|
Témaindító hozzászólás
|
2016.07.10. 17:17 - |
 |
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
H-hát nem tudom, bármikor elkezdheted... - somolygok, mert ezek szerint tisztán, és érthetően hallottam, mit is tervez a közel jövőbe. A tudat, hogy igazán egymáséi lehetünk, teljesen felpörget és e pillanatban még a sok rosszat is elfeledetté teszi. Sosem fogom megbánni, hogy akkor, ott, észrevettem a bokrosba és magqmhoz vettem, mint egy törött szárnyú madárkát, mert rengeteget tanultam tőle, bár azt kétlem, hogy fordítva is így lenne, dehát nem születik mindenki tanítónak. Örömömet pedig miképp mutathatnám ki, ha nem egy bolondozós ugrabugrával, amivel Mrs. Hisztis kisasszonyt is nevetésre bírunk. De ez sem tart soká, jön a párok szokásos stresszes pillanatai, ugyanis van min aggódnunk az előzőeken túl. Hiába próbál megnyugtatni, meg magyarázkodni... előbb kellett volna. - Ugyan... innentől már csak idő kérdése a dolog... - vigyorgok, mint a tejbe tök. Most még finoman visszakozhat, de már az sem hatna meg, késő. A kijelentésén viszont elgondolkodom. Ha lenne is nálam gyűrű, tényleg nem ilyen helyen kellene. Bár... így belegondolva lehetnénk akárhol is, nem a helyszín adja meg a varázsát, az csak egy plusz apróság. A köztünk lévő szerelem az, ami igazán elolvasztja a szívünk, bármikor is emlékezzünk vissza rá. A csókor viszont örömmel fogadom, hiába is próbálja szándéktalanul elvenni a kedvem. - Igaz. Nem, nem itt. De hamarosan... mindenképp hamarosan. - bököm meg finoman az orra hegyét és most rajtam a sor, hogy boldogsásomban, én is egy forró csókot lehelljek finom ajkaira. |
A tapasztalataink után én már nehezen tudok hinni abban, hogy a házban majd minden szép lesz és jó, illetve nem fognak utolérni minket a borzalmak, de nem is szeretném most ezzel rontani a hangulatunkat. Rick mindig is az a könnyen ígérkezős fajta volt, jó néhány arcra-esés után megtanultam helyén kezelni a kijelentéseit, és nem hinni maradéktalanul bennük. Nem mintha hazugnak tartanám, tudom, hogy nem szándékosan csinálja, ám valamiképpen muszáj védekeznem a csalódások ellen.
Szerencsére sikerül érdekfeszítőbb témára terelgetnem magunkat, és persze Rick már az elején sem bírja piszkálódás nélkül. Mosolyogva csóválom meg a fejemet. Igaz, abban nem téved, hogy temérdek ilyen beszélgetésünk volt már Mr. Rubenskivel, nem tagadom, de a folytatás után biztosra veszem, hogyha egy pici féltékenységet is érzett, már el is párolgott belőle. Minden gondolata az arcára van írva, ami széles mosolyt kanyarint az ajkaimra.
- Szoktam én viccelni ilyesmivel? - vonom meg az egyik szemöldökömet, miközben felháborodást tettetek, ám hamar fordul a kocka, és esélyem sincs fenntartani az álcámat. Hanem szorosan megkapaszkodok benne, lábaimmal a derekán, és nevetve hagyom, hogy ide-oda vigyen, forgasson. - Riiick, nyugodj meg, ez még csak egy lehetőség! - kacarászok tovább, vele együtt örülve, mert képtelen lennék az ellenkezőjére. Mondjuk, amikor megállunk és komolyan aggódni kezd, belém is bizonytalanság férkőzik, mert nem így értettem a felvetésemet. - Higgadj le, nem azt mondtam, hogy azonnal esküdjünk meg. Csak... hogy majd készülj rá - pillanthatok oldalra, igen, az eljegyzésre célozgatva, amelynek a meglepetés erejéből már alaposan elvett a nyílt faggatózása. - Hihetetlen vagy, én itt próbálok diszkrét lenni...- nevetek fel újból, majd nyomok egy csókot azokra a puha ajkaira.
- Azért remélem, hogy nem egy ilyen barátságtalan hotelban szeretnéd... - csóválom meg a fejemet újfent. |
Sajnálom... De azt hiszem, többé már nem lesz ilyesmivel gondunk, ha végre bekuckoljuk magunkat a házikóba. - simogatom a hátát továbbra is , bár keveslem azt a két csókot, de nem morgok érte, nem szabad önzőnk lennem. Idősebb vagyok és ideje, hogy példát mutassak. Ami meg a gondokat illeti, komolyan remélem hogy, mostmár leszállnak rólunk a fentiek és mást baszogatnak. Remélem az öcsém is észhettér vagy marad ilyen kis zombi. Ami meg a vadászt illeti... majd... lebirkózzuk valahogy. De úgy érzem felesleges lenne szót fecsérelni rájuk. Csak stresszesek lennénk, és amúgyis eleget beszéltünk ma már erről.
Szerencsére hamar előjön a téma terelés, bár először ne tudom mire akar kilyukadni az én drágám. - Csak egyszer? - viccelődök, de nem féltékenységből. Nem, most tényleg nem. Ám ahogy hallgatom és rátér a lényegre, nos... meglep. Nagyon is! Nem is értem, hogy jutottunk el idáig, és annyira lesokkol a váratlan kijelentése, hogy sokáig csak nagy szemekkel nézek rá. Házasság? Jesszusom! Úgy értem, ez már így beszélgetve, tőle hallva is elég megható, mert a házasság komoly dolog, nagyon is. Szerintem van olyan komoly, mint a gyerek vállalás. Sőt durvább! Mert aki komolyan veszi, az felfogja, hogy... tulajdonképp egyek leszünk. Úgy dübörög a szívem, hogy úgy érzem mindjárt leesek az ágyról. És, hogy Aiden ezt el is tervezte. Jaj jobb, szebb, tökéletesebb embert nem is akarhatnék! - K-komolyan mondod? - kérdezm hátha rosszul hallottam, mert hát na... nekem is lehet rossz néha a hallásom. Persze az szomi, hogy a cirkusz tagjai már nem láthatják, de... ez... csodálatos! - Jaj Aiden! - húzom közelebb és a segge alányúlva a vállamra kapom és felkelve járok egyet az ágy körül ugrabugrálva és forog. A pici is velünk örül, mert nevetni kezd, még a cumi is kiesik a szájából. De aztán hoppácska! Van itt még valami, amiről nem feledkezhetünk meg. - Na várj! - állok meg és fenekére paskolok. - Még el se jegyeztük egymást! És mi lesz a legénybúcsúval? Jaj de nincs nálam gyűrű sem! - kezdek kétségbeesni. - Vagy tünde módra házasodunk? De ott is biztos van gyűrű! |
A neveket illetően én már nem fűzök hozzá többet a témához, azt hiszem, kár lenne tovább gondolkodni és töprengeni, ha nem marad nálunk, márpedig remélem, hogy egy rendes, példamutató, tragédia mentes és szeretetteljes családhoz fog kerülni a kicsi. Ellenben a csókunkat annál jobban kiélvezem, és kimondottan örülök annak, hogy nem billenünk át a ló túloldalára, hanem megmaradunk a gyöngédség és a tiszta, ártatlan szerelem határán. Tudom, hogy butaság ezen mérni a bizalmamat, mégis, az utóbbi időben megrendültem, mi több, már féltem. Tehát elmondhatatlan megkönnyebbüléssel és nyugalommal tölt el, hogy mindennemű következmény nélkül csókolhatom Ricket, s bújhatok oda hozzá.
- Tudat alatt nekem is, de annyira lefoglalt ez a sok szörnyűség... Ráadásul amikor nem tudtál ott lenni velem, és eljött Dommiel... - motyogom halkan, elharapva az utóbbi mondandóm végét, legalábbis tartva egy kis szünetet addig, amíg összeszedem magamat. - Mindegy is - sóhajtok fel, félretéve a sérelmeket, illetve a kínzó emlékeket, mert tudom, hogy nem szeret ilyesmiről beszélgetni. Viszont eszembe jut valami, ami ugyan a tragédiákhoz tartozik, mégsem olyan szomorú.
- Tudod... Egyszer beszélgettem Mr. Rubenskivel - sutyorgom neki, hiszen az említett nincs olyan messze tőlünk. - Már fogalmam sincs, hogyan jött szóba a házasság... De csak hogy tudd, mindent elterveztem már - mosolyodok el szélesen, kicsit elhúzva a fejemet a nyakától, hogy rá pillanthassak. Nem lenne most alkalmas komolyan belebonyolódnunk ebbe, ám úgy érzem, boldoggá fogja tenni a tudat, hogy már nem viszolygok a lehetőségtől, sőt, készen állnék rá. Nagyjából... Amikor épp nem azon töröm az agyamat, hogyan szívódjak fel, hogy neki jobb legyen. Ehh, talán mégis elkapkodtam. - Azt beszéltük, hogy a cirkuszban ünnepelhettünk volna, csak hát... így - bújok inkább vissza hozzá, hogy ne kelljen látnia az elbizonytalanodott ábrázatomat. |
(+18)
Elmosolyodtam kissé, amikor láttam, hogy milyen érzést váltottam ki belőle. Azért annak természetesen örültem, hogy ő is pontosan ugyan azt a reakciókat mutatja, mint én, hogy ha hozzám ér, vagy elég csak a közelében lennem és máris vágyom rá. Az érintésére és a csókjára, ami amúgy kurva idegesítő, mert nem tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel, de egyelőre nem foglalkoztam vele. Puszta fellángolás az egész, ebben biztos vagyok! Annak kell lennie, semmi többnek! Ha mégis, akkor megvesznék, hogy ha szerelmet éreznék iránta. Nem történhet meg!
- Ugyan, én mindig ilyen vagyok – néztem fel rá, amint elvigyorodott. – Tudod… - szívtam be a füstöt ajkaimon, amit egy pillanat alatt visszaküldtem felé. Felszállt a gőzzel együtt, miközben keveredett a levegővel. – Nem érdekes… - ingattam meg a fejemet, erre pedig már a combomat simogatta a víz alatt, aztán egyre beljebb ért, majd ismét csiklómat vette kezelésbe. A gyorsabb kényeztetésre felnyögtem, mind két kezemet végigjárattam derekán, karmaimmal végigcirógattam az érzékeny hasát és aztán kissé közelebb csúsztam hozzá, szinte az ölében ültem, de csak azért, hogy hátát tudjam simogatni.
- Hmmm… - sóhajtottam fel, amint a nyakamat csókolta. – Igen, azt hiszem, pont itt… pont itt… - hunytam le pilláimat kissé, ajkam kissé szétnyílt és élveztem a pillanatot. Annyira kölcsönösre akartam ezt az egészet, hogy ő is kapjon valamit, de aztán végül pechemre elkezdtem szinte szétolvasni a karjaiba az odalent történő munkálatok miatt és a csókok. Azok a csókok!
Viszont végül erőt vettem magamon, ki nem nyitottam a szememet azonban, de egyik kezemet levezetem ágyékához, hogy a már eléggé merevedő férfiasságát kezdjem kényeztetni a víz alatt.
- Valaki már nagyon áll, mint a cövek – mosolyodtam el, majd rá néztem és közel hajolva érzékien megcsókoltam. Most én invitáltam nyelves csókra. Nem tudom, hogy a nők többsége mennyire merész, de engem nem érdekelt. Ha valamit akartam, azt megszereztem a legjobb módszerekkel.
Miközben lent kényeztettem, másik kezemmel hajába túrtam, ami így vizes lett és a víz arcán folyt le. |
Amint ujjaimmal lejjebb tévedtem, és játszadozni kezdtem kis időre éreztem, ahogy teste megremegett ez idő alatt. Eléggé felspannolt, és még több ilyet akart tőlem kicsalni. Ahogy visszarántottam magunkat a forró hangulatból a valóságba már vezetett is. Követtem őt, majd minden egyes mozdulatát figyeltem, ahogy beszállt a jakuzziba. Azt hiszem jól megleszünk!
Bemásztam ugyanúgy, majd megborzongtam egész testemben a jóleső meleg miatt. Hátammal neki dőltem a jakuzzinak. Még szerencse, hogy a doboz cigimet még felcsempésztem a gatyámból, és úgy jöttem be ide. Rágyújtottam, majd pöfékelni kezdtem.
Nem gondoltam, hogy ennyire felvillanyozódott Dylan, hiszen bagózás közben már mellkasomhoz simult. Halkan nyögtem egyet, ahogy mellbimbóit megéreztem mellkasomnál. Vágytól szikrázó szemekkel vettem fel a szemkontaktust, és pár slukk után elnyomtam a csikket a hamusba. A füstöt végül egyfajta utalgatásként az arcába fújtam.
- Ennyire lényegre akarsz térni? - vigyorogtam kajánul.
(+18)
Közben már kezeimmel combja közé férkőztem. Belső oldalát érzékien simogattam,és kínzó lassúsággal megindultam ismételten csiklója felé. Most már rendesen elkezdtem őt izgatni lent. Ujjaimat fel-le mozgattam eleinte lágyan, majd fokozatosan gyorsítottam rajta. Lehet vizes közegben vagyunk, de ettől függetlenül meg kell lennie a nedvességnek... Emellett akarom látni, ahogy teste az élvezettől hullámzik.
- Valahol itt jártunk, nemde? - hajoltam közel nyakához, és csókoltam bele.
Közben éreztem, hogy ágyiktáji Josh kezd éledezni elég rendesen. Hiába szopott le egy ribanc, és raktam meg, de megint bevetésre készen voltam. Egyszerűen ilyen vonzó nők mellett képtelenség nem állófasszal lenni. Mondjuk bevallom, hogy eddig leginkább Dylan fogott meg igazán. |
Fel... De azért véletlenek és balesetek is mindig történhetnek. Jaj de hát ő is biztos volt kamasz valamikor... El kell nézni nekünk, hogy késői kamaszkorunkat éljük, ami ezzel jár. - somolygom huncutúl, persze nem beszélve komolyan, ha azt vesszük, mert tényleg nem tervezek semmi csúnyát tenni kicsik és nagyok előtt. Majd kettesben, egy romantikus, meghitt estén... Ám a téma elterelődik a kicsike neve felé, ami úgy tűnnik nem csak számomra jutatt eszembe furcsa neveket. Képzelem miféle nevek jutnak eszébe... Hallottam én a Gyűrűk Uráról... biztos van valami közös bennük. - Nekem a Fiona is bejön ám, mióta láttam a Shreket. Vagy a Laura, Bailey és Anna. De ezek túl gyakoriak és uncsik lennének. - sorolgatom a még eszembe jutott választhatóakat, ám eszembe jut, hogy talán jobb lenne nem ilyesmin törni a buksink, mert ezzel csak fájdalmat okoznánk, ha esetleg eljön az idő és ki kell adnunk a mancsaink közül valami Ádi által ismert, számunkra ismeretlen családnak... A baba most jól el van, szóval amíg Ady sem morog, addig végre egymással is foglalatoskodhatunk, nem csak lelkiápoltság terén. Abból elég volt mára, úgysem megy. Meg egyébként is... bennem is fellobban a tűz, na nem olyan perverzen, heves szikrákkal. Nem, most szexelni nekem sem lenne kedvem, főleg, mert azért érzem a baba illatát, ami intő jel, hogy bármi olyasmimet elővegyem, amihez ő még túl... baba. A csók viszont egyáltalán nem olyan dolog, amit ne lehetne egy baba előtt, s én boldogan csókolom meg őt, s később aztán fordítva is. Nem haladunk túl mélyre, nincsenek nyelv csaták vagy apró harapdálások és ez talán jobb is így, mivel jómagam ismerem már annyira, hogy feltüzeljem a kedélyeinket, legalábbis az enyémet ilyen kis apróságok miatt. Azt sem bánom, hogy a hosszas csókunk után, nem egy harmadig még finomabb jön, hanem helyette a vállaimon pihen meg. Bizonyára ha látszódna a farkam, mármint az a lompos farkas farok, akkor lesöpörtem volna már csóri picit az ágyról jó dolgomban. Mi mást tehetnék? Én is boldogan ölelem át hóna alatt és simogatom meg egyik kezemmel hátát, míg másikkal továbbra is csak ölelem. Fejem is kicsit oldalra döntöm felé, hogy még inkább össze... öhm...hát...melegedhessünk. - Nekem igen. De nem tudtam mivel tudnám enyhíteni... Ehhez már kevés a farkasösztön. |
Csak szememet forgattam, amint azt mondta, hogy ő a vén csontjait nem szokta ropogtatni. Hát istenem, kijöttem a formából és én nem vagyok vámpír. Lassabban öregedem, mint egy átlagember, azt hiszem innentől lesz az, hogy megállok egy pár évtizedre az öregedésben, de nah… Mindegy!
- Haha, marha vicces vagyok – morogtam halkan. Ez után jött a kis akcióm. Láttam tekintetét, amint végigfuttatta szinte meztelen testemen a pillantását, és ahogy megnyalta szája szélét… Hmm! Hogy ha szégyenlős lennék, akkor valószínűleg elpirultam volna és azonnal zavarba is jövök, de nem. Tudom, hogy mim van és tudom, hogy mennyire kívánatos egy férfinak. Főleg neki!
Elmosolyodtam, amint visszacsókolt, de hamar megéreztem kezét a fenekemen és ennyit a bikini alsómról. Hamar lekerült rólam, ahogy róla is a nadrág, amiben egy kicsit segédkeztem, hogy hamar meglegyen.
Nagyon jól tudtam, hogy mit akar és a fürdés az tökre másba fog torkollani, de mit számít most! Mind a ketten ugyan arra vágyunk és egyikünk se szívbajos.
Megremegtem érintésére, ahogy alul végigsimított rajtam, majd egy kevés időre csiklómat is megsimította. Érintés olyan volt, mint a drog. Utáltam, hogy ezt teszi velem, de mégis szükségem volt rá.
- Gyere… - fogtam meg csuklóját, amit ellépett, majd a luxus lakosztály adta jakuzziba mentünk, amit azonnal kulcsra is zártam, hogy a szoba szerviz se zavarhasson. Óvatosan belesétáltam a vízbe hátrafelé, miközben folyamatosan vezettem Josht magam előtt. Amint elmerültünk a kellemes meleg vízben jóleső borzongás futott végig a hátamon. Több félek képen kiváltható belőlem ez az érzés és ezt az előttem lévő férfi nagyon jól tudja.
- Hol is tartottunk? – kérdeztem és szinte mellkasunk a vízben teljesen összeért. Mellbimbóim csak úgy cirógatták Josh mellkasát, majd a langyos vizet elkezdtem nyakára simítani, miközben a szemkontaktust fent tartottam. |
- Mégse ropogtatom "véncsontjaim" - jegyeztem meg szarkasztikusan. - Te mégis itt szenvedsz! - vigyorogtam szokásomhoz híven kajánul. - Ettől függetlenül élvezd vénséges társaságom - sóhajtottam fel. - Legalább valóban jól tartom magam - ingattam fejem.
Felszaladt a szemöldököm, amikor mellékesen hozzátette, hogy tényleg örül szerény személyemnek. Felnevettem egyből, mert eléggé félreérthető. Végén tényleg elhiszem, hogy belém szeretet. Akkor viszont kiégnék! Egyelőre magamon is kiégtem a múltkori miatt, és nem szándékozok vele komoly kapcsolatot még, ha egy röpke időre meg is fordult fejemben!
Erre olyan lépést tett, amire meglepődtem valamilyen szinten. Ej, kacérkodunk? Vágyakozóan néztem végig rajta, és végignyaltam számon. Ahh, Istenem...
Nem is kellett több, hogy megcsókoljon. Én viszonoztam a pillanatot, és fenekére tereltem kezem. Lágyan belemarkoltam, majd lerántottam róla könnyedén az alsót.
- Én sem igazán - ezzel magamról is leszedtem a nadrágot és az alsót. - Nos, hol kell fürödni? - másik kezemmel ágyékához tévedtem.
Eleinte szemérem dombját cirógattam meg, majd lassan benyúltam nagyajkai közé, és csiklóján simítottam végig ujjaimmal. Eltávolodtam tőle kacér vigyor jelenlétében, és vártam, hogy vezessen. Ha akar majd folytatást a jakuzziban vagy hol a fenében megkapja a magáét.
Amúgy direkt nem reagáltam le a használatos cumót, amit mondott. Azért szerintem félreállna a szája, ha netán egy uborkát tolnék fel neki a péniszem helyett, de lényegtelen. Nem fogok most vele kötekedni, mert most sokkalta jobb dolgoknak nézek elébe! |
Láttam rajta, hogy nem nagyon tetszett neki, hogy ropogtattam a végtagjaimat, de ez van. Ha nem tetszik neki, akkor el lehet menni a picsába. Én aztán nem változom meg miatta.
- Ugyan, szerintem te már sokkal öregebb vagy nálam, hiába nézel ki olyan fiatalosan. Vámpír vagy vagy tévednék? Lefogadom, hogy több száz éves vagy… Kicsit gáz, hogy egy vén fószerrel kavarok. Szerencse, hogy odalent nem érezni a korodat – nevettem fel, miközben
- Amúgy meg ettől függetlenül örülök, hogy itt vagy – mondtam végül ki, majd figyeltem, ahogy felállt és levette magáról a nyakkendőt és az inget, majd pedig elkezdte kigombolni a gatyáját és lehúzni a sliccét. Felálltam, majd elé léptem. Szemébe néztem, majd elmosolyodtam. Igaz, hogy egy fejjel magasabb volt, de nem baj.
- Tudod… - néztem rá, majd lecsúsztattam vállaimról a köntöst, ami hamar a földre hullott. – Nem szívlelem, hogy ha csak az egyik meztelen – mosolyodtam el, miközben fent tartottam a szemkontaktust és kikötöttem a bikini pántjait, ami hamar a földre hullott.
- Nem kell nekem látnom, hogy mit használsz, elég ha érzem – álltam fel lábujjhegyre, majd egyszerűen megcsókoltam. Így voltunk egálban, hogy félig mind a ketten meztelenek voltunk. Mind két tenyeremet arcára tettem és így vettem birtokba ajkait. Nem mondtam, de valószínűleg érzi, hogy igen is hiányzott már nekem. Maga a társasága, az együtt töltött pillanatok, amit mindig izgalmasak.
Az utóbbi időben sokat gondoltam rá, de nem hívtam. Nem kerestem egyáltalán, ami lehet, hogy hiba volt, de most már nem sok számít csak a jelen és az, hogy itt vagyunk. |
Szemeimet forgattam meg, amikor kikiabált. Ha továbbra sem jön ki én eskü lelépek a brébe. Nem fogok itt csövelni, az szent! Szerencsére csak kifáradt hozzám, és beslisszoltam lazán. Az ajtót kérésének megfelelően bezártam.
Leültem mellé ezt követően, majd értetlen pillogására sóhajtottam egyet. Most jön az indok szerelésemre.
- Mint mondtam el voltam lepve... Most egy tárgyalásról jövök - vagy inkább kurvától, de eszem ágában nem volt benyögni, hogy elébb ült a faszomra egy ribanc és még le is szopott előtte. Valahogy Dylan részéről vágylohasztó lenne sejtéseim alapján. - Szóval nyugi, tisztában vagyok - túrtam bele zselézett hajamba.
Elfintorodtam, ahogy ropogtatta végtagjait. Brr, utálom ha ezt csinálják, viszont ha én csinálom magamnak az nem zavar, szóval ilyen téren ez damn fuck logic a részemről.
- Mi vagy te? Vénasszony? - cukkoltam játékosan.
Ironizálására felnevettem. Legyintettem végül, és inkább bekaptam egy kisebb nassolnivalót szórakozottan. Az úszásra felvontam a szemöldököm, és miután lenyeltem a falatot felálltam, és lezser mozdulattal lekaptam magamról a nyakkendőt és az inget, majd a nadrágomnál az övet kikapcsoltam, a sliccet ehúztam és kigomboltam.
- Hát, én nudiba gondoltam - válaszoltam vállat vonva. - Mert ugye nem voltam otthon, de ha nagyon szégyenlős vagy... Nos, akkor nem nézel le! - vigyorogtam. - De gondolom láttál már faszt, igaz, nem az enyémet.... De most nyugodtan szemügyre veheted - nevettem. - Úgyis volt már benned... - hajoltam közelebb hozzá. - És rohadtul élvezted, amikor kitöltöttelek belülről - morogtam mély, dörmögő hangomon vágyakozóan. |
Arra ébredtem fel, hogy valaki kopogott az ajtón. Már az is kiment a fejemből, hogy valaha írtam én egy SMS-t Joshnak, hogy várom, de hát ez van. Kikiabáltam:
- Nem veszek semmit! - ültem fel végül, mert azért nah… Lehet, hogy a szoba szervíz jött feltölteni a gyümölcs tálat, vagy fasz tudja. Az ajtóhoz battyogtam, megigazítottam a köntöst magamon és igyekeztem nem úgy kinézni, mint aki elaludt. Hajamat megigazgattam és már nyitottam is ki az ajtót.
- Hát te mégis… Hja, várj! - kaptam a fejemhez. - Írtam SMS-t, oké… - sóhajtottam, majd látva a kaján vigyorát csak megforgattam a szememet. - Peeersze, gyere! - tártam ki neki az ajtót, majd fogtam és hátat fordítottam neki, hogy be tudjon jönni.
- Zárd vissza az ajtót, ha bejöttél - ültem le a kanapéra, majd most néztem csak végig rajta.
- Te komolyan képes voltál nyakkendőt felvenni? - pillogtam rá értetlenül és egy kicsit talán vádlón, hogy mégis mi a fasznak vett föl ilyen cuccokat.
- Nem egy hivatalos megbeszélésre hívtalak, remélem, hogy ezzel tisztában vagy - nyújtózkodtam és megint roppant valami a hátamban, ami nem esett jól akkor, de utána kevésbé volt kellemetlen.
Végül arra jutottam, hogy nem kertelek semennyit se, megmondom, hogy mi is van pontosan.
- Aha, annyira hiányoztál… - ironizáltam, de közben el is mosolyodtam. - Na, hoztál fürdős cuccot, vagy öltönyben fogsz úszni? - billentettem kérdőn oldalra a fejemet. |
Épp egy nőt hágtam nagy keményen tettrekész farkammal, amikor rezegni kezdett a telefon. Nem foglalkoztam vele, hanem továbbra is a picsát pakoltam durván, vadul, amire egyre nagyobb sóhajok és nyögések szakadtak ki belőle.
A dugás végeztével a telefon után nyúltam, miközben rágyújtottam jólesően a bagómra. Nem tagadom, de olykor kiverésnél, esetleg ha pár csajt pakolok, vagy épp leszopnak gondoltam Dylanre. Szűk, meleg pinájára, illetve néha eljátszadoztam azzal a gondolattal, ahogy húsos ajkai közé veszi farkamat. Eléggé megmozgatja a fantáziám mitagadás!
Elolvasva az üzenetet komótosan léptem ruháimhoz. Mindig is a szabályszegők közé tartoztam, és ez most sem volt másképp! Amikor hazaértem jó múltkorjában dilis kutyulitól egyből kiszúrtam apám, hogy milyen fajú egyeddel „dugtam” elméletileg, holott csak istenesen kinyaltam… Most eltekintettem kanosságomtól! Habár lehet lett volna belőle valami, ha nem hív fel heves smárok közepette. Lehet ezzel bajba keverem saját magam, és Dylant is, de kegyetlenül vágytam arra, hogy emberesen gerincre vágjam, és járni ne tudjon!
Ahogy elkészülődtem még hallgattam egy ideig a csaj nyávogását, miszerint maradjak vele és a többi. Jött a szokásos procedúra és gondolok a féltékenykedésre.
Lerázva a ribancot már mentem is. Pillanatokon belül megérkeztem a hotelbe, és megkerestem az adott szobát is. Természetesen nem ugrottam be fürdőgatyáért… Faszom se lesz abban… Kac-kac. Úgyis lekerülne rólam, és minek potyára öltözködni?
Direkt nem írtam vissza a kutyulinak, hisz pontos időpontot faszság lett volna a részemről írni és a többi. Így legalább meglepetés leszek kicsit számára.
Megköszörültem végül a torkom, majd bekopogtattam. Nekivetettem közben a hátamat a falnak, és türelmesen vártam, hogy Dylan kinyissa. Amint ez megvolt kajánul vigyorogva néztem rá.
- Nolám, hiányoztam? – lazítottam nyakkendőmön. – Nem kerestelek, mert én is el voltam lepve… - munkával meg sok viszkető pinájú picsával, ami lényegtelen a részéről. – Bemehetek, vagy kint fogok dekkolni? – ingattam meg fejemet szórakozottan, és pillantottam rá várakozóan. |
Csöppet zavartan, ámde halovány mosollyal eltekintek oldalra. Őszintén szólva kinézném magunkból, hogy egy jó vacsora és zuhanyzás után képesek lennénk egész éjjelre felélénkülni és bosszantani szegény igazgatót. Ez az eshetőség nem is bizonyíthatná jobban, hogy mennyire gyermetegek vagyunk még, főleg egy baba felneveléséhez, igaz, legalább az éjszakai etetések nem okoznának gondot.
- Éppen ezért felkészülünk és nem fogjuk zavarni - tekintek rá vissza, majd ugyebár szóba jön a kicsi neve, amin képtelen vagyok nem mosolyogni. Voltaképpen először nem is a műzliszeletek, hanem kutyanevek ugrottak be a Rick által felsorolt lehetőségekről, ám úgy érzem, ezt nem lenne helyénvaló közölnöm vele.
- Igazán furcsa nevek jutnak eszedbe - értetlenkedek egy csöppet, noha nekem aztán hallgatnom kéne, mert egy sem jut az eszembe, persze nem is agyalok rajta nagyon, végtére is ha minden jól megy, lesz a kicsinek családja. - Úgy lesz a legjobb - biztatom megértően, mielőtt még félretennénk a témát, és egyúttal a kisbabát is, aki most meglepő békességben leledzik.
- Dehogynem, csak neked már fel sem tűnik! - mosolyodok el szélesebben, és ha nem lenne még bennem egy kevéske feszengés, most biztosan megcsiklandoznám a pimasz farkas mindenit. Így viszont marad a somolygás, és a sunyi támadásom nélkül lehetőségünk van néhány igazán finom csókra is. Be kell vallanom, már rettentően hiányzott ez a kis intimitás közöttünk, mármint csak ennyi, hogy csókolózzunk és édesgessük egymást. Ennek fényében hiába tapasztom ajkaira a sajátjaimat mélységes vágyakozással telve, nem lépek tovább, nehogy átbillenjünk azon a vékonyka határon, amely egy kínos helyzet megteremtésétől választ el minket. Így végül egy hosszas, nyálas, és sűrűn cuppanó csók végén óvatosan elhúzódok tőle, legalábbis annyira, hogy kezeimet kényelmesen átvethessem a vállain, és átkarolva a nyakát, odabújhassak hozzá.
- Fel sem tűnt eddig, hogy mennyire hiányoztál... - motyogom csendesen a nyakának, amire végül nyomok egy szeretetteljes puszit is. Vagy kettőt, nem igazán számolom. |
Azt hiszem a cirógatás, mint puhító eszköz bevált. No nem mintha elsőként emiatt kapta, de később beláttam, hogy ez jó ötlet volt. A kijelentésére pedig lepillantok a már megágyazott földre. Engem nem zavar, sőt, nagyon is örülök neki. Remélem valóban tud majd aludni, és nem fog éjszaka is butaságokon kattogni. - De édes vagy... - mosolyodok el. - Már előre látom, hogy ahogy mi ott morocgunk majd a...khm... huncutságaink miatt, majd Adam morogni fog, hogy hallgassunk már... - viccelődöm, mert igazából nem tervezek semmiféle akrobatikusat, és remélem, hogy ez lejött az én babucimnak is. És ha már a babuciknál tartunk, nem gondolkodok sokat, hogy felvessem azt a néhány ötletet a baba neve kitalálásában. - Müzliszeletekre? Na most már nekem is... De azok finomak... - nevetek halkan, visszafogottabban. - Akkor Luca? Az is aranyos, bár nem tudom... Lehet olyat kéne, ami a személyiségéhez jobban illik. Ahhoz viszont várni kéne... Szóval lehet mégis másra marad a névadás... - sóhajtam még mindig egy pici mosollyal a képemen. Tudom, hogy nem szabad hozzá nőnöm, szóval nem élem bele magam. Azonban ez a dolog hamar feledésbe merül, mikor én megint jövök az őszinteségemmel, és Aiden persze megint zavarba jön. - Mi? Nem is mondtam semmi olyat... - nevetek most már felszabadúltabban.
Aztán? Aztán jön a felnőtteknek szóló rész. Remélem nem is figyel a kicsi, vagy ha igen, akkor eltanul pár dolgot. A szoba elcsendesül, már ami a beszélgetést illeti és a levegő is felforrósodik annak nyomán, hogy mindketten tudjuk mi jön most. Nem csak Aiden pulzusa szökik az egekbe - már ha így van, én nem tudom - de az én szívem is hevesebben ver, érzem. Pedig nem ez az első és utolsó csókunk. Tudom, hogy csók lesz még. És nem is azért akar ki ugrani a szívem a helyéről, mert egy kisbaba mellett perverzkedünk, egy vén farkas füle hallatára. A környezetünkben lévőknek köze sincs most hozzá, mert most egymásnak vagyunk. És úgy látom Aiden is így érzi e pillanatban. Ajkaink összeérnek, szemeim lehunyom, ahogy ő is tette előttem, majd néhány mozdulat és merengés után, elválnak szájaink egy halk cuppanást illetően. És hogy elég volt e? Nem. De neki sem. Szinte egyből újra, s ezúttal viszont ő támad be csók terén. Azért ő is tud irányítani ha akar, és ezt imádom benne. Ám érintései mégis megmaradtak gyengédek, ahogyan az illik is hozzá. Próbálom minél hosszabbra nyújtani a csókját, éppen ezért még nem is próbálok átjutni hozzá. Mert ha most levegőhiányában el is válunk, akkor majd lehet kifogásom, hogy ezt meg azt még nem csináltuk. Persze ha ő mégis bátorkodik átcsúsztatni a nyelvét, nos... örömmel várom és lehetőségeim szerint kényeztetem is saját nyelvemmel. |
- Hmm... - eleinte csupán egy elégedett és egyetértő hümmentéssel felelek a kijelentésére, illetve a hozzá mellékelt kellemes, finom simogatásra, aztán egy szusszanás formájában megkísérlem összeszedni magamat, nehogy túlzottan elpilledjek a törődése alatt. - Igen, az jó lesz... Meg is ágyaztam már magunknak - motyogom csöndesen, remélve, hogy nem fog rákérdezni a miértekre. Mármint, hogy miért gondoltam meg magamat, vagy egyáltalán miért akartam külön lenni tőle. Ez a beszélgetés egy erősebb pillanatra van elhalasztva, most kizárólag a nyugalomban szabad elmerülnünk. Szóval, úgy vélem jobb téma lesz a piciről faggatnom, főként látva, hogy milyen nagy örömmel és gondoskodással van iránta.
- Furcsa nevek. Bár a Virág aranyos, de a másik kettő... Meglátnám, és azonnal a műzliszeletekre, meg a gyümölcsre asszociálnék - mosolyodok el valamivel szélesebben és jobb kedvvel, mint korábban, miközben a teljes elégedettségben leledző csöppséget figyelem. Na jó, az evés még biztos hiányzik neki, de a többi szükségletét illetően nem lehet kivetése. - Hmm? - pillantok fel Rickre kíváncsian, noha egyhamar folytatja a beszédet a kérdése után, ami bizony alaposan elgondolkodtat. Azt hiszem, hogy teljesen igaza van, valahogy mindez kimaradt az utóbbi időben. Kivéve amikor le voltam bénulva, és ő... Mindegy is.
- Na de Rick! Ne előtte mondj ilyeneket - tekintek vissza a csöpire egy pillanat erejéig, kissé el is vörösödve, s még csak eztán jut eszembe a konyhai csörömpölést hallva, hogy Mr. Rubenski is hallótávolságon belül leledzik. - Jaj, nem nevezheted így szegényt... Már is műzliszeleteket látok az aranyos kis arca helyett - magyarázom szánakozva, és igyekezve magamba fojtanom a feltörekedni kívánó nevetésemet. Szerencsére sikeredik, látva, hogy a kicsit lerakván felém fordul. Őszintén szólva régóta nem éreztem magamat ilyen izgatottnak, mintha csak az első csókunkra készülnénk. A szívem egyre hevesebben kezd dobogni, a tenyereim is csöppet izzadni kezdenek a hirtelen adrenalinhullám miatt, azonban nem hagy sok időt Rick a felkészülésnek. Miután a kezei közé fogja az arcomat, le sem veszem a tekintetemet róla, ellenben szerelemittasan figyelem minden mozdulatát, míg el nem kezd felém hajolni. Akkor behunyom a szemeimet, és enyhén oldalra mozdítva a fejemet, gyengéden viszonzom az apró, mégis finom csókot, ami ezernyi tűzijátékot gyújt a mellkasomban, hát még a gyomromban... Néhány pillanatot követően - és miután megtörölgettem a mancsaimat a nadrágomban - bátorkodom én is az arcára simítani az egyik tenyeremet, míg másik kezemmel finoman a könyökhajlatába kapaszkodok. És ha véget érne a csók? Hát veszek egy nagy levegőt, és már tapasztom is vissza az ajkaimat az övéire, ha nem is követelőzően, azért mégis vágyakozva, szerelmesen. |
Hetek óta már, hogy ismét a bérgyilkos szakmában vagyok. Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék arra, hogy vajon hogyan tehetném tönkre az életüket és szerezhetném meg az összes bizonyítékot arról a bizonyos napról… Az elmémben még tisztán él az az egész és el akartam törölni a föld színéről azt a mocskot a készítőivel együtt.
Ma nappal öltem… Kénytelen voltam nappal is tevékenykedni, ugyanis azok a faszok azt mondták, hogy ez van. Hát kösz, oldjam meg és ne dögöljek meg a biztonsági őröktől meg az egész védelmi erőtől, ami azt a vén milliárdos lábnyomát nyalta.
A lakásomba érve egy mozdulattal ledobtam a földre a fószer fejét, ami egy zacskóban volt. Majd megkérem egyik ismerősömet, hogy küldje tovább, mert én most nem érek rá. Ahogy kinyújtózkodtam és meghallottam, hogy az összes csontom ropog, még az is, amiről azt se tudtam, hogy létezik már tudtam, hogy kijöttem a formámból. Ideje kicsit pihenni! Azonban a pihenést talán össze lehet kötni valami hasznossal is… A telefonom után nyúltam, majd leheveredtem a kanapéra és SMS-t kezdtem írni Joshnak.
„Gyere a Hotelba, a 143. szobában várlak. Fürdőgatyát hozz!
Dylan”
Amint ezzel végeztem, meg se vártam, hogy vissza írjon. Ha nem jön, akkor max egyedül pihenek, mást úgy se tehetek. Kijár már egy kis kényeztetés a fáradt porcikáimnak. Másnak is, de ez már részlet kérdés… Azt egy masszőr nem tudja megoldani!
Elindultam a Hotel felé, majd kivettem a szobát ma éjszakára is, hogy ha netán itt is alszom. Ha nem, akkor tökre mindegy. Fellifteztem a szobába, majd kinyitva az ajtót egyből arra gondoltam, hogy ez mekkora luxus már. Liába élek otthon abban, még most is bennem él, hogy mekkora mocsokban éltem régebben. Hihetetlen, hogy az ember lánya mit nem kap meg, ha pár fejet levág.
Szóval a hotel szobában volt szinte minden, ami kellett, mini bár, kaja, meg ilyenek, ami marha jó volt. A hűtött sajttálból és a szőlőből eszegettem, átvettem a fürdő ruhámat, amire egy fehér, puha köntöst vettem, ami a hotel ajándéka. Lehuppantam és nasizgattam egy kicsit. Titkon reménykedtem, hogy Josh azért eljön. Ezért vártam még egy kicsit… Na meg full üres gyomorral ki tud ellenállni a sok finomságnak? Én nem… |
Úgy vélem én eltudnék babázni. Mondjuk tudom, merész kijelentés ez, az első nap után úgy, hogy még egy csomó dolgot ki sem próbáltam, de na. Szerintem menne. Ha nem lenne ilyen veszélyes mindennapunk. Így azonban ma meg talán holnap ki kell élnem magam, aztán annyi, mert Aiden nem növeszt pocakot, és én sem. Már ami a baba mama pocakot illeti. De nem is baj. Az efajta babusgatós igényeim kiélhetem még Aidenen, vagy talán néhány elárvult róka, farkas, vagy kutya kölykön. De egy kisveréb is megfelel e célra, bár azt nem tudnám megbungyulgatni, mint egy bundás bébit. Éppen ezért nem hagyom, hogy ilyesmi közénk álljon. Szeretem Aident. Túlságosan is. Ha egy barlangban kéne élnünk abba is bele mennék. Ha növényeken kellene élnem, akkoris vele maradnék, mégha jóvval le is rövidülne az életem és bele is döglenék. - Igen? Hát pedig, én is kaptam belőle... - mosolyodom el hasonló halovány próbálkozással, bár asszem az enyém őszintébb s nem kényszeresebb. Nem akarom, hogy szorongjon miattam. Szerelmesen figyelem, ahogy buksiját a vállára hajtja. - Igen? Akkor már biztos alig várod, hogy összebújhassunk... - tartom félkézzel a kicsit, hogy megcirógathassam szerelmem kezét, vagy ha az túlságosan távol van, úgy az arcát, állát. A következő kérdésén sem lepődöm meg. Tudom milyen. - Mindeképp valami ritkát vagy egyedit. Mondjuk lehetne Müzli, vagy Alma... Gondoltam a Virágra is, de akkor folyton azt látnám a szemeimben, ahogy a kertben ökörködtünk... ami... ami nem feltétlen rossz. De mondjuk ha sírna, nem lenne szép kinevetni. - motyogom, és bár roppantúl érdekel, hogy ő miképp vélekedik, milyen nevek illenek rá, nekem más ötletem támad. Igaz, valóban elég fáradt pofija arról árulkodik, hogy most fizikailag is alig képes bármire is, de holnapra már nem olyan lenne. - Tudod mit hiányolok, mióta itt vagyunk? Alig szeretgettük egymást... Persze.. mondogattuk, hogy szeretlek meg ilyenek, de... az nem ugyanaz. Emlékszem milyen nehezen vetted rá magad, hogy csókolózzunk, pedig aztán gyorsan belejöttél. Ellenben a nyalakodással, amit tudom, hogy imádsz csak azért teszel úgy, mintha nem, hogy még többször megnyalogassalak. De nem zavar. - mosolygok. - Viszont pótolnunk kell, szóval... bocsi Müzli, de most az én tündécském kell babusgatnom. - pillantok a csöpire aki hallgatag mióta kapott cumit. Szóval mögénk teszem az ágyra, középre, hogy ne szökhessen könnyen. Aztán ha már felemelte buksiját Aiden bogyó is, akkor feléfordulok amennyire tudok és két kezem közé fogva azt az imádnivaló, de néha szemtelen pofázmányát, nyomok egy cuppanós, hosszú csókot ajkaira. Addig el se eresztem, míg magától nem kezd el tolni vagy valami. |
Bólintok egy aprót a volt-igazgatónak, majd csendben ücsörgök tovább az ágyon, töprengve, hogy mégis mit tehetnék. A babánál való segítéshez most nem lenne lelki erőm, Mr. Rubenski sem hiszem, hogy örülne a konyhai lábatlankodásomnak, tehát jobb híján a megérkező takarókkal foglalatoskodok, persze csak miután felkeltem az ágyról. Amint átvettem a személyzettől a hozott holmikat, azonnal a kanapéra vezetem a pillantásomat, ám belegondolva, hogy egész éjszaka virrasszak, ráadásul ne legyek Rick mellett... Az elbóbiskolásom előttig járható útnak tűnt mindez, de attól tartok, nem lesz erőm végigcsinálni. Mármint nem csupán a nem alvást, hanem, hogy elidegenüljek Ricktől. Az egyedüli mód erre az lenne, ha megszűnnék létezni, ám annyi mindent éltem túl... Soha egy percig nem gondoltam volna komolyan, hogy inkább a halált válasszam, és ez ebben az esetben sem járható út. Vagyis, bármennyi nehézségen és kínon is menjünk keresztül, tudom, hogy ha látszólag el is távolodok, mindig vissza fogok térni hozzá.
Mindezek fényében végül a földön ágyazok meg magunknak, kettőnknek, és nem csupán neki, miután pedig elkészültem ezzel, visszatelepedek az ágyra, jobb híján. Nem kell túl sokat várnom ahhoz, hogy kijöjjenek a fürdőből a kicsivel.
- Szerintem csak ő illatos - nyikkanok meg nagy nehezen, még egy icipici mosolyt is a képemre erőltetve, mert tudatni akarom vele, hogy csupán vicceltem. Gyengén, és talán nem is illik a hangulatomhoz, de azt hiszem nem érdemli meg az állandó búskomorságomat. Azzal majd... megbirkózok valahogy. - Egy kicsit igen - felelek csöndesen, s miután leült mellém, automatikusan odakucorodok hozzá, hogy a vállára hajthassam a fejemet. Egek, hogy is felejthettem el, hogy ilyen finom illata van? Hogy korábban mindig ebben leltem megnyugvásra és békére? - Inkább csak melletted tudok aludni - motyogom, nyomva egy aprócska puszit a vállára, majd sóhajtva egy remegőset, megpróbálom leküzdeni magamban a kényszert, hogy a bűnbánatom miatt elpityeredjek. Majd... majd a megfelelő pillanatban bocsánatot kérek tőle a viselkedésem és a kijelentésem miatt, ám egyelőre nem szeretném elrontani a látszólagos jó kedvét, amivel a kisbaba ajándékozta meg.
- Szóval... - kezdem csöndesen és némi bizonytalansággal. - Te milyen nevet adnál neki...? |
Jól láthatóan azt hiszem rosszkor toppantunk be. Legalábbis ezt feltételezem, mikoris észreveszem beljebb lépve, hogy Aiden mégcsak mostanában hajthatta álomra fejét, amelynek kellemetlen vége az én érdemem, noha cseppet sem büszkélkedhetek. Mindenesetre felvázolom röviden a tényeket, bár kérdéses mennyi jut el hozzá. Mindenesetre a válasza azt mutatja, hogy azért már magánál van. - Ó, rendben, akkor viszek be neki holmikat. - válaszolom, miközben hamar előkotrom a csomagokból, amire Ricknek és a babának szüksége lehet a fürdőben. Illetve intézem a baba ennivalóját és akkor már magunknak is csinálok valamit, mert nem hinném, hogy ettek volna, mióta eljöttünk a cirkuszból. Miután bevittem a baba holmikat, közben a takarók is megérkeznek. Aztán irány a kiskonyha, ahol nekiállok a vacsorának, nekünk és a kicsinek is. Mert bár még nincs olyan késő, az ebédről már lemaradtunk. Remélem nem lesz emiatt bármiből is hiánya a kicsinek. Mindenesetre most az ételll foglalatoskodom.
El se tudjátok hinni, hogy mennyire megörültem a samponnak, pelenkának meg a többi baba holminak. De a pici is örült a sok dolognak, noha szerintem fingja sincs mi micsoda. Szóval végre nekiállhatunk a fürdésnek. Még kis könyv is volt a fürdő szetthez, hogyan is kell egy babát megfürdetni. A biztonság kedvéért fellapozom a könyvet és asszerint csinálom. A baba is el van, kapott egy cumis gumikacsát. Azzal játszik, amíg én fürdetem. Asszem kezdek belejönni. Csak egyszer folyik a szemébe, de nem zavarja. Aztán kikapom egy törcsivel és megszárítgatom. Itt ugyan hangosabban ellenkezett, de nem sírt csak nem tetszett neki a dörzsi. És hála égnek kibírta wc nélkül, amíg be pelenkáztam. Nem volt bonyolult, a pelus is tele volt jelekkel mit hova, hogyan. Húztam rá egy olyan alul begombolós, hosszúujjú fehér ruha izét, amiből ki vannak a lábai. Meg egy cumit is kapot a szájába. Majdnem el is aludt, amíg azt a néhány szál haját szárítgattam. A kupit ott hagytam, majd később elintézem, vagy Ádi elintézi, én most babázok. - Megjöttünk és illatosak vagyunk, ugye? - kérdeztem a picitől, mintha tudna is válaszolni... Aztán leültem Aiden mellé. - Álmos a pofid, elaludtál? - kérdeztem. Nem mintha fél óra alatt elfelejtettem volna az előzőket, de hé, én imádom ezta tünde srácot. - Csak mellettem nem tudsz aludni? - viccelődök. |
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
