|
Témaindító hozzászólás
|
2016.04.20. 17:38 - |
 |
[64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
Raven és Tammy elég rendesen körülugrált. Na jó, bevallom, hogy Raven sokkalta jobban, de a lényegen nem változtat. A magyarázkodásra csak fáradtan, ám kissé fájdalmasan is, de felsóhajtottam.
- Bárhol megtörténhetett volna ez… Nem kell olyan nagydobra verni! Lehet jobb, hogy így alakult – mosolyodtam el egy felszisszenés mellett, mert mégis csak fel volt szakadva a szám.
Megcsóváltam a fejem óvatosan, amikor felhozta a koncertet. Az a legkevesebb jelenleg! Valahogy már nem is érdekelt az egész. Szartam bele! A fejem hasogatott, és valóban volt ettől nagyobb bajom, mint a koncert.
- Az most jó lenne – válaszoltam, amikor felajánlotta a vizet. Tényleg nem ártatott volna!
Lehunytam szemeimet, amikor Tammy combomat kezdte cirógatni. Mondhatni valamennyire megnyugtatott, és ha nem lettem volna ilyen állapotban biztos, hogy a fasz-állító lett volna a részemről. Ilyentől eléggé be tudok indulni, és a másikfél mást nem is vesz észre, minthogy vagy kinyalom, esetleg megujjazom. Ez most nem állt fent!
- Rendben – motyogtam halkan.
Pillanatokon belül kaptam vizet, ami lassan kortyolgatva elfogyasztottam, majd jött a borogatás is. Kissé előre döntöttem fejemet, hogy a lány hozzáférjen tarkómhoz, és lehunyt szemmel élveztem, ahogy a két lány körül ugrál.
- Köszönöm mindkettőtöknek! – néztem fel rájuk mosolyogva. – …és igen, azt hiszem egy fokkal már jobb! – nyugtattam meg őket.
Tammy következő kérdésére elgondolkoztam. Nem tudom mit kéne tenni… Mert ha kellően összeszedem magam, akkor felmehetünk a lakásomra és dughatunk egy jót, ám lehet, hogy ezzel Raven teljesen elpártol és egy szűztelenítésről maradok le.
- Egyelőre maradjunk még! – válaszoltam kis csend után. |
Jó valóban mondhatni igaza volt Zane-nek, értem ezt arra, hogy nem teljesen mi tehetünk az esetről. Hiszen nem mi hívtuk ide azt a két srácot, ahogyan nem is mi kezdtünk el nyomulni rájuk. Viszont ha erősebbek lennék, ha megtudnánk védeni magunkat, nem kellett volna neki megvédenie. Ha pedig nem véd meg, nem is sérül meg. Ilyen egyszerű ez. Szóval részben magamat hibáztattam, de azért jól estek szavai, ahogyan az érintése és a kis csókja is a homlokomra.
Próbálva összeszedni magam követtem a fiút, majd lassan leültem mellé egy székre, kezemet viszont Zane combjára helyeztem. Tényleg, valamit tennem kellene nekem is. Hiszen semmi haszna nem volt belőlem előbb sem, ahogyan most sincs. - Lehet jót tenne egy vizes borogatás is.. - nyögtem ki végül már kissé nyugodtabban, de kezem egy percre sem vettem el a lábáról, amit itt-ott még meg is simítottam. Azt is nagyon sajnáltam, hogy nem tud ma fellépni, pedig biztos vagyok benne, hogy várta. És nem tagadom, nagyon is kíváncsi lettem volna arra én is, hogy hogyan is játszanak.
- Hozok valamit.. - álltam fel és az asztalhoz képtem, hátha találok ásványvizet vagy valamit. Mondjuk nem reménykedem, hiszen mégis csak egy buliban vagyunk. Viszont szerencsére mégis csak találtam egy üveggel, amit azonnal ki is nyitottam. Előkotorva táskámból egy papízsebit, öntöttem le vízzel, majd kicsit kinyomkodva a nedvességet Zane tarkójához nyomtam. Tényleg nagyon aggódtam miatta és nem akartam, hogy ez történjen. Visszagondolva az előző beszélgetésre, kissé bánom, hogy eljöttem. Sokkal jobb lett volna egy olyan este, ahol Zane-el csak mi ketten vagyunk.
- Jobban vagy? - kérdeztem, de a vizes zsebit egy percre sem vettem el fejétől, maximum annyi időre, míg megfordítottam azt. - Nem gondoltam volna, hogy így elcseszik az esténket.. - mondtam halkabban, mint az előbb, majd csak óvatosan nyomtam egy csókot a fejére.
- Nem lenne jobb ha hazamennél? Elkísérlek..vagy, megnézhetné egy orvos.. - tettem még hozzá. Tényleg nagyon aggódtam miatta, mert hát sosem lehet előre tudni, mit válthat ki egy nagyobb ütés.. |
Azon elmosolyodtam, mikor megéreztem azt, hogy mennyire jól esett neki a simogatásom. Természetesen csak az volt a szándékom, hogy egy kicsit kellemesebb érzést keltsek benne, mint a hülye seb által okozott fájdalom. Rossz volt látni, hogy így járt, pedig ő csak segített nekünk elrendezni a dolgokat. Ekkor jöttem rá, ahogy az arcát néztem, hogy nem szeretném újra azt látni, hogy bajba kerül miattunk. Muszáj lesz elkezdenem önvételemre járni, hogy megtanuljam magamat megvédeni. Nem mindig lesz ott Zane, hogy megvédjen, így ez jutott eszembe most.
Elmosolyodtam, mikor azt kezdte el mondani Tammynak, hogy nem az ő, illetve a mi hibánk, hogy ez történt. Sajnos én is úgy éreztem, hogy azért nagyon is hibásak vagyunk ebben most annak ellenére, hogy nem tettünk semmit.
- A puszta ittlétünk is elég volt ahhoz, hogy ez történjen… - sóhajtottam fel, majd kissé meglepődtem, mikor arcon csókolt. Nem számítottam erre, főleg, hogy még meg is köszöni, azt hogy „fegyvert” ragadtam.
- Hát… reflexből jött – mosolyogtam el kissé zavartan, de annyira szar volt látni, hogy mennyire rosszul érzi magát Zane.
- Remélem, hogy nem gond, hogy így ki kell maradnom a zenélésből – sóhajtottam fel, majd leültem szintén egy székre, keresztbe tettem a lábaimat és szoknyámat igazgattam, de kellemetlen volt ezek után leülni. Rá fogok szokni a nadrágra szerintem. Abba nehezebb beférkőzni. Egy pillanatra kis is rázott a hideg, mikor visszagondoltam abba, hogy hová nyúlt az az állat. Karomat dörzsölgettem, hogy ne érezzem azt, ahogy a hideg futkos a hátamon. Marha szar érzés volt, főleg, hogy még éreztem is egy keveset abból, amikor alám nyúlt.
- Esetleg egy pohár vizet? Jó, igaz, hogy egy buli közepén vagyunk, de hátha jobban leszel – húztam el a számat kissé, mert baromi szar volt látni, hogy rosszul van. Mondhatja, hogy nem tehetünk róla, de igen is tehettünk. Hajamat piszkáltam és még kissé emésztetem a történteket. |
Öcsém, eszem-faszom megáll, hogy mi van itt! Ahogy tudtam igyekeztem elbánni a két idiótával, de mégis kettő egy ellen nagyfaszság és nem is fair. Legnagyobb meglepetésemre Raven közbeszólt, és az egyik tagot fejbe vágta a whiskeys üveggel. Az egyik sikeresen megtántorodott, és nemsokára megjöttek haverjaim is.
Kibaszták a két barmot a buliról, és morgolódva kissé tántorogva álltam fel. Kurva élet! Még a fejem is sajog, mint kurvaélet!
Lepetten pillogtam, ahogy közelebb lépett hozzám Raven. Lehunytam szemeim, ahogy számhoz érintette zsebkendőjét. Először felszisszentem, mert kellemetlen érzés volt, de utána hagytam, hogy letörölje a vért felszakadt számról. Élveztem, ahogy simogatta arcomat a lány, és kicsit macska módjára bele is simultam a pillanatba.
- Ez alap! - szólaltam meg, és reagáltam le a lány megjegyzését.
Tammy rántott vissza a Földre, ahogy megfogta a vállamat, majd megkérdezte hogy létemet. Kissé fájdalmasan elmosolyodtam halványan.
- Persze, jól vagyok. Ez semmiség! - igyekeztem megnyugtatni őt. - Volt ettől már durvább sérülésem is - ingattam fejem, de nem volt a legjobb ötlet mert kicsit megszédültem.
Ekkor jött az ostorozás, és a sírás. Jézusom, két olyan csajjal vagyok, akikkel akarok még dugni. Döntsem el, hogy ki a faszomat ne bántsak meg?! Nehéz valahogy szétvert fejjel gondolkozni baszki! Mindenesetre Tammy arcát magam felé fordítottam, és letöröltem könnyeit.
- Ez hülyeség! - sóhajtottam. - Ne magadat hibáztass! Így alakult, mert franc tudja miért.. Ti nem csináltatok semmit, és a baj talált meg titeket. Ezen nem kell fennakadni! - csókoltam homlokon Tammyt, és Ravennek arcára nyomtam egy puszit. - Neked pedig köszönöm! - Tejfelke vállára kezem, és úgy súgtam fülébe.
Ezután levágtam magam egy székre, és fejemet fogva ültem. Basszus, kajak megy széjjel az agyam! Szerencsére egyik ismerősöm szólt, hogy beugrik helyettem. Szerintem így mindent ütnék a dobverővel csak a dobot nem!
- Lányok, én kicsit összeszedem magam, ha nem gond! - szóltam oda hozzájuk.
Ha akartak, akkor nyugodtan lehuppanhattak mellém egy székre, és maximum amíg nem térek észhez teljesen addig beszélgetünk vagy valami. |
Amint Zane elment a dolgára, az a két rohadék azonnal megkörnyékezett minket. Eleinte nem gondoltam volna, hogy ennyire elfajulnak a dolgok. Azt hittem elég lesz rájuk szólni és leállnak, de nem. Ahhoz képest, hogy már ittas állpotban voltak, volt bennük erő. Hiába is próbáltunk szabadulni, erősen tartottak. A két kezemet összefogta a fejem fölött, majd csak a mellemet kezdte markolászni. Nagy szemekkel meredtem rá, közben a kezemet rángattam, de mind hiába.
- Hagyjátok abba! - szólaltam meg remegő hanggal, de ez sem segített. Félszemmel Ravenre pillantottam, aki nagyobb szarban volt, mint én. Ezt követően még erőteljesebben ellenkeztem, hátha tudok a lánynak is segíteni, de nem ment. Éppen a nyakamhoz kezdett közelíteni ez a rohadék, mire én összeszorítottam a szemem. De nem ért célba az az undorító pofája, ahogyan a kezemet is elengedte. Szemeim szinte kipattantak és heves szívveréssel a földön fekvő alakra pillantottam. Onnan Zane-re, aki éppen Ravenen segített. De mindez nem alakult valami jól, ugyanis helyettünk most Zane vették célba. Szemeim elkerekedtek, ugyanis nem akartam, hogy baja essen.
- Zane.. - szólaltam meg, miközben gyorsan körbenéztem. Mégis mi a francot csináljak? Hirtelen csörömpölésre figyeltem fel, mire visszakaptam a fejem, Raven leütötte az egyik pasit. Ezzel kicsit sikerült lefoglalnia a másikat, így cselekedni akartam. Úgy terveztem én is szerválok valami keményet, amivel fejbe tudom kólintani, viszont szerencsére megjelentek Zane haverjai is. Mondhatni ennek köszönhetően kissé lenyugodtam, de aggódtam Z miatt. A lány hangja ébresztett fel, afelől érdeklődött, hogy én jól vagyok e. Csak némán bólintottam, de mire rápillantottam, Raven már előtte volt és éppen a felszakadt ajkait törölgette. Nem tagadom, kissé zavart, hogy ezt látom, viszont én is tenni akartam valamit. A lány keze eközben már a fiú arcát simogatta, itt pedig most már minden érthetővé vállt számomra. Raven szerelmes Zane-be..nem kérdés. Fogalmam sincs most mégis mit tehetnék. Azért odamenni és ellökni Ravent Zane-től nem tehetem, és nem is fogom. Csak álltam kissé kellemetlnül érezve magam, miközben őket figyeltem. De hiszen aggódom Zane-ért, tudnom kell hogyan érzi magát. Végül aztán csak lassan odasétáltam hozzájuk, és kezemet Zane vállára tettem.
- Zane..ugye jól vagy? - kérdeztem halkan, majd amint rámpillantott és megláttam a felsértett ajkait bűntudatom támadt. - Ez az én hibám..annyira sajnálom.. - folyt végig egy könnycsepp az arcomon. |
Ez a helyzet kezdett kissé elharapózni, de ahogy láttam Tammy is ugyan úgy meg van rémülve, mint én. Nem nagyon tudtam mit tenni a srác ellen, ugyan is nekidöntött a sátor melletti fának és keze nagyon rossz helyes volt. Összeszorított fogakkal és szemmel remegtem a keze alatt, ahogy megéreztem, hogy bizony ajka már nyakamat is birtokba vette.
- Elég… - próbáltam eltolni magamtól, de hasztalan volt, végigcsókolta a nyakamat, majd még ki is szívta azt. Miközben próbáltam eltolni lentről a kezét ő kissé erőszakosan lépett fel ellenem, így szinte meg se mertem moccanni, így sikeresen beférkőzött a bugyimba az ujjaival.
- Hagyj békén… - nyöszörögtem és már az arcomon folytak le a könnyeim, majd Tammy felé néztem, de ott se volt jobb a helyzet. Mind a ketten be lettünk fenyítve, így alig mertünk megmoccanni. Abban reménykedtem, hogy Zane észre fogja venni a színpadról és segíteni fog, mert nagyon féltem. Féltem, hogy olyan történik, amit nem akarom. Lényegében meg is történt egy része, ahogy az ujjai a srácnak már odabent matattak. Úgy szorítottam össze a lábaimat, ahogy csak tudtam, de már elfáradtam.
Egy nagy tompa puffanásra lettem figyelmes, majd végül a fasz, aki a nyakamat csókolgatta és konkrétan majdnem ujjal vette el a szüzességemet szintén a földre került.
- Zane! – csúszott ki a számon, mikor láttam, hogy nagy bajban van. Kicsit még eléggé a sokk hatása alatt voltam, de muszáj volt valamit tenni, mert ketten egy ellen nem fair. Remegő lábbal léptem a piás asztalhoz és egy üres vodkás üveggel fejbe csesztem az egyik részeg csávót. Az üveg nem tört szét, a feje se vérzett, mert nem tudtam akkora erőt kifejteni, hogy megtörténjen, de hátra tántorodott és fogta a fejét. Míg a másik a közben földre került Zane-t akarta péppé verni már annyira meg voltam ijedve, hogy ha nem jönnek Zane barátai, akkor bizony lehet, hogy baj történt volna. Azonban így már lerángatták Zaneről a másik seggfejt is és azonnal kipenderítették a helyszínről mind a kettőt, de én még most is remegtem és éreztem azt a kellemetlen érzést, ami odalent volt.
Tammyra néztem, aki szintén jól volt most már, de én tényleg nagyon megijedtem és nyeltem vissza a könnyeimet, hogy ne bőgjek. Soha nem történt még ilyen. Végül a lány felől is érdeklődtem, mert mégis csak őt is meg akarták erőszakolni, de az a srác nem volt annyira bátor…
- Tammy… jól vagy? – nyeltem egy nagyot és az arcomra folyt könnyeket törölgettem.
- Zane… - léptem a srác mellé, akinek felszakadt a szája és szerzett pár kevésbé veszélyes sérülést. Arcára tettem a kezemet, majd szoknyám zsebéből elővettem egy zsepit és letöröltem a vért a szája széléről. – Jó, hogy itt voltál – néztem rá, de kezem még most is remegett. – Remélem, hogy hamar rendbe jön a sérülés – néztem fel rá, miközben már csak a fájdalom enyhítése érdekében óvatosan simogattam az arcát. |
Én végig csendben voltam. Nem tudtam mit hozzáfűzni az egészhez. Ismerősöm kérésére ott is hagytam a lányokat. Remélhetőleg nem fogják szétszedni egymást. A hangszereknél segédkeztem még. Gitárokat hangoltunk, míg én a dobfelszerelésem állítottam össze lassacskán. Közben félszemmel olykor a két lány felé sandítottam.
Ekkor egy csaj odajött hozzám, hogy tanácstalan, és keres valakit. Sóhajtottam egyet, és otthagytam kis időre a terepet. Segítettem a lánynak, akivel kicsit flörtöltem is bevallom, de hát... Elég messze voltam Tammytól és Raventől, hogy ne vegyék észre. Az a legjobb az egészben, hogy megadta a csaj a számát. Természetesen rákacsintottam, amire kaptam tőle légpuszit... Ezzel lelépett, és ment a kisebb gangjéhez. Hmmm, lehet egyszer ezt a kiscsibét is felhívom!
Ezzel mentem vissza a hangszereimhez, és gyorsabban kezdtem el dolgozni. Már a cintányérokat raktam fel, amikor kiszúrtam a két lányt két pasi társaságában. Mi a fasz?!
Nem is kellett több, hogy vérfarkaskénti érzékszerveimet kamatoztassam... Mégis csak jobban hallok, és látok, mint egy átlagos ember. Amikor felfogtam, hogy mi megy, nos, hát, kiégtem!
Az egyik pasi már Raven bugyijában turkált, és nyakát csókolgatta, míg Tammynak csak a mellét kezdte el taperolni az az idióta barom állat!
Egyből felpattantam a dobtól, és a két lány felé lendültem. Először Tammyt zaklató alakot löktem el a francba, ami után be is húztam neki. Rendesen a seggére ült a kis páwa gyerek. Ezután jött Raven... Annak is behúztam egy jobb egyenest, hogy örüljön.
- Gyökér faszkalapok! - morogtam idegesen, de erre az egyik hátulról támadott be.
Nyakamat átkarolta karjával, és hátra rántott. Baszd ki! Ez mindjárt itt fojt meg! Próbáltam megtalálni azért a fogást, és ez valamilyen szinten összejött. Amint megtaláltam a kellő pontot gyomorszájba könyököltem, de a másik tag sem akart nyugton maradni... Öcsém, hogy engem fognak péppé verni! Faszomat azt! |
Igazából első ránézésre szimpatikus volt a lány, bár az azért kissé betesz, hogy ő is érdeklődik Zane iránt. Ez pedig csak egy dolgot jelent, mégpedig azt, hogy valószínű a fiú vele is kikezdett, ha lehet ezt annak mondani. Jó, velem nem erőszakoskodott, amit tett velem, mindent nagyon is élveztem. Ahogyan ezt sem tagadom, hogy benne lennék még pár ilyen menetbe. De mégis..a tudat, hogy netán vele is ugyanazt tette, mint velem..kissé idegesítő. Sosem voltam még féltékeny, de most úgy tűnik elértem ahhoz a szinthez, hogy az legyek. Remélhetőleg ok nélkül, bár ez esélytelen. A vak is látja, hogy Raven odavan Zane-ért.
- Na, ennek örülök.. - mondtam, de nem tagadom, nem így éreztem. Nem akartam, hogy itt legyen, ráadásul Z közelében. Nem hiába fogadtam el a meghívást. Természetesen azért, hogy vele legyek..kettesben. Hogy Ravent is meghívta e magam sem tudom, de csak remélni tudom, hogy igazából nincs köztük semmi. Miután megkaptuk az italokat mosolyogva megköszöntem, és amint átvettem bele is ittam. Még nem ittam ilyesfajta koktélt, de így elsőre nagyon is bejött. Pont, mint Zane. - Hm, jó választás.. - pillantottam mosolyogva a fiúra. - Ugyan..sose tennénk ilyet. - tettem még hozzá vigyorogva, majd miután szólt, hogy mennie kell kissé csalódott lettem.
- Csak ügyesen.. - bíztattam, és legszívesen nyomtam volna egy hajrá csókot is az ajkaira, de nem tettem. Amint Zane elment, újra a lányra emeltem tekintetem, aki ismét kérdezgetni kezdett. Nem mondom, hogy zavart, csak furcsáltam miért ennyire kíváncsi. - Nem olyan régtől.. - válaszoltam egyszerűen, viszont talán kifejthetném bővebben. Igazából nincs okom bunkózni vele, hiszen nem ártott nekem semmit. Egyenlőre. - Másfél éve lassan.. - ittam bele újra az italomba. Már éppen vissza akartam kérdezni, mikor hirtelen a semmiből felbukkant két srác. Szemöldököm ekkor a magasba szökött, főleg mikor az egyik megérintett.
- Ahogy láthatjátok éppen egy beszélgetés közepette vagyunk.megtennétek, hogy leléptek? - kérdeztem, de mintha falnak beszélnénk mind a ketten. Miután a részeges srác keze lejjebb vándorolt újabb homlokráncolás következett. Mégis mit gondolnak ezek magukról? Csak letoltam kissé idegesen derekamról a kezét, de a srác újra visszatette, sőt még magához is rántott. Ravenre pillantottam kissé rémült tekintettel, bár szegénynek is megvolt a maga baja. |
Hát én még azt hittem, hogy minden olyan fasza lesz, de nem! Zanenek ide kellett hoznia ezt a csajt, de komolyan. Nem is értem, hogy ezzel mire akar kilyukadni, de biztos, hogy van köztük valami. Mondjuk remélem, hogy csak levegő és jó sok réteg ruha. Francért vagyok ilyen féltékeny?
Az a szerencse, hogy nem ül ki az arcomra a féltékenység, mert akkor bizony én érezném rosszul magamat, hogy talán életemben először tetszik egy pasi, akire más is szemet vetett. Fenébe már…
- Én jól vagyok, nem gondoltam, hogy itt fogok ma kikötni, de ahogy mondod, én se bántam meg egyelőre, hogy eljöttem – mosolyogtam rá kedvesen, majd elvettem Zane-től a poharat, amibe bele is kortyoltam.
- Köszi – mondtam halkan, de mikor jött az, hogy mennyit pletykáltunk róla, csak mosolyogva megingattam a fejemet. – Tudod, ha rólad peletyiztünk, akkor valószínűleg nem fogjuk elmondani – mondtam kuncogva. – Egyébként csak beszélgetünk, nyugodtan itt hagyhatsz minket, legalább most végre hallgatjuk, hogy milyen tehetséges vagy, vagy csak füllentettél, mikor annyi mindent meséltél – kortyoltam bele ismét a poharam tartalmába, mire Zane el is ment a haverjaihoz. Ott maradtam Tammyval, de úgy éreztem, hogy tényleg nem gond, hogy így alakult. Nem mondhatom Zanenek, hogy válasszon, mert hát nem… Végül arra jutottam, hogy inkább megpróbálok vele normálisan kommunikálni, míg Zane nincs itt. Egy próbált megérne szerintem.
- És… - kezdtem bele kissé zavartan, mert nem szoktam én ehhez hozzá. – Mióta élsz a városban? – kérdeztem meg egy ilyen klisét, de jobb nem jutott az eszembe. Azonban nem jutott időm arra, hogy kérdezzek még mást, mert ekkor odajött hozzánk két srác, akik már Zane távozása előtt is eléggé figyeltek, de míg Zane itt volt valószínűleg nem mertek lépni. Most viszont egyedül voltunk.
- Hé, lányok, szabad egy körre? – kérdezte az egyik, aki megfogta Tammy kezét és simogatni kezdte, mire már szóltam volna, hogy ne nyúlkáljon, a másik haverja egyszerűen kivette a piát a kezemből és megitta, majd a poharat letette egy asztalra.
- Egy ilyen lánynak nem való a pia – vigyorogott, majd megfogta a derekamat és kicsit közelebb vont magához. Ahogy észre vettem Tammy is „jól” szórakozott a másik fazonnal, mert az is utat engedett a kezének.
- Elengednétek minket? – néztem a magas szőke srácra, aki már nem most kezdte az ivást és persze azt hitte, hogy ez a csajozás be fog most jönni nekik. Azonban bármennyire is próbáltunk eltávolodni tőlük, nem sokat használt. A több ember pedig a zenét nézte, amit Zaneék adtak elő, így a kutya se figyelte azt, hogy a sátorban mi készülődik épp. |
- Váó, nem gondoltam, hogy ennyire fognak érdeklődni irántad - ingattam fejem. - Ha meg netán fullosan rád mozdultak elnézést érte! Nagyon kanosak tudnak lenni! - sóhajtottam fel.
Ezután csak figyeltem a kialakult helyzetet. Azért éreztem a levegőben a feszültséget elég rendesen. Ajajaj, lehet végén tényleg cicaharc lesz! A lányok következő megjegyzésére csak felnevettem jóízűen, és egyben szórakozottan is.
- Kérem, én már csak ilyen vagyok! - vigyorodtam el.
Amikor a lányok úgymond "ismerkedni" kezdtek csak jobbra-balra tekingettem. Végül a piák közt kezdtem el nézelődni. Nos, jó ideig eltartott a dolog nálam, aminek volt egy nyomós oka... Közben füleltem rendesen, hogy mégis mi megy le a két csaj között. Előre félek, hogyha ezek egymásnak mennek. Azért fless buli lenne! Rajtam összeverekednének és felrobbanna a hely. Hm, még mindig elég vonzó gondolat nekem!
Ravennek meghoztam a kért Martinit, míg Tammynak és nekem egy Black Russiant hoztam. Elmosolyodtam, amikor kezemet megérintette, sőt meg is simogatta a lány, ahogy átadtam a poharat. Ezt követően jött Raven, akinek szintén kezébe adtam kért italát.
- Na és mi jót beszéltettek? Kipletykáltatok engem? - kérdeztem játékosan, és játszottam meg, hogy semmit sem hallottam a beszélgetésükből.
Miközben elcsendesültem csak lassan iszogattam a tömény koktélt, és élveztem ízét. Egyik kedvenc koktélom. Még a Zombie-t szeretem nagyon. Hm, majd következőnek lehet azt hozok magamnak.
Erre egyik haverom odaszólt nekem, hogy nemsokára zenélünk. Végül a lassú iszogatásból gyors felhajtás lett a vége.
- Remélem nem gond, ha kettesben hagylak titeket! Hív a kötelesség! - biccentettem fejemmel a hangszerek felé, és már jött is a bandám részéről a hangolás és az ellenőrzés. |
Nem tagadom kicsit furcsa volt ez a helyzet, hiszen Zane egy lány társaságában tért vissza, miközben értem is eljött. Igazából nem tudtam mire is számítsak, de egyenlőre nem fogok gyanusítgatni senkit sem, ugyanis nincs is jogom. Nem vagyunk együtt Zane-el, így magyarázkodnia sem kellene, hogy ki a lány. De mégis..egyre jobban érdekel, főleg mert a lányon is látszott, hogy nem számított rám. Miután ő is bemutatkozott és elfogadta a kéznyújtásmat, kezet ráztunk, de végig mosolyogtam. Miért érzem úgy, hogy nem mond igazat? Úgy értem nem nagyon örül annak, hogy itt lát.
- Én is örülök, Raven. - helyeseltem, nem sokkal később pedig már el is engedtük egymás kezét. Zane kis beszámolója után rápillantottam, majd csak felidézve azokat a gyönyörű pillanatokat, akaratom ellenére is elvigyorodtam. - Igen, egy igazi hőstett volt.. - bólintottam egyetértve, azonban Raven kijelentése meglepett. Szóval tényleg így állunk? Most már kezdem azthiszem kapizsgálni a dolgot. - Egy angyal.. - húztam fel szemöldököm továbbra is mosolyogva, miközben elengedtem Zane karját, de kezemet vissza is helyeztem a vállára.
- Én elfogadok, köszönöm..Rád bízom a választást.. - mondtam mosolyogva, majd csak a lányra pillantottam, amint meghallottam a nekem feltett kérdést. - Tökéletesen, köszönöm.. - mondtam, félszemmel Zane-re pillantva, de nem sokkal később vissza is emeltem tekintetem a lányra. - Jó kis estének tűnik..nem bánom, hogy eljöttem. - tettem még hozzá. - Persze, engem nem zavar. Zane barátai, az én barátaim is. - vontam meg a vállamat a szokásos mosolyommal. De, hogy ne tűnjek bunkónak, visszakérdeztem én is hogylétéről.
- Na és te? - vontam fel kérdőn a szemöldököm, közben pedig ha Zane itallal kínált, elfogadtam. - Köszönöm.. - simítottam meg a kezét gyengéden. |
Örültem, hogy itt lehetek Zane mellett, de azért nem erre gondoltam.
- Nem volt baj, elbeszélgettem velük, csak túl sok mindent akartak tudni, amihez nincs közük – legyintettem le ez egészet ennyivel. – Én örülök, hogy itt vagy azért.
Jó, tényleg nem erre számítottam, de talán van erre valami jó kis magyarázata Zanenek, ami hihető is lesz ezzel a lánnyal kapcsolatban, bár nem tudom… Most egy kicsit elbizonytalanodtam, de nem baj. Ettől még nem dőlt össze a világ, bár ahogy átkaroltam a karját… Nem tetszett, bevallom töredelmesen, de ez van. Hisztizni nem fogok itt most, amúgy se szoktam.
Amint bemutatkozott a lány, elmosolyodtam, és erre Zane is bemutatott, de azért olyan fura volt ez a helyzet.
- Szia, örülök a találkozásnak – mosolyogtam rá, majd kezet is fogtam vele. Normális lánynak látszott, de majd úgy is ki fog derülni. Zane felé pillantottam, mikor visszakérdezett.
- Aha, persze. Jól el vagyunk – mondtam én is el ugyan azt, amit ő, de ez az el vagyunk nekem más volt. Le kell higgadnom, mert különben baj lesz. Lehet, hogy semmi nincs köztük és nah, csak túlkombinálom az egészet.
- Zane mindenkin csak segít, de komolyan. Mást nem tudsz, úgy látom – kuncogtam halkan, mert ez tényleg érdekes volt, hogy Tammynak is csak úgy segített. Lehet, hogy pusztán tényleg ennyire jószívű és lehet, hogy ezért is tetszett annyira. Valahogy tényleg meg kell oldanom, hogy többet ne legyen ilyen hármas dolog, mert ez nem igazán tetszik egyelőre.
Ahogy Zane azt kérdezte, hogy mit kérek, csak ránéztem a felhozatalra és láttam mindenféle koktélokat már előre gyártott üvegekben és persze erős italokat is, amiket én annyira nem szerettem.
- Uhh, van Martini is, én benevezek egy olyanra – mondtam most már kicsit lelkesebben, majd a lány felé néztem. – Na és Tammy, hogy vagy? Mármint mégis csak Zane barátja vagy, kicsit nem baj, ha összeismerkedünk. Nem Zane? – pillantottam a srácra, aki a piákkal foglalkozott. |
- Dehogy! - forgattam meg szemeimet. - Nem felejtkeztem meg rólad! - sóhajtottam. - Nem basztam volna ki veled ennyire... Tudom, hogy milyenek és ígyis igyekeztem jönni amilyen gyorsan csak tudtam - túrtam bele a hajamba.
Hát, nem tudom mennyire fog kiégni, ha megtudja ki az ismerősöm... Mármint, hogy egy nőről van szó ugye. Mindenesetre én nem fogok ügyet csinálni ebből. Lazán bemutatom, ha kell, és megpróbálok vele nem smárolni meg ilyenek... Habár visszahódítani visszatudnám Ravent, ha úgy van. Kitalálok valami jó sztorit és ennyi. Simán bevenné, ha elővenném tökéletes színész tehetségem!
Megérkezve a sátorhoz egyből elhallgatott az oldalomon Raven. Ejej, végén megszeppenve lesz végig. Na mindegy, remélhetőleg fog alkalmazkodni a helyzethez.
Mivel Tammy bemutatkozott barátságosan, kézségesen, ezért csendben maradtam. Reménykedtem abban, hogy Raven is így fog cselekedni! Ekkor átölelte a karomat, és elmosolyodtam. Miután megtörtént a bemutatkozás csak ennyit mondtam.
- Raven egy barátom. Találkoztam vele a sikátorban és idegenvezetőset játszottam - magyaráztam. - Szóval jól elvagyunk! Ugye Raven? - pillantottam rá, majd a másik lányról kezdtem el mesélni. - Tammyval meg kissé összemelegedtem a hipermarketben. Hősiesen levettem a piát neki, és hja.. Szerintem ezzel egyetértesz! - sandítottam Tammyra mosolyogva.
Ezután hagytam, hogy szokják a helyzetet. Remélem nem lesz itt cicaharc vagy bármi. Kiégnék rajta, és egyben élvezném is... Ez köcsög a részemről, de komolyan mondom! Nőne az egóm elég redesen!
- Lányok, kértek egy kis innivalót, ha már itt vagyunk? Van minden, ami szem, szájnak ingere! - néztem rá az asztalra, aholt tényleg mindenféle alkohol található volt. |
Amint megérkeztünk ki is szálltunk a kocsiból. Én elsősorban körbenéztem, mielőtt elindultam volna valamerre. Nem tagadom, eléggé jól össze lett hozva ez az egész buli, bár még a felét sem láttam. Mondjuk amúgy sem terveztem egyedül felkörnyékezni a helyet, így csak egy mosollyal Zane-re pillantottam. Ő ekkor csak annyit bökött ki, hogy mindjárt jön, csak megkeres valakit. Egy mosollyal az arcomon bólintottam, a csókját viszont viszonoztam.
- Menj csak..de siess vissza. - vigyorodtam el, miközben alsó ajkamba haraptam, ezt követően pedig célba is vettem a piás sátrat. Nem terveztem szar részegre inni magam, de azért biztos, hogy valamit megiszok. Az a borozgatás is kellemes volt Zane-el, jól esett egy kis alkohol. Egyenlőre nem vettem el semmit sem az asztalról, csak szemezgettem az italokkal, míg vártam a fiút. Nem sokkal később meg is éreztem kezét a derekamon, mire elmosolyodtam és megfordultam. Csak remélni tudtam, hogy nem egy részeges alak tapiz éppen le, de szerencsére Zane volt az. Meglepetésemre viszont nem egyedül volt, bár attól, hogy egy lány van vele, még nem jelenti azt, hogy van is köztük valami.
- Ó, szia..Tammy vagyok. - nyújtottam a kezem kedvesen, miközben arcomon továbbra is ott volt a mosoly. Igazából nem tudtam mit is mondhatnék, mindenesetre kezdetnek a bemutatkozás gondolom teljesen okés. Nem tagadom azért furdal a kíváncsiság ki lehet ő, de nem fogok találgatni. Zane majd elmondja, ha van mit mondania. De azért szerettem volna a fiú közelében maradni, így csak átkaroltam a karját és úgy figyeltem a történteket. |
Mikor megérkeztünk a campinghez Zane haverjaival már jobb volt, mert bíztam abban, hogy hamarosan Zane is megérkezik és vele lehetek, mert hát hiába, hogy kedvesek a haverjai, de azért nekem túl sok. Nagyon sok, amit műveltek, vagy művelni akartak velem és talán egy kicsit meg is ijedtem tőlük, de mindegy. Már a helyszínen voltunk egy ideje, mikor megláttam a gyülekező tömegben Zanet. Fellélegeztem kissé.
- Már komolyan azt hittem, hogy itt fogsz hagyni egész estére, mert akkor annak nem örültem volna – sóhajtottam, majd hajamba túrtam, majd mikor mondta, hogy nyugodtan vele mehetek én máris kaptam az alkalmon és utána indultam. Persze azért intettem annak a pár srácnak is, akik velem voltam.
- Köszi, hogy vigyáztatok rám – intettem nekik mosolyogva, majd most már felszabadultabban, boldogabban indultam meg a piás sátor felé Zane mellett, miközben feltérképeztem a helyet és az embereket is, akik itt voltak.
- Remélem, hogy majd bemutatsz az ismerősödnek, akik elhoztál ide – mondtam halkan, miközben meg is érkeztünk a sátorhoz, de arra pont nem számítottam, hogy egy lányhoz fogunk érkezni. Egy nagyon csinos lányhoz. Úgy gondoltam, hogy hagyom ezt az egész szituációt kibontakozni és nem is igazán szólaltam meg, vártam, hogy Zane mondjon valamit, vagy a lány. Komolyan nem pont erre számít az ember lánya, mikor eljön egy sráccal bulizni. Nagyon nem…
|
Miután idióta haverjaimmal hagytam Ravent már mentem is a lányhoz. Kis időbe tellett mire előkerült Tammy. Azért nem gondoltam, hogy ennyire ki fogja magát nyalni, amikor megláttam... Mégis csak a campinghez megyünk és nem egy híres neves szórakozóhelyre.
Ahogy beszállt a kocsimba heves csókkal támadott le, amit viszonoztam ugyanolyan hevesen. Csak ezután fogtam fel agyilag a lány üdvözlését.
- Szintén! - fogtam rövidre, de a mosoly az most is elengedhetetlen volt.
Ezután az egész utat végigcsevegtük, és nemsokára meg is érkeztünk a buli helyszínére. Az egész helyet fáklyák és tábortűzek világította be. A zene már szólt, ami eleinte egy laptopnak volt köszönhető, amihez hozzákötöttek egy-egy hangszórót. Természetesen pár ponyva is állt, ha netán esőbe fulladna az egész. Az egyik alatt például egyéb technikai cumók voltak, illetve hangszerek. Igaz, sátor is volt nem egy! Mindenre gondoltunk.
Ahogy körbe tekintettem egyre jobban jöttek az emberek. Némelyikről azt sem tudtam ki az... Egyedül lassan a rúdtáncos sunákat tudtam megkülönböztetni a többitől.
Elsősorban Ravent kerestem, akit remélhetőleg nem erőszakoltak meg barátaim. Sóhajtottam egyet, majd lágyan végigsimította Tammy karján.
- Megkeresek valakit... addig menj a piás sátorhoz - mosolyogtam. - Mindjárt jövök! - léptem hozzá közelebb, és tarkójánál fogva magamhoz húztam egy gyors nyelves csókra. Hajába is belemarkoltam ezalatt, míg végül eltávolodtam tőle, és fejemmel biccentettem a sátor felé.
Tényleg igyekezni akartam. Megkerestem először egyik idióta haveromat, aki szintén Raven mellett lehetett. Ő általa eltaláltam a lányhoz, és zavart tarkó vakargatás közepette megszólaltam.
- Na itt vagyok! Ha gondolod gyere! - mosolyodtam el halványan. Érdekes lesz ez a szituáció! - Én megyek a piás a sátorhoz - kacsintottam rá, és mentem is vissza Tammyhoz. |
Pár napja történt, hogy öszefutottam Zane-el a hipermaretben. Hát azt az estét biztos vagyok benne, hogy soha sem fogom elfelejteni. Nem tagadom akkr ott azt hittem, majd a menet után magamra hagy, de nem tette. Ezért pedig nagyon hálás voltam. Jó érzés volt úgy felébredni, hogy mellettem van. Igaz, utána mennie is kellett, de legalább nem úgy kellett felébrednem, hogy nem fekszik mellettem senki. Aznap még lebonyolítottuk a családi találkozást is, amiről persze sikeresen elkéstem. Nem mondtam meg miért is késtem, de a bátyámnak nem igazán tetszett már ez sem. Közben még az este folyamán Zane-el megbeszéltük, hogy elmegyek a bulira, ami ma van, előtte majd szól és el is jön értem. Nem tagadom már látni akartam őt, ugyanis hiányzott maga az a fergeteges este is. Persze félreértés ne essék, nem csak a szex miatt akarom újra látni őt. Mellette önmagam lehetettem, elengedhettem magam végre és szerintem nagyon jól is éreztük magunkat.
Éppen akkor értem haza mikor megcsörrent a telefonom. Zane írt, hogy akkor el jöjjön-e értem a buli előtt és így együtt mehetünk a helyszínre. Persze azonnal írtam neki, hogy kérek fél órát és mehetünk is. Amint elküldtem az üzenetet már rohantam is a fürdőszoba felé, hogy vegyek egy gyors fürdőt. Körülbelül fél óra kellett, ahogyan gondoltam, hogy elkészüljek. Egy fehér csőnadrágot vettem fel, piros felsővel, ami körülbelül a hasam közepéig ért, hozzá pedig egy fekete magassarkú cipőt. Amint vetettem egy utolsó pillantást a türkörben, megcsörrent a telefonom. Zane volt ismét, hogy odalent vár. Felkaptam még egy dzseki, ha netán hűvösebb lenne az éjjel és már lent is voltam.
Amint beszálltam a kocsiba egy hatalmas mosollyal üdvözöltem. - Szia, jó újra látni..már kezdtelek hiányolni.. - mondtam egy vigyorral, miközben odahajoltam hozzá egy hosszú csókért. Ezután lassan el is indultunk, az úton beszélgettünk még, majd körülbelül fél óra - negyven perc múlva oda is értünk. |
A kérdésére felvontam kicsit a szemöldökömet. Nem is rossz, egy érdekes húzással próbálja a gyengepontomat megtalálni:
- Nem igazán, talán még régen ez előfordult... - viszont erről a témáról többet nem is akartam beszélni. Gondol amit akar, teljes mértékben hidegen hagy. Hiába érdekes egyéniség, ettől még a bizalmamat nem nyerte el. Igazából ha belegondolok eddig ez egy embernek sem sikerült, maximum közel van hozzá és adok a véleményére.
Kuncogtam egyet mikor mondta az állati ösztönöket. Talán át is adtam volna annak magamat, de nem így tettem, de egyértelmű miért:
- Sajnálom, de jobban szeretek én kezdeményezni, így nem igazán sikerült ez a mutatvány - majd talán legközelebb. Vagy nem, elvégre könnyen előfordulhat, hogy sosem találkozunk többet. Bár tény, Magnolia nagyon kicsi város...sajnos nem elég nagy, hogy az ember csak úgy elvegyüljön észrevétlenül.
Ekkor jött a névkitalálás, mire egyből a medáljához kapott. Nos, akkor beletrafáltam. Felvontam kérdően a szemöldökömet mikor rákérdezett:
- Luna az latin eredetű szó, a Hold istennőjét jelenti esetleg éjt, éjjelt és a hold medáljáról gondoltam. Nem gondoltam volna, hogy orosz, de tudtam, hogy európai, elvégre olyan vonásokkal rendelkezik. A latin tudás meg nálam alap dolog, elvégre az orvostudományban dolgozom - vontam vállat a magyarázatom végére. Remélem érthető volt a logika. Majdnem hozzátettem, hogy azért sejtem, hogy nem ez az igazi neve, de mégse tettem. Talán jobb is, mert ekkor mutatkozott be. Elfogadtam a kezét és határozottan, de nem túl erősen ráztam kezet pont megfelelő ideig, ahogy az illem diktálja. Elmosolyodtam halványan mikor mondta, hogy nem nehéz kitalálni milyen nemzetiségű:
- Nem gondoltam volna, mivel nagyon halvány az akcentusa... - tűnődtem el egy pillanatra. Ekkor jött az újabb kérdés mire elvigyorogtam magam - ...igazából már csak egy dolog ami még rejtély, az pedig az indítattása, hogy miért lett az ami. De ezt már nem akarom kideríteni, ha akarja majd egyszer úgyis elmondja, feltéve ha találkozunk. Bár van egy olyan érzésem, hogy el fog következni az a pillanat is. Túl kicsi ez a város, én pedig boncmester vagyok - ingattam kicsit a fejemet, majd feltápászkodtam és biccentettem felé:
- Nos, örvendtem a szerencsének Katarina. Ha nem haragszik meg, most mennem kell, hív a munka. A whiskeyt megtarthatja, viszlát!- intettem felé búcsúzóan a végén kicsit elmosolyodtam azért. Végül valóban elindultam vissza. Tényleg hívott a munka, volt még pár befejezetlen ügyem és valamiért volt egy olyan érzésem is, hogy nemsokára Noel a drága feltörekvő nyomozó is keresni fog. Péntek este mindig van valami ami sürgős és bizarr eset amit mindenképp ki kell vizsgálnom...
[ KATARINA és ALARIC OFF ] |
- Jó megfigyelő! - mosolyogtam. - Mondja... Szokott ön hibát véteni? - mutatóujjamat elgondolkozva húztam végig számon.
Nos, úgy néz ki, hogy nehezen adta be a derekát. Hm, ennek a férfinek teljes mértékben az összes vér a fejébe száll. Sajnálatos, hogy a farkát nem használja agynak! Nehezebb így bármit is kezdeni ilyen egyedekkel, habár... Eddig mindegyik átadta magát édes kényeztetésemnek.
- Meglepő, hogy nem enged az állati ösztönöknek sem... Értem szociopata, de pont ezért nem hinném, hogy sűrűn nővel van ilyen szituációban. A szükséglet az szükséglet... Valóban rejtélyes! Ez tetszik... - haraptam be alsó ajkamat.
Ám azon meglepődtem, hogy álnevemen szólított. Mi a fene? Nyomban a medállomhoz kaptam. Most azért kiült egy kis időre a lepettség az arcomra. Ettől függetlenül nem estem kétségbe.
- Nolám.. És miért pont oroszul mondta a holdat? Miért pont ez a név jutott eszébe? - tettem fel érdeklődve a kérdésem. - Ezt miből állapította meg? - néztem bele szemeibe választ keresve, de most megtartottam a kellő távolságot.
Fogalmam sem volt, hogy mennyire jó ötlet benyögni a rendes nevem, de átverni úgysem tudom! Emellett ugyanúgy játszik, mint én... Mindenesetre a gyilkosság gondolata még megfordulhat a fejemben. Hm, nehéz lenne végezni vele, de talán... Ácsi! Nem hiszem, hogy egyszerű szociopatával van dolgom! Lény lenne? Egyelőre nem kötöttem orrára. Megint megkapnám, hogy lassan dolgozik az agyam! Pfft, mint mondtam én csábítással szerzek információkat... Átlagos Sablon Karcsiknak tökéletes! Egyiksem használ észt!
- Katarina Zobova... - nyújtottam felé kezem. - Most már nem lesz nehéz kitalálni, hogy milyen nemzetiségű vagyok - tettem hozzá. - Annyira szomorú vagyok... Oda a rejtélyességem! - adtam elő magam színpadiasan. - Gondolom elégedett magával... Megfejtett! - sóhajtottam fel. - Vagy talán mégse...? - tettem fel költői kérdésem. - Hogy érzi? - ez tényleg érdekelt. Tudna még rólam mit mondani, esetleg bezárt a bazár! |
Az ártatlan fején majdnem felnevettem elvégre furcsa látvány ez egy bérgyilkosnál, de igazából nem zavar. Érdekesen izgalmas kettőség. Készséggel válaszoltam a kérdésére ha már ennyire kíváncsi volt rá:
- A pupillája. Mikor említettem a bérgyilkosságot akkor kitágult egy kicsit. Önkéntelen testi reakció - az izgalom jelzője is egyben, nem csak feltétlenül szexuális értelemben. Szerintem nem kell neki tovább magyaráznom az egyéb lelki dolgokat amik csak ezzel az aprósággal állnak kapcsolatban. Egy a lényeg, ha én nyomozó lennék, sok bűnöző ezen bukna el. Némelyik abberáltat ez hozza izgalomba, főleg ha látja az áldozatának a képét. Simán önkielégítene is rá jesszusom!
Inkább nem gondoltam tovább a dolgokat, tereltem el a figyelmem a titokzatos társaságomra, ami igazából nem volt nehéz. Vállat vontam a sajnálatára, de nem kommentáltam. Mindenki más-más jellem, bár vannak sablonformák, de nem várhatok el senkitől semmit sem. A hiányán pedig meg sem sértődhetek. Viszont azért fárasztó lehet nem Alaric aggyal élni. Sokáig nem tudtam terelni a gondolataimat, mert nem sokkal később már be is vetette magát a nő. Mi a fene? Nem akarom testközelből megismerni a Fekete özvegy szindrómát köszönöm szépen! Bár ott a hímek azok akik már-már megerőszakolják a nőstényt, ha az olyan hangulatban van. Brrr...! Őszintén szólva távol áll tőlem a romantika meg a többi, de ahhoz azért semmiképp sem folyamodnék, hogy bárkit is erőszakoljak. Ha már szex akkor legyen normális főleg, hogy nem sokszor van ilyen téren dolgom, de ha egyszer csinálom akkor bizony megadom a módját. Viszont az idegesítően szexi zsenialitással még senki nem áldott meg ez kétségtelen.
Ettől függetlenül nem viszonoztam a csókját, hiszen eleve jobban szeretek én kezdeményezni ilyen téren, illetve volt egy olyan sanda gyanúm, hogy ez valami trükk része. Ó, igen valóban az volt, de mikor teljesen letepert csak akkor engedtem egy kicsit, elvégre már úgyis tudtam, hogy mire megy ki a játék.
Nem lepett meg mikor a telefonom visszakerült a zsebembe és felvontam a szemöldökömet mikor tőlem várta el, hogy én is találjam ki az ő nevét. Jah mert az ránézésből megy nekem, bár lehet, hogy leírta a módszeremet mégis jóval több dolgot tudtam meg róla, mint amennyit ő rólam ha nem árultam volna el.
Végignéztem egy kicsit rajta és megakadt a szemem egy hold alakú medálon:
- Luna... - biztosan nem ez a valódi neve, de álnévnek talán megfelelő. Közben megnéztem a telefonomat is és láttam, hogy a telefonkönyvemben és az smseimben is matatott. A csodás Android rendszer...
Észrevettem az új számot a listában, de még nem neveztem át. Inkább bemutatkoztam ha már úgy illik:
- Amúgy Alaric Ravenscare, örvendek a találkozásnak - egy kicsit késve, de csak sikerült ez is. |
[64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
