|
Témaindító hozzászólás
|
2016.04.20. 17:26 - |
 |
[50-31] [30-11] [10-1]
Ingattam a fejemet a megszólalására és mondtam:
- Ha úgy gondolod nem biztos, hogy egyéjszakás akkor mégis megér egy próbát. Bár ha ilyen téren nem ismered akkor necces. De ki tudja, lehet beválik nem? Ha mákod van még tudja viszonozni a vonzalmat is, nem csak egyszer... - tűnődtem el hangosan. Nos tény, én is örülnék ennek, de nem reménykedem feleslegesen. Az aki a munkahelyen kavargat, attól sok jót nem várhatok.
Legalább megértette, hogy nem kell engem becézni, mert van szép és normális nevem is, ami ráadásul rövid. Felesleges még jobban lerövidíteni. Blöeh! Bólintottam a színpadias kijelentésére és kicsit elkalandoztam gondolatban.
Kuncogására visszarázódva végül kijelentettem:
- Nekem a düh volt vagy melyik. Az a piros idióta... - gőzöm sincs, hogy hívják. Harag esetleg? Vagy tényleg düh? A franc se tudja. Nem jegyeztem meg mert annyira nem volt az év filmje számomra.
Azt viszont nem gondoltam volna, hogy még tovább fűzi az agymenésemet. Meglepedten pislogtam és vállat vontam:
- Egészségükre. Biztos kellemes érzés lehet, de inkább kihagyom. Nem lenne kellemes a balesetire jutni, ahol egy nőgyógyász halássza ki belőled a szálkát. Utána esetleg megkérdezné, hogy: "Használtak óvszert?"
Leültem pihenni a padra és ittam a vizemből közben tűnődve megszólaltam:
- Amúgy szürke ide vagy oda, azt maximum csak piával lehet elviselni. De annyira részeg sosem leszek, hogy oda merészkedjek egy faszihoz, hogy rakjon helyre szürkésen. Blöeh! - fintorogtam a végére. Jó tény, szeretek inni, de tudom hol a határ, így nem érzem magamat pocsékul reggel.
- Szeretnél valahova máshova menni? Úgy vélem ilyen témázások nem igazán valók kondiba - vontam vállat hanyagul és felálltam kérdőre vont szemöldökkel.
|
- Ezt én is elmondhatom, vagyis.. Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy egyéjszakás, de nem tudok elmenni rajta. Valahogy úgy érzem veszettügy az egész! - mégse fogom kinyögni, hogy hoppáré egy vámpírba vagyok szerelmes tünde létemre. Habár még mindig valami azt sugallta Sadievel kapcs, hogy más és különleges.
Elszontyolodtam, amikor mondta, hogy ne becézzem. Ejj, most miért?! Pedig tök cukin hangzik. Mellesleg azért poén volt, hogy Seth is ezt mondta, amikor Sethyzni kezdtem. Hát, kérem, magától jönnek ezek a becenevek.
- Rendben, legyen. Tiszteletben tartom. - böktem ki színpadiasan.
Láttam, hogy meglepődött az Agymanós utalásomra, de csak leesett neki, hogy miről is beszélek. Nekem mindenesetre tetszett.
- Én imádtam. Kedvencem az undor meg a szomorúság volt. - kuncogtam.
Örültem, hogy ezt követően nem zavarta túlzott közvetlenségem. Így lettem összerakva világéletembe, ezért is fájt, amikor magányra lettem ítélve!
Azon viszont én néztem nagyokat, amikor tovább vitte agymenésemet. Ó, váó, úgy néz ki lelkitársra találtam. Fel is nevettem jóízűen rajta.
- Szürke Ötven Árnyalata kórosságával jár. Milyen jó lehet faszálkával a... Pinádba leülni meg minden. - fintorodtam el, és kirázott a hideg még a gondolatára. - Bocs a nyers stílusért, de jah! - ingattam fejem. |
Felvontam a szemöldökömet mikor kiderült, hogy ő is pasi miatt van kiégve. Ó, hoppá!
- Ne is mondd. Olyan pasi után ácsingózom magamban akinél biztosan semmi esélyem sincs, mivel durván egyéjszakás fazon... - sóhajtottam bosszúsan. Mivel mondta, hogy mindegy, így én is letudtam ennyivel. Tőlem akár dumálhatunk erről később nem jelent számomra gondot.
Elfintorogtam magamat a becézésre és mondtam:
- Ne becézz kérlek. Amúgyis elég böszme név ez a Saddy. Bőven elég rövid a saját nevem is, köszi... - ingattam a fejemet végül. Ezt komolyan rühellem. Felesleges becézgetni.
Az Agymanók mesére csak pislogtam aztán mintha rémlett volna valami. Talán az a mese lenne?
- Őhm...az a izé? Érzelmes cuccli? Nem rossz, de annyira nem jött be... - vontam vállat lazán. Jópofa volt, de igazából egyszer.
Elmosolyodtam halványan a kuncogására majd kicsit összerezzentem ahogy átkarolta a vállaimat. Nem azért mert szarul esett, csak hirtelen jött. Mármint az emberek többsége ilyet nem szokott csinálni nem?! Kicsit közvetlen stílusú de nem zavar igazából.
- Nos köszönöm... - a barátságra csak viszonoztam a vigyorát, erre már jött is az agymenés. Te jó ég, lehet, hogy még durvább nálam ilyen téren. Anthony meghallaná kiégne a picsába! Szent szar! Miért rá gondoltam egyből?!
- Hát figyelj, ha valaki már kúrószékről meg ilyenekről fantáziál, akkor a faszerkezet már a legkevesebb - vontam vállat lazán - Talán izgató lehet egyeseknek, ha egy faszálka bent ragad enyhén kényes helyen - fintorogtam a végére. Blöeh. Ebbe még belegondolni is rossz! |
Örültem, hogy megfogja a zsákot, és nem kellesz attól tartanom, hogy netán pofán nyom, viszont azon pillogtam egy sort, amikor ijelentette, hogy ő egy pasi miatt van kiakadva. Óóó, végülis. Ezt követően én is kinyögtem.
- Pacsi. Én is egy pasi miatt vagyok leginkább feszült, amiből az következik, hogy magamon vagyok kiakadva. - ingattam fejem. - Mindegyis... - sóhajtottam fel bosszúsan.
A bemutatkozását megmosolyogtam, majd picit szoknom kellett a nevét. Olyan szép meg nem is elterjedt. Legalábbis nem sok Sadie ismerősöm volt.
- És lehet becézni téged? Saddy? - vigyorogtam. - Az olyan cuki lenne. - böktem ki kislányosan. - Basszus, most eszembe jutott az az aranyos mese. Az Agymanók. - mondtam csillogó szemekkel.
Felnevettem, viszont hangosan, amikor beintett a tagoknak, akik stíröltek minket, ám ez nekik nem nagyon tetszett. Legalább lényegretörő volt, és fogták az adást. Amint visszafordult hozzám Sadie csak vigyorogtam rá elégedetten, már-már büszkén.
- Ez jó volt! - kuncogtam. - Rég találkoztam ilyen csajjal, baszki! - távolodtam el a zsáktól, és Sadie vállait karoltam át. - Szerintem egy új barátság kezdete! - vigyorogtam még mindig. - Mellesleg minden szteroidós gyökér farkát fel lehet állítani, ha mankóba rakják. Talán úgy még valaki jól járhat, habár valszeg a vas- vagy épp a faszerkezet fogja megrakni a péló helyett. - égettem ki szófosásommal. - Bocsesz, néha sok az agymenésem. - vakargattam meg a tarkómat, és egyúttal le is csüccsentem a padra, majd inni kezdtem. |
Elmosolyodtam mondva:
- Rendben, nekem nem gond - és már tartottam is neki a zsákot. Kicsit elgondolkoztam a mondatain és végül sóhajtottam:
- Ismerős, belőlem ezt egy pasi hozta ki... - morogtam egy picit - ...de a kondis dolog is igaz.
Igen, pöppet bosszant a helyzet, hiszen eddig azt hittem, hogy csak simán havernak jó lenne nekem, de ismerem magamat és tudom jól, hogy nem. Viszont hiába gondolom ezt így, hiszen biztosan tudom, hogy őt nem igazán lehet megfogni. Maximum csak egy éjszakára. Ha szerencsém lenne akkor többre, de komoly kapcsolat? Kötve hiszem. Mégis nálam van még mindig a pólója és csak gyártom magamnak az indokokat, hogy miért nem adom vissza neki. Persze nem mindig találkozunk - hála égnek, mert akkor már rég nem tudnám merre lenne a fejem - de tudom jól, hogy nem is adnám neki vissza. Nem azért mert egy lopós dög vagyok, csak megnyugtat valamiért, annak ellenére, hogy rég kiment belőle már az illata. De eleve az is fatal shitstorm, hogy már első éjszakán ölelgettem a pólót. Szent szar!
A nevem kérdezésére felkaptam a fejemet, elvégre kissé elmerültem a gondolataimba:
- Óh, Sadie Ilvermorny vagyok, üdv - biccentettem felé. Nem nyújtottam a kezemet meg a többi, mert semmi értelme. Nem fogom megzavarni az elfoglaltságában. Viszont nem sokkal később abbahagyta és a megszólalására felvontam a szemöldökömet. Azt hittem valami baj van, erre láttam, hogy másfele néz. Mi a fene? Ex? Nem vágom. Hátrafordulva láttam, hogy pár izomagy stíröl minket mire undorodó fejet vágtam beintve nekik:
- Remélem szép a látvány! - néztem csúnyán rájuk. Szerencsére a sok év alatt már tökéjre fejlesztettem ezt a képességet, így hamar rájöttek, hogy egyikünk sem vevő arra, hogy mutogassa magát ilyeneknek.
Megforgattam a szemeimet visszafordulva és megszólaltam:
- Szteroidos gyökerek. Mibe fogadok, hogy legalább az egyiknek problémája van a cerkája felállításával. |
- Ha tartanád azt megköszönném! - ingattam meg fejemet mosolyogva.
Elő is kaptam a fáslit, majd kezemre tekertem azt. Felszaladt a szemöldököm, viszont, amikor mondta, vagyis kérdezte, hogy kit vernék agyon szívesen. Ej-ej, ennyire látszódik rajtam, hogy feszült vagyok? No mindegy, most sem kokkultam meg és válaszoltam is készségesen válaszára.
- Hááát, nem is tudom. Magamon vagyok kiakadva igazából, és valahogy kénytelen vagyok levezetni. - sóhajtottam fel, és ütöttem bele egyet a zsákba. - Meg nem árt olykor kondiba tartani magad. - mosolyodtam el.
Nem fogok egyből locsogásba kezdeni arról, hogy egy vámpír tetszik nekem, és hogy a boszim ki van akadva ezért és a többi. Egyáltalán az sem biztos, hogy... Sőt, tuti, hogy nem is tudja mik vannak a világban. Habár mégis a lány mellett fura érzés fogott el. Nem épp nemi orientáltság váltása történt nálam, csakna...
- Amúgy mi a neved? - pillantottam rá Tejfelkére. - Én Nicky vagyok. Örvendek! - adtam meg a kezdő löketett neki.
Remélem nem zavarja a túlságosan nagy közvetlenségem, viszont én ilyen vagyok. Nekem tökéletesen megfelel, ha püfölés közben haverkodunk. Amúgysem tudom befogni a pofám, szóval hja... Előbb vagy utóbb úgyis benyögtem volna ezt.
Végül egész jól belelendültem a dolgokba, amikor észrevettem, hogy pár faszi minket néz. Őőő, what?! Elég szépen elkezdték stírölni a seggünket.
- Ohh my... - mordultam fel, miközben ránéztem az izomagyakra. - Most ez komoly? - tettem fel kérdésem költőien jelenlegi társaságomnak. |
Egy ideje püföltem a zsákot, míg végül ki nem fáradtam. Nem sokkal később egy hang meg is szólalt mögöttem mire csak pislogtam. Őőő...
Nem értettem miért pont ezt szemelte ki, elvégre nem ez az egyetlen zsák a terembe, ám ekkor körbenéztem és a többség már foglalt volt. Ó, vagy úgy! Elmosolyodtam halványan mondva:
- Csak nyugodtan. Ha szeretnéd még tartom is... - vontam vállat lazán.
Kicsit végigmértem majd megszólaltam:
- Na és kit vernél agyon szívesen? Nem tűnsz olyannak aki csak úgy ilyenre vetemedik - tűnődtem el egy picit. Bár tény, hogy belőlem se nézik ki, de én szeretek rácáfolni az emberek bugyuta képzelgéseire. Ismerek pár harci stílust, elvégre muszáj volt megtanulnom az évek alatt, hogy életben maradhassak. De inkább titkolom és csak akkor fedem fel amit tudok, mikor minden kötél szakad. A meglepetés erejével muszáj élnem, elvégre mégis egy törékeny fajhoz tartozom basszus. Akkor inkább megadom a gyökereknek azt a szívességet, hogy nem könnyítem meg a dolgukat.
Ha belement a dologba akkor biztosan tartottam neki a zsákot, ha nem, akkor leültem a padra inni a vizemből és közben figyeltem. Nekem igazából totálisan mindegy ugye. |
A Sethytől mielőtt leléptem volna otthagytam a telefonszámom, hogyha akar akkor tudjon keresni. Meg kell hagyni, hogy zavarba ejtő volt a legutóbbi találkozásunk. Legalábbis nekem. Nagyon sok mindent látok benne, és jaj emiatt. Vonzónak találom, de nem is kicsit, viszont tudom, hogy kapcsolatnak vagy egyébnek itt helye nincs! Emellett annyira jól nem ismerem. Szerelemtől mégis csak messze van, és elhamarkodott döntést nem akarok hozni. Arról nem is beszélve, hogy vámpír. Ez is nagyon visszatart tőle. Félnék tőle? Ezt azért nem mondanám.
Végül belemerültem a munkába múlthéten, majd ma estére kaptam kimenőt, hisz délelőttös voltam ismét. Mivel Sethyt nem tudtam elérni egy találkozóra, mivel megcsináltam a "házimat", így maradt a saját magam szórakoztatása. Rég voltam kint az edzőterembe, és úgy gondoltam ideje meglátogatni.
Megérkezve gyorsan át is vettem a cuccomat, majd kiléptem a terembe. Voltak egy páran, viszont nem nagyon zavart. Miután bemelegítettem, pont a boxzsákhoz mentem volna én is, amikor befoglalták előttem. Ehh...
Leültem a padra és eleinte némán figyeltem, hogy mit alkot a tejfel buksijú. Amint kifáradt odaléptem a zsákhoz, és ennyit böktem ki mosolyogva.
- Eléggé elgyepáltad szegény boxzsákot! - kuncogtam. - Remélem nem gáz, ha most én veszem kezelésbe! - ingattam fejem.
Hátna, gondoltam megjegyzem, mert nem akarok bunkó lenni vagy bármi. Ha akarja még gyepálni felváltva püfölhetjük. Én kissé stresszesnek éreztem magam, és ezért akartam így levezetni. Annyira bezavart Seth, és ezt a boszim se nézi jó szemmel. Félt, és kissé emiatt össze is kaptam vele. |
Jó ideje nem mozdultam ki rendesen a városba. Inkább csak belemerültem a melóba. Volt is mit csinálnom, szóval nem unatkoztam. Nyár környékén mindig szeretnének az emberek ékszert, mert valamivel mégis csillogni kell.
Szerencsére időközben visszakaptam az ellopott ékszert is amit faszán átalakítottam úgy, hogy eladható lehessen. Úgy tűnik nagyon jól sikerült, mert egy lelkes törzsvásárlóm már le is csapott rá. Nos, mit mondhatnék. Már megérte, hogy ellopták, mert így egy kicsit többért is tudtam eladni mint amennyit terveztem. Viszont belegondoltam, hogy rég találkoztam Anthonyval. Az őrsön nem láttam, szóval biztosan terepen volt vagy a fene se tudja. Még mindig meglepő számomra, hogy vadász és normális, de igazából nem zavar már. Annak ellenére, hogy eleinte azon gondolkoztam, hogy teljesen a föld alá temessem, vagy csak annyira, hogy a feje kilátszódjon azért.
Ezen gondolatok közepedte zártam be a kis boltocskámat. Hazaérve észrevettem, hogy az ágyon még mindig ott van a férfi pólója. Basszus! De mégis mikor adhatnám oda? Postázzam el a rendőrségre? Eléggé elborult ötlet lenne nem?! Mindegy, nem érdekel már. Magamra kaptam az edzős cuccomat, mert muszáj levezetnem a feszültséget néhanapján. Természetesen váltógöncöt is pakoltam be a sporttáskámba, szóval nincs nagy gond. Most kivételesen nem zuhogott az eső, pedig a napokban nagyon rákapott az időjárás erre az időre. Igazából nincs bajom a viharokkal, de napokon keresztül mindig az legyen? Bár most is kicsit mintha borús lenne...lehet megint szakadni fog? De jó, hogy nem pakoltam be esernyőt!
Mikor megállapítottam magamban ezeket, már be is léptem az edzőterembe majd bedobva a táskát egyből a boxzsákok fele vettem az irányt. Kis bemelegítés után az ujjaim köré tekertem a fáslit majd ütlegeltem is. Eleinte nem túl erősen, később vittem be durvább ütéseket és később rúgásokat is. |
- 120? Vén szottyos, többet keresel mint én? Jó vicc volt, csak az a baj, hogy a poén rész elmaradt nigger.
Láttam, hogy a pultos mérgesen néz, de már régóta ide járok, úgyhogy ismer a dupláját fizetem ki a károknak, amit okozok. Valszeg inkább a nőre volt ideges, hogy elüldözött, pedig 2 órával később kellet volna elmennem, így egy csomó bevételük úszott.
Amikor kijött és magyarázott csak hallgattam, majd figyeltem, hogy felfuvalkodottan mutogatja, hogy ő mennyire gazdag. Sosem éltem vissza azzal, hogy menny pénzem van, nem fírtattam másnak, de még csak megsem említettem, ha nem kellett. Vissza mentem kifizettem a károkat, meg néhány jutalékot, illetve azt a pénzt is oda adtam, amit elköltöttem volna még itt. Vissza ültem az oldschool Camaromba. Majd tovább álltam. Elővettem az s7edge-et és felhívtam a fiamat, hogy hol a faszomban van...
[Jeremy OFF] |
- Normális akartál lenni miután idegbetegként meg akartál ölni a tekinteteddel, illetve prostituáltnak találtál és tovább folytattad a modorodat jó ideig? Nem jött át a meggyőzésed utólag. - válaszoltam ridegen. - "Ne ítélj, hogy ne ítéltess!" - idéztem a Bibliából, haha, pont abból. - Te ítéltél és nem hagytam szónélkül. Ez így van rendjén. - rántottam meg a vállam.
Végül további szövegelését is lereagáltam könnyedén. Nem igazán hatott meg, amiket mondott. Ha valaki a lelkembe tud taposni az nem ő lesz!
- Először is, 120 éves vagyok. Több mindent éltem meg, mint te. Emellett többet is dolgoztam eddig, mint te... És van hatalmam és pénzem... Több, mint neked. - válaszoltam kimérten. - És pont azt mondtam, hogy nem vagyok Hitler. A német fasizmust is megéltem, sőt... Találkoztam is Hitlerrel. Nem volt szimpatikus az elmélete, illetve a kokainfüggősége eleve ellenszenves volt. Nem mintha Sztálin jobb lett volna. - magyaráztam mosolyogva. - Illetve mondtam, hogy a senkiket nézem le. A pornépet. Ehhez tartom is magam, és sokat dolgoztam. Szóval örülök.. - akadtam meg. - Most szavaiddal élek: "picsámat meresztem egy széken". - utánoztam a férfit.
Erre jó, hogy nem ketté törte a pultot. Legalább kimutatta a fogafehérjét. Ennyit róla. Szánalmas. Úgy érzem az agygörcsöm kezd elmúlni. Végre reálisan kezeli a dolgokat. Köszönöm Istenem!
További kiakadása és obszcén megjegyzései ismételten hidegen hagytak. Hányszor is vágtak ilyet a fejemhez? Sok százszor? Pfft, ennyit erről. Nem ismer, így nem is hat meg... Még mindig.
- Először is, én trágár szavakat nem mondtam, pusztán elmondtam, hogy fura minden egyes reakciód, és nincs összehangban mimikáddal, tetteiddel, blabla... - mondtam ki tényszerűen. - És köszönöm a bókokat. - mosolyogtam kislányosan. - Nem nagyon kedvelem az orált, szóval szeretné bárki is, hogy úgy elégítsem ki arról lemaradt. Ebből kifolyólag mondandót értelmét veszti. Hogy kiélt fejem van? Egyéjszakás vagyok, nem tagadom. - libbentettem hátra a hajamat.
Többi reakcióját hagytam lógni a levegőbe, hadd menjen. Át is öltöztem miután lelépett. Még visszamentem a pultoshoz, aki mérges volt a férfira. Bocsánatkérően néztem rá, majd mondtam átadom neki az üzenetet, hogy fizesse ki a kárt. Ez a legkevesebb.
KIérve a parkolóhoz elkezdett nevetni, amire értetlenül pillogtam. Oké. A következő beszólására csak felsóhajtottam.
- Még mindig nem pártolom az orált... És meg is erősíthetlek abban, hogy még négerrel nem is feküdtem le. - válaszoltam fejemet ingatva. - Mellesleg azért jöttem utánad, hogy menj vissza és beszéld meg a pultossal a kárt. Ki kell valakinek fizetni, és mivel te okoztad a kárt, ezért neked is kell állni ennek fedezetét. - mosolyodtam el. - Szívesen. - meg se vártam, hogy megköszönje, amiért szóltam. - További szép estét! - fordultam el tőle és kecses léptekkel szálltam be a vérvörös ferrarimba.
Kivettem a kesztyűtartomból Giorgi Armani márkájú napszemüvegem. Már épp hajtottam volna ki, amikor lehúztam az ablakot és úgy integettem a kutyulinak. Igen, rájöttem az erejéből.
Ezt követően villámba hajtottam haza, és elővettem az iPhone 6 S-em, és pötyögni is kezdtem egy SMS-t Blakenek. Az alábbi állt benne:
"Majd valamikor találkozhatnánk! c: Borzalmas napom volt! :'( Szükségem van "társaságra" és kellemes csalódásokra! :3 Írj, ha neked is jó! ;) Álmodj velem! :*"
Ezek után otthon edzettem kicsit, majd elkezdtem rendezni az újabb szállítmányt. Elméletileg valami új drogot fognak behozni. Jaj, nekem, ez a sok cécó!
[ARINA OFF] |
Csak hallgattam és érdeklődve néztem, amit mond. Azonban miután befejezte nem voltam rest válaszolni, főleg ezek után.
- Szögezzük le, hogy nem vagyok fogyatékos, nem szedek semmit, csak normális akartam lenni. Azonban már kezd elegem lenni abból, hogy teszed itt a nagy asszonyt kis pisis létedre. Hitler mi? Ha már ezzel példázol tenni is kellene valamit nem a picsádat mereszteni egy széken. Kibaszott idegesítő a vicsákoló hangod.
A pultra csaptam, amely egyből szinte már össze is tört. Kicsit sok erőt vittem bele túl az alap emberi erőmön már - már a bennem lakozó vadálatra támaszkodva. Legszívesebben most eltörtem volna azt a kis karocskáját, hogy megtanulja, hogy igazából egy senki a drágácska, de ennyire még nem voltam magamon kívül.
- Amúgy meg elég ki élt fejed van, onnan vettem. Látszik, hogy nem egy fasz járt már abba a hányadék szádba...
Lehet kicsit túlzásba estem, de nem hagyom, hogy egy ilyen kis nigger utáló anyuci pici lánya ugasson nekem.
- Normális akartam veled lenni, de sok vagy vágod nigger, sok vagy!!! Én itt rövidre zárom, ha nagyon beszédes kedvedben vagy a parkolóban lehorhatsz mindennek. Nem hiszem, hogy itt a vonyításod akarják halgatni.
Kisétáltam ott hagyva azt az örültet, ha jött akkor csak szimplén nevettem rajta egyet. - Mondom én csipázod a niggereknek bevenni. - ha nem jött, akkor beszálltam a kocsimba. |
MI VAN?! Én nem azért nézem le az embereket, mert nem szirének. Te jóságos ég! Ezután a találka után szerintem megyek sírni Blakenek és könyörögni fogok, hogy tegyen helyre. Már-már én fizetek neki, ha nincs kedve hozzá. Uramisten! Ha meg Blake nincs megyek vodkázni, és jaj...
- Mi vagyok én? Hitler? - szaladt fel a szemöldököm. - Nincs semmiféle fajelméletem, hogy ezért nézném le az embert... Vagy lényt. - nevettem fel kínomban. - Mondtam kiktől és miktől akadok ki: csóró parasztoktól. - vontam vállat. - Emellett mondtam azt is, hogy megértem nem tetszett az ipse kiakadása, de akkorsem értem miért kell korholóan nézni ezért rám. - ingattam meg a fejemet.
A rap-re nem reagáltam semmit sem, viszont amikor mondta, hogy megfordult a fejében az, hogy prostituált vagyok végképp agyam felmondta a szolgálatot.
- És ezt miből szűrted le? Úgy őszintén! Még csak nincs is olyan ruha rajtam. Talán ez a dress annak számít?! - masszíroztam megint halántékomat. Aaaagyvéééérzést fogok kapni. - Elmondanád miért vagy ennyire unlogikus? Beszélsz összevissza, mint egy fogyatékos. - forgattam meg a szemeimet.
Nem érdekelt. Kezdtem kiakadni, mert esküszöm ilyen emberrel még nem találkoztam. Mintha jellemek közt és álláspontok közt ugrálni. Ez szerintem pszichiátriai esett!
Erre megnézett, és felszaladt a szemöldököm. Azt hittem, hogy a múltkori kamatyolás volt fárasztó mindenféle téren. Nagyot tévedtem!
Semmit nem szóltam csak lassan ott jártam fejelgetni kezdem a pultot. Végül torok köszörülés mellett, rekedtes odaszóltam a pultosnak.
- Töménye nincs véletlenül? - könyököltem fel a pultra és reményedve néztem rá. Persze, pont egy ilyen helyen lesz pia...!
Mondhatni önmagamat parodizáltam ki ezzel. Ettől már a tömény sem ment meg. Sóhajtottam egyet, és amikor "vicceskedni" akart a gettó szökevény arcomat a tenyerembe temettem. Uramisten!
- Szerintem jobban jársz, ha nem mondok komolyabb véleményt erről. - néztem végül magam elé meredten. - Ez borzalmas volt és büntetni is kéne! - forgattam meg szemeimet.
Végül csak megszólaltam és halál komoly fejjel és hangnemmel kérdeztem a férfitől. Teljesen el ki vagyok hűlve. Ezek után? Nem csoda!
- Könyörgöm, mondd már el mit szívtál? Milyen tudatmódosító szert használsz...? Szteroid esetleges mellékhatása talán? - pillantottam rá. - Ennyi marhaságot épeszű ember nem hord össze! - jegyeztem meg mellékesen, őszintén. |
Alapvetően nem voltam ideges csak kicsit mérges lettem a srácra, de hogy ez a nő miért kapta fel a vizet azt nem tudom.
- Semmi rossz szándékom nincs, csak egy kicsit mérges lettem a csávóra. Még mielőt bolondnak nézel és lenéznél, mert én nem vagyok szirén. Gondolj bele, hogy milyen lehet, ha rád basznak egy súlyzót csak, hogy felvágjanak valakinél.
Vége lett a számnak és láttam, hogy nem tetszett neki, de csak mosolyogtam rajta.
- Látom nem kedveled a rap-et. Na meg én nem hordtalak most le semminek, igaz egyszer megfordult a fejembe a gondolat, hogy a testeddel keresed a pénzt, de ez elszállt, mint a boldogság kék madara. Most van egy kis pihenőm aztán folytatom az edzést, ha nem vagy pökhendi jobban diagosztizálhatjuk egymás felé adatainkat.
Nem izgatott, hogy lenézett, mert igazából énsem tekintettem fől rá. Látszattra sokkal fiatalabb, mint én olyan 24 év körül lehet. Csak most sikerült szemügyre vennem a ruháját és valszeg ezt is félre értethette, lehet azt hiszi a testét nézem, de az kit érdekel?
- Adidas? Egyik kedvenc márkám. Nézd... - Mutattam a cipőmre. - Látod ez is az. Király a szerkód, amúgy. - Nem vártam választ, vagy bármi mást is. - Amúgy vadász vagyok. A kedvenc prédáim közé tartoznak a szirének. - Rám tört a nevetés, miután befejetem a mondatom. - Na jó, én vadász? Ez volt tőlem az eddigi legnagyobb hülyeségem.
Ritka szar poénjaim vannak és valszeg ez is az volt. Nem a vicceimről, hanem a komolyságomról és erőmről vagyok ismert inkább. Mint a falkában a második legerősebb tag, nem igazán volt félni valóm egy sziréntől, bár nem mondom nem nézett ki rosszul, de kicsit idegesítő volt...
|
Mi a fasz?! Nem szoktam káromkodni, de... Ez... Mi?! Elébb mérgesen nézett rám meg szinte éreztem, hogy fejben egy büdös ribancnak tart. Most meg teszi itt a fejét. Összefontam mellkasom előtt karjaimat, és totálisan lekezelően pillantottam rá. Én... Nekem... Az IQ-m csökkent 100-zal. Azt hiszem lezsibbadt az agyam. Elkezdtem a halántékomat masszírozni, majd mondtam.
- Nem, nem azért akadtam fenn. - forgattam meg szemeimet, amikor a kakaskodó férfival jött.
Amikor édesemnek hívott kikerekedtek szemeim. Sóhajtottam egyet fáradtan inkább, viszont a bőrszínes megjegyzésére felnevettem.
- Bocs, de nem vagy az esetem, szóval a bőrszínedre tennék megjegyzést az színtiszta utálat lenne. - böktem ki édesen. - Mellesleg borzasztóan párhuzamban van az amit mondasz cselekedeteiddel... Mint egy rossz tudathasadásos. - vigyorogtam szórakozottan.
Azon meg végképp pillogtam értetlenül, amikor meghívott egy turmixba. Véletlenül mérget nem rakott bele? Haha... Mi a fenéért szóltam be. Az emberi hülyeség és idiotizmus fájna ez az ember vagy lény halott lenne.
Erre megint mérgesen nézett rám, amire felszaladt a szemöldököm. Oké, nem tudom milyen tudatmódosító szereket szed, de szerintem álljon le. Ilyen fazonnal soha nem találkoztam, jézusom!
- Igazán kedves gesztus. Mindjárt magam alá nedvelek. - forgattam meg szemeimet ismételten. - Mellesleg kit akarsz becsapni? - kérdeztem cinikusan. - Tudod, nem vagyok hülye. - rántottam meg a vállam.
A magyarázatára fapofát vágtam be. Most ha lenne egy üveg vodkám talán azzal el tudnám viselni ennek a szerencsétlenségnek a társaságát. Egyáltalán miért vagyok még itt? Mindegy, akkorsem hagyom szónélkül ezt az egészet!
- Alapvetően sokszor beszélek lenézően, de közben nincs semmi bajom az emberekkel. Pusztán csak a csóró senkiháziktól hánynom kell, viszont nincs semmi bajom velük. - mondtam lenézően, majd elmosolyodtam ezzel is utánozva a férfit. - Remélem hatféleképpen hordtál le fejben ribancnak... Mintha én tehettem volna arról, hogy az az idióta rád dobta a súlyzót. - böktem ki fáradtan. - Hagyjuk, kezdem megszokni, hogy rajtam kívül mindenki agyi kapacitása egy nagyon naaaagy nulla. - vontam meg vállam hanyagul újból.
Viszont hallva, hogy rap kezdett dübörögni a helyiségbe undorodó fejet vágtam. Mindig is utáltam, de legyen. Még ezt is elviselem. Komolyan mondom kötélidegeim vannak! |
Még mielőtt befejezhettem volna a szériát a csaj oda jött hozzám és motyogott. Csak mosolyogtam rajta, majd szelíden válaszolam.
- Nem, nem. Egyáltalán nem tartom magam nagyra. Nem vagyok izmos? Majd az leszek, de tuti fix, hogy szteroidok nélkül. Bár nekem nem függ az össze, hogy izomagynak hívsz, de nincs izomom.
Biztos, hogy nem ember volt. A szaga alapján inkább szirén, de az is lehet, hogy álcázott boszorkány.
- Mellesleg én nem szóltam neked egy rossz szót sem. Ha zavar, hogy elküldtem ezt a majmot, akkor menyj utána és hívd vissza biztos örülne neki.
Vissza dugtam a fülembe a fülest és hallgattam a zenét, ha válaszolt kivettem a fülemből és figyeltem arra, amit mond.
- Édesem nem hallottam a mondandód elejét, mert a jó zene elnyomta a ripacskodó hangodat. Mellesleg vissza térve kicsit az előző témához, nem érdekel ha a bőrszínemre teszel megjegyzést, nállam az csak annyit takar, hogy akarsz engem.
Felálltam, majd lassan elindultam a következő géphez. Kicsit vádliztam, miközben hallgattam a nőt, ha mondott valamit. Felálltam és, mivel már végeztem a vádlizással az öltöző felé vetettem az irányt, de előtte még oda mentem a pulthoz. - Egy fehérje turmixot. A hölgy turmiát is én fizetem csak, hogy lássa, hogy nem nincs semmi bajom vele.
Átöltöztem és leültem a pultnál, meginni a turmixom. Ha oda jött a nő, akkor mérgesen rá néztem, maj el lazítottam szemeim és mosolyogam.
- Ugyan, nekem semmi problémám nincs most itt senkivel, már. Sokszor alapvetően nézek mérgesen.
Megkértem a pultos, hogy rakjon be valami jó kis rap-ot a hangszórókra. Csöndben iszogattam a turmixomat és dúdolásztam a zenét. |
Mondhatni a múltkori hancúr után mesésen éreztem magam, és olyannyira kiütöttem magam, hogy csak reggel olvastam el Blake üzenetét. Milyen kis édes. Szép álmokat kívánt? Hát, az meg volt. Jó erotikus. Haha...
MIndenesetre egy férfinél nem állok meg attól függetlenül, hogy észveszejtő volt. Na igen, ezért is ért csalódást. Nem is értem. Két férfival is voltam, de szinte imádkoznom kellett, hogy meg legyen a drága orgazmusom. Borzalmas. Bezzeg Blake... Ácsi, most ő lesz a viszonyítási alap? Akkor problémák lesznek.
Végül a munkába temetkeztem jórészt. Részvényekkel való bíbelődés és miegymás. Merő unalom, viszont néha elkalandoztam. Felidéztem olykor azt az estét vele. Még, ha erotikus töltetű regényt is olvastam ő jutott eszembe és az a frenetikus este.
Mindenesetre volt egy kis szabadidőm, és gondoltam lemegyek edzeni. Lehet otthon... Vagyis, hehe, a palotámban van minden, viszont nem árt szocializálódni és férfiakat csábítgatni. Lehete találok végre egy jó partit, aki mellett nem alszom el szex közben. Ez kiábrándító!
Így is tettem. Betévedve a női öltözőbe fel is vettem márkás, drága felszerelésem. Ki is léptem, majd leültem a padra és jó ideig csak nézelődtem. Egy fiatal férfi ki is nézett, és vigyorogva figyeltem imponálását, amikor egy néger idegbetegen elkergette. Hát, én ezt nem kommentálom. Erre még csúnyán, már-már megölt tekintetével. Mi az Isten? Mégis mit vétettem? Szemeimet forgattam, majd végignéztem rajta. Felhúztam az orrom, és fintorogtam, grimaszoltam egyet. Lehet azt mondják, hogy a négereknek nagy... De én biztos nem ülnék bele... Főleg ilyen tapló, bunkó farkába nem! Mit képzel ez magáról?
- Ahhoz képest, hogy izomagy vagy nagyon nagyra tartod magad! - grimaszoltam, és mondtam lenézően. - De mivel aranyos vagyok, ha gondolod rendelek neked szteroidot, hogy jobban felpumpáld a nemlétező izmaidat! - ingattam fejem. - És mellesleg ne aggódj, szerencsére nem vagyok rasszista, ezért nem jövök ilyesfajta beteg poénokkal! - mosolyogtam angyalian.
Közben éreztem, hogy ő korántsem ember. Na majd kiderül, hogy mi. Nekem végülis mindegy. Megbabonázom csilingelő, édesgető hangommal, és maximum öngyilkos lesz véletlenül. Mondjuk magára ejti a súlyokat. Hupsz? Remélhetőleg annyira nem fog felhergelni. |
Rengeteg a meló mostanság és nagyon sok házat kell felépíteni, de ennek hála a pénztárcám is. Jordant szokásához híven megint nem láttam már három napja, valószínűleg a haverjaival bandázik, de nem igazán érdekel. Nem féltem, mert tud vigyázni magára, benne is farkas vér folyik. Végre lejutottam kicsit az edzőterembe is. Szokásosan fentről lefelé haladva durrantom be minden izmomat. Csuklya 3x25 40kg-al. Váll, tricepsz, bicepsz 3x30 40kg-al. Mituán hasaztam, kicsi szünetet tartottam. Víz ivás, törülközés. Éppen kapcsoltam új zenére, valami ütős rap-re a mobilomon, amikor megláttam éppen beérkezni egy nőt. Sosem láttam még ezelőtt itt, pedig gyakran járok. Igaz ebben a hónapban ez az első alkalom, hogy le jutottam ide. Ettől fogva lehet, hogy ő néz engem újnak. Nem mondom nem volt egy rossz darab, de kicsit sok a smink rajta. Rögtön, mindegyik kan lihegett utána, úgy láttam, mintha ez tetszene neki, de ki tudja? Nem igazán érdekelt, úgyhogy bedugtam a fülest és neki lendültem az edzésemnek. Ha le jutok a terembe minimum 4 órát lent is vagyok és végig nyomok egy hosszú edzést, úgyhogy nem foglalozhatok ilyen cicákkal. Az egyik szintén újonc csávó, aki a múlt hónappba kezdte újra az edzést - Látszott is rajta, hogy régen nagyon nyomta a súlyokat - Oda sétált hozzám és miközben még mindig fekvenyomást végeztem, rám dobta a súlyzóját. Imponálni akart a kis csajnak a kis senki, de eléggé felkúrta az agyam ezzel a tettével. Kicsit fájt, de hát mi ez nekem? Felálltam és elkaptam a pollóját. Neki csaptam a tagot a falnak, majd a szemébe néztem.
- Tudom, hogy áll a vessző, megértem, de ne itt legyél nagy ember. Tudjad, hol a helyed, mert megszépítem egy kicsit azt a ronda arcodat, haver!
Persze a csávó be is fosott és el is ment, de még mindig pipa voltam. Haragos fejjel rá néztem a nőre, majd elhúztam a számat és a fejemet. Kit érdekel ez a cafka? Balfasz az, aki egy ilyen miatt imponálni akar. Vissza mentem tovább edzeni, amikor... |
Az a bizonyos rekedtes "semmi gond" nem volt a legmeggyőzőbb. Mármint, lehet kombinálok, de... Jaj, nekem valamiért tovább járt az eszem. Mindegy... Inkább próbáltam ezek után leplezni a zavaromat, de korántsem sikerült.
Amikor megjegyezte, hogy eléggé szerencsétlen lépés volt csak puffogtam egy sort. Na igen, és pipa is lettem saját magamra. Nem értem, hogy a fenébe is számolhattam így el magam. Ha ez egy rendes harc lett volna halott lennék... Habár tény, hogy helyette zavarba jöttem. Az sem jobb, mert most legszívesebben meghalnék emiatt a szituáció miatt. Annyira ciki!
Amint próbált támogatni és oldalamnál fogott stabilan már jobb volt a helyzet, viszont arra nem számítottam, hogy még inkább megkönnyíti a dolgomat. Ölébe kapott, amire kissé elpirultam. Jaj, már megint! Ösztönösen közelebb húzódtam hozzá, majd átkaroltam a nyakát. Közben élveztem megnyugtató kisugárzását és illatát. Uramisten! Úgy csinálok, mint egy nő, aki sose volt férfival... Habár valóban elfelejtettem milyen is... Úgy... Basszus, nem kommentálok! Magam alatt vágom azt a bizonyos fát!
Ezután épp mondani akartam, hogy eltudom látni magam, de hát se szó, se beszéd kezelésbe vett jó maga. Még mindig zavarom jelen volt, és tűrtem, ahogy lábamat látja el...Vagyis nem tűrtem, inkább.. Élveztem még ezt?! Olyan gyengéden érintett, hogy.. Na... Keverek és kavarok. Ilyenkor ki kéne kapcsolni az agyam.
Természetesen közben gyógyíthatott is valami hókuszpókusszal, mert minden egyes érintésével éreztem, hogy fájdalmam enyhül.
- Igen, sokkalta jobb. - mosolyodtam el, és egy pillanatra fel is vettem vele a szemkontaktust...
Amit szerintem rohadtul nem kellett volna! Basszus! Képes lennék hosszú perceket nézni azokat a szép kék íriszeket. Annyira megbabonáz. Szóval igyekeztem ezt elkerülni, mert agyam végképp kiég önmagamon.
- Öhm, hát meg köszönném! - vakargattam meg a tarkóm, és mondtam a hazakísérős dologra.
Végül mindketten elmentünk az öltözőbe, miután lekezelt. Gyorsan és egyben óvatosan átöltöztem és kibattyogtam a helyiségből. Valence hamarább végzett valószínűleg és már kint várt rám. Mosolyogva csatlakoztam hozzá, majd ha szükség volt a segítségére akkor szóltam, és ha szerencsém van kitámogatott.
***
Megérkezve a hatalmas épülethez, ahol lakom még mielőtt elhúzhatta volna a csíkot megfogtam a karját.
- Feljönnél hozzám? - tettem fel a kérdésem, majd elkuncogtam magam. - Bocs, helyesbítek. Feljössz hozzám! - nevettem el magam. - Ez a legkevesebb, és nem... Nem kell visszakozni. Örömmel látnálak. - mosolyogtam. - Legalább anyám és barátnőm is örülhet, hogy volt egy pasi a lakásomon. - ingattam fejem.
Ezt én szépen meg is beszéltem magammal, haha... Tényleg ez a legkevesebb. Rá is estem meg a lábamat is gyógyította... Na meg a múltkori kínos helyzet. Meg amúgyis... Szimpatikus férfi. Az meg részletkérdés, hogy boszorkány! Engem nem zavar!
Szóval ellenkezésnek nem volt helye...! Addig nyaggattam, amíg bele nem ment. Legalább végre olyannal vagyok, akibe szorult értelem és valóban normális. Meg mondhatni, khm, az esetem is. Minő problémák az életemben!
Átlépve az épület küszöbét, miután bepötyögtem a dolgokat fel is mentünk az albérletemhez. Kinyitottam tüstént az ajtót, majd a férfit is betessékeltem.
- Érezd magad otthon! Ülj le ahova szeretnél és a többi, és a többi. - mosolyogtam és közben ledobtam a táskámat a kanapé mellé. - Kérsz esetleg inni valamit? - pillantottam rá kíváncsian. - Van minden. - mosolyogtam. - Nem kell szégyenlősködnöd! - ingattam fejem.
[VALENCE & CASSIDIE A LÁNYNÁL] |
Az elismerő megszólalására elkuncogtam magamat. Valószínűleg nem gondolta volna, hogy ezt fogom csinálni. Nagy hiba. Viszont utána érezhetően bekeményített. Levette a kesztyűjét amire csak felvontam a szemöldökömet. Hm, ő tudja én nem szólok bele az biztos.
Egy ideig folytattuk volna tovább, de ekkor ki akart gáncsolni. Végülis sikerült neki az igaz, de közben ő is frankón elesett. Amivel talán nem is lett volna gond. Na de pont rám?! Ah basszus. Nem, egyáltalán nem baj ez, csak rég voltam ilyen helyzetben nővel és egyből emlékeztetett is erre a testem. Szerencsére nem állt fel, csak libabőrös lettem szinte azonnal. Ezt komolyan nem hiszem el.
Ráadásul ő is nagy zavarban volt, szóval ez csak a kínos szituációra még nagyobb lapáttal tett. Csodás!
- Semmi gond... - szólaltam meg egy kicsit rekedtesen. De azonnal elfelejtettem a dolgot, hiszen amint megpróbált Cassie felállni, már vissza is tottyan a földre a bokáját fájlalva. Remélem nem törött el basszus.
Egyből felkeltem a földről és próbáltam neki segíteni. Pár kérdezés után rájöttem, hogy valószínűleg meghúzódhatott neki, szóval nagy baj nem történt. Lehetett volna akár izomszalag-szakadás is, vagy törés. De szerencsére tudja mozgatni a lábát.
- Ez eléggé szerencsétlen lépés volt... - húztam el a számat fanyarul. Bár tény, hogy történhetett volna nagyobb baja is. Eleinte pár lépésnél próbáltam az oldalánál támogatni, de ez most nagyon nem járja neki, így felkaptam a karjaimba és úgy vittem az egyik padhoz. Kerítettem fáslit, majd miközben elláttam a lábát, addig néha egy-egy külső szemmel normálisnak tűnő érintéssel, gyógyító varázslatot használtam. Enyhíteni akartam kicsit a fájdalmát. Legalább addig bírja ki, amíg haza nem ér.
- Jobb már egy picit? Ha gondolod hazakísérlek, nekem nem probléma... - ingattam egy kicsit a fejemet. Néha próbáltam vele felvenni a szemkontaktust, hogy megbizonyosodjak, hogy tényleg minden rendben van-e. |
[50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
