|
Témaindító hozzászólás
|
2016.04.20. 17:15 - |
 |
[98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
- Neee… jó ha öt perce vettem le! Amúgy milyen ruhapróbálásban akarsz segíteni? - döntöttem oldalra a fejem kíváncsi tekintettel. Hiszen a ruhákat már felpróbáltam egyszer, igaz nem túl alaposan. Azonban az ötlettől nem zárkóztam el teljesen, csak nem teljesen értettem hogyan gondolja.
- Ohh… - vontam fel elegánsan a szemöldökömet, amikor kijelentette… no igen, amit kijelentett. Azt hiszem nehezen tudtam volna félreérteni. Vajon hány nővel feküdhetett már le?
- Kénytelenek lesznek, mert már elhatároztam, hogy lelépek. Csak még nem tudom hova menjek. - no igen, a lelkiismeret sosem munkált bennem túlságosan erősen, így most is szemrebbenés nélkül terveztem itt hagyni őket. Arra azonban hova menjek egyáltalán nem volt ötletem. Nem sok helyen fordultam meg gyakori jelleggel. Ilyen szempontból a magányt támogattam. Nem vonzottak azok a helyek, ahol sok ember volt. Főleg a bárok, meg ilyesmi helyek. Nem is tudom elképzelni, hogyan tud ott meglenni épp eszű farkas. Az embereknek amúgyis megvan a saját szaguk, amit még általában elnyomnak valamivel, s ez ígyis kellően borzalmas. Na de ha megizzadnak! Akkor valóságos áldás, hogy használtak valamit… az emberek számára. Farkasként azonban… hát néha még ezen helyek környékén is elfog a hányinger.
- Menthetetlenül őszinte is vagy… - vigyorogtam rá. - No és, elégedettséggel tölt el a felhozatal? - kíváncsiskodtam. Tényleg érdekelt mit gondolt, elvégre nem látok bele mások fejébe.
- Hmm… ilyen átlátszó lennék? - vágtam mélyen elgondolkodó fejet.
Nos valóban nem titkolózott. És tudom, egy érzéketlen bunkónak tűnhetek, sőt valószínűleg annak is tűntem, de érdekelt… a számra pedig sokszor nem tudtam lakatot tenni, mégha a józan eszem azt diktálta, akkor sem. És most sem. - Biztos nem ülnék veled egy kocsiba... - ehh, ez nagyon kikívánkozott, a francba vele. - Azért sajnálom ami történt… - ez egyre jobb lesz - Bocsi, de borzalmas vagyok együttérzésbe. - inkább beismertem ebbéli hiányosságomat, csak ne kelljen magyarázkodnom. Az már a múltkor is csak rosszra vezetett, én pedig tanulékony egyednek tartottam magam.
- Tisztavérű vagyok… - fintorodtam el. Ez mondjuk furcsa lehetett, hiszen mi általában nagyon büszkék vagyunk erre a tulajdonságunkra. Félreértés ne essék, én is az voltam, csakhát amennyiben nem lennék az, nagy valószínűséggel még élnének a szüleim.
- Nem válaszoltál a kérdésemre! - durciztam be. - Remélem kárpótolsz valamivel! - nyújtottam rá a nyelvem, csakhogy tudja, nem haragszom rá… annyira.
|
Hm, úgy tűnik szintén magabiztos emberrel hozott össze a sors egy idióta ruhabolt előtt. Elvégre mégis kijelentette, hogy biztos benne, hogy megváltozna a véleményem. Kihívó vigyorommal viszonoztam a kacérkodását és megszólaltam:
- Ezt csak akkor tudom megállapítani ha tényleg felvetted, addig csak találgatni tudok. De ha gondolod segítek a ruhapróbálásban - játszadoztam picit vele. Ha pofánvág erre, nem igazán fog meghatni. Képen röhögöm az biztos. Csak megadóan felemeltem a kezeimet mikor ecsetelte a modellek dolgait amivel teljes mértékben egyet is értettem, elvégre nemrég zörgő csontvázként jellemeztem a fajtájukat:
- Én nem értem az biztos főleg, hogy én szeretem ha van mit fogni. Egy csont és bőr deszkával alig tudnék mit kezdeni, előbb félnék attól, hogy szétesik a fenébe - kicsit morbid így belegondolva. Benne vagyok és tolom az meg sikítana a fájdalomtól mert vékony és túl vadul csinálom, pedig nem is. Csak ő neki sok, mert vézna teste van. Hadd ne én tegyek erről.
Ingattam kicsit a fejemet ahogy kiderült, hogy őt is most elrángatták ahogy engem is szoktak néhanapján. Ráadásul ő sem értékelte a morgása alapján. Így végül csak lazán megkérdeztem:
- Miért nem lépsz le? Hiszen úgyis annyira unalmas. Biztosan megértenék - csábítgattam egy picit. Simán lehetnék a kisördög. Jah, bocsánat én már rég az vagyok, hiszen három hónapja már ápolgatok egy apácát akinek néha napján szüksége van repetára mert ki van éhezve a farkamra. Mikor megkérdezte, hogy mégis mit keresek itt, simán szívzörej nélkül válaszoltam - Hm, mivel nem érdekel annyira a divat meg a többi így nézelődés mellett a csajokat is stíröltem - mit tagadjak rajta. Legalább tisztában lesz vele, hogy én nem vagyok kifejezetten párkapcsolatpárti. Egy vagy többéjszakás vagyok és mindig is az leszek úgy vélem. A szívbajosságra csak vállat vontam könnyedén:
- Miért titkolózzak? Láttam rajtad, hogy próbálod kitalálni, így megkönnyítettem a dolgodat - elvigyorodtam kicsit mikor kijelentette, hogy ha felhúzzák akkor veszélyes. Ó, a fene se gondolta volna, hogy egy vérkutyus tud harapni is. Kac-kac. A kérdésére kicsit felvontam a szemöldökömet majd válaszoltam azért természetesen:
- Autóbaleset, részeg voltam a tesómmal együtt és én vezettem. Belénk jöttek oldalról és a légzsák nem volt elég ahhoz, hogy túléljük. Belső vérzésben haltunk meg, a sebeink még menthetőek lettek volna - vontam vállat lazán. Mit depizzek emiatt? Valamilyen szinten sokkal jobb lett az életem. Most már egyáltalán nem kell gumi például. Bár tény, hogy a pia meg a fű hiányzik, de legalább a szex még mindig istenkirály úgy ahogy én is. Ego ON! - Na és te? Átváltoztattak? Vagy esetleg tisztavérűvel van dolgom? - érdeklődtem vigyorogva. |
- Óóó tényleg? - küldtem felé egy kacér vigyort. - Ebben egészen biztos vagyok! - nem tudtam visszafogni egoista énemet. Ez van, tökéletes vagyok és kész!
- Sosem értettem miért vannak annyira oda a modellekért… nincsen olyan normális nő, akire jók azok a ruhák. Meg amúgyis… minden szempontból deszkák. - jegyeztem meg gúnyosan. Csak egy halom csontból és némi bőrből állnak! Azt sem értem egyáltalán miképpen képesek mozogni...
- Igazából én is, de mindig elrángatnak. A barátnőim szerint remek program… - morogtam a szememet forgatva. - Fogadjunk, hogy még egy csomó üzletbe bemennek. - sóhajtottam egyet lemondóan. - No és te? Mi járatban vagy erre? - - Nem vagy szívbajos. - húztam vigyorra a számat, miközben azon gondolkoztam vajon én is benyögtem-e volna ilyen szimplán. Arra jutottam, igen, főleg mivel éreztem rajta, hogy ő se ember. Egy embernek azért nem, hiszen az csak szimplán hülyének nézett volna… jobbik esetben. Amúgy sem tudtam biztosan megkülönböztetni drága ezüstös “haverjaimat” az átlag emberektől. Vadászokkal meg nem barátkozom… no jó, néha kivételt teszek, de azért általában nem. Fejtegetése meglepett. Ennyire látszik rajtam, hogy erőszakos hajlamú vagyok? - Azért nem gyakran karmolom le csakúgy valaki arcát. - pillogtam rá ártatlanul. - Habár ha felhúznak… akkor eléggé veszélyes vagyok. - rántottam meg könnyedén a vállam, elvégre ha nem húznak fel, akkor nincs gáz, amúgy meg magukra vessenek. Nem fogok csak azért megváltozni, mert a legtöbb lány cuki, meg aranyos, és békepárti! Persze tudtam, hogy sokan nem ilyenek, de azért a többségre ez volt a jellemző.
- Mi történt? - a kérdés eléggé általánosra sikeredett, de reméltem rájön, hogy a halálára, illetve a hegeire kívántam rákérdezni. Amúgyis, értek az értetlen tekintetből, majd legfeljebb magyarázok még egy csöppet. - Amúgy Aylin vagyok. Benned kit tisztelhetek? - Döntöttem félre kíváncsian a fejem. Úgy voltam vele, egyenlőre még meghagyom az udvariasság látszatát, hiába nem jellemző rám. |
Kicsit megadóan felemeltem a kezemet a visszakérdezésére és megszólaltam:
- Én csak mondtam. Bár lehet ha felvennéd megváltozna a véleményem - kacsintottam rá. Hát na, egy kis agyhuzás nem árt. Ha már kiderült, hogy nincs baja a kirívó ruhákkal sem, akkor ebből csak arra következtethetek, hogy ő is azért szeret játszadozni. Nekem meg semmi bajom ezzel feltéve ha viszonozzák a játékomat. Bár ha nem, akkor engem az se nagyon hat meg. Egy picit elmerenghetett, gondolom azon, hogy mégis hogyan került hozzá az a piros gönc, de igazából engem különösebben nem zavart annyira. Talán lehet megváltozik a véleményem ha felveszi, talán nem. Nem is annyira lényeges.
Ekkor jött a lesúlytó mondata mire egy kicsit elkuncogtam magamat:
- Nos valóban. Az ember el tudja magának dönteni, hogy mi áll jól neki és mi nem. Ráadásul amilyen zörgő csontvázak vannak azokban a magazinokban néha... - fintorogtam egy kicsit - ...nem érdemes azoktól semmit sem lesni, pláne nem divatot.
A benfentes témára picit felnevettem a végére lemondóan sóhajtva:
- Ugyan kérlek. Bár ügyelek a külcsínre, de jómagam utálok vásárolni, általában az öcsém rángat magával ami mindig úgy kezdődik, hogy akar pár pólót venni és ha már vele vagyok akkor próbáljak fel én is pár dolgot. A végére már teljesen lerohad a maradék agyam is csak akkor áll le nagy nehezen - brr még belegondolni is rossz. Felér számomra egy kínzással. Bár sosem értettem, hogy miért kell sok göncöt venni, hiszen elég egy szekrényre való jó ideig. Nem hízunk, ha nagyon akarom még arra is vigyázhatok, hogy egy esés során egybe maradjon és a többi.
Láttam, hogy nagyon megnézett magának amire csak elvigyorogtam magamat, végül később már mintha nem csak a külsőmet leste volna így sóhajtottam egyet és lazán megszólaltam:
- Nyugi csak szellem vagyok, te meg vérfarkas, tudom jól - remélem most már egálban vagyunk így örülhet - ...a plusz hegeim mellé újakat már nem tudsz szerezni még ha nagyon akarsz akkor sem - ezt többféleképpen is értelmezhette. Vagy úgy, hogy bemos nekem, vagy szétkarmolja az arcomat, esetleg szex közben. Bár az utóbbival semmi gondom nincsen, sőt kellemes is tud lenni, az előbbit meg úgy vélem még nem érdemeltem ki. |
Nem is kicsit lepődtem meg amikor valaki megszólított. Továbbra is a ruhát bámulva hallgattam a mondanivalóját. A hang kétségkívül férfié volt, ami felkeltette az érdeklődésemet. Ha nő lett volna, akkor feltehetőleg már rég bemutattam volna valamelyik öklömnek, elvégre mit szól bele?! Rühelltem a felém eleresztett kritikákat. Na nem mintha érdekelt volna bármi ilyesmi, elvégre én tökéletes vagyok, de azért tudja már hol a helye.
- Semmi bajom a kihívó darabokkal. - néztem fel a pasira, majd csöppet elmerengve nyúltam a piros ruha felé. - Úgy gondolod? - kérdeztem, miközben próbáltam visszaemlékezni miért is vettem meg. Az utolsó két bolt emlékei kicsit összefolytak, mert akkor már halálra untam magam. Végigpróbáltam -én is- az összes kiválogatott ruhát -ez volt az utolsó- és összevesztek rajta: jól áll-e. -talán pártolói éppen a magazinok ráhatásától szenvedtek, ezt már azt hiszem sosem tudom meg, mivel lusta lennék rákérdezni-. Addigra már olyan szinten mehetnékem volt, hogy közöltem velük: megvesszük és kész, csak menjünk már! No ennyiben maradtunk és végre kicaplattunk a francba. Annyira nem volt drága a cucc, és úgy voltam vele, legfeljebb kicsit átalakítom később. Éreztem némi késztetést, hogy megjegyezzem: nekem minden jól áll, de aztán úgy döntöttem, hasznosabb ezt a tényt egyenlőre még nem közölnöm vele. Sosem követtem túlzottan a divatot, általában olyan ruhákat hordtam, amiben -kinézetre- elégedett voltam magammal. Az, hogy kényelmes-e huszadrangú szempont volt. A másik még fontos dolog a strapabíróság volt. Mivel gyakran estem neki másoknak -amiben nem ritkán én is csúnyán megsérültem- eléggé ruhagyilkos voltam. Azonban volt egy csomó cuccom, amit tökre szerettem, így sokszor hordtam szakadt dolgokat. Ilyenkor persze gyakran rákérdeztek, mi történt velük, és mivel a szakadások mennyiségéhez képest nem tudtam eleget elesni, ezért azt mondtam minden kérdezőnek, hogy én magam szaggattam meg őket.
- Nem csípem a magazinokat. Szerintem minden értelmes ember el tudja dönteni mi áll jól neki. Aztán meg úgyis kap visszajelzést. Hülyeség készpénznek venni amit írnak benne. - osztottam meg vele hasonlóan lesúlytó véleményemet azokról a förtelmekről, amikért felesleges pénzt adni. Akkor se kénének, ha ingyen dobnák utánam!
- Eléggé benfentesnek tűnsz a témában. - vettem alaposan szemügyre, jól megnézve magamnak minden apró porcikáját. Elegáns volt, ám nem ez keltette fel a figyelmemet elsősorban. Tagadhatatlanul jó pasi volt, külsőre legalábbis mindenképp, a belső meg vajmi kevéssé érdekelt. Azonban zavart benne valami egy picit, ami miatt úgy sejtettem nem ember, igaz azt nem tudtam volna megmondani, melyik fajtához tartozik. Habár sokat ki tudtam zárni, így márcsak a szellemet, a megszállót és a szirént vettem számításba. |
A halloweeni buli egyszerűen fasza volt. Főleg mikor elszartuk az egészet Claessel, az volt a hab a tortán. De a kandírozott meggy a tetején igazából az volt, hogy nem kellett felhívnom az apácámat, ő jött is éj közepén meglepve engem egy jelmezes ágyakrobatikával. Mit ne mondjak hamar lekerült róla a munkaruha. Örülhetett magának hiszen mondtam neki, hogy pont erről fantáziáltam este, így igazán megérdemli a telepata jelzőt és azt is, hogy dupla orgazmusa legyen az éjszaka folyamán. Mit ne mondjak, megdolgozott érte kérem. Viszont mehettem másnap melóba kicsit leszívott aggyal de annál nagyobb kedvvel. Sajnos nem mindig tudom megdolgoztatni a kis szűzies testét, így néha pár bejáratott csajt is meghúztam, de még mindig nem apadt az étvágyam ami szinte csillapíthatatlan...
Nem vagyok vásárolgatós jellem főleg nem tévedek önszántamból ruhaboltba, maximum csak akkor ha az öcsém elrángat oda. Igen, divatos ruháim vannak, de nem nekem köszönhető annak ellenére, hogy szeretek igényesen kinézni. Ilyen késői órában meg pláne nem mozdulnék ki ilyen céllal, viszont tudom, hogy ilyenkor sok a könnyebb vérű nőcske.
Ó, igen jellemző rám ez a felfogás. Mi másért tévednék ide? Természetesen jó pina miatt. Lazán betértem az egyik üzletbe és nézelődtem a ruhák közt. Legalábbis úgy tettem mintha érdekelne a téma. Persze voltak eléggé érdekes darabok amiken fintorogtam mint állat. Fúj! Az egy szörme a gallérnál?! Hjesszusom baszki! Agyam eldobom mekkora debilségeket találnak ki. Ennyi erővel lehet szörme sál is...mit ad isten olyat is találtam. Jó oké, kiégtem a picsába baszom. Nekem ennyi elég is volt ebből a helyből. Pont készültem kifele az üzletből elő is kaptam a telómat, hogy gyorsan letoljak egy kis Candy Crusht, mikor egy csajt szúrtam ki szatyrokkal a kezében. Mintha gondolkozna azon a göncön amit tart a markában. Ingattam egy kicsit a fejemet és megszólaltam:
- Az se rossz választás, bár ha nem szereted a kirívó darabokat akkor inkább hanyagold. A fekete szín jobban illik hozzád, viszont a pirosat passzolnám. Sajnos nem mindenki színe annak ellenére, hogy a hülye magazinok azt ajánlgatják - sóhajtottam egy picit. Nem véletlenül mondtam a pirosat, hiszen az egyik táskában láttam olyat is. Jesszusom, még a végén azt hiszi, hogy buzi vagyok amiért ilyen hülye divat tippeket adok neki. Isten mentsen meg tőle, a homárkodást meghagyom a tesómnak.
Bár végignézve rajta átlagosnak tűnt, az energiájából könnyen kikövetkeztettem, hogy ő bizony egy vérkutyus. Ó, igen most, hogy már tisztában vagyok ezekkel a dolgokkal, sokkal könnyebb megkülönböztetni a fajokat. |
Az utóbbi időben sok időt töltöttem gondolkodással, ami az én esetemben mindenképp káros hatást gyakorolt. Végülis arra jutottam, Shane vagy hülye, vagy gyáva volt, és ezért utasított vissza. Na jó, megfordult a fejemben az is, hogy nem kellett volna neki hazudnom, de abból amit mondott az szűrtem le, akkor sem feküdt volna le velem, ha már a kezdetektől fogva igazat mondtam volna neki. Igaz komolyan gondoltam rá, hogy visszamegyek és megcincálom egy kicsit, de végül is nem tettem, mivel aranyos vagyok. Érezze magát megtisztelve!
Pár napra rá a barátnőim elrángattak bevásárolni… hurrá! Nem mintha komoly problémáim lettek volna etéren, hiszen a ruhatáram teljesen rendben volt. Azt azonban sosem értettem, mit lehet annyi időt eltölni a vásárlással. Valamiért engem nem kerített hatalmába az a gondolat, ami sok más nőt igen. Sosem éreztem úgy, hogy máshol lehet találok egy jobb darabot, amikor már a felpróbálttal is elégedett voltam. Ráadásul rühelltem nézelődéssel elpazarolni az értékes időmet, amit akár edzéssel is eltölthettem volna. Most viszont kénytelen voltam az egész délutánt mindenféle ruhaboltokban tölteni. Nem világos számomra, hogyan lehet ezt emberi állóképességgel kibírni, márpedig a barátnőim egészen biztosan emberek voltak, és még a hetedik alaposan átfésült üzlet után is lelkesen csillogott a szemük. Ez azért némileg ijesztő. A nyolcadikba azonban már nem kívántam befáradni, inkább leültem elé a padra, azzal a dumával, hogy majd kint megvárom őket. Amint magamra hagytak elkezdtem megszemlélni a megvett cuccokat. Szépen összehajtogattam és elrámoltam őket, ám az utolsó a kezemben maradt, mivel afelett egy csöppet elgondolkoztam. Még az én ízlésemnek is túlságosan kivágott volt, a mostanitól teljesen eltért, ugyanis jelen pillanatban egy teljesen szolid póló volt rajtam, egy itt-ott gyárilag kicsit szakadt farmerrel. Sóhajtottam egy aprót, továbbra is a ruhát bámulva. Mit akarnak még velem vetetni ma? |
/zárt kör, bocsi, de most jó ideignem fogok tudni játszani xc/ |
Orla Donovan
Eléggé elvoltam azzal, hogy a kirakatokat mustráljam, elég ritkán jártam a bevásárlóközpontban, úgyhogy mondhatni, most kihasználtam, amennyire ez jellemző volt. Mert hogy egyébként nem voltam az a nagy bevásárolgatós típus, főleg nem tipikus plázacica, egyébként is nehéz volt követnem ezt a divatőrületet.
Épp elléptem az egyik kirakattól, hogy továbbinduljak, amikor hátulról valaki nekem ütközött. Csak gyors reflexeimnek köszönhetően nem vágódtam hanyatt, csak meglepetten megfordultam, de még így is keresnem kellett az egyensúlyom pár pillanatig.
- Ugyan, semmi gond, bárkivel előfordul - mosolyogtam halványan a kissé megilletődött lányra. - Hadd segítsek - hajoltam le, hogy összeszedjem a maradék holmit, aztán felállva átnyújtottam neki, addig saját szatyrom letéve magam mellé. - Ó, az ő könyveit én is szeretem - néztem fel mosolyogva a lányra, amikor a kezemben lévő dolgok tetején lévő könyv borítóját megpillantottam, aztán átadtam neki a dolgait. Kicsit furán hangozhatott ez a megjegyzés egy vadidegentől, de hát mit tehetnék, minden nap könyvekkel foglalkoztam és nekem is voltak kedvenceim. Ha már megvette, akkor biztos ő is szereti, csak nem kövez meg azért, mert megemlítettem, hogy én is. |
Ma kivételesen szabadnapos voltam, így suli után az első utan a bevásárlóközpontba vezetett, hogy vehessek magamnak könyveket meg még néhány cuccot. Így első utam a könyvesboltba vezetett, ahol vettem három könyvet, meg ajándékot Cassynek, akivel megbeszéltük, hogy hétvégén találkozunk. Tehát, miután a legutóbbi fizetésem közel egynegyedét otthagytam a könyvesboltban úgy döntöttem, elindulok a kedvenc üzletem felé. Bementem a boltba, ahol mar régi ismerőskęnt köszönt az eladó és már mutatta is a legújabb, ízlésemhez illő darabokat. Egész sokáig válogattam, amíg vagy 8 ruhadarabbal a kezemben beszabadultam a próbafülkébe és az eladó srác segďtett választani. Amúgy az eladó srác iszonyat helyes, de sajnos van barátnője... Na mindegy, most úgyis a tanulás a fontosabb. Jó egy órát voltam a boltban, mire seikerült kiválasztanom mindent, ami tetszik, bár a kasszánál azt hittem, elájulok. A fizesétem háromnegyedét otthagytam... Na mindegy, szerencsémre ilyet ritkán csinálok ďgy a múlt havi na meg a korábbi fizetéseimből még maradt egy csomó, úgyis gyűjtögetni szoktam általában.
A ruhás meg a könyves szatyorral a kezemben sétáltam az egyik kávézó felé, amikor véletlenül nekimentem valakinek. Az ütközés hirtelenségétől simán elejtettem mindent, ami a kezemben volt.
- Bocsánat, figyelmetlen voltam. - szabadkoztam lesütött szemmel és már hajoltam is le, hogy összeszedjem a leesett cuccokat. |
Orla Donovan
Mivel ma csak délelőtt dolgoztam, az egész délutánom teljesen szabad volt. A jelenlegi munkámmal jól haladtam, így a határidők sem kötötték le annyira a beosztásom, volt egy kis időm kikapcsolódni, már amennyire az az én magányos életemben elképzelhető. Valahogy most, hogy hűvösebbre fordult az idő, ezzel párhuzamosan megnőtt a hozzánk betérők száma is, ami azt eredményezte, hogy többet voltam emberek között, ezáltal végre azt is észrevettem, hogy egyre nyugodtabban viselem a szituációt akár nagyobb tömegben is és nem jut eszembe azon idegeskedni, hogy akár rosszabbul is alakulhatnának a dolgok. Ezért mertem minden fenntartás nélkül elmenni a bevásárlóközpontba.
Nézelődtem egy kicsit, eleinte céltalanul, aztán tőlem egyáltalán nem meglepően a könyvesboltban kötöttem ki, mármint az itteniben. Bár ott is sokat olvastam, ahol dolgoztam elhatároztam, hogy meglepem magam valami jóval otthonra, hátha rábukkanok egy érdekesebb kötetre. Ráérősen néztem körül és jó sok borítót, fülszöveget néztem át, mire két jónak tűnő könyvet meg is vettem. Elég válogatós voltam, ami az ízlésemet illeti, így nála ma könyvvásárlás körülbelül olyan, mint amikor egy divatszakértő magának tetsző ruhát vesz. Hosszú és más számára nagyon is unalmas.
Végül is csak kijutottam a boltból és továbbsétáltam. Elég sokan voltak az épületben és jellemzően mindenki rohant a dolgára, míg én azon gondolkodtam, érdemes lenne-e beülnöm egy kávéra, vagy akármi másra, miközben a kirakatokat nézegettem. |
Csak mosolyogtam azon, hogy nem is valami perverz, aki mások randijára élvez. Fhujjj.... Milyen az már? A kukkolókat meg mutogatós bácsikat se értem. Mi a jó ebben?
- Igazából nincs célom, csak jöttem, hogy ne ottoh üljek egyedül. - mondtam. Na igen, ez így is volt.
- Az tök jó. Biztos szeretitek egymást. - kicsit elszomorodtam. Nem akarok a testvéreimről beszélni. - Hát az igazat megvallva 5 testvérem volt, de már csak 3-an élnek. Egy bátyám, két nővérem és két öcsém volt, aztán volt egy durva falkák közötti balhé és a bátyám meg az egyik nővérem meghalt. Az öcséinkkel meg nem tartjuk a kapcsolatot. A nővérem újságíró. - válaszoltam szomorúan. Hát jah... Ez van, ha egy béta az apátok...
- Köszönöm. - mosolyogtam ismét kedvesen. Ritkán kapok ilyen bókot lánytól.
A fősulis témara nem tudtam mit mondani így bólogsttam. Végül elfogyott axsütim meg a kávém. De ekkor megcsörrent a telefonom.
- Bocsi. - felvettem gyorsan és a nővérem volt az, haza kellett mennem gyorsan. - Bocsánat, de nem tudok menni. A tesóm volt, sietnem kell haza, legyél jó, még egyszer örülök, hogy megismerhettelek Gabby, remélem még tslálkozunk. - mosolyogtam rá miközben elbúcsúztam, majd elviharzittam haza.
*Lezárt kör, de játszunk még Rou ;) <3* |
-Nem is vagyok az - biztosítom a lányt vigyorogva, hogy nincsennek kukkoló hajlamaim. Mert hát, az bunkóság. Mindenkinek kell a magánszféra. Más, ha véletlenül hallod meg mit mondanak, és ha direkt hallgatózol. - Szuper! Igazából nekem nincsen konrét célom, de kéne egy új tornacipő, a mostani kicsit el van szakadva....De az ráér, úgyhogy nem tudom, neked kell -e valami. -érdeklődöm, miközben beleiszom az italomba. Gyakrabban kéne ilyet innom, csak iszonyatosan drága.
-Van egy bátyám, aki nyomozóként dolgozik, és egy hugom, aki pedig még tanul. Miattuk is jelentkeztem erre az egyetemre. Meg azért is mert ide kaptam ösztöndíjat szerencsére. Neked nincs több tesód? A nővéred mit dolgozik? -szeretek ismerkedni, és kérdezősködni emberekről, de szerintem ezt látja is. Remélem nem veszi tolakodásnak a sok kérdést.A neves dologra csak bólogattam. - Szerintem a Joycelin is szép név, a Joy meg különosen tetszik. Illik hozzád.
-Nem nőies, de szerintem tök érdekes lehet. - szerintem tök jó lehet, ha nőként kiemelkedsz dolgokban. - Mindenkinek vannak szemét tanárai úgy látom. Legalább nem csak engem szívatnak akkor.
Megvártam, míg befejezi ő is amit rendelt, mert valami oknál fogva hamarabb befejeztem. - Szóval, mehetünk? - álltam fel, és amennyiben jött, elindultam. Ha volt konkrét célnk arrafelé, amúgy meg csak úgy random az üzletek között. |
- Azért ennyire perveznek meg betegesnek nem tűnsz. - nevettem. Na igen, azért az furán nézne ki, ha direkt nézné, mit csinálnak masok randi közben.
Az ajánlatára, miszerint vásároljuk együtt, mint két magányos lány, csak elmosolyodtsm.
- Rendben, ez jó ötletnek tűnik. - mondtam mosolyogva.
- Hány tesód van? - érdeklődtem. Ez a család téma engem mindig is vonzott, bár hogy mondjam, én nem jártwm túl jól.
A farkasos dologra nem válaszoltam, azt túl tárgyaltuk, majd jött a kérdése a nevemmel kapcsolatban.
- A Joycelin-ből származik. Tehát a teljes nevem Renata Joycelin Palmer, de a Joycelint annyira nem szeretem, na meg nem akarom, hogy mindenki Joynwk hívjon, hiszen a Renata szép név. - válaszoltam kicsit bonyolultan, de remélem csak én nem értettem.
- Én építészmérnölnek tanulok, bár tény, hogy nem egy nőies szakma. - nevettem. Na igen, de legalább lehet rajzolni jó sokat. - Én is szeretme az egyetemet, de a szemét tanároktól én is a falra mászok. Amelyik ötször újra rajzoltstja a házat, mert szerinte nem pontos... Pedig egy fél miliméter eltérés sincs. Én meg a falat kaparom. - ráztam meg a fejem nevetve. Na igen... A szakrwjz tanártól megőrülök. |
-Nem tudhatod, lehet hogy szabadidőmben mások randiját kukkolom titokban. - nevetek, mert az elgondolás kicsit abszurd már így is...Azért ennyire én sem vagyok kíváncsi. Bár, ki tudja, lehet hogy egész érdekes dolgokat lehet megtudni, egy ilyen "randikommandózás" alatt.
Belegondolva én is rég randiztam már...Erre eszembe jut Nyx, mint az elmúlt időben többször is. Kár, hogy nincsen kinek áradoznom róla. Na, majd Tammynak, és Anxonak.
-Egyeül valóban unalmas, de sajnos manapság a suli miatt időm sincsen. Én is egy kicsit több mint egy éve élek itt, a tesóimmal, de ők is vagy suliba, vagy munkába járnak. De ha van kedved, mi két magányos lány vásárolhatunk együtt. - ajánlottam fel Ha már mindketten magányosak vagyunk, akkor miért ne tegyünk ellene? A sors -jelen esetben a tömeg - összehozott minket, használjuk ki. Talán barátok is lehetünk. - Akkor jól éreztem a szagod..illatod, ahogy hívod. - vigyorodtam el a farkasos dologra.
-Én úgyszintén - ráztam meg a kezét - Rendben, akkor Joy. Milyen névből jön? Nem szereted hogy nem mondod el? Persze, nem muszáj, csak érdekel. - Továbbra is mosolyogtam...mert hát mosolyogni nagyon jó dolog, könyebben megkedvelnek az emberek. Ez a lány is aranyos volt, bszélt annyi mint a mennyit én, így nem kellett "korlátoznom" az esetleges szóáradataimat.
-Táncművészeti szakon vagyok, de még csak egy éve. És te? Mit tanulsz? Én személy szerint imádom az egyetemet, de néha nagyon fárasztó tud lenni, főleg amikor köcsög veled a tanár, és még négyszer eltáncoltatja veled, mert csak. |
Csek mosolyogva hallgattam a lányt. Majdnem annyit csacsog, mint én. De jó! Végre nem csak az én szám jár állandóan.
- Ne aggódj, nem tettél tönkre semmit. Ráadásul akkor kedvesen megkértelek volna, hogy inkább ülj máshova, mert gondolom nem szerettél volna szem-, és fültanúja lenni a randimnak. - nevettem. Ha monsdjuk Shane-nel találkoztam volna, akkor pláne nem szerette volna szerintem hallani meg látni.
Hiányzik Shane... Hogy mi?! Na nem! Nem! Nem! Joy, kapd össze magad, nem lehet, hogy máris belezúgtál, hiszen csak egyetlen éjszaka volt! Nem is ismered! Ráadásul mit szólna anyád? Ugye tudod, hogy nem örülne?
- Na igen, bár az igazat megvallva nem szeretek vásárolgatni. Vagyis inkább nem egyedül, de még szinte senkit nem ismerek itt. Csak nem rég költöztünk ide a nővéremmel, de ő meg folyton dolgozik, így szinte állandóan egyedül vagyok. Tehát nincs kivel vásárolnom, egyedül meg unalmas. - lendültem bele én is a beszédbe.
- Igen, én is az vagyok. - válaszoltam mosolyogva. Van olyan jó szagálásunk, hogy azonnal észre vegyük, csak én eddig nem akartam rákérdezni, hátha tévedek.
- Örülök, hogy megismerhettelek Gabby. - fogtam vele kezet. - Igazából nekem két keresztnevem van, csak nem voltam benne biztos, hogy el akarom-e mondani, de inkább hívj Joynak azt jobban szeretem. - mondtam kicsit tétován, butácskán, olyan ostobának éreztem magam.
- Igen, de amúgy szerintem én is láttalak már téged. Milyen szakon tanulsz? - érdeklődtem. |
-Akkor jó, mert nem szeretnél bekavarni semmilyen randiba, vagy fontos találkába. Persze akkor gondolom elküldtél volna. - Már megint teljesen feleslegesen beszélsz Gabby de komolyan...Nem vagyok képes néha befogni.
-Mondjuk, elég jó hely, minden van itt, ami kell. Kaja, ruha, és még a férfiak is tudnak normális, nekik való boltot találni, ha mást nem akkor a videójáték boltot. - Lehet a lányt annyira nem érdekli amit mondok, de nem szeretek csöndben ülni senki társaságában.
Közben az orromba bekúszott egy farkas szaga, és egy idő után leesett hogy újdonsült kávéstársam fajtárs. - Te is farkas vagy ugye?
-Gabrielle Vives vagyok De hívj Gabbynak kérlek- nyújtom a kezemet felé - Te is egyetemista vagy? Mintha már láttalak volna...de nem biztos. |
Épp a sütimet eszegettem, amikor egy velem egyidős lány megkérdezte, hogy leülhet-e.
- Szia, gyere csak, nem várok senkit. - mosolyogtam rá kedvesen. Legalább nem Shanere meg arra az eszméletlen éjszakára gondolok, amit vele töltöttem.
- Itt még hét közepén is sokan vannak. - csóváltam meg a fejem. Valahonnan ismerős volt nekem ez a lány, lehet, láttam már a fősulin. Ezután megéreztem, ő is vérfarkas.
- Renata Palmer vagyok. - mutatkoztam be kedvesen. Direkt hagytam ki azt a nevemet, amit használok. Ha kicsit többet beszélgetünk, talán elmondom, a nevemet. |
Az utóbbi időben le sem álltam a kolesz-táncterem-kolesz-kisbolt-táncterem útvonalról, és kezdtek elég egyhangúvá válni a napok. Össze kellett szoknom az egyik sráccal, akivel majd duót táncolok, és amúgy nagyon jófej volt, csak még ossze kellett szoknunk. Viszont ma már nagyon unatkoztam, és úgy döntöttem, kicsit kikapcsolódok a bevásárlóközpontban. Céltalanul járkáltam a boltok és emberek között. Ma elég nagy tömeg volt, amit amúgy nem bántam, mert szeretewm az embereket. Viszont kicsit elszomorodtam, mikor megláttam a kávézóban a kilóméteres sort. Na nem baj, az epres-habos kávéért, és a sajttortáért mindent. Viszont szabad ülőhelyet már csak mások mellett találtam, így megcéloztam egy körübelül velem egykorú lányt.
-Szia - mosolyogtam rá - leülhetek melléd? Vagy vársz valakit?- kérdeztem kedvesen, és amennyiben igent mondott le is huppantam a vele szemben lévő székre. Egy ideig csak csendben kortyolgattam a kávémat, de nem bírtam sokáig kussban maradni. - Nem is hitem volna, hogy ennyien lesznek ma. Mondjuk hétvége van, meg minden, de olyan mintha ingyen osztogatnák a dolgokat. - kezdtem bele szokás szerint mosolyogva. Megint teljesen értelmetlen témát találtam, de annyi baj legyen...remélem beszélgetni fog velem ez a lány, kedvesnek tűnik. |
[98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
