|
Témaindító hozzászólás
|
2016.04.20. 17:15 - |
 |
[98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
Elnevettem magam, amikor zavartan elmosolyodott apró bókomra. Ahogy mondta, hogy bejelölt már mentem is fel a fiókomra, és visszaigazoltam.
- Na! Remek! - mosolyogtam elégedetten. - Kárhogy nem tudjuk csinálni azt, mint a többi párocska - sóhajtottam fel színpadiasan. - Megosztani a világgal, hogy mennyire jó, hogy együtt vagyunk. Arról nem is beszélve, hogy nem posztoljuk ki az egy hetes fordulónkat - ironizáltam.
Mindig is hülyeségnek találtam ezt. A sok nyálas idézetet és nyalifalis képeket. Mikor még fiatalabb voltam - ez hülyén hangzik -, akkor még irigykedtem, hogy de jó másnak... Most meg egyszerűen irritál és úgy vélem ehhez senkinek semmi köze.
A becenévre, amit ráaggattam jött a szemöldök ráncolás. Valahogy sejtettem nem fog neki tetszeni, de nem szerettem volna galibát. Barátnőim valóban ilyen hülye neveket adtak egymásnak, és a telefonomban is így voltak. Persze ezt meg is jegyezte Hawke.
- Valóban! - bólogattam. - De ezzel egyúttal gondolhatják, hogy a barátom neve. Tudod, vannak olyanok, akik... Elég érdekes neveket kreálnak. Cuncimókus, Cucókám és sorolhatnám - fintorogtam.
Igen, romantikus alkat vagyok, de ez nekem is sok! Azért ilyen bugyuta neven semmiképp sem szólítanám. Valamilyen szinten egy pasinak azért megalázó lehet, ha nyilvánosan a barátnője így hívja. Hawkenak ettől nem kell tartania, ezt garantálom!
A fuldoklós és a leöntéses produkció után összeszedtem magam nagyjából. Aggódó kérdésére bólintottam párat. Tényleg jól voltam csak erre éppenséggel nem számítottam.
Ahogy belement a vásárlásba fel is álltam az asztaltól. Mosolyogva fogadtam, ahogy rám segítette rendesen a kabátot. Szerencsére könnyedén vette az akadályt. Jó magam nagyon is zavarban voltam. Érthető, hisz mégis csak.. Intim volt az egész a részemről.
Belépve kedvenc üzletemben már el is vesztem a ruhák között. Nos, ide nem igazán szabad engem beengedni! Képes vagyok órákig ruhákat próbálni és egy zsáknyi cuccot összeverbuválni. Pár blúzt el is vettem, majd meg fogtam Hawke kezét. Nem szökik el!
- Nyugi, csak véleményt szeretnék, hogy neked melyik tetszik jobban! - kuncogtam.
Hátha már a barátom, akkor akarok neki tetszelegni. Fel is próbáltam mindegyiket [1, 2, 3], majd kíváncsian vártam a véleményét.
- Melyiket vegyem meg? - kérdeztem tőle csillogó szemekkel.
Miután döntöttünk még kicsit nézelődtem, hogy hátha valami megbabonáz még. Természetesen Hawketól nem vártam el, hogy a női ruháknál maradjon. Addig ő el is ment a férfi ruharészlegre. Végül egy kisebb idő után zavartan át mentem a fehérnemű osztályra. Nos, nem fogom ez vele megvitatni, de... Egyszer... Mégis csak kéne majd egy szexisebb darab. Pusztán kíváncsiságból nézelődtem. Találtam jó néhány arcpirítgatós darabot. Jajnekem! Némelyik bugyit szerintem csak annak csúfolták. Nem is értem, ennyi erővel lehetne meztelenül is és a férfi is jobban értékelné. Mindegy, nem akadok fenn ilyenen!
Kisebb zavarba jövetelem után inkább mentem és megkerestem Hawket. Szórakozottan felkaptam egy sapkát és egy sálat, majd hátulról megközelítve váratlanul lecsaptam rá... Fejére húztam. Igazából szerintem kifejezetten illett hozzá. Miután felém fordult a nyakába raktam a sálat is. Mivel fogtam még a sál két végét, ezért így könnyedén magamhoz tudtam húzni egy rövid csók erejéig.
- Találtál valami jót magadra? - ingattam fejemet. |
Ingattam a fejemet a becenévre és kicsit elgondolkoztam rajta. Bepötyögtem az álnevet, de a vezetékneven változtattam. Valahogy a Hexed jobban hangzott. A bókjára kicsit zavartan de elmosolyodtam és be is jelöltem Facebookon közben:
- Nos elméletileg ismerősök vagyunk - gyakorlatilag is, de hát na. Tök hülyén hangzik amúgy, de ebbe már inkább nem is gondolok bele. A valamiféle Hawke jelzőre csak kuncogtam hiszen viccesen jött ki az ő szájából ez. Elvégre ezzel a valamiféle Hawkeal együtt van és csókolózik is vele, nem is akárhogy. Persze nem cukkolom emiatt, csak poénos így belegondolva. Kicsit összeráncoltam a szemöldökömet az újdonsült becenévre ami nagyon cukinak hatott basszus, de tényleg jobb mint a teljes név, amiből lehet sejteni, hogy pasasról van szó:
- Nem igazán tetszik, de inkább maradjon a ragacsos cukiság miatt, hiszen előbb hihető arról, hogy egy barátnő - kicsit csajos név azért valljuk be. Esetleg kiskedvencnek való. Pont megszólaltam volna mikor elég sokminden történt egyszerre. Narancsléfuldoklás és ruhaáztatás. Ó basszus, ráadásul még át is látszik a felsője mire csak zavartan tekintettem rá és kérdeztem aggódva:
- Jól vagy? - utaltam arra, hogy majdnem belefulladt az italába. Szerencsére minden rendben volt ahhoz képest, hogy mik történtek. A ruhavásárláshoz annyira nem volt kedvem, de eleve örülök, hogy vele lehetek, így nem gond számomra. Igazából az ottani tömeg az ami nem igazán vonz, de ez szerintem érthető.
- Menjünk akkor - mosolyogtam rá halványan. Fizettem, majd kimenetelnél felsegítettem rá a kabátját. Bár eléggé hm...átlátszódott a felső még így is hátulról nézve is láttam, de nem vagyok kanos dög, hogy letámadjam egy ilyen miatt. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem mozgatott meg, de igyekeztem nem mutatni. Ennyitől azért még nem izgulok fel teljesen basszus. Amint kinézte a neki megfelelő boltot, már be is tértünk nézelődni. Inkább rá bízom a választást, én annyira nem vagyok benne a női divat témában. Inkább a férfi részleg fele vettem az irányt, persze csak nézelődési és nem vásárlási szándékkal. Nem azért mert nem tehetem meg, csak nem hiszem, hogy pont itt találnék olyan göncöt ami tetszene. Mostanában a szakadt ruhák meg a túldíszitett dolgok a divatosak. Bohócot meg nem csinálok magamból. |
Kezének simogatása alatt nem voltam rest, és nyugodt szívvel néztem bele szemeibe. Igaz, sajnos megzavarta a pillanatot a nyomorult telefon, de egy percre se hagytam abba eközben. Látszólag nagyon is élvezte, és lenyugodott. Ezt jó volt látni, hiszen úgy néz ki sikerrel jártam.
Végül csak abbahagytam, hisz a telefonomat kezdtem összerakni. Ekkor kérdeztem rá, hogy jutott-e valamire. Egyelőre nem mondtam semmit ezzel kapcsolatosan, hanem a szerződést elővettem a táskámból, és átadtam neki, hogy írja le róla a számot. Én is bele fogom írni a telefonba, mert szinte biztos, hogy nem fogom egyből megjegyezni. Ha végre beírta a számomat átvettem tőle, és követtem példáját. Azért vicces, hogy az ő számát már tudom fejből.
Itt kezdett el kattogni az agyam megint csak az álnevén, és tettem fel végül a könyvekkel kapcsolatos kérdésem. Nos, nekem a könyv címe nem túl sok mindent mondott. Én inkább a romantikus és erotikus könyvek híve vagyok, esetleg még a dráma. Ez igaz a filmekre is. Ugyanezeket a műfajokat szeretem!
- Atticus Hounded esetleg? Ez még jól is hangzik szerintem - tűnődtem el. - De igazából ha ebből tudsz magadnak tetsző nevet választani, akkor az nekem is tökéletesen megfelel! - mosolyodtam el. - Mindenesetre ha ennél maradunk, szerintem tökéletesen illik rád, hisz különleges - mondtam mellékesen, és bókoltam neki kicsit.
Nekem mindenképp különleges. Ám ezen gondolatokra eljutottam oda, hogy tudja apám kivel vagyok együtt. Tudja a nevét. Fenébe is!
- Lehet a számodhoz valami más nevet írok. Most már tudja, hogy valamiféle Hawke-kal van viszonyom - sóhajtottam fel bosszúsan. - Fene se gondolta volna, hogy fog a telefonomban kutakodni! - forgattam meg szemeimet. - Leszel nekem AtiMati néven telefonomban! - jutott eszembe, és nevettem el magam. - Eszméletlenül aranyosan hangzik! - mosolyogtam.
Amit ezzel meg voltam úgy gondoltam iszom egy picikét. Nem is volt baj. Kértem a sütemény mellé egy pohárka narancslevet. Inni is akartam, de mivel eléggé kicsi cukrászdáról beszélünk, így nem igazán nehéz a másikat véletlenül meglökni. Nos, én pont így jártam!
Nem elég, hogy majdnem megfulladtam, de még le is öntöttem a felsőm... Eléggé... Nagyon... Körülbelül a háromnegyede rajtam landolt.
Miután kiköhécseltem magam, és hallottam egy idős házaspár bocsánatot kért csak legyintettem egyet. Elfogadva! Ekkor pillantottam le a felsőmre, és zavartan néztem rá, hogy a fehér felsőmön átlátszik a csipkés melltartóm.
- Jajne!!! - először hirtelen felindulásból szalvétával kezdtem el törölgetni, de... Nem lett jobb a helyzet. - Ez csodás! - sziszegtem mérgesen, és feladtam a harcot a folttal.
Mivel, mint mondtam - még ha narancssárga pompában is, de - átlátszik minden. Pont nem egy vastag ruhadarab, viszont nem is azért vettem fel, hanem mert szép és elegáns... Volt... Inkább összehúztam magamon a szövetkabátomat, és lesütöttem szemeimet. Ez olyan ciki...
- Borzalmas vagyok... Képes vagyok magam megölni egy pohár narancslével. Szépen kinyiffantottam a ruhámat - sóhajtottam. - Lehet ennek örömére veszek a maradék pénzemből ruhát is. Anyám megöl, ha meglátja mi lett vele - ingattam fejem. - Vagy talán gond lenne neked? - na igen, nem akartam kínozni, ha nincs hozzá semmi kedve. |
Ingattam a fejemet mikor semmi nem jutott eszébe. Na ez így nehéz lesz. Nekem eléggé elborult és idióta ötleteim voltak. Mondjuk úgy, hogy előbb vagyok jó olvasó mitsem író. Nem azért mert nincs fantáziám, csak szimplán jobban szeretek belemerülni a könyvekbe. Odaáig még nem kellett jutnom, hogy magamtól karaktert alkossak és a többi. Ráadásul Katarina megmozdulása se pörgette fel a szürkeállományomat, inkább rohasztotta azt valamilyen szinten, így totál kész voltam. Szerencsére Hannah kiszakított a kézsimogatással így rámosolyogtam halványan a szemeibe nézve. Mikor megszólalt, hogy lehet meggondolja magát csak felsóhajtottam. Basszus! Végülis megérteném, de szerintem úgyse tenné. Ráadásul mégis esküvőn lesz. Ha már annyira izgatott miatta kétlem, hogy kihagyná.
Ekkor jött Alariccel való telefonom amire néha forgattam is a szemeimet. Kiégek ezen a pároson már most. Először is az volt, de van egy olyan sejtésem, hogy az esküvőjük se fog egyszerűen lezajlani. Sőt még ott van a barátom öccse is, akiről semmit se tudok, de belőle kiindulva csak rossz dolgok jutnak az eszembe. Egy updatelt verzió esetleg. Na ne! Ebbe nagyon rémisztő még belegondolni is. Elhessegettem gyorsan a képet és inkább Hannah szavaira fókuszáltam miután magyarázkodtam egy sort. Tényleg nem akartam megbántani még akaratlanul sem. Hagytam, hogy simogassa a kezemet amit persze élveztem és kifejezetten megnyugtató érzés is volt számomra. Lehúnytam egy pillanatra a szemeimet, de idővel megszűnt, hiszen befejezte a sütit és már rakta is össze a telefonját amire csak mosolyogva figyeltem őt csillogó szemekkel. Ekkor kaptam a milliós kérdést mire csak prüszköltem picit bosszúsan és sóhajtottam:
- Csomó hülyeség, szóval nem igazán - vontam vállat.
Ekkor jött a kérdése mire összeráncoltam picit a szemöldökömet. Nagy kedvenc? Hm, mostanában egy könyvsorozatot olvasok és ahhoz képest, hogy újabb nagyon jó, ráadásul a férfi főhős jelleme is tetszik. A világa is nagyon jó, szóval mondhatni nagy favoritom lett:
- The Iron Druid Chronicles jó sorozat. A főhős Atticus O'Sullivan pedig kifejezetten jó karakter - ingattam a fejemet. Viszont nem értettem mégis miért kérdezte ezt. Aztán leesett, hogy ááá...! Ebből furcsa lenne azért álnevet generálni nem? - Eddig négy része van, a Hounded, Hexed, Hammered és Tricked. |
Egyelőre nem tudtam, hogy miként fog nálam zajlani a felkészülés. Mindenesetre azt tudtam, hogy nem szabad semmit sem komolyan vennem, és kénytelen leszek az agyam kikapcsolni ezek szerint! Habár ettől függetlenül még jól érezhetjük magunkat, nem? Lehet minél bizarrabb annál jobb lesz, ugye? Igaz, én már annak is örülök, hogy engem visz magával és vele lehetek. Nekem ez minden pénzt megér!
Ezután tértem ki Facebookra, és kíváncsian vártam válaszát. Az álnévre felszaladt a szemöldököm. Ettől függetlenül mosolyogva figyeltem, ahogy telefonján ügyködik. Én addig próbáltam agyalni, hogy milyen neve legyen.
- Egyelőre tanácstalan vagyok - húztam el a számat. - Semmi nem jut az eszembe! - túrtam bele zavartan a hajamba.
Közben elkezdtem enni a feketeerdő tortámat. Egyszerűen isteni! Azért nem csak az ízorgiával foglalatoskadtam fejben, hisz kattogott az agyam, hogy mégis milyen neve legyen. Legegyszerűbb a mai fiatalság kreativítását nézni: Hawkeee Vagyok Oszt Cshá, de... Azért... Ezt ne!
Ekkor jött képbe a feledtébb érdekes nőszemély. Én mindvégig zavartan pillogtam, és irultam-pirultam, mint egy idióta. Egyszerűen ez a nő kompromittáló. Sóhajtottam egyet, amikor távoztak, és ahogy Hawkera pillantottam ő is eléggé kellemetlenül érezte magát.
- Nyugi! - tettem kezemet az asztalon pihenő kezére, és lágyan megcirógattam.
Nem sokkal később következett az én milliós kérdésem, amire ha azt vesszük sejtettem a választ. Prüszköltem egyet morcosan, amikor mondta, hogy ettől csak rosszabb tud lenni.
- Lehet a végén meggondolom magam! - ingattam fejem, de igazság szerint úgysem szambáznék vissza. Ígyis jó lesz! Tudom és kész!
Erre már hívta is a vőlegény Hawket. A beszélgetést hallva csak hitetlenkedő fejet vágtam. Azért vicces, hogy a nőci egyből felhívta a párját emiatt. Ez olyan nagy esemény és hír lenne, hogy van valakije? Igen, tudom, hogy rég nem volt kapcsolata, de nah...
- Tudom - válaszoltam lehajtott fejjel, amikor magyarázkodni kezdett. - Nem kell mentegetőznöd! - mosolyogtam rá végül biztatóan. - Most már minden rendben és ez a lényeg! - simítottam meg ismételten kezét.
Miután megettük a süteményt előszedtem én is vadonatúj telefonom, és elkezdtem összerakni. Beraktam a SIM-kártyát, és szerencsére fel volt töltve valamennyire az aksi.
- Mindjárt mondom a számom - ingattam fejem. - Addig te jutottál valamire a neveddel kapcsolatosan? - pillantottam fel rá.
Nekem csak ilyen hülye nevek jutottak eszemben, főleg most, hogy Katarina köreinkbe járt. CsibeBaba és társai. Istenem, miért?! Agyilag lerohasztom magam. Ekkor csettintettem egyet. Azt hiszem megvan miből lehetne kiindulni!
- Mi a kedvenc könyved és azonbelül a kedvec főszereplőd? - böktem ki egyből, ahogy eszembe jutott ez a lehetséges variáció. |
Nevettem volna legszívesebben a meglepett fején, de tudom jól, hogy mikor ott leszünk ez egyáltalán nem lesz vicces. Meg amúgy sem vagyok kár örvendő. A kuncogására csak elmosolyodtam halványan mondva:
- Az biztos, hogy feledtébb érdekes esküvő lesz - remélem paprikás azért nem lesz a hangulat. Egy tűzokádó haragjától nagyon félnék. Főleg ha az Alaric. Bőven elég lesz a bizarr megszólalások tömkelege. Jobb is, ha Hannah felkészül a legrosszabbra. Ha nem lesz vészes - amit erősen kétlek - az valami csoda lesz és hét isten áldása is benne lesz a dologban. Esetleg még egy véráldozat is.
- Jobb ha felkészülsz, tényleg - sóhajtottam végül.
Ekkor jött egy felvetése, hogy mégis hogyan tarthatnánk a kapcsolatot. Szóba került a facebook mire ingattam a fejemet. Ah, direkt nem vagyok fent rajta, mert hát több száz évig nem lehetek fent ugyanazzal a kinézettel és a többi. Meg sok ember megfordul a könyvtárban nem akarom, hogy mind bejelöljön ha rám talál. Mégis nagy előnye, hogy tényleg jó dolog, hiszen lehet beszélgetni, akár telefonról is csak net kell hozzá.
- Hm...álnévvel végülis rendben részemről - hümmögtem végül. Valami fantázianévvel még okés is lenne a dolog úgy vélem. Előkaptam a mobilomat és nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet teszek, de meg is kezdtem a regisztrálást. Mikor a névnél jártam elgondolkoztam - Milyen nevet szeretnél? - hirtelen gőzöm sincs meg ötletem se, rá bízom a választást, jobbat találhat mint én. Úgyis csak ő lesz az egyetlen ismerősöm, nekem totálisan mindegy, hogy mégis mi lesz a facebookon a nevem basszus.
Közben ettük a sütinket is, jó magam egy epertortát majszoltam éppen. Tűnődve gondolkoztam egy idióta néven de semmi nem jutott eszembe.
Gondolataimból egy ismerős hang szakított ki mire kicsit megráncoltam a szemöldökömet, de még nem vettem tudomást a jelenlétéről. Csakis akkor, mikor az asztalunknál megállt Katarina integetve. Ó basszus, ne már! Köpni-nyelni nem tudtam a kiscsibés megszólalására, főleg a szórakozást egybe kötve egy nagy adag perverz mosollyal és utalgatással. Persze, pont úgy szórakozom majd vele, mikor csak nemrég jöttünk össze. Hát hogyne.
- Szia Katarina, egy élmény volt újból találkozni... - ekkor rángatta el szerencsére az egyik barátnője. Én meg legszívesebben a Föld alá süllyedtem volna el. Így végül csak zavartan vakartam a tarkómat mikor szóba került, hogy ő a menyasszony:
- Valóban ő lenne az. Ne aggódj, ennél csak rosszabb tud lenni - főleg mikor említi, hogy Alaricnál felejtette a vibrátorát és taglalja, hogy a könyvtárban milyen jó lehet csinálni. Persze nem azt mondom, hogy nem szeretek szexelni meg a többi, csak rég volt ilyenben részem meg amúgyis. Ekkor a merengésből egy telefoncsörgés szakított félbe. A sárkánypár másik tagja. Fájóan felnyögtem:
- Jajne! - felvettem végül egy nagyot sóhajtva és már kaptam is a lebaszást, hogy miért nem mondtam el, bár sejtette, de azért mégis. Tralalala...
- Nem, Alaric, be akartam mutatni, csak az esküvőn...Meglepetésnek gondoltam...Nem...Nem...Jó szia... - csak véget ért végül a dumálás. Csak az a nagy szerencsém volt, hogy valószínűleg a meló elárasztotta őt. Francba a pletykás sárkányasszony fajtájába! Fenéért kellett elmondania rá tíz percre, hogy mit látott?
- Ne aggódj, nem szégyellek csak gondoltam az esküvőn mutatlak be nekik. Meg mikor rákérdezett Alaric akkor éppen csendszünet volt nálunk és attól féltem, hogy valami rosszat csináltam és... - szakított velem, vagy ilyesmi. Persze utólag most már tudom, hogy rosszul gondoltam hála égnek. |
Kiült teljesen az arcomra a lepettség, amikor kiderült, hogy két sárkányról van szó. A macskanő után jobban elmerültem szabadidőmben a lényekkel kapcsolatosan, így nem feltétlen azon lepődtem meg, hogy: váó, sárkányok, inkább az volt benne, hogy ez a bizarr és beteg stílus sárkányokkal vegyítve... Valljuk be őszintén: borzalmasan hangzik!
- Hát, akkor érdekes esküvőnek nézünk elébe! - kuncogtam kislányosan.
Felszaladt a szemöldököm hallva, hogy a nő "kissé" perverz. Nos, én is nyitott vagyok azért, de nem fogok olyan beszólásokat mondani, ami szexista. Igaz, szűz vagyok, de prűdnek még mindig nem mondanám magam. Az más dolog, hogy zavarba tudok jönni az élénk fantáziám miatt. Kegyetlenül vizuális alkat vagyok!
- Részvetem - ingattam meg a fejem. - Majd igyekszem összekapni magam addigra, és felkészülni a legrosszabbra! - sóhajtottam fel, viszont érződött rajtam a szórakozottság jelenesetben.
Bólintottam egyet mosolyogva a pap hallatán. Lehet azon az esküvőn egy épelméjű sem lesz rajtam, Hawken meg a papon kívül. Jaj nekünk! De csak nem lesz olyan rossz, nemde? Legalább nem mindennapi eseményre lettem hivatalos. Csak apám ne tudja meg és ne kombináljon majd nekem! Egy biztos, hogy titokban kell előtte tartanom!
Ekkor került szóba a kapcsolattartás. Hirtelen eszembe jutott egy B-terv is. Lenne egy kiskapu, és talán így menne még valamennyire.
- És öhm, nem akarsz esetleg Facebookot, Skypeot vagy valami? Akkor neten keresztül is tudnánk beszélni. Lehet úgy jobb lenne, és kevésbé feltűnő, ha néha cserélgetnénk mikor, hol beszélgetünk - csaptam össze tenyeremet, és pillantottam fel Hawkera. - Nos? - néztem rá izgatottan. - De amúgy rendben, fogom törölni a hívásnaplótól kezdve mindent! - köszörültem meg a torkomat, és lepleztem hirtelen izgatottságom.
Ez így jó lenne! Tudnánk videóhívásozni, esetleg csak hívásozni. Tudom, ez neki kissé meredek, hiszen mégis csak közösségoldalakról van szó.
Hagytam ezután, hogy döntsön ezzel kapcsolatosan. Nem kell erre egyből válaszolnia. Épp ezért is tereltem a témát az evés irányába. A cukrászdára csak bólintottam egyet ismételten.
Fellépve a mozgólépcsőre már mentünk is fel a következő emeletre, majd egyenesen a cukrászda felé mentünk. Az édességek közt el is kezdtem nézelődni, ahogy megérkeztünk, míg végül a fekete erdő mellett döntöttem. Kedvenc tortám! Amit még nagyon szeretek a nyalánkságok közül az a tiramisu. Mindkettővel le lehet venni a lábamról! Amint mindketten ki kértük magunk, amit szerettünk volna már le is ültünk egy asztalhoz.
Pont beszédre nyitottam volna a szám, amikor egy hisztiző nőszemélyre (hello Kata! :D) lettem figyelmes. Hátrasandítottam, és éreztem, hogy nem ember. Valami más...
- Nem lesz vörös és fehér! Vörös és fekete, ebben állapodtunk meg! Emellett nem leszek ellepve virággal meg fodrokkal és hatalmas tütüvel! - fintorgott, de egyszercsak megállt az asztalunknál. - Ó, helló Hawke! - integetett édesen neki, amire összeráncoltam a szemöldököm.
- Ne csináld már! Menjünk! Még tudok pár üzletet! - karolta át barátnője karját, és ráncigálta el.
- Jó szórakozást a... - ekkor megakadt rajtam a tekintete. - ...a kiscsibédhez! - kacsintott rá és vigyorgott mindentudóan, ám ezzel egyúttal perverzen is, majd tovább haladtak és ment a veszekedés ugyanúgy a két nőnél a ruhákkal kapcsolatosan.
- Őőő, honnan ismered ezt a nőt? - értetlenkedtem kissé elvörösödve, és ekkor koppant egyet. - Basszus, ő lenne a menyasszony? - fogtam a fejem kínomban. - Jézusom... - nevettem el magam zavartan. |
Végülis amúgy sincs oka aggodalomra, de még ilyen téren sem. A többit meg amúgyis tudja. Nem vagyok olyan mint a többi ember és nem csak azért mert főnix vagyok. Bár tényleg ez sem utolsó szempont hiszen legalább előttem nem kell titkolóznia, ha már a szüleinél erre kényszerül mert nem normálisak. Legalábbis az após biztosan nem. Végülis az anyósnak elmondhatja mi van talán ő még meg is értené, elvégre most is adott pénzt, hogy legyen telefonja. Ráadásul sunyiban.
Ekkor jött az esküvő taglalása mire csodálkozott és a fekete özvegyet is mondta. Végülis lehet benne valami. Nem ismerem nagyon Katarinát, de végülis simán beleillik abba a szerepbe. Kész csoda, hogy Alaric még életben van basszus.
- Nos, két sárkányról van szó akik őhm...nagyon bizarr jelleműek - finoman fogalmaztam. Viszont az nagy szó ha én azt mondom valakire, hogy bizarr mert abba kategóriába én is beletartozom bőven. De jómagam elbújhatok mellettük ez kétségtelen.
- Egyáltalán nem szűzies, eléggé perverz egyén, ráadásul ketten együtt nagyon arcpirongatóak. Azzal szórakoztak a múltkor, hogy melyikük hoz jobban zavarba engem. Remélem a nagy napon hanyagolni fogják ezt a csodás szokásukat - bár elég kevés esélyt látok erre, főleg ha Hannahval az oldalamon fogok érkezni. Ingattam a fejemet mikor mondta, hogy kezd félni:
- Nem csodálom. Viszont én még a papot is sajnálom már előre. Azért remélem nyugodtan le fog zajlani ez az egész - tudom, hogy Alaricnek van egy öccse is, bár nem tudom milyen jellemmel bír. Ha rosszabb mint ő akkor még jobban félek. Nem azért mert bajom esne, csak az agyamat féltem. Ha múltkor teljesen kiégettek akkor most szénné égett pirítós lesz az agyam és fejvesztve fogok menekülni amint vége lesz ennek. Persze Hannaht is menekítem ha még nem gondolta meg magát az eljövetellel kapcsolatban. Ha nem, akkor mikor ott lesz biztosan átgondolja az életét.
Bólintottam, hogy mindenképpen írni fogok a fejleményekkel kapcsolatban. A sóhajtására csak elhúztam fanyaran a számat:
- Valóban jó lenne előtte találkozni. Jól rejtsd majd el a telefonodat, vagy töröld mindig a hívás és sms listát - ingattam kicsit a fejemet. Tényleg nagyon aggódtam miatta és miattunk is, hiszen nem tudtam, hogy mégis mi történt.
Sikeresen kiválasztotta a számára megfelelő telefont majd nyargaltunk is tovább. Bár nem nagyon voltam éhes, hiszen amúgyis jobban éreztem már magam, hogy mellettem van, így maximum egy édességet és forrócsokit vállalnék be. Nem nagyon szoktam kávézni, viszont azt tudom, hogy Alaric, hogy néha csak dönti magába, főleg ha úgy kell dolgoznia.
- Hm, ott van egy cukrászda - biccentettem egy szinttel feljebb - ...ha neked az jó oda mehetünk. De ha nagyon éhes vagy akkor persze ehetünk normálisabb kaját - ráhagytam a választási lehetőséget mert nekem igazából teljesen mindegy. Viszont ha ő esetleg még nem evett akkor érdemesebb az utóbbit választani. |
- Na, akkor nincs okom az aggodalomra! - jegyeztem meg halványan mosolyogva, amikor mondta, hogy igyekezett haladni a korral.
Én amúgyis ebbe a korba, generációba születtem ez tény, de nem érdekelt ilyen mértékben az egész... Ám ezt taglaltam is az elébb. Legalább öltözködés terén tudom mi a divat. Anyám megmutatta az öltözködésnek az elegáns, luxus oldalát, míg a barátnőim a kirívót és a szexiset. Eddig az utóbbi mellett nem nagyon döntöttem... De... Talán most lassacskán eljön az ideje, nem?
Ekkor kezdte el taglalni a párocskát, akiknek az esküvője lesz. Érdeklődve, kíváncsian hallgattam végig, és lepetten pillogtam a végére. Mi a fene?
- Ez a piros-fekete kombináció eléggé hátborzongató. Hamarább jut róla eszembe a fekete-özvegy, mintsem egy menyasszony - ingattam a fejem. - Habár... Öhm, a nem szűzies alatt, mégis mit értettél? Mennyire nem szűzies? - hát, nem igazán akartam kimondva csúnyán, hogy: ribanc, vagy épp cafka és sorolhatnám. Ezek alapján annak tűnt.
El is gondolkoztam végül azon a ponton, amikor mondta, hogy érdekes jellemek. Ez is tág, ha úgy vesszük. Nem kellett többet várnom, és fényderült erre is.
- Egyedi stílus és könnyen zavarba hozzák az embert? Kezdek félni, hogy mégis hova hívtál meg... - kuncogtam.
Hát, úgy néz ki, hogy Hawke tökéletesen eltudta fogadni a vőlegényt. De az a lényeg, hogy jól megvannak és van köztük egy erősnek mondható baráti kötelék.
- Oké, majd írj bátran, de remélem azért addig fogunk tudni személyesen is találkozni! - sóhajtottam. - Igyekszem majd apámat minél jobban kijátszani! - jelentettem ki határozottan. - Amúgyis ez nem mehet így, hogy eltűnök miatta napokra, hetekre és te meg aggodalmaskodsz! - na igen, ez a legnagyobb motivációm és löketem, hogy végre kiálljak magamért és saját akaratomért.
Valamilyen szinten megint eszembe jutott Shyvon. Ő is így kezdte. Igaz, még mindig úgy vélem, hogy nem leszek hozzáhasonlóan ilyen nagy lázadó külső szempontjából, de mindenképp ki akarok törni ebből a börtönből! Jelenleg még csak börtönöm rácsát rángatom és toporzékolok, viszont úgy vélem hamarosan ki fogok törni. Hogy milyen áron? Azt egyelőre nem tudom...
Miközben betértünk a boltba már el is lettem lepve a jobbnál-jobb és felszereltebb készülékekkel. Próbáltam mindvégig felfogni az eladó és Hawke szavait. Kissé kínaiul, halandzsa nyelven beszéltek, viszont minden informatikai tudásomat kész voltam bevetni!
- Legyen az a Sony - mutattam rá a telefonra, és ezzel válaszoltam Hawke kérdésére is.
Az hozta is a dobozkát, amiben benne volt a telefon. Először is kibontotta előttem, és mutogatta mik járnak hozzá és egy SIM-kártyát is becsúsztatott a készülékhez. Színválaszték terén nem volt sok, így a fehér mellett döntöttem. Vettem mellé még egy tokot, és nem is kellett más, minthogy megírjam a szerződést. Ezután fizettem, és távoztunk is.
Meg kell hagyni nagyon örültem a telefonomnak. Végre nem érzem magam félig halottnak. Lehet úgy hangzik, mintha függő lennék, de... Jó, oké, van, amikor nagyon rajta csüngök, viszont szerintem nem vagyok annyira vészes!
- Ne együnk valamit? - tettem fel kérdésem érdeklődve. - Van jó pár kajálda itt, szóval válogathatunk a sok finomság között - ingattam fejem. |
Inkább már nem akartam az apósról dumálni. Nagyon hangulatromboló és úgy érzem bőven elég lesz majd élőben is megtapasztalni eme csodásnak közel sem mondható tulajdonságait. Alig várom, hogy ne láthassam. Inkább csak bólintottam, hogy oké tudomásul vettem és merem remélni, hogy mondjuk az orromat nem töri el, ha be akar húzni nekem. Totál nonszensz lenne. A telefonos dologra ingattam a fejemet és megszólaltam:
- Bár jó pár év kiesett, de igyekeztem magam behozni, szóval valamennyire értek hozzá - azt tudom, hogy a Gorilla glassel nem nagyon lőhet mellé. Közben haladtunk előre és szóba került az esküvő is, mire totál lázba jött. Kicsit ingattam a fejemet, hiszen én egyszer se házasodtam, hiába volt életem során pár komoly kapcsolatom. Így mondhatni nem áll hozzám közel a házasság intézménye:
- Nem is tudom. Ismerve a feleket, egyik is egy normális hétköznapi jellem kétlem, hogy fehér habos-babos esküvő lesz ott. A menyasszony egyáltalán nem... - kerestem a megfelelő szavakat - ...szűzies alkat. Ha tippelnem kéne akkor piros-fekete színekben lesz az egész.
A kérdésére kicsit el kellett gondolkoznom, hogy mégis hogyan írjam körül, hogy azért kitolás mert ez a kettő gátlástalan hülye szinte bárhol képes akár egymásnak esni. Illetve előszeretettel szórakoznak azon, hogy engem kiégetnek agyilag:
- Nos mondjuk úgy, hogy nem éppen visszafogott emberek. Vagy egy fajta...egyedi stílusuk és könnyen zavarba tudják hozni az embert - sóhajtottam végül - Persze örülök neki, hogy engem válaszott, bár mást nem is igazán tudott volna. Alaric eléggé magának való és kevés ember tudja elviselni hosszú távon - nagyon virágnyelven írtam körül. Szerintem ha megtudná milyenek a házasodni készülő felek, biztosan meggondolja magát. Legalábbis normális épeszű ember azt tenné. Ekkor felcsillant a szeme és egyből megörült és már mondta is, hogy perszehogy jön. Okés, legyen hát. Én figyelmeztettem!
- Rendben akkor majd szólok, hogy mikor hogy lesz pontosan - ekkor tértünk be a boltba és a készülékek közt válogattam, hogy mégis milyen lenne a legjobb. Végül MotoX, egy sony és egy lg mellett tettem le a voksomat kis filózás után amibe az eladó is belefolyt. Remélhetőleg valamelyik esetleg bármelyik más megtetszik neki. Nekem igazából teljesen mindegy, hogy melyik készülék lesz a kiválaszott.
Érdeklődve néztem rá kérdezve:
- Nos, melyik tetszik jobban? Bár választhatsz mást is - vontam vállat lazán. |
Még apró csókunkban is sikeresen elvesztünk mindketten. Olyan jó volt, hogy végre itt van! Eddig is örültem, ha láthattam a könyvtárban, illetve ahogy beszélgetni kezdtünk boldog voltam, hogy szóba állt velem. Most már inkább nem is mondom, hogy milyen felemelő érzés, hogy megcsókolhatom és ő ezt viszonozza.
Felvettem vele a szemkontaktust, és kiélveztem, ahogy arcomon végigsimított. Most nem érdekeltek az emberek, és a tömeg. Annyira fura szerelmesnek lenni... Annyira gyerekesnek érzem magam. Ám ez természtesen ilyenkor, nemde? Főleg, ha nem olyan az a bizonyos kapcsolat, aminek alapja a másik kihasználása. A legtöbb párkapcsolat mostanság ilyen.
Lemondó sóhajára számat húzogattam fanyaran. Sajnos, én is tudom, hogy apám elég sokszor elveti a sulykot. Nem tudok vele mit kezdeni!
- Anyám még tudná kezelni, de apám, mint látod egy idióta - motyogtam. - Olykor félelmetes tud lenni, hogy megtörje makacsságom... Mintha az állat jönne ki belőle. Nos, most a telefonom tapasztalta ezt meg! - csóváltam meg fejem.
Jobb is, hogy végül áttértünk egy fokkal jobb témára. Fejingatására elkuncogtam magam. Mindenesetre az én részemről Rómeónak számít. Mai világban hozzáfogható férfit nem lehet találni. Ezt még a bárban megvitattuk, hogy milyen az én generációm és eleve a társadalom.
A telefonokkal kapcsolatos tanácsára elgondolkoztam. Nem nagyon értettem ilyenhez. Tudom kezelni nem is az! Csak egyszerűen én sohasem mélyedtem el ennyire az elektronika és az informatika világában, hogy tudjam mi számít a legjobbnak és mi éri meg nekem.
- Szerintem rád bízom magam! Válassz pár telefont, hogy szerinted mi lenne jó számomra és döntök - mosolyodtam el.
Ahogy elkezdte tenyeremet simogatni rápilantottam egy másodperc erejéig, de nem szóltam semmit. Egyszerűen jól esett apró gesztusa. Hozzátudnék szokni, hogy mindennap találkozzak vele, de sajnos apám miatt ez lehetetlen!
Eközben lassan megérkeztünk a telefonoshoz, és nézelődni kezdtünk. Ezalatt kérdeztem rá, hogy vele mi újság, és felszaladt a szemöldököm hallva mibe csöppent bele.
- De jó! - csillantak fel a szemeim. - Imádom az esküvőket! - jelentettem ki izgatottan. - Gyerekként mindig arra vágytam, hogy egyszer menyasszony legyek - ült ki némi pír az arcomra.
Nem akartam ezzel kellemetlen helyzetbe hozni Hawket, viszont tényleg nem nyűg nekem, ha ilyen helyre kell menni. Annyira romantikus, meghitt és egyszerűen megvan az a varázs, ami egyszerűen elkápráztat engem újra és újra. Szerettem ilyen helyekre járni. Idetartoznak a bálok és a gálák is.
- Amúgy ez miért számít neked kitolásnak? Ez eddig tudtommal megtiszteltetésnek számított - kérdeztem rá kíváncsian.
Azért megvallom az őszintét, reménykedtem, hogy meghív. Szerencsére meg is hívott, és hatalmas mosollyal válaszoltam.
- Persze, örömmel megyek! - néztem rá csillogó szemekkel.
Az más kérdés, hogy fogom kivitelezni. Lehet mégis szükségem lesz a barátnőim segítségére? Ajaj, ezt nem gondoltam át teljesen! Mindegy, fog ez menni! Keresek kiskaput és elmegyek Hawke-kal. Legrosszabb esetben elszökök. Mégis mit tehetne velem apám? Örökre egy kalitkába zár? |
Tényleg nagyon hiányzott nekem Hannah és nagyon aggódtam, hogy mégis mit szúrhattam el. Szerencsére most ahogy ölelgetett már sejtettem, hogy nem velem volt a probléma. Viszonoztam a lágy csókját és egy picit bele is vesztem, hiszen már jó ideje nem érintkezhettünk semmilyen módon, még a hangját se hallhattam és meg is viselt engem egy picit. Ha már a főnököm miattam aggódik az nagy szó. Lágyan megsimítottam az arcát és belevesztem a tekintetébe. Nem érdekelt a körülöttünk lévő sokaság, mellette szinte teljesen kizáródik számomra a külvilág.
Figyelmesen végighallgattam a sztorit és csak lemondóan sóhajtottam. Basszus, nem gondoltam volna, hogy ilyen fog történni. Ráadásul ennyire durva az apja. Mármint ez beteges, de tényleg. Eleinte megértettem, hogy félti egy szem lányát úgy, hogy történt a családjukkal baj. Tudom milyen a vadászok karmai közt lenni, nekem nem kell mesélni én többet tudnék erről. De ez azért mégis durva. Gyakorlatilag saját gondolata és döntése sem lehet a gyerekének. Mindent elterveztek neki szinte és meg se kérdezték róla, hogy na akkor te úgy mégis mire vágysz? Mik az álmaid ebben az életben? Nem csoda, hogy nem volt pasija. Ha a hívásokon és sms-eken kiakadnak akkor mi lenne ha házhoz is hozna valakit? Megcsóváltam a fejemet és megszólaltam végül:
- Sajnálom, tényleg. Szóval nagyon úgy tűnik, hogy ha esetleg kitálalnánk akkor nem lenne jobb reakció - engem nem zavar az após puffogása, de sejtem, hogy ha nem nyerem el a tetszését akkor valami olyat fog tenni, amivel könnyen elmarhatja mellőlem Hannah-t. Ráadásul sajnos ez pénztárca vastagságától is függő dolog. Ismeri a lányát, tudhatja jól, hogy könnyen meg tud bántódni szinte nyert ügye van. Viszont nem érdekel, muszáj kitartanom. Nem akarom, hogy egy olyan élete legyen amilyet ő sem akar. Remélhetőleg még több akaratosságot is magára szed, hogy szembeszálljon az apja akaratával.
Elmosolyodtam halványan mikor említette az anyukáját. Úgy tűnik ő tényleg normálisabb, hiszen adott pénzt új telefonra. Ráadásul kíváncsi is rám, remélhetőleg nem csak arra, hogy mennyire vagyok pénzes. Sajnálom, egy jó ideig nem fogok úszkálni a lóvéban mint Dagobert bácsi a Kacsamesékben. Sajnos jellemileg közel sem vagyok olyan magabiztos mint régen. Eléggé kikezdte a személyiségemet az évekig tartó kínzás. Már az is csoda, hogy Hannah felé nyitottam és elmondtam mi volt velem. Meg eleve is nagy lépés számomra, hogy vele vagyok együtt.
- Rómeó azért nem vagyok, az elég nagy túlzás... - ingattam a fejemet picit mosolyogva. Oké, hogy ismerem a művet meg a többi, de ennyire azért nem élem át a dolgot. Pislogtam nagyokat mikor előhozta végül a telefonos témát és elgondolkozva megszólaltam:
- Nos nem csoda, hogy az Iphone könnyen törött. Az már annyitól tropára megy ha véletlen leejted a csempére. Mindenképp strapabíróbb készüléket érdemes venned. Ha esetleg megint rátaposna apud - sóhajtottam újból lemondóan az após említésére. Kézen fogva mentünk is a telefonboltba és közben a hüvelykujjammal simogattam picit a tenyerét és a kérdésére is válaszoltam:
- Hű. Hát az egyetlen legjobb barátom december 16-án házasodni fog és jól kicseszett velem szinte direktbe, mert engem kért fel tanúnak - még belegondolni is rossz, de nem tudok vele mit kezdeni. Tudom jól, hogy nem bújhatok ki ez alól, bunkóság is lenne basszus - ...szóval... - gondolkoztam egy picit és óvatosan rákérdeztem végül - ...van kedved velem jönni kísérőnek?
Végülis megértem ha esetleg nem akar. Alaric jellemétől szinte mindenki négykézláb futna el a fenébe. Ráadásul ott lesz mellette Katarina is és ketten együtt brutálisak, főleg nekem. Valahogy muszáj lesz túlélnem. |
Tényleg sajnáltam, hogy aggodalmaskodnia kellett miattam, ám nem tudtam sehogysem kivitelezni egyelőre a találkozót, illetve a telefonálást. Egyszerűen apámtól ki vagyok akadva teljesen! Borzasztó, amit leművel! Beteges minden egyes lépése, amit velem szemben tesz!
Ahogy megölelhettem őt már tudtam minden rendben lesz. Megnyugodtam, hogy itt van mellettem, és érezhettem őt. Annyira hiányzott pusztán a közelsége! Amikor mondta, hogy én is hiányoztam neki csak lábujjhegyre álltam, és lágy csókot leheltem ajkaira. Most már azért bátrabb voltam vele szemben, ami teljesen normális már úgy vélem. Ettől függetlenül nem fogom őt se szó, se beszéd leteperni. Kissé messze járok még attól úgy gondolom!
Végül eltávolodtam tőle, és megfogtam a kezét. Ideje közben bemenni, mert eskü megfagyok. Mindig is fázós voltam nem tehetek róla!
- Hát... - tűnődtem el rövid időre, majd belekezdtem a mesélésbe. - ...otthagytam a telefonom egyik nap, mert kapkodtam. Késésben voltam. Erre ahogy hazaértem apám a szobámban volt, és a telefonomban az SMS-eket és a hívásnaplót olvasgatta. Nehezen kicsentem a kezéből, de végül a földre került és még rá is taposott az apám - sóhajtottam fel bosszúsan. - Utána kaptam szobafogságot és végig rajtam tartotta a szemét, és még telefont sem kaphattam... - morgolódtam orrom alatt. - Szerencsére most egy egyhetes konferenciára ment, és anyám azért egy fokkal jobb. Adott pénzt, hogy vegyek telefont, viszont ő is kíváncsi ki az én "Rómeóm" - ingattam fejem.
Eközben már bent is voltunk a plázáben, ahol elképesztően sokan voltak. Jaj nekem! De utálom az ilyen helyeket! Mindegy, túl leszünk majd ezen is! Muszáj vennem új telefont, mert ígyis kezdtem meghülyülni. Szegény Hawke-kal is kitoltam rendesen, és nem akarom, hogy feleslegesen aggódjon értem!
- Szóval most egy új telefont szeretnék, viszont nem nagyon értek ilyenhez. Az előző, ami volt nekem az egy IPhone 6S volt - magyaráztam, miközben nézelődtem hol lehet a telefonos, esetleg egy elektronikai üzlet, ahol minden jó van. - Mellesleg veled történt valami érdemleges? - kérdeztem tőle kíváncsian. - Rég nem beszéltünk... - túrtam bele zavartan a hajamba, hiszen rösteltem magam, amiért szőrén-szálán elnyelt apám öntörvényűsége. |
Sokáig csak telefonon tudtam kommunikálni Hannahval, de még ennek is örültem. Viszont furcsa módon hetekre eltűnt, így aggódni kezdtem rendesen. Nem értettem, hogy mégis mi van. Elrontottam volna valamit? Hiába hívtam, nem volt kapcsolható. Sőt a legjobb, hogy ki se csöngött. Első alkalommal még megértettem...biztos lemerült a telója vagy a fene se tudja. De sokadjára? Nem, itt valami más lehet és gőzöm sincs, hogy micsoda. Abba reménykedtem, hogy legalább a könyvtárba meglátogat és mond nekem bármit, akármit de csak nem jött el. Kezdett egyre rosszabb érzésem lenni ezzel kapcsolatban. Valahogy nem úgy ismertem meg őt, hogy szó nélkül elhagyna. Legalább valami magyarázatot adna mindenképp. Szóval egyre durvább és durvább teóriák gyűltek a fejemben, ráadásul Alaric is előkerült.
Mi a fasz?! Már bocsánat. Házasodni fog? Miért pont én leszek a tanú? Na ne már! Ráadásul még hívott is előtte héten és sejti, hogy valamit nem mondok el. Igen, még nem tálaltam ki, hogy hopp van egy nő az életemben. Előbb be akartam volna mutatni, de nem éppen egy esküvő keretében na mindegy. Ez van kérem. Bár most már nem tudom mit gondoljak és a főnököm is aggódott miattam, hiszen látta, hogy valami nem oké. Küldött volna szabadságra de nem engedtem. Itt legalább tudom terelni a figyelmemet. Újabb könyvet olvastam, mikor megszólalt a telefonom. Összeráncoltam a szemöldökömet, hogy mégis ki a fene lehet, hiszen számomra ismeretlen volt ez a szám. Végül kis filózás után felvettem remélve, hogy nem valami hülyeséget akarnak rámsózni. Ekkor meghallottam Hannah hangját és egyből megnyugodtam. Már kérdezni akartam volna, hogy mi történt, de a plázánál fogjuk ezt megbeszélni. Hát legyen. Azonnal össze is szedtem magamat gyorsan és elkéretőztem a főnöktől mondva, hogy sürgős helyzet van. Simán elengedett ami nem is csoda, hiszen nemrég el akart volna küldeni pihenni. Sietős léptekkel indultam a találkozóhelyre és amint megláttam, már egyből rohant is hozzám alig tudtam észbe kapni. Visszaöleltem és konstatáltam, hogy szerencsére egyben van:
- Te is hiányoztál... - súgtam neki. Ekkor meghallottam, hogy az apja volt a ludas mire csak sóhajtottam - ...sejthettem volna. Már nem tudtam mi a baj azt hittem, hogy valami rosszat mondtam, vagy valami történt. Mit csinált apád? - érdeklődtem tőle. Biztos valami nagy balhé volt, legalábbis a családot ismerve amiket eddig mondott. |
Amikor barátnőim kicsacsogták az infót, miszerint van valakim egyből kérdőre vontam őket, de mindent tagadtak. Elegem van! Mondhatni zabos lettem rájuk, és nem is álltam velük szóba jó ideig. Azért ismerik a helyzetem, hogy apám milyen és csak azért is. Mondjuk apámnak ilyen szempontból kész életveszély visszaszájalni, de nem érdekel!
Hazaérve az iskolából egyből a szobámba vettem az irányt, amikor megpillantottam, hogy apám a telefonomat olvasgatja. Ki akartam kapni a kezéből a ketyerét, de nem engedte a jó égért sem! Egyből jött a flegma kérdése, hogy mégis ki az a Hawke... Hogy merek én csakúgy férfiakkal enyelegni. Eszem megáll! Pont kikaptam a kezéből a telefont, amikor kiütötte a kezemből, és odalett a ketyerém. Darabokra tört széjjel, és amilyen ideges volt... Még idióta módjára rá is taposott párszor.
A vita végére még elordítottam magam, hogy utálom, és bárcsak eltűnne a tetves életemből. Elpityeredtem, amiért ennyire fogva tart... Ráültem az ágyra, és felhúzott térdekkel sírni kezdtem.
***
Pár napig - na jó, talán egy hétig is - nem tudtam jelentkezni Hawke számára. Szobafogságra lettem ítélve, illetve apám még pénzt se adott új telefonra, és egy ideig anyámra is rászólt, hogy ne merjen venni nekem. Egyre jobb volt a helyzetem!
Mivel végre apám lelépett valami konferenciára anyám egyből adott is nekem pénzt, hogy ruházzak be egy új készülékre. Pár hálás ölelés és puszi mellett el is indultam a plázába. Azért előtte még mondta, hogy neki igazán beszámolhatnék, ha van valaki az életemben... Természetesen nem válaszoltam rá semmit sem.
Az órák végeztével egyik ismerősömtől nehézkesen elkértem a telefont, majd felhívtam Hawket. Mondtam, hogy mindent megmagyarázok csak jöjjön a plázához. Bocsánatot is kértem az eltűnésemért, és remélhetőleg megérti miért nem jelentkeztem.
Jelenleg barátnőimmel ugye nem beszélek, és nem igazán volt ínyemre, hogy mindig valakitől telefont kérjek egy-egy SMS erejéig... Apámat ismerve pedig ezt is kiderítené. Most meg, hogy nincs itt a közelben muszáj volt élnem egy kis külső segítséggel.
***
A plázához érve türelmesen várakoztam kint. Kissé dideregtem, és reménykedtem hamarosan előkerül Hawke. Nem szeretnék szétfagyni ettől jobban! Habár még az is benne volt a pakliban, hogy szerettem volna vele találkozni. Jó lenne őt újra látni!
Megpillantva őt már mentem is hozzá, és nyakába borulva meg is ölelgettem. Egy pillanat erejéig eszembe jutott a múltkori macskanő szavai, amire fejben zavarba jöttem, de elhessegettem gondolataimat. Meglepő, hogy milyen erotikus fantáziám tud lenni mostanság.
- Tényleg sajnálom, hogy nem hívtalak és SMS-t sem küldtem csak apám... és.. és.. - kezdtem el magyarázkodni megint hadarva. - Hiányoztál! - zártam le inkább ennyivel, és mosolyodtam el halványan. |
Hm, csak lazán belement az invitálásomba? Nem is rossz...bár eddig totál semleges viselkedést mutat felém ami mondhatni kicsit unalmas, de hátha a lakásomtól jobb kedve lesz. Akkor remélhetőleg nem csak beszélgetni fogunk, amivel amúgy alapjáraton nincsen bajom, csak ha már ennyire utalgatok szinte már-már nyíltan akkor vehetné a lapot. Ekkor kiderült, hogy az életkorával kapcsolatban szokott hazudni így elnevettem magamat. Te jó ég!
- Ó, értem. Szóval még nem vagy nagykorú - nos nálam az erkölcsi normák valahol a béka segge alatt vannak, így nem érdekel, hogy még nem 18 éves, de még az sem izgat ha esetleg szűz. Attól függetlenül ugyanúgy fogja élvezni az éjszakát...feltéve ha akarja - ...ne aggódj, engem nem érdekel és nem csinálok belőle ügyet - rántottam meg a vállamat lazán.
Végre mintha láttam volna valami izgalmat a szemében egy pillanatra mikor szóba került, hogy nono azért nem csak ő tökéletes hanem én is. A kárpótlásra csak sunyi vigyort vágtam be és kerek-perec válaszoltam rá, ha már ennyire rákérdezett:
- Hm, nem is tudom. Egy éjszakát...vagy többet - tűnődtem el egy pillanatra. Nem sokkal később következett is az öltözős mutatvány amit szerencsére azért ő is élvezett, ráadásul a ruhával is elégedett volt. Bár lehet, hogy előtte se volt ezzel probléma, csak én bizonytalanítottam el, talán egy kicsit direkt is. Én már csak ilyen szemét dög vagyok, de néha nem ár a jó felvezetés nemde?! Ekkor elindultunk a lakásom fele, de kocsival így mielőtt beindítottam volna a járgányt megszólaltam:
- Nem kell félned, piás már úgysem lehetek sosem - kuncogtam a végére. Nos igen, az önirónia néha jól jön. Ha egész szellemlétem alatt siránkoznék amiatt, hogy miben haltam meg akkor semmi örömöm nem lenne most. Persze nem a pia miatt történt a baleset ezt tudom jól. Nagyon pöpecül ment az egész amíg hirtelen oldalról belénk nem hajtottak. Furcsa volt az egész de én már leszarom az egészet. Sejtem, hogy Claes nem, hiszen ő tipikusan olyan, hogy nem bír megülni a valagán és csakazért is keres válaszokat.
Felérve a lakásomra beengedtem őt mondva:
- Érezd magad otthon! Ne aggódj, ez nem másvalakinek a kecója, fizetek érte minden hónapban. A tulaj nem tudja mi vagyok, de úgy vélem hiába a szellemesdi, másnál nem akarok csövezni - rántottam meg a vállam lazán.
[ AYLIN és VILLE a férfinál ] |
- Nekem jó. - pillantottam rá. Nem tartoztam a nagyon aggodalmaskodó hölgyemények közé, így szemrebbenés nélkül mondtam igent a meghívásra. Egyáltalán semmi tapasztalatom nem volt sem az udvarolgatós, sem az egyéb ehhez hasonló témákban, de eléggé gyanús volt, hogy nem pasziánszozni akar velem. Ez azonban csöppet sem zavart, és kíváncsian vártam mi fog kisülni a helyzetből.
- Az életkoromban… például. - úgy voltam vele, hogy akár el is mondhatom neki, elvégre nem kérdezett rá, így őt nem verhettem át. Amúgyis, jobban belegondolva neki egyáltalán nem hazudtam, ami azért ritka nálam. Mondjuk nincs belém kódolva a hazudozás, csak gyakran tesznek fel olyan kérdéseket, amikre jobb hazudni. Főleg ha ismered az igazságra a reakciót. Mégis ki lenne olyan hülye, hogy ilyenkor ne hazudjon? Nos jó pár ilyen marhát ismertem, de róluk inkább ne beszéljünk, mert csak felhúzom magam… aki hülye, az is marad!
- Hogy tudnám elfelejteni? Hisz itt állsz mellettem! - vigyorogtam rá. Tagadhatatlanul jól nézett ki… awww azok a kék szemek és a kóbor tincsek a homlokában! De nem akartam adni alá a lovat. Majd az egója kompenzálja! Az italos témához nem tudtam mit hozzászólni, elvégre nem voltam szakértő a témában.
- Nem tudom. - vontam meg a vállam. - Mit szeretnél? - kérdeztem, elvégre ő is felajánlotta nekem a választás lehetőségét. A vigyora nem zavart, nem hiszem, hogy olyat kérne, amit ne tennék meg.
- Jó… - válaszoltam, bár nem értettem miért kell neki ahhoz láthatatlanná válnia. Az egyik próbafülke felé vettem az utamat, egy nagyobb felé, ahol elfértünk mind a ketten, hiszen nem szerettem nyomorogni. Útközben azért úgy éreztem kikristályosodott, miért vált láthatatlanná. Úriember, hogy megtette, de őszintén szólva baromira nem érdekelt, hogy mit gondolnak az emberek rólam, vagy rólunk, ha ketten együtt megyünk be. Elvégre mi közük hozzá? Toronymagasan semmi. Így azonban senkinek nem lehet egy rossz szava sem, tény és való. Amint azonban elhúztam a függönyt láthatóvá vált. Sosem voltam szégyenlős, így rögtön ki is akartam bújni a pólómból, ám megállított. Ez egy kicsit meglepett, de hagytam, hagy ügyeskedjen. Még mindig furcsa érzés volt, hogy egy férfi kihámoz a ruhámból, bár már nem kifejezetten új. Határozottan élveztem, ahogy cicázott velem.
- Renben - biccentettem. Most, hogy elgondolkozva bámultam magam a tükörben, alaposan szemügyre vettem a ruhát. Kényelmes volt, ráadásul kinézetre is elégedett voltam vele, így úgy döntöttem megtartom. Nem volt olyan vészesen rövid, úgy combközépig ért, fölül rövid ujjú volt, és elfogadhatóan kivágott. Sejtette, hogy van mellem, de azért nem tette közkinccsé. Ráadásul mozogni is jól tudtam benne. Az egyetlen neuralgikus pontja az öltözékemnek a tornacipőm volt, amelyet nem emellé a ruha mellé találtak ki, de van ez így.
- Tőlem mehetünk. - fordultam Ville felé, amennyiben megerősítésre volt még szüksége. |
Ingattam a fejemet ahogy beleegyezett a ruhapróbába, de közben néztem ahogy szórakozott a cipzárral ami láthatóan eléggé akadozott. Ejjejj, ez bizony nem lesz egyszerű, mindenképp kell hozzá a segítő kéz, aki ki más lehetne mint én? Elvigyorogtam mikor mondta, hogy szavamon fog:
- Ez alap dolog, hogy segítek... - tényleg fogok neki segíteni, már csak a látvány miatt hm. Leszólhat engem bárki, ha egyszer ő is belement a ruhapróbába akkor nincs mese. Amúgy sem szoktam visszatáncolni. Múltkori apácánál se zavartattam magamat, hogy szűz. Ha benne vagyunk a buliban és partnerem is akarja akkor természetesen mehet a menet. Természetesen nem az öltözőben akarom helyretenni, félreértés ne essék. Bár szeretem az extrém helyszíneket is, de olyan partnerekkel akik már be vannak járatva ha lehet így fogalmazni.
A hova menjünk kérdésre csak felvontam a szemöldökömet elvégre azt hittem, hogy lesz valami jó ötlete neki is, hiszen nem tűnik elveszett lánykának na. De ám legyen, én simán kimondom akkor:
- Hm, akár a lakásomra is mehetünk - szerintem így már azért összerakhatta a puzzlet könnyedén, szóval ha nincs benne most van lehetősége meggondolni magát. Ekkor jött az önmagát adós téma mire felvontam a szemöldökömet. Úgy tűnik ő előszeretettel mutat maszkot néhanapján:
- Ó, igen? Miben szoktál hazudni ha már ennyire nagy játékos vagy? - vigyorogtam vissza rá. Kétlem, hogy bármi olyasmit tudna mondani amin megbotránkoznék. Annyi mindent láttam már mióta szellem vagyok és még mennyi mindent fogok, jesszusom. Főleg ha sokáig kell itt élnem. Ekkor jött a kissé gőgös megszólalása mire elvigyorodtam:
- Természetesen rád gondoltam basszus. De azért ne feledd, hogy én se vagyok annyira rossz parti, sőt - ezt nem hagyhattam ki. Ha meg akar cáfolni az engem nem érdekel, hiszen ezt pontosan tudom jól magamról. A színpadias megmozdulására csak vigyorogtam de nem kommentáltam. Viszont a szarkasztikus megszólalására lazán vállat vontam:
- Igen, nagyon hiányzik maga az érzés, de ennyi - mit ragozzam, fullosan csattrészeg nem voltam, maximum annyi, hogy többet ittam a kelleténél és kicsit szét voltam a fenébe, de mindig emlékeztem rá, hogy miket műveltem. A kárpótlásra felvontam a szemöldökömet mondva:
- Ó, valóban? Mégis mivel kárpótolnál ha szabad tudnom? - vágtam be sunyi rókavigyort a végére. Nekem lenne pár ötletem, de ha ő nem vevő rá akkor úgyis itthagyom a fenébe. Megadóan felemeltem a kezeimet mikor kiderült, hogy ő nagy antialkesz. Nekem aztán mindegy őszintén szólva. Maximum az ízét tudnám élvezni amúgyis...
Közel hajoltam hozzá csillogó szemekkel és mondtam:
- Nos akkor nincs más lehetőség mint felvenni a vörös ruhát. Ne aggódj, úgyis láthatatlanul foglak követni... - ha beleegyezett akkor így is tettem, persze ügyelve rá, hogy ne tűnjön fel senkinek, bár szerencsére nem sokan voltak, hiszen későre járt. Amint betért egyből láthatóvá váltam ahogy elhúzta a függönyt. Hát kérem, én betartom a szavamat és segítek levenni meg felvenni a göncöket. Persze már rángatta volna le magáról mire ingattam a fejemet és finoman elkaptam a karját súgva:
- Ráérsz, nem kell kapkodni... - így lassan segítettem kihámozni a ruhájából aminek volt egy kis erotikus töltete is, persze direkt csináltam. Amint előkerült a vörös ruha azt is komótosan felsegítettem rá és hátul a cipzárját szinte kínzóan lassan húztam fel neki majd direkt eltávolodtam tőle egy kicsit plusz agyhúzásként és elégedetten néztem végig rajta a tükörben is mondva:
- Hm, szerintem ez maradhat is - vigyorogtam a végére.
**sry az irányításért, ha nem tetszik akkor pofozd fel és hagyd ott vagy mittomén xD gondoltam kicsit előrébb viszem a dolgokat xD** |
- Ha nagyon ragaszkodsz hozzá felpróbálom neked. - rántottam meg a vállam. Nem éreztem késztetést a dologra, de ha szeretné… belehalni se fogok az biztos. Előszedtem az említett piros ruhát és elkezdtem forgatni a kezemben. A hátán lévő cipzárhoz érve alaposan szemügyre vettem, majd picit lejjebb húztam és újra fel. Egyáltalán nem volt jó, nehezen lehetett fel-le húzni. Király, egyedül nem is fogom tudni felvenni ezt a vackot! - Amennyiben felpróbáltatod velem, akkor egészen biztosan a szavadon foglak. Ember legyen a talpán, aki ezt egyedül fel- vagy lehúzza. - bámultam bosszúsan a ruhát.
- Tényleg? - néztem rá kíváncsian. - Hova menjünk? - kérdeztem. Nekem semmi alternatíva nem jutott eszembe, így rábíztam magam.
- Hááát… ebben nem értek veled teljesen egyet. Gyakran határozottan előnyös, s néha jó is, ha megjátsza magát valaki. Sok helyen jól jön az ilyesmi. - most félig-meddig tapasztalat szólt belőlem, hiszen sok helyen teljesen másképp kezeltek, amikor fiatal lányként, illetve amikor nőként léptem fel. Ki ne választaná máskor is azt, ami előnyösebb volt? - Nem mindig derül ám ki. - vigyorogtam rá, elvégre én sokszor hazudtam anélkül, hogy kiderült volna.
Nem tudtam biztosan eldönteni, hogy rám gondol-e. Elvégre az is lehet, hogy igen, az is lehet, hogy nem. Meg persze az is előfordulhat, hogy rám gondol, de amennyiben ezt kimondom, akkor rávágja, hogy mégsem. Szóval jópár lehetőség volt. -Ezzel csak is rám gondolhattál! Senki más nem ér fel hozzám, és soha nem is fog! - peckesen kihúztam magam, az orrom pedig “fenn hordtam”. Nos amennyiben nem jött le neki ebből, hogy viccelek, akkor még mindig közölhetem vele. Az meg más kérdés, hogy legbelül néhány dologban komolyan is gondolom.
- Ez azért nem meglepő. - röhögtem el magam. - Akkor jó. - tettem úgy mintha teljesen megnyugodtam volna ennek hallatára. A kezemet elhúztam a homlokom előtt, mintha letörölném a nem létező izzadtságot, közben pedig színpadiasan sóhajtottam egyet. Majd a mozdulatsor végeztével rávigyorogtam.
Szavait hallgatva még inkább körvonalazódott bennem, mekkora egy gyökér vagyok, ez ellen azonban sajnos nem tudtam semmit tenni, ráadásul nem is akartam, így megegyeztem magammal annyiban, hogy ilyen az élet.
- Köszönöm - jegyeztem meg halkan, úgy aszkve az egész monológjára. Azért nekem is van szívem… valahol mélyen. - Jobb szellemként? - állatira kíváncsi voltam mit ért ez alatt. - Hmm… biztosan nehéz lehet e kettő nélkül… - jegyeztem meg enyhén szarkasztikusan.
- Ohh, bocs… - emeltem fel a kezeimet nevetve. - Majd én is kárpótollak valamivel! - vigyorogtam rá féloldalasan. - Ezt örömmel hallom! - vetettem rá elégedett vigyort. - Eddigi tapasztalataim szerint az ital általában alkoholos szokott lenni, így azt inkább hanyagoljuk… az egyetlen kémia órán, amin figyeltem pont erről volt szó, és nem akarom tönkre tenni a testem. - indokoltam meg neki miért nem iszom alkoholt. - Szóval maradjunk inkább a valami másnál. - nevettem el magam. |
Elkuncogtam magamat egy kicsit mikor azzal jött, hogy öt perce vette le a piros ruhát. Nekem mindegy, én felajánlottam. A kérdésére csak felvontam a szemöldököm mondva:
- Nos, levenni és felvenni is segíthetek én már csak ilyen gáláns úriember vagyok...nagyjából - most mit ragozzam? Nem vagyok dicső lovag, de úgy vélem ez azért várható tőlem. Persze tudok rendes is lenni ha megfelelően érdekfeszítő a társaságom. Eleve imádom a játszadozást, így eddig igazából nem panaszkodhatok. Nem is köcsögülök vele szóval mondhatni egész jófiú vagyok magamhoz képest most.
Mikor kijelentettem, hogy a csont ős bőrkollekcióval nem igazán tudnék mit kezdeni, kicsit meglepődhetett. Kétlem, hogy az állításomon, inkább a megfogalmazáson. Mondanám, hogy jogosan, de a nyers stílus hozzám tartozik, az öcsém regélhet róla rendesen. Ki tudom égetni sokszor, de mindig visszakapom az biztos. Persze nem bánom, imádok vele szócsatázni, meg úgy bárkivel ha partnerre lelek. Úgy tűnik csábítgatnom se kell arra, hogy lelépjen, hiszen már ő eldöntötte, hogy elhagyja ezt a borzalmas helyet.
- Nos nekem lenne pár ötletem... - kacsintottam rá és szerintem vehette a lapot, hogy simán vinném lakásra is. A menthetetlen őszintén megszólalására csak vissza vigyorogtam neki lazán kibökve:
- Tudom, de úgy gondolom minek játssza meg magát az ember? Felesleges, hiszen előbb vagy utóbb úgyis kiderül minden nemde? - vontam vállat lazán. Eleve hozzám is tartozik ez és sokan nem is szeretik. Manapság az emberek jobban imádják azt ha valaki kétszínű, én viszont rühellem. Ha valakinek a képét nem bírom sokkal szívesebben mondom a pofájába, vagy röhögöm képen. A felhozatalra csak felvontam a szemöldökömet elvégre csaj ilyet nem szokott tőlem kérdezni, sőt az első reakció inkább a megbotránkozás. Hm...érdekes!
- Nos, teljes mértékben átlagos egy személyt kivéve... - hajoltam egy kicsit közelebb hozzá fürkésző tekintettel, majd inkább lazán a falhoz dőltem kis mosollyal a szám sarkában. Elkuncogtam magamat mikor tényleg elgondolkozott az átlátszóságán, így vigyorogtam a végére:
- A szó szoros értelmében én átlátszóbb tudok lenni mint te. De amúgy nem vagy az, csak könnyebben észreveszem az ilyet - van benne tapasztalatom na. Nem egy lénnyel találkoztam már itt, szóval sétagalopp. Ekkor jött a történetem mire a megszólalásaira csak felvontam a szemöldököm és a végére csak lazán kijelentettem:
- Nem kell megjátszanod magad, szóval nyugodtan viccelődhetsz ezzel. Sok újat nem mondasz vele ráadásul értem a poént is. Nagyon változtatni se tudok már azon ami történt. Nem azért mondtam, hogy szánalmat éreztessek veled, csak kérdezted én meg nyíltan válaszoltam rá - vontam vállat - ...amúgy sem búslakodok miatta, hiszen túlléptem már ezen. Sokkal jobb szellemként bár hiányzik az, hogy bepiálni rendesen nem tudok, ahogy a fűtől sem állok be.
Kicsit furcsálltam mikor fintorgott ahogy kijelentette, hogy tisztavérű. Erre szívesen rákérdeztem volna, de jött is a durcizása mire csak sunyin vigyorogtam mondva:
- Ejj, de türelmetlen valaki, pedig gondoltam megvárom a megfelelő pillanatot, de erre te... - sóhajtottam színpadiasan majd azért csak kiböktem ha már ennyire nem bír magával - ...amúgy Ville vagyok - a nyelvöltésére csak felnevettem és megszólaltam - Nos természetesen kárpótollak, mire vágyik a kicsi szíved? Egy ital? Esetleg valami más? - döntöttem picit oldalra a fejemet érdeklődöt tekintettel és csillogó szemekkel.
|
[98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
