|
Témaindító hozzászólás
|
2016.04.20. 17:31 - |
 |
[159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Az ügyfél késik. Alig akad valami, amit annyira utálok, mintha késnek a megbeszélt időpontról. Ha már én képes vagyok időben itt lenni - sőt, igazából hamarabb is, de ez nem léyneges - akkor már az lenne a minimum, hogy szólnak a késedelemről. Minden egyes melóval a karrieremmel játszom, hisz ki tudja, mikor figyel minket egy beépített rendőr, avagy mikor keres fel valami tégla egy álmegbízással.
Idegesít még a tény, hogy sosem láttam, az átvevőt. Azt se tudom, férfi lesz vagy nő. Ő meg fog ismerni, és vélhetőleg idejőn, de ha nem.. Én fél óránál többet biztos nem várok.
Idegesen fészkelődtem hát a bárpultnál. Nem szerettem ennyire a központban ülni, de nem kockáztathattam, hogy nem vesz észre. Egy háromdecis pohárba kitöltött kólát szorongattam. Két színes szívószálat kaptam bele, és most azokat nézegettem. Kinek juthatott vajon eszébe, hogy neki nem jó pohárból innia, hanem két kis csövön át szeretné kiszippantani az italát? Ki találta fel a szívószálat? Talán a gőzgépekkel egyszerre került napvilágra? Vagy sokkal később? Az elektromosság, és szép lassan a modern élet hozománya lehet?
Túl sok a szabadidőm.
Pedig nincs is. Ironikus.
Direkt olyan helyet választottam, ahol pont rálátok az ajtóra, és engem is egyértelműen látni, de nem, még mindig nem jön senki. Apró sóhaj szökött ki vastag ajkaim közül, és azzal kikaptama két szívószálat az üdítőből. Idegesítenek. Jelenleg minden idegesít. |
|
Makacsság, nem gondoltam volna, hogy egyszer gondot okoznak nekem, de lám még is. Ebbe a férfi annyi szorult, mint öt emberbe. Talán azért annyira lenyűgöző nekem. Hiszen Irina is elmondott nekem mindent, amit hallani akartam, viszont nála nem tudom ezt elérni, ami még jobban vonzott magához, akárhogy akartan ellenkezni, nem ment. Lassan az se érdekelt engem, hogy nem kapok tőle válaszokat. Csak figyelni akartam, megismerni. Olyanokat akartam megtudni róla, ami egyáltalán nem fogok előrébb jutni vele kapcsolatba. Hogy miért ilyen. Igen, még tényleg érdekelt, viszont nem ez volt már az elsődleges célom nála. Azt hiszem, ha soha nem találkoznánk, még hiányozna is.
Nem tudtam pontosan válaszolni arra, hogy mit akarok tőle, de tényleg nem tudom, akármennyire ki akarom deríteni, rejtély marad számomra. Egy nagy rejtély. Ez zavart engem leginkább. Hogy nem bírok rájönni, hogy miért is nem hagyom itt a fenébe. A második ital után már rég elmehettem volna, nem tettem meg. Képtelen voltam rá. Pedig már rég megtehettem volna. Ehelyett sok mindent megtettem, amivel talán még jobban magamra haragítottam a másikat. Bár a csókot magam miatt nem kellett volna, hiszen így jobban vágyok rá. Kiszúrtam volna magammal, talán. Igen... ez tényleg lehetséges. Bár úgyis, ha csak szexpartnerem lenne... még akkor is megszeretném ismerni. Közelebbről. Francokat... Nevetése meglepett és tudom, hogy rajtam nevet, nem bántam. Már szerintem is nagyon nevetséges vagyok. Viszont az újabb kijelentése nem volt igaz. Nem érdekel az, hogy képtelen megnyílni nekem. Csak örülnék, ha mellette lehetnék. Ennyi az egész. Igaz, közelebb hajolt, még is megint, az inge nyakánál, még jobban magamhoz húztam, ügyelve arra azért, hogy ne legyen neki kényelmetlen pozíció. - Nem - ráztam meg a fejem. - Először az volt a szándékom. Mostanra nem izgatnak veled kapcsolatos kérdéseim. Nem akarom fitogtatni a képességeimet. Csak te érdekelsz - mondtam ki, majd eleresztettem. - Meg akarlak ismerni. Ennyi az egész.
- Értem és köszönöm, hogy ezt elmondtad - majd ránéztem a telefonomon lévő órára. - De nekem már sajnos mennem kell, Ryu. Köszönök mindent - kifizettem a dolgokat, majd szépen elmentem haza.
/lezárt kör/ |
Makacs lennék? Na igen, meglehet..viszont ez sem volt mindig így. Viszont, mint ahogyan mondani szokás..semmi sem tart örökké. Ez pedig rám is érvényes. Az utóbbi pár évben hatalmas fordulatot vettem, pontosabban maga a személyiségem. Ehhez pedig csak egyetlen egy ember kellett, vicces nem? Szinte tönkretette az egész életemet, mindent tönkretett, velem az élen. Ezért sem nyílok meg senkinek sem és vigyázok is arra, hogy kit engedek közelebb magamhoz. Azóta szinte nem is engedtem, ez pedig így is marad. Viszont most itt van ez a srác, aki az előbb smárolt le - ami így mellékesen nem volt szörnyű -, csak nem értettem mi volt ezzel a célja. Azt gondolta, hogy most ennek hatására kitárom elé az egész múltam? Hát rohadt nagyot tévedett. Miközben ezek a gondolatok jártak a fejemben, csak figyeltem az arcvonásait. Láttam rajta, hogy nehezen birkózik meg azzal, hogy ennyire zárkózott vagyok és nem tud megfejteni.
- Örülök, hogy végre rájöttél. Én más vagyok..rohadtul más.. - szűkítettem össze kissé a szemeimet, miközben képzeletben bólintottam egyet. Kezdtem azt hinni, hogy végre megérti mi van..hogy nincs kedvem ezt hallgatni, erre újra elbassza. Csak egy szemforgatással fogadtam, végül megcsóváltam a fejem.
- Jó, legyen így..ha te mondod.. - hagytam ennyiben, mert kezd olyan érzésem lenni feleslegesen beszélek, mintha meg sem hallaná. Gőzöm sincs miért nem lépett le már, én a helyében rohadtul azt tettem volna. Ehelyett itt jártatja a száját és azt próbálja meg megfejteni ki a franc vagyok én. Vicces, de tényleg..
Kérdésemre, hogy mit is akar tőlem..egy elég érdekes és bő választ kaptam. De ami a legjobb, hogy rohadtul nem tudtam meg semmit. Hiszen ő maga sem tudja..ez pedig már súlyos. Csak felvontam a szemölköm, majd csak kissé felnevettem. - Hát..ez kezd..gázzá válni, már bocs. - mondtam, de aztán csak újra megszólaltam. - Téged rohadtul nem én érdekellek..ahogyan az sem, hogy ki vagy mi vagyok én..Egyszerűen nem bírod elviselni, hogy valaki nem nyílik meg előtted..nemde? - kérdeztem vissza, miközben megtámaszkodtam a pulton és közelebb hajoltam hozzá.
- Tapostak már bele a lelkembe..majd még párat belém is rúgtak..ez elég kielégítő válasz őkegyelmének? - kérdeztem felvont szemöldökkel, majd csak ellöktem magam a pulttól és a várakozó vendégre pillantottam. Kiaadtam az italt, amit kért, közben azon kezdtem el agyalni, mi a francért beszélek itt ennek a srácnak. Jó igaz, ezzel még nem sokat árultam el magamról..csak egyszerű indok volt..ami az emberek 90%-ával megtörténik. |
|
Őszintén.. nem tudom, hogy miért kapaszkodok ennyire abba, hogy valaha kapok-e a választ. Kilátástalan a helyzetem és fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Csak... figyelni akarom őt. Meg akarom őt fejteni. Nem érdekelt már többet az előző jelenetünk Vincenttel. Miért más ő? A legfontosabb ki ő és miért ellenkezik ennyire? Az én arcomról nem fog semmit leolvasni, túl régóta tudom tartani az érzéstelen arcomat, de még vannak érzéseim, valahol... hiszen ott van a nővérem, akiért, ha kellene meg is halnék. Hiszen testvéremért szeretem. De mást is tudnék szeretni? Ez is aggaszt, hogy lehetséges az, én nem tudok ilyet. Pedig jó lenne valaki mellett ébrednem, akit páromnak hívhatok. Nagyon eltértem a lényegről...
Bocsánatot kértem, igen, mert tudom, hogy nem volt kellemes neki az egész kérdezgetés. Nem hittem volna, hogy valaha is lesz ilyen. Először izgatottsággal töltött el az egész, most viszont elöntött engem reménytelenség. Valaha kapok választ? Lehetséges, hogy én megismerjem őt? - Nem gondoltam volna, hogy ilyen makacs vagy, az az igazság. Hogy egyszer megtörlek, de nem így van. Te más vagy - akármennyire nem akarja ezt elhinni, így van. Nem egy tucatember. Nem egy könnyű eset? És talán pontos ezt szeretem az egészben, csak hittem, hogy ebből nem lesz semmi.
- Mindenkinek van mondanivalója, valamiről. Lehet nem nekem fogod azt kimondani, amit akarsz. De valaki egyszer, biztosan. Nem most lesz, lehet tíz év múlva, de valaki csak rá fog jönni - nyilvánítottam ki a véleményemet. Miért csinálom ezt magammal? Már rég itt hagyhattam volna, de képtelen vagyok rá. Kis szünetekkel, de mindig visszapillantottam az arcára. Ugyan az a kérdés játszódott le fejemben, állandóan. Ki ő? Miért ő? Miért érdekel engem annyira? Hiszen találnék én magamnak mást a melegbárban. De azt hiszem ennél többről van szó itt. Meg akarom ismerni. Lehet soha többé nem fogunk találkozni, de legalább hallani akartam tőle valamit. Nekem még egy kis információmorzsa is jó lenne. Legalább a nevét tudom. Ryu.
Fogalmam sincs mi késztetett arra, hogy megcsókoljam. Talán tényleg, hogy megismerjem? Vagy talán valami más? A csók kellemes volt... nem lökött el magától, ami egy picit meglepett, de folytattam... nem akartam abbahagyni, de muszáj volt. Miért akartam ezt? Miért? Továbbra is őt figyeltem, legfőképpen az ajkait, mikor feltettem a kérdést. Talán azt akarom, hogy ő is annyira törje fejét rajtam, mint én rajta? Nem tudok rájönni. Amilyen elutasító volt velem... Nem hiszem és megkaptam a várva vált választ. Igazam volt. Képtelen vagyok nem azon gondolkozni kicsoda ő és miért akarom ennyire. Nem foglalkoztam a nővel. Nem érdekelt. Úgy is. Ebben az évszázadban nem olyan meglepő, hogy a másságot felvállalják. A tinédzsereknél a másság már az új trend.
A kérdésén csak egy ideig gondolkoztam. Mit akarok tőle? Már én se voltam benne biztos. Őt? Hogy megismerjem? Hogy több titkot tudjak? Fogalmam sincsen és lassan meg fogok őrülni. - Őszintén? Már nem tudom... először csak azt, hogy megtudjam az okát miért viselkedsz így. Miért nem mutatsz semmit. De nem jövök rá, ugye? Nem fogsz magadról elárulni semmit, ugye? Örülhetek annak, hogy a nevedet elárultad. Fogalmam sincsen mit akarok már. Megismerni? Téged? Képtelen vagyok rájönni - sóhajtottam fel, megint. - Csak én kattogok ennyit rajtad, igazam van, nemde? - tettem fel a kérdést. |
A kis kitörsemnek hála úgy tűnik felfogta végre mit is mondok. Megértette, hogy nem akarok vele beszélni, vagy legalábbis magamról nem..ha nem ezzel a szarsággal jön, talán még le is álltam volna vele normálisan társalogni. De így már teljesen elment a kedvem, hiszen csakis azt akarja kideríteni, ki vagyok én vagy miért vagyok olyan amilyen. Viszont az is feltán, hogy kétségbeesetten kattog az agya, hogy valamit kitaláljon. Csak tudnám miért teszi ezt..de komolyan. Még soha senki nem akart ennyire rámakaszkodni az utóbbi időben, mint ő. De ő szinte már kétségbeejtően...mint ha ezen múlna az élete. Csak hiányzik az a rohadt válasz..Miért? Miközben elhallgattam a fiút, őt kezdte el figyelni. Az arcát, a vonásait..és maga próbáltam rájönni arra is, hogy mire is gondolhat most.
Ezután még bocsánatot is kért..hát mégis mi lelte? Felvontam szemöldököm és úgy bámultam őt tovább. - ..mit gondoltál? - kérdeztem, majd csak megforgattam szemeimet. Persze ő maga sem tudja mit gondolt..vagy azt hogy mit akar, nem? Simán engem akar kikészíteni..csak mert megmentettem a seggét? Pontosabban kiraktam azt a faszit..lehet tényleg ezért akaszokodott rám ennyire.
- Teljesen mindegy milyen módszert használsz..belőlem nem szedsz ki semmit..mert nincs mit mondanom. - kezdtem el kitölteni az italját, amit később le is tettem elé. Ekkor tisztelt meg azzal, hogy a faggatása után be is mutatkozzon. Szóval Xil..érdekes név, van egy olyan érzésem, hogy nem a teljes neve, de nem is igazán érdekelt. Ami visznt ezután jött meglepett, hiszen nem vártam, hogy ezek után ilyet tesz. Sőt, alapból nem számítottam ilyesmire..hogy majd a munkahelyem lekapnak. De mit mondjak..nem ellenkezdtem, nem mondom, hogy viszonoztam is..de el sem löktem magamtól. Amint véget ért a csók, újabb kérdéssel dobott meg. Szóval ő azért teszi ezt az egészet, mert érdeklem? Hülyeség..azt se tudja ki vagyok. Azt már sikerült megtudnom, hogy a férfiahoz vagy legalábbis azok hoz is vonzódik. De ettől függetlenül nekem nem kell.
- Ha ezzel ez volt a célod..sajnálattal kell közölnöm, hogy nem.. - válaszolta egyszerűen, végül pedig hátráltam egy lépést és unottan a mellette álló nőre pillantottam, aki kissé ledöbbent, de úgy tett, mintha nem történt volna semmi, vagyis próbált úgy tenni. Dadogva elnyögte mit is akar..én pedig kiakadtam az italt. - Őszintén..mi a francot akarsz tőlem? - pillantottam vissza Xil-re, aki engem figyelt. |
|
- Értem... - egyre jobban estem kétségbe. Nem akar beengedni, de gondolom azt se díjazna, ha én beszélnék a sajátomról. Igazából... fogalmam sincsen mit reagálna. Semmit nem tudtam róla és kezdett egyre jobban frusztrálni engem ez az egész, egyszerűen nem tudok már mit csinálni az itteni dolgokkal, pedig nem akarom, hogy ő is egy ismeretlen legyen a sok közül. Képtelen vagyok innen hamarosan elmenni, nem húzhatom tovább. Nem lesz több dolog, amit fel tudnék mutatni. Ez kicsit új helyzet nekem, hiszen Irina is válaszokat adott, de ő nem. Ő csak még jobban ellenkezik, de ha ilyen hevesen teszi ezt, akkor talán vannak sötét foltok a múltjában.
- Én.. én sajnálom. Abba kellett volna hagynom rég, csak azt gondoltam.. - de nem fejeztem be, felesleges volt. Hittem azt, hogy újra kiakadna. Lassan már lemondok róla és nem tudok meg róla semmit sem. Nem fogom erőltetni, bár van, amivel itt tarthatnám, magam mellett. És nem kényszerből csinálnám, a szükség miatt. Újabb kis monológjára meglepődtem, majd felsóhajtottam. Azt hittem csak ártani fogok, azzal, ha nevemet megmondom. Teljesen kiszámíthatatlan nekem. Talán a normálisak így vannak a többiekkel? Nem tudom. - Nem kémkedem... csak szerettelek volna jobban megismerni, de... úgy látszik rossz módszert használtam - mert igen, én így működök. Jól bevált dolgokat használok, amiről tudom, hogy megadják, amit én akarok, de ez Ryunál nincs így. - Xil vagyok - böktem ki a nevem. Vártam, amíg kitölti az italt, majd az inge nyakánál fogva magamhoz húztam és megcsókoltam. - Nos, így se érdekellek téged? - tettem fel a kérdést. Nem kényszerből tettem, mert azt el kell mondani, hogy jól nézett ki és a titokzatossága vonzott engem. Szóval, újra ajkaira tapadnék, aztán a nyakára... de nem tehetem meg. |
Flörtölni? Mégis hogy a francba jött ez ide? Ki hozta fel itt a flörtölést? Komolyan mit akar ez a srác tőlem..nekem nem hiányzik, hogy belemásszon az életembe. Eddig sem mondtam senkinek semmit és ez továbbra is így lesz. - Bocs..de nem éppen veled akarom megosztani a problémáimat.. - mondtam ezzel pedig lezártnak tekintettem a témát. Még jó, hogy elterelem..érthetően megmondtam, hogy nincs kedvem vele beszélgetni. Meg nekem dolgoznom kell, nem pedig..jó a munkámhoz tartozik a vendégek szórakoztatása is..de az rohadtul nem az én asztalom.
Ő persze továbbra sem hagyta abba, sőt még csak el sem ment. Alig hallhatóan felsóhajtottam, miközben félszemmel őt figyeltem. Komolyan már csak ez hiányozott az életembe, egy olyan személy aki nem akar leszállni rólam. Aki kiakarja deríteni milyen vagyok..beleakar mászni a múltamba. Mert szerinte más vagyok? Különleges? Ez már röhejes, de komolyan. Életembe nem láttam ezt a kölyköt, most meg így rámmászik.
- Én csak annyit kértem tőled, hogy hagyj békén..ezt annyira nehéz felfogni? Tényleg nem jutott el az agyadig, hogy nincs kedvem veled beszélni? Én azért vagyok itt, hogy dolgozzak..nem pedig azért, hogy kiteregessem itt a szennyest. - fakadtam ki kissé, de persze nem beszéltem hangosan, ahogyan bunkón se csak simán tisztáztam vele azt, amit gondoltam. Erre jött újra a hülyeségével..újabb sóhaj hagyta el a számat, miközben már kezdtem ideges lenni. Érdeklem? Mi a büdös francot beszél ez? Most lát életében először, erre jön itt a szarságával, hogy érdeklem..és nem akarja ezt az egészet ennyiben hagyni.
- Itt kémkedsz..arra viszont nem vagy képes, hogy a saját neved eláruld..bár nem mintha érdekelne, de azért annyi lehetne benned. - fintorodtam el, közben öntöttem neki még egy pohárral a kért italból. Remélem ez az utolsó..és amint megitta elhúz a francba. |
|
Nem, egyáltalán nem fogom abbahagyni. Nem akarom, most az egyszer itt fogok ülni, amíg ki nem derítek róla valamit, igazán jó lenne, akármi róla. Lehet túlságosan a kérdéseim rabja vagyok, de nem mertem fel tenni a kérdéseket, nem tudtam, hogyan is reagálna rá a másik személy, bajba, pedig egyáltalán nem akartam. Arra pazarolni az időm, teljesen feleslegesen lenne. Jobb dolgom is annál. Most viszont jobban érdekelt engem ez a férfi itt. Talán nem lesz ebből az egészből semmi, azaz semmilyen információt nem kapok, de egy próbát megér, én nagyon remélem. Kíváncsivá tett és most ezzel akartam foglalkozni. Sajnálom, hogy ellenkezik.
- Én nem azért mondtam ezt, hogy flörtöljek veled. Nem azért mondtam, mert furán bókolok. Csak egy észrevételem volt, amit megosztottam veled. Reménykedtem benne, hogy nem fogod terelni a témát - magyaráztam el. Én tényleg szeretnék többet tudni róla, Ez minden, de ugyan, azt hiszem nem fogok a kérdésekre választ kapni. Nem baj, beletörődik én egyszer, de az szerintem nem most lesz. Végre találtam egy érdekes személyt és ő se akar válaszolni. Igaz, nem ítélkezhetem, hiszen ha az én múltamba belemásznának, én is próbálnék minden hárítani, amit csak lehet és tudok. Azért remélem nem fogom, vagy nem tudom őt kiakasztani.
Meglepett, amikor megállt és rám figyelt. Talán el akar ijeszteni? Az nem fog egy hamar megtörténni szerintem. Mikor közelebb hajolt hozzám, csak résnyire nyitottam a számat, de nem szólaltam meg. Csak figyeltem az arcát, amin még mindig nem láttam semmit. Csak fáradságot. - Sok mindent, de rólad csak feltételezek dolgokat - emeltem rá a tekintetem és a szemébe néztem. Hát ha onnan rájövök valamire, de semmi. Azt már tudom, hogy nem akar magáról beszélni. - Nem tudlak, érdekelsz - szólaltam meg megint. - Nem ígérgetek, de azért megpróbálom, miattad - jelentettem ki tömören. Tényleg nem tudom mi lesz ebből. Mikor meghallottam a nevét, csak felkaptam a fejem. Szóval Ryu... Kicsit gondolkoztam, majd újra kinyitottam a szám, mikor megittam a martinit. - Kérhetek még egyet? |
Valahogy éreztem, hogy nem fogja ennyiben hagyni. Csak mi a farncért engem szemelt ki magának? Semmi kedvem sincs a jópofizáshoz, és igen..ezt kell tennem, mert mégis csak egy vendéggel beszélek. Nem küldhetem el csak azért a halál faszára, mert rohadtul nincs kedvem beszélgetni vele. Ez a munkám sajnos, vagyis ez is beletartozik. Talán csak ha rámutatok arra, hogy nem épp a jó embert választotta ki a bájcsevejhez, lehet lelép.
- Mégpedig? Mert más vagyok, mint te? Vagy akár a körülöttünk levők? Tudod hányan eljátszották már ezt? - röhögtem el magam, de amolyan gúnyos röhögésnek szántam. Megint jön ezzel a más dologgal. Még jó, hogy más vagyok..hiszen nem innen származom. Hiába jött nekem azzal, hogy nem ez keltette fel az érdeklődését..mert mi más akkor? Szinte láttam ahogyan forognak a fogaskerekek a fejében..tudom jól, hogy nem akar leakadni rólam. Ezeregy kérdése lenne hozzám, csak olyan gáz, hogy nem meri feltenni őket. Mondjuk nem mintha válaszolnék is..ugyanis semmi köze hozzá.
Viszont amivel ezután kezdett el fárasztani, csak megálltam a polírozással és lettem a rongyot. Tekintetem ráemeltem, majd rátámaszkodva a pultra közelebb hajoltam hozzá. - Mit tudsz te? - újabb gúnyos röhögés hagyta el a számat, de nem távolodtam el tőle. A szemeit fürkésztem és egyáltalán nem éreztem kellemetlenül magam. Azonban azt vártam, hogy ő pont az ellenkezőjéz fogja tenni. Általában nem bírják elviselni a közelségemet.. - Jobb lesz..ha megiszod a kis italodat..és békén hagysz.. - jelentettem ki, ugyanis nem tetszett ez az egész. Nem is értem hogyan jön azzal, hogy megmondja mit akarok és mit nem..Az újabb kérdésére csak egy sóhaj hagyta el a számat.. - Ha megmondom..abba hagyod ezt végre? - kérdeztem kicsit normálisabb hangnemben, majd amint eltávolodtam tőle, pontosabban újra felvettem az előző pozíciót, kinyögtem a nevemet is. - Ryu.. |
- Nem hiszem, hogy nem tudod, hogy nem vagy egy tömegember. Sok minden miatt nem illessz be - átváltottam tegezésre, mert gondolom zavarta. Múltkor is, Irinát is zavarta az egész dolog, így az ideiglenes ismeretlent is zavarta, gondolom én. Igen, megakartam ismerni, hogy ki is ő valójában. Miért itt dolgozik? Miért ilyen szűkszavú? Sorra tettem fel a kérdéseket magamban, ami egyre jobban kíváncsi tett engem. Nem hiszem, hogy Ő átlagos lenne. Nem az. Mi lenne, ha tudnék valamit róla? Hogyan reagálna? Öröm volt, hogy egy egyénnel kapcsolatban rengeteg kérdésem van. Mindenesetre várom, hogy mi fog elsülni a mostani eszmecsere közben. - Tény és való, hogy nem ismerlek. Nem tudom a neved, a lakcímed ezek az információk nincsenek a birtokomban, de látom azt, amit mutatsz. Még ha nem is akarod. Nem akarsz érzelmeket mutatni, belefáradtál abba vagy talán nem akarod, hogy más gyengének lásson és ezt kihasználhatják az alattomos személyek - magamból indultam ki, mikor a gyengeségről beszéltem. Én ezt gondoltam, bár rengetegszer elmondtam már ezeket. Igaz volt mindaz, amit annyiszor elmeséltem. Nem bámultam folyamatosan, az mindkettőnk számára kínos lenne, de úgy hiszem, hogy neki még jobban. Legalább a nevét meg akartam tudni. Talán mára azzal is megelégszem, remélem. - Megkérdezhetem, hogy hogyan szólíthatlak? |
Még jó, hogy az a szerencsétlen nem ellenkezett, bár nem mintha sok értelme lett volna. Ez a hústorony nem hagyta volna annyiban és mindenképpen az ajtó mögé terelte volna a faszit. Ezt követően csak szó nélkül folytattam a munkámat, éppen a poharakat kezdtem el szárazra polírozni, mikor az előző srác úgy tűnt hozzám beszél. Csak félszemmel ráemeltem tekintetem, bár nem nagyon voltam beszélgetős kedvemben, így nem is válaszoltam rá semmit csak egyszerűen biccentettem. Pontosan, ez a munkám..nem azért tettem, mert éppenséggel zavart, hogy őt piszkálja. Bár nem tagadom kezdett idegesíteni az a féreg..ez tett rá arra, hogy kidobassam innen.
Ezután sem szenteltem neki túl nagy figyelmet, bár az feltűnt, hogy eléggé figyel. Nem mintha zavart volna, csak nem értettem miért csinálja. Eközben a vendégek jöttek-mentek, kiszolgáltam őket..majd csak tekintetem a még mindig a pultnál ülő srácra emeltem. Mire vár még? Igaz is..a piáját kiöntötte neki az öntögetős nyomi és bár nem vagyok egy jótét lélek, öntöttem neki egy újat, majd letettem elé. Mondjuk nem mintha ezt a kört én fizetném.
A kérdéseire csak alig láthatóan megforgattam a szemeimet, de már kezdtem felkészülni arra, hogy újra nekem öntsék ki a szívüket, bajukat. Bár azt nem igazán értettem mit is akar ezzel mondani attól viszont, hogy itt magáz kezdett felállni a szőr a hátamon. - Gőzim sincs miről beszélsz.. - intéztem el ennyivel, ami végülis igaz is volt. Mi a francot ért azon, hogy más vagyok? Honnan a fenéből tudja, hogy milyen is vagyok ha nem ismer? - Még csak nem is ismersz.. - tettem még hozzá, majd csak újra a poharaknak szenteltem magam. Most komolyan ezzel fog itt nyaggatni? Mégis milyen kisugárzásról beszél? |
|
Nem örültem annak, hogy Vincent itt csinálta a cirkuszt, Nem kellett volna. Nem akarom, hogy mindenki tudja; ilyen embert vettem fel, hogy dolgozzon nekem. Ilyen aberrált személy kapcsolható hozzám, Igazán szégyenlem magam, mert nem engedhetem meg magamnak. Bár úgy látszik mindig sikerülnek engem becsapni. Azt hittem Cecil jó sógorom lesz, ki fogunk jönni egymással. Ehelyett, ahogy már nem volt a nővérem a közelben, el kezdett engem ócsárolni és amikor ár azt is megunta, kijelentette az utcán, hogy többet nem lehetek a közelükben. Szégyenlem, de igen is elsírtam magam. Nem bírtam, hogy nem láthatom Sascha-t, de azt hiszem mára belenyugodtam az egészbe.
A pultos közben bele avatkozott, amit én meghallottam ugyan, de úgy látszik a másik nem. Mindegy... én azért odafordultam a harmadik felé és bocsánatot kértem a viselkedésünk miatt. Vincent akarta szórni a mocskát újra, de hamar kidobatta magát. - Köszönöm... tudom, hogy csak a munkáját végezte és, hogy önt is zavarta, de hálás vagyok, hogy ez tette - szóltam fel. Talán túlságosan udvarias voltam és beszédes voltam, de én ilyen vagyok, ha nem tetszik én elhallgatok, nem fogok én erőltetni semmit. Abból csak rossz származhat. Vincentet is kirúghattam volna hamarabb. Csak adni akartam még egy esélyt, hát ha változik. Közben azért megfigyeltem a előttem állót. Semmi érzelmet nem láttam rajta. Apró rezzenéseket, amiket nem tudunk irányítani, azokat észrevettem, de mást nem nagyon... Ki ő? Miért ilyen? - Mi olyan különleges magában? Nem a származására gondolok most, hanem a kisugárzása, látom magán, hogy más, mint a többi. Kilóg a tömegből. Miért ilyen? |
Kómásan tapogatóztam az éjjeli szekrényemen, hogy végre el csitítsam azt a krátyogó ébresztőórám. Mellette pedig ott volt a szokásos nyöszörgés, ugyanis utáltam felkelni. Nehéz minket szétválasztani a pihe-puha ágyammal, de sajnos a munka az munka volt. Ha nem akarom kirúgatni a seggem nincs más választásom, mint, hogy felkeljek és bemenjek dolgozni. Pislogtam párat, hogy gyorsabban kiverjem szememből az álmosságot, majd csak egy asítás közepette felültem az ágyban. Na igen, délután fél 5 van és most jönne a kérdés, hogy hogy a francba tudok ennyit eludni. Már harmadik napja, hogy az éjszakát viszem és kezdek kicsit besokalni. Hiába alszom eddig, ha alapból reggel fekszem le. Szinte nincs egy perc szabadidőm se. De nem is értem mit nyafogok itt..ha megakarok élni, dolgoznom kell. Nincs mese.
Szóval kómásan másztam ki az ágyból, ahonnan egyenesen a fürdőbe vettem az irányt. Megmosva az arcom próbáltam összeszedni magam, de nekem ez sosem ment könnyen. Amint elvégeztem a napi teendőimet vettem még egy gyors zuhanyt, majd csak visszavonulva a szobámba előkotortam egy farmert, hozzá egy fekete pólót és már indultam is be a melóhelyre.
Ma különösen fos a hangulatom és előre félek megint melyik nyomi talál be engem. Általában ez megy odabenn. Hallottam már szakítás történetét, szerelmi bánatok, örömhír, megcsalás és egyéb faszságot. Hát komolyan..mégis minek néznek engem egy lelki-szemetesnek? Hát eszem megáll..már most a gondolatra ideges leszek, ez pedig még csak fokozódni fog. Amint beértem le is váltottam a kollégámat, aki reggeltől idáig nyomta. Még szinte be sem tettem a lábam a pult mögé, már jött is az első pár vendég, akiket kénytelen voltam kiszolgálni. Közben félfüllel hallgattam a kis összeröffenést, ami már most kezdett az agyamra menni. Unottan pillantottam rá az illetőre, aki a kis szemüveges faszit nyaggatta. Gőzöm sem volt róla, mi a franc történhetett köztük, de megmondom őszintén nem is akarom tudni. Viszont annyiban ezt nem hagyhattam, hogy csak így össz-vissz öntögeti itt a piákat.
- Megtennék, hogy ezt máshol folytatják? - kérdeztem nemtörődöm hangon, de mikor az öntögetős faszi rám meresztette azt a nyomorult képét..elkapott a hányinger. Fintorogva intettem a kidobós cimborámnak, aki már szó nélkül jött is és kiinvitálta a férget. |
|
Nem volt kellemes arra kelnem, hogy hányingerem van és vissza akar jönni a tegnapi táplálékom. Reméltem azért, hogy nem fog az bekövetkezni, amire gondoltam, viszont tévedtem. Pár másodpercen belül már a wcnél térdével, kiadtam azt, amit muszáj volt, ami nem jól esett a gyomrombak. Bár ez megszokott történni, mindig változik, vagy ez vagy az, hogy rettenetesen fáj a fejem. Megszoktam már ezt. Nem tudok ez ellen csinálni semmit. Csak bele kell törődnöm. Pár percig csak támasztottam a fejemet, a kezemmel, majd lassacskán felálltam. Megmostam az arcom és kiöblítettem a szám, úgy tettem, mintha semmi sem történt meg. Mintha elfelejtkeztem volna az egészről.
Elmentem munkába, de talán nm kellett volna, mert Vincent megint keverte a port, a cégnél. Most megfenyegetett valakit, hogy megöli, ha nem adja át neki a munkáját. Így még nem láttam őt, de tudtam, hogy muszáj volt tennem valamit, mert az komoly. Láttam az arcán, hogy teljesen komolyan mondja. Nem hazudott. Ezért úgy döntöttem, hogy végleg kirúgatom, persze még a papírok és sok minden mást el kell még rendeznünk, de szerintem ez volt a legjobb, amit én tehettem. Ezután csak visszavonultam az irodámban, viszont még leveleket kaptam az elbocsájtott férfitól, de egyre se válaszoltam, fogadja el végre a döntésemet.
Este felé elmentem a bárba, mert őszintén kellett egy kis kikapcsolódás, bár most egyedül teszem, hiszen Irina nincs itt, vagy akárki, akivel el tudtam volna beszélgetni, már nem tehetem semmit, nem fogom most felhívni őt. Mindegy, betértem a bárba, majd rögtön a pulthoz ültem, a csapostól pedig kértem egy martinit. Váratlanul viszont valaki mellém állt és a kapott italomat rám öntötte. - Mocskos buzi, nincs jobb dolga, hogy a munkás emberekkel baszakodjon. Pedig én voltam a legjobb dolgozója! - igen ez Vincent volt. Ki más lehetett volna? Miután megtörültem az arcom és a szemüvegem, mert ma az volt rajtam és megszólaltam:
- Szánalmas, hogy képtelen vagy elfogadni azt a tényt, hogy így nem lehet dolgozni. Hogy így nem dolgozunk csapatban. Úgy tetted magadat, mintha te lennél egyedül. Trágárabban kifejezni: kinyaltad a seggem. |
Kis idő múlva sikerült helyreráznom magam és a gyengéd cirógatása térített észhez. Bár élveztem ahogy a bőrömet simogatja, mégis belül tudtam, hogy nem teljesen helyes ez. Lehet, hogy egyikünk se csinálna ügyet a korkülönbségből de mások biztosan. A szülei meg? Jesszusom ebbe inkább bele se merek gondolni. Viszont semmiképpen sem használnám ki, hiszen nem véletlenül csókoltam meg. Nem azért csináltam mert olyan kedvem volt, elvégre tényleg vonzódok hozzá ahogy jobban megismertem. Egyáltalán nem közömbös, csak próbáltam eleinte úgy tenni ami végülis egész jól ment...eddig. Kinyitottam lassan a szemeimet így találkozott is a tekintetünk ami lehet nekem kicsit zavart volt, elvégre rég csináltam ilyet. Elmosolyodtam a megszólalására halványan és mondtam:
- Én se sejtettem, de szintén nem bánom - tényleg nem baj nekem. Bár később biztos lesznek ebből problémák, de nem tudok vele mit csinálni.
Láttam, hogy rásandít a barátnőire akik rendesen ledermedhettek, ahogy figyeltem a visszatükröződő szempárját. Nem értem mi a problémájuk, hiszen elméletileg ők is idősebb pasikkal hemperegnek. Legalábbis jómúltkor ezzel nagyzoltak a könyvtárban ha jól emlékszem. A kérdésére csak bólintottam megértően:
- Persze menjünk innen a fenébe - már nekem is kezdett kicsit sok lenni a hely. Ennyi szociális élet elég volt nekem. Kézenfogva sétáltam vele és bár hideg volt én nem fáztam, így jutottunk el a városligethez...
[ HANNAH és HAWKE el a városligetbe ] |
Ugratására prüszköltem egyet morcosan, de nem vettem komolyan. Tudom, hogy most egyszerűen agyamat húzza a hülyeségével. Mindegy, amúgyis volt ettől jobb dolgunk úgy vélem.
Ahogy lassúztunk megtörtént a csók. Valahogy mindigis ilyen pillanatra vágytam! Nekem ez annyira romantikus. Barátnőim ezt sosem fogják megérteni! Nekem nem az kell, hogy állatiasan megrakjanak... Nekem szükségem van ilyen gyengédségre és meghitségre. Testem reakcióit letagadni nem tudtam volna. Megremegtem nem egyszer, de ezzel Hawke sem volt másképp. Halványan belemosolyogtam csókunkba ezen észrevételre.
Hajába túrva még jobban elvesztünk a pillanatban. Ezután a férfi még közelebb vont magához. Nem ellenkeztem. Kellemes melegség öntött el, ahogy derekamra fonta egyik karját, míg másikkal követte példámat, és hajamba túrt. Olyan volt ez számomra, mintha megállt volna az idő. Ebben a helyzetben eszembe se jutott, hogy mennyire rossz kislány vagyok, amiért egy vele enyelgek és csókolózom.
Azért csalódott voltam, amikor véget ért a csókunk. Tudom, hogy a levegőhiány volt az, ami közbeszólt, de akkoris...
Mivel a szám még ment a háttérben ugyanúgy táncoltunk. Ahogy homlokunkat összeérintette nem távolodtam el tőle. Kissé félénken inkább arcán simítottam végig, majd felvettem vele a szemkontaktust, ha kinyitotta szemeit.
Ám volt egy bökkenő. Nem tudtam, hogy igazából mit mondhatnék. Valamilyen szinten váratlanulért a csókja, de józan ésszel átgondolva, mégis csak érthető ez a lépése. Félreértés ne essék! Egyáltalán nem bántam, hogy megcsókolt. Örömmel fogadtam... Boldog voltam... Végül ennek hangot is adtam, hogy nehogy Hawke kombináljon.
- Nem sejtettem, hogy ez lesz a vége, de nem bánom! - mosolyodtam el halványan. - Örülök, hogy így alakult! - szemeztem vele végig.
Mint mondtam én elég sűrűn jártam könyvtárban. Tudalattimban már annyiszor eljátszottam a gondolattal, hogy leszólítom, és megpróbálok vele beszélgetni... Ám sosem volt bátorságom. Ennyiből hálás vagyok barátnőimnek. Mindemellett a hab a tortán, hogy ő is főnix.
Jobban megismerve őt rá kellett jönnöm, hogy hasonlóak vagyunk. Nem kell tartanom a kihasználástól! A velem egyidősekkel ez a baj! Mindig úgy éreztem, hogy nem vagyok közéjük való. Lehet ez a neveltetésem oka, hogy ennyire komoly tudok lenni és nem megy ez a bohém életvitel. Mondjuk már nem érdekel! Nekem így tökéletesen megfelel!
Ekkor újból barátnőim felé sandítottam, és láttam meglepődtek a csókon. Egy percre szinte biztos, hogy ledermedtek.
- Nincs kedved elmenni valamerre? - néztem bele elmélyülve íriszeibe. - Nem akarok a barátnőimmel egy légtérben lenni! - sóhajtottam.
Valóban nem akartam! Ők el vannak az egómanó, vén pasikkal, akik csak megrakják őket. Úgyis kell, majd mesélnem, hogy mi volt ez az egész! Habár... Ahogy elnéztem őket, és ha lesz annyi szerencsém, akkor elfelejtik mindezt. Nem bánnám, ha az alkohol teljesen kiütné őket, hogy ne emlékezzenek erre! Nincs kedvem magyarázkodni nekik! Mintahogy Hawke is beszéltük: menjenek a csak a WC-be megdugatni magukat! |
Mikor reagált a kínzásomra csak ingattam a fejemet. Igazából nem kommentáltam, hiszen lehet nem érdemeltem meg de mégis így történt és változtatni nem tudok rajta. Meg amúgyis minden okkal történik, lehet később előnyömre fog ez válni. Bár egy biztos, megtanultam a leckét az hótziher, hiszen azóta sokkal óvatosabb vagyok, nem mintha előtte kérkedő lettem volna de ezután végképp nem. A dünnyögésére csak elmosolyodtam halványan és visszaszájaltam:
- Szerinted... - persze nem volt részeg de gondoltam ugratom egy kicsit. Ekkor jött a táncolás a lassú zenére meg a csókunk ami nem gondoltam volna, hogy pár pillanat múlva kissé hevessé is fog válni. Bár az elején a megszeppent tekintetétől majdnem visszakoztam, de a halvány pír szerencsére meggyőzött arról, hogy semmi gond nincsen, csak izgul egy kicsit. Éreztem, hogy majd kiugrik a szíve, bár az enyém sem lehet különb hiszen csak azért nem éreztem, mert nagyon elragadott a pillanat. Viszont ahogy lecsaptam az ajkaira, az a halvány borzongás teljesen megőrjített. Basszus tisztában vagyok vele, hogy hiányom van de ilyet azért észrevenni elég durva. Persze nem izgultam fel egy csóktól, félreértés ne essék, csak bátrabban közeledtem felé főleg, hogy később lassan ki is nyitotta a száját, így a nyelvemmel is puhatolóztam lassan. Néha megremegtem ahogy simogatott közben, viszont mikor a hajamba túrt, attól már totálisan elolvadtam. Persze én se voltam rest, hiszen közelebb húztam magamhoz az egyik karommal átölelve a derekánál, míg a másikkal én is a hajába túrtam finoman, hogy elmélyítsem jobban a nyelvjátékunkat. Hosszas ideig elvesztem volna benne, viszont idővel sajnos véget kellett vetni, hiszen a levegőhiány kezdett közbeszólni, így lassan elszakadtam tőle. Lehúnytam a szemeimet és úgy érintettem össze a homlokunkat ami lehet talán túl bensőségesnek hatott de ha problémája van vele akkor majd úgyis szól.
Bár lehet kívülről nézve haláli nyugodt voltam, de közben próbáltam normalizálni a szívverésemet és a légzésemet is, hiszen mondhatni új életet lehelt belém ez. Talán most érzem úgy, hogy végre élek, mintha eddig csak vegetáltam volna, ami igaz is nagyjából. Viszont másik részről jött az, hogy szidtam magamat mert én hülye barom elcsábultam, pedig fiatal hozzám képest. Egyelőre még nem szólaltam meg, inkább táncoltunk tovább hiszen még mindig ment a szám. |
Előző élet... Annyira fura ezt így hallani, pedig főnixeknél ez teljesen normális. Egyelőre még szoknom kell, hogy korántsem vagyok ember. Ám amikor jobban felfogtam szavainak a súlyát elhúztam a számat fanyaran. Értettem, hogy mire akar utalni, és eszméletlenül sajnáltam, hogy erre a sorsra a jutott.
- Nem érdemelted meg! - nyögtem ki csendesen, és gondoltam a kínzásokra, amiken átesett.
Nincs joga egy lénynek, és embernek sem, hogy elvegye bárkitől a szabadságot és az élethez való jogot. Én legalábbis így gondolkoztam, és lám... Majdnem az én családom is átment egy teljes mészárláson. Igaz, két testvérem esett csak áldozatul, és mivel állandóan törölgették emlékeim... Nem tudok róluk semmit sem, de én tudom nagyon jól, hogy szüleimnek ez hatalmas trauma! Nem véletlenül óvnak ennyire betegesen, viszont nekem ebből azért kezd elegem lenni! Szeretem őket, de tényleg... Hálás vagyok nekik, ellenben jobb lenne, ha felfognák, hogy nem vagyok már gyerek és van önállótudatom, vágyom az önállosodásra!
Ezt követően jött a visszaszájalás a részemről. Erre mondta, hogy nem akarja a részegséget. Hát, azt én sem, de nem hiszem, hogy még egy kör annyira megártott volna... Vagy talán mégis?
- Jól van na! - dünnyögtem kislányosan. - Pedig szerintem messze állok a részegségtől! - sóhajtottam morcosan.
Nincs semmi gond! Nem vágtam be a durcit és a hisztit. Ahhoz azért több kell! Lelkileg valóban eléggé érzékeny vagyok, és mindent képes vagyok magamra venni. Az első találkozásunknál azért is értettem félre megjegyzését, és az tényleg rosszul esett eleinte. Illetve a durcihoz és hisztihez is ez kell... Vagyis, ha valaki megbánt és utána jön és édesgetni akar... Nos, ez lesz a vége!
Ezután jött a hirtelen felindulásom. Szegény Hawke valószínűleg sokkba kerülhetett emiatt eleinte. Ahogy legalábbis észrevettem. Én is lesnék egy nagyot magamon, ha külsőszemlélődő lennék... Egyszrűen az alkohol ellazított és bátorságot adott. Mintha leomlottak volna gátlásaim.. A fal, amit magam köré építettem. Ettől függetlenül észnél voltam. Emlékezni fogok mindenre! Igazából átkoznám is elmém, hogyha egy ilyen jelentős pillanatra nem emlékeznék!
Lelkem mélyén megijedtem, ahogy megéreztem Hawke megremeg. Ezt én váltottam ki belőle? Nem volt kérdés, hiszen nemsokára kezdeményezett. Megszeppenten pilláztam rá, ahogy állam alá helyezte kezét. Szívem egyre hevesebben kezdett verni. Arcomra kiült a pír, és gyomrom görcsbe rándult. Izgatott voltam!
Nem visszakoztam, amikor láttam ajkaim felé közelít. Lehunytam szemeim, és hagytam, hogy megcsókoljon. Megérezve puha ajkait a sajátaimon megborzongtam. Félve viszonoztam a csókot, hiszen egyszer-kétszer volt ilyenben részem... Annál a fiúnál, akiben csalódtam.
Végül bátorságomat előkotorva ismételten.. Résnyire nyitottam ajkaim, amik az elején megremegtek... Kissé zavarban voltam, de a kíváncsiság és az izgalom nagyobb úr! Engedtem, hogy nyelvét is bevesse!
Ahogy nyelvével számba férkőzött még jobban elvesztem az amúgyis meghit közegbe. Reszketett minden porcikám, de mindez csak jót sugallt!
Kezeimmel, ami eddig mellkasán pihent most hajába vezettem. Lágyan simogattam őt, majd beletúrtam és markolászni kezdtem a francia-csókunk alatt. |
Szerencsére most nem értette félre azt amit mondtam, így egy kicsit megnyugodtam. A múltkor úgyis kiakadtam magamon mikor akaratlanul de megbántottam. Sajnos a hülye fogalmazásom néha borzalmas, egyszerűen nem tehetek róla. De legalább észrevettem utólag és tudtam korrigálni. Viszont ilyen fiatalon ne adja fel a dolgokat azért mert még nem jött neki össze. Van aki mondjuk a huszas éveiben találja meg a maga partnerét és a többi. Változó kire mikor talál ez rá, szóval nem érdemes türelmetlennek lenni, pláne nem elsietni. Természetesen ezzel kapcsolatban nem akartam kiokítani, hiszen úgyis tudja úgy vélem. Feleslegesen amúgysem szeretem jártatni a számat.
A dünnyögésére csak ingattam a fejemet mondva:
- Engem nem érdekel a gazdagság. Régen még előző életemben az voltam és tudom jól, hogy nem tesz igazán boldoggá. Az élet meg is tanított rá - húztam el a számat fanyaran hiszen ezzel arra utaltam, hogy elkaptak a vadászok és kínoztak. A karma előbb vagy utóbb mindenkit utolér nemde? Bár én nem voltam szemét dög még pénzesként sem, de úgy tűnik egy pofont kiérdemeltem ami elég csattanósra sikerült. Persze most már sikerült túltennem magam rajta bár az évek sebei nem halványodtak, de igyekszem azért a régi önmagamhoz közeli lenni. Több-kevesebb sikerrel. Szerencsére azért Alaric is segített benne az elején a maga módján persze. Kíméletlenül őszinte volt és talán pont ez kellett nekem.
A visszaszájalására halványan elmosolyodtam majd végül sóhajtottam:
- Nem annyira azért nem, de azt nem akarom, hogy részeg legyél... - nem csak a szülei miatt, persze azért is, viszont egy teljesen ittas nő nem a legszebb látvány. Amig nyugton volt és dobolt a számra addig én szépen lassan elfogyasztottam a whiskeymet is ami kicsit megtette a hatását. Persze nem voltam részeg csak egy kicsit fejbekólintott és sajnos a gátlásaim szilárd falai kicsit meginogtak. Sajnos ezzel nem csak én voltam egyedül, hiszen nem sokkal később már táncolásra invitált Hannah lelkesen. Jajj, ne! Úgy, hogy még közelebb lesz hozzám teljesen ki fogok készülni főleg így. Persze udvariatlan se akartam lenni, meg amúgy sem utasítottam volna vissza, így lassan dülöngéltünk a kifejezetten lassú számra. Te jó ég, ne már! Vagyis jó volt, nem az. Csak basszus. A megszólalására csak sóhajtottam halkan:
- Semmi gond... - tényleg nem gond, viszont nekem így még nehezebb visszafognom magamat főleg, hogy még jobban hozzám is simult amire kellemesen beleremegtem. Azt hiszem itt a vég, hiába próbálok ellenállni, valamiért mégis vonz és nem csak azért mert alkohol van a szervezetemben. Lassan felemeltem az állát finoman és közeledtem felé az ajkaimmal, de hagytam neki azért időt, hogy ha nem akarja akkor el tudjon távolodni. Bár ez nem történt meg (gondolom XD) így lassan lágyan megcsókoltam, egyáltalán nem mohón eleinte, de még így is rendesen belevesztem. Egyelőre nem vetettem be a nyelvemet, csak hagytam, hogy szokja a dolgot. |
- Gondoltam - nyugtattam meg, hogy nem értettem félre mondandóját.
Most kivételesen nem taposott bele a lelkembe véletlenül. Azzal sajnos egyet kellett értenem, hogy a szüleim már attól is kiakadnának, ha lefeküdnék valakivel. Borzalmas, hogy ennyire megfojtanak féltésükkel. Azon viszont jót mosolyogtam, ahogy bíztatott. Jó volt hallani ezt tőle ismételten.
- Tudom-tudom - birizgáltam arcomnál lévő kósza tincseket megint.
Figyelve barátnőimet néha elhúztam a számat. Én sem tudom... Vagyis van egy sejtésem, de basszus, azért rossz abba belegondolni, hogy azért vannak velem, mert...
- Mert gazdag vagyok - dünnyögtem. - Emiatt mégis csak népszerű vagyok. Legalábbis én ezt tudtam következtetni. Tény, hogy olykor fizetek nekik ezt-azt... - makogtam orrom alatt halkan.
Észrevettem, hogy következő megmozdulásomra nem igazán számított, ám szerencsére idővel lenyugodott, és merevsége eltűnt. Kuncogására elvigyorodtam, majd visszaszájaltam játékosan.
- Ennyire szívtelen vagy? - jelent meg színpadiasságom.
Közben eltávolodtam vállától, és ujjaimat a pultra helyeztem, majd a szám ritmusára doboltam velük. Picit lehunytam újból szemeim, és fejemet ingattam a zenére.
Végül megelégeltem az egyhelyben való ücsörgést, és bátorságomat összeszedve felhúztam Hawket is.Természetesen ruhámat is megigazítottam, hogy minden rendben legyen. Igaz, a bár nem épp a táncikálásra szolgál, de egyszerűen nem bírtam magammal. Egy pillanat erejéig végigfutott agyamon, hogy csak a pia adott némi bátorságot, de nem foglalkoztam vele nagyon.
Mákomra nem csak mi táncikáltunk... Akarom mondani dülöngéltünk ritmusra. Lassú szám, szóval... Ám volt ahol nagyon beállt az agyhalál a tömények sokasága miatt... Kifejezetten érdekes valamit csináltak. Ez barátnőimről is elmondható volt.
- Ez amúgy a kedvenc számom! Bocsi, hogy nem bírtam magammal. Késztetést éreztem... - döntöttem neki vállának újonnan fejem.
Valamennyire közelebb kerültem hozzá. Most olyan nyugodt volt minden. Élveztem, ahogy Hawkehoz hozzásimulok kicsit. Gáz, vagy nem gáz, de most jöttem rá igazán, hogy valóban vonzónak találom őt... Már az elejétől fogva, de eddig sosem mertem megszólítani. |
[159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
