|
Témaindító hozzászólás
|
2016.08.06. 00:03 - |
 |
[29-10] [9-1]
- Egyelőre kihagyom ezt a csodás lehetőséget! - forgattam meg szemeimet, amikor mondta, hogy dögöljek meg.
Amint lerendeztem a szomszédot már vissza is tértem vendégemhez. Most is kurva szépen beszélt velem, habár megértem most kivételesen. Sóhajtottam egyet, majd lereagáltam idióta megjegyzését.
- Nem úgy gondoltam... Másképp... - vakargattam meg a tarkómat, amint jött a gúnyos megjegyzése. Most pofázzak arról, hogy jaj, lehet vadász lehetsz vagy mi a franc? Végén kiderül marhaság, és még beszívottnak is néz.
További szavaira halántékomat kezdtem el masszírozni. Azt hittem, hogy kárörvendő vigyorára menten bemosok neki egyet, vagy ha még jobban kihozza belőlem az állatot eltöröm a farkát. Igazából az egész embert el kéne az bizkurvaisten. Egy két lábon járó fasz úgy alapjába véve a lénye.
- Nos... - kezdtem bele, amint lenyugodtam. - Egyelőre nem konkrét üggyel kapcsolatosan kérdeznélek - rántottam vállat, ami a részemről nem a legjobb döntös volt. - Mostanság egyre bizarrabb esetekkel találkozok... Még jó magam is - kaptam fel közben a bilincs kulcsát, és ujjaim közt szórakoztam vele. - Eleinte marhaságnak találtam, hogy lennének természetfeletti dolgok, viszont... Elbizonytalanodtam amikor találkoztam egy felettébb intelligens farkassal, illetve egy gyerektrancsírozós örültet lecsuktunk, aki ordibálta, hogy: értünk él és vadász meg blabla... - zártam rövidre történetem, és megint csak leguggoltam elé, majd megcsörgettem orra előtt a bilincs kulcsát. - Mi folyik itt Magnóliában? - tettem fel végül kerekperec kérdésem. - A betörős dolgot szintén így gondoltam. Túlságosan képzett vagy, amiből arra következtetek, hogy gyilkosságot is követtél el. - folytattam ezzel megállapításom. - Vadász lennél...? Emellett van alapja agymenésemnek miszerint más lények is vannak a városban? - nehezen ezzel fejeztem be beszívott szájkoptatásom.
Esküszöm nem hiszem el, hogy erre így kitértem. Kissé kellemetlen, hogy ilyen tévképzetekkel bombázok egy betörőt, akibe lehet belemesélek ennyi minden badarságot.
- Válaszolsz őszintén, esetleg a börtönt választod? Nekem mindegy a döntésed - sóhajtottam mondandóm végére. - Ha most látom a hajlandóságot rajtad, akkor a sérüléseid is ellátom. Cuccaid visszaadom, és mehetsz Isten hírével. Annyi, hogy néha napján felkeresnélek, és igen... Rossz zsarut játszom, mert zavar a tudatlanság! - vakartam meg állam alatt. |
A sportszerűséget megszólalására csak összeráncoltam a szemöldöket. Mi a fasz?! Aha, pont az volt. Tökön rúgott ez a kis szarcsimbók basszus! Felmordultam hangosan és már küldtem is volna rá a káromkodások áradatát, de erre gyomszájon is vágott. Ó, hogy az a büdös mocskos kurva életbe bele. Összegörnyedtem, elvégre valljuk be elég érzékeny pontokra kaptam izomból ütéseket. De ennek a fasznak még ez nem volt elég, odabilincselt a kurva szekrényhez is. De már elvette tőlem a lock-picket. A sziszegésére csak morogtam mérgesen:
- Dögöljél meg!
Amíg ő a szomszéddal bájcsevegett, addig én minden erőmmel próbáltam szabadulni aminek persze semmi eredménye sem lett, csak annyi, hogy véresre basztam szét a csuklómat a fém szarság miatt. Persze hallgattam a mentegetőzését amire legszívesebben hisztérikusan elkezdtem volna röhögni, csak nem tudtam mert rohadtul fájt az oldalam és a gyomrom is. Az ágyékomról nem is beszélve. Nyomorék pöcsfej!
Próbáltam pihenni egy kicsit és összeszedni az energiámat ha esetleg megint be akarna nekem mosni akkor legalább elhajoljak. Erre ez a hülye hozott egy széket magának. Csak nyugodtan bazdmeg, én majd vergődök mint egy partra vetett fóka. A feledtébb frappáns megállapítására csak forgattam a szemeimet és megszólaltam gúnyosan:
- Jó időbe telt mire rájöttél Sherlock... - jézusom. Nekem kb. az első másodpercben leesett, hogy rendőr vagy valami olyasmi. Mindegy nem akadok fenn holmi baromságokon. Ekkor jött egy ajánlattal mire csak felvontam a szemöldökömet és kinyögtem egy epés megjegyzést:
- Mi az, talán nem haladsz egy üggyel és kéne neked egy rablóból pandúr? Ejnye valaki nagyon rossz rendőr akar lenni, csak azért, hogy megtudjon valamit... - ingattam a fejemet és közben kárörvendően vigyorogtam.
Biztosra veszem, hogy csak úgy nem ajánlana fel ilyet, szóval csak feltételezem, hogy rá akar jönni valamire. Eh... |
Nem mondhatnám, hogy épp egy betörő szétverése volt a tervem hajnali egy körül. Amúgysem voltam sosem az erőszak pártolója, de ez az ipse kihozza belőlem a legrosszabb énem. Lehet apám vigyorogva nézné végig és támogatna, mint egy boksz mérkőzésen a bokszolót az edzőjét.
Szóval egyáltalan nem abban lelem örömöm, hogy nagyobb fájdalmat okozzak neki! Önvédelem az egész pusztán. Komolyan veszem most már, hiszen nem kispályás és életemmel fizetni nem akarok! Még túl sok mindent kell elérnem ebben a világban...
Ahogy észrevettem fejelésemre nem számított. Addig is kicsit magába szállt, és nem játszott James Bond-t elbaszott edition-t. Kezdett felidegesíteni, hogy pattog és vergődik. Emellett gőzöm sincs, hogy ki van jobban elszállva...? Én vagy Ő? Szerintem az utóbbi.
Megszólalására felvontam szemöldökömet... Főleg a röhögésén. Mintha direkt provokálná az embert stílusával. Ahányszor megszólalt úgy képes az ember vérnyomását az egekbe rántani.
Épp lereagáltam volna mondandóját, amikor csuklómat kicsavarta, és ezáltal a pisztoly elkerült tőlem. Fasz ki van a csavargatós kurva anyjával, de komolyan! Nem tudja, hogy mikor kéne feladni! Fel is sziszentem, és mordultam az érzésre... Akkor meg pláne, amikor az a szar még el is dördőlt. A fejelésnek hála érzékenyen érintett ez a zaj. Egyből fejemhez kaptam hirtelen. Ahh, basszus... Ahogy félszemmel lepillantottam az alattam lévő betörőre ő sem volt másképp!
- Na jó... - morgolódtam. - Legsportszerűtlenebb leszek! - akadtam ki kissé, de már tényleg elegem volt ebből...
Szétcsesszük a házat. Egymást szarrá verjük. Na tudjátok kinek van ehhez kedve? Ezzel a fasszal nem lehet mit kezdeni! Ez eskü azt várja, hogy verjem agyon vagy rák tudja. Most nagyon pipa vagyok, ami nagy szó!
Végül köcsög módjára ágyékon térdepeltem elég rendesen. Utána még gyomorszájba is vágtam, majd az irodámban pihenő vasirattár szekrényemhez bilincseltem. Haha, a lockpicket most már elvettem!
- Most már tényleg nyugodj le! - sziszegtem mérgesen.
Háááát persze, még a szomszéd hiányzott, aki sztereóban nyomta a kibekúrt csengőt. Arcvonásaimat rendeztem, és vérző homlokomat megmostam, majd a sebre ragtapaszt ragasztottam ideiglenesen. A hajamat úgy állítottam be, hogy ne látszódjon. Beszédem van még ezzel a fasszal!
Kimentem és ajtót nyitottam. Nehéz volt leplezni, hogy nem fáj semmim, hisz kicsavart kezem kegyetlenül fájt.
- Öhm, csak a fegyveremet tisztítottam, és nem vettem észre, hogy van benne töltény - köszörültem meg a torkom, és hitetlenkedve nézett rám. - Rosszat álmodtam, és valamivel el akartam tölteni az időt. Mindenesetre elnézést a zajért. Megjegyzem, hogy fáradtan nem tanácsos ezt csinálni - nevettem el magam kínomban, és szerencsére lelépett a szomszéd annyival, hogy több ilyen ne legyen.
Ahh, basszuskulcs, ezt nem hiszem el! Útközben nehezen visszatettem a kezemet a helyére, amire feljajdultam elég rendesen.
Visszatérve a betörőhöz leültem egy székre, és úgy néztem rá. Megvártam, hogy összeszedje magát. Túlságosan komplex egyén, hogy sima betörő legyen! Mindemellett múltkori ügy is bennem van. Az a férfi, akihez néhány társammal kihívtak. Egy kattant pasas volt, aki egy gyereket széttrancsirozott, mert vámpír. Mindenki idiótának találta és elmegyógyintézetbe került. A Farkaska is eszemben van. Túlságosan értelmes, intelligens társaihoz képest. Többi aktát is átnyálazva itt a legmagasabb a gyilkosságok száma, és kell valami összekötetésnek lennie! Sosincs semmi alapja a gyilkosságoknak. Nem pénzre mentek. Nem régi sérelem, esetleg bosszú miatt. Semmi ok vagy okozat, amiért erre a szintre jutnak egyes bűn elkövetők.
- Te nem egy szimpla betörő vagy - guggoltam le hozzá. - Talán ha őszinte leszel és nem baszol át, akkor lehet köztünk kompromisszum - ajánlottam fel hidegvérrel. - Ígérem, akkor nem csuklak le, illetve, ha jól végzed a dolgod kaphatsz pénzt is anélkül, hogy másokat zsákmányolnál ki. Nos? - folytattam ezzel tovább. Egyfajta meggyőzésképp. |
Csak elkuncogtam magamat a káromkodásán elvégre legszebb öröm a káröröm basszus. Ilyen dolgot elfelejteni rendőrként? Ejj-ejj! Nagy hiba. Holmi idiótáknál tök mindegy igazából, de nálam egyáltalán nem. Közben rá kellett jönnöm, hogy énis egy határ balfasz voltam mert nem figyeltem, hogy ez a szerencsétlen fasz itthon van. Nagyon elfoglalt a pörgés és a széf kinyitása. Szóval ja, frankón elbaltáztam. Viszont amíg elkalandoztak a gondolataim, addig ez a gyökér feltápászkodott és oldalba könyökölt, mire felszisszentem:
- Rohadj meg! - és mivel kurvára fájt, így egy ideig kihsználta a tehetetlenségemet és a földhöz vágott. Ah picsába, hogy miért van mindenhol parketta. Persze nem adtam meg neki az örömöt, hogy hallhassa, hogy fájt ez is. Remélem nem törött el, de a repedés simán elképzelhető. Picsába! Mindegy leszarom. Bemosok neki egyet, elvégre nekem mindkét keze használható, neki meg csak az egyik. Aha, már le is fogott a nyomi. Ezt nem hiszem el. Bár egész jó erőben van az igaz. Már éppen akartam volna neki valami elmés beszólást mondani azzal kapcsolatban, hogy miért trónol ennyire a csípőmön, de ebben a pillanatban ez a hülye megfejelt. Agyam elszáll gecci! Rohadtul fájt a fejelés és valszeg nekem is lett belőle sebem mert mintha éreztem volna, hogy folyik a vér. De lehet, hogy ez az övé. A franc se tudja. Az viszont nagy merészség volt tőle, hogy elengedte a karomat. Addig legalább tudtam pihenni. Kicsit lecsuktam a szememet mert beszédültem de úgy még rosszabb volt igazából, így gyorsan ki is nyitottam mielőtt még esetleg összeokádom magamat. Számolni kell minden lehetőséggel. Sejtettem azért, hogy nemsokára egy fegyverrel fogok farkasszemet nézni és bizony ez meg is történt. Eh...
Mondanám, hogy megborzongtam a hangjára, ami aláírom ha sima tudatlan ember lennék biztosan megijesztene. Viszont vadászként hallottam durvábbat is, illetve azokhoz már hozzászoktam. A meghalásos megszólalására csak felröhögtem, de nem sokáig tartott mert az oldalam azért fájt még mindig:
- Állandóan a halál torkában táncolok szóval nekem mindegy... - viszont ha valaki meg akar tényleg ölni, annak fel kell kötnie azt a bizonyos gatyamadzagot, mert nem adom könnyen magam. Nem egy ember keze által fogok kipurcanni az hótziher. Eleve őket védem basszus. Tudatlan gyökerek mind, hálásak lehetnek nekem, hogy nem tudnak a merő szartengerről ami itt folyik. Az már részletkérdés, hogy tolvajkodom, de nem vagyok Vörös Kereszt, hogy adományokból vadásszak kérem.
Az újabb megszólalására csak felvontam a szemöldökömet, de már tartotta is a fegyót meghúzva a ravaszt. Hűűű valaki nagyon bepöccent. Még a végén komolyan is veszem. Jah, nem. Úgyis már kitisztult a látásom, így nagyjából észnél is voltam. Eleve jól bírom az ütéseket. A sok edzés és vadászat azért megtette a hatását. Simán kicsavartam a kezéből a pisztolyt, de előtte eldörrent az és valamelyik ócska kacat nagy csörömpöléssel szétesett. Lehet egy váza volt? Fasz tudja, de geci hangos volt ez a szar. Picsába. Nem szabad sokáig itt lennem. Valamelyik gyökér szomszéd hívja a rendőröket és mehetek a sittre. |
Az unott hangnemére összeráncoltam a szemöldökömet. Erre szökéssel próbálkozott, ahogy leszűrtem. Lehet más zsaru már elbízta volna magát, és áldozatát még jobban hergelné én csak figyeltem minden megmozdulását. Igazából teljesen elhittem, hogy tehetetlen.
Lelkem mélyén azért elégedett voltam, hogy elkaptam. Ettől függetlenül egóm nem nőtt az egekbe. Ugyanúgy egészséges szinten volt, minnt az elején. Talán pont ezért is mertem közelebb menni a férfihez, viszont legnagyobb meglepetésemre tört másodperc alatt már kezemet megragadta. A kicsavarásra felsziszentem fájdalmasan, és amikor a földre nyomott végképp fájdalomtól nyögtem fel.
- Kurva LockPick... - valóban nem kispályás, és benéztem. Totálisan kiment a fejemből. Nem lesz mégse olyan egyszerű menet, mint hittem! Talán még ígyis túlságosan nagy az önbizalmam? Hm...
Kérdésére meg sem mukkantam. Jelenleg nagyobb gondom is volt, mint egy bájcsevely ilyen pozícióban. Végül némi kockázatot vállalva szabad kezemet igyekeztem használatba venni. Nehezen törzsemmel megemelkedtem, és kellő lendülettel oldalába könyököltem. Éreztem, hog közben erősebben foghatta kezem, és lehet meg is roppant kissé.
Amint levakartam magamról azt a kezemet, amit végig nyomorgatott megsimogattam, és azonkívül, hogy nagyon fájt szerencsére törésnek nyoma nincs. Azért megijedtem, amikor roppant egyet. Egyből törésre gondoltam, viszont csak kimozdult a helyéről a csont.
Viszont nem volt időm nyafogásra. Most én vagyok erőfölényben... De hogy meddig? Fogalmam sincs. Derekára ültem, és ép kezemmel kezét feje fölött lefogtam. Agyamban a fogaskerekek kattogtak ezerrel. Merre nézzek? Mit csináljak? Kiment kézzel húzós a helyzetem!
Remélem azért beszorult a levegő a mellkasába ütésemtől, és ha Fortuna kedves, akkor egy kis borda repedés is lehetne... Már nem azért! Én ennyivel mégsem elégedettem meg! Kezeit ahogy lefogtam lazán, erősen lefejeltem. Homloknál a vér kibuggyant, és éreztem, ahogy végigfolyik, és lassan orrnyergemet simogassa a vörös nedű. Bele is szédültem, de a betörő se panaszkodhatott. Ezután mertem merész lenni, és elengedtem rövid időre karját. Nehezen asztalomról elvettem a pisztolyom, és rideg, érzéketlen énem felvéve fejéhez szegeztem fegyverem. Azért nem két évig szarakodtam vele, azt hozzá teszem!
- Nem hiszem, hogy meg akarsz halni! - hangszínemben minden érzelem ki volt ölve.
Fogalmam sincs, hogy mennyit ért a pofázásom. Mindenre fel voltam készülve, mert muszáj... Nem kispályás, és lehet holmi pisztoly édeskevés. Lehet halálra kell verni, hogy végre lenyugodjon. Mindenesetre egyelőre a stukkeres ötleten kívül más nem jutott eszembe.
- Nem engedem, hogy meglógj! - kattant egyet a fegyver, ezzel jelezve, hogy a felhúztam. - Nem viccelek, szóval maradj veszteg! - mondtam tekintélyt parancsolóan, és véres fejéhez még jobban odanyomtam. |
Nagyban kutakodtam mikor arra lettem figyelmes, hogy igazából nem látok semmit sem. Lehet erre figyelni egyáltalán? Na mindegy. Ha észnél lettem volna biztosan filóztam volna ezen, vagy akár a cserebogarak fejlődéséről is. De amint feleszméltem egyből nem ilyen kanyargós témák jutottak eszembe. Első körben az, hogy hopp mi történt? Elájultam? Ekkor hallottam meg egy kaján hangot amiből következtetni tudtam, hogy nem éppen ez történt. Lenéztem magamra és láttam, hogy frankón meg vagyok bilincselve. Éreztem, hogy ez nem játékbilincs, illetve nem a szexshopokban kapható szőrös lópikula sem, így engedtem a gyors következtetésnek, amiből kilogikáztam, hogy valszeg rendőrrel van dolgom. Vagy valami rendőrszerűséggel. Bár fiatalnak nézett ki a csávó, elvégre farkasszemeztem vele szúrósan.
Éreztem, hogy nincsen nálam a fegyóm meg a késem se, bezzeg az órám szíjához oda van helyezve a lockpick. Pont az ilyen esetekre. Amíg ő játszotta az eszét egy laza köszönéssel, én addig halk kattanással kioldottam a zárat, de sunyi módon még nem árultam el magam. Hülye lettem volna! Felvontam a szemöldökömet unottan és megszólaltam:
- Hoppá...lebuktam?! - hát amúgy konkrétan szólva igen. Részletkérdés. Amúgyis, honnan a pöcsömből került elő? Mármint onnan nem az egyértelmű. Közben úgy tettem mint aki nagy erőkkel szabadulni próbál és naggyon mérges. Jó színész vagyok szóval simán be tudok etetni bárkit. Szinte minden embert ismerek, sejtem a reakcióikat. Ő még jobban el lesz szállva magától. Sima ügy, majd berak a dutyiba, talán fizetésemelést is kap. Unalmaaaas!
Közben visszacsúsztattam a kis szerszámot a helyére majd mikor meguntam a dolgokat és közelebb jött egy kicsit, hogy esetleg megnézze mi van, gyorsan le is reagáltam. Elkaptam a kezét kicsavarva kicsit és a földhöz vágtam. Megropogtattam kicsit az ujjaimat mondva:
- Azt hitted ilyen egyszerű lesz? - holmi betörőknél biztosan az lett volna, de nálam nem. Ha kell félholtra csépelem és ő is engem, de engem nem visz be oda. |
A temetős események után újonnan a munkába temetkeztem. Naphosszakat hajszoltam magam. Különféle helyszínekre mentem ki. Arról nem is beszélve, hogy olykor a hajnal kellősközepén hívtak be, hogy segítsek be egy-két ügynél. Néha elgondolkozom, hogy mennyivel jobb lenne egy saját prakszis. Ez az átka, ha valaki kezdő! Nagyon sok mindent kell még tennem, hogy sikerüljön magán nyomozóvá válnom. Mennyivel többet keresnek és mennyivel többre becsülik őket... Ajh, mindegy, ígyis többet tettem le az asztalra, mint egyesek! Ez vigasztal.
Hétvégére hullafáradt voltam. Szerencsére a főnökök is megkíméltek az örökös csicskáztatástól, így pihenhettem kicsit. Sehova sem mozdultam ki. Igaz, néha engedtem még munkamániámnak, és egy pohár hideg sör mellett aktákat lapozgattam.
Észre sem vettem ebből kifolyólag, hogy a délután folyamán elaludtam íróasztalomnál. Amikor magamhoz tértem olyan tizenegy körül lehetett. Ásítozva feltápászkodtam az asztaltól, és egy kis zuhanyra és könnyítés mellett döntöttem.
Nem szokásom a félrelépés... Legalábbis most már nem! Nem szeretném elbaltázni az életem, és ha már nincs itt menyasszonyom, akkor maradnak kezeim. Azhogy kielégítés közben mire gondolok? Senkinek semmi köze! Mit mondhatnék? Néha egy férfi gondolatával is eljátszadozom. Társaimhoz képest az én fantáziám eléggé élénk, és nem mindig kell nekem holmi pornó.
Hangulatvilágítást is teremtettem magamnak egy gyertya segítségével, majd lekaptam magamról a ruhadarabokat. Beállítottam a vizet langyosra, és bemásztam a kabinba. Eleinte szőke tincseimet mostam, és idővel egész testemet megmostam.
Ezután nem kérdés, hogy mi maradt hátra, ha már az elébb arról volt szó. Az elején vizes fürtjeim közé túrtam az élvezet miatt, amit saját magamnak okoztam. Idővel már a kabinfalának támaszkodtam kezemmel. Légzésem gyorsult, és egyre inkább hajszoltam magam a csúcshoz, amikor zajokra lettem figyelmes. Egyből kizökkentem az extázisból és az orgazmus közeli helyzetből.
Tudtommal nem várok vendégeket az éjszaka közepén!
Magamon elhűlve kimásztam a zuhany alól. Csodás! Komolyan álló... Mindegy! Nyomozó megérzéseim erősebbek voltak! Felkaptam magamra a boxert, és büdös zoknira akartam gondolni, de... Hát... Őőő...
Nem mondok inkább semmit!
Nesztelenül kimentem a nappaliba, ahol egyelőre nem láttam senkit és semmit, ám kiszúrtam, hogy a zárat feltörték. Ó, betörés? Egyre jobb!
Erre a dolgozószobám felé vettem az irányt. Hoppá! Egy fazont meg is pillantottam a sötétségben! Viszont... Nem tudom mennyire jó félig felizgulva boxerben közelharcot kezdeményezni. Ágyékon rúg én menten szörnyet halok baszki! A hideg is végigfutott hátamon, így nem épp a legsportszerűbb megoldás mellett döntöttem.
Odasettenekdve a hátamögé egy erősebb ütést mértem tarkójára. Nem ütöttem ki teljesen! Azért ahhoz már valami tárgy is kellett volna, emellett kinyírni emberünket nem akartam!
Elvonszoltam egy székhez, és szépen bilincsekkel megoldottam a szituációt. A székhez bilincselés varázsa! Fegyvereit is elvettem és a holmijaimat is visszaszereztem, illetve fejéről levettem a maszkot.
- Üdv! - vigyorogtam kajánul.
Mákomra az erekcióm... Jóval alábbhagyott. Nem voltam felizgulva, azt hiszem. Habár aláírom, hogy jóképű betörővel hozott össze a sors! Kárhogy ezután az este után börtönbe fog rohadni.
Kitértem volna a hitemből, ha apám gyűrűjét ellopja. Számomra az sokat jelent! Az egyetem végeztével kaptam tőle, és ez számomra nagy elismerés volt a részéről. |
***tegyük fel este van jó? :D ***
A vámpírok kinyisszantása után is volt bőven melóm. Vagyis csináltam magamnak. Senki csicskája nem vagyok, hogy vadásszak parancsba. Maximum ha megfizetnek érte. De előbb keresem magam szarrá a tolvajlásból. Na és most mi jó csinálok? Persze, hogy betörök egy gazdagnak tűnő kecóba. Ó, igen kicsit rizikós azért, elvégre egy átlag low budget szarnak tűnik, modern hányadékkal megspékelve, de az igazából a megérzés vezetett ide. Szóval egy kis cumóval - mint például kés és pisztoly - felszerelkezve settenkedtem be a lakásba. Természetesen az éj leple alatt maszkot húztam fel a fejemre és eleve sötét szerelésbe is bújtam. Igyekeztem minél tovább az árnyékok közt maradni, de annyira nem vészes a terep. Mindenki valami fos buliban issza szarrá magát. Lehet valamelyik meglátna azt hinné, hogy Halloween van és egy szájbakúrt ninjának öltöztem. Aha. Bár imádom a katanákat is, de a rabláshoz az teljesen felesleges.
Időközben bejutottam halk zárfeltöréssel a kecóba, éljen a lock-pick hatalma! Nagyban kutakodtam is, hm-hm. Vajon merre lehet valami finomság jó pénzért? Nem, nem hiszem, hogy a hűtőben. Bár lehet ott is. Ha szerencsém van valami gazdag ficsúrnál vagyok és tömve van kaviárral, lazaccal, ehető arannyal dúsított pezsgővel meg még a fasz se tudja mivel. Bár ezek így felsorolva nem is hangzanak olyan szarul. Még szerencse, hogy nemrég ettem, mert lehet, hogy a hangos gyomorkorgásom leleplezne. Húpsz?! De szerencsére ez nem történt meg, szóval kutakodtam tovább és mire leltem? Nanáhogy egy széfre. Király, imádom a kihívásokat. Bááár...igazából nem az nekem, de unaloműzésnek megfelel. Feszülten figyeltem a kattanásokat és olálááá tárulj szezám!
Egy kis dugipénz, egy kis...óóó ez micsoda? Gyűrű? Jó kis családi ereklye, jó pénzt megér. Máris megérte ide jönnöm. Szóval lazán csemegéztem a választék közül.
Fasza, ma dől a della cseszem! |
|
[29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
