|
Témaindító hozzászólás
|
2016.04.20. 17:26 - |
 |
[50-31] [30-11] [10-1]
- Igazából anyámnak jelenleg pasikkal kapcsolatosan egy nagy kritériuma van, hogy ember legyen és ne vadász! Magamat ismerve úgyis kiválasztom a számára legrosszabb ipsét. - nevettem el magam. - Szóval valóban jól látod a dolgokat. - ingattam a fejem.
Ekkor jött a harcunk. Legalább ő is kihívóan fogta fel az egészet és csak jobban felspannolt az eddigiekhez képest.
Azon viszont felvontam a szemöldökömet, amikor nem vettem fel a cuccokat. Oké. Ő tudja. Nem szólok egy árva szót sem.
Amint a ringben voltunk eleinte igyekeztem látszat támadásokat imitálni, és amikor azt hittem, hogy jó az időzítés egy jobb horgot akartam volna bevinni. Ez nem is jött össze, mert kitért és elkapta a karomat. Kicsit nyöszörögtem, ahogy kifordította a karom, majd a fülbe súgásra elvigyorodtam.
- Nem rossz! - mondtam elismerően.
Amint elengedett úgy gondoltam ideje nekem is bekeményíteni. Ledobtam magamról gyorsan a kesztyűt és újdonsült erővel támadtam neki. Eleinte egyik ütésem sem talált jó valószínűséggel. Mégis csak kikerült őket, ahogy tudta. Nem csalódtam, hisz az elébb is jól meglepett megmozdulásával. De most én jövök!
Mivel kick-box, így lábbal is támadhatunk. Szóval éltem is ezzel a lehetőséggel. Ha már annyira jobb meg bal horoggal támadok... Legyen most egy kisgáncsolás.
Viszont kicsit elszámoltam magam ezt illetően. Túl közel merészkedtem hozzá, ezért amikor gáncsoltam volna ki én is vele estem. Elestem konkrétan a saját lábamban. Remek! Ez egy fatális öngól volt!
Szóval ráestem Valence-re és próbáltam felkelni róla. Teljes testemmel ráestem, és felette voltam. Kicsit, öhm, nekem gázos. Vagy nem tudom. Mindegyis!
- Izé.. - távolodtam volna el tőle. - Bo-Bocsi... - néztem jó ideig szemeibe, majd zavartan elfordítottam a fejem. - Ezt nem így terveztem. - motyogtam.
Nem kell mondanom, de úgyahogy vagyok... Zavarba jöttem! Nem kicsit... Nagyon! Talán azért is mert jelenleg az elmúlt 2 évben ez volt a legintimebb kapcsolatom egy hímmel! JUHÉ! Már másztam is volna le róla izibe, de amikor lábamra álltam.. Hát, tényleg jól megcsináltam! Konkrétan visszaültem a seggemre, mert belenyilalt a fájdalom. Valószínűleg kiment a bokám.
- Basszus! - simogattam a fájó részt. |
A magyarázatára csak ingattam a fejemet:
- Valóban vannak olyanok. Szerencsére nem szívok velük közös levegőt, pedig ismerek párat... - fene se kíváncsi rájuk. Persze nekem is szükségszerű néha sötét mágiához folyamodnom, de nem ragadt el teljesen a sötétség. Inkább szürke vagyok ha lehet ilyen barom kifejezést használni erre.
Csak némán hallgattam a történetét és tényleg lassan arról is beszámolt amire nem feltétlenül voltam kíváncsi és úgy vélem barátnőkre is tartozik. Végére csak észrevette magát így felsóhajtottam:
- Hát...csak egy kicsit sorvasztottad csak le az agyamat. Amúgy nem tudok mit tanácsolni. De amíg anyud az egyetlen kicsi lányaként kezel, addig nehéz lesz elszakadnod. Ráadásul van olyan érzésem, hogy hiába lenne pasid az se felelne meg neki meg a hatalmas kritériumainak... - sajnos az anyák tényleg ilyenek. Ahelyett, hogy örülnének a lányuk boldogságának. Neem, inkább elmarják a csávót, mert valami...bármi nem tetszik nekik. Ilyen ez a mai világ. Bár régen sem volt jobb. Az anyósokra nagyon igaz az a mondás, hogy "akkor jó, ha lóg és ég".
Viszont a ringes dolog már jobban hangzott. Kihívóan elmosolyodtam mondva:
- Nem kell hagynod magad, ne aggódj - vigyorogtam rá.
Lehet boszi vagyok de ugye sok sportágat kipróbáltam. Volt rá bőven időm. Beszálltunk a ringbe és felvette a kesztyűit, de én nem tettem. Letojom magasról mit gondol. Végül el is kezdtük a menetet. Jó ideig csak próbált meglepni és úgy csinálni mintha támadna. Jó magam is így tettem. Viszont az első megmozdulására ami komolyabb volt, már ki is tértem. Megfogtam a karját és hátra is fordítottam közbe belemondva halkan a fülébe:
- Ezért nem használok kesztyűt... - inkább kitérést alkalmazok és a támadás visszafordítását. Vigyorogva elengedtem gyorsan még mielőtt bármit is csinálhatott volna és már távolodtam is tőle egy kicsit. |
- Ez tény. - bólintottam. - Azért mégis úgy gondolom, hogy fontos mások épsége... Nem minden boszorkány ilyen. Valaki olyan, akit a sötétség ragad el, és szintén csak öl és öl. Nemcsak a vadászoknál van ilyen. - motyogtam eltűnődve.
Elhúztam a számat, amikor ő se értette anyám felfogását. Lehet azért is osztotta a véleményem, mert férfi... Vagy ki tudja. Azon viszont felnevettem, amikor a műkörömmel és az életérzéssel jött.
- Ne is mondd! - vigyorogtam. - Amúgy egyetértek, de tényleg. Sosem voltam az a tipikus egyszerű csajos lány. Inkább fiús voltam. Nem is értem miért szól bele ennyire az életembe. Mintha gyerek lennék. A házasságomat is majdnem tönkretette... - mondtam csüggedten. - Mindegy... - legyintettem ismételten.
Ekkor hozta szóba a focicsapatnyi gyerekeket meg a gazdag pasit. Jajne, egyből a tegnapi idióta jutott eszembe. Az maga a pokol és az agyrém volt egyben.
- Én nő vagyok és irtózom is tőle. - fintorogtam. - Szeretem a gyerekeket, mert nem véletlenül vagyok gyermekorvos és imádom a keresztlányom, de... De ha akarok családot alapítani az olyan emberrel legyen, akit tényleg szeretek. Anyám meg mindig csak az idővel jön. 28 vagyok, és attól fél, hogy egyszer azon veszem magam, hogy túlságosan idős leszek a gyermekvállaláshoz.. Vagy hogy egyáltalán nem állapodom meg egy férfinél. Ez érthető is, de nem így kéne csinálnia. Egyszerűen nem akar megérteni, hogy mit érzek... Egyáltalán mit miért teszek. - sóhajtottam fel. - Elnézést megint! Nem épp téged kéne lefárasztani a lelki bajaimmal. Egyszerűen nem az, hogy szomorú lennék... Neeem, inkább dühös és... És muszáj vagyok kiadni magamból! - túrtam bele zavartan a hajamba. - Jó, inkább tényleg hagyjuk! Le fogom az agyad teljesen sorvasztani és regenerálódhatsz megint. - ingattam meg fejem szórakozottan végül.
Fel is pattantam a padról, majd elvigyorodtam és odadobtam neki védőcumót. Vezessük le megint azt a bizonyos feszkót. Meg sokkalta jobb, mintha a problémáimmal égetném ki.
- Benne vagy egy menetben? - biccentettem fejemmel a ring felé. - Talán hagylak nyerni! - öltöttem ki a nyelvem. - Nos? Talán félsz a csúnya vadásznénitől? - kuncogtam és adtam elő magam színpadiasan. Természetesen nem lenézésből csináltam. Inkább csak játszadoztam... Meg ha nem akarna belemenni... Kell valamivel kedvet csinálni, nemde? Nincs visszakozás! Jönni fog és kész! Haha... |
Ha többen mennének neki egyszerre még azokkal is elbírna? Kicsit hihetetlenül hangzott, de mint mondta, ő tudja mire képes illetve mire nem. De mindenki ismeri a határait, így engem igazán nem is érdekel. Végül inkább nem kommentáltam.
Érdeklődve hallgattam inkább tovább a mondatait és ingattam a fejemet:
- Nem mindenkinek való ez a dolog. A kislány emlékeit meg azért törlöm mert az apja kéri. Ha nem kérné akkor nem tenném. Ezt tudja nagyon jól, ezért kérdezek rá mindig.
Bár nem állok közel annyira hozzájuk mint azt a lány gondolja. Hozzám nehéz közel férkőzni, elvégre mégis szlapálom egy ideje a fiatalon tartó főzetkét aminek hála nem öregedek. Szóval úgy nehéz bárminemű kapcsolatot kialakítani igazán hosszútávra mint szeretném.
Ekkor pislogva hallgattam az élménybeszámolót amin kiégtem egy kicsit, de próbáltam értelmezni és felfogni is. Jesszusom.
- Nem értem miért nem lehet elfogadni a dolgokat. Felesleges próbálkozni azzal, hogy megváltoztassuk a másikat. Ha valaki változni akar, az majd megteszi idővel. Aki nem, az úgyse fogja. Ilyen egyszerű... - kicsit eltűnődtem és hozzátettem - ...amúgy jó tudni, hogy minden normális nőnek műkörme van. Nekem sosem jött át az életérzés - vontam vállat lazán.
Sosem tudtam elképzelni mi abban a jó. Hogyan lehet azzal bármi hétköznapi dolgot művelni? Na mindegy, nem próbálom megérteni. Ez olyan mint általánosságba véve a női nem. Száz éve vagyok ezen a cseszett földön hála annak, hogy meghosszabbítottam az élettartamamat, de efölött mégse tudtam elmenni.
- Semmi gond. Igazából nem tudom ezt kommentálni. Embere válogatja. Van akinek az minden álma, hogy korán megházasodjon és gazdag pasival és leelljen neki egy focicsapatnyi kölyköt mellé. Nem mindenkit mozgathat ez a buli. Ha nő lennék, biztosan írtóznék ettől... - lehet kicsit nyers voltam, de tényleg ezt vettem észre úgy általánosságba véve.
|
- Remélhetőleg! - ingattam a fejem. - Én tudom, hogy simán lenyomnám őket még, akkoris ha többen jönnének. - vontam vállat. - Nem egózás vagy ilyesmi. Egyszerűen sejtem és úgy gondolom tisztában vagyok a képességeimmel. - mosolyodtam el.
Láttam, hogy meglepődött, amikor érdeklődtem. Mondjuk nem értem, hogy miért, de biztos. Valóban érdekelt, hogy mi is van a férfivel meg az apával és a gyerekkel. Ha egyszer már én is belekeveredtem az ügybe úgy gondolom normális dolog, hogy aggódóm értük. Lehet ez csak az én hülyeségem valóban, viszont én megszoktam... Idővel más is megszokja, majd a makacsságom mellett.
- Ebben egyetértek. Az én családom is eleinte vadász család volt, és ahogy felnőttem egyre jobban csöppentem bele ebbe a világba. Igaz, anyám próbált óvni ettől, főleg miután apám lelépett. De... A sorsfintora, hogy pont egy vadászba szerettem bele és követtem végül ezt az utat. - sóhajtottam fel, és a végére elmosolyodtam. - Amúgy kedves tőled, hogy ennyire véded azt a lányt. Nem is a gyereked, és mégis... Ezt már most becsülöm benned. - magyaráztam, miközben hajamba túrtam végül.
Ezután jött az, amikor felőlem kezdett érdeklődni. Jaj, mindjárt ki fogok kelni magamból és szegényt ellepem a szófosásommal. Végül így is lett.
- Anyám kiakasztott teljesen, amikor hazaértem. - morogtam. - Összevesztünk konkrétan, főleg azon, hogy miért vagyok vadász és miért nem fogok magamnak faszit... És... És... És miért nem vagyok olyan mint a többi normális nő. Miért nem azzal vagyok elfoglalva, hogy letört a körmöm. Anyagi dolgok. Gyerek. Szerelem. BlaBla... - forgattam meg szemeimet. - Aztán durván visszaszóltam neki, és letiltott Facebookról és nem hajlandó felvenni a telefont és SMS-t sem ír. Kiéget. - fogtam a fejem. - Mint valami rossz kamasz, miközben már 50 éves. Hagyjuk, borzalmas az egész! - legyintettem egyet. - Bocs, hogy kifakadtam.. Barátnőim sem értenének meg. Legalábbis a pasis részét. A vadászos dolgot meg nem tudják. - mondtam fáradtan. - Nem is nagyon fogják, hogy mi megy a világban valójában. - utaltam a lényekre és a többi misztikus dologra. |
A szemforgatására csak elmosolyodtam, illetve a további puffogásra is és végül megszólaltam azért:
- Jól tetted, tényleg. Remélhetőleg tanulnak is belőle, hogy ne szivassák a kisebbeket - szerintem ez jogos. Eleve aki nem kétajtós sokkal veszélyesebb úgy vélem. Gyorsabban tud mozogni, könnyen hozzáfér a test gyengébb pontjaihoz meg a többi. A féloldalas mosolyát viszonoztam halványan és mondtam:
- Alap dolog... - ingattam kicsit a fejemet.
Az érdeklődésére csak pislogtam nagyokat, de végül válaszoltam:
- Nem kellenek nekem hetek mire helyrejövök. Amúgyis pihenni jöttem Levezetem a dolgokat... - vontam vállat lazán. Csodálkoztam, hogy rákérdezett a múltkori esetre de hát na. Végighallgattam a mondatait és kifejtettem a magamét:
- Rendben vannak szerencsére. Másnap felhívott John, hogy minden rendben... - a kérdésére felvontam a szemöldökömet de válaszoltam - ...nem lesz vele gond. Régebbi ügyfelem, tudja mit tudok és a körülötte lévő világot is ismeri. Ő ex-vadász igazából. A kislánya miatt szállt ki. Ezért is akarta, hogy törlődjenek az emlékei. De van egy olyan érzésem, hogy sokáig nem fogja tudni fenntartani ezt az állapotot. Előbb vagy utóbb fel fog nőni a gyereke és kérdezősködni fog. Nagyon sokat... - sóhajtottam egyet zavartan.
- Érezni fogja a különbséget és nem mindig lehetek a közelében. Vagy egy másik hozzám hasonló.
A kiegészítésére csak legyintettem:
- Nyugi, nem gond. Nem ismered őket, nem tudhatod - Jhon azok közé tartozik akik vadászok, de hajlandó vagyok neki segíteni. Persze ő is vett rá arra, hogy itt maradjak. Bár lehet, hogy részben önzőségből kérte ez tőlem, de nem zavar igazából.
- Na és veled mi a helyzet? - érdeklődtem tőle kedvesen. |
Totálisan elmerengtem gondolataimban, miközben hol a gyökerek miatt puffogtam... Hol anyám miatt. Mindkettő idegesített. Ekkor társaságom akadt és felkaptam hirtelen a fejem. Ó, a múltkori boszi. Intettem neki egyet köszönésképp, majd az üveg vizemet visszacsúsztattam a táskámba.
- Nem szeretem, ha lenéznek, mert nő vagyok és kissé alacsony. - forgattam meg szemeim. - Alap, hogy megmutatom mit is tudok. - rántottam meg a vállam, majd felsóhajtottam. - Azért kösz. - húztam egy halvány féloldalas mosolyt arcomra.
Végül röpke csend és szusszanás után újból megszólaltam. Lehet nem vagyok épp a legjobb társaság, ha mérges és morcos vagyok, de azért menthető eset. Ha olyan társaságom van úgyis helyre rázódom. Ismerem magam.
- Te hogyhogy erre? Azt hittem, hogy jó darabig még pihenni fogsz. - ingattam fejem. - Nem gondoltam, hogy pont itt fogok veled összefutni. - kuncogtam.
Ezután kicsit eltértem ettől a témától miután ezekre válaszolt, lereagálta és inkább a múltkori eset felől érdeklődtem.
- Az apával és a gyerekkel minden rendben? Megy minden ugyanúgy? Csak mert múltkor nem volt időm tőlük megkérdezni. Azt láttam, hogy a gyerekkel valószínűleg nem lesz gond, viszont az apa... Jobb így, hogy tudatában van az egésznek, ami történt? - vontam fel a szemöldökömet. - Én nem értek hozzá. Nem is ismerem csak... Csak ezen is gondolkoztam. - amikor épp nem anyámon mérgelődök. Ezt viszont nem tettem hozzá. |
A múltkori eset után egyenlőre csak offoltam magamat és pihentem. Bár nem vesztettem sok energiát, de inkább óvatos vagyok. Mint mindig, ma is megittam a szokásos kis "koktélomat" ami fiatalít. Hát kérem. Muszáj basszus.
Ma viszont úgy voltam vele, hogy ideje lemásznom a kondiba, elvégre formában kell magamat tartanom. Célirányosan az öltözők fele vettem az irányt és átöltöztem, később pedig már püföltem is a zsákot. Persze nem vagyok benne béna. Muszáj harci technikákat is tanulnom, elvégre nem hagyatkozhatok mindig a mágiára. Mit ne mondjak az évek folyamán több sportágba is belekóstoltam. Manapság a kendo és a kick-box a kedvencem inkább. Sosem használok kesztyűt, ami lehet nem épp a legbiztonságosabb, de úgy vagyok vele, hogy élesben sem kell. Szóval marad egy sima textil védőcucc, illetve fásli.
Kis pihenő közben láttam, hogy Julie szinte beviharzik és úgy ütlegeli a zsákot, hogy az majdnem leszakadt. Hű, a büdös mindenit! Azt hiszem egy kicsit pipa. Már pont intettem volna neki, mikor idióta izomagyak füttyögtek neki. Ajjajj...ebből nem fog sok jó kisülni. Nem a lányt féltem, pont a csávókat. Ideges nővel sose kezdjen ki az ember. Főleg ha az egy vadász is.
Erre nem sokkal később már a ringbe került sor a kölcsönös püfölésre. Már előre röhögök a markomba. Meg fogja bánni a csávó, hogy füttyögött. Hamar le is lett terítve. Na szép! Idióta kétajtós szekrény. Te jó ég. Sose nézd le az ellenfeled.
Kicsit hagytam, hogy kipuffogja magát a padon, majd én is csatlakoztam mellé vigyorogva:
- Jó volt. Szépen elbántál a kis gyúrósköcsöggel! - utaltam a ringben történtekre. |
Anyám valóban felidegesített a hülyeségével.. Habár tény, hogy nem a legszebb módon küldtem el. Idővel viszont nem rá voltam mérges, hanem magamra. Amikor bementem dolgozni is leginkább anyám körül forogtak a gondolataim.. Végül rászántam magam, hogy írok neki facen, de nem letiltott?! Kiégek rajta! Akkor marad az SMS. Írtam is neki egy bocsánatkérő üzenetet, amire ezt válaszolta: ...
Miért?! Az volt a legnagyobb bűn, amikor az öcsém elkezdte belerángatni a cyber világba. Jó hagyjuk! Elegem van belőle!
Az ebédszünetnél zargatnál anyámat, de mivel volt olyan cuncimókus, hogy nem reagál... Ahh, mindegy, erre az egyik traumatológus és aneszteziológus nézett ki. Mindkettő hím. A traumatológussal mondjuk baráti viszonyban voltam, de nem nagyon hiszek a munkahelyi kapcsolatok extrában... Meg amúgysem illenénk össze. Első adandó alkalommal papucsot csinálnék belőle. Ez részletkérdés. Az aneszteziológus meg egy perverz vénség. Brr...
Mindenesetre a barátom, Markus megmentett egy kínos csevelytől tőle. Nagyrészt vele beszélgettem, majd mehetett tovább a szokásos mókuskerék.
Mivel ma én nappalos voltam és szerencsére az ügyelettől is megmentett egy ismerősöm, így le is léptem 3 óra körül. Nyomban hazaslisszoltam a sport cuccaimért, majd az edzőteremhez vettem az irányt.
A múltkori kiakadásomat itt is kiadom. Először átvedlettem, és a boxzsákhoz is mentem. Felvettem a kesztyűt, és neki is "támadtam." Jobb horog itt, bal horog ott. Rúgás itt... Rúgás ott. Mi sem jobb az agresszió levezetésére, mint ez. Hevesen ostromoltam.
Észrevettem, hogy két kigyúrt gyökér vigyorog rajtam, amire facepalmet toltam. Amúgyis zabos voltam. Odaszóltam hozzájuk, hogy mit vigyorognak. Erre nem kikezdtek velem. Legyen. Én is úgy viszonyultam hozzájuk. Mondtam, hogy ringben találkozunk és ott pofázzon. Ahogy észrevettem tetszett nekik a tüzességem, de hát kérem... Rajtam senki se vigyorogjon és nevessen, mert alacsony vagyok meg nő! Attól még szét tudom rúgni az agyon szteroidozott seggüket!
Miután felvettük a felszereléseket a kick-box alapjaival élve kezdtünk bele a harcba. Kicsit megilletődött a csávó, amikor lenézett, mert nő vagyok. Kezdett pipa lenni, haha... Végül kihasználva ezt pont meg akart volna ütni, de elkaptam a karját és fordítottam rajta. Könnyedén a földre nyomtam, majd még mindig kicsavarva volt a keze. Szegényke csak nyüsszögött alattam. Na igen, csak azt tudta, mert hátára ültem, és a térdem konkrétan a szájában volt... Oké, a fején.
- Ennyit rólatok! - puffogtam, és lemásztam ellenfelemről.
Ezután lehuppantam egy padra és levettem a védelmi cuccokat, majd inni kezdtem. Csórikák, talán túlságosan durva voltam? Legalább tanultak belőle. Ha tudnák, hogy vadász vagyok, aki öl, ha kell.. Vajon mit szólnának? |
|
[50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
