|
Témaindító hozzászólás
|
2016.06.28. 15:01 - |
 |
[23-4] [3-1]
Ha csóválja a fejét ha nem, akkor sem szeretem a death metalt. Mi a fene jó abban, hogy artikulátlanul hörögnek meg visítoznak úgy, hogy még az állítólagos szövegét sem értem sokszor a "dalnak"?! Ah, mindegy. Jobb ha ezen nem filózok. Valakinek bejön, nekem kurvára nem.
Bár nem gondoltam volna, hogy pont a pszichológusommal fogok pornókról meg szexről beszélni elég részletesen, de mindegy igazából. Bár tény, hogy kicsit túlmegy a doki-páciens kapcsolaton, főleg az, hogy még a múltkor elmentünk bulizni. Na az egy fatal kiégés volt. Igaz, ez is benne van a top 5-ben. Erre a brilliáns témára is reagáltam azért:
- Persze, hogy néhanapján jó én nem is kardoskodtam nagyon ellene. Sőt, viccesnek találom, hogy néhány csaj azon van kiakadva ha a pasija poreszt néz. Amíg nem mindennapos és az ágyban nem okoz gondot addig szerintem szíve-joga annak a szerencsétlennek úgy kielégíteni a vágyait amíg nincs otthon az asszony ahogy csak akarja - vontam vállat lazán. Exemmel is lazán megnéztem egy pornót, bár tény, hogy kurvára végigröhögtük az egészet de segáz. Valahogy nem izgultunk fel rá.
Ingattam a fejemet a megszólalására és sóhajtottam:
- Persze érthető, elvégre nem fairplay, bár egy éjszaka erejéig nehéz bárkit is megismerni, hiszen az emberek többsége egy hazug kétszínű dög - lehet nagyon negatív vagyok de elsőkézből tudom, hogy mennyire gyökerek. Tisztelet a kevés kivételnek. Igaz próbálom ledönteni a falat amivel az évek folyamán szépen körbevettem magamat, de inkább úgy megy ez, hogy elveszek egy téglát, kikukucskálok a lyukon és végül visszateszem oda ahova volt. Jó helyen van az. Persze Saber emiatt állandóan csesztet, mint például most is, hogy feküdjek már le ezzel az idiótával akinek alapból bírom a fejét de egyéjszakásba semmiképp se mennék bele. Ráadásul élvezi ha zavarba hoz, mire csak puffogtam.
Mikor a titkok szóba kerültek csak fanyaran elhúztam a számat:
- Én azért kihagytam volna ezeket a színes dolgokat, de ez nem választás kérdése és megváltoztatni már nem tudom - tudom tudom erre jött is a szöveg, hogy természetes igazán elfogadhatnám már blabla. Én elfogadtam, de el nem felejtettem. Ez ilyen egyszerű.
Közben hála égnek lezavarták kettővel fölöttünk a menetet mire megkönnyebülten felsóhajtottam:
- Állelúja, végre tudok aludni! - ásítottam egyet és motyogtam - Ha gondolod maradhatsz, nekem nem okoz problémát, viszont nincs tapi! - néztem rá kissé fenyegetően.
Ha maradt akkor fürdés után mát ágyba is dőltem és nem érdekelt, hogy a kanapén dőlt-e el, vagy éppen mellettem. Remélem nem reggeli szexre fogok kelni a felettem lévők miatt mert akkor nagyon pipa leszek basszus.
[ SHANE és HAZEL OFF ] |
Fejem csóváltam, amikor a death metal hallatán elfintorodott. Ejej, pedig lassan tényleg ahhoz kell majd folyamodnunk. Még szerencse, hogy eléggé illúzióromboló volt ez a szüztelenítés, mert lehet amúgy begerjednék.
- Hááát – vakartam meg állam alatt. – Néha azért a pornó nemrossz csak nem épp éjjel-nappal, ha érted – vontam vállat. – Jó magam szoktam nézni, de nem épp a legmegjátszottabbakat. Amikor nem tudom hány méteres pénisz köszön vissza rád és hatezren rámennek egy nőre. Ez a kategória nem az én asztalom – sóhajtottam.
Lehet régen, amikor kamasz voltam menőnek számított meg minden. Másképp tekintetem a nőkre, és az a baj, hogy a mai generáció nem fog ebből felnőni. Mindig az lesz a kis pöcsösök fejében, hogy jól meg kell baszni a nőt egy nagy fasszal, és csókolom. Holott sokat számít az érzelmi töltet, az odaadás és a technika. Mindegyis…
Amit áttértem pár mondat erejéig a hiányra már tetőzte is Hazel. Morgolódva elfordítottam a fejemet, amikor felhozta a személyit basszus. Ez köcsög volt! Nagyon köcsög! További magyarázatára prüszköltem egyet.
- Nem igazán szeretek ehhez folyamodni. Ha nagyon muszáj csak akkor, de az is az evésnél jön jól – válaszoltam őszintén. – Sokkal jobban szeretem úgy megismerni a másikat még, ha egyéjszaka erejéig is, hogy ő maga módja el – mosolyodtam el halványan.
Mégis mi lenne abban a jó? Szeretem az egyéjszakázással járó kalandokat, kivéve ha tinilányok vetnek rám szemet! Az más tészta!
Kiszúrtam a pupilláiból, hogy valamennyire zavarba jött, de csak nem tágított. Ugyanúgy fokozta a pedoságot, mint eddig! Na szép! Sóhajtottam egyet, és felemeltem megadóan mancsaimat.
- Azért jobb megbizonyosodnom róla! – vigyorogtam.
A titok hallatán fejem ingattam meg, de nem kommentáltam. Volt egy olyan sejtésem, hogy saját magára utalt leginkább. Nos, valóban van egy érdekes élete… Sajnos a sanyarúból.
- Végülis… Ettől színesebb az életünk – jegyeztem meg mosolyogva. – Most már neked is nyitott könyv vagyok a pedoságommal – nevettem el magam, és parodizáltam ki helyzetem. – Ki tudja mi lesz a következő titok, amit megosztok veled? Hm… - vágtam be gondolkodós fejet, de mindezt színpadiasan tettem. |
Csak pislogtam nagyokat mikor az Until It Sleeps közben is lehetett hallani a hangokat. Nane! Jó nem azt mondom, hogy ez a legzúzósabb zenéjük, de basszus! A death metal említésére csak elfintorogtam magam mondva:
- Sok stílust meghallgatok, de az a vonal határozottan távol esik az ízléskörömtől – inkább átkapcsoltam a St. Angerre, hátha elég lesz az a megváltáshoz, hogy elnyomja a nyögéseket. Ha ez így megy tovább én ki fogok égni az hótziher. Erre Shane is rátett egy lapáttal, hogy nyomta tovább a sikítozós szomszéd szexet. Bár nem vagyok prűd, engem nehezen lehet ilyen témával zavarba hozni, annak ellenére, hogy régóta nem voltam pasival.
- A pornót sosem értettem. Mármint csak látványra van kiélezve, de semmi különös azon kívül. Akkor már inkább használják a fantáziájukat... - legyintettem a végére jelezve, hogy nekem igazából kurvára mindegy. Lehet nézek néhanapján ilyen szarokat, de nem önkielégítek rá.
Ekkor jött azzal, hogy nem bánna egy ágyakrobatikát. Nos azt én sem bánnék, de egyéjszakásba semmiképp se mennék bele. Hiába nyíg Saber a fejemben ami néhanapján rohadtul idegesítő tud lenni. Sokszor próbált meggyőzni, hogy igenis kéne ilyen téren könnyítenem magamon, de akkor is kötöm az ebet a karóhoz. Még az a szerencsém, hogy legalább ezt tiszteletben tartja és nem veszi át az irányítást, hogy megkúrasson a fél várossal. Akkor kiakadnék baszki!
Jobban szeretek úgy szexelni ha együtt vagyok valakivel és ismerem rendesen, illetve ő is engem. Sokkal bensőségesebb úgy az egész. Az exemmel is rohadt jó volt főleg, hogy még varázslattal néha fel is dobta. Persze nem a levegőben csináltuk meg ilyenek, csak néha felforrósította a testemet, következő pillanatban meg már hűtötte mágiával és a többi. Belemenni semmiképp se akarok mert csak még jobban hiányom lesz.
- Nos akkor előbb érdemes lesz mindenképp megnézni az illető személyiét legközelebb. Bár azt is lehet hamisítani... - eltűnődtem egy kicsit és végül felvillant a fejem fölött a villanykörte megtalálva a tökéletes megoldást - ...vaaagy mivel vámpír vagy, így ráveheted az igazmondásra. Megkérdezed hány éves és közben megigézed és kész is! Egyből lehull a lepel – vigyorogtam a végére.Ha-ha! Na ki a király? Pardon, királynő?!
Ekkor jött a pici lelki terror, hogy én milyen gonosz vagyok, hogy kárörvendek rajta. Ejjj! Bár tény, hogy egy kicsit zavarba hozott ahogy mélyen a szemembe nézett mintha a lelkembe akarna látni és el akarja hitetni velem, hogy tényleg egy méteres köcsög vagyok. Na azt már nem. Ilyen könnyen nem adom meg magamat. Bár tudom, hogy tényleg hajlamos vagyok bunkózásra. Olyan vagyok mint egy sündisznó. Aranyos, de tud szúrni rendesen, főleg ha még össze is gömbölyödik.
- Nanáhogy pedomacinak titulállak mikor valóban majdnem az lettél! Nekem nem az volt a bajom, hogy kis híján lefeküdtem egy 17 éves fiúcskával – úgy vélem rohadtul különböző kérdéskörökről van szó. Az ember tudtán kívül való gyilkolászás és az, hogy a saját apja majdnem elvette a szűzességét sokkal keményebb dolog. A titoktartásra csak felnevettem mondva:
- Ah, nem mintha lenne kinek elmondanom, meg amúgy sem vagyok pletykacica – fintorogtam a végére – Illetve mindenkinek megvannak a maga kis titka, nekem is de ezt tudod jól – vontam vállat végül és halványan elmosolyodtam a kacsintására. |
- Most úgy néz ki nemcsak éjszaka - erre egy nagyobb nyögés hallatszódott, amit még a zene se nyomott el teljesen. - Jézusfasza... Az valami ha Metallicát is túl harsongják - ingattam fejem. - Ide már death metal kell - na igen, az tele van hörgéssel és miegymással. Én személy szerint néha betolok egy-egy számot, de akkor szoktam igazán, ha tombolok. Amúgy vegyes az ízlésem zene terén.
Teljes egészében megértettem Hazel hozzáállását. Én is sokszor kizárnám a külvilágot, esetleg kikapcsolódnék fullra. Olykor nekem is megárt a sok munka meg az emberek nyavalyái. Miért tagadnám? Ez az egyszerű tény. Ettől függetlenül szeretem a hivatásom és igyekszem tisztességesen ellátni és helytállni.
Fintorgására halkan elnevettem magam. Nos, igen. Nem tudom miért jó a rossz pornószínésznő-effektet betolni, de ő tudja... Vagy épp ők. Nem tudom mi volt jó az ismerősömnek meg a csajának.
- Hát, neki tetszett, ahogy sikongatott. Biztos megártott neki a sok pornó - vontam vállat. - Azért kicsit irigylem is a szomszédod. Én sem bánnék már egy jó ágyakrobatikát, ami nem épp egy fiatal tinivel lenne - sóhajtottam fel morcosan, és nyögtem ki őszintén. - Azt meg kell hagyni, hogy nagyon élvezik - basszus, szerencse, hogy nem vagyok full kanos köcsög, mert szerintem akkor álló brével járkálnék mindig.
Morgolódtam az orrom alatt, amikor az őszinteség került szóba. Na igen, nem tudom, hogy a volt feleségem is hányszor vert át. Mindegy, ez már a múlt. Nem érdemes ezen rágódnom már. Azért néha szeretek engedni naivságomnak és jóhiszeműségemnek. Ennek eredményeképp lettem majdnem pedofilállat!
Vigyorgására közelebb hajoltam hozzá. Belenéztem a szemeibe, és viszonoztam én is vigyorát. Nem fogok megfutamodni!
- Most miért? Én nem vigyorogtam rajtad! - ingattam fejem. - Csak te vagy ennyire kegyetlen, hogy pedomacinak titulálsz! Nem szép az orvosod le pedofilozni, és visszaélni vele! - kuncogtam. - Most már téged is kötni fog a titoktartás, szóval ne mondhatod el senkinek sem! Ez a mi titkunk... - kacsintottam rá, és vicceltem el kínos szituációm. |
Vállat vontam a kérdésére lazán:
- Gondolom igen. Nem nagyon látom alapjáraton a pasast, gondolom éjszaka szokott hazaesni jobb esetben, de igazából nem is érdekel - a szexuális élete sem, de mégis muszáj alkalomadtán hallgatnom ami feledtébb idegesítő néha basszus. Sajnos nem mindig van rajtam a füles, hiszen fürödnöm és kajálnom is kell. A fürdőben viszont a szellőző miatt meg különösen hangosan lehet hallani. Jajj, mennyire jó, mikor pihentető fürdőt vennék és csendet akarok meg nyugit, erre nyögéseket hallok fentről. Egy élmény basszus. A nevetésére elmosolyodtam halványan - Nos igen, pont ezért. Jobban szeretem amúgyis kizárni a külvilágot írás közben, a zene meg adja a flow-élményt.
Látszódott rajta, hogy mégjobban kiégett mikor közöltem vele, hogy maratonoztak egyet mostanában ezek az idióták. Milyen jó volt basszus. Nem csoda, hogy a közvetlen felső szomszédom már kiabált. Én nem nagyon zavartattam magam emiatt, hiszen feljebb tekertem a hangerőt és kész. Viszont ha süket leszek miattuk akkor végük azt garantálom. Ekkor jött Shane élménybeszámolója mire csak fintorogtam:
- Jesszusom, tényleg vannak ilyenek?! Nem értem miért jó megjátszania magát, na mindegy - nem csoda, hogy nem állt fel neki, de azért remélem erre nem fog, elvégre ők tényleg élvezik a hangokból ítélve. Kiégnék azért rendesen.
- Ahelyett, hogy ráülnél basszus! - na már meg is szólalt a perverz Saber. Csodás, igazán nem kéne belekontárkodnia a dolgokba. Örültem eddig, hogy kussba volt nagyjából. Elzavartam meleg éghajlatra a vibrátor említésével, hogy maximum arra ülök rá, de egy egyéjszakáséra biztosan nem. Persze puffogott egy sort de hidegen hagyott.
A fintorgására ingattam a fejemet és mondtam:
- Őszinteség? Manapság ilyen luxust ne várjál el az emberektől, mikor a többség még magával szemben sem az. Képesek úgy leélni az életüket, hogy saját maguknak hazudnak a tükörbe nézve - vontam vállat lazán. Ez van! De ezt igazából ő tudhatná a legjobban basszus.
Lehet kicsit kiégettem a a pedomacis taglalásommal, így csak vigyorogtam a kérdésére:
- Pontosan így! Ha már a kedvenc pszichomókusom önjelölt pszichomókusa vagyok akkor muszáj fájóan őszintének lennem, elvégre te sem kíméltél. Amúgyis, vedd úgy, hogy ebből tanultál, elég nagy leckét kaptál az élettől - legalább most már kétszer meggondolja, hogy kivel fekszik össze megint egyéjszakára. Hiába jó bula a csaj, előbb a valódi korát kell megtudnia. |
- Ó, érthető. Akkor magyarán összeszedett egy barátnőt, nem? Mondjuk nekem aztán mindegy... Csak próbálom kilogikázni - gondolkoztam el. - Most már kezdem tényleg érteni, hogy miért vagy általában fülhallgatóban - nevettem.
További ecsetelésére kiégtem. Kettő vagy három óra? Jézusom! Jól tolják az ipart. Akkor ez ma sem lesz másképp úgy sejtem!
- Hát, én is tudom húzni a dolgokat, de eddig nem lettem lebaszva, hogy hangosan csinálnám - vakargattam meg a tarkóm. - Nézzük a hó oldalát! Legalább nem sikongat a csaj csak jól helyre rakják és nyögdécsel - ingattam fejem. - Egyszer a szomszédom felhozta barátnőjét magához... Uhh, ordibált meg sikított a csaj... Annyira erőltetett szar volt. Még a faszom se állt fel rá - ekkor homlokomhoz kaptam. Jesszusom, ilyeneket általában Sethtel szoktam közölni... Szegény Hazel. - Na mindegy, de végül nem lett más belőle, mint szakítás... Hála Istennek! Találkoztam a nőjével és valami kegyetlenül ribancos. Még rám is mozdult, de mivel nem akarok szomszéddal rosszban lenni ugye passzoltam - magyaráztam, majd inkább a vörös bort kortyolgattam.
Ekkor Hazel berakott egy kis Metallicát, amire pislogtam. Ó, váó, kis rocker! Na mindegy, szóval már lelki szemeim előtt láttam reakcióját. Erre akartam voltaképp kitérni.
- Tudom, csak azért örültem volna, hogyha őszinte velem... Totális baromság az egész. Már nem merek majd nőkhöz közeledni, mert kiderül, hogy egy 10 éves - fintorogtam.
A majdnem pedomaciságra prüszköltem egyet morcosan. Ám Hazel volt olyan kedves még ezek után, hogy tetőzte a helyzetem. Nem mondtam inkább semmit, és lehúztam egybe a bort.
- Hát így kell bánni a kedvenc pszichomókusoddal? - szólaltam meg kis csend után somolyogva. |
A morgolódására csak ingattam a fejemet, tudom, hogy nem velem van baja csak azzal ami történt vele. Miért érzem azt, hogy legalább annyira ki fogok égni mint ő? Ah, basszus mindegy essünk túl rajta. Öntöttem neki édes vöröst hiszen csak az volt most itthon és átnyújtottam a poharat neki. Erre már jöttek is a jellegzetes hangok mire csak a szemeimet forgattam. Megjegyzésére sóhajtottam mondva:
- Ó, nem a közvetlen szomszédom. Kettővel felettem lakik és eddig semmi ilyesmi gond nem volt vele, viszont úgy tűnik mostanában elég hangos nőcit szedett össze... - hát mit mondhatnék? - ...szerinted miért kell nekem fejhallgató az íráshoz? Nem óhajtok pötyögés közben poreszt hallgatni - ha nagyon akarok ilyet akkor inkább nézek. Felesleges tagadni, hogy nem nézek. Szoktam néha, de függő semmiképp sem vagyok ilyen téren.
Pont készültem leülni mikor mondta, hogy jó lenne egy kis zene. Valóban zavaróan hangosak ezek a nyögések, de legalább élvezik basszus.
- Akkor ehhez nem lesz elég egy szám. A múltkor is valami két vagy három órán át csinálták - forgattam meg a szemeimet és a hifihez léptem. Köcsög módon Metallica albumot dobtam be amivel részemről semmi gond, de pörgős így legalább elnyomja a hangokat. Kicsit hangosra tekertem a hangerőt, bár simán feltoltam volna maximumra is, de úgy vélem akkor én nagyobbat fogok szívni.
Végül csak helyet foglaltam mellette és már hallgattam is az ecsetelését. Pislogtam nagyokat mint hal abban a bizonyos tescos szatyorban. Hú az elborult mindenit! Végére csak kinyögtem:
- Hallod. Nem 18 volt, hanem 17. A nők általában ha hazudnak a korukról akkor kerek számmal teszik azt. 10-20...egyszerűbb. A mai fiatalok meg olyanok amilyenek. Kirittyentik magukat egy kis smink meg dekoltázs, magassarkú és máris nem néznek ki gyereknek. Szóval gratulálok majdnem pedomaci lettél - amúgyis mert ő jóval idősebb, illetve abból a szempontból nézve, hogy biztosan nem volt nagykorú a csaj. Főleg, hogy itt Amerikában 21 év a nagykorúság. Lehet Európa egyes részein a 18, de itt mégis máshogy megy a téma. Szóval nagyon durván pedomedve lett majdnem. Végülis vehetjük úgy, hogy félig hiszen pettingelt azért vele.
- De jobb, hogy csak otthagytad mitsem kitetted volna a szűrét. Viszont határozottan kiégettél most az biztos. Oké, gondoltam, hogy egyéjszakás vagy, na de, hogy gyerekekhez is vonzódsz? Ejnye! - vigyorogtam rá cukkolva őt. Ó igen borzalmas pszichiáter lennék. |
Bocsánatkérésére legyintettem egyet. Már valahogy számítottam rá. Fel voltam készülve testiekben és lelkiekben is, hogy először ki akar nyírni. Habár normális reakció, ha egy hozzám hasonló idióta csak úgy betör más lakásába. Először amúgyis Sethen gondolkoztam, de cseszem, lehet a nőjével kúr, akiről még mindig nem mesélt és titkolózik.. Vagy valami ilyesmi. El kell majd mindenképp kapnom, hogy kifaggasam, de jelenleg jobb ezzel a: majdnem megdugtam egy gyereket című témával foglalkozni. Jesszusom... Majdnem pedofilállat lettem!
- Nem ártana - morgolódtam orrom alatt, amikor felajánlotta a töményt. Természetesen nem rá pikkeltem. Egyszerűen csak az agyam van felhúzva a picsába.
Épphogy leültem a kibekúrt kanapéra nyögésekre lettem figyelmes. Mi a kurva élet?! Felnéztem, mintha tudnám kik dugnának. A mocskos... Igen, kell még tetőzni a kiakadásomat! Köszönöm szépen Sors!
- Szomszédod szeret hangosan dugni, mitagadás... - ingattam fejem, és amikor kihozta a piát átvettem tőle. - Hogy viseled el? Én kiégek már ennyitől is - sóhajtottam.
Végül ittam pár kortyot a töményből, és még mindig rohadtul irritált a felettünk zajló kekszitime. Ezt szóvá is tettem:
- Nem lehetne valami zenét hangosan berakni? Hülyét fogok kapni! - húztam le végül egybe a piát, majd elgondolkoztam...
Mégis hol kezdjem? Kicsit nehéz volt nyögések hallgatása mellett agyamat járatni. Nehezen csak belekezdtem, amikor Hazel berakott valami számot. Már is sokkal jobb!
- Nos, rám mozdult egy nő... Vagyis azt hittem, hogy egy érett nő. Erre petting közben kiderült, hogy szűz lányról van szó, aki alig 18 éves - morgolódtam orrom alatt. - Sejtettem, hogy valami nem oké, mert feszengett, de basszus... Azért olyat hazudni, hogy 27 éves és egyéjszakás... Ahj, és az a vicc, hogy külső alapján tényleg nem tininek nézett ki - vakargattam meg a tarkómat. - Meg még hisztizni kezdett, hogy miért nem fekszem le vele, és konkrétan a lakásomon hagytam... Amilyen elborult lett az agyam... Jobb, hogy szónélkül leléptem - na igen, utaltam arra, hogy kiráncigálom vagy valami, és nem szerettem volna azért benne kárt tenni. |
Mostanában szerencsére nem történt nagy gáz. Próbáltak nem egyszer megint undorító módon rám mozdulni, de hála égnek már nem kellett Saber segítsége ahhoz, hogy lerázzam a gyökereket. Isten áldja a krav magát. Nem mintha hívő lennék kac-kac. A múltkor is csak azért mentem a templomba mert ki voltam akadva. Bár a pap azt bevallom nagyon helyes volt. Erre még ez a hülye pina is helyeselt:
- Bizony ám, jól nézett ki bár eddig Shane doki a befutó nálam - gondolatban csak megforgattam a szemeimet. Ah, cseszem. Nem sok rendelésre mentem el, nem azért mert bajom lenne vele, csak néha attól félek, hogy rámászik ez a hülye picsa. Bár tény, hogy a múltkor leállította Shane, de akkor is.
Napok csak teltek és a könyvem vége fele jártam már, aminek a kiadó kifejezetten örült. Hát még én basszus, végre nem fognak nyaggatni ezzel. Általában éjszaka közepéig szoktam gépelni, szinte beájulásig, nagyon kevés kell, hogy ne a laptopomat használjam párnának. Füles a fejemen bömbölő zenével mint mindig és pötyögöm a sorokat. Muszáj ez, mert jobban szeretem kizárni a külvilágot ilyenkor. Irritál az autók zaja, mentők szirénázása esetleg a kutyák ugatása, a szomszéd fölöttem kettővel aki mostanában szeret hangosan kúrni (Alaric pls!) ami kifejezetten zavar, mert régóta nem tettek helyre na. Nem mentem fel hozzájuk, de a fölöttem lévő már első alkalommal is szidta őket. Jajjj...na pontosan ezért kell a füles.
Viszont éreztem, hogy valaki itt van, sőt még Saber is jelzett. Lerántottam a fülest a fejemről és már lendítettem is a kezemet ám közben konstatáltam, hogy a pszichomókusom az basszameg. Viszont már nem tudtam megállítani az ütésemet a nagy lendület miatt. Bassza meg! Szerencsére kivédte, bár vámpír így ez nem eshetett annyira nehezére. Bocsánatkérésére felsóhajtottam és lassan kicsit remegő kezemet elhúztam:
- Én bocsi, hogy majdnem bemostam neked... - elnéztem az arcát és láttam, hogy valami nem oké, hiszen nem a szokásos nyugodtság és a néha pimaszul idegesítő vigyorrral néz rám. Összeráncoltam a szemöldökömet és konstatáltam, hogy bizony most én leszek a pszichomókusom pszichomókusa. Kíváncsi vagyok mi a fene lehetett ennyire kiégetős, elvégre mégis vámpír és többet is élt mint én:
- Kell hozzá tömény? - kérdeztem tőle lazán, így sejthette, hogy láttam rajta mennyire kiégett. Lekapcsoltam a lapimon a zenét és a nappali fele vettem az irányt, hogy nyugodtan kövessen. Ha kért valamit akkor töltöttem is neki meg magamnak is lehet, hogy nem fog ártani alapon és mellé ültem. Nem kérdeztem tőle semmit, majd úgyis nekiáll magától ecsetelni úgy vélem.
Közben Sabert próbáltam belül lenyugtatni aki majd kiugrott a bőréből, hogy láthatja a kedvenc pasikáját. Jesszusom, duplán ki fogok égni cseszem. Pasikáját? Ugye ez valami rossz vicc? Eleve nincs vele együtt másrészről meg olyan a kifejezés, mintha egy rossz plázapicsa szájából hangzott volna. Erre már kaptam is az elmés visszavágást, hogy ha ilyen alpári vagyok akkor sose fog egy pasi sem rám gerjedni. Ah, baszki inkább ráhagyom. Visszavágtam neki inkább azzal, hogy veszek vibrátort neki, ha annyira akarja, hogy legyen benne valami. Egyből bekussolt. Köszöntem! |
- Nem baj! - kuncogtam. - Igazából szimpatikus ő is, akárcsak te. - mosolyogtam biztatóan, és böktem őszintén. Hát kérem, sosem voltam a kertelés híve!
Kérdésére elgondolkoztam, de egyelőre nem válaszoltam semmit. Inkább agyalni kezdtem, hogy mit is csináljunk. Ekkor Hazel belevágott a felsorolásba, hogy mégis milyen lehetőségek vannak nála. Ekkor benyögte, hogy mehetünk is valamerre. Nyomban felcsillantak a szemeim, és megfogtan a kezét és fekhúztam a kanapéról.
- Akkor ideje kinyalni magad! - vigyorogtam.
Ha kérdezősködni kezdett csak elcsitítottam, és betereltem a szobájába. Nanáhogy nem fogom neki egyből elmondani. Végül ennyit még beszóltam neki.
- De aztán jól nézz ki! - szóltam rá még mindig vigyorogva.
Amint elkészült el is indultunk kifele a lakásból, hogy bepattanjunk a kocsimba. Indítottam is a motort, majd ennyit megjegyeztem.
- Nagyon szép és csinos vagy! - bókoltam neki elismerően.
Gondoltam, hogy nem sokszor kapott ilyen jelzőt, szóval az volt a célom, hogy egóját valamelyeset helyre rázzam. Azt akarom, hogy érezze, hogy nő és joga van ilyen kimozdulásokhoz. Ne forduljon magába!
Lassan meg is érkeztünk a nightclubhoz. Kerestem egy üres parkolót, és megálltam. Kiszállva az autóból nyomban az ő oldalára termettem, hogy kinyissam neki az ajtót. Mégis csak így illik! Ha meg ellenkezett, hogy már pedig ő nem jön be, akkor beráncigáltam. Természetesen nem úgy, hogy fájdalmat okozzak neki! Isten őrizzen meg!
Ezután előre mentem vele, és ismételten előre engedtem a szórakozóhely ajtajánál. Természetesen mindkettőnknek én perkáltam a jegyet. Amint beléptünk már a zene dübörgött, és az emberek is táncoltak tömegekbe... Na meg néhol volt röpke ingyen poresz is.
Inkább a pulthoz tereltem magunkat, és felkönyökölve rá elmosolyodtam. Most csak figyelem az eseményeket, hogy Hazel miként is reagálja le a kiruccanásunkat.
[SHANE & HAZEL NIGHTCLUBNÁL] |
Saber már nem válaszolt a Shane feltevéseire, ami még szerencse is, mert bizony akkor már lehet nehéz lett volna visszakerülnöm a helyemre. Basszus! Utálom ezt az egészet! Lassan néha már tényleg azt gondolom, hogy feladom, de az írás mindig visszatart. Gyakorlatilag abból merítek erőt. A mentegetőzésére csak pislogtam egy kicsit. Hát na furcsa volt ez tőle, illetve látványos is. Persze az a nyomi megjegyezte a fejemben, hogy nem smárolt vele, csak megsimogatta az arcát. Jesszusom! Ez egy barom, de komolyan. Hogyan nézhetnék szerencsétlennek ezek után a szemébe?!
Végül zavartan megjegyeztem:
- Bocs Saber miatt, kissé... - kerestem a megfelelő szavakat, de nehezen jöttek elő - ...nos, nyomulós és zizi.
Ráadásul rohadtul hiánya van. A legutóbbi kapcsolatomban nagyon elvolt, mert hát volt aki helyretett elég rendesen, de mostanában érthető módon semmi. Az akkori boszim nagyon értett ahhoz, hogy tartsa bennem a lelket.
- Őhm szeretnél valamit csinálni? A piáláson kívül esetleg? - nem azt mondom, hogy nem szeretem az alkoholnak a bizonyos fajtáit de csak módjával teszem. Főleg akkor, ha nem bírom ép ésszel elviselni a megszállómat. A pia tompítja a hangját. De állandóan nem folyamodhatok hozzá, mert akkor egy rohadt alkoholista lennék. Pedig már gondoltam egyszer rá régen, de nincsen rosszabb egy fullosan trotty nőnél, szóval kihagyom.
- Van PS4-em, meg filmek is, de ha gondolod el is mehetünk valahova... - ha már egyszer feljött akkor ez a legkevesebb, hogy igyekszem normális lenni vele. Főleg mert ő billentett seggen, hogy legyenek végre céljaim és próbáljam meg azokat teljesíteni is. Erre még nem gondoltam, vagy ha igen akkor már rég elfelejtettem, mert annyira kilátástalannak láttam a helyzetemet. Ami végülis érthető. |
A vigyorgását viszonoztam. Legalább jobb kedve lett. Amúgyis ha ez szíve vágya ennyit még megtehetek. Csak nem fog ennyitől rám mozdulni és a több. Tudom, hogy kell leitatni egy nőt. Szégyen ide vagy oda. Én legalább nem tagadom, hogy nem vagyok egy hős szerelmes idióta. Szexnél több úgysem kell nekem!
Nos, Saber tökéletesen kiválasztotta a legütősebb piát, amire fejem csóváltam meg. Ejej, én nem fogok tőle beállni, de Hazel tuti megérzi. Azért remélem nem fogja leszedni a fejemet, mert ebbe belementem. Megsajnáltam és ennyi. Meg amúgyis aranyos fejet vágott, amikor kinyögtem, hogy belemegyek az ivászatba.
Miközben feltettem kérdésem italomat elfogyasztottam, és figyelmesen hallgattam Sabert. Végül eltűnődve mondtam.
- Hát, olyasmit olvastam, hogy valaki olyan testet keres, ami által közelebb kerülhet egy adott személyhez tegyük fel a bosszúja által. Vannak akik jegyeztek meg dolgokat előző életükből. Ezért is érdekelt, hogy volt-e konkrét célod. - válaszoltam őszintén.
Ahogy arcomon végigsimított kiélveztem a röpke pillanatot, és bólintottam egyet, amikor mondta, hogy lelép. Legalább nem túrta ki végleg Hazelt a helyéről.
Meg sem szólaltam jó ideig, amíg végignézett magán. Ehh, talán azt hinné, hogy rámozdulnék és...? Na jó, ha nem tudnám milyen élete volt akkor talán, illetve ha nem lenne ilyen gondja.
- Őőő, nyugi, nem csinált semmi hülyeséget! - mosolyodtam el. - Én sem csináltam, szóval ne aggódj! - ingattam meg fejemet, és mentegetőztem. |
Eszméletlen aranyos volt a zavart fejével. Ebben legalább egyetértettünk Saberrel. Ritka pillanatok egyike basszus. Úgy tűnik a gúnyos megszólalás hatott, hiszen beleegyett a piálásba. Amire én csak felmordultam magamba, a társam meg láthatóan ujjongott örömében. Szent szar! Bár tény, hogy két pohártól nem leszek fullon, de az már elég ahhoz, hogy jobb kedvem legyen. Nem tehetek róla, nem sokat iszom...
- Okéé! Akkor csak két pohár! - vigyorogtam rá, de a másik felem lazán elengedte a füle mellett a komoly már-már fenyegető hangnemet. Bár tény, hogy én is féltem attól, hogy nem tudok visszatérni. Adtam neki whiskeyt, mert nem válaszolt a kérdésemre, hogy milyen piát akar végül. Én is azt töltöttem magamnak, kösz Saber, pont a legerősebbet. Kapd be! Csak röhögött rajtam és mondta, hogy meg fogom köszönni neki. Na persze, attól félek! Persze utána megkaptam, hogy ez így is van, hiszen totálisan unalmas picsa vagyok, örüljek egyáltalán, hogy foglalkozik velem a doki. Én innentől elhallgattam és csak figyeltem kívülről az eseményeket ahogy szoktam. Elég szar helyzet és fingom sincs mikor kerülök végre vissza. Kicsit most olyan érzésem van, mintha kezdeném elveszteni a reményt és elveszettnek érzem magam belül.
Persze ezzel a nyomorék picsa nem is törődött, csak szórakozott és piált ami egész hamar hatott is. Természetesen hullarészeg ennyitől nem lehetek. Kicsit mámorosan válaszolt a kérdésére:
- Ó, egy csecsemőből nem sok mindent lehet kinézni. A többség csúnya mikor megszületik ugye. De igazából tetszett a hely ahová született, meg a szülők is rendesnek tűntek. Milyen nagyot tévedtem... - nah igen. Főleg, hogy a fater nos mindketten tudjuk, hogy mit csinált, vagyis csak próbált. Undorító, mindig is megvetettem az ilyeneket. Lágyan végigsimítottam Shane arcán miután már legurult a második tömény is. Fú basszus, most legszívesebben megölném Sabert! Lassan elvettem a kezemet és megszólaltam:
- Azt hiszem lejárt a játékidőm, szóval visszaadom a gazdámnak a terepet. Csak ne und magad halálra mellette - ingattam a fejemet.
Nemsokára visszatértem kicsit a fejemet fájlalva és pislogva. Ah, bakker, rohadtul nem emlékszem semmire. Milyen meglepő. Végignéztem magamon konstatálva, hogy rajtam vannak a ruháim. A piás pohárra csak sóhajtottam és letettem az asztalra sóhajtva:
- Remélem nem csinált ez a hülye valami baromságot... |
- Iciri-picirit? - kérdeztem zavartan. - Nos, egyelőre nem tudom, hogy nálad mit is jelent az iciri-piciri és lehet nem is akarom megtudni! - sóhajtottam.
A cinikus és egybengúnyos hangsúlyra prüszköltem egyet. Na szép! Ha neki ez kell, akkor legyen. Pár körbe csak nem hal bele Hazel.
- Jó, legyen, de maximum két pohárkáról lehet szó a részedről. Tényleg nem akarom, hogy fullon legyen a gazdád, emellett lassan nem ártana őt visszaengedni. - böktem ki lazán, és a végére azért komoly hangnemet is váltottam. Nem hiányzik nekem, hogy kitúrja szerencsétlent teljesen a helyéről!
Végül leültem a garnitúrára, és vártam, hogy milyen piákat hoz ki vagy épp mivel is kínál. Ha netán kérdezte, hogy mit kérek csak vállat vontam hanyagul. Nekem úgyis totálisan mindegy, hisz nem állok be egy könnyen!
Amint öntött magunknak és átadta a teli poharat, koccintottam vele, majd komótosan iszogatni kezdtem. Mámorító és jó érzés volt, hogy elönti a bensőmet a tömény mit ne mondjak! Lehet nem üt meg, de ettől függetlenül szeretek inni, ha úgy van.
- Amúgy... - akadtam meg kissé. - Miért pont Hazelt választottad gazdádnak? Általában egy-egy megszálló kinézi magának az adott testet. Legalábbis ezt olvastam, de ha tévedek elnézést! - ittam meg maradék innivalóm, majd mentegetőztem és megadóan felemeltem kezeimet. |
A vámpíros orvosos dologra nem igazán tudtam már érdemben reagálni, elvégre Saber legnagyobb problémája az most jelen pillanatban az volt, hogy nem akar Shane inni. Vagyis nem tartja jó ötletnek. Amivel természetesen helyeseltem volna ez kétségtelen.
Viszont a társam csüggedt arcot vágott mondva:
- De miért? Mi a baj a piálással? Amúgy sem itatnám le, csak egy iciri-picirit... - mutatta az ujjaival. Miután a vámpírt ezzel sem sikerült meggyőznie, csak megadóan sóhajtott a társam és kérdezte:
- Rendben. Vagy amúgy bármi más ötleted? Kétlem, hogy például Monopolyzni akarnál, vagy bármi ilyesmi - váltott kicsit irónikus hangsúlyra.
Én meg közben a fejemben már sokadjára kiégtem. Remélem nem akar olyan szart játszani. Illetve abban is bízom, hogy inkább faképnél hagy a dokim. Ez egyre borzalmasabb helyzet. Az egészet már csak az tetőzi, hogy az ég világon semmire nem fogok rá emlékezni.
Közben folyamatosan próbáltam visszajutni a helyemre, de csak nem sikerült. Nagyon megmakacsolta magát és rákapott a dologra. Még nem űzött ki teljesen amivel végülis jól jártam, de van egy olyan érzésem, hogy bizony simán meg fog ez is történni, ha nagyon sok idő így megy el. Basszus!
Nem akarok eltűnni, még ha semmi értelme sincs egyenlőre a létemnek. Azon kívül, hogy írok könyvet amit szeretnek, mert van belőle bőven eladásom. Persze művésznevemen van kiadva, nem véletlenül nem használom az igazi nevemet és az arcomat. |
- Épp ez a baj a mai orvosokkal. Csak a pénz számít, habár érthető, ha egy idő után ők is besokkalnak és belefásulnak. Mondjuk én körülbelül 20 éve vagyok pályán, és mégsincs ilyen gondom. - sóhajtottam fel. - Lehet ez a vámpírsághoz tartozik hozzá! - kuncogtam.
Elmosolyodtam a válaszán, amint mondta, hogy megszokta és ha azt vesszük "jól" érzi magát ott. Ez a lényeg! Remélem végre talál majd barátokat is! Ráférne, és biztos, hogy nőne az önbizalma is. Emellett végre érezné, hogy él is.. Nemcsak, hogy létezik és van.
Ezután jött a váltás amin még mindig égtem kifele... Főleg a költői kérdésén, hogy mit is csinálhatnánk. Kellett nekem erre visszakérdezni? Szerintem nem. Előre féltem, hogy mit eszelt ki Saber.
A piálásra viszont lepetten pilláztam. WHAT? Végül utána mentem kikerekedett szemekkel, ahogy előre lendült és nézelődött már-már beesve a frigóba.
- Nem hiszem, hogy bölcs döntés lenne iszogatni! - köszörültem meg a torkom. - Leitatni a gazdádat nem épp szép dolog! - ingattam meg fejemet.
Az meg már másik kérdés, hogyha én iszom kanos leszek. Mooooooondjuk nekem ahhoz nagyon sokat kéne vedelnem. Mivel vámpír vagyok másképp működöm, mint egy ember. Az étel, ital számomra puszta élvezet, semmi több. Nem tápláló hatású rám nézve!
Bezzeg ha az illető be van rúgva, vagy épp tépve és olyat szipuzok. Arról nem akarok beszélni! Villámgyorsan én is olyan állapotban leszek. Maradjunk ennyiben!
- Szóval szerintem csináljunk valami mást! - sóhajtottam.
Merem remélni, hogy végre letett az ivásról. Tényleg nem akartam, hogy lerészegedjen és a végén még jobban kiégek rajta... Rajtuk, vagy mi a szösz! |
Elmosolyodtam nagyon halványan a jelzőkre amiket a kollégáira aggatott. Hát basszus, végülis ez igaz. A többség tényleg annyira szarik bele az egészbe, hogy az már visít róluk. Szinte megérzem, talán ezért is nem jöttem ki az eddigi dokijaimmal.
- Nos ez plusz pont az biztos. Más igazából letojta volna, hogy mi van velem. Minusz egy idióta és kész - vontam vállat lazán a végére. Úgy is kezeltek mint egy fogyatékost. Pedig nem vagyok az, meg hülye sem, de ők egyből leírtak annak.
A kérdésére kicsit elgondolkoztam, de nem kellett sokáig filóznom rajta:
- Eleinte nagyon kellemetlen volt számomra, de most már nagyjából megszoktam... - ami igazán nagy szó, hiszen emberek közé nem szívesen mozdulok ki. Főleg Saber miatt ugye, de ez érthető részemről. Legalábbis úgy vélem. Így is nagy lépés, hogy ilyet tettem.
Erre az említett drága átvette a terepet és csodálom, hogy Shane még nem ütötte le. Jajj nekem, komolyan olyan gyerekes néha. Vagy perverz gyerekes. Nem is tudom hirtelen eldönteni, hogy melyik a jobb. Csak abban reménykedem, hogy nem fogja lekapni meg ilyenek. Egyrészt borzalmas lenne, másrészt rohadtul nem emlékeznék rá.
A férfi kérdésére csak kuncogtam, bár a szavakat nem én gondoltam ki, ez ugye egyértelmű:
- Hmm...mit is csinálhatnánk? - valószínűleg egy perverz pofát vághatott be, mert a hangsúlya nagyon is olyan volt, de végül elgondolkozott egy kicsit és kibökte:
- Igyunk! Úgyis van itt pia, bár nem értem miért tart magánál ennyit Hazel... - elhallgatott egy pillanatra - ...nagyon nincsenek barátai, magányában meg nem piál - vont vállat lazán.
Közben a fejemben szidkozódtam ezerrel fenyegetőzve, hogy kurvára ne merjen leitatni mert neki annyi. Bla-bla-bla...mint a falra hányt borsó. Ez komolyan be akar égetni. Én meg konkrétan kiégek a picsába. Lassan már kezdtem feladni a harcot és megbarátkoztam a tudattal, hogy mikor észhez térek, baszottul részeg leszek. Ennyit a könyvírásról, pedig olyan frankón bele lendültem.
Addig másik énem laza indián szökdeléssel már a hűtőhöz is termett és már csicsergett is:
- Fú, mit szeretnél? Van whiskey... - már-már beleesett a frigóba úgy kutakodott - ...pezsgő, vodka...vagy esetleg ebben a sorrendben? - vigyorgott a végére. |
- Fura? - vontam fel a szemöldökömet. - Hát, maradjunk annyiba, hogy nem vagyok befásult pöcs, mint kollegáim... Vagy épp porosodó pina. Teljesen mindegy. Én egyelőre szívemen viselem pácienseim életét. - mosolyodtam el.
Csak cöccögtem szórakozottan, amikor megint arra hivatkozott, hogy észre sem vette a napok múlását. Ezután figyelmesen hallgattam végig, és meglepődtem, amikor mondta, hogy hova is jár. Ó, váó, úgy néz ki valóban ért valamit a pofázásom.
- Na és milyen? Élvezed legalább? - csüccsentem le végül egy székre, és kérdeztem tőle mosolyogva szokásomhoz híven.
Ekkor tértem ki egy kicsit kényesebb témára, és lepetten pislogtam rá, amikor fejéhez kapott. Már épp felálltam, és aggódóan rákérdeztem volna, hogy minden rendben-e, de szó szerint ölelgetni kezdett. Őőő, okééé... Viszonoztam társa gesztusát. Nem akartam bunkó lenni, de rohadt zavaró ez azért.
- Öhm, én is örülök neked! - kuncogtam. - Kezdem érteni, hogy miért esel nehezére Hazelnek. Viszont nem akarsz megölni, így vehetjük annak, hogy elvagytok. - túrtam bele zavartan a hajamba.
Ám azt nem tudtam, hogy nyafizását mégis miként reagáljam le. Végül fáradtan sóhajtva egyet megszólaltam.
- És mit szeretnél csinálni, hogy ne unatkozz? - vakargattam meg a tarkómat. Miért sejtem azt, hogy ki fogok égni? Ezen is kiégtem, de tök mindegy! |
Én totál nyugodt voltam, de oké nyugi van tényleg. Valóban nem akartam neki bemosni, csak rohadtul megijesztett basszus. Egyből azt hittem, hogy valami betörő jött vagy a franc tudja. Pislogtam zavartan a megszólalására és végül motyogtam:
- Fura vagy. Mármint nem olyan mint a többi pszichomókus... - sóhajtottam egy picit. Hát na, a többi le se szarta volna, hogy élek-halok egyáltalán, pláne nem is jöttek volna fel. A kérésére bólintottam de azért hozzátettem:
- Benne volt a fejemben, hogy mennem kell. Csak totál elfelejtettem és elrepültek a napok - nem tudom, hogy féljek-e emiatt. Gőzöm sincs, de nagyon örültem neki jelen pillanatban, elvégre mégis teljesítettem a bakancslistámnak a két pontját. Persze más mondhatná, hogy hm nem nagy cucc, de nálam ezek igenis azok!
A nevetésére egyből zavarba jöttem, jajj nekem. Mi rosszat mondtam? Erre Saber világosított fel, hogy rajtam röhögött amiért zavart voltam. Na szép. Jó mindegy, nem akadok fenn ilyeneken. Mikor szóba került a felkeveredés, egyből rákapott a másik énem bőszen taglalva, hogy igazán hülye vagyok amiért elfelejtettem, hiszen nem mindennapi látványban lett volna részem. Persze egyből bekussoltattam azzal, hogy ha azt vesszük akkor neki is kiment a fejéből. Be is durcázott, ami nekem csak jó. Legalább akkor csöndben van egy ideig. Persze válaszoltam a kérdésére:
- Őhm, nos kicsit átalakítottam a lakást illetve elkezdtem krav magára járni, mert... - elhallgattam egy pillanatra - ...muszáj.
Szerintem érti mire gondolok. Nem állhatok továbbra is tétlenül ha valami idóta letapogat engedély nélkül. Előbb csavarom ki úgy a kezét, hogy az megemlegesse. Eleve untam a helyzetet, másrészt meg Saber miatt is kénytelen vagyok ezt csinálni. Ha tudja, hogy meg tudom magamat védeni akkor nem jön elő, hogy valakit megöljön és a többi.
Erre rákérdezett a megszállómra, mire az egyből felkapta a fejét és már ki is akart túrni. Nane-nane! Inkább válaszoltam gyorsan:
- Őhm, néha irritál, de nagyjából elvagyok vele... - viszont felszisszentem a fejemhez kapva - és nagyon örül neked... - többet már nem is tudtam kimondani, mert frankón kirángatott a helyemről. Ezt komolyan nem hiszem el! Puffogtam a fejemben, de ő hatalmas örömmel Shane karjai közé vetette magát, megölelve a csávót. Ez komolyan hülye! Kiégek! Ha tudnám, most agyonverném a fenébe, de nem tudom.
- Shaaaane! - idővel elengedte azért a hiperatív vadbarom, vagyis én és hozzátettem - Jó újra látni. Annyira unatkozooom... - szontyolodott el nyafogva. Ah basszus ez komolyan idiótát akar belőlem csinálni?! |
Nem kissé lepődtem meg, amikor majdnem behúzott nekem. Már fel is emeltem megadóan kezeimet, és ennyit nyögtem ki hirtelenjébe.
- Héhéhé! - na igen, ennyi jött ki belőlem. - Nyugi! - sóhajtottam.
Végül pillanatokon belül bocsánatot kért, amire legyintettem egyet hanyagul. Szerencse, hogy nem váltott szerepet társával... Vagy megerőszakolna vagy kinyírna. Egyiksem a legjobb. Na jó... De! A megerőszakolás jobban hangzik. Hátna, észrevettem múltkorról.
Ezután jött a magyarázkodás, amire halványan elmosolyodtam. Nem bántásból mondtam. Pusztán aggódtam érte, és ennyi.
- Nincs semmi baj! Tényleg aggódtam érted, ezért is kerestelek fel! - mondtam nyugtatóan. - Azért mellékesen megjegyzem, hogy örülök, amiért elfogadtál. Ahogy olvastam a kartonjaidat senkivel sem szimpatizáltál pszichológus, illetve pszichiáter tekintetében. - ingattam fejem. - Mindenesetrem ha máskor nincs időd bejönni legalább hívj fel! - mosolyodtam el.
Következő kérdésére már épp válaszoltam volna, de jó maga megelőzött és megválaszolta magának. Erre csak bólintottam egyet megerősítésképp.
Felnevettem, amikor zavartan köszönt nekem, és jött a klisés invitálás ételre meg italra. Fejem ismételten megingattam, majd mondtam.
- Nem kell semmi, de tényleg! Szintén üdv! - kuncogtam. - Na és mik történtek veled, hogy nem tudtál hozzám felkeveredni? Mesélj! - kissé félreérthető, de mégse vagyok a szavak embere mindig. - Amúgy a megszállóddal már jobban kijössz? - kérdeztem tőle tapintatosan, érdeklődve, hisz valóban kíváncsi voltam erre. |
[23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
