|
Témaindító hozzászólás
|
2016.04.20. 17:33 - |
 |
[55-36] [35-16] [15-1]
Ingattam a fejemet a megszólalásaira, de nem kommentáltam. Biztos meg tud azért hatódni, ha olyan a helyzet. Nem értem miért írja le magát. Amúgy sem azért csináltam, hogy bőgve mondjon nekem igent, hanem direkt meg akartam lepni, ahogy ő is hirtelen jött az ötlettel, amire igazából rákényszerült. A bérgyilkossal való házasságra csak felnevettem válaszolva:
- Nos, nem sejtettem, de abban biztos voltam, hogy ha én házassághoz folyamodok akkor biztosan egy nem mindennapi nő lesz ebben a partnerem. Ez így is van - mit mondhatnék ez tényleg így van felesleges is tagadni, vagy mást állítani. Bár tény, hogy a kemping csoda, hogy épségben maradt. Attól tartottam, hogy annyira az agyára fogok menni, hogy nekem ront. De nem szexuális értelemben. Szerencsére semmi ilyesmi nem történt. Elmosolyodtam halványan mikor mondta, hogy nekünk lett kitalálva a gyűrű:
- Valóban. Mikor megláttam pontosan erre gondoltam - ez tény és való. Valahogy sokkal kirívóbb mint a többi unalmas gyémánt meg a hasonszőrű társaik. Ha totálisan nem érdekelt volna a dolog, akkor biztos olyat vettem volna, de amúgy sem csináltam volna ilyet, hiszen maximalista vagyok.
Közben már az étteremben csacsogott is a barátnője. Az biztos, hogy egy perc nyugtunk nem lesz tőle. A szülinapos dologra csak fintorogtam. Biztosan nem akkor fogunk házasodni. Az annyira szánalmas. Körülbelül úgy hangzik, hogy jajj, szar vagyok a dátumok megjegyzésében ezért az asszony születésnapján legyen inkább. Blöeh, mindjárt hányok!
Mikor szóba került a fehér szín csak sóhajtottam. Te jó ég, valahogy túlságosan szűzies és egyáltalán nem illik hozzánk. Nagyon nem kéne, így bedobtam javaslatként:
- Fekete-piros kompozíció együtt tökéletes lenne. Nem piroslámpás negyed hangulatot árasztva, inkább elegáns legyen - tudom, hogy túlzásba lehet vinni, szóval ezért kötöttem ezt ki. A dátumra hirtelen nem tudtam mit mondani, hiszen azt se tudom milyen napra esik. Bár részemről tökmindegy. Szabadságon alig vagyok szóval ha benyögöm, hogy házasodom akkor csak elengednek. Láttam, hogy egy pénteki napra esik így bólintottam:
- Tökéletes, akkor a hétre ki is kérem magamat. Oldják meg valahogy, engem nem érdekel... - sejtettem, hogy a közeli időpont annyira nem túl jó, de mit tudunk vele csinálni? Semmit. Pontosan. Majdnem felröhögtem közben, mert más pincér jött hozzánk, de nem érdekelt, hiszen a perzsgő sokkal jobb volt. A gerlepár dologra szinte szinkronban fintorogtunk Katarinával mert úgy vélem ez tőlünk nagyon messze áll. Azok inkább a nyálas kis párocskák. Például Hawke biztosan nyálgép kategória. Mellé inkább valami visszafogott kis aranyos nőci illik. Mellém meg olyan aki elviseli a baromságaimat ugye. Ezért is jó Kata. Előkaptam a telefonomat és sóhajtottam:
- Nos akkor írok egy sms-t az öcsémnek akiről ezer éve nem hallottam. Hátha letolja a képét egy esküvőre, ha már tudom jól, hogy az őseim nem tennék meg ezt. Ó, és Hawke lesz a tanú, mindenképp ki kell égnie, egyszerűen nem úszhatja meg - vigyorogtam elégedetten. |
Elmélázva hallgattam végig szavait, és némán szívtam egy darabig a csikket. Én mit érdemlek meg? Nem tudom, de akkorsem számítottam ilyen nagy mértékű fordulatra az életemet tekintve.
- Nos, más nő biztos bőgött volna a meghatódottságtól.. Tőlem sajnos ez nem telik! - sóhajtottam fel, és megint megütögettem mutatóujjamal a szálamat, hogy a hamu földre pottyanjon. - Belegondolva kész röhej a kapcsolatunk... - tűnődtem hangosan. - Sejtetted volna a campingnél, hogy egy bérgyilkossal fogsz összeházasodni? - tettem fel költői kérdésem.
Miközben a gyűrűt elemezgettem természetesen figyeltem Alaric szavaira. Hát, nem mindennapi, ahogy kinéz. Eléggé merész, vad és különc.
- Szerintem nekünk lett kitalálva - állapítottam meg és utaltam a színek kompozíciójára.
Beérve az étterembe már barátnőm el is kapott minket. A milliós kérdést hallva csak Alaricra néztem, és bólogattam. Igazából egyetértettem vele. A szilveszter és a karácsony is kegyetlen sablonos. Igaz, a romantikus filmekben láttam leginkább, esetleg könyvekben olvastam... De nem vagyok az elcsépeltség híve!
- Kár, hogy a február nem fér bele, mert akkor lehetne Kata szülinapján! - nyögte ki barátnőm. - Február 13.-án - sóhajtottam egyet, amikor szóbahozta ezt.
- Amúgyis ez is eléggé lerángott csont, szóval biztos, hogy nem! - puffogtam orrom alatt.
Legszívesebben elnevettem volna magam, amikor megláttam a pincért. Egyből falfehér lett, de kordában tartottam magam. Rendeltünk inkább enni-innivalót, majd figyeltem továbbra is a beszélgetésre.
- Ezzel egyetértek, és remélem nem hófehér lesz minden, mert akkor agyilag lesorvad, az szent! Azért tükrözzön minket, és nem épp olyanok vagyunk, akik... - csitított el barátnőm, majd vállat vontam. Úgy néz ki vette a lapot.
Eközben elővettem a telefonom, és elmélkedve nézegettem a naptárat. Hm, mikor lenne jó? Végül úgyvoltam vele, hogy minél előbb annál jobb.
- December 16.-a? - adtam át a telefont Alaricnak.
Barátnőm csak sóhajtott erre. Na igen, így kicsit húzósabb, de ha már annyira pattog, mint egy nikkelbolha, akkor dolgozzon! Végül egy másik pincér jelent meg egy üveg méregdrága pezsgővel, és mindegyikőnknek öntött egy pohárkával.
- Igyunk akkor a gerlepárra! - nos, erre a titulusra fintorogtam kicsit, de belementem a koccintásba, majd iszogatni kezdtem az édes pezsgőt. |
Hát még én mennyire várom, hogy meg legyen büntetve. Szerencsére nem a szürke ötven árnyalata módra azért. Végül a kocsinak támaszkodva cigizés közben csak leesett neki a tantusz. Éppen idejében. A müzlisdobozra csak fintorogtam egyet. Jesszusom, az azért borzalmas lett volna:
- Már bocsáss meg, de annál azért többet érdemelsz főleg, hogy sikerült magadhoz láncolnod ami eddig senkinek sem sikerült. Amúgy valóban nem így terveztem, nem mintha gondoltam volna erre olyan hű de sokat. Végülis ahhoz képest, hogy improvizálnom kellett nem is lett olyan rossz. Néha jó a túlzott hiperaktivitás - vontam vállat lazán és kifújtam a füstöt kis letüdőzés után. A zavart megszólalására csak elmosolyodtam halványan:
- Nos örülök, hogy tetszik. A sok unalmas egyhangú cucc közt nehéz volt rátalálni, de megérte keresgélni. Rendesen el volt rejtve basszus - végül az étterembe is elértünk, majd a megszólalására csak vigyorogtam. Azért a barátnője előtt mégse másszon az asztal alá. Kétlem, hogy értékelné. Ekkor elő is került az emlegett szamár totál felvillanyozva még mindig. Jesszusom, azt hiszem foszladozásnak fog indulni az agyam és el fog bomlani a végére mint egy elcseszett hulla. Amint végre leültünk már kaptuk is egyből a kérdés. Ó, basszus hát mégis mikor legyen? Kis ideig inkább élveztem a simogatását végül ingattam a fejemet:
- A karácsony meg szilveszter kizárva, az olyan sablonos szerintem. De december eleje közepe végülis rendben van. Addigra valószínűleg le fog esni a hó, legkésőbb január - vontam vállat lazán. Ekkor jött a pincér akit nos...ismertünk személyesen nagyjából. Egyből megijedt tőlünk egy pillanatra mire csak rávigyorogtam mint a tejbetök. Szerintem egyből lesakkozta magában, hogy jobban teszi ha inkább nem ő hozza majd ki a rendeléseket. Húpsz!
- A dekorációt rád bízom csak ne legyen túl giccses és hányingerkeltő - sóhajtottam egyet. Tudom jól, hogy néha képesek túlzásba esni a nők, főleg ha ilyen dologról van szó. Jó lenne ha a rózsaszín semmilyen formában nem lenne a tervei közt mert akkor kiégek a fenébe. Mindenképp le fogom róla beszélni az hótziher. |
Somolyogtam, amikor válaszolt. Attól nem kell majd tartania, hogy nem leszek vevő a közeledésére. Habár fogalmam sincs milyen házasnak lenni... Fogalmam sincs, hogy megy ez az embereknél. Általában minden házasság elhidegüléssel jár, és... Valamiért ezt marhaságnak találom! Lehet azért is, mert nálam a testiség lételememmé forrta ki magát. Szex és önkielégítés nélkül létezni se tudnék már. Egyfajta drogommá vált. Minden viszonynak a szex az alappillére. Egyelőre örömömet lelem Alaricban, és nem hagynám, hogy csak úgy odavesszen minden!
Röpke szócsatánk után jött az én izgatásom. Ahogy csúcsra jutottam megszólalni se tudtam. Próbálkoztam valami értelmeset kipréselni magamból, de végül letettem róla. Mosolyogva fogadtam a csókot, amit vállamra mért. Megborzongtam picit. Minden egyes megmozdulásával és érintésével ezt váltja ki belőlem. Világ életemben nem izgatott ennyire senki sem! Nem tudott senki se magához láncolni most mégis a legnagyobb őrültséget követem el... Hozzámegyek feleségül!
- Ó, megleszek büntetve otthon? - csillantak fel íriszeim. - Alig várom... - húztam csalfa vigyort arcomra.
Felvettem vele a szemkontaktust és izzó tekintetében elvesztem kicsit. Valaki nagyon fel van spannolva! Mondjuk nem csak ő van így ezzel! Alig várom, hogy az egész lemenjen, és végre a lényegre térhessünk.Semmi másra nem vágytam most jobban! Egyenesbe kerültem, és tudtam nem kerülök vissza Oroszországba... Nyugodt szívvel maratonozhatok Alarickel!
A felvonás után jött a komédia. Vőlegényecském... Uh, blöe, jó nem használom. Szóval Alaric egész jól szórakozott rajtunk. Én kevésbé! Komolyan én nem akartam esküvőt... Csak bemenni a jegyzőhöz aláírni a papírokat és ennyi. De úgy néz ki nem úszom meg! Igenis lesz esküvőm...
Hallva szavait most én kuncogtam el magam. Remélem az a pincér lesz, akinek a kötényébe töröltem szám és kezem a csodás orál után. Ahhh... Milyen jó volt az is! Erre barátnőm szemeit forgatta meg, és átkarolta közben szeretője karját.
- Akkor ezt megbeszéltük! - kacsintott ránk, majd mentünk is ezzel vissza a helyünkre.
A színdarab alatt ugyanúgy végigsimogattam hol karját, hol combját. Nem érdekelt, hogyaz előző párocska szúrós szemekkel méregetett engem. Pfft, nekünk legalább van szexuális életünk. Begyöpösödött sznobok!
Alig vártam, hogy vége legyen a műsornak és kimehessünk. Amint véget ért már ki is mentem Alarickel. Kiérve követtem példáját, és én is neki döntöttem formás fenekem a kocsinak. Tarháltam tőle egy szál cigit, és tüzet is kértem tőle. Már épp beszédre nyitottam volna ajkaim, amikor megint feltűnt Harley meg a pasija, de társam hamar lerendezte őket, így előre mentek hála Istennek!
- Na igen... - fújtam ki a füstöt, amikor ecsetelte a téli esküvőt. - Gondolom nem épp így tervezted az első eljegyzésed és házasságodat! - nevettem el magam kínosan, és pöcköltem meg a cigit, hogy leperegjen róla a hamu. - Mellesleg, nem gondoltam, hogy ennyire kiteszel magadért. Mármint tényleg elég lett volna egy müzlis doboz aljáról kiguberált gyűrű erre meg... - ingattam fejem, és elvigyorodtam, ahogy rápillantottam az ujjamon lévő gyűrűre. - Nagyon szép... - jegyeztem meg zavartan.
Basszus, tényleg nem gondoltam, és csak most fogtam fel igazán az egészet. Az eljegyzést és annak körítését. Tudom, borzalmas vagyok, de ahj... Legalább felfogtam már és ez a lényeg!
Elszívva a cigit beültem a kocsiba, majd Alaric indította is a járgányt. Hamar megérkeztünk az étteremhez. Nem igazán volt már forgalom az utcákon, ami végülis egy pozitívum! Belépve a terepre elkuncogtam magam, hisz nem bírta szó nélkül megállni!
- Felidézhetjük, ha gondolod... Egy kis nosztalgia az asztal alatt sosem árt! - utaltam, hogyha van lehetőségem simán megoldom a kényeztetését.
Erre barátnőm már meg is fogta a karomat, és ráncigált magukhoz. Ilyenkor átkozom a napot, hogy megismertem és még viszonyom is volt vele. Néha úgy érzem, hogy egy rohadt matrica vagy cetli, ami ragad az emberre. Igaz, kedvelem valamennyire, de nah..
Végül leültünk az asztalhoz. Remélhetőleg Alaric is felkészült a legrosszabbra! Mindegy, addig az asztal alatt szórakoztatom. Mint a színházban most is combját cirógattam.
- Na és mikor szeretnétek az esküvőt? - kérdezte mosolyogva.
Kikerekedtek a szemeim, és szótlanul megint Alaricre hagyatkoztam. Tudja az idővallumot, hogy min belül mozoghatunk, szóval nekem ez is annyira mindegy. Végén ő meg Harley szervezi meg az egészet. Na jó, talán az esküvői ruhához én kellek... Mondjuk még abban is észveszejtően szexi lenne! Habár nekem mikor nem az? |
Ingattam a fejemet a kérdésére majd megszólaltam:
- A túlságosan édes dolgokért annyira nem vagyok oda, de ez persze nem jelenti azt, hogy nem eszem olyanokat egyáltalán - néha van olyan, hogy megkívánom a mézet, csokit, csokiszószt akármit. Eléggé meglepődtem, hogy az utóbbiból volt is otthon, de nem bántam, főleg mikor lenyalta rólam Katarina. Úhh az is nagyon jó volt. Mikor kijelentette, hogy imádja a kis mocskos játékomat csak elmosolyodtam halványan:
- Na és egy olyan játékhoz mit szólsz, hogy folyamatosan csak azzal tépném az idegeidet, hogy az orgazmus szélére sodorlak, de pont mielőtt megkönnyebbülnél, nem fogom hagyni? Majd csak akkor mikor én akarom, hogy bekövetkezzen? - ó, igen kicsit szemét dolog lehet ez tőlem, egyfajta kínzás is, de csakis a kellemes fajtából. Szerintem élvezné főleg, hogy van egy olyan érzésem, nem igazán játszottak vele ilyesmit. Hm, én szívesen játszanék, szinte bármilyen pózban is főleg, hogy gumi nélkül még sosem csináltam basszus. Ekkor ő is visszatámadott egy kis lábas mutatvánnyal ejj. Én is megcsináltam volna ezt, csakhát aki nem vesz fel alsót, az így jár. Pedig szívesen kényeztettem volna végig a csiklóját is, hogy ne csak magát elégítse ki orál közben, de így járt. Felsóhajtottam reszketegen, majd a kérdésére csak ingattam a fejemet, de visszakérdeztem:
- Ó, talán még folytatni szeretnéd inkább? Nekem az is megfelel - szinte bármi, csak legyek vele és elégüljünk ki mindketten. Mikor rákérdezett a nemi betegségekre majdnem homlokon csaptam magam. Könyörgöm, tablettára váltott és csak most érdeklődik efelől? - Nem élek velük köszönöm.
Még csak az hiányzik. Blöeh! Az újabb kérdésére unottan körbenéztem és kicsit fintorogtam. Maradni? Itt? Jó vicc basszus:
- Biztos nem maradok itt tovább. Már unom, hogy bámulnak meg a többi. Amúgy sincs itt semmi érdemleges, nem is értem miért fogadtam el a meghívást. Bár úgy, hogy veled lehettem annyira nem unalmas - vigyorogtam rá.
Szóval útnak is indultam vele, természetesem miután mindkettőnk visszavette a cipőjét. Azért nem hagyom itt a lábbelimet mint a Hamupipőke basszus. A kötényt meg majd kihalássza aki akarja engem nem érdekel.
[ KATARINA és ALARIC a férfihoz ] |
- Te sárkány vagy, tudom... De attól még ők is szerethetik a mézes bödönt, nemde? - vigyorogtam.
Csillogó szemekkel néztem a mélyen elgondolkozott Alaricot. Vajon gondolatban eljátszadozik a szex gondolatával, hogy milyen is lenne bennem lenni? Istenem, hogy én már hányszor eljátszottam vele... Ahogy magamban érezhetem, és egy felejthetetlen éjszaka veszi kezdetét. Mondjuk perverz, erotikus fantáziámból a szomszédot kizártam. Pfft, csak illúzióromboló lenne, mint múltkor!
- Valóban. Imádom a te mocskos játékod - sóhajtottam fel vágyakozóan. - Nolám... - mosolyogtam. - Mégse akarod már húzni a dolgokat? - ekkor én is levettem a lábamról a cipőt, majd ágyékához vándoroltam vele. - Már alig várom, hogy letámadj! - simítottam végig farkán.
Nem kellett több visszavonulásomhoz. Szerintem Alaric is észrevette zavaromat. Csak reménykedni tudok, hogy nem fog rákérdezni mi bajom. Illetve, hogy nem török meg és megyek át lelkizésbe, ami tőlem távoláll. Szinte senki sem tud a múltamról. Egy-két, jobb esetben három egyén, ha tud bármit is rólam... Most mégis...
- Persze, kotonnal - bólogottam. - Pont ezért utálom - fintorogtam. - Gondolom te pedig nem vagy szifiliszes, tripperes, esetleg AIDS-es és a társai - soroltam fel a legismertebbeket. - Nekem sincs semmi ilyen problémám, így ezért is gondoltam óvszer nélkül - vontam vállat.
Mondjuk így belegondolva... Nem lesz ez így túlságosan bensőséges? Ám ezek ellenére akarom... Kell a plusz élvezet, és van benne valami, ami egyszerűen ezenkívül még késztet erre az együttlétre. De most még mielőtt megint ömlengeni kezdenék leállítom magam!
Eközben megettem komótosan az ínycsiklandozó ételt. Megint pár perc erejéig elmerengtem, viszont saját magam visszarázódtam a valóságba. Mondjuk az is közrejátszott, hogy lába még mindig belső combomat kényeztette.
- Maradjunk még... - hunytam le közben szemeimet. - ...vagy esetleg menjünk fel hozzád? - sóhajtottam. - Mit szeretnél? - igazából ha csak szexre megyünk fel, akkor a mosdóban is simán bevállalnám, de... Mégis valahogy ágyban meghittebb... Na jól van Kata, most menj a picsába! Meghittebb? Téged mióta érdekel ilyen? |
A mézes bödönre csak felnevettem és mondtam:
- Végülis lehet az is, bár nem vagyok Micimackó - közel sem. Bár a vérfarkasok és vérmacskák után nem lepődnék meg ha lennének vérmedvék is basszus. Elgondolkozott fejére csak lehúnytam a szememet a gondolatra és valóban jó lenne, nem tagadom. Persze nem mondtam ki, elvége sejtem, hogy így is tudja, hogy vágyom rá. Főleg a múltkori este után...
A provokálásra csak ártatlan fejet vágtam be ahogy ő is szokta végül megszólaltam:
- Ó, tudom, hogy egy szavamba kerül, de abban mégis hol az élvezet? - főleg az agyhúzás ugye. Mikor megkérdezte, hogy a tervében van-e bármi kivetnivalóm:
- Ha a múltkori estével nem volt bajom akkor úgy vélem ezzel sem lesz - na az egyáltalán nem volt eltervezett. Biztosan másra számított azért ő is. Én meg végképp, bár végződhetett volna máshogy is ez tény. Például ha otthagyom akkor fix, hogy legalább öt pasi megrakta volna mire teljesen kielégül. Bár az sem biztos, sőt. Ha azok csak lyukra mennek akkor biztosan kevés élvezete lett volna belőle.
Láttam rajta, hogy nagyon elgondolkozott, így nem zavartam meg, de ettől függetlenül figyeltem a szokásos tekintetemmel. Mintha megrettent volna egy kicsit. Ó, talán az estével kapcsolatban? Tűnődtem kicsit a jellemén és arra jutottam, hogy biztosan nem volt olyan ember aki eddig megfogta volna. Már pedig én biztosan megmozgattam benne valamit, hiszen a múltkor már eléggé féltékenykedő, de legalábbis kisajátító tüneteket produkált. Hm, valószínűleg ezzel van a baja, csak nem értem miért. Semmi probléma nincs ezzel, én se bánom, sőt jó magam is hasonlóan érzek. Végre van valaki aki elfogad és hasonlóan zizi mint én, nanáhogy nem akarom elengedni, hogy másé legyen!
Mikor megmondta, hogy utálja a kotont, kicsit felvontam a szemöldökömet és mondtam:
- Elhiszem, de azt kétlem, hogy azt sok egyéjszakát mind koton nélkül csináltad. Még én se vagyok annyira bevállalós, még ha kevesebbről is van szó. Nemibetegséget nem akarok. Szóval inkább azért kezdtél tablettát szedni mert még jobban érezni akarsz... - ó, igen ez nem kérdés volt - ...és nem bánom, sőt ennek tényleg örülök - mosolyogtam rá a végén halványan. Természetesen nem hagytam abba a belső combjának a kényeztetését, nem csak az agyhúzás miatt. Jól esett csinálnom, eleve imádok neki örömet okozni, szóval nem mondhatja, hogy egy önző dög vagyok.
A kihívásra csak elkuncogtam magamat egy picit és vigyorogtam:
- Ó, már hogy a fenébe ne? - simán veheti kihívásnak is, bár tudom jól, hogy teljesíteni fogja. Eddig sem okozott csalódást, semmilyen téren sem. Bár eleinte a föld alá temettem volna mikor kiderült, hogy vadász, de szerencsére nem tettem meg. Pontosan azért mert már bizonyított, hogy nem idióta zakkant elméjű aki minden lényt kiírtana a földről.
Lágyan rámosolyogtam mikor mondta, hogy lassan megy az idomítás:
- Ejj-ejj ezek a fránya mókuskák nem adják könnyen magukat - vigyorogtam rá végül. Hát kérem, nem lehetett kihagyni ezt sem, sőt. Mikor leírta Alaric nőcijét Tony csak felprüszköltem:
- Különc? Az nem kifejezés. Valószínűleg pont azért vannak annyira jóban együtt, mert mindkettő őhm...debil egy kicsit - ha lehet ilyen hülyén fogalmazni. Természetesen nem arra utaltam, hogy hülyék, csak érdekes lehet a jellemük. Normális ember kifutna tőlük a világból. Mikor elmesélte, hogy minek írta le a sárkány a vadászomat, csak pislogtam nagyokat:
- Oké, biztos van benne valami igazság...de azért ilyen durván és nyíltan kimondani? - tűnődtem el egy kicsit - Nem igazán a kertelés híve, talán pont ezért is illik hozzá egy ilyen típusú nőci. Valahogy nem tudnám egy félénk és visszahúzódó személyiség mellett elképzelni, akit csak elnyomna a jellemével - nem lenne jó neki sem és a másik félnek se. Mikor mondta, hogy ne akarjak vele találkozni, csak felnevettem jóízűen - Ó, nem igazán hatna meg a beszólása. Ha leírna hiperaktívnak meg ilyennek...igazából csak helyeselnék rá. Tudom, hogy milyen vagyok és mennyire borzalmas néha. Minek tagadjam? - vigyorogtam rá - Ráadásul ha bólogatsz rá, előbb hagyja abba a játékát és hamarabb szabadulsz a bilincséből. Úgy már neki nem szórakoztató, ha látja rajtad, hogy nem csesződsz fel agyilag.
Volt ilyenhez hasonló jellemmel szerencsém. Póbálkoztam egy ideig pasit összekaparni magamnak és pont összefutottam ilyesmivel. Próbálta megmondani nekem a dolgokat én meg visszavágtam neki, hogy inkább mondjon valami olyat amit még én se tudok magamról, mert eddig sok újdonságot nem hallottam...erre lelépett. Milyen kár! Blöeh.
Láttam, hogy a szöszke vagyis Noel lelépett egy kiadós veszekedés után, természetesen cigivel a szájában. Hú, akkor nagyon a plafonon lehet szegény. Ekkor derült ki, hogy miért is lett ez a gála szervezve. Ó, szóval támogatás miatt. Nem is rossz ötlet! Felhozták Noelt példának de hát hm...éppen próbál valószínűleg lenyugodni. Rosszabb esetben lelépett máshova el innen. (Asherhez muhahahaa)
Nemsokára javasolta, hogy inkább menjünk mi is. Egyetértően bólintottam és sóhajtottam:
- Már pont akartam javasolni...
Végül elhúztuk gyorsan a csíkot és hozzám mentünk. Nem kell ecsetelnem, hogy megint egy jót pettingeltünk de csak azért mert már nagyon fáradtak voltunk a kiadós fürdés után. Persze ezt is nagyon élveztem, remélhetőleg azért ő is.
[ ANTHONY és SADIE OFF ] |
- Na és a te desszerted? Esetleg egy mézes bödön? - utaltam magamra. - Szerintem eszméletlenül jó édesség lenne a vacsora végére - vágtam be elgondolkozott fejet.
Jóízűen nevettem, amikor kiakadt kissé Alaric. Szívesen végignézném és hallgatnám, hogy milyen pletykákat osztanak meg körülötte kollégái. Úgy vélem érdekes és vicces is lenne egyben. Kész kabaréba keverednék, de remélem majd a férfi fog mesélni a csodás kikérdezésről.
Felemeltem megadóan kezeimet, amikor felhozta az ajzószer esetét. Az még mindig nem az én hibámól adódott! Azért ennyire aljasan nem próbáltam volna lábam közé csábítani. A célom biztos, és tudom, hogy elérem azt amit akarok. Ez nem kétség!
- Értem - hümmögtem. - Akkor most te direkt provokálsz? - utaltam édes gesztusára, amit az asztal alatt művel. - Pedig csak egy szavadba kerülne - szúrtam fel villámra a köretből egy-két zöldséget játékosan.
Elégedetten mosolyogtam, amikor jött az ígéretével és annak betartásával. Szép! Ennek valóban kifejezetten örülök. Nemsokára utalgatásomat is lereagálta. Fejem ingattam meg szavain, majd fokoztam.
- Indok mindig kell - szórakoztam pár tincsemmel. - Talán van bármi kivetnivalód terveimben? - néztem rá csillogó szemekkel.
Teljesen kizártam a külvilágot, és nem érdekelt a megbotránkozó tekintetek sora. Engem egy szempár érdekelt és az Alaricé volt. El akartam veszni zöldeskék íriszeiben. Látni akartam a vágyat, kéjt, amit én hozok elő belőle. Nem szerettem volna mást, minthogy újra lássam azt a szempárt, amikor izgalom átjárja, és többet akar... Közel akarom magamhoz érezni. Finom, férfias illatától akarok megrészegedni. Azt akarom, hogy.... ÁCSI! Mi a faszom ez a belső ömlengés róla? Istenem... Az hagyján, hogy szeretném a dugást, de ez sok... Ez nem én vagyok! Kicsit meghátráltam bizonytalanságomba, és ittam kicsit a vizemből. Basszus, lehet mégse olyan jó ötlet a szex vele?
- Öhm, valahogy sejtettem - köszörültem meg a torkom. - Én viszont utálom - ingattam fejem, és böktem ki.
Oké, ez a helyzet zavarba ejt. Belegondolva senkit nem szoptam le ilyen élvezettel. Senki miatt nem kezdtem el gondolkozni tablettán... Se semmi. Mi a fene?! Most vagy az az egy pohár pezsgő szállt a fejembe - amit kétlek -, vagy valóban így fel kezd kavarni a belsőmben dúló kétség. Senki nem fogott így meg.... Senki nem vonzott így elemileg. Mi történik velem basszus?! Múltkor Harley - akinek most dolgozom - megjegyezte, hogy sz... Nem, nem mondom ki azt a tiltott szót, és nem a szopásra gondolok! Meg is lepődött rendesen, hogy milyen külsejű pasi miatt basztam el félig-meddig a küldetésem. Selyemfiúra számított erre tessék... Ennek ugye nincs alapja? Mármint az "sz" betűs szónak?
- Talán? - kérdeztem vissza incselkedve. - Vegyem kihívásnak? - vontam fel szemöldökömet vigyorogva.
Ha már cicázás, akkor én sem hagyom annyiban az egészet! Játsszunk így! Erre megjelent Sadie arcán a büszke vigyor, amire felprüszköltem. Basszus, még emlékezett az összes formára? Bennem csak a csillagforma maradt meg, mert ez a legkiégetősebb az összes közül.
- Nem, egyelőre csak a kocka megy - morogtam bosszúsan. - Lassan megy az idomítás - túrtam bele elveszetten fürtjeim közé.
Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor mondta, hogy átadja tudását. Fhuu, nem tudom mi lett volna velem, ha nem tudok majd mókus fejformákat alakítani nekik. Világ dőlt volna össze bennem!
Röpke kiégésemet követően Sadie is tovább fűzte a témát. Nos, valóban agyfasz... Nem éppen normális dolog. Ha velem történt volna én biztos, hogy ott menten lefejelem az asztalt a shitstormtól.
- Alaric eleve fura fickó - ingattam fejem. - Hozzá hasonló idiótát rég láttam, de úgy fest a nőci oda van érte... Valószínűleg kellően különc - gondolkoztam el a végére.
Eleinte a nőt kurvának néztem már nem azért. Mi ez a ruha? Na meg ezután a mutatványa után végképp annak néztem volna, viszont tudom, hogy Alaric konzervatív fasz, illetve nem pártolja a prostikat. Nincs az az Isten, hogy fizessen egy nőért. Ezt az egyet tudtam!
Sadie kuncogására puffogtam, és szavai hallatán szemeimet forgattam. Nem olyan könnyű azt mondani! Szerintem ő sem lett volna ugyanúgy higgadt.
- Hááát, miután körülbelül egy antiszocális, perverz, jégcsap faszkalapnak elemezet ki... Kedvem támadt neki menni, de mint mondtam... Visszafogtam magam - morogtam. - Ez az alak egy vadbarom! Nem érdekli a másik, és akarattal vagy akaratán kívül, de belé is rúg - sandítottam rá, de végül legyintettem egyet. - Ne akarj vele szemtől szembe találkozni... Pláne nem beszélgetni vele! - zártam le ennyivel.
Ismét néztem körbe a terepen, és kiszúrtam, hogy Noel tényleg veszekszik az asszonnyal. Kellemetlen... Faképnél hagyta a nőt, és egyből a cigi ott lógott a szájába. Ejej, mindenesetre csak úgy tűnt kiment bagózni. Majd csak visszajön...
Legnagyobb meglepődésemre következett egyfajta beszéd, és végre megtudtam mire ment a gála. Úgy néz ki az egyetemet kezdtük el támogatni, hogy még több hivatásos, tehetséges rendőr kerüljön be. Itt utaltak Noelre is, de... Ugye ő eléggé elpárolgott. Okcsá!
Amint lezajlott ez a fos beszéd Sadienek szenteltem... volna minden figyelmemet, ha nem vettem volna észre azt a csajt, akin... Látszódik már, hogy terhes. Jesszusom... Nah, most már nem csak Noelnek kellemetlen ez a rohadt gála!
- Szerintem vonuljunk el! - súgtam Sadie fülébe, miközben karját cirógattam. |
Miután jól elintézett és lazán kijelentette, hogy mit kezdjen a köténnyel...hát ott egy kicsit kiégtem. Végül elkuncogtam magam ahogy bedobta az asztal alá.
- Kétlem, a desszert már megvolt ezzel - szóltam be neki játékosan. Hát kérem. Egy szava nem volt arra, hogy esetleg az íze nem volt jó, aminek ugye oka is van. Bizony, a sok gyümölcsfogyasztás. Szóval örülhet. Még a végén azon kapom magam, hogy ettől olyan sima lesz a bőröm mint egy babának. Hjesszusom! Állítólag jót tesznek. Nem is érdekel! Éreztem pár megrökönyödött tekintetet, de igazából figyelmen kívül hagytam. Miért ne tenném ezt, mikor van sokkal jobb társaságom is?! Ekkro felhozta Noelt mire csak fáradtan sóhajtottam:
- Jajj, kérlek nem emlékeztess arra, hogy még ő is nyaggatni fog az idióta kérdéseivel. Mert biztos vagyok benne már most, hogy ez lesz. Ahogy az is, hogy a rendőrségen és a kórházban is majd elterjed a pletyka, hogy egy hús-vér nővel láttak együtt... - forgattam meg a szemeimet - ...mert a többség gondolom azt hiszi, hogy csak a jobb és bal kezemet használom - prüszköltem a végére.
Az újabb ártatlan arcára csak féloldalas vigyort vágtam be. Ó, végülis megértem. Valóban unalmas, lenne más jobb programunk, de azért benyögtem:
- Én már eleve annak örülök, hogy a pezsgőmbe nem volt ajzószer. Bőven elég volt a múltkori - ami nagyon jó volt ez tény, de na. Utalgatására elkuncogtam magamat - Lehet jobb lenne inkább azt tennünk...
Nemsokára megkaptuk a rendelést, így ettem is belőle. Szerencsére ez egész pöpec volt, így legalább kárpótoltak a szar pezsgő miatt. Érdeklődve pillantottam fel az újabb mondataira. Ó, váó! Szóval tényleg észrevehető volt a gyümölcsfogyasztásom. Ingattam a fejemet a köszönetére és halványan elmosolyodtam:
- Ha már annyira szépen kérted...a szavamat pedig betartom - ezt másoktól is ugyanúgy elvárorm ugye. Viszont ekkor jött a durva utalgatás, hogy ez után az unalmas este után végre nem húzhatnánk egymás agyát, mire csak elvigyorogtam magamat - ...ó, hát én azt hittem, hogy a vibrátorodért akart csak feljönni - ám ekkor felhozta a tablettát is amin meglepődtem. Ó, váó! Tényleg képes volt miattam elkezdeni szedni? De hát azt inkább hosszútávú kapcsolatok miatt szokták inkább. Hmm...érdekes! Viszonoztam végül a vigyorgását és megjegyeztem:
- Nos ezt jó hallani, bár számomra nem okozott volna gondot a koton felhúzása sem - nem vagyok ennyire önző dög ugye. Bár tudom jól, hogy ő a plusz élvezet miatt akarta anélkül. Ilyenkor jobb lenne ha inkább mondjuk egy főnix lennék ugye.
A visszakérdezésére és a kérvény említésére csak felnevettem vidáman:
- Talán megengedem, hogy lelopjad rólam. Természetesen ha jó módszert alkalmazol hozzá - ó, ő mindig amúgy, csak nem árt egy kis agyhúzás. Kérvényt sem kell benyújtania, érti ő a dolgát ami nem véletlen ugye, hiszen mégiscsak egyéjszakás volt.
Úgy tűnik nem felejtette el a csillagfejű mókust mire büszkén vigyorogtam rá és megérdeklődtem:
- Na és a téglatest pofikájú mókuskák mennek már? - hát kérem. A múltkor azokat is elfelejtette basszus! Szegény kis szőrös állatkák! Nem szabad őket cserben hagyni a kis cuki pofazacskójukkal. Mégis, hogy tanulná meg a többi alakzatot? Jesszusom. Egyre kiégetősebb gondolatmenetem van. Jobb ha inkább figyelek kicsit rá meg a környezetemre is.
- Természetesen átadom majd a tudásomat emiatt ne aggódj - vigyorogtam rá. Ha már annyira a tanítást akarja, akkorr bizony nincs mese.
Kicsit elkalandozott később a tekintetem és megint kiszúrtam a sárkánypárost akik bizony húúú...jól láttam amit láttam? A csaj az asztal alatt ennyi ideig keresne valamit? Neeem, ahhoz a pasas túlságosan elmélyülten nézte az étlapot. Jesszusom! Nem semmi páros az biztos! Bár ahogy beléptek már egyből látszódott rajtuk. Meg eleve két sárkányról beszélünk. Csoda, hogy nem lángol még ez a terep tőlük.
Nemsokára kiderült, hogy tényleg jól láttam és még Tony is kiakadt mire ingattam csak a fejem:
- Biztos van benne valami ami megfogta a nőt. Az meg, hogy leszopta hagyjám, inkább az, hogy igazából nem is szégyellik basszus - prüszköltem a végét, de egyáltalán nem basszúsan. Viccesnek találtam. Két tüzes és gátlástalan perverz sárkánypáros. Te jó ég hova keveredtem?!
Kiderült, hogy nem csak kéjenc ez az Alaric, hanem elemezgetős is. Ó, szóval ezért az a nézése. Elkuncogtam magamat Anthony megszólalására és mondtam:
- Inkább ne moss be neki. Ő egy sárkány és a partnere is. Nem holmi vámpírok akikkel csak úgy el lehet bánni. Illetve valószínűleg idősek is, nem éppen kezdők. Amúgyis büszke lények, ha olyat jelentesz ki nekik, hogy fekcseszik az agyadat, azzal gyakorlatilag simogatod az egójukat - sóhajtottam a végére. |
- Most miért? - pillogtam lepetten, de értettem mire célzott. - Én a légynek sem tudnék ártani - sóhajtottam fel.
Nos, valóban nem érte túl nagy meglepetés, amikor benyögtem, hogy biszex vagyok. Valahogy ezt vártam tőle... Ha az ellenkezője igazolódott volna be, akkor lepődtem volna meg igazán... Na meg csalódott is lettem volna. De legalább ezekből kiderült, hogy az idegesítően szexis zsenialitása megmaradt.
Ekkor jött a produkcióm asztal alatt. Értetlenkédésnél lecsitítottam, és bele is vágtam a dolgok közepébe. Istenem mennyire jó volt, ahogy eljutott a csúcsra. Mondjuk az sem volt kutya, amikor én. Képes lennék nap, mint nap szájjal kielégíteni. Élvezet neki csinálni, és csupán azt sajnálom, hogy nem láttam arcát, amikor elélvezett.
A pincér arca pedig csak ezután következett. Azért poénos volt Alaric reakciói és szavai. Rúzsomat kerestem? Hát, mást találtam, és elég rendesen éltem is vele! Amint lelépett a pincér, egyből felröhögtem. Az a vállvonás mindent vitt.
- Most mit kezdjek a köténnyel? - úgy néz ki nálam hagyta, de csak az asztal alá dobtam. - Lehet még szükség lesz rá - kacsintottam rá.
Eközben hajamat is megigazítottam, ami az orgazmustól zilált volt. Arcomra teljesegészében nyugodtság rajzolódott ki, és játékosság. Egyszerűen még mindig valamennyire a beteljesedés hatása alatt voltam. Viszont kiszúrtam pár méregető tekintetet. Némelyik szúrós és gyanakvó is volt... Ilyen volt a buzi szöszke.
- Morci a Szöszi... Ejej, végén leharapja a fejünket, hogy nekünk van normális szexuális életünk... - ha lehet ezt a mocskos játékot annak nevezni, amit veszettül imádok!
Nemsokára jött Alaric játékos kérdése, amire alsó ajkamba haraptam. Felkönyököltem az asztalra, és élveztem, ahogy lábával vádlimat, majd combomat simogatja.
- Hát, nem... De ez az unalmas közeg kihozta belőlem - vágtam be megint ártatlan arcot. - Viszont ha továbbra is így fogsz az asztal alatt szórakozni kénytelen leszünk elvonulni... - utalgattam, és vigyorogtam féloldalasan.
Végül megérkezett egy másik pincér, aki kihozta a rendeléseinket. Felvágtam a hús szeletet, és egy-két falatot be is kaptam, mintha mi sem történt volna az elmúlt pár percben. Mint mondtam nem vagyok finnyás, főleg most, hogy odafigyelt rám.
- Amúgy aranyos volt tőled, hogy betartottad - mosolyodtam el halványan miután lenyeltem az ételt. - Nem igazán figyeltek rám ilyen téren - fújtattam egyet. - Most már végképp öröm lesz az orál - ittam pár korty vizet. - De remélhetőleg.. - hajoltam közelebb, és vettem fel vele a szemkontaktust. - ...többről is lesz szó a mai este folyamán, mint petting - jegyeztem meg sejtelmesen, majd folytattam. - Csak erre a várva várt pillanatra álltam át a tablettára... Nem fogsz velem holmi zoknival kibaszni - vigyorogtam.
Annak ellenére, hogy nem lehet gyerekem csak fajtárstól mindig kotonnal szexeltem. Ritka volt, amikor elhagytam. A nemi betegségek ugyanúgy betalálhatnak ha fajtárs, ha nem, szóval elengedhetetlen! Pár hete pedig valóban a fogamzásgátlóra álltam át és valóban Alaric miatt. Magamban akarom érezni teljesen, és nem akarom, hogy holmi gumis vacak megakadályozzon ebben!
- Na és te megengeded, hogy lelopjam rólad a ruhát? - ingattam fejem. - Esetleg kérvény kell majd hozzá? Mert akkor az folyamatban van - kuncogtam.
Én gyorsba lehúztam a pezsgőt, és nem szaroztam, hogy ízleljem. Ennyi elég is volt belőle! Erre Sadie jött a mókusokkal, amikor benyögtem, hogy csóró a rendőrség. Menten elkapott a nevetés, de ismételten csak megmosolyogtam reakcióját.
- Nos, ami késik az nem múlik! - böktem ki nagy bölcsen és folytattam. - Viszont amivel igazán jól lehetne keresni az a csillagfejű mókus. Még mindig azt akarom megtanulni - puffogtam kisfiúsan. - Meg kell rá még mindig tanítanod, ne feledd! - jelentettem ki határozottan, miközben felmutattam mutatóujjam nyomatékul beszédemhez.
Miközben haverjaim faszán betaláltak minket érdekes dologra lettem figyelmes. Alaricék asztalára tévedt tekintetem. Felszaladt szemöldököm, és furcsa volt, hogy a nő szőrén, szálán eltűnt. Ekkor észrevettem, hogy kicsit sokáig nézi az étlapot. Ennyire kurva érdekes vagy mi a faszom? Végül nem tulajdonítottam nagy dolgot az egésznek, és visszafordultam szerény társaságomhoz. Ekkor visszafordultam, és az asztal alól mászott elő a nőci. Most ez komoly? Alaricnak meg az a kielégült fej.... Kiégek! Ki ez a nő?!
- Hát, én nem mondok semmit - vakargattam meg a tarkóm. - Egy olyan alaknak, mint az a fazon, hogy a picsába van ilyen nője? Szerintem a nőci konkrétan leszopta - akadtam meg az utolsó előtt, mert hihetetlen, hogy egy ennyire kirívó nőszeméllyel van. Jézusom... Az egész rendőrség erről fog pletykálni... Aztán a kórház... Kibaszott híresség lesz...!
Sadie megjegyzésére, amit a barátaimra mondott csak sóhajtottam egyet, amit bólintásom kísért. Ezután Noelre néztünk mindketten, amikor jött a Casanovás beszólása. Megállapítására elgondolkoztam.
- Most hogy mondod... Érdekes... - tűnődtem el. - Eddig nem nagyon vettem... vettünk észre ilyet rajta. Határozott és makacs alak, amihez az intelligencia is hozzájárul - elemeztem kicsit. - Ám ez az elemezgetősdi Alaricnak.. - biccentettem fejemmel a doki asztala felé. - ...jobban megy... Amikor velem is találkozott... Fhuu, azt hittem bemosok neki! - fintorogtam. |
/+18
Az ártatlan megszólalását nem kommentáltam. Előbb védi meg ő magát mitsem én. Nem azért mert nem akarnám, csak pusztán ő ebben klasszisokkal profibb. A betörésre azért felprüszköltem a röhögéstől:
- Szerintem előbb törnek be Angelina Jolie házába mitsem a tiédbe, pedig az szigorúan van őrizve - itt arra utaltam, hogy inkább egy híres színésznőt választanak mitsem egy bérgyilkost basszus. Elég nagy baromság lenne ha valaki tényleg erre vetemedne.
Mikor kimondta a nyílvánvalót csak sóhajtottam:
- Egyértelmű, hogy biszex vagy. A csávó is az, de inkább pasipárti... - vontam vállat lazán. Én senkinek a nemi dolgaiba nem szólok bele, elvégre nekem nem nagyon van ilyenem. Bár mostanában Katarina miatt eléggé sűrű a napirendem ilyen téren. Ráadásul még panaszra sem lehet oka, hiszen ettem rendesen gyümölcsöket amíg nem találkoztunk. Amit mondok azt általában be is tartom kérem. Végül csak leültünk az egyik asztalhoz és ami alatt nemsokára el is tűnt a rendelés után. Összeráncoltam kicsit a szemöldökömet, hiszen nem hallottam kanál leesését meg ilyenek. Ám nemsokára megéreztem min ügyködik, így benéztem az asztal alá:
- Te mégis... - mire lecsitított és folytatta tovább a tevékenységét amit rohadtul élveztem, de mégis úgy kellett tennem mintha az elcseszett étlapot tanulmányoznám ami egyáltalán nem volt érdekes. Ráadásul néha bele is nyögött a szájmunkájába ami plusz élvezetet okozott számomra, sőt ebből arra tudtam csak következtetni, hogy közben magához is nyúlt. Valaki nagyon ki van éhezve kérem. Közben valami olyan badarságot nyögtem be a pincérnek, hogy keresi a rúzsát, mert az asztal alá gurult...
Aha, jó kis rúzst talált, csak éppen kicsit nagyobb és ezt szopni is lehet és ő ehhez nagyon ért. Basszus! Nem sokáig tartott a dolog, de annál élvezetesebb volt. Nem csoda, hiszen az extrém helyszín rátesz egy lapáttal a dolgokra. Valami kaját azért a végén csak bemondtam, igazából tőlem most akármilyen ételt hozhatnak, nem érdekel. Viszont ki is égtem pluszba, hiszen a pincér kötényébe törölte a kezét a nő. Te jó ég. Megrökönyödött képére csak vállat vontam jelezve, hogy hm...lehet mégse rúzst keresett.
Hamar le is lépett a fenébe, valószínűleg nem ő fogja kihozni a rendelésünket ami engem igazából nem érdekel. Mikor végre leült velem szemben Katarina csak kielégülten csillogó szemekkel néztem rá, és közben asztal alatti akcióba kezdtem én is a lábammal. Persze kibújtam a cipőből, így először a vádliján simítottam végig, majd fokozatosan felfele haladtam a belső combjához is és mondtam:
- Csak nem bírtad ki míg felérünk? - természetesen csak játékosan tettem fel neki a kérdést, egyáltalán nem lecseszni akartam.
Ahogy előadta magát az már megért egy Oscar díjat basszus. Felnevettem kicsit és ironizáltam:
- Látod! Én nem akartam kimondani, de most már tudod - vigyorogtam rá. Mikor jött az inggel, meg annak levételével csak ingattam a fejemet mondva - Köszönöm, hogy megengeded, igazán kedves tőled - kuncogtam a végére. Bár amúgy az engedélye se kell nagyon, igazából ígyis-úgyis le fog róla kerülni a ruhadarab. Természetesen nem itt.
Ingattam a fejemet a rendőrséges dologra és próbáltam élvezni a tényleg nagyon száraz pezsgőt. Fú basszus mintha homokot ennék citromlével keverve. Jó, inkább hagyom a fenébe. Távol áll tőlem a sznobság, de azért mégis ez tényleg szar pezsgő.
- Én mondtam jómúltkor. A sok cuki vérmókus fellendítené az üzletet. Imádnák az emberek és több lenne a bevétel - vigyorogtam újból. Ha nem volt elég eddig a kiégés, akkor én ráteszek egy lapáttal ezen ne múljon.
Szerencsére a furcsa sárkánypáros férfi tagja se méregetett engem, ami meglepő módon nem a tipikus, fú de leteperném azt a nőt nézés volt, inkább a lelkembe akart látni. Vagy csak én képzeltem be? Jesszus, kicsit rémisztő volt basszus! Hogy lehet ilyennel dolgozni? Bár a rendőrségnél az ilyen jó szolgálatot tehet, biztosan kiakadnak a bűnözők egy ilyen tekintettől. Tony haverjainak a keresztkérdései kicsit kiakasztottak, de igazából próbáltam lazán lereagálni ezeket. Engem hidegen hagy, hogy milyen a múltja, nekem is megvan a magam sara. Mikor megmagyarázta a dolgokat csak felvontam a szemöldökömet:
- Váó, akkor most már értem miért ilyenek... - bár nem értettem miért jó ha valaki kapcsolaton belül félremegy másfele. Ha valami nem jó mondja ki, aztán vagy változtassanak rajta, vagy szakítsanak. Mint kiderült Noel nem éppen Casanova típus, de tényleg jól látta Tony, hogy valami nem okés a nőjével. Kicsit tűnődve néztem őket és megszólaltam:
- Olyan furcsa, mintha nem érezné magát helyén a világban... - kicsit emlékeztetett a régi önmagamra. Elmosolyodtam halványan és hozzátettem - ...de biztosan megoldja majd. |
Ahogy átkarolta a derekamat, és még közelebb vont magához elmosolyodtam. Felsóhajtottam halkan, ahogy vállamba kezdett súgni, hiszen a vékony ruhán keresztül is éreztem leheletének lágy cirógatását.
- Én csak figyelmeztettelek, hogy vigyázz rám! - adtam be ártatlanul, majd tovább tetőztem. - Tudod... Betörtek hozzám, és az összes fehérneműmet ellopták. Borzasztó, nem? - rebegtettem meg szempilláim gyámoltalanul.
Elégedetten húztam ki magam, amikor egyetértett megállapításommal. Ennyit erről! Nincs mitől félnem! Majdnem nevetésbe törtem ki megint, amikor felhozta a vibrátort, és igyunk arra, hogy mellette ragadtam le.
- Rendben - hümmögtem, és koccintottam vele.
Ezután figyeltem a két férfi rövid találkozóját. Nekem igazából a szárazzal sem volt semmi bajom. Igaz, az édes dolgokat jobban szerettem, de nah... Ha lazulni akarok nekem annyira mindegy milyen piát döntök magamba.
A tündés megjegyzésére vállat vontam. Nem izgatott. Öltem már tündét is. Olyanok, mint a mindenlében kanál szunyogok vagy legyek. Le kell csapni őket, ha nagyon pattognak az ember útjában.
Ekkor megpillantottam egy feledtébb jóképű pasit. Uhh, megengedném, hogy kényeztessen egy éjszaka erejéig... Na jó, talán a régi énem bepróbálkozott volna nála elég rendesen, de mostanra mintha meglennék láncolva saját akaratomból. Ez zavar...
- Buzi? - szaladt fel a szemöldököm. - Az mindjárt más - kortyoltam a pezsgőből. - Mondjuk én csajpárti is vagyok, de mégis a palik jobban vonzzanak - hupsz, lehet nem tudta eddig, hogy biszexuális vagyok, de lehet nem meglepetés mégse. Alaricról van szó!
Kikerekedtek a szemeim, amikor az a szöszke is úgy nézett minket, mintha maga világi csodák lennénk. Fogalmam sincs, hogy miért számít ez olyan nagy valaminek, de jobb szerintem, hogy nem tudom.
- Végén félreértem, és azt hiszem, hogy szerzetes vagy - kuncogtam, és cukkoltam, miután leléptünk tőlük.
Követtem őt egy asztalhoz, és le is ültem kecsesen. Legyintettem egyet, amikor felhozta a kaját. Uncsiii.... Most komolyan itt fogunk üldögélni a sok pöffeszkedő sznob között? Ha ezt tudom, akkor hagyom a fenébe az egészet.
Megjelent csodával határos módon a fejem fölött a villanykörte. Először megvártam, hogy a pincér idetolja formás fenekét, majd rendeltünk.
- Remélem betartottad a szavad - sóhajtottam.
Hogy mire utaltam? Na majd most... Bemásztam az asztal alá észrevétlenül, hogy az abrosz takarásában legyek. Táskámat is vittem magammal, amiből előhalásztam finom epres sikosítót. Kihúztam nadrágjának a cipzárát és a ki is gomboltam. Kicsit lejjebb húztam nehézkesen a boxert is, és amikor lenézett rám csak csitítgattam. Ez egy gyors, vad menet lesz, kérem!
(+18)
Sikosítót nyomtam két tenyerembe, és eleinte azzal kényeztettem férfiasságát. Ezután könnyedén bekaptam, és elkezdtem szájjal az orgazmus felé sodorni. Ám eközben én is éreztem, hogy lent majd megőrülök. Ágyékom - azonbelülis a csiklómnál - környékénél előjött az a fránya bizsergés, és emellett be is nedvesedtem. Nem bírtam tovább, és magamhoz nyúltam szopás közben. Igaz, nem ujjaztam magam, hiszen csak csiklómat masszíroztam, de a hatás ugyanaz: jön a beteljesedés hulláma!
Néha orál közben belenyögtem a pillanatba. Nem hiszem, hogy rossz érzés lett volna ez Alaricnak... Épp ellenkezőleg!
Ahogy elérte a csúcsot nekem sem kellett több. Zavaró volt kicsit, hogy nem tudtam nyeljek vagy nyögjek, de csak megoldottam a krízist, és legalább tudok kussban kielégülni. Sikosító is betett desszert terén, hiszen epresnél maradtam, illetve észrevételeim alapján... Alaric komolyan gondolta. Most már azért másabb íze volt. Hm...
Kínlódva kászálódtam volna fel, amikor kiszúrtam a pincér lábát. Bassza meg! Végül őrültség vagy sem egy laza mozdulattal letéptem róla a kötényt, és azzal rendeztem el magam.
- Köszönöm! - ültem vissza a székre, és pillázott rendesen, amikor az asztal alól jöttem ki. - Öhm, most már nem kell! - töröltem meg még számat, majd táskámból elővettem telefonom, és annak segítségével igazítottam meg rúzsom.
Hátnah, a zsebkendő semmit sem ér ilyenkor meg késztetést éreztem, hogy leszedjem azt a hányingerkeltő kötényt. Most egy kis sikosító és ondó nem árt neki! Botrányosan rondán nézett ki!
- Nem is értem minek vettem annyi felsőt. Csak neked okoztam mélységesen nagy fájdalmat! - adtam elő magam. - Mindenesetre ha gondolod igazán ellophatod ezt az ingemet is, és akkor lehetek félmeztelenül - húztam féloldalas vigyort arcomra, ami egyben sokat sejtető is volt.
Lehunytam szemeim, ahogy hozzám bújt és édesen kezdett el súgni. Kicsit morogtam is a végére, hiszen zsarolás a javából. Vagy vegyem inkább úgy, hogy bónusz, ha jó kisfiúként elmegyek erre a szarra? Nos, fogalmam sincs melyik a jobb a nézet. Igazából tök mindegy! Egy a lényeg, hogy szívesebben lennék kettesben a kiégetős tündérkémmel a hálóban, mintsem egy tömegben vele sok idiótával. Brr...
A pezsgőre, és fintorgására majdnem felröhögtem. Ilyenkor kegyetlenül aranyos volt még mindig, és annak ellenére, hogy én is utálom ezt a száraz vackot most mégis jót mosolyogtam ezen.
- Csóró a rendőrség úgy néz ki! - sóhajtottam. - Bezzeg mit meg nem adtam volna valami normális italért - vakargattam meg a tarkóm.
Alaricra felszaladt a szemöldököm, és hitetlenkedve néztem őt... És partnerét. Hát én nem tudom... Mindenféle nőt eltudtam volna képzelni, de nem egy... Ilyet. Öcsém, honnan szalajtotta? Esküszöm azt hittem esetleg a kórházban fog valakit összeszedni aki elbírja viselni őt, de nem... Ezzel a nőcivel tuti nem találkoztam eddig, pedig a kórházból is volt néhány egyéjszakás kalandom. Ismerek mindenkit úgy, mint a tenyerem.
Ám amikor stírölni kezdte dilis doki a nőmet felhorkantam, mert azért mégse kéne ennyire nyíltan méregetni. Ismerem félig-meddig a fazont, és hallottak alapján tényleg idióta. Nem épp azért nézte Sadiet, mert mennyire megpakolná, hanem képes lenne szarrá elemezni.
Amint lelépett tőlünk a sötét pár jött a váltás. Elbeszélgettünk a haverjaimmal, és mehettek a csodás keresztkérdések, ami legtöbbször a szexnél kötött ki. Kiégek!
Mákunkra ők is leléptek egy idő után, és mi meg picit elvonultunk a hatalmas tömegtől. Amikor azt kezdte el firtatni tündérkém, hogy milyen meglepő a kapcsolatban létem na meg a Cassanovaság csak felnevettem.
- Sokat jártam velük "csajozni" - mutattam a végére macskakörmöt. - Ők is olyanok, mint én és hiába van némelyiknek komolynak mondható kapcsolata, esetleg felesége vagy családja ugyanúgy fűvel-fával dug - vontam vállat. - Nem mintha érdekelne - zártam le ennyivel.
A szöszi láttán fejem ingattam meg. Nah igen, Noel. Ő minden csak olyan nem! Nemsokára Sadienekis feltűnt, hogy van nője, amire legyintettem egyet.
- Ő újonc nyomozó, és menyasszonya van. Kétlem, hogy félrelépne, mert eddigiek alapján nem úgy tűnik, mint aki félrelépni készül... Habár most eléggé kínlódásnak tűnik most a dolog. Lehet összevesztek - néztem egy ideig hunyorogva őket, és igyekeztem ám ezt nem feltűnően tenni. |
A behajtásra már egyből beindult a fantáziám mit ne mondjak, de türtőztettem azért magamat. Mégiscsak dolgunk van basszus! Essünk túl azon a hülye gálán és kész. Bár gőzöm sincs miért rittyentették össze, de nem is érdekel így jobban belegondolva.
A borzongására csak elégedetten elmosolyogtam magam. Ó, igen, nanáhogy éreztem ezt, eleve belémkarolt. Ráadásul még meg is erősítette az előző állítását. Ejj-ejj, még a végén elég sok mindent belegondolok ebbe. Bár a kis féltékenykedése is a múltkor elég meggyőző volt, egyáltalán nem bánom, sőt ettől csak még jobban vonz és izgat az egész. A kis játékunkról nem is beszélve aminek a végét egyre jobban várom.
Mikor kiderült, hogy nincs rajta alsónemű, majdnem elnevettem magam, de sikerült visszatartanom. Te jó ég. Ki tudja ezt hányan hallották meg. Biztos van pár vérkutyus rendőr meg a többi. Meg se lepődnék rajta. Húpsz, az egyik fel is kapta a fejét, mire csak szúrós szemekkel ránéztem. Nem-nem ő nem szabad préda haver, még gondolatba se merészeld megrakni! Szerintem vette a lapot mert hamar elfordította a fejét morogva. Gyökér. Átkaroltam a derekát és a vállába suttogtam:
- Ezt nem kéne nagyon híresztelni, mert akkor nem sokáig leszünk itt... - utaltam arra, hogy ha így folytatja rövid úton az ágyamban köt ki basszus. A magabiztos kijelentésére csak somolyogtam és megszólaltam:
- Nos ez valóban így van - egyik se fog meg az hótziher. Talán még Katarina előtt lett volna esélye némelyiknek egy menetre, de most már semmiképp sem. A tűnődésére csak prüszköltem mondva:
- Arra, hogy nem cseréltél le egy G-pontos okosvibrátorra ami műcuccot lövell beléd. Illetve arra is, hogy rermélhetőleg nem olcsó száraz pezsgőt fogunk kapni... - ám ekkor mellettem Anthony felmordult, így biccentettem neki és felsóhajtottam - ...nos akkor ez bukta. Szóval maradt az első opció - vigyorogtam. Észrevettem, hogy a csaja tünde volt, ráadásul nem is fiatal.
- Váó, rég találkoztam tündével. Meglepő... - de körülbelül ennyiben ki is merült nálam a dolog. Nem sokat ittam a piából, mivel tényleg szar volt, de szerencsére összefutottunk még egy ismerős arccal, aki bizony Noel volt. Ingattam a fejemet és tűnődve megjegyeztem:
- Nem értem mit szenved a feleségével basszus. Totálisan nincsenek egy hullámhosszon, ráadásul inkább a pasipárti, lerí róla... - mire hozzá értünk már látszódott rajta a totális ledöbbenés mire csak egy szolid "ki ne essen már a szemed" mondattal szóltam hozzá. Hát basszus. Bár értem én, mint furcsa jellemű egyén csoda ha valaki megtűr maga mellett. Nem sokáig cseverésztünk, inkább haladtunk tovább...hova is? Gőzöm sincs. Inkább leültünk idővel egy kétszemélyes asztalhoz és megszólaltam egy nagyot sóhajtva:
- Ha a kaja is pocsék lesz eskü lelépek a fenébe! - ezért utálok ilyenekre menni. Unalmasak és mindig szar olcsó száraz pezsgőt szolgálnak fel. Sosem értettem ezt a furcsán rossz párosítást. Nem elég ha valami szimplán rossz, legyen belőle fos is?!
A bókja határozottan jól esett, még annak ellenére - vagy talán pont azért - hogy tudtam, hogy a ruhámat is lesi, hogy mennyire lesz nehéz lehámoznia. Antiszoc és még perverz is a végtelenségig. Borzalmas...na jó amúgy nem. Cukkolására csak durcás fejet vágtam be, de végül visszavágtam neki vigyorogva:
- Nanáhogy jól festesz úgyis, elvégre azért tartottam meg a pólódat. Hátha az az egyetlen egy felsőd és legközelebb megint félmeztelenül láthatlak. Szóval hatalmas csalódást okoztál, hogy következő alkalommal pont rendőrruhában voltál. Feledtébb borzalmas! - ironizáltam a végét főleg. Természetesen nem volt gond, sőőőt. Az is nagyon jól állt rajta basszus.
A morgására csak ingattam a fejemet és közelebb bújtam hozzá és súgtam:
- Nyugiii, túléljük aztán utána mehetünk akár hálóba is - hát na, kell neki egy kis bíztatás, hogy valahogy kibírja. Nem mintha bánnám amúgy a javaslatot. Sőt, mélységesen egyetértek vele. Mi ide túlságosan zakkantak vagyunk basszus. Nem értettem miért prüszkölt a pezsgőre hiszen még nem ittam belőle, de egyből megválaszolta mire fintorogtam:
- Ah, basszus nemár! - erre egy magasabb pasas is azért imádkozott, hogy ne legyen száraz. Nem sokkal később konstatálhatta, hogy bizony tényleg száraz. Úgy tűnik ők sem csipázzák. Viszont furcsa érzés kapott el, ráadásul ő is fürkészett engem. Kicsit zavarba is jöttem, de leesett hamar, hogy ő meg a mellette lévő nő is sárkány. Remélem nem túlságosan vad természetűek, velük semmiképp sem állnék le harcolni. A mai vámpírral se tettem volna, hiszen én békés természetű vagyok, nem akarok bajt a fejemre, de Tonyéra sem cseszem! Egy sárkány elé se vetném, nemhogy kettőhöz! Te jó ég, még belegondolni is borzalmas ebbe. Kicsit kirázott a hideg, így inkább tovább vezettem picit magunkat. Nemsokára összefutottunk pár ismerősével akik sorra égtek ki rajta amin csak kuncogtam.
- Ennyire meglepő, hogy van nőd? Mármint oké, hogy te vagy a hivatalos Casanova...vagyis voltál... - vigyorogtam a végére - ...na és ki az utódod? Esetleg az a szöszke? - Noel - Jah, húpsz annak is van nője! - kuncogtam kicsit. |
Ahogy lehunyta szemeit simításomra elmosolyodtam halványan. Amint lenyugodtak valamilyen szinten a kedélyek már be is dobtam a kérdésem, miszerint jön-e velem arra a szaros gálára. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkaimat, amikor belement. Végre! Nem egyedül fogok megrohadni azon a gyászos helyen!
Ezzel Sadiehez vettük az irányt, és először ő öltözött ki, majd követtem én is a példáját. Szolid darab mellett döntött, de kifejezetten jól állt neki. Erre a gálára tökéletesen megfelel! Az más kérdés, hogy meddig lesz rajta. Ahogy végignéztem a ruhát szerencsére nem valami összetett darab... Hamar letudnám róla varázsolni!
- Gyönyörű vagy - súgtam fülébe, miközben karján simítottam végig.
Erre most ő dícsért meg engem, amire elnevettem magam. Viszonoztam a kacsintását, majd kézenfogva megindultunk a kocsim felé. Azért ahogy beszálltunk bókjára kicsit rákontráztam.
- Azért félmeztelenül is jól festhetek! - cukkoltam, és utaltam első találkozásunkra.
Pillanatokon belül megérkeztünk, és belépve az étterembe egyből hatalmas tömeggel találtuk magunkat szembe. Morgolódva beljebb léptem Sadievel az oldalamon, és amikor elismerően megjegyezte a helyszín dekorációját csak elfintorodtam.
- Nekem ettől függetlenül hányingerem van az egésztől! Szívesebben lennék veled a hálóban... - enyhe utalgatás a vége, de ilyen vagyok. Magamhoz képest jól bírtam, hiszen még nem feküdtünk le. - Mindegy... - vettem el tőle a pezsgőt és koccintottam vele. - Hát ezt nem hiszem el! Megint száraz - prüszköltem egyet pár korty után.
Komolyan tömegfóbiám volt.. Na meg sznob... Ez a hely meg egyenesen nyüzsgött az ilyenektől. Fasza! Eközben kiszúrtam Noelt, akinek intettem egyet, és kiégett rajtam. Nem értem mi baja. Meglepő, hogy van barátnőm? Erre már a haverok is betaláltak. Istenem... Köszöntek nekünk, és egyből Sadiet kezdték méregetni, amin morgolódtam. Ki fogok akadni!
- Sajnálhatod is! Behajtom rajtad - haraptam be alsó ajkamat.
Azért vicces, hogy mocskos játékomban Alaric sem állított meg, pedig mégis csak a barátja előtt húzzuk egymás agyát elég rendesen. De ha őt nem zavarja engem meg végképp nem! Hidegen hagy konkrétan! Nem ismerem... Nem tudom ki valójában jellemileg... Innét nem izgat!
- Hát, párat vettem... De a legtöbbje borzalmas volt - fintorogtam. - Végül egy G-pontos mellett döntöttem. Igaz, még mindig nem olyan, mint amikor te csinálod - emlékeztem vissza, és csupán erre az apró, perverz gondolatra reagált a testem. Megborzongtam. - Tudod, hogy sosem cserélnélek le egy műpéniszre - mondtam ki a világ "legromantikusabb" mondatát.
Nos, Hawke nem reagált semmit egész végig. Csendben létezett, és jóhogy nem tátott szájjal figyelte röpke intellektuális beszélgetésünket Alarickal. Szerintem csak testben van itt és agyilag már totál máshol jár. Szegényke...
- Ez tetszik! Izgalmas! Benne vagyok! - jelentettem ki látszólagos kislányos izgatottsággal.
Úgy nézett ki Alaricet is megfogta az étteremben látott dekoráció. Legalábbis ezt szűrtem le reakciójiból, amint beléptünk oda.
Nem is kellett több a részemről, hogy hecceljem az agyát megjegyzéseimmel, hiszem közelebb húzott magához és súgni kezdett.
- Ennek kifejezetten örülök, mert nincs rajtam bugyi - szorítottam össze direkt combjaimat, hogy tekintete odaterelődjön. - Teljesen védtelen vagyok - néztem rá ártatlan tekintettel.
Felnevettem kissé fennhangon, amikor mondta, hogy én sem panaszkodhatok, hiszen a nők is megnézték őt illetve engem is. Nos, felőlem lehordhatnak cafkának... Igazából teszek rá magasról!
- Engem ugyan nem érdekel - böktem ki magabiztosan. - Tudom, hogy egyiksem fogna meg, emellett sosem érdekelt pont a maradi tyúkok véleménye - válaszoltam, majd elvettem a pincértől egy-egy pezsgőt. - Mire igyunk? - tűnődtem el. |
- Ó, valóban? Sajnálom, hogy megvárattalak - hát ha az unalom megöli akkor már nagy baj van kérem. A gyengéd markolásán nem lepődtem meg, sőt kifejezetten élveztem és még rohadtul hiányoltam is. Nem igazán érdekelt most Hawke jelenléte, aki minden bizonnyal elásta magát a látottakon. Tudom, borzalmas vagyok mint mindig. A kárpótlásra csak a nyakánál végigsimítottam és az álla csúcsánál megálltam súgva:
- Pont ez állt szándékomban... - tudom jól, hogy a főnix is hallotta ezt, de letojtam magasról. Az okos vibris témára csak felvontam a szemöldökömet:
- Te vettél még egyet?! - jesszusom, ráadásul okosat is - Még a végén nem is kellek! Simán elintézed egy okos vibrátorral a dolgokat... - cukkoltam egy picit.
Jó végülis ha hiánya van oké, bár van egy pár ujja is, na mindegy. Még szép amúgy, hogy nem kell neki feltétlen, maximum csak a sajátja, meg később már az enyém ez hótziher. Bár már most is az igaz. Vágytól égve néztem ahogy megigazítja a ruhát. Ha nem lenne dolgunk most ezt én is szívesebben tenném, csak akkor abból nem esztétikai javítás lenne...inkább a földön kötne ki. A javaslatára csak kihívóan vigyorogtam mondva:
- Hm, nagyon biztos vagy a dolgodban, de ne feledd, a könyvtárban nem szabad hangoskodni, szóval a legkissebb nyögésedre is le fogunk bukni - suttogtam a végére a mondatomat, de még az éles csendben is simán lehetett hallani. Akik olvastak körülöttünk vagy a polcok közt keresgéltek minden bizonnyal kiégtek és menekülni fognak következő alkalommal ha belépünk és ők itt lesznek. Húpsz. Nem mintha nagyon izgatna a dolog. Bár eleve az extrém helyszín említése is lázba hoz, akármit is csinálunk. Simán kinyalom a polcok közt aztán gyakorolhatja a nyögés nélküli elélvezést. Sok sikert!
Szerencsére megérkeztünk az étterembe is, így körbenézve nem is volt rossz tényleg. Egészen dekoratív bár én nem értek hozzá, nem lakberendezés és dekoratőr a szakmám basszus. Viszont nem sokkal később már éreztem is magamon az égető és ámuló majd lehidaló tekinteteket is. Jesszusom! Tudtam, hogy ennyire gáz vagyok, na de ennyire?! Katarina megszólalására csak közelebb húztam picit magamhoz és a fülébe súgtam:
- Emiatt nem kell aggódnod, mert úgysem hagyom! - ám ekkor nem kevés irigykedő női tekintet kereszttüzébe is kerültünk. Bár szörnyülködő több volt - ...de azért te sem panaszkodhatsz!
|
|
- Eh, az nem jó dolog - húztam el a számat. Csak ennyit mondtam, valahogy nem éreztem úgy, hogy most bele kellene mennünk a lelkizős témákba. - Jaj, én is ilyen vagyok amúgy, sokkal jobban érdekel mások jókedve a sajátomnál - tettem hozzá. Még ha nagyon be is depiztem valamin, akkor is sokáig vitakozom magammal róla, hogy most beavassak-e valakit, vagy zárkózzak be egyedül. Hiába ismernek a barátaim és a családom, meg szoktak hozzá, hogy ilyenkor szó szerint nem akarom elengedni őket sehova, ha belemennek, és úgyis tudják, hogy legeslegfelső hangon is csak egy nap... nem, mindig lenyomok egy hosszú vitát magammal, mielőtt bárkit is elrángatnék, nehogy az legyen, hogy aggódnak értem.
- Én sem hittem volna, de hát most itt vagyunk - válaszoltam mosolyogva.
És ki tudja, hogy hol leszünk még mindezek után, futott át az agyamon a gondolat ismételten.
- Engem meg az tesz boldoggá, hogy képes vagyok téged azzá tenni - mondtam. Szinte hihetetlen volt számomra, hogy ilyen apróságokkal elértem mindezt. Alapjaiban véve is szerettem, ha boldoggá tehetek másokat, még ha teljesen ismeretlenek is voltak... Ha viszont ismertem őket, ráadásul nem csak hogy kedveltem, de kifejezetten szerettem is, akkor meg végképp így voltam vele.
- Az aranyos - nevettem el magam. - Ja, gyerekként mindenki művel baromságokat - mosolyogtam még mindig.
Példának okáért ott volt, mikor az egyik ovis csajomat megvertem egy traktorral. Vagy kombájnnal. De lehet, hogy kamion volt... Vagy mittudomén' mi volt már az, arra nem emlékszem, de az tuti, hogy valami jó nagy műanyag cucc akadt hirtelen a kezembe, mikor meg mert vele gyanúsítani, hogy hát de én megcsalom. Bakker, oviban kész szappanopera volt az életem.
- Akkor mindkettőnké jól alakult a végén, és ez a lényeg - mondtam. Az előtte-alatta lévő hülyeségemen meg utólag úgyis csak röhögtem, mást nem tudtam csinálni vele.
Mindeközben mindketten befejeztük a kajálást, és a pincér jól végezve a munkáját, ahogy észrevette, már jött is, hogy elvigye az üres tányérokat, és egy pár perc sem telt bele, vissza is jött a desszerttel, ami ugyanolyan isteni volt. A további időben is rengeteget beszélgettünk, aztán a fizetés után, ahogy elhagytuk az éttermet, ragaszkodtam ahhoz, hogy el is kísérjem Quinnt az utcájuk végéig, de végülis út közben annyira beleéltük magunkat a társalgásba, hogy a kapu lett belőle. Ott elköszöntünk egymástól, aztán még mindig ennek az estének a hatása alatt fordultam sarkon vigyorogva, hogy hazafelé vegyem az irányt.
(Kör lezárva, köszöntem szépen a játékot! :3) |
 - Én pont fordítva vagyok; én elég sokszor vagyok depis vagy szomorú. Általában minden második héten elkap engem és valami nagyon rossz még saját magamnak is. Az a vicc, hogy akkor szokott ez lenni mikor találkozom veled. De mindig erőt nyerek magamon, mert nem akarom, hogy te kedvedet is elrontsa.
Plusz még nem is voltam olyan kellemes társaság olyan időkben. Megtörténhet az is, hogy olyat dolgot mondok az embernek, amit nem kellemes hallani. Sőt lehet, meg is sértem vele. És ezt nem akartam megcsinálni Darryval. Fura módon nem azért, mert szerintem meg fog utálni, hanem nem akartam az ő kedvét is elrontani. Fura. Eddig mindig azért aggódtam, hogy mind ezek után a társaságom nem fog kedvelni, de most jobban érdekelt a másik lelkiállapota. Képes vagyok saját magamat is meglepni.
- Akkor jó. Nem tudom hányszor fogom még elmondani, hogy mennyire örülök ennek az egésznek - nevettem. - De na, hihetetlenül felvidít, hogy mindketten ugyanazt akarjuk. Nem is gondoltam, hogy a fagyizói találkozástól eddig eljutunk.
Ég világon nem gondoltam volna, hogy egyáltalán fel fog hívni. Vagy érdeklődni fog. De itt vagyunk és nagyon remélem, hogy nem álmodom ezt az egész dolgot, mert akkor nagyon csalódnék. Csak egyszer sikerüljön jól a dolog, csak egyszer - nem kérek mást.
A mosoly, én is elvigyorodtam, nem tudtam megállni. Imádtam a mosolyát, nagyon, de nagyon.
- Én-én, nem tudom hogy képes vagyok valami értelmeset mondani még - mosolyogtam.- Megköszönni nem hiszem, hogy jó lenne, mert nem te irányítod, hogy bírsz engem vagy nem, szóval. Kevés ember kedvel engem és nagyon boldoggá tesz, hogy te is egy vagy közölük.
Hajjaj, de még mennyire boldog voltam. Nem is tudom kifejezni, hogy mennyire. Az a lényeg, hogy örültem annak, hogy ugyanúgy kedvel engem. Jó a "kedvel" szó kicsit sem túlzás, mert én nem teljesen belezúgtam ebbe a srácba.
- Ühm - bólogattam. - Hát igen, mondtam már, hogy a mostani énemhez képest, kész katasztrófa voltam régen - nevettem el magam. - Igen, szerintem is érdekes, hogy mennyit változik az ember. De én azt tudom, hogy én baromi sokat változtam. Viszont akkor is a gyerek énem volt a legszórakoztatóbb, már idősebb fejjel.
Én már rég nem tudnék ilyen dolgokat kitalálni, azt sem tudom, hogyan voltam képes totyogóként jobb tervet eszeltem ki, mint néhány felnőtt. Felháborító és egyben érdekes is. Néha tényleg visszasírom, mert ez a gondolkodás nekem még jól jöhetne nagyon. A kellemetlen pillanatokból is simán kimászhatnék, gond nélkül.
- Én is így voltam - nevettem. - Persze, csak azok után képtelen voltam bármit is enni. Bár ha én főztem volna, nem történt volna meg. - mosolyogtam. - Akkor jó. Nálunk az volt, hogy akkor is kell csinálnom házimunkát.
|
|
- Hát az amúgy tényleg elég ritka - mosolyodtam el. - De úgy félévente egyszer megtörténik, talán, ha nem még attól is kevesebb - magyaráztam. Általában nem szoktam kiakadni dolgokon, legalábbis nem akkor, mikor az adott helyzet fennállt. Még így is nagyon sokáig csak belülről emésztem magam, még akkor is csak az van a fejemben, hogy ezzel másokat is letörhetek, és nagyon nem akarnám, hogy a barátaim aggódjanak értem. Sokkal inkább azután akadok ki, hogy pár napot így töltöttem, valami extra csapás után jut eszembe az elmúlt időszak összes dolga. Olyankor keresnem kell egy vállalkozó szellemű lényt, aki elviseli, hogy totál bedepizve ölelgetem egy fél napon keresztül. Vagy pedig bezárkózok a szobámba. Az se jobb.
- Nem túlzás, én is valami ilyesmit próbáltam kinyögni - válaszoltam.
Oké, tehát nem voltam baromi félreérthető. Az viszont abszolút feldobott, hogy ebben is egy véleményen voltunk. Mi jön még ezek után? Szinte bele se mertem gondolni. Tulajdonképpen mikor a fagyizóban találkoztunk, még arra sem gondoltam volna, hogy egyszer randizni fogunk, erre tessék. Most mégis itt vagyunk. Ez alapján az elv alapján pedig még tényleg bármi lehetséges.
Arra, hogy nagyon örül, csak egy újabb ezer wattos mosollyal válaszoltam. Úgy látszott, hasonló a lelkesedésünk ezzel kapcsolatban. Még tényleg lehet itt bármi, ebben egyre jobban biztos voltam, ugyanakkor mégis tartottam tőle, hogy elcseszem az egészet.
- Értettem, persze - válaszoltam, miközben elnevettem magam. Én sokkal rosszabb voltam, mikor bepörögve próbáltam meg valakivel kommunikálni, úgyhogy mások össze-vissza csapongó szövegelésében sem tudtam elveszteni a fonalat. - És gőzöm sincs, mások mit állítanak arról, mennyire vagy érdekes, de azt meg merem előlegezni, hogy nekem nagyon is az vagy, jobban, mint másoknak. Nem véletlenül hívtalak el téged - válaszoltam mosolyogva.
De még mennyire, hogy érdekesnek tartottam - sokkal jobban, mint azt bárki hinné. Egyszerűen minden kis aprósága felkeltette a figyelmemet, tényleg még azok a tények is, amit mások talán nemhogy érdektelennek, de még unalmasnak is tartanának. De én nem. Oké, Quinn minden kétségen kívül ellopta a szívemet, ezzel tényleg nem lehetett vitatkozni egy percet sem.
- Komolyan? - kérdeztem vissza. - Ezt sem gondoltam volna - vigyorogtam. - Valamiért imádok kiskori sztorikat hallgatni, valószínűleg mert olyankor jövök rá, hogy mennyit tud változni egy-egy ember, miközbe felnő, vagy nem tudom, meg egyébként is tök jól szórakoztatnak az ilyen "lehetetlenségek" - tettem hozzá. Vagy talán azért is, mert még mindig egy nagy gyerek voltam. Meg egyébként is, tök cukinak tartottam a legtöbbjüket, és tényleg szinte lehetetlennek tűnnek a kiskori dolgok az emberek felnőtt énjéhez képest.
- Jajj, igen, az internet legsötétebb bugyrai. Sokkal több rémtörténettel futottam össze, mint olyannal, ami jól végződött volna, úgyhogy én már a világ összes létező reakcióját lefuttattam az agyamban... - mondtam. - Ouch. De akkor végül is jól végződött, ezen kívül - mosolyogtam. - Én meg tényleg elbőgtem magam utána, de a megkönnyebbüléstől, és közben tökre vigyorogtam is, mert apa csak annyit mondott, hogy "oké, felőlem azt szeretsz, akit akarsz, de ettől függetlenül ugye majd még nézel velem meccset?" - nevettem el magam. És igen, pár nap múlva néztünk meccset, ugyanúgy, mint azelőtt. Totálisan feleslegesen gondolkodtam olyanokon, hogy mit vinnék magammal, ha kiraknának, vagy egyáltalán, melyik haveromhoz mennék lakni ideiglenesen... |
- Gondolom - bólintottam- Én meg nem tudlak elképelni szomorúnak, szóval ez kölcsönös.
Sok mindent el tudtam képzelni az emberekről, hiszen már elég sokszor csalódtam bennük. De erről a gyerekről nem tudtam semmi rosszat elképzelni. Az lehet, hogy azért, mert úgy bele vagyok zúgva, mint a egy kis lány a Disney hercegbe. De na. Tudom, hogy rengeteg személy képes meglepni a másikat, viszont tőle nem vártam semmi rosszat. Még akkor se tudom hibáztatni, ha nagyon zavarba jövök. Egyszerűen már azt se tudom, hogy ez a srác valóságos vagy nem. De szerintem nem és én álmodok. Megálmodtam magamnak a legaranyosabb élőlényt, valaha.
- Értem, mit akarsz mondani, Darry - mosolyogtam. - És igen, én is szeretnék mindent megtudni rólad. Úgy megismerni, hogy minden mozdulásodat azonosítani... Remélem, nem túlzás, amit mondok. Ha igen akkor nagyon sajnálom.
Nem hazudtam és nem is túloztam. Sőt! Nagyon szeretem, amikor már annyira ismerem a szeretteimet, hogy tudjam mikor, mi a bajuk. Egyetlen arc kifejezésből vagy szóból. És most hogy totálisan beleszerettem, megimádtam ezt a szőke srácot, akartam ezt. Bár tényleg rengetegszer találkoztunk, még nem tudtam mindent róla. Pedig nagyon is akartam. Alapvető dolgokat tudtam róla, de még többet szerettem volna hallani róla. Már az is jó volt nekem, ha beszélgetett velem.
- Akkor én nagyon örülök - a szám már szerintem a fülemig ért már.
Képes lettem volna kiugrani a bőrömből ezek hallatán. Mert na. Hajlandó velem találkozni, meghívott még randira is engem. Most meg ez. Egyszerűen nem tudtam vele betelni, annyira jól esett. Igaz azt már nem mondtam, hogy úgy beleestem, mint az idióta a gödörbe. Ahhoz még nem volt bátorságom. Ahhoz még túlságosan nyuszi voltam, hogy ki mondjam a teljes igazságot. De talán valamikor annak is eljön az ideje. Remélem azért ő fog lépni, mert én képes vagyok addig várni, amíg megunjuk a várokozást a másikra.
Következő percekben a szokásos történt; én rohadtul zavarban voltam. De ez már megszokott volt tőlem igazán. Most hogy így kiderült, hogy nem is bánja, sőt cukinak tartja, még jobban leálltam a működésben. Sőt hozzá még lángolt is a fejem, mint az állat. Na, nem a szégyentől. Egyszerűen, mert Darry még egy jobban zavarba hozott, de már nem bántam. Csak azt, hogy képtelen voltam ránézni azokban a percekben. Mert kb ott olvadtam volna szét azon nyomban, hogy szemébe néznék. Szóval, igen ezt kerültem, igazából. De nem tett semmit ellene, így picit nyugodtabban tudtam ignorálni a tekintetét. De muszáj volt vissza rángatnom magam a talajra.
- Darry, nem is tudod mit jelent nekem, hogy ezt így kimondtad - kacagtam. - Sokakat már az is zavarja, hogy nem nézek rá. De te nem. Te kibírod és úgy látszik tetszik is - nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak - Megnyugtatod egy antiszociális szívét. Szóval tényleg nagyon, nagyon sokat jelent nekem ez az egész. Na meg az is, hogy elhívtál engem. Engem. Pedig nem is vagyok egy olyan érdekes teremtés, mint sokan állítják. Vagy is én ezt gondolom saját magamról. Szóval köszönöm ez az egészet. Jézusom, mennyi mindent beszéltem én itt - nevettem el magam ismét. - Remélem azért megértetted. Ha nem leegyszerűsíthetem.
Össze-vissza hablatyoltam. De Jézusom, nagyon sok pillangó volt a hasamban és ilyenkor nem tudom megállni, hogy ne legyen szófosásom.
- Hát, igen - bólogattam sűrűn. - Bár én azt hiszem, hogy engemet megszállt akkoriban maga Lucifer, mert mindig a legundokabb, furább tervet eszeltem ki, négy évesen - nevettem fel. - Vagy legalább is én voltam a fia.
Sok, sok csínytevést elkövettem. Például tudtam, hogy só és víz kombó, hányást okoz, így tettem a drága X vizébe egy lapátnyit. Szegény bátyám nem is tudta mi baja a víznek és miért hány, mint a sugár.
Macskás dologra csak vigyorogtam. Imádtam amikor a kedvenc dolgairól beszél. Na jó, mikor nem imádom ezt a srácot?
- Szerintem mindenki parázik előtte. Hiszen mindenki hallott rémsztorikat a coming outról. Főleg, ha interneten olvasod őket - húztam a számat egy fél oldalas mosolyra. - Én még siettetve is volt, hogy coming outoljak a családomnak. Azt végül kiderült, hogy Xavier két éve elmondta nekik, hogy meleg. Szóval, ja. De elárulom, hogy ki kellett mennem utána wc-re, mert az idegességem felborzolta a hasam. Meg a megromlott ebédünk - nevettem fel. - Tehát ez se volt semmi sztori, de hál' istennek, hogy túl vagyok rajta.
|
|
- Én elhiszem, de akkor sem jelenik meg a lelki szemeim előtt semmi ilyesmi - mondtam. Én tényleg sok mindent láttam már, a nagy számok törvénye nem nagyon akarta engedni, hogy akár egyféle emberrel ne fussak össze. Volt közte nem egy olyan dolog, ami elsőre rohadt fura volt attól a személytől, akiről nem tudtam volna pont azt elképzelni, akár csak így szóban mondta, akár sikerült tapasztalnom személyesen is... de eddig mind közül a mérges és ijesztő Quinn gondolata állt a legtávolabb tőlem. Jó, ebben talán közrejátszott, hogy teljesen bele voltam esve. Legalább egy kicsit biztosan változtatott a gondolatmenetemen ez is.
- Egyszer mindegyik oldaladat akarom látni - jelentettem ki. - Vagyis ne érts félre, nem akarok semmi rosszat kihozni belőled, vagy bármi ilyesmi, csak szívesen megismernélek úgy igazán száz százalékosan. Remélem, érted, mit akarok ezzel mondani, mert elég bénán sikerült elmagyaráznom - tettem hozzá, mert közben rájöttem, hogy kissé félreérthető volt, amit az előbb mondtam. Elrontani meg még mindig nem akartam, eddig még annyira flottul ment minden. Nagyon utálnám magam érte, ha egy mondattal tönkretenném azt, amit eddig felépítettünk.
- Igen, tényleg - mosolyogtam. - És ha érdekel, én is kedvellek, nagyon is - fűztem hozzá még mindig mosolyogva.
Ezek után mindenképp úgy éreztem, hogy ezt kimondhatom így, egyenesen. Jobb, ha oda-vissza tisztázzuk ezeket a dolgokat. Az őszinteség sosem okozott tulságosan nagy gondot, és én tényleg örültem annak, hogy nem csak én kedveltem őt, hanem ez fordítva is igaz volt. Bár részemről a kedvelni egy nagyon-nagyon enyhe kifejezése annak, amit valójában éreztem és gondoltam. Ez sokkal több volt annál.
- Aham - válaszoltam mosolyogva. Jól van, még tökre el is vörösödött. Ha lenne nálam cukiságmérő, ha eddig nem is, de most tutira kiakadt volna. Annyira édes, amit csinál, hogy ilyen már komolyan nincs. Azt pedig különösen szerettem, hogy ezt az egészet én vagyok képes egy pilanat alatt előidézni. Szinte már hihetetlen. - Hát az tuti, hogy én nem fogok semmi rosszat mondani. Akárhogy várhatod, semmiképpen sem tenném meg. Nagyon bírlak, és eléggé hülyén venné ki magát, ha most kezdenék el áttérni arra, hogy egy nyelvbotlás vagy pillanatnyi zavar miatt elítéljek vagy kinevessek valakit - mondtam. Soha meg sem fordult a fejemben még csak hasonló dolog sem. Főleg nem vele kapcsolatban. Oké, zavarba jött, és? Miért kellene rosszat mondanom? Nagyon nem voltam az a fajta. Vannak, akik egyszerűen ilyenek. Ha meg tökre jól is áll az illetőnek (mint ahogy Quinnek is), akkor végképp nem lehet egy szavam sem.
- Okééé - feleltem, aztán elnevettem magam. - Hát azt meg tudom érteni, hogy akkor már nem tartottad viccesnek. Gyerekkorban meg még nyilván tök más az egész - mondtam. Minden gyereknek volt valami hülyesége. Én például úgy csajoztam oviban, hogy csak na, és valószínűleg akkor ki is éltem magam ezen a téren, ugyanis mostanság (úgy a gimi kezdete óta) elég ritkán keltik fel az érdeklődésemet a lányok. Még régebben volt egy párhónapos kapcsolatom egy ellenkező neművel, ami már nem az ovis szédítettjeim listájára volt sorolható... de kösz, örülök, hogy vége lett, nem lennék kíváncsi arra, milyen hazugságokat tud még kitalálni az életéről, hogy kihasználjon.
- Dehogynem, és akármennyire rohadék néha, attól még imádom azt a szőrpamacsot - vigyorogtam. - Úgyhogy ja, teljes mértékben poénnal szántam.
Egyesek szerint kicsit túlzásba vittem a macskám imádását. De nem tudtam nem szeretni, meg egyébként is, alapvetően szerettem a macskákat. Talán azért is, mert bizonyos tekintetben rokonlelkek. Azaz abszolúte nem normálisak.
- Nyugi, az enyém is szörnyűséges volt - forgattam a szemem, ahogy visszagondoltam, mit össze paráztam előtte, és milyen lehetőségeket láttam magam előtt. Már azon gondolkoztam, hogy ha kiraknak, mik lesznek a legszükségesebbek, amiket magammal viszek... - Lehet, hogy ezt így nehéz lesz elhinni, de úgyszint a bőgés szélén álltam, és mint kiderült, teljesen feleslegesen. |
[55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Én pont fordítva vagyok; én elég sokszor vagyok depis vagy szomorú. Általában minden második héten elkap engem és valami nagyon rossz még saját magamnak is. Az a vicc, hogy akkor szokott ez lenni mikor találkozom veled. De mindig erőt nyerek magamon, mert nem akarom, hogy te kedvedet is elrontsa.
