|
Témaindító hozzászólás
|
2016.04.20. 17:22 - |
 |
[69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
Azt hittem elválnak a csajjal az útjaink, de mikor vett magának papucsot és kijelentette, hogy már pedig ő velem tart...nos egy kicsit kiégtem. Na várjunk csak! Vágja a boszorkányos dolgokat?! Összeráncoltam a szemöldökömet és biccentettem neki:
- De csak akkor ha elárulod, hogy mi vagy... - fel kell készülnöm minden eshetőségre. Ha esetleg vérkutyus akkor lehet megeszik ha valami nem úgy sikerül. Blablablaaa... - ...amúgy jó a papucsod! - vigyorogtam rá.
Miután remélhetőleg válaszolt, intettem a kezemmel az ismerősnek, hogy indítsa a kocsit, mehetünk. Beszállás után hamar a házához siettünk és nekem adta a kislánya nyakláncát. Merem remélni, hogy ez elég lesz. Kértem tőle egy térképet, majd a zakómból előhalásztam a kis ingámat. Meggyújtottam a közeli gyertyát és becsukott szemmel ráfókuszáltam az ékszer tulajdonosára. Idővel magasba emelkedett a gyertya lángja és az inga a kezemben magától kezdett kilengeni, így hagytam, hogy az vezessen. Míg végül a térképen a temetőt pörkölte meg az inga vége. Felsóhajtottam bosszúsan és mondtam a csajnak:
- Remélem szeretsz a temetőbe járkálni... - mert én kifejezetten utálok. Az a sok halott és a lelkek akik állandóan pusmognak. Bvah! Fasz kivan. Jólvan húzzunk a fenébe. Ügyfelem nem tágított, ő is jönni akart. Tőlem aztán. Nekünk csak a kocsija kell, de ha hozzá jár a gazdája is ám legyen.
Végül megérkeztünk a helyszínre kis idő múlva és sietős léptekkel törtünk előre. Az még hagyj ám, hogy ránk esteledett, de a szellemek...
Veszettül idegesítőek. Viszont az egyik kifejezetten segítőkésznek bizonyult. Figyelmeztetett, hogy vámpír van a közelben és egy kislányt akar megenni az angyalszobornál. Egyből arrafele intettem némán a kezemmel. Muszáj csendesnek lennünk. Talán van annyi szerencsénk hogy a gyerek lefoglalja a figyelmét, így nem veszi észre a szívdobogásunkat.
[ CASSIE és VALENCE el a Temetőhöz ] |
- Na látod! A sportszerűség híve vagyok. - kuncogtam. - Amúgy meg nem bántottam volna, ha nem idegesít fel ettől is jobban. Utálom, amikor hülyére vesznek és azt is, amikor egyesek nem tudják, hogy hol a határ. - vontam vállat és magyaráztam.
Sajnos vagy nem sajnos, de én többre tartom magam egy dugásnál. Ez a pali meg csak arra ment. Nyíltan le akart itatni! Ettől szánalmasabb a földkerekségen nincs. És én vagyok a ribanc? Mindegy. Tényleg nem értem az ilyen férfiakat, pedig velük is úgy gondolom jól szót tudok érteni. Ha azt vesszük a bunkó szoknyapecérek különkategóriába is mehetnek, nem?
Mentgetően felemeltem nyomban kezeimet, amikor feltette kérdését. Nem bántásból mondtam... Egyáltalán nem. Nem néz ki úgy, mint egy csöves... Sőt, kifejezetten fess és jóképű. Nem értem miért beszél ilyeneket.
- Nem azért mondtam. Pusztán úgy gondolom, hogy illik valamivel meghálálni. Mint mondtam valamit valamiért. Én így működöm, de legyen... - mentem bele végül. - Ha neked kellemetlen akkor hagyom a fenébe. Csak a szándék vezérelt. Nem erősködöm. - húztam el a számat, de azért csak villantottam a végén egy halvány mosolyt.
Következő eszmecserénkre helyeslően bólogattam. A nevetésén én is elkuncogtam magam. Anyám csodás kerítőnői módszerei. Ebből lassan már könyvet is írhatnék.
- Anyámnak még pasija is van. Elszórakozik ő, viszont szeret meglátogatni és randikat szervezni nekem. Az a legrosszabb, ha barátnőm is beszáll. Mintha annyira szükségem lenne egy kapcsolatra. - fújtattam. - Jó, vágyom én is valakire, de.. De ne így. Úgyis magától jön. Viszont igazából... - közben a cipőmet vizsgáltam és pont ekkor jelent meg valaki. - A gyerekvállás miatt noszogatnak. - mondtam elhalkuló hangon. Eleinte tényleg nem értettem miért akadt meg, és húzta el a társaságomat egy újabb idegen. Váó...
Sóhajtottam egyet, majd elhaladtam közben mellettük. Direkt kíváncsiskodásból. Félfüllel hallottam információkat. Szóval boszorkány? Értem. Csodás! Hm, természetesen én egy boltba slisszoltam be, és gyorsba vettem valami kínai papucsot vagy valamit. Nem érdekel most a külső. Emellett nem is feltűnő, hogy egy-két információ morzsát elkaptam.
Mire vissza is tértem már kérdően és egyben bocsánatkérően is nézett rám a boszorkány. Összefontam mellkasom előtt karjaimat, majd bólintottam egyet.
- Naná! Segítek! Csak... - mutattam a lábamra. - Elugrottam valamit venni a lábamra. - kuncogtam. - Szóval akkor mi legyen? - vontam fel a szemöldökömet. - Legalább ezzel meg is hálálom az előző incidenst, amibe belekevertelek. - mosolyodtam el. |
Ingattam kicsit a fejemet a válaszára. Végülis valamilyen szinten igaza volt, de azért mégis:
- Tény, hogy sportszerű volt és túlon-túl kedves gesztus - biztos fájhat a tökön rúgás, szóval gyomorszájba azért kellemesebb lehet. Mikor csak erősködött csak sóhajtottam. Makacs egy jellem a fenébe is bele. Miért nem lehet megérteni, hogy felesleges?
- Úgy nézek én ki mint akinek szüksége lenne ilyen dolgokra? - vontam fel kérdően a szemöldökömet. Oké, átlagosan öltözködöm nem páva módra, de azért ilyenekre nem szorulok. Ha meg valami kell akkor úgyis megveszem magamnak. A sok év után ez nem változott.
A nevetéséből ítélve már sejtettem, hogy érdekes sztorinak leszek a fültanúja és ez be is igazolódott. Jajj nekem. Csak a fejemet fogtam egy kicsit a történetre és sóhajtottam belekezdve:
- Nincs is rosszabb a kerítős cuccoknál. Mikor mások azt hiszik, hogy akik kiszemeltek, az jó lesz bárki másnak. Nem szoktak általában ezek beválni. Elvégre mindenkinek más az ízlése... - vontam vállat végül. Itt nem csak a külsőre gondolok. Bár sokan csak arra mennek mostanában. Holott a szépség mulandó. Elvégre nem mindenki boszorkány. Főleg született. Olyan meg végképp nem aki megtalálta a fiatalság forrását. Viszont kiderült, hogy orvos. Ó érdekes. Nem igazán láttam orvosokat ilyen tökéletes gyomorszájas ütést osztogatni. Na mindegy, nem akarok fenn ilyeneken pedig lehet kéne.
Felnevettem egy kicsit mikor meghallottam, hogy az anyja befoglalta a lakást. Hű váó micsoda szülői szigor. Hány éves is? Állítólag benne van a korban.
- Legközelebb te is rakd ki őt, hogy menjen világot látni. Vagy bevásárolni. Akkor talán nem jutnak eszébe ilyen blődségek... - folytattam volna ám ekkor jött egy másik ismerős. Régen volt ügyfelem, nanáhogy kiszúrt. Kétségbeesetten felém jött és már vonszolt volna magával, közben mondott nekem olyat, hogy elveszett a gyereke, meg kell keresnem helymeghatározó varázslattal meg fizet rendesen csak segítsek. Ah jesszusom. Ez komplett hülye, a nyílt utcán ilyeneket pofázik. Basszus, de komolyan! Bocsánatkérően és talán egy kicsit kérdően is néztem rá a csajra. Ha akar velem tart, ha nem akkor nem. |
A költői kérdésre elkuncogtam magam, majd fejemet ingatva válaszoltam is jelenlegi társaságomnak. Valóban megtehetettem volna, de...
- Nos, nem szeretek unfair lenni. A gyomorszáj pedig tökéletes! - sóhajtottam fel. - Inkább úgymondom, hogy kifejezetten kedves voltam hozzá. - kuncogtam ismét.
A halvány mosolyára és visszakozására szemeimet forgattam. Nem szeretem ezt... Szóval el is felejtheti, hogy ennyiben hagyom.
- Nekem esne rosszul, ha nem tudnám viszonozni valahogy. Nálam alapdolog, hogy valamit valamiért. Szóval... - most én is visszakoztam. - Ital? Étel? Valami? - néztem rá felvont szemöldökkel.
Hálásan néztem rá, amikor egy padhoz vezetett és még karját is felajánlotta. Könnyebb volt azért így közelkedni, és felüdülés volt végre leülni.
A következő kérdésre kínomban legyintettem egyet. Legszívesebben nem is beszélnék róla, de ha már így belekevertem.
- Anyám és a kerítőnő mániája. Szeret vakrandikat szervezni nekem azzal az indokkal, hogy benne vagyok a korban, és ideje lenne végre megállapodnom. Egyelőre szingli vagyok, és teljesen be vagyok táblázva egy-egy héten... - vettem le közbe nyögve nyelősen a cipőt, hogy kicsit pihentessem így is a lábam. - Az orvosok élete már csak ilyen! - nevettem el magam. - Szóval borzalmas vakrandi volt. - sóhajtottam fel.
További magyarázatára fejem ingattam. Szerintem igazából a kínos és a röhejes közt van. Nekem bennem mindkettő lejátszódott. Nem tagadom! Először a bőr égett le a képemről, majd azt hittem elröhögöm magam Mr. Seggarc szenvedésén.
- Mondanám, hogy hívj, de egyelőre anyám birtokolja a lakásomat. Konkrétan kirakott, hogy menjek pasizni. - mondtam fáradtan. - Meg ha haza is keverednék egyelőre anyámhoz nincs türelmem... Szerintem elküldeném melegebb éghajlatra. Azt meg egyelőre nem akarom. - mondtam őszintén és közben próbáltam lenyugodni teljesen. |
Álltam a tekintetét valószínűleg inkább aggodó szempárral. Bár azt észrevettem, hogy totálisan elmélyült a szemem tanulmányozásában. Ezt nem csodálom igazából, viszont a pillanatot a kis gazdag köcsög jól megzavarta. Ehh...
Ráadásul úgy tűnt, hogy nem volt neki elég a beszólásom. Csak maradt. Bosszúsan felsóhajtottam és vártam a további szitkozódást halvány mosollyal ami egyben kihívó is volt. Tudok én még ennél ékesebbet is. Ó, csak nyugodtan! Jó hangulatomban vagyok. Erre jött a csaj és az még hagyjám, hogy beszólt neki, de még frankón meg is öklözte a hasát. Egyből észrevettem, hogy precíz volt a mozdulata. Most vagy vadász, vagy esetleg egy sportoló. Esetleg mindkettő. Felprüszköltem egy kicsit a következő beszólására, ezzel leplezve a kitörő röhögésemet. Te jó ég.
Miután arrébb vonultunk csak ingattam a fejemet mondva:
- Miért nem rúgtad inkább tökön? Biztosan megérdemelte volna - vontam vállat lazán. A morgolódására csak legyintettem, illetve a viszonzást is elintéztem ennyivel:
- Ugyan kérlek, totálisan felesleges. Amúgy sem bírom az ilyen gazdag ficsúrokat. Azt hiszik ők szarták a spanyolviaszt. Nem kell semmivel se viszonoznod, örömmel tettem - mosolyogtam rá halványan.
- Amúgy borzalmas ex? Vagy esetleg förtelmes randi? - ha már így ki volt öltözve akkor mert ezt a következtetést levonni. Támogattam a karomat tartva neki, így nem kellett kínlódnia nagyon a járással. Persze biztosan nem könnyítette meg ez a dolgát teljesen, de egy fokkal talán jobb lett a helyzet. Egy padhoz vezettem magunkat, hogy végre leülhessen és ne kelljen teljesen tropára vágnia a lábát.
- Amúgy nem volt kínos. Inkább kifejezetten röhejes... - tűnődtem el egy kicsit - ...amúgy hívjak neked taxit? - vontam fel a szemöldökömet kérdően. |
Neki esésem követően folyamatosan vállaiba kapaszkodtam, és fejem le volt közben hajtva. Próbáltam kiegyenesdni azért. A férfi kérdésére kaptam fel a fejemet. Egyenesen belenéztem gyönyörűszép szemeibe és mondhatni elmélyülten felvettem vele a szemkontaktust.
- Uhh, igen. - távolodtam el tőle zavartan.
Pillanatokon belül előkerült a randipartnerem is. Ahogy szitkozódva odaértem hozzám szemeimet forgattam meg szarkasztikusan. Már épp visszaszóltam volna Mr. Seggfejnek, amikor az ismeretlen kiállt értem. Ó, váó, ez most kellemes csalódás volt.
Viszont nem nagyon tetszett a gazdag idiótának az idegen férfi visszaszólása. Hát, valóban lenéző volt, és gondolom sértette az alfahím partneremnek az egóját.
- Nehogy már itt kezdj el kakaskodni! - szóltam rá a karótnyelt köcsögre.
- Inkább fogd be büdös... - még mielőtt tovább átkozhatott volna eléléptem és gyomorszájba vágtam erőteljesen ököllel.
- Bocs, hogy nem ülök a farkadra...! Még egy szót szólsz itthelyben fognak elvinni a zsaruk szexuális zaklatásért... Ezt meg lehet venni önvédelemnek! Tanú is van... Te járnád meg! Kispetyka. - mosolyodtam el gúnyosan.
Később beintett nekem, miközben egyik kezével hasát fogta. Erre én fejem ingattam meg és annyit szóltam oda, hogy: Csak szeretnéd, ezért is akadtál ki, nemde? Ne felejtsd el!
Ettől függetlenül nem ütöttem olyan nagyot, hogy szörnyet haljon. Ha igazán szemét lettem volna ágyékon rúgom. Legyen hálás! Nagyon felidegesített... Csak kerüljön anyám a kezeim közé. Ő is fog kapni a fejére!
Ezután nehezen odabattyogtam, és kicsit arrább tereltem az ismeretlent aki segített. Halványan elmosolyodtam, majd egy sóhajtás kíséretében megszólaltam.
- Köszönöm. Azt hittem nem követ. - morgolódtam a végére. - Esetleg valamivel tudnám viszonozni a segítséged...? Eleve ez egy irtózatosan kínos szituáció volt és belekevertelek. - vakargattam meg a tarkóm. |
El kellett végeznem mostanában egy szelleműzést. Az egyik régi ismerősöm felhívott, hogy gond van a házával. Persze első körben rögtön azt válaszoltam neki, hogy nem vagyok építkezési vállalkozó, de sajnos nem értette a viccet. Jó legyen, ki megyek a helyszínre, csak ne nyaggasson már.
Eleinte hitetlenkedve néztem kívülről a házat. Totál modern új építésű cuccos. Mégis mi a szöszt keresne itt bármi is? Még a kopogószellem se tévedne bele. Teljesen új alapokra épült a...hát kimondom én: vityilló. Nem értem mégis mi a franc lehet a baj.
Persze berángatott, bár láttam rajta, hogy tényleg be van parázva. Csak ezért nem hajtottam el a fenébe egyrészt. Másrészt meg azért mert veszettül kíváncsi voltam már. Még a végén kiderül, hogy a Pokol legmélyebb bugyraihoz nyílt egy kapu. Hahaha. Jó vicc. Viszont amint beléptem, egyből eltűnt az arcomról a leghalványabb mosolyom is ami eddig az arcomon bújkált. Egyből megcsapott a vészesen sötét energia, de tudtam jól, hogy egy egyáltalán nem egy szellem. Basszus, egy megszállóval lakik ez a hülye! Ráadásul, ha eddig nem vette át teljesen az irányítást a csajában lévő sötét lélek, na most bizony megtette. Nem véletlen hitte azt, hogy szellem van itt. Mikor teljes a megszállás akkor általában megszoktak zavarodni eleinte az elektromos dolgok. Ah basszus!
Csak a faszit ismertem személyesen, a csaját nem. De közöltem vele, hogy nem a házzal van a gond, hanem a feleségével sajnos. Persze egyből kiakadt, mire csak sóhajtottam és a háló fele vettem az irányt. Bár kurvára nem voltam még itt, de nem kellett vezetnie. Viszonylag régóta itt vagyok ahhoz, hogy tudjam körülbelül merre lehet a szoba amit keresek. Idővel meg is találtam, aminek természetesen nem örült a nő. Vagyis...hát a kis sötétke aki benne van. Nanáhogy levágta, hogy én mi vagyok és már nekem is támadott, mire egy kis levitációval megtartottam őt a levegőbe. Egy a kurva nagy szerencséje: nem szokásom nőket bántani. De nem hagyhatom, hogy bántson más embereket. Fenyegetett a kis vakarcs, hogy kitépi a beleimet meg a többi de csak megforgattam a szemeimet. Jajj, mindjárt hozok egy pelust. Vagy nem. Már gondoltam is a megfelelő varázslatra, erősen fókuszálva. Sajnos nagyon makacs volt, így egy ideig eltartott a procedúra, de végül sikerült.
Az ágyra fektettem a csajt lebegtetve és sóhajtottam egyet. Meghalt. Talán jobb is így. A párja meg engem szidott, hogy mit műveltem, mire csak beletúrtam a hajamba és kicsit élesen mondtam:
- Inkább legyen halott, mitsem egy démon próbálja meg minden egyes pillanatban elvágni a nyakadat. Esetleg súlyosan mentális betegként vegetáljon élete végéig... - nyújtottam a markomat, mert bizony ezt még mindig nem ingyen csinálom, ismerős vagy sem. Miután kipengette az összeget már el is hagytam a helyet amilyen gyorsan csak tudtam. Muszáj volt már friss levegőt szívnom. Éppen hazafele tartottam mikor valaki frankón nekem jött elég szépen káromkodva. Nem csoda, hiszen még a fülemet is bántotta ahogy szétment a cipője.
- Jól vagy? - kérdeztem aggódva de hagytam, hogy a vállamba kapaszkodjon. Bár egy kicsit kínos, de hát szükségszerű ugye. Ekkor jött felénk egy faszi káromkodva, hogy mekkora egy ringyó a csaj, hogy már egy másik fasznál van. Felvontam a szemöldökömet egy kicsit és lenéző hangsúllyal megszólaltam:
- Gondolom nem véletlenül lépett le tőled. Szóval le lehet róla szállni, menjél más ribanchoz aki tényleg az is... - sóhajtottam egy kicsit, de hozzátettem - ...esetleg pengess ki valamennyit egy prostihoz - vontam meg a vállamat lazán. Lerítt erről a faszról, hogy egy pénzes köcsög. Simán mehetne kurvához is, hogy a kokót felszívja annak a seggéről. Nem is értem, hogy keveredhetett egy ilyen normálisnak kinéző csaj egy ilyen kreténhez. |
Egész héten ügyeletes voltam, és fáradt voltam. Az az egy vigasztalt, hogy nem kellett vadászosat játszanom. Most nagyon nem voltam jó passzban. Szerintem teljes érthető.
Szóval a mai napon élveztem, hogy nem kell bemenni melózni. Terveim szerint az volt, hogy otthon fogok fetrengeni az ágyamba. Kaját rendelek, mert ennyi kényelmet megérdemlek. Viszont anyám megint közbe szólt.
Egyszer csak 11 óra körül megszólalt a telefon. Odabattyogtam hozzá, és anyám volt az. Ne... Neeeee... Lementem a kapuhoz, hogy beengedjem őt. Nyomban nyakamba borult és ölelgetni kezdett. Akar valamit!
Erre be sem léptünk konkrétan a nappaliba, de kezembe nyomott egy ruhát. NEEEEM! Nem, nem megyek randizni! Ha itt halok szörnyet akkorsem! Pillanatokon belül bele erőszakolt a ruhába.
- Muszáj?! - nyafogtam.
- Ne butáskodj! - simogatta meg az arcomat. - Jóképű férfivel lesz találkozód. Ráadásul gazdag is és, amikor gyerekek voltak együtt fürödtetek a medencékben... Haha, mindig elloptad a ruháit, és... - vágtam közbe nehezen.
- ANYA! Ez nem azt jelenti, hogy most is lelopnám róla a ruháit! - fintorogtam. - Azt sem tudom ki az! - sóhajtottam fel.
Végül ki lettem rakva a saját lakásomból. Csodás! Ekkor rezegni kezdett a táskámba a telefonom. De aranyos az anyám... Facebookon megírta, hogy hol lesz a találkozó. Kiégek, hogy ennyire kerítőnőt játszik. Mindegy, sírba fog egyszer tenni.
Fogtam egy taxit és odakeveredtem az adott étteremhez. Mondtam a foglalást, és hamarosan az asztalhoz is vezettek. Miközben vártam az ipsére, aki már körülbelül 10 percet késik... Eleinte a ruhámmal szórakoztam, majd a telefonomon kezdtem kockulni unottan.
Hamarosan csak előkerült, és köszöntem neki. Körülbelül csak egy-két órát bírtam ki vele. Ez a pasas tipikusan az volt, aki magát fényezi az egekbe. Mintha ezzel a bugyit letudná rólam varázsolni. Viszont arra felvontam a szemöldökömet, amikor csak a piát ajánlgatta nekem. Nincs ehhez idegrendszerem.
- Nézd, legalább nyíltan kimondanád, hogy meg akarsz dugni és ennyi... Kedves, hogy próbálkozol, de nem vagy az esetem. - álltam fel az asztaltól. - Fizetek! - szóltam egy pincérnek.
Most meg erősködni kezdett a pasi. Kezd felidegesíteni. Meglepetésemre ahogy elfordultam tőle megmarkolta a seggem, amire arcon öntöttem vízzel. Örüljön, hogy ez került a kezem ügyébe.
- Ha azt mondom nem... Akkor úgyis lesz! - morogtam orrom alatt, majd kitrapoltam az étteremből.
Az agyam elszáll komolyan! Hogy volt pofája megmarkolni a fenekem?! Mérgelődve mentem egyenesen előre. Muszáj leszek fogni egy taxit, mert ha tovább maradok itt és követ az a tökkelütött kiégek még jobban.
Lehet kicsit nagyon odavágtam a cipő sarkát a földhöz, mert sikeresen kitört és neki estem valakinek. Remek!
- Francba már! - mormogtam megint, és kapaszkodtam meg az illető vállaiba. |
|
[69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
