|
Témaindító hozzászólás
|
2016.04.20. 17:31 - |
 |
[159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Megadóan felemeltem a kezeimet mikor mondta, hogy ő nem olyan típus:
- Gondoltam és nem is rád értettem! - tényleg. Csak a mai világban már az a furcsa ha valaki normálisan esik túl az első alkalmon nem úgy, hogy leissza magát és a többi. Inkább nem sorolom miket hallottam eddig de borzalmas. Aztán lehet én vagyok a begyöpösödött agyú ami végülis előfordulhat elvégre nem vagyok mai csirke ha lehet ilyen hülyén fogalmazni. Prüszköltem egy kicsit a szüleire és mondtam:
- Nem ismerem őket, de a hallottak alapján már attól is kitérnének ha valakivel lefeküdnél normális körülmények közt - a wc-t már inkább hagyjuk. A kislányos mosolyára csak ingattam a fejemet, de mivel nem akartam megbántani megint akaratlanul úgy mint a múltkor így hozzátettem:
- Mondtam már a múltkor is, hogy nem vagy reménytelen eset, ennyire ne becsüld le önmagadat - sóhajtottam picit a végére. Persze bagoly mondja verébnek, hiszen én sem vagyok túlzottan egómanó. Lényegtelen igazából. A köszönetére csak halványan mosolyogva bólintottam, hiszen már a csillogó szemeivel is kellett szemeznem ami jajj, nem azt mondom, hogy rossz volt. Csak furcsa, hiszen mostanában semmi ilyesmiben nem volt részem. Kicsit talán bátorságot is adott, de nem léptem semmit elvégre szerencsére közbeszólt. Úhhh, basszus! Nem kéne nagyon nem kéne, észnél kell lennem. Kicsit most átkozom Lissandrát amiért bogarat ültetett a fülembe. Hála égnek figyelni tudtam a szavaira így ittam picit a töményemből és sóhajtottam egy aprót:
- Végülis akkor ők meg tudják hatni a szüleidet ha sokáig kérlelik őket. Bár ahhoz képest egész jól elvannak nélküled is - nem értem akkor minek csinálták ezt ha fel se tűnik nekik az, hogy nincsen ott Hannah. Ám ekkor meglepődtem a következő megmozdulásán, hiszen valószínűleg az alkohol hatása miatt a vállamnak döntötte a fejét. Kicsit lemerevedtem az elején hirtelen, elvégre nem mostanában csinálta ezt nekem bárki is, de kifejezetten jól esett, így idővel lenyugodtam. Viszont még így is észnél kell lennem. Kicsit elkuncogtam magamat, de ügyeltem rá, hogy ne rázkódjon a vállam majd mondtam:
- Többet nem kapsz az biztos... |
- Én meg a buli és a wc-s szex? Jó vicc! - nevettem el magam. - Eleve nem vagyok olyan, és a szüleim meg főleg nem örülnének neki! Ki is térnének a hitükből! - nah igen, ők úgy képzelik el az életemet, hogy erényöv és ők majd választanak nekem valakit. Borzalmasak tudnak lenni..
Helyeslően bólogattam megint. Valóban jobb őket nem követni. Ők amúgyis tipikusan azok a lányok, akik ki szeretnék élni magukat elég rendesen. Szex, piálás, buli és sorolhatnám. Ez nagyon nem én vagyok! Szóval nem is bántam igazán, hogy ebből az orgiából konkrétan kimaradok. Majd úgyis hallgathatom a hencegésüket másnap.
Hawke megállapítását hallva sóhajtottam egyet. Sajnos tudom jól, hogy mennyire igaza van. Habár tény, hogy az élet még előttem áll... Körülbelül jó pár száz, ha nem ezer év. Ettől függetlenül mégis csak vágyom az igaz szerelemre. Szerintem ez teljesen érthető.
- Mindegy, már nem kattogok ezen. Talán nem vagyok annyira reménytelen - mosolyodtam el kislányosan.
Ekkor jött röpke csacsogásom, amire feltűnt, hogy Hawke érdekesen reagált. Valami rosszat mondtam volna? Emiatt én is kicsit zavarba jöttem. Nem tehetek róla. Nemsokára azért ő is hozzáfűzött egy-két dolgot a lelkizéshez, és... Öhm, igen, sajnos tudom, hogy sosem lesz az igazi! Az viszont kifejezetten jól esett, hogy számíthatok rá bármiben!
- Rendben. Meglesz! Köszönöm - pillantottam fel szemeibe csillogó tekintettel.
Mindketten elmélyültünk egymás íriszeiben. Nem mondom, de egy pillanatra éreztem, ahogy szívem hevesebben kezdett verni az izgalomtól. Vagy az alkoholtól vagy Hawketól, de teljesen kész voltam már. Lehet ha nem szólalok meg zavaromban más is történt volna?
- Igazából barátnőim is beszálltak a kérlelésbe - kuncogtam. - Nem bírtak velük, és ez lett a vége! - szórakoztam egy-két tinccsel, ami arcomba hullott.
Közben fejem kicsit elnehezedett, így a férfi vállának döntöttem azt. Lehunytam pár percre szemeim, és úgy élveztem az alkohol gyengéd hatását.
- Nem volt rossz ez a vodkanarancs - nyitottam ki pilláim végül. |
Mikor összerezzent a nevetésemre kicsit meglepődtem de rájöttem, hogy biztosan a pia miatt érzi kicsit furcsán magát. Enyhén ütős, de nem vészes azért. Folytatódott az erotikus könyv téma ráadásul a prűdség is szóba került mire csak forgattam a szemeimet és bosszúsan sóhajtottam:
- Persze a mai világban már az is prűdnek számít aki az első alkalmát úgy akarja, hogy normális legyen és nem egy buli kellős közepén egy koszos wc-ben - ó, igen vannak ilyenek, de hallottam még durvábbat is. A könyvtár nagy csendjében sajnos akaratlanul tudok hallgatózni. Jómúltkor olyannak voltam fültanúja, hogy egy fiatal csávó panaszkodott, hogy egy csaj nem akarta megrakatni magát csak...seggbe, hogy megmaradjon a szűzessége. Én helyben kiégtem az biztos és a fiút se értettem, de még a csajt se ez a pláne az egészben. Jó ideig emésztenem kellett a hallottakat. Ekkor lehúzta a maradék italát is amit lehet nem kellett volna így hirtelen, bár baja nem lesz belőle az igaz.
Hallgattam továbbra is a mondandóját, majd a biccentésre a barátnői fele néztem akik már pasik szájában voltak és sóhajtottam:
- Sokszor jobb nem követni a birkákat - én is inkább vagyok különc, de nem egyéjszakázom és a többi. Bár mostanában örülök, hogy egyben vagyok, persze szükségleteim vannak, de ez van könnyítek magamon és ennyi. Elhúztam fanyaran a számat mikor mondta, hogy a srácban is csalódott - ...a családdal még talán nem is lenne probléma, hiszen ha mindketten kitartotok egymás mellett akkor idővel beletörődnek azért. Viszont úgy, hogy a fiú is átvert, úgy nem a legjobb. Érthető azért, hogy nehezen nyitsz mások fele. A negatív dolgok vissza tudják tartani az embert - mondtam zavartan a végét. Saját tapasztalatból beszélek mert ez tényleg így van. Régen nem ilyen durván voltam visszahúzódó. Igazából tök normális jellemem volt, persze nem nagyképű meg a többi, ráadásul a dumámmal egy bugyit se varázsoltam le, de mondhatni átlagos voltam.
A további ecsetelését kicsit zavartan hallgattam elvégre furcsa volt hallani tőle, hogy közel érez magához. Nem akarok belegondolni semmit sem, még akkor is ha én is így érzek. Nem szabad vele semmi komolyba se kavarodnom, hiszen fiatal még mindig. Hiába jött Liss múltkor a kettesben maradással. Valami baromságot azért mondtam:
- A barátnőiddel sosem fogsz majd olyan dolgokról beszélni amik tényleg fontosak. Mert ők nem lények és előbb nevetnének ki ha elmondanád - húztam el a számat keserűen, de azért próbáltam kicsit felvidítani - ...de ha bármi van csak nyugodtan szóljál nekem - mosolyogtam a végére halványan. Nem vagyok túl népszerű ember, szóval ráérek az biztos. A mobilom telefonkönyvében is csak három név van. Alaricé, a főnökömé és Hannahé. Szerintem ez mindent elmond. Közben próbáltam nem elveszni a szemeiben ahogy mosolyogva rám nézett. Eléggé nehézkes volt főleg, hogy rég néztek így rám.
Ekkor kerültek szóba a szülei ami csak még jobban ki tud engem égetni talán jobb is, hogy felhozta hiszen egyből kicsit zavartan túrtam a hajamba. Persze megértem őket is, de a túlzott féltés sosem jó, sok baj származik belőle.
- Ah, igen. Biztosan kiakadnának ha megtudnák - még lehet, hogy pedofilnak is elkönyvelnének engem jesszusom. Kicsit elgondolkoztam, hogy akkor mégis hogy engedhették el őt és ekkor tűnődve megjegyeztem - Talán azért engedtek el, mert lehet rájöttek, hogy ha nem engedik meg akkor magadtól lépnél le. Esetleg szépen néztél rájuk sok kérlelés után - kuncogtam egy kicsit. |
Halvány mosolyát viszonoztam természetesen. Nos, egyelőre ez a veszély nem áll fent szerencsére. Végre szüleim is belátták, hogy felesleges ezen törniük magukat... Már késő! Amúgyis szerintem sokkal jobb, hogy tisztában vagyok mi is ez az egész!
Miközben lassacskán fogyasztottam italom elmélyültem néha-néha gondolataimba... Talán ezért is rezzentem össze Hawke nevetésére, amire fejemet fogtam mosolyogva. Ne is mondja!
- Nekem tényleg nincs bajom az erotikus könyvekkel csak... Ezek... Bwah.. - nem csoda, hogy mondandóm végére vele helyeseltem. - Annyira rám aggatták, hogy prűd vagyok, pedig nem! Ez azért zavar, de szerintem a prűdség nem a ponyvapornóknál kezdődik! - grimaszoltam, és inkább lehúztam a végére maradék innivalóm.
Miután megittam a vodkanarancsot éreztem, hogy minimálisan megütött, és jobban ellazultam. Inkább csak mosolyogtam kivirult arccal, mint egy idióta, de semmi különös. A részegségtől és a becsiccsentéstől még távolálltam!
Erre következett egy kicsit kényesebb téma. Dünnyögtem valamit orrom alatt, majd fejemmel barátnőim felé biccentettem.
- Én különc vagyok - ingattam meg fejem, amikor láttam, hogy egymás szájában vannak a túloldalt. - Egyszer igazából mertem nyitni egy srác felé, de a családom szépen elrontotta, illetve a fiúban is csalódtam - sóhajtottam fel bosszúsan. - Valamikor úgy Isten igazából az is bennem van... Hogy nem még kapcsolat, de még barátaim sincsenek - nyögtem ki kissé fájóan. - Lehet azért sem érzem közel magamhoz őket, mert sosem beszéltem a gondjaimról ellenben veled. Rajtad kívül senkivel sem osztottam meg mindazt, amit meséltem - emeltem rá zöld íriszeimet, és mosolyogtam rá. - Mondjuk nem véletlenül, hiszen te is főnix vagy... Eddig nem igazán ismerkedtem más lényekkel. Az meg hab a tortán, hogy férfi vagy - kuncogtam.
Elhallgattam kis időre, és közben szórakoztam üres poharammal. Egy pillanatra eszembe is jutott anyám és apám hülye kérdései. Ha már nem tudják megakadályozni, hogy elfelejtsek mindent, amit tudok... Akkor marad az, hogy mégis ki "tanít" engem.
- Belegondolva, ha a szüleim tudnák, hogy veled vagyok kiakadnának... - forgattam meg szemeim. - Ugye az a fránya féltés. Nem is értem, hogy engedtek el ide - igaz, barátnőim is kérlelték őket, és én meg sodródtam az árral. |
Mások bizalmával nem szoktam visszaélni, eleve Alaricéval sem tettem akkoriban. Bár nála eleve nem is lehet ilyet csinálni, hiszen ő valahogy kiszűri szinte ránézésből az ilyen embereket. Mikor meg szabadkoztam, hogy nem vagyok olyan típus ő egyből rávágta, hogy tudja nagyon jól és ne pofázzak feleslegesen ha nem akarok vagy nehezemre esik. Belelát basszus az ember fejébe és lelkébe is lassan. Ha nem tudnám, hogy sárkány simán mondanám egy elcseszett boszorkánynak aki folyamatosan a gondolatokat olvassa. Bár ő eleve olyan furcsa jellem és külső szemmel még durvábban látja a világot. Én is jó emberismerő vagyok, de ennyire azért nem. Na mindegy, egy a lényeg örülök eleve, hogy Hannah bízik bennem, még annak ellenére is, hogy ezt különösnek tartom, elvégre inkább a korabeliekben kéne jobban megbíznia. A motyogására csak pislogtam egy kicsit végül elmosolyodtam azért halványan:
- Tudom, de azért köszi. Majd gondolok erre ha esetleg ilyen történne... - bár nem sokat fogok érni vele. Talán még ki is törli a számomat ha úgy van. Végülis megérteném, hiszen azt hinné, hogy valami zaklató vagyok, hogy nem emlékszik rám.
Kicsit ingattam a fejemet mikor láttam, hogy fintorog a vodkanarancsra. Bár nem a legédesebb ital ez való igaz, de idővel hozzászokik majd a furcsa ízéhez. Elsőre biztosan bizarr ahogy minden alkohol. Felnevettem picit mikor említette, hogy végül ő égett be:
- Ah, igen, de azért nekem se volt a legjobb szituáció. Eleve a műfaj leghulladékabb könyveit vették elő... - túrtam bele a hajamba kicsit zavartan. Minden könyvet elolvasok, szóval az ilyeneket is. Nem mondom, hogy rosszak az erotikus tartalmú könyvek, de mint minden kategóriában ebben is vannak nagyon jók, illetve csapnivalóak is. Ekkor kicsit meglepődtem hiszen mondta, hogy félt a hímegyedekkel való társalgástól. Ám ki is derült, hogy miért bár akadozva mondta ki de tudtam mit akar mondani, így egy kicsit én is zavarba jöttem elvégre rég szexeltem bárkivel is.
- Végülis megértem, hiszen a korodbeliek többsége már túl akar lenni az első alkalmon, vagy csak gyűjtik a "trófeákat" és a többi. Persze azért vannak normálisak is gondolom, kis beszélgetés után már szerintem rá lehet jönni, talán nem túl reménytelen a helyzet... - azt nem mondom, hogy a korombeli pasik komoly kapcsolatra vágynak, hiszen nem érik meg a valós koromat, illetve tudom jól, hogy némelyik házasságon belül is félremegy egy fiatalabb lánnyal. A hitegetésnél nincsen rosszabb. Szerencsére nem ilyen vagyok, jelen pillanatban örülök, hogy Alaricen kívül bárkivel is beszélgetek. Bár tény, hogy örülnék egy társnak, de a nők többsége a határozott pasikat szereti mint a drága sárkány barátom, bár ő benne ez már túlcsordul az igaz. |
Ráhagytam a választás lehetőségét. A vodkanarancsra csak bólintottam egy aprót. Hátha ő mondja biztos úgy van. Ez a bizalom és jóhiszeműség borzalmas tulajdonságom tudom jól, de nem tudok mit tenni. Én már csak ilyen vagyok! Hawke-ban már az elejétől fogva bizalommal fordultam felé, viszont szerintem ezt ő is leszűrhette, hiszen nem véletlenül kértem meg, hogy segítsen nekem megmutatni a főnixség minden velejáróját. A bizalom most is jelen volt, hisz nem tartottam attól, hogy le akarna itatni és csak azt akarná tőlem. Nem az a fajta férfi!
Meg is vártam, hogy rendelje az adott italt, és közben hallgattam válaszát az emléktörléssel kapcsolatosan. Nem gondoltam egészen eddig, hogy rosszul esett volna, ha egyik napról a másikra elfelejteném. Néha rösteltem is magam, amiért nyakára járok, ám megnyugodtam, hogy ez mégsincs így.
- Hidd el, nem szívesen felejtenélek el, emellett nem állna szándékomban megbántani téged! - motyogtam csendesen.
Ez idő alatt megjött az ital, amit elvettem a pultostól. Párat kortyoltam, és tovább hallgattam őt. Kifejezetten fura íze volt. Először lehet fintorogtam, de amúgy nem volt rossz... Inkább azt mondanám, hogy más. Ekkor kezdte el taglalni barátnőim hülyeségét, amire felnevettem.
- Helyette engem égettek be! - forgattam meg szemeim. - Mindenesetre az ismerkedés rám is igaz. Ellenkező neműekkel nem igazán beszélgettem. Mondhatni féltem... - ittam megint kicsit az italból, és szoktam ízét. - Féltem, hogy mit szólnak hozzám vagy esetlegesen attól tartottam, hogy... Csak az és... Nah... Érted? - nem igazán akartam kitérni a szexualitásra.
Ez nem azt jelenti, hogy prűd lennék csak mégis érdekes és kellemetlen erről beszélni egy férfi mellett. Ezután poharamat szorongattam, és ujjaimmal a szája körül játszadoztam. Egy percre végül hátrasandítottam barátnőimre, akik igencsak ellazultak, és játszadoztak az idősebbnél-idősebb pasikkal. Jesszusom... Tényleg nem értem, hogy lehetnek a barátaim.
- Egyáltalán én, hogy barátkoztam össze velük? - jegyeztem meg csendesen.
Sokszor eszembe jutott, hogy inkább csak kihasználnak, de nem kötöttem sosem az orrukra. Lehet van benne valami, de azért akartam valahova tartozni. Nem szerettem volna magamat a magányba taszítani, amiért ennyire visszahúzódó vagyok! |
Bár lehet kiicsit
Bár kicsit szidtam magamat az elszólásomért, de örültem neki, hogy elpirult hiszen egyből nem küldött el a búsba. Akkor biztosan visszahúzódtam volna még jobban a nem létező csigaházamba. Ám azon nagyon meglepődtem mikor mondta, hogy nem bánná a meghívást. Hű, ezt most nem tudom, hogy félreértsem-e vagy sem?! Nm, biztosan nem vagyok az esete meg ilyen hülyeségek. Egyelőre csak úgy értelmeztem, hogy a piának örülne nem pedig annak, hogy én hívom meg. Hű ez most kacifántos lett, de őszintén szólva rég nem csináltam ilyet, szóval teljesen anafabétává váltam a hosszú évek során. Ingattam kicsit a fejemet és gondolkoztam, hogy egy nem túl gyakorlott "részegnek" mi a kezdő ideális tömény ami jó, míg végül rendeltem egy vodkanarancsot mondva:
- A vodkanarancs még nem olyan vészes, egy pohártól nem állsz fejre az biztos, ráadásul finom is szerintem - amúgy sem akarom leitatni, ráadásul sejtem, hogy nem igazán volt még eddig teljesen berúgva, szóval megkímélem a máját az biztos.
Egyelőre örülök neki, hogy egyáltalán emlékszik rám, ami nemsokára szóba is került. Sóhajtottam egy picit és mondtam:
- Ó, igen ezért is nem hívtalak. Nem szívesen hallgattam volna végig telefonban azt, hogy kijelented, hogy nem is ismersz - kicsit rosszul esett volna, annak ellenére, hogy tudom jól nem ő tehet róla hanem a túlságosan féltő szülei. A keserédes mosolyára én is ugyanezt csináltam csak közben kicsit ittam a töményemből és mondtam halkan:
- Valóban kár lenne. Főleg, hogy eddig még úgy sosem ismerkedtem még össze senkivel sem, hogy közben a barátnői megpróbálták beégetni hangos Szürke olvasással - fintorogtam picit a könyv említésére, de nem sokkal később apróbb kuncogásra váltottam, mert az emlék egyből beugrott. Lissandra is odapörkölt...vagyis fagyasztott nekik amiért a következő alkalommal meg is szóltam őt, hogy azért ne csináljon ilyet legközelebb. Pesze kaptam is a visszaszólást, miszerint ő csak a jó cél érdekében tette, hogy kettesben maradjak a "Csibével". Te jó ég, menten kiégtem és legszívesebben lefolytam volna a székemről csakhogy eltűnhessek a könyvtárban. |
Csüggedten sóhajtottam fel, amikor láttam Hawke reakcióját bugyuta barátnőim kerítésére. Nem csodálkoztam rajta! Én sem reagáltam voltam másképp. Pláne, ha pasikról lett volna szó. Nah mindegy, inkább nem megyek bele a részletekbe. Ígyis nekem kínos volt még számomra is ez!
Amikor leléptek a többiek ismételten felsóhajtottam, de most megkönnyebbülten. Ahogy láttam barátnőim igazából elvoltak nélkülem, és már társaságot is találtak pár hím személyében. Úgy vélem az már végképp nem az én terepem!
Felkaptam a fejemet, amikor mondta, hogy engem szívesen meghívott volna. Egy pillanatra lehajtottam fejem, és elpirultam. Szoknyám rojtjait gyűrögettem, majd halványan elmosolyodtam.
- Hát, még meghívhatsz! - kuncogtam kislányosan. - Igazából nem is bánnám! - ingattam fejem.
Nem szándékoztam részeg lenni, de tényleg szívesen megittam volna már valamit. Szomjas voltam kissé. Tény és való, hogy nem épp a legerősebb itallal kezdtem volna. Mint mondtam a részegség nem volt tervben a részemről!
Külső szemmel viccesnek hathatott, ahogy mindketten zavarba jöttünk egymástól. Ilyen az, amikor két szociálisan analfabéta egyén találkozik. Olykor el is gondolkozom azon, hogy miként barátkoztam össze barátnőimmel. Annyira másabbak, mint én... Olyanok vagyunk néha, mint az ég és a föld.
- Nem kérdés, hogy gyanakodtak! - vakargattam meg tarkóm. - Viszont ahogy láthatod... Nem felejtettelek el! Szerencsére nem lesznek kitörölve az emlékem - mosolyogtam rá halványan. - Sajnálnám amúgyis, ha a egész ennyivel véget érne! - végül mosolyom keserédessé vált.
Lehet kicsit félreérthető volt, de nem bántam igazából. Valóban sajnálnám, hogyha nem ismerném őt, mint embert. Kedves és tisztességes férfi... Mondhatni nekem ez az ideális pasi, de mégis a kor... Habár lehet engedhetnék icipicit a csábításnak. Nem tudom... Sosem voltam és leszek a nyomulás híve. Igyekszem majd engedni, hogy a dolgok pusztán megtörténjenek... |
Nem sok dolgom volt a könyvtárban, hiszen ilyenkor mindenki Halloweenre készülődik meg egyebek. Szokás szerint bezártam és hazafele tartottam, de úgy döntöttem, hogy útközben betérek a bárba miért is ne alapon. Nagyon nem szoktam inni, viszont néha én is megpróbálok lazulni. Bár még mindig kínoznak rossz emlékképek álmaimban, azért igyekszem túllendülni a múlton, hiszen nálam már az is nagy szó, hogy Alaricet barátomnak mondhatom.
Persze ez a felszabadulás nem megy egyik napról a másikra, de ilyen rövid kiruccanásokkal igyekszem kicsit szocializálódni is. Ami végülis egész jól megy, hiszen eleinte ki sem akartam moccanni. Természetesen még mindig nem vagyok az a hű de felszabadult egyén, de teljesen reménytelen típusnak se mondanám magamat. Igyekszem na...
Rendeltem egy pohár whiskeyt és elvoltam a kis világomban, bár néha próbáltam figyelni a terepet még akkoris ha zavaró volt számomra pár ember tekintete. Jajj nekem! Alig volt időm szokni a szituációt, nem sokkal később egy ismerős főnix energiát éreztem meg túlságosan hasonló hangok társaságában. Te jó ég! Hannah és a barátnői...megint. Ráadásul az egyik vette a bátorságot és át is karolta a vállamat mire legszívesebben elsüllyedtem volna a fenébe. Amint a fülembe is súgott meg kacéran mosolygott meg enyelgett némelyik, azt kívántam bárcsak megnyílna alattam a föld és elnyelne a fenébe. Végül zavartan megszólaltam:
- Elég lett volna csak szimplán kérni... - nem kellett volna a körbeudvarlás ezzel arra próbáltam csak utalni. Mindenki volt már fiatal illetve tudom jól, hogy működnek ezek a dolgok. Rendeltem nekik és megkönnyebbülten felsóhajtottam amint végre itthagytak. Ekkor jött Hannah a szabadkozásával mire legyintettem:
- Semmi gond. Bár csak téged szívesebben hívtalak volna meg egy innivalóra - makogtam zavartan. Ú basszus mit is mondtam? Jó tény, hogy ez így van, csak na, nem értem hova tettem a fejemet hiszen könyörgöm jóval fiatalabb nálam. Nem olyan pasi való hozzá mint én. Majd talál magának korabelit, nem kéne összezavarnom véletlenül kicsúszott mondatokkal. Végül inkább tereltem a témát, hogy egy kicsit el is rejtsem a zavaromat:
- Amúgy szüleid nem gyanakodtak múlkori után? - ingattam a fejemet szórakozottan és kicsit ittam a töményből. |
Hálás voltam, amikor Hawke elkísért egy darabon. Igaz, után jöhetett a szüleimmel szemben a magyarázkodás. Néztek is rám, hogy merre jártam és mit csináltam. Emellett az iskolát is hívták, amiért sokáig voltam. Remek! Jött a fenyegetőzés, ha így megy tovább rossz vége lesz... Szinte vártam, hogy fenyegessenek az emlékezet törléssel. Majdnem ki is tértek rá, de rájöttek értelmetlen. Ezután inkább attól kezdtek el félni, hogy ki az a valaki, akivel találkoztam és segít rájönnöm a főnix lét apró-cseprő rejtelmeire.
Ám Halloween alkalmából a lányok mindenképp piálni akartak. Én ellenkeztem... Szüleim sem igazán tolerálták, és most az egyszer szívesebben bújtam volna anyám szoknyája alá. Ettől függetlenül barátnőim csak megfűztek nehezen.
Belépve a bárba egyből elkapott a gyomorideg. Nem véletlen, hiszen nem múltunk el 21 évesek, és piát nem adtak volna még ki. Barátnőim egyből fűzögetni kezdtek felnőtteket, de nem igazán hatott rájuk. Ekkor pillantották meg Hawket éééés, őőő, váó.
Pillogtam elég rendesen, és a lányok már oda is szambáztak hozzá. Egyik barátnőm átkarolta a vállát, míg a másik szemezett... Én fejem meg vörös lett, és fogtam elég rendesen azt.
- Naaah, Haaaawke, kééééérlek... - suttogta az egyik barátnőm. - Legyél aranyos! - mosolygott kacéran.
- Mondtam már, hogy te vagy a kedvenc könyvtárosom! - adta elő magát a másik.
- Pontosan... Nálad édesebb pasit rég láttunk! - enyelgett vele a harmadik barátnőm.
Komolyan sajnáltam szerencsétlent... Rendesen engem zavart az, amit leműveltek. Prüszköltem is egyet morcosan, majd ennyit dünnyögtem orrom alatt.
- Hawke, szerintem jobban jársz, ha meghívod őket! - köszörültem meg a torkomat.
Annyira tudtam, hogy nem kéne jönnöm... Annyira tudtam, hogy ez lesz a vége! Amint megkapták a piájukat már el is sonfordáltak egy boxba. Nekem is intettek egyet, hogy kövessem őket, de nem mentem velük. Bocsánatot szerettem volna kérni Hawketól barátnőim miatt.
- Ne haragudj miattuk! - sóhajtottam, és tördeltem ujjaimat zavartan. - Idióták tudnak lenni, és mindenképp inni akartak! Nem is értem, hogy mivel vettek rá arra, hogy jöjjek - dünnyögtem. |
Húgocskám hangját meghallva arról, hogy egy romantikus vacsora mennyire jó lenne ezzel a mamusszal. Háááát… nem is tudom, azért nem mondom, hogy rossz, de majd kiderül. Testvéremnek nincs rossz ízlése, szóval, ha minden jó, akkor az ágyban is jó. Nem szívesen kezdeném az első napomat azzal, hogy bárkit is elteszek láb alól a rossz teljesítménye miatt. Előfordulhat…
Miután leültem az egyik bárszékre és tovább hallgattam a beszélgetést, ami már igazán kezdett érdekelni, elgondolkodtam.
- Te és a jóhiszeműség… - mosolyodtam el, de legszívesebben felnevettem volna rajta, hiszen kész röhej volt, amit mondott magáról. Persze egyértelmű volt, hogy csak irónia, de akkor is. Nem tudom, hogy a testvérem ezekkel a tulajdonságokkal milyen lenne, de egyet már most tudok. Borzalmas lenne!
- Hééé! Nem is vagyok benyomva… annyira. Tökre jól érzem magamat, szóval ne szólj be. Rád is rád férne egy kis adag pia még. Túl feszült vagy drágám… Remélem, hogy ez az úriember hamar tud segíteni a karót nyeltségeden – kuncogtam halkan, majd ártatlanul mosolyogtam testvéremre, mint ha nem is tettem volna semmi rosszat, pusztán egy apró észrevételt közöltem.
Az viszont érdekelt, hogy mi is ennek a fiatal és jóképű pasinak a neve. Nem árt néha tudni, hogy ki lesz az, aki holtan végzi… A legjobb esetben élve és elégedetten távozik majd. Remélhetőleg.
- Örültem a szerencsének – mosolyodtam el félig, majd úgy voltam vele, hogy ha már itt vagyunk és valóban azt akarjuk, amit, akkor ne egy hülye bárban. Testvérem tudom, hogy szereti megadni a módját annak, hogy egy pasival ágyba bújjon.
- Nos? – álltam fel, majd nyújtózkodtam egyet, miközben amúgy a pultossal szemeztem. Az még mindig azt hitte, hogy bejön nekem pedig csak a pia kellett nekem, amit máshova vitt ki. Ez van.
Viszont mikor Verena és az ismeretlen manusz kérdőn nézett rám, csak felsóhajtottam.
- Itt akartok maradni, vagy esetleg máshol szeretnétek folytatni a beszélgetést? – túrtam bele hajamba, majd jelentőségteljesen néztem rájuk. Egyből vették a lapot, majd a férfi felajánlotta, hogy nyugodtan felmehetünk hozzá, neki tökéletes ott. Hazai terepen persze, hogy sokkal jobban érzik magukat a pasik. Egyértelmű. Nem is kérdeztünk többet semmit se testvéremmel, csak kimentünk a bárból. Fogtunk egy taxit, majd hamar meg is érkeztünk a lakására.
[A hármas kör Nash lakásán] |
- Ó - nyögtem ki zavartan, amikor egyből a formalitások elhagyását kérte. Nos, valóban nem kell nála unalmas köröket futni! - Rendben. Azt hiszem nem lesz nehéz megválni ettől a klisétől! - sóhajtottam fel, majd elmosolyodtam.
Amikor feltettem könnyedén ajánlatomat már vette is a lapot. Egyből végigmérte Alaskát tekintetével, amire elkuncogtam magam. Nem hiszem, hogy annyira rossz partik lennénk külsőre. Ágy terén ugyanúgy elmondható szerintem. Igaz, nővérem felől nem nyilatkozom... De én kifejezetten odaadó tudok lenni, ha kell. Természetesen ezt ki kell érdemelni!
- Most hogy mondod - böktem ki vigyorogva. - Nem is értem. Kész főnyeremények vagyunk! Remélem értékelni fogod a társaságunkat - vezettem bele hajamba ujjaim, majd csábosan belemarkoltam. - Már csak az a kérdés, hogy mi is fogjuk-e értékelni a te társaságodat - hajoltam közelebb hozzá, és vettem fel vele egy szemkontaktust. - Vajon te... Kellően izgalmas vagy? - tettem fel kérdésemet kacéran.
Ekkor keveredett hozzánk Alaska. Mellettem lévő széket megpaskotlam, hogy foglaljon helyet. Az már részletkérdés, hogy hova fogja le tenni a seggét. Felőlem két oldalról is betámadhatjuk, kac-kac.
- Pedig pont azt terveztem - biggyesztettem le ajkaim látszólagosan, amikor jött az úriemberes beszólásával. - Egy romantikus vacsorát is elvártunk tőled. Mozi, virágok, édesség - ironizáltam mosolyogva. - ...de mivel aranyos, jószívű és hiszemű úrihölgyek vagyunk, ezért elnézzük neked! - iróniám még mindig nem hagyott alább, és remélhetőleg vette a lapot.
Igazából teljesegészében szarok rá ezekre! Ha ennyire randira vagy egyéb nyavalyára hívattam volna meg magam nem tennék ennyire félreérthető megjegyzéseket, kérdéseket.
- Én Verena vagyok - nyújtottam végül felé a kezem. - Ő pedig a nővérem: Alaska, aki kicsit be van nyomva, de nézd el neki! - biccentettem fejemmel testvérem felé. - Benned kit tisztelhetünk? - könyököltem fel a pultra.
Nos, nem éppen azért kérdem, hogy ebből örökbariság és szerelem legyen. Egyszerűen ha odajutunk akkor legalább tudjam nyögni a nevét. Kicsit gázos lenne, ha Michael, Jeremy, őőő vagy valami más nevet nyögnék. Amúgyis ezek a nevek tök gázosak. A fazon meg teljesen különc, egyedi... Biztos nem ilyen átlagos, tömegnévvel rendelkezik. Valahogy úgy vélem a részéről farok rohasztó lenne, ha random pasi nevekkel dobálóznék. Ezért is tértem ki erre. |
Nagy iszogatásom közepedte az egyik csaj szólított meg az általam kiszemelt ikrek közül. Persze nem úgy szemeltem ki, csak észrevettem őket de nah...elmentek mosdóba kac-kac. Kicsit felvontam a szemöldökömet a magázásra, majd elvigyorodtam picit mondva:
- Nem muszáj magáznod, nem adok a formalitásokra - vontam vállat a végére lazán. Persze azt nem árultam el, hogy én mi vagyok, hiszen nem fedem fel magamat általában. Ó, igen sejtettem milyen fajjal van dolgom a személyükben, ráadásul ikrek is ami igazán ritkaság, ha jóra tippelek. Melyik faj lehetne ilyen gátlástalan mint ők? Nomális nő nem mondana fogást és a többit, még az átlagos egyéjszakások sem. Ráadásul még ajánlatot is tesznek már-már nyíltan egy édeshármasra. Hm, nem is rossz! Persze nem az újdonság öröme, hiszen már volt ilyen élményben részem nem egyszer és még szirénnel is csináltam. Kettővel is akik bár nem voltak testvérek csak legjobb barátnők. Úgy tűnik ők annyira jók, hogy szeretnek osztozkodni, nos én nem bántam az biztos.
A testvére említésére egy pillanat erejéig végigfutattam rajta is a tekintetem majd válaszoltam könnyedén:
- Mégis ki tudna ellenállni egy ilyen ajánlatnak? - őszintén? Szinte senki. Főleg, hogy akár kényszeríthetik is rá az embert. Még ha esetleg nem lenne hozzá kedvem akkor is önszántamból csinálnám. Persze most egész jó hangulatban vagyok és talán egy kicsit könnyebb is így elviselni.
Közben a macsók társasága is inkább lelécelt amit meglátták, hogy új emberre szálltak a kis madárkák. De aranyosak, hogy így duzzognak. Utólag azért utánuk küldtem egy kis depi energiát, így igazán "jókedvvel" távozhattak a helyről. Ma senkit nem fognak megdugni az biztos.
- Viszont nem vagyok úriember, szóval italmeghívásra meg ilyesmire ne is számítsatok. Ha erre megy ki a játék akkor le is lehet pattanni - mondtam unottan és közben beleittam a töménybe. Minek fizessek egy - pontosabban kettő - színes koktélt, erőset akármit, ha ingyen is felajánlják magukat egy menetre? Ha nagyon fizetni akarok a szexért akkor elmegyek egy luxuskurvához basszus. Igen, voltam már olyannál is. Nem azért mert rászorulnék, csak gondoltam kipróbálom milyen. Nos...egy szép éjszakát ajándékoztam a nőnek amiért kifejezetten hálás volt, hiszen nem tárgyként kezeltem, hogy csak beleélvezzek is kész. Mesélt utána kicsit, hogy milyen ez az egész neki és a többi. Kicsit sajnáltam, de igazából ő választotta ezt az utat, amiből már nehéz a kiszállás, főleg az internet fénykorában ahol bárkiről bármit ki lehet deríteni visszamenőleg is. |
Megmorogtam azt, amikor azzal jött, hogy én voltam olyan ökör, hogy átoperáltattam magamat. Persze-persze, mert olyan marhára vágynék arra. Ezt dobta a gép! Bár én nem bánom, hogy van egy ikrem. Sok jó dolog van ebben, főleg, hogy könnyen át lehet vágni embereket ezzel.
- Aki nem jó az ágyban annak vesznie kell – rángattam a vállamat, miközben azon gondolkoztam, hogy most mégis mi a fenét csináljunk. A pasikat ott hagytuk a fenébe, mert nem voltak érdekesek. Talán még lehet rá esély, hogy bárki más belépjen erre a rohadt helyre? Ki tudja…
- Amúgy is gonosz voltál csórikkal… - sóhajtottam fel lemondóan, de azért elvigyorodtam, hogy hát mégis csak poén volt, ahogy… khm… Verena szépen beszólt nekik.
- Ez az én húgoscskám – vigyorogtam továbbra is, miközben körbe néztem, de hallva, hogy ő bizony már talált is valakit, csak felszólaltam.
- Hééé! Még időt se adtál arra, hogy megnézzem – fontam össze mind két karomat mellkasom előtt, miközben ő szépen odaillegette a hátsóját ahhoz az idegenhez, akiből csak úgy áramlott az energia. Nem is rossz! Hallgattam fél füllel közelről a beszélgetést, majd amint felém nézett a pasas egy kézzel intettem neki. Szerintem levághatta, hogy mik vagyunk, szóval, ha akar, akkor velünk tarthat egy éjszakára… vagy kettőre.
Végül én is odasétáltam, de azért hagytam, hogy testvérem beszéljen most kivételesen. Végül is ő találta. Engedményt adok neki, hogy ő próbálhassa k először. Khm… tudom, hogy ez eléggé durva, de ez van. A pasik nem többek csak játékszereknél. |
- Nagylelkű vagy, mint mindig. Nem is értem miért szekállak, hogy hullagyáros vagy - sóhajtottam fel színpadiasan.
Összeráncoltam a szemöldökömet, amikor ugyanúgy állította, hogy a tetves hal nem bohóchal. Most komolyan ezen veszekszünk? Azt hiszem Alaskát le kell állítani, mert a végén nekem jön a rohadt hal miatt. Nem is firtattam inkább tovább ezt a badarságot. Legyintettem az egészre egyet. Felőlem Fikácska... Vagy mi lehetne cápa is. Leszarom!
Ekkor jött a testvérem fellépése két ipsénél. Már előre éreztem, hogy ebből semmi sem lesz... Esetleg semmi jó. A nagy megállapításra, miszerint ikrek vagyunk csak fejem csóváltam. Kissé leminősíttem a partnereinket... IQ-bajnokok!
- Nem, igazából a nővérem egy kretén és átoperáltatta magát olyanra, ahogy én kinézek - húztam testvérem agyát, és jegyeztem meg a két idióta felé lenézően. - Egyéb egetrengető kérdés? - dünnyögtem.
Istenem, de utáltam a megszokott köröket. Végül testvérem szólalt meg, és ezáltal felfedett. Egyből homlokon vágtam magam. Muszáj helyettem bemutatkoznia.
- Öhm, most dugunk vagy sem? Vagy mit akarsz nővérkém? - vontam fel a szemöldökömet. - Mondhatom azt, hogy én megmondtam! Igazán hihetnél nekem - utaltam, hogy unalmas faszok és semmit nem tudnának nyújtani.
A pasikák megnéztem rám megrettenve, hogy mi bajom van. Jesszusom, én minőségre megyek! Amúgy nem lettem volna bunkó. Ekkor esett le, hogy Svédországot mondott Alaska.
- Te kajak nagyon be vagy állva, ha Svédországban élünk! - morogtam orrom alatt. - Eddig Svájcról tudtam, de nem baj... Legalább tudtad a nyomi halat az Arielből - vigyorogtam szórakozottan.
Istenem, annyira tudtam, hogy én leszek az, aki támogatni fogja. Egyszer ne azért jönnék, hogy őt kaparjam össze. Segítettem neki a menetelbe. Az ajakbiggyesztésre szemeimet forgattam meg. MONDTAM!
- Te akartál odamenni! - rántottam meg a vállam, és észrevettem, hogy a két pasi másképp viselkedett.
Ennyire megrázta volna őket a megaláztatás? Ekkor tekintetem egy csávóra terelődött. Ő csinálta ezt a hangulatváltozást. Nolám, szembetaláljuk magunkat egy megszállóval? Nekik van ilyen idióta képességük.
- Bocsi, tesó... De ellenben veled... Én most találtam fogást! - kacsintottam.
Lehet kedves leszek, és édeshármast ajánlok fel a pasasnak... Na meg nővérkémmel. Odaléptem a férfi mellé, és megszólítottam.
- Nem lenne kedve csatlakozni hozzánk? - szinte sugalltam, hogy jöjjön. Némi csábítás sosem árt. - Testvérem is igazán értékelné - mosolyodtam el édesen.
Nah, ha már ennyire kancás Alaska, akkor legyen hármas. Nekem azzal sincs semmi bajom, habár nem sűrűn csináltam tesómmal. Nem is értem... A pasik többségét kicsinálja! |
A múltkori Joyal való találkozásom óta igazából semmi extra nem történt. Meló és edzés ahogy az lenni szokott. Külön érdekesség, hogy a lánnyal sem találkoztam azóta. Bár pár trükköt mutattam neki önvédelem terén, de tovább nem ment a dolog, pedig annyira utalgatott rá, simán arra számítottam, hogy egyéjszaka lesz belőle. Főleg úgy, hogy ő is az a kategória inkább. Sokkal jobb így az egyszeri lepedőakrobatika ha a másik fél is ilyen beállítottságú.
Ma az edzőm lemondta az időpontot, így úgy döntöttem inkább lehúzok a bárban egy vagy több kör piát. Attól függ milyen kedvem van és a társaság mennyire lesz unalmas. Ha késztetést éreznék az ásításhoz akkor mindenképp lelépek a fenébe. Összekészülődtem és be is léptem kicsit körbe tekintve a terepen. Az egyik sarokban macsók ültek két nővel karöltve. Te jó ég, hogy nem unják szét magukat? Inkább a pult fele vettem az irányt és rendeltem is a pultostól. Csak a szokásos whiskey, mi már. Ekkor meghallottam a mosdót mire elfintorogtam magamat egy picit. Ezt most miért kellett kikiabálni a világba is? Lófaszt sem érdekel, hogy párosával tessékelik ki magukat az illemhelyre basszus...
Amint megkaptam a töményemet egyből elkezdtem szlapálni lassan és lustán felmértem újból a helyet, hátha azóta változott valami. Persze semmi nem történt igazából, de ha már ennyire unom magamat akkor elbaszom a macsókák hangulatát. Lehúnytam a szemeimet és mintha élvezném a piát amit lassan lehúzok közben már használtam is az erőmet. Ó, igen, máris jobb! Szinte éreztem a mély depressziójuk aromáját ami számomra felért egy nektárral. Édes volt az íze és nagyon örültem, hogy ki tudtam ezt belőlük hozni. Mint mindig. Persze idővel abbahagytam hiszen mint minden más, ez is unalmas ha sokáig csinálja az ember.
Ekkor vettem észre a szemem sarkából, hogy a két csaj nem is ment el retyóra, inkább távolabbi helyet találtak maguknak. Ó, szóval tényleg unalmasak voltak a csávók. Nos én ezt ránézésre is megmondtam, így ez nem újdonság számomra. Legalább megérdemelten kapták meg az ideiglenes szar kedvet. Egy újabb jó tett a világnak...kac-kac. Előbb leszek antihős mitsem dicső lovag. |
Halkan felnevettem, mikor azt mondta, hogy én ugyan ne keressem őt, ha csak 30 másodperc lesz a teljesítményük, mert nem fogja érdekelni őt egy faszi se.
- Tudod, hogy csak vicceltem. Ha nagyon jók az ágyban, akkor természetesen lehet arról szó, hogy nem halnak meg – rántottam meg a vállamat hetykén, mint ha az emberi élet nem érne számomra semmit se. Nem is ér semmit… Az emberek unalmasak, lassúak és sok szabályuk van. Ez bőven elég ahhoz, hogy ne szeressem őket.
- Jó, arra gondoltam… - puffogtam. – Amúgy bohóchal sincs az Arielben – mondtam határozottan, mert tudtam, hogy igazam van. – Ficánka nem bohóchal – mosolyogtam el. Ezek után én elindultam a két sráchoz, majd mikor a szemem sarkából megláttam, hogy Verena is elindult utánam, csak mosolyogtam. Örültem neki, hogy drága testvérkém nem egy beszari. Lehet, hogy csak miattam jött, de akkor is. Azonban annak már nem örültem, hogy csak úgy megitta azt, amit én kaptam.
- Hééé… - húztam el a számat, majd meglöktem játékosan. – Tudod, hogy két dolgot utálok. Ha a pasimat és a piámat nyúlják le – ingattam fejemet kissé, majd legyintettem. Eközben a srácok elinvitáltak minket egy boxhoz, majd le is huppantunk velük szemben. Kikértek nagylelkűen négy poharat és jó pár üveg piát, mire csak pislogtam Verenara. Én bírom a piát, de akkor se szeretnék most részegesdit játszani. Ha meg mégis megtörténik, akkor tudom, hogy Verena itt van velem és figyel rám.
- Ti ikrek vagytok? – hallottam meg a kérdést, mire elmosolyodtam.
- Igen, azok – mosolyogtam tovább a srácra, majd átkaroltam húgocskám karját. – Svédországból jöttünk pont ma. Eddig tetszik a város. Nem Verena? – pillogtam rá, majd vissza a srácokra.
- Az én nevem Alaska, a testvéremet már bemutattam – fogtam meg a poharamat és biccentettem feléjük a peremével, hogy ideje koccintani. Miután meg volt a koccintás kicsit beszélgettünk, de hamar rájöttem, hogy unalmasak. Mármint helyesek voltak, de nem sok eszük volt…
Amúgy is elfogyott a pia és én is eléggé kész voltam.
- Azt hiszem, hogy ideje mennünk – álltam fel, majd magassarkús lábaimmal megpróbáltam megtalálni az egyensúlyt, ami nagy nehezen sikerült.
- Verenaaaaa! Mosdóóóó! – kuncogtam, majd húztam magammal drága húgomat is, de nem jutottunk el a mosdóba, csak egy kissé távolabb eső részre, amit a két srác nem látott.
- Uncsik voltak… - biggyesztettem le ajkaimat, majd sóhajtottam egyet. – Ők lehet, hogy 20 másodpercesek lettek volna – nevettem fel. |
- 30 másodperc? - hitetlenkedtem. - Tudod milyen kritikus vagyok. Szóval engem ne keress, ha valóban 30 másodperc lesz az egész - sóhajtottam. - Te lehet elélvezel, na de én?! - adtam elő magam színpadiasan.
Miután kihozták a következő kör martinit elvigyorodtam, és le is húztam lazán. Ekkor jött a Némós szarsággal, amire elfintorodtam.
- Nem kéne többet innod! - cukkoltam. - Bohóchalat mondtam nem aranyhalat - sóhajtottam morcosan.
Erre jött taglalása, hogy tök mindegy melyikünket stírülik. Végülis van benne valami, hiszen ikertestvérek vagyunk. Jellemre azért mégis másabbak... Valamennyire. Nővérkém kettyós idióta, míg én... Mondhatni a sznob úrihölgy kategóriába esem. Mindenesetre így szeretem a dilis fejét, és amíg nem próbál meg megölni addig áldás, békesség!
Pont keresztbe tettem lábaim, amikor bevetésre kész volt testvérem. Jajnekem! Ennyit arról, hogy megvárjuk a pasikat, hogy idejöjjenek! Nemsokára már be is vetette képességét Alaska, amire prüszköltem egyet. Komolyan néha azt érzem, hogy kretén angyalka vagyok, ami nagy szó, basszuskulcs! Követtem őt végül a pasikhoz.
- Halihó! - léptem oda hozzájuk pár perc múlva. - Gondoltam megvédem a nővérkémet, még mielőtt leitatjátok! - nevettem el magam, és elvettem Alaskától a poharat, majd annak tartalmát lehúztam.
Ezután helyet foglaltam testvérem mellett. Felkönyököltem az asztalra, és kíváncsian figyeltem. Hagyom nővérkém kibontakozni aztán meglátom, hogy mi lesz. Ha két idióta uncsi lesz, akkor fix lelépek, és nem érdekel az ágybeli teljesítményük... Úgyis hallani fogok róla. Ha szarok lesznek valószínűleg holnap a hullaházban lesznek. |
Hát igen, a drága kis húgocskám nagyon igényes a szexre. Félre értés ne essék én is az vagyok, de ezért próba szerencse alapon, ha minél többet próbál ki az ember és nagyjából meghagyja az arányok felét, akkor már jó. Én nem szeretem, hogy ha nem adják meg azt, amit akarok. Ezért a sok halott, amit persze Verena nem nagyon szeret, de nem tehet ellene semmit. Igyekszem kordában tartani az indulataimat… néha… Aztán vagy sikerül, vagy nem!
- Ugyan, szerintem ezek kifejezetten jól fogják bírni. 30 másodpercig biztosan – nevettem fel a saját poénomon, majd felsóhajtottam kissé. Látva a vigyorát, miszerint, ha nekem megfelel bármelyik, akkor ő is csatlakozik.
- Lassan a testel tesó! Én láttam meg előbb, szóval bármelyik is lesz, de ő az enyém – fogtam meg az új adag martinimet, majd azonnal le is húztam. – Baszki, ez már nagyon kellett… - sóhajtottam fel, majd fekete hajamba túrtam.
Épp a citromkarikával szórakoztam, mikor azt kezdte ecsetelni, hogy Arielhez hasonlítanának minket.
- Neee… - nevettem fel. – Amúgy abban a mesében nincs aranyhal – ingattam meg a fejemet.
- Az a Némó nyomában van, azt hiszem – vakartam meg az államat, mint ha gondolkodnék, de persze nem kellett sokat gondolkodnom. Mi is voltunk gyerekek azért!
- Egyformák vagyunk… félig meddig szóval szerintem tökre mindegy, hogy melyikünket stírölik hátulról – rántottam meg a fejemet, majd felpattantam. Az épp arra oldalgó pincér tálcájáról elvettem egy pohár vodkát. Ha jól láttam, akkor az volt. Már pont hőbörgött volna, de azonnal lecsitítottam.
- Shhh! Most szépen visszamegy a pult mögé és elfelejtjük, ami történt – mosolyogtam, majd, mint aki beszívott, elvarázsolódva lelépett. Verenára néztem, majd megrántottam a vállamat, hogy ugyan én nem csináltam semmit se vele.
- Ha van kedved, akkor csatlakozz. Tudod, hogy hol találsz – biccentettem arra a két srácra, akiknek befelé menet olyan jó illatuk volt. Hát most közelebbről is megszaglászom őket. Hamar elkezdtünk beszélgetni egymással, nagyon érdekes srácok voltak, az biztos. Már meg is hívtak egy italra, bár nem tudom, hogy mi volt az, de pia! Valami édes koktél volt azt hiszem, de most jó volt ez ide. Verenat figyeltem olykor, hogy mikor veszi rá magát arra, hogy ide tolja a képét. Remélem, hogy azért nem savanyodott be az út alatt. |
Amikor leadtuk végre a rendelést fejem csóváltam meg. Remélhetőleg hamar kifogják hozni a piánkat, mert ezután a hosszú nap után mindenképp rám fér. Nincs kedvem egy nyomorult mixerrel veszekedni, mert nem bírja időben összedobni italunkat.
Még mindig nem volt jobb dolgom, mint dúdolgassak és ujjaimmal doboljak. Ekkor meghallottam nővérem szavait. Felkaptam a fejemet hallva, hogy stíröl egy-két pasi. Felvont szemöldökkel a két hapsi irányába néztem.
- Fogadjunk, hogy töketlenek, és elmennek 20 mp alatt. Nekem ilyenekre nincs szükségem - rántottam meg a vállam. - Te nyugodtan bevállalhatod, és ha nincs igazam maximum csatlakozom - húztam féloldalas vigyort arcomra.
Kérdését hallva elnevettem magam. Szerintem inkább örüljünk, hogy nem tudják mik is vagyunk. Sosem szerettem kérkedni, hogy szirén vagyok. Nem azért mert szégyelném... Neeem, egyszerűen jobb nem felfedni. Könnyebb így bárkit behálózni!
- Áldjuk az eget, hogy nem tudják. Vagy ha tudnák, szerintem Arielhez hasonlítanának minket! - jegyeztem meg ironikusan. - Lenne rákunk meg bohóchalunk és énekelnénk... Ellenségünk meg a nyomorult polip lenne - vigyorogtam.
Erre kijöttek az italok. Épp koccintottam vele, de az alkesz fajtája már bele is ivott a piába. Elnevettem magam, amikor utólag neki is leesett, de csak legyintettem egyet hanyagul.
- Igyunk az alkesz szirénekre! - kacsintottam egyet, és koccintottunk is.
Le is húztam egybe a martinit, mintha csak víz lenne. Testvéremhez képest nagyon is jól bírom az alkoholt.
Ám ahogy feldobtam kérdésem a tervekkel kapcsolatban már kinyögte a spontaneitását, amire szemeimet forgattam meg. További magyarázatára sóhajtottam egyet. Én sosem öldököltem, bezzeg Alaska. Ilyen szempontból én egy kikúrt angyalka voltam.
- Helyes! - mondtam anyáskodóan.
Kijelentésével egyetértettem, így mosolyogva biccentettem fejemmel válaszul. Már épp kértem volna ezek után még egy kör martinit, de nővérkém beelőzött. Mancsomat lustán megemeltem, és mutattam ujjaimmal, hogy kettőt belőle. A pultos bólintott egyet, és már neki is látott.
- Miért pont hozzám jönnének? Szerintem téged bámulnak - értetlenkedtem. - Amúgyis... Nekem annyira nem jönnek be! - ingattam fejem. |
[159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
