|
Témaindító hozzászólás
|
2016.07.10. 17:16 - |
 |
[27-8] [7-1]
- Na szép! Végén azt hiszem, hogy lennél olyan szívtelen és végignéznéd a vattacukorral való harcom! - kuncogtam. - De akkor tuti, hogy te se maradnál ki a jóból! - jegyeztem meg komolyan, és arcára ragasztottam a rózsaszín nyalánkságból egy kisebb darabot.
Agyhúzás gyanánt lassan leettem róla a finomságot, majd ujjaimról is lenyaltam az édesség maradványait. Angyalian, ártatlanul haladtam továbbra is előre, és szórakozottan néztem, ahogy bevállalta a Drakulásosdit. Felröhögtem hangosan, ahogy elkergette az embereket. Már könnyeim potyogtak.
- Szerintem csodás volt! Oscar-díj gyanús szereplés volt a részedről - böktem ki elégedetten.
Közben hagytam, hogy magához húzzon. Lehunytam szemem, amint hajamba túrt. Engedtem a kísértésnek, és vágytam arra, hogy csókoljon meg itt és most! Szemfogai ahogy alsó ajkamat súrolta beindította fantáziám. Kezeim hátára terelődtek, és gyűrögetni kezdtem felsőjét az érzés súlya miatt. A pillanatban igencsak elvesztem... Mintha egy labrintus lenne, amiből nincs kiút! Ízlelni akartam még kissé hideg száját... Talán ezért is vadultam valamelyest. Hol feső, hol alsó ajkát harapdáltam édesen, gyengéden, hogy vágyaival tovább játszadozzam.
Egyszerűen a terep is csak azt sugallta nekem, hogy ideje ÍGY játszani. Sötétség, esetleg félhomály... Csend, esetleg elhalkuló zajok... Embereknek rajtunk kívül nyoma sincs. Ettől nagyobb késztetést semmi sem adhatna, mint ez a szituáció!
Ködös tekintettel elszakadtam tőle. Egyszerűen már beindultam ennyitől. Idegkötegeim, idegszálaim kikapcsolódtak, és bizsergésen - arról nem nyilatkozom, hogy leginkább HOL - mást nem éreztem. Agyam jobbnál-jobb csatornákat adott... Mindegyiknek egy központi témája volt az is mind perverz!
A közeg, ami ránk kezdett telepedni nem volt kínos.. Legalábbis nekem, és pont ezért csókoltam meg újból szenvedélyesebben a férfit. |
Elfintorogtam magamat egy kicsit mikor mondta a reggeli kipakolást. Sajnos még mindig rohadtul vizuális típus vagyok. Ráadásul imádom magamat szopatni, mert a múltkori petting óta folyamatosan az jár a fejemben meg azzal is álmodok, hogy már rendesen együtt vagyunk meg a többi. Elég szar minden reggel álló sátorral kelni. Egy tini pöcsfejnek érzem már magamat lassan basszus. Nem tudom eldönteni hirtelen, hogy ez mennyire gáz vagy sem. Tény, hogy rohadtul hiányom van, de ennyire?!
Az ujjongására csak elmosolyodtam, de természetesen megkapta a vattacukrot. Ha már ennyire láthatóan és hallhatóan örül neki akkor bizony alap dolog. A tűnődésére elnevettem magamat mondva:
- Főleg ha még a hajadba is kerül. Akkor végképp kísérteties lesz a hasonlóság - vigyorogtam el magamat. Rohadtul vicces látvány lenne ha belegabalyodna a cukorba. Bár ő lehet nem értékelné, hogy kiröhögöm, de úgy, hogy majd szétesek a nevetéstől. Húpsz.
A kastélyban hozzá intézett kérdésemre a válasza teljesen kielégítő volt, így csak rákacsintottam pimaszul súgva:
- Na csak figyelj! - és már villámgyorsan a díszletek mögé vonultam a drakularuhát felvéve. A következő pillanatban meg már a tömeg elé vágtam hirtelen és előmeresztettem a szemfogaimat. Nanáhogy úgy menekültek, hogy már majdnem a nyakukban volt a lábuk. Hát kérem. Vigyorogva a falnak támaszkodtam és úgy vártam be a vöröskémet:
- Hm, hogy tetszett a műsor? - húztam magamhoz a hajába túrva finoman, hogy le is csaphassak az ajkaira, ami rohadjak meg már az első nap is hívogató volt számomra. Most meg már végképp. Csak az a gond, hogy már ennyitől is totál beindultam, így kurvára nehezen ment volna a vissza a fogam. Bár nem csodálkozom, eleve kettesben vagyunk, ráadásul sötétebb is van. Nanáhogy totál másfele jár az agyam. Basszus! |
- Nyugiii, nem - válaszoltam szórakozottan. - Nem szívesen pakolnám ki rád a reggelimet - kuncogtam. - Elrontanám a romantikus pillanatot, az szent! - ingattam meg fejemet.
Az hagyján, hogy a legagyfaszabbul jöttem össze vele... Én meg most itt papolok a romantikáról. Mindenesetre az az este... Awh... Egy álompasi még mindig. Az ágyról ne is beszéljünk! Még nem feküdtünk le, de az a petting már eleve felejthetetlen volt számomra!
Felülve a hullámvasútra a többi idiótával ellentétben én nem vonyítottam, mint a fába szorult féreg, ám kifejezetten élveztem. Amint lement a menet... Haha, khm, úgy néz ki nagyon hiányom van! Már mentünk is a következő állomásunkhoz, de előtte vettünk nyalankságot.
- Vattacuuuuuukoooor! - csillantak fel megint szemeim.
Nekem ilyen apróságokkal is nagy örömet lehet szerezni. Vettünk is egyet, majd azon kezdtem el nyammogni.
- Szerintem ha úgy enném tudnék belőle Tita-chant csinálni - tűnődök hangosan, majd beléptünk a horrorházba.
Én néha azért beparáztam, de ahogy észrevettem Sethet nem nagyon hatotta meg. Na igen, ő fránya vámpír... Mindent hall, érez és lát. Így nem épp a legizgalmasabb! Felnevettem viszont, amikor popcornnal dobálta az embereket.
Végül én is vettem szabad kezembe egy marékkal, és egy szerelmes párocska közé dobtam egy-két szemet. Hoppá, azt hiszem elcsesztem a pettingüket!
- Figyu... - vágtam be komoly pofát. - Mit csinálok, ha egy Twilight rajongót ijesztesz meg? - bigyesztettem le ajkaim. - Mindenesetre benne vagyok, ha ezt a felelősséget vállalod! Írjunk alá egy szerződést gyorsan? - utaltam a másik fostalicska filmre. |
Egyből úgy fellelkesült a vidámparkra, hogy csak lestem. Várható volt, hogy először a hullámvasútra akar felmenni, amilyen hiperaktív meg a többi. Elmosolyodtam a megszólalásán végül és mondtam:
- Ám legyen. Remélem nem mostanában ettél - vigyorogtam rá kajánul. Hát kérem, nekem ez nem okoz problémát. Neki viszont igen. Remélem azért emiatt nem kell aggódnom.
Fel is ültünk amint sorra kerültünk és már csapattuk is a köröket. Rohadtul jó volt, bár a kurva nagy hangzavar már egy kicsit szexuálta a fülemet, közel sem jó értelemben. Idővel viszont sajnos véget ért a móka és le kellett szállni. Ehh...hatalmas vigyorral az arcomon szálltam ki és segítettem Nicknek is. Eleinte furcsán járhattam mert bennem volt ez a hülye "repülő" érzés. Olyan mint amikor az ember jégkorcsolyázik és földet érve még továbbra is azt érzi, hogy siklik a jégen. Basszus.
- Kérsz valami rágcsálnivalót? Vattacukor? Popcorn? Ha már kísértet kastélyba megyünk... - vontam vállat lazán. Nekem igazából laza ügy lesz, mert hm...mindent hallok. Előre meg tudom mondani mikor akarnak ráijeszteni az emberre.
Igazából nem zavar, de nem teszek úgy mintha megijednék. De ez nem azt jelenti, hogy unom is. Nem feltétlenül, csak akkor ha tényleg borzalmasan szar az egész. Bementünk végül a horrorcuccba is, de igazából inkább én ijesztgettem néha az embereket a random popcorndobálással a nyakukba. Sunyi vigyorral csak súgtam a vörösnek:
- Szerinted mennyire tojnának be ha megvillantanám nekik a fogaimat? - elképzelve rohadtul köcsög megmozdulás lenne. Igazából ez rám vallana. |
Sethyvel pontosan egy hónap, nyolc napja és tizenegy óra ötvenkét perce vagyok együtt. Ezt honnan tudom? Csodás Been Together applikáció! Ám ha ezt napokra bontanám, akkor ötvenegy napja vagyok vele együtt. Oké, befejeztem a számolgatást és a fangörcsöt. Na igen, én igazából minden percét élvezem, ha ciculimmal lehetek. Tudom sajnos, hogy a munkája közbeszól elég rendesen, és morgolódva inkább melózok csendesen… Vagy otthon cseszem a rezet. Részletkérdés.
Ettől függetlenül a jelleme nem zavart és zavar. Mint amikor cerelmet is vallottam ezt emeltem ki, hogy más mint a többi pasi. Természetesen jó értelemben.
„Apám” előtt a kapcsolatomat még mindig a végtelenségig titkoltam… Titkolni fogom. Szerencsétlen kiégne a fenébe, ha megtudná. Sadiet szétzaklattam hívásaimmal. Hát kérem, ilyen ez a fránya barátság a részemről!
Eközben azért ugyanúgy rajzolgatok, zenélgetek és melózok. Attól, hogy Sethyvel együtt vagyok nem azt jelenti, hogy a pálcika ember kámaszutrától nem akarok többet! Bevallom érdekes lenne az orra előtt megrázogatni azt a lapot, amin ez a mesés, mestermű szerepel. Lehet romantikusan rám vetődne két másodperc alatt!
Viszont a mai napfolyamán rám is gondolt. Nyomban el is fogadtam a látszólagos randit. Kivettem a bárban egy nap szabit, és go, go, go vidámpark. Felkaptam magamra valami egyszerű, de mégis jó szettet, majd mentem is a vidámparkhoz.
Megérkezve a randi helyszínére egyből kiszúrtam vámpírkámat, és mentem is hozzá. Észrevettem az emberek reakcióját velem kapcsolatban, illetve Sethy bagózását illetően, de igazából hidegen hagyott. Sokkalta inkább jobban lekötött Seth szenvedélyes ostroma, amit ajkaimra mért. Elszakadva tőle felpillantottam csillogó szemekkel az övéibe.
- Szia – köszöntem én is, majd átkaroltam karját. – INDULÁS! – böktem ki hangosabban, és egyúttal vidáman.
Azt ellenben nem kommentáltam, hogy egy-két szülő a csókunk alatt gyereke szemeit takargatta. Ez azért enyhe túlzás, nem? Mégse fog itt menten megfektetni! Mindegyis…
- Menjünk hullámvasutazni, majd horrorház, után meg nem tudom – kuncogtam, miközben gyerekes izgatottság kerített hatalmába. |
Egy ideje már együtt voltunk Nickel amivel természetesen semmi gond nincsen, sőt. Még mindig rohadtul csodálkozom, hogy képes elviselni engem basszus. Mármint mikor elöntenek a megrendelések és látástól Mikulásig melózom és hullafáradtan kidőlök a picsába. De pár óra alvás után helyrerázódom, illetve egy kis vértől. Hát nah, nekem az ilyenkor körülbelül egy energiaitallal ér fel. Vagy speeddel. Nem mintha alapból hatna rám az ilyesmi. Ma viszont egész kipihent voltam magamhoz képest ami igazából csoda. Szerencsére most már lecsengett a nyári hullám, mindenki nyaral és nem pattannak ki hülye ötletek a fejükből. Hála égnek. Lebeszéltem a vöröskémmel, hogy menjünk vidámparkba. Amolyan randiként. Bár elég nyálasnak tartom az ilyeneket, de vele azért kívételt tettem, elvégre megérdemli. Nem mintha nem szeretnék törődni vele. Csak nem vagyok tipik fehér lovon nyargaló lovag. Pont azért furcsa, hogy még mindig velem van. Na mindegy.
A bejáratnál még rágyújtottam egy szálra és unott fejjel néztem a szülőket akik rosszalló tekintettel néztek rám. Pff, gyökerek. Legszívesebben valamelyik fintorgó arcába nyomtam volna a csikket de hát nem tehetem. Viszont ha beszól akkor meg is etetem vele basszus. Nincs szabad gyököm most az emberi hülyeséghez.
Idővel megérkezett a társam is, így lazán elpöcköltem a cigit ami majdnem az egyik gyökér arcába esett. Húpsz? Természetesen teljesen véletlen volt. Hevesen megcsókoltam, kicsit elmerülve a pillanatban és lassan elszakadtam tőle súgva:
- Szia... - kézen fogva vezettem és vettem meg a jegyeket majd amint beléptünk már kérdeztem is - ...merre szeretnél menni? |
|
[27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
