|
Témaindító hozzászólás
|
2016.04.20. 17:27 - |
 |
[117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
Clarissa Webber
Kedves volt a lány, tudtam, hogy hozzá kell idejönnöm, csak nem fogunk unatkozni.
- Na igen, bár sose szerettem ezt az igyunk, amíg eszméletünknél vagyunk meg drogozzunk, mert az milyen jó jellegű felfogást. Ha bulizni megyek, akkor érezzem magam jól pia nélkül is, nem? - néztem a szemébe kíváncsian várva a valaszát. Amint megengedte, leültem vele szembe. Hm... Tatjana, milyen szép név.
- Csak nem orosz származású vagy? - kíváncsiskodtam. - Én is örvendek. - viszonoztam a gesztust. Eközben elfogyott az első pohár ital. A kérdésén csak kuncogtam.
- Az igazat megvallva, ha nem unatkoztam volna otthoncennyire, akkor se tettem volna be ide a lábam, ha fizetnek. De tudod munka után olyan üres volt nekem egyedül az a nagy ház. Rossz volt otthon ülni. - válaszoltam a végén olyan cukin mégis szomorkásan néztem rá, hogyha ettől nem olvad meg axszíve, akkor semmitől sem fog. |
Tatjana
Halkan sóhajtottam fel, mivel egyenlőre a hangulatom eléggé kezdett magas ívéből vészesebben süllyedni. Nem szoktam általában búskomor lenni, sőt! Mindig feltaláltam magam az ilyen helyzetekben, de most erőt vett rajtam a fásultság és egyfajta belső üresség, amit nem tudtam hova rakni. Természetesen ez se javította fel a kedvem.
A szomorkás mélabússágból egy női hang ébresztett fel. Óvatos kutakodó tekintettel néztem az érkező nőszemélyre.
Ugyan nem illendő, de gyorsan végig mértem, és tetszett is amit láttam. Nem egy ilyen közegbe való volt, ami azért eléggé izgalmas, hisz mit keress itt egy ilyen lány?
-Szia.-köszöntöttem elmosolyodva. Ugyan általában feszengek az idegenek előtt, de ezúttal úgy megkönnyebbültem egy normális társaság gérete miatt, hogy meg is feldkeztem róla, hogy nem ismerem és nem tudok róla semmit.
-Nem mindenki lehet akora parti állat, mint a többség.-intettem fejemmel a tomboló táncolókfelé. -Persze! Örülnék neki, nem egy élmény egymagaman iszogatni.-kuncogtam.
Kedves volt és normális, ez már plusz pontokat jelentett nálam, ráadásul komolyan elkezdett érdekelni, hogy egy olyan ember, mint ő, hogy keveredett ide.
-Tatjana Morgens.-mutatkoztam be én is.-Örvendek.-tettem még hozzá, majd meghúztam az utolsó pohárkám tartalmát. Észre se vettem mikor ittam meg a többit, mindnesetre jó hír, hogy még nem ütött meg. Nem lenne túl szerencsés, ha részegen kellene a társaságomat élveznie.
Na meg amúgy is én szégyenkeznék utána.
-Mi járatban? Ne haragudj meg, de nem tűnsz te se éppen egy hatalmas parti gurunak.-mosolyodtam el óvatosan. |
Clarissa Webber
Unatkoztam otthon, nem tudtam, mit kezdeni magammal így felöltöztem, de nem is akármibe; felvettem egy fekete alapon, szürke, virágmintás fűzős felsőt, hozzá megy egy térdig érő fekete ceruza szoknyát. A hasam kilógott kicsit, ehhez persze felvettem neccharisnyát meg egy magassarkút. Kisminkeltem magam, ami most épp vörös rúzst jelentett és elindultam a nightclubba, hátha találok valamit, vagy valakit, aki elszórakoztat.
Amint megérkeztem a pult felé vettem az irányt. Ott kikértem magamnak egy üveg whiskeyt és helyet kerestem magamnak. Ekkor megláttam egy gyönyörű, tetovált lányt egyedül ücsörögni, így odamentem hozzá.
- Szia Drágám. Ilyenkor egyedül? Csatlakozhatok? - kérdeztem barátságosan mosolyogva. Ha megengedte, leültem és töltöttem magamnak, meg ha kért, neki is.
- Clarissa Webber vagyok. És te? - érdeklődtem. Na igen, ha valaki felkelti az érdeklődésemet, akkor elég nehéz engem lelőni. |
Tatjana
Nem terveztem ma itt kikötni, főleg azok után, hogy sok idő elteltével végre megértem azt a pillanatot, hogy elmondhatom szabadságot kaptam hétfőig, ami azért rohadt nagy szó, mivel én vagyok a legrégebbi táncosuk, így nem szívesen eresztenek el, hogy a sok tapasztalatlan csitri maradjon csak ott vonaglani.
Igazából nem is számít, ez a hosszú hétvége csakaz enyém, és most nem akarok üres kézzel távozni. Kell egy kaland, szükségem van rá, túl rég volt már az, hogy nem csak azért tapiztak meg, mert táncolás közben a bugyimba dugták a plusz jattot.
Most mást akartam, de kérdés az, hogy össze jön-e.
Sűrű bocsánatkérésekkel törtem magamnak utat, de egy idő után, már nem fárasztottam magamat vele, mert felesleges volt. Ne hallotta senki, ha pedig igen, akkor nem reagálta le, ha csak nem egy holtrészeg fazonba akadtam bele, akine máris jobb kedve lett a látványomtól.
Az ilyeneket undorodva löktem félre, majd caplattam tovább. Végül könyökömmel taszigáltam el az utamba kerülőket, nem kímélve senkit és semmit. Szerencsére pofán nem vágtak érte, de azért meghúztam magam gy darabig, miután a pulthoz keveredtem.
Nem haboztam sokáig, négy italt kértam, majd azokat felmarkolva fizetés után elsündörögtem egy kicsit békésebb helyre, ahol kevésbé vagyok látványos.
Szerencsére voltak kissé elkülönítve helyek, így volt hova letennem a seggem. Úgy voltam vele, idők kérdése és valami perverz rám fog szállni, amint meglátja, hogy egymagamba iszogatom, de vállaltam a kockázatot. Talán szerencsém elsz, és nem környékez be egy idióta sem.
Mondjuk én se voltam százas, hisz eljöttem bulizni, most meg itt kuporgok egyedül a szabisnapomon és iszogatok. Rettenetesen ynomorult látványnak tűnhetek kívülről, de erre azért igyekszem nem gondolni, nehogy még kedvemet szegje. Nem örülnék neki.
|
Hitetlenkedve néztem a boszorkányra, amikor jött a Pokollal meg a többivel. Hát ezt esküszöm nem hiszem el, pfft! Végül elvigyorodtam, és vállat vontam.
- Túlságosan tüneményes vagyok a Pokolhoz! - ingattam fejem.
Ám legszívesebben folytattam volna tovább a szócsatát, főleg, hogy azt a faszfejt védte. Aha, ő elbaszhatja mások életét. Ölhet bátran! Én meg nem állhatok bosszút, mert ez a hülye picsa az utamba áll! Komolyan nem sok választott el attól, hogy neki menjek és mindent telibe szarva kungfu nagymestert játszak. Kérem, szellem létem során azért egy-két trükköt eltanultam... Igaz, egyelőre használni nem tudom, kac-kac...
Ekkor megpillantottam Slade arcát, és... Őőő, kiégtem! Mi a francot művel vele?! Most már végképp elfogyott minden türelmem...
- Ha szórakozni akarsz, akkor engem csesztess, basz ki! - ordítottam rá. - Őt hagyd ki belőle! - folytattam ezzel, de már véget is ért az illúzió.
Egyből magam felé fordítottam arcát, és karját is megfogtam, hogy nehogy itt összeessen nekem. Bassza meg! Ez is az én hibám! Nem kellett volna belerángatnom... Nem kellett volna ennyire... Ennyire... Mindegy... Ez is csak arra ad okot, hogyha bárkit is közel engedek magamhoz megjárja! Egyedül kell járnom az utamat!
- Úristen! Jól vagy? - kérdeztem tőle aggódóan, de már meg is indult a tömeg felé, hogy kijusson.
Sietős léptekkel követtem őt, és nyomban kiszúrtam, hogy kezd átalakulni. Azt a rohadt! Jesszusom, kajak mibe keveredtem?! Ez a hülye szuka kénye-kedve szerint kínozza!
- Őőő... - akadtam meg, amikor rákérdezett, hogy tudok-e vezetni. - Nem - vakargattam meg tarkóm zavartan, és közben előjött a zavart kislányos vigyorom is. - Épp legutolsó születésnapom alkalmából mentem volna letenni a jogsit. Kaptam kocsit is, de hát... Sajnos nem tudtam vele élni szó szerint - nevettem fel kínomban.
Végül rámarkoltam a kormányra, és zavartan néztem végig a berendezésen. Őőő, elméletet itt is tanultam. Szóval ez a sebváltó? Ez meg a kézi fék? Na jó, fogalmam sincs! Először rükvercbe állítottam, és felborítottam egy konténert, ami tele volt szeméttel.
- Hupsz! - végül csak sikerült előre is haladni a csoda járgánnyal.
Véletlenül egy kocsi oldalát is súroltam meg levertem annak visszapillantóját. Szerintem vagy hatezer autó riasztóját beindítottam! Bassza meg!
Mindegy, elég gyorsan hajtottam. Szerintem Colin McRae Rally megirigyelte volna a kanyarokat, amit bevettem. Remélhetőleg nehezen, de csak kibökte Slade, hogy mégis merre lakik. Oké, hogy voltam nála, de na... Azért mégse tudom fejből at útvonalat! Szóval ha elmondta merre, akkor odavezettem.
Jó pár sofőr kurva anyazását követően megérkeztünk hozzá, és kisegítettem a kocsiból. Ha kellett hónaalja alatt átkaroltam, és úgy indultam meg vele a bejárati ajtó felé.
[SLADE & SHIEMI A FÉRFINÉL] |
Basszus egyből megijedtem ahogy félrenyelt, de rájöttem, hogy ja nem tud belehalni abba, hogy félrenyelt. Cseszem, még hozzá kell szoknom a gondolathoz, hogy egy szellemmel zavartam le életem legjobb menetét eddig. Basszus, már megint itt lyukadok ki gondolatban! Oké, nyugalom, inkább terelem a témát, figyelek rá, vagy a terepre...akármi.
Szerencsére vagy nem, már jött is a lohasztás a boszi társaságában. Felprüszköltem Shiemi megszólalásán, mert ilyen visszavágás egy olyan ellenféllel szemben aki könnyen átküldheti a túlvilágra...nos valljuk be eléggé merész. A nőci már be is vágta az undorodó pofát ami valószínűleg mindkettőnknek lett címezve és mondta:
- Szívesen el küldenélek, mondjuk a Pokolra, de van jobb dolgom is mint a ti pesztrálásotok. De véssétek az eszetekbe, hogy Markusnak nem árthattok amíg én élek! Szóval, ezennel a soha viszont nem látásra! - és már varázsolt is megint. Még mindig az illúzióban voltunk és akkor éreztem, hogy valami nem oké. Basszus, lassan és fájóan kezdek átalakulni. Mi a picsa?!
- Ezt...hogy...? - nyöszörögtem ki valahogy. Holnap lesz telihold, itt valami nem stimmel. Persze lazán, már-már lenéző hangnembe meg is kaptam a választ, egy kis nevetés keretén belül:
- Ó, drága. Minél közelebb van a telihold, annál könnyebben tudom előidézni a hatásait. Egyszerű varázslat. Most pedig kotródjatok és ne lássam a képeteket többet. Idővel majd elmúlik amúgy, minél messzebb kerültök. Szóval javaslom a kocsit - vont vállat lazán és eltűntetve az illúziót, egyből visszatért a szórakozóhly képe a dübörgő zenével. Szent szar! El kell innen mennem, mert itt vérfürdő lesz ha nem teszem azt. Szó nélkül lendültem előre botladozva de annál sietősebben. Minél távolabbra el kell tűnnöm innen. Az sem érdekel, ha Shiemi nem követ, most fontosabb az, hogy mondjuk az erdőbe érjek, vagy akárhova. Amint kiléptem az ajtón, már éreztem a farkasfogakat a számban, viszont a volán mögé ülve a karmok is előjöttek. A faszomat! Morgó hangon megkérdeztem a lányt:
- Tudsz vezetni? - azt hiszem most nem igazán vagyok befolyásolható állapotban, igazából rosszabb vagyok mint egy részeg sofőr. |
Nyugodtan üldögéltem, és vártam, hogy felbukkanjon emberem. Erre fel is bukkant egy ember! Épp iszogattam a martinim, amikor mellém leült Slade. Azt hittem szellemként sikeresen kinyírom magam még egyszer, mert félrenyeltem ez a tömény szart.
- Sla-Slade? - kaptam torkomhoz és szólaltam meg rekedtesen.
Végül rendbe vágtam magam, és egy torok köszörülés keretein belül felvont szemöldökkel figyeltem a férfi szavaira.
Már épp beszédre nyitottam volna ajkaim, amikor csatlakozott hozzánk az állítólagos boszorkány. Őőő, fasza! Megjegyzésére megingattam a fejem, majd felmutattam a csuklóm, amin ott díszelget a karszalag miszerint fizettem, hogy itt lehetek.
- Már bulizni se szabad? - tettem fel kérdésem hitetlenkedve, majd pillogtam, amikor máshova kerültünk. - Ó, hát itt már lehet nem vagyunk szívesen látott vendégek, sőőőőt, szívesen távoznék is! - nevettem el magam zavartan.
Kiégtem! Kurvára nem számoltam ezzel, de ez azért kicsit gáz... Mármint really ilyen nagy valamit kellett csinálni miattam? Mindjárt meghatódom! Be is szóltam volna neki, de a helyzetünket tekintve jobb, ha visszafogom magam! Végül súgni kezdtem Sladenek.
- Tudtam, hogy jönnöm kell nekem is, hogy megosztottan szopjunk - forgattam meg szemeim, majd felemeltem megadóan kezeim. - Nem illik társaságban súgdolózni, tudom! - biccentettem fejemmel a boszi felé, ami... Nem hiszem, hogy tetszett... Faszomat a csípős megjegyzéseimbe!
Nem leszek a szíve csücske, viszont próbáltam résen lenni. Lehet ha felbaszom agyilag nem fog menni a hókuszpókusz... Fogalmam sincs! Egyes embereknél anno bejött, más meg kinyírt... Nem tudom most melyik arány a nagyobb, haha! |
Az az egy szerencséje volt múltkor Shieminek, hogy üzent nekem, hogy nincs semmi gond és ne aggódjak. Bár így is kicsit pipa voltam rá a faszom se tudja miért. De ha szó nélkül otthagyott volna akkor fortyognék a dühtől az fix. Mint egy idióta totál úgy érzem magamat. Nem csak az elmúlt egy hétben amíg nem láttam, még most is. Valamiért nagyon el lett kapcsolva valami az agyamban mert a hét folyamán nem egy numerám lehetett volna, de undorodtam az egésztől. Egybe meg is próbáltam belemenni, de már az elején feladtam és hagytam az egészet a picsába. Faképnél hagytam a buta tyúkot ráadásul kielégítetlenül is. A picsába! Totál megzakkantam, csak ez lehet az oka ennek az egésznek. Ezt komolyan nem hiszem el. Annyira nem vett rá az inger, bezzeg másra igen. Szüntelen csak az a két együttlétünk járt a fejemben és olyat csináltam amire évek óta nem volt szükségem. Mint valami elbaszott tini csak a rejszolás maradt nekem. Persze amint megkönnyebültem, már ki is égtem magamon a következő pillanatban.
Ma úgy terveztem lemászok a nightclubba mert hallottam a boszi felől, így össze is kaptam magam meló után és már csapattam is. Bömbölt a zene, táncoltak az idióták de engem most csak egy ember érdekelt. Körbenéztem a VIP körüli terepen és egyből észre is vettem egy rózsaszín hajkoronát. Na neee! Mit keres itt cseszem? Úgy jött ide, hogy semmit nem tud? Jó oké, nem akadok fenn ilyeneken. Leültem mellé és mondtam:
- Csak óvatosan! Nemsokára megjön... - utaltam a boszira. Erre nem sokkal később már be is futott a nőci. Úgy hallottam rohadtul erős szóval csak résen kell lenni. Viszont valami nem volt oké. Nem arrafele sétált, hanem egyenesen felénk. Mi a fasz...?! Ez tényleg hozzánk jött és már meg is szólalt:
- Tudtam, hogy jönni fogtok, de nem vagytok szívesen látott vendégek! - nem sokkal később már rohadtul nem a szórakozóhelyen láttam magunkat, hanem inkább egy sötét szobában. Illúzió?! |
Körülbelül egy hete, hogy nem láttam a férfit. Valahogy jobbnak találtam. Amilyen hangulat és érzelemember vagyok újra és újra csábulnék el. Ezt nagyon nem szabad! Amúgysem leszek senki ágyasa attól függetlenül, hogy múltkor kétszer is csináltuk! Több ilyen nem lesz! Nem! Nem! Nem, és nem! Eldöntöttem, kész, ennyi! A legfontosabb, hogy megtaláljam a kutyuskát!
Mivel Slade annyit elárult, hogy ismeri a tagot, és általában a nightclubban tesped, ezért odavettem az irányt este. Megint szereztem magamra ruhát, ami jelenesetben egy szexis, de mégis szolid dress volt. Ahogy beléptem a terepre még a nemlétező lélegzetem is elállt. Annyira rég voltam ennyi ember között. Pezsgett az élet rendesen! Bömbölt a zene. Dugó párocskák... Amiről az jutott eszembe, hogy sokkalta ízléseseb volt a férfivel még a kocsmai együttlétünk is. Blöe, amit ezek csinálnak! Merő nyál szó szerint az egész. Esetleg kannibálok lennének? Egyáltalán miért Ő jutott eszembe? Mindegy, megráztam a fejemet, hogy elnyomjam érzéseimet. Csupán az együttlétünk gondolata lázba hozott. Beindított már az is!
Végül nehezen előre törtem, és leültem a pulthoz. Megigazítottam ruhácskámat, majd kértem egy martinit. Eközben rózsaszín tincseim fülem mögé tűrtem, és nézelődtem. Kissé tanácstalanul megkérdeztem a pultost, hogy mégis merre van a VIP. Már rendesen félni fogok a pultos fasziktól, te jó ég! Okcsá! Ez beteges volt Shiemi!
Szóval fejével biccentett egyet a kellő irányba, és egyelőre nem láttam senkit sem. Hm, lehet később jönnének? Mindegy.
Amíg várakoztam a kutyuskákra közben iszogatni kezdtem martinim. Lábaimat keresztbe tettem, és harisnyámat is helyre igazítottam. Remélhetőleg hamarosan felbukkanhatnak a célszemélyek. Mondjuk idióta vagyok már megint! Telibe szartam Slade segítségét a boszikkal kapcsolatosan... Nem meglepő, hisz teljesen meg vagyok zavarodva miatta! Valóban kóros eset vagyok! Azért remélem nem járom meg emiatt! |
Hirtelen nem tudtam elképzelni, hogy mi az pontosan, amiből elege lett. Az előbb még semmi baja nem volt, így hát kissé gondolkodóba estem. Először véghiggondoltam, hogy esetleg a társaságomat nem preferélja, de aztán ezt elvetettem, mert ebből a pár órából már lejött, hogy akkor valószínűleg szólt volna, vagy nemes egyszerűséggel lekoptatott volna és ennyi. Így hát maradt a nagy kérdőjel, hogy mi lehetett az oka annak, hogy ilyen marha rossz lett a hangulata.
- Oké, szívj el még egy szálat, hátha az lenyugtatja az idegeidet. Nekem mindig bejött, bár nem tart sokáig, de amíg tart, addig nyugodtabb vagy - mondtam halkan, majd eltapostam a csikket egy mozdulattal, majd a felajánlására bólintottam.
- Azt megköszönöm - indultunk meg mind a ketten egy darabig egy irányba, majd út közben elváltak útjaink és mind a kettem haza felé indultunk. Azonnal bevágódtam az ágyamba, hogy aztán aludhassak egy jót. Reggel amúgy is melóba kellett mennem, szóval így még jobb volt. Lassan teljesen be is aludtam, de egy kicsit még azon agyaltam, hogy vajon mitől volt olyan ideges Zaiden. Mindegy, lehet, nem is találkozom vele többet, szóval nem érdemes most ezen agyalnom.
[MYSTIC OFF] |
Vállat vontam a mondatára de nem reagáltam. Valóban nem számítana az ember arra, hogy egy ilyen hülye mint én, lazán és nyíltan beszél ilyen témáról. De most komolyan, természetes dolog ez nem? Mármint nem a telefon feldugdosás, hanem a szex. Szóval felesleges prűdnek lenni úgy érzem. Felnevettem a megszólalására mondva:
- Azt azért én is megnézném figyelembe véve, hogy az AK eléggé nagy fegyó... - no homo alapon persze. De hát na. Nem egy átlagos méret lenne az fix. Csoda, hogyha lenne egyáltalán nője. Félig se tudná betenni a csajába basszus, szóval egy kicsit sajnálnám. Szerencsére nem kell, mert ilyen biztosan nincsen. Csak így belegondolva jajj.
Az újabb megszólalására csak megadóan felemeltem a kezeimet:
- Ugyan kérlek, én jó kisfiú vagyok, nem ócsárolok senkit sem. Maximum kiégetős stílusban írom le az igazságot! Hm, lehet tényleg nem ártana egy fegyó... - de igazából nem kell. Az erőm eleve bőven elég, nem kell megspékelni ezt egy pisztollyal vagy akármivel. Az elfogadásra majdnem benyögtem egy olyan szöveget viccelődve, hogy jajj lassan olyan ez a dolog mint a homoszexuálisoknál, de nem tudtam mert ekkor jött a konfetti szétbarmolása mert pipa voltam. Fasza! Mikor Myst elkezdte sorolni a dolgokat csak vállat vontam mondva:
- Jah, bár megoldhatták volna ezt egy lézer-showwal is - zártam le röviden. Ez van, totál elszarta a kedvemet. Elszívom a cigimet és lépek el a picsába innen. Nem azért mert ő cseszte volna el az egészet, inkább azért mert elegem volt. Legalább a cigi kicsit lenyugtatott. Az újabb kérdésére csak ingattam a fejemet és legyintettem:
- Semmi gond, csak elegem van. Ezt elszívom és zúzok innen a fenébe. Holnapra amúgyis meg kell írnom egy cikket - szívtam tűnődve az újabb nikotin adagomat. Miután végeztünk csak sóhajtottam egyet lazán elpöckölve a csikket:
- Ha szeretnéd egy ideig elkísérlek - ha benne volt akkor már le is léptünk innen, ha nem akkor elköszöntem tőle és már mentem is haza. Így vagy úgy de az ágyamban kötöttem ki a végére. Persze a cikkírásból nem lett semmi mert felbaszott az egész. Ráadásul majdnem magamra is gyújtottam közben a konyhát, pedig csak egy kávét akartam főzni. Részletkérdés.
[ ZAIDEN OFF ] |
Megadóan felemeltem a kezeimet.
- Oké, ez igaz, de nem gondoltam volna, hogy egyből ilyen sztorival állsz elő - sóhajtottam fel kissé, majd mikor mondta, hogy valószínűleg tudom, hogy a pasi hol hordják a fegyverüket, elnevettem magamat.
- És ha nem tudom? Amúgy meg nem minden pasi járkál a gatyájában egy AK47-es fegyver méretével - sóhajtottam fel lemondóan, mint ha amúgy marhára érdekelt volna, hogy kinek mi lapul a gatyájában. Jobb, ha mindenki megtartja magának, kivéve egy vagy két szép példányt.
- Nem tudhatod, hogy épp egy adott cikk után nem-e hívtad fel magadra a maffia genyók figyelmét. Akkor aztán nem árt egy jó kis fegyver a sajátodon kívül – kuncogtam miközben a konfettiket szedegettem ki a hajamból. – Nem is kell megfelelned senkinek. Aki meg elfogad úgy, ahogy vagy, azt meg kell tartani. Ennyi – rántottam meg a vállamat.
Anyám, milyen beszélgetés ez már? Nem hiszek a fülemnek, de tényleg. Nem erre számítottam, de azt hiszem, hogy nagyon kellemes a társasága, szóval még ki tudja, hogy mi lesz itt.
- Öhm… te is láttad? – pislogtam a hamuvá lett konfettikre. Ez eléggé meglepő volt, nem számítottam rá. – Komolyan fejlődik ez hely. Nemrég még azzal is gond volt, hogy a konfettik le összeragadva, labda formájában basszák fejbe az embereket. Most meg ez is megy. Érdekes – gondolkodtam el, de hamar le is léptünk, megszabadulva attól, akit nem szívesen látok magam mellett.
- Aha, köszi – vettem el egy szálat és hagytam, hogy meggyújtsa nekem, majd beleszívtam és felfújtam a füstöt az ég felé. – Na, ez már kellett. Elfelejtettem elhozni a sajátomat… - sóhajtottam, majd neki támaszkodtam a korlátnak, így pont láthattam a mellettünk lévő ajtót.
- Amúgy minden oké? Olyan feszültnek tűnsz – jelentettem ki, mert azért angyal lévén megérzem az ilyen dolgokat, hogy ha valami nem oké azzal, aki mellettem van. Néha jó, néha pedig a pokolba kívánnám ezt az érzékemet. Mindegy…
Ismét beleszívtam a cigimbe, majd Zaiden felé fordultam mosolyogva. Kicsit megnyugodtam, hogy nem jelent meg, talán el is ment. Feladta remélhetőleg. |
Pislogtam nagyokat a kérdésére, végül inkább csak annyit nyögtem ki:
- Mindegy... - jobb is, hogy nem látta a nyúllábú csajt magassarkúban. Jó most kiégtem. A piamennyiséget nem taglalom. Bírom az alkoholt, de nem amiatt láttam azt amit. Basszus!
Inkább figyeltem a mondataira majd megadóan felemeltem a kezeimet:
- Nekem mondod? Rohadt gusztustalan volt és inkább le is léptem nagyon gyorsan. Amúgy meg te kérdeztél rá, szóval én csak válaszoltam - sajnos túlságosan részletesen tudok mesélni. Ez valami szakmai ártalom lehet szerintem.
Felnevettem a Zaiden Bondos jelzőre, majd a fegyverre csak egy facepalmot nyomtam be mondván:
- Szerintem tudod jól, hogy hol van minden pasi stukkere. Amúgy meg szerencsére újságíróként nem olyan veszélyes az életem mint egy ügynökként például. De amúgy jó poén volt, azért játszottam be azt mintha az lennék - vigyorogtam rá. Vállat vontam az írós dologra és sóhajtottam:
- Rég letettem arról, hogy megfeleljek az embereknek. Mindenkinek amúgysem lehet - jézusom, még a végén valami pszichós köcsöggé léptetem elő magamat. Blöeh!
Ekkor jött a konfettis dolog ami totál kibaszta nálam a biztosítékot. Nem is figyeltem Myst szavaira csak néztem a dolgot. Már azt vártam, hogy végre lehulljanak a picsába, de neeem, csak keveregtek össze-vissza. Faszom bele! Egyre jobban kezdtem bepöccenni, és végül a lány szakított ki a belső puffogásomból, aminek az eredménye az lett, hogy szarrá égett az összes kis hulló papír darabka. Hát ez kurva jó! Bólintottam a javaslatára mondva lazán:
- Jah lehet jó lenne egy kis levegő, pang a tüdőm... - előhalásztam a cigit a zakóm zsebéből és utat törtem, hogy kövessen engem. Belül már szabályosan fortyogtam és vágott szét az ideg, főleg ahogy néztem a hulló hamut. Bezzeg most már le bírnak esni, hogy verjem ketté! Persze a tömeg meg ujjongott mert milyen úúú meg ááá...idióta birkák. Fullosan felbaszom magamat és itt hagyom az egész helyet a picsába. Mikor végre kiértünk, már nyújtottam is a cigisdobozt Mystnek:
- Kérsz? Nyugodtan tarhálhatsz, nem sértődöm meg - nekem tök mindegy, csak egy szál kell. Vagy kettő, hogy teljesen lenyugodjak. Ha kért akkor adtam, még meg is gyújtottam, végül a sajátomat is elkezdtem pöfékelni. Fú basszus ez már kellett. Nem is figyeltem, hogy sietősen akart lelépni a társaságom. Annyira elfoglalt a saját hülyeségem, hogy nem tudtam másfele figyelni. Sajnos ha begőzölök akkor ez van. Mint aki vérszemet kap és elmentek neki otthonról. |
Halkan felnevettem, mikor azt mondta, hogy neki már nem kell innia.
- Na, pedig még alig ittál? Nem bírod a piát? – kérdeztem tőle mosolyogva. – Mit láttál? Annyira szörnyű csak nem lehetett, hogy le kelljen mondanod a piáról – fordultam volna abba az irányba, amerre Zaiden nézett, de hamar válaszolt a kérdésemre, szóval inkább felé fordultam.
- Hát oké, de fúj már… - fintorogtam. – Ha kicsit a telefon, ha nagy, akkor is gusztustalan. Remek, most már szülés a téma. Egyre jobb veled beszélgetni, de komolyan – vigyorogtam rá, miközben a fejemet ingattam. Nicknek ezt elmesélem, ki fog térni a hitéből, hogy vannak ilyen pasik, akik ilyenek. Mondjuk, nekem bejön… Asszem!
Ekkor jött az, hogy a munkájáról kezdett beszélni. Titkos ügynök? Aha… Azonban eléggé komoly fejet vágott… öhm… mennyi időre is? Fél pillanatra?
- Jó vicc volt, már kezdtem azt hinni, hogy egy igazi James Bondal állok szemben… vagyis egy Zaiden Bondal. Most mond, hogy nem volt jó poén. Hol tartod a stukkeredet? Várj, inkább nem akarom tudni – nevetgéltem az előző telefonos témára utalva.
- Nos, az újságírókat nem sokan szeretik, de mindig van egy kivétel néha – mondtam halkan. Ekkor hirtelen konfetti eső kezdett esni… vagyis a levegőbe forogtak körülöttünk. Csak pillogtam, hogy ez mégis mi a fene. – Hát, ilyet még nem láttam – néztem körbe és mindenki a konfettiket leste. Egy jó nagy adag a fekete hajamban landolt és a nedves ruháim miatt kicsit meg is tapadt rajtam.
- Remek! Egy konfetti múmia leszek itt mindjárt – sóhajtottam fel.
Már épp folytattam volna a beszélgetést Zaidennel, amikor megláttam valakit, akit nem kellett volna. Nem hittem a szememnek. Az az angyal volt itt, aki miatt 5 évvel ezelőtt száműzve lettem és felém közelített a tömegből.
- Öhm… - fordultam Zaiden felé. – Nem lenne kedved esetleg kijönni velem a friss levegőre? Csak oda, ahol a sok cigis szívja a bagót. Na? Kezd eléggé fülledt lenni a levegő – néztem körbe, hogy nem jön-e, de persze folyamatosan engem bámult és mindenkit félre lökve közeledett. Felpattantam a székről, majd sietősen vártam, hogy meginduljon végre Zaiden is. Nem sejtettem, hogy mit akarhat, de semmi jól. Vagy száműzték és rajtam akarja leverni a port, vagy nem tom. Egyelőre szerettem volna távol lenni tőle. Nagyon távol. |
Csak vigyorogtam mikor mondta, hogy nem követi a trendeket. Egyből gondoltam, elvégre látszik rajta. Mit mondhatnék, nem szokványos pláza cirmi. Talán jobb is, azokat nem tudom elviselni hosszú távon. Blöeh, a hányinger kerülget tőlük sokszor. Lehet némelyik jól néz ki, egészen addig míg meg nem szólal. Akkor viszont tömény agyfaszt kapok, ami nálam igenis nagy szó!
Megadóan felemeltem a kezeimet mikor megszólalt, hogy biztosan kamuzok. Kicsit pislogtam mikor elgondolkozott a dolgon. Csak mertem remélni, hogy nem filózik azon, hogy kipróbálja, mert akkor nyúlcipőt kapok magamra és lépek el innen a picsába! Amint kigondoltam ezt, a mellettem lévő csajnak aki a közelben táncolt, nos...nyúllába lett. Azt a büdös elborult! Naneeeee! Pislogtam egy nagyot és végül csak kinyögtem:
- Mi a f....?! - megnéztem a piámat és újból a csaj lábát és bólintottam - ...asszem többet nem kell innom.
Muszáj volt valahogy terelnem, de cseszem ilyen még nem volt. Remélem, ha lelépek innen akkor szerencsétlennek újra normális lába lesz cseszem. Inkább megráztam egy kicsit a fejemet és válaszoltam:
- Nem kamu! Bár akkor még kicsit kisebb telók voltak. De kitudja, lehet a mostaniakkal is megy egyeseknek, elvégre egy gyerek is kifér... - bár egy tabletet már csak nem dugnak fel magukba. FÚJ! A normális első találkozós szövegére csak vállat vontam:
- Gőzöm sincs, de nálam olyan, hogy normális...nos nem igazán létezik. Alapvetően kiégetős és agyfasz vagyok - de szerintem ez feltűnt eddig is neki. Csak legyintettem amint kijelentette, hogy elég dús a fantáziám ilyen téren. Ah pls! Jogos, de igazából semmit sem tud. Talán jobb is, én hosszútávon kibírhatatlan vagyok basszus. Főleg ezzel a boszorkányos szarral amit cseszettül nem tudok irányítani. Hiába próbáltak segíteni az ősök mindenféle amulettel meg ilyenekkel, sajnos nálam van szarul összekötve valami. Illetve még valami olyasmiről is dumáltak, hogy mivel később jött elő, így durvábban tombol, mint akinek fokozatosan teljesedik ki gyerekkorától fogva. Aha biztos. Pedig kezdtem beletörődni, hogy nekem semmilyen erőm nincsen és tökéletesen hozzászoktam a normális már-már emberi életmódhoz. Erre csak beütött a szar!
Természetesen válaszoltam a kérdésére halálkomoly fejjel:
- Igazából titkosügynök vagyok... - persze nem bírtam sokáig és elvigyorogtam magamat - ...amúgy újságíró - vontam vállat. Szeretem csinálni, bár néha tényleg nem egy hálás szakma. Általában utálják az emberek.
Ekkor jött a pultos tanyálása és ekkor már úgy gondoltam, hogy basszus kezdek rohadtul bepöccenni. Utálom, hogy nem tudom kontrollálni az erőmet. Picsába bele! Gőzöm sincs mit kéne csinálnom és hiába int nyugalomra az anyám néha, semmit nem használ.
Ekkor válaszolt Myst akadozva a kérdésemre. Szakmámból adódóan rájöttem, hogy valami kurvára nem stimmel, így egy kicsit összeszűkítettem a szemeimet, de végül ráhagytam. Mindenkinek vannak titkai. Bár nekem pont az a munkám, hogy azokat kiderítsem. Úpsz.
- Értem... - ekkor valami nagy banzáj tört ki még az eddigieknél is. Fentről konfetti eső kezdett hullani, ami amúgy kurvajól nézett ki, így egyből jobb kedvem lett. Bár ne lett volna! Mivel a nyomorék erőmnek hála, nem estek le a földre, hanem forogtak össze-vissza a levegőben, mintha csak a szél vinné őket. Kiégek cseszem. Megint játszottam a meglepettet, de belül már rendesen baszkodott az ideg:
- Ó, váó hova fejlődik a technika! - na persze. Maximum a Zaiden elbaszott technika.
|
Halkan kuncogtam Zaiden szavait hallva. Elég meglepő stílusa van, de igazából nem bántam. Így elsőre olyan… nem is tudom, hogy mihez tudnám őt most hasonlítani.
- Na, ez is valami. Nem követem szerencsére az ilyen divat trendeket – ingattam meg a fejemet, majd nagyot lestem, mikor elkezdte mondani, hogy bizony ő már találkozott olyan csajjal, aki konkrétan előtte vette ki magából és.. fúúúúj!
- Ne már! – szörnyülködtem, de mindeközben hangosan nevettem. – Most csak kamuzol. Nem létezik, hogy van olyan csaj, aki feldugja magának a saját telefonját… Mondjuk, hogy ha rezgőre állítja… - gondolkodtam el, majd államat kezdtem simogatni, mint ha fontolgatnám, hogy talán én is kipróbálnám.
- A mai tégla méretű telefonok… nos, nem akarok bele gondolni, hogy hogyan fért be oda – rázott ki a hideg hirtelen. – Amúgy basszus… miért beszélgetünk ilyenekről? Egy normális első találkozás nem ilyen – ingattam a fejemet nevetve, mert ezt nem fogom elfelejteni egykönnyen, de tényleg.
- Igen, amúgy feltűnt, hogy eléggé… dús a fantáziád ilyen téren. Az, aki veled van, nem unatkozik – mosolyogtam rá végül, mert komolyan is gondoltam ezeket a szavakat. – Én se hallottam még ilyen pasiról, aki úgy ismerkedik, hogy ellőáll egy telefonhalászós sztorit, szóval szerintem így fair.
Ekkor kezdett el mesélni arról, hogy honnan is jött. Hollandiát hallva kissé elcsodálkoztam, de meg is válaszolta a még fel nem tett kérdésemre a választ.
- Mi a munkád, hogy ha szabad kérdeznem? Persze, hogy ha valami extra titkos, akkor ne mond el, nem akarok meghalni – mentegetőztem gyorsan, halkan nevetve. Ijedten néztem a pultos srácra, aki egy akkorát esett, hogy azt hittem, hogy ott fog maradni. Szerencsére hamar felállt és csinálta tovább a dolgát. Még szerencse, hogy nem verte be annyira nagyon semmiét.
- Öhm… mit is kérdeztél? Hja, hogy honnan jöttem… - Ez egy nagyon jó kérdés Mystic? Honnan is jöttem? megvaaaan! A Mennyből! Fogalmam sincs, hogy milyen városok vannak a közelben, de komolyan. Angyal lévén nem sokat tudok még az itteni környékéről.
- Igazából csak pár várossal messzebbről jöttem, de… - akadtam meg kissé. Mit hazudjak? Mégis mit?
- Mindegy, szóval egy másik városból – Fasza vagyok! Ennél jobban nem is tudnám lebuktatni magamat. Mindegy, remélem, hogy nem veszi észre, hogy hazudta. Ne kérdezzen rá a város nevére és sima ügy lesz.
– Szóval akkor mit is dolgozol? – tereltem gyorsan a témát, talán túlságosan feltűnően. |
Legyintettem lazán a színpadias sóhajára és vigyorogva mondtam:
- Ne aggódj, a trendek mindig változnak, szóval mire észbekapsz már ki is fut a divatból. Szóval igazából semmiről nem maradsz le - ez igazából bármire igaz. Az internetes faszságokra is, mindenre. A visszakérdezésére felnevettem és ittam inkább a piából, majd vállat vontam. Ha már ennyire kíváncsi rá akkor megmondom:
- Nos, amúgy igen, volt már rá példa. Nem én halásztam ki, hanem a csaj a szemem láttára. Mit ne mondjak mindentől elment a kedvem, így inkább leléptem a francba... - hát na. Ki akar egy cseszett haranggal lefeküdni. Lehet csak kongnék benne, abban meg ugye semmi élvezet nincs. A szabadkozására csak legyintettem lazán és megszólaltam:
- Ugyan kérlek, nem volt durva. Engem meg amúgysem lehet zavarba hozni ilyen témákkal. Maximum még rádobok egy lapáttal. De ez szerintem feltűnt - hát na, én ilyen vagyok. Meg rohadtul perverz is, de az részletkérdés. Nem szoktam reklámozni, viszont a kiégetős megnyílvánulásaimból eléggé egyértelmű úgy gondolom. Mikor megszólalt, hogy ha nagyon szeretném meghívhatom egy italra, egy kicsit felnevettem:
- Na ilyet se hallottam még, de oké legyen... - intettem a pultosnak, hogy készítsen színes szagos koktélt ami finom meg kicsit megüt majd érdeklődve hallgattam a mondatait tovább. Hm, szóval pár éve itt van már. Fura, azt hinné az ember, hogy elég kicsi a város és mindenkit ismer legalább látásból. De ez sosincs így. Természetesen válaszoltam a visszakérdezésére is:
- Ó, nem vagyok törzsgyökeres. Én is csak pár éve költöztem ide Hollandiából, szóval ja. Mielőtt kérdeznéd, hogy mégis mi a fenét keresek itt, nos én magam sem tudom - vigyorogtam rá és sóhajtottam - ...na jó, igazából a munkám vezetett ide, míg végül itt is maradtam. Bár aláírom nem pörgős város, de megvan a maga bája. Talán azért vagyok még mindig itt - vontam vállat lazán.
Ekkor megérkezett Mystic rendelése is, amit a pultos ki is adott. Amint letette a poharat, egyből meg is csúszott. Ó, a picsába! Már megint az erőm, hogy rohadtul nem tudok kontrollálni. Ezt komolyan nem hiszem el. Még az a szerencse, hogy a pia nem borult senkinek sem a nyakába. Aggódva felpattantam és lenéztem a tagra:
- Minden oké? - húpsz. Már látszódott rajta, hogy egy kicsit kurvára pipa. Felkelt szidva a füstjelzőt majd ezt is és folytatta tovább a melóját. Vállat vontam végül, ennyivel letudva az egészet, majd visszaültem és ittam a piámból mintha mi sem történt volna. Igazából ez tök normális dolog. Bárki megcsúszhat...vagy eleshet a saját lábában. Főleg részegen.
- Amúgy te hova valósi vagy ha szabad kérdeznem? - terelni kell kérem. |
Halkan felnevettem a szavaira. Komolyan ilyen fazonnal se találkozik minden nap az ember. Azt várná a sok idiótától az ember lánya… vagy ép egy bukott angyal, hogy majd szépen szól hozzá, bókol, meg mit tudom én még, hogy mit mond, de ez a pasi nem. Felettébb érdekes, de komolyan.
- Hát, bocsánat, úgy látszik, tényleg le vagyok maradva – sóhajtottam fel színpadiasan, majd megittam az italomat, hogy ha már megvettem. Hajlamos vagyok megvenni, aztán elfelejteni, hogy ott van és megunom a dolgot, majd haza megyek.
- Te már csak tudod. Talán már találkoztál olyan hölgyekkel, akik bent felejtették és neked kellett kihalászni? – kérdeztem tőle halál nyugodtan, majd felnevettem. – Bocs, ez elég durva volt – túrtam bele enyhén vizes tincseimbe, amik már lassan kezdtek megszáradni, de addig is teljesen átáztatták a felsőmet. Mindegy, le se szarom, hogy ki mit néz meg rajtam.
Miután kezet fogtunk már gondoltam, hogy egész jó beszélgető partnerre találtam Zaidenben. Hmmm… érdekes neve van, biztos, hogy meg fogom jegyezni.
- Ha nagyon szeretnéd, ne tiltakozom. Hívj meg, amire akarsz – mondtam halkabban, majd a következő kérdésére elgondolkodtam.
- Nem, csak pár éve költöztem ebbe a városban. Na és te? – fordultam felé ismét. Miután a vizet sikeresen felszárították, ismét az emberek elkezdtek inni, bulizni, táncolni, de ez engem hidegen hagyott. Most volt valami különleges buli, vagy nem tudom, mert extra sok ember tódult be a helyre. Kezdett idegesíteni, de amíg nem kell átverekednem magamat rajtuk, addig minden olyan nagyszerű. |
Vállat vontam a magyarázatára és nem kommentáltam. Eleve kicsit füllentettem, de ez szerintem érthető. Mármint basszus, mégse mondhatom azt, hogy ja hát valójában ténylegesen egy elcseszett boszorkány vagyok. De ezt nemrég is lesakkoztam magamban, így no para. Bevette a kamuszöveget és ez a lényeg. Bár valójában furcsa energia vagy aura...vagy mi a bré lengte körül a csajt. Gőzöm sincs most melyik kifejezés ide a jó. Nem vagyok mester ebben. Egyenlőre nem tulajdonítottam ennek jelentőséget igzából. Sok durva kisugárzású emberrel találkoztam már. Egyeseknek olyan az aurájuk, hogy menekülnél. Nem azért mert annyira nyomasztó, hanem azért mert túl magabiztos, meg a többi. Jó, ez lehet az én hülyeségem.
Felvont szemöldökkel néztem ahogy a jelvényt keresi, bár sejtettem, hogy olyanja nincs is. Nem néz ki rendőrnéninek szóval nem aggódtam emiatt. Felnevettem mikor mondta, hogy a másik bugyijában hagyta. Te jó ég! Nem akarom látni, bár elég magas a labda, szóval hülye lettem volna nem lecsapni:
- Bugyiban? Ó, akkor te le vagy maradva a korral. Sokan már a telefont simán feldugják maguknak. Egy jelvény ez után már piskóta - vontam vállat lazán.
Hát bocsánat, én ilyen vagyok. Egyszerűen nem hagyhattam ki. Szerencsére a székes dolgot nem kommentálta, inkább röhögött rajta. Hála égnek! Így is gyanúsan sok baromság történik körülöttem, nem kéne a további gyanakvás. Kezet ráztam vele határozottan, de nem túl erősen és elvigyorogtam magamat az újdonsült jelzőmre:
- Nos, aki megteheti kérem...amúgy Zaiden, üdv! - iszogattam egy kicsit az italomat és kérdeztem:
- Esetleg meghívhatlak egy italra Mrs. Gyanakvó Rendőrnéni?
Ha már stukker van nála akkor jobb ha meghívom piára. Na jó, inkább csak udvariasságból teszem. Meg eleve szórakoztató társaságnak is tűnt így első blikkre. Ha már majdnem lebuktam, akkor ideje ezt megünnepelni basszus.
- Amúgy te őslakós vagy? Akarom mondani helybéli? - nálam ez azt jelenti. Tudom, hülyeség. |
Csak mosolyogva megingattam a fejemet, mert természetesen nem gondoltam arra, hogy ő most érkezett. Pedig ez is megeshetett volna, de én már csak ilyen gyanakvó vagyok. Meg amúgy kellett valami jó kis ürügy arra, hogy beszélgetni kezdhessek vele. Azt nem mondhattam mégse neki, hogy jó a hajad vagy fasz se tudja. Szóval inkább ennél maradtam.
- Nem, nem gondoltam azt, pont azért kérdeztem meg – mosolyogtam, majd az italomba kortyoltam ismét. Ekkor jött azzal, hogy rendőr vagyok-e, így gondoltam, hogy megviccelem.
- Aha, várj, mindjárt előveszem a jelvényemet… - tettem úgy, mint ha kerestem volna, majd lemondóan sóhajtottam. – Bocs, a másik bugyimban hagytam , de a stukkerem még nálam van – nevettem fel, majd figyeltem, ahogy egy tökre ismeretlen fazon alól kiugrik a szék. Majdnem elnevettem magamat.
- Mystic – nyújtottam oda a kezemet, mint valami igazán illedelmes ember. – Örvendek a találkozásnak Mr. szárazon maradok a buli kellős közepén – húztam fel a szemöldökömet mosolyogva ismét. Vártam, hogy esetleg ő is bemutatkozzon. |
[117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
