|
Témaindító hozzászólás
|
2016.07.10. 17:17 - |
 |
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
Igen? Szereted ha pórázon tarthatsz? - simogatom a hátá távolabbi kezemmel, mert érthető, hogy a másik most nem alkalmazható. - Én pedig szeretem, mikor megpróbálkozol kimutatni a fogad fehérét. - vigyorgom még a csók előtt. - Ha farkas lennél, biztosan egésznap csak egymáson csorgatnánk a nyálunk... Persze, ezt nem zárja ki tünde személyed sem. Csak nehezen tudom elképzelni, ahogy lógatod a nyelved és hagyod, hogy rám csurogjon a nyálad... - simítok a már kissé hosszúra nőtt fürtjei közé. Ez persze cseppet sem zavar. Bár röviden, mindenképp fiatalosabb, de amíg őt nem zavarja... Végtére is, így sem néz ki többnek 18-nál. P-persze nem vagyok pedofil... ha annyi lenne nyilvánvalóan nem próbálkoztam volna be az ujjam a fenekébe. No de egy szó, mint száz, lehunyom szemeim, hogy lustán nem emelgetve a fejem, viszonozhassam csókját, és persze össekávézhassam. Kezemmel pedig immáron már nem a hajában matatok, hanem a tarkóján simítok végig, lejjebb haladva egészen a hátáig, és csak a fenekénél állok meg, amibe finoman bele is markolok. Tudom, hogy nem kéne, és úgysem hagyja magát, de amíg le nem veszi a mancsom magáról, addig én is markolászhatok. Az pedig felsem tűnnik, hogy néhány perce már a konyha ajtóban ácsorog a nagyfater a kishugival, és türelmesen figyelnek, mígnem ha nem Aiden a móka elrontója, akkor Rubi előzi meg egy hallható köhentéssel. Na erre ha tetszik ha nem, felébredek és odapillantok. - Ezt ti úgysem érthetitek... Én egy kanos farkas, Aiden pedig egy kíváncsi tündécske. Tökéletes párost alkotunk és semmi sem állhat az utunkba. - húzom el a mancsom is a fokhagymájáról, ha még Aiden nem tette volna meg. |
Rick bolondozásait ezen a ponton engedem el, mert tudom, hogyha belemegyek a játékba, és folytatom a szájkaratét, akkor biztosan itt fogunk egymással viaskodni másnap reggelig, ami enyhén szólva is lelassítaná a továbblépésünket. Szóval megsimítom az arcát, majd ugyebár eltűnök a konyhában kávét csinálni, ahol Mr. Rubenski társaságát élvezhetem. Vele is megejtünk egy gyors eszmecserét, igaz, ennek a vége valamivel szomorkásabbra sikeredik.
- Én is remélem, hogy kifizetődik a sok rossz, ami ért minket. De ilyen bizonytalan lábakra nem lehet állítani a kicsit - mosolyodok el gyengéden, megértően, mielőtt fognám a bögrét, és visszasétálnék Rickhez. Örömömre van, hogy ízlik neki az ital, bár igen csak meglepne, ha ennyi idő után nem tudnám tökéletesen elkészíteni a számára. Mondjuk az örömét kifejező nyalintásra egyáltalán nem számítottam volna, nem is értem, hogy miért, hiszen manapság nagyon kedvét leli ebben az elfoglaltságban.
- Jaj, Rick... - sóhajtok fel, miközben ledörzsölöm a nyálat magamról a tenyerem segítségével, persze nem haragszok rá, csak uhh... Na de itt nem állapodik meg a szemtelenkedéseit illetően, még kikéri magának, amiért esetleg segítenie kell a reggeli elkészítésében. - Felejtsd el... - szusszanok egy újabbat, mert balgán azt hittem, hogyha én is lelkes vagyok, ő is az lesz, azonban az én hibám, hogy megfeledkeztem Mr. Lusta Vérfarkasról, aki csoda, hogy egyáltalán fel tudott kelni ilyen korai időpontban. Mondjuk van igazság abban, amit mond, mármint nem lenne jó pazarolni, de az útra is kelleni fog valami étel, ráadásul jobb friss ennivalóval kezdeni a napot. Szóval már épp kelnék fel, hogy akkor összedobjak valamit magunknak, ám ez még várat magára, ugyanis Rick lehúz magával az ágyra.
- Én is szeretlek, te bolond farkas... - mosolyodok el, majd úgy fordulok, hogy félig rajta, félig pedig az ágyon hasaljak, kezemet a mellkasán pihentetve közben. A másikkal nyilván megtámaszkodok, nehogy rá nehezedjek. - Tudom... Imádlak, főként, amikor nagy ritkán ilyen kezesbárányként viselkedsz - vigyorodok el, aztán lehajolok, hogy megcsókolhassam a kávétól még igen csak édes ajkait. |
Jó, tényleg duzzogtam, de a saját hülyeségem miatt. Felhúztam saját magamat azzal, hogy őrlődtem és kurvára nem tudom, hogy most mit is kéne csinálnom. Szerettem volna, hogy ha marad, de a büszkeségem… A rohadt büszkeségem, hogy én többet egy pasival se fogok semmilyen kapcsolatot kialakítani… Nesze nekem! Itt vagyok egyedül egy kurva hotel szobában és azt érzem, hogy üres vagyok. Elment és a saját faszságom miatt történt meg! Maradt volna, ha megkérem, de neeem! Persze, hogy nem kérhetem meg, mert akkor oda a hülye büszkeségem.
Lassan kezdtem rájönni arra, hogy mit sem ér a büszkeségem, hogy ha egyedül vagyok mindig. Josh is csak azért jött fel, hogy dugjon egy jót, ezt tudom jól…
Felsóhajtottam, mikor hallottam, hogy becsukódott az ajtó. Nem fog vissza jönni már. Keresni se fog, el van nélkülem, de fordított helyzetben ez már nem ugyan olyan.
- Kurva életbe! Rohadj meg te seggfej! – kiáltottam el magamat, majd kitakaróztam és felültem. Hajamba túrtam, mert kezdtem ideges lenni. Saját magam miatt is, meg miatta is.
- Arrogáns pöcs… - morogtam az orrom alatt, majd még pár percig ültem az ágyban, aztán már nem voltam kedvem itt maradni. Felöltöztem és elhúztam haza a fenébe.
Otthon persze szintén egyedül voltam, de nem sokáig. Csengettek, amire csak pillogtam. Kissé bizalmatlanul mentem oda az ajtóhoz, majd nyitottam ki az ajtót. Bár ne tettem volna… Két gorilla fajtársam azon nyomban a falhoz szegezett, majd mikor már mozdulni sem tudtam, akkor lépett be a lakásba az a bizonyos férfi, aki csak egy milliárdos ember, de képes irányítani két korcsot és akkor már nagyra van magával. Nála vannak a felvétel másolatai.
Elkezdett nekem magyarázni, hogy nem végzem a munkámat és egy vérszívóval enyelgek a megbízások helyett. Remek! Még kémkednek is utánam! Pompás! Azonnal meg lettem fenyegetve, hogy ha nem leszek diszkrét és gyors, akkor kitépik a torkomat ezek a gorillák. Meg tudják tenni. Tisztavérűség ide vagy oda, de képesek, hisz úgy a falnak szegeztek, hogy mozdulni se tudtam. Amint elengedtek és megkaptam a következő feladatot hagytam, hogy elmenjenek. Mást nem tehettem… újra minden elölről kezdődött…
[Dylan off] |
Ahh, igaz is... - sóhajtok, ahogy felidéződik bennem, mit is említett ellenérvként a túlzásbaeséseket illetően. A fosás az egy abszolút meggyőző érv, hogy miért ne együnk mindennap, megállás nélkül virágporos sütit, vagy fagyit. De ez persze nem azt jelenti, hogy nincs más tevékenység, amit kettecskén tudnánk élvezni. Igen, itt a kolbász sütésre gondolok. Igen, a zsemlében való melegítésére. Haha! Kijelentésén viszont inkább összevonom tetovált szemöldökeim. - Ne legyél öreg, mert nem lesz, aki majd pelenkáz majd engem mikor már vénfarkas leszek. - somolygok huncutúl, mert eszemágában sincs odáig jutni. Ha már a seggem sem bírom kitörölni, jobb ha megfosztom ezektől a kínoktól. Ám egyenlőre ez még remélhetőleg a jövő zenéje, nagyon is. Közben lassan fel is ülök, de csak nem bírok magammal és muszály kicsit megpiszkálnom a kint lévőt. - Ugyan már... tudja, hogy szeretetből teszem. Nem bántanám. - mosolygok olyan "ne hari rám" fejjel, még a tehén szemeket is bevetem. Mindenesetre a kávénak örülni fogok, szóval nem tartom fel olyasmikkel, mint a szerelmespárok egymást, hogy ölbe rántom és megfujom a nyakát, hogy puki hangot adjon ki, vagy a seggébe harapok - bár ezt a rokoni kannibalizmus miatt, amúgyse tenném - vagy agyon nyalogatom, hogy nyálaska legyen. Szóval nem, nem teszek ilyen retardságokat, aki nem emlékszik, hogy miképp, de egy cuki muffint tetováltatott a seggére. Viszont így legalábbb barátságosnak tűnnök, mert egy szörnynek biztos nincs epres muffin, fondanttal a tetején a valagán. Nekem meg van, tehát én emberbarát farkas vagyok.
Na de izé...
Visszatér a nyalnivalóm a kávéval, aminek egyből neki esek és az első korty után felsóhajtok egy kellemeset. - Imádom, nagyon finom, köszönöm, Aiden. - nyalom meg a szám szélét és ha már úgy sem rám figyel, arcon nyalom pusszancs helyett. - Komolyan? Nekünk kell főzni? Nem maradt a tegnap leveskéből? Szerintem hülyeség lenne nekiállni valami nagy sütés-főzésnek, ha nem sokára úgyis megyünk. - motyogom a kávé mögül. Igen, a rántotta is borzalmasan fárasztó. De persze ha nincs más lehetőség, nem hagyom hogy egyedül oldja meg. Természetesen kimegyek, mint kóstoló. A témán túljutva pedig ismét felhozom a házikóval járo dolgokat. De legyen neki igaza. Jó lenne még kint mocskoskodni. Bokorban még úgysem szexeltem, pedig hallottam, hogy ez már a Sims 4-ben sem lehetetlen. És ha ők képesek rá, mi is!
Közben a kávémat is legurítom, az üres bögrét pedig a szekrénykére teszem, hogyha még nem szökött el a babukám, akkor átölelhessem és eldőlhessek vele az ágyon, hogy kicsit mi is kipróbálhassuk. - Szeretlek... bár gondolom tudod, de sosem tudhatjuk melyikünknél üt be előbb az amnézia. - viccelődök, de a humoros elgondolás is csak félpillanatig tart. Tudom, hogy ez nem poénos. De már kimondtam. - Szóval na... imádlak...
Az biztos. Én is jobban szerettem a földön feküdni, kis futonon. De a lakókocsi padlózata nem egy kényelmes dolog, márcsak a hideg miatt sem. - ügyködöm közben folyamatosan a kicsivel, és a büfi után letudom az apróságokat vele. - Igen, ez ěgy van. Fontos, hogy jó helye legyen a kicsinek, és az erdő talán nem ép erre alkalmas. Főleg, hogy velünk van. Úgy érzem mintha mágnesként vonzzanánk néha a bajt. De nem akarok pesszimista lenni. Mindennek kell, hogy legyen jö oldala is. - magyarázom közelebb lépkedve, mert mostmár a kicsi is nyugodtabb, nem tartok tőle, hogy lecsapn valamit hisztijében. |
Egyik szemöldökömet megvonva, de még mindig mosolyogva hallgatom Ricket. Bizony, nagyon alapos érveket sorol fel a délelőtti lustalkodás érdekében, azonban én sem most jöttem le a falvédőről. Legalábbis egyes esetekben, na meg amúgy is gyorsan tanulok, szóval na...
- Az biztos, hogy nem fogunk ennyit virágporozni. Emlékszel? Vannak mellékhatásai - mosolygok rá, tovább dögönyözve a pocakját. Mondjuk a mellkasát is simogathatnám, de valahogy most így esik kézre a babusgatás. - Tudod, hogy szeretem a megszokott rutinomat, ám ha hamarabb meg is öregszem... Legalább nem hagysz le olyan gyorsan - vigyorodok el, noha tudom, hogy ez nem vicces dolog, és még mindig megoldásra vár, azonban őszintén? Ma nincs kedvem ilyen távoli és egyelőre aprónak ható dolgokon szomorkodni, mert van egy olyan érzésem, hogy tartalékolnom kell még a továbbiakra.
- Jaj, Rick... Ilyen korán kezded a csúfoskodást? - csóválom meg a fejemet, amikor az igazgatót hozza szóba. - Legalább most, hogy ennyi rossz történt, legyen benned jóindulat - simítom meg az arcát elnézően, utána viszont felkelek, hogy hozzak neki kávét. Igen, talán engem is ez éltet most. Hogy ellensúlyozzam azt a rengeteg negatívumot, ami ért minket, aztán, hogy meddig fog tartani, nem tudom, de amíg lehet, mindenképpen kihasználom.
Szóval a konyhába érve az sem üt mellkason, hogy nekem kell kávét főznöm, vagy az, hogy nincs semmiféle tea, merthogy én azt szoktam reggelire inni. Sebaj, éltem meg már rosszabbat is, nemde?
- Nem, meglepően kényelmes volt. Jót tesz a hátnak is - mosolyodok el, míg a kávéval babrálok. Na igen, nem egyszer aludtunk már Rickkel is odakint a kertben, de még fiatalabb koromban is volt rá példa, hogy a fűben aludtunk el egy meleg, nyári éjszaka. - Öhm... A körbekérdezést megvárhatjuk... Úgy értem, ha lenne egy család, aki befogadja, kínzás lenne magunkkal cipelni a túrára. Na meg, még Ricknek is kell idő, hogy rendesen felébredjen - magyarázom eltűnődve. - A kicsi az első, az ő sora rendeződjön előbb, szerintem - motyogom, miközben kerítve egy nagy bögrét, elkészítem a kávét Ricknek, épp úgy, ahogy szereti. Még emlékszem, amikor először akartam kiszúrni a szemét a tömény, fekete lével... Pedig az illata finom volt, de a kóstolás után beláttam, hogy ez minden, csak nem édes. Egy szó, mint száz, immáron a teli bögrével visszasétálok a farkasomhoz, aki csodák csodájára már fel is öltözött.
- Tessék, remélem elég édes lett - nyújtom át neki, aztán lecsüccsenek mellé az ágy szélére. - Öhm nem, még nem. Szóval segíthetsz reggelit készíteni, Mr. Rubenski egyelőre a kicsit látja el - mosolygok nyugodtan, majd jobb dolgom nem lévén, a szobát kezdem el mustrálni, ugyanis tegnap valahogy nem izgattak az apróbb részletek. Ekképpen hallgatom Rick szavait, amelyekkel nehéz lenne nem egyetértésben leledzeni. - Nos, ha hűvösebb idők is lesznek, akkor majd nap közben leszünk kint, éjszaka pedig a melegben alszunk. De ősszel még nem lesz olyan rémes, vagyis hogy már most... ehh - kissé belezavarodok a magyarázásba, így a csöppet már hosszúra nőtt tincseimmel kezdek babrálni. - Tehát sátrazhatunk, meg sütögethetünk odakint. Talán még jobban is fog esni, mint nyáron - somolygok. |
A győzködésének nem nehéz ellenállni, úgy hogy még a simogat is. Persze, mint már említettem, csak elsőre éreztem, hogy semmi, ami kiugrasztana az ágyból. De végül mégis csak meggyőz. S minek után elhatározódom és kinyitom szemecskéim egy jó nagy nyújtózást követően, hallgatom a válaszát, miközben lassan fel is ülök, persze csakis a pocak simi után. - Persze, persze, de lássuk be, ha heti 5-6 alkalommal virágporozunk és ki tudja miféléket művelünk éjszaka, nem hiszem, hogy olyan fontos lenne kimásznod mellőlem. A kialvatlanság gyors öregedéshez vezet. - jelentem ki nagy okosan, mutatóujjam felemelve, amivel lassan elbökök a konyha felé. - Van rá példánk is. - suttogom,bár sejtéseim szerint a hallása még nem lehet olyan pocsék Adamnek, viszont ha minden igaz nincs egy üres keze is, szóval meg vagyok mentve. Természetesen a puszit is viszonzom az ajkaira ha van rá alkalmam. - Köszönöm, kedvesem! - szólalok meg mielőtt eltűnne az ajtóban, mert nincs kivetni valóm a fekete, mindenféle finomsággal gazdagított energiátadó nedűre. Én pedig addig elsietek a fürdőbe. Csurgatás közben tűnnik fel, hogy rendben van már. Remélem nem haragszanak mert éjjel úgy hagytam. Na de le tudva a reggeli rendbetételt, szépen kisétálok és amíg megérkezik a kávécska, addig felöltözöm. S ha ez megtörténik aztán, az ágyon ülve szürcsölgetem. - Te is reggeliztél már? - érdeklődöm meg, mert gyanúsan jókedvűnek és fittnek tűnnik, amit persze betudhatunk annak is, hogy a párja egy szexi vérfarkas, szexi tetkókkal, szexi mosollyal és lompossal. De persze megeshet, hogy a reggeli adott neki ennyi erőt, bár az előző valahogy biztosabbnak tűnnik. Közben persze azért lefetyelem, iszogatom a kávét, amit nem felejtek el megköszönni. - Remélem a csúnya időszak előtt beköltözhetünk, hogy kicsit még élvezhessük a kinti szép éjszakákat... Nem mintha problémám lenne a házakkal, lakásokkal, de életem első felét én is a szabadban éltem, és akárki akármit mond, annál jobb nincs. Főleg nyáron egy patak közelében, ahol kaja, pia dögivel. Örülök, hogy nem szoktál rá az elektromos dolgokra... - mosolygok a csésze vagy bögre mögül attól függően, mibe öntötte a kávét.
Van egy sejtésem, hogy Aiden nem véletlen időzött tovább a fürdőbe, de nem zavart. A kicsivel való foglalkozás komoly felelősség, és ő már nem egyszer visszahátrált, amiért nem hibáztatom. Fiatal még hozzá és valószínűleg tapasztalatlan. Szóval rám hárul a dolog, én igyekszem megnyugtatni a kicsit, akinek most nincs hiánya semmiből, azonban bizonyosan egy ilyen kisasszonyt mindig körbe kell ugrálni, nem megy másképp. Már csak onnan is sejtem a dolgot, hogy a cumi is mindig kiesik a szájából sírás közben, ha pedig nem adom vissza neki, még inkább rá kezd. Ezért lemosom és visszaadom, de hopp már a földön koppan. Újra megmosom, újra visszakapja, de ezúttal sem marad sokáig a szájában. Így nem tudok neki reggelit készíteni. A földön marad. Helyette félkézzel pakolászom elő a dolgokat. A pici türelmetlenségében a hajamat huzigálja és a fejemet ütögeti. A rugdosásáról nem is beszélve. Lassan, de haladunk. A tápszer elkészül végül, és amint a szájába veheti a cumit, elhallgat. Nem tűnnik túl éhesnek, de nem is hiszem, hogy éhségében sírt, inkább csak a figyelmet kívánta. Nem is eszi meg mindent, én pedig nem fogom túletetni, hogy aztán elhízzon. Ellenben a büfögtetés elmaradhatatlan dolog. Ekkor tájt jön ki Aiden is. - Jó reggelt! - köszönök újfent, mert ezt bent is megtettem, no ez sem zavar persze. - Igen, azt hiszem mindketten. - válaszolom mosolyogva. Kávéra már nem volt időm, így azt Aidennek kellett megcsinálnia. - No és ti? Remélem nem volt túl kényelmetlen a földön, bár elég sok takarót kaptunk. - paskolom meg finoman a pici hátát, majd a büfi végeztével megtörlöm a száját és újra megmosom a cumiját, amit vissza is kap. - Mikor induljunk? Rögtön reggeli után? Mert nem tudom meddig tartana még körbe telefonálnom, hogy találjak neki egy anyát. |
Mosolyogva figyelem, ahogy próbál kitartani a kényelmes szundikálás mellett, és persze igyekszik szemérmetlenül élvezni közben a simogatásomat, ám az aprócska mosolya elárulja. Tudom, hogy félig-meddig már magánál van, csak lusta felnyitni a szemeit, hát még felkelni és elkezdeni a napot. Ismerem Ricket, és bár tizenegynél tovább sohasem hagytam ténferegni, azért ilyen korán nem kínoztam volna egy alkalommal sem. Azonban most... rajta kívül már mindenki ébren van, az újdonsült otthonunkat sem ártana sötétedés előtt megtalálni, szóval hiába nem szeretném nyaggatni és morcossá tenni, ma kénytelen lesz elviselni a korai kelést.
- Rick... Tudom, hogy ébren vagy... minél hamarabb túlesel rajta, annál könnyebb lesz - magyarázom neki halkan, mosolyogva, majd amikor végre megnyikkan, lehajolok hozzá, hogy megpuszilhassam az arcát. Utána visszaegyenesedek persze, és hagyom, hogy nyujtózzon, meg nyöszörögjön, mindent, ami a reggeli rituáléjához kell, mert szerintem fontos, hogy ne legyen kapkodás a nap megkezdése, még ha nem is szívesen kelünk fel.
- Nos, az első napot megígérhetem, de tudod, hogy én nem szoktam sokáig aludni - mosolygok tovább, miközben megsimogatom a takarón keresztül a pocakját, utána viszont kénytelen vagyok felkelni a földről, mert ha én nem moccanok, Rick sem fog, és ha őszinte akarok lenni, talán ki sem bírnám, hogy ne dőljek vissza mellé. - Hozok kávét, rendben? - tekintek le rá, és amennyiben beleegyezett vagy nincsen egyéb kívánsága, kisétálok Mr. Rubenskiékhez. Örülök, hogy megoldotta a picit, bár továbbra is restellem a menekülésemet.
- Jó reggelt - köszönök ismét, majd körbepillantok egy kávéfőzőért. Persze, ha már gondoskodott róla az igazgató, úgy csak a kitöltéssel, ízesítéssel és egyebekkel bajlódok, amennyiben viszont még lefőzésre vár az ital, úgy megcsinálom én magam. Valamivel amúgy is energikusabbnak érzem magamat, mint az utóbbi napokban, szóval örömmel kihasználom a lehetőséget. - Jól aludtak? - kíváncsiskodok, hogy ne legyen akkora csönd. |
Természetesen nem hagytam szó nélkül Aident kérdését illetően. Egy aprócska bólintással jeleztem egyetértésem, noha tudom, hogy pontos idejét nem tudjuk meghatározni. A békesség szép dolog, ám ha minden második, harmadik nap a nyakunkba szakad az ég, akkor bizony megeshet, hogy mégiscsak hónapokkal később rendeződik életünk. De persze nem leszek pesszimista, és reménykedem a legjobbakban.
Ellenben a másnappal. Nehéz is egy gyerekkel. Nem győzőm párna alá dugni a fejem, mert hogy feltűnnik ám előtte, hogy a takarókat, lepedőket kaparom magamhoz a drágaságom helyett. Szerencsére azonban Mr.Rubenski, a mindentudó, már nagyban talpon van és kézbeveszi az ügyet, pontosabban a kispólyást. Mondjuk nem hallgat el egyből, de átmennek a konyha részbe és gondolom a reggelit kapja, mert valamikor elcsendesedik minden, én pedig félig meddig visszakómálok. Nem tűnnik soknak míg szunnyadozok, mert nem sokára a távolból meghallom Aiden kellemes hangját, közben érintését kobakomon, vállamon és végül a pofázmányomon. Halványan el is mosolyodhatok, de az kizárt, hogy felkeljek, mert tudom, hogy akkor úgyse simogatna, de nem ám! És ahelyett, hogy még a meleg ágyikóban lustálkodhatnék, tenni kell dolgunk, hogy mielőbb útnak indulhassunk. Én pedig lusta vagyok most ehhez.
Ám eljön a pillanat, mikor egy időután annyit erőlködök, hogy tovább aludhassak, hogy nem sikerül, sőt egyre éberebb leszek. Tudjátok, mint mikor hétkor megszólal a mobilotok valami rohadt idegesítő csengőhangon, ami biztosan kiveri az álmot a szemetekből, aztán kinyomod, de nem kelsz még fel, hanem úgy vagy vele, még adsz magadnak 5-10 percet, aztán majd kipattansz, mert most még képtelen vagy. De nem, mert hiába erőlködsz, csak jobban lefárasztod magad ezzel a sokat eljátszott dologgal - amiből persze te soha nem tanulsz - és végül hulla fáradtan ébredsz. Na, hát valami ilyesmit éreztem én is, bár talán a hulla kissé túlzás. - Már kelek... - ásítom, talán a fele nem is érthető, főleg, hogy közben nyújtózkodom, ropogtatom elgémberedt testem, és ha szerencsém van, még ott van Aiden, és őt az akit és amit először láthatok. Akkor már nem kezdődhet rosszul a nap. Feltételezem a hangokból, hogy a baba is evett már és épp a konyhában ügyeskednek Adammal, hogy kijöjjön a csúnya büfi. - Ugye ha végre beköltöztünk, sokáig alszunk majd? És te sem menekülsz ki az ágyból mellőlem? - pillantok a tündécskémre, már ha nem ment el sehova. |
Fejemet csóválom Rick meglátásait hallva, közben persze szélesen mosolygok, mert egy csöppet félreértett. Tudom, hogy neki sincs végtelen ideje, de azért lássuk be, ha nem tör senki az életünkre, még számára is messze van az elmúlás. Na meg hát én sem kívánok egy örökkévalóságig várni, ám szeretném ezt nyugodtan megtervezni, megvalósítani.
- Senki nem beszélt örökkévalóságról, csak arról, hogy nyugodtan rendezkedjünk be, szedjük össze magunkat... Ami feltételezem nem két nap lesz, de nem is hónapok. Érted, mire gondolok, ugye? - mosolygok rá megértően, s amennyiben megbeszéltük, mehetek Mr. Rubenski fülét "rágni" a vacsoráért, mert lássuk be, most, hogy kicsit megbékéltem, megérzem a rendszeres és egészséges étkezés hiányát. Még jó, hogy szól a babáról, mert a nagy örömök közepette el is felejtettem szegénykét. Egyre világosabb, hogy csapnivaló szülő lennék, na de ettől függetlenül megetetjük a csöppséget, aztán mi is végre megtelítjük a hasunkat, onnantól kezdve pedig már csak egy gyors zuhanyzás választ el az ágybabújástól.
Rég nem éreztem akkora boldogságot, mint akkor, amikor befészkeltem magamat Rick mellé, illetve a meleg takarók alá, ennek okán pedig pikk-pakk elszenderedek, és addig fel sem kelek, míg a pici el nem kezd sírdogálni.
Mindig is koránkelő típus voltam, ám a túlzóan nagy megpróbáltatások után még én sem szoktam megvetni a koradélutánig lustálkodás gondolatát, de most ez egyértelműen veszett ügy.
Álmatagon bújok ki a takaró alól - miután persze nyomtam egy cuppanós puszit Rick arcára -, és rögvest a fürdőbe száguldok készülődni. Az alvást nehezen tudtam volna tettetni annak érdekében, hogy elkerüljem a babával való reggeli bajokat, így viszont teljesen elhatároltam magamat, és a készülődést is nyugodt mederben vihetem végbe. Remélhetőleg, mire átöltözök és rendbe teszem magamat, már az igazgató is elcsendesíti a picit, ám ha nem, akkor is kénytelen vagyok előbújni rejtekhelyemről, hiszen előbb-utóbb gyanússá válna túl hosszú tartózkodásom a fürdőszobában. Van némi lelkiismeretfurdalásom a csúfos viselkedésem miatt, de egyelőre csábítóbb volt a békesség.
- Jó reggelt! - köszönök, és ha netán még nem kelt volna fel Rick, lecsüccsenek mellé. - Ideje felkelni - simogatom meg a kobakját, aztán a vállát, s végül az arcát cirógatom meg az ujjaimmal. Legszívesebben úgy ahogy van, takaróstul átölelném, és addig puszilgatnám, csókolnám, amíg el nem merülünk valami mozgékonyabb elfoglaltságban, vagy amíg rendesen fel nem ébred, azonban hirtelen kélt lelkesedésemet kénytelen vagyok magamban tartani a nagyobb jó érdekében. |
- Igen. Nem ártana mennem - fordítottam el a fejem, és közben felkapdostam a földről a ruháimat. - Úgyis találkozunk még - vontam vállat hanyagul.
Közben már felkerült rám a boxer, és maga a nadrág is. Ám amikor beszélni kezdett, és megakadt.... Szemöldököm felszaladt. Mi van?
- Miért hívtál fel, ha nem a dugásért? - egész testemmel felé fordultam, és közben folyamatosan gomboltam be ingemet.
Távolodására fejem ingattam meg, és figyeltem, ahogy magára kapja a ruhadarabot, majd bebújik a takaró alá. Őőő, oké... További a rizsára szemeimet forgattam, és felkaptam a zakómat és a nyakkendőmet is.
- Duzzogj! - jegyeztem meg foghegyről, és elindultam az ajtó felé. - Nekem akkoris mennem kell... Csá! - böktem ki hidegen, és ezzel magára is hagytam.
Ő kezdett el nekem beszólogatni. Ha ennyire nem akar velem lenni csak szóljon. Ám volt egy olyan sejtésem, hogy egyszerűen nem tud marasztalni a büszkessége miatt. Akkor meg így járt! Én nem fogok neki kuncsorogni, mint egy hős szerelmes. Ha kinyögte volna, hogy nem két lábon járó faszt lát bennem, hanem mást is, akkor maradtam volna, de így... Leszarom. Nem pazarolok ilyenekre időt.
Mondjuk vicces, hogy mennyire magamhoz láncoltam. Elégedett vagyok magammal, és ha mást nem... Akkor mindig dugok vele egy jót, és lelépek. Nekem ez tökéletesen megfelel elvárásaimnak!
[JOSH OFF] |
Eszméletlen volt, de komolyan. És most vallottam be neki igazán, hogy mennyire jó vele a szex. Ebből aztán nem lehet eleget kapni, mert mindig egyre több kell. Drogosként… khm… ex drogosként tudom, hogy mi a függőség, de nem tudom ezt ahhoz hasonlítani. Talán egy kicsit. Talán nagyon! Viszont egy gond van ezzel… Én nem csak erre vágyom. Már nem… Pechemre, de mindegy. Ez van már és ezen nem tudok változtatni. Titkolom, de nem változtatok rajta már semmit se.
A gondolatmenetemet az szakította félbe, hogy Josh az ölébe kapott, így ki is húzódott belőlem. Megrezzentem kissé, majd lehunytam pilláimat, amíg az ölében tartott, majd megéreztem a puha törülközőt a testem körül és leültetett az ágyra. Kinyitottam szememet, majd rá néztem. Nekidőltem izmos, tetovált mellkasának, miközben homlokon csókolt. Tudtam már ebből, hogy menni akar. Nem is kellett volna kimondania a szavakat, amik rosszul estek. Nem akartam, hogy elmenjen, de marasztalni se akartam, mert akkor még többet képzel annál, ami valójában van. Mi is van valójában? Felhívtam azért, hogy szexeljünk… Ennyi. Felsóhajtottam kissé erre, majd úgy voltam vele, hogy ráfogom a kissé pihegő, mámoros állapotomra és marasztalom.
- Máris? – néztem fel rá és tényleg éreztem, hogy még nem vagyok önmagam.
- Jó, igaz, hogy csak azért hívtalak fel, hogy… - akadtam meg. Nem! Ez hülyeség! Nem csak a szex miatt hívtam fel őt ide.
- Ha menni akarsz, akkor menj! – távolodtam el tőle, majd oldalra dobtam a törülközőt és felvettem a hálóingemet egy mozdulattal. Csak a szokásosat, amit már ismer. Kicsit megráztam nedves fürtjeimet, majd mit sem törődve vele, befeküdtem az ágyba.
- Nem bánom, ha maradsz, tudod jól, de ha az apád pincsije vagy, akkor csak menj, mielőtt még apuci fia bajban lesz. – Igen, most én hülye megpróbálom elmarni magamtól. Képtelen vagyok azt mondani neki: Maradj, kérlek velem! Egyszerűen nem megy és kész! Betakaróztam és hátat fordítottam neki. Ha elmegy, akkor elmegy, ha nem, akkor belül örülni fogok annak, ha marad. |
(+18)
Kizökkentem valamennyire, amikor szóba hoztam a gyógyszert. Amikor abban megerősített, miszerint nem szed semmit. Nos, azt hittem inkább leveszem magamról, és csácsá... Ám megnyugtatott, hogy vesz be majd szex utáni tabit. Így gondoltam én is, mert amúgy tényleg menjen a fenébe! Nincs kedvem olyat játszani, hogy gyerekkel próbál magához láncolni, emellett ha apám is megtudja... Nekem annyi! Mondjuk mint mondtam: magasról leszarnám!
Végül visszarázódtam a katarzisba, és csillogó szemekkel néztem, ahogy lovagol rajtam. Természetesen amikor tudtam, mert olykor egy-két hullám miatt lehunytam szemeim egy nyögés kíséretében, és úgy élveztem ki azt.
Hallva, hogy mindjárt elélvez csak somolyogtam orrom alatt, és végeztem a víz alatti munkálatokat ujjaimmal.
A hotel szobáját mi nyögéseink töltötték be. Most ha valaki betörne ránk, hát elküldeném a halálfaszára, majd visszatéríteném magunkat a lényegre: az aktusra. Egyszerűen nem akartam, hogy vége legyen, mert nem tudtam betelni azzal, ahogy farkamon lovagolt gumi nélkül. Minden pénzt megért... Minden percet... Újra és újra átélném!
Jó ideig lovagolt rajtam, de végül nem tudtam visszafogni magam, és elélveztem. Szerencsére majdnem egyszerre történt a csúcsra jutás. Ziháltam elég rendesen ezután a menet után, pedig konkrétan nagy dolgokat nem csináltam. Ez leginkább most Dylan érdeme.
- Egyre jobb? - vontam fel szemöldökömet kérdően és egyben némi értetlenkedéssel, majd elmosolyodtam, ahogy vállamnak dőlt.
Hátát simogattam lágyan, és élveztem még, ahogy hüvelye rángatózik. Hátna, nem húzódott még ki belőlem, szóval ezt is értékelem. Imádom ezt a kellemes érzést, amit barlangja nyújt.
Végül kisebb pihenést követően ölembe kaptam a kutyulit, majd a háló felé vettem vele az irányt. Egy-egy törülközőt felkaptam még a jakuzzi mellől, amivel betakargattam, majd az ágyra ültettem és nyomtam homlokára egy csókot.
- Lehet lassan mennem kéne - pillantottam az órára, és sóhajtottam egyet mindeközben. |
Természetesen nem tartom fel, ha nem akarja. Mármint persze a nyakában fogok lógni, de leteszem. - És rendben. Addig csak fejben tervezek. De szerintem ha már átköltöztünk simán megtörténhetne, mert hát gondolj csak bele... Mire várjunk? És örökké? Persze én sem kínok közt akarom ezt, de szerintem sokáig sem szabadna várni. - magyarázkodom, no nemcsak azért, mert már türelmetlen vagyok, hanem mert meg lehet, épp ez okozná azt a kellemes meleget a pocinkba, a nyugalmat és boldogságot, hogy kimondjuk egymásnak: Akarom. Nem hiszem, hogy voltam már szerelmes, mert idáig sosem jutottunk el, és mégcsak nem is voltak ilyen intenzív érzéseim, mielőtt találkoztunk volna. Vagy komolyabbra fordult volna a kapcsolatunk. Pedig ezernyi dolog különbség van köztünk, és már csak az is röhejes, hogy míg engem mint ordasfarkas, szörnyként szereplek a legtöbb történetben. Aiden pedig... teljesen ellenkezője, s a valóságban sem hazudtolja meg magát. A sok ellentét ellenére én mégis úgy érzem, hogy egymásnak teremtett minket az ég. És amíg én lassan elolvadok a rózsaszín ködben bámulva a fényben úszó körvonalát, a nem témába vágó kérdése ébreszt fel, na meg a halk puffanás mögülem, amit egy apró kis test zuhanása okoz az amúgy puha szőnyegre. Aztán jön a sírás. Persze nem állok ott tovább nyálam csorgatva egy bizonyos fürtöske után, hanem odasietek és felveszem. Ellenörzöm nincs e nagyobb baja, ám a puha szőnyeg megvédte a hasra eső babucit. De megnyugtatni már nem tudom, ide tápci kell, hogy béke szálljon ismét arra a kis pufi pofira. - Még egy 10 perc. De a kicsit megetetthetnétek. Az ő vacsorája már kellemesen meleg. Remélem minöségben is épp elég jó, mert szilárd ételt egyenlőre nem kaphat, ezekben a porokban meg alig hiszek. - magyarázza kintről a doki, miközben ha jól hallom, hol aprít valamit, hol a zacskókkal zörög, melyek közt bizonyára fűszerek vannak, mert én már most érzem a petrezselyem finom növényi illatát, és a zöldséglevesben főtt répáét.
Egy szó mint száz, míg Rubi főzött, mi megetettük a picit, aki miután kiszlopálta az egész üveget és büfögtetés közben lehányta a hátam, el is szenderedett. Így hogy szunyokál, nem félek az ágy közepére fektetni, hogy nyugiban megkajálhassunk mi is. Vacsi után pedig teli pocakkal mindenki befészkelhette magát az ágyikójába. A vártnál sokkalta jobban aludtam, így hogy volt kit ölelgetnem és az esküvő gondolata is totál lefoglalt, nem azon agyaltam, hogy az éjszaka ránk ront valamelyik pszichopata. Szerintem a baba is végig aludta az éjszakát, nemcsak én. A reggel azonban koránt sem volt olyan örömteli....
Hamar kiderült, hogyha Rubenski velünk fog lakni, lesznek bizony gondjaink. Korábban kelt, mint mi, legalábbis mint én, és mivel egy szobában voltunk, a motoszkálása sem volt túl kellemes. Hát mikor még a babu is felébredt és jött a szokásos sírás-rívás. Még hogy mi szülők? Francokat! Nem, nekem ez nem mennem. |
(+18)
Amikor meghallottam a hangját, kissé nehezen jutott el a tudatomig a kérdés, de azonnal abba hagytam a mozgást és csak zavartan pillogtam rá ködös tekintettel. Tudhatná, hogy nem szedek semmit se, mert eddig csak vele volt szexuális kapcsolatom azon a… khm… őrülten kívül, de ott mindig óvszert használt és még ha kellett volna is kivette volna belőlem a gyereket, de szerencsére olyan csak egyszer volt… Szerencsére, chhh!
- Tudod jól, hogy nem szedek semmit se… - nyeltem egyet, miközben a megállás miatt kissé lüktettem odalent. – De majd holnap elmegyek gyógyszerért, ha nagyon akarod – simultam bele tenyerébe. Nem akartam, hogy egy kósza terhesség miatt hagyjon faképnél. Bármennyire is utálom ezt az érzést, már nem bírnám elviselni, hogy ha lelépne szó nélkül. Már nem!
Végül arra jutottam, hogy tovább folytatom a lovaglást, ami olykor igen intenzívre sikerült és annyira jó volt óvszer nélkül csinálni végre. Talán most érezhettem először, de ez is véletlenül sikerült így. Ha nem a jakuzziban, hanem mondjuk egy száraz helyen tennénk ezt, akkor Josh vigyázott volna erre. Most azonban más a helyzet.
- Mindjárt elmegyek… - ziháltam, amint lenyúlt a csiklómhoz és odalent kezdett kényeztetni folyamatosan, miközben éreztem, hogy odalent is egyre csak élvezzük az egészet. Most azt érzem, hogy sokkal több érzelem van ebben az egészben. A saját stílusunkban, de így már sokkal másabb, mint csak ha úgy beteszi, megdug és elmegy. Remélem, hogy most marad egy kicsit velem.
Nem is értem, hogy miért érzékenyültem el, mikor én hívtam fel a szex miatt. Valóban csak az miatt hívtam? Nem!
Nem sokkal később tőlünk zengett az egész jakuzzi és még párat mozdultam rajta és éreztem, hogy elélvezett, majd pár mozdulat sor után, amit a csiklóm kapott szinte egyszerre mentünk el. Hátam teljesen megremegett, de még hagytam magunkat egy kicsit pihenni. Odalent valami teljesen más. Volt belém élvezett és ez olyan érzés volt, amit még nem tapasztaltam. Vállára hajtottam a fejemet, miközben még mindig zihálva kapkodtam a levegőt.
- Nem hiszem el, hogy ez egyre jobb lesz… - kapkodtam levegő után, majd lehunytam pilláimat és hozzá bújtam fáradtan, de még nem szálltam le róla. Ahhoz még túl fáradt voltam. |
(+18)
Mosolyt csalt az arcomra, amikor sűrűsödött a nyögése, és a csókunk alatt is többször belenyögött az elmélyült nyelvjátékba. Ahogy elélvezett hagytam pihegni őt, és beszólásom után egyből cselekedni is kezdett.
Nem tudom mennyire jó ötlet, de nem szarozott tovább. Megemelte csípőjét, majd magába helyezte merev farkamat. Felnyögtem nyomban, amikor megéreztem, hogy nedves, puha barlangja körbe öleli tagomat.
- Basszus, szedsz valamit? - akadtam meg a lényegnél. - Mégse szeretnék kölköt - fintorogtam, és simítottam végig arcán.
Ahogy magába fogadta férfiasságomat tövig azt hittem menten elfolyok. Annyira intenzív volt ez az új érzés. Eddig nem nagyon csináltam guminélkül, de be kell, hogy valljam eszméletlen így benne lenni. Viszont ettől függetlenül nem akarok a nyakamba egy koloncot és itt egy gyerekre gondolok. Ha terhes lesz és nem vállal be abortuszt esetleg, akkor tuti, hogy faképnél hagyom és leszarom. Vigye a kölyköt akkor belezésekre is.
Ám ott lett végképp végem, amikor csípőjét körkörösen megmozgatta. Még több, még mélyebb nyögések hagyták el résnyire nyitott számat.
Viszont ahogy gyorsított a tempón éreztem, hogy közel kerülök a csúcshoz. Erre lecsapott ajkaimra, és így a pillanatba nyögdécseltem. Egyik kezemet dereka köré fontam, míg másikkal hajába túrtam, és közelebb vontam magamhoz. Heves nyelves csókra váltottam.
De mivel én ennyire nem tudtok nyugton maradni, ezért azt a kezemet, ami eddig hajában pihent most egy sokkal érzékenyebb ponthoz vezettem, ami a csiklója. Izgattam megint lent, és hogy miért tettem ezt? Egyrészt azért, hogy plusz örömet okozzak neki, másrészt pedig, hogy ne csak én élvezzek el... Éreztem, hogy nincs sok hátra, és közel a csúcs. Nem akartam, hogy hoppon maradjon! |
(+18)
Majdnem felröhögtem, amint azt mondta, hogy basszam el nyugodtan a hangulatot. Igazam volt és kész, de szerintem ezt ő is nagyon jól tudja, más különben már rég megszólta volna, hogy mégis ki vagyok én, hogy faszkalapnak hívjam.
A szemkontaktust felvettem vele, de nem szóltam semmit se. Tudtam nagyon jól, hogy mire… khm… kire értettem az iménti mondatait, de nem érdekelt.
Hihetetlen volt még mindig az ujjainak játéka a hüvelyemben, nem lehet ezzel betelni, pedig… pedig nem akartam ezt. Nem akartam így járni, hogy bárkinek a rabja leszek, bár most úgy érzem, hogy nem fizikailag vagyok rab, hanem érzelmileg. Már ragaszkodom ehhez a seggfej vérszívóhoz és nem bírok nélküle meglenni.
Amint ajkunk csókban forrt össze elmosolyodtam, de aztán sikeresen belenyögtem ajkaiba, amint gyorsabban mozgatta az ujjait és hamar el is élveztem ezek után. Lehajtottam a fejemet és mellkasának támaszkodtam, miközben zihálva remegtem karjaiban. Most kezdtem csak hozzá, hogy milyen az orgazmus érzése. Soha nem éreztem ilyet csak vele… Csak ő volt olyan, hogy nekem is megadta azt, amit magának kívánt. Én pedig ezek után nem leszek rest ráülni a farkára. Még akkor is, hogy ha utálom őt… Valóban utálnám? Valóban csak a szex miatt hívtam fel? Magam sem tudom, de biztosan nem csak az miatt.
- Nem kell kétszer mondanod – néztem rá kissé ködös arccal, miközben a jakuzziból feltörő pára és vízgőz keveredett körülöttünk. Ez még jobbá tette ezt az egészet. Vállaiban megkapaszkodtam egy kicsit, hogy fel tudjak emelkedni, majd magunk közé nyúltam, hogy magamba tudjam vezetni a merevedő tagját, de közben folyamatosan arcát figyeltem, hogy mit vált ki belőle. Egy kissé felsóhajtottam, mikor teljesen ráültem és tövig bennem volt. Egy-két pillanatig vártam, majd lassú, izgató körkörös mozdulatokkal kezdtem meglovagolni Josht, majd aztán kissé gyorsabban, váltogatva a két tempót.
Miközben meglovagoltam, mind két tenyeremet arcára tettem és megcsókoltam őt szenvedélyesen. A víz hullámzott körülöttünk, miközben intenzíven mozogtam olykor. |
(+18)
- Úgy, baszd el a hangulatot - fújtattam szórakozottan, amikor helyeselt velem miszerint faszkalap vagyok.
További rizsázására felröhögtem. Felmutattam mutatóujjam, majd határozott kijelentésbe vágtam. Ugyan, velem nem jó szórakozni se így, se másképp!
- Én bármit megszerzek, ami kell nekem! - néztem bele szemeibe.
A jakuzzis beszólására megforgattam szarkasztikusa szemeim. Ettől függetlenül, ha szárazon berakom neki azt megérzi. A vizes közeg kevés... Azért mégis csak fel kell izgatni partnerünket kellően!
Nem fecséreltem több szót ezek után. Inkább a pillanatnak éltem. Mindkettőnk légzése felgyorsult. Hevesen száguldott ereinkben a lüktetés. Mindketten közel voltunk, de mivel túlságosan jól csináltam az ujjazást, egy idő után Dylan abbahagyta farkam kényeztetését. Nem morgolódtam morcosan... Most sokkalta jobb volt elmélyedni farkaskám orgazmustól ittas arcában. Hozzátudnék ehhez szokni!
- Shh - csitítottam, amikor magyarázkodni kezdett.
Erre csípőjével mozgolódott. Felnyögtem, ahogy ingerelte még ezzel is farkamat. Mindjárt elélvezek csupánt ennyitől. Eszem-faszom megáll! Mondjuk az utóbbi az tényleg megáll... Talán nagyon is jól!
Most akarlak kijelentésére felvontam szemöldökömet. Elvigyorodtam, és egy kéjes nyögés keretein belül fogadtam ajak harapdálását, amit végül csókká alakítottam.
Ezután gyorsabban mozgattam benne ujjaimat, és ahogy elélvezett csillogó szemekkel néztem rázkodó testét.
- Nos, ha igazán akarsz... Szórakozz velem! Kezdj most te magaddal valamit! - gondoltam a jó kis lovaglópózra. Nem bánnám az szent, ha istenesen meglovagolná merev tagomat. A gondolata is beindít! |
Attól tartok, hogy egy pirinyót elvetettem a sulykot ezzel az információval, s most aztán foghatom a fejemet, mert Rick és a türelmesség... igen csak távol eső fogalmak egymástól. Nyilván ha megerőlteti magát, akkor csodákra lehet képes, ám van egy olyan halovány, sanda gyanúm, hogy az esküvővel nem fog cicózni. Nem mintha vissza szeretnék táncolni, sőt, érzem és tudom, hogy kell valami pozitívum végre az életünkbe, ami visszasegíti a szerelmünket és vonzalmunkat az eredeti mederbe, csupán attól félek, hogy még messze nincs vége a megpróbáltatásainknak. És amíg nincs nyugalom, valós biztonság, addig nem hinném, hogy képes leszek majd a felhőtlen boldogsága, márpedig az esküvőnket nem szeretném egyéb állapotban megélni.
- Tudom... de kérlek, előbb várjuk meg, amíg tényleg elmúlnak a problémáink. Minden figyelmemmel és lélekjelenlétemmel neked szeretnék adózni, ha végre rá kerül a sor - mosolygok rá megértően, és persze szerelmesen, mert nehéz lesöpörni magamról a kimeríthetetlen lelkesedését és szeretetét. Ennek okán nem kérdés, hogy boldogan viszonzom az utóbbi csókját is, noha ezt sem hagyom, hogy elfajuljon, márpedig ekkora örömök közepette könnyen megtörténhet. - N-na jó, tegyél le - kérem, miközben én is megpróbálom megtalálni a lábaimmal a padlót, és amennyiben eleget tett a kérésemnek, elpillantok a konyha felé. Őszintén szólva már letudnám az evést és az alvást, hogy holnap remélhetőleg sikeresen felkutassuk a házamat. Egy lépéssel közelebb kerülnénk a nyugodt élethez, ami bizony jó ideje kijár nekünk.
- Mikor lesz kész a vacsora, Mr. Rubenski? - kérdezem, miközben a konyha felé lépdelek, hogy megleshessem, min ügyködik az igazgató. - Kell segítség? |
(+18)
Felsóhajtottam, mikor azt mondta, hogy egy faszkalap és a farkára csábít folyamatosan.
- Azért, mert talán egy faszkalap vagy? – mosolyogtam rá, majd tovább taglaltam pár mondatban ezt az egészet. – Tudod jól, hogy milyen vagyok. Ha túl lépsz a hisztin, akkor azt kapod, amit szeretnél – simítottam végig ismét játékosan.
- Talán én is változom, de mindennek oda van, még ha olykor hiszis picsa vagyok. Örülj neki, hogy most nem vagyok az – jelentettem ki lazán, majd szavait hallva felmordultam.
- Ugyan, egy cseszett jakuzziban vagyunk, ha nem vetted volna észre… - nyögtem fel, amint a hüvelyembe mártotta az ujját és ismét hívogató, laza tempóban kezdett kényeztetni alul. Egy darabig még bírtam a strapát és én is alul kényeztettem, ahogy csak tőlem kitelt, de egy idő után kénytelen voltam abbahagyni, mert nem bírtam tovább.
Halkan ziháltam, miközben vállának támasztottam a homlokomat.
- Nem bírok arra koncentrálni már, amit csinálok… Nem bírom tovább… - kapkodtam a levegő után és testem egészében remegett, ahogy megpróbáltam visszatartani az orgazmust, amit Josh ujjai miatt éreztem. Farkas agyaraim elő mukkantak, szemem aranyra váltott. Édes érintéseire, amivel a hátamat illette szinte belesimultam a karjába ismét, és óvatosan, derekamat mozgatva így próbáltam ingerelni férfiasságát, mert ha a kezemmel csinálom biztos, hogy véletlenül rá fogok szorítani, amit szerintem nem igazán díjazna. Talán még itt is hagyna a fenébe, hogy mégis mi a faszt csinálok, de így legalább ő is kapja a folytatást. Egy erős petting után talán most szét is fogom őt szedni szex közben. Remélem, hogy össze tudja, majd szedni magát hamar, mert már nagyon nem bírok magammal.
- Most akarlak! – hajoltam ajkához és suttogtam bele vágytól fűtve, majd beleharaptam alsó ajkába, majd felnéztem rá és mosolyogva meghúztam ajkát kicsit játékosan. |
(+18)
- Ezt azért nem mondanám - ingattam fejem. - Van amikor a petting előtt még van az ellenkezés és én vagyok a faszkalap, aki farkára csábít - vontam vállat. - Mondjuk ez a helyzet is kifejezetten tetszik - haraptam be alsó ajkamat.
Kezeim nem voltak tétlenek beszédem közben. Ezt ő is észrevette, hiszen teste újonnan reagált minden egyes érintésemre. Dylan is bevetette végül magát. Ahogy karmolászta oldalam, hasamat... Minden porcikám elégedett dörmögéssel jeleztem neki, hogy mennyire jó is az, amit csinál... Hogy lázba hoz, és ha tovább folytatja itt menten pakolom meg.
Erre ölembe keveredett, és egy pillanatra azt hittem farkamra ül. Nyugodtan megtehette volna... Megengedtem volna neki, hiszen már lent bevetésre készen voltam!
Válaszát hallva elkuncogtam magam. Azon viszont jót mosolyogtam, ahogy karjaim közt olvadozott. Höhö, pedig ez még semmi extra úgy vélem!
Ám nem tartott sokáig az irányításom, mert most ő kalandozott az ágyékomhoz. Elsősorban felsóhajtottam a kellemes érzésre.
- Valaki már nagyon nedves, mint a Niagara-vízesés - helyeztem be ujjaimat hüvelyébe.
Hívogatómozdulatokkal igyekeztem a csúcsra jutatni, ami kicsit nehéz volt, hisz ő meg elkezdte kiverni nekem. Néha a szenvedélyes csókunkba nyögtem, de észrevételeim alapján Dylan sem volt másképp. Újabb nyögés hagyta el ajkaim, amikor hajamba túrt. Én is szabad kezemmel így tettem, és amikor meguntam vörös, és fekete tincseit, akkor hátát kezdtem el karmolgatni lágyan.
Testem közben fokozatosan adta fel a szolgálatot, hiszen az orgazmus hullámaim egyre jobban rám találtak. Bőröm alatt átjárta az a csodás bizsergés, ami miatt kifejezetten szeretek dugni. A csúcsra jutásnak előszeléről beszélek! |
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
