|
Témaindító hozzászólás
|
2016.04.20. 17:36 - |
 |
[138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
- Azt szokták mondani, hogy a legjobb dolgokra érdemes várni - Ajkamba kellett harapnom, nehogy túlszaladjon a mosolyom a kelleténél. Határozottan tetszett ez az ígéret, amit tettünk egymásnak, de az már nem annyira, hogy pont egy ilyen dolgot hagytunk a levegőben lógni.
Jeff, ezt még visszakapod! Nem tudom, hogyan, de megtalálom a módját!
Közelebb csúsztam Noah-hoz és épp csak legyűrtem a késztetést, hogy közelebb hajoljak egy emlékeztetőért, amikor nesszt hallottam magunk mögül. Ez a valami nem figyelt túlzottan a csendes közeledésre, szóval vagy azt sem tudja, itt vagyunk, vagy komplett idióta vagy Jeremy talált valami állatot, amit elejthetett. Kicsit elfordítottam a fejem és jobban füleltem, majd a szemem öntudatlanul is megforgattam. Na, igen, a harmadik nyert.
- Micsoda remek hír! - Próbáltam előadni a lelkes lányt, de nem igazán sikerült, a mosolyom sem volt túl őszinte, meg a hangom sem. Legalább megpróbáltam.
- De részemről Bambi ma nem szerepel a menün, inkább megkeresem Jeffet. Megint ráült a telefonjára. - Míg él hallgatni fogja tőlem azt az esetet, s ha rajtam múlik nem leszek egyedüli emlegetője a dolognak.
Talpra állva veregettem le ruhámról a mindenféle koszt és a mappámért mentem. A törzs mellett ismét megcsúsztam a sáros talajon, de nem annyira mint az előbb, a fatörzs jó támaszték lett, hogy talpon maradjak. Ceruzámmal lefirkantottam a számom az egyik tisztán maradt csücskére a felső papírnak és már útra készen léptem vissza Noah-hoz, aki ha még ült, lehajoltam hozzá, ha már ő is állt, akkor csak mellé léptem.
- Még találkozunk - Felemelkedtem, hogy egy puszit nyomjak az arcára, közben gyakorlott ügyességgel tenyerébe csúsztattam a cetlit és finoman megszorítottam a kezét, majd elhúzódtam.
- Jeremy - felé csak egy szintiszta nagy mosolyt küldtem és egy rövid integetéssel távoztam.
Noah annyira belemászott a fejembe, hirtelen azt sem tudtam, merre parkoltam le a kocsimmal. Nem is találtam meg elsőre, kellett úgy egy óra, mire rábukkantam a kissé régi, de szépen egyben maradt kölcsön-jeepre. Ha ma sem töröm össze, akkor már plusz pontot kapok. Ezzel és a történtek hatása alatt tolattam ki és hagytam magam mögött az erdőt.
//Sky el// |
Csendben figyeltem a kis patakot, s ahogy bele-bele mártottam a kezemet a hűvös vizébe, elfogott a késztetés, hogy belecsobbanjak és teljesen lehűtsem a testemet. Egyes részeim külön igényelték volna azt a hideg zuhanyt!
Éppen rá akartam pillantani a lányra, de mikor feléfordítottam a fejemet, már ott ült mellettem. Egy pillanatra hátrahökköltem, nem számítottam a közelségére, majd összekapva magamat felfestettem az arcomra a tipikus csajozós mosolyomat, s felédőltem.
- Esőnap - értettem egyet vele, s öntudatlanul is hátra simítottam egy tincset az arcából - Csak bírjam kivárni - kacsintottam rá játékosan, s gyengéden meghúztam az előbb kezembe akadt hajrészt.
|
Nem, nem, nem, nem! Belül kibújt hisztis énem és tombolt, amiért csalódottan ki kellett hátrálnom egy olyan szituációból, ami kisebb túlzással, de egetrengető lehetett volna. Miattam pedig kútba esett az egész. Mert ezek után, hogy tudnánk teljes átéléssel kikapcsolni magam ismét? És ez a rohadt telefon is...
Hol lehet?!
Belső hangom toporzékolva vetette magát a földre, miközben a füvet és mindenféle növényzetet kutattam át a tekintetettemmel a rohadt telefonom után. Bárki is volt, esküszöm fejét veszem!
Oldalra pillantottam a patak irányába, ahol Noah épp lehűtötte magát, ami nem volt meglepő, elvégre, ha nincs a saját, külön bejáratú hidegzuhanyom, rám is rámfért volna egy hasonló megmozdulás.
Kezem ekkor érte el a tetején zöld pontban villogó készüléket. Éreztem a késztetést, hogy felkapjam és a vízbe hajítsam, de ez az elmúlt két hónap harmadik telefonja, amit eddig nem ért komolyabb baleset, szóval türtőztetnem kell magam. Így csak a kijelzőt néztem, két hívás és Jeff. Mit akar megint tőlem?
Lenyeltem az újabb feltörő készetést valami vandál megmozdulásra, helyette zsebre vágtam és Noah mellé telepedtem a vízhez.
- Esőnap? - Nekiállhattam volna sajnálkozni, bocsánatot kérni és elmondani, mennyire jó volt, mennyire gáz, hogy félbe kellett szakítani, ami abszolút az én hibám, de mindegyik verzió, ami a fejemben összeállt, akkora hajmeresztő sablonnal szólt volna, amitől én is világgá futok, ezért inkább összeszedtem magam és egy kérdésbe bújtatott célzással, "majdnem ígérettel", meg egy mosollyal pillantottam rá. |
Már éppen kezdtem belemelegednia dolgokba, főleg, hogy éppen a felsőjétől készültem megszabadítani, mikor megszólalt a telefonja. El lehet képzelni, milyen morcos fejet vághattam. Én igazából nagyszerűen képes voltam ignorálni a csörgését, először meg sem hallottam. Igazából másodszorra sem. Az egyetlen jel a lány volt, mikor megdermedt a karomba, majd eltolt magától. Csak ekkor jutott el a fülemig az a borzalmas hang, ami minden bizonnyal a napom kettes számú tönkre tevője volt.
Emma egyik pillanatról a másikra kicsúszott alólam, én pedig csalódottan felnyögva fordultam a hátamra, hogy az eget bámulva megvakítsam magam a köcsög nappal.
Baromira égetett, a hajamon már éreztem is, hogy nedves az izzadságtól, s bár valószínűleg eddig is ilyen borzalmas volt, de az előbbi társaságom nagyszerűen elterelte a figyelmemet a tényrő, hogy baromira gyűlülöm a nyarat.
Egy gyors pillantást vetettem Emma felé, majd rájőve hogy ebből már szinte biztosan nem lesz semmi, felültem s elkúsztam egészen a folyóig, hogy egy picit lehűtsem magam. Meg a kis barátomat is, aki úgy látszik képtelen volt felfogni, hogy ma nem lesz szükség a szolgáltatásaira. Ne aggódj kis haver, én is ugyan olyan csalódott vagyok, mint te!
Belemártottam mindkét kezemet a hideg vízbe, majd a lehető legnagyobb tehetségmmel, megmostam az arcomat, a hajamat is alaposan átitattam a fagyos gyönyörrel, s bár a testem egy kicsit nehezebben ment, azt is megpróbáltam lehűteni. Többé-kevésbé sikerült.
Vizes tincseimet fésülgettem át az ujjaimmal, mikor legközelebb a lányra pillantottam.
- Vége az ismerkedésnek? - utaltam vissza az előző bezsélgetésünkre, s egy csalódott mosolyt varázsoltam az arcomra. Ki lehet olyna fontos, hogy megszakítsuk ezt a csodás...barátságot? |
Majdnem hangosan is kiszakadt belőlem egy "Basszus!", ami önkételenül jött a számra, meg a gondolataimba is vagy milliószor egymás után. Ez a srác elképesztő! Egyre jobban erősödött bennem ez a megállapítás minél kevesebb kapaszkodót találtam a valósághoz.
Már kezdem érteni Kat hasonlatát a körhintával. A levegővétel hiánya vagy a hevesen dobogó szívem az oka, de amint kinyitottam akárcsak résnyire a szemeimet a világ forgott körülöttem. Ám nem azzal a gyomorforgató pörgéssel, ez sokkal kellemesebb volt, pusztán a látvány frusztrált kissé, ezért minél kevesebb időt töltöttem látóként, főként azért is, mert a csókok alatt reflexből hunytam le a szemem, s nem sok lehetőségem maradt változtatni ezen. Amit egyébként egyáltalán nem bántam.
Lábaim dereka köré kulcsolva emelt a magasba, ismét nyaka köré fontam a karom, picit rátámaszkodva a biztonságos helyzetért. Láttam, ahogyan keresi a szavakat a fejében, miközben röviden elszakadt tőlem, aztán gyorsan feladta és ismét szája a számra tapadt.
Nem ellenkeztem, mikor a földre fektetett, noha a mozdulatban feltámadt bennem a bizonytalanság egy kis szikrája. Felmosolyogtam rá, mikor elhúzódott tőlem, de ez sem tartott sokkal tovább, mint az imént.
Nem tudtam visszafogni a kuncogást, mikor nadrágom vékonyka anyagán is megéreztem, mennyire élvezi a kialakulóban lévő helyzetet. Nem engedtem el, tehát a szájába kuncogtam, de mielőtt erre reagálhatott volna gyorsan átöleltem. Nyaka helyett a hátára téved a kezem, kissé követelőzően simítottam végig rajta, ameddig és ahol elértem.
A felsőmért nyúlt, készségesen emelkedtem feljebb, hogy lehúzhassa rólam, de a mozdulat közepén megfagytam.
- Basszus! - Ez már nem az a változat volt, amit eddig hajtogattam odabent, sokkal inkább egy morgással ért fel, meg a hidegzuhannyal. Ilyen a tökéletes pillanatrombolás.
Mindez pedig a valahol kiesett telefonomnak köszönhető, ami csilingelve jelezte, hívásom érkezett. Tudomást sem akartam venni róla, noha józanító hatását már elérte, de annyira makacsul és hosszan csöngött, hogy feladtam és egy halk morgással prezentálva elégedetlenségem hátradőltam a talajon.
Ha elérhető távolságban volt, ha nem, még azelőtt elnémult, mielőtt megkaparinthattam volna. A pillanat varázsát azonban már sikerült megölnie, kimásztam Noah alól, megigazítottam felcsúszott felősm és felültem. Közben az a rohadt kütyü megint újra kezdte! Kedvem lett volna falhoz vagy legalább fához csapni, ám ahhoz előbb meg kellett találnom, ha az előző csöngéskor nem sikerült volna. |
Ahogy ujjait a hajamba fűzte, egy jóleső morgás hagyta el a számát. Kezeim csipőjéről elindultak lefelé, végig simítva a fenekén, a combján megállapodva. Egy ideig elidőztem ott, majd egy gyors mozdulattal megemeltem, lábait pedig a derekam köré csavartam.
Egy pillanatra elszakadtam az ajkaitól, hogy mondjak valami pimasz dolgot, de ahogy levegő után kapkodott olyan gyönyörű volt, hogy azonnal elfelejtettem, hogy mit is akartam mondani. Az egyetlen ami a fejemben maradt, az az volt, hogy milyen nagyon akarom már.
Ölemben Emmával leereszkedtem a térdeimre, majd óvatosan hanyat fektettem a fűben. Ekkor muszáj voltam újra megszakítani a csókot, mert képtelen lettem volna kihagyni a látványt, ahogy barna haja szétterül a földön, s mert azért mégis csak egy szép lány feküdt alattam.
- Wáow! - csúszott ki a számon akaratlanul is, majd inkább gyorsan ráfeküdtem, egész hosszamban hozzápréselődve, mert éreztem, hogy a kis barátom, már mocorog. Na nem mintha azzal, hogy ilyen közel kerültem Emmához segítettem volna a helyzeten.
Ajkait újra kisajátítottam magamnak, kezeim egész testét bejárták. Szerencsére a pólómtól még találkozásunk előtt megszabadultm, így az már nem állt az utamban. Jobb ötlet híján az alattam fekvő lányt próbáltam kiszabadítani a fránya felső fogságából, s ha hagyta, akkor gyorsan le is kaptam róla. |
Nem volt nehéz felvenni a csók ritmusát, de annál kevésbé volt egyszerű elszakadni tőle, éppen ezért nem is szerettem volna, sokkal inkább elmerülni a csókban és a kellemesen bizsergető érzésben, ami a nők legérzékenyebb pontjától indult ki és terjedt szét az egész testemben. A jóleső borzongás is újra meg újra végigszáguldott a testemen, libabőr pettyezte a bőröm és a tüdőmből kifogyott minden vésztartalékom.
Kissé kifulladva, de épp csak pihegve engetem el végül, hogy valamennyire hátrébb húzódhassan. Kellett ez a kis szusszanás, s ahogy hallottam a hangján, rá is ráfért, a hatásom pedig megkérdőjelezhetetlen volt és ettől csak még inkább mosolyogni támadt kedvem. Kíváncsian, s kissé kihívóan is talán álltam a tekintetét. Ez egy szemkontaktussal felhívás keringőre, ahogy Kat szokta mondani.
- És úgy gondolod ez a helyes megalapozás? - kérdeztem vissza a rövidke csókot követően, aminek folytatása után, alig hiszem el, de szinte sóvárogtam. Ez a srác aztán tud!
Választ nem, ellenben egy sokkal hevesebb csókot kaptam tőle, mint az eddigiek és ez tornádószerűen tört utat hozzám, mindent elsöpört, kétséget, kérdést, akaraterőt, józan eszem vészjóslóan víjjogó hangját, mindent. Ismét átöleltem a nyakát, lábujjhegyre állva préseltem magam minnél jobban hozzá és nem bírtam megállni, hogy ujjaim ne fűzzem világos hajszálai közé. Egyszerűen lenyűgözött, beindított, és kikapcsolt. Ez az, amire itt és most szükségem van, fenébe az illemmel meg a szabályokkal. Ráérek töprengeni a dolgokon később is.
|
Amint átkarolta a nyakamat, hogy közelebb vonjon magához, elvigyorodtam. Ez persze nem tartott sokáig, hamar átvette felettem az irányítást a testem. Egyik kezemmel átkaroltam a derekát, s magamhoz préseltem a testét, másikkal a hajába túrtam a tarkójánál, s úgy húztam magamhoz. A lehető legtöbben helyen érintkezni akartam vele, s bár erre tudtam egy nagyszerű ötletet, azt még nem éreztem elérkezettnek.
Minden percét kiélveztem ahogy puha ajkai az enyémeken mozogtak, ahogy karjai a nyakam körül összekulcsolódtak. Derekán lévő kezemet végig vezettem a testén, s két tenyerem közé fogtam az arcát. Fogammal lágyan belekaptam az alsó ajkába, s halkan morogva meghúztam azt, majd az eddiginél is nagyobb hévvel tapadtam rá újra.
Ki tudja mennyi idő után elhúzódtam tőle, de csak éppen annyira, hogy szabadon tudjak beszélni, tekintetemmel megkerestem az övét, s egy halván félmosollyal az arcomon szólalok meg újra.
- Azt hiszem elég jól megismertük egymást. - Hangom rekedt volt a vágytól, de úgy gondoltam nem is kell ide sok beszéd - De... - óvatosan visszahajoltam az ajkaira, s lágyan becézgetve csókoltam meg újra, röviden - Egy hosszú kapcsolat alapja, ha teljesen ismerjük a másikat... - mindkét kezemmel megragadtam a derekét, arcomon pedig egy szélés vigyor kerekedett - Talán nem árt ha még ismerkedünk egy kicsit - Ha még mindig nem tol el magától, akkor újra kisajátítom az ajkait. |
Ha valaki azt mondaná nekem, hogy Noah puszta jelenléte nem okoz mindenféle pozitív változásokat a teste különböző pontjain, akkor hazudik. Igenis képes egyetlen pillantással vágyat ébreszteni bármelyik nőben, akinek van szeme, nem prűd, de szerintem egy leszbikusnak is feladná a leckét.
Aztán elkezdett közeledni és igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni azért, hogy ne mutassam ki, mekkora hatással van rám, ami pokoli nehéz volt. Olyasmit váltott ki belőlem, amit ennél jóval több munkával szoktak elérni a férfiak, erre jön ő és...
Megborzongtam a közelségétől, de nem húzódtam el, eszembe sem jutott. Hülye lettem volna megszakítani az épp kialakulóban lévő folyamatot, mert basszus, kíváncsi voltam, meddig fog elmenni. Azt tudom, én meddig mennék, de van egy határ a között, mit szabad és mit nem. Nagyon remegős, vékonyka, törékeny vonal, de akkor sem akartam magamból jött-ment lotyót csinálni, aki öt perc ismeretség után az erdőben rámászik valakire, vagy hagyja magát befűzni. Vagy mégis?
Rohadt nehéz volt úgy gondolkodni, hogy közben egy eszméletlenül, hihetetlenül vonzó srác simul hozzád, érzed a kezét ruhán keresztül is és az a gondolat villan át éppen elszálló elméden, bár ne lenne köztetek az az átkozott anyag.
Elfelejtetem levegőt venni! Annyira, de annyira közel volt hozzám, hogy ha akartam volna sem fordulhattam volna el, vagy moccanhattam volna, sőt még a tüdőm működése is leállt, miközben egyre és egyre közelebb került.
Végül eltűnt a maradék távolság is közülünk, s természetesen eszembe sem jutott elhúzódni egy csók elől, ami csak tovább fokozta a vágyaimat. Honnan a fenéből szabadultak fel belőlem ilyen érzések? Azt sem tudtam, egyáltalán képes vagyok ennyire intenzíven érezni ilyesmit. A testem magától reagált, karommal átöleltem a nyakát és ha lehetséges, még közelebb húzódtam hozzá, mert nem tudtam betelni az ízzel, az érzéssel, az élménnyel magával. |
Ajkamba harapva léptem még közelebb a lányhoz, kérdő pillantással figyelve, hogy vajon mit is szeretne csinálni. Minden mozdulatát szemmel követtem, bármelyik lehetett egy akaratlan emberi reakció, mellyel beleegyezését jelzi felém. Ó Istenem! Remélem tényleg benne lenne!
Egészen közel álltam meg hozzá, a háta mögött, orromba beférkőzött jóleső illata, s legszívesebben azonnal segítettem volna neki abban a fránya döntésben. Őszintén szólva nem tudtam, hogy tényleg a ki nem mondott ajánlaton gondolkozik-e, vagy csak szórakozik velem, de mindenképpen megpróbáltam a saját érdekeim felé terelni a dolgokat.
Emma a vizet kezdte vizsaltni, s ahogy haját áthúzta az egyik oldalra, felfedve ezzel a nyakát, még a nyál is összefutott a számban. Szívesen végig hapdáltam volna az érzékeny bőrt, hogy aztán lágy csókokkal nyugtassam meg a bőrt. Noah! Fogd vissza magad!
- Nos.. - kezdtem bele közel hajolva a lány füléhez. Halkan beszívtam az illatát, majd vigyorogva folytattam - Nekem elég sok ötletem van. Ha gondolod...megismertethetlek néhánnyal - Kezemet óvatosan a csípőjére helyeztem, s közelebb húztam magamhoz a testét.
Ha még nem lökött el magától, akkor megfordítottam a kezeim között így, már szemben álltunk egymással, s lehajoltam hozzá, hogy szemünk egyvonalba legyen. Orromat az övéhez simítottam, s ajkaitól párcentire megállva, szinte a szájába suttogtam.
- Kezdhetnénk mondjuk, egy kis ismerkedéssel - szándékomat egyértelműen jeleztem, ahogy ajkaira hajoltam, s óvatosan összeérintettem a sajátommal, hogy ha akar, eltudjon húzodni. |
Nem kellett hozzá gondolatolvasás, hogy lássam, milyen helyzetbe kerültem és saját magamnak hazudtam volna, ha nem gondolkodom el ténylegesen a levegőben lógó ajánlaton. Elvégre a srác határozottan megugrottam az elvárásaim mércéjeként szolgáló lécet, még csak nem is súrolta.
- Hm, nem is tudom - Belekezdtem egy hangos, kissé ködösített gondolatmenetbe, ami egyszerűen tudtára adta, hogy nem vetnék el azonnal akármilyen öteletet, és milyen csendes ez az erdő, meg Jerry mennyire szeret hosszabb ideig elidőzni, ha vadászatról van szó, s mindehhez hozzátettem a legszebb mosolyom, amit csak fel tudtam fejleszteni és általában bejön, ha valamit el szeretnék érni, hitetni vagy csak szimplán jó hatást szeretnék gyakorolni valakire.
Hajam összeszedtem, aztán előre húztam a baloldalon és a vizet kezdtem el szemlélni, mintha olyan érdekes lenne, de a mosolyom nem tűnt el. Kicsit fordítottam csak vissza a fejem egy érdeklődő pillantásnyi ideig meg a hozzá tartozó kérdésig.
- Te mire gondoltál? - Legyűrtem a belül negatívan pattogó hangocskát, nem tudott megingatni, még akkor sem, ha Noah közeledni próbált és még hangosabb jajjgatásba fogot, mert most pontosan valami kikapcsolódásra van szükségem, valami figyelemeltrelésre és ez srác... Az a léc meg sem kottyant neki, komolyan!
|
Egy elégedett vigyorral követtem végig, ahogy Jeremy lelép a helyszínről, én pedig kettesben maradhatok ezzel a szexi lánnyal. Ha most nem jön össze semmi, akkor nem tudom mikor lesz rá újra lehetőségem. Bár ha nem jön be neki ez az arc, akkor nem sok mindent tehetek. Meg kell várnom míg felnő, s lesz ízlése.
Emma hangja hozott vissza a gondolatbeli kalandozásomból, s hálás voltam neki, hiszen így legalább nem nem pocsékoltam azt a kevéske időt amit együtt tölthettünk.
- Szóval? - kérdeztem vissza rekedt hangon, ajkaimon egy félmosollyal. Visszakaptam magamra a bakancsomat, a föld ugyanis kezdte kikezdeni a talpamat, majd lassan odasonfordáltam mellé - Ketten maradtunk... - nyelvemmel végig simítottam a kiszárad számon, szemeimet egy pillanatra sem vettem le a lányról. Nem akartam elsietni a dolgot, még a végén ráhoztam volna a frászt, de baromi jól nézett ki ahogy rásütött a nap, én pedig pár másodpercig csak arra tudtam gondolni, hogy mi lenne ha semmi más nem lenne rajta, mindössze a nap sugarai ölelnék körbe a testét. Na meg aztán én.
Halk nyögésemet köhögéssel álcáztam, s megjátszott zavaromban a tarkómat vakargattam. Lehajtottam a fejemet, majd óvatosan felpillantottam rá.
- Mit szeretnél csinálni? - hangom akaratlanul is elmélyült, s csak reméltem, hogy valami számomra kedvező válasszol fog szolgálni. |
Ilyen közelről szemezni valakivel, akit épp csak megismertél, több mint... izgalmas. Igen, tulajdonképpen ez a helyes kifejezés. Azért persze volt némi zavar is, de ezt inkább az esésre fognám, mintsem Noah karjaira körülöttem. A szavai szintén nem segítettek a helyzeten, viszont hamar feltaláltam magam és a mosolyom is visszatért, méghozzá a barátjával, egy árnyalatni flört ígéretével a szám szélén és a szememben.
- Ezt észben fogom tartani, megígérem - Még hagytam részemről egy-két pillantnyi időt az egésznek, aztán szilárdan felegyenesedtem.
Lehajoltam a mappámért és elhúztam a szám a folt láttán. Mindegy, ezen már úgysem segíthetek. És a fehéren éktelenkedő sár eszembe juttatta, pontosan ugyanígy nézne ki a fehér vékony pántos toppom, ha nem kapnak el időben. A sötétbarna nadrágom egy kis része így sem úszta meg, szerintem felcsaptam, amikor földet értem, még szerencse, hogy alig látszik rajta.
Visszatettem a fatörzsre, de nem ültem vissza, inkább megmártogattam kicsit a lábam a vízben, csak annyira, hogy lemossam a rátapadt sarat, majd visszabújtam a zoknimba és a bakancsomba.
- Je... - kezdtem bele egy visszatartásra emlékeztető kezdeti megszólításba, de esélyem sem volt egyáltalán rákérdezni, miért hadonászik egy fegyverrel vadászat címén. - És elment. Nem értem ezt az embert, ha megveszek akkor sem. - Csóváltam meg a fejem, aztán felrémlett bennem valami olyasmi, mint a "kettesben vagyok egy jóképű idegennek a semmi közepén" vagy a "Jeremy mikor is jön vissza?", illetve a "mi mindent lehet kezdeni a helyzettel" és egyik ilyen gondolat követte a másikat.
- Szóval - levegőben lógó kezdés, és széles, nagy mosoly az arcon és Noah arcának fürkészése. Ez jutott eszembe hirtelen, mint ötlet, bármennyire kétbalkezesnek tűnt is. |
| Nyugodtan pecáztam tovább.
- Ja igen, te építésznek tanulsz. Ha van kedves van egy régi leépült gyár tervezd meg a lebontását és a helyére egy park építését és szólok a cégnek, ha akarod és megcsináljuk, de csak ha jó lesz a terv.
Ez után megcsúszott és Noah kapott utána.
- Szép volt haver, na és az a beszólás a végén, kezdekel bírni ifjabb koromban én is ilyen voltam.
Miután válaszoltak, a halsütéses felvetésemre csak bólogattam.
- Természetesen komolyan gondoltam. Akkor te is olyan mindenevő vagy mint én ezt már szeretem. Akkor most megyek vadászok egyet addig ti állítsátok össze a tüzet, meg beszélgessetek mint fiatal a fiatallal. Ha értitek mire gondolok. Na igen, bírlak haver csak aztán vigyázz rá!
Oda vetettem, majd előkaptam a stukkert és belevetettem magam az erdőbe, éles szaglásommal keresve egy őzet. Elraktam a stukkert az csak a láccat miatt volt és ahogy megláttam a szarvast rávetettem magam és körmeimmel elmetszettem a nyakát. Lemostam a kezem a patak egy kicsi mellék erecskéjében majd leültem egy sziklára elővettem a vadász kést és vígan szőrteleníteni kezdtem az őzet. Eltelt legalább egy órába, mire végeztem és plusz fél óra volt mire vissza értem. Ha ott vannak még, akkor. - Szasz srácok, azthiszem most bő lesz a lakoma. - Remélhetőleg nem pont a sűrűjénél értem oda vissza. |
- Oh, hát én... - kezdtem volna tiltakozni a horgászat ellen, de akkor már a kezembe is nyomta azt a fránya botot, így csak az orrom alatt morogva kezdtem szidni - Jó hogy van beleszólásom...
Baromi frusztrált voltam, s legszívesebben elmerültem volna a vízben, megragadtam volna azt a szar pecabotot és annál fogva rántottam volna be a vízbe a férfit, hogy aztán megfojthassam benne. Vagy egyszerűen csak hátba rúgtam volna, és végig néztem volna ahogy belebukfencezik a vízbe.
Néha-néha rápillantottam a mellettem ülő lányra, s a reakcióit figyeltem, hátha őt is zavarja, ám nem sokat tudtam meg belőle. Mosolygott, ami mellesleg baromi szexi volt, de hogy kényszer mosoly volt-e vagy sem azt nem tudom. Mindenesetre csendben maradtam. Egészen addig, amíg Emma meg nem csúszott. A kezemben tartott bot - ami inkább dísznek volt ott - azonnal a földön landolt, én pedig a lány után ugrova, egyik kezemmel a karját, másikkal pedig a derekát tartva megtartottam.
- Wohooo! Óvatosan! - tekintetemmel az övét kerestem, hogy megbizonyosodjak arról, hogy rendben van-e - Ha azt szeretnéd, hogy hozzádérjek, elég ha megkérsz - viccelődtem vele nevetve, s elengedtem, hogy arrébb tudjon húzodni, ha esetleg akar. Persze annak a Jeremy fazonnak, muszáj volt megint közbe szólnia, így kelletlenül ugyan de felé fordultam, és egy sunyi vigyort festettem az arcomra.
- Én bármit megeszek - mondtam kétértelműen, had kezdjen az infóval amit akar.
S ha nem húzol el, te leszel a vacsim! |
Mire bármi ötlettel előállhattam volna, már el is tűnt mellőlem a mappám és Jeremy kezei közt landolt. Ebből megint az lesz, hogy tele lesz ötletekkel, amik annyira egyszerűek és logikusak, hogy együgyünek érzem magam tőle, amiért nem nekem ugrott be először.
- Két oldallal arrébb már írtam, mint ötletet - Igaz, egy szót pöttyintettel a lap felső részénél nagyjából középre, de az a "szennyezés" volt, tehát vehetjük úgy, hogy már nem mondott újat, még, ha kicsit jobban ki is fejtette, mint én.
Visszakaptam a mappám, miután kaptam még pár az előbbi kategóriámba igazán beleillő ötetlet és persze kicsit felhúztam magam rajta, de nem mutattam kifelé, nehogy észrevegyék, mennyire frusztrál, hogy lassan Dr. Szöszi szintre ereszkedik az intelliigencia szintem. Talán nem kéne erőltetnem az építészetet, vagy nem így, vagy nem ennyire. Valamelyik vagy lesz az igazi.
- Horgászni? - Szemöldököm feljebb szaladt Jeremy kérdésére, de mielőtt választ kaphattam volna, már elő is kerültek a miniatűrből kibontakozó botok és a kellékek.
Egyszerűen nem hittem a szememnek! Tényleg horgászni jött!
Noah-ra néztem, hogyan viszonyul a kialakulóban lévő helyzethez, mert jelenleg, jobban örültem volna, ha ketten maradunk, mint az eredeti terv volt, de nem úgy tűnt, mintha Jeremy távozna az elkövetkezendő fél órában mondjuk.
- Az élelemszerzés nem igazán tartozik az építészethez, inkább arra kéne a hangsúlyt fektetnek, hogyan hozhatnám vissza a természetet a városba. Több park, meg ilyesmik. Az senkit sem érdekel, hogy hány halat lehet kifogni egy patakból. - Leugrottam a fatörzsről, sikeresen vettem a lendületet, de az érkezésnél megcsúsztam a sáros talajon és ha nincs valami a kezem ügyében, amibe megkapaszkodhatok, akkor egy szép kis spárgára emlékeztető mutatványt mutatok be a közönségem szeme láttára. A valami, akár valaki is lehet, nem voltak nagy igényeim, pusztán támaszra és kapaszkodóra volt szükségem az egy helyben maradáshoz. Bárhogy is alakult, a mappám a földön landolt, a törvények értelmében fejjel lefelé, a fehér papír pedig elvesztette a fehérségét. Nagy foltban talaj okozta sérüléseket szenvedett, amitől néhány része kivehetetlen volt a firkák között elrejtett okosnak ható ötleteknek.
- Itt most akarsz sütni? Itt? Most? - Újabb meglepő kijelentés Jeremy részéről. Miután összeszedtem magam egy ponttyal fogadott és egy váratlan ötlettel. Ha ezt komolyan gondolja... Neem, ezt nem gondolhatja komolyan. |
- Ó, szóval Noah. Szevasz, örülök. - Mondtam az örülöknél meghúzva egy mosolyt. Emma felé fordultam, ha hagyta elvettem a mappát és átelemeztem, amit eddig gyűjtött.
- Látom kissé elakadtál. Segítsek? Amúgy meg már mindent elintéztem és kedvem volt a patak ezen részére jönni, itt olyan szép a természet. - Halkan mondtam a végét, imádtam a természetet rengeteget lógtam az erdőkben már csak fajtámat tekintve is érthető ez. - Írj egy kicsit a városok szennyezéséről, ha nem lenne annyi szennyezés közelebb állnának a városok a természethez.
Ha Noah nem szólt semmit eddig, akkor felé fordultam. - Mond csak szeretsz horgászni? - Megsem várva a válaszát kikaptam a zsebemből a két zseb horgászbotomat. Kihajtottam, illetve kihutam a részeit és egy teljes méretű horgász bot lett belőle, hát igen miket ki nem találnak már az emberek. Ki vettem a másik zsebemből egy dobozt ebben csalik voltak. Rá akasztottam egyet és bedobtam a folyó mélyebb részébe. - Össze kötheted a várost és a természetet az élelemmel is, mint példának okáért a horgászattal. - Rá mosolyogtam Emmára, majd a másik peca botot Noah kezébe nyomtam, ha nem vette át, akkor az a földre esett. Csendben telt el, legalább 10 perc, mire végre fogtam egy halat. - Na nézzenek oda, egy ponty. Szerintem süssük meg. - Nevettem, majd újra felakasztottam egy csalit és újra bedobtam a vízbe. - Persze csak akkor, ha több lesz. Noah te szereted a halat? - Kérdeztem tőle barátiasan. |
Nem sok esélyt adott a válaszomra a lány, bár őszintén, nem is nagyon tudtam volna mit felelni. A természetet és a nagy várost úgy tudtam összekapcsolni, hogy kiautókázok a tömegből a dögös csajjal az oldalamon, aztán a természet lágy ölén megmutatjuk egymásnak a tehetségeinket. Már ha értirek mire célzok!
Frusztrált tekintettel kaptama fejemet az ismeretlen hang irányába, mert bár álatala megtudtam a gyönyörű lány nevét, attól még jelenléte igazán zavaró volt. Reméltem, hogy csak beköszön és már le is kopik a helyszínről, de ez hamar megcáfolódott, mikor a férfi csatlakozott a kis társaságunkhoz. Nagyszerű! Ebből se lesz semmi, vagy legalábbis, jóval megnehezíti a dolgokat.
- Noah - erőltettem magamra egy mosolyt, ami azonnal le is olvadt az arcomról, ahogy elfordítottam a fejemet tőle.
Úgy döntöttem nem szólok bele a beszélgetésükbe, mivel amúgy sem nagyon volt mit hozzáfűznöm, másdoszor, nem akartam tovább nyújtani a beszélgetést, hátha a csend hatására, úgy dönt a pasi, hogy kettesben hagy minket. Bár erre egyre kisebb esélyt láttam. |
A legutolsó szabad és zavartalan gondolatom a francia konyha felé kalandozott, de már nem is emlékeztem hogyan vagy miért keveredtem ide, mivel nem is szeretem az ételeiket. Sőt, ki nem állhatom a furcsa szokásaikat és csiga, mint vacsora inkább a gyomrom pörgeti meg, mint kongatja az asztalhoz.
Aztán a téma alább hagyott, pontosabban megszakadt, mert valaki közeledett felém. Úgy tűnik, megint cserben hagytak az ösztöneim, mivel a férfi már egészen közel járt, meg is szólítottm mire feleszméltem és beazonosítottam az irányt. Így tehát nem kezdtem el ijedezni, sem önmagam korholni, amiért óvatlan vagyok, hanem mosolyom felerősítve fordultam az idegen felé.
Hm, hát te ki vagy?
- Tulajdonképpen, mennyit tudsz a természet és a nagyobb városok viszonyáról? - szögeztem neki egy kérdést a feladatommal kapcsolatban, mikor magát zavaró tényezőként feltételezve telepedett le mellém. Vetettem rá egy gyors, de minden lényeget felmérő pillantást, majd az arcán állapodott meg a tekintetem, akár a szemeinél is, ha úgy hozta a helyzet. - Mindegy, hagyjuk. - Visszahajtogattam a papírjaimat és letettem magam mellé a mappát a csiptető alá dugva a ceruzát is.
- E... - Éljen a bemutatkozás! Már ha valaki más teszi meg helyetted. Újabb hang, újabb férfi, újabb észrevétlen, óvatlan ösztön-hiány. Francba!
Kezem már a mozdulat elején megállt, de azért egy kicsit elemelkedett az ölemből, mivel egy kézrázós illemtanórán tanult gesztust szerettem volna használni a bemutatkozás mellé. Helyette kaptam egy Jeremy-t, aki kezek nélkül is letudta a dolgot.
- Hé, Jeremy! - Kissé erőltetett, de azért vidámra hajazó széles mosolyt kapott tőlem. - A projekt, tudod. - Böktem a mellettem heverő mappára magyarázatul. Néha elgondolkodtató, mennyire volt jó választás olyan szakirányba kezdeni, amihez egy hozzám közelálló személy is ért, mivel kérés nélkül és szeretne segíteni, ami felé egy vallomással részemről, hogy mennyire alkalmatlan vagyok rá. És ezt nem mondja ki természetesen, csak a hozzáértése döngöl az erdő agyagos, saras talajába. Sokkal jobb.
- Ő itt... Noah, ugye? Igen, Noah és csak most bukkantunk egymásra. - küdltem az új ismerős felé is egy adagot a mosolyomból. Nehogy kimaradjon belőle! Aztán figyelmem ismét Jeremyre irányult. - Te hogy-hogy itt? Azt hittem elfoglalt vagy... vagy valami ilyesmi. A szóbeszéd és az elejtett madárcsicsergés, tudod. - Az össze-vissza beszélés ma nagyon ment nekem, talán az elmúlt két röviddre sikerült éjszaka vagy az idefelé bedöntött két nagy doboz energiaital hatása lehet. Nem számít, inkább... élvezem a társaságom, azt hiszem. |
A szirénnel való találkozásom után nem sokat voltam el, maximum néhányszor leugrottam az edző terembe. Fiam velem ellentétben alig volt otthon. Így erre a napsütötte időre az erdő felé vetettem az irányt, azon belül is a patak felé. Ilyenkor sok állat merül meg arra és én meg vadászni akarok. Haladtam a cél felé, amikor furcsa zajokra lettem figyelmes. Ha jól hallottam és általában nem csal éles hallásom egy férfi van a közelben és valakihez beszél, de kihez? Haladtam a hang irányába egyenlőre még nem felfedve magamata, nem akarok egy vadászba vagy egy boszorkányba botlani. Még tisztes távolságban és nesztelenül mozogtam, de már láttam a két fazont. Egy fa törzsön ültek, a férfi ismeretlen volt számomra, de a nőt ismerem. A falka tagja. Emma, ha jól emlékszem. Mit csinálhatnak? Gondoltam magamban, aztán vettem a bátorságot, mert mitől kell félnem? Emma nem bánt, hiszen falka tag a férfi pedig egyben nincs olyan vastag, mint a lábam. Noha lassan és csendben igyekeztem feléjük, úgy tünt még is felfigyeltek rám, vagyis inkább Emma figyelt fel rám, de ez nem biztos lehet csak rossz meglátás. Végtében is oda mentem hozzájuk. - Szervusztok! Mi járatban erre? Ó, szia Emma? Hogy vagy? - Kedvesen oda köszöntem nekik, majd a férfira néztem. - Hello, Jeremy vagyok. Téged, hogy hívhatlak? |
[138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
