|
Témaindító hozzászólás
|
2016.06.28. 15:01 - |
 |
[23-4] [3-1]
Shannel való találkozásom óta próbáltam nyitni az emberiség felé. Persze nem egyből lettem a partik királynője meg a többi szar, nem mintha vonzana ez a dolog. Inkább elmentem ilyen krav maga tanfolyamra. Eleve rohadtul kényelmetlen volt számomra, hiszen viszonylag sok ember és az edző sokszor tapogat. Persze nem kénys helyeken, csak az ütéseket mutogatja meg. Eleinte legszívesebben leütöttem volna, csak Saber emlékeztetett, hogy nem kéne. Mi a picsa? Kisangyal lett ebből vagy mi a tököm?! Jó nem akadok fenn ilyeneken csak na. Meglepő. Aztán lehet bejön neki a faszi, vagy a rák tudja. Így végülis érthető lenne a dolog.
Na mindegy, szóval járkálok jókislány módjára erre a cuccra és kezdem megszeretni, na meg ugye hasznos is. Lakásfelújítást is csináltam, szóval az is pipa a bakancslistámon. Némelyiket nem volt egyszerű beszerezni, főleg az Amerika Kapitányos pajzsot, de csak meg lett kérem. Mert ez bizony nem holmi műanyag.
Nos ha már ezek megvannak akkor bizony neki kell esni a könyvnek. Egy valag ihletem volt, elvégre ez a hely este, mikor kevésbé van élet...nos dúskál az ötletekben. Egyik nap a fejemben volt, hogy a héten kell mennem vissza a dokihoz, de aztán annyi minden történt és annyira beszippantott kutakodás és az írás, hogy egyszerűen totál elfelejtettem.
Ma is kikeltem az ágyamból és edzés majd zuhany után már be is vetődtem a gépem elé. Füles felkap, külvilág bezár és már csapattam is az ipart. Néha dúdolgattam a zenék dallamait, majd estefele valami furcsa dolog történt. Mintha nyitódott volna az ajtó nem? Nem, az nem lehet hiszen bezártam, biztos a szomszédot hallom. Aha, persze. Nem sokkal később már valaki a nevemen is szólított így egyből lekaptam a fejemről a fülest és ugrottam ki a székből, hogy mi a faszom. Azonnal lendítettem a kezemet, elvégre ki a tököm keresne aki tudja a nevemet?! Később kaptam észbe, hogy ja bocs Shanet találtam el majdnem, csak még volt bennem annyi lelkierő, hogy félre irányítsam az öklöst. Fúh basszus, nem sokon múlott, hogy bemossak a pszichomókusomnak!
- Ah, bocsi... - léptem hátrébb és már kaptam is a fejmosást mire egyből pislogtam. Őőő...azt se tudom milyen nap van egyáltalán?! Megnéztem a gépemen a naptárat és a fejemre csaptam:
- Basszus! Bocsi, azt se tudom, hogy ma milyen nap van egyáltalán. Egy csomó minden történt körülöttem, mármint magamhoz képest... - ingattam a fejemet és bocsánatkérően ránéztem - ...ne haragudj, semmi bajom veled, csak totál kiment a fejemből.
Ekkor összeráncoltam egy kicsit a szemöldökömet és kiböktem:
- Amúgy te, hogy találtál meg? - elgondolkoztam és felderengett egy kép, mintha a papíroknál szükség esetén meg kellett volna adni a címet - ...ó, a kartonom. Vágom.
Ekkor jutott eszembe, hogy ja még nem is köszöntem:
- Amúgy szia! Őőőhm...kérsz valamit inni-enni? - jah vérrel nem szolgálhatok. |
Nyra óta természetesen volt még jó pár numerám. Nem fogok egy nőnél megállni az fix! Természetesen közben el voltam lepve mindenféle melóval. Újabbnál-újabb pánciensek, kartonok, és annál több papírmunka. Konkrétan már ezektől teljességében kiégtem. Emellett nem is tudtam időt szakítani drága barátomra, Sethykére... Épp ezért kénytelen voltam zaklatni telefonon hívás, illetve SMS-sel, vagy ott van a Facebook még. Fura volt nekem... de tényleg. Merem remélni, hogy nem hülyeségbe keveredett, esetleg bezizült valami miatt. Mindenesetre vele is kell majd találkozót szerveznem!
Ám volt még egy fontos dolgom, na meg aggodalmam, ami Hazelhez fűzött. Jó ideje nem járt be hozzám, és bennem volt a félsz, hogy valami marhaságot csinált magával. Lehet én vagyok túlságosan lelkis, de minden páciensem sorsát a szívemen viseltem. Egyesek szerint ez ökörség és gyengeség, viszont én ellenkezőleg vélekedtem erről. Ki tudja?! Végén én is belefásulhatok ebbe... Mondjuk ezt szeretném elkerülni!
Pont ezzel az indítatással kerestem ki Hazel lakcímét, majd mentem el hozzá. Mivel nem akartam full bunkó gyökér lenni, ezért eleinte csengettem, amire... Öhm, nem jött válasz. Na tessék! Azt veszem egyszer csak észre, hogy aggodalmam beigazolódik. Végül megnéztem, hogy egyáltalán zárva van-e az ajtó... Nos, nem volt, így lazán beléptem, és keresni kezdtem őt.
Ekkor megtaláltam egy szobába, ahol írkált, és valószínűleg belemélyedt az alkotsába na meg a zenébe. Fhuuu...
Egyből bevágtam egy morcos fejet, amit tetőztem egy-két rosszalló pillantással is. Itt aggódom érte ő meg jóízűen bent kuksol!
- Hazel! - szóltam rá. - Remélem tudod, hogy aggódtam érted! Elfelejtkeztél bejárni! - ingattam a fejem, és még mindig szigorúan, rosszallóan néztem rá. |
|
[23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
