|
Témaindító hozzászólás
|
2016.04.20. 17:38 - |
 |
[64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
- Ó, most tagadnom kéne? - vettem fel ellentmondásos kislányos álarcomat. - Ügyes! Miből jött rá? - tettem fel kíváncsian kérdésem. - Érdekelne... - vigyorogtam vissza rá.
Felemeltem megadóan kezeimet, amikor megint megerősítette válaszát, hogy nem érdekli az emberek sorsa. Végén lelki társra találtam, aki ugyanúgy beteg, mint én? Hm...
Kicsit eljátszadoztam a gondolattal, majd amikor mondta, hogy lerít róla a szociopataság csak fejem ingattam. Sajnálom, hogy megannyi mentális betegség közül nem ez jutott eszembe. Én pszichopata vagyok, és a szociopataság sem áll olyan messze tőle!
- Sajnálom, én mást szoktam megfigyelni az embereken, mintsem az, hogy ki is valójában - hajoltam közelebb hozzá. - Engem nem az apróságok, hanem a puszta tények érdekelnek! - kuncogtam.
Időm se volt észrevenni, hogy megint engem méreget. Gyorsan jár az agya.. Talán túlságosan is! Ám mindenesetre úgy néz ki nem akar meghalni! Amikor kitalálta, hogy mi is az amivel főképp foglalkozom nem kiabálta ki a félvilágnak. Talán mégis csak tartana tőlem, hogy megölöm? Lehet...
Amikor épp visszakérdezett, hogy Fekete özvegy vagyok-e... Nos, gondoltam ideje cicázni. Megint közelebb hajoltam hozzá, és szemeibe belenéztem.
- Meg is bizonyosodhat róla... - jegyeztem meg kissé perverz, huncut tekintetemet megvillantva. - Tudja, maga tipikusan az a férfi... Aki idegesítően szexi a zsenialitásával... - súgtam édesen fülébe.
Végül haláli nyugodtsággal simítottam végig combján, majd amelyik kezembe volt a bagó elnyomtam a földön. Kuncogtam picit, és pillanatokon belül egy csókot loptam tőle. Letepertem, ami által a sátor összedőlt. Annyira nem zavart! Viszont jön az én okfejtésem!
Nem feltétlen kellett, hogy viszonozza a csókomat. Az egész figyelem elterelés! Ám azért meglepődnék, ha nem engednek a hajmeresztően sötét erotikámnak. A férfiak imádjak... Habár néha sok, hogy mindenki szadista dominának tart! Az csak néha napján vagyok!
Szóval miközben kicsempésztem a telefonját a helyéről észrevétlenül könnyedén lemásztam róla. Amíg dolgozta a dolgokat fejben lazán beírtam telefonjába a számomat, illetve sajátomra elküldtem az ő számát. Miután ez meg volt néhány ujj mozdulat fel-le, jobbra-balra és kiderül, hogy kivel állok szemben! Mindenesetre magamat a telefonjába "Rejtély"-nek írtam be.
- Hm, Alaric? - csúsztattam vissza a zsebébe a telefont. - Nézze... - paskoltam meg a zsebét, ahová a készüléket raktam. - ...míg maga csak nézett és úgy állapított meg mindent... Én tettekkel jutok el a kellő információhoz, ami fontos! - jegyeztem meg elégedetten. - Kinek milyen módszerei vannak... - rántottam meg a vállam. - Ám magának több idő kell, hogy rájöjjön mi a nevem... Hogy szedné ki belőlem? - kérdeztem játékosan tőle. |
Ahogy játszadozott velem szórakozottan kicsit összeszűkítettem a szemeimet. Persze a felsorolásnál figyeltem a reakcióit és mintha a bérgyilkos említésénél kitágultak volna egy kicsit a pupillái. Bingó! Elmosolyodtam sokat sejtető vigyorral és megszólaltam:
- Nem is olyan rossz! Fene se gondolta volna, hogy ön pénzért öldököl. Ez elég sok mindent megmagyarázhat, bár nem teljesen, ez való igaz - természetesen nem kiabálva mondtam el a titkát, csakis úgy, hogy ketten hallhassuk. Én meg a tipp? Kérem, inkább következtetek előbb. A felvetésére legyintettem lazán. Engem nem érdekel, hogy bérgyilkos, mint ugye nemrég kiderült:
- Miért lenne morbid? Charlie fánkzabáláshoz értő angyalai meg nem nagyon érdekelnek. Alapvetően egyik ember sem izgat semmilyen téren, tisztelet az igen kevés kivételnek - szóval úgy vélem ebből érthető is a felfogásom. Ha untatnak akkor miért izgassam magamat miattuk? Pláne a biztonságuk miatt? A többség jobb, ha inkább nem is szaporodik.
- Illetve én boncmester vagyok, de ezt már ön úgyis tudja. Szóval kikövetkeztetheti, hogy mennyire rémít meg a hullák képe - pontosan. Semennyire. Egy ideig elvagyok azzal, hogy mi okozta a halálukat, de körülbelül ennyi igazából. Nem fog meg hosszútávon, hacsak nem valami egészen beteg módon ölték meg. A múltkor egy gyertyát nyomtak le az egyik férfi torkán, kicsit undorító volt legalábbis egy átlagember számára. Én inkább azon kezdtem el gondolkozni, hogy mi játszódhatott le a támadó agyában mikor ezt csinálta. Szerintem semmi sem, inkább a mosogatólé lötyögött benne. Felvontam a szemöldökömet a jelzőn amit rám aggatott és bólintottam:
- Ez pontosan így van, bár idő kellett, hogy rájöjjön erre... - szerintem már a kezdőmondataimból is üvöltött ez a tény, de részletkérdés. Nem mindenki lehet olyan, mint én...sajnos. Pedig sokkal jobban élvezném akkor az életet. Szerencsére találkozom néhány reménysugárral, így annyira nincs elveszve ez az ügy. Felnevettem egy kicsit a bókos dolgon főleg, hogy nemrég ő maga dobálózott azzal, hogy annak veszem aminek akarom:
- Csak nyugodtan, viszont valóban nagy szó ez, aláírom - figyeltem ahogy cigizik, persze nem sokáig bámulva, mert most nem arra mentem, hogy idegesítsem. Igen, szoktam így szórakozni az átlag emberekkel. Imádom feszegetni a tűréshatárukat, majd mielőtt kijönnének a sodrukból előtte le is lépek. A néma hiszti utána minden pénzt megér. Tudom, borzalmas vagyok ráadásul direkt szítom a tüzet, de ha egyszer élvezem akkor ez van, nincs mit tenni. Láttam, hogy kecsesen tartja a cigit, így következik ez abból, hogy valószínűleg szipkát szokott használni, feltételezhetően nem a legolcsóbbik fajtából. Miért is? Mert egy egyszerű bagós aki simán cigizni szokott, nem így tartja hanem csak lazán, még akkoris ha nő. Illetve a drágábbik verziót meg simán megengedheti magának a ruháit elnézve.
Mikor a füstöt az arcomba fújta kicsit kérdően felvontam a szemöldökömet. Szerintem tudja jól, hogy ezzel mit sugall és mit ne mondjak érdekes. Igazából mindegy, valószínűleg csak szórakozni akar velem, nem hiszem, hogy pont én szexre kellenék neki. Talál ő ezerszer jobbat magának nálam.
- Biztos? - kérdeztem vissza az utolsóra. Elvégre mégis bérgyilkos és simán kinézem belőle, hogy ha meg kell ölnie egy célpontot akkor akár a szexet is beveti fegyverként. Azért a nekrofíliát nem nézem ki belőle, de a dolog végeztével simán megölhet bárkit abban az extázisban. |
- Hm, és ezek közül mégis melyik? Még mindig sok minden közül lehet választani - tártam szét karjaimat. - Talán most nem tudja megfejteni pontosan, hogy mi is az a fránya foglalkozás? Talán kénytelen lesz tippelni? - húztam az agyát.
Helyeseltem vele hallgatagon, amikor tovább firtatta, hogy a testbeszéd a legfontosabb. Én ezzel nem szállnék vitába. Én nagyon jól tudom! Bérgyilkosként és informátorként ilyen apróságokra szintén betegesen ügyelni kell. Ha egy rossz lépést teszek én eshetek áldozatul... Meg kell várni mindig a tökéletes pillanatot, amikor le lehet csapni a prédára.
További megmozdulása nem hatott meg... Mármint amikor lazán lehuppant mellém. Talán annyi, hogy felvontam a szemöldökömet kérdően, de semmi több. Inkább figyeltem megállapításaira, amiket ugyanúgy magyarázott.
- Egyetértek - húztam féloldalas mosolyt arcomra. - A titoktartását ám nem értem. Tegyük fel, hogy kiderítené egy emberről a szervkereskedést, ami szintén illegális, de tartaná magát? Ez nem morbid játék kicsit...? Talán túlságosan beteges, hogy megfejti, és nem adja át Charlie angyalainak az ügyet?! Mennyi ember életébe kerül egy ilyen, és ha nem adja fel még többe fog... - tűnődtem el. - Kezdem azt hinni, hogy maga szociopata - vigyorogtam, és most én elemeztem kissé a férfit. - Feledtébb érdekes... - gondolkoztam hangosan.
Én ahány ember szájából hallottam tökéletes pszichopata vagyok, de én is rájöttem már erre... Képtelen vagyok érezni bármit! Ezért vagyok ennek megfelelően kegyetlen bérgyilkos! Nem hat meg, hogy öreg, gyerek, terhes nő, esetleg tehetetlen, szerető férfi... Ha egyszer azt kaptam feladatnak, hogy végezzek velük én megteszem!
- Azt hiszem, hogy ezt bóknak veszem most már! Nehéz öntől furcsábbnak lenni - túrtam bele csábosan hajamba.
Közben elvettem tőle egy cigarettát, és kértem tőle tüzet is. Végül kecsesen, nőiesen tartva kezdtem el bagózni. Általában szipkával szoktam cigizni, de most nincs nálam... Szerény lakásomban hagytam bent a városban.
- Fekete özvegy? - közben a füstöt szórakozottan arcába fújtam. - Azért ez enyhe túlzás... - vagyis annyira nem... Attól függ milyen szerepet aggatnak rám egy ügynél és milyen a célpontom. Nem mindig jutok el odáig. Kedvtől is függ, haha... |
A gyors visszakérdezése eléggé elárulta magát. Szóval valóban beletrafáltam és ezzel még rá is szolgált a pialopkodással. Sajnos nem tudtam elgondolkozni hosszasan a dolgain mert már rá is kérdezett az eléggé egyértelmű dologra:
- Nos, valóban tág fogalom és foglalkozáskör. De azt biztosan állítom, hogy maga nem prostituált. Drogdílernek vagy terjesztőnek sem néz ki, úgyhogy ez is kilőve. Marad a maffia, bérgyilkosság és tolvajlás esetleg adóbehajtás ami főbb ágazat lehet - tűnődtem el egy kicsit és közben leültem mellé, szinte már-már a bunkóság határát súrolva azzal, hogy kérdés nélkül tettem mindezt. Nem véletlenül, kíváncsi voltam a reakciójára.
Úgy tűnik most, hogy megmondtam a bizonygatást, abba is hagyta, ami feledtébb érdekes. Lehet, hogy rájött, hogy igazam van, esetleg azt gondolja, hogy akkor elterelődik a gyanú, vagy elfáradt. Mindhárom elképzelhető, legalább kettő ki is lőhető. Majd kiderül, de az se biztos, hogy ez kulcskérdés. Viszont érdekelte, hogy mégis miért pont a teste árulná el. Nem véletlen, hiszen szentül hiszi, hogy ő bizony jó szerepet játszik. Valóban, egy átlagembert teljesen be tud csapni:
- Hát nem egyértelmű? A testbeszéd a legőszintébb beszéd a világon, illetve az illető környezete. Ruhája, bőre meg a többi. Viszont valóban, sokan elsiklanak ezek felett. Természetesen, ha valaki mond valamit, de a teste mégis az ellenkezőjét sugallja akkor egyértelmű, hogy hazudik, titkol valamit - vontam vállat lazán. A nevetésére kicsit elmosolyodtam, hiszen van egy olyan érzésem, hogy nem sokat teszi ezt. Talán mintha lett volna benne egy kis hisztérikus és fenyegető él is, de ha volt is nem igazán érdekelt. Egy tűzokádó vagyok basszus, meg tudom magamat védeni. Legalább most viszont őszinte és bevallotta, hogy tart tőlem. Csak sóhajtottam a végére egy kicsit és rágyújtottam egy szál cigire. Felé tartottam a dobozt, hogy ha esetleg kér akkor nyugodtan kiszolgálhatja magát. Tőlem akár a bőrömbe is égetheti a csikket. Próbálkozni lehet, semmit se fog használni. Amúgy másik rossz szokásom a bagó. Próbáltam, komolyan próbáltam leszokni, de sosem sikerült. Egy csomó nikotin tapaszt viseltem meg a többi, de egyszerűen nem megy. Valószínűleg azért, mert ilyenkor is tűzközelbe kerülhetek és ez még jobban felvillanyoz.
- Ó, valóban utálja ezt az emberek többsége. Főleg ha nagy titokról van szó. Még az a szerencse, hogy nem vagyok nyomozó esetleg rendőr, mert akkor nagy gondban lennének a bűnözők... - nos igen, én nem csak a fánkokat tömném a fejembe ez tény - ...de valójában nem kell tőlem tartania, csak túlságosan kíváncsi vagyok, de szerencsére még annál is jobb titoktartó.
Engem nehéz megtörni, ha bármit ki akarnak belőlem kínozni meg a többi. Az iróniával átszőtt mondatára csak vigyorogtam egyet. Hát na, nem tehetek róla. Egyszerűen ilyen vagyok és kész! Viszont ha valami esetleg valaki felkelti az érdeklődésem az eleve nagy szó. Igazából tényleg örülnie kéne.
- Nem, nem félelmetes. Inkább csak furcsa, ráadásul megmerem kockáztatni, hogy majdnem olyan bizarr mint én. Ilyennel pedig még nem igazán találkoztam - a szemkontaktusa nem lepett meg sőt, álltam a tekintetét. Nagy érdekes nő azt meg kell, hogy mondjam. Visszakérdezésére beleszívtam a cigimbe lassan kiengedve a füstöt és szórakozottan mondtam:
- Azért mert lassan olyan érzésem van, mintha egy Fekete özveggyel beszélgetnék - na mit csinálnak azok a párzás után? Pontosan. Megölik a hímet. |
- Illegálisat? - kérdeztem vissza rá nyomban. - Ebbe eléggé sok minden tartozik. Nem gondolja? - közben egy könnyed mozdulattal kisajátítottam az üveg whiskeyt, és ittam belőle pár kortyot. Csak ezután adtam vissza neki.
Ha már ennyire unatkozik, és játszik velem kihallgatósat úgy véltem leülök a pokrócra. Azért nem jó hosszú perceket állni magas sarkúban. Számomra kissé fárasztó!
Nem szájcsatáztam tovább furcsaságomat tekintve. Nekem annyira mindegy! Furcsa vagyok számára... De az én szememmel nézve korántsem. Eleve jobb hallgatnom, ha valóban egy-egy szóból, mondatból leszűri milyen is vagyok valójában. Amúgyis... Most már úgy voltam vele, hogy: Okos engedd, szamár szenved! Felőlem nyugodtan logikázhat és fejtse meg furcsa lényem. Ha sikerrel jár lehet halál lesz a vége!
- Testem árulkodik? - ennyire mégis rákérdeztem. - Az ember ilyeneken elsiklik, mert lényegtelennek tűnik. Maga meg pont a legapróbb részletet fogja meg? Ügyes... - kuncogtam.
Ezek után már nem bírtam magamba tartani a nevetést. Egyszerűen kitört belőlem, amikor jött a magamfajta megjegyzése. Huu, végén kiszórakozom magam és úgy ölöm meg. Már lassan engem érdekel, hogy miként fog megfejteni. Ez kész vicc!
- Őszinte leszek. Valóban tartok öntől - vigyorogtam. - Tudja, az emberek többsége utálja, ha életükben túrkálnak. Az más kérdés, hogy mennyire izgalmas az adott illető élete - vontam vállat, majd felhúztam lábaimat, és azokra támasztottam könyököm. Ezáltal sikeresen tenyerembe tudtam tenni államat, és úgy figyeltem a férfire.
Azért magamban idegesített is, hogy ennyire figyel minden apró részletre, és szórakozás gyanánt fejteget. Idegesítően szórakoztatt. Hm, lehet a pia ugyanúgy adott egy löketett, hogy elviseljem ezt a borzalmas jellemű férfit.
- Ó, ennek örülök - ironizáltam, majd folytattam. - Ennyire... - túrtam bele a hajamba, és kis szünet után kiböktem. - Ennyire félelmetes lennék? Fél egy nőtől? Esetleg annak haragjától? - kuncogtam. - Mondja csak... - vettem fel vele a szemkontaktust teljes nyugodtsággal. - Miért nem tartja jó ötletnek? - tettem fel kérdésem szórakozottan. |
Csak azért vettem bóknak a mondatát, mert eddig még senkinek nem tűnt fel a brilliáns elmém. Vagy ha feltűnt akkor nem fényezték túlságosan. Persze ettől nem száll az egekbe az egóm, de valamilyen szinten ez egy kis elismerés. Illetve az jó dolog, hogy tudja, hogy kivel áll szemben. Nem véletlenül játszom nyílt lapokkal. Sosem szoktam az ösztöneimre hallgatni, de most egy kis kivételt teszek, hiszen az azt súgja, hogy veszélyes nővel állok szemben. Bár lehet, hogy badarság amiért hallgatok erre, de ilyen nem sokszor fordul elő velem, így szerintem ez a lépés részemről érthető.
A tükörgesztusára majdnem felnevettem, de nem állt szándékomban elrontani a helyzet komolyságát, így összeszűkült szemmel válaszoltam:
- Inkább valami...illegálisat - tudom, elég tág fogalom, de ebbe egyértelműen nem a prostitúció tartozik, legalábbis ahogy kilogikáztam. Behajtó? Talán, de akkor miért mű a viselkedése? Sok a kérdés már megint.
Vállat vontam mikor kijelentette, hogy idegesítő vagyok. Ó, igen tudom. Sőt, van amikor direkt rá is teszek egy lapáttal, csak azért, hogy lássam egy vagy több ember kiborulását. Nagyon fontos az akció-reakció, főleg ha hirtelen jön elő. A meglepetés erejével kell ilyenkor élni.
- Nos, mondanám, hogy sajnálom, de igazából akkor hazudnék. Az meg nem szokásom - szerintem ez fel is tűnt neki. Mikor játszotta az ártatlant, csak halvány mosolyra húztam a számat. Na persze. Már megint próbál beetetni:
- Ha maga mondja. Minél jobban bizonygatja annál alaposabb a gyanú, bár alapból is így van - vontam vállat a végére. Egyből ránéztem és furcsa volt - ...amúgy nem is kell tennie semmit sem. A teste árulkodik.
Sokan lenézik a testbeszédet, pedig sokszor sokkal őszintébb mint a kimondott szavak. A többiről meg ne is beszéljünk. De tudja jól, hogy körülbelül eddig mit logikáztam ki. Ekkor jött a félelem. Óóó, érdekes! Szóval nem fél, inkább tart tőlem mert többet tudok eddig róla mint egy random ember, aki számára hihető az alakítása amit minden nap eljátszik.
- Nos ez esetben akkor rosszul fogalmaztam. Inkább tart tőlem, mert át tudok látni magán de a kis titkát nem akarja teljesen felfedni. Főleg egy magamfajtának... - ezt veszi ahogy akarja. Erős a gyanú, hogy ő is valami lény, akárcsak én. Ekkor jött a kacér mondata, amin kicsit el kellett gondolkoznom, hogy mennyire gondolja komolyan. Érdekes módon ez nem tűnt megjátszásnak. Lehet, hogy az irónia sütött a hangjából, mégis az előbb máshogy állt hozzá a dolgokhoz. Lehet, hogy egyéjszakás? Ha már ennyire meg akarja megint hazudtolni önmagát, de mégis kétértelmű mondattal dobálózik.
- Valamilyen szinten bevallom, hogy igen - persze nem úgy, hogy na ágyba dobnám. Én határozottan nem ilyen vagyok. Inkább a lénye és a titka az ami igazán felcsigázott - ...de nem marasztalnám önt éjszakára. Sejtésem szerint nem lenne túl jó ötlet - minél közelebb kerülnék a rejtett információjához, ő annál inkább nem örülne úgy vélem. |
- Annak veszi, aminek csak akarja - édes mosolyom még mindig nem tűnt el.
Nem fogok ezen vitatkozni, hogy minek veszi. Ha neki ettől egója nő egészségére. Hidegen hagy még mindig! Annyit azért bevallok, hogy érdekelni kezdett mit akar kihozni az egész helyzetből. Észrevehetően meg akar fejteni. Úgy néz ki valakinek a sudoku és a keresztrejtvényfejtés túlságosan unalmas. Ám ha nem ennyire konzervatív és technológia ellenes, akkor ott vannak a különféle játékok. Ott nyugodtan játszhatna Sherlockot... Kiélhetné beteg fétisét. Ahh, sajnos az Isten nem óv meg a fájdalmasan idegesítő egyénektől!
Hümmögtem, amikor lenéző hangnemmel válaszolt nekem. Nem vettem szívemre. Hogy miért? Mert minden más ez sem érdekelt! Nem egy kotnyeles, okoskodó férfi fogja elvenni az önbecsülésem, magabiztosságom és határozottságom!
- Miért? Mit néz ki belőlem? - emeltem meg egyik szemöldökömet, ami lehet ugyanúgy lenézőre sikeredett. Sajnálom, de viszonzom gesztusát!
Szinte éreztem... Már-már hallottam, ahogy a fogaskerekek az agyában zakatolnak, kattognak. Valóban kezd megfájdulni tőle a fejem! Igazán lenyugodhatna, és békén hagyhatna! Nem bánnám!
- Az idegesítő jelzővel egyetértek - jegyeztem meg kuncogva. - De az idiótaság eléggé távoláll öntől. Túlságosan intelligens! - tettem még hozzá mellékesen.
Amikor meghúzta a töményt és felém nyújtotta csak nyugodt szívvel vettem át tőle, és követtem példáját. Megint kortyoltam belőle párat, majd torok köszörülés után visszaadtam neki.
- Valóban? Nem értem miről beszél - értetlenkedtem. - Maga gondol furcsának. Szerintem semmi kivetnivalót nem tettem - mosolyodtam el halványan.
Ebben végülis van valami! Az én erkölcsi, morális elveim mások. Másképp élek, mint a többi ember és lény. Más vagyok, de önmagam számára normális. Az egy másik történet, hogy ezen válaszomat, miként fogja, illetve dolgozza fel agyilag.
- Úgy tűnök, mint aki fél? - ráncoltam össze szemöldökömet.
Egyáltalán szó sem volt erről! Lehet tartani kezdtem tőle, ám félni nem! A kettő nem ugyanaz jelenesetben nálam! Ha félek valakitől menekülök... Ha tartok valakitől idő előtt megölöm!
Végül kacéran, szórakozottan odaszúrtam egy kissé kétértelmű és egyben perverz beszólást.
- Szóval én lázba hoztam? Végén zavarba jövök - vigyorogtam. - Megnyugtat a gondolat, hogy mellettem nem alszik el és nem várja távozásom. Esetleg marasztalni nem akar éjszakára? - ingattam fejem, és iróniával átitattam utolsó kérdésem. |
Ó, szóval nem tagadta, hogy ő nem ember lenne. Szóval ő valóban egy lény, vagy csak pusztán figyelmen kívül hagyta az utalgatásomat. Bár lehet, hogy a kettő összefügg valójában. Hm...nem rossz. Az édes mosolyáról nem tudtam hirtelen eldönteni, hogy megjátszott-e vagy sem, bár lehet fejben már ezerszer kinyírt az áskálódásom miatt. Főleg ahogy leírtam a jellemzőit amit eddig kiderítettem. A Sherlock jelzőre csak felnevettem mondva:
- Nos ezt azt hiszem bóknak veszem - sosem gondoltam még erre, de lehet van valami a hasonlatban. Ki tudja, talán már találkoztam az íróval és rólam mintázta a karakterét? Könnyen előfordulhat, elvégre jó ideje élek a földön. A újabb szakmákra csak legyintettem lazán:
- Nem egy orvossal volt dolgom életem folyamán. Hentest meg nem nézem ki magából, ahogy a vérelemzőt sem - vontam meg a vállamat. Lehet sértésnek veszi ezt, elvégre előfordulhat, hogy megszokásból kicsit lenéző hangsúllyal mondhattam. De csak azért mert utálom ha próbálnak valami hülyeséget letuszkolni a torkomon. Ráadásul eleve terel, így biztosan jó nyomon járok azért próbál más opciót felhozni, hogy meggyőzzön az ellenkezőjéről. Ahogy sorolta a dolgokat csak még jobban felcsigázott. Ó, szóval nem szoktak közeledni felé a férfiak? Érdekes, azt a tényt tekintve, hogy azért nem néz ki olyan rosszul, elvégre nem egy bányarém. Szerintem legalábbis, illetve bátran nyilatkozhatok más férfiak nevében is. Ilyenkor viszont el kell gondolkozni, hogy oké pasik annyira nem közelednek hozzá, maximum szexért, de ő fordítva esetleg szokott-e ilyet csinálni? Jó kérdés.
- Ó, tudom jól, hogy én furcsa vagyok. Illetve még szoktak rám jó pár jelzőt is aggat. Mint például az idióta, felvágós, idegesítő és a többi - válaszoltam a vádjára könnyedén.
Az újabb nőies megnyílvánulását újból figyelemmel kísértem és még mindig azt vettem csak észre, mintha valami betanult mozdulatsor lenne. Olyan furcsa az egész. Mondom én, akinél bizarrabb embert nem hordott a hátán a föld. Az újabb elismerésre csak ittam egyet a piámból és átnyújtottam neki újból, hogy ha esetleg kér akkor nyugodtan húzza meg:
- Ugyan kérem, fárasztó lehet nem ilyennek lenni szerintem - vontam vállat újból. A gyanakvására és a nyers mondatára csak felvontam a szemöldökömet. Ó, ez érdekes fejlemény!
- Ó, csak nem fél, hogy valami olyasmit tudok meg magáról amit eddig senki? Amúgy nem vagyok nyomozó, csak egy egyszerű boncmester. Az lehet, hogy pár idiótával találkozom, de olyan balfék a többség, hogy azt még tanítani se lenne szabad - sóhajtottam lemondóan a végére - ...egyszerűek és unalmasak. Semmilyen téren nem hoznak lázba, sőt alig várom, hogy lelépjenek mert rám tör az álmosság ha csak pusztán rájuk nézek. |
- Én egy szóval nem mondtam, hogy nem untatnak - csóváltam meg fejem picit. - Én figyelmen kívül hagyom őket, és haladok tovább utanom - válaszoltam.
Most már tartani kezdtem tőle teljesen. Valamiben nagyon, de nagyon sántikált! Zavaró volt az egész! Mintha lelkembe akarna látni... Tényleg analizál ez a férfi! Agyam eldobom! Annál a résznél meg végképp, amikor lassan egy karakterportrét csinált rólam.
- Mégis mi maga? Egy Sherlock Holmesba botlottam? - mosolyodtam el édesen. - A körmeim alatt lévő vér, miért olyan nagy szám? Lehetek bármiféle orvostól kezdve akár hentesig bármi - húztam fel a szemöldökömet. - A furcsa viselkedés szerintem érthető. Nem mindennap szólítanak meg férfiak... Vagyis megszoktak, de azok szexen kívül mást nem akarnak. Önnek más indítatása van. Maga is eléggé fura, ha itt járunk! - válaszoltam nyugodtan.
Nem fogok magyarázkodni. Nyers stílusa igazából hidegen hagyott. Általánosságban én ugyanúgy az vagyok... Emellett még érzéketlen is. Nem kenyerem a nyáladzás és az érzelmek! Valóban kihűlt, kialudt minden, ami emberi!
Magyarázatára elkuncogtam magam nőiesen, majd hajamat hátra libbentettem egy könnyed, kecses mozdulattal.
- Maga figyelemre méltó jelenség! Nem mindennapi - jelent meg egy halovány mosoly arcomon. - Mellesleg ha én furcsa vagyok, akkor ön mi? Magához hasonló egyénnel még nem találkoztam - szúrtam vissza, ha már ennyire méregetett. - Gondolom nyomozó lehet, ha ennyire keresi bennem a hibákat és a bizarr nyomokat - állapítottam meg. - Az emberek többsége nem épp karakterportré készítéssel töltik idejüket - mondtam összefont karokkal gyanakvóan. - Mit akar tőlem? - tértem rá nyersen a lényegre. |
Legalább a meglepett feje őszinte volt, vagyis annak tűnt. Fene se tudja mi van ezzel a nővel, de valószínűleg erőszakosan nem is fogom megtudni. Olyannak meg nem gondolnám, aki beszél erről. Vállat vontam a kérdésére mondva:
- Miért, talán Önt nem untatják? - ó, igen még egy passzív-agresszív utalás. Nem véletlen persze. Nálam igazából ez a fogalom nem létezik. Ahogy a csoda sem. Természetesen válaszoltam egy nagyjából kielégítő válasszal:
- Amúgy untat a sokszor üres ömlengésük és a totális balfékségük. A céltalanságról már nem is beszélek inkább...tisztelet az igen kevés kivételnek - legyintettem a végére.
Például Noel elismerésre méltó. Ahhoz képest, hogy ember, nagyon céltudatos. Persze nem mondta el nekem a dolgait, de elég volt ránéznem, hogy lássam ég benne a bizonyítási vágy. Illetve első alkalommal is leesett nekem, hogy vonzódik a saját neméhez. Természetesen ezt nem veri nagy dobra, sőt bármibe fogadnék, hogy titkolja. Na mindegy, ő érdekes személy és néha képes mulatattni is amit egyértelműen nem mutatok. Viszont ez a nő már megint más. Az újabb kérdésére készséggel válaszoltam:
- Ó, persze nem véletlenül kínáltam meg whiskeyvel. Félre ne értse, nem akarom leitatni. Ilyen alja módszerek még csak meg se fordulnak a fejemben. Igazából csak azért nem untat, mert észrevette amit műveltem és ahogy közelebb kerültem magához egyre nagyobb rejtély. Vegyük például a körmeit! - mutattam rá. Valószínűleg értetlenkedő fejet vághatott amit elégedett mosollyal nyugtáztam. Na most ugrik majd a majom a vízbe. Sajnos a személyiségemmel együtt jár a túlzott őszinteség és nyers stílus is amivel akarva akaratlanul - de főleg inkább szándékosan - megsértek embereket.
- A körme alatt vérmaradványok vannak, amit egyből kiszúrtam - nem hangosan mondtam, csak úgy, hogy ketten halljuk - ...illetve néha furcsa a viselkedése is, mintha mű lenne. Miért játssza meg magát?
Nem csodálom ha esetleg felpofoz, igazából már megszoktam. Sok nő így reagál, ha elkezdem sorolni a hülyeségeiket. Múltkor például egy nyomozónőnek szóltam be, persze nem véletlenül. Akadályozni akarta a boncolást és rá akart venni, hogy mást írjak a jelentésbe. Én meg beszóltam neki, hogy nem ártana ha a munkatársával úgy hemperegne, hogy visz magával saját dezodort, mert mindketten ugyanolyanban bűzölögnek és nagyon feltűnő. Arról már nem is beszélve, hogy mennyire kínos ez. Erre kaptam egy nagy sallert, de legalább leszállt rólam.
A furcsa szórakozásra csak vállat vontam. Kinek a pap, kinek a papné. Szerintem nem furcsa. Igazából valamilyen szinten szánalmas, hogy ehhez kell folyamodnom, ha már a sakk és a sudoku meg a többi nem köt le.
- Nőcsábász? Csupa felesleges ömlengés a semmiről, illetve színjáték az egész. Amint lehull a lepel, már értelmét is veszti az egész. Én meg másnak nem vagyok hajlandó mutatni magamat, így az nekem határozottan nem való - forgattam meg a szemeimet. Eleve tudom magamról, hogy nem vagyok holmi ficsúr, felesleges annak beállítani magam - ...az meg, hogy meglepte magát, igazából semmi extra. Mármint ez normális dolog. Senki nem számít egy nagy robbanásra a kemping közepén. De ezért is szórakoztató. |
Egyre érdekesebb dolgok fordultak meg a fejemben minél több percet töltök vele. Valami nagyon nem stimmelt. Szinte éreztem magamon tekintetét. Mintha.. Mintha a lényemet analizálná.
- Untatják? - tettem fel lepetten a kérdésem. - Miért? - pillogtam.
Tényleg kezdett még inkább érdekelni, hogy miben sántikál ez a férfi. Egy biztos, hogy nem épp udvarolni próbál, és bugyimat szeretné levarázsolni. Mindenesetre ha ő így játszik, akkor én is!
- Na és én miért nem untatom magát? Nem véletlenül ajánlotta fel a whiskeyt. Valami szándéka, hogy megszólított csak volt! - túrtam bele csábosan a hajamba, és arcomnál lévő göndör fürttel kezdtem szórakozni. Csavargattam ujjaimra, mint aki kissé zavart lenne.
Hitetlenkedve néztem rá, amikor őszintén válaszolt kérdésemre. Hm... Intelligens férfi, ha valóban ennyire képes volt kiszámolni a robbanás nagyságát, a hatótávolságot és sorolhatnám a további adatokat. Végén tényleg egy unott riválissal kevert össze a sors?
Azért feltűnt, hogy válasza végére igencsak rám célozgat, amire fejem csóváltam meg halványan mosolyogva.
- Furcsa szórakozása van - böktem ki könnyedén. - Más ember nőcsábász énjét mutatja meg... Ön meg gondol egyet, és robbantgat. Érdekes... Feledtébb érdekes - húztam féloldalas mosolyra vörös ajkaim. - Arról meg nem én tehetek, hogy meglepett a produkciója - sóhajtottam. |
Lehet kicsit tanulmányozva figyelhettem, de egyszerűen valami rohadtul furcsa volt az egész lényében. Mintha kicsit mű lenne. Vagy csak többet akarok beleképzelni a dologba? Természetesen nem a sminkre meg a többire gondolok. Inkább az arcmimikája, kicsit mesterkélt. Kérdés, hogy megjátssza magát - ami végülis logikus lenne, csak éppenséggel érthetetlen - vagy esetleg ennél mélyebb a dolog? Hm, ezzel eldöntöttem, hogy több időt megérdemel, hiszen egyenlőre egy rakat furcsaság lengi őt körül. Viszont kívülről szemlélve a kirakóst, egyből leesett, hogy ő biztosan valami lény. Ezt már most fixen ki is tudom jelenti. Persze más találgatásnak vélné és ha kiderülne, hogy igazam van inkább a szerencsének tudná be. De ez közel sincs így és erre főleg a furcsa mikro-arcmimikája ad elég nagy okot. Ráadásul a legyezése amivel igazából a whiskeyre akart volna utalni, nos helytelen volt. Ha valaki legyezi magát az nem azért van mert a pia túl erős. Akkor inkább marja a torkát és más gesztikulációkat mutat. Mint például elkezd krákogni, amit bevallom rohadtul rühellek, esetleg szívja a fogát, sűrűbben pislog meg a többi. Szóval ez csak még inkább gyanús számomra, de egybefügg a mesterkél viselkedéssel. Előfordulhat, hogy eltanult egyes dolgokat az emberektől? Hm, könnyen megeshet. Vajon miért volt erre szüksége? Ezer kérdés, milliónyi megválaszolatlan dolog. Egyenlőre csak ebből élhetek.
A kérdésére felvontam a szemöldökömet kissé mondva:
- Ó, persze hogy szabad. Igazából unatkoztam. Sajnos untat az emberek többsége - sandítottam rá fél szemmel.
Szóval tényleg észrevette a dolgot, ráadásul merész is mert rákérdezett nyíltan. Nem is olyan rossz. Főleg, hogy kilogikázta, hogy direkt csináltam. Így hozzátettem:
- De egy kis bajkeverés sem árt. Néha meg kell mozgatni az állóvizet. Persze direkt úgy csináltam, hogy senkinek se essen baja. Még annak sem aki esetleg utólag érkezik meg a buliba - utaltam rá. Ó, igen természetesen feltűnt, hogy megérkezett és ezt kicsit agresszíven a tudtára is adtam. |
Épp indulni készültem erről a lepra telepről, amikor meglepő módon hozzám jött a férfi. Pedig csak jobban végigmértem a külsejét. Lehet feltűnő volt, de nem nagyon érdekelt... Se ő... Se a helyzet, amit okozott. Felőlem lehet sorozatgyilkos... Lehet zsaru... Akár az atyaúristen, de hidegen hagy! Amíg nem konkértan nekem akar ártani addig nem végzek vele! Ám tudtam, hogy tartanom kell tőle... Valamit akart tőlem... És egyelőre halvány lila dúsztom sem volt, hogy mit.
- Lehet róla szó - válaszoltam kissé felvont orral. - De csak mert annyira kedvesen felajánlotta! - vettem át tőle az üveget, és pár korty után visszaadtam neki.
Természetesen előhoztam a legnőiesebb alakításom. Torkom után megköszörültem, és kicsit meglegyeztem magam ezzel is mutatva, hogy erős nekem a whiskey. Mindig ügyelnem kellett, hogy ne legyek feltűnő... Nem magamtól alakult ki ezek a mozdulatok. Emberektől láttam mindent és tanultam el végül.
Amikor tíz éves koromban megölték a lelkem... Egyúttal jellemem is eltűnt az érzésekkel az élen. Onnét mindent tanultam a közegtől, ahol felnőttem. Hegek sosem tűnnek el... Végig ott fognak díszelegnek bennem... A szívemben. Másképp nem lehetnék erős és kegyetlen. Szívem már olyan erős páncél van, mint amit testem borítba sárkányként!
- Szabad tudnom, hogy a gázpalackos attrakció mire volt jó? - húztam fel íves szemöldökömet. - Esetleg valami bajkeverővel van dolgom? - fontam össze kecsesen karjaimat mellem alatt, hogy kicsit kiemeljem azokat.
Ha továbbra is feltart két dologra fogok tudni aszociálni. Hm, valóban egy vetélytárssal van dolgom, esetleg sikeresen egy rendőrkébe akadtam. Talán még arról is lehet szó, hogy szexuális szolgáltatásaimat szeretné igénybe venni. Ha az utóbbiról van szó, akkor talán eldöntöm. Nekem az a fontos, hogy kielégüljek... Minek felesleges kapcsolatok? Azt sem tudom már mit jelent! Számomra csak a testiség fontos... Nem véletlenül adok a külsőmre. Figyelek mit eszek. Szexuális éhségemet is kellően oltom. Sorolhatnám sorra a szokásos emberi szükségleteket... De valóban mindent szem előtt tartok, amit csak tudok! |
Élveztem az elszabadult káoszt, de természetesen csak fapofával már-már unott fejjel. Viszont nem sokkal később egy égető érzésre lettem figyelmes, mintha valaki figyelne. Ez nálam ilyen hülye érzékelés, de úgy vélem az átlagemberek is képesek néha ilyen csodákra. Legalábbis mikor még orvos voltam és nem boncmester. A nő felé fordultam kissé felvonva a szemöldökömet kérdően. Nem mintha kíváncsi lettem volna a véleményére. Ó, igen szinte ordít ahogy gyanakszik. Úgy tűnik ő nem olyan hülye mint a többi ember itt, hiszen mégis kiszúrta, hogy mit műveltem. Még a végén méltó lesz arra, hogy úgy körülbelül negyed óráig élvezhesse a társaságomat.
Viszont alaposan megnézve a pillanat töredéke alatt, valami mégis furcsa volt benne. Visszatekertem magamban a robbanás pillanatát fejben és rájöttem, hogy ő bizony nemrég érkezett meg a helyszínre, ráadásul akrobatikus mutatvánnyal megspékelve jutott távolabb a veszélyes helyzettől. Ez bizony igencsak gyanakvásra ad okot. Valahogy nem néznék ki belőle egy cirkuszi mutatványost. Bár testalkat alapján lehet rajta kis izom, amit erősen kétlek, hogy azért van mert sokat jár konditerembe. Egy biztos: európai vonásokkal rendelkezik, viszont így hirtelen nem tudok többet belőle meghatározni. Túl messze van.
Mivel kicsit felcsigázott, így magamban adtam neki plusz öt percet. Viszont valahogy közelebb kéne férkőznöm, hogy többet megtudhassak. Ám legyen! Lazán felkeltem a kis sátram árnyékából és meg is indultam felé a Jacky társaságában. Mikor a célomhoz érkeztem, felé nyújtottam lazán a piát:
- Kér esetleg italt ebben a nagy hőségben? - de közben már kattogott is az agyam és pörögtek a fogaskerekek, nézzük csak. Nemrég fürdött, talán a nemrég kelést is megsaccolnám. Szoknya és magassarkú, nem éppen a legolcsóbbik márkákból, szóval anyagias és meg is teheti, hogy ilyeneket vegyen. Részletkérdés, hogy saját pénzből, esetleg férj, szerető bankkártyájából. Ehhez plusz infó kéne. Viszont van egy kis gond, hiszen hiába fürdött a körmeire nem ügyelt. Ó, persze azok ápoltak, viszont körömkefével biztosan nem sikálta meg, hiszen alatta alvadt vérmaradványok vannak. Honnan tudom? Könyörgöm, napi ezermillió órában ezt, illetve ehhez hasonlókat látok! Hoppá! Itt bizony valami nem stimmel. Ráadásul, mintha lennének rajta halvány hegek is néhol. Kar, láb meg a többi. Egyre érdekesebb...de miért véres a keze? Mit csinálhatott tegnap? Kétlem, hogy most lenne meg a havija. Sajnos túl jó a szaglásom és nem érzek semmit sem, így az fő kizáróok. Szóval marad az, hogy vérrel dolgozott. Nem néz ki vérelemzőnek, de ha esetleg az, akkor jó magam is meglepődök basszus. Oké, hogy jól keresnek, de ennyire azért nem.
Ezeket a következtetéseket pillanat alatt vontam le és nem bámultam túl sokáig. Legalábbis nem éreztem úgy. |
Amióta Magnóliába élek még több ügyet kapok a kezeim közé. Mivel jól dolgozom elvárom, hogy megfizessenek! Olyan gyilkosságokat csinálok, hogy soha a büdös életbe nem jönnek rá kitette, sőt ha rá is jönnek valamire... Az biztos, hogy nem én és a megbízom fogja megjárni! Megcsinálom egy perc alatt vérkutyulik marcangolását, esetleg vámpír harapást. Ettől morbidabb eseteket is bevállaltam aláírom. Például úgy kibeleztem az illetőt, és karmaimmal szabdaltam szét arcát, hogy annak hulláját megállapítani, hogy egyszer ki volt... Képtelenséggel egyenlő! Hogy ez nekem bármi traumával járna? Nem, nem mondanám. Zsigereimben van, hogy miként kell ölni... Nem izgat a könyörgés. Áldozatom a kaszással való tánca. Az üveges, kitágult pupilla sem hat meg. A vér... A belsőségek mind olyan, mint.... Hm, egy átlagos hasonlított mondva, mint két ember között lévő erős vonzalomból fakadó erotika. A kettő nem jár külön, és az ölés és a halál sem!
Most is egy ilyen ügyet kaptam sikeresen. Természetesen elfogadtam, hisz jó pénzt kaptam érte és ez még csak az előleg volt! Ám a gyilkosságok közepette besúgói munkát is elvállalok épp, ezért egy kliensem kérésére egyik nagy vetélytársának legjobb besúgóját kellett leszednem. Ezzel az én munkámat is megkönnyítem, mert nem kell idiótákra figyelnem, hogy elhappolják előlem az érdemleges információkat! Azért néha napján jobb háttérben meghúzódva figyelni és fülelni, és nem pedig pengékkel meg tűkkel ember - esetleg lények - életét elvenni!
Hallottam ezt-azt, hogy most drogcsempészettel kapcsolatosan koslat egy adott személy után. Követtem az árnyak közt az éjszaka folyamán. Mivel nem épp emberek előtt akartam megölni, ezért lazán zajt csaptam, mintha valami állat tette volna. Be is kapta a csalit, amire elégedetten elmosolyodtam, és a bokrok alatt elossontam. Csak aranybarna szemeim csillogtak, ha némi fény verődött rá. Mint a sötétségben megbújó fenevad készen álltam a harcra!
Mint Piroska és a farkas története úgy kezdődött az egész! Az erdő közepére került a préda, avagy Piroska - aki mellesleg egy jó kondiban lévő férfi -, és nem értett semmit. A sötétség legmélyén megtalálta tekintetem a holdfénye és villodzó szemekkel léptem elő az árnyak sokasága közül. Ujjaim közt egy pengét megforgattam.
- Itt a vége - szólaltam meg ridegen.
Ekkor felfedte kilétét, hogy vámpír. Elkuncogtam magam, ahogy rám támadt, de csak a fekete bőrdzsekimet sértette fel bicskájával. Azt hitte, hogy némi gyorsasággal és ugrálással kitol velem? Aranyos!
Amint kellően közel kerüt hozzám fejébe vágtam a pengét. Tudom, hogy ennyitől nem hal meg, de legalább leül kicsit a seggére a nikkel bolha! Lazán kitekertem nyakát is, majd egy másik pengét kihalászva bakancsomból torkába vágtam. A földet vörösség lepte el, ami világított a korom feketeségben. Közben jobbra-balra mozgattam benne, és igyekeztem így elválasztani fejét a testétől. Hiába hadonászot kezével... Értelmetlen volt! Alig egy perc alatt megszabadítottam fejétől a tetemet, és otthagytam elporladni. Arcom merő vér volt, amit egy zsebkendővel könnyedén letöröltem.
Végül a legközelebbi búvóhelyemre tértem be, ahol letussoltam és álomra hajtottam a fejem. Mivel az erdőben volt ez a búvóhelyem kénytelen voltam átkelni a campingen is. Utáltam eszetlen embert, akik itt nyomorogtak. Szánalmas...
Épp mentem volna, amikor a mellettem lévő táborozók közé egy részeges ember keveredett. Remélem engem békén hagy. Épphogy tettem pár lépést robbanásra lettem figyelmes, és értelemszerűen némi akrotbatikus mozdulat sor után hátrafordultam. Azért vicces, hogy a szoknya és a magas sarkú sem akadályozott meg benne! Ez már tényleg szakmai ártalom!
- Mi a fene? - néztem rá a felrobbantott gáz palackra.
Ezt követően tekintetem egyből a részeges férfira tereltem, akit elnézve... Korántsem volt részeg! Ahogy sejtem ő lehet a felelős ezért! Mégis milyen szándéka volt ezzel? Simán lehetett volna egy gyilkossági kísérlet is! |
Péntek-péntek édes péntek! Na persze, átlag embernek a péntek megváltás, de egy boncmesternek igazából nincsenek hétvégéi. Mindig jön új tanulmányoznivaló. Ráadásul mostanában elég érdekes holttestek is kerülnek a kezeim alá. Az egyik lelkes kis nyomozó emberke (igen, kedves Noel) sorra hozza nekem a hülye ügyeit, de nem vághatom rá, hogy bocs öcskös, de ezt ezer százalék, hogy vámpír szívta ki ilyen szárazra. Helyette olyan blődségeket kell kitalálnom, hogy dehidratálódott, esetleg random olyan szakszavakat kell kreálnom amiknek alapvetően nincsen semmi jelentése, de jól hangzanak egymás mellé téve. Természetesen nekem ez nem okoz gondot, igazából valamilyen szinten még mulattat is, főleg mikor el is gondolkozik rajta. Viszont...öcsém! Fárasztó, mivel nagyon makacs és nem adja fel. Persze a jelentésbe azért muszáj reálisnak lennem, így oda nem írkálok be. Mindegy, mára egyenlőre letettem a papírt, tollat, szikét, ideje egy kicsit szocializálódni!
Sajnos nálam ez nem mindig előnyös, de ha már kimozdulok akkor ne vegyem azt fél vállról nemde? Mivel szeretem a természetet és egy kis társaság sem árt néha akikkel kicseszhetek ha unatkozom, esetleg csak figyelem őket, nos az igazi lebuj lesz az igazán tökéletes helyszín ehhez. Mi más, mint a camping?! Nem túl népszerű, de akik ide járnak, nos azok garantáltan idióták. Félkegyelmű barmok akik jórészt semmit nem vesznek észre, pedig hiába van két szemük meg fülük. Jézusom! Lehet meg fogok így dögleni az unalomtól most, hogy belegondoltam. Na mindegy, inkább összeszedtem a cuccaimat mielőtt még meggondoltam volna esetleg magamat és kocsival már célirányosan haladtam. Idővel a sátortémát is megoldottam, főleg a napsütésnek hála. Kis energiával azért feltöltött, hogy egyedül is képes legyek erre, nem mintha olyan nagy szám lenne. Elégedetten leültem a kis bázisom tövébe és előkapva a Jackybácsit unott fejjel néztem a tömeget. Mégis miféle érdekes dolog lehetne itt? Óóó, ott ég egy kis tábortűz, ami igazán lehetne nagyobb...ha már annyira sütögetni akarnak, így segítek nekik! Bár nem tudom, hogy a vízből, hogy akarják megoldani, de üsse kő. Megalapozom én a partihangulatot ezen ne múljon.
Felmérve alaposan a terepet és gyors taktikázás után végül felálltam odasétálva az egyik sátorhoz. Persze eljátszottam, hogy egy kicsit részeg vagyok, ejj az a fránya napsütés és a tömény, hahaha...hogyne. Szóval kicsit imbolyogva odaléptem az egyik alvó taghoz, iciripicirit belerúgva és egy "bocs haver-t" kinyögve részegesen, mire az felriadt, és eldöntötte az egyik sátrat. Tudtam jól, hogy ez lesz, mivel láttam, hogy egy meglazult madzagon henyélt és nem is tökéletesen rakta össze...részletkérdés. Szóval ahogy borult a sátor, borult vele együtt a közelben lévő gázpalack is, de mire célt talált, addigra én már visszatértem a kis tákolmányomhoz. Így panorámából nézhettem, ahogy a palack robban egy nagyot és a sátor ég, mint boszorkány a máglyán. Senki nem sérült, erre azért ügyeltem, meg eleve a tó jobban lefoglalta őket, inkább fürödtek...eddig. Most meg visítanak mint egy rossz disznók. Ne már! Mindjárt hányingerem lesz és inkább itthagyom az egészet a fenébe. Beleittam a piámba, hogy elnyomjam ezt a kis ingert és inkább csodáltam a művemet.
Azt hiszem most már elég nagy a tűz, ezen akár egy egész tehenet is megpiríthatnak. Egyetek észlények! |
A horkantására csak vállat vontam:
- Hát akkor maradok vaddisznó.
Felvontam a szemöldökömet mikor mondta, hogy leakadhatok róla. Te jó ég, milyen egy arrogáns picsa ez!
- Hallod, ilyen stílussal örülj, hogy szóba állok veled. Bár jó magam is egy bunkó vagyok, de még normálisan szóltam be neked. Amúgysem tartottam a fejedhez pisztolyt, hogy kötelező legyen válaszolnod... - női logika bazdmeg. Ha azt akarja valaki, hogy békén hagyják akkor kussban marad és nem figyel rám. Ez a legegyszerűbb technika basszus. A mormogására pedig csak prüszköltem:
- A remény mindig előbb hal meg. Ez törvényszerű... - főleg nálam. Talán ha normálisan böfögött volna hozzám akkor még komolyan is venném, de így csak egy pattogó nagyképű ribikókának gondolom és kész. Bár mire számítottam. Egy kibaszott boszorkány aki el van szállva magától, mintha ő találta volna fel a cseszett spanyolviaszt.
Hitetlenkedő fejére csak felnevettem megszólalva:
- Most mondjam azt, hogy igen?! - szoktam hazudni persze, de a fájó őszinteség is hozzám tartozik. Ilyen a showbiznisz.
Amíg néztem a táska tartalmát addig ez a kis nyomorék nyakonöntött piával. Amíg kisöpörtem a folyadékot az arcomból prüszkölve és néztem a pólómat addig végighallgattam a kis öntelt megszólalásait. Ez rohadtul a kedvenc pólóm volt.
- Te idióta ribanc! Leszarom, hogy volt dolgod szirénekkel vagy sem! Úgy csinálsz, mintha arra kényszerítettelek volna, hogy sztriptízt csapjál ezeknek a gyökereknek... - felálltam közben komótosan és bele is löktem a vízbe és megvetően mondtam:
- Hűtsd le magad te beképzelt picsa! - nem szoktam nőket verni, szóval úgy döntöttem ideje lelépni, mielőtt arra kerülne a sor, hogy esetleg egy akkora pofont vágjak le neki, hogy kitörjön a nyaka. De azért, hogy ne legyen nagy öröme, hogy felbaszott agyilag, elő is kaptam az öngyújtómat és lazán meggyújtottam a táskáját. A hajamból kicsavartam az alkoholt bele és a tartalma már faszán perzselődött is. Lebasztam undorodva a cuccot és egy íveset beintve el is köszöntem tőle:
- Sok sikert ahhoz, hogy valaki hosszútávon kibírjon téged! Legközelebb ne szarakodj velem, mert kurvára letojom mi vagy! Volt dolgom a fajtáddal - mondtam ki az utolsó szót undorodva.
Majd le is léptem akkurátusan. Otthagytam a sátrat, elvégre nem érdekel mi lesz vele. Tőlem aztán bosszúból megvagdoshatja, akár fel is gyújthatja, de hidegen hagy.
[ BLAKE OFF ] |
-Végülis kinek mi, bár biztos pazarul festenél hosszú fekete hajjal.-horkantottam fel és igyekeztem nem elképzelni, hogy milyen lenne úgy, mert akkor nem tudtam volna megállni röhögés nélkül.
Mondjuk azért valahol érdekelt, hogy mégis mi a tökömért kellett belémkötnie, mint akinek nincs jobb dolga.
Ha azt godolta, majd én elszórakoztatom, akkor szegény nagyon nagyot tévedett ezzel kapcsolatban.
-Na igen és ezt sikeresen meg is osztottad, tudomásul is vettem, szóval akár le is akadhatnálrólam, nincs időm olyanokkal foglalkozni, mint te.-mondtam végig mutatva rajta. Allergiás vagyok a szépfiúkra, plána ha még úgy jár a pofájuk, mint a kacsa segge.
-Na igen, eztvalahogy sjtettem, de tudod a remény hal meg utoljára, vagy mi...-mormogtam bosszankodva leginkább magamnak, fáradt és nyűgös voltam egy ilyen alak társaságához. Mondjuk egyben ez is a szerencséje, mert ha fittebb lennék, mint most, akkor már lehet fejnélkül szaladgálna.
Amikor megjegyezte, hogy esetleg én nekem kéne feldobni a vízben történő dolgokat eléggé hitetlenkedő fejjel néztem rá.
-Úgy nézek én ki, mint aki feltétel nélkül ezeknek a társaságára vágyik?-hadartam el méltetlankodva és még folytattam is volna, ha nem kezd el énekelni.
Szirén. Ez egy kibaszott szirén?
Szegény nem tudhatta, hogy eléggé jól bevagyok biztosítva, szóval a szórakozás kedvééért belementem a játékba és úgy tettem, mint akire hatni tud.
Oda lépkedtem hozzá és átnyújtottam a táskámat és amíg ő a tartalmát vizsgálgatta, én addig megfogtam az egyik félig üres piásüveget és a fejére burítottam negédes mosoly kíséretében.
-Butus, komolyan egy boszorkánnyal akarsz szórakozni?-érdeklődtem feltűrve a ruhám újját, majd ráböktem egy kékes fénnyel derengő kőre.
-Ez a drága tesz róla, hogy az olyanok mint te...-húztam fintorra a számat-... ne tudjanak befolyással lenni rám. Volt már dolgom a fajtáddal és nem tetszett a kis produkció. |
Hú, talán meg is ijedtem volna az összeszűkült szemeitől. De sajnos vagy nem sajnos sok ilyet láttam már életem során. A lesajnáló mosolyából már azonnal következtethettem, hogy ő bizony a hármas kategória lesz. Miután kiböffentette a mondatait, ezt a tényt konstatáltam is. Csodás!
- Inkább vagyok vaddisznó, mitsem Pocahontas... - vontam vállat lazán. Lepergett rólam a sértegetésnek szánt mondata. Tudom, borostám van de legalább karban tartom. Valaki csak hagyja undorítóan nőni. Az ezerszer rosszabb ennél.
A visszavágására csak gúnyosan mondtam:
- Nem is kértem, hogy megmagyarázd. Csak közöltem veled, hogy kurvára úgy nézel ki mint aki egy bokorban hempergett volna, vagy egy fa tetején.
Ekkor jött a kis mutatványa, mire egyből leesett, hogy boszorkány. Hát ez rohadtul csodálatos. Ennél pazarabb nem is lehetne a napom. Nincs is rosszabb egy magától elszállt boszitól. Az unott sóhajtására csak sunyi vigyort vágtam be:
- Én sok mindent örömmel vennék, de az nem tartozik azok közé, hogy a te kedvedben járjak. Szóval sajnálom, de ezt a szívességet nem fogom megtenni... - előbb sorvasztom le őt agyilag, mitsem engedelmeskedjek a kis burkolt fenyegetésének. Az osztozkodós dologra vállat vontam:
- Kihagyom. Unalmas ez a társaság...viszont te akár fel is dobhatnád a dolgokat ott - viszont miután megszólalt el is kezdtem énekelni arra bíztatva, hogy közelebb jöjjön a kis szerzeményével és át is nyújtsa nekem. Belenéztem a tartalmába és elvigyorogtam magamat:
- Ó, gyógyfüves árus vagy! Tudtad, hogy a mariska olajának állítólag rákölő hatása van? Imádni fognak az emberek, ha azt nagy mennyiségben fogod árusítani. Színtiszta bevétel kérem! - visszaadtam neki a táskát és abbahagytam az éneklést. |
Már éppen gondoltam rá, hogy fogom magam és szépen ánézem a szerzeményeimet, csak hogy biztosan jókat gyűjtöttem e, na meg a listán se ártott volna kipipálni azt, ami meg van, vagy amihez már csak kicsi kell.
Fejemet egy férfi hanga kaptam fel. Mégpedig annak a pasinak a hangjára, aki a piát lopkodta, eleinte összevont szemöldökkl meredtem rá, de ahogy egyre jobban bele lovalta magát, szemeim vészjoslóan keztek össze szűkülni.
Lesajnáló mosollyal jutalmaztam meg a válaszom előtt.
-Oi? Azt hittem egy vaddisznó visít, és lám... nem is tévedtem nagyot.-mondtam végig mérve a srácot. Kölyökképe volt, de még is szőrs. Az első gondolatom egyből az volt, hogy olyan a pofija mint egy túlszőrös újszülött gyerek segge, de ezt nem kötöttem az orrára.
-Milyen kreatív elme, ha érdekelne is a véleményed talán még meg is magyaráznám, de szarok bele.-vágtam rá. Most hogy így jobban megtudtam nézni magamnak érezhetően nem ember volt, tehát nem foglalkoztam vele csettintettem egyet, mire ha volt is a hajamban valóban levél, az szépen kihullot onnan.
-Nem tudom mennyire vagy együtt működő, de örömmel venném, ha a nap további részét ivással töltenéd, mert addig se jár a pici szád.-sóhajtottam
-Esetleg te is megdughatnál valakit a vízben. Ha mákodvan az egyiksrácot biztos osztozkodós kedvében találod.-tettem hozzá ismét a víz felé pillantva, majd megborzongva fordultam el inkább onnan. |
[64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
