|
Témaindító hozzászólás
|
2016.09.01. 19:07 - |
 |
[70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
Féltem picit, de Damien csókjai a bőrömön mindig arra késztettek, hogy elengedjem magamat. Nagyon is nyugodt voltam. Nem akartam visszautasítani őt már. Akkor se akartam, csak lelkileg én nem voltam arra készen, hogy megtörténjen. Már kész vagyok rá!
Hagytam, hogy levegyen rólam mindent, viszont mikor hasamat végigcsókolva mászott lejjebb, egy kissé megremegtem és zavartam lehunytam pilláimat. Annyira zavarba ejtő volt az, amit csinált, hogy leszorított szemekkel a takarót markoltan egy ideig, míg nem élvezni kezdtem, ahogy nyelve a csiklómat kényezteti. Hal sóhajok és nyögések hagyták el ajkamat, miközben éreztem, hogy nagyon benedvesedtem már.
Amint megéreztem ujját magamban, felnyögtem a feszítő érzésre, de ismét csak örömöt okozott nekem, ahogy lent kényeztetett. Ziháltam, mellkasom fel s le járt, mint ha lefutottam volna a maratont, pedig nem. Kissé hátam megfeszült, mikor már a második ujja is bennem volt és egy apró nyögés is kihallatszódott, de nem a fájdalomtól vagy a kellemetlen érzéstől. Reszkettem a vágytól, hogy végre megtörténjen és nem gondoltam, hogy ezt fogom érezni.
Bólintottam aprót, szinte észrevétlenül Damiennek, hogy igen, készen állok, majd tudtam, hogy mi fog következni. Viszont most túl ráparáztam, hogy igen, most elvesztem a szüzességemet, így mikor Damien férfiassága hüvelyem bejáratához ért, befeszítettem hirtelen, de már nem volt időm arra, hogy megállítsam és kérjek tőle pár pillanatot. Olyan hirtelennek éreztem, hogy a fájdalom, ami belém hasított túl nagy volt.
Egy fájdalmas nyögés szaladt ki belőlem, majd ahogy Damien közel hajolt hozzám és belekapaszkodtam a nyakába, de remegtem.
- Minden oké… - ziháltam, majd ott feküdtem alatta, miközben ő tövig bennem volt, ami fájt. Nagyon fájt, de nem szóltam neki. Lehet, hogy kellene? – Egy kicsit fáj – nyeltem egyet. Innentől kezdve teljesen rá bízom magamat, mert a fájdalom eluralkodott rajtam. Csak ő mulaszthatja el, hogy ha elkezd bennem dolgozni. Olvastam, hogy idővel jobb lesz. Remélem, hogy a sárkányokra is érvényes ez az egész. |
(+18)
Örültem, hogy végre beadta a derekát és nem kételkedik bennem. Jó persze eszembe jutott az is, hogy az utolsó percben újra elutasít, de próbáltam nem erre gondolni. Egyedül rá akartam összpontosítani és arra, hogy végre benne lehessek. Hazudnék ha azt mondanám nem vagyok ideges. Nem, nem úgy értem..mint az első alkalomnál. Csak maga a tudat, hogy Midori nem volt még férfival. Én vagyok számára az első. Szeretném a legjobbat nyújtani, hogy ő is élvezze minden egyes percét.
A melleit továbbra is csókolgattam, viszont eközben a kezem sem állt le egy percre sem. A nadrágom eközben egyre kényelmetlenebb lett, de egyenlőre még vártam a levételével. Helyette Midorit szabadítottam meg a szoknyájától, ezt követően a bugyiját is. Miután a csókokat abba hagytam, lejjebb csúsztam és a combjai közé férkőztem. Közelebb hajolva érzékeny részéhez óvatosan belecsókoltam, majd csak izgatni kezdtem. Általában nem szokásom minden kalandomnak efajta örömet okozni, de Midori más volt. Őt élvezettel nyaltam, azt pedig csak remélni tudtam, hogy élvezi is. Bár a reakciók alapján úgy tűnik nagyon is. Tetszett, ahogyan néha-néha megfeszült teste, nem beszélve a nyögéseiről. Kényeztetésem alatt többször is felpillantottam rá. Biztos voltam benne, hogy nagyon is izgul, de szerettem volna ha elengedi végre magát. Egyik kezemmel testét simogattam, míg másikat lecsúsztattam belső combájra. Mielőtt belevágnánk, szeretném ha kicsit kitágulna, így óvatosan beléhatoltam egy ujjammal, persze nem túl mélyen. Lassan mozgatni kezdtem benne, de persze figyeltem arra is, hogy ne okozzak neki fájdalmat.
A nyalást eközben már abba hagytam, a továbbiakban pedig a tágítására koncentráltam. - Minden oké? - kérdeztem halkan, majd csak odahajoltam ajkaihoz és csókot leheltem rá. - Ha fáj vagy kellemetlen az érzés csak szólj.. - tettem még hozzá, de kezem odalent egy percre sem állt meg. Éreztem, hogy egyre jobban beszipant magába, ami azt jelenti, hogy lassan készen áll. Én azonban egyre jobban vágytam már arra, hogy beléhatolhassak. Mielőtt viszont abbahagytam volna az ujjazást, belécsúsztattam még egy ujjamat.
- Készen állsz? - kérdeztem, ha pedig bólintott vagy igent mondott megszabadítottam magamat is a nadrágomtól. Óvszerral nem szarakodtam, ugyanis tudtam pár dolgot az ilyen..helyzetekről, ha mondhatom ezt így. Tehát lassan újra lábai közé másztam, majd benyálazva farkamat, hogy jobban csúszott a lány nyílásához vezettem. Most már nem érdekelt semmi..csak azon jártak a gondolataim, hogy végre szűk és nedves barlangjába legyek. És megtörtént..óvatosan beléhatoltam, egyre mélyebbre és mélyebbre, ez pedig egyszerűen csodálatos érzés volt. Egyenlőre még nem akartam mozogni, vártam, hogy kissé hozzászokjon az érzéshez. - Minden oké? - kérdeztem remegő hangon. |
Ugyan olyan gyengéd volt, mint a múltkor. Egy percre sem kételkedtem abban, hogy esetleg vissza utasítsam ismét. Bár talán egyszer megfordult a fejemben, hogy nem kellene, de azonnal átgondoltam. Tudtam, hogy bízhatok benne és bíztam is. Az egyetlen férfi, akiben eddig életemben találkoztam és bíztam. Senki sem volt ilyen közel hozzám, mint ő. Senki!
Minden csókját viszonoztam és miközben ő oldalamat simogatta gyengéden én már tényleg kész voltam. Lelkileg és testileg is, de még mindig volt bennem egy kis félsz.
Elfordítottam fejemet, hogy nyakamhoz férjen, így még kellemesebb volt az érzés, ahogy ott csókolta a bőrömet. Szavai hallatán sóhajtottam egyet.
- Ugyan ezt érzem… - kapkodtam a szavak után.
– Nem… Soha nem akartam semmit se ennyire, mint téged… - vettem egy nagy levegőt, majd kifújtam.
– Veled akarom elveszíteni a szüzességemet – jelentettem ki, majd miközben ő hamar levette rólam a felsőt és a melltartót is, róla is lekerült a feslő, így óvatosan, kissé még tanácstalanul, de hozzá értem szálkás mellkasához, majd végigsimítottam rajta, egészen a vállaiig.
Kicsit még zavarban voltam, hogy nincs rajtam a védelmező melltartóm, de a kezdeti feszengésem Damien érintéseitől elpárologtak. Hangom a sóhaj közben megremegett, mikor mellbimbómat kényeztette. Nem riadtam meg attól se, hogy keze lefelé tévedt és a bugyin keresztül simogatott. Valamiért automatikusan szétnyitottam neki lábaimat. Mellkasom fel s le járt, annyira izgatott voltam és feszült egyben. Testem még kissé merev volt, de reméltem, hogy hamar megnyugszom Damien kezei alatt. Idő kellett még így is, hogy tudtam, hogy mit akarok. Örültem, hogy figyel rám és törődik azzal, hogy én mit akarok. |
Gőzöm sem volt arról, hogy vajon most csak Midori teste kell, vagy úgy az egész éne. Nem éreztem azt, hogy szeretem..egyszerűen csak hiányozott a jelenléte már és az, hogy a közelemben legyen. Nagyon kívántam őt, jobban, mint legutóbb. Teljesen eluralkodott rajtam a vágy, de úgy láttam Midorin is. Örültem, hogy benne van abba, hogy nálam folytassuk, így nem is vártam tovább. Letettem és már kézen is ragadtam. Szerencsére nem laktam messze..még az hiányozna, hogy a lány újra berezeljen és elutasítson.
(+18)
Amint beértünk lakásomba, már vezettem is a szobám felé. Eközben már csókolni is kezdtem ajkait és egy percre sem adtam neki szabad teret. Elérve az ágyamhoz már le is döntöttem és fölé magasodtam. A csókokat egy percre sem hagytam abba. Kezem eközben már megindult felfedező útra, lassan végigszántottam oldalát, de persze lassan és óvatosan. Amint leértem a felsője aljához, csak megragadtam és elkezdtem lehámozni róla. Ajkairól áttértem a nyakára, majd a kulcscsontjára.
- Hihetetlenül kívánlak.. - súgtam és akármennyire is vágytam rá, azért hozzá tettem újra azt a bizonyos mondatot, hiszen erőszakoskodni mégsem fogok. - De..most is elismétlem..ha mégsem akarod..vagy valamit nem szeretnél..csak szólj. - csókoltam meg, majd megfosztottam magam is a pólómtól és újra nekiestem a lánynak. Gyengéden végigcsókoltam mellkasát, ezt követte a hasa is, ami gyönyörű lapos volt. Melltartót melleinél csak elhúztam, és azonnal mellbimbóira tapadtam. Szívogatni és nyalogatni kezdtem, ami szinte már most kőkemény lett. Mivel kissé útban volt a ruhadarab, egy mozdulattal kikapcsoltam és már hajítottam is a pólók után. Vággyal teli ekintettel végigpásztáztam meztelen felsőtestét és nem tagadom, tetszett a látvány. A keblei pont megfelelőek voltak, éppen tenyérbe való. Sosem voltam oda a nagymellű nőkért. Szóval amint eltűnt melleiről is az anyag, ajkaimmal kezdtem el kényeztetni. Kezem eközben már lefelé indult meg, lassan felhúztam a szoknyáját és egyenlőre a bugyin keresztül izgatni kezdtem. Ez már nem lehet idegen a számára, hiszen ezt megtettem már a múltkor is, ráadásul a finom anyag nélkül. |
Éreztem, hogy Damien nem ezt várta tőlem. Nem hitte szerintem, hogy azt fogom neki mondani, hogy szeretem. Én se gondoltam. Nem akartam ezt az egészet. Mármint szerettem volna, hogy ha megtörténik, de közben nagyon féltem. Már nem vágytam semmire se csak arra, hogy pihenhessek és végre nyugodtan lehessek.
Nem szóltam semmit se Damien szavaira, de közben hozzá bújtam. Érezni akartam, hogy itt van velem és nem hagy el a butaságom miatt. Ő nem mondta ki, hogy szeret… Ezt nem vártam el tőle. Én még nem éreztem ilyet, így rendbe kell hoznom a gondolataimat. Nagyon is!
- Jó éjt Damien – motyogtam, majd lehunytam a szememet és megpróbáltam lassan elaludni. Nem tudom, hogy hogyan lesz ez így tovább,de reménykedek. Nagyon remélem, hogy Damiennel lehet több is köztünk. Már több van, mint kellene lennie, hiszen ő érintett először ott, ahol még senki és ez jó volt. Nagyon kellemes volt, de mégis… Megijedtem tőle!
Másnap reggel azonban elváltak útjaink. Én visszamentem a hotelba, majd agyaltam. Nem mertem Damient hívni egy jó ideig, de szükségem volt rá. Vele akartam lenni és remélem, hogy nem fog elhagyni ez miatt. Biztos, hogy összetörnék, hogy ha már nem akarna velem lenni. Biztosan…
[DAMIEN ÉS MIDORI OFF] |
Egy újabb sóhaj hagyta el a számat, majd csak megcsóváltam a fejem. - Biztos.. - mondtam halkan, de továbbra is öleltem magamhoz. Végül úgy láttam jónak, ha lefekszünk. Furcsa volt a számomra, hogy elutasítottak, hiszen eddig nem történt meg. De Midori teljesen más..érte meg kell küzdenem, ami új nekem. Nem beszélve arról is, hogy már másodszor alszik velem úgy, hogy semmi sem történik köztünk. Igazából fogalmam sem volt arról, hogy mit kellene mondanom ilyen helyzetben. Amint letettem a lányt az ágyra és átadtam neki egy felsőt, amiben aludhat, Midori újra bszélni kezdett. Próbálta kibeszélni magát, amire megmondom őszintén nem nagyon voltam kíváncsi. Elutasított, kész..mit kell ezen még firtatni?
Továbbra sem szóltam semmit, csak ledobtam magamról a törölközőt és felvettem egy boxert. Ezt követően bemásztam a lány mellé az ágyba, az viszont meglepett, hogy most ő kezdeményezett. Persze viszonoztam, pontosabban magamhoz öleltem, de továbbra sem szólaltam meg. Csak bámultam a mennyezetet, miközben egyfolytában agyaltam és a lány szavait hallgattam. Mikor viszont kinyögte, hogy szeret..kissé megállt bennem a vér. Mégis miért történt meg ez? Mi a francért kellett belémszeretnie? Rohadtul nem ezt akartam..csak alig hallhatóan felsóhajtottam, miközben nyomtam egy puszit a fejére. Most mégis mit kellene mondanom?
- Nem fogsz elveszíteni, ne aggódj. - mondtam halkan, miközben jobban magamhoz öleltem. - Csak..pihenj. - tettem még hozzá. Lehet most bunkónak tűnök, mert szinte semmire sem reagálok azokra, amit mond..de tényleg nem tudtam mit is kellene. Talán itt be is kellene fejeznem..nem ez volt a tervem. Ki a franc gondolta volna, hogy majd belémszeret? A francba is..nem érdemli meg ezt..hogy így bánjanak vele.
- Holnap..majd beszélünk. Jó éjt! - súgtam, ezzel pedig lehunytam a szemem. Bár, hogy az alvás mennyire is fog menni, azt magam sem tudtam..de mára szerettem volna ezt a beszélgetést lezárni. |
Igyekeztem nem sírni, de nem bírtam. A gondolat, hogy a saját félelmem miatt utasítottam vissza Damient, akit valószínűleg szeretek csak még rosszabbította a dolgokat. Szipogtam még egy keveset, majd mikor megéreztem, hogy hátulról átölelt és magához vont, nyeltem egy nagyot és hozzá bújtam.
- Biztos? – kérdeztem vissza és arra utaltam, hogy tényleg nem haragszik-e rám. Hinni akartam neki, hogy nem haragszik. Bíztam benne és most talán egy kicsit még jobban hiszek benne. Az, hogy visszautasítottam máshogy is alakulhatott volna. Nem ment el, hanem itt van velem még most is.
Belekapaszkodtam nyakába, amint felemelt. A puha ágyra érve felsóhajtottam egyet.
- Én nem akartam, hogy ez legyen, csak… - vettem el tőle a felsőt, majd gyorsan bele is bújtam, majd egyből be is takaróztam. – Én azt hiszem, hogy… - akadtam meg ismét kissé. Nem tudom, hogy hogyan mondjam el neki azt, amit érzek, mert soha nem éreztem még ilyet eddig.
- Damien… - pislogtam rá a takaró alól. – Köszönöm, hogy itt vagy mellettem még ezek után is, hogy kiderült, hogy egy szörnyeteg vagyok és, hogy visszautasítottalak – motyogtam és megvártam, míg ő is befeküdt mellém a takaró alá és most én közeledtem felé és hozzá bújva szívtam be illatát.
- Azt hiszem, hogy szeretlek… Nem tudom, hogy milyen, de úgy érzem, hogy ez az az érzés és kissé megijedtem ettől. Félek, hogy elveszítelek egyszer a saját butaságom miatt – pillantottam fel és fekete szemem még most is kissé könnyes volt, de már nem sírtam. |
Tényleg teljesen abba a hitben voltam, hogy ma meglesz Midori. Hogy enged majd a vágyaimnak és végre benne lehetek. Hiszen egyre tovább haladtunk, a csókból jött a simi, és még azt is megengedte, hogy érzékeny részéhez férkőzhessek. Iszonyatosan szűk volt odalent, és már az is nehezemre esett, hogy vsszafogjam magam. Legszívesebben most azonnal beléhatoltam volna, de persze nem tettem. Vártam, hogy ő döntsön. Nem akartam semmiképpen sem elijeszteni magamtól. Továbbra is csak a választ vártam arra, hogy szeretné e folytatni ezt az egészet a szobámba, mikor ellenkezni kezdett.
Nem tagadom nem akartam abba hagyni, meg hát nehezemre is esik ez az egész, de mint már említettem nem fogok erőszakoskodni. Csak szó nélkül kihúztam belőle ujjamat és azt is hagytam, hogy eltávolodjon tőlem. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem vagyok ideges, mert az voltam kissé, de ezt nem mutatom ki. Megértem persze a lányt is, hiszen az első alkalma lenne...de na de, hogy ennyire féljen.
- Semmi baj. - mondtam halkan, miközben erőltettem magamra egy mosolyt. Végül pedig miután kiszállt a kádból és magára tekert egy törölközőt, el is hagyta a fürdőt. Csak ezután sóhajtottam fel halkan, miközben éreztem, hogy a farkam még mindig lüktetett a vágytól. Fejemet hátradöntve ültem és vártam..mégis mi a francra várok? Most vagy kiverem magamnak vagy simán itt hagyom és elmegyek, hogy kielégítse más a vágyaimat. De azzal elrontanék mindent.. - Hogy az a... - nyögtem ki halkan, miközben beletúrtam a hajamba. Csak azután léptem ki én a kádból, miután könnyítettem magamon. Ezt követően letusoltam gyorsan, majd magamra tekerve egy törölközőt kimentem. A nappaliban pillantottam meg a lányt a kanapén összekuporodva. Újabb sóhaj kiséretében odalépkedtem hozzá, pontosabban mögé, majd lassan átöleltem és nyomtam egy puszit a fejére. Hallottam szipogását, így biztos voltam benne, hogy sír.
- Ne csináld már..hallod? Nincs semmi baj..nem haragszom.. - mondtam halkan, miközben továbbra is öleltem. - Megértem, hogy még nem állsz készen.. - tettem hozzá, végül pedig csak karjaimba vettem. - Nehéz napod volt.. - miért van deja vu érzésem? Midori szinte csak akkor van nálam, mikor történt vele valami..bár most én okoztam ezt a valamit. - ..jobb lesz ha lepihensz.. - ezzel pedig elindultam vele a szobám felé. Beérve elővettem egy felsőt, amit fel tud venni..majd odayújtottam neki is leültem mellé az ágyra. - Ne sírj kérlek..nem akarlak így látni.. |
Már annyiszor átgondoltam ezt az egészet és bevallom, hogy nagyon féltem. Attól is, hogy fájni fog meg úgy mindentől. Attól féltem leginkább, hogy Damiennek már nem fogok kelleni, hogy ha most lefekszem vele. Nem tudom, hogy miért gondoltam ezt, de így éreztem. Jó volt minden, amit csinált és annyira vágytam a folytatás után, de tudtam, hogy nem lehet. Le kell állítanom őt, míg meg nem történik az, ami ezek után lesz.
- Damien és… - nyögtem fel, mikor éreztem, hogy ujja belém hatolt. Túl szűk voltam odalent, hogy ezt egy kis feszítő érzés nélkül kibírjam, így összeszorítottam pilláimat. Hamar átadtam magamat a jó érzésnek és erre a meleg víz is rásegített. Éreztem azonban, hogy Damien férfiassága már böködik a fenekemet, amitől kicsit megugrottam, de aligha lehetett érezni, csak én ijedtem meg.
- Én nagyon szeretném a folytatást, de nem… én… én félek. Nagyon – néztem rá, miután megcsókolt.
- Sajnálom, de lelkileg én még nem vagyok erre felkészülve – motyogtam és eltávolodtam tőle kissé. Ő persze egyből abbahagyott mindent. Kihúzta ujját belőlem és hagyta, hogy eltávolodjak tőle.
- Ne haragudj, kérlek – csókoltam meg, majd óvatosan felálltam és még mindig szégyenlősen, magamat takargatva léptem ki a kádból. Magam köré csavartam egy törülközőt, de aztán rá néztem. Éreztem, hogy most teljesen megsemmisítettem őt vagy nem is tudom…
Mikor kiléptem a fürdőből és becsuktam magam mögött az ajtót elpityeredtem ettől. Most utáltam magamat, de én még nem voltam erre felkészülve. Hajamba túrtam, majd felforrósítottam magamat és megszárítottam a testemet, de a törcsi rajtam maradt. Leültem a kanapéra, majd felhúztam a térdeimet és azokba kapaszkodtam, miközben azt vártam, hogy könnyeim elálljanak. Sajnáltam Damient most és magamat nagyon utáltam ez miatt. Így mégis hogyan nézek legközelebb a szemébe? |
(+18)
Meglepődtem, hogy nem ellenkezik és nem ugrott ki szinte azonnal a kádból. Szóval valóban egyre jobban megbízik bennem. Még a végén ma teljesül a vágyam, miszerint végre benne lehessek. Csak lágy csókokkal halmoztam el továbbra is, miközben egyik kezemmel a melleit masszíroztam, másikkal pedig a csiklóját izgattam. Szavai hallatán nem tagadom először azt hittem arra fog kérni, hagyjam abba, de meglepetésemre szó sem volt erről.
- Css..ne aggódj.. - súgtam nyugtatóan.. - ..sosem okoznék fájdamat. Nem kell semmitől sem tartanod..bízz bennem. - tettem még hozzá, bár pont most mondom ezt is? Miután nem, hogy csak fájdalmat okoztam neki, se majdnem meg is öltem. - Engedd el magad.. - csókoltam újra bele nyakába, de odalent kezem egy percre sem állt meg. Talán ugorhatunk egy fokozatot. Terészetesen mivel tudtam, hogy még soha sem volt férfival, így csak minimálisan hatoltam bele ujjammal. Nem akartam fájdalmat okozni neki, ahogyan elvenni sem a szüzességét egyszerű ujjazással. Csak óvatosan ki-be húzogattam az ujjam, viszont farkam ekkor már úgy állt, mint a cövek.
- Ne ijedj meg..a lenti dolog miatt. - értettem ezt a farkamra, bár mondható ez az ujjazásra is. - Csak..annyira vágyom rád.. - tettem még hozzá halkan, de mielőtt félreértette volna még..újra megszólaltam. - Persze..mint már említettem, semmi olyat nem teszek, amit nem akarsz.. - fordítottam magam felé fejét, majd csak nyomtam egy apró csókot ajkaira.
- Szeretnéd..ha odakint folytatnám? - kérdeztem és csak remélni tudtam, hogy rábólint. Iszonyatosan kívántam őt, ha viszont most be kell fejeznem..nem tudom mit csinálok. - ..a szobámban sokkal kényelmesebb lenne.. - bíztattam, közben imádkoztam, hogy igent mondjon. |
Soha nem éreztem ilyet még. Annyira izgatott lettem ettől az egésztől, hogy elfelejtettem tiltakozni, pedig az elején legszívesebben kiugrottam volna a kádból, hogy minél távolabb legyek az új érzésektől, amit Damine váltott ki belőlem. Félelmetes volt, de egyben felemelő is.
Ahogy nyakamat csókolgatta és a hátamat a mellkasának fordította sokkalta jobb volt, mint az előbb. Öntudatlanul is felsóhajtottam egy-egy csókra, ami a bőrömet érte, majd nyeltem egyet. Hasam és oldalam megremegett, pedig nem volt hideg a víz. Ő váltotta ki belőlem ezt az érzést, amit nem tudtam hová tenni hirtelen. Annyira új volt és jó.
Aprót bólintottam, mikor azt mondta, hogy lazítsak. Aligha sikerült, mert maga a közelsége felizgatott, de érintései olyan kellemesek voltak, hogy miután már mellemre terelődött a keze szinte belesimultam a tenyerébe. Lehunytam a pilláimat és élveztem, ahogy keze a hasamat és az oldalamat érinti, de mikor lejjebb vándorolt a keze, megremegtem és egy kicsit talán fészkelődtem is, de hamar rájöttem, hogy Damien nem akar rosszat, csak jót és nekem bíznom kellene benne, ahogy eddig is.
- Damien, én… - kezdtem bele, de ekkor olyan pontra ért az ujjaival, amire kissé felnyögtem. A csiklómat simogatta a víz alatt, ami először zavarba ejtő volt, de aztán később megnyugodtam tőle.
- Kicsit félek… - motyogtam végül ki neki, miközben halk sóhajok hagyták el számat és próbáltam nem a vízzé válni, a karjaiban. Aligha sikerült ez is. – Tudom, hogy vigyázol rám, de… de ez annyira… - akadtam meg kicsit megint, miközben lent izgatott. – Nekem ez új és idegen – nyeltem egy nagyot, de nem akartam, hogy abba hagyja. Jó volt és folytatást szerettem volna belőle. |
Hogy mikor fogok ebbe az egészbe beletörődni magam sem tudom, de majd csak kiheverem. Mégis csak él, és ez a legfontosabb. Szeretném elfelejteni végre, hogy Midorival tudjak foglalkozni. Lehet az nem volt éppen jó ötlet, hogy bemásztam mellé a kádba, hiszen így nem tudom mennyire bírom majd visszafogni magam. Mégis csak meztelenül ül előttem, miközben meztelen mellei a mellkasomnak nyomódnak. Ha ez így fog menni, elképzelhető, hogy odalent valami nem fog bírni magával.
Egyre jobban kéztetést éreztem, hogy csináljak valamit. Bár fogalmam sincs mit fog reagálni rá, főleg a történtek után. Viszont mit vesszíthetek? Lehet még a végén élvezni fogja és utat enged barlangjához, amibe legszívesebben már benne lennék. Mikor fejét oldalra döntöttem, csak folytattam a csókokat. Ezt egy jelnek vettem, miszerint folytassam amit elkezdtem. Mivel Midori szemben volt velem, úgy fordítottam, hogy a hátával a mellkasomnak dőljön, így talán kényelmesebb lesz neki is. A csókokat egy percre sem hagytam abba, csak eközben kezem elindult felfedező útra. Gyengéden megsimítottam oldalát, majd hasát..végül pedig óvatosan melleire helyeztem kezem. Lassú mozdulatokkal masszírozni kezdtem, de persze figyeltem arra is, hogy a lány hogyan reagál erre.
- Csak..lazíts.. - súgtam fülébe, amire utána gyengéden rá is haraptam. Éreztem a feszültségét, amit meg is értettem egyben, hiszen nem történt még ilyen vele. De itt az idő, hogy valaki belevezesse ebbe a csodálatos világba. Csak továbbra is simogattam a testét, ahogyan a nyakának csókolgatását sem hagytam abba. Most még merészebb leszek..remélhetőleg nem ijed meg ettől az egésztől.
Kezem folytatta utát, lassan végigsiklott hasán, majd combjain. Belső combja után pedig elértem azt a pontot, amire már azóta vágyom, hogy találkoztunk. Éreztem teste remegését, ahogyan heves szívverését is. Természetesen ha ellenkezni fog, abba hagyom..bár nem tudom mennyire fog menni. Már most teljesen elborult az agyam, ahogyan kezdek beindulni is. Ezt pedig lehet lassan ő is megérzi odalent. Szóval elérve érzékeny részét, simogatni kezdtem, de egyenlőre csak a szeméredombját, majd egyre haladtam lejjebb, míg el nem értem a csiklójához. |
Még lehet, hogy nem fogtam fel azt, ami valójában történt, de lehet, hogy nem is akartam. Képtelen voltam beletörődni abba, hogy csak úgy elfogadjam azt a tényt,hogy Damien megpróbált megölni. Tudom, hogy nem az ő hibája, de ő ezt máshogy gondolja. Ő csak azt tette, amit kellett. Ezért akarom azt, hogy ne hibáztassa magát. Ahogy észre vettem mind hiába, mert hajthatatlan volt a történtek miatt.
A vállam még mindig sajgott, de már nem fájt, hogy ha mozogtam. Egyik kezemmel a vízben szórakoztam a habbal, de a víz még mindig vörös volt. Az én vérem, ami a testemre tapadt és majdnem a vesztemet okozta. Hálát adok annak, hogy volt erőm túl élni ezt az egészet. Damienre gondoltam és arra, hogy talán lehetne köztünk több is. Ez tartott életben, miközben némán a kanapén feküdtem.
- Nem tudom… - nyeltem egyet. Azt nem mertem elmondani neki, hogy azért, mert talán többet kezdek érezni iránta, mint barátság vagy bizalom. Azt hiszem, hogy ez már szerelem. Elég ideje ismerem, hogy kijelenthessem, hogy beleszerettem.
Figyeltem, ahogy felállt, majd kissé pillogtam, miközben ő folyamatosan vette le a ruhadarabokat magáról. Elkaptam tekintetemet, majd inkább a vizet bámultam, mikor megéreztem, hogy a kádban van már. Zavartan, óvatosan rá pillantottam, de ekkor megfogta a csuklómat és magához húzott. Meztelen melleim az ő mellkasának nyomódtak, mire megremegtem és valamiért megijedtem. Túl közel volt és nem volt közöttünk semmi se.
A kezdeti rémület, ami elfogott azonnal elmúlt, mikor vékony nyakamra lehelt egy forró csókot. Mellkasának támaszkodtam, lehunytam a szememet, majd automatikusan úgy fordítottam a fejemet, hogy jobban a nyakamhoz férjen ajkaival. Ez az érzés nagyon jó volt…
- Bízom benned… még mindig bízom… - kapkodtam levegő után kissé. Izgatott lettem és féltem is egyszerre, ahogy vártam a folytatását ennek az egésznek. |
Hihetetlen, hogy miket kivált belőlem ez a lány. Ér ennyit az, hogy megfektessem? Komolyan nem tudom már. Kezdem elveszíteni a fejem és lassan egy érzelgős buzigyerek leszek belőlem. Ezt pedig nem akarom..igazából fogalmam sincs, hogy Midori mennyire hagyná magát. Lehet csak egyszerűen bepróbálkozom nála, viszont ha nem enged közeledésemnek, hagyom a francba az egészet. Nem is kellene már találkozunk, ugyanis ez nem vezet semmi jóhoz.
Akármennyire is mondogatta, hogy már jól van..nem tudtam elhinni. Az egy dolog, hogy begyógyult a seb, de mit érezhet? Mégis csak az az ember vette el kishíján az életét, akiben megbízott. Szörnyen éreztem magam a történtek miatt, de ezen már nem tudok változtatni. Most kezdem csak belátni, hogy nem mindenki veszélyes, aki más, mint én. Valószínű, hogy ha ezt apámék látták volna kitagadnak. Hiszen ahelyett, hogy megöltem volna a sárkányt, segítettem neki.
- Az istenit..ne mond azt, hogy nem az én hibám.. - csóválam meg a fejem. Annyira naiv ez a lány..miért próbál még ilyenkor is engem védeni? - Hiszen majdnem megöltelek.. - tettem még hozzá halkan, de nem néztem rá. Egyszerűen nem volt pofám a szemébe nézni a történtek után. Persze Midori ezt nem hagyta annyiban. Kérésére csak felemeltem fejem és rápillantottam. A kijelentésén kissé gúnyosan felnevettem, de nem a lányt akartam ezzel megbántani.
- Pont te mondod ezt? Én neked lenne okod arra, hogy megutálj..Midori, miért ragaszkodsz hozzám ennyire? - kérdeztem őt nézve, majd csak felsóhajtottam. - Nem vagy szörnyeteg..sosem tudnálak annak tekinteni.. - válaszoltam végül, majd csak felálltam. Nem érdekelt mit is szól, de egy mozdulattal ledobtam magamról a felsőmet. Ezt követte a nadrágom is és a többi felesleges ruhadarab is. Egyáltalán nem voltam szívbajos, ahogyan az sem zavart, hogy a vizet megfestette a lány vére. Csak beléptem mellé a vízbe, majd csak megragadtam a kezét és magamhoz húztam. Amint mellkasomhoz ért, csak átkaroltam, majd nyomtam egy csókot a nyakára.
- Ne aggódj..nem teszek semmi olyat, amit te nem akarsz.. - súgtam, viszont egyenlőre tényleg semmit sem terveztem. Csak simán magam mellett akartam tudni. Biztos vagyok benne, hogy most rohadtul zavarban lehet, de nem tudott érdekelni. Ha ellenkezni akar, hát tegye meg. Nem fogok vele erőszakoskodni. |
Jól esett a csókja, egy ilyen eset után érezni akartam ugyan azt a törődést, amit akkor éreztem, amikor megismertem. Nagyon vágytam rá, hogy a karjaiban tartson, de nem mondhattam el neki, hogy mi érzek. Most már nem… Egy szörnyeteg vagyok és egy szörnyetegbe soha nem szeretne bele. Bármennyire is úgy érzem, hogy lehet köztünk több. Ez az érzés viszont megrémít… Azt hiszem, hogy szerelmes vagyok Damienbe. Biztosan tudom, hogy ezt érzem, de nem tudom, hogy ő érez-e irántam bármit is az aggódáson kívül. Félek…
Amint felállt, én összébb húztam magamat, melleim előtt összefontam karjaimat, mert láttam, ahogy végignézett testemen, ami véres volt. A hátamon ejtett seb sajgott, de csak azért, mert még gyógyuló félben van. Lehet, hogy egy-két napig eltart, míg meggyógyul, de lehet, hogy annyira nem volt vészes a seb, csak én ijedtem meg annyira. Egyik kezemmel hátra nyúltam és éreztem a heget, ami megmaradt belőle. Fiatalságom miatt gyógyulhatott meg ilyen gyorsan.
- Nyugi, most már jól vagyok. Úgy látszik nem volt olyan mély a seb, csak valószínűleg pont egy… egy artériát vágott át a tőr – mondtam ki halkan, miközben ő felkapott és elvitt a fürdőben.
- Nem kell most már aggódnod – mosolyogtam rá. – Nem haltam meg és csak ez számít. Nem a te hibád volt… Te csak… csak azt tetted, amire tanítottak téged – sóhajtottam, majd felszisszentem, mikor a meleg víz érte a bőrömet. A vér azonnal lemosódott a bőrömről, ezzel együtt bordóvá varázsolta a vizet.
- Nézz rám, kérlek, Damien – nyújtottam ki apró, vizes kezemet érte, de nem nyúltam hozzá.
- Élek, minden rendben van most már… - sóhajtottam. – Viszont… nem tudom, hogy ezek után akarsz-e bármit is tőlem… Egy szörnyeteg vagyok a szemedben mától – húztam vissza a kezemet és a habot bámultam. |
Sosem gondoltam volna, hogy majd ennyire aggódni fogok valaki miatt. Mégis mi történt velem? Oké, ott van Rosanna is, olyan mintha a kishúgom lenne és érte is ugyanennyire aggódnék, de mégis..Midorit alig egy hónapja ismerem, sőt..lehet még túlzok is. Úgy indult ez az egész, hogy felszedem és majd egy jót kefélünk, erre mi történt? Miért kellett ennyire közel kerülnie hozzám? Iszonyatosan aggódtam és nem tudom mit csinálok, ha meghal itt nekem. Sosem bocsátanám meg magamnak, az egyszer biztos. Sok év után viszont megtörtem a családi hagyományt is. Életben hagytam egy szörnyeteget, vagyis nagyon remélem, hogy így van.
- Ahogyan én sem.. - nyögtem ki, majd csak felsóhajtottam.
Miután kimerülve a mellkasára hajtottam fejem, már csak reménykedtem, hogy minden rendben lesz vele. Nagyon féltem, hogy megöltem őt, azt pedig sosem bocsátanám meg magamnak. Fogalmam sincs mennyi idő is telhetett el, még arra sem figyeltem fel, hogy a szívem verni kezdett. Mikor meghallottam hangját, szinte túl hirtelen is felemeltem fejem és ráemeltem tekintetem. Nagy szemekkel meredtem rá, de láthatólag is jobban festett. Rohadtul megkönnyebbültem, hiszen nem halt meg. Nem öltem meg..Mikor közelebb hajolt hozzám és megcsókolt, nem tagadom meglepett, de viszonoztam azt.
- Bassza meg..annyira féltettelek.. - súgtam, közben kezemet arcára helyeztem és megsimítottam azt. - Jobban vagy? Fáj valamid? - kérdeztem, de ekkor már felálltam és végignéztem rajta. Most lehet zavarba hozom, hiszen mégis csak mezteelnül volt előttem, de most nem is ez érdekelt úgy igazán. Jó hazudnék ha azt mondanám, nem tetszett a látvány, de most jobban foglalkoztatott az, hogy teste tiszta vér.
- Gyere.. - kaptam karjaimba, és egyenesen a füdőszoba felé vettem az irányt. Beérve megengedtem a vizet és hagytam, hogy valamennyire megteljen. Öntöttem a vízbe habfürdőt is, majd csak besegítettem a kádba. - Pihenj egy kicsit.. - guggoltam le mellé, miközben újra megsimítottam az arcát. - Basszus annyira sajnálom, Midori.. én..el kellett volna mondanom ki vagyok.. - pillantottam le, ugyanis nem bírtam a szemeibe nézni. |
Amint letett a kanapéra és elernyedve feküdtem tehetetlenül ahová letett. Beszélni akartam hozzá, hogy tudja, hogy nem tehet erről az egészről, de alig jöttek szavak ki az ajkaimon. A csókot se tudtam már viszonozni, képtelen voltam arra, hogy aktivizáljam magamat, pedig annyira akartam. Nem tudom, hogy mi lesz most. Senki nincs, aki segíthetne rajtam. Damient ölni tanították meg és nem pedig gyógyítani. Csak abban reménykedhettünk, hogy a sárkány adottságom működésbe lép. Remélhetőleg elkezd regenerálódni a testem a támadás után.
Lehunytam a szemeimet, miközben össze-vissza lélegeztem, meg kellett, hogy nyugodjak, mert ha ideges és kétségbeesett vagyok, akkor a testem nem tud magától regenerálódni. Nem tudom, hogy hány percig feküdtem szinte öntudatlan állapotban, de csak azt hallottam Daminetől, hogy nem akarja, hogy meghalljak. Vajon miért? Egy szörnyeteg vagyok a szemében és ő ezt nagyon jól tudja, ahogy én is.
- Nem így akartam, hogy megtudd… - szökött ki a tüdőmből a levegő, mire hirtelen köhögni kezdtem és egész testem rázkódott nagyjából pár másodpercig, de aztán ismét abbamaradt. Testem kezd helyre jönni.
Pár órával később…
Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telhetett el, de lassan elállt a vérzés, a sebet pikkelyek vették körül és elkezdtem regenerálódni. Lüktetett a seb, de nem a fájdalomtól. Így próbálja a tőr okozta szúrást helyre hozni, ami nagyon lassan, de sikerült. Damien még mindig lehajtott fejjel térdelt előttem, mire ránéztem.
- Nem haltam meg… - suttogtam, majd kinyitottam szememet és lenyúltam, hogy megérinthessem arcát. Óvatosan végigsimítottam rajta, majd oldalamra fordultam. A sárkány erőm teljesen meggyógyított, ahogy nyugodtan, mozdulatlanul feküdtem a kanapén. Testem még most is véres volt, már rám száradt azóta. Damien szavaim hallatán rám nézett, én pedig közel hajoltam hozzá és megcsókoltam. |
Láttam, hogy kezdi elveszíteni az eszméletét, nem beszélve arról, hogy egyre csak dől a sebből a vér. Istenem, ha tudom..a rohadt életbe. Miért lett ennyire fontos a lány? Csak simán ott kellett volna hagynom őt elvérezni..de akkor miért nem tettem? Miért hozom haza újra és újra? Mire lakásomhoz értünk, teste már teljesen vissza alakult, vagyis már nyoma veszett a szörnyetegnek. Lehet nem éppen így kellene megneveznem őt, de egyszerűen nem tehetek róla. Gyűlölöm azt, ami nem ember..ő pedig nem..az. De akkor mégis miért nem tudom utálni?
- Kérlek..bírd még ki..egy kicsit. - kértem, miközben letettem a kanapéra. Nem érdekelt, hogy minden véres..most egy kicsit sem tudott zavarni. - Css..ne beszélj.. - kértem, hiszen csak ezzel is veszi el magától az energiát. Megmondom őszintén fogalmam sem volt, hogy mit tegyek jelen helyzetben. Csak kezembe vettem arcát, letörölve a kicsorduló vért ajkairól. - Nem hagyhatsz itt..érted? - leheltem egy csókot ajkaira, majd felegyenesedve kirohantam, hogy hozzak valamit, amivel elállítom a vérzést. Nem sokkal később vissza is tértem hozzá, kezembe egy ronggyal, amit a sebhez szorítottam. El kell állítanom a vérzést a rohadt életbe is.
Azt kéri ne hibáztass magam? Akkor mégis kit? Őt? Mert nem merte elmondani?..hülyeség. Én tehetek erről az egészről..utána kellett volna járnom, hogy ki is ő..miért nem tettem? Csak továbbra is szorítottam a vérző sebhez, miközben igyekeztem ébren tartani. - Nem lesz semmi baj..vigyázok rád.. - súgtam, majd nyomtam egy csókot a fejére. A gond ezzel az egésszel az, hogy ölni tanítottak, viszont arra, hogy hogyan is mentsem meg az áldozatot nem..minek is tanítottak volna ilyesmire? A lényeg ebben az egészben a megölni szócskán van.
- Annyira sajnálom.. - súgtam, de tekintetem egy percre sem vettem le arcáról. Pedig meztelenül feküdt előttem, de most még ez sem tudott érdekelni. Ha miattam meghal...még belegondolni sem akartam. Csak továbbra is seben tartva a rongyot térdeltem mellette a földön, miközben fejemet a mellkasára hajtottam és újra utat engedtem könnyeimnek. - Könyörgöm..ne halj meg.. |
Nem is tudtam figyelni a hangjára. Azt se tudtam, hogy életben vagyok-e még, bár valószínűleg igen, mert a testemet teljesen átjárta a fájdalom és a kétségbeesés. Nem akarom, hogy Damiennek bűntudata legyen miatta. Nem akarom, hogy miattam szenvedjen, még akkor se, hogy ha én most a tőre miatt haldoklom.
Miközben nagy nehezen eljutottak a szavai hozzám, éreztem, hogy felnyalábolja félig átváltozott testemet, majd puha anyag ér a meztelen bőrömhöz. Nem tudtam koncentrálni, de mire megérkeztünk Damien lakására már teljesen emberi alakom volt, csak éppen mindent vér borított.
Halkan nyöszörögtem neki, miközben el nem engedtem a felsőjét. Ha elengedem, akkor vége mindennek.
- Sajnálom… Sajnálom… Nem a te hibád… - remegett a hangom, ahogy az egész testem is a fájdalomtól. Olykor összeszorítottam a fogaimat, hogy ne érezzem annyira a fájdalmat.
- Féltem elmondani… - köhögtem fel egy kevés vért. – Féltem, hogy szörnyetegnek fogsz tartani – köhécseltem, miközben szám szélén kibuggyant a vérem és lefolyt egészen az államig. Már alig hallottam és el akartam mondani neki, hogy ő erről nem tehet. Ha meghalok, akkor az csak is az én hibámból történhet meg. Nem az övéből.
- Ne hibáztasd magadat, jó? – néztem fel rá és egyre szaporábban vettem a levegőt. Azonban a seb nem gyógyult csak minimálisan, de mivel folyamatosan vérzett, így kevés esély volt arra, hogy túl fogom élni. A tőr kifejezetten sárkány irtásra lett feltalálva. Ez a fajta főleg… |
[70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
