Témaindító hozzászólás
|
2016.04.20. 17:30 - |
|
[22-3] [2-1]
Elgondolkozva sétáltam az állatkertben. Magam sem tudtam, mit is keresek itt egészen pontosan. Talán nosztalgiáztam, bár magam sem voltam benne teljesen biztos. Bár azt mindenképpen elmondhattam, hogy régen jártam már itt. Nem is emlékeztem pontosan, hogy mennyi idős lehettem akkor. Csupán annyi maradt meg, apa már akkor inkább távozni szeretett volna, amikor még be sem léptünk a főkapun. Megálltam egy pillanatra és visszanéztem a míves ajtóra. Kisebb koromban mindig fel akartam rá mászni. Így felnőtt fejjel persze már fogalmam sem volt, mit láttam akkor benne, de… ha eltudtam volna vonni a biztonságiőrök figyelmét valami varázslattal, egészen biztosan kipróbáltam volna. Mindig is nyúztam anyát vele, de ő csak nevetve ismételgette, hogy hiába is vagyunk boszorkányok, nem vagyunk mindenhatók. Aztán jókedvűen rámmosolygott és azt mondta alkossam meg én ezt a bűbájt. Erre persze mindig hetykén rávágtam, hogy meg is fogom. Mára azonban rájöttem már arra, hogy egy szimpla elhatározás nem elég egy ilyen dologra. Nem hiába tanul egy boszorkány holtáig. És még akkor sem tud eleget.
Kis híján elbotlottam a saját lábamban, ez pedig kizökkentett gondolataim eddigi fonalából. Körbenézve ráeszméltem, egészen sokat sétáltam. Most épp egy nagy tó előtt álltam, amelyben megannyi vízi szárnyas hangoskodott. Mosolyogva figyeltem őket. Anya régebben mindig csinált nekem az elhullajtott tollaikból nyakláncot. Ezenkívül valami titkos főzetéhez is fel szokott használni néhány színesebbet. Számtalanszor mutatta már meg, hogyan csinálja, de nekem sosem az jött ki végeredményként… pedig én aztán tényleg igyekeztem. El is határoztam, összeszedek még pár tollat és amint hazaérek, nekiállok megint, hátha ezúttal kedvező végeredményt kapok. |
|
[22-3] [2-1]
|