|
Témaindító hozzászólás
|
2016.04.20. 17:36 - |
 |
[138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
 Nem lettünk puszi pajtik, de abban egyetértettünk a vénséggel, hogy amíg ilyen komoly aggályai vannak a kölyöknek, minden percben a sejhajában kell lennünk. Nem sokkal később a bekerítése után, amit természetesen farkas börben tettem, lelapultam egy bokor aljába és onnan figyeltem rá. Igyekesztem erősen koncentrálni, hogy emberi énem fölényeskedjen és ne kezdjek el kergetőzni a bogarakkal, vagy megjelölgetni a fákat. Érdeklödve nézem képességét, amire nem emlékszem hogy említésre méltatta. Ahogy pedig figyeltem arra jöttem rá, hogy számára szükség van a néhai egyedül létre. Belegondolva mindenkinek. Akkoris ha mások segíteni akarnak. Nem mindig a nyakba akaszkodás a megfelelő dolog. Emiatt is próbáltam meg szellem lenni. Nehogy kiszúrjon vagy valami. Lehet megharagudna, vagy még szomorúbb lenne, hogy ennyire nem szállunk le róla. Komoly koncentrálásom egy arra járó borz zavarta meg. Nem mozdultam, de figyelmem ide oda váltakozott, ugyanis közelített és nem tűnt fel neki, hogy én rohadtul a bokorban vagyok. Te jó ég ha ez ide szarik az orrom alá, beledöglöm... |
Őszintén szólva, minél tovább gyaloglok az erdőben, annál inkább kezdem megbánni, hogy egyáltalán elindultam. Az csak az egyik része, hogy távolabb vagyok az otthonom környékétől, mint gondoltam, de a legjobban az zavar, hogy ilyen udvariatlanul ott hagytam Mr. Rubenskit. Ő csak segíteni szeretett volna, abban a fél napban ráadásul végig kedves volt hozzám, én pedig mivel hálálom meg? Hogy egy árva szó nélkül felszívódok. Merthogy már este van, ennyi idő alatt bizonyára ő is rájött, hogy nem szimplán félrevonultam. Ahogyan Rick is, noha a közvetlen stílusa és bohókás személyisége mellett nem tudom, mennyire érdeklem tulajdonképpen.Talán csak örült, hogy van egy hozzá hasonló a környezetében, de nem törne bele a szíve, ha többet nem látna. Bezzeg az enyém... már most fáj mindkettejükért a szívem, noha alig nevezhetem őket barátaimnak.
Egy szó, mint száz, elég lehangoltan lépdelek a nyári, puha avaron, legalábbis, amíg el nem érek egy lágyan csörgedező patakig. A környékén mindenfelé szentjánosbogarakat látni, némelyik komótosan repked, míg mások hirtelen mozdulatokkal cikáznak ide-oda, olyan érzetet keltve, mintha fénynyalábot húznának maguk után. Bár a rossz érzés nem távozik a mellkasomból, némileg háttérbe szorul a lélegzet elállító hely láttán. Nem is késlekedek leülni a patak partjára, ahol ugyan nem időzhetek végtelenségig, ámde most jól esik megpihenni. Néhány rövidke momentum erejéig a szemeimet is behunyom, kizárólag az erdő neszeire koncentrálva. A tücskök dallamára a fűben, az egyik fán megtelepedett bagoly olykor-olykor felhangzó huhogására, vagy éppen a bokrok között neszető bogarak, rágcsálók zörgésére. Szemhéjaimat csupán akkor nyitom fel, amikor egy kisebb hal előbukik a vízből, és pillanatokkal később hangos csattanással merül vissza, hogy folytathassa az útját egy folyóig, majd ki tudja még, hová... Ő gyorsabban ugrott, minthogy én megszemlélhettem volna, így már csak a víz sűrű hullámzásának lehetek szemtanúja. És ahogy eltűnődve bámulom a patakot, eszembe jut valami, amivel általában könnyűszerrel le tudom foglalni a gondolataimat.
Kinézek a tiszta víz alján magamnak egy kisebb, vörösesbarna követ, majd kizárólagosan arra koncentrálva, szép lassan kiemelem a vízből. Na persze nem kézzel, hanem a tudatommal. Sokszor versengtem magammal, milyen sokáig tudom egy helyben tartani az aktuális kavicsot, követ, és mivel nagyfokú koncentrációt igényel, nem engedhetem meg, hogy elkalandozzanak közben a gondolataim. Ráadásul ezúttal még nehezebb a dolgom, mert a kőről aláhulló vízcseppek - visszahullva forrásukba -, újra és újra magukra akarják vonni a figyelmemet a tompa csöppenésekkel. |
Jó basszus. Meg se szólalok mert még jobban kiforgatja a szavaimat. De azért bevágtam neki egy durcizós képet. Én meg a zoofilia? Oké, hogy szeretem a természetet meg az állatok meg ilyenek, de azért ENNYIRE nem!
Csak sóhajtottam egy kicsit a következő megszólalására mondva:
- De sejthetted, hogy vizuális típus vagyok. Elvégre ezzel kapcsolatban áll a munkám... - vigyorgására megint megvágtam a sértődött fejet. Te jó ég, a fene aki arra gondol! Maximum akkor ha felemlegeti és ezzel eszembe jutattja mi van.
Mikor kijelentettem, hogy totál offon van egy kicsit elkuncogtam magam. Húpsz. Tényleg túllőttem a célon egy kicsit. A kondis zsarus témára csak bólintottam mondva:
- Ennyi kérem! Ha esetleg finnyásak a kolis kosztra akkor javaslom a vega életmódra való váltást. Tudok recepteket is adni. Így még hatásosabb lesz a kiképzés - vigyorogtam rá.
Hja, vega vagyok. Nem eszem állatokat de szerintem ez érthető részemről. Csak elvigyorogtam magamat az ötletére:
- Biztos örülnének a többiek. Sosem tudhatod, lehet előléptetnek. A szürkemókusok pedig besegítenek neked a nyomozásban. Szimatot fognak aztán követheted őket. Majd amikor ügyesek voltak, kapnak mogyit amit csillag alakban tömhetnek a fejükbe.
Ha már menni készül akkor megkapta a végső kiégetési dózist is. Most már tényleg félhetek, hogy inkább elmenekül mikor meglát az utcán. Na mindegy. Kicsit meglepődtem mikor felajánlotta a hazakísérést, elvégre elég rendesen lesorvasztottam az agyát. Felkeltem a földről és bólintottam:
- Ha neked nem probléma akkor megköszönném - mosolyogtam rá és megadóan felemeltem a kezeimet - ...és nyugi nem sorvasztom tovább az agyadat a hülyeséggel!
Ez így is történt. Egy idő múlva elváltak útjaink és sietős léptekkel haza is mentem. Utálok este kint lenni, fene se akar vámpírokkal meg ilyenekkel találkozni. Kiadós fürdés és szárítkózás után jöttem rá, hogy basszus! Rajtam maradt a pólója. Ez a hülye meg frankón félmeztelenül ment haza.
Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek.
[ ANTHONY és SADIE OFF ] |
- Valaki nagyon komolyan vette. Végén tényleg van alapja a perverziónak, amit felhoztam. - vigyorogtam és továbbra is cukkoltam.
Hadd vágjon csak durcás fejet. Úgyis aranyos ilyenkor és addig is visszafogja magát... Egy kicsit, ami igazából egyenlő egy nagy semmivel. Mindegy... Értékeljük a rövid bezsédszüneteket is!
Erre ment a további agymenés az elhízott rendőrökkel kapcs. Ahh, basszus. Nekem lassan ehhez a csajhoz tömény kell. Nem is tudom mi lenne, ha meghúznám. Szex közben is ennyit beszélne? Mondjuk tény, hogy talán letudnám foglalni a száját, de Jézusom... Jó, hagyjuk. Nincs dugás-veszély!
- Én nem mondtam, hogy képzeld el! - emeltem fel megadóan kezeimet. - Vess magadra, ha netán emiatt lemondhatsz a szexuális életedről, mert minden adandó alkalommal a bálnák szaporodása fog előtted lejátszódni! - vigyorogtam.
Jaj nekem! Ez a vitrines megjegyzés már túlon túl fájt. Amikor meg még jobban eltúlozta a védettséggel kapcsolatos dolgokat csak felnevettem halkan.
- Oké, oké... Nyertél! Már totál offon vagyok! - ingattam fejem. - De valóban. Az lenne a legegyszerűbb. Tele lenne akkor Magnolia kondiban tartott zsarukkal. Jó kis bevétel származna belőle. - mondtam színpadiasan.
A csillámvámpírok kontra vérmókusokra inkább nem reagáltam semmit sem. Végén elképzel ígyis meg úgyis. Vérmókusnak elég buzis lennék... Habár a csillogás mivel jobb? Brr.. Egyik rosszabb, mint a másik. Inkább bele se merek gondolni. Fantázia kikapcs!
Ezután jött a tökéletes eszmecsere a mókusok fejéről. Szóval a cél a csillagos ég... Akarom mondani a csillagos mókus. Oké, nálam tényleg beállt a fatal error.
- Akkor majd szabadidőben a rendőrkapitányságon ezzel fogok szórakozni. - mondtam halálkomolyan, majd elnevettem magam. - Alig néznének hülyének. Odavinnék egy szürkemókus tenyészetet. - ingattam fejem, majd leporoltam magam és felálltam.
Ideje menni, mert túl sok lesz a jóból és agyamra még szükségem van... Meg amúgyis. Későre járt. Jönnek lassan a szellemek, vérkutyák és a vámpírok. Egyikhez sincs kedvem.
- Esetleg elkísérjelek valameddig? - vontam fel a szemöldököm. - Én lépek azt tudom. - rántottam meg a vállam.
Nos, az biztos, hogy rég beszéltem össze ennyi marhaságot. Meg az is, hogy ennyire felszabadult lettem volna. Elég nehéz belőlem kiráncigálni a hülyeséget, de ennek a tündérnek valamennyire sikerült... Ráadásul az IQ-m is csökkent. Csodás!
Ettől függetlenül egy rövidke utat bevállalok vele és engedem, hogy tovább sorvassza az agyam. Eleve tudom, hogy tündér és sokkalta törékenyebb, mint egy ember, esetleg a többi faj. Azért nem szeretném, hogy baja essen. Úgy gondolom ez fajta kötelesség, ha egyszer én vagyok a férfi és amúgyis... Rendőr és vadász vagyok. Azért élek, hogy megvédjem a gyengébbet és igazság legyen, kiegyensúlyozottság! |
A cukkolására csak durcás fejet vágtam be megszólalva:
- Egy szóval se mondtam, hogy zoofil vagyok! Ne keverd bele a perverziót... - te jó ég. Azt hiszem többet nem hangoztatom az ilyen jellegű dolgokat. Ha már perverzségnek tűnik meg ilyen szarságnak. Bvaah! Ráadásul még jobban kiégetős ezt egy büntetni valóan jóképű pasi szájából hallani. A filmes hümmögését nem igazán tudtam kommentálni, de lehet, hogy ő sem. Úpsz. Lehet sokat beszélek.
Csak helyeslően bólogattam a következő témára mondva:
- Ugyan, erre is van egy atombiztos terv. Mindent meg lehet oldani ugye. Szóval: kijelented, hogy már pedig vissza suliba fogyótréning. De! Nem engeded őket haza, hanem rabszállító kis kocsikba betereled a disznókat. Bentlakásos részlege biztosan van az iskolának. Vagy kollégiuma. Ott aztán lehet még mellé fogyni, amilyen ételeket kap az ember - vigyorogtam. Tökéletes szerintem. Be is lehet nyújtani az igényt a megvalósításhoz. A szexuális életes dologra csak fintorogtam:
- Hát nem csodálom ha nincs. A fene se akar egy bálnához nyúlni, nemhogy még közelebbről megismerni a nemi életét - te jó ég. Még belegondolni is rossz.
A legnagyobb problémám, hogy vizuális típus vagyok. Nem csoda, elvégre térben kell gondolkoznom sokszor az ékszerek tervezésénél is. A készítéséről nem is beszélve. Szóval sajnos frankón lepörgött előttem egy 3D-s mozi mire elfintorogtam magamat. Azt hiszem egy kicsit kiégtem.
Megadóan felemeltem kezeimet a színpadias megszólalására:
- Te mondtad, hogy kihaló példány vagy. Szóval úgy következtettem te vagy az utolsó, így simán megérdemled a vitrint és valóban biztosan sok női néző lenne. Bár ki tudja, ha nagyon öregen kerülsz oda akkor kétlem - vigyorogtam rá. A védettségre csak ingattam egy kicsit a fejemet és elgondolkoztam:
- A védett állatoknál nem csak azokat védik, hanem a környezetüket is. Szóval nálad akkor a rendőrség és az otthonod mindenképp az lenne. Vagy esetleg egyszerűbb lenne az egész várost és környékét környezetvédelmi területnek nyilvánítani? - igen, megint megcsavartam a dolgokat. Egyszer biztos ki fog égni teljesen tőlem. Csórikám.
Felnevettem egy kicsit az átváltozós témára és megszólaltam:
- Hát nem egyértelmű? Simán jobb lenne mint a Twilight csillámvámpírjai! - elvégre inkább legyen bozontos farka mitsem csillámló izéka. Talán még lehetnének cuki mókus fülei is. Vagy az már túl sok lenne? Hm...
A szarkasztikus hangsúlyát igazából nem vettem figyelembe. Már annak is örültem, hogy végre nem szűkszavú és beszél rendesen. Ha ehhez agyilag ki kell égetnem, rajtam ne múljon! Aztán lehet el fog menekülni nap végére. Legközelebb meg inkább hátat fordít ha mondjuk meglát az utcán. Húpsz? Na mindegy.
- Csillag formációról még nem hallottam, de ha sikerül akkor te egyből megkaphatod a mesteri fokozatot. A többi annyira nem nagy szám, hiszen ha az alap dolgokat elsajátítod akkor automatikusan jön belőle a többi. Szóval eddig bizony a csillag a befutó - vigyorogtam rá.
Jó, szerintem mindjárt itt fog hagyni a picsába. Kicsit sajnálnám, én jól szórakozom.
|
Őőő, a mókus röhögött? Én esküszöm nem vágom. Mindenről hallottam, de röhögő mókusról még nem. Jó, mindig elfelejtem, hogy tündér. Lehet mókus-nyelven röhögött. Te jóságos ég! Ez borzalmasan hangzott és saját magamat égettem ki. Mókus-nyelv? Really?
- Értem. Én nem láttam és nem is szoktam szemezni mókusokkal. Nekem ez egyfajta fura perverziónak tűnik. - cukkoltam a lányt. - De nem ítéllek el! - vigyorogtam.
Nos, a filmekkel kapcs csak hümmögtem és bólintottam egyet. Biztos úgy van. Én mint mondtam annyira nem követtem figyelemmel ezt a műfajt, vagy épp ágat. Arra meg csak féloldalas mosolyt villantottam, amikor ő is mondta, hogy a becézést kerüli. Eleve megérdemlem, ha már ennyire kiéget a hülyeségeivel. Kellett is nekem erre rászólnom, mert ez még csak a kezdet.
- Hm, nem is rossz ötlet, de sírva szaladnának haza a feleségükhöz. A feleség meg visszarugdosná az szent. Nem hiszem, hogy van szexuális életük. - ezzel inkább be is fogtam. Ha tovább mondom szerintem tajparaszt lettem volna, mert a végére odalyukadtam volna ki, hogy a saját farkát nem találja a hájtól. Brr...
Viszont további megnyilvánulásaira facepalmet toltam. Szinte éreztem, ahogy agyam lassan szétmegy és leolvad a francba a sok hülyeségtől. Ha az agyfasz halálos lenne szerintem most haltam volna szörnyet. Ha meg a hülyeséget büntetni lehetne életfogytiglanra lenne ítélve Sadie. Ahh, shit... Mindegy.
Megráztam kicsit a fejemet, hogy arcvonásaimat rendezzem. Oké, akkor reagáljuk le valahogy.
- Ez most fájt! - nyögtem ki színpadiasan én is. - Azért annyira öreg nem vagyok... Csak ritka faj. Akkor inkább védett, khm, embernek kéne lennem, nem? Mindenesetre szerintem én nagy látványosság lennék a nők körében. - vigyorogtam megint csak elégedetten.
Rendben, azt hiszem ment valamilyen szinten az átszellemülés. Lehet a napvégére az IQ-m lecsökken a francba, és feladhatom a hivatásom. Milyen szomorú is lenne. Bakker...
A mókusos témára csak fejemet ingattam meg, főleg a súgására. Szinte érződik, hogy mennyire vérszomjas fenevad a mogyorózabáló.
- Valahogy sejtettem. És ha megharap én is vérmókus leszek? Loboncos farokkal? - szóltam vissza szórakozottan. Ahh, Istenem, ezt most komolyan ki mondtam?! Saját magamat fogom kitagadni. Kiégek!
Természetesen gondoltam, hogy a harapása nem épp a legkellemesebb. Haverom egyszer rám sózta a hörcsögét és úgy megharapott, mint a fene. Azt hittem mérgembe a földhöz vágom. Pedig csak a forgácsot akartam volna kitakarítani alóluk.
Ismét fejemet fogtam, amikor tudta überellni a dolgokat. Basszus, amilyen intelligensek a tündérek... Annyira gyogyantak is. Ennyi faszságot, hogy lehet összehordani?
- A csillag meg majd bónusz lesz? - kérdeztem rá szarkasztikusan, amikor a formákat felsorolta. - Esetleg rombusz? Trapéz? Paralelogramma? - oké, ez már átment matekba. Uramisten... |
A mókushoz beszélős dologra csak bevágtam egy kicsit durcás fejet, de természetesen csak színpadias volt, hiszen nem sokkal később már vigyorogtam megadóan felemelt kezekkel:
- Pipa voltam rá basszus! Eleve utálom ha csikiznek, erre megijedt és rámászott a karomra. Én meg nanáhogy borultam a fenébe. Az a kis nyomi meg csak röhögött rajtam a parton. Jó, nem adott ki hangott de láttam a kis sunyi szemében, hogy kárörvend... - ha eddig nem hitt annak akkor most már végképp idióta vagyok a szemében. De nem érdekel. Akkor is igazam van. Én tényleg láttam! Nem véletlenül menekült el a kis dög mikor felé haladtam, hogy megúsztassam.
Óóó értem. Szóval a Tonyt csak a kiváltságosok engedhetik meg maguknak. Végülis érthető. A vasemberes dologra csak bólogattam egyetértően:
- Az első része még elment egynek de a többi már nem volt annyira nagy durranás. Nem is néztem meg. De a mostani filmek és folytatások többségére ugyanaz elmondható pepitába... - vontam vállat lazán - ...tisztelet a kivételnek persze. Amúgy nem kell köszönnöd. Alap dolog.
Hát kérem. Ha ő nem rövidíti le a nevemet akkor én sem teszem meg, még poénból sem. A vasemberrel meg végképp nem hozakodok elő. Szerintem ez így fair.
A rendőrös témát érdeklődve végighallgattam és sóhajtottam egy kicsit:
- Irodai munka? Kérlek! Még kedveznél is nekik, hogy tovább meresszék a hájas seggüket? Inkább vissza kéne őket küldeni rendőriskolába, hogy részt vegyenek újbóli kiképzéseken. Amíg le nem adnak sok kilót addig nem térhetnek vissza a munkájukhoz - vigyorogtam el magamat a végére.
Lehet szemét dolog ez tőlem de basszus. Ez tényleg nem normális dolog így. A kihaló példányra azért csilingelő hanggal felnevettem és megszólaltam:
- Úúú te őskövület! Fajod utolsó példánya. Ne aggódj, majd múzeumban fognak mutogatni kis vitrines szekrényben! Már szemeim előtt lebeg a kép. "...Hölgyeim és Uraim, kérem nézzék meg Anthony-t az utolsó rendőrt aki nem volt egy elhízott disznó! " - affektáltam a múzeumvezető hangján. Jézusom. Abbahagyom, mert még a végén sírva fog elfutni innen.
A mókusos témára csak ingattam a fejemet és súgtam vigyorogva:
- Pedig kéne. Egyes példányok kifejezetten vérszívó típusok. Ki tudja lehet ez is... - végül abbahagytam vállat vonva - ...amúgy nem. De tudnak nagyot harapni az biztos. Veszettül tud fájni.
Erre túlzabáltatja a mókust. Nem csoda, hogy kockafeje van. A színpadias megszólalására csak ingattam a fejemet:
- Ne aggódj jó úton haladsz. Már kockafejet varázsoltál az első mókuskádnak. A következő forma téglalap, azután a piramis, majd a kör. Természetesen ez a nehézségi sorrend. Hosszú út áll még előtted! - jegyeztem meg komoly arccal. De a végére csak elmosolyogtam magam. Csóri. Ha eddig nem sorvadt el az agya akkor cseszett erős kötélidegei vannak. |
- Jaj, hát valóban érdekes látvány volt! Pláne az a része, amikor a mókushoz beszéltél. - nevettem fel kicsit. - Hogy is mondjam..? Nem mindennap lát ilyet az ember? - ingattam fejem.
A Vasemberes dologra felszaladt a szemöldököm az egekbe. Hát, én nem vagyok nagyon DC meg Marvel rajongó. Mindkettő hidegen hagy. Lehet azért, mert sosem vonzott az ilyen sci-fi, fantasy meg franc tudja milyen filmek. Jobban kedvelem az akció, krimi és komolyabb hangvételű drámákat. Fura ezt egy férfi szájából hallani, de tényleg nem érdekelt az agyatlan harcolós és nyáladzós filmek. Távolállnak tőlem.
- Hát, attól függ ki hív úgy. - vontam vállat. - De a Vasemberrel hagyj! Nem szeretem az ilyesmi filmeket. - sóhajtottam fel. - Nem is nagyon tudom miről szólnak... Vagyis van fogalmam róla, de úgy alapjába véve. Annyi filmjük van. A legtöbb végére úgyis borzalmas lesz, mert pénzmajmolás az egész. - mondtam ki kerekperec a véleményem. - Mellesleg kösz. - jegyeztem meg a végére.
Meg is lepődött, amikor kiböktem, hogy zsaru vagyok. Valahogy erre számítottam. Azért gáz, hogy minden egyes rendőrt asszociálnak egy dagadt disznóhoz. Mindegy...
- Ez tény! De mostanra a protekció meg a korrupció az úr. Én ha főnök lennék, és komolyan is venném a munkámat kirúgnám őket páros lábbal vagy menjenek irodai munkázni. - válaszoltam fintorogva. - Mindenesetre találkoztál egy kihaló példánnyal, mint én. - vigyorogtam.
Felröhögtem végül jóízűen, amikor betolt most ő egy facepalmet. Minden pénzt megért. A víz beborulós dolgot végképp nem kommentáltam. Szerintem amilyen ügyes megoldaná... Viszont több felsőm nincs. A nadrágot meg fix nem adom oda. Ígyis zavarban volt tőlem... Akkor mi lenne vele? Meg eleve... Boxerbe hazamenni? Habár már este van.
Sadiet néztem, ahogy lassan végül előveszi a mogyorót és értetlenül néztem rá, amikor felém tartotta. Őőő, oké.
- Hát, egyelőre nem félek még egy mókustól, ha csak nem vérengző és nem zabál fel elevenen. - mondtam szarkasztikusan.
Ezt követően a dög felé tartottam a magvakat, amit kiszedegélt a markomból. Az orra csak úgy járt a szőrmóknak és a pofazacskója is egyre inkább hízott.
- Te jó ég! Mindjárt kockafeje lesz annyi mogyorót erőszakol belé! - böktem ki szórakozottan.
Miközben a dög eszegélt és azt néztem, azért figyeltem a társaságomra is. Szóval ékszerész.. Ha tündérke hamarább tudtam volna mondjuk virágkötőnek vagy valami ilyesminek elképzelni. Imádják a természetet.. Pont ezért is. Hm...
- Pedig majdnem beakartam iratkozni mókusidomár tanfolyamra. Lehettél volna a tanárom. - kuncogtam. - Na mindegy... Erről lemaradtam. - mondtam színpadiasan. |
Csak pislogtam a reakciójára, hiszen azt hittem, hogy valami hülyeséget mondtam. De végül leesett, hogy neki kellett volna illem szerint először bemutatkoznia. Elmosolyodtam halványan és megszólaltam:
- Ne parázz már emiatt, nem vagy tahó. Betudom annak, hogy totálisan lesokkolódtál a mókusos és folyóba esős mutatványtól. Mellesleg én is kiégtem volna a helyedben. Szóval megértem - vontam meg a vállamat a kézrázás után. Viszont megjegyeztem, hogy őt is irritálják a becézések mire felvontam a szemöldökömet:
- Még a Tony sem jó? Abból lehet a Vasemberre asszociálni... - vigyorogtam el magamat. Asszem Tony Starknak hívják. De végül megadóan felemeltem a kezeimet hozzátéve - ...de természetesen nem foglak úgy hívni ne aggódj. Én is tiszteletben tartom mások kérését - mosolyogtam rá.
Sejtettem, hogy egy kicsit elszállt magától, miután kérdeztem, hogy modell-e meg ilyenek. Jajj nekem. Így is biztosan van nem kevés egója erre még rá is teszek neki egy lapáttal. Csodás!
Felvontam a szemöldökömet érdeklődve mikor meghallottam, hogy rendőr. Öcsém, azt hiszem meg kéne látogatnom az őrsöt ha már ilyen fess mintapéldányok vannak ott. Bár a filmekben jók szoktak lenni a fiatal nyomozók meg az FBI-osok is ez tény. De hát azok a moziban vannak könyörgöm! Élőben megint más a dolog:
- Na, most meglepődtem. Tényleg általában csak fánkzabálókat szoktam látni az utcán azért furcsállom. Pedig rájuk férne a mozgás. Könnyebb úgy elkapni a bűnözőket ha lefutja az ember őket nemde? - a mókusidomárra csak csapattam egy facepalmot, ráadásul meg is jelent egy másik szőrmók mire csak a fejemet ingattam:
- Most legalább a földön ülök. Ha innen is beborulok a folyóba megint akkor az már művészet lesz kérem! - bólintottam a kérdésére és már adtam is volna a mogyit mikor úgy döntöttem inkább Anthonynak adom - Tudod mit? Most etesd meg te. Ne aggódj nem fog bántani... - mondtam neki bíztató mosollyal.
Kicsit ingattam a fejemet és válaszoltam azért a kérdésére:
- Amúgy én ékszerész vagyok. De mondjuk mókusidomárnak se utolsó. Bár erősen kétlem, hogy az egyéniségem vonzaná őket. Inkább a mogyoró. Kis haszonleső szőrgombócok... - ingattam a fejemet mosolyogva, majd figyeltem a kis állatkát. Kétlem, hogy parázni fog a csávótól. Eleve a társaságomban van, illetve a potyamogyi mindig kell nekik. |
Azért megnyugodtam, hogy tovább nem kérdezősködött azzal kapcsolatosan miért is vagyok itt. Nem nagyon tudtam volna más magyarázatot kitalálni. Hazudozni feltétlen meg nem szeretek. A nyers őszinteség beszél belőlem legtöbbször. Ezért is utálnak páran, amit mondjuk magasról leszarok.
A bemutatkozásra felszaladt a szemöldököm, majd saját magamra egy facepalmet toltam. Hivatalosan nekem kellett volna. Francos etiket meg illem és a többi marhaság.
- Anthony Crawford. Nekem kellett volna bemutatkoznom. Bocs a tahóságom miatt... - sóhajtottam fel. - ...és nyugi, engem is irritálnak a becézések. Tiszteletben tartom a kérésed. - rántottam meg a vállam.
Mindenesetre nem nyomtam be klisés szart, hogy: Milyen szép neved van! Ezután már csak az kéne, hogy dugjunk. De komolyan.. Valahogy szánalmasnak találtam az ilyesfajta bókolást is. Ódivatú és átlátható. Legalábbis számomra. Engem kifejezetten idegesítenek az ilyen műmájerek.
Ezzel egyúttal kezet is ráztam Sadievel. Természetesen nem erősen szorítottam rátörékeny kezére. Mondjuk hivatalosan ez is bunkóságnak számít, nem? Nőknél nem nagyon van kézfogás maximum kézcsók, de kérem... Ennyire gentleman én sem vagyok!
Halványan viszont a nő további morgolódásán elmosolyodtam. Egy mérges tündérkét láthatunk és hallhatunk. Nem mindennapi látvány és élmény. Jó kiégetős! Részemről biztosan.
Viszont meglepődtem a kérdésein. Modell? Sportoló? Ó, váó, mindjárt megyek a Voguehoz meg egyéb ilyen lapokhoz. Na jó, azért annyira nem. Ettől legalább ismételten nőtt az egóm. Mondtam én, hogy jó látvány vagyok a nőstényeknek és az lehet ember, vagy bármi más!
- Rendőr vagyok. Ebből kifolyólag vigyázok az alakomra és igyekszem magam kondiban tartani. Nem vagyok a szokásos fánkzabáló dagadék. - ingattam fejem. - Meglepő, mi? Egy zsaru, aki nem 120 kiló és lassan gurul. - vigyorogtam elégedetten. - Gondolom te meg... - néztem végig ismételten Sadien. - Mókusidomár lehetsz. - vigyorogtam még mindig erre hozzánk jött egy másik mókus. - Van még mogyoród? Csak mert kishaver valamit akar tőled. - biccentettem fejemmel az állatra. Na igen, a tündérek vonzzák az állatkákat. Meg sem lepődöm, ha végül körülöttem mókus apokalipszis lesz... Brr, vérengző vérmókusok. Istenem, ez beteg! |
A megállapítására csak elmosolyodtam a fejemet ingatva:
- Valóban jobb, hogy csak megúsztattam magamat... - tűnődtem el egy kicsit. Viszont továbbra is csendben maradtam és rá kellett jönnöm, hogy ez a pasas nem éppen a szavak embere. Jajj nekem. Hát így érdekes lesz a kommunikálás. Jó oké, legyen akkor beszélek. Ha elárasztom sok dumálással akkor lehet megered a nyelve. Vagy kirohad a helyéről az agya. Jajj. Hát nem tudom, hogy mégis mi lenne a jó megoldás. Nehéz ügy. Viszont rájöttem, hogy még be se mutatkoztam, szóval a kezemet nyújtva ezt meg is tettem:
- Amúgy Sadie Ilvermorny. Ha lehet kérnem ne nagyon becézz. A sok idióta még ezt a nevet is le tudja rövidíteni... - prüszköltem egy kicsit bosszúsan - ...Sad...Die...egyik rosszabb mint a másik.
Ha elfogadta a kézfogást én határozottan megráztam a kezét, de nem annyira, hogy túlságosan üzleties legyen. Majd megint próbáltam kicsavarni a hajamból minél több vizet, persze az ellenkező oldalon próbálkoztam a művelettel. Nem akartam csóri csávót levizezni. Így is, ha visszakapja a pólóját csurom víz lesz basszus.
- Francba abba a hülye mókusba... - morogtam halkan, de végül egy idő múlva feladtam a dolgot. Úgy nézhetek ki mint egy vizihulla mellettem meg egy félmeztelen Adonisz csávó. Haha. Valaki erre jönne biztosan körberöhögne visítva.
- Amúgy te modell vagy? Esetleg valami sportoló vagy mi a fene? - vigyorogtam rá, utaltam ezzel a kidolgozott alakjára és arra, hogy rohadtul nem feszeng ha vetkőznie kell. A chippendalere inkább nem mertem rákérdezni mert a végén kiég a fenébe és faképnél hagy a pólóját lerángatva rólam. Van egy olyan érzésem, hogy körülbelül tényleg ez lenne a reakciója. Eléggé betenné neki a kaput. |
A magyarázkodásra felvontam a szemöldököm. Nekem végülis mindegy. Nincs ilyen problémám, de ettől függetlenül kiégetős helyzet volt. Mint valami rossz vígjáték. Lehet csak nekem nincs humorérzékem. Sokak ezért is tartanak karót nyeltnek. Nem tehetek róla, hogy mindent képes vagyok túl komolyan venni. De azért vannak nekem is pillanataim, amik igaz, inkább baráti körben csillogtatom meg.
- Mindegyis. Legalább nem esett komolyabb bajod azonkívül, hogy merő víz lettél! - vontam vállat.
Nem szóltam egy árva mukkot sem, amíg végignéztem rajta... Viszont testbeszédeiből és arcmimikáiból ítélve igencsak tartott tőlem. Ennyire perverzállatnak nézek ki? Nem fogok erőszakoskodni. Mint mondtam, hogyha a másikfél is örömmel kamatyolna velem akkor megyek bele. Mindegy... Ez azért rám nézve sértő. Pedig tudtommal nincs pszichopata, szadista fejem. Jó, tényleg hagyjuk!
Idővel ezt a gyanakvó arckifejezést a lepettség váltotta fel. A zavaráról ne is beszéljünk. Engem viszont nem zavar, ha stíröl. Felőlem, nyugodtan. Tisztába vagyok az adottságaimmal, amiért meg is dolgoztam. Ha neki ez szíve vágya, hogy bámulja a kidolgozott testem... Csak bátran!
- Nincs mit. - zavartam le ennyivel a köszönetét, majd lehuppantam a földre és táskámból kivettem a kulacsom, amiből ittam is pár kortyot.
A megjegyzésére rápillantottam a tündérkére, majd inkább elraktam a kulacsomat vissza a helyére és úgy válaszoltam. Ha kinyögném, hogy vadász vagyok úgyis lelépne a francba. Jó hírünk van, haha...
- Én is egy darabig azt az ösvényt követtem, viszont gondoltam körbenézek. - válaszoltam egyszerűen, nem kertelve.
Végülis igaz. Az más kérdés, hogy nem épp a természet lágyölére voltam kíváncsi, hanem egy gyilkosságnak a helyszínére. Arról meg neki nem kell tudnia. Nem igazán szoktam hangoztatni, hogy vadász vagyok. Az emberek amúgysem érzékelik a misztikus világot. A misztikus lények meg paráznak a vadászoktól. Ennyit erről, és ezért is titkolom mások előtt, hogy mi is vagyok. Elég ha társaim tudják, akikkel együtt vadászom. |
Látszódott rajta, hogy totálisan kiégett az imént lejátszódott jelenettől. Hát akkor én mit mondjak?! Elmosolyodtam a férfi megszólalására és mondtam:
- Nem hiszem. Inkább megijedt. Én meg nem szeretem ha csikiznek, viszont felmászott a karomra és hát... - sóhajtottam végül. Közben szüntelenül csavartam a vizet a hajamból meg úgy ahonnan tudtam. Kicsit gyanakodva figyeltem ahogy méreget engem, így picit összébb is húztam magamat. Egy rossz mozdulat és teszek róla, hogy megbánja az biztos. Végül legnagyobb meglepetésemre nekiállt sztriptízelni. Na jó konkrétan nem azt, de hát majdnem. Kicsit zavarba jöttem mikor átnyújtotta a pólóját, de azért végül elfogadtam hálás mosollyal miután meghallgattam a magyarázatát:
- Köszönöm, igazán kedves tőled. Bár nem miattad estem vízbe, hanem a mókus miatt. Meg azért mert szeretek vizes kövek közelében ülni - kuncogtam egy kicsit. Felvettem a felsőt és basszus. Rájöttem, hogy nem lett volna szabad. Egyből megcsapott az illata, pedig nem is ült a közelemben. Ah, ne már. Oké, kicsit rég voltam már pasival, de azért ennyire nem! Bár nálam az idő ugye külön fogalom. Jó mindegy, inkább próbálok elvonatkoztatni a dolgoktól.
- Amúgy hogyhogy erre futottál? Legtöbben inkább az erdős ösvényt választják erre... - tűnődtem el egy kicsit. Valami furcsa érzésem volt a pasassal kapcsolatban. Nem tünde az biztos, mert nem érzek semmi ilyesmit. Mégis valamiért érdekes.
Remélem nem vadász. Bár eddig nem támadt nekem, de ki tudja...lehet ez is az álca része, ahogy a pólóadományozás is. Akárhogyis, egyenlőre csak figyelem, hogy mégis mi van. Aztán majd kibújik a szög a zsákból. |
Ettől a lánytól nem állt messze a komikusság eleme, az szent. Csak felvont szemöldökkel néztem a jelentet. Te jó ég! Ehhez nekem mennyire lesz agyikapacitásom?
Igazából teljesen kiégtem. Akkor tértem igazán észhez, amikor kicammogott csurom vizesen a lány, és ő is köszönt nekem meg a többi.
- Hát, a mókus szerint valamit csak megzavarhattam! - ingattam fejem, és böktem ki valamit hirtelenjébe.
Fogalmam sincs, hogy miként fogom kezelni a társaságom. Magányos farkas vagyok, és igaz, olykor megy a pörgős, szófosók kezelése... De néha már túl sok, amit csinálnak és úgy érzem fokozatosan leolvad az agyam. Nem jó értelemben!
Időközben azért azonkívül, hogy a lány ilyesmi kaliber azt is leszűrtem, hogy tündérkével van dolgom. Nem hiszem, hogy egy normális ember elkezd veszekedni egy mókussal. Eleve érdekes kisugárzása volt számomra... Mintha érezném, hogy ő másabb, mint én. Ezzel nincs semmi baj. Én nem tipikusan az a vadász vagyok, aki mindent öl, ami előtte van. Hülyeségnek találom az értelmetlen öldöklést. Gyilkolászásnak csak addig van értelme, amíg az adott vadász tisztában van miért teszi. Sajnos egyre többen bekattantak ezidő alatt és nincs náluk morális ráta... Egyáltalán nincs erkölcsük, inkább így mondom.
Végül jobban végigméregettem tekintetemmel a tündérkét, és sóhajtottam egyet. Nem hiányzik nekem, hogy megfázzon. Egy rohadt nagy gentleman leszek most! Amúgyis nő... Azért nekik segítek és nem is tudnám őket bántani... Kivéve ha nem épp ellenség és ki akar csinálni. Meg lehet perverz vagyok, de olykor szeretnek megjutalmazni úriemberségem miatt... Én meg örömmel férkőzöm bugyijuk közelébe, ha már így engedik.
- Tessék! - kaptam le magamról a felsőt. - Végülis miattam estél bele a vízbe. Nem hiszem, hogy nagyon jó lenne neked egy megfázás. - nyújtottam át a ruhadarabot. - Én meg vagyok ígyis. Amúgyis futni voltam. - magyaráztam neki, hogy kevésbé visszakozzon. Remélhetőleg ért valamit röpke rizsázásom. |
Egyből felkaptam a fejemet a faág reccsenésére, mire megláttam egy pasast. Az üdvözlésére alig tudtam reagálni, hiszen nem csak én figyeltem fel a jelenlétére, hanem a drágalátos mókus is akit etettem. Megijedt hirtelen és az idióta végigmászott a karomon egyenesen fel a nyakamhoz. Engem meg ez ijesztett már és rá pluszba még veszettül is csikizett. Gyűűlölöm ha csikiznek. Nem kell mondanom, hogy nagyon csikis vagyok. A hülye szőrgombóc meg egyenesen a fejem tetejére akart hajtani, de nem engedtem.
- Hé, te kis mitugrász...! - már kaptam felé, hogy elkapjam a grabancát, de ekkor az egyik lábam szépen megcsúszott a vizes kövön és szépen beleborultam a folyóba. Ezt komolyan nem hiszem el. Azt hittem ülve szárazabb kövön biztonságban lehetek, de neeem...vagyok olyan szerencsétlen és így is meg tudom magamat úsztatni. Amivel talán nem is lenne gond, csak van szemtanú is. Gratulálok Sadie! Hol van az őrjöngve tapsoló közönség?!
Puffogva kászálódtam ki a vízből és villámló szemeket meresztettem a parton lévő mókusra, aki rohadtul nem szólt semmit, de tudtam jól, hogy röhög rajtam mint a veszedelem:
- Teeee kis mocsok! - nanáhogy megúszta. Leugrott a vállamról mielőtt még borultam volna - Kérsz egy kis úsztatást? Mert tőlem aztán megkapod ezen ne múljon! - már meg is indultam felé, de villámgyorsan el is sprintelt az egyik fára, de előtte még felkapott egy mogyorót a zacskómból. Gyáva sunyi lopós dög! Közben csavartam ki a hajamból és a ruhámból a vizet már amennyire tudtam. De közben reagáltam most már a pasas mondataira is.
- Semmi gond, semmit nem zavartál meg. Amúgy üdv... - mosolyogtam rá.
Igazából tényleg nem történt semmi. Nem is borultam volna ha az idióta mókus nem ijed meg és mászik végig a karomon. Jesszusom. Még szerencse, hogy nem teljesen fehérben vagyok. De még így is félig-meddig átlátszódhat a melltartóm. Hát ez csodálatos. Na mindegy, ha perverz és erre rám mozdul megdobálom én szívesen kővel. Vagyok olyan csípős hangulatban. |
Munka szempontjából egy valószínűleges vámpírvérengzés után kutattam. Mivel csak egy egyszerű zsaru vagyok a nyomozóknak segítettem. Habár olykor én többet tettem az ügyért, mint jó maguk. A legtöbbje egy sznob pöcs. Kiábrándító. Ezekre bízni ilyen ügyeket? Amekkora egójuk van olyan gyökerek. Mindenesetre már megszoktam, hogy totálisan hülyének tartanak és le is néznek. Nem is azért lettem rendőr, mert annyira ez volt minden vágyam... A vadász élet az, ami vonzz és ezáltal tudok jobban kiteljesedni. Egy rendőrségen jó sok mindent lehet hallani, illetve vannak olyan esetek, amikor este bemegyek és akták közt kutakodom. Magam megfejtem a rejtélyt, és végzek a gyilkossal.
A pihenő napomat is ennek akartam szentelni egy kis futással megspékelve. Magamra is kaptam egy egyszerű sportos cumót, majd útnak is indultam.
Futásom során néha megálltam, hogy szusszanjak egyet és jobban körbenézzek a bűncselekmény helyszínén. Már erről a gyilkosságról lassan két hete letettek, de engem a kíváncsiság hajtott és a kalandvágy. Nem véletlenül folytattam tovább a nyomozást.
A nyomok alapján lassan egy patakhoz keveredtem. Ott jobban egy sziklát vettem szemügyre. Az alvadt vér még mindig jelen volt még, ha kismértékben is. Hm... A hullából ítélve mindenképp vámpír lehetett. A harapások miatt.
Azért így belegondolva szegény lány alig volt 20 éves, és így talált rá a halál. Ki tudja, lehet mai napig szellemként él tovább... Én ezek után biztos, hogy nem tudnék nyugodni.
Már épp vissza akartam volna menni a kiindulási pontomhoz, hogy megint körbenézek, hátha valamit nem vettem figyelembe, amikor ráléptem egy faágra és egyet reccsent. Igazából úgy elvoltam mélyülve gondolataimba, hogy teljesen kizártam a külvilágot. Oldalra is pillantottam, ahol egy lány volt és ahogy elnéztem a mókusát ijesztettem meg. Hm, valami fura volt ebben a nőben. Majd kiderül...
- Elnézést! - szóltam oda és léptem közelebb hozzá. - Nem állt szándékomban megzavarni semmit sem. - vontam vállat. - Amúgy üdvözletem. - biccentettem felé fejemmel.
Lehet lenézőnek tűnhetek számára, de pusztán nem tudok jópofizni. Jó magam inkább ridegnek mondanám, mintsem lenézőnek. Ezért sem verem nagydobra az egészet. Ilyen vagyok, ez van! |
Az erdőben való múltkor "mulatozásom" után neki is álltam a kis gyíkos karkötő megrendelésnek. Pár napba beletellett mire teljesen elégedett volnam a munkámmal, de szerencsére készen lett a fáradozásomnak hála. De a legjobb dolog inkább az, hogy a vevőmnek is tetszett. Nincs is ennél nagyobb öröm. Viszont nem áll meg ennyinél a dolog, kihúzhatom a listáról és ugarhatok is a következőre. Annál azért már könnyebb a dolgom mert mikor mondta az emberem, hogy mit óhajt én már akkor fel tudtam vázolni magamnak, hogy milyen legyen az ékszer. Kicsit bent maradtam ma, de nem terveztem estig a melóhelyen lenni. Megint muszáj kimennem, hogy feltöltődjek.
Ma korábban zártam és útnak is indultam. Hova máshova az erdőbe. De most inkább vízközelre vágytam, így a patak fele vettem az irányt. Mindig mindig most is inkább lazább öltözékem volt. Felesleges ide kisestélyi meg a többi. Amint megérkeztem egyből leültem az egyik kőre ami még száraz volt és tűnődve játszadoztam a víz felszínével az ujjaimmal. Vajon mi lehet a múltkori csajjal? Remélem jól van azért. Valamikor biztos ellátogatok a lakhelyéhez. Úgyis tudom merre van, hiszen a taxi ott tette le. Merem remélni, hogy a ribikóka énje nem aktivizálta magát teljesen és ment végig a fél városon. Bár arról biztosan hallanék. Az emberek szeretnek pletykálni. Ó, de még mennyire. Még az ékszerboltban is. Főleg ott. A másik nagy favorit az a fodrászat. Én nem bírnám ki, csodálom őket. A melóhelyemen is agyérgörcsöt kapok tőlük...
Nagy elmélkedés közben hozzám jött egy szürke mókus mire csak elmosolyodtam. A táskámból előkaptam sózatlan mogyorót és adtam neki, hadd tömje az okos kis fejét. Fene a kis kuncsorgó képébe. Nanáhogy azonnal kikapta az ujjaim közül a magvat és már zabálta is. Bírom őket, úgy tele tudják tömni a pofazacskójukat. De túletetni nem fogom, ne is várja el tőlem. |
|
[138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
