|
Témaindító hozzászólás
|
2016.04.22. 14:33 - |
 |
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
Nem akartam így látni őt..a kínt az arcán, a fájdalmat a tekintetében. Fogalmam sincs miért, de fontos volt nekem. Attól a naptól fogva, hogy megláttam, mikor találkoztunk. Tudtam, hogy ő más..hogy miben más, arról fogalmam sem volt..De nem akartam, hogy szenvedjen. Többé már nem..eleget bántották. Mégis miért csinálják ezt? Miért teszik ezt vele? Csak erre tudtam gondolni.
Miután kezemet a mellkasára helyeztem, azonnal bele is kezdtem a dologba. Emyr eleinte csak értetlenül pislogott rám, de nem sokkal később rá is jött mi a fenét csinálok. Arra kért hagyjam abba..de nem, nem fogom. Csak patakzó könnyekkel megcsóváltam a fejem és folytattam. Gyerünk Ebony, koncentrálj.. utasított belső énem, mire próbáltam összeszedni magam. Nem hagyhatom abba, még nem..még szüksége van rám. Csak erre tudtam gondolni. Mellete akarok lenni, mindennél jobban.
- Css.. - csúsztattam át egyik kezem ajkaira, amit befogtam..de közben folytattam. Iszonyat fájdalmat élhetett át, hiszen mind ezt most én érzem. A könnyeim megállás nélkül folytak, miközben kissé meg is görnyedtem. Tényleg elviselhetetlen volt a fájdalom, nem is értem Emyr ezt hogyan is bírhatta eddig. Mégis mióta feküdhetett itt? Mert nem hiszem, hogy csak akkor kezdték, mikor ideértem.
Végül fogalmam sincs meddig tarthatott pontosan ez az egész, de lassan elvettem róla kezemet. Bár még éreztem a kínt, de szerencsére nem olyan intenzíven, mint az előbb. A könnyeim még lassacskán potyogtak, de kezdtem jobban lenni. - Minden rendben.. - súgtam, alig hallhatóan, de azért még lehetett érteni. - Ugye..jól vagy? - kérdeztem tőle, de tekintetem egy percre sem vettem le róla. Csak lassam megemeltem a kezem és a férfi felé kezdtem nyúlni, míg el nem értem az arcát. Gyengéden megsimítottam, miközben halványan elmosolyodtam.
- Téged már..annyit bántottak.. - kezdtem bele, majd csak megcsóváltam a fejem. - Nem hagyom, hogy újra megtegyék.. - talán ez egy kicsit furcsán hangzik egy törékeny nő szájából, de tényleg így fogok tenni. Ha még ezen kívül ötször megsebzik, én ötször átveszem a fájdalmát, pont mint most.. - Nem akarom azt látni, hogy szenvedsz.. |
|
Nem akartam csinálni ez ellen semmit. Azért jöttek, hogy valamiért megleckéztessenek, nem pedig azért, hogy megöljenek. Ismerem ezeket a fajtákat, börtönbe nem akarnak kerülni, túl buták, hogy a holtestet eltüntessék. Szóval igen, reméltem még, hogy életben maradok. Ezek még nem súlyos sebek, megtanultam már. És persze azért védtem, vagyis próbáltam megvédeni a létfontosságú szerveimet. Mert ha az egyik olyat kap, akkor én nagy szarban lennék. Megszoktam már ez az egészet, hiszen ki tudja hány éven át csinálták ezt velem és akkor is fölényben voltak. Vicces, egyedül nem jött volna az a kibaszott szarházi. Félt, mert tudja én verném meg helyette, nem az izomagyai engem.
Szóval, nem nagyon ellenkeztem, de azért tényleg próbáltam megvédeni magam valamilyen szinten. Legalább az, ha már így padlóra küldtek. Hogy fogom ezt kimagyarázni a sulinál azt nem tudom. Igen nekem most az volt a legfontosabb a világon. Az ismerős hangra csak kinyitottam az eddig összeszorított szemem. Ebony... Ő mit keres itt? Nem akartam, hogy őt is bántsák, hogy ő is úgy végezze, mint drágalátos Emyr Macar.
- Őt ne... kérlek - a beszéd nehéz volt számomra, ugyanúgy, mint a légzés a bordáim miatt. Megragadtam az egyik bokáját, amennyire csak tudtam, de a másik elrúgta a kezem, amire én feljajdultam.
Viszont legnagyobb szerencsémre, mindkettőnk szerencséjére elhúztak, de mielőtt leléceltek volna, kaptam egy szép gyomorszájon rúgást, amitől én összegörnyedtem és felnyögtem. Fantasztikus. Még többet aztán nem kapnék ma.
- Ebony - köhögtem ki a nevét mikor letérdelt hozzám. - Én nem tudom mit csinálok veled, ha még egyszer valaha is megkérdezed - súgtam, mert ez nem volt olyan fájdalmas.
Mikor megsimogatta az arcom picit meglepődtem, de nem bántam. Sőt! Picit bele is simultam, akármennyire lüktetett az arcom a fájdalomtól. Jó volt hallani a szavait, nem is tudom ki volt mellettem valamikor. Na nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy mellkasomra tette a kezét. Először nem vágtam miért csinálja, de mikor megláttam a kínt az arcán, rájöttem. Elveszi a fájdalmamat. Hogy honnan tudom? Anno, a mentorom is angyal volt és ezt csinálta, ha éppenséggel összeverettem magam az utcán.
- A picsába, Ebony, ne csináld! Kibaszott életbe nem kértem ezt! - hörögtem. - Ebony... kérlek.. ne |
Éppen hazafelé tartottam, mikor eszembe jutott, hogy beakartam ugorni a pékségbe, hogy vegyek valami finom péksütit. Igazából reggel megakartam már állni, de nem volt időm, ezért is hagytam végül mostanra. Már csak pár utcányira voltam, mikor hangokra figyeltem fel. A hang forássát egyenlőre nem láttam, csak a hangokat, amik nem tűntek túl barátságosnak. Egy normális ember réges rgen elhúzta volna a csíkot, engem viszott elkapott a kíváncsiság. Így hát megindultam arra, amerre a hangok jöttek. Egy elhagyatott részen megpillantottam egy kisebb csapatot, najó az azért túlzás volt. Ha jól láttam négyen voltak, de mégis a negyedik mintha bántották volna. A földön feküdt, mire a másik kettő valamivel hadonászott felé. Szemeim elkerekedtek és elbújva pár kuka mögé leselkedtem. Közelebb akartam menni, ugyanis nem tudtam ki az áldozat. Jó az sem biztos, hogy ismerem..de érdekelt. Nem tagadom volt bennem félelem, de..még sem hagyhatom csak ennyiben az egészet. Mikor kicsit arrébb álltak a támadók, megnézhettem, hogy ki van a földön. Szemeim ekkor elkerekedtek és nem is kellett több, hogy előmerészkedjek és meginduljak feléjük.
Szinte testem magától cselekedett, ahogyan gondolkozni sem tudtam jelen helyzetben. Csak azon jártak a gondolataim, hogy segítenem kell neki, mielőtt megölik. A három idegen észrevette, hogy feléjük tartok, és eszetlenül vigyorogbi kezdtek, de nekem egy kicsit sem ment el a kedvem attól, hogy tovább folytassam oda utamat. - Hagyjátok békén.. - szólaltam meg végül, kissé remegő hangon, mert hát azért mégis csak tartottam egy kicsit. Engem is ugyanúgy bánthatnak..és az sem kizárt, hogy megteszik. "Nocsak..kit hordott ide a szél?" kérdezte az egyik vigyorogva, majd intett a két társának, akik megindultak felém. Én ekkor megtorpantam, majd hirtelen előkotortam a telefonomat.
- Hívom a zsarukat..most azonnal, ha nem tűntök el.. - próbáltam magabiztosnak tűnni, ami nem tudom mennyire sikerült. Ők csak felnevettek, de ekkor remegő kezekkel tárcsázni kezdtem a számot. - Nem viccelek.. - tettem még hozzá, miközben fülemhez emeltem a készüléket. "Oké, húzzunk innen.." mondta, de mielőtt elmentek volna Emyrre pillantott. "Veled még később számolunk.." sziszegte, majd amint gyomron rúgta el is húzták a csíkot. Én abban a percben zsebembe nyomtam a mobilomat és odarohantam a férfihoz. - Uramisten.. - mondtam remegő hangon, miközben letérdeltem mellé. - Emyr..mi-miért tették ezt veled? - kérdeztem, fel sem tűnve, hogy magázás helyett letegeztem. Tennem kell valamit.. futott át agyamon, majd csak megsimítottam arcát. Ajka és szemöldöke fel volt szakadva, így folyt belőlük a vér, nem beszélve a testéről. Az ing darabokban állt rajta, és elég volt maga a látvány..
- Ne aggódj..most már itt vagyok.. - súgtam és nem is gondolkoztam tovább. Kezemet mellkasára helyeztem és neki kezdtem a dolgonak. Ammenyire csak tudtam, arra koncentráltam, hogy elvegyem a fájdalmát. Nem érdekelt, hogy én fogok szenvedni miatta..semmi sem érdekelt, csak azt akartam, hogy jobban legyen. - Minden rendben lesz.. - súgtam újra, miközben legördült egy könnycsepp az arcomon. A fájdalom egyre intenzívebb volt, de csak abban reménykedtem, hogy ő jól van..illetve jobban van. A könnyeim folyni kezdtek, hiszen a fájdalom már elviselhetetlen volt, de nem számít. Érte teszem..nem akarom, hogy szenvedjen.. emlékeztettem magam, de végig folytattam a műveletet. Már ájulás szinten voltam, de folytattam..tovább és tovább. |
|
Nem tudom mennyi nap telt el azóta, hogy Ebony lakásán voltam. Bár tényleg nem zavart az az egész dolog, csak na még mindig félek, hogy kihasználja a helyzetemet. Tudom, tudom nem kellene mindenkitől rettegnem, de jól van, ez van. Egyedül úgy is meg vagyok, mindig is az a magányos sárkány típus vagyok. Erdő közelben van még a lakásom is, hogy tudjak hüllő alakomban szaladgálni. Igazából inkább úgy lennék egész életemben, maradnák abban az alakomban, mert az az embereket attól félnek és inkább elkerülnek. Persze tisztában vagyok vele, hogy mindig vadásznak ránk. De na, én nem vagyok olyan veszélyes. Csak egyszer próbáltam a nevelő szüleimet bekapni. Csak egyszer.
Az osztályom ma meg volt őrülve. Nem tudtak a seggükön maradni. Megértem én, hogy most kezdődött a suli és nem tudnak visszarázódni, de azért na. Egy, hogy még csíntevéseik is gyengék voltak. Például odaragasztották fixet nekem az asztalra. Nem baj, ők mentek az tollakért, nem én. Még én menjek, aha persze, ők csinálták, menjetek ők. Bár nem szidtam le őket, csak annyit mondtam, hogy szerencséjük, hogy ittam már kávét, mert akkor kicsaptam volna a hisztit. Mondjuk így picit több házi feladatot is kaptak tőlem, hogy érezzék a nagy szeretetet tőlem. Így mutatom ki a szeretetem.
Négykor végeztem a suliban és arra gondoltam, hogy elmehetnék a pékségbe szerezni magamban sütiket, mert igazán megérdemlem. Meg kell az energia, hogy kibírjam, azokat a diákjaimat, akik nem az osztályomba tartoznak. Mert ők egy picit, nagyon idegesítőek számomra már.Bár elsősöket nem tanítok hála istennek, vagy az égnek, is. Viszont arra nem számítottam, hogy belefutok egy nagyon régi ismerősömbe. Még árvaházban ismertem meg, de az ő élete nem fordult olyan jóra, mint az enyém. A fasz se tudja, hogy miért hívott két izomagyat magával, akik nálam is magasabbak voltak, olyan jó húsz centivel. És az igazán ritka, vagy inkább nem mindennapi. De az jobban érdekelt, hogy miért beszél arról, hogy elárultam. Én csak a saját dolgommal törődtem. Mindenkit nem karolhatok fel. Persze ezt hangoztattam is. Ennyi kellett a két vadállatnak, hogy nekem induljanak és megverjenek. Biztos vagyok benne, hogy most nem egy bordám, hanem két bordám törött el. Fantasztikus, orrom nem törött el, pedig eléggé megkaptam a magamét. Fájt is rendesen mindenem, bár nem tettem szóvá, soha nem tettem szóvá, az ilyeneket, az én pechemre. Legnagyobb örömömre még egy kés is előkerült. És ezt főleg az ingem bánta, amit teljesen szét kaszaboltak, bár néha-néha én is kaptam egy-két vágást. Ez az a ruha volt, amit Ebony leöntett. Pusztulásra volt itélve. |
 Nagyon jól éreztem magamat Zane-nel, de tényleg. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szórakoztató lesz egy ismételt találkozás. Azt szerettem volna, hogy ha több ilyen pillanatban lenne részünk. Nekem nagyon tetszett a srác, talán többet is képes lettem volna elképzelni vele, de ez nem rajtam múlik… Vagyis de, mert ha ugyan azt az érzést váltom ki belőle, akkor talán… talán lehet többi is közöttünk, amit nagyon szerettem volna.
Elszórakoztunk még egy ideig, de aztán sajnos félbe szakítottak minket, ugyanis a haverjai úgy látszik, hogy végeztek, így odajöttek hozzánk, amit nem bántam. Mondjuk mikor Zane azt mondta, hogy velük hagy egy kicsit lepetten néztem rá, de ahogy arcomhoz ért és megnyugtatott, már nem éreztem magamat rosszul.
Z távozása után a sötét utcán maradtam a barátaival, akik úgy vélték, hogy szabad a pálya nálam. Kérdezgették, hogy honnan ismerem, mikor találkoztam vele először és igazából volt, amire válaszoltam, de mikor kissé intimebb dolgokat kérdeztek tőlem, arra már nem válaszoltam.
- Raven, igaz? – kérdezett rá a nevemre az egyik srác, mire bólintottam. – Zane és te együtt vagytok? – érdeklődött. Legszívesebben azt mondtam volna, hogy igen, mert akkor nem fog próbálkozni, de sajnos az igazat nyögtem ki.
- Nem – ingattam meg a fejemet.
- Akkor ez azt jelenti, hogy szabad vagy? – húzta fel szemöldökét az említett srác.
- Azt hiszem… - mondtam halkan, mire a srác már nem volt rest közeledni felém, de a haverjai le is szarták, hogy mit csinál, de azért az egyik még odaszólt annak, aki teljesen rám volt kattanva.
- Úgy csináld, hogy ha Zane visszajön, eltöri a kezedet – röhögött, mert látta, hogy már a derekamon volt a keze, amit el is toltam.
- Ugyan, nem a csaja! – nézett rám perverz tekintettel a srác. Most nem örültem annak, hogy Zane itt hagyott ezekkel. Igaz, hogy nem bántottak, erőszakosak se voltak, de azért nah… Nem tudják, hogy hol kell abbahagyni a csajozást.
- Egy pillanat… - léptem el a sráctól, aki felemelte mind a két kezét és hagyott ellépni tőle. Miközben ők engem vizslattak és próbáltak a szoknyám alá nézni én azon agyaltam, hogy mikor megyünk már, de aztán Zane hívta a haverjait, hogy mehetünk és lassan elindultunk a campinghez, bár zavartan éreztem magamat, mert hát mégis csak idegen srácokkal voltam az utcán.
/LEZÁRT KÖR/
|
- Neeeh, elfelejtettem! - nevettem fel. - A tépőzár amúgyis mivel jobb? - vontam fel a szemöldökömet.
Na ez valóban érdekelt! Szoktam borotválni valamennyire, de nem full csupasz csigában tolom lent. Akárhogy nézem, a szőr a tépőzárhoz ragad az is brr... Na mindegy!
- Elnézést főnök! - emeltem fel kezemet vigyorogva.
Erről a témáról terelve egy sokkalta perverzebbre.. Nos, egyből beléfolytottam a szót, és szinte láttam lelki szemeim előtt, ahogy egyre vörösebb és vörösebb lesz a kérdés hallatán. Ha már ennyire mondja, hogy nem prűd, esetleg frigid, akkor élek ezzel a csodás lehetőséggel.
Durcázásán felnevettem jóízűen. Nem is szerettem volna visszafojtani az érzést, mert tényleg jót szórakoztam reakcióján. Minden pénzt megért!
- Összezavartalak? - emeltem meg egyik szemöldökömet, és vágtam be az értetlenkedést. - Én nem tudom miről beszélsz! - ingattam meg fejemet lemondóan.
Védekezésére egy féloldalas vigyort varázsoltam arcomra. Erre még fejét is elfordította, és feje valóban kezdett homár vörös lenni. Ejej, végén agyvérzést kap itt nekem holmi perverzitáson! Azért a halálát nem kívánom! Előtte akkor is meg akarom kapni ami jár, és utána.. Nem tudom? Mondjuk ezt.
- Elnézést! Bocsánat! - esdekeltem színpadiasan.
Végül a hülyülésem egy haverom szakította félbe, aki mondta, hogy megvan az anyag és ideje lenne menn a buliba lassan.
- Akkor most a haverjaimra bízlak, ha nem probléma. Elmegyek az ismerősömért! - mosolyodtam el, és nyugtattam meg egy arc cirógatás közepette. |
Halkan kuncogtam, amint mondta, hogy cipzáras törülközőt is hoztam-e. Ezen akkor tényleg elgondolkodtam, de az nem cipzáras volt, hanem tépőzáras.
- Tépőzáras, Zane! Tépőzáras! Nem hiányzik, hogy bármit odacsípj és akkor majd én leszek a hibás – mosolyogtam és most, hogy megint ketten voltunk és elvicceltük az egészet én is megnyugodtam és kezdtem felengedni végre így meg is mutattam a természetemet, amit nem sok ember ismer. Mindenki egy cuki, ártatlan lányt lát bennem, míg ki nem nyitom a számat. Ezt Zane is észrevehette, mert megszólta a dolgot, bár nem lehetett annyira ellenére, hogy így kezelem a dolgokat.
- Ez még semmi, alig láttál és hallottál még valamit. Most még szerény vagyok – rántottam meg a vállamat. – Amúgy meg a szüzesség nem egyenlő a prűdséggel és az ilyesmivel. Ilyen a természetem és kész – mondtam ki egyszerűen, majd eszembe jutott valami.
- Vagy azt szeretnéd, hogy prűd legyek és bármit mondasz arra már hebeg, habog mert nem tud megszólalni a látványodtól? Neeem! Olyat nem játszunk – ingattam meg a fejemet mosolyogva, bár mikor a következőket nyögte ki, akkor azért zavarba jöttem.
- Öhm… - akadtam meg kicsit tényleg most, mert ez a beszólás hirtelen ért. Fel kellett még fognom, hogy mit is mondott konkrétan nekem ebben a pillanatban. – Nem! Vagyis de! Összezavartál! Ez szemétség! – vágtam be a durcit kicsit, majd karba tettem a kezemet és inkább az utcát figyeltem.
- Nem is… - morogtam az orrom alatt.
- Maradjunk annyiban, hogy akkor és ott kicsi Z-nek a törülköző alatt kellett volna maradnia és a nagy Z-nek pedig nem kellett volna hagynia, hogy előjöjjön – mondtam ki egyszerűen, de azért kezdtem már zavarba jönni a helyzettől. Ezért se néztem rá, mert már kezdtem elpirulni, melegem is lett hirtelen. Utálom ezt az érzést, de Zane könnyen ki tudja váltani belőlem ezeket. |
- Na és a cipzáros törülköző? - ingattam meg fejemet, és tettem fel kérdésem szórakozottan. - Azt hittem azt is hoztál! - sóhajtottam fel színpadiasan.
Amikor kinyögte, hogy bízik bennem azért nőtt kicsit a magabiztosságom vele szemben. Egyre jobb úton haladok, hogy őt is kihúzzam a listámon. Az más kérdés, hogy milyen lesz szüzesség elvesztés közben na meg lesz-e több menet az egy menetből. Csak is rajta áll! Eddig Tammy az, akiben több mindent látok egyelőre!
Bólintottam egyet, amikor a cigit nem fogadta el, majd visszacsúsztattam a farmerom zsebébe egy laza mozdulattal. Ha nem, hát nem... Nem fogom erőltetni, mint mondtam. Mindenesetre eleinte én is ódzkodtam tőle, és mégis rágyújtottam funból, és azóta cigizem. Rossz szokás, de ez is egyfajta feszültség levezető nálam!
Ekkor jött a részemről a szórakozott megjegyzés a múltkorival kapcsolatosan. Meglepődtem, ahogy lereagálta a dolgot, de igazából semmi kivetnivalót nem láttam benne. Egyszerűen nem néztem volna ki Ravenből, hogy ilyen nagyszája van!
- Nolám - ráncoltam össze homlokomat. - Nem minden szűznek ilyen csípős a nyelve - cukkoltam, de természetesen nem bántásnak szántam.
Azért akkor érződött rajta abban a szituációban, hogy nem sűrűn látott csupasz férfit... Legalábbis annyira csupaszt, mint ahogy én voltam.
- Mellesleg miért a farkamra gondolsz? - tettem fel következő kérdésemet vigyorogva. - Én amblock a testemre gondoltam, de elnézést, ha neked ennyire mocskos a fantáziád, hogy a kicsi Z-t akartad volna lecsekkolni, és arról akartál volna véleményt mondani - kacsintottam rá. |
 Kifele menet már kézben kellett vinnie, mert ez a sok séta nem az én kicsi lábaimnak való. Szóval a nyakába kapaszkodva integettem az állatoknak, akiket magunk mögött hagytunk. Aztán csendben hallgattam. - Miért titok? - kérdeztem kíváncsian. - Mert elakarjuk titkolni valaki elől? - kíváncsiskdom. Talán az egyik családtag elől. Nem tudom. Viszont úgy tűnt elszomorodik annak tudatában, hogy nincsenek otthon. Biztos nem szeret egyedül lenni. Én sem. De nem is kell, mert egy meg egy az kettő. Ketten vagyunk, és az nem egyedül. - Ha hazamentünk még nem kell lefeküdnöm, ugye? Mindig 8-kor küldtek minket aludni, de meg biztos nincs annyi... Vagy ha igen akkor tutira rosszul megy az órád. És minden óra, ami azt mutatja... - győzködöm. |
Halkan felnevettem erre a gondolatára, mert azért eléggé röhejes lett volna, hogy ha a buli közepén kezdem el masszírozni. Mindenki lesne, hogy én mégis mi a fenét keresek itt, hogy ha ezt csinálom az ivás és a buli helyett. Jajj, de rég buliztam már egy igazán jót! Bármibe bele lehet vinni, hogy ha valami izgis, szórakoztató dologról van szó.
- Hát igen, de nem a bulira gondoltam, hanem majd máskor – mondtam halkan, majd eszembe jutott más is hirtelen. – Amúgy meg egy pillanat alatt kiveszem a táskámból az összecsukható ágyat és az olajokat és már mehet is – ingattam a fejemet kissé, majd mikor azt taglalta, hogy a barátai inkább perverzek, de a légynek se tudnának ártani csak bólintottam.
- Oké, akkor jó. Bízom a szavadban – mosolyodtam el, majd mivel már nem láttam a társaságot így nem kerestem tekintetemmel. Amint cigivel kínált csak a fejemet ingattam.
- Nem cigizem, nem igazán szeretem. Büdös lesz tőle a szám – kuncogtam halkan, de ezt tényleg így gondoltam. Van olyan cigi, aminek nagyon jó az illata, de amúgy mindig olyannak érzem tőle a leheletemet, mint aki egy hete nem mosott fogat.
Amint ő is beszélni kezdett arról a kis… vagy nagy… dologról zavarba jöttem. Főleg, mikor elismerést kért, amire hát nem tudtam nagyon mit mondani.
- Hát… cikisnek cikis volt a helyzet, égtem rendesen, de hát nah… - sóhajtottam fel, majd egy ezüst tincset kezdtem csavargatni az ujjaim között.
- Ami pedig a jó vagy rossz látványt illeti… Időm se volt felfogni, hogy mi a fene történt, nem hogy még lecsekkolni, hogy na, mi a helyzet odalent – tettem a szám elé a kezemet, annyira nevettem.
- Szóval bocs, de nem tudom építeni az egódat – sóhajtottam fel kissé szomorkásan, mint ha nagyon bántam volna, hogy nem mondhatom el neki az igazat. Pedig egyébként láttam mindent, de nem kell tudnia róla. |
- Nekem is van egy olyan érzésem, hisz egy buli kellős közepén érdekes lenne, ha a hátamat kezdenéd el gyúrni - ingattam fejem szórakozottan.
Ha mást csinálnánk az még oké, de azért egy masszázs. Max lent a kezével. Intim masszázs cseszem. Abban meg úgysincs benne, szóval kihúzva. Egyelőre csak annyit akarok elérni, hogy a bizalmába férkőzzek, és széttegye a lábát.
Röhögtem egy jót, amikor idióta haverjaimra azt mondta, hogy ijesztőek. Én inkább csak perverznek mondanám. Ők nyiltan felvállalják, hogy baszhatnékuk van. Ez az én előnyöm! Nem mutatom ki, hogy mennyire képes állni a cerkám egy jó bigére.
- Gyerekeseknek és idiótáknak mondanám őket - vontam vállat. - Ne aggódj, a légynek sem tudnak ártani! - mosolyodtam el nyugtatólag.
Ahogy cigizni kezdtem csak lazán elhallgattam. Magyarázkodására elkuncogtam magam, és csak utólag jutott eszembe, hogy bagóval nem is kínáltam.
- Tényleg, kérsz? - nyújtottam felé hirtelenjébe a dobozt.
Ha vett, akkor vett... Ha nem, nem. Legalább több marad nekem! Csak ezek után reagáltam le a hallottakat.
- Én is remélem - pöcögtettem meg a cigim, amiről lepergett a hamu. - Az meg véletlen volt, de azért ismerd be, hogy nem volt rossz látvány annak ellenére, hogy cikis volt - vigyorodtam el. |
Amint kérdezte, hogy mivel engesztelhetném ki én azonnal felhoztam azt, ami a múltkor is tetszett neki. Mást tényleg még nem tudok neki felajánlani, mert… mert hát attól még félek. Nem érzem még most se készen magamat arra, hogy bárkivel is lefeküdjek, de ha mégis megtörténik, akkor az remélem, hogy Zane lesz.
Azonban attól félek, hogy ha többször is visszautasítom a közeledését – már ha lesz, - akkor nem fogom már érdekelni. Félek ettől, de nagyon nem szeretnék hülyeséget csinálni. Tudom, hogy már nem kéne paráznom, de talán… talán a bulin lehet valami. Akármi!
- Hát, sajnos csak egy masszázst tudok felajánlani, ami a múltkor is tetszett, de lehet, hogy egy idő után meg fogod unni – mosolyogtam kissé zavartan, majd felnéztem rá, de mikor a barátai füttyentettek, hogy nem zavarok, akkor összerezzentem. Remélem, hogy nem olyan alakok, akiktől félnem kéne. Sok olyan sráccal találkoztam már, akik… hát szépen szólva is nagyon félelmetesek voltak és erőszakosak is. Szerencse, hogy Zane itt van most.
Amint kicsit távolabb mentünk a haverjaitól én egy kicsit meg is nyugodtam, ami látszódott is rajtam. Kezdett besötétedni most már, így végképp itt maradok vele. Egyedül félek ezen a helyen, vagy bárhol máshol mászkálni. Félek az éjszaka árnyaitól, vagyis a vámpíroktól, akik ilyenkor aktívabbak kicsit. Még a hideg is kirázott ettől.
- A barátaid… hát kicsit ijesztőek nekem – motyogtam halkan, majd leültem mellé a padra, majd szembe fordultam vele. Utáltam úgy beszélgetni, hogy nem látom a partnerem arcát. Zane pedig… hát nah! Nagyon helyes, így nem lesz feltűnő, hogy ha őt nézem. Jó, ez hülyén hangzott, de nem tudok vele mit csinálni.
Zavarban éreztem magamat, mert még mindig rosszul éreztem magamat, hogy nem viszonoztam semmit se neki, pedig szerettem volna, csak megijedtem. Talán ő nem az a fajta, aki fogja magát és utána lelép. Annyira jó lenne.
- Remélem, hogy lesz alkalom még arra, hogy esetleg… mármint, hogy néha találkozzunk és megismerjelek. A múltkor a kelleténél többet láttam meg, azt hiszem – jutott eszembe a törülközős szitu. |
- Nincs semmi baj! - mosolyodtam el. - Csak tényleg furán jött ki a lépés. Ennyi az egész - sóhajtottam fel, és próbáltam végül megnyugtatni őt.
Amint felvette velem a szemkontaktust én egy pillanatra nem szakítottam meg. Inkább kiélveztem a fölényt, amit kovácsoltam magamnak. Egyszerűen zavar, és pirulása mindent elárult!
- Jóvá tenni? Mégis mivel? - vontam fel szemöldökömet, és kíváncsiskodtam.
Nekem lenne egy-két ötletem, hogy mivel kárpótolhatna, de nem akarom az orrára kötni. Meg van egy olyan sejtésem, hogy azokra az ötletekre, amiket ajánlanék neki lehet nem tetszene, illetve nyomban eltűnne az irántam érzett rajongása is. Kár lenne érte! A listámon már ki akarom húzni őt!
Visszakérdezésére bólintottam egyet válaszul. Ennyire meglepő lenne, vagy mi a szösz? Mindegy, nagy ügyet nem csináltam az egészből.
- Nem hiszem, hogy gond lenne, sőt... - némelyik idióta haverom már füttyentett is egyet, amire rámordultam.
Azért na... Nem akarom, hogy megerőszakolják csórit. Egyedül csak nekem van jogom ahhoz, hogy helyre rakjam.. De abban semmiféle erőszak nem lesz! Nem vagyok azért gyökér baromállat... Vagyis vagyok, csak nem így!
- Körülbelül 2-3 óra múlva kezdődik. Szerintem most rendezik a helyen a zenét, piát és a többi - vigyorogtam. - Szóval van még egy kis időnk - biccentettem fejemmel közben a pad felé, és barátaimnak mondtam, hogy a füvet addig próbálják beszerezni.
Le is ültem a padra remélhetőleg a lánnyal. Én lazán elővettem a cigim, és az öngyújtóm, majd pöfékelni kezdtem. Igaz, a telefonomra is felkukkantottam, hogy Tammy írt-e már, de egyelőre válasz sehol! |
Annyira rosszul kezdtem érezni magamat, hogy nem kerestem, pedig szerettem volna. Nem értem, hogy mi ütött belém, talán tényleg megijedtem, mert, hogy szegény olyan szerencsétlenül járt a múltkor, pedig én nem akartam semmi rosszat neki, csak így jött ki a helyzet. Sajnáltam ezt az egészet és nagyon zavarban voltam ez miatt.
- Sajnálom… - mondtam halkan és rosszul éreztem magamat. – Olyan pocsékul érzem magamat, amiért nem kerestelek… - kezdtem el zavartan az ujjaimat piszkálni, majd hallva, hogy nem haragszik, kicsit talán megnyugodtam és jó volt hallani, hogy nincs semmi gáz ezzel.
Azonban mikor közelebb lépett hozzám, majd végigsimított az arcomon, zavartan, elpirulva tekintgettem ide-oda, de aztán végül megragadtam a szemeinél. Olyan jó volt megint érezni puha kezét az arcomon.
- Oké, örülök, hogy nem haragszol. Majd jóvá fogom tenni – mosolyogtam fel rá, mikor eltávolodott. Nem bántam volna, hogy ha még egy kicsit tovább simogatja az arcomat, mert tényleg kellemes volt. Ahogy akkor a csókja is.
- A campingnél? – kérdeztem vissza, majd bólintottam, mikor mondta, hogy nyugodtan jöhetek.
- Oké, megnyugtató. Egyébként nem baj, ha a barátaidnak nem gond, hogy itt vagyok – mondtam zavartan, mert tényleg nem akartam zavarni, hogy aztán valakinek csak gondot okozzak.
- És mikor lesz? – kérdeztem halkan, mert ezt még nem mondta el. Gondolom, hogy este, de azért jó lenne tudni. Szívesen töltöttem volna még több időt Zanenel kettesben, de most ez így alakult. Legközelebb már merni fogom felhívni, hogy ne érezze magát lepattintva és rosszul ez miatt. |
- Ó, hát én nem tudom... - utaltam a találkozásra. - Hirtelen fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék! - vetettem be kisfiús zavartságomat.
Mindenképp el kell érnem azt, hogy magát okolja. Így tuti, hogy én nem jövök ki szarul! Nem tehetek róla, hogy volt jobb elfoglaltságom, mintsem őt hívogatni egy hoppon hagyás után. Köcsög vagyok, de ez van! A csajok többsége amúgyis ezért imád!
- Nem, nem haragszom. Egyszerűen furán jött ki. Maradjunk ennyiben - sóhajtottam fel.
További magyarázatára elmosolyodtam édesen. Közelebb léptem hozzá, majd arcán végigsimítottam érzékien.
- Shhh... - néztem bele szemébe. - Nem kell magyarázkodni! Nincs semmi baj - távolodtam el tőle, hogy ne legyek benne teljesen intim szférájában.
Amint benyögtem, hogy buliba készülődünk már jött is a felmérés Raven részéről. Végén még kérdőre von, hogy mit jelentsen ez... Akkor fix, hogy kiégnék! Legnagyobb meglepetésemre csak csatlakozni akart.
- Nem - válaszoltam tömören, de mivel nem akartam bunkónak tűnni ezért folytattam tovább a beszédet. - Nem kell parázni! Nem privát buli, szóval örömmel látunk! - mosolyodtam el. - A campingnél lesz - böktem ki, hogy mégis hol lesz, majd ennyit még hozzátettem. - De majd egy ismerősömért el kell mennem, szóval remélem nem baj, ha kis ideig ezekkel az idiótákkal kell lenned! - vigyorodtam el, amire egy-két haverom rosszallóan oldalba bökött. |
Örültem annak, hogy találkozhattam vele, mondjuk nem pont ilyen körülmények között gondoltam lebonyolítani ezt a találkozást. Viszont rosszul esett, hogy azt hitte, hogy nem gondoltam rá vagy, hogy pikkelek esetleg a múltkori miatt. Én nem pikkeltem, csak… csak nem is tudom. Egyáltalán nem ezt akartam csak lehet, hogy egy kicsit megijedtem.
- Hát, csak erre sétáltam. Semmi különös, de azt hiszem, hogy örülök annak, hogy erre jöttem – mosolyodtam el kissé, de még mindig azon gondolkodtam, hogy nem haragszik-e rám. A barátaival nem is foglalkoztam igazából, csak Zane foglalkoztatott… Nagyon is.
- Szóval… haragszol? – kérdeztem meg kissé vontatottan. – Én igazából keresni akartalak, csak… szóval… megijedtem, hogy esetleg nem vagy kíváncsi már rám meg ilyenek – kezdtem el az ajkamat harapdálni idegességemben. Elég kínos volt számomra ez a dolog, főleg, hogy nagyon tetszett a srác, de féltem attól, hogy nem érdeklem.
Mikor végül megszólalt és azt mondta, hogy a haverjaival buliba indulnak nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Nem tukmálhatom rá magamat Zane-re, főleg nem úgy, hogy itt vannak a haverjai. Ki van csukva, hogy én most… de annyira szeretnék! Szeretnék vele menni, hogy ha már találkoztunk és talán nem zavarnám.
- Aha, akkor már értem ezt a csapatot itt – néztem körbe a srácokon, majd tekintetem ismét Zanen állapodott meg, mint mindig.
- Baj lenne, hogy ha csatlakoznék? Mármint ha nem zavarok és nem privát buli – néztem fel rá, miközben ujjaimat tördeltem. Zavarban voltam, de azért mégis megpróbálkoztam egy kis időt Zaneel tölteni. |
Mit ne mondjak eléggé kitett magáért Tammy az együttlétünknél. Mondhatni jó ideig nem voltam annyira kanos, mint általában. Emellett bátran kijelenthetem, hogy ő lett egyfajta mérce. Furán hangzik ez az én számból, de ez van... Ezen változtatni nem tudok! Mindenesetre attól még kissé távoláll, hogy megfogott magának. Mind ezek mellett az sem biztos, hogy kíváncsi-e még a pofámra. Habááááár ki ne lenne kíváncsi rám? Haha...
Ám a buli is hátra van! Ejej, nem felejtkeztem meg róla! A srácokkal egy nap leforgása alatt lerendeztük és szerveztük a dolgokat. Azon viszont kicsit kiégtem, hogy kurvákat... Akarom mondani sztríptízelős högyeket is hívtak. Mindegy, valószínűleg nem fogja nagyon zavarni a normálisnak mondható meghívott lányokat.
Épp egyik idióta ismerősömnél csöveltünk egy kis fű gyanánt, de baszott kijönni. Én eközben Tammyt megdobtam egy SMS-sel, hogyha gondolja elmegyek érte nemsokára... Természetesen, ha neki is megfelel.
Ám épp ekkor valaki a nevemen szólított. Rohadt ismerős volt mitagadás... Egyik haverom válla fölött átnéztem, és láttam Ravent.
- Hát te? Hogyhogy erre? - fontam össze mellkasom előtt karjaimat.
Lehet élni fogok a fordított pszichológiával. Nem hiányzik, hogy én jöjjek ki szarul a helyzetből. Én meg a manipuláláshoz kurvára értettem.
- Nem mondom jól felkerestél a múltkori után - sóhajtottam. - Azt hittem pikkelsz rám vagy valami, mert tényleg próbáltam normálisan kezelni a szitut - ingattam fejem.
Ebből azért sejthette, hogy "szarul" esett nekem. Így legalább nem kell magyarázkodnom, hogy miért más csajnál kötöttem ki... Azonbelül is Tammynál. Ha másra nem is azt a csajt ágyasnak lazán befognám.
- Épp bulira készülődtem a haverokkal - törtem meg a csendet. - Ma lesz - folytattam ennyivel, és ezt követően elhallgattam. |
Eléggé semmis volt ez a pár napom, nagyon meleg volt, ami kicsit kimerítő volt számomra. A lassan száz év alatt kezdek hozzá szokni ahhoz, hogy egyre melegebbek a nyarak, de szerencsére ehhez idomulnak a ruhák is, így kényem-kedvemre válogathattam a ruhák közül, míg egyre nem esett a választásom.
Mivel ma nem dolgoztam, így arra jutottam, hogy sétálok egy kicsit. Privát vendégeim se voltak a mai napon szerencsére, így el tudtam tölteni egy nyugis délutánt egyedül. Viszont így bele gondolva nem muszáj nekem egyedül töltenem ezt a napot. Már napok óta azon gondolkoztam, hogy mi lehet Zane-el. Nem hívott fel, én meg nem mertem zaklatni őt. Párszor talán beszéltünk, de azóta nem. Biztos ő is éli a saját kis életét és lehet, hogy el is felejtett már. Mindegy, talán egy próbát megérné felhívnom, de nem is tudom… Mi van, ha visszautasítja a felhívást? Úgy utálom, hogy nem tudok ilyen helyzetben racionálisan dönteni.
Amint lassan elindultam otthonról az utcán kajtattam már jó ideje, célom nem volt, hogy merre tartok, de lassan a külvárosba keveredtem. Így jár az, aki a kirakatokat nézi egész idő alatt és nem azt, hogy merre megy. Végül is mindegy, ma nincs semmi dolgom, simán sétálhatok egész álló nap. Beugrottam egy pékségbe, hogy vegyek magamnak valami finomat, ami végül pár darab baracklekváros fornettire esett. Út közben enni kezdtem, mert már majd éhen haltam, de persze otthon nem kajáltam, mert marhára elfelejtettem, de mindegy. Eltettem a táskámba a zacskót, majd visszafelé indultam, de mikor áthaladtam egy zebrán, akkor láttam meg egy ismerős alakot pár ismeretlennel. Mikor felém nézett, akkor ismertem fel teljesen. Zane volt az és gondolom pár haverja. Automatikusan intettem neki egyet, hogy észrevegyen, ami meg is történt.
- Zane! – szóltam a sráchoz, majd odamentem hozzájuk, bár lehet, hogy most már nem volt olyan jó ötlet. Lehet, hogy épp megzavartam valamit, de hát most már mindegy. Előbb cselekszem, mint átgondolnám a dolgokat.
|
Természetesen nem feledkeztem meg Anxorol, csak csupán egy kis időre elfogott a megnugvás, hogy minden rendben van Jake-el. Nem tudom, hogy is fogom ezt neki meghálálni, hogy segített megtalálni és, hogy végig mellettem volt. Bár a múltkor eset..nem az sem elég ehhez. Ráadásul ott is miattam sérült meg, az csak természetes, hogy segítek neki.
Nem tagadom magamat is megleptem azzal, hogy megöleltem, ma már másodszor úgy, hogy éltemben eddig csak az öcsémet öleltem át. Erre pont őt, egy nyomozót, aki évek óta el akar kapni? Viszont még sem érzem úgy, hogy bánnám. Mint ahogyan már említettem fura érzések fogtak el vele kapcsolatban, de valószínű, hogy ez csak a kétségbeeséstől volt. Kellett egy támasz, aki Vives volt. Igen, ez így van.. hitegettem magam, majd csak a köszönetem után kissé zavartan a hajamba túrtam. Jake csak türelmesen várt a kezemet fogva, viszont nekem gőzöm sem volt arról, mit is kellene most tennem. Oké, megköszöntem..de ennyi elég is?
Viszont időm sem volt megszólalni, ugyanis Anxo kérdése ledöbbentett. Pontosabban meghívása. Nem leplezve lepettségemet félszemmel öcsémre pillantottam, aki csillogó szemekkel bámult fel a férfira. Ó, istenem, Jake..ne. futott át agyamon, de egyszerűen nem tudtam azt megtenni vele, hogy elutasítsam. Maximum, majd ő jóllakik én pedig nem eszek. Így is sokat tett értem, értünk Anxo..erre még ilyen kellemetlen helyzetbe is hoz? Persze jól esett meg minden, de nem tudom. Hiszen tudja milyen vagyok, mit csinálok. Erre mégis vacsorázni hív minket?
- Anxo..én.. - kezdtem bele, majd csak újra Jake-re pillantottam. Őt látva összeszorult a szívem..hiszen egész nap nem evett semmit, ahogyan otthon sincs semmi étel. - ..vissza fogom fizetni..még nem tudom hogyan, de..eküszöm vissza adom. - mondtam halkan, de mégis érthetően. Ezzel együtt rá is bólintva a meghívásra, amit csakis Jake-ért tettem.
/És akkor ezzel zárnám is a kört.^^/ |
|
Örültem, hogy segíthettem, mindig is ilyen voltam. Főleg, ha azt a személyt kedveltem. Azt meg nem tudom, hogy mi a faszért, de ez volt. Viszont töröm a fejemet, hogy végre rájöjjek, csak azt ne legyen belőle rossz nekem. Örültem, hogy át tudtam ölelni legalább, csak annyit. Nem tudom mi volt velrm és ez konkrétan megijesztett engem. Miért ölgettem azt, akit már rég rácsok mögé?! Nem volt erre válaszolom, nem egyszerűen nem tudtam semmit. De talán olyan válasz várt rám, amitől én magam is megijednék és nem akartam, nem lennék képes feldolgozni. Ki tudja. Lehet, hogy tényleg az lesz és meglepődök.
Közben el kezdtük keresni megint Jake-t. Nagyon aggódtam, pedig nem is a saját testvérem. De Carrie miatt aggódtam, hiszen ha megint sikertelenül járunk, ki tudja mi lenne. Egyre kevesebb embernek én nagyon örültem, hiszen így hamarabb találhattuk meg a kis embert. Mindketten sírásra lettünk figyelmesek, ami a fülemben picit visszhangzott, de nem baj. Carrie futoot, ha hang irányba, egy kicsit lemaradva, de utol értem őt. És ott volt Jake. Nem szeretem, ha egy gyerek zokog, csak azért, mert szívfájdító, nem azért, mert idegesítő. Én a háttérben figyeltem és olyan jó volt látni, hogy biztonságban van. Nem avatkoztam közbe, ez egy családi ügy volt.
Azért egy kis elhúztam a számat, amikor láttam, hogy elindultak. Még meg se köszönte. De akkor a lány megfordult és felém indult. Legnagyobb meglepetésemre, átölelt. Én... személy szerint hozzá akartam, bújni, de nem tehettem, mert rögtön el is engedett.
- Ni-nincs mit - mosolyogtam szélesen. - Mit szólnátok, ha meghívnálaktiteket vacsorázni? Az egyik étterembe, nincs messze és megnyitva is van. Sőt olcsó is! Mit szóltok hozzá? |
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
