|
Témaindító hozzászólás
|
2016.04.20. 17:28 - |
 |
[60-41] [40-21] [20-1]
Elégedetten fogadtam a további simogatást, pofámat pedig újra az ölébe helyeztem, mint a temetőben. A fülemet előrebillentettem, hogy jobban hozzáférjen. Imádom!
Elég rendesen meglepődött… mármint nem, csak… hehe gyakran viseli meg az embereket egy csöppet, ha valami a szemük láttára alakul át mássá.
Nem vette a szívére a kabáttal történt apró balesetemet, aminek nagyon örültem, elvégre nem lett volna jó amiatt a (megjegyzem nagyon fincsi) bőrdarab miatt összebalhézni. Mosolyogva mellé csüccsentem az általa odahúzott székre.
- Köszi - fészkeltem el magam kényelmesen. Határozottan kíváncsian csillogott a szeme, így sejtettem, hogy sok kérdésre számíthatok. Szívesen válaszoltam bármire, de nekem is volt egy: vadász, vagy valami különleges lény avatta-e be? Elvégre amíg ezt nem tudom, addig nem érezhetem magam teljes biztonságban. Kívülről igyekeztem laza és magabiztos benyomást kelteni, amíg az izmaim meg voltak feszülve, készen arra, hogy cselekedjek, ha ellenem fordulna. Kicsit kellemetlen, hogy mivel ember harapni nem haraphatok, szóval max a testi erő marad… ami farkasként még okés, de emberként már korántsem olyan egyszerű.
Nos az első kérdésével nagyon meglepett. Értetlenül ráncoltam a homlokom.
- Miért tenném? Hiszen te sem akartál nekem ártani. Amúgy meg kedvellek, mert szimpatikus vagy… és jó az illatod. - Hmm… ez furcsa duma, de én bízok az orromban… bár ezt egy ember nyilván nem érteti.
A véleményével nemigazán nyűgözött le… elvégre ki szereti, ha kegyetlen gyilkosnak titulálják?
- Áhh… szóval vadásszal találkoztál… - jegyeztem meg némi lemondó hangsúllyal a hangomban. Nem a szívemcsücskei, annyi szent. A múltkor is, tök kedves voltam az egyikükkel, erre még arra sem volt képes, hogy megkérdezze nekem Noel nevét... katasztrofális. - Hidd el, ha mindnyájan erre utaznánk, akkor az emberiségnek rég lőttek volna. - felemeltem a kezem, mielőtt tiltakozhatott volna. - Nem azt mondom, hogy egyáltalán nincsenek köztünk gyilkos hajlamúak, de általában nem öldösünk össze-vissza. - egy pillanatra elhallgattam. - Na meg ott vannak a balesetek… - tettem még hozzá halkan. Ez bizony kellemetlen téma… - És a vadászokkal folytatott csatározások is természetesen. Azt hiszem ők a “szúnyog kategóriába” kerülnek. Ha lehetőséged van rá, inkább kivonod őket a forgalomból, mielőtt ők teszik meg veled. - jegyeztem meg. Persze érzéstelennek tűnhetek, de.. azért szerintem neki is számít az élete, és megvédi, ha kénytelen. |
Amilyen hangokat kiadott csak elképedtem. Oké, ha ezek után tagadja, hogy vérfarkas, akkor kitérek a hitemből. Erre elkapta a felsőmet, amit elvettem tőle. Öhm, kicsit tocsogott a nyáltól, de semmi komoly. Sóhajtottam egyet, és a farok csóválására elmosolyodtam.
Nyüsszögésére még jobban simogatni kezdtem, majd füle tövét vakargattam. Elméletileg ezt szeretik a kutyák... Meg remélem a farkasok is!
Ekkor jött az én nyomozós maszlagom, amit kiderítettem ugye... Vagyis hát, Asher beavatott. Kíváncsi voltam, hogy mi sül ki belőle. Pillanatokon belül már nem egy farkas, hanem egy nő állt előttem. Eltátottam a számat, míg végül rendeztem arcvonásaimat. Azta a mocskos...! Hát tényleg igaz!
- Ó, akkor jól sejtettem - hümmögtem, amint válaszolt kérdésemre.
A kabát csócsálós történetre elmosolyodtam halványan. Végül felálltam, és odahúztam magam mellé egy széket, hogy üljön le. Egyelőre még agyilag próbáltam feldolgozni a látottakat.
- Nincs semmi baj! - tudtam le ennyivel, amikor mentegetőzött egyben a sztorijával.
Ezután elgondolkoztam, hogy mégis mit kérdezhetnék tőle. Annyi kérdés megfogalmazódott bennem. Nagyon, nagyon sok. Nem akartam mindent hirtelen rá zúdítani, pedig amennyire sötét vagyok a város lényeit tekintve... Eléggé fel vagyok spannolva kíváncsiság terén!
- Hogyhogy nem bántasz...? Illetve nem bántottál? - ráncoltam össze a szemöldökömet, és szegeztem neki a legfontosabb kérdést számomra. - Ahogy hallottam nem épp arról híresek ezek a lényeg, hogy emberekkel közösködjenek, sőt.. Előszeretettel ölik meg őket! Ezt én is észrevettem jó pár nyomozás során - sóhajtottam fel csüggedten. |
Noel ébredése kicsit heves volt, vagy legalábbis az utánajövő egy perc. Nos valóban nagyon vad, félelmetes és tiszteletet parancsoló vagyok farkas alakban, de azért fekve talán mégsem tűnök oly vészesnek. Felijedésének és mocorgásának következményeképp a kabát megindult lefelé. Azonban nem hagyhattam, hogy az a csoda ilyen méltatlan sorsra jusson, így abban a pillanatban én is mozdultam, s felé vetettem magam.
- Az az enyém! - visítottam, legalábbis farkasként valahogy úgy hangozhatott. A kabátot sikeresen elkaptam, bár abban a pillanatban valami bravúros mozdulattal a fejemre tekeredett, így felbukva hemperegtem a földön. - Nem eresztelek! - hörögtem, miközben sikerült az anyagból kikeverednem a buksimmal. Pörögtem még kettőt-hármat, amikor is Noelre esett a pillantásom. Hopsz! Még ugyan rúgtam egyet a hátsó lábaimmal játékosan, de utána odabaktattam a sráchoz a zsákmányommal, és a lába elé ejtettem. Hatalmas, bűnbánó bociszemekkel bámultam rá, a fülem pedig egészen lesunytam megbánásom jeleként. A mancsaimmal óvatosan közelebb toltam a megcsócsált ruhadarabot. Nem is volt olyan vészes… nem szakítottam el, csak épphogy egy kicsit nyálas lett itt-ott.
Boldogan kezdtem el csóválni a farkam a “hát te” kérdésre, s elégedetten nyugtáztam a simit is.
- Még, még - nyüszögtem.
Csöndben figyeltem, ahogy figyelme az általam hozott paksamétára terelődik. Gondosan átolvashatta, legalábbis én ezt vettem le abból, amennyi időt eltöltött vele.
- Igen, én vagyok. - vakkantottam bólogatva. Majd némi hatásszünet után ráeszméltem, hogy továbbra sem értheti egyetlen szavamat sem. A visszaváltozással azonban hezitáltam. Oldalra döntött fejjel mérlegeltem a lehetőségeket. Végülis arra jutottam, hogy valaki már úgyis beavatta, szóval én márcsak hab leszek a tortán. Reméltem nem szalad el a másik irányba a következőktől. Ha szabad ilyet mondanom, akkor én az átváltozás bajnoka voltam. Sokat gyakoroltam, elvégre az egyik kedvenc mutatványom is ehhez volt köthető. Igen, imádtam röptében átalakulni. Szépen “ártatlan” emberként elrugaszkodtam és vicsorgó farkasként érkeztem… tízből nyolc ellenfelemnek egyből elszelelt a harciassága, amikor a fogsoromat bőszen mutogatva a mellkasán csücsültem.
Visszaváltozásomat követve felegyenesedtem és kíváncsian kutattam, hogy mit látok a szemeiben a műveletet illetően. Elvégre mégiscsak farkasból ember lett… Most egy kicsit sajnáltam a sminket, elvégre most nem volt szükségem arra, hogy idősebbnek tűnjek, s hivalkodónak éreztem a sima fekete farmer és póló párosításhoz.
- Helló Noel - kezdtem neki. - Csak simán Aylin. A Zecker csak későbbi betoldás. - most a nevelőapám nevét viseltem, de még mindig kicsit idegennek éreztem. Megeresztettem felé egy apró mosolyt, igyekezve oldani az esetleges feszültséget. - Bocsi a kabátért… - motyogtam még mindig bűntudatosan. - Sosem tudok parancsolni a farkasösztöneimnek a bőr illatára. A múltkor egy vámpír kabátját csócsáltam meg… de az nem volt olyan jó, mert istentelen vérszaga volt, mint a gazdájának. Komolyan, a hetedik határból is kiszagoltam, hogy vámpír. - félig magyarázkodtam, félig panaszkodtam. Csak egy kicsit volt bőrszaga! Tettem még hozzá szomorúan magamban. |
Nagyon elbóbiskoltam. Nem is érzékeltem, hogy mi folyik körülöttem. Lehet jó pár órácskát is aludtam, viszont csak magamhoz tértem idővel. Majdnem hátraestem, amikor megpillantottam a farkast. Mi a fene?!
A rám terített kabátom nyomban a padlón kötött ki. Lepetten pislogtam párat. Ez az a farkas, tuti! Felvettem a földről a kabátomat és a szék karjára terítettem. Sóhajtottam egyet, és lágyan megsimogattam a fejét.
- Hát te? – kérdeztem tőle elgondolkozva.
Ekkor oldalra néztem, és kiszúrtam az iratokat. Kezembe vettem, majd értelemszerűen átolvastam. Szinte mindennapos, hogy látok ilyet, ám nem mindig sóznak rám ilyet. Ettől függetlenül eltettem a kellő helyére az iratot.
Csendesen visszaültem. Kissé szemezni kezdtem az állattal. A legvégére már gyanakvóan méregettem őt. Most kérdezzek rá kerekperec? Biztos, hogy farkasként nem engedik be ide! Őőő, mi van, ha ő hozta a…?!
Egyből kipattantam a székből, és kikerestem gyorsan a papírt, ami az asztalomon pihent az elébb. Aylin Zecker? Ez lehet ő. Tudtommal az Aylin női név, csak nem sűrűn hallottam. Kérdően néztem újra a farkasra. Igaz, előtte a papírt visszaraktam.
Mellkasom előtt összefontam karomat, majd egyik szemöldökömet megemeltem. Zavartan csak kinyögtem, hogy mit akartam.
- Mondd… - hagytam kis szünetet, majd folytattam. – Te vagy Aylin? Aylin Zecker? – mondtam csendesen.
Remélem felfedi, hogy ki is valójában. Már a temetőnél észrevettem, hogy túlságosan intelligens és vadállathoz képest barátságos volt. Talán ebből a szempontból tényleg jó volt Asherrel találkozni. Végre tisztán látok, viszont farkaskát… Akarom mondani Aylint megakarom tőle védeni! Nehogy nekem megölje, mert eskü… Eskü… Miről beszélek… Mit tennék vele?! Egyelőre bizonytalan vagyok ebben a világban, és itt végem lesz kezdő nyomozóként. Nem tudnék megfelelni önmagamnak és senkinek sem, mert teljesen analfabéta vagyok ezt a várost illetően! Szükségem van rá! |
Épp az őrs felé sétáltam, egy csöppet fáradtan és magamban hevesen méltatlankodtam. Elégedettlenségem tárgya pedig természetesen az a, hát éppen nem aprócska mallőr volt, amiért most is odaigyekeztem.
Néhány napja ugyanis (megint) összeverekedtem valakivel. A fiatal, nemét tekintve hím farkassal igazából már nem is emlékszem min vesztünk össze, de tettük azt igen alaposan. Hörögve, morogva törtünk-zúztunk kb mindent, ami volt olyan szerencsétlen, hogy a közelünkbe kerüljön. Valami régi, a nevelőapám tulajdonában lévő házban estünk egymásnak, s mivel már régóta elhagyatottan állt, a szomszédok kihívták ránk a rendőrséget. Amint megjöttek a drága rendőrbácsik (és lehet nénik is, csak nem épp a bámulásukkal voltam elfoglalva) rögvest egyhúron pendültünk addigi ellenfelemmel. Hál’ istennek egyikünket sem vittek be, csupán azt kötötték a lelkünkre, hogy mindenképp vigyük be a rendőrségre azt a papírt, ami bizonyítja, hogy nem követtünk el magánlak sértést.
Tehát most ezzel a remek papírral caplattam be a rendőrségre. Szerencsére nem voltak sokan, azok is (nagy meglepetésemre) tettek rám magasról, így zöldutat kaptam. Az egyikük előtt meglobogtattam a paksamétát, mire az csak annyit reagált, hogy rámutatott egy ajtóra és kijelentette, hogy oda vigyem be, azt majd a fiatal és ügybozgó kollégája csinál vele valamit, de ő most megy haza, szóval hagyjam békén. Néhány perc döbbent pislogás után, besétáltam a mutatott helyiségbe. Elsőre azt hittem csak le akart rázni a fickó, de aztán megéreztem az ismerős illatot és megláttam a hozzátartozó személyt is.
- Noel - suttogtam halkan és döbbenten, ám mégis mosolyogva. Örültem, hogy vele futok össze, és nem mással. Óvatosan az asztalára helyeztem a dossziét, közel hozzá, hogy felébredve rögtön észrevegye, de azért ne én ébresszem fel, majd ráterítettem egy kabátot, feltételezem az övét, bár nem tudtam pontosan beazonosítani az érzett illatot. Úúú… bőr volt, ráadásul jóféle, épp egy farkas szájába való! Azért csak sikerült leküzdenem a késztetést, és nem kezdtem el vele játszani, illetve tépkedni.
Mikor végeztem a betakarásával hátráltam néhány lépést és átalakultam farkassá, ugyanis erős gyanúm volt, hogy nem örülne, ha egy agyonsminkelt, ismeretlen nővel kellene farkasszemet néznie, amint felébred. Kényelmesen a mancsaimra helyeztem a buksim, és türelmesen vártam, hogy felébredjen. |
A hétvégi "felfordulás" után megint a munakahelyemen töltöttem a legtöbb időt. Bonyolultabbnál bonyolultabb ügyeket kaptam sorra. Szinte majdnem mindegyik valószínűleg egy lényhez volt köthető, és tudtam, hogy hamarosan szükségem lesz Asher segítségére. Talán ezért is kezdtem el utána kutakodni.
Eleinte nehézkesen találtam róla bármi érdemleges információt, viszont ahogy keresgéltem egyre jobban tudatosult bennem, hogy emberemre akadtam. Ő az akit valóban le kéne csuknom! Basszus, ez komoly?! Túlságosan nagy gyökér lennék, ha elárulnám egyből, ezért maradtam az eredeti tervnél. Mindenesetre most már tudom, hogy hol kell keresnem őt és miként is érhetem el.
Ma este viszont egyelőre egy magam akartam megfejteni a rejtélyt. Közben a különböző lények után is kutakodtam - inkongnító ablakban, mint aki pornót nézne, haha, kamasz éveim -, és némelyik eléggé badarságnak tűnt. Lehet nem fogok minden egyes szónak hinni, ami itt le van írva!
Olyan este félkilenc körül járt már, és ugyanúgy a neten böngésztem, és olykor aktákat írogattam. Most amúgy is kénytelen lennék bent maradni mellesleg. Egyik ismerősöm szabadságot vett ki, és ja... Csodás kötelességek!
A kávét konkrétan két pofára ittam, de semmi hatásuk nem volt. Nem is kellett több, hogy a laptop billentyűzetére helyezzem fejem, és elnyomjon az álom. Teljesen ki voltam már megint! Ám legalább nem lelkileg!
Azért fejemben sok minden kavargott ezek ellenére. Nem volt nyugodt álmom! Például nemsokára menyasszonyom fel fog jönni, és tartok kicsit tőle. Hülyén hangzik, de hiába vagyok hűséges hozzá, mégis ezerszer megfordult már a fejemben, hogy talán egy férfivel... Badarság! Egyszerűen ez még mindig a mérhetetlen szexéhségemből fakadhat és a stresszből! Kamaszkoromban nagyon durva volt! Annyira ki voltam idegileg, hogy még iskolában a férfi mosdóban képes voltam maszturbálni. No comment, így visszagondolva! |
A tanárnős megjegyzésre csak büszkén elvigyorogtam magamat. Viszont most már kiégtem rajta. Sikerült elérnie a sok dumával, hogy ő égessen ki engem. Ez nagy szó! Megadóan felemeltem a kezeimet, mondva:
- Azt hiszem élek a ninós autó adta taxiszolgálattal. Még úgyse ültem ilyenben, szóval... - nanáhogy kihasználom az alkalmat. Bepattantam mellé a kocsiba és vigyorogva lestem ki az ablakból. Még be is nyomta a szirénákat mire csak felnevettem. Hát ez állat!
Sajnos hamar megérkeztünk így csüggedten vettem észre, hogy hoppá mehetek melózni. Végül úgy döntöttem megjutalmazom őt egy nagy öleléssel és közben mondtam:
- Köszi szépen, hogy beülhettem a ninóskocsidba. Egy élmény volt! - hát na, lehet ez hirtelen jött neki, de akikkel jóban vagyok és szimpatizálok azokkal eleve közvetlenebb vagyok egy kicsit. Intettem neki a kocsiból kiszállva:
- Vigyázz magadra! - majd mentem is a lakásomra. Levágtam a cuccaimat és neki is fogtam a melónak. Egészen hajnali ötig bírtam szuflával és ki is dőltem a fenébe. Bár majdnem az asztalnál aludtam el csipesszel a kezemben. De szerencsére el tudtam magamat vonszolni az ágyig.
Magamhoz húztam Anthony pólóját és utolsó gondolatommal eszembe jutott: basszus, elfelejtettem neki odaadni! Na mindegy most már.
[ ANTHONY és SADIE OFF ] |
Cöccögtem, amikor cukkolt, de természetesen vettem a lapot. Nem fogok ezért sértődött kisfiút játszani. Ekkor jött a további agysorvasztós diszkurzus a mókusidomársággal kapcsolatosan. A dorgálásra bevágtam egy kisfiús pofit, majd mondtam.
- Elnézést tanárnő! - túrtam bele a hajamba.
Azon meg csak felnevettem, ahogy mondta milyen jó lenne az a bizonyos belsőtér sok-sok mókussal. Csodás lenne tényleg. Mindent megrágnának a fenébe meg tele lenne fosva az egész terep. Brr.. Egyáltalán miért gondoltam bele ebbe? Lehet a végén nekem van valami fura perverzióm nem is neki.
A kacsintásra ami ezután következett viszonoztam, majd ninjáztam is ismerősömhöz. Természetesen összejött, hisz már adtam is a lánynak a szerzeményt.
- Valahogy sejtettem. - ültem le mellé. - Fánk majd ad neked plusz erőt. A zsaruk ereje abban lakozik! - vigyorogtam.
Erre nem elkezdett halálkomolyan beszélni a vérmókus fertőző harapásáról. Te jóságos ég! Mindig tud überellni... Sőt, még saját magát is felülmúlja.
- Értettem. Nem fogsz bennem csalódni. Csak is jótékony és végső esetekre fogom használni ezt a hatalmas erőt. - kuncogtam.
A rákattanást nem reagáltam le. Már elmondtam a zsaruk nagytitkát is az elébb. Végül azért még ezt fokoztam kissé.
- Mint mondtam ebben van az erő... Teliholdkor kifejezetten nagy erőt tud adni, viszont éjfél után mozogni tilos közvetlenül. Akkor nagyon veszélyesek tudnak lenni a fánkok, mert bosszúsak. - jegyeztem meg komolysággal.
Azon viszont lepetten pillogtam, ahogy felhozta a pólómat. Legyintettem egyet az egészre, majd válaszoltam is.
- Nyugi nem kell. Egy darabbal kevesebb vagy több. Nem csinálok belőle ügyet. - vontam vállat. - Viszont... - néztem rá a karórámra. - Jócskán lejárt a munkaidőm szerencsére. Ismét hazakísérjelek, esetleg még egy tolvajt elkapsz? - vigyorogtam. - Van ninós kocsim, ha gondolod... Ülhetsz a szexi járgányba. - na igen, jó kis rendőrautó. Legjobb az, amikor este benyeljük az egyik kocsit haverjaimmal és direkt benyomjuk a szirénát, hogy időben odaérjünk egy-egy bulira, esetleg gyorsabban vegyünk piát. Vannak ilyen görbe esték, kérem! |
Elkuncogtam magamat a megszólalására:
- Ó, igen. A lehető legtökéletesebb példa vagy - vigyorogtam rá. Persze direkt cukkoltam emiatt. Igazából nem bántásból mondtam neki. Igazából hidegen hagy az, hogy kavartak. Az cseszett fel engem, hogy a csaj gyökérül kezelt és még hülyének is nézett. De nem érdekel, meg amúgyis van egy mondás: a buta ember a saját hibájából tanul, míg az okos másokéból. Szóval ennyi. De legalább most már biztosan tanult belőle. Mit ne mondjak fel van neki adva a lecke.
Bólintottam mosolyogva a jókívánságaira, majd elkuncogtam magamat a mókusos dologra:
- Na majd idővel jöhet a mókustenyészet is segíteni. Érdekes lenne az egyszer biztos. Mondom, hogy csipeszt, és már hozza is az egyik. A másik meg drágakövet cipelne. Csak nehogy megegye.
Kicsit dorgáló arckifejezéssel néztem rá mikor kérdezett:
- Természetesen a téglalap! Hogy lesz belőled így profi mókusidomár? - sóhajtottam fel színpadiasan. Borzalmas, ilyen dolgot nem megjegyezni. Agyam elszáll!
A főnökös megjegyzésére csak ingattam a fejemet. Előbb fogja megtudni az illető a munkahelyi kavarást, mitsem a mókusokat de ez lényegtelen. Úgy vélem tisztában van ezzel, így nem dörgölöm az orra alá. Inkább színpadiasan megszólaltam:
- Ezek a borzalmas főnökök. Nem értem miért nem értékelik az ilyeneket. Lehet sokkal népszerűbb lenne a rendőrség belső tere, ha pár mókuska ott futkorászna.
A rájátszására csak prüszköltem egyet, elvégre majdnem elröhögtem magamat:
- Oookéé...ne felejts el lopakodni! - kacsintottam rá egy kicsit. Még a végén tiszta Assassins Creedet fog játszani azért, hogy szerezzen kávét meg fánkot. Na persze, attól félek. De elképzelve totál röhejes volt ez kétségtelen.
Végül elintéztem a dolgomat, így frankón belemerültem a rajz-témába. Észbe kaptam mikor megjött Anthony, így összecsuktam a tömbömet ami dugig volt tervekkel. Átvéve a kávét hálásan néztem rá:
- Köszi szépen. El fog kelleni. Egyszerűbb darab lesz, de így is el fogok vele szórakozni egy ideig... - a fánkos dologra elnevettem magamat egy kicsit. Basszus, ez a mókustéma örökké rajtunk fog maradni úgy érzem.
- Még az a szerencse, hogy majdnem. A vérmókus harapás fertőző. Nem kéne sok átváltoztatott hájas vérmókus rendőr. Belegondolni is borzalmas! Nagyon végső esetben szabad csak ehhez folyamodnod! - sóhajtottam színpadiasan. Mintha a világ dőlne össze. Beleharaptam a fánkba és elismerően bólogattam:
- Hümm...nem is rossz. Most már vágom miért vannak annyira rákattanva. Amivel talán nem is lenne gond. Feltéve ha lemozogják.
Agysorvasztás megint kezdődik. Na jó, megpróbálok annyira nem túllőni a célon. Csak ki akartam első alkalommal is rángatni a szűkszavúságból, így kénytelen voltam ahhoz folyamodni. Ekkor eszembe jutott a pólója:
- Amúgy...nem hiányzik a futós pólód? A múltkor rajtam maradt basszus. Akkor vettem észre mikor hazaértem - ingattam a fejemet egy kicsit, és bocsánatkérően ránéztem - ...bocsi?! |
Csak felnevettem zavartan, ahogy mondta, hogy eddig is tartózkodott a munkahelyi keveréstől. Nos, én is azt hittem, de hát, ha már ennyire rám pályázott és volt kedvem a szexhez miért ne... Most már tudom a választ, hogy soha máskor!
- Tökéletes élő példa vagyok, mi? - ingattam fejem.
Elhúztam a számat, amikor mondta, hogy pont szombatra kellett volna az ékszer. Na basszus! Sajnos úgy néz ki megint melózhat. Remélhetőleg most már nem potyára és senki sem fogja benyelni tőle... Vagy csak szeretné benyelni.
- Sok sikert előre is! Szívesen segítenék, de hát... Mint mondtam elég messze áll tőlem a dolog. Na majd, ha sikerül a mókusokat kellően beidomítani, akkor talán ők segíthetnek neked. - vigyorogtam. - Egyelőre amúgyis csak a kocka megy. A következő fokozat mi is? - kuncogtam.
Próbáltam tényleg kicsit feldobni a kedvét meg oldani a még megmaradt kellemetlen feszültséget. Kissé égett a bőr a pofámról, amikor elkezdett személyeskedni a jegyző.
A mókustenyészetes dologra csak felsóhajtottam, majd színpadiasan bele is kezdtem. Már úgyis mindegy az agyamnak. Ettől jobban a mai napfolyamán úgyse épülhet le. Vagy talán mégis?
- Nos, egyelőre a főnök nem engedte meg! - húztam el a számat. - De majd megfűzöm valahogy... - jah, pont ezzel kapcs. Örülök, ha nem rúg ki, amiért a lányát húztam meg. Haha...
A lepettségre, ami az ajánlatomra reagált csak elvigyorodtam, és nemsokára be is vettettem magam. Ha már így belement, és ilyen borzalmas szitu alakult ki miért ne... Valószínűleg már úgysem lehet rosszabb. Remélem.
- Na megyek, akkor zsákmányolni. Életemmel fogok szórakozni. - adtam elő magam színpadiasan, rájátszva ismét. - És rendben. Menj csak! - mosolyogtam halványan.
Kértem is egy ismerősömtől fánkot meg miegymást. Végül a kávéautómatánál álltam meg és azt is szereztem a drágalátos tündérkének. Rá fog férni, ha valóban újra kezdi az elejétől az ékszer készítését. Nekem tuti nem lenne hozzá türelmem!
Amint meg volt a zsákmány már mentem is megkeresni Sadiet, aki igencsak belemerült a skiccelésbe. Gondolom én azt csinálta. Nem nagyon vágom az ilyet, szóval csak tippelgetek. Szóval átadtam neki az édességet és a kávét, majd mosolyogtam ismételten.
- Tessék! Remélem megfelel. Jó étvágyat hozzá! - ingattam fejem. - Ha tudnád a fánkért, hogy megküzdöttem. Majdnem kellett hívnom a mókusokat, hogy megvédjenek. - mondtam irónikusan, mindvégig vigyorogva. |
Mikor elkezdte ecsetelni, hogy a csaj rástartolt és ő mondhatni élt a lehetőséggel, fejben csaptam egy hatalmas facepalmot. Ah cseszem! Nem voltam rá kíváncsi de ám legyen, ha ez a téma...
- Nekem aztán tök mindegy. A munkahelyi kapcsolatoktól eddig is viszolyogtam, de látva, hogy milyen... - tűnődtem el egy kicsit - ...ezek után biztosan nem megyek bele egybe sem - vontam vállat végül.
A további megszólalásaira elmosolyodtam kicsit, viszont a mókusidomárra kuncogtam. Megszólaltam idővel:
- Nos, valóban ez jó dolog. Viszont az ékszernek meg szombatra el kell készülnie. A vevő esküvőn fogja viselni és hát hm... - elhallgattam egy pillanatra - ...eléggé kínos lenne a hiánya elvégre ő a menyasszony is. Azért is akartam hazavinni, hogy otthon fejezhessem be az utolsó simításokat. Végül nem az lett amit terveztem. Fel kell majd hívnom a tulajt, hogy kitalálok valami egyszerűbbet ami hamar készen van és mégis szépen mutatna - sóhajtottam a végére.
- Lehet nem fog örülni, de más ékszerész nem is csinálna ilyen rövid határidővel bármit is. Ha sima hétköznapi ékszer lenne nem csinálnék belőle ügyet, tolnám az időpontot és kész. De most ezt nem tehetem meg.
Úgy döntöttem nem fárasztom tovább ezzel a témával. Unalmas, meg amúgyis nekem kell ezt elintéznem minél hamarabb és kész. De azért vigyorogva megjegyeztem:
- Na és hol van a mókustenyészeted? Ha már mókusidomár vagy... - persze nem gondoltam komolyan a kérdést, inkább viccelődésnek szántam. Remélem nem les a hátam mögött az előbbi idióta liba. Ki tudja, már lehet élezi a kését, hogy hátba szúrhasson.
A javaslatán kicsit meglepődtem de végül mosolyogva elfogadtam:
- Csak ha nem gond... - nagyokat pillogtam mikor közelebb hajolt hozzám és a fülembe súgott. Elkuncogtam magamat mondva - ...úúú valaki szeret veszélyesen élni. A fánkzabálók fő zsákmányából lopni? Ejjejj, de ha sikerül a művelet akkor mindenképpen kérek belőle - vigyorogtam rá.
Elindultam előre és biccentettem a kijárat fele:
- Viszont kint leszek, elintézem a melót... - így is tettem. Ő addig valószínűleg vadászott kávét meg fánkot. A kávé tényleg kelleni fog nekem. Éjszakázni fogok az fix!
Kicsit...na jó rohadtul izgultam, hogy mennyire fog lehordani a vevő a sárga poros földig miután közlöm vele, hogy egy tolvaj el akarta lopni az ékszert és most végeztem a rendőrségnél, de nem adták ki, így bizony másikat kell csinálnom. Hála égnek nem volt rám pipa és megértette. Azt még azért hozzátette, hogy eleinte is egyszerűbbet akart, de a barátnői noszogatták csicsás darabért. Mit ne mondjak nagyon megkönnyebültem.
Előkaptam gyorsan a jegyzettömbömet és miközben beszéltem az egyszerűbb verziójáról az eredetinek, már rajzoltam is közben. Mondott még rajta pár alakítást aztán végül csak megegyeztünk. A falnak döntve a hátamat gubbasztottam és alakítgattam a rajzot. Mikor mindkettőnknek megfelelt akkor tettem csak le. Ah, basszus. Egyszerűbb darab lett ez tény, de nem azt jelenti, hogy kevesebb lenne vele a munka. Talán egy picivel könnyítettem meg a dolgomat. Egy biztos: nem kell drágakövet csiszolnom. Gyöngy lett végül és kész. Pici kristályok meg mindig vannak nálam. Szóval időm nagy részét inkább az ezüst alap alakítása fogja elvenni. Mindegy, meglesz megcsinálom ha a fene fenét is eszik.
Beletúrtam a hajamba és az utolsó simításokat végeztem a rajzon. |
Már halántékomat kezdtem el masszírozni kínomban, amiért ilyen nagy cirkusz alakult ki. Te jóságos ég! Eléggé kínos szituáció alakult ki mi tagadás. Milyen jó lesz majd magyarázkodni a főnöknek meg a lányának is. Alig várom!
Ezt követően már jött is a jegyző, akivel elment Sadie. Legalább ez már el lesz intézve. Franc se gondolta volna, hogy Ashley ilyen hisztit fog lecsapni, mert nem olvadozom, ahogy rám néz meg a többi. Lehet azt hiszi, hogy a tüncivel is kúrtam és jaj féltékeny... De még együtt se vagyunk! Uramatyám! Nők!
Végül kis idő múlva elő került a tündérke, és végre már nem puffogva. A mosolyát halványan viszonoztam, majd mondtam.
- Semmiség. A kavarodásért meg tényleg elnézést. - sóhajtottam fel. - Nem számoltam ezzel a helyzettel. - ingattam fejem. - Rám volt nagyon startolva és gondoltam... De hát, lehet jobb lett volna, ha gondolat marad. - nevettem el magam zavartan, miközben elveszve hajamba túrtam.
Elhúztam viszont kissé fanyaran a szám, amikor mondta, hogy az ékszert mégis csak bent kell tartani. Most már mindegy! Remélhetőleg azért hamar visszafogják szolgáltatni.
- Nézd a jó oldalát. A tolvaj elkapva és kap valami jó kis büntetést. - mosolyodtam el. - Amúgy meg miért kell újat csinálnod? Tényleg ennyire sűrgős? Azt hittem több határidőt adnak egy ilyenre. Habár tény, hogy korántsem vagyok ékszerész... Csak zsaru meg, hm... Kezdő mókusidomár. - vigyorogtam, és igyekeztem oldani a felszültséget.
Végül ha már ennyire kellemetlen szituban volt része, ezért amellett döntöttem, hogy meglepem valamivel... Vagyis annyira nem meglepetés. Inkább viszonzás vagy épp kárpótlás.
- Kérsz esetleg kávét vagy valamit? - húztam fel a szemöldökömet. - Most szólj, mert ingyen van. - ingattam fejem, majd füléhez hajoltam. - Ha gondolod pár fánkot is tudok neked... Hm, lopni. - suttogtam, és elhajoltam tőle vigyorogva. |
A morgását még meghallottam fél füllel is mire felcsattantam:
- Én akadályozom a munkájukat?! Mindent elmondtam basszus, de maga itt szívózik velem!
Alig kerültem ki a nyomorék picsától már osztotta is a pofont Anthonynak mire csak gúnyosan megjegyeztem:
- Ne pofozgassa, hanem végezze rendesen a munkádat! Ő legalább elkapta a tolvajt... - idióta liba. Mindegy, én mindjárt lelépek az biztoskurvaisten. Erre odajött hozzám és mondta kapok egy rendes jegyzőt. Pislogtam majd végül leesett, hogy mégis miért volt ilyen hülye a csaj. Munkahelyi kavarás...csodás, pont ez kellett nekem a mai napra!
Sóhajtottam egy kicsit és megszólaltam:
- Egy pasi jegyzőt kérek szépen, akinek jó a logikája és nem feltételezi azt rólam, hogy magamtól loptam el az ékszert és magamat is kergettem végig a fél városon! - prüszköltem dühösen a végére. Azt már nem tettem hozzá, hogy azért nem kérek még egy nőt, mert lehet azzal is kevergett. Még egy ilyenhez már nem lenne idegzetem. Inkább bólintottam és leültem amíg vártam a következő jegyzőt. Komolyan, eddig sosem imádkoztam, de most szabályosan könyörögtem érte, hogy pasas jöjjön értem. Tőlem akár lehet ötven éves is, csak hallja meg és fogja fel amit mondok!
Erre visszatért egy másikkal aki egészen meglepő módon nem volt egy hájas pacák. Igazából nem is volt rossz képű. Méghogy ő az egyetlen jó kondiban lévő faszi!
Elnézést kért a kellemetlenségekért és a szobába kísért. Kicsit fáradtan, de megint elmondtam ugyanazokat a dolgokat amiket az előbb. Jegyzetelt, még kérdezett pár dolgot a félkész ékszerről és ennyi volt. Egész hamar végzett. Milyen érdekes. Kedvesen megérdeklődtem, hogy haza vihetem-e az ékszert, de sajnos nem tehettem, így csak beleegyeztem nagy nehezen elszontyolodva. Na basszus. Hívhatom fel a vevőt!
Átadtam neki a dobozkát motyogva:
- Kérem vigyázzanak rá... - biztosított afelől, hogy ne aggódjak, nem fog baja esni. Aláírtam a dokumentumokat, elérhetőséget megadtam, hogy értesíteni tudjanak a fejleményekről meg a többi. Rövid kézfogást követően megköszönte a segítséget én meg halványan rámosolyogtam, hogy máskor is. Ha valami gond van csak hívjanak. Ki is léptünk végül a szobából és fellélegezhettem. Odamentem Anthonyhoz - aki remélhetőleg ott volt és elintézte a csajjal a dolgát - mondva:
- Végre vége. Köszi a segítséget, tényleg - mosolyogtam rá de ekkor jutott eszembe, hogy jajj a vevő. Nem szabad elfelejtenem! Nagyot sóhajtottam megjegyezve:
- Sajnos nem tarthattam meg az ékszert, így újat kell csinálnom... - túrtam bele a hajamba egy kicsit. |
- Rajta leszek az ügyön. Ígérem! - mondtam biztatóan. - Megpróbálom megoldani. - mosolyogtam halványan rá.
Ekkor jött a futókalandom, aki mérgelődve ment Sadievel. Bakker! Mi lesz ott egyáltalán? Bele se merek gondolni. Nemsokára már ricsajra lettem figyelmes és már előre a fejemet fogtam.
- Nézze, jó lenne, ha nem akadályozná a munkákat! - morogta idegesen Ashley, avagy a kalandom.
- Mi van? - tettem fel a költői kérdést.
Erre a tündérke is rátesz egy lapáttal. Odamentem végül hidegvérrel a jegyzőhöz, majd mondtam neki, hogy nyugodjon le erre pofán vágott. Istenem!
- Uhh, ez nagyot szólt! - szólalt meg egyik kollegám.
- Kuss! - szóltam vissza. - Nem értem mi bajod van! - néztem rá végül Ashleyre.
- Majd az öltözőben beszélgetünk! - morogta gúnyosan és elhúzott.
Erre még a főnököm is engem méregetett a tekintetével... Avagy a jegyző faterja. Milyen szerelmi melodráma alakult ki hirtelen. Szerintem én most megyek és lefejelem a falat.
- Mike, figyu, keress egy normális jegyzőt, aki nem vezeti le az ügyfeleinken az érzelmeit. - forgattam meg szemeim.
Társam bólintott egyet, majd Sadihez léptem, és próbáltam őt is lenyugtatni. Remélem most már veszteg marad, mert komolyan, ha ettől jobban kiégek itt őszülök meg!
- Bocs, azzal a csajjal volt egy kis.. Öhm.. - tettem állam alá kezemet, és elgondolkoztam. - Ez meg az. Nem lényeg. Szóval kapsz egy normális jegyzőt. Ne haragudj! Fene se gondolta volna, hogy személyeskedni fog. - vakargattam meg végül a tarkómat. |
Elszontyolodva ültem le mellé mikor mondta, hogy bizonyíték, így buktam a határidőt. Ajjajj nekem. Reménykedve néztem rá a fénykép hallattán:
- Az lenne a legjobb opció, de ha nem játszik akkor muszáj lesz tolnom a határidőt és másikat csinálnom. Mert sejtem nem egy napos őrizetbe lenne a nyaklánc. Maximum mire lecseng az ügy átveszem és átalakítom - sóhajtottam egy picit. Lágyan megsimogattam a dobozkát, hiszen tényleg szívemen viselem az összes kezem közül kikerült ékszer sorsát. Nem szívesen hagyom itt, de a szükség nagy úr.
Úgy tűnik nagyon látszódott rajtam, hogy nem igazán értem az itt menő dolgokat, így neki is állt magyarázni amit figyelmesen hallgattam. Arra jutottam, hogy ez bizony tényleg nem lesz rövid művelet. Valóban készítenem kell egy másik nyakéket. Basszus! Amint hazaérek már eshetek is neki.
- Ó, most már értem. Köszi a magyarázatot! - mosolyodtam el. Ekkor jött egy csaj aki egyből csúnyán nézett rám. Kicsit meglepedten pislogtam, hogy mégis mi a baja, talán egy kicsit érdően is néztem Tonyra végül vállat vonva:
- Rendben, köszi - mosolyodtam el halványan és inkább követtem a megint gyűlölködő csajt a kis kifaggató helyiségbe. Cseszem, mintha valami rossz bűnügyi sorozatba kerültem volna. Ráadásul a csaj filmekbeillően morcos kifejezést vett fel. Amit még mindig nem értettem, hiszen én vagyok az áldozat. Tőlem loptak könyörgöm, nem én vagyok a tolvaj! Unottan és flegmán kezelt amit eleinte csak derűsen kezeltem, de idővel már kezdtem egyre jobban és jobb idegesített.
A végén már totálisan úgy állította be mintha én lettem volna a tolvaj mire kiakadtam:
- Már ne haragudjon Hölgyem, de maga biztosan a rendőriskolán végzett?! Mit gondol magamtól loptam el a félkész ékszert amit egész nap saját kezüleg csináltam?! Jó kész, végeztem, hagyjon engem békén! - felkaptam a dobozkámat és már-már kirobbantam a szobából kétszer akkora fejjel és puffogtam magam után becsukva az ajtót:
- Elegem van ebből a mai napból, de komolyan! Meglopnak, pedig eddig még soha a büdös életbe nem történt velem ilyesmi, erre még totál hülyének is néznek! |
Csak értetlenül pillogtam, ahogy szorongatta azt a dobozt. Oké, ha neki így jobb meg biztonságban érzi a dolgait felőlem. A reménykedő kérdésre viszont felvontam a szemöldökömet. Őőő, hát...
- Nos, kellene mivel bizonyíték. - ültem le végül és magam mellett megpaskoltam a helyet. - De ha gondolod megpróbálom elintézni.. Ha valóban annyira fontos. - sóhajtottam fel. - Lehet egy képpel is megtudnánk oldani. Lefényképezik és úgy. - vontam vállat.
Miután ezt elmondtam magyarázásba kezdtem. Rohadtul el van veszve, szóval nem árt, ha tisztába van a dolgokkal. Egy kis felvilágosítás!
- A jegyzőkönyvvezető leírja a bűntényt. Ez általában két vagy több szemszögből van. Áldozat, elkövető és tanúk. Jelenesetben te áldozat vagy. A lényeg, hogy el kell mondanod mindent, ami a bűncselekményhez kapcsolódik. Mikor, hol, hogyan és sorolhatnám. Ebből lesz 3 példány. Egyik a miénk, a másik a tiéd meg marad az elkövető, aki szintén kap másolatot. Természetesen ebben benne van az ő vallomása is. Ezután következik a feljelentés, amit tehetsz és ezáltal kiszabhatjuk rá a büntetést. Pénzbírság, őrizet és itt sorolhatnám a végtelenségig. Ez a bűncselekménytől függ, hogy milyen durva büntetést kap. - mondtam el a lehető legérthetőbben. - Világos? Ha valamit nem értesz szólj, és igyekszem akkor jobban elmagyarázni. - ingattam fejem.
Ezek után nemsokára jött is a jegyzőkönyvvezető, aki pont VÉLETLENÜL az a csaj volt, akit nemrég meghúztam. Ahh, Istenem. Kínos ez a helyzet.
- Sok sikert! Én kint megvárlak. - mosolyogtam biztatóan Sadiere, amire morcos lett a futókalandom. Őőő, hoppá? Remélem nem fog köcsögölni vele. Mégis csak dolgozik meg mondtam, hogy egy dugásnál többre nem kell. Arról nem tehetek ha minden marhaságot belebeszél egy gyorsmenetbe. Mondjuk az apja sem értene meg. Így utólag belegondolva az állásommal szórakozok. Haha... |
Kárörvendően néztem a tolvajra mikor Anthony felszedte a földről és rárakta a bilincset. Amikor az ellenkezett csak egyetértően felmordultam a rendőrbácsika megszólalására, viszont azért hozzátettem:
- Nem teljesen volt hülye, csak ideáig kergettem a lopós férget - jutalmaztam egy lenéző pillantással a faszit. Elmondhatja magáról, hogy kapott egy ilyet. Nem nagyon szoktam osztogatni az ilyen jellegű megnyilvánulásokat. Inkább kedves vagyok meg vidám. De ő kiérdemelte.
Tony megszólalására csak elvigyorogtam magamat de nem kommentáltam. Tiszteletben tartom, hogy a munkahelyén van, így nem mondom, hogy ismerjük egymást.
Követtem szorosan őket majd a megszólalására kicsit el kellett gondolkoznom. Hűű, hogy is van ez? Kell az eljárás, hogy börtönben rohadjon élete végéig?! Ha így van akkor nanáhogy óhajtom azt az eljárást meg a jegyzőkönyvest is.
- Igen, jó lenne... - közben magamhoz szorítottam a kis dobozkát amiben a nyakék meg a kő is volt. Picit ámulva néztem körbe a helyen és követtem őt ameddig lehetett. Bólintottam a jegyzőkönyvvezetős dologra, bár még mindig magas volt nekem.
Elvégre soha a büdös életbe nem loptak még tőlem és soha, de soha nem voltam még rendőrségen. Szerintem ez visít rólam, hiszen még itt is úgy szorongatom a munkámat mintha az életem múlna rajta.
Végül reménykedve megkérdeztem:
- Ugye nem fogják tőlem elkobozni az ékszert? Félkész állapotban van és határidőm van rá, hogy elkészüljön... - sóhajtottam egy kicsit.
Tudom, lehet hiú remény, hiszen ez bizonyíték basszus. |
A múltkori agysorvasztást követően bánatomat egy kalandomnál vertem le... vagyis... Képletesen. Vannak szükségletem, amiket ki kell elégíteni. Maradjunk annyiban, hogy ez a kaland egy szexis irodistával jött össze az öltözőben. Ma. Khm... Hát, míg mások pornót néznek a gépükön, miközben fánkot zabálnak és kávét szlapálnak... Én addig öltözőben gyorsmeneteztem egy bombázó húszassal. Khm, arról meg psszt, hogy a főnököm lánya. Nem kell tudnia róla!
Szóval ezután ment minden tovább. Helyre raktam a csajt istenesen, és én meg kielégült voltam. Kell ennél több? Szerintem nem. Ma mivel megint új ügyet kaptunk, így egy-két irodistának és nyomozónak kellett segítenem. Lehet a csaj elég feltűnően nézett engem és olvadozott. Ahh, shit. Ne már! Annyira rám mozdult meg eleve hiányom volt már magamhoz képest. Azért mégse hiányzik, hogy a főnök kinyírjon, mert a lányát meghúztam emberesen. Mindegy, ez merész húzás volt a részemről szó szerint!
Végül arra jutott a többség, hogy pár zsaru menjen ki ahhoz a bolthoz, ahol a lopás történt. Eleve azért is tanakodtunk, mert nem ez volt az első, hogy abból a körzetből potyára hívtak ki minket. Mintha valaki szórakozna velünk. Szoktak lenni telefonbetyárok is, és azok is eléggé megtudják járni, ha elkapjuk. Szóval egy-két zsaru és én mentünk volna ki a helyszínre, míg az irodástak azzal foglalkoztak, hogy a hívások után kutakodjanak. Ez annyira gáz! Ilyennek elcseszni az időt.
Erre épphogy kiléptem a kapitányság ajtaján... Facepalmet toltam. Pont előtte zajlott le az egész. Hogyan kapjunk el egy tolvajt egyedien? Tessék! Ekkor megpillantottam, hogy Sadie az. Te jó ég! Nem is értem mit vártam?!
- Amerikában fura emberek vannak! - jegyezte meg egy újonc, aki eddig Európában dolgozott rendőrként.
- Hidd el, megszokod miután az IQ-d lecsökken egy adott szintre. - sóhajtottam fel. - Mindegy, én rendezem a csajt meg a tolvajt. Menjetek csak ki ti! - biccentettem fejemmel a kocsi felé, majd egyetértően bólintottak egyet és le is léptek.
Felkapartam a földről a tolvajt, és bilincset raktam rá. Szemeimet forgattam, amikor ellenkezni kezdett, de csak ennyit mondtam.
- Ha annyi eszed volt, hogy egy rendőrség előtt szaladgálsz így jártál! - vágtam be unott fapofát. - Rajtad meg már meg sem lepődök! - pillantottam hátra a tündérkére.
Közben már mentem is volna vissza be, viszont Sadie felé fordultam és felvontam a szemöldökömet.
- Gondolom szeretnéd jegyzőkönyveztetni az esetet, nem? Illetve kell egy feljelentés is, ami alapján elindul az eljárás ellene. - közben csak mocorgott a tolvaj, amire kupán vágtam szórakozottan, és végül megindultam vissza.
Be is vittem az őrizetbe, majd remélhetőleg követett a tüncike. Kiérve hozzá csak sóhajtottam egyet és folyattam.
- Majd nemsokára jön egy jegyzőkönyvezető. - döntöttem neki a hátamat a falnak. |
Hiába úsztattam meg magamat a múltkor, az élet nem áll meg. Meló pörög ezerrel, megrendelések jönnek mennek szóval nem unatkozom egy a lényeg. Mai nap is így történt. Egy majdnem kész egyedi megrendeléssel kapcsolatban úgy döntöttem, hogy hazaviszem és ott fejezem be. Viszont előtte el kellett mennem Tobyhoz, hogy a nagy nyers rubintot ami az ékszerbe fog majd bele kerülni csiszolja már meg faszán. Én is meg tudnám csinálni, csak mégis szorít a határidő. Ha nagyon vészes a helyzet akkor szoktam az ilyeneket rábízni. Viszont útközben egy büdös mocskos tolvaj kikapta a táskámból a nyakéket és már futott is előre a tömegen át. Én meg felháborodottan kiáltottam:
- Hé! Tolvaj! - nanáhogy futottam utána. Még mit nem! Vesszen kárba a munkám? Ott rohadjon meg! Jó ideje kergettem és kezdtem már lassan kifáradni, de éppen elértük a rendőrséget. Unom már a szarakodást:
- Te kis lopós senkiházi, álljál meg! - dörrentem egy nagyot és dobbantottam közben a lábammal, aminek hála, a közelben lévő pár kavics pont rossz helyre ment, hogy szépen eltanyáljon bennük. Nem érdekel, hogy ez nem volt fairplay, de velem akkor se baszakodjon senki. Főleg ha időben be kéne fejeznem a munkámat.
Illetve eleve gyűlölöm a lopást. Főleg ha ilyennel kapcsolatos. Nem véletlenül lettem ékszerész. Sokan azt hiszik, hogy a tündék csak kertészettel meg ilyenekkel foglalkoznak. Viszont az ékszerek, főleg az alapanyagok azok a föld mélyéről származnak, így erősen kötődik a természethez. Lehet nem növény amit gondozni kell, de ugyanúgy türelemmel kell bánni a nemesfémekkel és drágakövekkel is, hogy elnyerhessék méltó pompás formájukat.
Valószínüleg a fejem a kétszerese lehetett, hiszen nagyon pipa voltam. Szinte meg tudtam volna ölni az előttem fetrengő fajankót, de a többi birkát is aki nem fogta le miközben menekült. Kikaptam a kezéből a kipárnázott dobozkát és mérgesen fújtam:
- Forduljál fel! Ez az enyém te nyomorék! |
|
[60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
