Ace Lainte 19 férfi vérmacska - ázsiai aranymacska tanuló - ilusztrátor pánszexuális
	Capren // cynke.hikkan@gmail.com

Külső tulajdonságok

Az átlagos magasságú fiatalok táborát erősíti, egy határozott 176 centiméterrel, amely nagy szomorúságára, 15 éves kora óta nem hajlandó növekedni; ez az átlagos magasság ugyanis az ő meglepően magas környezetében, röviden, tömören, kicsi. Az élet nem volt vele kegyes, mivel nem elég, hogy ő a család egyik legalacsonyabb sarja, nagyrészt minden barátja magasabb volt nála legalább egy fél fejjel; de hát ezt dobta a gép, ezzel kell élnie. Nem mondható egy kétajtós szekrénynek, sőt, a lábai meglehetősen vékonyak is. Ennek ellenére, szálkás, és dinamikus az alakja, egy edzett macskához méltóan. Ezekből talán az egyetlen kivétel, hogy olyannyira o lába van, hogyha összezárja a lábait is nehezen érnek össze a térdei, a combjáról nem is beszélve. A fejével meglehetősen ki van békülve, mióta utolérte a pubertás; az állkapcsa hangsúlyos lett, ezzel megfosztva az arcát attól a maradék lányosságtól, ami miatt egészen 12 éves koráig mindig összetévesztették a két nővérével, ha valaki nem figyelt eléggé. Az arcát hosszú, szőke haj keretezi, amelyet gyakran összefestékez, és ezzel együtt a védjegyévé vált. A hajzuhatagát mindig kiengedve hordja, ha valahol meg kell jelennie, és annak ellenére, hogy néha olyan, mint aki most kelt ki az ágyból, de még így is jól néz ki, valószínűleg egy minimum fél órás reggeli készülődés áll a dolog mögött. Ha valaki mégis felkontyolt hajjal látná, annak csak két oka lehet; vagy három napja nem aludt, és vizsgára készülődik, vagy olyan mértékekig belemerült a rajzolásba, hogy nem is törődik vele, vajon milyen a külseje. A zöld szeme a fényviszonyoktól, illetve hangulatától függően sötétedik, vagy világosodik, de néha a koncentráltságtól még az is nehezen megállapítható, hogy ténylegesen zöld-e, vagy inkább valami halvány zöld beütésű barnáról lehet szó. Az öltözködésében próbál kompromisszumokat találni a kényelmes, és csinos darabok segítségével, de ha választania kell, sokkal inkább választja a kényelmetlenséget, mint hogy előnytelenül jelenjen meg. Leginkább a fekete ruhákat preferálja, azon kívül is nagy kedvencei a bőrdzsekik, illetve megszokott kiegészítője mindenének a festékfolt, amelyeket ő egy idő után már észre se vesz, hisz’ szerves része az életének.

Belső tulajdonságok

Egy meglehetősen életvidám, és szórakozott személyről van szó Ace személyében. Persze, ez első pillantásra éppenséggel nem mondható el róla; ennek az oka, hogy művész lévén legkevesebbet a pihentető, és hosszantartó alvással találkozik. Ez leginkább az alapvető szociális funkcióit akadályozza, hiszen ha egy átlagos 4 óra alvással kellene kibírnia egy-egy hetet néhány személynek, nekik se lenne sok kedve átadni az embereknek a boldogságot. Az eredője ennek, hogy az ilyen kialvatlan napokon, leginkább az alkotás jelenti az egyetlen boldogságát, és köszöni szépen, lényegében egészen jól meg is van anélkül, hogy néha napokig bárki hozzászólna. Magához képest, egészen könnyen a szívébe tud zárni embereket, és mégis, az, hogy valakihez ily’ mód kötődni kezd, nem jelenti számára, hogy máris meg kell bíznia az illetőben, vagy puszipajtásokká válnának, de ha valami komoly történne, az elsők között lenne, hogy segítséget nyújtson az adott személynek. Ha valakivel sehogy sem sikerül jó kapcsolatot ápolnia, akkor idővel felvesz egy meglehetősen bunkó magatartást, amellyel azt próbálja kivédeni, hogy ne vegye a lelkére, ha véletlenül megsértenék, mivel nem tudja jól kezelni az elharagosodott helyzeteket. Ezeket pedig legjobban úgy tudja elkerülni, ha egyáltalán, senkivel nem is ápol rossz viszonyt. Sajnálatos módon, a tolerancia szintje alacsony, így ez csak többé kevésbé sikerül, de ha valaki alapjaiban ütközik az ő nézeteivel – lévén nem tudja elviselni a primitív, okoskodó, és érzelmi intelligencia hiánnyal küzdő embereket – azt képtelen megtűrni. Ha mégis ilyenekkel kerül kapcsolatban, minél gyorsabban próbál kihátrálni a helyzetekből, és a legkevésbé háborogni azon, hogy milyen ésszerűtlenül tudnak viselkedni némelyek, különösebb erőfeszítések nélkül. Az, amit legjobban értékel magában, a művészlelke. Már kiskora óta ez az a dolog, ami mellett minden helyzetben kiáll, és akkor sem mondana le a rajzolásról, ha azt mondanák, hogy meg kell halnia; ami egy meglehetősen abszurd helyzet lenne, mivel ki lőne le, ha nem fejezed be a rajzolást, de ha kéne, mégis az alkotás mellett döntene. Úgy van vele, hogy az életnek az ad értelmet, ha azzal törődünk, amit szeretünk; ettől márpedig senki nem foszthat meg. Azért mégis, hogy őt senki nem próbálta eltántorítani az álmaitól, még ha nem is támogatták. Bár mióta az eszét tudja erre vágyik, van benne némi félsz, hogy művész lévén a több milliós lakás helyett csak egy több milliárdos híd alatt jut majd számára hely. A szeretetét nagyrészt az egyetlen lakótársának adja, annak a kis bugyuta csincsillának, aki előszeretettel sétál végig minden palettáján, és néha alkotásán, a bűntudat halovány jelenléte nélkül, ezzel azt eredményezve, hogy pontosan úgy néz ki, mint egy négy lábon pattogó apró alkotás.

Történet

Ace egy rendkívül nagy családban nőtt fel – néha el is gondolkozott, hogy vajon tudja-e bárki, hogy mi is pontosan az a fogamzásgátlás – így sose volt igazán egyedül. A szűk családi körben ő a legfiatalabb, két nővére van, egy négy, és egy hét évvel idősebb, akik mellett meglepően könnyű volt az élete. Mindenki azt várná, hogy két idősebb testvér ott keserítik meg a létezésedet, ahol csak tudják, ők azonban nagyrészt csak akkor létesítettek vele bármilyen kapcsolatot, ha éppen segíteni kellett a takarításban, vagy főzni. De mióta eszét tudja, csak távolodnak egymástól; nem mintha bármikor is közel állt volna bármelyikükhöz. Mindkét szülőjének van egy rakat testvére, akik nagy örömére ugyanolyan kisrakat gyereket adtak ennek a világnak, követve a nagyszülők példáját, hogy még véletlenül se legyen csendes a lakás akármikor. A sok unokatestvérrel pedig az egyedüli problémája az volt, hogy kéthetente egyszer legalább az egyik kiscsalád náluk szeretett volna kikapcsolódni, és ez számára azt jelentette, hogy egy teljes hétvégére elfelejtheti, hogy azt csinálja, amit ő szeretne. Ebből a bagázsból az egyetlen kivételt édesanyja egyik testvére képezte, Delia, a nyugodt, és neki legkedvesebb személy a családban, aki akármikor hozzájuk látogatott, szánt időt az unokaöccsére. Ő volt az is, aki másik nagy művészlélek lévén, segítette, és terelgette ezen a pályán Acet. A fiú igazából, Delia segítségével tud illusztrációt tanulni jelenleg Magnolia Valleyben. Eddigi életének legmeghatározóbb jelenetei mind a nagynénjével kapcsolatosak. A nő sokszor vitte ki a természetbe rajzolni, beszélgetni, nézni a hegyeket. Értékelni az élet apró dolgait, és ő táplálta, hogy igenis van benne potenciál, és ténylegesen megéri ezzel foglalkoznia. Aztán ahogy telt az idő, a fiú tehetsége, és gyakorlata már nem csak a hozzáértő szem számára láttatta a lehetőséget, ami benne rejlik, így ezek után, már mindenki hagyta, hogy azt kezdjen az életével, amit szeretne. A családja legfájóbb pontját a testvérein kívül, mégis az apja jelenti, aki sosem foglalkozott vele igazán. A férfi meglehetősen magába forduló, és a szavai ellenére mindig is a munka volt számára a legfontosabb. Általában ő vitte reggelente ahova mennie kellett, mégis, minden út szótlanul telt, ha róluk volt szó, és még az étkezőasztalhoz is alig sikerült úgy odaülniük, hogy mindketten ott lettek volna; általában, amikor egyikük leült az asztalhoz, a másik felállt, és visszament a szobájába, hogy folytassa, amit félbeszakított. Ennek következményeképp, néha úgy érezte, hogy édesanyja egyedül neveli, és nincs is apja, csak egy szellem, aki biztosítja a keresetet és a… hát, a keresetet. Jelenleg, élete első teljes mértékben nyugodt, és saját maga által irányított szakaszát éli Magnolia Valleyban, ami tele van tűzdelve vizsgákkal, és határidőkkel, de mégis úgy érzi, hogy ez nyugodtabb, mint eddig bármikor.