|
Témaindító hozzászólás
|
2016.07.10. 17:16 - |
 |
[54-35] [34-15] [14-1]
Ingattam a fejemet a csodálkozásán és a visszakozásán is. Nem értem miért kellett hozzátennie ezt a baromságot, hiszen tudom jól, hogy az emberek többsége nem nézi ki belőlem. Nem vagyok izmos idióta, blablabla...
- Igen, kajakra kick-boxolok - mégis mit mondhattam volna erre? Szeretem csinálni, de ódákat nem fogok róla zengeni. Jobban odavagyok a zenélésért, az nem csak szimpla hobbi, bár az részletkérdés, hogy azt is komolyan veszem, hiszen önvédelem az kell.
Mikor visszakérdezett a különlegességére a hárfának csak sóhajtottam és direkt kétértelműen válaszoltam:
- Egyszerűen mennyei hangja van, semmihez sem fogható - most vagy leesik neki, hogy mi lehetek, vagy nem. Ő sem egyszerű ember az biztos, szinte a zsigereimben érzem. Olyan mikor az embert rázza a hideg belül. Emlékszem, hogy eleinte nem tudtam ezt hova tenni de most már azonnal felismerem.
A további baromkodást már nem tudtam fokozni, ami nálam azért elég nagy szó basszus, de ő még tovább csinálta a hülyeséget, mert most már Sir is. Baszki.
Még szerencse, hogy elkezdett nevetni, mert ha még több hülyeség jön ki a száján lehet inkább leerőszakolok pár üveg piát a torkán. Akkor talán csendben marad. Amint visszatért és szóval hozta a csalást csak felvontam az orrom:
- Aljas rágalom. Pedig sötét úrnőként szívem joga, de mégsem teszem - sóhajtottam fel színpadiasan, mintha ez olyan nagy teher lenne a számomra. A nyelvöltésére csak elvigyorogtam magamat de innentől én már nem beszéltem. Már úgyis kevés golyó volt a táblán és ilyenkor szokott izgalmas lenni a játék. Amíg ő parádézott addig én megittam az italomat ami picit megütött, így mikor én jöttem az utolsó golyót nem találtam be. Basszus! Ekkor jött ő és sorra lőtte be a golyóit és jött az utolsó a bűvös fekete nyolcas...amit szépen elcseszett, mert belement a lyukba, de a fehér is követte őt, mert biztosan jó haverok. Csaptam egy fatal facepalmot és sóhajtottam:
- Ejj drága lovag, pedig ott volt az esély a győzelemre... - ingattam egy kicsit a fejemet és hozzáfűztem - ...amúgy nem kell keresgélned a hárfát, én már évek óta csinálom szóval jah - dünnyögtem lemondóan. Elgondolkoztam egy kicsit majd előkaptam egy papírfecnit és ráfirkantottam a számomat ami amúgy nagy szó, mert én nem szoktam megadni. Utálom ha zargatnak. Átnyújtottam neki mondva - Ha kitaláltál valami jót akkor hívjál csak nyugodtan! Viszont most már mennem kell, jóéjt! - felkaptam a hegedűtokomat és ha akart akkor jött velem egy darabig.
[ ARMIN és RHEA OFF ] |
- Kajakra kick-boxolsz? Nem néztem volna ki belőled - jegyeztem meg eltűnődve. - De ne vedd sértésnek! Nem azért mondtam! - emeltem fel megadóan mancsaimat.
Nos, a zeneboltra én is gondoltam, de ha valóban annyira különleges hárfára vágyik kötve hiszem, hogy egy ilyet megtalál ott. Ezért is kérdeztem úgyahogy. Na, mindegy, az legalább kiderült, hogy valóban felesleges keresgélnem boltban.
- Értem - bólintottam. - És mi olyan különleges abban a hárfában? Mondtad, hogy a hangja, de mégis... - vontam fel a szemöldökömet. - Nem értek ilyenekhez - sóhajtottam fel.
Zavartan vakargattam meg a tarkóm, amikor mondta, hogy kedves vagyok. Hát, én alapjáraton ilyen vagyok. Ha tudok azért igyekszem segíteni, és Rhea amúgyis eddig normális... Legalábbis velen!
Ezután vettük fel mindketten a szerepet, és égettünk ki folyamatosan egymáson. Arról nem is beszélve, hogy a többi ember is elég rendesen megbámult minket. Szerintem az ő IQ-juk is csökkent, és agyuk fokozatosan lesorvadt.
- Neeeeeeh! - vágtam be szenvedő fejet. - Érzem, hogy a sötétség elnyel! - kaptam torkomhoz.
Lehajtottam a fejem, majd szórakozottan felpillantottam Rheára, és villantottam egy gonoszkás vigyort. Ekkor következett a lovaggá ütésem, amit mosolyogva fogadtam. Még meg is hajoltam előttem, majd szórakozottan ennyit nyögtem ki.
- Mától Sir Armin Klein vagyok! - húztam ki magam.
Természetesen én sem bírtam magam ezek után komolysággal beszélni. Elkezdtem nevetni, mint egy idióta. Lassan már könnyeimet törölgettem. Jesszusom, ez valami borzalmas!
Hallva, hogy egy whiskey-kóla jól esne neki már mentem is, és mindkettőnknek azt hoztam. Perceken belül vissza is mentem hozzá, és kiégtem az álláson.
- Biztos, hogy csalsz! Visszaélsz azzal, hogy egy lovag becsületes és sosem csal! - húztam az agyát, majd átadtam neki a piát, és koccintottam vele.
Kiégtem, amikor felhozta a Bajkeverőket. Azt, hát azt! Szerintem lestem volna egy jókorát, ha valóban mindet lazán egy lökéssel belöki a lyukba.
- Álmodozz! - öltöttem ki a nyelvem. - De most én jövök! - vigyorogtam féloldalasan.
Megint megkerestem a számomra tökéletes pozitúrát. Egész jól haladtam, és fogyatkoztak a golyók az asztalon. Egyelőre csak hármat tudtam belökni, de ez is valami! Azt hiszem így már egál!
- Egyre szorosabb a meccs! - kuncogtam.
Mivel a koccintást követően nem ittam, így most húztam le egybe a piámat. Picit fejbe vágott, de semmi komoly. Azt hiszem a lyukérzékem még maradt! Be fogok én még találni! |
Fintorogtam a cicafightra majd mondtam:
- Oké, hogy kick-boxolok rendszeresen de biztos nem verném agyon mert annyit nem ér... - azért a végére felvontam a szemöldökömet mikor kijelentette, hogy nem cicafight párti. Dehogynem, maximum nem vallja be magának. Minden pasit vonz két jó csaj látványa, legyen szó édeshármasról vagy éppen erről. Viszont én egyikben se vagyok benne amitől lehet unalmas vagyok de engem totálisan hidegen hagy.
Sejtettem, hogy nem lenne egyszerű meló számára az a tét, de azért elmondtam neki, hogy én eddig hol kerestem:
- Nos kézenfekvő a zenebolt, ahol néztem nem egyben és semmi. Mostanában az aukciókat böngészem illetve a netet is, és eddig amiket személyesen kipróbáltam egyik sem felel meg. Persze nem adom fel mert én nem olyan típus vagyok - vontam vállat lazán. Ha kell foggal körömmel tudok küzdeni bármiért, így meghazudtolnám magam ha csak úgy lemondanék arról ami nekem igenis fontos. Elmosolyodtam halványan ahogy biztosított arról, hogyha találna egyet akkor gondolna rám:
- Ez kedves tőled... - te tényleg ezt komolyan mondtam. Elvégre mondhatni idegen vagyok számára erre ilyet felajánl, de nem várom el tőle, de ha nyernék esetleg akkor úgyis biztosítom efelől. Kitalál valami baromságot és kész! A színjátékára csak prüszköltem egyet mert kezdett kiégetni ezzel a szereppel főleg a jelzővel, de megszólaltam félig nevetve:
- Nanáhogy direkt kínozlak! De most már a sötét oldal tagjává váltál...muhahaa! - jó kész, már magamon is kiégek de lényegtelen. Az meg, hogy mások körülöttünk komplett idiótának néznek, nos részletkérdés. Ekkor vicceltem a lovagos dologgal de ez a sültbolond aki nem az, de előszerettel csinál magából hülyét még le is térdelt és várta a tényleges lovaggá ütést a dákóval. Már görbült rendesen a szám a visszafogott röhögéstől ami még nem tört ki belőlem, de próbáltam azért komoly fejet vágni a ceremóniához.
- Ezennel sötét lovaggá ütlek Armin, sütik csokik és alkohol legyen veled és kísérjenek útjaid során! - és közben a dákó végével úgy csináltam ahogy a karddal szokás. Jó szerintem itt már páran totálisan lesorvadtak agyilag ötször is. Miko végre felállt, én nem bírtam már magammal és tényleg kitört belőlem a röhögés. Azt a büdös elborult mindenit! Szerencsére később már tényleg a billiárddal foglalkoztunk mert még egy lovaggá ütés és meghaltam volna a nevetéstől. Ingattam kicsit a fejemet ahogy kérdezte a piát és vállat vontam:
- Egy whiskey-kólát kérek szépen Armin lovag! - továbbra is ezzel szivattam ha már ennyire kérlelő tekintettel akarta ezt. Addig én löktem egy szépet vagyis kettőt mert már megint annyi ment be. Mire visszatért diadalittas vigyorral vettem át a poharat mondva:
- Kész szerencse, hogy nem löktem be az összes golyót - sóhajtottam színpadiasan - ...pedig menő lett volna, a Bájkeverőben is durva volt - az a jelenet ( link 03:33) basszus. |
- Valahogy sejtettem. Pedig érdekes összecsapás lett volna - hümmögtem. - Nem mintha cicafight párti lennék! - emeltem fel megadóan mancsaim.
Érdeklődve hallgattam Rheát, amikor kicsit bővebben válaszolt kérdésemre. Hárfa? Nos, valóban nem mindennapi kívánság, illetve tét. Valóban elég rendesen feladná a leckét...
- Háááát, sajnos fogalmam sincs, hogy hol lehetne ilyet szerezni - sóhajtottam fel. - Mondanám, hogy beszerzem vagy legalább utána keresek, de őszintén szólva én még úgyse tudom, hogy hol kell keresni, mint te! - húztam el a számat fanyaran. - Ám ha valami csoda folytán mégis sikerül találnom, akkor mindenképp gondolok rád! - végül fanyarúságot felváltotta nálam a halvány mosoly.
Lepetten pillogtam, ahogy tovább fokozta a hülyeséget. Egyből bevágtam egy kétségbeesett fejet. Totálisan úgy színészkedtem, mintha hatalmas fájdalommal járna a döntés.
- Direkt kínzol?! - tettem mellkasomra kezem, és markoltam bele pólómba. - Ahh, nem bírom tovább! Szívem feléd húzz, ó, Sötét Nagyúr...nő! - fejeztem be színjátékomat.
Igaz, a sötét oldalhoz még egy-két dolgot tudtam volna még odaképzelni. Ám mivel cuki vagyok, ezért nem kötöttem orrára. Nem vagyok tapló barom, akinek csak a szex körül jár az esze. De ettől függetlenül nem vetem meg! Szeretem csinálni, khm...
Ekkor végre belevágtunk a játékba. Jóízűen felnevettem újonnan, amikor jött a lovaggá ütéssel meg, hogy zavarba jön tőlem. Ejej...
- Figyi, sosem késő! - kuncogtam, majd letérdeltem elé. - Lovaggá ütne Sötét Nagyúrnő! - vigyorodtam el játékosan, és kérlelő tekintettel néztem fel rá.
Ha hülyeségről van szó, akkor biza nem kell szabadkozni. Örömmel megyek bele ilyenekbe! Lételemem a játékosság, de azért igyekszem megtalálni az egyensúlyt a komolyság és a bohóság között.
Ezután figyeltem mégis mit lök. Ahhoz képest, hogy mennyire vallotta bénaságát most, mégis két golyót lazán belökött. Még az a szerencse, hogy a következő próbálkozása nem ment. Kiégtem volna, ha a végén nem enged érvényesülni és szarrá aláz! Veszíteni nem igazán szerettem... Ez van!
- Nem kell kétszer mondani! - kacsintottam rá, majd bepózoltam a lökéshez.
Jól előre dőltem, és igyekeztem a legjobban kicentizni a kivitelezést. Természetesen sikerrel jártam, és egyet simán belöktem, majd jöhettem újra én. Megint kiméricskéltem, ám amilyen balfasz vagyok most nem jött össze. Pedig éppenhogy majdnem bement. Bwah...
- Végén te nyersz! - ingattam meg fejemet, és kicsit később illemből rákérdeztem. - Kérsz esetleg még inni? Csak mert én megszomjaztam - biccentettem fejemmel közben a bár felé. |
A röhögésére csak pislogtam egy kicsit hiszen hirtelen nem tudtam, hogy mi olyan nagyon vicces, ám ekkor közölte, hogy mi játszódott le a fejében. Óóó...vagy úgy! Felnevettem én is egy kicsit majd mondtam:
- Voltunk egy szárnyban...egyszer. Azóta nem. Mondjuk úgy, hogy addig szólogattam be neki amíg végül majdnem nekem esett, de a többiek leállították. Milyen jó kis nap volt... - tűnődtem el egy picit. Amúgy tényleg pompás volt én legalábbis jót vigyorogtam rajta. Ha tudná, hogy mióta létezem kiégne a fenébe.
Szerencsére nem sokkal később már inkább a játékkal foglalkoztunk, elvégre mégis jobb szórakozás számomra, mitsem feleslegesen tépni a számat arról a libáról. Nem gondoltam volna, hogy visszakérdez a tétre, elvégre ha azt mondja az ember, hogy lényegtelen akkor általában hagyni szokták. Sóhajtottam egy picit majd válaszoltam:
- Egy hárfáról. De nem egy szimpla megszokottat keresek, hanem olyat aminek a hangja tökéletes... - úgy vélem ebből nem lehet semmire sem következtetni, hogy mi vagyok de azért egy kicsit elmagyaráztam - ...évek óta keresem, de egyik sem olyan mint a régi ami volt nekem. Viszont ha te rátalálsz akkor emelem kalapomat és csak neked fogok játszani rajta...meg magamnak.
Felnevettem picit mikor mondta a hülyeségemre, hogy nem áll át a sötét oldalra majd azért rátettem egy kis lapáttal:
- Na és ha azt mondom, hogy a sötét oldal tud csak sütivel, csokival és alkohollal szolgálni? - vigyorogtam a végére kicsit szemöldökömet vonogatva. Mi lehet még nagyobb csábítás? Ó, a szex. Való igaz, de én nem vagyok a kis pióca, hogy ilyet felhozzak. Bár tény, hogy akár azt is bele lehet gondolni annak ellenére, hogy nyíltan nem mondtam ki. A harcolásra csak felnevettem, főleg mikor kijelentette, hogy a nőké az elsőbbség:
- Milyen úriember valaki, még a végén elpirulok. Nemsokára kiderül, hogy ezzel a dákóval kéne, hogy lovaggá üsselek - felprüszköltem kicsit az újabb kitörő röhögéstől és szabadkoztam - Bocs, már el is képzeltem egyből és vicces látvány. Sajnos vizuális típus vagyok - sóhajtottam szemforgatva. Inkább helyezkedtem is, hogy eltaláljam a fehér golyót. Szerencsére sikerült a művelet és ahhoz képest, hogy nem sokat billiárdoztam egész jó első lökés volt. Na nem félreérteni! Be is talált két csíkos így azok lettek az enyémek:
- Király, a csíkosak a kedvenceim - vigyorogtam diadalittasan. A következő viszont nem talált, vagyis lyukba nem ment bele. Ejj! - Te jössz dicső lovag! - cukkoltam egy kicsit, persze nem bántásból. |
Ahogy taglalni kezdte a kétszárnyas megoldást náluk röhögésbe törtem ki. Hogy min? Elképzeltem egy feledtébb idióta szituációt, ami számomra kifejezetten vicces volt.
- Bele se merek gondolni, hogy mi lenne, ha ugyanabban a szárnyban lennétek - vigyorogtam. - Azon nevettem, hogy lehet a fejébe húznád a tubát - kicsit fejben még azzal megspékeltem, hogy ezután a nő lefejelné a falat. Oké, nem leszek ennyire köcsög és nem játszadozom ezzel a gondolattal!
Fejem csóváltam, amikor ugyanúgy szidta kollégáját. Nos, valóban elég érdekes és bizarr jelenség egyben. Nagyon az a fajta nő, aki simán bárkinek szétteszi a lábát. Nem az, hogy én elítélném az ilyen nőket, de... Azért ha mégis egyéjszakás válogassa meg partnereit. A férfiakról is ez a véleményem. Ne minden jöttment nővel dugjanak. Én nem ez a kategória vagyok. Minimum, hogy először valamennyire a nő kedvében járok. Randira hívom vagy ilyesmi. Nem leitatom és társai. Lehet csak én lettem túl jól nevelve. Egy kivételes eset volt, ahol még időm se volt ilyesfajta felvezetés az is a főnököm. Rosszabb, mint egy komplett férfi. Lehet annak készült eredetileg csak... Valami félresikerült. Habár tény, hogy szex terén telhetetlen, de ő azért megválogatja partnereit. Nem mindenki rakhatja csak úgy meg. Láttam már olyat, hogy egy pasi felhúzta emiatt és... Véletlenül kitörte a nyakát... Tényleg véletlen volt, kac-kac!
Ekkor hívtam el őt, hogy játsszunk egyet. Amikor a tétet kérdeztem, és mondta, hogy drága és nem lehet találni csak felszaladt a szemöldököm.
- Mégis miről lenne szó? - érdeklődtem, és közben követtem őt a billiárdasztalhoz.
Pont elvettem volna egy dákót, amikor felém tartotta az egyiket, és jött a marhaság a részéről. Jót mosolyogtam rajtam, és szórakozottan ennyit mondtam:
- Nem állok át a sötét oldalra! Ne is álmodozz róla! - mondtam arcomon díszelgő komolysággal, majd a dákó végét bekrétáztam. - Harcoljunk! - böktem fejemmel az asztal felé, és elvigyorodtam a végére. - Ám nőké az elsőbbség! - utaltam arra, hogy kezdjen ő. |
Eléggé tudományosan és kissé röhejesnek hatott mikor feltolta az orrán a szemüvegét és úgy mondta ki a nyílvánvalót. Tudom, nagyon szar és valószínűleg véletlen egybeesés, de totálisan olyan jellege volt mintha megállapította volna valami egyenlettel az élet értelmét is. Eleresztettem egy vigyort ami még szerencsére nem váltott át nevetésbe és megszólaltam:
- Nos igen. A feszültség az enyhe kifejezés. Nem túl nagy a stúdió, de a karmester azért is ültetett minket külön két szárnyba. Hiába hangzik gyerekesnek, talán jobb is így - vontam vállat. Nekem tök mindegy, hogy szimpatikus-e számára igazából, persze ezt szóvátettem - Ha esetleg nem zavart volna téged akkor maximum én léptem volna le, de mivel néma segítséget kértél tőlem... - emeltem fel a mancsaimat megadóan - ...bár nem vagyok kis angyalka, viszont a kiosztás jól esett.
Természetesen nem is kötöm az orrára, hogy mégis mi vagyok. Bár érzem, hogy valami vele sem okés hiszen furcsa energia lengi körül, de annak jelét nem mutattam, hogy bizony ez fel is tűnt volna számomra. A határozott kézfogásra csak bólintottam kicsit mosolyogva, bár a zavar említésére kicsit elvigyorogtam magam. Vicces azért, hogy ilyen kaliberű fazon képes zavarba jönni egy extrémen rámászós libától. A többségnek ez simogatná az amúgyis nagy egóját...amit én szívesen rombolok le.
Mikor rám szólt, hogy ne öljem meg azért a kis férget csak megforgattam a szemeimet kibökve:
- Ugyan kérlek, nem ér meg annyi erőfeszítést... - bár rohadtul bukott vagyok egy jó ideje, de még öléshez nem kellett egyszer sem folyamodnom, pedig találkoztam nem egy idegesítő emberrel. A szórakozott dünnyögésére csak vállat vontam - ...elbűvölő kategória? Inkább gerinctelen vérszívó pióca - viszont ennek a nőnek hála lehet tudom majd értékelni a kis csúszó-mászókat állatkákat, hiszen azok ez mellett sokkal aranyosabbnak hatnak. Persze nem babusgatnám őket ettől függetlenül sem, fúj!
Pislogtam egy nagyot mikor játékot kérdezett. Hűű...hát szinte mindegyikben béna vagyok, viszont lehet tét is. Hm, meggondolandó!
- Mivel mindegyikhez körülbelül annyit értek, hogy semennyit és talán a billiárdhoz van valami közöm, így inkább azt választanám. Tétet pedig mondanék, de mivel drága és én se találtam még rá, így az esélytelen... - vontam vállat és lehúztam a piámat. Persze, hogy hárfára gondoltam, de olyanra ami úgy szól mint az enyém. Eskü ha rátalál egy olyanra akkor csakis neki fogok játszani ez nem vicc! Égen nem, de földön már sokat kerestem és eddig még hasonlót se találtam - ...illetve amúgysem fogok nyerni szóval tökmindegy - vigyorogtam a végére és lecsusszantam a bárszékről az asztal felé véve az irányt. Letettem a hegedűtokomat az egyik lábához és felkapva két dákót az egyiket felé és dobtam és vigyorogva tartottam mintha egy kard lenne mondva:
- Luke, én vagyok az apád! - játszottam a szerepet. Persze nem sokkal később azért megkomolyodtam és lazán vállat vontam amolyan "bocs nem lehetett kihagyni" jelzéssel. |
Szerintem érthető volt a szótlanságom és agyam kiégése. Most really mit reagáljak erre a szócsatára?! Végül bizonytalan köszönetemre jött a bizonytalan szívesen. Csodás! Fogadjunk, hogy jól szórakozik rajtam! Nem tehetek róla, hogy nem vagyok ehhez annyira hozzászokva.
Közben befogtam a lepénylesőm, és inkább végighallgattam társához való viszonyát. Ó, így már mindjárt más a helyzet! Ahogy hallgattam őt fel sem tűnt, hogy megittam a whiskeym, így jöhetett is a következő kör a részemről. Nem az a célom, hogy a sárga földig igyam magam. Teljesen benyomva sosem szeretek lenni. Mi értelme van eleve egy bulin, esetleg egy futókalandnak, ha nem emlékszem rá egyáltalán? Semmi. Én azért szeretek emlékezni a történésekre, de lehet én vagyok túlságosan jófiú, hogy ez kikötés nálam!
- Gondolhattam volna - toltam feljebb orromon a szemüveget mutatóujjam segítségével. - Érződött némi feszültség köztetek, de azt hittem hirtelen, hogy a rontás miatt - böktem ki lazán, és most egyszerre húztam le a töményem. - A hozzáállásodat meg megértem. Nekem sem volt igazán szimpatikus - vakargattam meg tarkómat.
Nekem általában jobban tetszenek a félénkebb lányok, esetleg azok, akik nem nyomulósak. Igaz, a főnökömmel, mégis lefeküdtem, de basszus... Az a nő... Addig cseszi az emberfiának az agyát, amíg el nem borul az. Alattomos egy dög, de ha azt vesszük nem is jön be úgy a jelleme még, ha külsőre bombanőnek is számít!
Ettől függetlenül a nőt nem idiótáztam le még, ha tapadt is rám elég rendesen. Inkább mondanám hiányosnak, aki... Eléggé hiányos... Úgy néz ki mindig! Nem kenyerem annyira ribancozás és kurvázás. Sértegetés nem a terepem még fejben sem! Mondjuk, ha meg kell védenem magam azért bevetem, de ez inkább hozzám hasonló hímek esetén van!
- Rendben, igyekszem elvonatkoztatni zavaromtól - nevettem el magam kisfiúsan, és elmosolyodtam, amikor jó maga is bemutatkozott. - Örvendek! - fogtam meg gyengéden kezét, és ráztam meg, mégis ennek ellenére határozottan.
Látva Rhea arcát, amikor kollégája felé biccentettem fejemmel... Hát, kitört belőlem a nevetés. Nem csodálom a reakcióját! Eléggé könnyűvérű nőcske a vöröske... Sírni nem tudok rajta, de röhögni annál inkább.
- Azért csórit ne öld meg! - vigyorogtam. - Mindegy, most már nem is érdekel... - vontam vállat. - Pusztán észrevettem, hogy milyen a nőci. Kezdem érteni miért pikkelsz rá... Nem épp az elbűvölő kategóriába esik - dünnyögtem szórakozottan.
Ezután megint körbenéztem a terepen. Ha már itt vagyok, és játszani akartam... Emellett végre lett társaságom is, akkor ideje bevetni magam.
- Lenne kedved játszani velem? - böktem fejemmel a billiárdasztal, darts és társai felé. - Gondolod lehet tétje is! - néztem rá kihívóan. - Csak úgy poénból - emeltem fel kezeim még mielőtt félreértené. |
Láttam a pasin, hogy totál kiégett, de nem nagyon izgatott a dolog. Most annak örültem, hogy végre lelépett mellőlem a ribikóka. Nem féltékenységből küldtem el a fenébe, hanem szimplán irritál a jelenléte. Én egy fasz miatt nem fogok lealacsonyodni, nem úgy mint ő, ahogy ezt már számtalanszor bebizonyította. Bármit azért, hogy legyen a lába közt egy kolbász. A bizonytalan köszönetére megpróbáltam egy kitörő nevetést elnyomni majd válaszoltam:
- Őőő...szivesen? - hát kérem. Poénos azért a lefagyása. Pedig még annyira bele se lendültem, hiszen a kurva anyjába nem küldtem el. Bár addig nem is szoktam általában lealacsonyodni, elvégre más anyját nem szidom, annak ellenére, hogy a többség ezt szívesen megteszi ami engem hidegen hagy. Természetesen tudom, hogyha lenne anyám akkor lehet másképp állnék a témához. Habár már az sem zavar ha kurva isteneznek. Olyanom nekem már nincs. Eleinte idegesített ez, de rájöttem, hogy semmi értelme már hinnem benne. Csakis magamra számíthatok, senki másra. A torokköszörülésre csak lazán vállat vontam. Hát kérem, biztos neki is van olyan embere akivel nem szívesen szív egy levegőt egy légtérben.
- Ez van, viszont nehéz kikerülnöm elvégre egy zenekarban vagyunk, de szerencsére két külön szárnyban - beleittam az italomba. Az érdeklődésére csak felvontam a szemöldökömet és kis fejingatás után válaszoltam:
- Persze szokott zavarni a baki, de ennyire azért nem, hogy bárkit lehordjak a poros földig. Csak alapból rühellem őt, mert mindig próbálja előadni magát és nincs mire. Nem bírom az ilyen megjátszós hülyéket. Ráadásul mióta befestette vörösre a haját azóta párhuzamosan arányosan növekedett az idiótizmusa... - ez van. Nem vétett ő nekem. Bár való igaz, hogy egy buliban a kiszemeltemet elhappolta egyszer, de mint mondtam ugye, faszon nem veszekszem, pláne nem alacsonyodok le az ő szintjére. Ha esetleg arra számított az a faszi, hogy cicaharc lesz vagy édeshármas akkor nagyon benézte! A kirobbanó vitára csak vállat vontam, elvégre engem nem zavart. Már nagyon kijárt neki:
- Emiatt nem kell kellemetlenül érezned magad. Úgy vélem amúgy sem hatotta meg a drágaságot. A krokodilkönnyei is csak azért jöttek elő, hogy valamelyikünk megszánja... - sóhajtottam. Bólintottam a bemutatkozásra halványan mosolyva, majd én is bemutatkoztam - ...üdv, Rhea Skarl - nyújtottam a kezemet, elvégre az illem ezt diktálja. Bár mióta elbuktam azóta a szabályok nem igazán hatnak meg, de van pár amit végülis betartok. Közben ízleltem a Armin nem mindennapi nevét a whiskey kólával együtt. Szóval német, vagy legalábbis az a származása. Nem hallatszódik az akcentusán annyira, meg eleve nagy szó, hiszen a németek nem szoktak angolul beszélni, vagy ha igen akkor nos az borzalmas. A megjegyzése kizökkentett a gondolataimból, így szemöldökráncolva arra néztem és el is fintorogtam:
- Jah, szokása ezt csinálni - mértem végig, mintha egy utolsó féreg lenne akihez még bottal se nyúlnék. Ez az állítás valójában igaz is. Még el is taposnám szívesen, de ennyi erőfeszítést nem ér. |
Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor mondta, hogy nyugodtan tegezhetem őt. Nem is kellett több, hogy tovább fűzzem majd a beszélgetést, de egyelőre hagytam társaságomat kibontakozni. Mert megjelent az említett kolléga a részéről. Akármennyire próbáltam óvatosan megközelítve a nő tudtára adni, hogy ez a nyomulás nem igazán jön be semmi nem használt ugye. Ám amikor szóba került a baki, rá kellett jönnöm, hogy korántsem olyan jó "barátnők". Végén cicaharcot rendezek itt! Nem volt a legjobb ötlet, hogy társaságomra hagyatkoztam. Sajnos ez utólag esett le! Most már mindegy...
Totálisan megkokkultam. Egy hang sem hagyta el a számat. Hol jobbra néztem, hol balra. Figyeltem a két nő reakcióját. Viszont nem akartam, hogy szerencsétlen megríkkassa. Akkor azt én is megtehettem volna vele! Basszus, most még ígyis bűntudatom lett!
Amikor távozott vesztesen a vöröske köreinkből beletúrtam összeborzolódott tincseim közé. Kellemetlen helyzet volt... Nagyon kellemetlen.
- Öhm... - akadtam meg. - Köszönöm? - eléggé bizonytalanul nyögtem ki, de nem tehetek róla. Nem így gondoltam, hogy hessegesse el nyomolús munkatársát.
Mi a tanulság? Ne kérj meg egy nőt, hogy próbálja találni társának az elutasítást, mert ez lesz a vége! Legyintettem egyet, amikor mondta, hogy nem szívleli a nőt.
- Valahogy észrevettem ezután a szócsata után - köszörültem meg a torkom.
Ehhez a nőhöz képest GrumpyCat semmi! Nagyon durván küldte el körülbelül a kurva anyjába! Hagyjuk is ezt! Nem akarok jobban elmélyedni benne! Legalább nem fogok megfulladni a nyomulós nőtől.
- Amúgy miért nem szívleled? A bakija miatt pikkelsz ennyire rá? - tettem fel tapintatosan kérdésem. - Természetesen ha szabad tudnom - emeltem fel megadóan kezeim, és addig, amíg válasszal rukkolt elő társaságom én a pia mellett döntöttem. - Ezután a vita után, ami végülis miattam robbant ki... Illik bemutatkozni - kuncogtam halkan. - Armin Klein - mosolyodtam el halványan. - És téged, hogy hívnak? - kérdeztem tőle kíváncsian.
Közben lassacskán iszogatni kezdtem italom. Azért néha a vöröske felé is sandítottam szemem sarkából, hogy minden rendben van-e vele... De ahogy elnéztem talált más pasast szórakoztatására.
- Hamar túllépett rajtam - jegyeztem meg szemeimet forgatva, és biccentettem fejemmel egyet a nő felé. |
Miután végeztünk a zenével egyből át is váltottak gépről egy mixre. Nem mondom, hogy utálom ezeket hiszen egész tűrhetőek, de nem a szívem csücskei. A körmeimet a pulton ritmusra kopogtatva iszogattam a nyugtató piámat mire mellém keveredett egy pasas. Ó, mintha ő tapsolt volna a produkciónkra...már ha lehet annak nevezni azt a lebőgést amit ez az idióta csinált. Pislogtam egy kicsit mire leesett, hogy jah hát tényleg hozzám szólt. Azt hittem a kis drágaságomat támadja majd be egy ilyen típusú csávó. Elmosolyodtam halványan majd mondtam:
- Kössz...de nyugodtan tegezhetsz - ennyire vén picsának tűnnék ebben a testben?! Bár aláírom a valódi korom szerint én múmia lennék lassan, de ez ugye részletkérdés és senki sem tudja. Csakis a bukott társaim ismerhetnek fel, de akik részt vettek az árulásban azok inkább ne is találkozzanak velem. Mindenkinek jobb így. Ekkor jött a Piroska mire a szemeimet forgattam a mormogására, így megjegyeztem gúnyosan:
- Ne aggódj, nem volt olyan vészes a bakid, csak a totálisan hülyék nem vették észre - vigyorogtam rá kárörvendően a végére. Ekkor szerencsétlen ismeretlen menekülni próbált köreinkből amit igazából teljes mértékben megértek...ám ekkor a pióca-üzemmód bekapcsolt nála és szószerint tapadt rá csórira.
Persze megpróbálta finom elküldeni, de ennél nem hat, sőt még jobban tapad. Észrevettem a sandítást így sóhajtottam egy nagyot. Mi is kell a piócáknak? Só! Tőlem olyan sótengert kap, hogy még ki is hányja a fenébe.
Nos egye penész, megkapja a kiosztást ezen ne múljon:
- Ne legyél már ennyire szánalmas. Ha nem értékelik a társaságodat akkor csússzál arrébb te kis kullancs, ne szívd mások vérét! - szóltam hozzá lekezelően. Eskü még a csúszó-mászó férgekhez is szebben szólok ami nagy szó, mert nem bírom azokat annyira. De még azoknál is kétszer meggondolom, hogy elküldjem-e őket az édes anyjukba. Persze jött a csipogás egyből, hogy de hát nem bánja a hímegyed, hogy mellette lehet, mire hányást játszottam el látványosan:
- Hát hoooogyne! Csak előbb kapkodna a Pokolba egy ingyen jegyért mitsem itt legyen - sütöttem a csajra egy lenéző pillantást - Bocs szivi, de nem mindenki kíváncsi arra, hogy neked milyen a lábad köze. Szóval tedd meg azt az aprócska szívességet, hogy elbattyogsz a terem másik végébe mert mindjárt rámjön tényleg a hányinger attól amit leművelsz pasizás címszóval - vetettem hozzá szárazon.
Erre már gyűltek is a könnyek a szemében és hüppögött de nem igazán hatott meg. Halálnyugodtan beleittam a piámba és simán levegőnek néztem volna innentől, de csak lélegzetet vett mire sziszegtem:
- Itt vagy még?! - erre krokodilkönnyek közt szidta a jó anyámat is mire felnevettem jókedvűen. Ó, édesem nincsen nekem anyám, szóval rossz emberrel álltál le! Lassan a könnyeim potyogtak nekem is, csak a röhögéstől ahogy próbált engem megsérteni - Figyelj drágám, nem elég, hogy a melóhelyen el kell viselnem a puszta tényét annak is, hogy szívod el előlem a levegőt...mondd, még itt is ezzel próbálkozol?! Inkább kotródjál el a fenébe, keress magadnak egy másik faszt, vagy ülj bele a vibrátorodba, mit érdekel engem baszki, csak szívódjál fel szépen, kössz! - ekkor már megropogtattam vészesen az ujjperceimet, jelezve, hogy nagyon kezdek kifogyni abból a kevés türelemből is ami nekem van vele szemben. Szerencsére ekkor feladta a szélmalomharcot, így végre megnyugodhattam.
- Na ez már kellett... - dünnyögtem. Jó ideje kijárt neki a beolvasás, való igaz. Vállat vontam lazán és ártatlanul ránéztem a tagra - ...bocs. Nem szívlelem a csajt.
|
Amióta Magnóliába vagyok megfigyelek, közvetítek. Körülbelül ennyiből állt egy napom. Nagyon ritkán volt kimenőm, hogy Isten igazából lazulhattam. Nem mintha bánnám, hiszen jól kerestem. Bőségesen meg voltam fizetve, szóval nincs igazán okom panaszkodni.
Ez a nap is ilyen volt. Végre volt némi időm, hogy elmenjek szórakozni. Természetesen holmi nightclub, bár helyett a játéktermet választottam. Lassan herótóm van a szórakozóhelyektől és bároktól, kocsmáktól. Általában a legtöbb célpontom ilyen helyekre jár és jaj.
Megérkezve a játékteremhez egyből körbenéztem a terepen. Volt mindenféle áldás. Darts, billiárd, játékgépek és sorolhatnám. Végül inkább a darts mellett döntöttem. Kezdésnek ez is tökéletesen megfelel!
Miközben ujjaim közt forgattam meg a tűt addig élveztem a lágy zenét is. Meglepő, hogy van itt zenekar, és ráadásul egyik kedvenc játékom OST-ját tolták. Nos, igen, nem tagadom. Eltudok lenni a számítógépes játékokkal... Úgy alapjába véve a virtuális világgal. Másik nagy hobbim még mindig a videózás és a fényképezés. Végülis ezeket is beszoktam vetni kémkedésem során, de ez részletkérdés. Mégsem timelapset csinálok az adott egyénről.
Mivel vérmacsek vagyok eléggé szarul érintett a tévesztés, a hiba. Egyből összerezzentem, és fülemhez kaptam. Cöccögtem orrom alatt halványan mosolyogva, és inkább dobtam párat. Ahhoz képest nem volt annyira rossz... Habár aláírom a főnököm sokkalta profibb ebben. Egyszer kihívott darts párbajra, és csukott szemmel dobálta ezeket a vackokat. Nos, nem tehetek róla, hogy nem vagyok hullagyáros...Eleinte féltem tőle, de mostanra megvagyunk egymással. Néha beszélgetünk is, és ennyi. Nemcsak feltétlen szakmaiság van. Habár fura, hogy nem igazán kezd már ki velem. Nem mintha gond lenne... Nem vagyok belé szerelmes vagy ilyesmi! Isten őrizzen meg! Eszméletlenül bizarr egy nő.
Miután felfogtam, hogy lassan vége a számnak csak odaléptem a kis együttes elé, és tapsoltam párat. Lehet más le se szarta őket, és megszokottnak vélték, de szerintem érdemes ilyen apró gesztussal honorálni fáradozásukat.
Ekkor a vörös csaj féloldalas mosolyt villantott rám. Őőő, nos a többiekhez képest valóban túlöltözött volt. Mindenesetre a mosolyt viszonoztam, majd én is a pulthoz mentem. Később tűnt fel, hogy az egyik hegedűművész csaj van mellettem.
- Nem semmi volt! Nagyon jól játszott! - jegyeztem meg barátságosan, és magázódtam egyelőre. Nem akartam bunkó paraszt lenni.
Erre jött utánam a kiöltözött hölgyemény. Pillogtam rá lepetten, és valamit mormolt az orra alatt. Gondolom nem nekem szánta a szavait, hanem társának. Ójaj, picit hátráltam, de erre átkarolta karomat. Őőő, ennyire még a főnököm sem volt rámenős. Legalább előtte flörtölt velem meg húzta az agyam. Nem nagyon volt szívem, hogy most elküldjem a fenébe.
- Igazán kedves gesztus, de én nem igazán tolerálom ezt a fajta viselkedést! - igyekeztem úgy fogalmazni, hogy véletlenül se sértsem meg.
Ám nem tágított. Jesszusom...! Picit a másik nőre sandítottam, hogy segíthetne elhárítani a problémát. Remélem barátnők vagy valami. |
Jó ideje csak próbákra ment el az időm, plusz felkérésekre, de mikor úgy döntöttem, hogy na most ideje kimozdulnom, hát persze, hogy akkor jött egy újabb feladat. Mit ne mondjak elég sokan vagyunk a zenekarban vonósok, de persze, hogy Rheát kell a feladatra választani egy olyan picsával akit én szívből gyűlölök. Jajj nekem most miért büntetsz ennyire engem Istenem? Nem elég, hogy letaszítottál a mennyből mert hittél a hazugoknak, még ez is?!
Jó oké legyen. Kicsit rockos vadóc felszerelést felkaptam, elvégre nem színházba meg ilyenekre megyünk hanem játékterembe. Ez a hülye meg estélyibe jött! Jó én kiégtem, de előtte azért ráförmedtem a bejárat előtt mielőtt még beléptünk volna:
- Minek puccoskodsz, ennyire szét akarod tenni a lábad? - persze már majdnem jelenetet rendezett, de előtte kárörvendve már nyitottam is az ajtót, mielőtt még nagy csipogást hallatott volna. Mondtam már, hogy utálom a festett vörösöket akik azt hiszik magukról, hogy ők a bombázók? Nos, ha nem akkor most határozottan kijelentem ezt. Fintorogva haladtam a csontkollekció mellett és mikor megérkeztünk a kis sarokba inkább a hegedűmre figyeltem. Ha elcseszi a zenét, neki annyi! Szét fogom oltani mindenki előtt úgy, hogy sírni fog mint egy csecsemő.
Félre sepertem a most kivételesen kiengedett hajamat és inkább a húrokra fókuszáltam. Valami Assassin's Creed 2-ből nyomtunk zenét. Bár nem tudom mi az, de a dallama kellemes és könnyen meg is tudtam jegyezni, még kotta se kellett segítségnek. Mielőtt még lehúnytam volna a szemeimet a Piroskára vetettem egy "ha elbaszod véged" pillantást és már neki is kezdtünk a dalnak. Le akarom tudni, mert nem bírok ezzel a hülyével huzamosabb ideig egy légtérben lenni. Pláne nem úgy, hogy csak ketten dolgozunk most, így gyakorlatilag teljes mértékben egymásra vagyunk utalva. Jah, előbb fojtanám meg. Szerencsére az elején jól ment az egész, már-már meglepődtem az összhangon, de a közepénél rontott, mire jeges tekintettel néztem rá ami úgy tűnik nagyon hatott mert egyből visszazökkent. Ha tovább folytatta volna az ámokfutását akkor biztosan belevágtam volna a fejébe a hegedűjét, mert a sajátomat ezért biztosan nem rongálom meg!
Idővel végetért a kínzásom is, így megszabadulhattam a kis kullancstól, persze minél gyorsabban tettem mindezt, hiszen tudom, hogy tapadós akár egy pióca. A tokommal a hátamon odamentem a minibárhoz és rendeltem is egy whiskey-kólát, hiszen erre a nagy megpróbáltatásra már innom kell basszuskulcs!
Pláne arra, hogy túléltem sikeresen. |
Pislogtam nagyokat mikor kiderült, hogy ő is újságíró. Visszavigyorogtam rá mondva:
- Váó, ha még ugyanannál a cégnél is dolgozunk akkor kivetem magamat az ablakról. Mármint nem azért mert baj lenne, hanem mert eddig még nem is találkoztunk - ingattam a fejemet. Hát basszus, tök fura lenne. Már pedig nincs sok ilyen ebben a városban. Sőt, itt nincsen konkurencia, szóval simán a munkatársam cseszem! Csak én általában többet vagyok úton mint bent az irodában. Végülis érthető ha ő meg többet van ott. Elvégre vámpír cseszem. Ingattam a fejemet a témaváltására vagyis folytatására és mondtam:
- Ugyan kérlek, biztosan menne az is. Ha már az újságírás okés, akkor onnantól pite az egész.
Figyelmesen hallgattam a beszámolóját és kicsit eltűnődtem, hogy tényleg gázos szakmát választott valamilyen szinten, de ha szereti csinálni akkor bizony nincs mit tenni. Én is küzdök az elemekkel, de közben mellette csinálom a dolgaimat ahogy tudom persze. Bár meló közben ritkán akad gondom, maximum akkor, ha unatkozom.
- Én nem nagyon szeretek az irodában lenni, csak akkor ha meg kell írnom egy cikket. Muszáj, hogy terelődjenek a gondolataim. Sajnos nem egyszer unatkoztam bent és a főnököm agyára mentem, mert a telefonja meg állandóan csörgött. Az egyik szellem azon volt, hogy engem szórakoztasson. Végülis sikerült mert jót röhögtem a fején. Tépte volna ki az összes haját, de nem tudta mert ugye kopasz... - nevettem fel a végére. Beteg volt az biztos.
A vibrátoros dologra elfintorogtam magamat:
- Hát annak valami 30 centis néger vibri kellett volna szerintem, mert bőven lehet benne haragozni. Én ott hagytam mikor lezajlott ez az Oscar-díjas jelenet - a fene aki még vett volna neki bármit is. Ah, baszki. Ingattam a fejemet a békedíjas dologra, de nem kommentáltam már. Kezdett betenni nekem a fű és eljutottam a kissé kába állapotba. Felfogom mi a fene van, de lassan reagálok rá. Elfintorogtam a további Twilight ecsetelésre amire csak kinyögtem:
- Hát ha megéri nekik... - tőlem aztán csinálják. Ki tudja, lehet némelyik abnormális vámpír is ez a példát követi pár tinilány legnagyobb örömére. Jááájjj, edwááárd! Blöeh!
Elvigyorogtam magamat mikor beleegyezett a gyakorlásba így meg is mondtam hálálkodva ami kész csoda volt a szétesés fele közeledve:
- Kösszi... - öleltem meg kicsit megszorongatva, de nyugtatott a tudat, hogy láttam rajta, hogy ő is szét van. Nem sokkal később mikor kijelentette, hogy több golyó van kicsit összeráncoltam a szemöldökömet és ránéztem az asztalra:
- Hűű...nem is tudtam, hogy három fekete nyolcassal kell ezt a játékot játszani! Na jól van, húzzunk haza mielőtt totálisan szétesnénk - persze kibaszott úriember vagyok, nem hagytam, hogy egyedül lófráljon beszívva, így hazavittem őt kocsival. Persze útközben nem úsztam meg egy rendőrt, de mivel a spanom volt, így nem lett nagy gáz. Minden rendben biztosúr? Hát hogyne, te fasz! Már megint be vagy szívva és alig ismersz fel, na húzzál haza szépen. Körülbelül így zajlott a beszélgetés.
Átadtam neki búcsúzólag a névjegykártyámat, hogy nyugodtan zaklasson ha neki jó egy időpont a gyakorláshoz, persze nem ágyban. Nem vártam el tőle, hogy szétcsúszva bepötyögje a számomat. Én még csak-csak képes vagyok rá...
Hazahúztam és hamar ki is dőltem mit ne mondjak.
[ NATHY és ZAIDEN OFF ] |
Már éppen válaszolni akartam, mikor meglepődve pislogtam kettőt. Most jól hallottam, vagy jól hallottam?
-Újságíró?-mekegtem még mindig teljesen kábán. Nem tett jót ez a cigi, na mindegy.
-Az fasza, mert én is az vagyok.-vigyorodtam el.-De eredeti témához vissztérve, tény, hogy meg lehetne belőle élni,de nem éppen egy biztos állás, na nem mintha vámpírként földhözbaszna, ha csődbemenne írói karrierem.-gondolkodtam el. Vagyis inkább csak igyekeztem hasonlóan tenni.
-Báár, igazából ez a szakma is hülyeség volt részemről, mert, nem egy otthon ülős cumó, de legalább megedzem magam a nappali élethez, amit mellesleg utálok, mert kifáraszt, de valamilyen szinten meg szeretem, mert hát mégis csak akkor történik a legtöbb dolog.-magyaráztam, bár nem tudom, hogy neki, vagy inkább csak magamnak.
Megrökönyödve hallgattam a beszámolót és úgy tettem, mint akinek öklendeznie kell.
-Remélem a legközelebbi szülinapjára valaki vett neki vibrátort.-motyogtam hitetlenkedve csóválva a fejem. Vannak és voltak és lesznek is beteg emberek, de ennek ellenére egy szint felett, már egyszerűen nem tudom feldolgozni az ilyen dolgokat.
Amikor rá kontrázott, már erősen elgondolkodtam azon, hogy oda megyek a falhoz és szépen elkezdem beleverni a fejem.
-Ja, lehet majd megpályázom, biztos sokra értékelnék. Bár a hírnév szarul jönne, meg kellene játszanom a halálom és évekere eltűnni. Hűűűűűű lehet, hogy Elvis is vámpír volt?-döbbentem le az új felfedezésemtől.
-Hmm, végülis magammal csinálni interjút gáz lenne, szoval ja, miért is ne?-vigyorodtam el szórakozottan.
Nem is akartam folytatni magamban a gondolat mentete, hogy milyen lenne a gép előtt ülni és bepötyögni a kérdéseket, majd kapásból a választ. Még a végén meghasadna a szeméyliségem, vagy mi.
-Óó hát azt én se. Mazo egy család az, ki az az elvetemült, aki suliba akar járni évszázadokon keresztül? Fizetik a családit, vagy mi? Ennyire megérné nekik?-fintorodtam el.
Ködös buksimon azért áthatolt ameglepett arca és az, hogy valahol jól esik neki az ajánlatom, mire megnyugodtam és képzeledben, kipipáltam erre az évszázadra a jótettemet.
-Örömmel, ketten talán többre megyünk, mint te egyedül. Idegen boszikat meg inkább ne szervezz be, én személy szerint nem bízom bennük, szóval érezd magad kibaszott izéé..mi az?...ja! Kivételesnek.-bólogattam, bár az összhatáson nagyban ronthatott az, hogy nem jött nyelvemre a szó, de nem baj.
-Nahát, fasza hely lehet, még nem volt hozzá szerencsém.-tűnödtem el, miközben az asztalt és a golyókat mérlegeltem, majd a dákót kezdtem vizsgálgatni.
Lehet ez már nem fog nekem menni.
-Nem azért, dee...több golyó van az asztalon, mint lennie kéne.-ráncoltam a homlokomat. |
Elmosolyodtam halványan mikor mondta, hogy mindegyik korszak érdekes volt. Minden bizonnyal, mindegyiknek megvan a maga sajátos szépsége:
- De tök érdekes ilyeneket hallgatni, főleg aki benne élt, ami valljuk be elég kevés. A helyedben simán elhelyezkedtem volna írói szakmában. Egy valag ihletem lenne egy-egy témárra. Helyette újságíró lettem... - persze ezzel nincsen bajom, sőt. A pörgős személyiségemhez pont illik ez. Mert itt aztán nincsen egy perc nyugi se basszuskulcs. Csinálj ezzel riportot, arról képet, írd meg a cikket, blablabla. Van mivel szórakozni és nem a pöcsömmel teszem az biztos. Bár néhanapján azzal is, de ez részletkérdés ugye.
Ingattam a fejemet mikor a ribanctéma került elő és sóhajtottam:
- Nos mikor egy olyannak voltam tanúja, hogy egy csaj simán felnyomta magának a telóját és felhívatta magát a rezgőmódos mobilról csakhogy élvezhesse a dolgot. Az bevallom kicsit rohadtul fájt, de főleg kiégetett - fintorogtam el magam. Nagy szó amúgy ez, mert engem mint agyatlan barmot kurvanehéz levinni a színvonalról de akkor és ott nagyon sikerült azt elérni. Mondhatjuk úgyis, hogy helyben átértékeltem az életemet basszameg - ...ráadásul az, hogy egy idő múlva kiszedte magából és fel is vette... - csóváltam meg a fejemet, de inkább nem folytattam tovább. Szerintem egy ilyen felett nehéz átsiklani, főleg ha premier plánba látja az ember. Aztán lehet, hogy csak velem van a baj.
Felnevettem a Nobel díj hallattára és mondtam:
- Most miért, béke díjat simán kaphatsz érte, mert megfejtetted a titkot és ezzel a fanokat és a gyűlölködőket is megmentetted az állandó harcuktól. Igazi hős vagy! - vigyorogtam rá - De ugye majd én elsőként csinálhatok veled interjút ezzel kapcsolatban, hogyha esetleg híres leszel? - hát na. Ha már ennyire összespanoltunk, ráadásul füvezés közben jött az ihlet. Ez a legkevesebb nemde?! A tartalékra csak felnevettem mondva:
- Valóban. Bár azt sosem tudtam ép ésszel felfogni, hogy oké sokáig élnek. Legyen. De miért pont állandóan iskolások? Legyen valami melójuk ami ilyen téren flexibilis. A művészeti ágak tök jók erre, különböző művészneveket felvesznek bizonyos időközönként és írnak, festenek akármi. Nem kell fotózásra járniuk meg ilyesmi, így nem buknak le, hogy nem öregednek. Ráadásul manapság a net fénykorában ez sima ügy!
Hát kérem. Tök logikus nem? A segítségére csak pislogtam de végül hálásan elmosolyodtam. Gőzöm sincs, hogy álljak neki egy ilyen gyakorlásnak. Ráadásul ez nem úgy működik, hogy megnyitom a Googlet és rákeresek. Bár...most, hogy belegondolok rá se kerestem, de biztos olyan találatok lennének, hogy a hasamat fognám a végére a röhögéstől. Persze ősöket láttam, ahogy gyakorolnak meg az öcsémet tanítják, de ő igazából őstehetség vagy nem tudom. Neki pikk-pakk ment az egész. Én meg valahogy szerintem rosszul vagyok fent bekötve vagy a fasz tudja.
- Azt megköszönném. De csak akkor ha neked tényleg nem gond - nem akarok más terhére lenni a hülyeségemmel. Ha kell egyedül kimegyek az erdőbe és gyakorlok ott valahogy. Maximum szét lesz vágva a fák nagy része, mi baj lehetne?
Mikor kiderült, hogy Angliából számazik, azért elképzeltem egy pillanatra azt a viktoriánus korban. Fúúú...állaaat! A visszakérdezésre persze egyből észbekaptam és megszólaltam:
- Hollandia, Amsterdam. A maga módján egész jó hely, bár jómagam egy ügy miatt keveredtem ide és végül úgy döntöttem maradok. Talán a hely misztikuma ragadott meg... - tűnődtem el rajta, majd közben löktem énis utána. Bement egy csíkosom, de sajnos ahhoz az ő telijét is be kellett löknöm. Ez van! Néha kell hozni áldozatokat nemde? |
Valahol kodos tudatom melyen aranyosnak talaltam azt az idiota vigyort, amit a mesedelutan kozben megeresztett. Hirtelen nem tudtam volna mihez hasonlitani, viszont elgondolkodtam azon, hogy ha regebben talalkozunk, vajon az akkori tarsadalmi normak miatt szoba alltunk e volna egyaltalan egymassal? Valoszinulrg nem, mar ami engem illet, persze sose lehet tudni. Viszont a gondolat menetemtol igen csak meglodult a kepzeloerom, hala a funek, szoval par pillanatra meg lattam ks felvillani rajta valqmi viktorianus cuccot hippivel keverve. Rettenetes volt es majdnem sikerult hangosan felnyeritenem. Pedig nem vagyok paci, de lehetnek,valami szep fekete friz polo. Kulonben is nekem volt pacim. Vagy poni volt? Mindegy. Lo az lo oszt kesz.
-A maga modjan az osszes korszak erdekes volt.-mormoltam elgondolkodva vizsgalva a mennyezetet. Nwgyon filozofikus hangulatomba kerulhettem. Lehet gyorsan irok egy konyvet is. A vampir ezeregy ejszakaja, vagy vissza a jovobe. Hja de az nem jo. Olyan mar van. -Ezt alairom, tanuja voltam rs a ribikrol tudnek meselni.-sohajtottam fel. Vegulis egykor en is valamennyire annak szamithattam, bar nem szant szandekkal valasztottam ezt az eletet. Erdekes lett volna. Mi akarsz lenni ha nagyleszel? Hat egy boszorkany ribanca! Anya odaig lett volna a boldogsagtol, miutan elkuldott volna egy alapos ordoguzesre, hogy aztan o maga gyujtson fel. Haha. -Nekem kifejezetten nincs problemam a maiakkal. Gazak, de nekem nem fajnak, majd ez is elmulik. Nekem konnyu, megtanultam atsiklani az ilyenek felett. Majd te is ra jossz.-legyintettem, ami inkabb olyanra sikerult, mint mikor valaki egy szunyogot akar leutni, oh te faszom.
-Na ugye!! Ra jottem az egesz film megfejtesere, ezert csak jar valami. Nobel nem, de azert na, megdobhatnanak egy kis penzzel erte.-kuncogtam.-Bar abban az egyben igaza van a filmeseknek es az ironak, hogy aki ennyi ideje el, annak akad tartaleka.-gondolkodtam el, amibol vegul egy Cullen haz egesz gardrobjat elfoglalo diszkogomb keszletig jutottam.
-Hmm nem gond, igazabolszamithattam volna ra. Mellesleg... Tudom nem vagyok egy kicseszett boszorkany, de sokaig egyutt eltem eggyel, szoval ha gondolod, akkor tudok segiteni, vagy valami.-magyaraztam igyekezve, hogy erthetoen aduam elo magam. Figyeltem, ahogy ezuttal normalisat lok, mire elegedetten bolintottam. Igy mar talan nem fog szarra alazni a jatekban. miutan elcseszte en mar el is foglaltam a magam helyet. Mikozben rapillantottam a kerdesere.-Anglia kezdetben.-vontam vallat. Igazabol azert egy ket helyen megfordultam, de meg is angliabol szarmazom, szoval.
-Na es te?-kerdeztem mikozben loktem egyet, de legnagyobb bosszusegomra kicsit nagyon felrecsusztak, azaz gurultak a dolgok. Pont mint egykor az eletem hahaha.
|
Szerencsére nem csak én vagyok az egyedüli elvetemült aki nem akad ki a vámpírságon, sőt még viccelődik is a korukon. Hát na, most attól miért lenne jobb ha elkezdenék kiabálni fejvesztve? Hülyének néznének. Bár amúgyis az az első gondolatuk az embereknek, nem akarom megalapozni ezt a szilárd megállapítást. Csak megadóan felemeltem a kezeimet mikor mondta, hogy ez fárasztó. Én kérek elnézést. Talán a Twilightos poén jobb? Na mindegy. Inkább figyelmesen hallgattam a hippikorszakot vigyorgó tökfejjel:
- Ó váó! Bár a sok hippi és a tömény fűszag lehet egy idő múlva nekem is zavaró lenne. Viszont a viktoriánus sem lehetett rossz. Teljesen más lehetett akkoriban a világ. Mostanában inkább mintha kifordult volna magából ami igazából nem tudom miért történt. Sokan a netet okolják, de úgy vélem ez baromság. Régebben is tárcsás fos volt és akkor is voltak ribancok. Csak nem verték nagy dobra, nem úgy mint manapság, hiszen most már az a "menő" ha egy csaj több faszt fog mint kilincset. Illetve trillió instagram csöcsös, duckface és pucsítós képeket feltol és hű de nagy sztár meg de kurva jó csaj ő bizony - fintorogtam el a végére. Blöeh! Lehet rohadtul alpári voltam de pont leszarom. A káromkodás csakis őszinteségre utal nemde? Hát kérem. Ekkor jött Bella és a diszkógömb esete ami egyből banális megvilágosodást hozott mindkettőnknek. Pislogtam egyet és csak kinyögtem:
- Na erre pont nem gondoltam, de van benne logika cseszem! Bár elég durva lehet ha egy diszkógömb rakja meg, de ennek úgy tűnik mindegy. Meg úgyis vámpír lett, így később sem okozhatott ez gondot. De érthető, hogy miért barmolták szét akkor az ágyat.... - hát mire befér egy akkora gömb könyörgöm?! Bár a házasságukat sem értem. Akkor veszi feleségül a csajt, ha elmegy vele a faszom bálba? Hjeeesus! Hagyjuk.
Ekkor jött a milliókat érő lökés mire felsóhajtottam a megszólalására kicsit szomorkásan:
- Tudom-tudom és bocsi, tényleg nem direkt volt. Csak poénból gondoltam erre... - legyintettem végül és inkább megint elrendeztem a színes golyókat háromszög alakban. Na, akkor try again. Remélhetőleg most már nem fog betrollkodni az erőm. Löktem egyet ééés bement egy csíkos. Diadalittasan elvigyorodtam:
- Zsír, a csíkosak a kedvenceim!
A következő nem talált, így ő jött. Persze mivel sosem áll be a pofám így érdeklődtem továbbra is:
- Amúgy te honnan jöttél ebbe a porfészekbe? |
-Ne aggódj, gondoltam.-válaszoltam elmosolyodva.-Általában, aki nem akad ki, az ilyesmivel kezd el viccelődni. Kicsit fárasztó, de meglehet tanulni kezelni idővel.-fintorodtam el.-Egy idő után már annyira sablon, hogy az már jó. Na meg úgyis arra vagyok kárhoztatva, hogy sok sok évig még halgassam ezeket.-túrtam hátra a fekete sörényem, mivel kezdett zavarni, hogy kicsit már a képembe lóg.
-Nem-e?!-nevettem fel.- Attól érezték jól magukat, ha be voltak tompulva teljesen. Bár teszem hozzá nem mind, de akik nem is füveztek, még azok is irritálóka. Mikor azért felkötnének, mert kiesik a zsebedből a cseszett újság vagy akármi.-morogtam rosszalóan csóválva fejem.
Kérdésére csak elgondolkodtam egy kicsit.
-Hm... hát nem volt vészes igazából, ha ezeket a majmokat nem vesszük számításba. Bár az előtte lévő korszakot jobban bírtam. A Viktoriánus kor se volt rossz, igaz azok a ruhák.. Mondjuk akkor még szerettem őket, de minden más volt még abban az időben.-motyogtam kissé elrévedve.
Sajnos a kicsit idősebb vámpírok ártalma, hogy könnyen elveszhetnek az emlékeikben, hisz akad blőlük bőven.
-Jó na, de most őszintén, mit csinált egész végig? Nyáladzott a diszkógömbre...ohóó! Lehet azért nyáladzott és tátogott végig, mert a fényes pasijától enyhe epilepsziás rohama lett!-csaptam össze a két tenyerem, úgy mint aki elérte a végső megvilágosodást.
Közben persze nem felejtettem el átvenni tőle a cigit és még beleszívni párszor, csak hogy teljes legyen a káosz oda bent.
-Így már minden értelmet nyer.-bólogattam teljesen megelégedve magammal. Lehet most érte el az agyamat a fű? Mindegy.
Mivel rákészült a löksére én is vissza tereltem figyelmem a játékra, de mikor faszán belőtte a golyókat, csak pislogtam. Egyszer szólásra nyitottam a számat, de félúton úgy döntöttem, nem fűzök hozzá még semmit.
Amikor megszólalt rá emeltem a tekintetem, majd ködös agyam legelső gondolatait osztottam meg vele
-Ugye tudod, hogy így kibaszott nagy szívás lesz veled játszani?-biggyesztettem le az ajkaimat. Nem szokásom ennyire nyersen kifejezni magam, de a fű megtette a hatását, így könnyen felengedtem a gátlásaimat. Hát hoppá.
-Ebben teljesen egyetértünk.-bólogattam helyeslően, bár mást nem igazán fűztem hozzá. Kezdtem kicsit lelassulni. Általába mindig ez volt velem, aztán jöhetett a pörgés. |
A köszönetére csak legyintettem mondva:
- Tudom, csak poénnak szántam - hát na. Oké, hogy be vagyok szívva, de azért annyira nem, hogy ne tudjam, hogy a vámpírok nem öregszenek. A hippis dologra prüszköltem egyet a kitörő nevetéstől. Te jó ég, oké minden nap tanul valamit az ember:
- De azok nem füveztek állandóan? Mert akkor én ennél hippibb nem lehetek. Maximum Buddha, ha esetleg mégis a meditálásnál ragadnék le - kicsit elhallgattam, elvégre még mindig leragadtam a hippis témánál - ...amúgy milyen volt akkor? - ha már ennyire mondta, hogy szar volt az utcára kilépni meg ilyenek. Szerintem akkor én még vagy porbafingó voltam, vagy még gondolatban se léteztem.
Nemsokára megint felnevettem mikor jellemezte a Bellát. Baszki! Tátogó aranyhal!
- Szegény aranyhalak! Most megsértetted őket ugye tudod? Azokat az aranyos dögöket pont Bellához hasonlítani, ejj...ejj! Bár valószínűleg én is öngyilkos lettem volna ha két lábon járó diszkógömb lennék - csóváltam meg a fejemet és szórakozottan szívtam a mariskából, amit utána visszaszolgáltattam Natynek. Most én jöttem ugye lökésben? Hát akkor lássuk kérem. Egybe berakom az egész asztalt is cseszem, olyat fogok gurítani így beszívva. Már helyezkedtem is a dákóval és már löktem is volna a fehéret, mikor a golyó magától megmozdult és kapaszkodjon meg mindenki...az összes golyót eltette a picsába a végére hagyjva a fekete nyolcast. Hű a büdös kurvaélet! Félően felé néztem majd kinyögtem valami eszméletlen nagy badarságot:
- Hű, azt hiszem fejlődött a skillem. Pont arra gondoltam, hogy elteszem az egész asztalt egyszerre a picsába - persze halkan mondtam úgy, hogy csak ketten hallhassuk. Jó, én most garantáltan kiégtem cseszem. Végül kis torokköszörülés után inkább az udvarias témára reagáltam inkább:
- Amúgy jah. Bunkó flegma picsákkal élből szóba sem állok, nemhogy udvariaskodjak velük. Azoknak amúgy sem az kell, inkább egy helyrerakás - vontam vállat lazán. Persze az utolsó mondatomat csúnyábban is megfogalmazhattam volna mondjuk egy jó nagy fasszal, de így is elég alpári vagyok sokszor, nem tetőzöm inkább. |
[54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
