|
Témaindító hozzászólás
|
2016.04.20. 17:31 - |
 |
[159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
A csodálkozásából már rá is jöttem, hogy bizony ő tényleg egy fajhoz tartozik. Már csak az a kérdés, hogy melyikhez. Az akadozó kérdésére legyintettem lazán:
- Jah, volt bőven időm rájönni a dolgokra... - nem kérdeztem meg tőle, hogy vele ilyen téren mi a helyzet. Felesleges és ő is biztosan vágja a témát. Meg amúgyis, nem igazán kondis téma.
Vállat vontam lazán mikor kijelentette, hogy Anthony meg fogja szívni:
- Nos, előfordulhat. Maximum majd átmegy másik rendőrőrsre vagy a fene se tudja. Jah amúgy rendőrbácsi, aki nem igazán bácsi. Végre nem egy dagadt fánkzabáló! - vigyorogtam rá. Hát kérem, valóban ritka a fajtája. Bár helyes ügynökök is akadnak hála égnek, szóval nem túl kihalóban lévő faj. Bíztatására kicsit halványan elmosolyodtam mondva:
- Hjah, biztosan meg lehet foni. Főleg szexel, de komoly kapcsolattal biztosan nem. Bár nem is tudom miért ragaszkodom ahhoz... - belegondolva rohadt idős vagyok és mégis inkább így csinálom. Lehet egyszerűbb lenne ha nem kötődnék senkihez sem, így nem kell tőlük elbúcsúzni ha már feltűnő az, hogy nem öregszem.
További agymenésére ingattam a fejemet hozzátéve:
- Hmm...érdekes. Apa deszka, anya deszka és a kiskölykük. Csodálatos. Már-már meghitten hangzik. Amúgy ismerem a mesét és utáltam azt a három kretént... - sóhajtottam a fejemet fogva. Olyan fájóan debilek voltak azok a karakterek még nekem is! Néztem és csökkent az IQ-m. Ezt biztosra mondhatom!
Fatal facepalmot nyomtam a csattanóra és mondtam:
- Minő meglepő, hogy egy full bdsm-es csávó szadista. Mégis mit várt? Szőke herceg fehér lovon? Kard helyett meg korbács van a kezében mert az fun?! Idióta liba - prüszköltem a végére. Jesszusom, de rühellem az ilyen típusú szerencsétlen és ütnivaló főhősöket. Pasiban is irritáló, de nőben meg végképp. Főleg ilyen "szerelmi szállal" megfűszerezve.
Nem értettem miért fintorog a bárra, de beleegyezett, szóval nem tettem szóvá. Ha nem akar menni akkor úgyis egy szavába kerül. Nekem totálisan mindegy merre csavargunk. A whiskeyre csak legyintettem mondva:
- Majd biztosan az is lesz. De most édesszájú hangulatomban vagyok szóval ez egy tökéletes pezsgő. A likőr meg amúgy mindenhogy jó. Tojás és csoki, na meg a kókusz...hmm... - mosolyodtam el egy kicsit lehúnyva a szemeimet - ...legjobbak. Természetesen a tiramisus is finom. Na meg a karamellás... - sóhajtottam a végére. Jesszusom mindjárt szétfolyok már csak a gondolatára is. Ezekkel simán le lehet kenyerezni. Ezért is nem mondom senkinek sem. Nem túl jó fizetőeszköz. Legalábbis a csekkeket ebből nem fizetem be.
A kuncogására elvigyorogtam mondva:
- Fú mégis mit lehetne beszélni? Első nap félmeztelenül láttam cseszem. Megijesztett én meg beleborultam a folyóba konkrétan. Ő meg volt olyan lovagias, hogy odaadta a pólóját... - túrtam bele a hajamba. Közben megjöttek az italaink így koccintottam is vele széles mosollyal az arcomon:
- Csin! - most jól jött az édes íze az italnak. Ha már ennyire belelovagoltam magamat a likőrök taglalásába, akkor már muszáj volt egy dózist benyakalnom.
- ...természetesen vagyok olyan kretén, hogy nem adtam még vissza neki, inkább magamhoz húzom elalvás előtt - prüszköltem kicsit bosszúsan. Kíváncsian néztem rá később és érdeklődtem:
- Na és nálad mi a helyzet? Részleteket követelek! - vigyorogtam végül. Hát kérem, ne csak én meséljek már. |
- Beleszülettél? - szaladt fel a szemöldököm. - Mármint? Ezt most mégis mire értsem? - értetlenkedtem. - Te tisztában vagy mi megy a háttérben? - kérdeztem tőle kissé akadozva, mert eléggé meglepődtem mi tagadás.
Azon meg kiégtem, amikor mondta, hogy saját munkahelyén kezdett el kavarogni a pasikája. OMG! Nem normális bakker!
- Beteg agyilag a faszi, az tuti! Megfogja szívni így! - sóhajtottam fel. - Mindenesetre lehet magadhoz tudnád láncolni valahogy. Mindenkit meg lehet fogni valamivel. - mosolyodtam el. - Csak fel a fejjel! - ingattam meg buksimat.
Ezek után jött a gerendás dolog, amire elnevettem magam. Eléggé vicces volt az undordó feje mit ne mondjak!
- Legalább a padlást lehet mivel építeni, hogy tartsa a tetőt stabilan. - vigyorogtam. - Gondolj bele, ha terhes lenne a csaj, akkor deszkát szülne. - böktem ki automatikusan agymenésemet. - Most eszembe jutott az Ed, Edd és Eddy. - kuncogtam. - Tudod melyik meséről beszélek? - pillantottam rá kérdően.
A Szürkés témára csak elvigyorodtam. Na igen, de én full agyfaszul halluztam be a dolgokat. Kijózanodva meg is lepődtem magamon, ha megmaradt bennem bármi is abból az éjszakából.
- Azért örülök, hogy a nekro-pornótól megkíméltek. - ingattam fejem. - Habár bírtam a film csattanóját, és ezzel egyúttal a könyvét is. A csaj rájött, hogy szadista a palija. Minő nagy meglepetés. - adtam elő magam színpadiasan, ironizálva.
Hagytam, hogy döntsön ő, és picit elfintorodtam, amikor a bárt választotta. Néha örülök, hogy nem látom a melóhelyem, de most már mindegy. Menjünk akkor oda! Gyorsan vissza is vettem ruhámat, majd el is indultam Sadievel az oldalamon a bárba. Legalább nem melóba megyek, habár attól még ki fogok égni, ha ott lesz a múltkori tanonckám.
Követtem őt, és beültem a boxba, amit választott. Előtte alap volt, hogy körülbelül minden kollegámnak odaköszöntem... Majd amikor előkerült egy pincér leadtuk rendeléseinket. A likörre elmosolyodtam, amiért emellett döntött, viszont én egy kis martinit választottam.
- Általában én mindig whiskeyvel indítok, de kell a változatosság! - mosolyodtam el. - Likőr amúgy nemrossz. Nekem a tiramisus a kedvencem. - jegyeztem meg elgondolkozva. - Na akkor beszélgessünk a pasikról, ha már ilyen tökéletes helyet választottál. - kuncogtam el magam. |
/Feladom... >~> Caiden és Bambi köre lezárva/ |
/*Elnézést a kellemetlenségért! >_< Szabályzat pontja megjegyezve! xD*/
- Hm, jogos. Más sokkalta inkább lefoglalja a figyelmüket. - vigyorogtam. - Mondjuk hogy essenek véletlenül bele a... Jó, megint nem fejezem be inkább a mondatom. - kuncogtam.
Az iróniára elnevettem, majd majd igyekeztem fokozni a pali hülyeségeit... És az a poén, hogy még be se vagyok tépve és részeg sem vagyok. Lehet van némi fű a bagómba, de nem olyan vészes. Legalábbis nekem.
- Tudtam! Láttam ám Szürkés dolgokat. Korbácsot meg Mr. Grey fenekét. Tökéletes portré arról a paliról. - vigyorogtam. - Sajnos nem vagyok a szadomazó híve. - sóhajtottam fel csüggedten. - Én legalább csak pózokat toltam szadomazó nélkül. - kuncogtam.
A gyakorlásra tarkómat vakargattam. Hát, az érdekes lenne. Időm az nem nagyon van. Be vagyok táblázva. Meló, szórakozás, segíteni a boszimnak és miegymás. Mondjuk lehet megint megpróbálkozom vele majd. Kedvet kaptam a pali miatt.
- Hát, nem sejtettem volna, hogy gyerekkorodban is ennyire perverz voltál és erotikus képeket rajzoltál az óvodában. - cukkoltam. - Én pálcika emberekkel kezdtem, és mostanság fejlesztettem tovább erotikussá. - vigyorogtam.
A mosógépes dolgot nem reagáltam le különösebben, hisz jött a bemutatkozás. Amint kezet ráztunk és ő is kinyögte a nevét csak elmosolyodtam.
- Szintén örvendek, Seth! - ekkor odaszólt haverom nekem, hogy jön a boss. Ah, shit, meglátja, hogy itt tépek be kiége és kirúg. - Őőő, hááát... Izééé... - dünnyögtem, viszont amikor kipillantottam az ablakon vihar kezdett kialakulni. Oké, nem akarok szarrá ázni... A spanglimat meg, főleg nem akarom veszni hagyni! Lehúztam a kört lazán, majd megtöröltem a számat, és zavartan rápillantottam a pasasra. - Ha már így megismerkedtünk, hehe... Nem akarsz véletlenül az állomásra vinni? - túrtam bele vörös és fekete tincseim közé. - Bevallom nem akarok szétázni meg... Meg mindjárt jön a főnök, és ha meglátja mit szívok kiüt... Fogja rajtam érezni, és na... Nincs itt a mocim. Pedig lehet bevállaltam volna még ígyis a vezetését! Ééés... Ééés... Sóher vagyok ilyen téren lehet, viszont nem akarok pénzt kidobni taxira! Nem vagyok azért milliomos, nya... - köszörültem meg a torkom. - Nem számítottam, hogy most be szeretne állítani. - forgattam meg a szemem. - Léééééégyszííí... Az a kis whiskey nem számít! - néztem rá kérlelően.
Mertem remélni, hogy belemegy, mert kajak kapnék a pofámra... Még Elise helyett is, amiért ribanckodott. Nem akarom, hogy házisárkányossága haragja rajtam csattanjon. .. Aztán meg Sethyn, mert kekszi palek.
Szóval amint megfűztem a palit, hogy vigyen el már el is hagytuk a bárt, és vettük az irányt az állomáshoz. Valóban van motorom meg kocsim is, deeee pont a pia meg a fű miatt olykor hanyagolom. Munkába amúgyis értelmetlennek találom, hogy ilyen járművekkel álljak be. Habár kajak kedvfüggő vagyok etéren. Ma eldöntöttem, hogy füvezek és ezért választottam a tömegközlekedést... Viszont viharról nem volt szó!
[SETHY & NICKY ÁLLOMÁSON] |
Jóképű Grumpy? Jó asszem most kiégtem egy kicsit. Mármint jajj, tudom, hogy nem nézek ki szarul de ez a jelző kissé paradox nem? Mármint az a macska aranyos, de a maga duzzogó morgós módján. Ráadásul csak nyomta és nyomta a rizsát a csaj. Okés, most már muszáj reagálnom asszem:
- A ribik nem figyelnek az ilyen apróságokra... - vontam vállat és végül beleittam az italomba.
Mertem remélni, hogy szó nélkül hagyja azt, hogy becsuktam a tömbömet, de neeem. Persze, hogy jött megint a szófosás. Te jó ég. Azért figyeltem rá, mert általában szoktam, még annak ellenére is, ha pont az ellenkezőjének tűnik. Végül megszólaltam enyhe iróniával:
- Ó, igen. Durván erotikus jellegű rajzot skicceltem itt a bár közepén eddig amíg nyakon...vagyis kényes helyen nem öntöttek. Micsoda kiábrándulás... - mondhatnám azt is, hogy lelohadt, de ilyen nálam nincs. Mármint oké lerajzolok jól egy ilyet, de nem áll fel rá. Totál nonszensz lenne. A pálcikaemberekre és a különböző szexuális jellegű dologgal való említésre újfent kiégtem. Akaratlanul is pálcikaember Káma Szutrára gondoltam, de jobban járok ha ilyen tippet nem nyögök ki. Mármint kigondolni is kiégetős volt. Bár kinézem a csajból, hogy van olyan őrült, hogy ilyet csinál.
- Sosem késő, ha gyakorlod rendesen akkor idővel biztosan menne... - sóhajtottam picit. A kérdésére készséggel folytattam - ...amúgy ebből élek meg. Gyerekkoromban csináltam ezt hobbiszinten.
Bólintottam a mondatára, bár kétlem, hogy élni fogok a lehetőséggel. Főleg, hogy pöfékelt és ugyanúgy éreztem. Normál ember beszívna már a füstjétől is cseszem. Jó mindegy.
Felvont szemöldökkel hallgattam az újabb szájjártatást. Te jó ég, van beszélőkéje az biztos.
- Ééértem. Amúgy van mosógépem és nem vagyok leégve, hogy állni kéne esetleg egy tisztítást is. Azért rendes tőle.
Ekkor derült ki, hogy azért ő kíváncsi a nevemre. Na köszönöm, nem kell a felesleges kertelés de tény, hogy indoknak nem volt rossz. Elfogadtam határozottan a kézfogást, majd mondtam:
- Seth Drake, örvendek. |
- Valahogy sejtettem. - ingattam fejem, majd mentegetően felemeltem kezeim. - Amikor megláttalak egy jóképű Grumpyt véltem felfedezni. Nem is értem a csaj miért nem szűrte le, hogy elég lesz. Hm... Nem figyeltél rá na meg a testbeszéded. - mondtam eleinte elgondolkozva. - Ne aggódj, kifejezetten szórakoztatóak tudnak lenni a borzasztó társaságok! - nevettem el magam. - Én is az vagyok a magam módján... Kollégáim és barátaim tudnának mit mesélni. - vigyorogtam.
Láttam, hogy egyből becsukja a jegyzettömbjét csak azért is, hogy ne nézzem remekművét. Ejej, ezt meg is jegyeztem mosolyogva, miközben felkönyököltem a pultra.
- Ennyire titkos rajzon dolgozol, Picasso? - kuncogtam. - Én is szoktam rajzolni, habár igaz azok modern művészeti ágat képviselnek. Az egyik pálcika ember... - megakadtam. - Nos, +18. Szóval nem magyarázom tovább. A legbüszkébb mégis a... - na basszus, most nyögjem ki, hogy fasznyuszi betépve? Habár elébb majdnem pálcikaemberszútrát mondtam. - Hát, szépen fogalmazva egy fogyatékos nyúl. - adtam elő magam színpadiasan. - Régen sok mindent megadtam volna, hogy tudjak rajzolni, viszont feladtam. - sóhajtottam fel. - Te esetleg hobbi szinten csinálod vagy ebből is élsz? Azt a skiccelést látva fix, hogy van tehetséged hozzá. - mosolyodtam el halványan.
Következő magyarázatára hümmögtem. Magamhoz képest én is jól bírom a piát, sőt... Még fűvel is! Kellett is nekem ezen morfondírozni, hisz cigizés közben már ki is hozta spancikám a whiskeyket.
Nem nagyon taglalta végül a pincérnős dolgot, ami lehet jobb is. Nincs kizárva, hogy szegény épp az öltözőbe bőg. Fogalmam sincs, hogy hova párolgott el. Mindegyis.
A csávó nevetésére elmosolyodtam ismételten. Meg kell hagyni aranyos, amikor nevet. Habár... Én imádok embereket nevetetni. Lételemem a hülyülés és a vidámság.
- Ha kell vicces bagó csak szólj! - fújtam ki a füstöt, de természetesen nem a pali képébe. Nem hiányzik, hogy megfúljon, emellett félreérthető is lenne.
A főnökös dologra láttam, hogy meglepődik, de csak sóhajtottam egyet. Végül is nem nagy dolog, hogy bármiféle titoktartást is be kéne tartanom. Az egyik, ami miatt ez a titoktartás létrejött, hogy: sok lény melózik itt. Ez fontos dolog és psszt mindenkinek!
- Őőő, hát Victoria Secretet éppenséggel én tanítottam be épp, ezért egyelőre én felelek érte, hogy jól csinálja a munkáját, ha meg, mindig ilyen picsusz lesz, repül. A név pedig azért fontos, mert elég szépen nyakon öntött... Vagyis ágyékon. Az a legkevesebb, ha mi álljuk a tisztítást, viszont a boss jobban szereti az ilyeneket egymaga elintézni. - hajoltam picit közelebb hozzá. - Habár szerintem csak kancás ő is. - suttogtam, és elhajoltam tőle. - Szóval ja. Ez ilyen kikötés. Ha "kár" vagy épp "baleset" éri egy vendéget szólni kell neki. Név, miegymás... Na meg, ha éppenséggel tényleg valami nagy pénzes emberrel történik ez vagy törzsvendéggel, akkor tuti kirúgja. - vontam vállat. - Emellett engem is érdekelne. - vigyorodtam el azért. - Nick... Nicole Crine. - mutatkoztam be végül én elébb és nyújtottam felé a kezem. - Most már kötelez az illem, hogy feltárd ki is vagy! - böktem ki szórakozottan, játékosan. |
Csak vállat vontam hanyagul a nevetésére. Tőlem aztán ujjal mutogatva is kiröhögheti a csajt, hol érdekel?! Láttam, hogy nem tetszett a pincérnőcskének ahogy beszóltam neki, de rég nem hat meg az ilyen. Sosem foglalkoztam ezzel, manapság meg végképp nem.
A vöröske megszólalására csak ingattam a fejemet:
- Nem igazán érdekel, hogy a szívébe tapostam. Tudom, nagyon borzalmas vagyok... - sóhajtottam egyet színpadiasan. Bár egyáltalán nem látszott, hogy bántana a dolog.
Láttam, hogy figyelte a kis jegyzettömbömet így be is csuktam azt, hogy még véletlenül se kérdezősködjön olyan baromságokat amiket az emberek szoktak. "Jé, te rajzolsz?" Nem, persze nem azt csinálom. Csak kinyomtattam és odacsesztem a papírra...
Szórakozott mondatára vállat vontam:
- Kicsit nehezebben megy a részegedés nekem, mint másnak. Szóval semmi ilyet nem tervezek - nos igen, a vámpírságnál a pia igazából csak arra jó, hogy a vérszomjat tompítja. Berúgáshoz eléggé sok kell azért.
Felvontam a szemöldökömet mikor lazán előkapott egy füves cigit. Nos igen, rá se kellett néznem, hogy tudjam. Bővel elég volt egy szippantás. Te jó ég. Vigyorogva figyeltem a kis néma diskurációját a pultossal, de végül meg lett engedve a szipuzás. Ejjejjj.
A magyarázatára csak bólintottam hümmögve:
- Nos valóban... - azt inkább nem taglaltam, hogy valami kung-fus leszerelésen gondolkoztam pár perccel előbb. Talán jobb is. Amúgy sem emelnék kezet nőre, még ha olyan ribanc is. Ki tudja, ez még lehet felizgult volna arra, hogy kicsavarom kicsit a kezét. Manapság úgyis a szado-mazo meg a többi szarság a divat.
A ház ajándékára felnevettem és végül passzoltam az ajánlatot:
- Köszi, de nem kérek - nem véletlenül. Bőven elég lesz majd szagolgatnom, amúgyis ilyeneket otthon csinálok inkább. Majdnem bemutatkoztam, erre jött is a következő mondat. Felvontam a szemöldökömet visszakérdezve:
- Miért kérne számon téged a főnököd? Láthatóan nem dolgozol most, miért kell megmondanod a nevemet? - vontam vállat a végére.
Na most már tényleg kíváncsi vagyok. |
A pali reakciójára elnevettem magam, majd hirtelen szám elé kaptam. Ez lehet illetlen volt meg a végén engem is elküld a halálfaszára. Ezt egyelőre hanyagolni akartam.
Na igen, azért a megjegyzése kissé szíven ütötte szegény újonckát. Legalább tanult belőle és kontrollálja magát és nem fog többet így szenvedni. Mondjuk azért csóró pasit sajnáltam. Agyilag teljesen lemerült szerintem és kiégett.
- Nos, majd megtanulja, hogy először a munka és utána jöhet a móka a pasikkal. - kuncogtam. - Habár szerintem elég rendsen a tudtára adtad, hogy nem az eseted. Remélhetőleg leáll és nem fogja Victoria Secretnek képzelni magát. - ingattam fejem és mondtam színpadiasan.
Elmosolyodtam, amikor megköszönte a zsepit, majd közben én is kértem whiskeyt, mint a pasas. Azért közben kiszúrtam, hogy valami művészlélekkel van dolgom. Hm...
- Most már kezdem a kollégámat sajnálni. Végén kiiszod a vagyonából! - mondtam szórakozottan.
Közben ki is hozták a piákat én meg a tatyómból lazán kivettem a cigicsináló kiskészletem. Más szempillagöndörítővel jár én pár szál hüvellyel meg dohánnyal. A papírt elő is vettem, majd könnyedén belehelyeztem a dohányt a lapkába és feltekertem, hogy jó legyen. Azért munkatársam korhólóan nézett rám, de bevágtam a kiskutyaszemeket, szóval nem lesz gond. Shh, de ez amúgy picit vicces cigi, haha... Van benne némi fű a jó kedv érdekében! Legalább hasznosítom a tündéri csiribi-csiribámat.
- Mellesleg itt melózom, ezért is állítottam le a csajt. Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy pillanatokon belül elkerget. - kuncogtam, és közben rágyújtottam. - Öhm, kérsz te is esetleg? Csinálok, szóval nem gáz. Veheted ezt is a ház ajándékának. - rántottam meg a vállam. - Amúgy hogy hívnak? - tértem ki erre lazán. - Eleve ha főnök kérdezi nem árt, ha nem épp ismeretlen palinak vagy Anonymusnak hívlak. - túrtam bele a hajam. |
Egész nap a házamban rohadtam, úgy őszintén mondva. Nem is bántam igazából ilyen téren a vámpírságot. Szinte rá voltam kényszerítve, hogy haladjak a rendelésekkel. Nem mintha magamtól nem csináltam volna. Így is nagy rá az esély, hogy leragadok mondjuk egy sorozat esetleg egy jó játék előtt, de hát ez van. Viszont úgy gondoltam, ilyen késői órában már nem gyűlhet meg a bajom a napsütés miatt. Ráadásul tényleg kényszert éreztem, hogy valamerre kimozdítsam a seggemet. Nem igazán öltöztem ki, elvégre csak a bárba megyek. Nem akartam szórakozóhelyen csapatni, jobban szeretem a nyugit és a kevés tömeget. Erre pedig ez a hely tökéletes. Bőrdzsekim belső zsebébe belesüllyesztettem kicsi jegyzettömböt és íróeszközt és már útnak is indultam.
Még szerencse, hogy tegnap volt alkalmam kajálni, mert ma a szokásosnál is többen voltak. Te jó ég! Biztos elkapna az éhség. Unott, már-már flegma fejjel ültem le a pulthoz és elő is kaptam a kis tartalékomat. Direkt csináltam ezt. Kurvára nem akarom, hogy valami gyökér idióta betaláljon. Kicsit volt csak időm skiccelgetni, már jött is a díszmajom..nő. Úgy riszálta a seggét nekem, hogy csoda, hogy nem esett szét mint egy laza biciklilánc. Természetesen figyelmen kívül hagytam. Régen még talán meghatott volna az ilyesmi imponálás, de már undorom tőle. Igen, a csajtól is. Borzalmas plasztikribi. Shane meg aztán felőlem mondhatja, hogy mekkora egy válogatós fasz vagyok. Totálisan hidegen hagy. Inkább rajzolgattam tovább és elhallgattam a háttérben lévő zenét.
Addig-addig illegette magát, míg végül rohadtul rám borította az egyik rendelést. Jesszusom! Egyből felmordultam mikor hm...kényes helyre akart nyúlni, ám ekkor egy csaj megakadályozta a dolgokat. Hála égnek nem nekem kellett ezt tennem. Lehet a kung-fu tudásomat nem értékelte volna a kis ribikóka. A vörös megszólalására csak elfintorogtam magamat:
- Phúj, engem hagyjon békén a picsába! - morogtam végül.
Fel se állna rá basszus, nemhogy még le is szopjon. Blöeh. Elvettem tőle a papírzsepit, hogy elintézzem magam kifejezetten nem jó értelembe, majd amikor sikerült a hadművelet csak bosszúsan felsóhajtottam:
- Semmi gond. De attól függeltenül, hogy új, igazán megtanulhatna rendesen menni és nem a vendégek nyakába borítani a piákat. Nem egy cseszett sztármodell aki a kifútókon lófrál... - dünnyögtem a végét.
- Amúgy kösz - utaltam a zsepire. A rendelésre csak elgondolkoztam egy kicsit és összegeztem:
- Nem terveztem erős piát inni, de ez után úgy érzem kell egy tömény. Szóval Jackyt kérek jéggel - vontam meg a vállamat végül. Ha már annak a ribinek a számlájára iszom akkor nem elégszem meg egy sörrel. |
A pénz magától nem jön házhoz, és nem igazán szeretnék boszorkányomon élősködni, főleg a mostani időkben. Ezzel is támogatni szeretném, hisz mégis csak életemet köszönhetem neki. Amúgysincs semmi bajom a munkával. Kifejezetten elvagyok pultosként. Rontom a népet és kiégetek mindenkit a szövegemmel. Legalább csak piával tudnak elviselni, haha... Igyon a nép!
Ma délelőttös voltam. A bárban az élet mindig pezsgett. Reggel, délelőtt leginkább péntes, sznob népség jár erre, míg este mindenféle lény és jött-ment kevereg itt. Nem mintha lenne bármi bajom velük... Pusztán a megszállóktól, csillámvámpíroktól és vadászoktól tartok. A sziréneket meg végképp nem említem. Undorító faj, az szent!
Nemsokára ránk is esteledett és műszakcsere! Ez az, végre megyek haza és kicsit lazulhatok a drágalátos füvecskémmel. Lehet egy-két spancit is elhívok, hogy tépjünk be együtt. Egyedül nem olyan poén, és csapatban sok őrültséget lehet csinálni. Lehet "vénségnek" számítok, viszont nem változom szinte semmit. Én így jól érzem magam a bőrömben!
Már le is vedlettem a melós szerkóm, majd léptem ki az öltözőből. Ekkor meglátom, hogy az egyik újoncka illegeti-billegeti magát egy csávónak. Egy hatalmas facepalmet vágtam, és vigyorogva felültem a pultra. Természetesen pultos kollégámnak nem tetszett, de csak elcsítitottam. Már érdekelt mi lesz a vége ennek a násztáncnak. Úgy riszálta a fenekét, hogy csak na... Legszívesebben felnevettem volna. Munkatársam meg fejét fogta, és bökdöste az oldalamat, hogy szóljak rá.
Végül meguntam a hülyeségét, és talán a legjobbkor léptem közbe. Szerencsétlen vendéget még le is öntötte a rendelésével. Ahh, Istenem... És eléggé, khmkhm helyen. Ez a baromállat meg ágyékához akart nyúlni, viszont megfogtam a csaj kezét még mielőtt le is... Cummantja. Próbáltam szépen fogalmazni.
- Oké Elise, elég lesz! - nevettem fel zavartan. - Nem intim masszőr vagy, az Isten szerelmére! - forgattam meg szemeim. - Ha az lennél amit művelsz az normális lenne, viszont pincérnő vagy és felőlem kielégítheted az ipsét, ha ő is benne van, de lehetőleg műszakon kívül. - vigyorogtam. - Nyilvános poreszt nem pártolom. - veregettem hátba és elhessegettem.
Csóri csaj irult-pirult elég rendesen, viszont nem nagyon érdekelt. Most már cseszettül fájt a ribancoskodása. Kissé allergiás tudok lenni... Na jó, elején tényleg jól szórakoztam. Annyira viccesek. Mennek előre, mintha Ms.Világközepe lennének. Feneküket ki, hasat be és mellett ki. Ettől már csak a csücsörítés borzalmasabb, ami Facebookon van elterjedve.
- Bocsesz érte. Új és hát... - néztem végig rajta, miközben adtam neki egy zsepit. - Magas lehetett a feromon és a tesztoszteron szint, ami miatt a lányka ösztrogén szintje megnőtt és tüzelni kész volt. - magyaráztam tudományosan, viszont a végére elnevettem magam. - Tényleg bocs a csajért! Mi álljuk a rendelésed... Vagyis a lányka. Még magamat is meghívatom, cseszem! - vigyorogtam.
Nem kertelek, de igazából nem nézett ki rosszul a pasas. Nem csodálkoznék, ha a nőstények koslatnának utána. Közben jött is egy másik pincérnőci, aki spanom volt. Ránéztem a pasira, és vártam, hogy rendeljen. |
Oké, ez nem hogy bejött volna, de még mélyen sértő is lett... Fizetne? Na ne viccelj... Éreztem, hogy a kezei nem szorítanak, de erősen tartanak. Ha látnám is merre a kijárat, akkor sem tudnék könnyen elfutni. Nem tudom miért érzem így, de mintha ő jobban látna a sötétben. Nincs elbizonytalanodva... a mozgása is elég határozottnak tűnnik. Vagy csak én vagyok ennyire vak?! Kizártnak tartom, márcsak logikában is, de lehet ha kevésbé félnék, én is jobban látnék...? Eh... na ne... ennyire én sem vagyok bolond...
A szívem majd kiugrott a helyéről, amit nem csodálok, sosem voltam ilyen helyzetben és nem tudom, pontosan mi lenne a helyes. A tévében már láttam, de a kanapén fekve mindig kényelmesebb tervezgetni, hogy ezt meg ezt kéne tennie. Mire észbekaptam a nagy tervezgetés elbeszélésemen, már maga felé fordított. - Kérlek ne... - hüppögtem halkan, mint egy 5 éves kislány, akit a szomszéd vén bácsi moleszterál. Nem tudom mire képes a srác... Félek, hogy akár meg is ölne, ha esetleg... lenne annyi merszem, hogy elsikítsam magam. Miért nem keresi már senki? M-mégis miféle elcseszett egy bár ez?! Hol vannak a barátnőim?!
,,vámpír vagyok."
Ez a mondat töri meg az erőteljes pánikot a fejemben. Egy pillanatra pedig tényleg úgy éreztem, hogy a nagy kérdőjelek a fejemben megszüntették a szapora szíverésem okát. Ezt most csak álmodom? Neheem... nem álmodnék Twilightot. Utálom. És nem hiszek bennük. Nem is nézek hasonló filmeket... Akkor mégsem az? Jobb lett volna... Akkor hibbant? Abbahagyva a pityergést összevont szemöldökkel néztem magam elé. Arról kezdett beszélni, hogy... De mit érdekel?! Ez bolond, teljesen dilis. Akkor biztosan megfog ölni, de lehet akkoris ha nem ellenkezek. Kurvára félek. Suliban nem készítettek fel, hogy mit tegyek ha rám támad egy hibbant srác. Csak hogy hova ne dugjuk a tampont ha nem muszály. Bizonyára attól is a plafonra másztam volna, ha világosabb lett volna és meglátom a magától kinőtt hegyes szemfogait.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire beleéli magát s komolyan gondolja, de mikor már a vérem kiivásáról beszélt, és hogy tartsam a titokban az ő valótlan titkát, meg hogy bármit kérhetek cserébe... nos... Ez kb olyan ,,fuck" arc kifejezés, mikor nem elég, hogy meghúznak vizsgán, és lekésed a metrót, de miközben vársz a következőre egy szakállas pasas lép melléd, és mikor azt hiszed nem lehet rosszabb a napod, a pasas a metró beérkezésekor lekapja a bőrkabátját és megvillantja a detonátorokat, bombákat a mellényén. Igen, ez egy ilyen már nem is tudom ,,mi tévő legyek" helyzet volt. Nem tanultam pszichológusnak, nem tudom mit mondjak, tegyek, vagy mint ne. Próbáljam elhitetni vele, hogy rendben, nem szólok senkinek, csak hagyj már elmenni. Vagy játszam a hülyét és mondjam, hogy fokhagymát ettem, nem járnál jól? Vagy fenyegessem meg, hogy a zsebemben egy kis kere... MI AZ ISTEN?!?! EZ MEGHARAPOTT!! Ha bár meg kel jegyeznem nem gondoltam volna, hogy az emberi szemfog ilyen könnyen átviszi egy élőember bőrét. Ez elég kiábrándító... És hogy milyen fene élesek a fogai. De kit érdekel?! MEGHARAPOTT!!! Annak ellenére, hogy nem telt el egy perc sem, hogy a megölésemmel fenyegetőzött, ez a vámpír dolog eléggé elnyomta bennem a sötétség miatt való félelmem és sikításra sarkallot. Mert hát... MEGHARAPOTT!!! Még kutya sem harapott meg soha életemben, nem hogy egy... ember!!!! Az elő nyalintásra nem is emlékeztem, valahogy a mélyen a bőröm alatt nyugvó fogai jobban lekötötték a figyelmem és a fájdalom skálám. Ennél márcsak az volt bizarrabb mikor a nagy csendben meghallottam, hogy nyelni kezdi a vérem... Elkezdtem az öklöm aljával ütni a vállát, ha értem, mellkasát is, miközben felsikítottam, reméltemben, hogy az itteni többi már nem "vámpír" és a segítségemre sietnek. |
-Szóóval AIDS-es? Szivii én azt sem hittem rólad,hogy nem vagy szűz, nem hogy AIDS-es....Miért hazudsz? Pedig van, aki fizetne is azért,hogy a helyedben legyen. - mondom, még mindig hátulról ölelve őt. SZorosan tartom, hogy nehogy el tudjon menekülni.
- De amúgy nem kell félned, nem fog fajni..nagyon. Viszont,hogy megérts, elmondok neked valamit. - Szembefordítom magammal, és úgy öleltem át,közben beleszagoltam a nyakába. Finom parfümillata volt... - vámpír vagyok. - súgom a fülébe halkan.
- Most már érted? Vérre van szükségem....ugye nem akarod,hogy meghaljak? Te olyan kedves lánynak tűnsz. Biztosan a véred is nagyon finom. - kérdezem, mézes-mázos hangon. Letölöm a könnyeit az arcáról. Nem biztos,hogy jó taktikát választottam a csajszi becserkészésére, de pillanatynyilag nem igazán érdekelt. Éhes voltam, és ebben a pillanatban csak arra tudtam gondolni. Előjöteek hosszú,hegyes szemfogaim, mire megnyaltam az ajkamat.
-Csak,hogy tudd. Ha ezt bárkinolyannak is elmondod, aki nem szereti a vámpírokat, ne adj isten, még vadászik is rájuk, minden véredet kicószívom. De ha aranyos leszel, nem ellenkezel,és kussban maradsz, nem esik nagy bajod. Cserébe kapsz ingyen piát, vagy bármit amit akarsz, és akkor nem foglak megerőszakolni,csak a véredet szívom ki. De csak egy mukkanás, és nem leszek ilyen kedves, rendben? - kérdezem fenyegetően. Egyik kezemmel a csípőjénél tartom, és magamhoz húzom,másikkal a haját simítom el a válláról. Mindent lassan csinálok, csak hogy még izgalmasabb legyen a dolog. Illetve, nekem az, neki nem biztos. Először, csak egy finom csókot nyomok a nyakára, majd, ha nem kezd el sikongatni meg is nyalom, néha picit rá is szívok. Nem hiszem,hogy feltűnőbb nyoma marad, mint a harapásnak.
-Hidd el kislány, nem fog nagyon fájni. Csak ne mocorogj,mert akkor lehet,hogy rosszabb lesz. Azért remélem nem vagy vérszegény. - mondom elmosolyodva, majd, alrébb döntöm a fejét,,hogy jobban hozzáférjek, a kiszemelt területhez. Kinyitom a számat, majd lassan a nyakához hajolok. Fogaim egy pillanat alatt átszakítják a bőrét,én lejjebb nyomom őket,és érzem, ahogyan kibuggyanó vére betölti a számat. Halkan mormogok az élvezettől, mohón nyeldeklem a vörös folyadékot. Nem tudok olyan gyorsan nyelni,ahogy a vér folyik ki a fogaimnál, így érzem,hogy kifolyik néhány cseppnyi a szám szélén.
 |
Őszintén szólva a nagy sötétben azt is elfelejtettem, hogy miért is léptem be ide. Tulajdonképp gyermeteg de pontosan én sem tudom megmondani mitől félek. Nem hiszek a szörnyekben. Nem hiszem, hogy amit láttam kiskoromban, az egy szörnyeteg volt, mert azok nem léteznek. Ez tiszta. Illetve az is, hogy csak megkéne találnom az ajtó kilincsét és kijutok, de idebent sincs mitől félnem. Ennek ellenére mégis úgy ugrált fel le a gyomrom, mintha hullám vasúton ülnék, illetve az elfojtott néma sírásomtól a mellkasom is szorított. Pedig tudtam volna bömbölni. A felsőt amit arra kaptam, hogy átvegyem, szanaszét gyűrtem az ujjaim közt, miközben mellkasomhoz szorítottam, talán tudatalatt abban a reményben, hogy ez majd elűz minden gondot. Már bőven peregtek a könnyeim, mikor valamerre mellettem meghallottam a kopogást. Megszeppenve abba is hagytam a pityergést, még a levegőt is visszafojtottam.
Természetesen megmukkani se tudtam, így nem volt bennem semmi ellenkezés, hogy visszatartsam belépését. Lassan el is indultam az enyhe fény felé, bár a nagy sötétben elég zavaró volt, de nem jutottam ki, mert...nagy meglepetésemre belépett és maga után be is csukta. Megtorpantam. Nem jutottam el az ajtóig, és a sötétben már nem tudnám megmondani merre is volt pontosan. Aztán még jött a kérdésével is. Ösztönösen szorítottam össze ajkaim, hogy elnyeljem az ismét pergő könnyeim, amiért lebuktam... de valahogy nem úgy éreztem a kérdéséből, hogy most aztán megnyugodhatok. A rettegés mellett, azon kezdtem kattogni, hogy most majd jól elmondja mindenkinek azok meg kiröhögnek... Hüppögtem néhány halkat és egyik kezemmel megtöröltem a szemem. Szerencsére vízálló a smink, így amiatt nem aggódom pluszban hogy nagyon szétkenődnek.
Nem mondom, hogy gyakran felmerült bennem a kérdés, hogy a pultos srácok is erőszakolósak, de azt hiszem naív voltam mikor azt hittem, hogy ő rendes. Akartam kérdezni tőle, hogy mégis mi a francért van itt ilyen sötét, de mikor átkarolt, megrezzentem és azt hiszem a választ is egyértelműen megkaptam. Pedig lett volna választási lehetőségem...én pedig besétáltam a csapdájába.
A pedofiloktól egyébként nem félek, de a sötét teljesen lebénított, védelem képtelen voltam. Azon töprengtem, hogy csak egy vékony fal választ el minket másoktól. És hogyha kiabálnék biztos van valaki, aki nem itta lemagát a sárga földig és bejön segíteni. Mármint nekem... De mint mondtam, a sírást sem tudtam abba hagyni, csak halkabbra fogtam. Próbáltam más oldalról nézni az eseményeket. Megbeszélhetném vele, hogy erőszakoljon, csak ne verjen meg és akkor nem mondom el senkinek. Mindenki jól jár. Ő kiélheti magát, én meg a végén kijutok a francba. S bár ez egy igencsak fair ajánlatnak tűnt, mire összeszedtem magam, valamilyen meggondolásból, teljesen mást mondtam mentsvárként. - Aids-es vagyok... - nyögtem ki nagy nehezen és reméltem, hogy lesz olyan kis buta, hogy elhiszi.
 |
Végül,csak elfogadta a felajánlott ruhát, aminek igazán örültem. Lehet,hogy ma este egészen máshogy fogom becserkészni az áldozatomat...Nevezz kegyetlennek, de nekem ez létszükséglet. Még mindig jobb,mint ha az ucán támadnám le őket, nem? Szerintem mindenképp. És végre nem csak zavartan motyogott, hanem mosolygott is. Úgy látom, sikerült szimpatikussá válnom a szemében.
Mivel csak ketten voltunk, amíg a csajszi elment, és hozott valami ruhát a leöntöt lánynak, én még csináltam pár koktélt, mert ugye a munka nem állhatott le. A főnök mérges lesz ha elégedetlenek az emberek. Vártam,hogy mikor készül el a lány, de csak nem jött ki. Halkan bekopogtam az ajtón, és amennyiban kaptam választ benyitottam. Mondjuk akkor is ha nem válaszolt, viszont ha nem engedett be,mert épp öltözik nem leszek akkora fasz ,hogy rányitok. De kitudja,lehet,hogy a sötétben beverte a fejét és elájult. Az emberek nem látnak olyan jól a sötétben mint én,szóval tényleg megeshet. Amennyiben bemehettem, ahogy benyitottam azonnal megláttam őt amint a falnál áll. Ha nem engedett be akkor az ajtón kersztül kommunikáltam vele.
-Héé megvagy? - kérdeztem elmosolyodva. Az arcát ki tudtam venni az ajtón beszűrődött fényben, és láttam,hogy eléggé beszart feje van. Csak nem fél a sötétben? Naa nem baj, majd én megvédem. Hisz nem kell félnie, nem ölöm meg. Csak ha esetleg nagyon finom a vére, és nem bírok leállni...áhh nem van annyi önuralmam. Csak megkóstolom. Ha egyeltalán hagyja magát. Ahh fenébe éhes vagyok...
-Félsz a sötétben? - kérdeztem még mindig vigyorogva. Nem csak a kicsik félnek a sötétben? Ajj ez nagyon aranyos. Ki tudom használni azt,hogy fél. - Ha akarod itt maradok amíg öltözöl. Úgysem látok töbet mint te. - hazudtam,hisz jóval többet látok mint ő. Vámpírból vagyok,de ezt ő még nem tudja. A meglepetés erejével fogok rá hatni. Meg sem várva a válaszát becsuktam az ajtót, de,hogy ne kezdjen el pánikolni odamentem és átöleltem hátulról. - Ha kell megvédelek. Úgyis én vagyok a legveszélyesebb ebben a szobában... - suttogtam a fülébe. |
Tény, hogy valószínűleg a probléma okozója nem és voltam, de nem is szokásom gondot okozni másnak. Épp elég kellemetlen a szitu. S bár egy nadrágnak vagy hasonlónak még örültem volna, nem akartam komolyan még pluszban ennyi munkát okozni. Ám akármilyen nagylelkű akartam lenni, végűl csak a bólogatásig jutottam el, mert hát... szükséges dolog ez. Vészhelyzet. - Köszönöm. - böktem ki, mikor felajánlotta a második lehetőséget. El is mosolyodtam, mert szimpatikus volt a nagy segítőkészsége, na meg általában amelyik srác helyes, az visszaél vele és alapból pedig bunkó. Ő pedig kifejeztetten külsőleg és belsőleg is szimpatikus volt. Az ilyen embereket pedig értékelni kell, hogy gyakoribb eset legyen és ne a bunkóság legyen a menő mint manapság. S amíg azon töprengtem milyen híres lehetnék, ha visszahoznám az udvariasságot, mint menő stílust, hogy az emberek aztán engem ünnepeljenek, azon kaptam magam, hogy a fiú beszél valamiről és közben hátra bököd. Nem akartam figyelmetlennek tűnni, így nem kérdeztem vissza, csak bólogattam. Még mindig jobb ilyen ismeretlen talán a pultosoknak felhazsnált öltözőben átölzöni mint egy lány wc-ben a szomszéd fülkéből rókázó hangokkal.
Jó ötletnek tartottam...
Így felkeltem és amennyiben kaptam valami ruhát, vagy várnom kellett rá, mindegyis, bementem, ha már volt ilyen kedves és felajánlotta. A problémám csak az volt, hogy miután becsukta mögöttem az ajtót, nagyon sötét lett. Ha volt is ablak, a hold épp csak adott egy halovány kis fényt itt ott, de az is édes kevés volt, hogy egyáltalán lássam mekkora helyiségbe is kerültem és van e előttem valami, amin áteshetek. Mondanom se kell, rám jött a kezdődő pánik roham. Remegve nyúltam a mobilomért, ami persze nem volt nálam, mivel a kis táskám a pulton magam mellett tartottam és bizonyára a baleset következtében leverhettem. Az ögyetlenségnek nincs határa... Reméltem, hogy a néhány lépés nem okoz gondot, hogy messze lennék az ajtótól. Mert hát tény, hogy közben elindultam, de azt hiszem a végig hátra megyek, vissza találok és kimehetek.
Ez volt a tervem...
Be is vált volna, ha azok a csúnya, ijesztő gondolataim nem támadtak volna a sötét láttán - pontosabban a semmi láttán - és halkan el nem pityeredtem volna. Hiába győzködtem magam, hogy nincs mitől félnem, mert szörnyek nem léteznek, és kicsiként sok olyat látunk, amit ismeretség hiányában nem tudunk megmagyarázni. Nem mertem kimenni, úgy hogy közben potyognak a könnyeim, Aztán csak jól beégetem magam. Egyenlőre volt még bennem annyi lélekjelenlét, hogy ilyesmi traumát már ne okozzak. A részegek amúgyis legtöbbször taplók és biztos vagyok benne, hogyha meglátnának körbe röhögnének. - Mély levegő... - legyezgettem magam a sötétben s közben elindultam hátra felé. Bizonyára nem voltam épp pontos, mert a hátam a végén nem az ajtóhoz hanem falhoz ért, vagy ha voltak szekrények, annak mentem neki. Meg is ijedtem rendesen és a vak sötétben tapogatózni kezdtem, vajon merre lehet az a béna ajtó?? |
Igazából ez a szitu nekem volt kínos, ő csak szerencsétlen alany volt ebben,így nem igazán értettem hogy miért vörösödött el annyira,de mindegy. Ez is jobb, mintha kicsapná a balhét, elkezdene ordibálni, meg csapkodni. Nem lett volna vicdes, ha hisztit csinál. Inkább csak zavartan nézett, amire én is biztatóan elmosolyodtam.
- Hát, jelen pillanatban ezt tudom felajánlani, de tudok keresni neked valami mást is esetleg.. - jah igen, elfekejtettem említeni, hogy ügyetlen társam lány, csak épp leszbikus, ezért vette el az eszét a szőke csajszi. Nála talán van egy pótnadrág vagy valami, mert a pólómmal magában nem sokra menne. Bár, ha tenne rá egy övet, akkor még be is lehetnek tudni egy jó kis ruhának. Na jó, nem biztos hogy ő is díjazná az ötletet. Félig felhúzott szemöldökkel vártam a döntését, és jót mosolyogtam szegénykén, ahogy kissé lefagyott. Pedig nem is jeges koktélall öntöttem le.
-Oké, megkaphtod a pólómat... - rajtam úgyis volt egy bőrdzseki, a lányok nagy része pedig nem hiszem, hogy bánná, ha a kockahasam kell bámulnia. Csak nehogy aztán féltékeny legyen a pasijuk. Volt rá pár sok évem, hogy kidolgozzam magamon az izmokat. De most komolyan, látott már valaki sörhasas vámpírt? - viszont ha vársz egy kicsit, lehet, hogy tudok szerezni valamit alulra is. De ahogy akarod, tőlem felveheted csak ezt is, ... - villantottam rá, egy féloldalas mosolyt, majd elővettem a kedves, cuki, segítőkész pasi arcomat. Hisz egy ilyen cuki lány megérdemli, hogy kedves legyek vele.
- Itt hátul van egy öltöző, ha akarod bemehetsz oda. Csak nem ég a lámpa, és kissé sötét van odabent. Nembaj ugye? - bökök a hátam mögé, ahol a személyzetnek való cuccok vannak. - Gyere be nyugodtan. - nyitom ki neki a kis ajtócskát, hogy be tudjon lépni a pult mögé. Érezze magát megtisztelve, ide csak a nagyon különleges személyek léphetnek be. Vagy azok, akiket nyakon öntöttem koktélall. Ha bejön, akkor becsukom utána. Ha nem akkor megvonom a vállam, hisz az ő döntése. Mekérdezem a csajszit, van e nála valami amit szegény szerencsétlen lányka alulra felvehet. Lányból van,így szerencsém volt, és volt nála egy rövidnadrág. Na, már csak a kérdés az, hogy jó -e rá. Majd meglátjuk. Kissé talán meg volt illetődve szegény, de próbáltam minnél segítőkészebb arcot vágni. Hisz nem kell félnie...annyira. Nem fogom megölni, csak megkóstolom. A vér gondolatára nyeltem egyet, és próbáltam nem arra gondolni, milyen íze lehet az ő vérének. |
Nem akarok négy fal között le élő fruska lenni. Csakis emiatt hagytam magam rá szedni, hogy barátnőimmel kicsit kikapcsolódjunk. Nem mintha egy begyöpösödött banya lennék, de azokat a bizonyos night party állatkodásokat kihagytam, mert hát... mert hát... híradóban is mindig hallani, hogy megerőszakolták ezt, kinyírták azt és hát... ez nappal nem történhet meg. Na jó. Nem ez a legfőbb ok. Az ok, amit a barátnőimnek sem mertem elmondani, hogy szégyenszemre rettegek a sötétben. Kiskoromban volt egy mély pont, amit ugyan látszólag kihevertem, ám annyira kikészítet lelkileg, hogy onnantól kezdve soha többé nem mertem kilépni éjszaka. Azt mondták ne féljek, nem fog másnapig tartani, sőt mégha viccből is de egyikük megjegyezte, hogy nem tart majd éjszakáig. És most... Mosf mégis itt ülök a pultnál, egyedül az ablak felé bámészkodva, és azon tűnődve, hogy nem rég még nappal volt, hogy a fenébe lett ilyen sötét. Nem, nem azért ültem magányosan a pultnál, mert cserben hagytak a barátnőim, de nem ez az első hely mit meglátogattunk és azt hiszem, egyikük be is szívott. Egy asztalnál ültek, vihorásztak és az idősebb pasikat széditették. Valahol irigyeltem őket, mert annyira szabadoknak tűntek. Szartak rá, hogy holnap majd aztán görnyedhetnek a wc felett, vagy hogy talán ma egyikük bekapja a legyet. Én meg itt ülök, egy pohár jeges teával - de whiskys pohárból, hogy jól álcázzam - és azon töprengek, hogy a fenébe jutok haza. Ők nem fognak hazakísérni, már most látom. Bizonyára a karma volt a csúnya dolgokért, amiket róluk feltételeztem pár perccel ezelőtt, de azon kaptam magam, hogy valami rám borult. Hát én úgy megijedtem... aztán jött a szégyenkezés és reméltem, hogy a hajamnál nem lesz vörösebb a képem.
Ha a srác nem mondja, vagy kér bocsánatot, biztos lettem volna benne, hogy én hibáztam és valami hihetetlen módom, de sikerült leöntenem magam. Vagyok akkora béna, hogy meg tegyem. De tényleg. Égett már a konyhánk egy tükörtojás miatt. Nem tudtam mi lenn jobb, ha továbbra sem jutnék szóhoz kétségbesésemben, hátha megszűnök létezni a világban és az egyébként jóképű fiatal férfi is elfelejt, mint ,,nyakon öntött lányt", vagy kezdjek el mentetőzni, mintha ez nem is lenne akkor probléma, és szaladjak világgá? Mármint oda ki? Az kizárt. - A...a pólódat? - vágtam egy enyhén meglepődött grimaszt. Ha belennék csicsentve, tutira azt feltételezném, hogy csak pucérkodni akar és mutogatni a kockás hasát vagy cicijét. Meg lehet tényleg ez a szándéka, mert hát... ha nem lenne szexi teste, bizonyára nem is lett volna ilyen készséges és akkor... én most komolyan ilyenekbe megyek bele..? Elég. Csak válaszolj. De mégis mi lenne erre a megfelelő válasz. Kínosságom a szóhoz nem jutós tátogásom fokozta. - H-hát én... én... - dadogtam össze vissza, és megjegyeztem, hogyha haza jutok valahogy, tele sírom a nyuszis párnám. Légy vagány! - E-elfogadom, ha tényleg nem probléma... - válaszoltam végűl, meglepően egybefüggően. Ez végre ,,Mission completed" kategória. A másik problematika csak az volt, hogy egy bulihoz, bulis ruhát kell húzni. És persze, hogy ma pont rövid koktél ruhát húztam fel. De az egészet mégsem venném le. Ne ess pánikba és ne gondolj arra milyen sötét van, és hogy kik mászkálhatnak kint ilyenkor. |
A mai napom melós nap volt, ami egyet jelentett a táplálkozással. Amíg nem ölök meg senkit, a főnök megengedte, hogy itt szedjem "áldozataimat" - persze csak meló után. Pont úgy van a műszakom, hogy zárás előtt van egy-két órám becserkészni az előre kinézett alanyt. Persze, vannak visszatérő vendégaink is, akik már szinte tálcán kínálják magukat nekem. Nem csoda, mindenki szerint jó vagyok az ágyban. Cserébe az élvezetért, nekem adnak néhány decit a vérükből. Már igazán rámfért, így kicsit hamarabb mentem be melózni. Még csak szállingóztak az emberek, és másféle lények, de a szép lányok ma sem kerülték el a helyet...Ilyenkor még nincs sok dolgom, tudok dumálni a haverokkal, vagy épp azokkal akik ott vannak a pultnál. Van egy társam is, zöldfülű még, így természetesen benázik. Kissé idegesített már, hogy nem bírja normálisan kezelni a jégautomatát...persze, hogy az egész a földön landolt. Tízig elszámoltam magamban, hogy ne kezdjek el vele ordibálni, majd kiadtam utasításba, hogy törölje fel. Ezután már nem foglalkoztam vele,gondlom azonnal feltörlte a jégtócsát...rosszul gondoltam. Teljesen elvette a figyelmét egy szőke csajszi, aki ott illegette magát mndenkinek. Ngem a hideg rázott tőle, de nem tettem szóvá.
Épp kiszolgáltam egy pasit majd elkezdtem a kövezkezőt keverni. Vitte, volna már ki, amikor faszán ráléptem a jégtócsára. Nem vagyok egy ügyetléen ember, de ma pechem volt, mert sikerült elcsúsznom rajta, és ezzel a mozdulattal a pohár, és annak tartalma kirepült a kezemből, egyenesen egy vörös hajú lányra.
- A fenébe...Nagyon sajnálom. - néztem rá a pulton, kissé kétségbeesetten. Egyszerre akartzam kitépni a nyakát a zöldfülűnek, és segíteni a csajnak. Tiszta koktél lett a ruhája...kissé bűntudatot éreztem emiatt, így nagy bociszemeket meresztettem rá, amik megbocsájtásért könyörögtek - ha akarod, odaadom a pólóm. Az száraz.. -ajánlottam fel nagylelkűen. Majd egy konyhauhát is adtam neki, hogy felitassa magáról a folyadékot. Persze a tanonc gyerek észbe kapott, és nagyon elszéyellve magát feltörölte a tócsát...épp jókor.
|
|
[159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
