|
Témaindító hozzászólás
|
2016.07.10. 17:16 - |
 |
[27-8] [7-1]
 Csak hallgattam, amit mond és közben az órámra néztem. Lassan ideje hazamennem, huszen még otthon is akad dolgom rendesen.
- Óvoda pedagógus vagy, vagy hétköznapi néven óvóbácsi. - válaszoltam, bár az igazat megvallva elég fura volt ez az egész. Inkább mentem volna haza.
-Addig válogass, amíg megteheted. Viszont, ha nem gond én lassan megyek haza, későre jár. Vigyázz magadra. Örülök, hogy találkoztunk. - köszöntem el, majd hazaindultam.
*lezárt kör* |
 - Hmmm, valóban elég sok van, de ha nem lenne akkor is ennyi állatom lenne. Nem lett volna szívem otthagyni őket az utcán - mosolyodott el egy gyerek lekesedésével. Az időközben megürsedett kezével párszor végig szántott az amúgy is kócos haját, ezzel is egy kis időt nyerve a gondolkozásra.
- Gyerekekkel foglalkozol? Tanár vagy vagy...? - hagyta nyitva a mondatot. Nem akart ám ő tolakodó lenni. Meg aztán az is lehet hogy teljesen mellé lőtt, és igazából gyerekrabló. Végülis, az is gyerekekkel foglalkozik..
- Én nem tudom mivel kéne foglalkoznom. Biztosan valami egyszerűt választanék. Vagy önkéntes dolgot. Tudod, állatokkal foglalkoznék vagy valami...azokat nem zavarja, hogy milyen a ruhád, ha kedves vagy velük, ők is azok lesznek veled - vigyorodott el, s szokásához híven fel sem tűnt neki, hogy túlontúl megnyilt egy teljesen idegen embernek, illetve azt se nagyon vette figyelembe, hogy a partnerét esetleg nem is nagyon érdekli az élete. Csak a szokásos Naoki.
- Hány éves is vagy? - pillantott végig gyorsan a férfin, s magában elkönyvelte, hogy ha idősebb is, mint amennyinek ő gondolja, akkor is nagyon jól tartja magát. |
A meglepettségét értettem is, meg nem is nagyon, hiszen ő maga is egyedül volt. Oké, hogy az öltözködése alapján nem mondható átlagosnak, na meg a viselkedése is meglpően barátságos, de ha azt nézzük, én sem vagyok átlagos.
- Igen, nem volt kedvem otthon ülni, na meg nem is tudtam volna otthon mit csinálni. - vontam vállat.
Amikor mondta, hogy hány állata van, leesett az állam.
- Neked aztán sok szabadidőd lehet, ha mindegyikükkel tudsz foglalkozni. - mondtam elismerően. Azért, aki nem arra szánja az életét, hogy csak és kizárólag állatokkal foglalkozik, annak nem feltétlen akad ideje ennyi állatra.
- Nekem sajnos nincs állatom, nem lenne rá elég időm. Na meg a munkám miatt nem is biztos, hogy jó lenne. Ha bevinném magammal, hiszen otthon hagyni nem lenne szívem, akkor a gyerekek egész nap nyúznák, azt meg nem akarom. - válaszoltam és ez teljesen igaz is volt. Egy kutya nem az oviba való. |
A vattacukor pálcikáját forgattam az ujjaim között, miközben tekintetemmel a körülöttünk lévő dolgokat figyeltem. Ma már majdnem mindent kipróbáltam, kivéve a céllövöldét, ahol minden reményeim szerint nyerek egy plüssöt, amit ajándékba adhatok Mr.Jajnak, a macskámnak.
- Egyedül jössz ki a vidámparkba? - néztem rá meglepetten, de persze hangomban semmi gúny nem volt, hiszen nekem sem volt partnerem. Bár én elég fura vagyok ahhoz, hogy random helyeken megjelenjek mindenféle ok nélkül. Az emberek még csak meg sem kérdezik, hogy miért, rám néznek és elkönyvelik, hogy csak idióta vagyok, és valószínűleg azt sem tudom hol vagyok. Nem is értem miért.
- Három, meg két macskám és egy madaram is van - mosolyogtam fel rá - Neked?
|
Az igazat megvallva sose szerettem az ennyire édes dolgokat, így számomra érthető, hogy miért nem kértem vattacukrot.
- Jeff. -fogtam vele kezet, majd a kérdése mondjuk úgy, hogy meglepett kicsit.
- Nem, csak kijöttem, hogy kikapcsolódjak kicsit. Amúgy sincs barátnőm. - válaszoltam. Vettem egy mély levegőt és ekkor megéreztem azt a furcsa illatot, amit Orinál is éreztem. Biztos, hogy nem ember, de akkor mi?
- Értem. - feleltem. - Hány kutyád van? - kérdeztem, csak hogy valami témát teremtsek.
Majd megint a vattqcukor...
- Igen, az igazat megvallva nem nagyon szeretem az édes dolgokat. - válaszoltam vállat vonva. |
Értetlenkedve húztam vissza magamhoz a vattacukrot, nem igazán értettem, hogy miért nem kér. Talán nem szereti? Mégis ki az aki nem szereti? Ha engem kínálnának meg vele - bár nem szoktak, sőt elkerülnek a fura öltözködésem miatt - én biztosan azonnal rávetném magamat.
Végül egyszerűen csak ráhagytam, így legalább több jut nekem. Megrántottam a vállamat és egy adag színes cukrot nyomtam a számba.
Mivel nem mozdult semerre, arra gondoltam vár valakire, így feltételeztem, hogy nem bánja ha addig beszélgetek vele. Ha mégis így lenne, majd itt hagy. Vagy csendben szenvedve végig hallgat, aztán gyorsan lelép a barátnőjével. Álatlába így szokott lenni. Megtöröltem a kezemet a színes gatyámba, majd felé nyújottam.
- Naoki vagyok! A barátnődre vársz? - reflexszerűen körbe pillantottam, hátha meglátok valakit aki felénk tart, bár úgysem ismertem volna fel, hiszen még életemben nem láttam őket - Én csak unatkoztam otthon, bár Sammy biztos dühös, hogy nem hoztam magammal. Ő a kutyám mellesleg. Vagyis csak az egyik... - gyorsan betömtem a számba még egy adagot az édességemből, így legalább nem pofázok annyit, hanem eszek. Kettő az egyben. Szerintem totál megéri. - Tuti nem kérsz? - kérdeztem rá még utoljára, s ha visszautasítja, megeszi az utolsó falatokat. |
Épp sétáltam, amikor egy kissrác nekem ütközött, majd szabadkozni kezdett, hogy meglökték őt is.
- Semmi gond. Jól vagy? - kérdeztem azonnal. Nem akartam, hogy bŕrmi baja legxen egy ilyen véletlen miatt.
- Nem, köszi. - utasítottam vissza barátságosan a felajánlott vattacukrot. Az igazság az, hogy nem szeretem. Nekem túl édes. |
Fogalmam sem volt róla, hogy hol vagyok. Mármint, értelemszerűen egy vidámparkban, annyira azért még én sem volt hülye, de hogy azonbelül merre is vagyok, arról fogalmam sem volt. És igazából arról sem, hogy mit keresek itt. Elindultam sétálni, és itt kötöttem ki. Nagyon ügyes vagy Naoki, ezt is sikeresen elintézted!
Kezemben a hatalmas vattacukorral, amit kétpercel ezelőtt vettem, álltam a tömegben, s bár azon kellett volna gondolkodnom, hogy mikor és hogyan fogok hazajutni, csak az járt a fejemben, hogy ekkora vattacukrot még életemben nem kaptam. Nem is tétlenkedtem sokat, egész egyszerűen belenyomtam az arcomat a cukor felhőbe, és megpróbáltam a lehető legtöbbet a számba préselni. Ahh, ez Isteni! Egy pillanatra felkaptam a fejemet, felpillantottam az égre és magamban még gyorsan elmondtam egy sajnálomat atyám felé, majd visszavetettem magamat a földi mennyországba.
Hátulról hirtelen egy hatalmas lökést éreztem, aminek következtében nekicsapódtam az előttem állónak. Vattacukros arcal, bocsánatkérő pillantásokkal bámultam fel a nálam jóvan nagyobb férfira.
- Izé, bocsánat! Nekem jöttek - leporoltam a felsőjét, bár nem került rá az édességből - Kérsz? - mosolyogtam fel rá, és felényújtottam hátha ezzel kiengesztelhetem. Nem akartam én rosszban lenni senkivel, főleg nem egy nálam nagyobb termetű fickóval. |
Mozgalmas napom volt, úgy söntöttem, kijövök a vidámparkba. Igaz, hogy fura, ha egy pasi tök egyedül jön ide, na meg nem nagyon akad mit csinálnom, max nézelődni. De nem baj, jobb, mint otthon ülni a hátsómon.
Csak mászkáltam, nézelődtem. Nem ültem fel semmire, nem volt kedvem, de már ez is kikapcsolt. |
Felnevettem egy kicsit a durcás fején, hiszen ilyenkor mindig rohadtul aranyos. Bár azt vártam mikor vág vissza valamivel, de nem tette végül. Ejj-ejj, kezd elpuhulni. A boszis témára én is fanyaran elhúztam a számat mondva:
- Nem tudom, de talán csak megenyhül ha megtudja, hogy egy ideje már együtt vagyunk. Vagy nem? - sosem lehet tudni az igaz. Lehet, hogy csak a vérszívót látná bennem, annak ellenére, hogy még egyszer sem bántottam Nicket és nem is áll szándékomban ez.
Természetesen egy idő múlva visszavágott a Tita chanes témával kapcsolatban így csak sóhajtottam megadóan és reagáltam:
- Figyelj, nálad sosem lehet tudni, te mindenféle őrültségekbe hajlamos vagy belemenni. Vegyük csak azt, ahogy összejöttünk. Szóval nem lepődnék meg, de örülök, hogy tiszteletben tartod a libidiómat - vigyorogtam sunyin a végére. A hős Grumpy Rómeóra csak fintorogtam egyet. Te jó ég, egyre rosszabb ez. Egyszer cica meg a többi vagyok, következőben meg egy nyálas romantikus főhős. Hirtelen nem is tudom eldönteni melyik a szarabb cseszem.
Nem tudtam, hogy a dodzsem iránti lelkesedésének örüljek-e, de amint elkezdett vezetni egyből rájöttem, hogy kocsit nem adnék alá. Bár tény, hogy ennek a lényege pont az, hogy a másiknak nekimenjünk, de az, hogy majd kiesek, arról nincsen szó! Na mindegy, azért poén volt főleg, hogy ő is nehezen tartotta magát. Miután kiszórakoztuk magunkat átmentünk a céllövöldéhez ahol lőttem neki egy übercuki plüsst is. Nos, mit mondhatnék? Néha jól jönnek a vámpír képességek.
Jó pár cuccot még kipróbáltunk majd később útnak is indultunk haza. Természetesen elvittem kocsival és egy ideig el is tartott a búcsúzás. Hopp, kicsit belelendültünk megint a csókolózásba...
Végül nagy nehezen de csak elengedtem, így mehettem is majdnem teljes gázzal a kuckómhoz, ahol folytathattam tovább az alkotást. Volt bőven melóm.
[ NICK és SETH OFF ] |
Megmosolyogtattak Sethy szavai, és a cukkolódására felpuffasztottam arcomat. Hátna, Nicky-féle durcáskodás ON. Valószínűleg röhejes látvány lehettem. Ám ha szeretnek is az emberek, akkor talán ezért, mert mindenből poént és viccet csinálok a magam módján.
- Szerintem is – helyeseltem vele, amikor mondta, hogy így sokkal jobb. – Mellesleg fogalmam sincs, hogy ezt a boszimnak egyszer miként fogom tálalni. Lehet ki fog akadni, sőt… - húztam el a számat fanyaran.
Lehet kissé túl magyaráztam neki a dolgokat ezzel a fog, nem fog témával. Pedig tényleg nem zavar. Nem akarom, hogy feszengjen vagy bármi, de ezt nem bírom kihangsúlyozni. Miután megadóan egyetértett velem jött is röpke testiségem, ami simogatásban nyilvánult meg.
Rekedtes súgására csak mosolyogtam féloldalasan, miközben picit az arcom is kivirult édes arcát látva. Dörgölőző vámpír skill… Komolyan mondom, ha a pasik többsége ilyen lenne én lennék a földkerekség legnagyobb ribije, mert hogy ilyennel a bugyit le lehetne rólam varázsolni az biztos! Nincs kizárva, hogy jelenleg azért gondolom így, mert teljesen bele vagyok habarodva Seth-be.
Ezt követően a felmordulására elkuncogtam magam. Direkt szivattam őt… Meg amúgyis… Olyan jó puha pofija van. Csipkedni való kérem szépen!
- Hééé! – akadok fent, amint szóba hozza a cukifaktoromat. – Lehet van nálam cukizum túltengés, de azért nem raknám pont oda Tita-chant! – fontam össze karjaimat mellkasom előtt. – Meg még mindig csak libidó gyilkolás miatt hoztam fel! Ha ennyire megakarjuk adni a módját, akkor ne itt! – ingattam fejem. – Habár nem bánom hős, Grumpy Rómeó – vigyorogtam.
Végül kézen fogva leléptünk a kastélyból. Ennyi valóban elég volt a „rémületből”… Vagy inkább a késztetésből, hogy ne teperjük le egymást a sötétben, ahol a madár se jár. Mondjuk tuti para lett volna az arra járóknak egy kisebb-nagyobb nyögés, illetve sóhaj.
Amint megérkeztünk a dodzsemekhez már be is fészkeltem magam a volán mögé. Összecsaptam két mancsomat, majd rámarkoltam a kormányra.
- Naná! – kacsintottam rá.
Nos, szerintem ahogy vezettem az katasztrófa volt… Vagyis inkább életveszélyes! Minden nyomoréknak neki mentem az tuti. De ha azt vesszük egymás szivatása az alapja ennek a cuccnak. Néha akkor koccantunk, hogy azt hittem menten Sethy ölébe fejelek, esetleg tapizok. Hátna… Ez van! Fránya izgalmak! |
Mosolyogva hallgattam a mondatait és végül reagáltam:
- Én meg nem gondoltam volna, hogy valaha le fogok ragadni egy nőnél. Pláne egy hiperaktív tündénél... - cukkoltam egy kicsit, persze nem bántásból - ...de örülök tényleg, hogy kölcsönös. Valamiért ez sokkal jobb így.
Egy idő után a sok egyéjszaka is csömör. A végére már megundorodik az ember magától. A következő mondataira csak ingattam a fejemet:
- Oké-oké tudom értem... - kicsit olyan volt a dolog, mintha egy szűzikéhez beszélne basszus. Pedig rohadtul nem vagyok az, csak ez az első komoly kapcsolatom és nem akarom hülyeséggel elbaltázni. Szerintem ez érthető. Ahogy érzékien végigsimított az arcomon lehúnytam kicsit a szemeimet és élveztem az érintését. Ráadásul az édes szavai is megbabonáztak, szóval lassan elgondolkozhatok, hogy mégis melyikünk a vámpír.
- Én is vágyom rád... - súgtam kicsit rekedtesen, de idővel kiszabadítottam magamat a kábulatból és elindultam vele kifelé. A Tita chanes dologra csak csóváltam a fejemet és az arcba csípésre kicsit felmordultam. Szent szar, nem vagyok gyerek!
- Mertem remélni, hogy nem tetováltattad fel magadra. Nálad sosem lehet tudni, elkap a cukiságroham és simán megcsinálod - tagadja, hogy nincs igazam basszus. Simán kinézem belőle ezt cseszem - ...de amúgy tényleg zavaró lenne basszus. Még belegondolni is rossz és kiégetős.
Amint kiértünk már mentünk is a dodzsemhez. Beültünk egy kocsiba és átadtam neki a vezetőülést vigyorogva:
- Na, alázd le ezeket a nyomorékokat a pályán! - ha már annyira badass sofőr ugye. |
- Maradjunk annyiban, hogy szerettek kihasználni - morgolódtam orrom alatt. - Jó végre olyasvalakit találni, ahol kölcsönös. Ezt értékelem benned, de nagyon - mosolyogtam. - Habár pár hónappal ezelőtt szerintem kiégtem volna magamon, hogy vámpír pasim lesz és ráadásul ennyire fogok hozzá kötődni! - tűnődtem el, és hallgattam el pár pillanatra.
Amint magyarázkodni kezdett, és tovább fűzte a dolgokat csak szemem forgattam. Már épp visszaszájaltam volna, amikor konrkétan elcsitított.
- Értem - bólintottam. - Ám akkor sem kell félned. Ha úgy adja a helyzet tényleg nem bánom. Ez a legkevesebb - böktem ki véleményemet őszintén. - Tényleg csak azt szeretném, hogy ne görcsölj ilyeneken, mert felesleges! GrumpyManségeddel és vámpírságoddal együtt kedveltelek meg és vágyom rád - simítottam végig arcán érzékien.
Felvont szemöldökére ismét kacaj tört ki belőlem. Nemsokára tanúja lehet a megadásnak is, amire fejem ingattam meg szórakozottan.
- Nyugiii... - húztam el a szócskánál az utolsó magánhangzót. - Azért annyira meggondolatlan nem vagyok! - kuncogtam. - Nekem kicsi zavaró lenne, ha egy kancsal macska vigyorogna ott lent - fogtam fejemet kínomban. - De tokon biztos, hogy eszméletlenül cukiii lesz.... Mint te, cicmickém! - csíptem bele az arcába, és cukkoltam.
Helyrerázódásunkat követően elgondolkoztam az ironizált kérdésen, és hümmögések közepette figyelmesen hallgattam további ajánlásait.
- Legyen mindkettő - válaszoltam kislányosan. - Először dodzsem - vigyorogtam. - Megmutatom milyen bad ass sofőr vagyok! - egóztam kicsit, és közben kiegyenesedtem, hogy még jobban hangsúlyozzam magabiztosságom. |
A pirulása még mindig veszettül aranyos. Bár régebben ha ilyen hülye gondolatok támadtak volna bennem, biztosan körberöhögtem volna magam. Eleve Shane is ki fog égni ha megtudja, hogy már egy hónapja csajom van. Nos igen, még nem mondtam el neki, sunyulok nagyba, de tudom jól, hogy ő sejti, hogy valami nem okés.
- Nem is értem miért nem volt részed ilyenben. Olyan furcsa basszus. Na mindegy is... - legyintettem. Tudom, emberfüggő ez a dolog, de nálam alap dolog ez. Elvégre az a lényeg, hogy nem csak én vagyok az ágyban.
Ingattam a fejemet mikor kijelentette, hogy nem lenne nagy ügy ha megsérteném, mire csak sóhajtottam:
- Lehet nem nagy ügy, de tegyük fel annyira sérteném fel a bőrt, hogy kicsit vérezne is, az már jóval nagyobb ügy. Nem azért mert nincs önkontrollom, csak nem vagy vöröskeresztes véradó... - vontam vállat lazán, de előtte azért felemeltem az ujjamat hozzátéve - ...tudom, mondtad, hogyha gáz van akkor nyugodtan, de én csak tényleg akkor akarom ha nagyon muszáj.
Igen tudom ez az én baromságom de ez van. A libídió gyilkosságra csak felvontam a szemöldökömet, elvégre kiderült, hogy direkt ki volt tervelve. Öcsém ha így folytatja lehet impotens leszek basszus. Felsóhajtottam egy kicsit megadóan és megszólaltam:
- Valóban durva volt ez basszus. A telefontok bőven elég, nemhogy még tetoválás őhm...kényes helyen... - mármint azzal nincs bajom ha lent is van tetkója, inkább a Tita channel van bajom. Tudom, kurvasok probléma van velem basszus. De legalább helyrerázódtam, így megkérdeztem:
- Hova menjünk akkor ha kijutunk innen, nagy ijedezések közepedte? - ironizáltam a végét - Dodzsem? Céllövölde? |
- Nekem akkor is különleges volt - mosolyodtam el. - Nem volt ilyenbe nagyon részem, de ezt el is meséltem neked! - túrtam bele a hajamba.
A kacsintására pír ült ki arcomra. Eszembe jutott néhány foszlány arról, és kénytelen voltam rendezni gondolataim. Most ha megszólaltam volna biztos, hogy rekedtes lett volna, így kénytelen voltam megköszörülni torkomat.
- De basszus, ha kicsit meg is sértenél vele az sem lenne ügy - sóhajtottam morcosan. - Tudom, hogy véletlen lenne. Engem tényleg nem zavar! - bököm ki biztatásul.
Észrevettem a lepettséget egyből, amikor mondtam, hogy nekem igazából bárhol jó. Hát, én már csak ilyen vagyok! Nem görcsölök semmin. Nem félek semmitől. Nem érdekel mások véleménye. Nekem csak az az egy fontos, hogy azzal legyek, aki közeláll hozzám. Ez most teljesen független attól, hogy szerelem, barátság, család és a többi.
Amint benyögtem a kiégetést már jött is a várva várt reakció a részéről. Jóízűen elnevettem magam, majd nem hagytam szónélkül a dolgokat.
- Csak vicceltem.. Épp a libidót gyilkolom ezerrel! Ha már meg akaruk adni az elsőnek a módját kell valahogy védekezni! - néztem rá komolyan. - Amúgyis telefontokkról volt szó. Elméletielg jövőhéten kész lesz! - vigyorogtam. - Alig várom, hogy Tita-chanes tokkunk legyen - csillogtattam meg szürkés íriszeimet. |
Sejtettem, hogy már unja ezt a témát, de engem akkoris zavar. Nem akarom én megenni és mégis előjön, csak azért mert fel vagyok izgulva. Viszont mikor említette, hogy egyes helyzetekben nagyon jól be tudom vetni, egy kicsit elmosolyodtam:
- Nos ennek örülök, hogy élvezted a múltkori kis műsort, bár ez még igazából semmi extra... - kacsintottam rá. Hát nah, azért ez jó kinyalás igazából alap dolog. Legalábbis nálam basszus. Ennél már csak feljebb van.
- Amúgy meg tudom, hogy nem zavar csak nekem szar, mert ügyelnem kell rá... - sóhajtottam végül megadóan. Remélem ez elég magyarázat volt a nyafogásomra basszus. Persze, megoldom ezt a problémát is, nem az a lényeg.
Felvontam a szemöldökömet mikor kijelentette, hogy neki tökéletesen megfelel bárhol. Tudom jól, hogy nem kerít nagy feneket a dolgoknak és lazán veszi, de azért mégis első alkalom kérem. Főleg nekem úgy, hogy tényleg vele együtt vagyok és járunk. Eddig durván egyéjszakás voltam ugye.
Élveztem ahogy megborzong finoman az ajkaim alatt végül megszólaltam:
- Tudom-tudom, hogy neked megfelel... - tovább már nem folytattam mert nem akarok finnyás homártasinak tűnni.
Már mondtam volna, hogy énis várom az együttlétet, de erre kiégetett a picsába. MIVAN?! Felvarratta magára azt a szart?! Naneee! Elfintorogtam magam mondva:
- Ugye te most csak szivatsz? Ráadásul félek előre attól a jó helytől... - nem szívesen szemeznék vele mondjuk nyalás közben. Basszus! Még belegondolni is fáj. Mit ne mondjak egyből nem vagyok beindulva. Bár megoldanám a problémát így is az igaz. |
Megforgattam szememet, amikor felhozta a szemfogait. Engem egyáltalán nem zavar, sőt még vonzónak is találom őt, erre meg itt izél, hogy jaj fogak... Nem a nőnek kéne minden szaron aggódni? Nekem kéne veszengeni, hogy jaj, hogy nézek ki... Erre meg!
- Hányszor mondjam el, hogy nem zavar? - szakadt ki belőlem egy sóhaj. - Ha zavarna úgyis szóvá tenném! - ingattam meg fejemet. - Arról ne is beszéljünk, hogy jól be tudod vetni egyes helyzetekben - kuncogtam, és emlékeztem vissza az első komolyabb éjszakánkra. Az a petting eskü örökre megmarad bennem!
Kezdek attól parázni, hogy túlgörcsöli a kapcsolatunkat. Ha ennyire fél, így érdekes lesz, hogy kerülünk így ágyba. Pedig nem kéne félteni. Megmondanám, hogyha valami zavarna. Mindegy... Majd csak felfogja a Grumpy Vampire fejével!
- Ó, váó... Nekem tökéletesen megfelel bárhol - mosolyogtam, majd megborzongtam a nyakba csókolás miatt. - Amíg veled lehetek nem érdekel, hogy hol vagyok... De ez igazából mindenre igaz - néztem bele szemeibe.
Na igen, gondolok az előítélektől kezdve akár a szexig bármire. Habár kifejezetten aranyos... Vagy inkább romantikus ez a hozzáállás? Emiatt is annyira kedvellem és szeretem. Adja a nagy bunkó, flegma gyökeret, de közben kiscuki, elveszett Rómeó.
- Mindenesetre... - karoltam át nyakát. - Várom azt a bizonyos együttlétet... Te. Én... És Tita-chan... - vigyorogtam, és muszáj volt elsütnöm valamit. - Felvarratattam magamra... Szóval szemezhetsz majd vele! Pont jó helyet találtam neki! - kuncogtam.
Nem amúgy, nem varrtam fel magamra. De azért jó néha kiégetni és libidót gyilkolászni, ha már ennyire lovagiasan, romantikusan az ágyban akar helyre tenni! |
Magával ragadott a csók az biztos. Szerencse, hogy elszakadtam tőle basszus. Erre jött az aggódás mire sóhajtottam:
- Nincs semmi baj, csak a fogaim... - rohadtul zavarnak na - ...nem tudtam visszahúzni azokat.
Jah mert rohadtul felizgultam. Eh, ez azért durva. Tudom, nem csinál belőle ügyet de na. Nekem meg kínosan kell rá ügyelnem, hogy még véletlenül se sértsem meg. Csak ha nagyon elkap a hevesség akkor nehéz erre is koncentrálnom. Sőt, igazából teljesen lehetetlen, mint például most is. Az az egy nagy szerencsém van, hogy ettem. Bár ez nem szerencse, igazából be van tervezve. Muszáj figyelnem rá, főleg ha vele vagyok. Nem akarok belőle inni mivel nem azért van velem. Tudom vannak olyan vámpírok akik kapcsolatban vannak emberekkel, de azok gyakorlatilag vértasikként szolgálnak. Ráadásul függők is, mert a sok vámpírharapás függővé teszi őket. Mivel ez nem fáj, maximum egy nagyon kicsit, később meg egy orgazmushoz közeli élményt ad inkább. Persze nem véletlenül, hiszen nem túl jó ha szenved az áldozat és el akar menekülni.
Ekkor jött a kis vallomása mire csak pislogtam és végül megszólaltam:
- Óh, igen tudom, hogy elég rendesen beindultál, elvégre durva módon érzem. Meg tudom, hogy normális, csak nem igazán itt. Bár tény, hogy mint mondtad izgalmas... - csókoltam bele a nyakába az utolsó szavaimat már inkább súgva - ...de ha nem bánod először inkább csináljuk ágyban.
Hát kérem. Ehhez azért nagy önuralom kellett. Mert most is simán helyre raktam volna valamelyik sötétebb részen jól elbújva. Mégis hogyan? Igazából hogy nem?! Bár ha nagyon kéri akkor akár itt is lehet róla szó. De kétlem, hogy erre vágyna annak ellenére, hogy beindult. |
- Valóban - kontráztam rá reflexszerűen. - A te hajadba is lenne akkor vattacukor - öltöttem ki nyelvem, és csak ezután incselkedtem vele igazán.
Amint meg volt az agyhúzás, és a rémiszgetés elmélyedtem az érzésekbe, a pillanatba... Magába a csókba. Tudom, hogy ő is vágyik rám... Éreztem... Mármint szerencsére egyelőre nem dudort vagy ilyesmit. Kiégető lenne azért, hogyha emberek látnák csórit cövekként... Habár mint mondtam, egyelőre senki sem jár erre... Még egy lélek sem. Ezért is engedtem jobban a mámoros csábításnak.
Ekkor elszakadt tőlem, és zavartan, értetlenül néztem fel rá. Azon pláne, hogy kiégtem, és értetlenkedve fogadtam a bocsánatkérős dolgot.
- Mi? Mégis miért kérsz bocsánatot? - vontam fel a szemöldököm, és pihegtem kicsit. - Valami baj van? - kérdeztem aggódóan.
Közben kiélveztem, ahogy oldalamat simogatta. Bocsi? Most azért kért bocsánatot, hogy letámadott? Ez azért fura, mert én is ugyanúgy vágyakozok.
- Ó, ha arra gondolsz, hogy... Izéhozé... - vakargattam meg a tarkóm. - Hogy többet akarsz nem gáz. Ez rólam is elmondható - vallottam be kislányosan elpirulva. - Szerintem ez végülis érthető, és egyben teljesen normális is. Habár aláírom ez a hely korántsem romantikus, hanem inkább izgalmas - kuncogtam. - Nem véletlenül vagyok veled kapcsolatban! - cukkoltam.
Legalább valamilyen szinten kirázódtam. Esküszöm, ha a tovább csináljuk akárcsak a csókolózást menten elniagarázok, jézusom! Mondjuk amilyen vadbarom vagyok lazán bevállalnám itt is akár csak bújunk el valahova. |
A kuncogására elvigyorogtam magamat:
- Hm...nem is olyan rossz ötlet. Biztos egy élmény lehet nézni azt a gigászi harcot... - megjegyzésére felnevettem hozzátéve - ...ó, valóban? - tudnék mondani olyan dolgot amire ez pont igaz. Én se szeretem ha a társam kimarad a jóból. If you know....
Erre jött az agyhúzása is. Basszus, miért tesz rá még egy lapáttal? Hirtelen azon fogja maát kapni, hogy letámadom és úgy megpettingelem, hogy a füle kettéáll. Ez a minimum. Jobb is, hogy inkább leléptem ijesztegetni, legalább terelődtek a gondolataim. Egy szörnyen kanos és perverz vámpír csak rémisztő lehet. De legalább tetszett neki. Ha már Oscar díjat is kapnék tőle akkor az már valami kérem. Nem sokkal később már viszonozta is a csókomat, nem is akárhogy. Ha eddig gáz volt visszafognom magamat, most már rohadtul nehezemre esik ez. Ah, basszus nemár. Nem itt akarok vele bármit is csinálni. Valahogy muszáj kiszakadnom ebből, de úgy még nehezebb ha közben ő is érezhetően beindult. Már pedig simán hallom a szívverését, az ereiben tomboló vérről már nem is beszélek. Arról már inkább nem nyilatkozom, hogy mégis mit éreztem még meg. Nos igen, a vágya szinte már tapintható volt. Így még jobban csábító a helyzet és akárcsak egy örvény már magával is sodor.
Végül rohadtul erőt kellett vennem magamon, hogy kiszakadjak, így pihegve megszólaltam:
- Bocsi... - simogattam meg lágyan az oldalát jelezve, hogy nem azzal van bajom, hogy csókolózunk, hanem azzal, hogy simán folytatnám tovább. Teljes mértékben leszarva a dolgokat lazán kielégíteném akár így állva is a két ujjammal. Erre amint kigondoltam ezt, már egyből megjelent az agyamban a kép. Ah, cseszem, menni kéne el innen a picsába. Bármi mással levezetni a feszkót. Inni már ittam délelőtt szóval a vérszomjammal nincsen probléma. Viszont hirtelen nem tudom eldönteni melyik a rosszabb. Az, hogy rohadtul vágyom a szexre, vagy akár pettingre is, vagy a vérszomj. Jujj... |
[27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
