|
Témaindító hozzászólás
|
2016.04.20. 17:29 - |
 |
[45-26] [25-6] [5-1]
|
Úgy nézett ki, szegény csajszi nem éppen vágja a szitut, és enyhén lefagyott a Windowsa. Ezt sikerült leszűrnöm abból, hogy összevissza kapkodta a fejét, mint aki a beszélgetőpartneremet keresi, de egy icipicit benézte, mert ő állt hozzám a legközelebb, úgyhogy ő volt a jelenlegi "áldozatom". Eh, néhányan nem igazán vannak hozzászokva a közvetlenségemhez. Vagy egyáltalán bárki közvetlenségéhez csak úgy ismeretlenben... Mondjuk legalább én hozzászokhattam volna, hogy ez majdnem mindenkinek fura, de mindegy.
Végül egy kis késéssel bár, de rájött, hogy hozzá szóltam. Aztán ismét úgy tűnt, hogy elbizonytalanodik.
- Igen-igen, hozzád beszéltem az előbb, mint legközelebbihez - mosolyodtam el. - Lehet, hogy nem volt elég egyértelmű - gondolkodtam hangosan. |
Már rövidült a sor egy-két emberrel, tehát Gwennek is sikerült előrébb jutnia, amikor egy hangot hall a háta mögül. Jó ez nem olyan fura dolog, hiszen közösségi elyen van vagy mi a szösz és hát ugye minden ilyen helyen beszégetnek az emberek, de mivel túl közelről hallja a hangot ezért reflexből a hang tulajdonosa felé fordul. Egy körülbelül vele egyidős nőt lát maga előtt, aki éppenséggel mögötte áll, azonban nem látja a beszélgetőpartnerét. Jobban megnézi és tényleg nem lát senkit, akinek ezt mondhatta vona még egy kicsit a fejét is kapkodja. Aztán leesik neki, hogy talán hozzá szólt. De miért szólt volna hozzám, hiszen nem is ismerjük egymást... villan át az agyán a gondolat, majd rájön, hogyha viszont hozzá slt akkor iene válaszolni. Ő viszont hzta már az időt bambaságával, szóval ideje lenne összeszednie magát.
- Valóban. - válaszolja fáziskéséssel és udvariasságból elmosolyodik. - Bár nem is ez lenne a legjobb péség a környéken, ha nem így lenne. - válaszol, majd hirtelen eszébe jut, hogy ilyen megjegyzéseket csak úgy szoktak tenni az emberek magunak is, szóval az is lehet, hogy a nőnek épp ez volt a célja. VIszont akkor meg ő volt a fura, aki egy totál ismeretlennek válaszolt, holott nem is volt rá szükség. Elönti a pír az arcát, viszont innen már nincs visszaút. |
|
Egy különösen magas elvárásokkal teli házaspárnak hála, akinek házat kellett volna eladnom, teljesen felforrt az agyvizem. Három hete szenvedek velük. Medence meg padlófűtés, mediterrán tető, nagy terasz nem elég, még kitalálják, hogy az ablakok elrendezése nem elég feng shui. Adok én nektek feng shuit, de olyat... Áh, inkább építtessetek magatoknak olyan házat, amilyen kell, de most ne szivassatok már, nehogy emiatt az egy szerencsétlen dolog miatt ne kelljen már az a nyomorult ház! Lóvé meg van építésre is, ha már ilyen extra igényeitek vannak, nemdebár? Akkor legyetek szívesek és ne raboljátok az értékes időmet, csillagvirágaim.
De nem baj. Most már azért is addig megyek, amíg nem lesz medencés, padlófűtéses, mediterrán, teraszos, feng shui elrendezésű házuk, hogy az ég szakadna rájuk. Én nem fogom feladni. Bár egy kis varázslattal megbuherálhatnám, vagy valami. Mondjuk akkor meg nagyon beleélném magam, és menne mellé egy pár rejtett csapda is, de annak meg örülnék, ha nem perelnének be.
Na mindegy, nekik hála tök jól elment a kedvem tőle, hogy a délután folyamán valami komolyabb projektbe kezdjek főzés terén... otthon pedig már nem maradt kész kaja, a kifli meg a joghurt önmagában nem hinném, hogy elég lenne a nap további részében. A pékség szerencsére pont útbaesett hazafelé, úgyhogy meg voltam mentve az éhenhalástól. Az ajtón belépve azonnal összefutott a nyál a számban, ahogy megéreztem a mennyei illatokat, viszont kicsit elborzadtam, ahogy megláttam, mennyien állnak előttem.
Nem probléma, addig is kommunikáljunk. Kicsit néha úgy kezdeményezek, mint egy öreg néni, csak aztán nem úgy folytatom.
- Hm, jó sokan vannak itt ma... - kezdtem bele a beszélgetésbe, remélhetőleg nem magammal, hanem a közvetlenül előttem álló vörös hajzuhatag tulajdonosával. |
Kellemes és napos délután volt az akkori, Gwen meglehetősen jó kedvvel vágott neki az utcáknak, hogy sétáljon egyet. Hétvége lévén korán zárta az üzletét, a gyógyfűáruda pedig egyáltalán nem volt nyitva, így teljesen szabad volt a délutánja. Ezért is döntött úgy, hogyha már úgyis kellemes az idő is, akkor tesz egy sétát a környéken. Csak úgy nem sűrűn sétálgatott, habár szívesen tette volna, de valami dolga mindig volt. Vagy a saját üzletében dolgozott, majd nagyajánál segített ki és természetesen még arra is kellett időt szánnia, hogy megtalálja nővérét. Minden feladat közül ez utóbbi volt a legbonyolultabb és talán legkimerítőb is. Egy rövid időre azonban egy kicsit önző szeretett volna lenni (mégha emiatt később bűntudata is lesz) ígyhát ott van, ahol van.
Már rótta az utcát egy jó ideje, mikor egyszer csak megkordult a gyomra. Abban a szent pillanatban el is pirult zavarában, majd úgy döntött akkor már bekap valamit. Jól tudta hogy nem messze van egy pékség, ahol isteni finom péksüteményeket s egyebeket lehet kapni, tehát arra indult el. Nem sokkal később el is érte az üzletet és mosolyogva nyitott be. Az ajtó fölé akasztott csengő rögtön meg is csendült, orrát pedig eltöltötte a firssen sült péksütemények illata. Abban a szent pillanatban e is mosolyodott, majd beállt a sorba. Akkora volt a választék, hogy fogalma sem volt mit fog kérni, ha egyszer sorra kerül, így hát folyamatosan a pultot bámulta maga előtt. Volt még ideje eldönteni, hogy mit szeretne, hiszen voltak egy páran előtte. |
|
[45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
