáz vagy nem gáz, de tényleg így van. Bár tény, Noel egész jól kezeli a hülye jellememet, elvégre valamilyen furcsa módon mégis szót tudunk érteni, nem mintha állandó jelleggel kínaiul beszélnék. Csak na, igazából nem zavar a beszéde meg a többi, pedig a legtöbb embertől alapjáraton falra mászok. Egyből levágom ha valaki sötét mint a föld cseszem, viszont ő mégsem az és az elhivatottság meg az elszántság ami néha megcsillan a szemeiben...komolyan irigylem. Nekem már nem hiszem, hogy lesz ilyen valaha is.
Az okj-ra felnevettem mondva:
- Ah, kérlek csak oklevéllel tudok szolgálni maximum. Valamiért nincsen bejegyezve a hivatalos szakmák közé sajnos, pedig biztosan lenne rá kereslet - ó, igen. Nem igazán ettem és kezd beütni a pia éhgyomorra. Baszki, a kávé mellé igazán vehettem volna valamilyen szendvicset is, de úgy tűnik nem csak én hanyagoltam ezt a témát, elvégre Noelnek is vörösödik az arca. Hát ez csodás! Na mindegy, majd valahogy csak hazavezetek faszán. Nem lakom olyan messze, maximum még pilótaszemüveget felkapok magamra, hogy ne látszódjon, hogy ittam. Az egyetértéssel csak biccentettem megállapítva, hogy jah hát igen ebben is csodával határos módon megtudtunk egyezni:
- Miért neked amúgy milyen nőcskék jönnek be? Biztos valami kis ártatlanok... - cukkoltam őt vigyorogva. Aztán kitudja, lehet beletrafálok. |
- Engem ugyan nem érdekel! Szemüveg és kontaktlencse is van a világon - puffogtam. - Akkor is az a minimum, hogy a "vajon" nem "valyon", és a "miért"-ben nincs elipszilonos j - nevettem el magam kínomban.
Az önéletrajzáta most legalább jóízűen nevettem fel. Jóságos ég! Kíváncsi lennék azért a főnököm arcára. Én mondjuk értékelném a társaságát, hisz nem egy idiótával lennék. A többi meg részletkérdés... Khm... Miért ez jutott eszembe? Jó, hagyjuk!
- Sok korrupt van... Lehet valóban lenne belőle valami - vigyorogtam. - Én is az vagyok miattad, ha azt vesszük - kuncogtam.
Engem mondjuk kicsit zavart, hogy ennyire hangoskodva mondta a dolgait. Mindegy, nem akadok fenn ezen inkább! Amíg nem szívjuk meg nem rágódom ezen. Lehet utólag meg késő...
Nem hittem volna, hogy Ashert nem hatja meg a nő. Azt hittem egyéjszakás. Mármint a jellemét tekintve. Jó, ez köcsög a részemről, de komolyan... Van aki elviseli hosszútávon? Oké, én valamennyire. Eléggé érzéketlen pöcs, szóval na... Nem hiszem, hogy épp a kapcsolatokért van oda.
- Jól sejtettem, hogy egyéjszakás vagy - jegyeztem meg, amikor megerősített megállapításomban, amit fejben toltam. - Rendes kapcsolatba nem gondolkoztál? - tettem fel kérdésem tapintatosan, legalábbis próbáltam.
Ahogy megjött a piánk végül közös megegyezés alapján a vérlámákra ittunk. Koccintottam még vele, majd én inkább egyből lehúztam. Basszus, mennyire utálom az ízét... De az utóhatás jó. Öcsém, mint egy nyafogó csaj!
- Majd tarthatsz nekem OKJ-t belőle - szólaltam meg szórakozottan a vérláma idomításra. - Van egy olyan érzésem, ha már olyan nagy spanjaid mindenképp értesz hozzájuk - pirult ki közben az arcom a tömény miatt. Basszuskulcs, mintha zavarban lennék.
Valamilyen szinten értettem Asher morgolódását, de nekem ilyen gondom egyelőre nincs. Rendben, aláírom néha agyamra tud menni a menyasszonyom, viszont szeretem őt. Mondjuk néha megfordul a fejemben, hogy mégis miként... Amióta elváltunk egymástól a munkám miatt eléggé... Ramaty a kapcsolatunk. Nem kertelek már magamnak sem! Múltkor meglepett, hogy feljött hozzám és nem tudom... A szex sem volt az igazi. Valami hiányzott belőle... Megmagyarázni nagyon nem tudom, de... Ahj, még csak egy kört ittam, és már ilyen faszságok járnak az eszemben?
- Ezzel egyetértek - helyeseltem vele, majd töltöttem magamnak még egy kört.
Kicsit meglöttyögtettem a poharamat és néztem megbabonázva a hullámzó whiskeyt. Még nem voltam beállva, csak hirtelen fejbe vágott. Azért éhgyomorra eleve ütős cucc. Végül lassan iszogatni kezdtem következő körömet is. Most nem egyből küldtem le... Akkor tuti lefejelem az asztalt. |
Csak felnevettem az első két mondatára, de nem kommentáltam igazából. A veterános megszólalására azért felprüszköltem:
- Lehet azért nem tudnak írni mert már nem látnak... - illetve hallani sem hallanak. A szopás süketít nem? Nem vagyok benne érdekelt, de hát na. Kitudja azok mit csinálnak. Bemennek a cellákba és a szappanért is hajolgatnak. Szent szar! Lehet nem kéne ezekbe belegondolnom. Elvigyorodtam mikor kijelentette, hogy előbb lehetnék zsaru - ...aha persze, főleg ha még önéletrajzba beleírnám, hogy értek a lockpickhez, tolvajkodáshoz és az öldökléshez is. Biztosan értékelnék és egyből felvennének! - ez egyértelmű basszameg. A hírességre csak morogtam egyet dünnyögve:
- Híresség meg a francokat. Hagyjanak engem békén, az este elég volt belőlük... - de komolyan. Persze ezt is direkt úgy mondtam, hogy hallhassák. Ha valaki belém köt, eskü kibaszom az ablakon és nem fogom kifizetni a kárt, mert bizony én mondtam, hogy most kivételesen békével jöttem csak iszogatni.
Nem sokkal később már jött is egy eléggé rámenős pincércsaj mire csak ránéztem egy "na engem hagyjál békén a hülyeségeiddel" fejjel, így Noelnél próbálkozott, nos nála sem aratott nagy sikereket. Ezt jobb helyeken úgy hívják, hogy szííívás! Szerencsére lelépett hamar, még az kellett volna, hogy a nyakunkba akaszkodjon. Noel javaslatára csak bevágtam egy fintorgó fejet:
- Köössz, kihagyom. Unom a farönköket már - de komolyan. Ez is olyan. Illegeti magát, rámászik az emberre, erre nekem kell alaposan helyre raknom, mert csak ahhoz ért, hogy széttegye a lábát. Esze meg valahol a béka segge alatt. Az meg ha visítozik az ágyban még jobban kiakasztó. Valahogy nem hoz lázba az, hogyha egy pornószínésznő-imitátorral van dolgom. Legszívesebben leszállnék róla és otthagynám a picsába. Ilyenek után nem csodálom, hogy inkább előbb verem ki magamnak mitsem bevállaljak még ilyeneket. Végre olyan kéne aki nem csak ahhoz ért, hogy széttegye a picsáját, hanem azért kicsit lázba hozzon engem is...legyen valami tűz basszus!
Alig tudtam kimérgelődni magamat már jött is vissza mire csak unott fejet vágtam be neki. Most már igazán leszakadhat a francba. Szerencsére gyorsan lelépett. Talán túl csúnyán néztem volna? Mindegy, a faszt se érdekel a szívfájdalma. Inkább figyeltem Noelre, majd elvigyorogtam magamat a vérlámákra:
- Azt hiszem jobbra úgysem tudunk. Éljen a vérláma idomítás! - koccintottam vele és már szlapáltam is a piát. Remélem most már senki nem fog ide vetődni, pláne viszkető pinájú csaj. Már unom őket, nem csoda, hogy undorom van tőlük lassan.
- Hála égnek nem kell minden körnél szólni, hiszen egy üveg van nálunk. Lerohadna az agyam, ha minden rendelésnél el kell ezt tűrnöm - fintorogtam a végére miután lehúztam a whiskeyt félig. Ez van nem vagyok türelmes típus sok esetben. |
[159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
